//Lio nem érdekli, ignorálja xDDDDD//

-Reeven, a szerelem csak úgy jön, nem kérdez meg, hogy hmmm, bele akarsz szeretni? Ő jó lesz? Vagy a másik srác? Cseszik rád, egyszerűen érzed és kész. Ha beléd szeret mindegy mennyire racionalista, érezni fogja és kész. Maximum tagadhatja de attól a tény tény marad, neki is be kell majd látni. Ha akarja, ha nem. - Tudom miről beszélek, Josh nekem ilyen tabu volt. - Amúgy szerintem másért is kedvel. Mindig tudd mivel lepd meg a másikat, minden aprósággal a másik kedvére akarsz tenni. Édes vagy és kedves, adj időt neki. Ha akkor sem... nos... akkor lehet hajlandó leszek igazat adni neked. - Ennyit Felixről, jöhet Lia.
-Kétlem hogy csak ezért imádjátok egymást ennyire, mert rokonok vagytok, nem kell ahhoz kimondani semmit, hogy érezd szereted a másikat, egyszerűen vele vagy és tudod, hogy ismered, lehet túl görcsösen akartátok mindketten és ez lett belőle! - Van amikor egyszerűen kialakul, egy pillanat és utána megvan a fix alap, Eleevel nekem ilyen a kapcsolatom, szerintem nekik is ilyen volt, de rágörcsöltek tök feleslegesen!
Aztán kifakadok, hogy ő volt velem szemét és én legyek minden átmenet nélkül közvetlen? De belátja ennyire naiv én sem vagyok, ez meg is lep. Nem szoktak igazat adni.
-Mindegy, rég volt, és... én akkor is örülök, hogy akkor elmondtad. Sokat jelent. - Közlöm gyöngédebb és csendesebb hangon, nekem az tényleg sokat jelent mai napig.
-Abba miért nem tudtál, hogy szeret téged? Lehet nem úgy fejezi ki ahogy ki kéne de nagyon szeret. Ne beszélj butaságokat, csak azért mondod mert mérges vagy. - Lia nem könnyű eset, de nem is lehetetlen.
Amikor azt mondja már engem sem ért, lesütöm a szemem.
-Én is tiszta káosz vagyok kicsim, tudom hogy velem sem könnyű. De szerintem te értesz engem. - Legalábbis nekem olyan benyomásom van, ő megért. Mert hasonlóak vagyunk.
-Ja hogy így érted... - Elképzelni sem tudtam hogy érti a rángatást, de így már értem. Elhúzom a szám. -Lehet csak azért mondja, mert látszólag boldogabb voltál... bár annak sem lenne értelme, mert tudjuk hogy nem voltál boldogabb. Megkérdezted már valaha is, miért mondja? Mi az ami szerinte hiányzik belőled most, ami akkor megvolt? Amúgy nem ellök, csak szerintem azt hiszi veszélybe sodor téged mert te nem akarnád és csak miatta csinálnád ilyesmi. Mint a repülős eset vagy akár meghitt vacsora, nem tudom igazából. Ha azt mondod lenne kedved én elhiszem hogy lenne. Nem hazudnál nekem ilyenről ugye? - Csak érdeklődöm, megerősítést várok jól gondoltam-e. Lia... hát nála csak tippelek.
-Nem, azzal nem bántasz. Én is elmondtam amikor Lia megbántott. Bár féltem megharagszol rám miatta, hogy panaszkodom de... úgy éreztem csak te érthetsz meg. Akármit elmondhatsz Reeven. Tudod hogy szeretlek és minden érdekel. - De tényleg, nem hazudok. Az más kérdés vajon segíteni tudok-e...
Aztán csak pislogok rá, nem egészen erre értettem amit mondtam, csak hogy senkinek sem könnyű. De valahogy be kell látnom, hogy igaza van. Nem kötelező Liával lennem. Én döntöttem így.
-Tudom. De folyton megbántom. Mert én sem tudom mit akar. Mindig azt hiszem tudom, de nem. Téged sem tudlak megvigasztalni. De próbálkozom. De majd elmondom Liának is. Csak nem most. - Nincs jó passzban, előbb Reevennel kéne kibékülnie. Azt megvárom, addig szerintem nem bírna rám is figyelni.
-Mintha nem lennék és nem lenne... mondtam hogy hozzánk is odaköltözhetnél, megoldjuk. Vagy veszünk egy nagyobbat. - Sóhajtom, nem értem miért csinálja ezt. Tudja hogy adok neki, csak mondja most épp nincs. Vagy nem pénzt adok hanem kaját, amit akar.
Vállat vonok aztán Liára. Én megértem, néha csak ez a megoldás, hogy aludj, ha gyógyszert nem akarsz. Csak érezni hogy elzsibbad a lelked.
Szemet forgatok és odalököm magam, hogy megfoghassam a fejét és belebámuljak a kék vagy talán épp most zöld szemeibe.
-MI?! Te hánytál? Miért? Egyedül voltál otthon és rosszul voltál?! Igenis jussak eszedbe bassza meg, mert mi lesz ha bajod lesz?! Te könnyebben kiszáradhatsz! Azonnal mentem volna, miért csináljátok ezt velem!? - Ölelem magamhoz, kiderül ő is majdnem kicsinálta magát aznap éjjel, hát szuper! Ezek tényleg nincsenek tekintettel a gyenge idegeimre, még hogy nem rokonok, nagy f...t!
Elengedni nem vagyok hajlandó, érezni akarom hogy most már jól van, hiába láttam, nekem ez fontos. Én meg itt ugráltatom, meg szaltóztatom és lehet jól sincs. Nos... amúgy lehet nem a tipikus reakciót hozom ha lecsesznek, Phoenix is kiakadt ezen anno párszor. De tudom, hogy igazából nem bántani akar engem, csak őszinte. Azt pedig szeretem.

-Igen, ilyen vagy. De az vagy! Imádlak érte! - Hogy ilyen édes. De látom nem tetszik neki, kicsit nevetek, ez is édes.

-Tudom. -Én sem erőltetem hogy de igenis próbáljon belém szeretni, megértem ha ő sem szalad utána. Aztán csak lehorgasztja a fejét, megfogom a kezét.
-Ne sajnáld. Én sem teszem. Itt vagy nekem. - Nem kell ennél több. Nem bánom hogy így alakult a kezdet, sőt. Örülök neki.
-Jó. Szerintem gondolkodott rajta. Elég tanácstalan, pedig szerintem könnyű téged szeretgetni. De lehet csak mert én is ilyen vagyok. - Vonok vállat most én. Lia nem meri, pedig szinte ellenállhatatlan a vágy, folyton ölelgetném.
-Legalább te így látod. - Más nem nagyon. Talán Josh, de lehet ő sem ért teljesen. Össze vagyok zavarodva.
-Az lehet... de sosem mondja, hogy erre vágyna. - Van logika abban amit Reeven mond. Lionel bizonyára izgalmasabb volt, már csak megjelenésre is.
-Ezt én sem tudom. Minden kis izén megijed, hogy mégsem akarod és nem meri végigvinni amit gondol, hogy jól essen neked valami. Kusza volt, mikor magyarázta mi történt. Köszönöm. - Nézek rá hálásan, mert nem tudnék különbséget tenni, mikor mondd igazat és mikor nem. De nekem kellett a megerősítés, nekem ez fontos.
-Hát... mert mégis csak az unokanővéredre panaszkodtam, én nem teszem boldoggá... biztos jobbat szánsz neki. - Húzom össze magam kicsit, de az érintése és a közelsége kicsit erőt ad, mosolygok rá és nekidőlök kicsit, jobban érezzem.
-Tudom. -Mosolygok rá, hálásan, boldogan. Nem akarok soha összeveszni vele.
-Ez nem unalom kérdése. Okkal bántódik meg ha megteszi, elrontottam valamit. Az meg az én hibám, nem figyeltem eléggé. Mert tudom, hogy bánt Reeven, azért vigasztalnálak. Nem akarom, hogy szomorú legyél. - Mert szerintem szomorú, nem csak dühös. Dühös is de inkább szomorú.
-Jó. De bármi kell segítek. Főzök neked is, beviszem a suliba, mint régebben. Bár nem tudtam eldönteni az idegesített-e vagy sem... vagy amit akarsz, tudod, hogy segítek. - Akarom, hogy tudja, nincs egyedül!
De csak kinyögi nem volt jól, elönt a bűntudat, mi van ha most sincs jól, de olyan hidegen néz rám!
-Odaköltözött? Wáó... gyors volt, de örülök, örülök, hogy nem vagy egyedül. Nekem is ment már a gyomromra a stressz, tudom az nem jó. De örülök, hogy nem voltál egyedül... -Megnyugszom, de attól még szorítom magamhoz. Sokkal jövök Felixnek, majd mondom neki ha látom.
//Bazdmeeeeeeeg sírtam a röhögéstől az smseken XDDDDDDD //
-Igen! Igen... szeretném. - Nekem nem pont ezek jutottak eszembe, hanem ami tényleg olyan, hogy kellhetek, no de persze ezeknek is örülnék, még ha azt is érezném, hogy cukkol velük. (Vinne át étcsokit a fosásra és közölné lehet lesz szex, meg disneys sebtapaszt, hagy örüljön XD)
Kicsit elhúzódom és megcsókolom puhán, piszézek vele.
-Nem szeretném, ha azt hinnéd, nincs aki segítsen. Tényleg bármi van engem nyugodtan hívhatsz. Na meg ha csak beszélgetnél is hívj fel, tudod hogy Lia sosem mond eleget, szerinted honnan jöjjek rá, hogy most nem csak a szokásos kis összekapás volt? Jó, mondjuk gondolhattam volna ha elment inni, de Lia néha furcsa dolgokat csinál. Szóval szóljál jó? - Simogatom az arcát.

-Ne is engedj! - Szeretném, ha nem lökne el magától. Akkor sem ha hülye vagyok.
-Akkor én ilyen elcseszett vagyok, nekem nagyon könnyű, nem fog változni. Ha egyszer megszeretek valakit nem tudok elszakadni tőle. Ezért van az, hogy apám is ha felhívna, felvenném. Beszélgetnék vele, ha látnám odamennék. Pedig sosem bocsátom meg neki amit az öcsémmel tett. Te pedig szeretsz, nem fogsz velem ilyet tenni... nem alázol meg vagy löksz el, gondolom. Túl közel vagy hozzám ahhoz hogy én meggondoljam magam. Remélem te sem fogod. - Eszembe nem jutna elfordulni tőle vagy nem megölelni. Abszurd.
-Néha szokott azért... - Bár az utóbbi időben mindig azt kívántam bár ne tette volna. Hülyeség mi? Mielőtt együtt éltünk nem volt ilyen gondolatom.
-Hát... nekem megmondja ha nem jó. De nekem kevés dolog nem esett jól eddig... nyitottabb vagyok nála, nem tudom... nem tudom magamra értelmezni a kérdésed... - Vallom meg mert nem tudom hogyan érti, hogy nekem végigmeri vinni Lia a kedveskedést. Nekünk nem ilyen gondjaink vannak.
Elmosolyodom, hogy különíteni akar Liától. Ez egyszerre jó de ijesztő is. Remélem nem azért teszi mert Liából már nem kér. Aztán közelebb bújok.
-Nincs olyan hogy túl jó. De nem érzem azt én kellenék neki. Mintha annyi idő alatt nem értük volna el még, hogy tényleg egy pár legyünk vagy mintha már elfelejtettük volna milyen az... mint az öregek... nem tudom értesz e... valahogy... nem tudom megfogalmazni. De én már nagyon régen nem csak Lia miatt vagyok veled. Mióta elmondtad, mi történt régen én már azóta nem Lia miatt csinálom. Hanem érted. Tudom milyen elveszettnek lenni, nem akartam hogy ezt érezd. - Döntöm a fejem a vállára, Lia meg... lehet tényleg másra vágyik. Nem tudom.
-Ez nem mártírság, ne gyere már te is ezzel. Én csak nem akarok senkit megbántani, ennyi. - A gyomom mosolygok. - Ugye tudod, hogy nem minden gyom haszontalan? A pipacs gyom, de a szirma gyógyfőzet is lehet. Orvosság... - Puszilom meg az arcát, nekem ő orvosság, egyáltalán nem akarom kigyomlálni az életemből.
Nevetek alig hallhatóan, hogy nem akarja kimondani vigasztalom, közben szorosabban megölelem, mivel most hagyja.
-Nincs mit köszönnöd. Ezért vagyunk barátok nem? Szinte testvérek. - Ölelem míg simogatom a hátát.
-Nem is akarlak, ami azt illeti tapadhatnál jobban is! - Öltök nyelvet, nekem sosem elég a közelség, nincs olyan hogy túl közel. Valami nincs nálam rendben de nem érdekel.
-Kétszer is hánytál? Ugye nem vagy beteg? De amúgy... - Veszek erőt az aggodalmamon. -Nem csak a magány miatt költözik az ember. Együtt élve ismered meg igazán a másikat. Azt jelenti meg akar ismerni. Teljesen. - Mert én csak annak mondom hogy élnék vele, akivel el is bírom ezt képzelni és akire kíváncsi vagyok. Kevesen vannak, ami azt illeti.
De örömöt okoz vele, hogy keresne ha gondja van, végre nevet is kicsit, mikor csókolom és piszézek, olyan édes, mondtam hogy édes!
-Csak egy hét, nem több. Ugyan, Felix majd jótékonyan eltereli a figyelmed. És köszi. Jó tudni, hogy van valaki akire számíthatok. - De tényleg, ez nekem fontos. Hogy ő van nekem.
-Kitalálsz valamit? Mit találsz ki? Találós kérdést? - Csikizem meg a hasát finoman, majd boldogabban csókolom meg hosszabban, húzom magamhoz, úgy érzem kicsit vidámabb, szeretném, ha az maradna. Lia... nos, ő vele mindkettőnknek beszélnie kell... de legalább egymással is beszéltünk most, kicsit komolyabban, az is fontos. Nagyon is.

-Milyen kegyes valaki! - Bököm meg az orrommal az övét, ha már ilyen közel hajolt.
-Nem annyira sok, tekintve nem szereti a gyerekeket. Henry pedig csíntalan volt. - Ha együtt is voltunk, kötelező jellegű volt, nem azért, mert annyira akarta. De a szavaira csak elmosolyodom, közelebb fészkelem magam hozzá. Elhiszem neki, hogy nem fogja meggondolni magát.
-De... de a maga módján próbálkozott mindig is. Ahol jónak érezte. - Lia nem teljesen passzív, ezt sosem állítottam, csak valami mégis hiányzik, hogy igazán boldog lehessek mellette.
-Nincsenek jó szexuális élményei, bizonyára túl kiszolgáltatott és megalázó neki az oralitás. - Védem megint Liát, noha érezni kicsit szégyellem magam, hogy Reevennel ennyire élvezem. Adni is és kapni is, mert izgalmas és más vele. Liát is megkímélem általa, de azért bennem a félsz, Reeven úgy érzi, kihasználom kissé.
Simogatja a hajam, elmosolyodom, olyan jó. Közel lenni is, sokkal megnyugtatóbb így beszélgetni vele.
-Ennek örülök. - Akkor már tényleg nem csak Lia pasija vagyok, nem így vagyok emlegetve.
-Csak egy icike-picikét. De azt elmulasztom! - Mosolygok rá, édes ahogy pusmog.
-Nem tudom, nem ittam, de neked férfias ízed van! - Vigyorgok és belecsókolok a nyakába.
Nevetek, hogy jobban ölel és szorít, mert kérem, tapadjon, fizikailag is értettem, szóval élvezem. Ha el is dönt és fekszik rajtam is ölelem, beletúrok a hajába.
-Még jobban! - Érezni nincs ellenemre, jöhet még, van pár milliméter szabadon!
-Jah, hogy az! Csak jót akart, nézd el neki, aggódott. Szerintem kedves tőle! Vigyáz rád! - Simogatom az arcát, istenem, hogy elpirult!
-Látod? Nagyon igyekszik a kedvedre tenni, véletlen lenne? Ha nem lenne neki fontos, félvállról is vehetné, mondván odavagy érte így is, minek ebbe energiát fektetni. De ő nagyon is kitesz magáért, na vajon miért? - Vigyorgok, úgy örülök neki hogy talált valakit nem érdekel, ha férfi akkor sem.
Aztán elpirulok, mert azt mondja, nem pótol engem a másik, ez... nagyon jól esik. A csókot szenvedélyesebben is viszonzom.
-Ha visszajöttem majd egyik nap legyünk együtt végig. Csinálunk valami programot, vagy csak otthon elleszünk valamelyikünknél. Mit szólsz? - Fésülöm a haját, annyira édes hogy hiányol, pedig még el sem mentem.
-Nocsak! Jó, érdekel már most is, de lepj meg! - Vigyorgok rá, megcsikizem, mire elterül a földön, hiába is próbálja visszaadni, csak két helyen vagyok csikis és az nem az oldalam vagy a hasam muhhahaa. Szóval könnyedén fölébe kerekedem vigyorogva, élvezkedve nézve hogy végre nevet. Nem bírom megállni, egyik kezem a nyakára fektetem, másikkal a derekánál húzom magam fele és szenvedélyesebben csókolom meg, boldogan, hogy boldog. Aztán puhán puszilgatom a száját és piszézek vele még egy sort.
-Úgy örülök hogy nevetsz. Szeretem a nevetésed. - Nem mondom ki hangosan, csak a tekintetem kérdezi: "Jobban vagy? Jobb a kedved?" Szeretném ha így lenne, nem szeretném szomorúnak látni.

Vállat vonok apámra, még így is sokkal jobban jártam mint ő, de ezt nem mondom ki.
Úgy alakul hogy kitérünk Liára a szexualitás kapcsán, de a vigyorát nem tudom hova tenni. Talán az mulattatja, hogy ő is tudja már milyen vagyok az ágyban?
-Szerintem őt ez nem hozza izgalomba. Ha meg nem izgatja, minek csinálnám? Nekem az a fontos, hogy biztonságban érezze magát mellettem, hogy ellazuljon. De lehet csak a múltamból adódóan nem tud bízni bennem, nem tudom. - De érezni én már ezen túlléptem, ha neki nem jó, nem erőltetem. Az más kérdés, hogy emiatt Reeven nagyon könnyen el tud csábítani, de amúgy is impulzív személyiség, jó neki adni is. Nincs bűntudatom, csak tényleg nem szeretném, ha azt hinné azért vagyok vele, mert tőle megkaphatok olyat is amit mástól nem.
Mosolygok hogy a hajamat puszilja, majd azon, hogy nem vallja magát elveszettnek. Akkor ne tegye, de engedje hogy fogjam a kezét!
De mivel hülyéskedik azzal, hogy ijesztően közel kerül hozzám akárhogyan is hát unszolom próbálkozzon, nem fogok megijedni. Élvezem hogy nevet, hogy rám fekszik, még izgató is, de próbálom elnyomni. Inkább szorosabban ölelem a hátánál és túrom a haját, fésülgetem.
Elmosolyodom megint, hogy szereti hogy gondoskodó vagyok, jó tudni, hogy nem megyek vele az agyára. De úgy fest Felixből is előhozza ezt.
-Tudod... azért aggódunk ennyire, aki nagyon közel áll hozzánk. - Somolygok, Felix vagy nagyon számító valaki vagy tényleg kedveli Reevent. Szerintem utóbbi. Még közelebb préseli magát hozzám, húzom én is magamra, jó érzés ennyire közel lenni. Mindenhogy. Jól esik hogy megosztja velem ezeket.
-Tényleg? Tud hegedülni? - Nekem ez is új, arra emlékszem hogy fest. -Na látod, keresi az utat hozzád, nem is akárhogyan... - Most nem teszem hozzá, hogy Liának igenis tetszett, mert ez most Felixről szól, szeretném ha hinne kicsit abban, hogy Felix is képes a mélyebb érzelmekre, mert szerintem mindenki képes rá. Nem kell ismernem az illetőt. Jó persze ez Lionelre is vonatkozik, példának okáért. De Lionel elhúzott, Felix nem csinált még ilyet, bizakodom.
-Én tudom, hasonlóak vagyunk, ne feledd! - Nevetek kicsit, megpuszilgatom az arcát, most hogy ilyen közel van nem nehéz.
Bár a szenvedélyesebb csókjára beindul a kémia, nehéz lenne elnyomni, könnyen megkívánom őt ha ilyeneket csinál.
-Jó! - Mosolygok, annyira figyelmes! De igaza van, így könnyebben várom a visszajövetelt majd. De mivel megcsikizem és elfektetem, elveszek a nevetésében. A csókom is szenvedélyesebb lesz, mert boldog vagyok, hogy legalább kicsit oldottam a szomorúságán.
De ahogy érzem őt, belemarkol a fenekembe... francba már, elveszi az eszem, pedig nagyon nem erre akartam kilyukadni. De a vörösségén nevetnem kell, halkan, de nem bírom jobban elfojtani.
-Jó... Mókázunk kicsit.... - Csókolom meg lassabban, érzékibben, szeretem ha elpirul. De félek megérzi a vonzalmam, amit ő vált ki, hát elszakadok. Ez nem egy jó helyszín...
-Na gyere. Induljunk hazafele, a kaját nem erőltetem már. De egy zuhany ránk férne. - Nem érzem, amúgy ennek jelét is adom hogy csókolgatom a nyakát és a kulcscsontját, de túl közel van és egyre szenvedélyesebb a csók és egy tetőn vagyunk. Szóval... ideje lenne menni, de ez nem jelenti hogy el akarok szökni mellőle. Még ráérek, még nem kell mennem a dolgomra, addig pedig vele szeretnék maradni.

-Szívem, nem mindenki szereti az oralitást. Az egy dolog, hogy mi igen. - Simogatom meg az arcát, egyáltalán nem biztos, hogy köze van ehhez bárkinek is. Lehet Amelia alapból nem szereti az ilyesmit. Ezzel arra célzok, nem hiszem, hogy ez bárki hibája is lenne. De élvezem, hogy vigasztal, kedves tőle.
A közelsége egyáltalán nem zavar, csak a helyszín meredek nekem. Nem túl intim...
-Biztos biztosra akar menni, hogy jó legyen neked. Csak nem számol azzal, hogy nem biztos hogy az a legjobb neked. De ha eddig még nem lőtt mellé, nem dorgálom. - Mosolygok Felix kapcsán. Örülök, hogy ennyire tetszenek egymásnak. Kezd egyre jobban érdekelni ez a Felix de nem akarom erőltetni a találkozást. Majd eljön az ideje.
-Keressed te is neki! Biztos meglepnéd vele! - Vigyorgok, szerintem Felix nem ezért csinálja, nem úgy tűnik.
-Amúgy igen! De egyikünk sem fél tapasztalni jól látod! Én Amerikában utaztam kevesebbet, kiegészítjük egymást! Ami emlék meg elveszett felelevenítjük! Jó lesz! - Csókolom meg, nem tágítok, szerintem hasonlítunk.
A csókba is nagyon könnyen belefeledkezem vele, összesimulva, kellemesen elfáradva. De engem akkor is frusztrál, hogy egy tetőn vagyunk, nem otthon...
-Ahh, te rosszcsont! Jó, fürödjünk együtt. - Somolygok rá, bár sejtem annak mi lesz a vége... nem mintha zavarna, de nem akarom, hogy csak a szexhez kössön, mikor az extra csak extra, a barátság az első. Ahogy csókolom a nyakát és a kulcscsontját reszketegen sóhajt, beharapom az ajkam, nem bírom ki szenvedélyesebben kapom le, nyomom a testem az övének. De csak elszakítom magam, húzom fel, kicsit bódultabban mosolygok, hogy hoppá, felforrósodott a levegő, vagy csak nekem? Mindegy, mindegy... majd a hideg zuhany lehűt, gondolom. Bár ha velem jön nem, de nem két perc hazáig, van fél órám lenyugodni.

Hazafelé menet meglátok egy fagyis standot, elrángatom arra, igaz még korán van de egy fagyi szerintem belefér, noszogatom válasszon, én kiviset meg meggyeset, neki ajánlom a csokit vagy valami gyümölcsöset, tudom, hogy a vaníliát nem szereti. Aztán hazafele nekivetem a vállam kissé, odatartom a tölcsért.
-Meg akarod kóstolni? - Kérdezem miután lemeóztam, hogy jó és finom mindkettő. Legalább kicsit lehűtjük magunk, a futás miatt is, ennyi kell.
-Megmutathatnád a mostani fotóidat, mit szólsz? Vagy Felix otthon van? Nem akarok zavarni. - Vetem fel, mert Lia most épp dolgozik, de a képek meg nála vannak ugye.

Mosolygok rá, hogy úgy fest megértett, van aki így szereti, van aki amúgy, ennyi. Mint az étel, valami ízlik valami nem. Ameliának az oralitás "vanília ízű".
-Azért szerintem máshogy is el tudod érni hogy kifejezze az aggódását vagy a ragaszkodását. Nem kell ehhez bajba keveredned édesem. - Somolygok, ő ismeri, biztos vannak "gyenge pontjai".
-Akkor miért nem szervezel valamit otthonra? Otthonra is remek dolgokat lehet rittyenteni. - Nevetek, de látom tervez valamit a drága, remélem beváltja majd a dolog a hozzá fűzött reményeket.
-Mit? - Lehelem két csók között az ajkára, bár sejtem mit akar mondani. Hogy sok alap dolgot is tapasztalnia kéne, mint a piszézés. Nem jön rá valószínű, hogy engem a helyszín hoz zavarba, de alapból nem mondom, mert nem szokásom ezt nagy dobra verni. Inkább invitálom haza, majd ha együtt fürdünk és csak ketten leszünk lehetünk intimebben.

Megmosolygom, hogy válogat, kicsit türelmetlenek az emberek, de nem zavar. Válogasson, ajánlgatok neki én is, de marad a kókusz és a mogyoró egy-egy variánsánál. Mondjuk én nem tartok soha attól, hogyha fura fagyikat eszem össze lesz bármi is, hát fagyi mind...
A fagylaltját az orrom alá dugja, túlzottan is, olyan leszek, úgy törlöm az arcom nevetve, hogy mit csinál.
-Látom az orromba is akarsz nyomni kicsit, az agyam is lehűtenéd? - Röhögök, de tolom a szájához a fagyim azt mondta ízlik neki.
-Akkor egyél még! - Közben szabad kezemmel beleborzolok a hajába és kap az arcára egy puszit.
-Persze hogy érdekelne! Tudod, hogy szeretem a képeid. - A dolgozikra összepréselem a szám. -Azt hittem csak esténként marad ki... hülye sztereotíp gondolat mi? - Mondom kissé kínosan mosolyogva Felix és a munkája kapcsán.
Felveti játszunk, hevesen bólogatok, szeretem az ilyeneket. Eleinte nem értem a játékot, mert ledarálja, de mikor elkezdi rögtön világos lesz.
-És szeretik a szexet... - Teszem hozzá a delfinekhez nevetve. -De jah a delfinek jó fejek, de a delfin nem hal. - Öltök rá nyelvet, nevetek -De ha lazán vesszük a delfin nagyon tetszik! Játékosak is, szeretek játszani. Szóóóóval Mi lennél, ha íz lennél. Szerintem mentolos csoki, az olyan édes, de nem gej és felfrissít, felpezsdít, de mégis ellazít, igazán különleges kombináció! - Vigyorgok rá, szabad kezem átvetem a vállán, nem bírom ki hogy ne érjek hozzá, ami azt illeti.

-Akkor jó. - Mosolygok, majd újra, hogy kifejti ő próbál vigyázni magára ám, csak van hogy becsúsznak balesetek. -Látom hogy élsz, szeretem is ezt az állapotot, hogy egészséges vagy, nem fáj semmid. Kedvenc nap? Az mi? - Azt hirtelen nem tudom hova tenni.
-Ugyan már, csinálhatsz kincsestérképet a lakásból, például hazamentek és mondod van egy ajándéka valahol, de ahhoz meg kell találnia! És akkor az első nyomhoz elvezeted, mondjuk a tükörhöz, amin egy cetlin van egy rejtvény. Ha megfejti elvezeti a lakás másik pontjához, ahol van egy lakatos ládika, újabb rejtvény. A leges legvégén meg akár lehetsz te is a megoldás, és te leszel a jutalom és az ajándék, mondjuk teljesíted egy kívánságát az ágyban, amiről tudod hogy élvezné, vagy játszol neki egy dalt vagy akármi. Ugyan, annyira kreatív vagy, simán megoldod, nem korlátozott az! - mosolygok rá, nevetek, megölelgetem.
-Szerintem szeretnének mint modell. De nem minden a pénz Reeven. Amúgy ha kell, tudod, hogy adok. Majd egyszer megadod. - Tudom, csak úgy nem fogadná el, pedig abban sem lenne semmi.
Csókolózunk kicsit szenvedélyesebben, mint illene, de a szavaira kicsit nevetnem kell.
-Akkor elmegyünk úszni és korizni. Jégre is, a parkba is... bepótoljuk édesem. - Mosolygok, de csak elszakadok tőle, hazainvitálom, de mehetünk hozzá is.

-Ahaaaa,de miért is? - Nevetek, törlöm az orromról a fagylaltot, de besegít, azon is nevetek, még csikiz is kicsit.
-Ühm... még mindig sokat találkozik velük? - Kérdem, míg sétálunk, gondolom ők is olyanok neki mint Reeven, de remélem Reeven kicsit több... vele lakik.
Játékot indítványoz, nevetek a fején, mikor közlöm a delfin nem hal.
-Jah, de ez van. A denevér sem madár, hiába repül! - Kacsintok rá, de megpuszilom, nem baj az, ha nem jutott eszébe.
-Nem, nem, semmi savanyú, édes vagy! A kivi is csak akkor ha már érett, akkor igen, akkor hasonlítasz, de a citrom neeeem, nem, attól fintorba rendeződik az arcom ha megnyalom, ha téged nyalogatlak és szopogatlak ízlik a bevonat és a töltelék is.. - Vigyorgok pajzánul, értse ahogy akarja, de eszembe jut még egy. -Vagy akkor a konyakos meggy! Az még jó. - Vigyorgok tovább.
A vizes hasonlatra elpirulok, szép, meg végtelen... zavarba hoz.
-Ugyan már... végtelen? Egyszerű vagyok mint egy bot... De szeretem a vizet, mindig mozgásban van. - Mosolygok rá, hajjaj, neki ez a játék jobban megy, de gondolkodom kicsit.
-Mi lenne ha napszak lennél? Szerintem alkonyat. Amikor megy le a nap az eget megfesti egy csomó színnel, ellazít a látványa és lehet benne gyönyörködni. Valamint jelzi közeleg az éjszaka ami meg izgalmas és felpezsdít vagy megnyugtat. Átmenet de különleges, amolyan kapocs. De nem olyan túl fényes mint a hajnal, az alkony jobban tetszik. - Mosolygok nekem Reeven ilyen, de valószínű beleköt és az éjszakát mondja, mert az olyan titokzatos és csak az fedheti fel a titkait, aki ismeri. Megmosolygom ezt.

-Ideális? Mármint... amilyen napot ideálisnak gondolsz? - Nem, még mindig kínai mit akar mondani, hiába sejtet valami nagyon jót.
Aztán mondom a kincskeresős ötlet, váratlan ez a nyakba ugrás, eltartom a fagylaltot, nevetek és borzolom a haját.
-Nyugi van életem! Nem vagyok az, csak szeretek játszani. - Mosolygok, ilyet csináltam már Henrynek is szülinapjára. A puszin viszont nevetek, édes most a másik.
-Amúgy is kérhetnél, ha elvinnéd valahova Felixet. Valószínű mivel ő keres most, többet költ rád, ne frusztráljon ha épp nincs elég, adunk, jó? Majd ha jól megy neked és én szorulok rá, visszaadod, hm? - Mosolygok rá, ugyan már, kérjen bátran. Erre van a család.
-Deeee, mert úszni jó, imádni fogod! - Vigyorgok, én nagyon szeretek.
-Majd mondod és kipróbáljuk! - Puszilom meg, de most inkább törődően, szeretném ha boldog lenne.

-Ó, gondolod édes dolgokra gondolok? - Vigyorgok, végül is...
-Gondolom meglátogatja. De ezt ne ródd fel neki. Meg lehet csak pár nap, gondolom Eric másokat is látogat, nem? Szeretők, barátok, ilyesmi. - Nem hiszem, hogy csak Felix lenne neki, vagy ha igen az... baj.
Nevetek azon mennyire büszke magára, hogy ismeri a denevéreket, rettentő édes, főleg a zavara.
-Az vagy! - Vigyorgok, egészen addig, míg be nem kapja az alsó ajkam, akkor reflexből csókolom meg, ennyi nem elég, csókolni akarom. De nem lesz hosszú, elvörösödve engedem el az ajkát, hogy hoppá... a nyílt utcán lekaptam. Nincsenek sokan, de valahogy... furcsa.
-Bocsánat... - Nem biztos hogy örült ennek, elvégre ott van neki Felix, nekem Lia, furán veszi ki magát a dolog, eléggé enyelgünk, bár én nem annak szánom de nálam nehéz belőni, mert... nehéz.
Aztán még a szavaival is zavarba hoz, már teljesen vörös vagyok.
-Köszi. - Igen, jelenleg ennyire futja, de érezheti nagyon jól esik amiatt mond és inkább elraktározom az emlékeimbe őket.
Napszakhoz, azon belül is az alkonyhoz hasonlítom.
-Áh! De jó! - Komolyan eufóriát okoz, hogy olyat mondtam amivel egyetért, nem köt bele, nagyon boldoggá tesz. Megpuszilom megint, nem érdekel az előbbi zavarom, jól esik.
-Hmm... sosem hasonlítottam magam egy istenhez sem... - Nevetek, de bólogatok, Hermész szimpatikus. -Hirtelen nekem sem jut eszembe passzolóbb, ami azt illeti. - Mosolygok rá, ez a leírás meg tetszik, amit adott.
-Mi lennél, ha anyag lennél? Szerintem bársony, mert noha nem tűnik valami... masszívnak, ez csak a látszat, valamint nagyon puha és selymes, olyan... ölelgetni való! - Húzom közelebb a kezemmel, hogy jaja, ölelgetni való, jobban is ölellek!

-Áh akkor ez olyan speciális ismerkedős nap, értem. Érdekesen hangzik. Mit csinálsz az ő napján? Modellt állsz? Festeni szeret, nem? - Mintha említette volna hogy festő. -Ilyesmire gondolsz? - Csak a biztonság kedvéért kérdezek rá.
Felnevetek azon hogy elrabolna, nem kell nagyon rabolna, megyek én.
-Jól van, de ne rögtön az első hétvégén, hátha Amelia tervez valamit. De aztán a tied leszek, rabolni sem kell, mit szólsz? - Vigyorgok, szerintem jól éreznénk magunk. Dörgöli az orrát, azon is nevetek, megsimogatom az arcát.
-Édes vagy. - Mosolygok rá, tényleg az, nem csoda ha Felix odavan.
-Jó, de az maradhatna megtakarított. Nem árt ha van tartalék. Mi van, ha lebetegszik vagy akármi? - Utalgatok arra, ne gatyásodjon le holmi büszkeségből.
-Tudom, tudom, de ugye tudod, hogy nem kell egyedül? Hahó, itt a családod is. - Mosolygok rá, még integettem is neki.
-Keress valami hétvégi munkám szívem, ami megy a suli mellett. - Mosolygok rá.
Nevetek, azért is elrángatom majd a tengerpartra! Jó lesz aaaaaz!

-Igyekszem kinőni a pesszimizmusom! - Nem gondolok rosszra, jó édes, azaz kedves dolgokra gondolni. Vagy épp khm dolgokra, amik szintén jók és édesek.
-Oh, szegény... elég magányos lehet... a sok felszínes kapcsolat... szóval csak Felix neki az... otthon? Hm... Rendes pasi lehet ez a te Felix fiúd, ha nem hagyja magára. Neked fura lenne barátkozni vele? Ha Felix kedveli lehet te is kedvelnéd. - Na igen, úgy állította be Ericet, hogy rögtön megsajnáljam. Emiatt nem értem a vigyort sem, na meg nekem semmi bajom a melegekkel, Kiliant is kedvelem.
Az utcán, emberek között váltott csók egy férfival nekem új, ráadásul nem is Reeven párja vagyok. Félek ez zavarja, de úgy fest nem.
-Hát mert... megcsókoltalak és... más is látja. Nem baj? - Akkor lehet csak nekem szokatlan, de félek az emberek reakciójától, Reevent sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni csak mert nem bírok magammal.
-Ugye? Jó puha! De az acél olyan hideg meg merev... miért akarnál acél lenni? - Mosolygok rá, nekem ő annál sokkal kellemesebb tapintású valami lenne.
-Láttam! Tényleg a Mackótestvér? Vagy a 101 kiskutya. Mindent a családért, na meg ha kicsit bővül nem zavar! - Ölelem jobban magamhoz, látom nem fogy a fagyija, felemeltetem kicsit a kezét, körbenyalom a fagylaltot és a tölcsért neki, ne landoljon a kezén, onnan is lecsókolok némi nedűt. -Egyél szaporábban édes vagy leeszed magad! Csak a bőrödről vagyok hajlandó lenyalogatni a ruhádról nem! - Kacsintok rá, nevetek és nyalom tovább a sajátom, én már a tölcsért harapdálom. Nálam a fagyi gyorsan fogyó kaja.
-Hmmm, mi lennél, ha szín lennél? Szerinteeeem, hm talán barna, mint a fák kérge vagy a puha föld! Az olyan meleg szín, olyan befogadó, természetes, mindenhez passzol, olyan puha is az a szín szerintem, kedves... - Mosolygok rá, nem tudom mennyire érti milyen érzéseket vált ki belőlem a barna szín, de az olyan Reeves.

-Szerintem ennek pont ez a lényege, hogy igazán megismerd a másikat, így nyugodtan lehetsz bátor! Ha meg nagyon para lenne valami, úgy is szól, hogy ne. Mert gondolom van azért vétó jog, ha muszáj, például tériszonyos és te valami magas toronyba akarsz felmászni. - Mondtam valamit.
-Ne beszélj már butaságokat, bankot rabolni... - Prüszkölök fel dorgálóan, de tudom hogy viccel, de mosolygok szélesen, hogy örülök annak, hogy elfogadja a segítséget.
-Igen, számolj velem kérlek! - Mosolygok majd nem értem miért nevet ki.
-Attól függ mit dolgozol, ez egyáltalán nem így működik, hogy csak azért mert hétvégi nem fizet. Nekem a tolmács munka egy-két napos és megkeresem vele sokszor 1 havi fizetésem, ha nem többet. - Ecsetelem neki, mert a munkától is függ, mennyit keres vele. Persze nekem a franciával, hogy anyanyelvi szinten beszélem, szerencsém van.

-Egy ideig eléggé az voltam, mikor Henry kábszerezett. - Mondok csak ennyit, mert voltam pesszimista és ha eluralkodik rajtam a depresszió, akkor ez ki is újul mindig.
-Nem is ismered... és Felix fog dönteni kivel akar lenni. Hozzád költözött, nem? Kicsit lehetnél magabiztosabb. - Szerintem nem véletlen vagy pusztán anyagi megfontolásból ment Reevehez lakni.
-Akkor jó... - Könnyebbülök meg, akkor ő nem fogja leszedni a fejem. Mondjuk nekem fura, de ha jól esik, végül is... -Maximum Lia miatt nem kéne. De a családtagjaimnak adhatok szájra puszit nem? Max a nyelvem féken tartom. - Mosolygok, de érezheti, nem akarom elengedni, vagy távolabb menni, akkor érzem jól magam, ha hozzáérhetek.
-Hmmm... akkor már inkább valami kevésbé támadó kéne, mint a kő... - Mert az acél nekem olyan... kard meg hasonlók, nem pedig valami jobb dolog, mint egy ház vagy barlang.
A fagyija és az arca miatt nevetek, főleg a válaszán.
-Igen, igen, de adok ahova akarod egy-egy csókot nem kell összemaszatolnod magad ezért! - Nevetek még, édes. A fagyi is.
A barna nem nyeri el a tetszését, de nevetnem kell a megfogalmazásán.
-Reeveeeeeen! Miket nem hordasz össze! Nem azt mondtam sárgászöld! És a föld nem ostoba, a kéreg meg nem durva, hanem olyan természetes és nincs két egyforma fatörzs, mind egyedi mintázatot mutat! A gyökér pedig szerintem nem barna, de az meg a növény szíve, élteti, onnan veszi fel a táplálékot, nélkülözhetetlen! A meleget meg nem így értettem, hanem hogy nem hideg szín, mint a kék vagy a zöld, vagy a fehér ami olyan üres, de nem is túl rikító mint a sárga vagy a narancs, a lila meg olyan... fura szín, a fekete gyászos, a szürke unalmas, a barna viszont olyan mint a csokoládé, felmelegíti a lelkem. - Védem a barnát, csakazértis!
-Szeretem az ezüstöt, az egyik kedvenc színem, de az olyan hűvös és csillogósabb, ami nem passzol hozzád, meg nekem az olyan sűrű érzést ad, mint az ezüst megolvadva, fémesen hideg, nem, nem, te ennél sokkal kedvesebb szín vagy. És ha azt mondom... hmm... mélyvörös, mint a nagyon bordó rózsák színe? az is olyan... tüzes, meg szép, de nem hivalkodó, nem rikít... hm? - Faggatom, abban még kiegyezem.
-Miért, ott minden elf énekelt? Amúgy tudok valamennyire. De nem vagyok olyan bölcs és könnyed, szerintem olyan zavaros vagyok mint bármelyik ember, nincs bennem egyensúly, mint az tündékben. És nem is vagyok titokzatos! - Nevetek, hol vagyok én titokzatos? Nyitott könyv vagyok, bármit elmondok neki, nincs titkom előtte vagy inkább úgy fogalmazok, kevés dolgot mondanék el nehezen.
-Mi lennél ha hangszer lennél? Szerintem dob lennél. Már a felszerelés, mert összetett, elsőre bonyolultnak és megtanulhatatlannak tűnik, de ha megismered nagyon is egyértelmű, a zenekarok szíve, az adja a ritmust, pergős, vagány, divatos hangszer. - Mosolygok, szerintem a dob tök jó.

-Milyen kedves tőled! - Nevetek, szerencsétlen Felix, ha tériszonyos megszíva már látom.
-Khm... - Nézek rá amolyan na-na fejjel, ne raboljon nekem bankot, meg úgy senkit és semmit ne tulajdonítson el. -Helyes, a börtön nem buli, leteszem az óvadékot érted de nah. - Dorgálom finoman, de a derekánál közelebb húzom magamhoz.
-Édes vagy. - Megint elvörösödött, imádom ilyenkor, kap is egy puszit, de tényleg számíthat rám. Akarom hogy tudatosítsa.
Magyarázom hogy munkája válogatja mennyit keres, erre odahajol és azt súgja különleges vagyok. Kételkedve mosolygok el, erre már Phoenix volt szíves felhívni a figyelmem, hogy jó tulajdonságom de...
-Nem vagyok az, csak francia dadám volt... francia óvodába jártam... megtanultam gyerekként, ebben semmi különleges nincs. - Mosolygok rá, de remélem fog találni valamit ami tetszeni fog neki.

-Én elvártam. Henrynek éreznie kellett hogy szeretem, akkor is ha épp rosszul volt. Csak én maradtam neki... - Igenis magamra erőltettem a mosolyt, akkor sírtam mikor senki sem látott... elég volt az.
-Felix kapcsán is? Mindig? - Somolygok, szerintem nem, de pont hogy lehetne.
-És tudod pontosan milyen a kapcsolatuk? Lehet csak barátok extrákkal mint mi, akkor pedig nem fog az utadba állni, hm? - Nem hinném, hogy többek lennének, akkor nem kezd ki Reevennel komolyabban és nem költözik oda nem?
-Orosz? Mi köze ehhez az oroszokhoz? Ez neveléstől függő van-e családon belüli szájra puszi. - Otthon én is láttam, na nem sok helyen, de vannak családok akiknél ez természetes.
A barna színen kegyetlenül kiakad, de én csak nevetek, nekem a barna tetszik.
-Na látod! És még ott van a datolya meg a füge, azok is barnák és finomak, a kakaó, a puha állati prémek is puhák egy csomó klassz barna dolog van! De okés, legyen mélyvörös. - Nevetek, legalább abban kiegyezik.
-Miért? Tudok lőni az íjjal ha nem is vagyok egy "Gizi" ala Legolas. - Az éneklésen szerényebben nevetek. -Persze, ha szeretnéd... Bölcs? Te kiről beszélsz? Minden vagyok csak bölcs nem, annyiszor megszívtam már, hogy naiv vagyok! A tündék amúgy nagyon konzervatívak csak a mozgásuk könnyed! - Kacsintok rá, de aranyos, ahogy taglalja a véleményét.
-Igen de gitáron könnyű játszani, én is tudok, de a dob! Az technikás, ritmusos! - Aztán kitér arra, mi lennék ha gesztus lennék, elvigyorodom. Érzem, ezekre vágyik, ezekhez is társít, hát átkarolom hátulról másik kezemmel segítek elforgatni a kulcsot a zárban. Közel hajolok a füléhez.
-Szóval csók... milyen csók? Annyi csók van... nyakcsók? - Kap egyet az említett területre érzékien, közben kinyitom az ajtót, haladjon befele, hogy magam mögött betehessem az ajtót. -Vagy kézcsók? - Veszem el a kezét és emelem a számhoz, mint a nőknek szokás köszönésnél. -Vaaaagy francia csók? - Húzom magamhoz hirtelen a kezénél, átkarolom a derekát és lekapom, nyelvem áttolom a szájába és szenvedélyesebb leszek. -Vaaagy eszkimópuszi! - Piszézek vele nevetve, mit szeretne, milyen legyek? Valahol ez is a kérdés.
-Mi lenne haaaa... most hang lehetnél? Legyél sóhaj! - Vigyorgok és beletúrva a hajába megszívom kicsit a nyakát, alakítok a játékon, így hogy egyedül vagyunk jobban merek huncutkodni vele.

-Mi lenne ha utálnád, mi? - nevetek, kis gonosz, de Felix gondolom akárcsak én, kedveli ezt is benne, nem féltem.
-Persze, még a végén bajod esne odabenn, na megy nem neked való hely. - Mosolygok, puszit is kap hogy elvörösödik, tényleg édes. Főleg hogy utána nagyon vigyorog.
-Nah, az miért baj? Franciázni jó! - Kacsintok rá, látom hogy tekintete a számra téved, félmosollyal jelzem, kis hamis most a másik. De valóban nem gondolom magam ettől különlegesnek.
-Köszi... ha neked különleges vagyok, akkor már jó dolgom van! - Bújok kicsit a nyakába miután kaptam egy puszit tőle, jó hogy érdekesnek tart. Szeretnék az lenni neki.

-Henry szerintem mást mondana. Az agyára mentem a végén... testvérkomplexusnak hívott néha, ami... igaz. - Vonok vállat, mosolyogva, nincs mit tenni alapon. Azt nem teszem hozzá, hogy egyáltalán nem voltam hős, csak egy roncshalmaz, aki próbálta jóvátenni amit elb.szott.
-Tudom édesem, de... Felixnek, sőt nekem sem kötelességem elviselni téged, ha akarnánk messziről kerülhetnénk, de mi egyáltalán nem akarunk, mi folyton látni akarunk, veled lenni. Mi szeretünk és ha most kicsit úgy is érzed Lia nem, ő is szeret édesem. Hidd el és légy ebben magabiztos. Felix örüljön, hogy egy ilyen jó pasi mint te hajlandó szóba állni vele! - Kacsintok megint és vigyorgok.
-Szeretlek, ne lógasd az orrod miattuk! Most vagy a családoddal nem akkor voltál. - Puszilgatom a fejét, a haját, higgye csak el, az nem számít, ez számít már csak.
-Gondolod? Hát... és Felix? Az a mérvadó. Mert ha nem... le lehet mondani a szerelemről a másik javára de azért ott a vágy, hátha mégis belé szeretnek. De ha olyan régóta csak barátok kétlem, hogy megtörténne, nem? - Már hogy Felix x év után beleszeret, hirtelen.
-Nem, te a családom is vagy, de Felixnek nem tudom Eric a családja-e... azt nem akartam mondani, de arra értettem, hogy nem.... szerelmesek egymásba és nem is ez a lényeg, nem ezért vannak együtt. - Mint mi, ugye. Mindkettőnk másba szerelmes, de nem azért nyúlunk egymáshoz mert csak a testiség, hanem mert barátok vagyunk és jól esik. Másképp, mint egy nyitott kapcsolatban, mert ez bensőségesebb. Nehezen tudnám megfogalmazni, érzem és kész, de tudom Reeven is érzi.
-Én láttam otthon, családja válogatja. Valahol szokás, valahol nem. Valahol a meztelenkedés normális családtagok között, valahol nem. Például Henryvel nagyon közel állunk egymáshoz, nincs tabu, de a szüleimmel már messssssssze nem ez a helyzet. Anya tuti egy hétig szidott volna, ha meztelen átvonulok a lakáson, mert épp olyanom van. - Csóválom a fejem. Elég sznobok voltak otthon is, nem csak másoknál.
-Az állag is más te lökött! A kakaó egy ital vagy egy por... az ürüléééék meg nem. Hah! - Röhögök, de bólogatok, oké, mélyvörös.
-Érdekelt. De nem megy annyira jól, ezer éve nem foglalkoztam vele, talán el is felejtettem. Tudod sok mindent kipróbáltam, amit lehet egyedül is sportolni, de hordozható, ilyenek. De nincs sok helyen pálya, így csak néha szórakoztam vele. A futás volt az egyetlen, ahhoz csak cipő kell és uccu neki! - Mosolygok, már nem íjászkodom.
-Bölcs... nem vagyok, de édes vagy hogy ezt mondod. - Mosolygok rá hálásan, de kételkedve is. Annyiszor megkaptam hogy naiv vagyok, el is hiszem.
-Ugyan már, az alapokat magadtól is simán megtanulod. Jól játszani, nehezebb darabokat nem egyszerű, de a dob az összetettebb sokkal! - Vigyorgok rá, kis sértődős!
Az ajtónál viszont ez a csók dolog engesztelési alkalmat ad, ki is használom, előbb nyakcsók, majd kézcsók, majd francia, végül egy kis piszézés. Nevetek, látszik rajta megleptem, imádom ezt!
-Neked lehet! - Vigyorgok és kap még egy kis piszét. Aztán jövök a sóhajjal, túrom a haját és szívogatom a nyakát, belevigyorgok a nyögéseibe, amiket imitál. Izgatóra sikerednek, nincs mese, egészen felizgat velük. Érzem az ajkait a fülemen, majd az ajtót teljes egészében magam mögött, ahogy nekidönt és hozzám préselődik. Huh, na most aztán sarkvidéken is lehetnénk, nekem akkor is meleg lenne!
-Ilyen sorrendben... - Súgom a fülébe és keresem a száját, hogy kapja a francia csókot is ne csak az eszkimósat, húzva magamra, hoppá, gyorsan hergeltem fel őt azt hiszem, de vissza is nyalt (nyögött) a fagyi. De szenvedélyesen csókolom, forrón és hevesen, élvezem, hogy Reeven erre vevő. Kicsit el is önt a kéjvágy, azt hiszem.

//Szerintem váltsunk topikot, vagy ha most nincs kedved, akkor kezdhetünk újat is, a vallomásosat xD//