Próbateremszerűség- Leila, Reeven & Xav

A régi, kopott garázs. Még akkor vásároltam, amikor idejöttem suliba. Olcsón szereztem, látszik is az állapotán, hogy nem volt túl drága. De én szeretem. Azóta idekerült a dobfelszerelésem, egy viszonylag komolyabb erősítőrendszer, no meg egy kényelmes, piacon szerzett kanapé. A földön szanaszét hevernek a jegyzeteim, a kezdetleges dalszövegek, a kották, és egyéb, zenéhez kapcsolódó cuccok. Ha minden igaz, hamarosan megérkeznek a többiek, két leendő tag. Remélem, hangszere mindenkinek lesz, mert azt nem tudok szolgáltatni. Leülök a heverőre, s elkezdem olvasgatni az egyik szöveget. Nem tetszik. Valami hiányzik belőle. Összegyűröm, s a sarokban fekvő galacsinkupacba hajítom. Nem megy. Valamiért nem tudok normális dalszöveget írni. Pedig gimiben még tele voltam ötletekkel. Inkább úgy döntöttem, összeszerelem a rendszert. Ne akkor tököljek vele, amikor itt lesz a banda.

Olvastam egy hirdetést és miért ne alapon felhívtam a tagot, ha még aktuális a dolog megpróbálnám. A zene töltötte ki életem mondjuk kilencven százalékát a kóma előtt, furcsa, hogy miután felkeltem teljesen eltűnt az életemből a banda, a fellépések, csunderista életmód. Utóbbi megjegyzem nem is annyira hiányzik, igaz nem sokra emlékszem, így könnyű. A zenéléssel viszont más a helyzet, arra lenne igényem. Az önéletrajzom a fejemben, ha kell, néhány régi nyomtatott posztert is hozok, amin szerepel a nevem, sok helyen felléptünk. Megsárgultak, elavultak és a srácok már lehet nem is tolják együtt, de...bizonyíték, vagy inkább emlék.
Hozom a gitárom, elektromos, van klasszikus is, de az elektromosat hozom most a vezetékekkel, hátha majd be tudom kötni.
A jogsim már megvan, úgyhogy kocsival jövök, sőt ez az első önálló utam, remélem siker koronázza.
Szóval megkaptam apám régi kocsiját (ford mustang), szürke. Kicsit gyorshajtok, de ha minden igaz nem kapnak el. Így, ha egyedül vagyok jól esik száguldozni, hiába figyelmzetet valami belül: nem kéne játszadozni az új jogsival, meg hogy ezt mostanában a hülyegyerekek művelik. Van ez a yolo, vagy mi a tököm, ez is új találmány, tiszta szar dolgok jöttek létre, amíg "aludtam" Ettől az az érzésem támad ráférne a világra egy olajcsere. A kocsiban természetesen üvölt a rock, épp Iron Maiden, ha már egy meghallgatásra, próbára vagy mire megyek lelkiekben fel kell készülni, végül könnyed Systemmel zárok és kissé durván le is fékelek a garázs előtt, amít címnek adott meg a tag. Prbóbálok kulturáltan beparkolni, bár nem nagyon figyelek arra, hogy sok helyet hagyjak másoknak. Kiszállás után hátramegyek, a csomagtartóba tettem a gitárt, meg pár régi dalszöveget, végülis engem illet a szerző jog, ha már mind én írtam. Becsapom az ajtót, lezárom a verdát és bebocsátásért zörgetek a garátsajtón, vagy ha nyitva van egyszerűen besétálok egy helloval.

Általam régen sokat rótt környéken andalgok. Bakancsom alatt néha megcsikordul egy-egy eltévedt kavics, felzúg egy kérdéses állapotú távvezeték, innen-onnan nevetésfoszlány szűrődik, de egyébként csendes a délután. Hátamon egy basszusgitár kap helyet, a kicsit kopott, régi, telematricázott szemem fénye, egy kézzel varrt tokban. Gimi eleje óta játszogatok rajta, viszonylag jól megy. Ha kell, szintetizátort is tudok kezelni, esetleg zongorát. Egy újsághirdetés hívő szava -meg persze baráti nógatások- vonzottak erre a helyre. Egy alakulófélben lévő zenekar fog állomásozni itt. Nem tudom, hány riválisra számítsak, vagy lesz-e egyáltalán, de felkészültem a pár tapintatos szóval történő elutasításra is.
Lágy szellő lengedezi be a kihalt utcácskát, nap szilráitól lángoló hajzatomba is bele-belekap. Késésben vagyok, gyorsítok lépteimen. Utam egy kóborló cica keresztezi. Na ne, már megint megtalálnak az állatok! Rendszerint akkor, mikor sietnem kéne. Lábamhoz dörgölőzik, simogatásért dorombol. Engedek az erős kísértésnek, megvakargatom a fültövét. Hálás nyávogással viszonozza, mire önkéntlenül elmosolyodom. De indulnom kell.
- Szia cicus. Jó legyél.
Ezzel tovább ballagok. Ő meg követ. A megadott címre érek, három lassú, kimért koppanással jelzem a bentieknek jelenlétem. A macskát elhajtom távolabbra, de nem nagyon akaródzik neki menni. Az előzetes próbára meg nincs pofám rögtön egy kisállattal beállítani. Szerencsére nemsokára megérzi valami kukatöltelék csábító illatát, utána megy. Én meg várom, hogy beengedjenek, ha beengednek egyáltalán.

Már-már kezdtem azt hinni, hogy senkit sem érdekelt a hirdetés, és egyedül maradok, amikor valaki zörget a garázsajtón. Villámgyorsan pattanok fel, s kinyitom a régi, nyikorgó fadarabot, amit egyesek bejáratnak nevezhetnek. Meglepetésemre egy csaknem velem egykorú srácot találok, gitárral a kezébe.
- Heló. Fáradj be szerény próbatermembe.
Elegáns kézmozdulatot teszek, ami tőlem inkább viccesnek hat, mint udvariasnak.
- Xavier vagyok, röviden Xav. A bandába jöttél?
Meg sem várom, amíg ő is bemutatkozik, hanem pofátlan módon kérdezősködni kezdek.
Éppen hellyel kínáltan a jövevényt, amikor váratlanul újabb jelentkező érkezik. Egy vörös szépséget találok kint. Széles mosoly terül el az arcomon.
- Na! Hárman elsőre? Nem is rossz!
Majd eszembe jut, hogy be kéne mutatkoznom.
- Xav vagyok, bújj be!
Majd neki is megmutatom a rongyos kanapét, s büszkén mosolygok kettőjükre.
- Íme, az én csodás birodalmam!
Ez alatt a kopott, potyogó vakolatú, romos épületet értem, ahol minden van, csak rend nincs.

Mindenféle dallamok zajongnak még a fejemben, próbálom visszafogni a dúdolást és megint eljátszani, amit az albérletnél, fontos az első benyomás, mosollyal indítok.
Rocker srác invitál be viccesen, biccentek neki hasonló stílusban és úriasan bebicegek. Na igen, még sántítok egy kicsit. Botot már legtöbbször nem kell használnom a közlekedéshez, így csak hülyén, kissé dülöngélve megyek, de majd ez is jobb lesz.
- Szevasz, Reeven, röviden Reev. Aha, ha beveszel.
Látom még nincs sok rivális, de lehet, hogy csak más időpontban egyeztek meg Xavval. Már nyitom is a szám, hogy kérdezzek, de jönnek, méghozzá egy csaj. Wooow, na neki van stílusa!
- Hello, én meg Reev.
Intek neki oda, közben vigyorgok egy sort Xav büszke pillantásán, mintha a hupikék törpikéi lennénk. Egen, ez a közeg ismerős, garázsokban toltuk mi is, ilyen kanapékon aludtam. Körbenézek, nosztalgikus érzés fog el, nem bánom, hogy eljöttem. Egyelőre úgy néz ki rivális sincs és a másik két arc sem emlékeztet a régi, drogos bagázsra.
- Nem rossz, legalább lesz hol aludni, ha kidőltünk
Vigyorgok hátra a pamlagra. Megtámasztom valahol a gitárt.
- Na és nektek hogy jött az ötlet, srácok?
Kérdem viszonylag lazán, aztán ha jól emlékszem Xav mutatta is, hogy huppanjak le a kanapéra, ezt most megteszem. Ha nem nézi jó szemmel, majd szól. Addig meg rúgózok egy kicsit rajta, éppen segghezálló.

Meglepetésemre sok késésem ellenére kedves a fogadtatás, és nem is vagyunk sokan. Sőt, épp egy bandányian vagyunk.
- Halihó. Leila.
Mosolyogva intek Xavnek, majd egy otthonos mozdulattal levágom magam a kanapéra. Nem érzem magam veszélyeztetettnek, és valljuk be, a hely sem olyan puccos, mint amire számítottam. A két srác normálisnak tűnik, én sem vagyok egy plázacicus, így jól ki fogunk jönni. A rend? Épp otthonos. A bűvös birodalomban felismerni vélem egykori önkényesen elfoglalt és kisajátított táborhelyünket. Akkor még sokkal romosabb volt.
Gitárkám az ölemben pihen, dédelgetem, mint valami kisbabát. Ujjaim a kitűzőkkel szórakoznak, nem tehetek róla, önkéntlen pótcselekvés.
- Hát, engem néhány isteni meg baráti sugallat húzott ide. Na jó, baráti fülrágás. Régen zenéltem, szerettem is, csak a rajz egy kicsit kiszorította. Meg az egyetem meg munka mellett könnyen agyi zombivá válik az ember, és nem túl kellemes.
Eddig próbáltam felmérni a gesztusokból, kikkel állhatok szemben, és mivel nem találtam semmit gyanúsnak befejezem a szemtornát. Lazán hátradöntöm a fejem. Kényelmes ez a kanapé. Csak el ne aludjak.

//Sorry a késés miatt, elhavazódtam!//

Harmadikként én is ledőlök a kanapéra, ami fájdalmasan felnyög. Csak ne most essen szét, az kellemetlen lenne.
- Na, három már jó kezdés. Talán összehozunk valamit.
Vigyorgok.
- Hát, én egy haverom biztatására vettem meg ezt a romos lakást. Vagyis garázst. Mindegy. Nekem régen volt bandám, de az rég volt, s a csapat azóta szétszéledt. Azt sem tudom, hol vannak a többiek. A legtöbb régi haverom már felfordult alkoholmérgezésben, vagy heroin túladagolásban.
Majd tekintetem a kopott felszerelésre vándorol. Lássuk, mink van. Egy használt, de még használható dobszerkó. Na, az az enyém. Egy gitárra hasonlító valami az egyik sarokban. Ja, emlékszem, egyszer elhatároztam, hogy gitározni fogok. Aztán az első pár óra után megértettem, miért is olyan jó szétverni egy gitárt. De a roncsot azért megtartottam ereklyeként. Na meg a két működőképes hangfal, a kicsi keverőpulttal, és az 5 darab régi mikrofonnal. Meg persze a kábelkavalkád az egyik sarokban, a másikban pedig az összegyűrt papírfecnik, rossz dalszöveg próbálkozásokkal.
- Hát, emberek. Ezek állnak a rendelkezésünkre, hogy valamit alkossunk. Először is...
Az összegabalyodott vezetékekre pillantok.
- Bemelegítésképpen bogozhatnánk egy kicsit. Mit szóltok?

A kanapé kényelmes és mindenki volt már zenész, Leila történetére biccentek. Művészléleknek tűnik, a rajzolást nagyon el tudom neki képzelni.
- Persze, ki kell kapcsolni és ha egyszer már csinálta, valahogy önkéntelenül is visszavágyik az ember. Legalábbis én így voltam vele. Mit melózol? Melóztok?
A sráctól is kérdem, nem árt infókat gyűjteni a normálisan dolgozó emberek munkavállalási szokásairól. Igaz, hogy a műtermes ötlet még csak nagyon elméleti, talán kicsit hirtelen és elrugaszkodott. Meg kéne vizsgálnom mások hogy csinálják ezt a dolgot. Én a zenekart is munkának zengtem be, de ez ki tudja mikor válik azzá, mire összehangolódunk és lesznek esetleg fellépéseink.
Xav tök lelkesnek tűnik, én meg örülök, hogy nincs sok konkurencia és lesz egy lány is a csapatban.
- Enyémek dettó,valószínűleg már mindegyik szétszívta az agyát. Úgy tűnik máris van hármunkban két közös dolog, az egyik a zene, hát persze, a másik a régóta csináljuk téma, nekem is volt bandám.
Pillantok rájuk, jó lesz ez! Hátrafordulok az eszközöket veszem szemügyre, hangfal is van, meg mikrofonok, király. A dalszövegek érdekelnek, de nem akarok pofátlan lenni, majd…ha valahogy közel kerülök hozzájuk. Látom sok a vezeték, bogozni kell. Felpattanok, nézem mi fehér, fekete, vagy esetleg másmilyen színű. A bogozásnak megvan a maga bája, olyasmi, mint az öregeknek a kötözgetés.
- Tök jó lesz, szerintem minden megvan, mi hoztunk gitárokat is.
Leilánál is ott a hangszer, nálam is, vezetékje is van, de azt egyelőre hagyom, rengeteg van itt. Biccentek Xavnak, hogy akkor bogozzunk. Ki is nézek egy nagyobb csomót és azonmód nekiesem. Amíg nem felejtem el a szövegeket… oda-odalesek.
- Te írtad őket?

A gitárom a kanapéra fektetem, majd a kábel rengeteg mellé telepszem. Lábaimat magam alá hajtogatom, leülök a sarkamra. A felállás fájdalmas lesz, de most ez a kényelmes.
Kezembe veszek egy szimpatikus piros vezetékvéget és elmélyülten keresni kezdem a másik végét. A cicára gondolok és arra, hogy milyen kegyetlenül otthagytam. Hazafelé adok neki valami kaját. Haza nem vihetem a gonosz házinéni miatt, de csak el tudom passzolni valahova...
Mintha gondolataimból pattanna ki, halk nyervogás hallatszik kintről. Kis ajtóvakarás követi, majd újra egy panaszos, kérlelő miaú hangzik fel. Felkapom a fejem, lányos zavaromban elvörösödöm, szemem egy kicsit tágabbra nyílik. Remélem, a fiúk nem vesznek észre bármit is. Imát mormolok, hogy tűnjön már el ez az aranyos kis dög, de nem túl hatásos. Továbbra sem tágít, csak az ajtó előtt felváltva vakar és ordít.

Már szóra nyitnám a szám, amikor valami hatalmas szörnyeteg be akar törni az épületbe. Éles karmaival tépi ki az ajtót a helyéről. Na jó, nem kitépi, hanem beengedem. A cica besomfordál, én meg Leilára nézek.
- Cuki dög. Hogy volt szíved kizárni?
Az állat, nem zavartatva magát, felugrik a kanapéra, pont oda, ahol egy pillanattal ezelőtt még én ültem. Előmelegített fekvőhely.
Csatlakozom a többiekhez, végül is az én ötletem volt a bogozás. Kezembe veszek két összegubancolódott kábelt, és megpróbálom szétszedni. Miután sehogyan sem sikerül, idegesen rángatom, majd a helyiség másik végébe hajítom. Inkább a másik sráchoz fordulok, aki az imént tett fel nekem kérdést.
- Ja, de szarok. Régen jobban ment, nem vagyok jó formában.
Inkább abbahagyom a bogozást. Ehhez nekem nincs türelmem. A végén még kárt teszek valakiben, vagy valamiben.
- Hé, skacok! Mi legyen a bandanév? Mert kéne.
Majd széles mosoly ül arcomra, s fellelkesülve kiáltok fel.
- Megvan! Bohém Barátok! És a legelső dalunk, amivel be fogunk futni...
Gyorsan kiagyalok egy pár soros versikét.
- Bolyhos felhő, vattapamacs, örüljünk, mert itt a tavasz, virágok nyílnak, az ég is kék, itt minden perc kincset ér!
Miután előadom a hirtelen "ötletemet", büszkén húzom ki magamat.
- Hogy tetszik?

Gazdagabbak leszünk egy macskával. A bogozásban én is megrekedek és figyelem, ahogy felugrik Xav helyére. Asszem Leiláé.
- Ő lehetne a banda kabalája. Mi a neve?
Kérdem, közben kicsit megrángatok egy vezetéket, átdugok valamit valamin, lehet sikerül előrehaladni, de ez még nem látható. Xavnak viszont nem megy.
- Hé, nyugi, így csak tönkremennek. Egyszer úgyis ki kell bogozni.
Vonok vállat, ez olyan kör, amit mindenképpen le kell futnunk, mert ki csinálná meg helyettünk? Meg megijeszti a macskát…
- Sebaj, az ihlet majd jön.
Biztatom félmosolyogva, én elvagyok a bogozással, a név meg már nekem is megfordult a fejemben. Bohém barátok? Ezen felröhögök, biztos csak hülyéskedik a másik.
- És mondjuk…Dark Material? (sötét anyag) Vagy legyünk Kryptonit! Tudjátok… Superman gyenge pontja.
Megint röhögök, Xav vicces srác, aztán komolyabban nézek rá.
- Nem, ne viccelj, ennyi erővel lehetnénk Pindúr pandúrok. Cukorka és szentjánosbogár, örüljünk mert jön a nyár!
Teszem hozzá nevetve. Egy percre megfordul a fejemben, hogy rossz helyen vagyok, de Xav biztos ökörködik.
- Mondjuk lehetne egy ilyen cuki…csicsás kliséket kigúnyoló számunk, ami a tavaszi dalok fikázására játszik rá… Mondjuk belekakilok a tóba
Baromkodok én is, hátha okozok Xavnak jó pillanatokat.

Befut a cica is. Szerencsére senki nem pánikol a kis fenevadam miatt, sőt befogadták. A soványka, csontos, de reménykedő zöld szemű, vörös dögönyöznivaló már el is foglalta a királyi helyét a kanapén.
- Név? Hát, fogalmam sincs. Idefelé jövet futottam össze vele. De mit szólnátok ahhoz, hogy... Phee?
Xav felhúzza magát a kábelrengeteg gonoszságán, elránt egy véget. Egy szép, élénkpiros véget. Az én másik végemet. Miután sikeresen kirántotta a kezemből a bogozgatott csomót, elég csúnyán nézek rá. A minimumnak vélem, hogy visszaszolgáltatja az elorzott madzagot.
Néhány pillanatnyi gyilkos és szuggesztív bámulás után figyelmem origója a legújabb tag felé terelődik. Magamhoz csalogatom, kényelmesen elhelyezkedik mellkasomon, füle tövét vakargatom. Örömét kifejezni szándékozza, dorombol.
A díjnyertes bandanevek hallatán felkapom a fejem, nagyon remélem, hogy csak viccelnek. Minden esetre elmosolyodom.
- A Dark Material és a Kryptonit szerintem viszonylag szokványosabb. Én a Pindúr Pandúrok mellett szavazok. Én leszek Csuporka! Na de komolyra fordítva a szót, lehetne valami vagány, laza, de nem félelmetes jellegű, mert az könnyedén tűnhet banálisnak. Mondjuk lehetne Anonymity. És lehetnének álneveink.
Elmerengek ötletemen. Még jól is kijöhet.

Elkezdődött az agyalás a bandanéven. Egyre több ötlet érkezik. Jobbnál jobbak.
- Én is a Pindúr Pandúrokra szavazok! Abba van az a 3 színes kislány, ugye? Én leszek a rózsaszín!
Majd észreveszem, hogy kirántottam Leila kezéből a kábelét. Amit éppen bogozott. Gyors mozdulattal dobom vissza neki, mielőtt még kitör a III. Világ Háború. Aztán tudatosul bennem, hogy Leila mellkasán az a nagy rezgő valami a macska.
- Fúúúú... Fííííí... Jó név! Főleg egy kabalának. Bár...
Komorodik el az arcom.
- Azt hittem, én leszek a kabala. Már meg is szereztem a pedomacis jelmezemet. Most akkor dobjam ki?
Na igen. Ha felállnék a színpadra abba a jelmezbe, nekünk lőttek. De most tényleg van egy olyan jelmezem! Még a régi haverjaimtól kaptam egyik szülinapomra. Meg is mutatom nekik. A kanapénál termek, és nagy nyikorgások közepette kinyitom az ágyneműtartóját.
- Meg is van!
Előhúzom a poros, büdös, soha nem használt jelmezt, és magam elé tartom.
- Milyen?

A cicanéven kicsit felnevetek, a Phee elég kreatív, biccentek, tudomásul veszem, az állatot meg nem csesztetem, különben is műsor van, Xav épp azt a részt rántja el, amit Leila fogott. Az a nézés, apám, én Xav helyében visszaadnám.
- Szokványosabb? Hát lehet, ha valaki szuperhősrajongó, mint én.
Vonok vállat, szerintem nem azok, de úgyis mindenki a Pindúr Pandúrokra szavaz.
Leila magyarázatából aztán azt szűröm le, hogy az ötleteim félelmetes jellegűek, éppen ezért banálisak. Viszont, amit ő mond nem rossz, úgyhogy sértett büszkeséggel is csak annyit nyögök ki.
- Van benne fantázia, Csuporka. Áááá ne már, akkor nekem marad Puszedli? Az a legrosszabb.
Banyek most lebuktam! Xav megint alakít, asszem ő az a tipikus figura, aki mellett nem lehet unatkozni. Hogy ő lesz a kabala? Először el sem hiszem, amit mond, pedomacis jelmez? A srác betegebb mint én, hát…nem hittem volna, hogy van ilyen. Tutira hülyéskedik, biztos nincs ilyenje.
//ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy … (férfi nemi szerv a közepén?)
Pislogok, ilyen tényleg van, odamegyek megnézni.
- Fú anyám….de nagyon beteg vagy
Gratulálok a srácnak vigyorogva. Ez volt rajtad valaha? Ez…mi ez?
Kiakadok, igen, körberöhögöm a gúnyát.
- Mondjuk a fejében gitározhatnál
AZ talán önmagában még nem lenne akkora gáz, inkább érdekes.
- Viszont a kabalaállat Phee, arról lemaradtál, haver. Viszont Cosplayozni elmehetnél benne.
Az engem pl mindig érdekelt, de köhm…egyéb ügyletek lefoglaltak.

Miután Xav lenyúlta a kábelem, elmegy a kedvem a bogozástól. Hagyom inkább a fiúkra. Kényelmesen elhelyezkedem, lábaim kinyújtva hátamat a falnak döntöm. A cicus elfoglalja méltó helyét a mellkasomon, trikóm pántját gyűrögeti kis karmaival. Az éles kis fegyverek bőrömhöz érnek, vékony fehér csíkot hagyva maguk után. Jobb mutatóujjammal finoman leválasztom a mancsát.
- Aúú... Csak finoman...
Magánjelenetünk közben előkerül egy jelmez. Gyorsan levágom, miről beszéltek. Xav, mint kabalaállat? Állatnak állat, de Phee cukibb. És kevésbé beteg.
- Ez az...izé... Mi a franc?
Orrom fintor finom rángása fut végig. Elszoktam én már az ilyen... Rendkívül érdekesen ízléstelen dolgoktól.

karakterinformáció