Egy görbe este... Seby és Lia

-Igazán? Csak maradjon csendben vagy veszek egy Heidit! Fiatalabb lesz, pofásabb! - Nevetek, ez a mosogatógép is csak 3 éves, nem akarok én újat venni. Inkább csókba akarom fojtani a röhögésem, minimális sikerrel.
//"Komolyabb dolgokról is beszélünk, múlt és barátságok, Henry és szex..." az uccsó két szó egymás mellett nagyon vicces xDDD//
-Nem? Akkor jó, akkor jó... este a kanapén? Konyhapult? Előszoba? - Vigyorgok rá, direkt mondom félhangosan, úgy sem tudják miről van szó vagy ha mégis, mit számít? Látszik is a pajkos vigyoromon, hogy jól szórakozom, de veheti komoly kérdésnek is. Miért ne? Hehe.
Aztán megbeszéljük, hogy elviszem valami rock koncertre egy klubba, legalábbis a nagy fanatikusok ott vannak. Egyszer jó lesz, ha nem, eljövünk. Nem aggódom.
-Nem ítélem el őket, vannak meleg barátaim, azaz egy ismerősöm és pár biszex, de ők nem festik ki magukat! A festéssel van a bajom, nem a... nemi vonzódással. - Javítom magam, de nevetek még, jó kis téma. Nem akarom azt higgye, elítélem őket, hát merész lenne pont tőlem!
Aztán italozgatunk majd átmegyünk a konkrét táncos helyre, ahol nem kell sok és máris bevetjük magunkat a tömegbe, táncolunk, összesimulunk a zene ritmusára. Húzom is magamhoz, néha lopok egy-egy csókot, vagy a nyakára adok, nagy a vágy hogy a fenekét is megfogjam, de félek annak nem örülne, hiába nem figyel senki.
-Mondom én hogy jó dolog ez, nem kell ettől tartani! - Mondom a fülébe hangosabban, mert amúgy esélyünk sem lenne a kommunikációra. Néha megfordítom, hogy háttal legyen nekem, úgy simulok hozzá, kezem a hasára csúsztatva, beleszuszogva néha a fülébe, bár nem hiszem hogy hallja a dübörgő basszustól.
Lemegy jó pár szám, mi könnyedén végigtáncoljuk, de én kezdem érezni, hogy nagyon melegem van és szomjas is vagyok.
-Hozok valamit inni! Ne nagyon menj el, idehozom! - Úgy sem vagyunk annyira benn, inkább a szélén, nem akartam hogy zavarja a tömeg (de bementünk ha kérte, engem nem zavar).
El is szaladok két koktélért, amiben sok a jég, ránk fér, addig remélem kibírja egyedül is. Igaz nagy a sor, de majd kicsit tolakodok, annyi baj legyen, néha félre kell tenni az angol úriembert nem de? Addig tud táncolni, vagy pihenni, bár székek nem igen vannak, csak oldalt polcszerűségek, párkányok a fal mentén, amikre lehet pakolni. Ha volt valami kimondott kívánsága, akkor azt kérek majd, ha nem, akkor egy sex on the beachet, azt általában minden lány szereti.
Közben míg elvagyok, páran azért felfigyelnek Liára, ha táncol ha nem, attól függően reagálnak és lépnek, hogy épp mit csinál.

- Ne, nem kell!- tiltakozom kuncogva- Brünhildával már összebarátkoztam. Kedvelem, ezért kímélem is. Tovább marad velünk...- somolygoK Sebastianra. Ő leplezetlenül röhög, belém próbálja fojtani, érdekes a szituáció.
//Annyira tudtam, hogy lereagálod! :DDD <3//
- Választhatok vagy ilyen sorrendben?- suttogom a fülébe és ha már ott járok, kissé megharapom a fülcimpáját. Figyelmeztetésül. Szándékosan akar zavarba hozni?
Beszélünk róla, hogy majd elmegyünk egy rock-koncertre is; lelki szemeim előtt hatalmas aréna, százezres tömeg jelenik meg, amiben mi is ott hullámzunk, ugrálunk a slágereket énekelve. Hatalmas élmény a tömeg része lenni, beleolvadni valamibe, ami képes beszippantani, vagy a véremmé válni, megélni, hogy olyan vagyok mint mások, hogy én is csak egy vagyok a sok közül (és nem csodabogár).
- Tudom, hogy nem ítéled el őket, nem is erre gondoltam- rázom a fejem, hogy talán félreértett- Pontosan a kifestésre gondoltam. Bele lehetne kötni a hosszú hajba is, nem?- Mennyi olyan dolog van, amit nemekhez kötünk, pedig nem kéne? A kifestésnek is ezeréves múltja van. Az egyiptomi férfiak talán nem festették magukat?- Azt gondolom, minden szép, ami természetesnek hat, vagy ha nem túlzó. Lehet egy pasi szeme is szebb, ha ki van hangsúlyozva- nézek rá, kissé kérdőn, egyetért-e. Josh kék szemei jutnak eszembe. Ő nagyon dögös lenne feketével kihúzott szemekkel!

Őrületes, ahogy elkap a ritmus, a zene az ereimben dobol, Sebastiannal eggyé válunk, lelépünk a való világból egy másik jelenbe. Olvadunk a tömegbe, mg inkább leszünk egyek, majdnem olyan erotikus az egész, mint a szex. Nem gondolkodom; ha táncolok, valahogy elvész a kontroll, a gát és helyébe lép az ösztön, az érzék, a vágy. Nem attól szexi a tánc, mert közben csókokat és érintéseket lopunk egymástól, de mindez része annak. Leírhatatlan és megfoghatatlan érzés, amit érezni kell, nem beszélni róla. Nem is tudok. Nincs szó, ami kifejezné, mit érzek, amit mondok, csak töredéke annak, ami feszít.
- Itt vagy, nem félek!- mondom könnyedén, és simulok hozzá, épp háttal, miközben a fülemben érzem forró lélegzetét.
Egyik szám a másik után, némelyiket nem ismerem, mégis maradunk, mozgunk, táncolunk; természetesnek tűnik követni a ritmust, mert beleolvadunk a zenébe. Sebastian állít meg egy kicsit, hogy hozna inni. Rögtön jeges kéz marja a mellkasom, mert nem akarok egyedül maradni, megint egyén leszek és sebezhető, magányos, kiszolgáltatott. Kérlelve nézek rá, ne menjen, ne hagyjon itt, vigyen magával legalább; de a szeme teli van vidámsággal, és nem akarom lelombozni, hogy gyáva nyúl vagyok.
Ahogy elmegy, kihúzódom a terem szélére, a falhoz, melyet körbevesz valamiféle polcrendszer (gondolom, az italoknak) és oda cövekelem le magam. Szemem folyamatosan ugrál Sebastian és a táncoló tömeg között. A dallam most is eljut a szívemig, de nem igazán mozdulok. (Talán az ujjaim és a lábam, ezek elárulhatják, nem hagy hidegen a zene)

-Milyen együtt érző valaki... Hans helyett is mosni fogsz? - Hans a rögtönzött neve a mosógépnek, de hülyülök. Én semmit sem mosok kézzel, csak ha végszükség van.
-Választhat milyen sorrendben! - Hagyja el egy röpke sóhaj az ajkaim, hogy kóstolgatja a fülem. Én nem bánnám, szerintem jó program lenne!
-Szóval szerinted rövid kéne? Hsssssz, hááát, bocs édes, ez marad a rövid nem áll jól! - Nevetek, tudom, tudom, de akkor is sminkről beszélünk...-Hát... szerintem ha egy szem szép, hangsúly nélkül is szép. Az enyémet lehet feldobja, talán világosabbnak hat nem valami felzavart pocsolyának! - Nevetek, Amelia szeme így is úgy is szép, nekem most másé nem jut eszembe, mert akiébe most belenézek az egyik legszebb szerintem.

A tömeg, ritmus, a falakról visszaverődő basszus dübörgései... kimossák az ember agyát ami kikapcsol és csak a zene marad és a ritmus, az egymásnak simuló-feszülő testek és a kellemes lüktetés. Amelia hullámzó teste, igéző tekintete, ah, nagyon jó ötlet volt a diszkó! De azért nem kis idő után érzem a kimelegedés és a szárazság tüneteit, így kénytelen vagyok valamennyi szünetet beiktatni, de csak hogy újult erővel vessük bele magunkat a következő menetbe.
-Nem is kell, nincs itt semmi veszélyes életem! Sietek! - Adok egy rövid csókot és már mosolyogva slisszolok a tömegben, hogy szerezzek valami hűsítő koktélt. Egyedül gyorsabban megjárom, meg az a dolgom, hogy hozzak neki, ne ő nyomorogjon a tömegben, ott nem férünk el ketten amúgy sem. A pia meg... úgy is kitáncolja magából nem félek hogy megártana neki. Ha meg mégis... na bumm, itt vagyok. Míg várom a sorom, kissé furakodom, Ameliát szem elől is vesztem, mert a boltív és a tömeg is bezavar. De tudom hogy hol hagytam, meg amúgy is megtalálnám, efelől nincs kétségem, így nem izgulok, csak veszek pár mély levegőt a levegőtlen teremben.
Eltelik némi idő, mire egy magasabb, sportosabb srác araszol oda Amelia mellé, felkönyökölve az egyik polcra.
-Elfáradtál vagy nincs jó partner? Utóbbira én jó orvosság lehetek. - Már nyújtja is szabad kezét mosolyogva, nem tűnik erőszakosnak, de érezni hogy tudja mit akar, most pedig egy táncot akar. Amolyan helyi menő szépfiú beütése van, korban nehéz megmondani vajon egyetemista még vagy már elmúlt az a korszaka.

-Hans?- nézek rá csodálkozva. Most először hallom, hogy neve van a mosógépnek. Hülyül, esik le, grimaszolok neki- Naná- ha már az együttérzésemre apellál.
- Számít a sorrend?- sóhajtom a fülébe. Tetszik, ahogy hangulatot tud váltani, kétséget sem hayva felőle, hogy van, amit komolyan is gondol.
- Hm, nem... Hozzád tökéletesen illik a hosszú haj! Le ne vágasd!- Meglehet, valakinek a szemceruza is éppen ilyen szexepil- Pocsolya? Ugyan?! Ki mondott ekkora ostobaságot?- nézek a szemébe, miféle szín az, amiről beszél. Sebastian szeme a késői nyarat juttatja eszembe, ahogy a lemenő Nap megfesti a sárguló levelek lombját. Az ember beleborzong a gyönyörűségtől, ahogy nézi.

Sajnos, a munkám mellékhatása, ha valamibe nagyon belemerülök, a szükségleteimet ki tudom kapcsolni, azaz nem gondolok magamra, éhségre, szomjúságra, fáradtságra, álmosságra, kényelmetlenségre, csak megyek, mint a gép. Most éppen amiatt nem foglalkozom mással, mert nagyon jó dolgom van. A tánc az egyik szerelmem, és most aktív részese lehetek a kapcsolatnak, ráadásul Sebastiannal (aki a másik szerelmem). Szóval mit nekem fáradtság, éhség, szomjúság? Amúgy tényleg, csak szomjasnak érzem magam, és ez is csak akkor tudatosul, amikor Sebastian említi.
Bár nem örülök neki, egyedül megy el innivalóért, én pedig a fal melletti pulthoz állok, azzal a céllal, hogy helyet foglaljak magunknak és az italainknak, mert a tömegben nem jó inni. Egy ideig szemmel követem Sebastiant, nem mintha attól tartanék, megszökik. Nekem jelent biztonságot, ha látom. Aztán megszólít valaki.
Az illető fiatal, és olyan férfi benyomását kelti, aki tisztában van vele, hogy vonzó a külseje. Magabiztosan mosolyog rám, a kezét nyújtva, hogy menjek vele táncolni. Akaratlan feszülök meg, ez a helyzet több szempontból is ismerős, aztán eszembe jut, amit Sebastian mondott és igyekszem lazán beszélni:
- Meglehet, hogy jó orvosság lennél, de nem vagyok beteg. Sem fáradtság, sem magány nem gyötör- mondom, és igyekszem kedves maradni, mert ő sem volt bunkó. Meglehet, Sebastiannak igaza van, és az emberek többsége ért a szóból. Hogy egy kis nyomatékot adjak a szavaimnak, elnézek a válla fölött, hátha megpillantom a közeledő Sebastiant.

-A Jürgen jobban tetszene? - Vigyorgok, nekem nyolc, szerintem ezek vicces kommersz nevek. -Én kis drágaságom! - Imádom hogy ilyen együtt érző a szentem, de majd ha domina lesz ő lesz a gonosz királynő!
-Nem feltétlen, maximum elnyúlnak a csókolózva botorkálás szakaszai! - Súgom vissza bujábban, nekem nem számít a sorrend, csak a megejtett megállók élményei!
-Nem akartam! Violetnek is centire meg van szabva meddig mehet! - Nevetek, Violet a fodrászom, már bizonyára meséltem neki róla. Vagány lány, a rövid haj a speckója, lévén férfi fodrász, de engem bevállalt (ahogy anno Josht is és mennyivel jobb így!).
-A tüköööör! - Húzom le kicsit az egyik szemem alját nevetve, örülök ha neki tetszik a szemem, bár én mindig is sajnáltam hogy nem valami csokibarna, vagy ilyesmi. //Ki mondd ilyet? A gonosz user xDD//

Hosszan táncolunk a klubban, élvezve a kötetlen mozgást és a ritmus dübörgését, én magam a tömeg hullamzását és a fülledtséget, a homályon átvilágító fényeket. De sajnos én nem vagyok olyan túlélő, mint Amelia, én bizony megérzem, hogy szomjas vagyok, szóval el is szaladok nyomakodni két koktélért magunknak.
Közben próbálják felszedni a barátnőm, de ebből nem látok sokat, sőt semennyit igazából.
-Szóval makkegészséges vagy! Annál inkább fura hogy nem táncolsz. Csak egy számot? Amíg megjön a rejtélyes mögöttem lévő valaki! - Mert azzal tisztában van a mi lelkes HMCS-nk is, hogy Amelia nem adja könnyen magát, noha nem tudja lányra vagy férfira vár a másik. Kitartóan tartja a kezét, mosolyogva, kérleléssel a tekintetében, hogy ugyan, egy tánc!
Eközben Sebastian, azaz én, ahaha, már majdnem sorra kerültem, csak előttem a lány a barátnőjével azon sakkoznak hogy fognak hat poharat kivinni ketten. Ugye a jó öreg logika, nem mindenki barátja így este, pár kör pia után... Azt nézem szólnak-e hogy jöjjön még valaki, vagy én leszek a soros, hogy segítsek... elvégre tényleg látok-hallok mindent, ők is látják.

- A Jürgen olyan szigorú- ráncolom a homlokomat, nemtetszésem jeleként- Hansról a Solo jut eszembe, az meg kedves figura, kedvelem. Legyen Hans!- kérem Sebyt, ha már nevet adunk a mosógépnek. Rötyögök, amikor drágaságnak hív. Ez nagyon aranyos!
- Hm..., egyetlen kihasználatlan pillanatot sem engedélyezel, igaz?- Hogy is vagyunk a dominanciával? Hunyorgok rá, élvezem, hogy élvezi, szinte virít a homlokán, miket gondol. Ha én látom, más is? Jó ég! Hideg, jég, hó, fehér, fehér.... (hűtöm magam)
- Egyszer kipróbálhatnál engem is, nyírtam már hajat...- nézek rá, tuti nem bántanám a haja hosszát, hiszen szeretem bele dugni az ujjaim. Még akkor is szeretem, amikor kócos reggelente. Olyan helyesek a hullámos fürtjei!
- A tükör gonosz! Általában hazudik, nem is azt mutatja, ami a való- nem hiszem, hogy Sebastian sok vigaszra szorulna, elvégre szeretik a csajok, tetszik nekik. Nekem is. Eszembe nem jutna pocsolyához hasonlítani a szemszínét.

Némi tánc után megszomjazunk. Sebastian jelzi elsőként, de nem is nyafogok neki, én is tudnék inni, elvégre nagyon ki vagyok melegedve. Míg elmegy beszerezni az italokat, engem megkörnyékez egy fiatalember. Tudtára adom, hogy nem unatkozom és nem vagyok egyedül, ennek ellenére nyújtva tartja a kezét, mint aki nagyon biztos magában, és csak egy számot kér. Még a kibúvómat is megpróbálja ellenem fordítani. Leforrázva nézek rá, fogalmam sincs, mit mondhatnék, hülyeséget azért mégse! (Nem kenhetek mindent Sebastianra!)
- Szeretném itt megvárni a barátomat- nézek rá, kissé megbiccentve a fejem, használva a szót (boyfriend), hogy a pasim a "valaki". Még nincs neheztelés a hangomban. Fel akar kérni, de én nem akarok vele táncolni. Csak éppen Sebastian nincs sehol. Ilyen hosszú lenne a sor?

-Szigorú? - Lepődöm meg, nekem nem tűnik annak, de legyen.-Áh, hát van olyan öreg már mint Solo űrhajója, szóval... -Nevetek, legyen Hans, emelem is a poharam, hogy megkereszteltük akkor.
-Neeeeeem, ha rólad van szó fájna érte a szívem, nem éreznélek ahh, kínzás! - Vigyorgok, főleg, hogy látom azért néha lopva másfele is pillant, vajon hallja-e más! Ez olyan vicces, ha hallják is, mit számít? Nekik kínos hogy hallgatóznak!
-Ha szeretnéd... - Benne bízok annyira, hogy ne legyen félresikerült. Remélem nem Violet miatt izgul, hogy ő a másik biztos nő az életemben, ahahaha, Violetnek vőlegénye van már lassan egy éve, szóval nem kell aggódnia. Ezt nem tudom említettem-e eddig, de maximum majd fogom.
-Hát nekem nem azt mondja, te vagy a legszebb a vidéken Sebastian... - Nevetek, nem csinálok ám ebből gondot, csak mérsékelten vagyok irigy Josh szemeire. Ahhhh, hogy azok milyen kéket te atya úr isten!

-Féltékeny lesz ha mással lát táncolni? Ha nem, nem kell ám unatkoznod itt oldalt, látom ám hogy jár a lábad! Persze ha nem nem, csak úgy tartja az illem és a kedvem is, hogy a petrezselymet áruló lányt kérjem fel először! - Veszi vissza a kezét, de nem mozdul még, hátha elcsábítja legalább egy táncra a kiszemelt lányt.
Én közben kikérem az italokat, az egyik lány magára pakolja átölelve a poharakat, de belém is jön, mikor elveszem a két koktélom, csak a mellkasom tartja ott a poharat, összeröhögünk, majd ügyeskedem én is egy sort, hogy ne ejtse el a poharakat, meg ne ússzak őőő... sörben-borban-bloody maryben... huh. Szóval kisegítem őket, majd próbálok is indulni vissza Ameliához a két pohárral. Remélem nem unatkozik! Zene legalább van...

- Jürgen... - fintorgok- valami vaskalapos német fazon jut eszembe róla, aki nem tud mosolyogni. A mosógéped sokkal inkább Hans-os!- nevetek én is már, olyan abszurd ez az egész. A korát emlegetve a szám elé kapom a kezem, éppen csak nem köpöm ki, ami a számban van- Akkor nagyon jól tartja magát!- nem hiszem, hogy olyan régi lenne az a mosógép. Kifogástalanul működik!
- Csssss...- csitítom nevetve, és inkább elfoglalom egy kicsit a száját. Teljesen zavarba hoz a dumájával (vagy azzal, hogy mások füle hallatára miket mond).
- Komolyan?- csillan fel a szemem. Nem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű lesz- Majd elmondod pontosan, mit szeretnél...- máris simizem a haját, megfogom egy tincsét, az ujjam köré tekerem. Klassz haja van, mondtam már?
- Mondom, hogy hazudós!- engesztelem Sebastiant. Ha én lennék a tükör narrátora, másképp beszélnék. Josh szemei most eszembe se jutnak. Máséi sem, ami azt illeti. Csőlátásom van, és szeretem Sebastiant. Számomra most az ő szeme a legszebb.

A srác, aki táncra invitál, csak nem lép le, üti a vasat, azt hiszi, meleg. Nem tudom, trükközik-e, a féltékenységet hozza fel, és eszembe jut a beszélgetésünk. Nem hiszem, hogy ebbe bele kellene ezt kavarni, különben is csak a srác malmára hajtanám a vizet.
- Nem kéne őt ebbe belekeverni. Nem elég, ha azt mondom, köszönöm, de most inkább nem? - kezd bennem nőni a feszültség. Nincsenek jó technikáim, hogyan kell leszerelni valakit, ha nem ért a szóból, általában el szoktam menni olyankor, de most nem akarok elmenni, jól érzem magam, különben sem vagyok egyedül.
Láthatóan zavarban vagyok, egyre többször lesekszem, próbálok mögé lesni, mert takarja az irányt, ahonnan Sebastiant várom. Kicsit arrébb is lépek, hogy be tudjak nézni mögé. Egy fénypászmában mintha Sebastiant láttam volna, de a pillanat rövid volt, nem vagyok benne biztos.
- Köszönöm, hogy nem hagytál volna unatkozni... - próbálok finomítani a visszautasításomon, elvégre nem vele van bajom. Még el is mosolyodok egy kicsit. Remélem, szerencséje lesz, és talál párt magának ma estére.

-Hááát ha ennyire Hansos, akkor Hans marad! - Lám, el lett hamar nevezve ő is. Majd emlegetjük név szerint, hogy dolgoztasd meg Hansot, ilyesmi.
-Na jó, na jó, talán annyi nincs, de régi darab volt! - Nevetek, hogy itt majdnem kiköpi a bort. Nem akarom én megfullasztani, de hát nem is tudom hány éves az a masina... mondjuk jól funkcionál szó se róla!
Ohoho már csitít is, nevetek, de ha már lefoglalja a szám, szenvedélyesen csókolom és játszom az ajkaival, nem izgat ki látja ki nem, én élvezem, irigykedjenek!
-Ha szeretnéd... benned megbízom. - Ami nagy szó, keveseknek hagyom hogy ollóval közelítsen a hajamhoz. - Jól van, épp milyen kedvem lesz. - Általában így megy a dolog, épp mennyit akarok vágatni.
-Akkor mondd meg az igazat! - Mélyedek el kicsit a szemeiben, félretolt szájjal rossz hasbeszélőként azért csak megszólalok lányosabb hangon: -Sááárbarna ó drágám! - Nevetek, megcsókolom, piszézek vele, de könnyen megcáfolhat, hogy zöldes barna, vagy ilyesmi.

A srác lebiggyeszti a száját, jelezve csalódott, bólogat. Látja is hogy nagyon nézeget valamerre a másik, mosolyog tovább.
-Ha gondolod megvárom veled a barátod. Addig sem szólít le más. Amúgy miért nem akarod "belekeverni" őt? Ez csak egy tánc, ez egy szórakozóhely, ahol mindenki táncol, nem kéne hogy probléma legyen. Ha nem vagyok szimpatikus az más, de nekem úgy tűnik inkább miatta nem mersz. - közli finoman a kérdéseit, komolyan érdeklődve, hogy vajon egy kétajtós szekrény vagyok-e, vagy ahogy ő sejti, valóban az alacsony szőke barátnőjét várja a másik.
Én közben aztán nagyjából visszaesem, szlalomozva Amelia utolsó szavait követve nem sokkal, a srác válaszára valószínű nem lesz idő.
-Itt is vagyok. Nah, nem unatkoztál látom! Ismeritek egymást? Sebastian vagyok! - Adom is a kezem miután Ameliának adtam az egyik poharat, a srác meg hirtelen nem tudja mi van, de rászorít, bemutatkozik, lesve Ameliára még legalább egy búcsú erejéig, de valószínű nem kívánkozik maradni gyertyát tartani.

- A Hans jobb, mint a Jürgen...- kuncogok, milyen komolyan veszi ezt a keresztelőt.
- Ki se néztem volna belőle. Majd megkérdezem, mi a trükkje. Ha te vagy... akkor nekem is jó dolgom lesz!- ha ilyen jól megőrzi és karban tartja Sebastian a dolgait, rám is vigyázni fog, valószínű.
Némiképp elvonja a figyelmem, amikor csókolgat, olykor hosszabbra is nyúlnak a kényeztetések (valamelyiknek nevelő célzata van, másiknak figyelemelterelés), de a lényeg az, hiába a nyilvános hely, összebújva vele minden természetesnek tűnik.
- Örömmel hallom!- a bizalom nagy szó, meg kell becsülni!- De azért beleszólhatok?- kacérkodok, vannak elképzeléseim.
A szeméről nyitunk vitát, valemlyik hülye azt mondta, sárbarna szeme van, szerintem ez lehangoló jelző, a sár ragacsos és szürkésen barna, de Sebastian szeme nem ilyen! A szemembe néz, azt kéri, valljak színt, és elgondolkodom, hogyan is adjam vissza, amit a szemeiről gondolok.
- Egy érzéshez hasonlítanám...- kezdem lassan és közben szemezek vele. Olyan közel van, hogy a lélegzetem visszacsapódik a bőréről, ahogy beszélek- Ülsz a vízparton, a meleg homokban, és figyeled a naplemente hatásait. Nem magát a jelenséget, ahogy megy le a Nap, hanem a fényeket, amiket csinál: amikor áthajlik vörösbe- kékeslilába... Szóval nézed a fényeket, ahogy megfesti a fákat. Olyan, mintha lángra kapna minden, de közben borzong a bőröd a gyönyörtől. Ezt a borzongást érzem, amikor reggelenként a csókodra ébredek és belenézek a kedves szemeidbe. Benne van a napfény, és benne van a szellő, valahogy benne van az oltalom is, a végtelenség, a hit, a tudat... - (szeretlek)- Szeretlek. Számomra a te szemed a legszebb- teszem hozzá halkabban, hozzá bújva.

A diszkóban egy srác azt hiszi, egyedül vagyok. Hogy tényleg csak táncolni akar vagy felszedni, nem is érdekel, próbálom tudtára adni, hogy nem vagyok egyedül, nem unatkozom. Nem nagyon tágít, pedig tisztázom azt is, pasival vagyok. Próbál hatni rám, de csak az ellenérzésem növeli, mennyire makacs.
Az ötlete azonban szimpatikus, velem marad, míg vissza nem ér Sebastian, legalább másoknak nem tűnök fel (talán a ruhám mégis kihívó kicsit). Próbál rájönni, miért van kikosarazva.
- Ez az én döntésem, nem az övé. Kicsit makacs vagyok néha- húzom fel a vállam, de mosolyom kíséri. Sebastian nem féltékeny, és nem haragudna, ha táncolnék, tudja, mennyire szeretek- Régen voltunk közösen szórakozni, neki ígértem az estét, magam... Most nem fér bele más- mondom megenyhülve és sokat mondóan, mert amúgy szimpatikus. Gondolom, neki se esne jól, ha a barátnője mással táncolna, ha vele ment el szórakozni. Már nyitja a száját, hogy mondjon valamit, amikor megjelenik Sebastian, és tudom, hogy már minden rendben lesz.
Sebastian a szokott stílusában hengereli le a másikat, aki meglepődve nyújtja a kezét, mutatkozik be. A koktélból, amit Seby hozott, aprót kortyolok, közelebb lépek hozzá, és a derekára fűzöm szabad kezem.
- Csak most találkoztunk. Beszélgettünk kicsit, nem volt időm unatkozni- mondom neki, és a fiúra nézek, a megerősítést keresve a teintetében: Ugye, hogy nem féltékeny?
Udvariasan elköszön és lelép, kellemes estét kíván és rám kacsint (!), gondolom az éjszakámra gondol. Azt nem kell féltenie, jó lesz.
- Köszönöm, finom ez az ital és hideg!- kuncogok Sebastianhoz hajolva. Örülök, hogy végre itt van. Mellesleg, az ital is jól esik.

-Ha te mondod édes! - Nekem mindegy igazából.
-Jó vétel volt, amúgy kímélem azt a gépet, elhiheted! Lágyító meg minden hülyeség... - Tényleg veszek hozzá minden vackot ami azt illeti. Kellenek azok egyáltalán? Úgy fest ártani nem ártanak.
-Khm. Attól függ ollóval kezedben, vagy előtte... Nem vagyok kísérletező fajta ami a hajamat illeti... - Vallom be óvatosan, remélve nem bántom meg. De egy hülye frizuránál nincs kínosabb, teszem azt le kell vágni rövidre a végén az... ahh.
Hülyéskedek a szemszínemmel, senki nem mondta ezt rá, én magam aggattam rá ezt a jelzőt. De Amelia komolyan vesz és próbálja leírni milyen barna is az én szemem. Először nem értem a naplementét, de mikor rátér arra nem a színek, hanem az érzések a lényeg, milyen érzéseket vált ki a tekintetem belőle (mert ez nem a szem színemnek köszönhető szerintem), elmosolyodom, puhán megcsókolom.
-Én is szeretlek... szeretnék mindig a pirkadatod lenni... - Bújok oda hozzá, jó lenne mindig mellette ébredni, a csókjával aludni, felkelni. Nekem tetszene.

A srác bólogat, hogy ígéret köti a másikat, azzal tényleg felesleges vitába szállnia. Főleg, hogy kiderül valóban nem a srác lehet a probléma, rögtön ismerkedne, azaz én vele. Ahaha.
-Na, az szuper. Engem kicsit feltartottak. De megszereztem! - Emelem a poharam, a srác lelép, vállat rántok, nekem csak jó, ha ketten maradunk.
-Aw, kellemesen hűvös igen! - Iszok, majd egy jégkockát elrágok, lehűl az egész szám. -Nosztalgia? - Kérdezem a füléhez hajolva, majd megcsókolom a nyakát hideget árasztva, mint anno, az első táncos estén.
-Reméljük áramszünet azért nem lesz! Itt tömegpánik lenne... - Vigyorgok majd megcsókolom, hiába hűs a szánk, a csók attól nekem még forró marad.

Bár utóbb gondolkodom, talán rosszul emlékszem az űrhajós nevére, a Hans jobban tetszik, mint a Jürgen. Sebastian meg rám hagyja. Valószínűleg az egészből semmi se lesz. Elfelejtjük.
- Mondják, nem árt. Én is használom!- rántok vállat. Arra tanítottak, vigyázzak a dolgaimra. Ha azt mondják, meghosszabíthatom a mosógép életét a vízlágyítóval, hát használom, mert nem célom gyakran cserélgetni a mosógépet. Viszont egyesek szerint a dolog semmit se ér, ez is csak pénznyelés. Fogalmam sincs.
- Nos, ami azt illeti, némi lépcsőzetességet tennék bele..., a hullámok is jobban érvényesülnének, nem állna össze így az alja, egy-két nagyobb csigába...- túrok megint a hajába, szétválasztva a tincseit, amik így most kisebb hullámokba rendeződnek- Nem terveztem drasztikus frizuraváltást!- mosolyodom el, mert ráérzek félelmeire.
Beszélünk a szeméről, annak színéről, érzést kapcsolok hozzá, próbálom így leírni, milyen csodás szeme van (és de, a színe is számít). Válaszul hozzám bújik, szép szavakat suttog.
- Az a legszebb reggel, amikor veled ébredek...- viszonzom a bókját, bújva hozzá.
Megnyugtató érzés, ha ő ébreszt, de az is, amikor én kelek korábban, és hallom, ahogy szuszog közvetlenül mellettem. Ha korábban kelek, mindig szánok időt rá, hogy néhány percet ébren töltsek mellette, még ha fel sem ébred. Jó ránézni, jó átélni, hogy ez az érzés az enyém: tartozok valakihez.

A diszkóban hozzám csapódik valaki, míg Sebastian sorban áll italokért. S bár egyenes vagyok vele, azt is a tudtára adva, a pasimmal vagyok, a srác nem tágít, szóval tart, amíg Sebastian be nem fut. Akkor viszont mintha kicsit zavarban lenne, és hamarosan le is lép. Na ennyit arról, milyen jól tudom leszerelni a srácokat.
Kettesben maradunk Sebyvel, rögtön iszunk is. Az ital hűs és ütős, kellemes íze van és az erejét csak pár perc múlva érzem, amikor a fejembe száll. Addigra már túl vagyunk a jeges puszin (a nosztalgián), amitől kimelegedek, hisz eszembe jut az az este... minden hozadékával.
- Gondolod? Ott sem volt pánik, csak némi tanácstalanság...- veszem védelmembe a tömeget, bár közelebb húzódom, el ne veszítsem, ha netán megismétlődne a helyzet. Akkor is biztonságot jelentett, hogy fogtuk (öleltük) egymást. Most megcsókol és könnyű azonosulni vele, beleolvadni, élvezni.
- Gyere, táncoljunk még!- kérem tőle, miután kiittuk a poharunk, noha egy részem hazamenne és kizárólag rá fordítana minden figyelmet.
Visszamegyünk a tömegbe, elvegyülünk, összeforrunk, minden tekintetben körülvesz bennünket a forróság. Ennek is megvan a maga varázsa, kissé tompít is. A zenéből időnként már a ritmus lesz hangsúlyosabb, időnként csak Sebastiant követem, máskor a tömeggel ugrálok, csápolva, mintha koncerten lennénk. Felszabadultnak érzem magam és már nem akarok hazamenni. Most ez a jó.

-Helyes, ha már megvettem! - Vigyorgok, használja csak, azért van. Calgonnal Hans is tovább él, sálálálá.
Ecseteli, mit óhajt a hajammal csinálni. Lépcsőzetesség... lányosan hangzik. Ráncolom a homlokom, mi a baj a nagyobb csigákkal a hajamban? De nem hiszem, hogy a végén egy bogáncsra emlékeztetek majd, szóval sóhajtok egyet és széttárom a kezem megadólag.
-Szóval lépcsők... ám legyen, megengedem hogy építkezz, amíg nem liftet raksz bele, az drasztikus lenne! - Vigyorgok, megcsókolom, meglátjuk milyen lesz. Ha mást nem, majd összekötve hordom... vagy rászokom a sapkákra... vagy felhívom Violetet, jah.
-Ébredj akkor mindig velem... - csókolom meg újra, nekem csak jó, Joshnál úgy is csak akkor alszom, ha ő éjszakás, de mire felébred mindig ott tudok lenni mellette. Na jó, ha elutazom majd, akkor nem leszek, de akkor megkérem Reevent aludjon vele, szerintem neki is örülni fog, biztonságban érzi majd magát!

Mikor visszaérek szívesen idézem fel a jeges csókot a nyakán, a fülledt estében, a táncparketten. Hm, szép este volt, izgalmas, izzott a levegő... remélem ma is izzani fog, ugyanúgy megkíván és nem nem enged el, szeretném újra elnyerni a szívét!
-De oda más kultúrkör jár, itt... túl sok a fiatal, sok a részeg ember, azok veszélyesek, bepánikolnak és menekülnének esztelen. - Aprócska rávilágítás, hogy itt azért nem salsa megy, józanul, hanem ittas "vonaglás" javarészt. De ez is a hangulat része és ettől lesz izgalmas, erotikus...
-Óhajod számomra parancs! - Vigyorgok, hagyom, hogy visszahúzzon a tömegbe, a poharakat el is felejtjük, majd összeszedik. Közel préselem magam hozzá, hagyom, hogy ritmusra járjon a csípőm, a karom, a felsőtestem. Játékosan meg is csókolom, nyelvemmel is felvéve a ritmust, az sem zavar ha néha a szánkon kívül is kergetem a nyelvét, úgy se figyel senki, ha meg mégis, belefér. Szeretem ahogy együtt zihálunk, mozdulunk, kiment belőlem a fáradtság, ha ugrálni kezd nevetek, kicsit a fejem is megrázom, hagy csapódjon a hajam ide oda, kihasználom, hogy hosszabb, nevetek is, nekem nem kell pia a hülyeséghez. Lehet kéne még inni de valami töményebbet, megkérdem akar-e, vagy ellenzi, elvégre az nekem is meg tud ártani. De ha táncolna még, most nem megyek el, élvezem a táncot.

- A lépcsőzetesség nem ijesztő, hidd el! Rövid hajban is alkalmazható, de hosszabbnál szinte kötelező, főleg, akinek hullámos vagy göndör a haja. Arra jó, hogya frizurának esése vagy éppen tartása legyen, ne csak úgy tűnjön, sapka van a fejeden...- aztán hozzáteszem, mert az iróniája miatt úgy tűnik, kissé beijedt vagy megbántódott- Ez nem kritika a mostani frizurád miatt, de ettől lehetne jobb is...- Lényegében úgy is tetszik, ahogy most horja a haját, nem kritizálni akarom. (Amúgy sem a haj a lényeg)
- Legyen úgy!- a válaszából leszűrhető, ő is szeret velem ébredni.

Iszunk és jeges csókot váltunk, némiképp nosztalgiázva az első közös esténk felett. Még az áramszünet is az eszébe jut, emlegeti is, mi történne, ha most és itt történne hasonló.
- Igazad van. Nem tudom, hogyan reagálna egy olyan emberhalmaz, akikben már van egy-két löket- Néhányan biztos kurjongatnának, de nem kizárt a pánik sem- Volt már ilyen tapasztalatod?- kérdem tőle, olyan magabiztosnak tűnik.
Kiiszzuk a poharainkat, és arra kérem Sebyt, menjünk vissza táncolni. Direkt a tömeg közepe felé húzom, szeretnék ott elvegyülni. Könnyű a dolgom, hagyja magát vezetni, aztán már rá hagyatkozom, és ő vezet engem. Indokolatlanul bújunk össze, de ez nem zavar, megkockáztatom, jól is esik, hogy ennyire kimutatja, vele vagyok. Ritmusra csókolózunk, ezen el is nevetem magam, aztán ugrálok néhány fiatallal, mert éppen egy olyan zene szól. Sebastian nevet rajtam, de úgy teszek, mint akit nem érdekel. És igazából nem is zavar, mert ő is jókedvű, és nem néz rosszallóan.
- Gyere, csináld te is!- ragadom meg a kezét, és közbe egyik lábamról a másikra ugrok, ahogy a többiektől ellestem. A fej- és hajrázás nekem már nem menne, abba valószínűleg beleszédülnék.
- Később igyunk, most táncoljunk, olyan jó!- lihegem a fülébe, és annak ellenére ugrálok tovább, hogy már alig kapok levegőt.
Két-három pörgősebb szám után, mikor érezhetően kimelegedett mindenki, a DJ egy lassú számot tesz be. Itt volt az ideje, hogy "legálisan" bújjunk össze. Nem is kérdés, hogy Sebastianhoz tapadok.

-Szóóóóval most olyan mintha sapka lenne a fejemen? - Nézek rá szépen, kajánabb mosollyal, hogy ebből már nem jön ki jól.
-Áh.. Jobb... értem. Hát életem semmi akadálya, mint mondtam akartam már hívni Violetet, de sűrűek voltam a napjaim, ő sem ér rá bármikor. - Vonok vállat, meglássuk majd, milyen sérót varázsol nekem.

-Neeem, szerencsére nem, kerülöm az ilyesmit. Na meg ha adrenalinra vágytam, kimentem a térre falat mászni. - Vigyorodom el, mert hát imádtam csinálni. Mostanában nem mentem, de ennek sok oka volt. Azért húzódzkodni, edzeni most is szoktam, nem jöttem ki a formámból teljesen.
mi sem mutatja jobban, hogy mikor húz Amelia a tömegbe és ugrálni kezd, majd invitál, csatlakozom, nevetve, mert mi ez már? Lehet valami új divat, vagy egyszerűen csak mindenki fáradt és így jó felfrissülni. Amikor a fejem rázom pár sráccal és lánnyal összeröhögünk, mire nem jó a hosszú haj mi?
-Jól van! -Válaszolom a táncolásra, majd mikor ugrik elkapok a derekánál hogy megpörgessem egyszer, majd táncolok vele tovább. Jó hogy ilyen kötetlennek érzi magát. De a DJ is érzi kell egy pihenő mindenkinek, szóval berak egy lassú számot hosszú idő után. Amelia már bújik is, szuszogva ölelem magamhoz, bár én ilyenkor kezdem mindig érezni, hogy fáradok, ha kicsit megpihenek, nem tudom ő hogyan van vele.
-Látod, mondtam, hogy jók ezek a helyek! - Vigyorgok, le se tagadhatná, hogy élvezi. Még a végén lecseréljük a régi táncos estéket ilyen táncos estékre!

- Izé....- pirulok el, mert nem tagadhatom, amit mondtam, de biztos, hogy tudja, nem egészen úgy gondoltam, ahogy hangzott. Megfogom inkábbb azt a nagy csigát a tarkójánál, és széjjelebb húzom, apró tincsekre bontva. Aztán beleegyezését adja, én meg köszönetképpen megpuszilom.
- Amikor csak akarod...- mármint velem könnyen tud egyezkedni, együtt lakunk, vagy mi a szösz.

- Vicces vagy, hogy tudsz elkerülni egy áramszünetet? Megérzed, hol és mikor lesz? - cukkolom, bár valószínűbb, hogy a részeges tömegre utalt- Ú, valóban, említetted már, hogy csináltátok ezt - bár a tevékenység neve nem ugrik be, tudom, hogy mesélt róla - Úgy megnézném- látványos sport, erre emlékszem.
Aztán táncolunk megint, olykor formabontóan, hiszen elhagyjuk a padlót, olykor mindkét lábbal is. Ugrálunk, Sebastian velem tart ebben is. Még ebbe is csempész némi társas táncot, egy ugrás közben képes megforgatni. Olyan váratlan, felsikkantok nevetve, de aztán ugrálok tovább.
Jó a hangulat, jó a közeg is, felszabadultnak érzem magam. Sebastian bohóckodik velem, még tánc közben is nevetgélünk. De aztán jól esik megnyugodni és elpilledni, Sebastian nyakába tenni a kezem, hozzá bújni, a vállán pihegni ki magam. A haja egyébként megint egy csigába tekeredett.
- Mondtad, igazad volt! Köszi, hogy rábeszéltél!- a discoval szemben voltak ellenérzéseim, de számítottam rá, hogy vele jól fogom érezni magam.
Tánc közben érzem, ahogy a vízcseppek végigfolynak rajtam, és Sebastian teste is nyirkos. Megizzadtunk a nagy ugrálásban. Míg azonban lassúzunk, nem nyafogok, hogy melegem van. Ezeket a perceket is ki akarom használni (hacsak Sebastian nem fejt le magáról). Sajnos, ez is benne van a pakliban. Iszonyú meleg van. Egyre kevesebb a levegő.

Nevetésre sarkall ez a tömör tanácstalan válasz, ahogy elpirul. Én sem vagyok a szavak embere, de úgy fest ő sem az!
-Szeretlek! - Nevetek, lássa, hogy nem haragszom, amúgy is vicces volt. Arra csak bólintok, hogy bármikor levágja a hajam. Gondolom duplán várja, mert ahogy elnéztem, úgy jobban tetszenék neki. Tetszeni akarok neki, szóval semmi gond az egésszel, hamar megejtjük majd!

-Tudod előveszem villanyszerelői szakértelmem, ellenőrzöm a helyet mielőtt odamegyek és csak aztán állok le bulizni. Kész szuperhős vagyok, nem de? - Röhögök, mert mindketten tudjuk, ilyenre felkészülni főleg elkerülni nem megoldható dolog. Túl sok a változó.
-Igen? Oké, persze, bár Henry nincs itt, de bármikor megmutatom. Vagány pasid van, tudod-e? - Vigyorgok, egyesek szerint félelmetes sport, de ha az ember tudja mit csinál és milyen következményei vannak egy hibának, akkor már nem is ijesztő.
A tánc pedig felszabadító, kikapcsol, sokat bohóckodunk ami külön jó élménnyé teszi. A lassú táncnál mindketten pihenünk, azaz mi is és sokan körülöttünk.
-Csak olyanra veszlek rá, amire megérzéseim szerint utólag boldogan emlékszel majd vissza. - Mosolygok rá, bár hirtelen nem tudom mi lesz a következő ilyen húzásom. Az pedig cseppet sem zavar, hogy megizzadtunk, teljesen normális, szex után sem zavart sosem egy igazán forró estén. Mondjuk az biztos, hogy egyből a fürdő fele vesszük majd az irányt, ha hazamegyünk.
-Akarsz még táncolni, maradjunk? - Nem tudom milyen fáradt, van-e még kedve egy sor táncoláshoz, vagy inkább hazamenne már. Máskor is eljöhetünk, nem kell a kiesett diszkó mentes éveket egyszerre bepótolnunk. De ha még maradna, maradjunk, de akkor kell valami pia, mert kitikkadok. Meg lehet a mosdóba is el kéne menni... emberi tényezők, jobb lenne félistennek lenni. Bár ha csak félig vagy az akkor még fennállnának ezek a dolgok mi? Ehehhe.

Vicces, hogy vallomás lesz abból, ahogy szembesít vele, milyen bénán fogalmaztam meg, hogy frizurát kéne váltania. És nem csak a vallomás, hanem a bizalma is jól esik; rámbízza magát, pedig nem tudja, ügyes-e a kezem, ha hajat kell vágni. Az biztos, hogy a legjobbat hozom ki magamból (és remélem, belőle is).

- - Jaj, ne! Némi izgalom kell a szegény lány életébe- nevetek vele, amúgy tényleg. egy tökéletes élet majdnem unalmas lenne. Kell némi izgalom.
- Tudom. Vagány és helyes, vicces és okos...- sorolom neki tovább, mert van egy csomó jó tulajdonsága, nem csak a vagányságáért szeretem.
A parketten őrültködünk, én sokévnyi hülyeséget ugrálok ki magamból, először csak a tömegnyomáásnak köszönhetően, aztán már szabad akaratomból is, egyre lendületesebben, belevonva Sebastiant is az ugrálásba. Nem csoda, ha szinte egymásra dőlünk, amikor jön a lassú. Élvezek hozzá bújni, akkor is, ha neves a testünk az izzadságtól (nem először történik ilyesmi és nem is zavar), fűtve a tömegtől, a melegtől, a belső izzástól.
- Figyelmes vagy, de néha mellé lehet fogni. Lásd a próbálkozásom a masszázzsal..- húzom el a szám, de aztán mosolygok. Nem kell semmit mellre szívni. Néhány ötlet vallhat kudarcot. Attól még nem lesz világvége- Légy bátor, már így is többet hoztál ki belőlem, mint amiről gondoltam, hogy képes vagyok!-biztatom tovább. Merjünk nagyot álmodni, Reevennel is működik! (lásd bakancslista)
Elveszek a tánvban, majdnem elalszom, annyira andalít a zene, a ritmus, Sebastian ölelő közelsége. De a kérdésére meglepetten kapom fel a fejem:
- Te mennél? - Mintha csak most jöttünk volna. Elszaladt volna az idő?- Egy kicsit maradhatnénánk még- nézek rá kérlelőn, ne menjünk ilyen gyorsan el- Viszont szeretnék mége egy olyan jeges csodát, amit az előbb kaptam tőled!
Most viszont, ha elmegy az italért, megyek vele, hogy aztán kimenjünk a levegőre, vagy leüljünk valahol, ha van hely. Le kell hűlni, oxigéndús levegőhez kell jutni! (zakatol a szívem)

-ha te mondod, akkor ezentúl nem ellenőrzök minden kábelt és hasonlót, de csak mert te kérted! - Vigyorgok, nevetek. Bár hirtelen nem értem Amelia hogy lett "szegény lány" de mindegy.
-Helyes, vicces, okos...? Na, kedvemre vannak a jelzők! -Nevetek, amúgy tényleg. Nekem kellenek ezek néha, ne higgyem, hogy kevés vagyok neki. Nem az ő hibája, mindenki mellett szoktam érezni.
-Khm, jó, de nem tudtuk. Meg azóta Josh egyszer megmasszírozott és az jó volt, nem sápítoztam, szóval van remény. Ha finoman bánnak velem egész jó is tud lenni... - Próbálom szépíteni, hogy ne érezze úgy micsoda szörnyű gaztettet követett el ellenem.
-Tényleg? Például? - Mire gondol, hogy mer egy diszkóban táncolni vagy mi?
-Persze, maradhatunk édes, ameddig csak akarod! - Az más kérdés, nekem úgy tűnt, elfáradt, de csak energiát gyűjtött úgy fest. Az italra vigyorgok, bólintok, kérek még egy kört (az jó pár perc mire kikapjuk, de ez van), aztán mondom vegye fel a kabátját, mert megfázik. Kinn leülök vele egy padra de zúg a fülem és mélyeket lélegzem, mennyi levegő!
-Na hogy tetszenek a zenék? - Kérdezem kicsit kiabálva, a körülöttünk lévők, akik cigiznek csak röhögnek egy sort, majd beszélgetnek is tovább. Jah, igen, ha már említve lett a cigi, megkívántam. Elő is szedem a dobozt, nincs benne sok szál, belefér a gyújtó is. Lehet már megtalálta nálam, lehet sosem túrta át a zakóim és a kabátjaim zsebeit, mindjárt kiderül.
-Mennyire zavarna ha rágyújtanék? Kérsz? - Utóbbit akkor teszem hozzá, ha nemleges a válasza az elsőre, logikusan.

- Ne is, majd ... megoldjuk sötétben, amit kell!- kuncogok, nem olyan rossz móka az. Mert bárhol érhet bennünket ilyen "veszély", nem? Csak a hűtő miatt nem áramtalanítanék én a lakásban.
Nevetek, ahogy nevet, közelebb hajolok a füléhez, megkérdezem:
- Írjak listát? - valaha ő javasolta, hogy a jó dolgaimat írjam fel vagy szembesítsem magam velük naponta. Önbizalomépítés céljából. Mintha egy másik Lia lett volna...
- Nem volt elég finom? - profi masszőzöket alkalmaz Attila, szerintem náluk jobban senki nem tud masszírozni. De Joshban jobban megbízik, neki mert szólni, hol jobb, hol kevésbé... - Engem is megkérhetsz erre, ha van igényed rá...- nézek rá, csendesebb vagyok. Fura, hogy Josh masszírozta meg, de mindegy.
- Például? - nézek komolyabban rá. Fehér dr után egyetlen férfiban sem bíztam, és nem gondoltam volna, hogy képes leszek valaha is odaadni magam egynek is- Bizalom, önbizalom, szex...- sorolom, csak témaszerűen. Ha ő nincs, valószínű sosem nyílok meg férfinek. (Lionak se) A hangom száraz, nem olyan téma ez, amiről ma szívesen beszélnék. (Igazából soha)
Ennek ellenére, vagy épp ezért, nem akarok elmenni még; a tánc és az őrültködés jó volt, hiányzott, kell! Szerencsére maradunk, nincs ellene kifogása, de elmegyünk italért, és aztán kimegyünk a levegőre is. Kiveszi számomra a kabátot, rám teríti. Attól fél, megfázom. Hálásan nézek rá:
- Köszi.
Leülünk, kortyolgatjuk az italt, szívjuk a friss, hűs levegőt, Isteni! A fülembe mintha viaszt öntöttek volna, tompán hallok mindent, de jól érzem magam.
- Pszt!- teszem a szájára az ujjaim nevetve. Túlzás, ahogy kiabál, de biztos neki is tompább a hallása most. Közelebb hajolok.
- Szuper, bár nagy részét nem ismerem!- na, ezt nem merném hangosan mondani, már a kérdés is nevetést csalt ki a környezetünkből- Jól vagyok, tetszik a hely, a zene is, és te a leginkább!- még mindig ő a favorit. Valószínűleg bármire tudnék vele táncolni.
Sebastian aztán kotorni kezd a zsebeiben, és cigit vesz elő.
- Ha kívánod...- nézek rá, közönyt színlelve, mert tisztában vagyok a dohányzás hatásaival. Azt is tudom, Sebastian nem szívja rendszeresen, érezném a ruháin, a lehelletén. Kocabagós vagy ilyesmi, nem értem, miért van erre szüksége, de nagyfiú már, nem én fogom leszoktatni. Már az egyetemistáknál is elkéstünk, ez a tapasztalat- Nem kösz, kihagyom.- utasítom el a kínálást.
Ha rágyújt, a poharammal vígasztalódom, kergetem a jeget, kivadászok egyet, szopogatom, vagy rágcsálom... elfoglalom magam.

-Ó, hát ha ezen múlik megint nem gyújtunk villanyt, ha hazaértünk... - Vigyorgok, elkapom az alsó ajkát és megszopogatom neki, majd megcsókolom, ahh, még a végén hangulatba hoz a tömeg közepén...
-Miért ne? Ha publikus majd én is megnézhetem? - Mosolygok, puszilgatom kicsit. Örülök, hogy magabiztosabb már.
-Hát őőő... nem. Az egy szadista volt. Komolyan, úgy éreztem nyúznak. Jó, Josh meg szerintem alig ért hozzám, de úgy jó volt... - Nevetek, ugye nem vagyok ettől pipogya? -Hát... esetleg, néha. De nekem tökéletes, ha inkább simogatsz helyette, és engeded hogy bújjak! - Mint most, odatapadok hozzá, átkarolom, olyan jó.
-Ugyan már egyikkel sem volt problémád, csak egy kis... kezdőlöket kellett, bátorítás. - Csókolom meg, mosolygok rá, de komolyan gondolom. Hát nem kell minden egyes embernél bizonygatni neki a dolgot, a szex meg... abba Lio miatt nem mennék bele. Oda sem kellett akkora biztatás, ment neki az is.
Aztán mivel maradna még kérek italokat, a kabátját, majd kiülünk.
-Opsz, bocs, de nem hallok semmit... - Mondom még mindig hangosabban, de az előzőhöz képest halkabban már. Vigyorgok, tényleg nem tudom belőni mi az optimális hangszín most.
-Akkor legalább megismerted! Jók nem? - Nem mind, belátom, de én szeretem ezeket a számokat is. -Szuper! És jó válasz! - Nevetek, megcsókolom gyorsban, örülök, hogy velem (is) élvezte. Cigit keresek, találok, a kérdésre közönyösen felel, amit nehezen értelmezek, elítél-e érte vagy csak mindegy neki. Minden esetre vállat vonok magamban és meggyújtom, letüdőzöm és kifújom a füstöt a fejem fölé (véletlen sem rá), majd átkarolom őt.
-Dohányoztál már? - Kérdem kíváncsian, nem tudom elképzelni, hogy puszta elvből mondjon nemet, de ha meg kipróbálta, vajon hány éves lehetett.
De hogy ne hidegüljön el teljesen karikát fújok ki, majd még egyet. Gandalfos hajót senki se várjon, de a karikák még mennek. Kap egy puszit is az arcára, a száját most nem merem még megcsókolni, mert nem bírom eldönteni hogyan viszonyul ehhez.

Kuncogok megint, sokkal könnyebben benne van a mókában, mint hittem. Sőt, ahogy reagál..., talán a fantáziája is meglódult.
- Hát ha közszemlére akarod tenni, az a te dolgod, rólad szól...- az ő tulajdonságait listáznám, neki, mert amit elmondtam, az csak töredéke.
- Jaj, ne már....- hitetlenkedem. Nyúzás? Nagyon be lehetett állva a háta. Azt pedig már vettem észre, hogy a simogatást szereti, valószínűleg Josh is simogatta... Bár ebbe nem akarok belegondolni komolyabban. Még jó, hogy Suzynak udvarol, különben... (És mi van, ha biszex?) - Hogyne engedném, hogy bújj, amikor úgy szeretem!?- visszaölelem, mintha lehetne jobban. (Lehet)
- Nos, vitatkoznék, de nem akarok. Táncoljunk!- adom ki az utasítást.
Nem akarok belemenni, mekkora roncs voltam akkor, és mennyire bizalmatlan. Önbizalom? Ugyan! Nem akarom félreérteni a szavait, mire érti, hogy kis lökés kellett, remélem, nem Liora céloz. Elsüllyednék szégyenemben. Ha így is van, talán megbocsájtott már, mosolyog és csókol. Csak a hangja komoly.

- Olvass szájról, figyelj!- fordítom magam felé az arcát (már kint), de aztán mégis a fülébe suttogok. Hatékony módszer az is.
- Jók, ritmusosak, megragadja az embert... Te meg istenien vezetsz!- nagyon szeretek Sebastiannal táncolni. Testben is passzolunk, könnyedén igazodunk egymáshoz.
Puszilkodunk, nevetgélünk. Tetszik bókolni neki, úgy látom, szereti, élvezi. Vidám lesz tőle és nagyon cuki.
Cigit kotor elő, rágyújt (engedélyt kér). Átkarol, és felfelé fújja a füstöt. Jeget rágcsálok. Nem akarok rágyújtani.
- Nem, és nem is akarom kipróbálni. Káros és felesleges szokás, már ne haragudj- nem ítélem el érte, hogy csinálja, bár nem értem. Ahhoz nem szív eleget, hogy függő legyen, ahhoz meg túl mélyen szívja le, hogy ne sejteném, talán korábban többet szívott.
- Korábban sokat dohányoztál?- kérdem; a téma nem zavar. Ápolónő vagyok, nyitott vagyok mindenre, ami érinti az egészséget (betegséget).
Karikákat fúj, talán, hogy szórakoztasson, meg is puszil, bár csak az arcomon. Felé fordulok.
- Azt hiszed, mert nikotin és kátrány izű és szagú a szád, nem szeretlek? Nem kívánlak megcsókolni? - Szeretettel nézek rá, lágyan. Pont ő az, aki azt sugallja, nem kívánatos ilyenkor a csók. Lehetséges, ez lenne a legjobb módszer, ha el akarnék érni nála valamit. Megfordul a fejemben, egyszer, ha eljutunk odáig, és családot akarunk alapítani, meg kell lépnem ezt a lépést. Egészséges utódokat szeretnék.

-Rólam? Óh... félek kerülne bele kompromittáló dolog is őőő átolvasnám előtte! - Nevetek, hogy-hogy rólam szól? Arról kéne szólnia, amiben ő fejlődött nem?
-Demár... bocs szívem, de téged nem az a gonosz mostoha kezelt... masszázst csak annak engedek akiben megbízom, komolyan... és egy kezemen meg tudlak számolni titeket! - Nevetek, úristen, még egy olyan nyúzást ne. De Elee mondjuk próbált rávenni, hogy adjak még egy esélyt de... nehéz.
-Akkor jó! - Ölelem jobban, olyan jó hogy bújós édes istenem, meg is pusztulnék, ha nem ölelgethetném és csókolgathatnám, szerintem ő is érzi.
-Na majd otthon! - Mondom a vitatkozásra, mert szerintem túlzás hogy nem volt a három dologban semmi relevanciája, hogy Lia és ezek a dolgok külön életet éltek. Ott volt benne mindig mind a három, csak fel kellett nyitni a szemét és kész.

-Ehm, sose ment... - Mondom amolyan "bocs szívem" fejjel, mert nem tudok kicsit se szájról olvasni, meg is úszom, mert a fülembe mondja inkább a dolgokat.
-Hát aki hagyja és érzi mit szeretnék, nem nehéz! - Csókolom meg, hát ehhez jó társ is kell ám!
-Van ennél károsabb és feleslegesebb szokás is, már ne haragudj. - Vigyorgok rá, de kis kioktató nővérke lett, fenékbe harapom. Hm, ahh...
-Péééldául ha valaki napi rendszerességgel pucolja a fülét! Károsabb, hidd el. Vaaaagy vesz három szekrénnyi ruhát meg cipőt. Meeee' minek. Vagy sokat rágózik, hasmenést okoz. Csak hogy ne a piát és a kényszeres evést vagy az anorexiát mondjam, vagy a kávét, van aki minimum fél liter kávét megiszik egy nap! Nem vicc! Ahhoz képest egy-két cigi szívem csücske semmiség. Károsabb a szmog amit beszívok míg lemegyek futni. - Nevetek, de puszilgatom az arcát, jelezve dorgáljon nyugodtan, ha szeretne.
-Korábban? Sosem szívtam sokat. Max akkor ha minden este volt buli, akkor volt hogy egy hét alatt elfogyott pár doboz cigi, de amúgy nem. Csak ha bulizom szívok el egy-egy szálat vagy néha szex után, ha stresszes vagyok. Jó ha ideges vagyok akkor szoktam, mikor megrepedt a bordám és nem futhattam kellett valami, ami segít levezetni a stresszt. Olyan mintha keményen toltam volna mi? Haha! Nem, csak elmagyarázták a technikát amivel lehet menőzni! - Nevetek, nem féltem soha letüdőzni, de a hogyan fújj karikát más lapra tartozik.
-Nem tudom, lehet úgy nem finom neked, nem fogom rád erőltetni életem. - Mosolygok rá, hát nem kötelező elviselnie minden hülyeségem. De azért odahajolok, ha nincs ellenére megcsókolom, a pad mögött pöckölve a cigit, hogy leessen a hamu. Ha mégsem kér csak vágok egy na ugye fejet és szívok még egy slukkot.

Felvonom a szemöldököm.
- Kompromittáló?- Éppen ódákat akartam róla zengeni, de most elbizonytalanodtam- Kicsit aggódós fajta vagy, és kórházfóbiás, de más negatívumot nem írnék arra a papírra- kuncogok.
Nem tudom, mennyire vegyem komolyan Sebastian szavait. A masszázs fájt neki, még ennyi idő után is ezt mondja, noha akkor azt hittem, túloz. Tényleg annyira rémes volt?
- Oké, oké, értek én a szóból- masszázs kilőve. Legalábbis ott.
Mondja, milyen kevés emberben bízik meg, és ha humorizál, akkor is szíven üt a dolog. Hogy bennem bízik, nem is tudom, minek köszönhető. A helyében szóba se állnék magammal. Az ölelésben azonban egyformák vagyunk, ugyanúgy igényeljük és kívánjuk adni, én is egyre bátrabban ölelgetem mostanában.
- Azt reméltem, mással szeretnéd tölteni az estét- próbálom elodázni a vitát. Sem most, sem otthon nem áll szándékomban vitázni. Ez a vitatkoznék a részemről csak annyit jelentett, hogy nekem is vannak érveim, vele szemben.

Kint már el is felejtem az egészet, összebújva iszogatjuk a koktélt, próbálunk beszélgetni. Furcsán, tompán halljuk egymást, kell egy pár perc, míg alkalmazkodunk a körülményekhez.
A bókjára már nem tudok mit mondani, köztudott, hogy remek páros vagyunk, nem csak mi érezzük így, mások is látják.
- Nem haragszom és igazad van, én is soroljak néhányat?- nézek rá szúrósabban, nem gondoltam, hogy most erről is vitát nyitunk, kifejezetten távolságtartó maradtam. Nem akartam beleszólni, csak a véleményem közöltem, mert engem is megkínált. Kár annyit pofáznom, legközelebb majd egyszerű leszek, mint a bot. Igen. Nem. Magamra haragszom, biztos megint a "nővérke" szólt belőlem. Vagy hiszi, hogy az.
De közben elneveti magát, és megpuszil, és bennem is oldódik egy görcs; megint elengedek egy régi élményt. Nem mindenki egyforma.
- Ne haragudj, nem akartam ... semmi rosszat -Se beleszólni, se elítélni, se haragudni... A nyakához dörzsölődöm, aztán puszit kap ő is, mielőtt elhúznám onnan a fejem.
Figyelem, ahogy válaszol, a szájára vagyok tapadva, mintha nem hallanám, csak olvasnék róla. Menőzés? Igen, magam is tanúja voltam, hogy mit képes elérni a csoportnyomás. Nem véletlenül lettem a csoport perifériája. Nem akartam rossz szokásokkal azonosulni, ezután sem fogok.
- Menő karikát fújni vagy menő letüdőzni?- csak hogy értsem, mire céloz, nem egyértelmű, mert mindkettőt csinálja.
- Fogalmazzunk úgy, kevésbé finom, de a technikád biztos sokat javít a helyzeten- mosolyodom el, mert bagó után még sosem csókolt meg. Legalábbis ő. Lio dohányzott, és megesett, hogy éreztem a csókjában a nikotin ízét. Most úgy kapok csókot, hogy épp az imént fújta ki a füstöt; a nyelvemet csípi az íz, de nem húzódom el. Ennyitől nem dől össze a világ.
Persze, közben gondolok mindenfélére, közös jövöre, családra, gyerekre. Hiába a szmogos város, akkor sem szeretném, hogy a gyerekem apja fújja a füstöt. Sebastiant is felelősségteljesebbnek gondolom.
- Visszamegyünk?- kérdezem, ha befejezte a füstölést és az italát is megitta- jöhet a második menet?- kacsintok rá. Energia még van bennem bőven, remélem, ő is bírja még.

-Nem? Például hogy durcizom, ha a felvágottas polcra rakod a joghurtot és a húst? Vagy hogy szedheted össze utánam az ingeim és a félpár zoknijaim rejtélye sem kerülne bele? (Mindig elhagyja a fele zoknit, de nem tudja hogy xD) Ó, vagy hogy hetente ráveszlek takarítsunk valamit... vagy hogy le kell mennem futni vagy megkattanok... hogy vakon borotválkozom, mint egy eszelős... Őő... - Röhögök és ez csak pár flúgos dolog, van még.
-Jól van, jól van. - mondanám ő kezdte, de most mégsem. Inkább csak ölelgetem, neki a masszázst is hagynám, mert finoman bánna velem, de ezért is mondom inkább simogasson, azért oda-meg vissza vagyok, nem lőhet mellé.
-Háááát, ez tény, vannak terveim.... de ezt meg kell beszéljük egyszer, mert szeretném, hogy lássad milyen remek csaj vagy, hm? - Csókolom meg, mint egy vitát lezáró mindent elsöprő szuperérv, vagy szuperzárócsók, nem tudom, de mosolygok rá. Ah, terveim vannak estére, haha, nagyon is!

-Ha akarsz, de ennyitől nem leszek tüdőrákos, nem fog csöpögni belőlem a kátrány és nem lesz rekedtes a hangom vagy sárga a körmöm vagy a fogam. Életem, egy-egy szál, olyan mint mikor egyszer egyszer berúgok. Az ellen is így kardoskodsz? - Mosolygok rá, de bepukkadt! Azannya'. Szerencsére némi puszi feloldja.
-Tudom, miért akartál volna? De ha zavar szólj, majd akkor gyújtok rá, ha Eleevel vagyok. Máskor amúgy sem dohányzom általában. - Jelzem, szavába kerül csak, ha neki ennyire borzasztó élmény, hogy a pasija mellette szívja el a cigit. Nem egy nagy áldozat, mivel nem dohányzom rendszeresen, csak néha esik jól egy kis nikotin, ennyi.
-Letüdőzni alap. Ha nem tüdőzöd le, nem is dohányzol. A karikák, nem olyan könnyű ám! - Vigyorgok, az orromon is jön ki a füst, hogy nevetek, gyorsan elterelem hogy ne rá menjen.
-Aww, hát az biztos, egyértelmű mit választanék ha kéne... - Már hogy cigi vagy csók, ha engedi mindkettőt kánaán van, és mivel nem húzódik el, kánaán van.
A kérdésére kifújom a maradék füstöt magamból, elnyomom és kidobom egy arra alkalmas kukába, majd megiszom a maradék piát, elrágva még pár jégkockacsonkot, ami maradt.
-Ühüm, persze. Milyen kis energiabomba vagy! Estére is tartogass, nem ér, hogy felcsigázol és otthon csak beesünk a zuhany alá aztán az ágyba! - Markolok finoman a fenekére, de vigyorgok, megcsókolom, hozzábújok. Szerintem én hamarabb bedobom majd a törölközőt, de ez nem fer, olyan huncutul vázolta fel az otthoniakat!

karakterinformáció

» Amelia&Jennifer
» érdekes este - James és Nora
» Könnyű nyári este - Giselle és Nicholas
» Zin tudakozó ~ Zin és Seby
» Meglepetés! (Josh és Seby)

Egy görbe este... Seby és Lia

Egy görbe este... Seby és Lia

Similar topics

Similar topics