-Szado-mazo? Gondolod? Azt hittem inkább valami romantikus együttlétre, ahol valóban érzi, nem csak a teste kell... - Még a végén kiderül ami ellen évek óta ágálok: romantikus vagyok.
-Azért, mert nem gyakoroltad. Hangszeren játszani sem úgy megy, hogy a kezedbe veszed a gitárt és már minden megy, azt gyakorolni kell, hogy szépen szóljon és az szóljon, amit akarsz. - Mondom az úszásra, szinte nevetve már, mert lássa be, ennyi kéne.
-Hozzácsapjuk! Síelni tudok, biciklizni is, jééégkorizni szó-szó, de akkor azt együtt megtanuljuk! - Vigyorgok, , de megpuszilgatom a fejét míg megölelgetem, hogy nem szeret úszni. -De kicsikém, az úszás hasznos és fontos, sokkal nyugodtabban engednélek a vízbe, ha tudom, legalább a mellúszás megy. Hm? - Egyezkedem most én.
Később mégis sikerül a szívbajt rám hoznia, mert én naivan azt hittem, a parkour, a Joshos edzések és nos... a Felixes lepedő akrobatika edzések, hogy figyelünk arra hogy egyen, elég ahhoz, hogy most ne legyen baj. Lehet nem lett volna, ha Reeven kér néha egy kis pihenőt, nem tudom... de ott vagyok mellette, segítettem kissé kioldani a ruháit (ezt a doki mondta, én meg nem kérdeztem) mikor felül megijedek és azonnal húzom vissza, még a végén elszédül vagy hányni is fog.
-Pihenésre van szüksége, később ha megnyugodott valami tartalmas ételre, csokoládéra, sok folyadékra. Szerencsére a vérnyomása és a szívverése rendben, csak kimerült.
-Persze, persze. Óh... értem. - Bólogatok az ügyeletesnek, úgy fest más is el szokott ájulni, nem csináltak belőle nagy ügyet, csak én.
-Inkább otthon pihenjünk, én az aggodalmat, te az ájulást... Óvatosan ülj fel... rendelünk majd valami kaját, jó? Most tényleg enned kéne majd kicsit. Akkor is ha nem szeretsz. De lehet benne palacsinta is. - Egyezkedem megint, karolom át, segítek neki felállni, de csak lassan, másik kezemmel simogatom és nézegetem az arcát. Ha hagyja, valóban a kocsiig támogatom, ott beültetem és bekötöm, mondom neki, aludjon hazáig, az úgy is egy óra. Kérdés hova vigyem haza... de valószínű a saját lakására, mert Joshhoz nem akar, esetleg a régi lakásomra, de nem tudom, az csak 10 perccel lenne közelebb.

-Hmm, akkor kötözd ki, nem kell bántani. Vagy használj gyertyát vagy tollat. Azok izgatóak tudnak lenni, nem épp romantikus kellékek. - Mosolygok, ha ezt jobban szeretik, miért ne?
-De nem fulladnál, ha megtanulnád, érted... majd megtanítalak. - Ezt már elhatároztam, esélye sincs.
-Áh, még az ősszel megtanítalak. - Esélye sincs, mint mondtam.
-Ezek teljesen másodlagosak szívem, ha megtanultál úszni, a többit is megtanítom. - Tanár bácsi énem megcsillogtatom, ismer, tudja, hogy szigorúan megkövetelem a dolgokat, bár segítek mindenben, szava nem lehet.
Ha nem mondana semmit becézés helyett is tökéletes lenne, de a Sebybab az eléggé vicces.
-Óh, és tarka vagy varázs? - Kuncogok a csókba, de viszonzom, el is felejtem, hogy láthatnak, de nem izgat.

Az ájulása annál inkább...
-Túlhajszoltad magad, miért nem mondtad, hogy elfáradtál?! - Kérdezem aggódva, nem, nem múlik könnyen.
-Ennyit nem ér hogy néha többet egyél... - morgom halkan, közben nézem tényleg jól van-e nincs e zúzódása, akármi.
-Igen, összecsuklottál mint egy harmonika. - Sóhajtom, ijesztő volt. Emiatt nem is hagyom, hogy lerázzon, támogatom, ennyi jár nekem amiért nem szólt! A kocsiba szépen beültetem, bekötöm, nézegetem, de a palacsinta megenyhít.
-Sütök neked szívem! - Jó hallani, hogy enne valamit, komolyan.
Aztán hiába tagadja, hogy álmos, hagyom aludni, csak annyit szedtem ki belőle előtte, hogy hova menne. Mivel haza, így odaviszem, Lia volt lakására, ismerem a járást szerencsére, így nincs gond azzal, hogy alszik. Mikor megjövünk óvatosan kikötöm és simogatni kezem az arcát.
-Szívecském, megjöttünk. Gyere, menjünk fel, ott még le tudsz dőlni, kényelmesebb is lesz! Hehe, megnyomott az üveg, én kis vöröslő álomszuszékom! - Vigyorgom meg, hogy elaludta kicsit az arcát, de ölelve szedem ki a kocsiból, támogatom be a lakásba, nem ússza meg.

-Ezekkel simán, főleg, ha még nem csináltad neki! - Kacsintok Reevenre, szerintem könnyen elveszi Felix eszét egy kis játékossággal.
Az úszás kapcsán felveti vizes lesz, ezen felnevetek.
-Mákos nem lehetsz tőle! - Nevetek, megpaskolom a vállát. -Mert ez fontos, alap hogy tudj úszni szívecském, ezért vagyok makacs. A főzéshez nem ragaszkodom, lásd kivel van dolgod. - Vigyorgok, nem mondhatja, hogy annyira szigorú lennék!
-Elmész a tengerbe fürdeni, jön egy kis vihar, mit csinálsz? Hm? Na ugye, ez elsődleges. - Esélye sincs, nyúzni fogom.
A mosolyom valóban enyhül, hogy piszéz, de attól még eltökélt maradok, látszik a szemem csillogásán.
-Nem szép sors... mindenki csak letaposna. - Biggyesztem le az ajkaim, amiket imént csókolt, de a szám szegletében bekacsint a mosoly azért.
-Dehogy tűntél volna annak, egyszerűen mostanában nem mozogtál ennyit, szokni kell életem, én minden héten háromszor eljárok futni, persze hogy jobban bírom... - Simogatom a vállát, ölelem, de szerencsére nincs baja, nem ütötte be magát.
-Hát elhízni sosem fogsz, az biztos. - Mosolygok kínomban, jó lenne egészségesebbnek tudni, de erőltetni sem akarom.
Mivel belátja, elájulni nem szexi és vagány, hagyja magát támogatni, kocsiba ültetni, bekötni.
-Semmi baj, de legközelebb szólj, pihenünk, nem szégyen az, okosabban csináljuk majd. Remélem nem lesz nagyon izomlázad... - Most így belegondolva... Felixtől kapni fogok... De legalább alszik, pihen egy csöppet, de mikor megjövünk csak felkeltegetem, nem biztos, hogy örülne ha felvinném a karomban.
Kuncogok, mikor kigubózik és máris puszit kér, ad, nem fosztom meg tőle, én is szeretek így ébredni.
-Gyere majmóca! - Emelem ki, majd csippantom a kocsit, hogy rárakjam a zárat és a riasztót, aztán támogatom a lakásba.
-Azt mondtad élvezted! Fárasztottalak volna ki másképp mi? - Kuncogok hamisan, majd segítek neki amiben kell. A kérdésére a számhoz kapok, juj, tényleg!
-Felix nem fog haragudni? Várj.. képek? Nem csak egyszer festette le? - Csodálkozom rá, mert mintha egy lett volna, még nem volt azóta Joshom Felix-szel, de ha több van csak jobb, érdekel.
-Akkor kérsz palacsintát? - Nem felejtettem ám el, ha kér, akkor sütök neki nyomban, lehet én is eszem vele. Egészen megéheztem erre a nagy izgalomra.
-A lakáson meg tényleg gondolkodj el. Úgy tűnt Felix szeret veled lakni, ahogy te is vele, szeretném, ha kényelmesen lennétek. Na meg ha Felix belelendül a festésbe, hova teszitek a képeket? - Mosolygok, hátha így jobban kedvet kap költözni, mert ha a képeket és fotókat, berendezéseket itt hagyja, szerintem nincs is olyan sok minden...

-Úszógumiiiii? Ajh, én azzal sosem, de nélküle sokkal jobb! Hidd el! - Pláne megtanítom!
-Jaj dehogynem, élvezi fogod, ha mást sokat ölelkezünk majd a vízben, az is jó. - Kacsintok rá, nem lesz az szörnyű, mint hiszi.
Felnevetek azon hogy paszulyként olyan erős lennék, hogy minden ember könnyed szellő lenne, belefordulok a pusziba szándékosan, hogy csók legyen belőle.

-Dehogy is,nem eszel annyit, hogy elég energiád legyen. A víznek ehhez semmi köze. - Mosolygok, nem lehet mindent a vízre fogni.
-Nem hagyom annyira eltunyulni Joshom, de nálad sem hagyom hogy kinn legyen a bordád, ne félj! Edzésben tartalak titeket! - Kis gonosz, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy Josh hízni készülne, sőt, izmosabb mint volt, kikockásodott a hasa is... szexi.
Mikor kisegítem a kocsiból is megnevettet.
-Olyan pajzán vagy, én csak arra gondoltam, hogy tollasunk egy egész napon áát! De az ölelést tényleg nem adom, meg a puszikat, meg a bújást és az együtt alvást, tudod ezek olyan Sebys dolgok! - Nevetek, kap is egy puszit, lássa, nem a levegőbe beszélek.

-Alig várom! Szerinted, ha Felixtől kérek egy kisebbet karácsonyra, leharapja a fejem? - Kuncogok, de tetszene egy festmény otthonra is.
-És nem tanított meg édesem? Semmi baj, akkor te kevered ki. - Borzolom össze a haját és kap egy rá egy puszit is, akkor palacsintázunk.
-Ha csak ez a gond, ezen ne aggódjatok. Bérleti díj nincs, csak a rezsi. Az meg amúgy is tőletek függ szívem. De mivel most én is tartom fenn, még egy darabig fenn tudom, akkor is beköltöztök. Hm? Szeretném, ha kényelmesen lennétek. És igen... ez nem lakni van kialakítva, legalább is nem két embernek, ez bizonyos. - Aztán kimegyek megnézegetem a képet, de tetszik, noha... nem annyira Joshos ez a testtartás valahogy, nem így szokott olvasni, de tetszik.
-Szépen fest a fiúd, tetszik. Puhán vezeti az ecsetet. Mi a baj, neked nem tetszik? - Kérdezem, mikor odatelepszik. Aztán inkább kiinvitálom a konyhába és előveszem ami kell.
-Látod? Ezek kellenek hozzá. Most szépen sorrendben ahogy mondom mérd ki és keverd össze simára a hozzávalókat, jó? - Figyelem hogyan csinálja, de nem nyúlok bele, maximum szóban adok tanácsot. Könnyebben megtanulja, ha ő csinálja, mintha nézi.

-Hmmmm... legyen, de akkor már lehetne olyan naaagy matrac is amire felfekszel és napszemüvegben koktélt szürcsölsz fekve... hmmm... - Vigyorgok, miért ne? Nincs ellenemre a hülyülés.
-Áhá, szóval a farkadra húzod a gumit! És Felix még nem panaszkodott, hogy ez nem olyan gumi? - Nevetek, muszáj volt.

Kuncogok, hogy zsörtölődik a víz és a kifáradás miatt.
-Rajtam hát! - Domborítom a mellkasom, simán leszek az edzőjük meg a kajáltatójuk.
-De, hallottam, mi van vele, nem volt az pajzán! Maradnak hát! - Nevetek Felix miatt, nem tűnt pajzánnak egyáltalán, a csók meg eszembe sem jut, főleg mert mint mondtam, Joshom nem tiltott meg semmit (mint Lia anno mondjuk)

Fogalmam sincs arról, hogy Felix nem kedvel, én csak nem akarok neki munkát csinálni karácsonyig, van elég neki szerintem.
-Hááát, esetleg, közösbe adhatná nekünk Josh-sal és akkor hmm... nem is tudom, meglepjük valami festékkészlettel vagy mókusszőr ecsettel, mit gondolsz, örülne? - Ha már a család tagja, amúgy is vennék neki ajándékot.
Liára nem mondok inkább semmit, jobbnak látom kivételesen.
-De szívem, a ház tulajdona az enyém maradna. Annyi, hogy én nem kérek bérleti díjat, mert jobb, mintha üresen áll. Szóval nekem eladósodni nem tudsz. Ha tetszik ott és később megvennétek az más, akkor majd megbeszéljük, jó így? - Attól még a nevemen marad az ingatlan, csak a számlákat kell fizetniük és persze karban tartani.
-Kincsem, Lia... Lia mindenképp elköltözött volna Lionel miatt onnan, ha nem hozzám, máshova, én pedig már Joshnál lakom és nem költözöm el onnan, maximum, ha Josh is költözik velem, de akkor sem ide, hanem egy tágasabb házba esetleg. Nem túrtál ki senkit az ég egy adta világon. - Mosolygok rá, simogatom az arcát.
-Ez az én szerencsém, hát akkor esélyem sem lenne ellened! - Mosolygok rá, még nézegetem kicsit a képet, Joshom, majd leteszem ahonnan elvette.
-Háááááááááát amíg nem megy érzésből mennyi liszt, cukor, tejföl kell bele, addig igen, nem árt kimérni a hozzávalókat. Hm? - Nevetgélek, majd mutatom mennyi palacsintára elég ez az adag, ami most kettőnknek lesz. Ha akarja lehet kicsit több és akkor Felixnek is marad estére.

-Miért kéne, hogy ciki legyen? Erre mentél, te kis piszok? - Nevetek, szerintem a naaagy sárga gumikacsa sem az, az poén.
-Hú ezt.... ezt inkább nem képzelem el, morbid! - Röhögök, ekkora kofferja Felixnek sincs, ehhehe.
-Pff, nem hiszem, nem olyan ő, meg én sem. - Nem tudom, nem kívánok senkivel hancúrozni jó ideje, csak Joshommal. Felix helyes, de nem vonzz, így szerintem nem lenne könnyű dolga.
-Igen? Nah, akkor megvan a karácsonyi ajándéka! - Csapom össze a tenyerem, hogy ügyes voltam, majd szólok Joshomnak.
-Nem láttam még, de gondolom. Könnyed stílusa van, de ő maga is könnyed, nem is meglepő. Szereted nézni ahogy alkot? Mintha azt mondta volna, nem nézheted. Ezt mire értette? - Ott nem igen értettem, mit magyaráztak, de nem akartam beleszólni.
A lakással meg győzködöm.
-Szuper! Van benne még bútor is, de lecserélhetitek, amit akartok! - Fogok vele kezet, de már húzom is ölelésre, boldog vagyok, hogy belement.
-Ó, én már mindent elvittem ami kell. Ami ott maradt, nem kell már. Így van a kanapé, a szőnyegek, az ágy, még a mosó és mosogató gép is. Joshnak is van mindkettő, nem vittem át. Szóval pár szekrény kivételével maradt minden. A kandallót elvittem mondjuk, oda betehettek valamit. - Magyarázom, mert sok minden nem kellett.
Simogatom és bújik, a hasamnál nekem is jól esik, kis aranyos. Az már kevésbé mikor kifakad Joshra, csak pislogok.
-Öhm... Szívecském, nem utál. Csak nem olyan közvetlen mint mi. De ez nem jelenti, hogy utál. Ő kedvel téged, de ő inkább... szóban nyit, vagy inkább gesztusokkal, nem öleléssel és hasonlókkal, mint mi, én tudod milyen vagyok. Szerintem csak megszeppent, nem mindig reagálja le jól ezeket, velem is voltak döccenők az elején. - Kicsit más minőségben, de lehet miattam volt óvatosabb pont.
-Rinyál? Mire érted? - Ez kicsit megijeszt. Tudom, hogy a fő gond, hogy nő kell neki, a szex is, mert hát én férfi vagyok (ezt hamarabb kezdtük mint amazt a játékot), de... Zavartan veszem a kacsintást is, mert elbizonytalanított.
De magyarázom neki, hogy hevítse fel a serpenyőt és mindjárt mutatom hogyan mérje bele, forgassa, fogom a kezeit és így csináljuk együtt, ahogy mögötte állok. Ám ha az előbb nem nyugtatott meg, akkor most kicsit ideges leszek, aggódó.

-No, mi a bajod, az hogy nem érzed eléggé magadénak FelixED, hívhatnád így. Mi bajod a Joshommal, ezer éve így hívom szívem. És miért baj, hogy Felix lefesti, hmm? Mindkettejüknek jó az. - Puszilgatom a nyakát, míg ölelem, hogy ejnye, miért morog?
-Hát a közös ebéden valami olyasmit mondott nem nézheted... vagy a képet nem nézheted, csak őt? Zavarba jön biztos, ha nézed... milyen aranyos! - Szerintem szerencsém van, hogy ezt Felix nem hallotta!
A lakást elfogadja, ennek nagyon örülök, legalább tudom valamivel én is támogatni őket.
-Én szerettem azokat, szerintem nektek is jó lesz. Főleg az ágy, jó az az ágy. - Vigyorgok hamisan, jó matracot vettem bele.
-Persze, a konyha komplett, pár bögrét meg apróságot vittem, pár lábast és jénait, amiket nagyon szeretek. De van ott minden. Akvárium? Az szép de macerás nem? - Nekem sosem volt, de az a sok víz...
-Na... szívecském... hogyne lenne érdekes? Szeretnéd ha beszélnék Josh-sal? Akármiről? Megbántott édesem? - Lehet nem direkt csinálta, de könnyen megeshet. Hiába húzódik el, bújok vissza hozzá puszilgatva.
-Biztos? De... nem is tudom... szerinted jól döntött? Végtére is Suzy... ő is szerette úgy tudom. Van egy kis bűntudatom, hogy elszerettem előle... tőlem tényleg nem lehet gyereke és... félek sok diszkrimináció fogja érni miattam... hülyeség mi? - Van bennem még egy jó adag félsz, rávettem valamire, ami lehet hosszútávon nem lesz jó neki, önző voltam. De nagyon szerelmes vagyok, sosem voltam boldogabb... Reeven simogatásába is belefordulok, jól esik.
De a palacsintát mutatom neki, meg is dicsérem egy idő után mikor ráérzett, hogy ügyes és simán megy neki.

-Nem úgy tűnt.. - Döntöm félre a fejem, nekem úgy tűnt zavarja a Joshom kifejezés, de szerintem nem azért mert Josht ő akarná így hívni...
-Nem lesz szívem, ha Felixet nem is ismerem annyira, de Joshuát igen. Makacs egy jószág, Felixnek esélyem sem lenne bármennyire is jól néz ki és megnyerő a modora. - Érezni én teljesen nyugodt vagyok és kicsit sem tartok attól lesz köztük valami.
-Lehet beszélgetni akar vele, mondjuk rólad szívem... nem tud, ha ott vagy. Lehet tudni akar valamit, amit a te jelenlétedben nem mondana el. Lehet aggódik ő is amiatt hogy kicsit orroltok egymásra. Azaz te Joshomra, mert Josh mint mondtam kedvel téged életem. - Mást nem tudok elképzelni, mert biztos nem szexuális oka van.
-Ne is, jó vétel volt! - Nevetek az ágyon aztán, megveregetem a vállát, használják sokat.
-Gazdaságtalan és nem környezetbarát szívem, az üvegpoharak jobbak, de az is van. - Nem vittem el a poharakat, minek?
-Öhm... az elektromos kandalló szívem, nincs lyuk a falban, olyan mintha leszereltem volna egy radiátort... csak nincs nyoma a falon. - Vigyorgok kínosabban, mert mit hisz, szétvertem a nappalit?
-Szerintem meg csak nem rohant előre, mert keveset tudtok egymásról és a barátsághoz idő kell és sok-sok közös program. Lia... egész más tészta szívem, ő nem téged, hanem az érzéseket utasította vissza, de ezáltal nem csak téged, engem is, mindenkit. Josh ilyet nem csinált. Ő csak... neki mindenhez sok idő kell. Te sem vagy kivétel, ahogy én sem voltam. - Nem, nem hinném hogy egy kalap alá lehetne venni kettejüket. Inkább ölelgetem Reevent, kis buta.
De Suzy miatt meg amúgy is, mivel bizonytalan alkat vagyok kikérem a véleményét, adok rá.
-Igazad van, végül is, nem jártak Suzyval, szóval... ahh, hülye vagyok tudom. De ha Suzynak is van valakije az jó. Amúgy kedves csaj. - Nincs bajom vele, bár aggódtam, hogy rá leszek lecserélve.
//Nem, dehogy, hát találkozgatott Quennel amikor tudott//
-Gondolod Etiópiából mindig van import gyerek? Jaj drágám... majd meglátjuk Josh mit gondol, nekem is vannak ötleteim, de egy biztos, lesz gyerek, akarunk. Egyszer valamikor lesz, ez a lényeg. - Adok egy cuppanósat az arcára, mert felvidított, szóval ha kisütöttük a palacsintákat, akkor megtöltjük és eszem vele, próbálom úgy csinálni és ízesíteni, hogy minél többet egyen. Aztán még maradok, ha gondolja ott is alszom, mert mégiscsak kimerítettem, hacsak Felix haza nem jön, mert akkor én is hazamegyek Josh-hoz. De annyit megígérek neki, hogy a következő kis kalandunkon jobban rajta tartom a szemem, azért nem akarom hogy minden programunk eszméletlenül jó legyen....

//Köszi//

Megmosolygom, hogy szerinte hülyén hangzik a Joshom, szerintem nem, csak irigykedik! (XD)
-Helyes. - Jól néz ki Felix, de annyira aranyos, ahogy leírja neki mi tetszik az arcán.
-Nem tudom... lehet beszélni akar vele arról, amin összekaptatok vagy ilyesmi... fogalmam sincs, csak mondtam valamit, lehet csak neked is meglepetésnek szánja a képet. - Pislogok rá, nem tudom, tényleg nem tudok semmit. -De nem szerelmet vall, nyugi. - Szorítom meg finoman a vállát, hogy relax.
-Vagy csak neked nem mutatja, lehet attól még! - Miért ne? Lehet csak erősnek akar tűnni. Bár nehéz azt mondanom rá, hogy nem az, ez tény...
-Jó, lehet legközelebb neked kell engem kihúzni a csávából. - Jelzem, ha bajom lesz, jelzem neki mindenképp.
A szívósást nem realizálom, a kandallón meg nevetek, édes!
-De csak amíg kicsi. De jó gondoskodni egy gyerekről, majd meglátod egyszer te is! - Nem beszél le, nagyon akarok gyereket!

//Ezt még, egy zárást xD//