Gonosz, sokat sejtető vigyor, mi lenne ha utálnám? Még számomra is ijesztő, nem szoktam senkit utálni, túl nehéz lenne az illetőt életben tartani. Bajom esne...
- Hát, vittek már be, de akkor még apám a fiának vallott, kiskorú és bolond is voltam, nem tartottak bent soká.
Vonok vállat, igazából féltek tőlem a rabok, jó, dehát be voltam drogozva, sokkal elvetemültebb voltam, viszont...abból a szempontból élveztem, hogy azokat nem sajnáltam, simán kiéltem magam rajtuk, ahogy emlékszem...
Nevetek a franciázáson csak, igen jó vele, kap egy sor rövid piszézést.
- Igen...az vagy
Búgom, át is karolom, ahogy jön, bújik a nyakamba. Különleges nekem...

Irigylem Henryt, nem tudja milyen jó dolga volt, mekkora dolog lehetett fordulni valakihez!
- Henry el volt kényeztetve veled, ha nem lettél volna, úgy végzi, mint én és ha gyengébb
Ami valószínű...
- Sosem épül fel.
Jah, hogy erre valami vicceset kellett volna mondani? Az most nem megy, majd egy következő körben.
- Kötelesség? Az remélem nem, remélem azért csináljátok, mert jó velem, nem kötelességből vagy szánalomból
Kicsit el is sápadok, borzasztó erre még csak gondolni is.
- Á, nem ismered Felixet
Addig jó.
- De oké, igyekszem, igyekszem.
Törleszkedem, amikor puszilgat, simulok és mondon, hogy igen, igen, ölelgetem, jól esik nagyon, ehhez Sebastian annyira ért.
- Fogalmam sincs, egyelőre nem is ismerem ezt az Eric gyereket, de ha megtudok többet, majd mesélek.
Igérem, hálás vagyok, hogy érdekli, kap sok arcra puszit.
- Az, velük szokta egy lapon említeni. Eric és a szüleim...
Fanyalgom, viszont nem vagyok biztos ebben a szerelem dologban, ezt ki kell kutatni, az viszont jó, hogy ő nem csak egy kis izének tart...hanem közelebbinek, ismét közelebb bújok, mosolyogva, hozzádugom az orrom.
- Igen, bizonyára, nálunk sem volt divat, asszem egyfajta tartósság ki is alakult nálam.
Sebastiant nem tudom megítélni ebben a helyzetben, mert néha nagyon közvetlen, néha, ami a buzis dolgokat illeti, visszavesz.
Röhögök vele, hogy a szart igenis a csokihoz hasonlítom, bár szarból nincs por alapú, az igaz. A mélyvörösben megegyezünk. Az íjászkodásról nem tudtam, de érdekes, nem semmi Kap egy gyors puszicsókot.
- Tele vagy meglepetéssel, jól hangzik. Megértem, kerestél valamit, ami állandó a változó világban.
Biccentek. A gitárt kissé leszólja, kikérem magunknak, vállat rántok, igaz hogy én sem jártam soha zeneiskolába.
- Nekem a gitár mégis közelállóbb. De a dob is érdekes és örülök, hogy nem tartassz egyszerűnek, mint egy faéket.
Nevetek fel, aztán meglep, már a lakáson belül. felizgat, nem is akárhogy és egy szenvedélyes, kiadós csókban találjuk magunkat, ahol a falnak dönt, zárt ajtók mögött már átengedhetem magam ennek a jóleső, kéjes sodrásnak vele. És normális esetben megdugnám, nehéz visszavonulni, arra gondolok, a fokozatosság, emlékezetesnek maradni Sebastiannál, a nagyobb cél érdekében kell leküzdeni a borzasztó, szűnni nem akaró sóvárgást az irányába.

// folyt. köv egy kissé nehezebb témánál, de ezt zárhatod Ha még írsz, jelezd XD //