Meglepődtem Ericen. Gondoltam rá, sokat, de pont mert sok idő eltelt és tudom, hogy el volt foglalva az új faszijával, meglepett, hogy keres. Perszeperszéztem ott neki. Mondtam, hogy akkor átmegyek, korábban végzem ma a stúdióban. A munka hevében csak párszor jutott eszembe, ilyenkor megnéztem a mobilom nem-e mondta vissza, vagy valami. Valami fontos bejelentés, vagy probléma lehet.
Kocsiba pattantam hát és meg sem álltam az új házukig. Na egen, én még nem láttam. Azért elég faszásul néz ki, gondolatban el is küldtem a kis nyuszi vagy minyálasságát a kurva anyjába. Hogy betelepedett a jóba! Mondjon Seby meg Felix akármit, azért megcsinálta a szerencséjét a kiscsávó.
Szűk farmer, fekete póló és bőrkabát van rajtam. A hajam nőtt azóta, bent azt mondták hagyjuk meg most a lázadóbb rocker imdidzset. Jól áll, úgyhogy nem panaszkodom. Meg mondják, hogy a siker táplál, legalábbis már nem annyira beesett az arcom. Felix hizlalna még, de Ericnek...emlékszem mindig tetszettem.
Aztán röhögök magamon az ajtaja előtt. Mitől jutnak eszembe már megint ilyen baromságok? Most nem azért jöttem, hogy...
Nagyon hülyén váltunk el. Volt pár gagyi viszlátom emberekkel, de Eric megnyerte a ciki elválások fődíját. Maradunk barátok, valami ilyesmi, megbeszéletlenül. Egyszerűen nem volt időm, ő pedig nem keresett.
Amikor ajtót nyit mégis úgy vigyorgom rá, mintha tegnap találkoztunk volna.
- Csá. Igazából te is nekem...
Hehegek.
- Bár ez meglepett, mert nem kerestél.
Nincs szemrehányás a hangomban, egyszerű mosolygós ténymegállapítás. Beljebb terel, az előszobában leveszem a bakancsom. Hm...Eric még mindig nagyon magas. Mennyi mindent készített! Ha besétált utánam a nappaliba vigyorogva felé fordulok.
- Én tényleg hiányoztam neked
Leülök és máris pusztítom a baracklevet //az előbb ittam én is :p// Látom, hogy baj van, mert tépkedi a haját, nyugtalan. Annyira automatikusan jön, de baszok a hülye háziállatára. Óvatosan megfogom a kezét. Igazából annyira nem óvatosan, mert összekulcsolom az ujjainkat.
- Hé, lelki szemetesnek bármikor jó vagyok. Mi történt? Elég zaklatottnak tűnsz... Nyugodtan panaszkodhatsz.
Éreztetem itt vagyok és hallgatom, bármikor.
- Elég jól megy a szekér, turnézgatom. Túlzásba nem viszem, mert Felix tudod nem örül, ha sokat utazom...ő meg nem akar, de teljesen nem hanyagolhatom. Rohadt jól érzem magam a munkámban, újra teljes lettem, ilyesmi. Igaz, hogy a fotózásra kevesebb időm marad. De művészkedés szempontjából ott a dalszöveg írás. Hú, jól, mármint...
A Sebys beszélgetés... Kifújok egy kis feszült levegőt.
- A bátyám kiakasztott a múltkor. Gondoltam rá, hogy én is megbeszélem veled, de úgy tudtam minden lelkesedésed, figyelmed és hiányérzeted leköti a kis szőke. Mert...nekem is hiányzol, tényleg hiányzol.
Nem igazán mertem keresni. Congratlation Reeve, félsz az érzelmektől!

Felixre megrándul a szám széle.
- Tudom, nem tudtam kezelni...mert érdekes elválás volt. Nem is váltunk el...Tudtam, hogy téged lefoglal az új kapcsolatod, Felix vallott, nekem is beindult a zenélés.
Legalább annyi kifogásom van, mint neki. Rohadt finom a baracklé, el is pusztítom egy nagy korttyal.
- Köszi, jól esett.
Vigyorom csak, hogy zavarba jön, meg is simogatom a kézfejét, de nem engedem el. Hát igen, még jól néz ki...
- Persze, tudom.
Borzalmas tanácsadónak tartom magam érzelmi kérdésekben, de ő tudja... Csak nincs baj a kis szőkével?
- Tudnék, de...Felixszel vagyok. Azt hiszi, azt hiszem igaza is van, szóval elhanyagoltam. Most próbálom helyrehozni
Zavartan nézek teljesen másfelé. Amennyi időt csak tudok vele vagyok most, s ez sem elég. Érzem, hogy így gondolja...
A dalszöveges dicséretet mosolyogva fogadom.
- Tényleg? Én is veled. Nem, teljesen boldog a férjével. Ez...más, velem van gond.
Elengedem a kezét és ügyetlenül az ölembe ejtem.
- Felix...Felixről van szó. De nem úgy volt, hogy te mesélsz valamiről és én adok tanácsot?
Még a végén megint az történne, hogy a nagy és erős tanácsadó Reeven törik össze. Nem akarok olyasmit, mint Sebyvel.

Biccentek. Nekem is, csak őt ez jobban frusztrálja. Úgy tűnik...
- Tudom
Somolygom akaratlanul is flörtölősen. Pedig nem...nem kéne, de Eric...kétszer is lefeküdtünk, furcsa és nehéz másképp ránéznem, pl csak színtiszta barátként. Furcsább, mint Sebyre volt valaha is.
Vigyorgom azon is mennyire zavarban van. De nem akarom kínozni, Felix mesélte mennyire szereti a nyuszit. Mekkora nyálas becenév már. Nőket hívnak nyuszinak...
Úgyhogy elengedem, egy perc múlva úgyis én is kényelmetlenül leszek.
- Nem, nem igazán.
De én ezt is szeretem benne egyébként, az összes rohadt hibáját piedesztára emeltem már.
De nocsak, meglep Ravval kapcsolatban.
- Nem, nem tesz velem semmit, mondtam, hogy én rontottam el és elmesélem, mindjárt...csak össze kell szednem.
Főleg magam, a gondolataim. Ígyis többször veszek levegőt, mint kéne. De neki mi baja van vele?
- Arról van szó, hogy beszólogatott a párodnak?
Valami rémlik, Seby és Rav is mondták.
- Ahh...ahh hogy is kezdjem?
Előrébb dőlök, beletúrok a hajamba. Jól megnőtt már.
- Hát...elmentünk Sebyvel telelni, mert én még nem igazán láttam havat józanon. És...tudod, hogy Felix szeret lefeküdni másokkal, azóta is szeret és én...én nem bírom utolérni. Mindig mondom, hogy csinálni fogom, de...igazából...nekem, nekem nem kell más. Aztán Seby elég közvetlen tud lenni és reagálok rá férfiként. Ő csak a bátyám akar lenni, de megijedt, hogy belőlem ő...mást is ki tud váltani. Én is azt akarom, hogy rendeződjön ez a dolog és csak testvérek legyünk, szerintem ez össze is jött a telelés alatt, de...egyik este Seb kiborított, mert azt mondta Felix...nem képes megadni nekem mindent és nincsenek rendben köztünk a dolgok, ha én közben rá vágyom. Aztán...hogy vannak gondok....Át kellett gondolnom. Alkotói válságban van. Képtelen vagyok egyetlen lenni neki, hiába szeret. Na mármost Seby szerint nem is szeret... Egyszerűen, egyszerűen kevés vagyok. Azt hittem azért, mert ő nem is úgy gondol a szexre. Szerettem volna valami egyedit adni neki, az intimitást, amit állítólag még senkivel sem élt át, de ez őt...frusztrálja. Nekem kellene inspirálnom, de nincs ihlete, bensőségesnek kellene lennie a szexnek, de a múltkor már nem akart hozzám érni. Ő... Felixről van szó. Túl sokat dolgoztam...és...és igazából nem tudom mit csináljak.
Tenyerembe rejtem a homlokom. Meg kell beszélni, mert a dolgok egyre csak gyűlnek és én napról napra jobban rettegek, hogy elveszítem.

Félvigyor a szégyellős kis mosolyának, bájos. Na, mindegy.
- Értem? De, de, nagyon is sokat, a kapcsolatunkért is, mondtam, hogy nem ez a baj...
Szerintem nem volt rossz húzás, hogy leoltotta a kis köcsögöt, de nem akarom kihúzni a gyufát nála.
Látom mennyire megdöbben azon, hogy Fefe nem akar szexelni, elhúzom a számat. Ez tényleg rosszabb előjel, mint gondoltam...
- Te? Dehát...te halálosan szerelmes vagy abba a gyerekbe...
Keresem a szebb kifejezéseket, vagy legalább semlegesebbeket Sammyre. Istenem, eleve hogy lehet valakinek ilyen nyálas neve... Sammy. Szóval le vagyok maradva, nem tökéletes rózsaszín ködfelhős undormányban élnek, ahogy Felix előadta?
- Hogy lehetnél Te kevés? Nem arról volt szó, hogy cukorrózsaszín virágszirmokban telnek a hétköznapjaitok? Ja...igen. Nekem?
Ezen legalább annyira meglepődöm, mint Samen.
- Inkább hogy tudott nemet mondani Ő. Arra is gondoltam, hogy már...hogy nem
Megrázom a fejem, de szerintem tudja mit akarok mondani. Szeret, ha ugyan szeretett.
- Igen, valamit nagyon komolyan elszúrtam. Talán a munkával? Túl sokat dolgoztam?
Kissé riadtan nézek rá ő vajon mit szól ehhez.
- Nem, nem, dehogy. Az intim részétől van kiakadva. És...felbosszantottam, mert egy játékot játszottam vele, beszélgetőset, amit inkább úgy fogott fel, talán...nem tartom elég mélynek a kapcsolatunkat? Pedig annak tartom, hisz mindent megbeszélünk... de, de lehet, hogy ő nem így gondolja. Azért ebből a reakcióból leesik, hogy magára gondolt. Nem tudtam, hogy Ericnek ez intim volt.
- Sajnálom...én azt hittem köztetek ez nem volt ilyen mély... Mármint a lelki kapcsolat és a barátság nyilván, de a szexuális része. De velem sem az neki, akit állítólag szeret.
Nem tudom ez mennyire fogja vigasztalni.
- Gondolod? Nem én rontom el? Én azt hittem...nekem az volt.
Harapom be az ajkam. Ha már a második baracklénél tartanék mind kiköpném az új szőnyegükre. Hogy...kefélgeti Sammyt? Velem nem akar baszni, Sammyt meg simán? Eltátom a szám.
- Mi a f*?
Kibukik.
- Azt akur...bocsánat. Ezt nekem nem mondta. Szóval őt kúrogatja... ahhhaaahhaaaa rohadék...Bazzeg ti nem is vagytok nyitott kapcsolatban! Akkor megcsalt a kis köcsög...bár igazából ez Felix hibája, azt ugye tudod? Neki nem lehet ellenállni, én se tudtam és ez a Sammy úgy hallottam gyenge akaratú. És az is világos, hogy csak megtömte, megkínozta mert szűz, szóval nem akarja tőled elvenni, de a kurva anyját!
Kicsit kiabálok, pedig Eric rosszul van.
- Várjvárj várj, milyen szüzességét? Mármint ti még nem? De...próbáltad?
Na ezt nagyon nem vágom.
- De Eric...várj miért ne lennél jó benne? Mármint passzív vagy, de én úgy hallottam, bár bevallom csodálkoztam is, hogy a szöszi aktív. Bár...nos nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy inkább passzív, sokkal jobban passzolna...nagyjából az egész lényéhez és totál világos lenne az is, miért csábult el Felixtől. Ebben az esetben nagyon nem ő a hozzád való... Eric, nem, a szerelem, a kapcsolat nem erről szól. Nem a megfelelésről. Ezt szerintem csak te érzed így. Persze jogosan, hisz megdugatta magát a jóságos Sam. Egy újabb szent Joshua
Prüszkölök gúnyosan. Aztán látom mennyire elszontyolodik, közelebb hajolok hát, hátára fektetem a tenyerem és kb az arcába hajolok.
- Gyere, dőlj rám. Ki is sírhatod magad, vagy üvölthetsz, káromkodhatsz. Sőt, ha akarod dárctáblát csinálok Rav egyik arcképéből.
Mert biztos tart itthon. Vonom magamra, ha engedékeny lesz.

Egyre antipatikusabb ez a kis seggdugasz. Főleg, hogy lassan azt is megtudom kúratja magát Ravval.
- Úgy érzed, ott a kulcsszó. Amíg nem vágja az arcodba, hidd csak nyugodtan, hogy beképzeled az egészet. Ki az a hülye, aki nem elégszik meg azzal a rengeteg áldozattal, amit te hoztál érte? Feladtad a hajózást, elverted a pénzed közös házra, basszus Eric ha ezt Sammy nem értékeli, akkor egy hálátlan kis dög és én magam fogom kiherélni fagylaltadagolóval.
Ez kicsúszik a számon, kezd felbosszantani a kis szaros. Bármennyire is tekintettel vagyok Ericre, kicsúszik.
- Mindenki összekap néha. Ez amolyan élet rendje dolog.
Ez még önmagában nem jelentene semmit.
- Eddig azt hittem mi megbeszélünk mindent, de most...most kezdek megijedni, hogy alig mond el nekem valamit.
Az érzéseiről nem beszél és és ez egyre nagyobb kétségbe ejt. Én is jobban rágörcsölök a dolgokra.
- Tudom. Jól van...majd megoldjuk.
Mit lehet erre mondani?
- Valószínűleg. Pedig én elmondtam neki mindent, erre belőle...azt is nehezen lehetett kihúzni, hogy válságban van, vagy hogy mi baja, hogy megértsem, tudjak változtatni... Félek kezdenek kisiklani a dolgok, hogy...elvesztem az irányítást.
Egyre tehetetlenebbnek érzem magam Felixszel kapcsolatban és egyre inkább be vagyok tojva.
Nah büdös franc most meg megbántottam Ericet még inkább, hogy nem érezte Felix annak a múltban. De ha velem sem? Átkarolom mindenesetre.
- Nekem is az volt. Sőt...különleges. Nem csak az intim, de minden alkalom, ő mégsem érzi. Ez nem a te hibád...nálam sem érezte intimnek soha. Ja...igen, nagyon örültem, amikor mondta, de Seb...Seb szerint nem így gondolta. Mi van, ha igazából nem szeret, csak elhiteti magával, mert nem akar egyedül maradni?
Mostanában ilyeneken rágódok. Most is rágni kezdem a körmöm, pedig tövig lecsócsáltam már. Kérdés mennyire tettem meg mindent. Ez tényleg nem rajtam múlik? Erősen kétlem. Eddig minden rajtam múlt, de néha úgy érzem még mindig selejt vagyok az emberi kapcsolatokhoz. Mint egy kibaszott autista. Aztán azért kiakadok, mert Ravernon rohadtul nem említette, ja, megdugtam Eric csávóját is és a kurva anyját!
- Persze, nem, ne is legyél! Eric...te jobbat érdemelsz nem egy ilyen csélcsap valakit. De Felix azt papolta fiatal, talán tényleg ez a baj, most jött rá, hogy meleg. Nekem is félre kellett lépnem veled.
Félvigyor.
- Persze mi nyitott kapcsolatban élünk, az más... Ahm, elbűvölő tud lenni, érzik a kisugárzását. De ugye nem fog beleszeretni vagy ilyesmi?
Fárasztó lenne egy levakarhatatlan rajongó. Tuti kiverném az összes fogát.
- Ugyan Eric, ment volna, de azt mondod szűz volt. Tuti berezelt a kiscsávó. Fogadjunk, hogy velem például menne! Az elég nagy baj, ha mindketten passzívak vagytok. Felix uni. Nagyjából én is, de én igazából ellennék passzivitás nélkül.
Nem baj, Rav jól csinálja.
- De az tényleg komoly probléma, ha mindketten passzívak akartok lenni...akkor kelleni fog egy harmadik személy
Most komolyan, nem látja, hogy így kb csak simogatni tudják majd egymást?
- Ha csak tetszik az kevés... Nem érzel lángoló szerelmet? Ráadásul tudod, olyannak kell elfogadnia, amilyen valójában vagy, máskülönben szart sem ér az egész.
Én már látom, hogy nem lesznek sokáig együtt. Valamiért örülök neki... Ekkora rohadék lennék?
- Ezt verd ki a fejedből! Nem vagy kevesebb Felixnél. Nem is lehet benneteket összehasonlítani.
Söpörgetem ki a haját arcából, lágyan megsimogatom. Átölelem, ha már kitombolta magát ez van, ráhagyom.
- Ezek szerint nem. Valamit nagyon elrontok... Nem akart féltékennyé tenni, meg sem tudtam volna, ha te nem mondod el. Nem hiszem, hogy Felix előre tudta, hogy hozzám jössz majd. Mert mindig megkapja, amit akar. Idő kérdése lett volna. Érzem, hogy kihűlnek a kezeim, amikor ezt kérdezi. El is engedem, kissé előre dőlök. Annyit gondolkodtam már ezen.
- Nem adja fel értem a függetlenségét...azt érzem, mostanában, Seby óta, nem vagyok neki elég. Próbáltam. De elhagyna...azt mondta elhagy, ha ilyet kérek. S ha tisztelem azt, aki ő nem kellene elfogadnom így? Ha ilyen? Mégis...valami nincs rendben... Talán nem bírom elfogadni? Tudod...zavar miért van az, ha nekem Ő elég, Ő jelenti a világot, akkor én neki miért nem? Jöhet bárki, aki érdekelni fogja, legalább olyan furcsa lesz, mint én, vagy akármi...folyton ettől félek, hogy jönni fog egy jobb, lesz egy újabb szeretője és én is második leszek. Nem...én se bírnám.
Rásandítok, ha hagyja, megfogom a kezét. Lehet két vén vagyunk most a nyomorunkban és Felix csak kacagna rajtunk.

- Aha... Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, tanítsd meg beszélni.
Forgatom a szemem
- Nem tudom mit esztek rajta... Felix is jött ezzel a Samuelt érdemes megismerni dumával, Seby szerint cuki
Elegem van abból a kis féregből!
- Ja, én is
Felixszel ez már napi rutin.
- De ha nem tudom mi van hogyan kérdezhetném meg? Nem vagyok mentalista. Eric...beszélni kell róla. Csak ez nem olyan egyszerű, tudom. Még nekem sem az
Mondom kicsit nyűgös hangon, mert rohadtul be vagyok hisztizve Felix miatt. Még mindig nem tisztáztuk a dolgokat.
- De. És én azt hittem meg is oszt velem mindent. HOgy megnyíltunk egymásnak, de ez rohadtul nincs így. Megint...az van, megint! Csak én adok, én tárok ki mindig mindent, mint Liánál. Ő pedig nem beszél...
Elcsuklik a hangom. Ez a keresztem? Megint megtörténik? Mert rá kell döbbennem a Liás kapcsolatom végén éreztem így magam. Bármit tettem, nem bírtam megnyitni őt és bárminek hordtam is le, bárhogy gyűlöltem, vagy próbáltam gyűlölni, végső soron lehet, hogy én rontottam el... Egyszerűen nem volt elég neki. Azért nem nyílt meg, nem mondott semmit, mert nem voltam elég. És a rémálom folytatódik, mert most neki se vagyok. Egy pillanatra behunyom a szemem. Ez most nagyon rossz hatással van rám. Lia nagyon fájó pont az életemben, talán Eric is tudja, sőt...Felix biztos részletesen beszámolt neki. Lehetetlen, de újra ezt érzem...hogy nem bírom kinyitni.
Aha, szóval Eric, aki jobban és régebb óta ismeri, akinek elmond mindent is ezt gondolja. HOgy Felix talán sohasem szeretett. Ettől valahogy valóságosabb lesz, mint Sebynél. Eric szavainak Felix kontextusában nagyobb hitelt adok. De nem szólalok meg, mert most erősebbnek kell lennem, mint Sebnél voltam. Összepréselem a szám és meredek magam elé, amíg a gombóc a torkomban meg nem engedi, hogy beszéljek.
- Nem szeret...
Mondom igazából...megfagyottan és kiszáradtan. Erre vagyok képes. Ha nem zokogok, hát élettelen leszek. De ez rosszabb.
- Nem tudom...
Nyelek
- Mit csináljak.
Kicsit az arcomba hullanak a tincseim, ahogy lehajtom a fejem. Megnőtt a hajam. Annyit küzdöttem, hogy szeressen és most minden romokban hever. Észre sem veszem, hogy megbántom a félrelépéssel. Az csak vicc volt.
- Aha...mindig várni és tűrni... Mi értelme van, ha nem szeret? Neked mi értelme van, ha a fiúd beleszeretett?
Hülye kérdés, de még mindig túl zaklatott a hangom. Fel is állok. Rosszul teszem, mert a gondolat hatására, hogy szétmegyünk Felixszel szédülni kezdek. Szóval visszaülök, mert elájulni....hát azt most nem tehetem. Már látom, hogy az első dolgom lenne belőni magam. A túlvilágra, most már tényleg repülnék.
- Miért, hogy nézett rád az a kis...? A szőkéd? Nem hiszem, hogy ezt el lehet rontani Eric, a fiúd egy gyáva nyúl, egy olyan partner, aki mellett nem tudsz merész lenni. De valakivel, aki nem fél, mert hozzáérsz más lenne.
Méghogy nem élné túl... jó lenne, mert az jó.
- Aki annyira lágy, mint a te fiúd Eric, az nem igazi uni. Most jött rá, hogy buzi. Eddig fogalma sem volt melyik az érdekesebb szerep. Sammy nem teljesen uni és ezt te is tudod.
Lehet képes aktívkodni, de nála buzisabbról még csak nem is hallottam.
- Nem, kizárt Eric. Nem lenne elégedett a nyuszid. Valami hiányozna neki. Lehet, hogy szenvedne. Biztos...Felix is szenved, neki is hiányzik
Gúnyosan, mégis nagyon fájdalmasan mondom.
- Most elbizonytalanodtál? Aki elfogadna? Pedig az kell...nekem is, de lehet, hogy...engem sem fogadnak.
Valamilyen szinten kevés vagyok. Ökölbe szorulnak reszkető kezeim.
- Nem úgy összehasonlíthatatlan
Vigasztalom, mert picit felülkerekedem a saját kínomon. Bár lehet, hogy csak idő kérdése.
- Hanem mások vagytok. Nem jobb nálad, nem is rosszabb. Más.
Ezt próbálta nekem Felix is elmagyarázni, Seby is. Csak más vagyok, nem akartak rangsorolni. Most először életemben én sem tudom rangsorolni őket.
- Sammynek lehet, hogy a te lényed kell, lehet, hogy a Felixé. De akármelyiket is válassza, az nem azért lesz mert rosszabb lennél nála, ha mondjuk nem téged. Simogatom az arcát, de motorikusan. Kevésbé fényesek a szemeim, inkább tompa zöldeskékek, mintsem világító kékek.
- Nem...nekem sem megy
Vallom be erőlködve.
- Nem...
Nem is kell nekem más. Ki más? Azért mert jól nézek ki? És? Hát ha fogja a kezem érezheti, hogy nagyon hidegek.
- Hát...azt hiszem először híres roksztár lennék... Éjjel nappal dolgoznék, megállás nélkül. Rakásra írnám a számokat, nem is tudom dugnék-e, mint a többiek, viszont...viszont ha elfáradnék, vagy kialakítanék egy nevet, tuti átlőném magam a túlvilágra végre, ahol a helyem van.
Micsoda élettervek...de egyelőre azt látom ez várna rám Felix után. Sebastian csak a bátyám már, neki rossz lenne...de ha Felix hazudott nekem, ha eljátssza, amit Lia... és Ericnek is ott van a nyuszija, Felixnek nem kell, nyilvánvaló és Eric sem fog lemondani róla.

- Nem ismered, de vettél magatoknak egy házat?
Kicsit megforgatom a fejem, mintha csóválnám, hogy ezt nem hiszem. Vagy ismeri, vagy túl elhamarkodott volt.
- Kösz, kihagyom.
Na ő nekem nem kell az életembe. Bólogatok, hogy ki kell húznom belőle, de mi ne menne neki?
- Hja az intim szex... Arra gondoltam, egyedi lehetnék számára, ha a szex...ő ugye soha, velem sem érezte annak, csak testi funkciónak. Ha sikerülne bensőségesebbé tennem végre az lehetnék, aki adott valamit. A felejthetetlen...a...lehet, hogy belém szeretne. De ez frusztrálja, mintha ő nem tudná, pedig nekem kell. Nem bírtam leszoktatni a rutinról? Olyan régóta vagyunk együtt, mégsem ment.
Csóválom a fejem.
- Bármikor jöhet egy sokkal jobb Eric...pont ettől félek. Az érdekes lélek, nem a szőkéket szereti? Mi van, ha ez a Sammy lesz az?
Kérdezem őszinte rémülettel a hangomban.
De, olyan hülye vagyok, mert nekem most kattant valami a rendszeremben, megállt.
- Nem bírom ki, ha nem szeret...
Suttogom. Nem csak arról van szó, de túl sokat küzdöttem. Soha, semmiért nem harcoltam még olyan keményen, mint Felix érzéseiért, majdnem mélyebbre estem, mint amikor gyilkoltam.
- Dehogy...nincs... Felix miatt hittem el, hogy megérdemlem és éppen ő nem szeret
Nyögöm keserű iróniával a hangomban.
- Aha...de Eric, te nem vagy halálra ítélve, mint én. Te tényleg találsz jobbat. Nem, én kb mindenem Felixbe áldoztam. Nem arra gondolok, hogy anyagilag, az nem érdekel.
Sóhajtok reszketősen, feszülten. Jó mély levegőt vettem hozzá. Aztán fogdosom a kezét.
- A többit eltaposnám. Mindenkit, aki rosszat mondott rólad. Megijedt, mert nyúl, nem? Ez normális, nem lenézett, csak gyáva.
Nem Samet akarom védeni, csak Ericet biztatni.
- Látod? Én nem félnék...
Csak mondom. Igaz közelebb hajolok, de csak mondom, még.
- Megtudhatnád. Velem kipróbálhatod.
De nem azonnal, mert most mindketten szét vagyunk esve. Felix megérdemli, nem dug velem, ki vagyok éhezve...
- Ha én túl önfeláldozó vagyok Felixsszel, akkor te is. Eric...én voltam veled és nem...nem vagy csalódás, sőt...
Lehajtom a fejem.
- Az az igazság...jobb passzív vagy, mint Felix. Amit a csípőddel csinálsz! Felixsszel inkább azok voltak az emlékezetes menetek, amikor ő dominált. De nekem igazából jobban fekszik a másik.
Felix is fantasztikus passzív, de Eric valahogy ösztönösen az. Rav nem bírja magát teljesen, lelkileg is elengedni, vagy irányítani hagyni.
- Nem. Ő kevés neked, esetleg.
Egy olyan szánalomhalmazzal összehasonlítani, mint az a nyúl vagy mi a tököm!
- Tudom. De minden fiatal újbuzit hajt a kíváncsiság. A rosszfiúk varázsa. Reméljük csak ennyi, rajongás és nem szeret bele komolyan. Te is tudod, hogy neki nem lehet ellenállni és izgalmas. De ha ez egy gyáva nyúl, félnie kell tőle. Az lenne logikus. Lehet, hogy csak azt hitte ezt akarja, valójában...nem tudom. Ugye nem leszek neki logikus döntés? Igen, ilyet akart. Nem érez bele mélyebben, csak ésszerű, hogy akkor velem marad.
Hülyeség, de ezen is kattog az agyam. Furcsa, mennyire összefügg ez is Liával. Mennyire nem hasonlítanak Ravval mégis...
- Én szeretek kilógni, de unok mindig más lenni. Felix nekem is ezt mondta sokáig. Ugyanolyan vagyok neki, mint te és Seth, csak más. Mármint ugyanúgy szeret, szeretőileg.
De az nekem kevés volt. Harmadik voltam.
- Mindig? Én...mindkettőtöket akartalak. Ha nem mondja, hogy szeret, ha sokadrangú maradok neki...te is tudod,. Te voltál az egyetlen, akinél vacilláltam. De mi Felixsszel rengeteg mindent megéltünk már, téged kevésbé ismertelek és ahogy kimondta, egyértelmű volt.
De nem lett volna kevesebb, még így is túl sok volt. Még arról is próbáltam meggyőzni őket éljünk hárman. Idióta ötlet volt. Bizsereg tenyerem az arcán.
- Ez nálam összetett... nem engedek csak mert valaki teszi a szépet. Egyedül neked engedtem volna.
Sammy előtt minden más volt.
- Jó...tudom.
Mégis nehéz összetett emberként gondolnom magamra nélküle, annyira a részemmé vált.
- Magammal vihetnélek...Felix az, aki nem szeret utazni. De egy turné sem kizárólag a munkából áll.
Más kérdés, hogy egyedül nem mindig van kedvem kirándulgatni. Barátság... Vállat vonok, az is kudarc lenne. Nem érzek most magamban energiát. Aztán ez változik, mert hieretelen megölel és azon kapom magam, hogy én is erősen szorítom. Szuszogok a hajába, ahogy próbálok levegőt venni. A rossz regényhősön szenvedve horkantok. Nagyon távoli nevetés árnya.
- Fontos?
Ez új. Fontos barát vagyok neki? Alappillér?
- Hogyhogy? De...az vagy, csak úgy eltűntél, olyan furcsa volt. De logikus...olyan volt...azt hiszem majdnem összejöttünk és...soha nem akartam neked csalódás lenni, de az lettem. Egy a sok közül, aki Felixet választotta. Akkor hogyan lehetnék mégis fontos alappillér?
Kérdezem kicsit kétségbeesetten, de fogva a kezét.
- Nekem is az vagy...
Remélem ezt tudja.
- Csak nem mertem elhinni, azt hittem...tudatosan távolodsz.
Nézek a szemébe mélyen és szomorúan.

Benne van a mondatban, hogy főleg miatta vette meg.
- Biztos? Hát jó...
Ha ő mondja, megvette volna amúgy is, nem firtatom tovább.
Ja, beljebb vagyok azzal, hogy tudom nem élvezi úgy. Mert ha nem intim neki, semmit nem jelent számára, csak rutin.
- Most már nem is akarja velem csinálni. Nem tudom...számomra sem a szex a legfontosabb dolog, de így nem fogom tudni megtartani. Így...Felix örökre az a betörhetetlen vadló marad, akinek mindig láttam. És nem tudom...ha velem nem csinálja, de a te fiúddal igen, azt nem nézném el neki. De gondolom te sem Samnek.
Mert egyszeri alkalom volt? Én kétlem.
- Nem olyan, mint te. Csak hallomásból ismerem és igaz, hogy lágyabb vagy mondjuk Felixnél, de nem egy életképtelen cukorkagombóc, aki elsírja magát a saját árnyékától. Nem mondanám, hogy a te típusod nem tetszik neki...elég nagy hatással voltál rá. Sőt lehet, hogy nagyobbal, mint én.
Sóhajtok, megcsóválom a fejem.
- Nézd, nem hiszem, hogy Sam tisztában van vele, hogy Felix direkt tönkreteszi mások életét, hobbiból, vagy szűz nőket csinál fel heccből. Szerinted ezt bevenné a gyomra? Tudod nekem meddig voltak rémálmaim azzal a lánnyal?
Sóhajtva kisöpröm hajam az arcomból. Erről még senkinek sem beszéltem, Felixnek sem. Megfeszítem az állkapcsom.
- Csináltunk együtt valamit, de nekem az nem volt jó élmény. Néha azt érzem még én sem vagyok elég gonosz neki, pedig...én is tettem már tönkre embereket, csak... én közben szenvedtem, ha nem érdemelte meg.
Ott volt Tess például. Ez a Sammy tuti nem venné be Felix ilyes szokásait.
- Ő? Bárki...
Ezt nem értem, Felix nem ragaszkodik hozzám ennyire. Hát viszont úgy tűnik Eric eléggé elismer. Halovány mosoly dereng fel ajkamon.
- Tény, hogy elég erős vagyok, de Felix megelőz, Te is Eric. Én nem bírtam a gyűlöletet és a drogokba menekültem, hol erős ez? Hogy túléltem a csövességet amiatt van, mert nincs veszélyérzetem.
Ez komolyan annyira menő? Jobb, ha tisztában van a valósággal.
- Hát tudom...régen volt és változtam, mégis...megöltem négy embert. Ez nem olyasmi, amit az ember csak úgy elfelejt, hogy hoppá...bakiztam.
Tudom, hogy jobban vagyok, de nem tudok könnyedén elsiklani felette még mindig. Meglep. Mármint azzal is, hogy Felix szerinte nem bontakoztat ki, de hogy elméletileg sokkal több lenne bennem, de talán azzal a legjobban, hogy ő mindent megtenne. Nem értem miért mondja ezeket, mintha... ennyire fontos lennék neki? De nem ismer annyira. Mindig azt hittem inkább én csüngök rajta.
- Eric... tényleg? Milyen szempontból gondolod?
Hogyan szárnyalhatnék?

- Dehogyis, nem akartál neki fájdalmat okozni. Igazából nem hibás senki. Mindketten passzívak vagytok.
Ennyi az egész.
- Éppen ez az. Gyakorolhatnál rajtam. Menne. Biztos vagyok benne. Vagy Sam nem Felixsszel tágítgatta a seggét?
Lehet hülye ötlet, de miért ne segítenék és...jó volt vele. Nagyon jó... csak vele tudtam együtt lenni a Felix iránt érzettek mellett. Gyengédség kell neki és nekem is.
Megsimítom az arcát, egészen közel hajolok hozzá. Fél, aranyos, túl aranyos.
- Tudod mit Eric? Intim lenne. Szerintem az lenne, már csak összeforrni is veled. Nem kapom meg ezt mostanában, minden csak rájátszás, ha Felix rutinnak éli meg, vagy nem tudom minek. De te odaadnád magad nekem, nem? Szerinted mire vágyom? Röhejes, hogy vele élek együtt, de rég nem szexeltem már.
Megaztán válthatunk, mert való igaz, az jobban izgat, hogy én legyek benne.
- De...nekem megy a passzív is. Élvezem átadni magam neki. Cserélgetjük, nem az van, hogy nem működik. De néha zavar, hogy dominánsabb akar lenni
Ez mondjuk tény.



- Nem így képzeltem...vagy a hosszútávú kapcsolat ésszerű döntésekből áll?
Kérdezem, Ericnek több párkapcsolata volt, mint nekem.
- Azt hittem ez mély és ellenállhatatlan ragaszkodás. Letöri a gátakat, elsöpör, felborít benned mindent. Nekem ilyen volt. Átadtam magam neki és úgy érzem teljesen. Mi ésszerű volt abban, hogy egy már bocsánat, de egy férfi kurvával legyek? Úgy és annak szeretem ami, az embert. Igaz, hogy azóta rájöttem, hogy a férfiakkal jobban kijövök
Forgatom a szemem.
- Nem szeret, vagy csak logikából van velem. Mert én is őrült vagyok, vad, okos, helyes is. Csak nem tudom érzi-e...
Azt is kell, úgy gondolom.
- De te pont az vagy, aki annak a kis nyúl izének kell. Érzékeny, támogató, atyáskodsz felette, már annak alapján, amit Ravernon mesélt. De nem másra vágysz inkább? Egy erős partnerre? Sam nem az.
Vicces, hogy ő akar megfelelni, amikor a szőkének is meg kéne.
- De megértem, hogy félsz Felix több lesz. Ő sok, tényleg sok. Elkábíthatja azt a srácot.
Biccentek.
- Lehet meg kellene várnod, amíg összetöri
Na őt nem sajnálnám agyonkínozni.
- Én is komolyan gondoltam. Szerinted nem voltam őszinte?
Vonom össze a szemöldökömet.
- Inkább nem akartalak bántani, mert Felix...tényleg nagyon fontos nekem, nem tudtam róla lemondani.
Ez volt benne, elég nagy százalékban.
- Hát...mert különleges személyiség vagy. Először gyűlöltelek, pont ezért. Felix csak kivételes emberekkel áll szóba és ezt tudtam. Megaztán rohadt jól nézel ki...szenvedélyes vagy, de mély és odaadó, humoros...
Ja, elvörösödtem, tessék. Félre is nézek.
- El kellett ismernem, hogy Felixnek igaza volt veled kapcsolatban. Undorítóan szép a mosolyod, hogy képzeled? Túl kifejezőek a szemeid.
Elég lesz...

Röhögök azon, hogy utazna velem. Mert úgy mondja, mintha tényleg...
- Elviszlek, bármikor. Senki nem ér rá velem tartani.
Ezt mindentől függetlenül mondom. Kiköt az ölelésemben, szorosan vonom magamhoz. Becsukom mindkét szemem egy pillanatra. Jó lenne, ha így maradnánk még.
- De más lett volna, ha általam ismersz meg engem... Ez csak Felixen keresztül volt. Tényleg?
Kérdezem elnyílt ajkakkal hihetetlenkedve. Megérintették a dolgaim? Ezer éve?
- Őszintébb vagy velem, mint mással?
Ezt nem tudtam, ez nagyon megrendít.
- Éreztem, csak azt hiszem nem merem elhinni.
Vele is, Felixszel is, Sebyvel is volt már hasonló. Viszont ezek nagy szavak. Mintha mindig is az élete része lettem volna. Megütközöm. Ennyire? Úgy beszél, mintha...
- Tényleg ennyire közel érzed magad hozzám?
Mondtak már ilyet. Lia, Josh, aztán...
- Stabilitást hozok? Várj, próbálom megérteni. Szóval...nélkülem nem olyan már? De Eric...ezek olyan nagy szavak. Komolyan mintha... nem ismerhetsz ennyire, nem voltunk együtt annyi ideig és ha nem olyan vagyok?
Zavarba jön, nehezen beszél, de én most nagyon nézem és fogom a kezét és közel vagyok, bár a szám folyamatosan tátva van.
- Mi volt az ára? Mintha csak azért választottad volna Samet, mert én Felixet. Hát ne legyél. Én sem akarok, nem segít? Mintha szerelmes lennél...
Arcomra fagy a mosoly, az lehetetlen.
- Nem félek és jó lenne, főleg mert meg akarlak érteni. Eric...nálam nem jó olyan dolgokkal dobálózni, hogy szeretsz. Mondták már, kiderült mégsem... Ráadásul az sok mindent megváltoztatna...nem? De Samet szereted,összezavarsz!
Túrok a hajamba feszülten, kicsit hökkenten és ijedten is.

- Ja, akkor én is, mert megszegte, amit ígért. És szőke. Azt mondjátok jól néz ki, külsőleg is a zsánere
Motyogom kelletlenül.
- Nehogymár magadat hibáztasd! Mintha ő nem cseszte volna el!
Kicsit lestromfolom, túlságosan védi ezt az anyámasszony katonáját! Fújtatok is, mert haragszom a kis szőkére, nekem eléggé bekavart, Ericről nem is beszélve.
- Azért ez nem teljesen igaz, nekem is voltak hülyeségeim és Felix elfogadta...
Hülyeség alatt az érzékenységet értem. A depressziós időszakomban mindenért hisztiztem.
- Hááát...akkor is egy határozottabb partner kellene neked, Felix szerint igényled és elég jól ismer.
Ezekben nem szokott mellényúlni. Elhúzom a szám, hogy Ravot majd egy ilyen inspirálja most, hogy válságban van. Ha fülig érő szájjal hazajön, hogy de most minden megváltozott, tudom kinek a sikere lesz. Már előre látom mennyire dühös leszek. Nem én lennék az, aki ösztökéli, ihletet ad, hanem az a kis taknyos fos?
- Ne abból indulj ki, hogy mindenki olyan, mint te. Hm...akkor emiatt akarta Felix inkább megmutatni nekem. Olyan volt, mint valami beavatási szartartás elfogadom-e. Ohh
Felnéz rám, kicsit megrendülök.
- Hát...mondtam, hogy bennem is van ilyesmi. Az egyik barátommal elmentünk egy white partyra és hashajtót tettünk néhány köcsög italára. Nem mindenki érte el a budiit fehér fenékkel. Szóval nem kell félteni, én is csinálok hasonló csínyeket, de...aki nem szolgál rá...az valóban
Megrázom a fejem. Szegény lány és én is hány életet tettem tönkre. Így persze könnyebb elfogadnom Felixet. Zavaba jövök a pillantásától, lesütöm a szemem és motyogok.
- Kicsit visszafogni...próbálom rávenni, hogy csak azokat büntesse, akik rászolgálnak.
De nehéz az ilyesmit eldönteni... Húúú Felix összeszedettebb lett. Kiráz a hideg, hogy bántották volna. Nos, nem nagyon vannak érveim ellenkezni ezzel, bólintok, igazat adva neki.
Aztán mondja, hogy az én szüleim nos...pszichopaták és elég izé dolgokat. Zavartan pislantok rá és a térdemet nézem, érzem, hogy pírfelhők lepik el a képem.
- Najó...elismerem ez tényleg jól hangzik, de inkább csak a hiten múlik. Az emberek nem hiszik el, hogy bármi lehetséges, én igen. És a vallásnak az a klisés kijelentése, hogy ez hegyeket mozgat, igaz.
Ismerem el, aztán elkerekedett szemekkel hallgatom tovább. Mármint Eric...ennyit gondolkodott rajtam? Lelki halál...
- Ezt...ezt azt hiszem még senki sem látta.
Talán Felix, de nem hiszem, hogy így megfogalmazta volna. Ahh....oké, ez kezd ijesztő lenni, de egyben lenyűgöz. Kiszárad a torkom.
- Igen, tényleg... szóval nehéz volt újraépíteni... Honnan tudod?
Kérdezem kissé akadozva. Mármint ennyire nem ismerhet, de mégis? Folytatja és én csak tátott szájjal nézem. Hát valóban van bennem bizonytalanság, ami sokszor zavar is. Nyelek, egyszerűen száraz a torkom, de nem bírok innivalóért indulni, mert Eric ideszegez a kanapéhoz. Bólogatok, hogy értem.
- Azt hittem ezt a bizonytalanságot magamnak kell legyőznöm. De Felix, Felix sokszor támogat és próbál kibontakoztatni, bár a múltkor...hülyeség, de mintha féltékeny lett volna. Pedig javarészt miatta tértem vissza a zenéléshez. Igaz, hogy újra magamra találtam benne, nem volt teljesen önzetlen tőlem, de ellettem volna a nyugodtabb fotózgatással. Aztán jól jött ki mégis, mert rájöttem, hogy hiányzik és ha lefoglalom magam nincs időm indokolatlan öngyilkossági kísérletekre. Mármint ne ijedj meg, csak olyasmire gondoltam, hogy kitalálom, magamra gyújtom a garázst, hogy megnézzem robban-e a benzin.
Igaz olyanokat még csinálok a színpadon, hogy túl magasról ugrom le, vagy hevesen rántok magamra valamit a só kedvéért //Andy hülye balesetei nagyon passzolnak Reevhez XDDD//
- De hogy lehet, hogy te ezt megérted?
Nehéz elhinni, mintha beképzelném.

Aztán arról beszélünk, hogy akkor próbálja ki velem, egy olyan partnerrel, aki nem fél és tapasztalt passzív is tud lenni. Megcsalná Samet, hát persze. Én nem érzek ilyet, mert Felix lazán lefekszik bárkivel, aki nem én vagyok. Közölném, nem dugtunk már mióta, hiányom volt. Különben is ez csak szex!
- Neked is meg kellene szabadulnod a bizonytalanságaidtól. Nekem is, csak veled tudok lefeküdni. Azt hittem Sebastiannal is, de ő inkább csak szexuálisan vonz, egyébként rád hasonlít és Felixre...
Mindegy, csak... nem akarja. Fogd fel Reeven, nem akarja!
- Nem akarlak belekényszeríteni, vagy elcsábítani
Jut eszembe, nem vagyok Felix.
- Az én kudarcom lenne, ha nem bírnálak ellazítani és izgalomban tartani, de eleget tanultam egy profitól... Sammy volt a szűz, nem te és nem gondolnék rád másképp. Igen, elvette Sam bátortalanságát, ezért én elcsenném a tiédet. Nem lennél Eric, ezért biztosan nem. Különben akkor megfordítanálak és megmutatnám hogyan kell csinálni. Mindig vonzott ez a dolog, amit Felix tett velem, hogy tanítgatott. Jó lenne, ha egyszer én is tudnék valakit, de mondom, ez nem kényszer.
Szögezem le, hogy csak akkor mennék bele én is, ha igazán akarná. Mert lehet azért visszakozik, mert nem szeretné. Közelebb hajolok és szinte elcsábulok, csak vegyem el, meg tudnám csinálni, nem kellene, hogy kimondja, beleegyezik, de mégis...milyen édesen szemérmes, hogy fűzöm ujjaim az övébe és nézek mélyen a szemébe. Ahh...ezt megértem, nem akarja elárulni őt, mert őszintén szereti. Vissza is hajolok és a szemem és lesütöm, hogy kikerüljön a bűvkörömből, mert elég szuggeszív tud lenni, ha kék.
- Megértem.
Kicsit csalódott vagyok.
- Nem hiszem, hogy vágysz, inkább félsz tőle.
Mert, ha vágyna...mindegy.
- Nem szabad. Csak nekik szabad. Mindent csak nekik szabad.
Elengedem a fülem mellett, hogy ebben is különleges vagyok. Hagyjuk már... Nem veszem komolyan.

- Miben vagy bizonytalan? Hogy szeret-e? Hát abban én is.
De ez úgy fáj, mert basszus....amit elkövettem azért, hogy közel kerüljek... Mi van, ha nem lehet, ha végig csak az a felületes anyag leszek, akin átsiklik, akihez ragaszkodik, mert bűnös, mint ő, de most már...nem is akar lefeküdni velem...
Biccentek, hogy én is szeretem Felix hibáit, de csüggedt szkeptikusan hallgatom, ahogy győzköd mindkettőnket. Miért kell ezt bizonygatni? Ennek magától kellene működnie.
- Azt mondta, hogy a lelki társa vagyok. Csak barátságra gondolt?
Lehet...elvégre nem akar megdugni az isten bassza meg! Szóval nem erős a gyerek, mégis megtett érte dolgokat.
- Ahogy Felix nekem is lehozta a csillagokat. A tökéletes megértést, elfogadást, minden biztatást, amit valaha reméltem és mégsem azt érzi, amit kellene.
Foglalom össze tömören, hogy hiába tűnik Sam neki is tökéletesnek, nem bírt nemet mondani Felixnek. Biztos, hogy nem csak Rav van benne...hogy a kiscsávó is tartogat titkokat.
- Eric, ez eszedbe ne jusson. Tönkretenne. Ott lennél, ha szenvedne Felix miatt? Ne...Megígérem, ha Felix Sammy miatt fog szenvedni, én se leszek ott neki.
Igen, ez utóbbi egy nagyon nevetséges mondat volt.
- Nem csak külsőleg... én akkor komolyan mondtam és tényleg...sosem éreztem még olyasmit élőlény iránt, mint Felix iránt, mintha savas tényeket vert volna a csontjaimba azzal mennyire...kívánom a lelkét. Mert a testét csak másodsorban, de mindegy... Te pedig...nos az egy dolog, hogy jól nézel ki, mégsem akartalak elveszíteni és nem egészen csak, mint barátot. Gyűlölök osztozkodni, azt hiszem mindvégig amennyire szerettem Felixet, éppen annyira zavart, hogy neki csak egy vagyok a sok közül. Mégis...bevállaltam volna érted, hogy osztozom, ha az enyém is leszel egy kicsit...
Hallgatok el egy pillanatra. A bagoly mondján csak mosolygom szégyellősen.

- Jó lenne
Nem nevetek, elviszem akkor. Viszont, amiket mond...Kicsit kiesnek a szemeim hihetetlenkedésemben. Hogy fél szavakból is...oké, oké....najó, kicsit beszédültem.
- Engem is megviselt
Csak én nem vallottam be magamnak és már sokszor, sok ember hiányához hozzászoktam. De ez még nem jelentené, hogy...
- Persze, hogy nem bántalak...melyik hülyeségeddel nem értettem egyet, csak a fontos dolgokkal? Eric...örülök, hogy önmagadnak érzed magad velem, de ez Felixszel és Sammel is így van, nem?
Hisz akkor nem jött volna össze a szőkével, nem szeretett volna Felixbe. Gyorsabban kezdem venni a levegőt, de száguldozik, mármint. Oké, stabilabb lesz általam, nem tudom hogyan...de nem csináltam semmit. Nem lenne ugyanolyan miattam?
- Biztos nem a szuicid hajlamaim miatt mondasz ilyeneket? Csúnya dolog lenne...
De Eric nem csinálna ilyesmit...nem mondaná, ha nem így gondolná.
- De hogy gondolod...elfogadható? Elfogadható vagy...több, mint elfogadható. Nincs veled semmi baj Eric. És ezt nem Felixnek köszönheted? Nem ő volt a híres megmentőd, akit segített a félelmeid legyőzésében?
Összekeverne minket? Nekem hálás? Nem csináltam semmit....
Aztán megijedek, amikor kicsordul egy könnye, mégis mosolyog, mégis mondani készül valamit. Eleve fogom a kezét, de most erősebben.
Én legutóbb sem hittem el...hiszen olyan kevés időt töltöttünk együtt ahhoz képest.
- Másképp szereted? Mármint úgy érzed az az igazi, amit irántam érzel és Sam csak...pótlék?
Mondjuk ki. Mert én Felixet választottam.
- Nem...tudom elfelejteni.
Mert ő igazi...de ezt akkor sem tudom elfelejteni.
- Csak felkavartalak? Nem mindegy érzed-e, Samet szereted-e igazán vagy csak felkavartalak. Te is folyton felkavarsz Eric...
Ha tudná, hurrikán tombol bennem ezekben a percekben is.
- Várj, nem, ez nem helyes. Ha mindketten mást szerettek és csak plátói, amit egymás iránt éreztek...Eric, érezned kell, hogy ennek semmi értelme nem lenne. Sem annak, hogy velem vagy, de elnyomod. Nem bírnám, ha szenvednél...és mondtam, szép lassan...beléd szeretnék.
Mármint nem tudom, talán...ha ennyire ragaszkodna
- Ha adnál kiskaput, ha közölnéd, hogy Sam csak pótlék, ha te igazán ennyire megértesz. Még mindig nem tudom mi az, amit én cserébe adni tudok....de elvennéd az eszem. Ahh ez nehéz, mert
Felpattanok, pedig ölelgetni akarom és vigasztalni, de marhára felkavar. Összejönnék vele és elhagynám Őt? Nem hiszem, hogy képes lennék elhagyni Felixet...hiszen ő volt a nagy etalon. De mi van, ha mégsem működik, mert Felix nem érzi...nem úgy és nem azt. Akkor nem maradhatnék vele, akkor meg kellene adnom az esélyt neki is, hogy megtalálja az igazit. De mi nem működik velem, miért nem? Nem értem...és hogy múlhatna el egy csapásra, amit Felix iránt érzek? Viszont az nem igaz, hogy Eric most nem vonz, hogy nem...hogy tényleg nem tudnék beleszeretni. De sokat nyom a latban, hogy így ért és ennyire így...nyilatkozik. Ez nem önzőség? Nem azért akarom szeretni, mert szeret? Ez...ez kikészít. Járkálok fel alá, mint a mérgezett egér, szörnyű döntésképtelenség, kétségbeesésből kétségbeesésbe zuhanok.
- Most nagyon...összezavartál
Nyögöm nehézkesen. Késztetésem van elszívni a világ összes cigarettáját. De nem volt szó róla, hogy elhagyná Samet, nem? Akkor én miért gondolkodom ilyeneken?

- Te is a zsánere vagy. De a fekete jobban illik
Szívogatom a fogam, nem is nagyon láttam még szőkén.
Mindenki elbaszta.
- Ennyi erővel én is Eric. Lehet Felix azért esett neki a nyuladnak, mert tőlem nem kapja meg, amit kellene.
Sőt...ebben nagyon is van ráció. Ingatom a fejem, mert én is tudok elég érzékeny lenni, de...nem fogom ezt reklámozni, sem versenyt tartani belőle. Azért nem bőgöm el magam minden pillanatban, mint ez a nyuszi.
Biccentek, hogy bekaphatja, én majd előveszem, az biztos. Amúgyis érik már egy beszélgetés...
- Nem lett bajuk, viszont születtek róluk megalázó videók, amik felkerülte a világhálóra. Nagyon jó buli volt, de...azt hiszem ez nem egyenértékű azzal, amit Felix a lánnyal csinált.
Sőt...na mindegy, nem akarok gondolni rá.
- Kösz...Eric, szerintem Te is el tudnál szakadni a családodtól. Most én mondom neked, hogy egy olyan partner kéne, aki biztos talaj, aki mellett annyira erőssé tudsz válni, hogy megtedd.
Ugyanazt mondom csak, amit ő mondott nekem.
- Nem tudom...
Nem mondták, így nem, szóval ez új és próbál szerénykedni, ez nagyon Sebys dolog. Nem kéne...
- Nem mindenkinek egyértelmű és nem mindenki ért meg
Motyogom, annyira kiakaszt, valahol még szédülök is. Forog a fejem a felismerésektől, hogy ismeretlenül is ennyire ismer.
- Hát igyekszem. Talán, ha itt lennél velem...és Felixel szétmennénk nem próbálnám meg.
Nézek rá darabosan. Mert eddig, konkrétan eddig a pillanatig lehetetlen volt, hogy Felix nélkül éljek. De ha Eric ennyire megért...persze akkor még ott lenne a nyuszija, de őt könnyedén kiütném a nyeregből.
- Fontos...azt hiszem.
Igaza van, hogy kell a visszacsatolás, legalábbis én ebben az emberi kapcsolatos dologban elesettebb vagyok, mint bármi másban. Béna...tejfelesszájú. Hát ezt sem fogom hangosan kimondani.
- Mert...mert olyan kevés időt töltöttem veled ahhoz képest mennyire értesz. Szóval ijesztő valahol... Igen, én is folyton agyalok.
Ebben hasonlítunk emiatt lenne? Hogy túlzottan hasonlítunk?

- Nem csak külsőleg, Sebastian nagyon gyengéd és gondoskodó és néha...ezt ne mond el senkinek. Irigylem emiatt Josht. Az ő kapcsolatukat... Nem is kérdés számukra a bizalom, eszükbe sem jut más. Először nyálasnak tartottam és Felixszel is sokat beszélgettem erről, hogy nem bírnék ennyi tyutyu-mutyut...aztán néha...őrültség, nem? Sebastian szerint ez azt jelenti nem vagyok tökéletesen elégedett. Hálátlannak érzem magam azóta...és egyre nagyobb hibámnak érzem, hogy ragaszkodom Felixhez. Miért nem tudom önzetlenül szeretni? Hogy elvihesse bárki? Miért akarom, hogy ne gondoljon másra? Szabadon kellene eresztenem, de én kapaszkodom és ezzel....tudom, hogy ezzel fogok tönkretenni mindent. És akkor az egész Reeven világom össze fog omlani. Félek, tudod? Mert már annyiszor kezdtem a nulláról, olyan sokszor felálltam a semmiből és...lehet, hogy felnézel rám, de iszonyat nehéz. Furcsa, nem? Semmitől sem félek, mégis rettegek mi van ha eltaszítom, ha nem marad...Felix után semmi. Eltöröl mindent, mint az atombomba. Túl sokat aggódom, hogy elveszítem, el fogom veszíteni
Zihálom, mert tudom, hogy ezzel fogom elveszíteni.
- De...nem adja oda magát teljesen...lehet, hogy azért félek, mert nem is az enyém.
Itt megállok, mert remeg a hangom és az előbb azt beszéltük én nem vagyok érzékeny. Mélyet lélegezve felnézek a plafonra.
- Ennyire gyáva nem vagyok, nyugodtan bánthatnál. Nem tudom megfogalmazni, veled egyértelmű volt minden. Magától ment.
De sok idő telt el, rég láttam Ericet, nem tudom...
- Hahh...nem vagy férfiatlan, csak béna volt a partnered, ennyi az egész. Szeretném neked bebizonyítani, hogy nem vagy az, eltüntetni a félelmeid.
Megakadok. Jó lenne, de Eric túl rendes, nem bírná megtenni.
- Nem lenne romhalmaz... Értem és igen, elárulnád saját magad. Nem néznék rád másképp, de lehet, hogy az önző vágy beszél belőlem. Azt mondod én erős vagyok, pedig nem. Hiába akarok hűséges lenni Felixhez, mert ezért hisztizek nála, mégis...nehéz most visszafognom magam, hogy ne érjek hozzád.
A száját gondosan kerülöm a pillantásommal, nehogy megcsókoljam.

Rázom a fejem.
- Valami nincs rendben és lehet, hogy nem is tud róla... Hát igen, túl rendes vagy.
Lehet akkor sem fordulna el tőle, ha én szabad lennék. Azért Eric elveit nem akarom megtörni. Nem akarom elvenni a személyiségét.
- Ugyan...ki fogtok békülni. Mindig ez van.
Hiába haragszanak meg egymásra néha.
- Nem ez nem igaz...Eszembe jutnál. És nem gondolkodtam még azon mit akarnék tőled. Tudod ez a baj, hogy eszembe jutnál. Nem tudtam, hogy probléma van Felixszel, amíg Sebastian eszembe nem jutott...és ő mondta, hogy senkinek sem szabadna. De én és Felix folyton elkalandozunk. Akkor ez igazi? Nem tudom, nem olyannak kellene lennie, hogy nem kívánunk másokat? Nem csak a gyengédséged Eric...úgy szerettelek volna jobban megismerni. Én tényleg...tényleg komolyan gondoltam. De Felix tette, amit és te eltűntél.
Mindegy, magyarázom itt, de nem hiszem, hogy érti. Én magam sem értem.

Jó, akkor rondán néz. Lehet, hogy tényleg azt hiszi...szeret. De ettől én magam leszek kétségbeesettebb. Minden áron fel akartam kelteni Felix figyelmét és Ericét sikerült? Elnyílnak ajkaim.
- Kevésbé? De nem, nem kell szégyellned magad... Eric...tudom, tudom milyen másodiknak lenni. Én annyira fel akartam küzdeni magam Felixnél az első helyre. Tudod mögötted voltam sokáig második. És zavart, engem is. Nem, nem mindegy. Dehogy mindegy... Nem akarom, hogy te is megtapasztald. Beszéld ezt meg Sammyvel, lehet, hogy csak hormonzavara volt. De ne legyél második...Te többet érsz.
Nem hiszem, hogy elhiszi, azt hiszem azt várja tőlem, mondjam, hogy fontosabb, mint Felix, de...de nem tudom ezt mondani neki. Én magam is szomorú leszek a szomorúságától, tehetetlen és igazából...még ijedt is. Igazából piszkálom, amíg ki nem mondja és meglepetten hajolok el, hogy gyötöröm és elsírja magát. Összefacsarodom.
- De...ne haragudj... Nem...nem tudom. Tény, hogy eddig Felix jelentette a világot.
De eddig még sosem szerettek. Tagadja, azt mondja nem lennék csak az övé. Lehet valaki csak az övé, ha találkozott Felixszel?
- De...de Eric...
Annyira megütődöm. Nem akarom, hogy elfejtsem csak...
- Nem tudom megígérni, hogy nem fogom Felixet szeretni...de
Nem bírom elfelejteni, hogy így gondolkodik rólam. Leülök mellé, megint. Álltam, de most gyorsan leülök. Vele akarok lenni.
- Nem jöttem volna rá. Nem bírom felfogni, ha valaki szeret. Igazából mindenki visszautasított. Lia a szeretetem, Josh is, Tesst a volt nőm tönkretettem, gyűlölt. Aztán Sebastian és...Felix. Ő kikötötte, hogy soha nem szerethetek bele és szabályszerűen kihaldokoltam, hogy valljon. Te nem láttál akkor...amikor majdnem szakítottunk. Remélem soha nem is fog senki úgy látni többé. Nem tudom nem-e csak azért mondta. De...szinte elképzelhetetlen számomra, hogy valaki szeressen, ezek után, meg a gyűlölet után. Engem mindig csak elpusztítani akartak...lehet, hogy fogyatékos vagyok érzelmileg. Nem vagyok Felixé... Lehet, hogy sosem voltam, különben akarna mást? Akarnék mást? És tényleg összezavarsz, esküszöm. De ez nem ilyen egyszerű... Én sem akarok csak a barátod lenni... Nem azért nem találkoztunk, mert nem ment? Neked, de nekem se. Eric...
Hozzábújok, ha hagyja, magamhoz, magamra húzom, ha engedi és csókolgatni kezdem a haját reszketve. Furcsa, csontos, vibráló ágy leszek neki. Remegve ölelem és simogatom a hátát, vállát, haját, ahol csak érem. Kavarog a gyomrom és szédül a fejem. Igenis összezavar.
- Ha nem zavarnál össze...biztos lennék Felixben...de amikor Sebastian magamra hagyott, mert kértem, tudod...féltem. Olyan közel volt, hogy elveszítem és nem csak miatta, magam miatt is. Ez...nem tudom mit csináljak. De téged...téged sem akarlak elveszíteni, sem tönkretenni, sem bántani...
Ölelgetem egyre szorosabban, mély levegőket véve, hozzászorítva orrom a vállához, nyakához, sok mindent leküzdve ezzel.

- Seggfej és önző, de fura...nem akaratgyenge. Elméletileg Josht se dugta meg. Bár ki tudja...
Savanyodom el. Mi van ha Felix még hazudozik is? Erről a szöszkéről is "elfelejtett" mesélni. Biccentek, nehéz erről beszélnem, mert még mindig nem tisztáztam magamban és ő jött kiakadva, így róla kell diskurálnunk elsősorban.
- Eric...ennek nem így kellene lennie. Megérdemled, hogy soha többet ne csináljanak veled ilyet. Én itt leszek.
Mondom, bár ez most vajmi kevés, az is, ahogy simogatom a vállát, a kezét, nézek nagy kék szemeimmel az övébe, az ajkait bámulom és ellenállhatatlan késztetést érzek. Ja, hopsz...inkább lepillantok gyorsan a térdemre.
Elvigyorodom azon, hogy ugyanezt mondja, mindig itt lesz nekem.
- Biztosan? Vállalod a feladatot? Felix bejelenti nem szeret és összezúz a büdös francba...itt leszel, hogy kibőgjem magam a válladon? Bár nem hiszem, hogy ennyi lenne. Nem tudom...nem terhelnélek magammal egy Felixszel való szakítás után. Tudod nem is emlékszem szinte semmire, amit...ami akkor volt, amikor majdnem megtörtént. Hogy te hívtad Sebyt....durva, de homályos, mint egy álom. Persze már jobban vagyok
Bólogatok magam elé. Viszont kiszámíthatatlan hogyan csapódnak le bennem az ilyen dolgok.
- Gondolod? Akkor lehet ez a hiba bennem. Nekem semmi tapasztalatom szinte az emberi kapcsolatokkal.
Vallok. Igaz, hogy éppen Felix óta ez is javult nálam. Seby, felix, Eric, életem mérföldkövei.

Bólintok, aztán én is félre nézek. Ki van száradva a szám, ezért iszok egy kortyot. Képtelen vagyok beszélni, ez nagyon gáz, de mintha megfagynának a tagjaim.
- Nem...vagyok benne biztos
Nyelek, aztán elmélázva játszok az ujjaival.
- Nem is tudna. Nem egyeznék bele.
Nem játszom abban az esetben, ha nem hagyja. Ijedten meredek magam elé. Nagyon rástresszeltem erre mostanában, már a Sebys kiránduláson is ettől fostam. Hogy lehet, hogy nem félek semmitől, de ez...ez kikészít? Arra sincs erőm, hogy erőt merítsek Eric öleléséből, pedig most kéne. De a francba, ő jött vigaszért. Nekem...én Mindig gyenge vagyok. Össze kell magam szednem, ez így nem mehet tovább!
- De...én odaadom. Mindent elmondok neki, ő miért nem? Ez így nem működik, ha ő nem...akkor, akkor
Behunyom a szemem és érzem, hogy kihűlök. Megint fojtogat a rettegés.
- Azt hittem igen. De...tévedtem, valami nagyon nincs rendben.
Suttogom.
- Ne mondogasd ezt, ne hagyd, hogy valóság legyen.
Rázom a fejem, hogy nincs szerencséje. Bár tény, hogy az a kis szőke nagyon kevés hozzá, vele megszívta.
- Nem vonzódnék bárkihez, ezt kikértem magamnak.
Vegye ténynek. De...annyira megdöbbentett most, mi van ha elsősorban tényleg ez motivál?

- Tudom, haragszol, de...az idő majd enyhíti.
Eric rendes, meg fog neki bocsátani.
- Faszt. Asszed ilyen sekélyes vagyok? Hogy valami jó dugás voltál? Nem, Eric, te mindig baszottul összezavartál és ne gyere nekem a kishitűségeddel. Nem voltál botlás, noha...oké, ott a pont, megértem miért érezted magad annak, hogyhogy nem kerestél. Nekem viszont ingoványos talaj voltál, féltem, hogy belédszeretek, ezért nem kerestelek
Hadarom feszülten a végét. Remélem nem bukik ki a káromkodástól, de...de egyre zaklatottabb vagyok és kezdek komolyan kétségbeesni. Eric méginkább halálra rémít. Nekem az életben soha semmi nem számított, ilyen, hogy félelem...aggódás, amit most érzek? Elő nem fordult volna és ez új, hideg, idegen, őrjítő. Nem viselem jól.
- Igen? Kéne...Neked is?
Bújok hozzá közelebb, mert mintha teljesen megfagytam volna és ő lenne a tűz.


De őt viasztalom, cirógatom az arcát és kerítek neki zsebkendőt.
- Annyira...lehetetlen egy helyzet. Különben nem voltam neki első nagyon sokáig és én úgy fogom fel vért izzadtam, mire kiharcoltam azt a helyet.
Nyögöm.
- Aha, jó...
Nézek rá zavartan és rettegve, bár nem tudom mennyire látja, vagy érzékeli, hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány.
- Nem, dehogy, nem löklek.
Sóvárogva nézek rá, aztán nem bírom ki, magamhoz ölelem, ha hagyja. Erősen, levegő után kapkodva, kapaszkodva, féltve, ugyanakkor rettegve.
- És nem vagy gyenge
Nyögöm ki nagy nehezen.
- De, elutasított, mert nem is tud rám férfiként nézni és tudod náluk létezik! Neki csak Josh van. Nem bír másra gondolni, nem kalandozik el. Egyre inkább azt érzem az lenne a normális nem, amit Felix mond, hogy a ragaszkodás hamis, mert szabad emberek vagyunk. Vagy bennem van a hiba, mert én kezdetektől fogva magamnak akartam, csak magamnak. Önző vagyok...Arra nem is emlékszem...Eric...félek

Nyögöm a nyakába zihálva és reszketve. Tényleg olyan állandó lett már ez a szorongás, hogy kezdek ettől is megijedni. Mi van, ha gyáva leszek? Én...én vagyok gyenge.
- Tényleg nem értek ehhez, tényleg...
Nyögöm, nem is tudok most értelmesen beszélni. Nem akarok ránézni, kibújni a karjaiból, vagy elhajolni a nyakától.
- Én sem vagyok arra képes, amit tőle kérek... Nem tudok csak rá gondolni. Itt vagy most te... lehet, hogy én sem voltam mindig őszinte, vagy valamit elrontottam és azt hiszem tudom mit. Túlságosan meg akartam felelni neki. Azt mondtam nem számít, ha szüzeket kínoz, de valójában szenvedtem. Nem baj, ha megcsal, mert majd én is, de sosem voltam rá képes. Görcsösen akartam mindig új és érdekes lenni neki, az örök fiatal, de közben attól féltem, hogy jönni fog egy fiatalabb, érdekesebb valaki és ettől talán unalmassá váltam.
Túlságosan remeg a hangom, ezért elhallgatok, de ez így összefoglalva... Rángat a jeges félelem, félek, hogy elsírom magam és megint gyenge leszek.
- Én nem ezt érzem... Tudod mit kéne? Otthagyni őket egymásnak. De...de bántalak. Én vagyok gyenge, nem te. Eric...nem akarlak bántani. Én akkor...nem mondok semmit. Gyöngédség...igen az jó lenne, de...de nem csak ennyi kell. Nem tudom, összezavartál. Valami nem működik köztünk Felixszel, de nem bírom azt mondani neked, hogy elhagyom, mert...mert...egyrészt most...ha meg is tenném, félek, hogy....
Beszélni sem tudok az istenit! Rázom a fejem. Felix volt nekem mindig a Társ, a Pár, a Másik felem.
- Nem sikerült meghódítanom...Nem is akarom, hogy elfelejts. Látod? Gonosz vagyok. Eric...Eric én nem tudtam, fogalmam sem volt...nem akarlak elereszteni, nem akarom, hogy ez csendes belenyugvás legyen, hogy sírj, hogy...Mit tegyek? És ha Felixszel nem jön össze? Ha...Nekem ő mindig fontos lenne.
Ahh csak szédülök, ahogy erre a borzasztó gondolatra gondolok. Élet Felix nélkül. Jövő és üresség... Én neki adtam magam, ő volt a levegő, amit belélegzem és most kapkodom, mert nincs, mert távol van tőlem és már meg sem akar du-ni!
- Miért gondolok arra, hogy...hogy lehet, hogy vége? Mert kudarcot vallottam, nem sikerült, még mindig nem szeret és én ezt nem...
Elsírom magam, mert nem bírom tovább.

- Annál inkább. Sebastiant nem szereti
Keresztbe tenne neki bármikor.
- Sajnálom
Mást mondani nem tudok. Egyikük se lenne elragadtatva, ha úgy megverném a nyuszifiút, hogy beszarik. Mert legszívesebben ezt csinálnám. Pislogok, hogy ne bámuljam olyan feltűnően a száját, azt hiszem őt is zavarba hozom.
- Hahhh, téged. Látod, elég durva benyomást tettél rám. Nem Sebastiant hívtam, a bátyám. Nem a haverom Leot, akivel mostanában sokat lógok. Téged...téged hívtalak. Nem akarlak terhelni különben.
De biztosan tudja.
- Fontos vagy nekem, még tudat alatt is.
Vallom be, ha már ilyen napot tartunk.
- Igen, abból van.
Biccentek fejem ingatva. A legtöbb negatív.


- Csak nekem?
Kérdezem zavarodottan.
- Dehogyis, ott van Felix. Ő mindent tud rólad, gondolom.
Olyan sokat mesélt Ericről, tíz éve ismeri, stb.
- Baromság. Nem az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban? Pont erről papolt Felix. Közel akkor kerülünk egymáshoz, ha beavatást nyerünk egymás titkaiba, ha olyannak szeretjük a másikat, amilyen. Hogyan szeretném őszintén, ha ő nem őszinte? Hát ez volt a legfontosabb tanítása. Komolyan úgy néztem rá akkor, mint Jézusra. Milyen kurva isten ő, ha elárulja ezt a legszentebbet?
Egészen felháborodom.
- Komolyan kivétel vagyok? És akkor én tényleg olyannak látlak, amilyen valóban vagy? Mert akkor lehet, hogy csak téged látlak igazán és akkor baszod elveszlek feleségül
Mérgesen mondom, szóval nem fiúkérés vagy valami, de ez most kurvára felháborított. Aztán leesik mit mondott. Kb, amikor kifújok egy rakás, feszült levegőt. Akkor közel dugom az orrom.
- Hogyhogy? Miért vagy csak velem őszinte? Miért téged hívlak, ha összetörök?
Sóhajtok. Felfújom...
- Szerintem meg te nem. Ti nem nyitott kapcsolatban éltek és jelezted, hogy komolyan gondolod vele. Feladtad a hivatásod érte, vettél egy házat. Kurva nagy árulás volt és kibelezném a kissrácot, ha nem védenéd ennyire.
Gyűlölöm.
- Mi de? Nincs de. Szerinted hány helyes buzi jön oda hozzám most, hogy híres vagyok? Jobbnál jobb pasik kínálkoznak fel és én mint valami idióta antiszexuális közlöm, hogy van valakim. De veled más...asszem egy szentimentális barom vagyok és kell a lelki kötődés. Kevés emberhez tudok igazán kötődni.
Mielőtt jönne olyan baromsággal, csak azért kéne, mert jó a segge. De nem tudom mire gondol "de" alatt, amíg nem mondja ki.

- Szerinted? Nem szoktam ilyesmivel viccelni.
Dünnyögöm kissé sértetten.
Próbálom összeszedni magam ott, közel hozzá.

- Veled is összeköltözött.
Koncentrálni azt most nem tudok, zavarodottan nézek rá. Félek, hogy megint leesem, pedig most nem kellene. Már olyan jól ment minden! De zuhanni kezdek és félek... Pislantok, nem birok rendesen válaszolni erre a kérdése.
- Hm...miért ilyen pokoli ez néha?
Nyögöm. Most fáj, most azt kívánom bár játszottam volna Felix szabályai szerint.
- Olyan hülye voltam...amikor azt gondoltam ott rontottam el, hogy nem engedtem meg magamnak az érzéseket... Bárcsak megint az az erős, legyőzhetetlen valaki lennék, aki nem tud érezni
Rebegem. Egy barom voltam. Miért kellett ez nekem? Túlságosan remeg a hangom, így egy időre befogom.
- Hülye voltam
Nyögve felhúzom térdeim az államhoz és átkarolom. Inkább abba temetkezek most bele. Ericnek is csak teher vagyok... és én hülye. Régen, amikor még nem léteztek érzelmek soha, semmi nem tudott kibillenteni. Nem féltem. De most...és még ki is mondom!

- Nem kéne. Olyannak kellene elfogadnia, amilyen vagy. Bár...lehet, hogy ez baromság. Nekem sem kellene hinnem ilyesmiben. De jah, viszonoznia kéne. Nem érdemel meg téged
Állapítom meg tényszerűen. Hiába dicséri.
- Ki tudja?
Nézek rá csálé mosollyal. De baromi rosszul állna a szőke.
- Nem, nem mindegy...
Nyögöm.
- Igen, komolyan
Hunyom be a szemem. Reszketek, egyre jobban.
- Nagyon nehéz...olyan meghatározó volt. Nem vettem észre, hogy elromlott... Nem is akarok érzelmeket, ha ez ilyen. Elveszíteni őt...azt hittem összedől a világ, ha ez megtörténik és akármi van, kicsit tényleg. De akkor is szar lesz minden, ha te...ha téged...téged se akarlak elengedni. Ez a dilemma már erős volt múltkor is. Most megint...csak erősebb asszem. Miért? Olyan régen láttalak. Mert te bízol bennem? Miért hozzád futok mindig? Nem vettem észre mennyire fontos vagy?
Szar érzés, mintha szétszakadnék.
- Miért ez a Sammy szereti? Ott van ő, miért maradnál magadra?
Sóhajtok.
- Tudom, de én életem küldetésének fogtam fel. Nem kell, hogy olyan legyél, mint Felix. És szeretnéd ha érted éreznék így? De....ez nem ilyen egyszerű. Talál. Talán már talált is. Sammy szőke, nem? Fiatalabb...
Legalábbis az én agyamban.
- Lehet, hogy érdekesebb is. Hagyjál.
Kiborít, hogy sírok, el is húzódom. Inkább elfordulok és dühösen törölgetem az arcom.
- Nem sírok. Najó, szerinted, szerinted miért? Mert lehet, hogy én azt akarom. Bármennyire is szeretem, ha nem volt őszinte...ha ő nem...ha ez nem megy, akkor? Miért lennék vele? Miért küzdenék folyton? Én nem fáradhattam el? A harcba, a kétségbe, rengeteg....hogy nincs minden rendben...rengeteg mindenben nagyon elfáradtam. Magamtól félek...hogy én szakítok. Én nem tudom...
Pedig csókolgatna, de nem bírok magammal most. Inkább felpattanok és odamegyek az ablakhoz. Nem nézek ki, csak a párkányra támaszkodom. Próbálok nem sírni, de félek össze fogok zuhanni, lerogyok majd és vége. Picsogós hülyegyerek leszek megint. Most csak vicsorgok, összeszorítom a szemem és küzdök. De rohadtul belefáradtam már, hogy az egész életem egy túlélőshow. Egy kibaszott élet halál harc. Túl sok volt....