Felix Kaleolani 
Életkor : 37
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821
 |  Tárgy: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev Kedd Okt. 06 2015, 21:11 | |
| +16 Lustán nyílnak el az ajkaim a szavaira és a felmérő tekintetére, mmmm, szeretem ha felfalnak a tekintetükkel!
-Szóóóval...
Indítom el az ujjaim lépésben a mellkasán az álla, majd a szája felé.
-Éljem ki magam rajtad, hm?
Játszom az ujjammal az ajkával, ah, imádom, hogy ennyire húsos és dús.
-Megteszem, mindig annyit, amennyit Te is, hogy ösztönözzelek kicsit. aztán majd többet is.
Nem bírom tovább, megcsókolom, elveszem ami jár nekem, de tetszik, hogy minden bujaságát kipróbálja majd velem.
-A harmadik máshogy lesz első, sosem úgy mint az első. A másodikra viszont túl nagy a nyomás az első által. Van neki, de idegesítő másodiknak lenni. Amíg nem tapasztalod, addig jó.
Mosolygok rá, nem kívánom neki az érzést, irritáló.
-Jobb bizony, szeretjük a sűrű, folyékony havazást, vagy mondhatni az egy jellegzetes karácsonyi desszert a... szeretet ünnepén.
Vigyorgok, belepirult ebbe, komolyan? Hmpf, párszor még le kell istenesen sz&pnom, azt hiszem. Csóválom a fejem is, de alig észrevehető, jól szórakozom.
-Min nevetsz, az vagy! Egy új felfedezni való kreatív és pihentető tevékenység-tárház, nem mellesleg kellemes a szemnek is, mint egy eleven festmény.
Igen, Ő az új hobbim és igencsak elégedett vagyok a választásommal.
-Oh, mindenki rávehető, csak a megfelelő motivációt kell megtalálni.
Nevetek, látom túl abszurdnak tartja a dolgot, de ez csak külön mulattat. Inkább csókolom, imádom, hogy ilyen, élvezem a csókjait is és egyelőre még a sok is kevés belőle. De az anyja miatt megint nevetek, kis prűd.
-Hagyjuk, Te sokkal érdekesebb vagy.
Csókolom megint, elterelem én a figyelmét, azzal nincs probléma.
-Milyen más legyen?
Mást el sem bírnék képzelni magamnak. Tudom hogy mire vagyok képes, mit tudok nyújtani, ez elég indok erre.
-Ah, csábító!
Mmm, szóval velem megtapasztalja lelke fényét-sötétét? Remekül hangzik, ahogy a kéjbe fúló nyögése is harapásom nyomán, már fordítom is a fejét, hogy harapva csókoljam, szinte faljam, túl könnyen felizgat, nem lesz ez így jó. De lehet csak nagyon kívánom a szexet már vele...
-Valóban, ez nagy szerencséd, mert így kedvellek.
Hunyom le a szemem a nyakcsókjára, ha ostoba lenne gyötörném szüntelen, mint holmi kísérleti nyulat, mennyit bír még. De így... Aztán komolyabban nézek rá, kicsit lecsillapodva, hogy nem játék a kontrollálatlan játszadozás vele.
-Ah, Reeven. Vannak határok, amik vékonyak, ha nem érzel félelmet, fel sem fogod, hogy a mezsgyén térdepelsz. Ez nem játék. Főleg még most, rettentően kívánlak, az pedig hogy nem érzel veszélyt külön pikantéria nekem, nem akarok kárt okozni benned. Nem feltétlenül halnál bele, bár egy vadabb fojtogatós szexnél lehetnek gondok, lásd be. Ah, ezt későbbre.
Legyintek.
-A lényeg, hogy ésszel akarok veled játszadozni, és ritkán iszom le magam, ne aggódj. És ne hidd azt, hogy nem fogok inni, vagy épp szívok el egy füves cigit, mint valami nyomorult apui kedvenc strébere, csak azt mondom szeretnék veled jobban észnél lenni. Józanul amúgy is inkább önmagam vagyok, amúgy eléggé... ösztönszerűen viselkedem.
Ezt még így nem fogja megérteni, de éreztetem még nem is kell, csak figyeljen erre oda és nekem az elég.
-Hmm, lehet azt úgy csinálni, hogy ne legyen nyoma, megcsonkítani nem akarlak, ne legyél buta! Így vagy jó nekem.
Nevetek fel ezen, de izgat a tény, hogy talán ebbe is belemenne, mármint a szadista játékokba. Mmmmm, finom.
-Nem mondtam, hogy nem élveznéd, de nyűgösen akaratosabb vagyok.
Somolygok rá, vigyázzon magára és pont.
-Igen? Akkor hol a gond barátom? Csak Te éled meg ekkora traumának ezt a dolgot, de azért be fogod látni majd egyszer, vannak ennél sokkal, de sötétebb tettek is.
Csókolgatom, majd a szőlőszemet is élvezettel veszem el, imádom, hogy le lehet venni a lábáról egy ilyen semmiséggel. Aztán mivel még játszunk, felolvasom a kártyát és mesélni kezdek. Arra, hogy a sztori olyan, mint mi, csak összehúzom a szemem. Nem, nem olyan.
-Hmpf... Teljesen igazad van, de ettől még ez az igazság. Szajhaként sok mindent megél az ember, főleg az emberek valódi természetével kapcsolatban. Kötődni nem a legegészségesebb dolog, függőséget okoz... Az első személy éppen ezért saját magadnak kell lenni. Mert ha elveszted szereteted tárgyát, vele szűnsz meg létezni Te magad is.
Nézek félre kissé, nem hiszek az önzetlen párkapcsolatokban. //Viccelsz? Alap mozgatórugója a karakternek, kihagyhatatlan xDDD Csak kicsit módosítottam xDDD// Lyanáról is mesélek neki, de az a fruska végtelenül bosszant, szerencsére nem veszem észre a bujkáló mosolyát szenvedésem kapcsán. Iszok is, de maga felé fordítja a fejem egy könnyed mozdulattal.
-De ő nem egyszerű kis üresfejű lotyó... ezért bosszant.
Sziszegem, de a szavai, ahhh, ez a bársonyfényű hangsor, ártani... Reeven rettentő szexi rosszindulatúan, látszik is az arcomon, hogy elszáll a düh és a buja élvezet veszi át a helyét.
-De... csak nagyon nehéz. Apám bölcs ember, lebeszélt róla, még nincs itt az ideje. Türelmes ember vagyok, Reeven...
Ebben biztos lehet, csókjaimmal lefelé haladok a mellkasán, végignyalva a hasán, majd az lágyékán is, végét a számba véve és szopogatva rajta egy keveset, beleharapva a combjába, míg átkarolom a lábát a térdhajlatnál. Azt hiszem eddig bírtam... felizgatott a gonoszságának önzetlen megcsillanása.
(Szerintem hamarosan váltsunk topikot xD) |
|
