Végre sikerült mindent lezsíroznom imádott elnöknőnkkel, sőt még Usuival is! Addig cseszegettem, amíg be nem adta a derekát, eljön. Az eseményt csapatépítőnek neveztem el, rögtön kezesebb lett. Kellenek a szakszavak a karótnyelteknek. Lehet jönnek még, eléggé kiposztoltuk mindenfelé, azok is betolhatják a képüket a privát kis partinkra, akik nincsenek a Hökben. A helyet ismerőstől foglaltam, nem messze a sulitól egy dizajnos bárban, megkapuk a legnagyobb asztalt a legjobbb helyen, jó rálátással a karokes színpadra, Usuit vonyíttatni kell ezerrel. Ez az a tipikus szétcsapjunk magunk a franca bulinak indul, olcsón szereztem be ütős koktélkeverékeket, ezeket én hozom és ki is csapom az asztal közepére. Elsőként érkezek, kicsit hamarabb, mint a többiek, lerakok vagy 4-5 üveget, poharakat és elhelyezem magát a társast
Hozzá dobókockát, kész is, indulhat a buli. Amíg nem jönnek a többiek leállok dumálni az egyik pincérrel, anyagot akar rámtukmálni, de röhögve visszautasítom, a spéci koktél elég lesz, rohadtul nem érezni rajta az alkoholt, mintha gyümölcslevet inna az ember. Bekészítettem gyerekpezsgős üvegbe töltött pezsgőt, remélem nem lesz rá szükség, Usui nem fog nagyon hisztizni. Azt nem említem, hogy az illető zsernyák, csak hogy az egyetemistákat akarom ellazítani, ez tetszik az ürgének. Egy idő után faképnél hagyom, nemsoká itt vannak a többiek, nagy vigyorral fogadom őket, immár rövid, szemtelenül szemembe lógó hajjal, első látásra talán meg sem ismernek, eddig rasztán toltam, nagy a különbség. A hajam annyira elvonta a figyelmet a vonásaimról, hogy nem tűnt fel, de, ki*ottul helyes vagyok, van mire arcoskodni, ilyen pofával bazzeg enyém a világ!
A hozzászólást Seth A. Blackwood összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19 2016, 20:57-kor.
Hogy jó ötlet volt-e ez az egész? Őszintén szólva fogalmam sincs. Egyfelől rettenet genyóság Usuival szemben, másfelől baromira rám fért már némi kikapcsolódás és a vizsgaidőszak végére érve ez azt hiszem, nem csak rólam volt elmondható, biztosra veszem, többeknek is porzik már a mája némi alkohol és gőzkieresztés után. Egyszerű, flitteres nyári pántos felsőt vettem fel farmerral, mégiscsak hűvösek még az éjszakák, és balerina cipővel, hajamat pedig kiengedve, természetes hullámaiban omolva alá vállaimra hagytam. - Ekképpen érkezem a "tetthelyszínre", bármily meglepő is, de egymagam. Nem hívtam senkit, a friss kismama barátnőm kétlem, hogy bevállalna egy efféle hepajt most a régi idők emlékére, s az igazság az, hogy rám is úgy csörgött rám Seth, hogy akkor lesz iszogatás végre vagy mi van? Mázli, hogy a srác ennyire leleményes a témában és összedobta minden segítség nélkül a dolgot. Sokkal többre vihetné, ha kis érdeklődést is mutatna az egész egyetem iránt, de hát ki vagyok én, hogy be(le)szóljak?
Belépve a megadott helyre érdeklődve pillantok körül. Jártam már itt, nem a berendezést veszem szemügyre, hanem ismerős arcokat keresek. Elsőre tova is siklik tekintetem Seth-en, kell, hogy intsem felém, akkor szúrom csak ki. - Heló! - Szélesedik mosoly képemre, s felé lépdelek, s habár sose voltam az a hárompuszis-üdvözlős típusú liba, képes vagyok finoman megölelni, ha hagyja/viszonozza ezt, üdvözlésképp. - Jól áll az új séró, alig ismertelek meg! Többiek? - Érdeklődöm, egyúttal táskámat egy szimpatikus, az asztal külső felén levő helyre pottyantom le. Einstand!
Nem volt egyszerű menet elrángatni ide Usuit magát. Az a szerencséje Sethnek, hogy szobatársak és akárhányszor találkoztak, mindig kitalált valami új indokot, miért is van ott a helye Usuinak magának. Mert a "jó buli lesz", "ne légy már ilyen fatökű", "lesznek jó csajok is" és hasonló indokok olyan könnyen leperegtek róla, mint esőkabátról a vízcseppek. Miután Seth taktikát váltott és közölte "csapatépítő dolog, hogy jobban megismerjük egymást" és hasonlókkal jött, akkor hajlandó volt átgondolni. Még Bridget nevét is említette, akit Usui maga kedvel, így beadta a derekát és a szavát adta, elmegy, de arról nem mondott semmit, meddig marad. Usui nem egy bulizós valaki, ezt elsőre is könnyen meg lehet mondani róla. Így is munka után jön, hogy máshogy, de legalább otthon átöltözött és farmer-ing kombót vett fel, nem csak egy pólót, hogy ne foghassák rá, csak úgy beesett. Vagy hasonló.
Lényegében nem hozott magával semmit, mert Seth azt mondta mindenről gondoskodott. Ahogy besétál, ő egyből megismeri a kis kompániát, végtére is neki már nem újdonság a másik új frizurája. Már javában beszélgetnek, mire megérkezik, de nem hiszi hogy annyira hiányzott volna innen. Továbbra sem érti, miért ragaszkodnak a társaságához, tudja magáról, hogy Seth nyomába sem érhet, ha társaságról van szó. -Szervusztok. - Teszi le magát valami szabad helyre. -Csinos vagy Bridget. - Állapítja meg, mert most már kellőképpen nyárias mindenki, de valahogy jó kedv is sugárzik a lányból, ami kiváltképp széppé teszi. Persze nem udvarol, nem az udvarlós típus. Összevonja a szemöldökét, mikor beleolvas a táblán lévő szövegekbe. -Seth, ez a játék könnyen lerészegedéshez vezethet, ugye tisztában vagy ezzel? - Igen, teljesen kiérezhető, ő nem óhajt inni, sosem iszik, most sem fog, de pont mert ő lesz az egyedüli józan tudja milyen egy csapat részeggel együtt lenni. A kívülállóság kívülállósága az az állapot, bár zavarni nem fogja, legfeljebb kikíséri azokat, akik áldozni óhajtanak a porcelánistennek.
Általában képben vagyok a sulit érintő dolgokról, főképp, ha buliról van szó. A mai napon azonban nem célirányosan a "Csapatépítő tréning" szele fújt erre. Tulajdonképpen ki volt ugyan plakátolva, de nem gondoltam rá, hogy HÖK tagság nélkül ide toljam a képem, hívni nem hívott senki milyen meglepő?!, az időpontot meg már amúgy is régen elfelejtettem, így aztán totálisan váratlanul állítok be a tett helyszínére, egyszerű, fehér, elején valami koponyaszerű mintás pólóban, fekete farmerben és tornacipőben. Ha őszinte akarok lenni, nem is különösen kedvelem a HÖK tagjait, így miért is akarnék velük bulizni/inni? Dehogy... Igazából egy haverom kérésére ugrottam be, volt némi biznisz közöttünk, így amint belépek az italmérésbe, célirányosan a bárpult felé veszem gazella jegesmedve lépteim, és a csaposnak intézek pár szót, mire mutogatni kezd, hogy várjak még... Autóval érkeztem, szóval kénytelen vagyok csak valami lónyálra megszomjazni, amit ki is kérek, majd magamhoz véve a poharat, hátat fordítok a pultnak, könyökeimmel megtámaszkodom rajta és megnézem magamnak, kik járnak erre, ha már megváratnak... Majdhogynem pofám leszakad, mikor megpillantom a kis bagázst az egyik asztalnál. Bree szépsége ugyan elnyom mindent maga körül, de a patkányképű Nyuszui rögtön horkantást vált ki belőlem, a rövid hajú srác meg nem is ismerős... Találkoztam már ugyan Seth-tel, de akkor még raszta volt, és ezt jegyeztem meg fő ismertetőjegyeként, nem a vonásait. Ugyan beugrik a kezdetekben már említett összejövetel, de még így sem esik le, hogy ki a harmadik tag. Igazából még el is gondolkodom, hogy Bree hogy bírja elviselni pl. Usuit... Minden esetre egyelőre nem vettek észre, így nem fogok belerongyolni a partyba, csak csendesen figyelek...
Egyből kiszúrom az est királynőjét! Baromi dögös! Persze nem vesz észre, gondolom mindenki a hajamról azonosított be. Nézelődik, aztán csak megtalál, előveszem az egyik legsármosabb mosolyom, szememben ravaszkás szikrák pattognak. Közelebb jön, minő pillanat, nem bánnám, ha innen egy motelbe mennénk és hagynánk a partit a francba. - Szia királynő! Tudom, hogy mindig mindenki ezzel jön, de a gyönyörű mellett te vagy az illusztráció a szótárban. Megölel finoman, én gyengéden viszonozom, mégis férfias terpeszben, masszív tömbként, hogy sugározzam a tesztoszteront. Ja, azt is lehet, nekem bármit. - Ugye? Gondoltam nem árt a változatosság Mondom álszerényen, tudom baby, én vagyok a legtutibb! Már épp nyitnám is a szám, hogy beszélgessünk, élvezve, hogy ketten vagyunk, mikor megjön Usui. Ez az ember esküszöm mindig a legjobbkor tud beállítani. - Csá Usi! Karolom át lazán, nézek az arcába, mert kíváncsi leszek a képére. Nem hagyom leülni, csak aztán, ha átkaroltam. Kis antiszoc. De vajon részegen nyíltabb-e. Áhááá, csak nem? Van ízlésvilága? Beszarás! - Ez már valami! Még ő is észreveszi! Súgom oda Beenek, amíg Usui helyezkedik - Még a végén teljesen bemerevíted Ja, pont arra célzok. Mi tagadás, elég gyakran jár az eszem a "munkámon" És jön a megjegyzés, amitől tulajdonképpen rám tör a röhögőgörcs. Ahogy ezt ezzel a fapofával mondja! Lopva Breere pillantok. - Ez egy iskolai program, természetesen nem fogunk inni. Ezek itt limonádék, ez meg gyerekpezsgő, olvasd el, rá van írva az üvegre. Csak a feeling Usui, csak a feeling Az egyik mezőre bökök - Látod, olyan is van, hogy mondj egy viccet. Neked favicceket is lehet. Nézelődök ki jön még, csak nem a rossz arc Mark? Ő nincs benne az Heroikus Örök Királyok - körében. Mindegy, jó arc, ráadásul befolyásos, nem árt vele haverkodni. Elfüttyentem magam, aztán átkiabálok hozzá. - Hé, Mark, mit kívülállóskodsz? Bocs, de az a szerep már Usuié, gyere, told ide a segged! Hívom, nem gáz, ha nem leszünk sokan, de a poharakat már el is készítem.
Felnevetek, nem véve komolyan Seth bókáradatát, s még akkor is széles mosoly ül arcomon, mikor üdvözlésként megölelem a srácot. - Túlzol, mint mindig, de értékelem a bókot. - Szusszanok könnyeden, majd csak nem bírom ki, hajába túrok, némileg összekócolva a rendezett barna tincseket gonosz módon. - Határozottan jól áll, végre látszik valami az arcodból is! - Jegyzem meg, ellépve tőle pedig befoglalom ugye táskámmal a szimpatikusnak tetsző helyet, s lám, Usui is befut. Király! - Avagy úgy is mondhatnánk, minden összeállt "ördögi" tervünkhöz. - Szia Usui! Köszönöm. Mi újság feléd? - A nyárban már kellőképpen benne járunk ahhoz, hogy ne fessen hülyén eme kérdés egy olyan illető felé, akivel rendre találkozott az ember lánya az egyetemen. Kérdésem nem pusztán udvariassági, valóban érdekel, mi van a halk szavú sráccal. Seth súgására nem számítok, el is hessegetném, ha csak az első felét kapnám, de jön a második megjegyzés is, amiből kibukik egy hangosabb kacaj belőlem az általam foglalt szék háttámláját szorongatva. Kezemet szám elé kapom hirtelen egy "Bocsi." keretében, majd valami affélét formáz ajkam némán a szintén helyet foglaló Seth felé, hogy "Annyira hülye vagy!" - mindezt persze bujkáló vigyorral ajkaim szegletében. - 'Én még sosem'-ezhetünk is, ha az elfogadhatóbbnak tűnik számodra. - Ajánlom fel Seth kisebb monológja után Usuinak kedves mosollyal. Nem is tudom, hirtelen miért gondolom azt, hogy abban kevesebbet kell innia az embernek. Talán nagyobb rá az esély, hogy nem kell emelnie poharát, ki tudja! Őt elnézve nem kellhet neki sok némi becsiccsentett hangulathoz, meg a keletiek amúgy is kevéssé bírják a piát egy városi legenda szerint, nem? Sethre pillantok, ő mit szól a felvetett ötlethez, közben meg erőteljesen bízok benne, Usuinak ez elfogadhatóbb lesz talán. Közben Seth kiszúr egy ismerős arcot a kocsma túlsó felében. Ha idegen lenne a név, akkor is esélyesen arra felé fordulnék, hogy kinek is kiabál ily lelkesen, ám így, hogy Mark az illető, némileg a pulzusszámom is megugrik. Azért igyekszek nem meglepődött képet vágni, mivel fogalmam sincs, mi lesz a kettes játékunk vége, ami időben ez előtt van árnyalatnyi megilletődöttségemet azzal leplezem, hogy lelkesen bólogatok Seth szavaira - igen, jöjjön csak, persze, miért is ne! Lehet, még rettentően megbánom az előbbi felvetett ötlettel, ha Usi rábólint, de ahogy a bölcs Gandhi mondá: YOLO!
// Nem a társas ellen vagyok, csak szerintem fórumon egyszerűbb az 'én még sosem'-et követni, mindenki állít valamit a reagban, meg iszik is az előző három (+ saját) állításból annyit, amennyit már megcselekedett a kari. //
Az egyetemi rendezvények nem meglepő módon mindig is hidegen hagytak. Nem véletlenül nem is voltam soha a tagja semmilyen iskolai szervezetnek, így a HÖk-nek sem. Pedig megtehetném, ha akarnám. Meggyőződésem, hogy minden képességem megvan hozzá, hogy jó vezető legyek. De én egy napon egy egész vállalatcsoportot fogok igazgatni, miért alacsonyítanám le magam holmi hallgatói önkormányzathoz? A szervezet ténykedése és így az általa szervezett, általában iszonyú lapos programok sem érdekeltek soha. Ez a helyzet ezzel a "csapatépítő" vagy valami hasonló név alatt futó eseménnyel is. Csak azért tudok róla, mert annyi helyen ki volt plakátolva. Órára várva a folyosókon gyakorlatilag kibökte a szemem a hirdetés. Ha nem érdekel, mégis miért vagyok mégis itt? Merő unalomból. Na meg mert az anyám éppen otthon van. Akkor pedig mindenhol jó, de legjobb valahol az otthonomon kívül, messze attól a házisárkánytól. Legalább a helyszín kecsegtető. Ismerem. Egy középkategóriás kocsma lényegében. De kocsma. Ami azt jelenti, hogy alkoholizálásra igen jók a kilátások. És ha ezt csinos lányok társaságában tehetem, az a legjobb. Ezért nyomom le a kilincset és lépek be. Elmúlt már ugyan valamivel a kiírt kezdési időpont, de hát könyörgöm, én Oohara Kouji vagyok, akkor érkezem, amikor akarok. A jó dolgokra egyébként is várni kell. Jelen esetben nekik rám. Ahogy beljebb megyek és felismerem az egyik asztalnál a HÖKös srácot, azonban némi csalódottságot érzek. Nem azért, mert igazából nem ismerek senkit. Bár egyértelműen alátámasztja a jelenlévők csekély létszáma a teóriámat a HÖK rendezvények pocsék színvonaláról, még ez sem lenne akkora baj. De egyetlen csinos pipi ennyi kanra? Én abszolút nem kolbászpartiba készültem. Pláne ilyen szedett-vedett bagázzsal. Nem ismerem ugyan egyiküket sem, még csak nem is ismerősek a szervező srácot leszámítva. Bár a haja nem ilyen volt, mikor láttam, de az arcát így is be tudom azonosítani. A nevét mondjuk nem tudom, sose láttam értelmét megjegyezni. A másik két srác meg az egyébként igencsak csinos szöszi pedig még ennyire sem. Mindegy, ha már itt vagyok, nem megyek haza. Alkohollal majdcsak elviselem őket valahogy. Még mindig jobb, mint otthon az anyámmal. - Hello! Ez az a csapatépítő, vagy mi, amit a suliban hirdettek? - lépek oda hozzájuk, gond nélkül közbevágva az épp folyó társalgásukba, miközben ledobom magam egy üres székre az asztaluknál.
-Us'ui. - Hagyja ennyiben, mert nem gondolná, hogy becézi őt Seth, csupán nem jegyezte meg a nevét. Hovatovább, nem gondolná, hogy zavar, pont Seth volt az, aki kardoskodott amellett, hogy jelenjen meg. Főleg azért sem jut ez eszébe, mert átkarolják. Egyik szemöldöke fel is szalad a gesztusra, majd finoman kibújik az ölelésből. -Én is örülök, hogy látlak Seth. - Közli kedvesebb hangon, mert attól hogy el van szokva a dologtól, még nem idegen neki az ölelés. Aztán Breere emeli a tekintetét. -Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Seth a lelkemre beszélt, hogy jöjjek el, így csak remélni tudom, nem volt borzasztó melléfogás a részéről. Ma dolgozni akartam menni, de ennyi pihenés kell végül is. Remélem minden vizsga rendben ment és már csak a nyarat élvezed. - Kérdez vissza, ha jól emlékszik Bree már végzős, ha még nincs túl a záróvizsgán, akkor már csak az maradt. -Miért ne venném észre? Egyértelmű. - Ráncolja kissé a homlokát Seth kijelentésére, végtére is Bree mindig is csinos nő volt, ha nem is hangoztatta, tagadni sem tagadta soha. Persze kötelességének érzi felhívni a figyelmet a játék könnyen lerészegítő voltára, a röhögésre csak vesz egy beletörődő mélyebb sóhajt. -Feeling. Nem értem, de elhiszem neked. Ha úgy gondolod, ez a fajta szórakozás a megfelelő, rád hagyatkozom, nem hiába te vagy a szociális refens. - Ezt teljesen őszintén. Ő komolyan úgy gondolja, Seth jó választás volt, akármit mondjanak is az emberek néha Seth könnyelműségéről. -Például hogy reccs? Nem vagyok jó viccmesélő Seth, lásd be. - Önkritikája van, nem tartja magát valami humorosnak, bár Amelia sokat nevetett a társaságában, az sem most volt. Lassan fél éve nem látta, mivel elutazott. Lehet vissza sem tér. -'Én még sosem'? Nem ismerem. Játszhatunk azt is, ha elmagyarázod, hogyan kell. - Úgy sejti az valami ismerkedősebb játék, de Usui nem mestere ezeknek, maradjunk annyiban. Aztán egyszer csak a pult felé vetődik a tekintete, de meg is bánja azon nyomban. Főleg mert Seth is észreveszi, hovatovább ismeri az ott lazáskodó gyereket. Már olyan régen nem volt balszerencséje Markhoz, miért pont most? -Már csak ő hiányzott... ennek sosincs jobb dolga... - Morogja, ami talán fura, mert Sethen kívül, aki azért relatív gyakran látja a többiekhez képest őt, más nem igen hallja morogni Usuit. De Mark a kivételesek egyike, akiket nyiltan nem kedvel és nem tart semmire, mert gyáva és ostoba... (Bocs Mark xD) -Komolyan idehívtad ezt a szerencsétlent? - Kérdezi már-már sötéten Seth-től, nem palástolva negatív érzelmeit a cselekedettel kapcsolatban. Persze ha jön Mark visszafogja magát és az utálatát. Szinte már üdítő látvány a nem sokkal ezután befutó keleti férfi, Usui titkon mindig is örül, ha lát és beszél valakivel, bár nem tudja miért, talán nem is japán az illető. Persze az arcán ez mit sem tükröz, maximum újra semleges, mert az enyhe fintor Mark miatt beficcent. -Szervusz. Igen, kérlek csatlakozz. Kit tisztelhetünk benned? Én Usui vagyok. - Futja le a szinte köelezőnek kikiáltott kört, de kezet nem nyújt. No nem azért mert ellenszenves lenne neki a másik, csupán nem szokása.
Mégis hogy gondoltam, hogy majd nem fognak észrevenni? Pedig baromi vígan elvagyok én ott a pultnál a kis üdítőmmel... Mikor Seth meginvitál az asztalukhoz, némi homlokráncolás átfut az arcomon a pillanat egy tört részéig, ugyanis végre valahára leesett, hogy ki is az a rövid hajú srác. Elvigyorodom, részben azért, mert akármilyen elmebeteg, flegma, gyökér a másik, én azért bírom az arcát, másrészt pedig azért, mert tudatosult, hogy ismerem... Említésemre közben az asztaltársaság többi tagja is végre felém fordul, így rövid időre Breevel is összekapcsolódik a tekintetünk. Pillanatnyi gyomorgörcs lesz rajtam úrrá, majd elmosolyodom és megszakítva a "köteléket" az utolsónyomorul, senkiházira emelem két, szép szemem. Usui szenvedő arcát látva elégedettség tölt el, hogy ő is hasonlóan utál még mindig, ahogy én őt, én viszont nem adom meg számára azt a kegyet, hogy utálkozni lásson. Farkas vigyorral a képemen ellököm magam a pulttól, majd közelebb megyek, gondosan ügyelve rá, hogy a köszöngetések után olyan helyet válasszak magamnak, ahonnan jól láthatom mindannyiukat de minimum a hölgy taggal szembe kerüljek. -Seth! - Nyújtom a kezem vigyorogva egy kézrázásra. -Usui! - Mosolyogva ugyan, de érezhető kínnal ejtem ki a nevét egy biccentés kíséretében, s a kellő 1 mp-nél tovább nem is nézek rá, de köszönés gyanánt ennyit is túl soknak tartok irányába... -Hello Bree! - Vigyorgok a lányra, és ugyan nyíltan nincs köztünk semmi vagy csak nem valljuk be, azért leülés előtt biztosan igyekszem majd valahogy hozzáérni, akár egy röpke hátsimítás, vagy egyéb formájában. Arról időközben lemaradok, hogy milyen játék is lesz, és ez miért is lesz jó nekem, de nincs időm túl sokat gondolkodni, mert épp csak lerakom a poharamat az asztalra, máris befut egy újabb húzott szemű. Alapból előítéletes vagyok irányukban, hála Usuinak, így nem indul túl jó lapokkal. Bár ahogy elnézem, túlzottan nem zavarja semmi. Bemutatkozás azért talán nem ártott volna, pláne, ha idegen társaságba kerülsz, és abban sem vagy biztos, hogy ők-e azok, akiket keresel, de hát nekem aztán hót mindegy, hogy mit csinál. Elvigyorodom a jelenetre, és ha a későbbiekben nyújtja a kezét, kezet rázok vele, ha bemutatkozik, viszonozom, de egyelőre csak hátradőlök és lesem a többieket.
Igen, hajlamos vagyok túlzásokba esni és nők esetében sosem fukarkodom, de Bree tényleg baromi csinos. Lehet csak ennyit kellett volna mondani. - Akkor piros pont nekem? Vigyorgok rá, kitüntethetne szájra puszival, amit szenvedélyes csókká kanyarintanék, oh igen, vannak elképzeléseim... Mosolyogva tűröm, hogy összetúrja a hajam, pedig háklis vagyok rá, általában csak az ágyban engedem a kuncsaftoknak, vagy csak hozzászoktam, hogy a raszta mindig egyben van. - Vehetem ezt én is bóknak? Nem köpött még szembe tükörképem Nevetek, óvatos célzás arra, hogy baromi jól nézek ki. Megjött az áldozati bárány, valaki itt ma nem fog tudni összeadni és kivonni! Megint elmantrázza a nevét, de teljesen felesleges, nem fárasztom magam vele, hogy helyesen ejtsem ki. Örüljön, hogy egyáltalán foglalkozom vele, mint fogalommal. Nem tetszik neki a baráti ölelésem, ekkora egy karót nyelt farkat! Megcsóválom a fejem, meglátjuk a pia után keres-e majd kibúvókat. Istenem... hogy lehet ennyire unalmas valaki? Folyton csak a melóra gondolni... és még csak nem is szexel, a zsaruknál rengeteg a hülye papírmunka... Hát nem tehetek róla, hogy egyértelmű, miszerint Bree csinos, úgy adja elő, kegyetlenül elröhögöm magam. Kiröhögöm, igen, de gondolom nem fogja fel, majd azt hiszi nevetős fazon vagyok. Nem csak nekem kell megkapaszkodnom Bree is szórakozik, hamiskásan visszapillantok rá, játékosan ajkamra harapok, hátha a látvány jobban leköti, mint Usui lárvaképe. Próbálom neki bemagyarázni, hogy ez teljesen ártatlan buli és csodák csodájára rám hagyja. - Úgy van, én vagyok, úgyhogy jó kezekben vagytok. Rettegjenek, muhaha! Megint elröhögöm magam a reccses próbálkozáson, Jézusom tényleg mindent szó szerint vesz! Még a végén megkedvelem! - Megy ez neked... Vetek rá egy félvigyort, aztán Breere pillantok. - Ja, hogyne, az ismerkedősebb! A magyarázatot meghagyom neki, főleg ha idegenek is jönnek, jobb, mint csak vedelni célok nélkül. Mark végre valahára idetolja a képét, de Usui nagyon meglep. Őszinte értetlenkedéssel fordulok felé. - Nem kedveled? Markot? Már az is fura, hogy Usui valakit nem kedvel, én vigyorogva megrázom a srác kezét, örülök, hogy itt van, jófejség lesz, ráadásul a poénjaim is venni fogja, szeretem, ha visszaszívatnak (valamennyire) viszont mikor ők kezet fognak, nem bírom ki, megint elnevetem magam. Közben érkezik Usui barátja, nekem ez a keleti faj totál egyforma, mondjuk a niga haverjaim is bekevertem már párszor... - Jó helyen vagy, szevasz, akkor mindenki beszáll a Még sosem játékba, mindenki képben van a szabályokkal? Lehet Bree megvárja, míg mindenki ideér és akkor világosít fel minket srácokat. Ja, fura, hogy ennyi srác van, de Francesra kevés jó nő jár, legtöbbjük kislány, vagy csak én vagyok túl öreg. - Én Seth vagyok amúgy Teszem hozzá, kiderül nem ismeri egymást a két japó és azt se tudom az-e igazából, vagy koreai, lehet kiderül. Ha mosolyogni fog, talán keverni se fogom őket, bár attól is függ mennyit iszok. Úgy néz ki ennyien leszünk, úgyhogy el is kezdhetjük a Brees játékot.
- Sethnek igaza van, ennyi kikapcsolódás tényleg kell! Köszi amúgy, hála az égnek minden simán ment, már csak az államvizsga van hátra, de azon meg ráérek előtte parázni, egyelőre nem izgulom túl! - Szélesedik mosolyom feleletem közepette, miután őszinte érdeklődéssel hallgatom végig Usuit. Gyanítom, egyike vagyok azon keveseknek, akik valóban szívesen társalognak a sráccal - nem irigylem, akárki is kerüljön a helyemre idővel! Könnyed, jóleső mosoly költözik képemre, ahogy a srácok huzavonáját hallgatom, a finom mosoly közepette még arra is rábólintok bátor-botor módon, hogy veheti Seth bóknak megjegyzésemet. Hirtelen jobban leköt, hogy az érkező keletinek köszönjek, helyeselve a srácokkal együtt - igen, jó helyen jár, foglaljon csak helyet köreinkben - és lehetőleg egyúttal ne ejtsem le vállamról a táskát, mikor kiszúrom, hogy a köreinkbe invitált egyén személye nem más, mint Mark, akivel... hát nem is tudom megfogalmazni, mi az a valami, ami kettőnk között zajlik. Meg nem nevezett barátosném stílszerűen 'hálivúdi egymással-szenvedésnek' titulálta, én meg egyszerűen csorgok az eseményekkel, mert ha gondolkoznék rajtuk egy kicsit is, esélyesen sikítva szaladnék ki a világból - már nem Mark, sokkal inkább magam végett. - Szia Mark! - Szélesedik mosolyom felé pillantva, ahogy véletlenül - hát persze - mellettem, karomhoz érve lép el az egyik még szabad helyhez.
Apró sóhajjal rogyok le a saját ülőalkalmatosságomra, s ha már Usui kérte, miután mindenki helyet foglalt és ital is akad előtte remélhetőleg Sethnek hála, akkor fogok magyarázatba. - Szóval, aki nem ismeri, annak mondom, hogy az "Én még sosem" egy ismerkedős játék, a szabálya pedig mindössze annyi, hogy mond valaki egy állítást, aztán aki csinálta már, az iszik egy kortyot a poharából. Aki meg még nem csinálta, az értelemszerűen nem iszik... Füllenteni nem ér! Ja igen és újratöltünk, ha valakinek elfogy a piája! - Ez fontos tényező kérem, de persze előbb vezettem fel az ismerkedős momentumát a dolognak, semmint az itatós irányt, csak, hogy Usui lelke is rendben legyen. - Például bemelegítésként én azt állítom, hogy... mitt'om, én még sosem törtem el semmimet! És akkor aki eltörte már valamijét, az most ihat! - Az én kezemben nem mozdul a pohár ajkaim felé.
// Elnézést a borzalmasan suta reagért, cserébe kicsit pörgettem a dolgon. :$ //
Bár nem épp azt találom itt a kocsmában "csapatépítő" címszó alatt, amire számítottam, de végül is lehetne rosszabb. Végtére is alig jár az egyetemünkre valamire való csaj, nem tudom, miért is gondoltam, hogy lenne annyi esze a szervezőknek, hogy ha az egyetemről nem megy, akkor külsős lányokat akasszanak le. Mindegy, legalább az az egy, aki itt ül az asztalnál, megjárja. Bár versengeni semmi kedvem a figyelméért. Főleg, hogy a vak is látja, milyen tekintettel méregetik egymást az asztalhoz lépő kissé szakadt kinézető sráccal. Szinte falják egymást a tekintetükkel. Nem sok értelme lenne ezt a témát feszegetni. Na mindegy, legalább pia van. Még mindig jobb, mint az anyámmal. Legalábbis egyelőre így gondolom. - Kouji Oohara - a lány felé megeresztek egy mosolyt, a hökös srácnak és az asztalhoz lépő másiknak kezet nyújtok, honfitársam felé pedig csak biccentek. Bár már a a középiskolát is az Államokban végeztem, tisztában vagyok a japán etikettel is, hiszen belém verték, így nem erőltetem vele ezt a nyugati üdvözlési formát, amivel láthatóan nem kíván élni. Csak hallgatok míg a játékot vitatják meg. Nekem édes mindegy. Tehát "én még sohasem" lesz. Részemről rendben van. Remélem nem sótlan a társaság és merni fognak izgalmasabbakat is kérdezni. Úgy lenne értelme. Bár egy fiús társasággal ez sem annyira vicces, de mindegy. Igyekszem azért pozitívan hozzáállni a dologhoz. Viszont ehhez ideje lenne megalapozni a hangulatot. - Mit isztok? Mindenki a vendégem egy körre - fordulok a társaság felé, majd miután megkapom a választ, odakiáltok a pultosnak. - Hé! Kérek egy sört és (a többiek rendelését) - nem tudom, van-e itt asztalnál kiszolgálás, de nem számít. Most lesz. A pultos ugyan rosszallóan pillant rám először, de mire nyitná a száját az egyik zsebemből elkapok egy igen nagy címletű bankjegyet, mire csak bólint és neki is lát kitölteni a kért italokat. Amint elkészül, ide is masírozik az asztalunkhoz velük és kiosztja őket, mire odaadom neki a kezemben tartott bankót. - A visszajárót nem kérem - vetem oda neki, mire gyorsan érte kap, megköszöni és a zsebébe süllyeszti. Biztosan jóval több volt, mint amibe a pia került, de kit érdekel? - Nos, én részemről készen állok. Ki kezdi? - fordulok érdeklődve feléjük, miután már csak mintegy bemelegítésének bele is kortyolok a sörömbe. Persze csak azután, miután a próbakör, amit a szöszi vezényelt, lement. Ha őszinte akarok lenni, abban nem ihatok. De hát ha szomjas az ember mit tehetne? De remélem azért most már tényleg bele is kezdünk a mókába. Végtére is ezért vagyok itt!
A maga szokásos módján illedelmesen válaszol Bridgetnek, bár tény, magánéletéről ritkán beszél úgy, hogy annak magánéletformája legyen. Most is csak a munkát említi és hogy ő maga nem egy bulizós valaki, de ezzel jelzi azt is: nem változott semmi, mióta találkoztunk. -Ne is, mindent tudni fogsz, ha nem, akkor pedig segítenek. Tudják, hogy az egész eddigi teljesítményed kiemelkedő volt, nem lesz gond. - Ez amolyan hajrá akart lenni Usuitól, mert ismeri annyira Bridgetet, hogy tudja okos és szorgalmas, így nem is félti. -Addig is pihenj rá a végső tanulásra. - Pillant az asztal és a játék felé, bár nem tudja ez mennyire pihenés, de reméli kellően kikapcsoló lesz mindannyiuknak. Seth nevetésének okát valóban nem érti, mert ha az előbbi irónia volt, nem sikerült kihallania. Minden esetre, jobb, mintha sírna a másik, így nem zavarja különösebben. Ahogy nem is gondolná, hogy ez az egész este csak azért van, hogy őt megpróbálják leitatni. Mert kinek jutna ilyen eszébe? Kinek ér meg ez ennyit fáradtságot? És lássunk csodát, a jelenlévőknek. Mert a jelenlévők mindig kivételek, ugyebár... Persze viccet mesélni nem biztos, hogy becsípve majd tud, egyelőre józanul is csak a reccs ment, pár Sethet elnézve, lehet ez is megteszi majd. Ellenben Mark még mindig irritálja. Kisebb csoda kéne, vagy hogy Mark eszet vagy tököt növesszen a véleménye megváltoztatásához. -Kivételes megfigyelő tehetséged lenyűgöző Seth. - Közli hideg hangon, némi gúnnyal, mert egyszerűen ordít Usuiról (annak aki életében legalább már párszor látta), hogy Mark nem a kedvence. A köszönésre biccentéssel válaszol, hasonlóan kurtán, mint vele teszik és ennyi. Ha kivitelezhető, több interakciót nem is akar ezzel az alakkal. Kezet pedig nem, nem fog vele, köszöni. Koujinak magában örül, ezek szerint azonos származásúak lehetnek. Örömmel veszi, hogy a kézfogás sincs erőltetve. Bridget aztán elmagyarázza a szabályait a játéknak, igen egyszerű, számára az ivás - miután úgy hiszi alkoholmentesek - inkább jelzésértékű lesz. Bár azt valamelyest gyanúsnak találja, hogy senki sem iszik, de betudja annak, aki alkoholosat akar inni, mert nem vezet vagy mert azt kíván, vesz magának. Kouji így is tesz, meglepi ez a fajta nagyzolás, mert ő maga sosem gondolta (és nem is így volt nevelve), hogy ez célravezető, de mivel ez egy buli akarna lenni, gondolja, belefér. Bár csalódást fog okozni, mivel ő csak egy narancslevet kér, végtére is sosem iszik. Bridget el is kezdi a játékot a példával és mivel ő már szenvedett el törést, így elvesz egy poharat az asztalról és belekortyol. Kevert gyümölcs íze van, édes ráadásul, de nem érzi ki az alkoholt szerencsére. Vagy ha megkapta a narancslevet azt fogja inni, ott Sethnek vagy Bridgetnek kell akciózni, hogy ne azt igya (vagy ne csak azt). Kouji kérdezi ki kezdjen, így mivel nem okoz neki gondot, kezd ő, miért ne alapon. -Nos... én még sosem beszéltem tömeg előtt. - Kisebb csoportoknak igen, logikusan, mivel edzést is tart, de sok ember előtt még nem. Nem egy micsoda kérdés, de Usui maga nem tudja mik a "jobb" kérdések. Talán majd a többiek "megihletik".
Mikor az asztalhoz érek, Seth megrázza a kezem, én meg csak felhorkanok, miközben ő meglepetéséről ad tanúbizonyságot, hogy Usui ne kedvelne. Ez elég enyhe kifejezés mindkettőnk részéről, de nem megyek bele jobban. Ha a kis sárga ki akarja fejteni, hát tegye, de én ebben biztosan nem veszek részt... Már az is meglep, hogy képes vagyok leülni egy asztalhoz vele, de hát ugye ennek erős indíttatása van részemről, és a nőnemű szöszi lesz a fő oka vétkemnek. Tökéletesen megelégszem a srác biccentésével, és életemben először teljes mértékben egyet értenék vele, ha hangosan is kifejtené, ennél több kontaktra nem vállalkoznánk egymással... Amen. Bree széles mosolya szerencsére rögtön elfeledteti velem a közelemben lévő szerencsétlent, így legjobb választásnak azt tartom, ha ignorálom a zavaró tényezők jelenlétét. Vagy megpróbálok kiszúrni vele és olyan kérdéseket kitalálni, aminek következtében kénytelen lesz inni... Hm. Nehéz vállalkozás, hiszen jószerével semmit nem tudok róla, hála a jó égnek... A másik húzott szemű nem tűnik annyira gyalázatosnak, kezet nyújt, így megrázom, aztán még azt is felajánlja, hogy fizeti az italt. Úgy tudtam, Seth gondoskodott már erről, de jobb nem bízni az exrasztában, szóval kapok is az alkalmon és egyelőre én is egy sör mellett döntök. Ha így folytatja, még a végén megkedvelem a srácot... Szerencsére a játék is lassan beindul, így nem kell sokat törődnöm a többiekkel. Bree egyszerű kérdést tesz fel, és mivel nem is egyszer tört már csontom, belekortyolok a sörömbe... Usui a következő, és naná, hogy valami gyermeteg kérdést dob be. Ehh... Tuja... Inni mondjuk nem iszom, mert az iskolarádiót sokan hallgatták, de én csak a mikrofon előtt ültem, így nem számítom tömegnek... A következő kérdést bevállalom, bár nem hiszem, hogy túl jó lennék ebben a játékban. Mégis mi olyat nem csinálhattam, amit mások igen? Hagyjuk az őszinteséget, ez csak úgy fog menni... -Én még sosem bonyolódtam egy éjszakás kalandba... - A végén mindenki csutka részeg lesz, csak pont Usui nem...
//Bocsánat a passzivitásért, csak gyorsan körmöltem valamit, hogy haladhassatok, míg nem vagyok itthon...//
Tárgy: Re: Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji Hétf. Aug. 01 2016, 20:15
Mindig igazam van, tudjuk, most ezt nem teszem szóvá, egyértelmű, csak somolygok az orrom alatt. - Hát nekem baromira hiányozni fogsz, az biztos! Mi a fene fogja feldobni melós napjaim? - Remélem tisztában vagy vele, hogy méltóképp elbúcsúztatunk Többes számot használok, de csak magamra gondolok, én fogok neki felejthetetlen búcsúajándékot adni. Kouji integrálódik, lazán megrázom a kezét, aztán a házi készítésű édes koktélok felé bökök, gyors oldalpillantást vetve Usuira, fennhangon közölve: - Csak alkoholmentes koktélt Biztos bénának néz majd, de kénytelen vagyok hazudni, ha be akarjuk rúgntni Nyuszujt, őt is kénytelen vagyok átvágni, utólag meghálálja, ha iszik a csodaelixírből, melyben garantáltan nem érez alkoholt, de annál hamarabb beszédül, micsoda minőségi cuccot tolok én nekik, bár ha a játékban bénák lesznek, másnap garantáltan elátkoz mindenki! - Azta, köszi, jöhet! Máris vigyorogva vizslatom a srácot, nocsak valami gazdag fazon? Mert akkor nem árt jóban lenni vele, különben is odavagyok színesbőrűekért, ha a negyed indián vérem oda számítjuk, egy vagyok a tesók közül. - Kettőt, nekem is egy korsóval csapos! Csettintek vigyorogva a haveromnak, aki parasztosan elküld az anyjába, én hetykén vissza, de látszik az arcunkból ez a férfias humor nálunk. A pincér persze rohan a pénzért vérszemet kapva, egen, a haverjaim is kapzsik, szinte irigylem ebben a pillanatban. Nem figyelem a Mark és Bree közötti feszkót, túl sok az új arc (Kouji) a gazdag új arc (Kouji) még a végén beajánlom a Hökbe, rendelhetne nekünk minden nap ebédet! Ezen agyalok épp, igyekszem mindenkit üdvözölni, szóval nem, rohadtul nem esik le, hogy a kisorosz az ellenfelem. Hallgatom szépséges istennőnk bevezetését a játékba, biccentek felé, s belekortyolok az italomba, egyelőre a koktél az, amit mellesleg mindenkinek töltök, amíg megrendelések ki nem érnek, hisz ahogy Bree is mondta, anélkül nem kezdődhet el a játék - Egyszer, tánc közben ráestem a jobbomra Mert fejtsük is ki, ha már, majd a törötteket megkérdezem mi a franc történt velük. - Tökéletes a megfigyelőképességem, ezért is tartok a ranglétre csúcsán, mint szociális referens! Vigyorgok rá vissza, azt viszont észrevettem, igen, hogy kisorosz és Nyuszuj nem csipázzák egymást. - Mid ütötted be Usui? Ha már én is elmondtam ugye. - Hát te Mark? Következő kör és megint iszok, még a végén én leszek a legjobban berúgva! Dehát ilyet kérdezni...kb babakorom óta vonyítom ki okosságaim a nagyvilágba. - Baszki, ki akartok nyírni Kortyolok nagyot a koktélomba Mark körénél megint, mert ez a munkám? Folyamatosan egyéjszakások a kalandjaim... - Mindenki ilyen kis ártatlan, szende szűz? Ütöm fel a fejem, még a végén kiderül én vagyok az egyetlen bűnös lélek a brancsban. Nade Usui nem iszik, viszont mi az istent nem csináltam én, amit ő igen? - Soha életemben nem adtam be plusz házit a jobb jegy reményében Strébereknek inni kötelező!
// ugyan srácok, én is munkában írtam XD Amúg jó a dal Kouji //
Tárgy: Re: Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji Kedd Aug. 02 2016, 08:45
Igazán rendes ettől a Kouji gyerektől a meghívás, s még csak lefizetés szag se érződik felőle, olyan természetes, mint annak a rendje. Lehet, fogalma sincs arról, hogy a társaságából három fő is az egyetem "kiskirályainak", a HÖKnek a tagja. Mark meg rádiózik, ami lássuk be, szintén elég menő! Amikor mindenki előtt akad már valamiféle ital - akár rendelt, akár Seth által kerített alkohol üdítő - akkor érek oda, hogy felhozzak egy példát és szerintem ezt akár kezdésnek is lehet venni, mert lelkesen isznak a srácok sorra - már aki. Nekem szerencsére semmim nem tört még el, pedig annak idején jégkoris meg cheerleader napjaimon megvolt minden esély erre. - Ezzel a tánc dologgal még mindig lógsz nekem! - Nevetek fel a néhai raszta srác szavait hallva, mintegy visszautalva valamely korábbi beszélgetésünkre. Már nem is tudom, miként volt pontosan, de a tánc téma benne volt, a bemutató szóval vegyítve, az tuti. Seth kérdései különben jogosak, engem is érdekelne, ki és hogyan, na meg mijét törte. Ellenben Usui állítására talán nem kell kifejtenem, miért is iszok az előttem levő pohárból egy kortyot. Mark mondatánál pedig én nem szeretném kifejteni ugyan ezt, lévén magánügy, de azért őszintén iszom újabb kortyot. Mert nem is olyan gáz, a legtöbbekkel megesik! Ugye? Blackwood első körös állítására égnek emelem a tekintetemet kissé. - Most akkor ki nyír ki kit? - Firtatom nevetve és emelem poharamat Usui felé koccintásra, mert tippre ez csak kettőnknek szól, bár... ki tudja! Kouji felé siklik a pillantásom; nem tűnik buzgómócsingnak, de okozhat meglepetést. Minden esetre szorgalmasan iszom a kis kortyomat, s egy hümmentés keretében tervezem bosszúm ezért az állításért. - Oké, akkor most egy mindenkinek szóló kör! - legalábbis remélem - Én még sosem csókoltam meg lányt. - Jepp, én is iszok.
Tárgy: Re: Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji Vas. Aug. 07 2016, 18:03
Csapatépítő tréning
Let's get it started
Mikor meghívom az egész társaságot egy körre meg sem fordul a fejemben, hogy ezt bárki lefizetésnek vehetné. Ez különben is csak aprópénz számomra. Nem ez fogja csődbe vinni apám cégét, ami majd egyszer az enyém is lesz, ebben biztos vagyok. Egyébként sem nagyon érdekel ez az egész HÖK dolog. Lehetnek nagykutyák az egyetemen, az életben csak kis mitugrász mind, valószínűleg. Ha akartam volna, már régen lehetnék tagja a szervezetüknek, sőt akár elnök is. De sosem voltak ilyen ambícióim. Most sem bevágódni akarok náluk, inkább csak az időmet elütni jöttem ide. Ha Anyám nem esik haza ma, valószínűleg most nem itt vagyok. De ha már így alakult, miért ne érezném jól magam? Még akkor is, ha a társaság eddig nem túl meggyőző. Bár nem különösebben ellenszenves egyikük sem igazából. Egy dekoratív szöszi, egy tipikus, kissé karót nyelt ázsiai honfitársam és két lazának tetsző srác, akik úgy tűnik, igen jóban vannak, ennek ellenére nem veszik észre, ami messziről nyilvánvaló, hogy mindketten ugyanarra a pipire fenik a fogukat. Nem az a fajta társaság, akikkel általában lógni szoktam, de meglátjuk, az alkohol mit hoz még ki a jelenlévőkből. Akármi is lehet még itt. Egyelőre kivárok, még mielőtt ítélkeznék. Az idegeimre nem megy helyből egyik se, addig meg nincs gond, eliszogatom én a piát, amit rövidesen meg is kapok a többiek rendelésével együtt. Úgy fest, a társaság többi tagja mind ismeri egymást korábbról, ez engem azonban a legkevésbé sem feszélyez. Pláne egy ilyen játékkal, ahol úgyis az ismerkedés a lényeg. Úgy sejtem, így hamar rendezni tudom magamban a viszonyokat. Bár az első két kérdés elég lapos. Nem általános iskolai buliban vagyunk, könyörgöm! Ennél unalmasabbakat kérdezni sem lehetne. Na de mindegy. Csontom nem tört, így azt a kört kihagyom, a tömeg előtti beszédre viszont iszom egy kortyot. Kérdés persze, mit tekintünk tömegnek, de kellett már felszólalnom, pohárköszöntőt mondanom fogadásokon, konferenciákon és egyebeken, mint apám vállalatláncának jövendő örököse, ahol alkalmasint száz körüli volt a résztvevők száma, így úgy hiszem, ezt vehetem tömegnek. A következő srác, aki Mark néven mutatkozott be és nekem így ránézésre kicsit úgy néz ki, mintha egy motoros banda tagja lenne (vagy legalábbis valami balhés srác benyomását kelti), már értelmesebb állítást dob be. Végre valaki, aki tudja hogy kell ezt a játékot játszani! Természetesen iszom. Nem egy ilyen kalandom volt, sőt többnyire csak ilyen. Nem óhajtom lekötelezni magam, egy nő sem ér annyit. Az egyetlen, akihez olykor visszatérek, az unokatestvérem. De ezt inkább nem verném nagy dobra. Elvégre az is csak amolyan barátság extrákkal kapcsolat, semmi érzelem. Egyik oldalról sem. Pont ettől jó. A másik srác, talán valami Seth, ha jól emlékszem, meglepően unalmas kérdést dob be. Ennél lazább, partisabb arcnak tűnik, így feltételezem, hogy ez konkrétan valakinek szólhat a társaságból. Mivel a szöszi és a másik japán srác iszik, valószínűleg nem tévedek nagyot, ha úgy vélem, kettőjük közül valamelyik lehetett az áldozat. Ennek így van értelme. A szöszi rám néz, mielőtt inna, de meg sem mozdulok. Sosem voltam stréber, meg minek is. Van annyi eszem, hogy pluszmunkák nélkül is simán hozzam az elvárt jegyeket. Nekem ilyesmire sosem volt szükségem. Legalább a leányzó kérdése illik a játékba. Nyilvánvaló hazugság lenne, ha nem innék, így természetesen a számhoz emelem a poharat és nagyot kortyolok belőle. Ráadásul ezek után, akárhogy számolom, az én köröm következik. Nem szokásom az ilyesmin sokat gondolkozni, az első dolgot, ami eszembe jut, mondom ki. - Én még sohasem fantáziáltam senkiről, aki ennél az asztalnál ül - Kicsit gonosz kör, mindig, minden társaságban az, de meglátjuk, mennyire bevállalósak. Nem célom kiverni a biztosítékot náluk, de ideje tesztelgetnem, meddig mehetek el, mennyire laza a társaság. Különben is, én csak igyekszem felmérni a viszonyokat, a jellemeket. Ismerkedni jöttem végül is, nem igaz?
Tárgy: Re: Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji Vas. Aug. 07 2016, 18:33
Ha hallja amikor Seth a Bridgetnek szánt búcsúztatóról beszél, akkor bólint párat, jelezve az biztos. (Nem emlékszem akkor ott vagyok e már bocsi xD) Esze ágában sincs kifejteni, miért nem kedveli Markot, szerinte ez amúgy is nyilvánvaló kellene, legyen mindenkinek. Ki az aki kedveli?! Bridget egy tünemény, bizonyára megsajnálta Markot, Seth nem különben, bár ő puszta emberszeretetből. Elvégre Usuival magával is több ízben leállt beszélgetni, csak úgy. De abban kivételesen kimondatlan is egyetértenek Markkal, hogy levegőnek nézni a másikat áldásos, ha már közösségbe kényszerültek. A játék aztán elkezdődik, de Usui valóban nem érzett még rá az ízére. Kérdés menni fog-e neki, elvégre Usuiról beszélünk. Nem úgy gondolkodik, mint általában mások és hogy ez jó vagy rossz mindenki egyénileg eldöntheti. Bridget kérdésére Seth kifejti a választ, mijét törte, majd visszautal korábbi kijelentésére a másik, miért is olyan jó a megfigyelő képessége, arra csak elnéz egy pillanatra összepréselt ajkakkal, majd vissza rá. -Két bordám eltört, a kulcscsontom is, az orrom is betörték már. A repedés nem törés, de abban is volt már részem... - Fejti ki, ha már kérdezik, bár ő nem tartja fontosnak. A legtöbben tudják, hogy karatézik évek óta, rendőr is, az orrát például pár hete törte be egy tolvaj... De az érdekli Mark mijét törte, bár ő olyanokra saccol magában, hogy a kisujját, vagy a lábát mert szerencsétlen volt és leesett valahonnan... esetleg a lábujját, hogy részegen belerúgott az ágy lábába... de ha megcáfolják csak jobb! Ő következik. Abban biztos volt, hogy Bree és Seth beszéltek, mert olyan kiállásúak, a többiekben nem biztos. Mark nem is iszik, de ezen sem lepődik meg. Nem tartja olyan fazonnak Markot, akire bárki odafigyelne, ha zsibong a tömeg. Mark kérdése aztán olyan, hogy nem iszik, elvégre ő meg az egyéjszakás kalandok... ellenben meglepi, hogy pont Mark mondta ezt, enyhén fel is szalad a szemöldöke, de hamar elmúlik. Rendben, a lányokkal tisztességes, van egy jó pontja, de ettől még nem fogja nem utálni. Bár érezni Bridgetet vagy mást sem méreget, elfogadta, hogy ez természetes dolog, nem ítél el senkit. Aztán Seth felteszi a maga kérdését, de Usui látványosan nem iszik, hiába emeli rá Bridget a poharát. Ha bárki nehezményezné (Seth majdnem biztos reklamálni fog), akkor szinte megütközve felel. -Jobb jegy reményében? Mindig is kiválóak voltak a tanulmányaim, nem mondhattam otthon mást, minthogy hibátlan. Ha plusz munkát adtam be az érdeklődésből vagy puszta kedvtelésből volt, nem a jobb a jegyért... - Seth bizony rosszul fogalmazott, mert pont, hogy stréberek nem fognak ilyenkor inni, nekik nem létezik a jobb jegy fogalma, csak a konstans legjobb. Legalább is Usui apja ha nem is büntette volna meg egy szem fiát ezért, de az a lesújtó pillantás elég lett volna egy életnyi szégyenhez. Usui sosem akarta kipróbálni milyen az. Érdeklődve várja egyetlen hölgy tagjuk újabb kérdését, de... mivel arra kérték legyen őszinte és amúgy sem szokása hazudni némi pírral ugyan, de nem nyúl a pohárhoz. Egyetlen egyszer volt csók-szerű helyzetben, azt is a lány adta neki, egyszerű szájra puszinak mondhatjuk, majd olyan gyomrost kapott, hogy kitódult a tüdejéből a levegő... fogalma sincs az csóknak minősül-e, de mivel azt sem ő adta... ami elég érdekes, hogy az egyetlen lány is iszik erre a kérdésre, de ő maga nem. Úristen mit fog ezért kapni és mit hallgathat még egy évig minimum... Kouji kérdésére sem iszik, végtére is kiről fantáziált volna? Bridgetet kedveli, de semmi több. Minden esetre ha le akarják itatni Usuit, nos... össze kell szedniük magukat! (xD) Aztán rájön, hogy újra ő kérdez, így mivel ez egy ilyen kör volt, próbál nem túl messzire menni, de elég nehéz. -Én még sosem töltöttem legalább egy éjszakát egy helyiségben a jelenlévők közül senkivel. Így kell biztosra menni Seth. - Emeli a poharat és iszik, lévén Seth és ő szobatársak, azért egy év alatt előfordult, hogy mindketten a szobában aludtak vagy tanultak. De érezni, semmi szexuális felhangja nincs, inkább a cél az volt, hogy megmutassa, fontos a pontos fogalmazás, ha konkrétan valakit itatni akar a másik. Arra nem gondol, hogy talán más is volt másvalakivel, bár ő akkor sem gondolna feltétlen olyan dolgokra, bár lehet meglepődik.
Tárgy: Re: Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji Szer. Aug. 24 2016, 13:54
Kezd lassan elrendeződni a társaság és a játék is beindulni. Mikor a csonttörés szekciónál emelem poharam, Seth megütközni látszik. -Mim nem? - Válaszolok vigyorogva. Volt már pár törésem némi verekedésből, szerencsétlenségből kifolyólag, így aztán nem kezdem sorolni. A saját kérdésemnél nem szándékozom inni, játszom az ártatlant, ha már mindenki olyan kis becsületes, ne legyek már én is az... Viszont Sethnél nem fog nehezemre esni az asztalon hagyni a poharat... Plusz házit jobb jegyért? Pff... Még sima házit sem... Fel is horkanok vigyorogva. -Naná, minden héten... - Dünnyögöm az orrom alatt. Közveszélyes semmirekellő vagyok, szóval ez senkit nem fog meglepni. Bree kérdése nagyon cseles, így rögtön kuncogni kezdek... Iszom, mert nincs más lehetőség. Hogy táncot kér Sethtől, az már csak hab a tortán, de arcizmom sem rándul. Ha ennyivel képes elbolondítani a fejét, meghajlok előtte... Kouji belső felsőbbrendűsködése egy cseppet sem tűnik fel. Szimplán egy nagyvonalú sárgának gondolom, aki így akar pajtikra találni. Mondjuk az sem hatna meg, ha tisztában lennék vele, hogy senkinek tartja az asztaltársaság egészét magán kívül. Az ő véleménye az ő dolga... A kérdésén ellenben jót vigyorgok. -Viccelsz? Éjjel nappal Usuiról álmodom! - Jelentem ki, majd nagyot kortyolok a sörömből. Fantáziáltam én már másról is ennél az asztalnál, de miért ne adjunk egy kis poént is hozzá? Bár ki tudja? Lehet a tudatalattim simán bukik rá, és az utálatommal csak ezt szeretném elnyomni?! Usui kérdése azonban elgondolkodtat... Amikor kénytelen voltam a raktárba zárva várni vele, az vajon volt egy teljes éjszaka? Szerencsére a kellemetlen élményt próbálja törölni az agyam, így nem vagyok benne biztos, de azért iszom... A társaságból lassan mindenki letudja ezt a kört is és kissé megül, majd rádöbbenek, hogy ismét rajtam a sor... Pajzán kérdések ezrei tolulnak a fejembe, de ne én legyek már a csapat perverze... -Én még sosem értem be a második hellyel... - Beletörődni más tészta, de beérni vele...
//Ezer bocsánat, ne kövezzetek meg, nagyon nem voltam topon... Sry... Találjatok ki valami büntit. BÜNTESSETEK!!!! khm...
Kouiji bármikor bármimet fizetheti és lesz egy piros pontja. Szépséges Breemre vigyorgok, rajta felejtem hosszú, csábító pillantásom. - Várd ki azt est végét Súgom, bármikor lenyomok neki olyat, amitől hátul, a mosdóban fogunk kikötni mélyen egymásba gabalyodva, ebben biztos vagyok. Usui nem semmi, mondjuk zsaru, de akkor is, bele gondolni is szörnyű, - Öregem, de pehhes vagy! Mark is felvág, hogy mije nem, úgy tűnik egyedül én meg Kouji vagyunk puhányak. A buzgómócsingok köre, ellenállhatatlan vigyor az est hercegnőjének, az sem hátrány, ha az ő elméjére telepedik jótékony köd. - Anyád Usui, neked innod kellett volna! Ez a stréber duma nem hat meg, nekem csak annyi volt a lényeg, szlopáljon, de egyelőre ő a legjózanabb. Markból nem is néztem volna ki, hogy teper a jobb jegyért, legyintek, nem csalódtam benne. - Nekem meg úgy tűnik, mindenki engem támad. Mondom röhögve, aztán nagy szemeket meresztek Breere - Uhh...felvétel nincs? Nem mintha nem láttam volna még ilyet, tekintve, hogy bordélyban nőttem fel... Iszom egyet Bree és a másik csaj egészségére, látszik kicsit fel is húz ezzel. - De hoppá, erről mesélned kell! Ki volt az és miért nem hívtad meg? Nem úgy volt dumálunk is hozzá? Tessék betartani, főleg, ha valaki ilyen baromi jól csinálja ezt a gamet, mint Bree. Usui nem iszik, arcon csapom magam, én fogom lesmárolni bazzeg! Hogy az istenbe lehet az, hogy még nem csókolózott? Mikor az ő köre jön, először nem értem Usui minek iszik, nem nézem ki belőle, hogy lefeküdt volna Breevel, vagy Koujivel, vagy Markkal - ezért lenne köztük paprikás a hangulat, aztán leesik, hogy ő arra gondol egy szobában! - De mocsok vagy! Na gyere ide, te szemét! Merthogy nekem már a fejembe szállt, hát szinte mindig ittam. Felállok, odahajolok ehhez a japán majomhoz, ha hagyja megragadom a fejét és kurva nagy cuppanós puszit nyomok a szájára. Nem csók, az igaz, de Bree előtt nem szívesen buzulnék, mert utána magyarázhatnám, hogy hát a kurvák kicsit lazábban veszik az ilyesmit... És akkor ennyit arról, hogy Usuinak nem volt még első csókja, még akkor is, ha ez csak öblös "szájrapuszi" A Kouji srác kérdése se semmi, asszem sejti, hogy bejövős a szöszi, Mark szimpátiája meg sem fordul a fejemben, a lány szemeibe nézek, mélyen, ajkamon sunyi kis vigyorral, látványosan nagyot kortyolok a piából, és érzem, már megüt. Viszont némi fáziskéssel leesik, Mark is iszik, az Usuis beszóláson felröhögök, rájuk nézek, aztán Bree-re és felvonom a szemöldököm. Mondjuk ki nem fantáziált még róla? - Aki nem képzeli el legalább egyszer pucéran ezt a szépséget totál homár, vagy aszexuális Vigyorgok körbe, aztán megint iszom, hát bakker, ha ez így folytatódik én dobom ki leghamarabb a taccsot. Mark köre jön, ezen sem gondolkodok sokáig. - Soha, természetesen soha! Nézem ki iszik még, én Koijit, Breet és még Usuit is esélyesnek látom, ez egy jó kérdés volt. Ja, hogy nekem is kellene valamit virítanom? - Én még sosem feküdtem úgy nővel egy ágyban, hogy ne lett volna valami Sunyulok Usuira, bár nem vagyok benne teljesen biztos inni fog-e, ült-e már nő mellé egyáltalán le az ágyra. A többiekre meg kíváncsi vagyok. Bakker, próbálok nem lefordulni a székről...
Pár kör még lemegy a kérdésekből, valaki nyuszi mód kérdez, mások bevállalósnak akarnak látszani, de a hangulat nem rossz. Én legalábbis jókat iszogatok és jókat röhögök, amikor váratlanul megcsörren a telefonom. A kijelzőre nézve azonnal lefagy a mosoly az arcomról, majd a többiekre nézve próbálom leplezni hirtelen keletkezett feszültségem. -Bocs, srácok! Nem maradhatok tovább... - Húzom el a számat kelletlenül, majd erőltetek egy apró vigyort a képemre, és szedelőzködni kezdek. A srácoknak kezet nyújtok - még a nyamvadt Usuinak is (max nem fogadj a kis gyökér, de annál szerintem jól neveltebb) -, Bree egy puszit kap, meg súgva egy üzenetet, hogy később eljön érte, ha szüksége van egy fuvarra. Legalábbis bízik benne, hogy hamar lezavarja az ügyet és lesz ideje a szöszit furikázni és nem valaki más szolgálatait veszi igénybe. Akkor tuti sírva alszik el. //XD// A köszönéseket letudva gyors iramban éri el az ajtót, majd futa közelíti meg a kocsiját. Túl sokat nem ivott ennyi kör alatt sem, így nem lesz ezzel probléma. Remélhetőleg azért a többiek nem fognak rá neheztelni és jól szórakoznak majd... Bár, aki számít annak tuti nem lesz baja, a többi meg ki a frászt érdekel???
//Ne haragudjatok, de azt hiszem ez a játék bedöglött, én meg utálom lezáratlanul hagnyi őket, szóóóval inkább kiírtam magam! (( Pacsi//
-Mint mondtam, nem kellett volna innom, rosszul fogalmazol Seth. - Magyarázza nyugodtan, némi szórakozott éllel a hangjában, hogy ez nem jött be a másiknak. -Talán nem véletlen... Te szervezted ezt az estét. - Magyarázza Sethnek megint, de szórakoztató gondolat, hogy kipécézzék maguknak, bár úgy fest, Sethnek sokszor csak a szája nagy. Breetől nem várna választ, magán ügy kivel és miért csókolózott, de azt is annak tartja, ő maga miért nem tett ilyet eddig. Már ha Lacey nem számít, persze. -Én csak megmutattam hogy kell ezt. - Már arra gondol, megmutatta, hogyan kell elérni, hogy valaki igyon. De arra nem számít, hogy lekapják, igaz, ez sem csók, de kikeredett szemmel ledöbbenve néz a másikra, hogy ő most tényleg...? Nem tehet róla, de muszáj megtörölnie a száját, mert ez... sok volt. Lehet sokan melegnek hiszik, de nem az. -Nem kéne többet innod... - Kouji kérdésénél nem iszik, de még mindig valami fajta hitetlenkedő sokk ül rajta, aztán az tény második nem akarna lenni, többet is iszik mint egy korty, lemossa Seth utóérzését magáról legalább. Szemet forgat és iszik megint, természetesen nem volt nővel úgy, a húgával meg nem volt semmi, ha együtt aludtak gyerekkénk, természetesen. De látva Seth mennyire rosszul van, megcsóválja a fejét. Mark is eléggé furcsán reagál a telefonra, gondolja nem jó hírt kapott. Utálkozni is elfelejt egy fél pillantra, mert kezet ráz, noha nem szokása, Marktól függetlenül. -Seth... azt kell mondjam, ha még egyet iszol, hányni fogsz. Nem lenne jó bemutatkozás. Gyere. Örültem Kouji! Bree, remélem még találkozunk. Gyere... - Állítja fel Sethet, mert ahogy elnézi jobb lenne ha aludna, teljesen kiütötte magát. -De semmi csók, mert ketten hányunk. - Viccen kívül semmi baja Seth-tel, de neki nem volt poénos. Így ha a többiek nem ellenkeznek, akkor kifizeti a maradékot ha még kell, aztán eltámogatja szobatársát.
//Akkor zártam én is, Seth ha nem baj, vittelek xD//
Kezdőlap 
Pént. Feb. 14 2020, 20:58 by 
// 
(( Pacsi//