-Áh, nekem a szex intim, nem bírok elképzelni egy hármast, ha nő ha férfi! - Nevetek, nem, Joshnak is kifejtettem, nem nekem való.
-Jó, nem, de minden mást már igen. - Majdnem minden mást, teszem hozzá gondolatban, de úgy is a szexre érti.
-Hát... nem randizunk, nem a szex a lényeg. Nekem a társaságod a fontos, az hogy úgy is együtt vagyunk néha az... jó érzés, bizalmadba fogadsz úgy is, izgalmas, kellemes. De ha nem csinálnánk semmi ilyet, akkor is nagyon jól érezném magam veled. Emiatt a szerető megnevezés nekem.... kicsit fura. - Nem tudom ő mit gondol, de kiérezheti a hangomból érdekel a véleménye.
-Ugyeee? Jó kifejezés ez rá! Szeressük az extrákat! - Kacsintok rá, nevetek, örülök, hogy oldottabb lesz, ilyenkor eszembe jut, neki mégiscsak kínos ez.
-Háát...szerintem az neked is fájna. De ne verekedj, kérlek, aggódnék érted. A másikért is, de az másik kérdés. - Szerintem jól ellátná a baját az illetőnek amilyen heves, de félnék baja lenne és megint nem foglalkozna vele.
-Próbáld ki box zsákon vagy olyan zsákon, ami méri mekkora erővel ütsz. - Van olyan, asszem'.
-Nem, nem, az csak felfúj, de fehérjét, hogy izmot építs! - Vigyorgok, valamennyi izom tuti megy majd rá.
-Aranyos? - Vigyorgok, ebben mi az aranyos? De átkarolom, miután "aranyoskodtam" neki.
-Persze. Van egy kisbolt. Vehetnénk némi kaját is mondjuk. Valami könnyűt. - Ha belemegy akkor menet közben megejtem vele az egyik abc-t és veszek inni meg enni magunknak (enni valami gyümölcsöt meg szendvicset) aztán mutatom merre. Nincs annyira messze. Fel is mászom előre, jelezve kövessen, a szatyor nálam van, én könnyebben mozgok még. Csak hat emeletes a lakóház, nem annyira magas, de most elég lesz szerintem. Fenn le is heveredem, mivel nem teljesen lapos, hanem van egy kiálló tömb, annak nekivetem a hátam, paskolom a betont magam mellett, csüccs. Ha nem ülne közel akkor közelebb csúszom, adok neki amit kér, inni, enni.

-Tényleg. Igen... Én szeretek maximálisan a páromra figyelni, de ha ketten vannak... valahogy nem tudnék maximálisan ott lenni és... nem tudom, nekem az fura, feszengenék szerintem. - Nem vonz valahogy, párszor belegondoltam de rá kellett jönnöm jobban frusztrálna mint doppingolna.
-Már mit nem akarok? A csókot, az ölelést, vagy a kielégülést? Nekem nem teher egyik sem, tudom, hogy Felixet szereted tőlem nem akarsz semmit. Már úgy. Én szeretek úgy is veled lenni... mármint... hát érted, én élvezem hogy így is közel vagy és... szeretem így kifejezni magam... persze nem mindenkivel, nehogy azt hidd nem csalom meg Ameliát, eszemben sincs! Ahh... - Na jó, ebbe beletörik a bicskám, de érezheti, én erre vágyom, élvezem, csak félek ő is félreért mint mindenki. Igazából ettől nagyon is félek.
-Mi rosszat mondtam? Többet... szeretnél... tőlem? - Pislogok rá, mert most nem értem. Ha igen, akkor lehet gondban leszünk, több szempontból is, de... nem tervezek szakítani Ameliával és... de nem akarok neki fájdalmat okozni, de úgy éreztem, ő neki Felix a top, én nem úgy kellek neki, csak... kipróbálunk dolgokat. Barátság extrákkal. Mondhatni szó szerint.
-Reeven, nem akarom hogy bajod essen... - Nekem ez a fő, a másikat is sajnálnám, tény (már ha nem olyan mint az apja) de nem akarom, hogy verekedjen.
-Mert tényleg nincs baj életem! - Nevetek, bár az aranyoson még nevetnem kell. Felvetem a kaját, a boltban fizetek én, mondom meghívom. Szendvicset neki is veszek, meg még pár másik gyümölcsöt is, az alma semmi...
Csóválom a fejem fenn már, hogy gyakorolna tovább, lelőhetetlen!
-Na csüccs mellém, eleget edzettél mára! Nem egyszerre kell mindent, hanem sokszor kevesebbet, tudod, mint a kajánál! - Vigyorgok rá, adom neki az üdítőt.
-Lassan igyál. Hmm... asszem láttam otthon az utcán és megtetszett, odamentem, megkérdeztem, elmondta mi ez. Megnéztem a neten, meg bárhova mentünk kerestem ottani srácokat, ebben ez a jó, mész és látod, a srácok meg elmagyarázzák, aztán kigyakorlod. Olyan sportokat kellett keresnem, ami nem helyfüggő ugye, mivel folyton úton voltunk. Ez aztán Henrynek is bejött, vele is csináltam. Élveztem nagyon. - Magyarázom, közben kibontom az egyik szendvicset és odaadom neki, egyen, majd magamnak is előkészítem a másikat.
-De nagyon ügyes voltál, minden elismerésem! - Vigyorgok és kap egy csókot a szájára, kicsit hosszabbat, érezze nekem nincs tényleg bajom ezzel, hát jól esik, aztán iszok én is egy keveset.

-Feltalálja magát... nem tudom, sosem voltam két nővel. - Mert hát két férfival tudja hogy nem voltam.
-Tudod, hogy szeretek úgy is veled lenni. Adni is... - Nekem nem ott van a gond, hanem hogy nem szoktak megérteni ezzel a fura beállítottságommal.
-Ez rám is igaz... - Teszem hozzá keserédesebb mosollyal, én se vagyok 100-as de még 50-es se.
-Én is oda sorollak... nekem nincs sok igazi barátom. És igen, elég intim ami köztünk van, ettől különleges. Nekem legalábbis. De valahogy nekem a szerető szó nem az igazi rá. - Vonok vállat, nem mondanám jó szívvel Reevere azt hogy a szeretőm. Főleg mert elég furán venné ki magát több szempontból is.
De érzem, hogy valami nem jót mondtam, csak nem tudom mit. Igaz, ilyen szituban sem voltam még, szóval talán nem vetne rám követ senki aki belecsöppenne a beszélgetésbe.
-Persze, de tudod én örülök, hogy már nem vagy ott, hogy már egészséges vagy és hogy ép minden porcikád. Nekem tetszik ez az állapot. - Sóhajtok, úgy sem tudom lebeszélni, ha máshogy dönt.
A tiltakozását meg sem hallom, én szeretném ha enne, ennyi. Eszik majd amennyi jól esik.
-Jah, én is szeretem. Meg ehhez tényleg tök nyolc hol vagyok, ez a legjobb benne! Mint a futás, de ez izgalmasabb. A futás inkább relaxál engem. - Ez meg felpörget, szóval megvan a kontraszt.
-Amennyi jól esik. - Mondom a szendvicsre, de megcsókolom, érezze a törődést kicsit másképp is. De mivel érzékien viszonozza, nehéz elszakadnom, érzem ahogy a két üdítő íze keveredik a szánkban, ahogy ritmustalanul lélegzik még mindig a futástól, elveszek a pillanatban, imádok csókolózni... de persze összeszedem magam, piszézek vele egy sort, úgy adok még egy puszit az arcára, hogy elhajoljak, ha hagyja.
-Egyél! - Unszolom kicsit, enni kell, főleg neki!

-Nem látom, érzem! - Kócolom össze a haját, ne jöjjön már pont tőlem zavarba!
-Hogy őszinte legyek nekem se nagyon, max Elee. Mert ő tényleg a barátom, de néha volt egy kis szex is, csók is. De a barátom, érted. - Igen, azt hiszem nekem a szóval van a bajom, nem a dologgal és erre ő is rájött szerencsére.
-A meztelen csiga finoooom. - Ugratom, legyen jobb kedve, kicsit franciásabban mondva a mondatot.
-Én imádok, ha átléped a limited olyan mint orgazmus után, olyan euforikus, baromi jó! - Na igen, csak a szex, csak a szex! De tényleg olyan, elönt a kellemes bizsergés és a jó érzés.
Ahogy a csók is, de mivel reggelizni jöttünk, így mielőtt kilyukadna a gyomrunk elhajolok, kimondom, aminek lennie kéne, ergo együnk.
-Úúúú a hangulat gyilkos szendvics... főbb szerepekben a kenyér és a saláta! - Mondom amolyan kemény macsó hangon és nevetni kezdek, kap egy csókot a nyakára engesztelésül és enni kezdek én is. Persze megdob, letörök egy katonát a sajátomból és ahelyett hogy megdobnám rosszabbat teszek... tolom finoman a szájába.
-Nem pazarlunk drágaságom! Egyééél... egyééél! - Mondom kobold hangon, de nevetek, ha megeszi kap egy csókot is, ha nem, akkor elérem hogy kinyissa a száját azzal, hogy csókolgatom a nyakát, remélve a sóhajnyi résen beslisszan a falat.

Összekócolom, majd kisöpröm a szeméből a haját, lásson azért. Mikor a csiga-megevés miatt közel hajol érzem forróbb lesz a levegő, kevesebb az oxigén, de a vigyorom kiszélesedik.
-Neeeeem... csak elszopogatnálak... - Suttogom, közel van, hallja, kap egy gyors csókot a szájára és nevetek.
-Igen, jaj... hát erre edzeni kell, nem megy elsőre. Folyamatos futás és amikor átbillensz a holtponton elönt az eufória! Nagggggyon jó, de nekem is idő volt elérni hogy kitartsak addig míg létrejöhet ez az állapot. - Vigyorgok, de megsimogatom, hogy összeesett, remélem nem szó szerint.
-A csóktól nem laknak jól Afrikában sem! Kapsz még ha megetted! - Jutalom, miért ne?
Dobál, játszana, hát játszom én is, nyomom a falatot a szájába, nevetek kicsit, hogy morog miatta, majd revansot vesz, tolja az övét az enyémbe, de hümmögök elutasítóan, zárt fogakkal közlöm "én eszem eleget" mire rám mászik és eldőlök, nevetve, megeszem a falatot és rágom, majd megcsókolom, eldöntöm, hogy alattam legyen, piszézek vele és török megint egy falatot, fogaimmal finoman elhúzom az ajkát, nyissa ki a száját, hogy beletegyem a falatot, majd megcsókolom megint, mint egy pecsét, egyen. Míg rág piszézek vele megint.
-Nem is olyan szörnyű enni nem? - Csókolom meg a homlokát, de eszem egy falatot az ő szendvicséből is, lássa, besegítek. Közben simogatom az arcát, hátha nem fog morogni rám, amiért "tömöm" a kajával, mint a libákat szokták, egyenek, hízzanak. Pedig csak annyi, ha izmokat akar, enni is kell. Ez alap. Meg nem szeretném ha rosszul lenne... az a másik. De itt úgy sem lát minket senki mert ide nincs rálátás. magasan vagyunk, ketten és ha neki így több kedvet csinálok, nincs ellenemre!

Látom meglepi a pajzán énem, pedig nem is titkos.
-Inkább a savanyút, de olyan ne akarj lenni, jó az ízed amilyen. - Kacsintok rá, nevetek, lökött.
-Persze, persze, alapból nekem is, de ez kellemes. - Mosolygok, nem akarom ráerőltetni, elhiheti.
-Ahm, régen. Nem is tudom... 15? - Sacperkábé annyi.
-Elég elég, de tegyél a kedvemre! - Simítom a csücsörített ajkait az ujjammal, legalább valamennyit egyen!
-Milyen legyen egy zsarnok, ha nem zsarolós! De ne mááár, nem vagyok az! - Nevetek, miket nem mond rám!
-Neeeem, nem erőszakosan, módszeresen! - Vigyorgok, ha ez kell, hogy egyen, no uccu neki! Én jól elvagyok, legalább lassabban eszem, nekem az a bajom, túl hamar végzek mindig.
-Miről szeretnél édesem? Jó ha nem akarod megenni, nem kell. Tudod ugye? - Csókolom meg röviden, felhúzom, üljünk fel, nehogy megfázzon a betonon feküdve. Én eszem még egy falatot de figyelek rá, gondolom nem a kaja lesz a téma. Vagy nem tudom igazából, azt kell mondjam.

Huhh... bennem is megfogalmazódik hogy még vajon a cukorról beszél-e, vagy... khm másról.
-Khm, értem! - Nevetek, de a tekintetem elárul, túl jól értem... Szó se róla, nem vetem meg az effajta... dolgokat. Ahogy ő sem. Hajjaj.
-Hamar rááll a szervezeted hidd el, kívánni fogja a mozgást, a futást és egyre jobban és jobban bírod majd és jön majd a nagy áttörés és elönti a tested majd, bekúszik a bőröd alá... jó is az!
- Én nagyon nem érzem jól magam, ha nem mehetek. Hiányzik...
-Háááát nem nyomom azt a csókot, de ha szerencsém van igen... visszacsókolsz... - De ennyi, több nem jut, mert megcsókolom, hogy játszik a számmal, nincs sok akaraterőm most.
-Van hát, matekból is full sötét vagyok.. jah hogy zsarnok lennék? Neeeem, nem, csak akaratos és rafinált és gonosz manó! - Röhögök, nem érzem kvásnak amit csinál, főleg hogy én meg bújok az arcához mint valami doromboló macska.
-De gyengébb, azon a lényeg, a többi mellékes! - Vigyorgok, eszegetek, de valami nyomja a lelkét, hát felülünk és mondom neki kezdjen bele. Fogalmam sincs mi lehet a gond. Legalábbis amit ennyire komolyan akar mondani.
-Liáról? - Nem értem a drámai mivoltot. Legalábbis, mintha örökre összevesztek volna pedig ez butaság, mert butaság nem? //Nem tudom mennyit mondott Lia, szóval ezen részekre majd a változtatás jogát fenntartom//
-Jól tetted, hogy elmondtad. De fejtsd ki mi nyomaszt, ha nem az, hogy összevitáztatok. - Megint... a semmin. Mert ha mindketten nagyon ragaszkodnak egymáshoz, akkor nagy baj nem lehet, nem értem, most mi más mint legutóbb?

Sokszor rácsodálkozom, hogyan is jutottunk ide. Mármint, hogy saját bujaságunk könnyedén kiélhetjük, mégis tudjuk, ez barátság, élvezve egymás, nos... testi adottságait és igényeit is. Nehéz is ellenállni, Reeven kéjencsége számomra csábító és szerintem vice versa.
-Csak annyiban hogy rendszerben gondolkodsz, de én inkább irodalmár voltam mindig is, nem hiába fordító és tolmács lettem, nem nyelvkutató és hasonló. - Mosolygok, mert a nyelvtan persze logika, mikor tanítasz az is kell, de az intuíciók, a technikák máshogy is megközelíthetőek, nem csak poros nyelvtani szabályokkal.
A menő manón nevetek, lesütöm a szemem is, hogy így vizslat, majd beleveszek a kapott csókba. De csak ráveszem egyen, ami félsiker. Fél, mert a komoly téma amit felhoz úgy érzem elveszi az étvágyát, amit olyan nehezen kapartam neki össze.
-Szívem, ismered Liát, ő mindenáron hitt és hinni is akart abban, hogy a szüleid is tabula rasa-t mondtak, minden tiszta lappal indul, te is, ha már beleegyeztek hogy nem adják fel, hogy iskoláztattak, visszafogadtak, akkor az nem csak pózolás, hanem tényleg megpróbálták. Na meg ő nem hallotta amit én, meg nem is mondtam el, mert megkértél, szóval nagyjából csak azt látta utálom őket, de nem tudta miért. - Próbálom elmagyarázni, hogy Lia tényleg hitt Reeven szüleiben és nem akarta belátni, hogy semmi sem volt igaz, csak a nyomás miatt döntöttek úgy, mert ott volt Lia és a családja. Ennyi...
-De édesem, ő nem érezte úgy hazudik... naivabb mint én, elhitte, hogy nem csak miatta történt. Hogy nem csak ő akarta. Ne haragudj hogy ezt mondom, de mi tudjuk, hogy csak ő akarta, más nem, de neki ezt nem fogadta be a lelke, számára az igazság túl durva. Meg mikor látta visszafogadnak, érted... - Védem Liát, mert ezt kifejtette, ő nem akarta összezavarni Reevet, de... ő hitt. Sajnos.
-De, el kellett mondani életem, mert ezt ostobaság titkolni! Lia a hozzátartozód, szinte testvéred, szeret téged, nagyon is, csak ez annyira durva és rideg tény, hogy mivel túl jóhiszemű... érted. - Értem a szülőkre. Simogatom a hátát, nem érzem megfelelőnek a csókot, inkább csak éreztetem, vágyom arra, próbálja magát Liaként Lia helyébe képzelni. Nem azt mondom bölcs döntés volt sarkalatosan szépíteni, de Lia naivsága az, ami itt félrevezető volt mindkettejüknél, nem csak Reevennél.
-De ha nem ez volt a baj, akkor mi? - Nem akarom hozzátenni, hogy Lia maga nekem nem tudta kerek-perec megmondani, Reeven miért ment el. Ez tényleg érdekel, de tudom, milyen Liával megbeszéletlenül hagyni valamit és úgy vele lenni még. Nem komfortos, marja az embert a dolog, hogy ő megbeszélné, de Lia nem akarja és lezártnak gondolja, holott csak újabb dolgok jöttek fel, amik tisztázásra várnak. Nem is értem... amíg nem éltünk együtt, meg tudtuk beszélni, látszólag legalábbis. De most... két vitánk volt, egyik sem volt kellemes, bennem tüskét is hagyott, nem is kicsit. Gondolom Reevenben hasonló dolog lehet, ő érzékenyebb, szókimondóbb nálam, de remélem meg tudom engesztelni és puhítani, hogy kibéküljenek. Engem is gyötörnek, ha nem teszik meg...

Kissé zavarba ejt a bókja, mert hirtelen jött vagy mert talán pont nem emiatt szoktak bókolni... már ha szoktak. A gazdag érzelmi világom eddig csak problémák forrása volt, az apám is próbált a logikára nevelni, de... sikertelenül. A szemem is lesütöm, hogy vizslat, de a csókja a legkifejezőbb, könnyű benne elveszni. Nagyon is, talán mert ilyenkor érzem mennyire hasonlítunk és valahogy kevésbé érzem magam különcnek. Csalódásnak.
De amikor rátér Liára én is sóhajtok egy aprót. Tudom, hogy veszekedtek, azaz hogy vitatkoztak de máskor is volt már és ki is békültek. Lia mégis úgy jött haza, mint valami kocsmát megjárt tengerész, szagosan és ázottan, másnaposan. Reeven pedig elhatárolódott.
-Édesem. Lia nem hazudna. Én sem, magad is tapasztaltad, hogy elég béna vagyok benne. Nem kell félned attól, hogy megbolondulsz, ha behunyod a szemed. A szüleid utolsó... khm. De Lia szeret. Én nem kevésbé, Josh a barátod, Felix a fiúd. Okkal vagyunk veled és melletted, mindenki a maga módján védene. - Másképp nem is tudjuk, azt hiszem.
-Lia nem tudhatta. - Honnan tudta volna? Nem engedte hogy elmondjam...
-Miről hadoválsz? Hogy a te lelked durva lenne? Legalább olyan puha és sérülékeny, mint az övé. Azért óvlak titeket olyan nagyon. - Mondom gyengéden, simogatom az arcát, hogy mondhat ilyet?
-Mert én nem? Első reakció. Ne vesd a szemére, alap első gondolat. De annál okosabb mintsem ebbe belekezdjen. És nem tetted tönkre a dolgokat, a szeretet nem lehet tönkretenni így. Csak ha eldobod magadtól. - Próbálom vele is megértetni, tökre tőlük függ a dolog, nem mástól.
Hallgatom a monológját, elszégyellem magam. Vajon én azt adom neki amit vár? Én tudom úgy szeretni, mint az emlegetett Felix? Közben irigylem is. Én félek ezt kérni másoktól. Egy ember ismert és fogadott el igazán, de nem tönkretettem? Pokoli és hosszú éveket kellett elviselnie velem, hogy aztán megint szenvedjen. Mióta külön él meglelte a boldogságot. Azt hiszem. Nem merem azt kérni, engem szeressenek, mert mi van ha az árt? Jobb, ha én alkalmazkodom. De Reeven esetén vajon én jó vagyok e, nem tudom.
-Nem tudtam, hogy elment pszichológushoz. - Mondok először ennyit csendesen. Kínos. Mégsem mond el mindent. Nekem se, pedig velem él. Jó, persze én sem, de... a pszichológus, meg hogy csókolózom a rokonoddal néha nem ugyan az. Főleg, hogy én így fejezem ki önmagam, nem azt hogy van valami bajom de nem beszélek róla. Próbálnék neki, de nem hall meg engem. Úgy minek.
//Ha mégis elmondta arra értem, hogy csak emiatt mondta el, nem mert elakarta//
-Ő mindig azt mondja, nagyon szeret téged és félt. Nem hiszem, hogy csak a régi éned miatt csinálná. Nem ismertelek akkor Reeven. Felix sem. Lehet még nem ismert meg igazán. Neki lassabb lehet ez a folyamat. De azt tudm, hogy szeret. De hogy nem tudta ott és akkor hogy mit akar... Nem lep meg. Általában menekülne, lezárná a témákat, akkor is, ha kiderül, nagyon is meg kéne beszélni újra, mert totál félreértette az egészet, vagy mindketten félreértettük. Veletek is megesett már, Lia hajlamos elkönyvelni dolgokat a fejében és mikor szembesül azzal, nem úgy van nos... nem nagyon tud reagálni. Lehet most is ez volt. Liával veszekedni felkavaró, tudom. Engem is mindig felkavart. De ez nem jelenti hogy ne szeretne. Nem tudom milyen minőségben szeret téged, őszinte leszek. Azt tudom már, engem milyenben, de... az nekem sem volt épp kellemes, emlékszel. De nem hiszem, hogy ne érdekelnéd, hogy csak a régi dolgokhoz ragaszkodna. Ő folyton elszakadna a múlttól, nem vetted még észre? Kétlem, hogy pont te lennél a kivétel nála. Lehet csak fél mivel megváltoztál, nem úgy szereted vagy érdekled, vagy nem tudja, hogyan közelítsen. - Magyarázom, közben elvettem a kezét és simogatom, de félek én sem felelek meg neki. Nem tudom hogyan kell.

Kár, hogy nem maradtunk meg a csókolózós témánál, az sokkal de sokkal kellemesebb lett volna. De persze ezeket meg kell beszélni, muszáj, nem akarom, hogy rágódjon bármin is, nem jó az.
-Tudom, én sem szeretem... de lehet azt hitte, nem bírná el a lelked... én is erősen aggódtam érted, hálás voltam Felixnek is, hogy sokat veled volt, amikor én nem tudtam. - Liát nem tudom ennél jobban védeni, mert megértem Reevent. Én sem szeretem ha megmásítják a valóságot mondván az jobb...
-Ugyan, mivel vágtad volna tönkre neki? - Nem értem mire érti. Nem csinált semmit Liával, az hogy Lia ápolta nem tönkre vágás.
-Amelia sem tökéletes, de senki sem az. De nem mondanád rá hogy gonosz nem? Szeret és jót akart... - Én ezt tudom, mert tény, de nem haragszom Reevenre amiért indulatos.
-Neki más bajai voltak. Ahogy nekem is. Én biztos nem bírtam volna ki, amit te, ez nem titok, ő sem, de ez nem jelenti, hogy kevésbé szeretne, sőt, ezért óvunk ennyire, nehogy megint bajod essen, se fizikailag se lelkileg. - Hát nem érti? Féltjük, tudjuk, hogy rossz volt neki.
Ami inkább megvisel, hogy nem kér a simogatásomból. Vissza is húzom a kezem, de látszik bocsánatkérően nézek, nem akartam ezzel megbántani.
-Attól hogy az első gondolata az volt nem jelenti hogy meg is tenné... nincs bizonyítéka, csak az én vallomásom, az meg sz.rt sem ér! - Ezzel én is tisztában vagyok, de Lia is. Nem adok neki igazat, el kellett mondani.
-Hogyne tudná.. ha nem szeretne nem érdekelnéd cseppet sem. Vagy baromi felszínesen, mint a betegei. Ne viccelj már! - Nem is értem, miért hiszi nem szereti őt Lia.
Lesütöm a szemem, mert talán valahol igaza van. Az hogy naiv vagyok nem bánt, tudom magamról. Aaaaannyira naiv nem vagyok hogy ne tudjam.
-Ő nem az engem óvás miatt nem akarja hogy szeressem, ő nem akar szerelmes lenni, vagy csak nem tud mert még mindig Liot szereti. Ezért stresszeli a dolog, mert nem tudja nekem viszonozni. Van elvárása felém, kereken megmondta, hogy ezzel hagyjam. Mi ez ha nem elvárás, hogy fogadjam el így?! Kimondta, nem akarja, elfogadtam. Próbálom... - Maradjunk annyiban, mert félek csak bebeszélem magamnak, hogy megy, de közben folyamatosan bánt a dolog. -Neked szerintem nem meri, mert most sok sz.r dolog ért téged és fél, sok lenne! Mittom én, nem tudom hogyan gondolja pontosan, de azt tudom hogy szeret téged, nagyon is. - Szögezem le neki, mert ebben totál biztos vagyok.
-Én el szoktam mondani, mert nem az a típus vagyok, aki ne szeretné megbeszélni. Nekem kell. Engem az nyugtat meg, ha megbeszélhetem azzal, akivel gondom van. Lia más. Lia mindent elfojt, ő nem szeret ilyenekről beszélni. Nehezére esik ami hibája, elég nagy, de mint mondtam ő sem tökéletes. Ki kell szedni belőle sajnos... ami nehéz és fárasztó. Pontosan tudom. És nem fogja megkérdezni. Bocs Reeven, olyat vársz el tőle, ami totál nem ő. Olyan mintha azt kérném tőled, félj a magasságtól, de őszintén. Nem lennél rá képes, csak próbálkoznál. Ő is csak próbálkozni tudna szerintem. Az meg hogy nem kérdez semmi érdemlegeset... furcsa. Azt nem tudom megítélni, mert tőlem régen is kérdezett azért. Jó, nem minden második kérdése volt az, de... érted. Igazából én azt mondok neked amit akarok, úgy sem változtat benned semmit. Csak ha vele beszéled meg. És kierőszakolod belőle. Én is mondom neki beszélje meg veled, de hát... neki is mondhatok amit akarok szerintem. - Veszem el a kezem és felhúzott lábaim átkarolom, állam a térdemre teszem. Nem tudom hogyan tudnék segíteni, komolyan, most nem. Mi olyat mondhatnék, amitől hisz nekem, Lia szereti őt? Mert az nem indok, nem elég indok, hogy ha őt nem szereti, akkor engem se szeretne. Mert szerintem egyformán fontosak vagyunk neki... de Reeven valami racionálisabbat várna, olyat meg nem tudok... nem vagyok racionális alkat.

-Nem gyengének tartunk, hanem óvunk és féltünk. Nem akarunk neked semmi rosszat, hogy végre jobb legyen. Ennek semmi köze ahhoz hogy gyenge lennél. Az én szememben erős vagy, letetted a drogot, lettek céljaid, párkapcsolatod, sok minden! Ezek nagyon jó dolgok! - Nem értem miért hiszi gyengének tartom.
-Ezeket nem tudtam... de ha fel is gyújtottad azt az irodát, nem lett belőle baja mert még ott van, Lionelért nem kár, jobban is megverhetted volna, az apja nője... hát... az az apja gondja, Liának nincs sok köze a mostohájához, vagy még az sem, ha csak a szeretője. - Védem Reevent, mert ezek nem olyan hú de megbocsáthatatlanok.
-Kétlem... - Lia nem gonosz.
-Nem a lelked kemény, hanem az akaratod. Az más. - Elszánt és nem törik össze, de attól még érzékeny valaki. Irigylem ezért.
-Felix szeret és félt. Lia ápolónő, gondolom tudta, hogy átmeneti a rosszulléted. Lehet azt hitte, aludnod kéne, mert fáradtnak tűntél, nem tudom, nem láttalak és én amúgy is mindent túlaggódok, nem hiszem, hogy számítana én mit gondolok. Szerintem nem a testednek volt baja, csak így jelezte, mert a sírás nem volt megoldás. Lehet tudta ezt és félt, csak ront a helyzeten, ha rád erőszakolja magát. Nem olyan mint én, aki csak magára képes gondolni ilyenkor... én nem bírtalak volna elengedni... - Minimum addig nem míg kicsit meg nem beszéljük. Önző dolog tudom de öreg vagyok már hogy változzak.
-Lia annál gyávább. Én bátrabb vagyok mint ő... komolyan, nehogy azt hidd főleg hogy ő nem lázad, ha azt mondod nem, akkor nem. Max én mennek a szavad ellen, de belátom, nem lenne jelen esetben értelme. - Szinte már legyintek is, ugyan már, most ő ne legyen már naiv, hogy Lia belekezdett volna egy ilyen megterhelő procedúrába. Nem Reeven miatt, vagyis pont miatta. Rákényszerítette volna, hogy találkozzon az apjával nem is egyszer, nem szadista.
-Sosem volt igazán az enyém. - Közlöm keserűbben, de én ezt elfogadtam már. Mindig második leszek. -Szerintem neki csak nagyon sok idő kell. Hozzám is sok idő kellene, de mivel családtag vagy, meg... rettentő közvetlen voltál velem az elején, alap volt, hogy nyitok én is. Én ilyen vagyok, én tudok, ő nem. - Vonok vállat, szerintem ez lehet.
Aztán kicsit elmosolyodom, jól esik, hogy átkarol.
-Dehogy bántasz meg. És nem vagy hülye. Az bánt, hogy nem tudok segíteni eléggé pedig nagyon szeretnék! - De tényleg ez bánt, a szavai... nyersek, de van bennük igazság. A puszira már jobban mosolygok, lopok egyet az ajkairól, utána vágok egy ne haragudj fejet, de kellett. Aztán kiül a kín az arcomra, bizony elgondolkodtam ezen, igen. Csak nem mondtam senkinek. Josh is bekavar nekem. De azt nem fogom elmondani, magam előtt is tagadni próbálom.
-De ha nem szereti, akkor engem miért nem tud? Miért nem akar? Ennyire nem lehet engem szeretni? Sok lenne? Bosszantó? És mi az hogy nem engedi meg magának, mit csinálok vele? Viszont szeretném?! Húde kib.szott nagy büntetés, komolyan! Mi ijesztő van abban?! Mert ha nem mondtam volna neki, érted. De kimondtam, elmondtam, éreztettem, erre azt mondta, ő azt hitte nem is akarok szerelmes lenni... érted, így van mellettem, hogy ezt az alapvető dolgot nem értette meg bennem, és ha neki ez kell? Hogy ne legyek szerelmes? Ez a logikus ha eleve így van mellettem, miért lenne amúgy? Semmi olyat nem adok neki, amit más férfi ne tudna. Félix más, és nem azért mert kva. Te beleszerettél, ő meg vagy a munkája miatt nem engedi meg magának ezt, vagy nem is érdekli ez a dolog, hanem minden más a testiségen kívül. Abból van neki elég. Olyat adhatsz neki, ami egyedi, ez a személyiséged, az érdeklődésed, az odaadásod, az érzelmi és értelmi intelligenciád... Hogy hiába férfi, szereted. De Amelia ha nem egy érzelmes fiút akar, akkor milyet? Lionel nem volt érzelmes, vagy naaagyon mélyen, belé beleszeretett. Én nem tudok olyan lenni... nem is akarok. - Vonok vállat, nem érzem magam kicsit sem különlegesnek, átlagos férfi vagyok, de Lia valami mást szeretne. Nem tudom mit, de nem olyat mint én, attól tartok. De én szeretem, és emiatt olyan nehéz elengednem. De nehéz eldönteni mi fáj jobban: elengedni vagy vele maradni úgy hogy nem akar szeretni engem.
-Szerintem nem fogta fel, hogy jobban árt mint véd... - Sóhajtom, különben nem hazudott volna. Már ha hazugságnak fogta fel, szerintem ő nem hazudott a saját szemszögéből, de már elmondtam, nem ismétlem magam.
-Nem tudom Reeven... lehet túl gyorsan akartad... vannak dolgok amiket én sem mondtam még el, amiket nehéz. Neki is lehetnek ilyenek és ha pont ezekbe trafáltál bele, akkor az idő. - Nem tudom, mert nem voltam ott...
-Nem is kell. De mint mondtam adj neki időt... Nem kell vele összeveszni, felesleges. Maximum várd meg míg ő lép. Úgy is fog. - Ennél jobb ötletem nincs.
-Már ha tud. Nem tinédzser már. És van finom erőszak is Reeven, mint mikor én ráveszlek egyél. Nem hiszem, hogy erőszakos rohadék lennék a szemedben. Ez is ilyen, csak beszélgetéssel. - Próbálok utalni rá, túl szélsőségesen gondolkodik. Bánatosan nézek rá, nem tudom hogyan tudnék nekik segíteni. Egyikük sincs jól.
-Lia elég pocsék állapotban keveredett haza a múltkor. Ne hidd hogy nem érdekelte a dolog, nagyon is megviselte, hogy otthagytad. - Mondom csendesen. De mivel ez tény, jobb ha tudja és így mérlegel.

//A barátnőt lehet tényleg mondtad, nem emlékeztem már xD Nem baj, Seby mással foglalkozott akkor, pl a depiddel xDDD//
Sóhajtok, hogy azt mondja nincs bizonyíték. Én is honnan szerezzek? Ezt érezni kell...
-Tudom, néha tök másképp érti az embert, mint szánja. - Ezzel nem tudok vitázni, Lia velem is csinálja.
-Ne legyél már hülye, hogyne volna. - Förmedek rá, hiába nem szokásom, de ezt a fajta beszédet nem szeretem, Reeven kicsit sem lelketlen valaki.
-Akkor minek neveznéd az aggódását? Erősen kedvel? - Ha nem szeretné, nem is aggódna ennyire, szerintem. De a Felix témába nem akarok beleszólni.
-Fogalmam sincs. - Már hogy Lia miért nem kérdez. Egyáltalán vannak kérdései?
-Nem ezt mondtam Reeven... Liával amúgy is volt már kapcsolatod, nem értem miért úgy mondod mintha a nulláról építkeztél volna. Nálunk meg te voltál utálatos, nem én! Te hortál el mindennek, nekem az elejétől nem volt veled bajod. De mit vártál? Leoltasz hogy megfektetek minden lányt, aki elém kerül és aztán puszipajtásként elmondjam az életem? Gondolkodjál már... azért nyitottam sokkal hamarabb, mert úgy festett mégsem utálsz, hanem bízol bennem... vagy Lia választásában, ez most mindegy. - Talán elfelejti milyen patáriát csapott nekem a tanáriban, hogy milyen egy rohadék vagyok?
-Nem várja el hogy megértsd, én sem. De te várd el, hogy tudjuk milyen ez... mások vagyunk, de nem ez a lényege, az elfogadás? Szerintem mind ugyanarra vágyunk, hogy a másik elfogadja olyannak amilyen! Te elvárod, hogy Lia elfogadjon olyannak amilyen vagy, de te nem akarod őt elfogadni! Fer ez? Én így szeretlek titeket, így vagytok jók, alkalmazkodom, de mindig csak a fejemhez vágjátok, hogy miért nem értelek meg titeket... Én is mondhatnám, hogy nem értetek meg engem, de nem teszem... - Fakadok ki már én is, mert unom már. Nem arról van szó nem sajnálom Reevent, csak arról, hogy kicsit próbáljon már meg belegondolni és ne gyerekként hisztizni, hanem megérteni, különbözünk.
-Miből veszed, hogy rángatna?! Honnan veszed ezt? Reeven most nem értelek... vagy talán én utasítgatlak, úgy érzed? - Lemaradtam.
Szemet forgatok. Nem is értem miért beszélek a párkapcsolati gondjaimról pont most...
-Őszerinte ezt már megbeszéltük, azt hiszed én nem akartam? De jó. Majd megbeszélem vele. - Hülyeség volt elmondanom. Egyszerűen bele kéne törődnöm és kész. De érezhetően megtörik bennem valami, mikor azt mondja Liának nem kell a szerelmem, nőjek fel. Csak lehajtom a fejem.
-A logikus döntés, tudom, hagyjál már vele... - Nem bírom hallgatni, tényleg én lettem a senkinek sem kell, mert olyan hülye, hogy jó lesz ha nincs más?
Nem is akarok erről beszélni, nekem tényleg fáj, de én voltam a hülye. Amúgy is őket akarom kibékíteni. Érezhetően nem megy... ez se.
-Ha vékonyabb lennél is tetszenél. De szeretném, ha erőre kapnál, ha jobban éreznéd magad a bőrödben... keresnünk kéne valamit ami ízlik. - Sóhajtom, most emiatt is bűntudatom van, csak azért eszi meg mert erőltetem de igazából undorodik. Tőlem is meg fog.
-Jól. - Nem teljesen igaz, de már józan és nem fázott meg. -Leitta magát és kinn aludt isten tudja merre. Én meg azt hittem együtt vagytok, mikor megláttam másnap délután nélküled, hülyét kaptam. Úgy nézett ki mint úgy hajléktalan... Ráadásul azt sem tudtam veled mi van, elhiheted... egyikőtök sem volt képes felhívni, érezd te is a lebaszást fiatalember, hogy nekem nem szóltok basszátok meg, csak elcsavarogtok egyedül és nem aludtok otthon! - Kivételesen tényleg felcseszem magam ezen, mert nehogy már csak Lia hibája legyen, mikor Reeven sem szólt! Köszönöm...