Reeven az egyik modelljével tölti a délutánt, talán az estét is a fotósorozat miatt, így pár régebbi ismerősömmel megbeszéltem, hogy találkozzunk a Jimmy kunyhójában. Kívülről és a nevéből senki sem azt feltételezné, hogy ez egy modern, jól felszerelt topless bár, de mi, akik szinte törzsvendégek vagyunk, tudjuk, hogy Jimmy szereti a kontrasztokat. Tehát felkaptam magamra egy fekete inget és farmert, szokásosan adva magamra, megborotválkoztam, arcszesz és kölni, majd nyakamba is vettem a várost, nem mintha számítana elkések vagy sem, teljesen kötetlen a program ilyenkor. Nincs késő, még csak késő délután van, kezd esteledni is talán, szóval a parti sem hágott még tetőfokára idebenn. A központi X alakú asztal-színpadon csak egy lány táncol bikiniben az egyik rúd mellett, a legtöbb pasi (vagy épp nő) beszélget, nézik a tévében a meccset, vagy a pultnál iszogatnak. Én épp az utóbbiba tartozom, az ajtótól nem messze foglaltam helyet, úgy beszélgetünk. Persze a srácok már ráizgultak a billiárd partira, épp bérlik ki a golyókat, mikor betoppan egy szőkeség. Nem kell ahhoz hatalmas ésszel rendelkezni, hogy levágós legyen, eltévedt vagy nem tudta hova is jön a kis szende szűz. Vigyorogva dőlök oda még ültömben lévén nem vagyok messze és szólítom meg. -Keresel valakit? Elállod az utat. Fogom meg a kezét és finoman beljebb húzom, hogy a mögötte lévő kopasz, kétajtós szekrény uraság némi értetlenkedés után be tudjon jönni a haverjával. -Te, Jimmy, ez az új lány, akit felvettél? Dögös! Füttyög ide az egyik srác a bárpult túloldaláról, én csak elengedem a kezét és kutakodón figyelem, mi szél hozta erre. Persze lehet a nachos, Jimmy nachosa a házi tortillájával és szószával eléggé elhíresült, ez tény.
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Pént. Május 13 2016, 23:29
Felix & Kelly
Soha nem gondoltam volna, hogy a húgom ilyen rútul rászedte az egész családot! Én meg hülyét csináltam magamból természetesen az egyetem kollégiumában, mivel közölték, hogy a húgom, Kimberly aztán soha nem lakott ott... Pedig nekünk ezt mondta a ritka telefonjai egyikének alkalmával. Ezek után már az sem lepett volna meg, ha az is kiderül, hogy nem is jár egyetemre. Ezért még alaposan meg fogom mosni a fejét. Pedig bíztam benne, hogy talán jó útra tért, mióta nem beszéltem vele. Viszont tartok tőle, még sokkal rosszabb kép fog fogadni, mint amire az alapján számíthatok, amilyen ő volt, mielőtt elhagyta volna a szülői házat, hogy ideköltözzön. Persze ehhez előbb meg kell őt találnom. Egyszerűbb lenne persze,ha felhívnám, de jobbnak látom inkább a meglepetés erejével hatni. Főleg ezek után, amit megtudtam. Viszont így jóval nehezebb lesz a nyomára akadnom, hiszen fogalmam sincs, hol lakik, kit ismer. Jobb híján a kollégiumban kérdezősködtem utána és szerencsére találtam valakit, aki tudta, ki ő. Ő adta meg valami kocsma vagy gyorsétterem, vagy ilyesmi címét, ahol szerinte gyakran megfordul, így valószínű, hogy ismerik és tudnak róla információkat adni. Jimmy kuckója. Milyen barátságos név. De a húgomról lévén szó a legrosszabbra is fel kell készülnöm. Ami azonban ebben a bárban fogad, ahogy átlépem a küszöböt, még sokkal rosszabb, sokkal sokkolóbb, mint amire akár a legvadabb álmomban számíthattam volna. Valósággal ledermedek a látványtól, ami odabent fogad és megtorpanok az ajtóban. Hiszen ez egy kupleráj! Középen egy nagy, egyértelműen színpadnak használt X-alakú asztal, amin egy alig valamit takaró bikiniben, erotikusan vonaglik egy fiatal nő. Ugye nem? A húgomból csak nem lett egy ilyen rossz életű! Ilyen mélyre még ő sem süllyedhetett!
Az térít magamhoz, hogy valaki megragadja a kezemet. Egy hosszabb hajú férfi az, aki arrébb húz egy kicsit az ajtóból, hogy a mögöttem érkezők is beléphessenek. Észre sem vettem a sokktól, mennyire útban vagyok. - Elnézést... - hebegem és szinte automatikusan hagyom, hogy arrébb húzzon. A pultos megjegyzésére és füttyögésére paradicsom-pirossá válik az arcom egyrészt a szégyentől, másrészt a felháborodástól. Normál esetben biztosan ráripakodnék, hogy mégis hogy képzeli, minek néz engem, különben is adja meg a tiszteletet, ami mint emberi lényt, engem is megillet, de annyira sokkol a helyzet és annyira megrohannak az érzelmek, hogy hirtelen szóhoz sem jutok. Csak állok ott, elvörösödve és hirtelen fogalmam sincs, mit tegyek, egy pillanatra még az is kimegy a fejemből, egyáltalán mit keresek én, miért is jöttem én erre az ördögtanyára, ebbe a bűnfészekbe...
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Szomb. Május 14 2016, 19:06
Igen, teljesen bizonyos, hogy ez a szőkeség nem erre számított. Annyira kirajzolódik az arcán a megvetés és az undor, a döbbenet már-már egzotikus keveréke, hogy nevetnem kell. Főleg mikor elvörösödik a fiúk "bókjára". Jimmy csak annyit horkant ide, hogy nem, de ha munkát keres a kisasszony, megbeszélhetik. -Héj Felix, jössz már? Kérdezik tőlem, meglengetve a sört és az egyik dákót, hogy kezdenék a játékot, de még mindig vigyorgok. -Majd megyek, Nektek úgy is kell a bemelegítő kör, mert örültök, ha nem luft! Legyintenek rám, morgolódva, hogy de igenis eltalálják a golyót, tök jól megy nekik, én meg csak a csaj felé fordulok, mert totál el van varázsolva vagy veszve. Vagy egyszerre mindkettő. -Tudunk segíteni? Valószínű nem munkát keresel, eléggé mérgesnek tűntél egy pillanatra a feltételezésért is. Vigyorgok rá, szórakoztat a kiakadása.
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Szomb. Május 28 2016, 16:48
To Felix
Mikor megtudtam, hogy a húgom hazudott nekünk a kollégiumi tartózkodásáról, már akkor sejtettem, hogy semmi jóra sem számíthatok vele kapcsolatban a továbbiakban, ami azonban az állítólagos törzshelyén fogad, még a legvadabb elképzeléseimen is túltesz. Kimberly sajnos elég züllött életmódot folytatott eddig is, de hogy ilyen mélyre süllyedjen, azt még róla sem gondoltam volna. Most már biztos, hogy az Úr nem véletlenül vezetett engem ide. Meg kell őt mentenem, mielőtt a lelke teljesen a Sátáné lesz. Csak reménykedni tudok benne, hogy még nincs késő. Bár őt (szerencsére) nem látom itt, a látvány így is sokkol. Meg is dermedek ott az ajtóban állva, észre sem veszem, hogy elállom az utat. A pultos megjegyzése is igencsak zavarba hoz ugyanakkor fel is háborít, tetézve erre egy másik, a pult mögött megjelenő férfi válaszával. Hogy én ilyen helyen munkát vállaljak? Még a feltételezés is sértő. Előbb halnék éhen tisztességben, mint hogy így áruba bocsássam a testem, ahogy az asztalon vonagló lány is teszi. Az első sokkból egy félhosszú hajú férfi ránt ki, lényegében szó szerint, mivel a kezemet megfogva vezet arrébb az útból, de még így is időbe telik, mire felfogom, mi történik körülöttem és megtalálom a hangomat, illetve legalább némiképp sikerül úrrá lennem az arcvonásaimon, amiről alighanem minden érzelem leolvasható, amit ez a hely kiváltott belőlem és ebben a férfi szavai is megerősítenek. - Elnézést, valóban... meglepődtem egy kissé. Ami azt illeti, keresnék valakit. Egy bizonyos Kimberly Evanst. Úgy tudom, gyakran megfordul erre. Nem ismeri esetleg? - Megfordul a fejemben, hogy megpróbálom leírni, hogyan is néz ki Kimberly, de egyelőre eltekintek tőle. Hiszen valójában fogalmam sincs, mennyit változott, változott-e egyáltalán azóta, hogy nem láttam. Bár csak egy év telt el azóta, hogy elhagyta a szülői házat, nem tudhatom, megváltoztatta-e esetleg a hajviseletét, öltözködését. Egyébként kiskorunkban gyakran mondták, hogy hasonlítunk, ami a külsőnket illeti, de ezt az általa előszeretettel viselt tonna smink az utóbbi időben már eléggé palástolja. De bízom benne, hátha a név mond valamit ennek a kissé egyébként nyugtalanító fickónak. Bár aránylag udvariasan viselkedik, a vigyorgásában, beszédstílusában van valami, ami kellemetlen érzéseket ébreszt bennem. Meg hát, bár igyekszem nem túlzottan elhamarkodottan megítélni az embereket, aki ilyen helyekre jár szórakozni, azt kiindulásnak sem tudom túlzottan erkölcsös, bizalomgerjesztő embernek tekinteni. Ennek ellenére én igyekszem a lehető legtiszteletteljesebben beszélni vele és annak ellenére, hogy ő kapásból letegezett, magázódva válaszolok neki. Az én stílusom már csak ilyen. Tisztelem az embert mindenkiben, lett légyen bármilyen. És azért bízom benne, hátha tud valamiféle információval szolgálni a húgomról, aki Isten tudja, milyen társaságba keveredhetett az elmúlt egy évben.
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Szomb. Május 28 2016, 23:30
Ez is ritkaság, van egy pikantériája a dolognak, hogy egy szűzies (szűz?) szőke bige sétáljon be és hűljön el a látványtól. Ez a 21. század, ma már nem tabu a szex, nyíltan fel lehet vállalni, nem kell elkendőzni. Legalább is, egyre kevesebb helyen és dolog kapcsán. Éppen ezért mulattat mindig egy ilyen megbotránkozó tekintet, főleg ahogy a bikinis lányt nézi. Jöjjön vissza 11 után, akkor bikini se lesz. Hajnali kettőre már meztelen, de addigra kerül bele pia, nem mondom, hogy nem. Szerintem az alkohol ennek a kis madárkának is feloldaná a gátlásait, hamarabb vetkőzne, mint gondolná. Még magázódik is, teremtőm. Egy ilyen helyen kész vétek, de legyen... nekem nincs ellenemre, ha túl alpárinak véli pertu nélkül a tegeződést. -Áh, szóval Kimberly. Hm... Látszik végiggondolom, simogatom közben az állam, ismerek-e Kimberly nevű lányt innen. Persze lehet itt épp Jessica hercegnő a neve vagy bármi hasonló fantázianév. Vagy barátnője, vagy rokona. De inkább rokon. Megnézem a vonásait, semmi ismerős. -Én gyakran járok ide a srácokkal biliárdozni, de Kimberly nevű lányra nem emlékszem. Kérdezze meg Jimmyt is, ha úgy gondolja, de szerintem azt fogja mondani, vagy nem ezen a néven dolgozik itt vagy nem dolgozik itt ilyen lány. Válaszolom neki őszintén, mert noha kedvem lenne kissé riogatni, de úgy döntök, nem lenne elég vicces a reakciója. -De ha leírja, megkérdezem az egyik lányt, Ők nagyon jól ismerik egymást. Kívül-belül... de a lányoknak sem könnyebb ez a munka, mint a férfiaknak, pontosan tudom, hogyan működik, védik egymást az idegenek elől, főleg a rokonok elől, ennek a lánynak nem fognak mondani semmit. Én egy vagyok közölük, nekem talán elmondják. -Miért keresi? Ha itt dolgozik minden bizonnyal roppant bosszús lesz a hölgy, hogy utána jött. Kevesen vállalnak ilyen munkát puszta szórakozásból. Ez tény, a rideg valóság. Nem kell neki a szent fazék duma kísérve a hegyi beszéd körettel, nincs is annál idegesítőbb.
Természetesen nem élek burokban, tisztában vagyok vele, hogy léteznek olyan helyek, mint ez is itt, de nem tudom nem elítélni és önszántamból biztosan nem is léptem volna át ennek a fertőnek sem a küszöbét. Nem arról van szó, hogy a meztelenséget vagy a szexualitást magát elítélendőnek tartanám, de az a véleményem, hogy az ember teste egy műalkotás, amit Isten a saját képére teremtett, nem lenne szabad árucikket csinálnia belőle senkinek. Ennél több tiszteletet érdemel. A szeretkezés is gyönyörű dolog, de csak ha két olyan ember adja egymásnak a testét, akik tényleg szeretik és tisztelik egymást. Akkor a szerelem legteljesebb és leggyönyörűbb kifejeződése. Nem állatiasan, ösztönszerűen űzve. Én sosem lennék képes ilyesmire. Megtartom magam annak, aki majd életem párja lesz. Emiatt nem is tudom megérteni, hogyan hódolhat valaki efféle szórakozásoknak. De nem is ezért jöttem most ide, igyekszem hát úrrá lenni a döbbenetemen és az engem az útból arrébb húzó férfitól a húgom után kezdek érdeklődni. Látom rajta, hogy gondolkozik és kezdek reménykedni benne, hogy talán tud róla valamit, de végül nemleges válasz érkezik tőle. Bár ahogy folytatja a mondandóját, az sehogy sem tetszik nekem. Meggyőződésem, hogy rossz irányba tapogatózik. Kimberly nem dolgozhat itt! Az még tőle is sok lenne. Egyébként is, ha nem is nagy összeget, de a szüleink rendszeresen utalnak neki a számlájára. Csak nem vállalt némi pluszpénz reményében munkát egy ilyen helyen! Ilyen mélyre még ő sem süllyedhet! Ugye nem?
- Köszönöm szépen, igazán nagyon kedves. Vékony, viszonylag magas, hosszú szőke hajú lány. Általában fekete, szakadt ruhákban és magas sarkú vagy talpú cipőkben jár. Erősen szokta sminkelni magát. És... elnézést, de... női vendégek nem szoktak megfordulni ebben a... bárban? Kétlem, hogy dolgozni járna ide... - kérdésének megfelelően leírom Kimberlyt, amennyire tudom, de utána óvatosan, a szavakat keresve próbálok tovább tájékozódni. Ha a húgom jár is ide, talán mégsem dolgozni. Legalábbis tényleg bízom benne, hogy így van. Adná az ég, hogy ez az egész csak valami félreértés legyen!
Látom egyre inkább kétségbeesik, hogy nem tudok semmit, esetleg mást is meg kell kérdeznie ezen a fertőnek vélt helyen, ki tudja, ha beljebb jön még a fenekébe is istenesen belemarkolnak. Ohohó, az kellemes látvány lenne, főleg a megbotránkozó arc amit vágna mellé. -Attól, hogy ez a hely egy lebuj, még nem mindenki tapló és modortalan, kedves... Kérdem meg ilyen formán a becses, valószínű keresztény nevét. Mondjuk Mary, a jó öreg szűzanya után... közben leírja ezt a Kimberlyt, de egyáltalán nem rémlik vagy épp több tucat rémlik fel. -Nos, természetesen járnak női vendégek is, kísérve valakit, vagy épp biliárdozni, dartzozni. No meg, ha a kedves Kimberly örömét leli a hölgytársaságban, akkor szintén remek hely ez Neki. Somolygok, mert leszbikusok is előszeretettel jönnek ide. -Azért ennyire sűrűn nem járok, hogy tudjam, de jöjjön, kérdezzük meg a tulajt. Meghívhatom egy italra? Üditő is van. Nyugtatom meg szent lelkét, nem kell tüzes vízzel porlasztania makulátlanságát, van kóla is, példának okáért. -Jimmy, mostanában jár ide a hölgyhöz hasonló korú csaj a barátaival? Hmm... olyasmi külsőre mint Ő, csak erősen sminkelt, kihívó öltözet... Kérdezek rá, ha kért valamit inni a hölgy, akkor azt is mellé teszem a mondandómhoz, magamnak kérek még egy konyakot minden esetre. Jimmy magyarázza, hogy sokan megfordulnak erre fele az egyetemisták közül és lehet megfelelő egy ilyen leírás sok lányra, név szerint viszont nem ismeri őket ugye, így nem tud segíteni. -Elvesztette a hölggyel a kapcsolatot? Kérdezek rá, mert elég furcsa a mai világban, a telekommunikáció fénykorában, hogy így kelljen keresni valakit.
Minden másodpercet már-már kínszenvedésnek érzek, amit kénytelen vagyok ezen a helyen eltölteni. Felfordu tőle a gyomrom. Így is jóval többet láttam belőle, mint szerettem volna és tartok tőle, ez lehet még sokkal rosszabb is, ha sokáig időzöm itt. Szeretném gyorsan letudni az egészet. Megtudni, hol találom Kimberlyt és távozni innen, amint lehet. - Kelly… Kelly Evans… - kicsit zavarba jövök a szavaitól, még talán enyhén a pír is elfutja az arcomat. Még kezet nyújtani is elfelejtek, vagy visszakérdezni, hogy őt hogy hívják. Pedig nem vagyok én ilyen modortalan, távolról sem! Viszont úgy fest, a viszolygás túlzottan kiülhetett az arcomra és ez zavarba hoz. Bár nem úgy néz ki, mint akit különösebben bántana a dolog, mégis szégyellem magam. Ő is csak egy emberi lény és megvannak az élete problémái, amik ide juttatták őt, ezekhez a szórakozási formákhoz. Egy esendő ember és nekem nincs jogom ítélkezni felette. Talán csak egy olyan eltévelyedett lélek, mint a húgom. Segítenem kellene rajta, nem elítélni. Vagy legalábbis elfogadni, ha segíteni, megmenteni nem is az én tisztem. Próbálok faarccal bólogatni arra, amit mond, jelezve, hogy értem, de a gondolat sajnos ismét megbotránkoztat és nem tudom, kellően leplezem-e. Nem tudom, megkönnyebbüljek-e vagy elkeserdjek. Tény, hogy Kimberlynek már régen is voltak efféle elferdülései, van róla tudomásom, hogy nőkkel is fajtalankodott régen is… ez sajnos igen valószínű magyarázat lehet arra, ha valóban megfordul olykor erre…
- Egy... narancslét elfogadok… ha van itt olyan… - bár nem terveztem sokáig időzni itt és nem állt szándékomban meghívatni magam senkivel, de igencsak kiszáradt a szám valamiért… csak mikor kimondom, mit szeretnék, kapok csak észbe. Nem tudom, mi a kínálata egy ilyen helynek. Talán a kóla biztosabb lenne, de azt a koffeines, szénsavas műanyag italt én nem igazán kedvelem… De már mindegy, amit kimondtam, kimondtam. De legalább ahogy a pulthoz lépünk, a férfi érdeklődik helyettem a pultosnál, ami kicsit megnyugtat. Nincs bajom az idegenekkel, lényegében ő is az, de ezen a helyen minél kevesebb emberrel kell kommunikálnom, annál jobb. Tényleg próbálok előítéletektől mentesen nézni rájuk, de nem igazán megy. - I-igen… úgyis mondhatjuk – válaszolom a férfi érdeklődésére. Végül is ez lényegében fedi a valóságot. Én személy szerint már egy éve nem beszéltem Kimberlyvel és tudtommal a szüleim is csak néhányszor telefonon. Persze felhívhatnám, hogy elmondjam, itt vagy Hollywoodban és találkozni szeretnék vele, de a húgomat ismerve úgy érzem, jobb, ha nem szólok neki, mielőtt személyesen felkeresném. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fog örülni nekem. Viszont így egy ekkora városban kicsit körülményesebb megtalálni. Pláne, hogy mint kiderült, hazudott a szüleinknek arról, hol lakik. Meg még ki tudja, mi másról. Mindezt azonban nem igazán szeretném egy idegen ember orrára kötni. Legkevésbé ezen a helyen.
Nem a legkeresztényibb név, de lehet nem is vallásos, csak szimplán prűd. -Kelly, örvendek, Felix vagyok. A vezetéknevemmel nem terhelem, jelenleg úgy érzem, az is csoda, ha a Felix megmarad Neki. Már épp rendezné vonásait és nem elítélni minden férfit és nőt erre, mikor bejátszom, lehet a húga leszbikus. Az az arc, ahogy kissé elfojtja, de nem megy teljesen, már-már díjnyertes. Meg is érdemel egy italt. -Miért ne lenne? A vodka-narancshoz az kell, de tisztán is iható és kapható mindkettő itt is. Vigyorgok, kérek magunknak inni, még jégkockát is kap a narancslébe. -Úgy is mondhatjuk? Kérdezem aztán, hogy nem tudtam meg túl sok hasznavehetőt a tulajtól és Őt kérdezem, miért így keresi. -Az emberek könnyen menekülnek az alkohol és a dús keblek mámorába, ha nem alakul úgy az életük, ahogy tervezték. De nem teljesen értem, ha a húgod vagy a nővéred, miért nem keresed a barátainál? Bár ők sem fogják kiadni és valószínű szólnak is Neki, de legalább tudnád merre keresd. Mert így, random bárokat meglátogatni... hosszú menet lesz és szerintem nem fogod bírni. Főleg, ha valami motoros helyre tévedsz be, nos... maradjunk annyiban, nem mindenki türtőztetné magát attól, hogy betartsa a személyes tér fogalmát. És akkor még finom voltam, szerintem simán berántanák az ölükbe. Megnézném, hogy milyen fejet vágna a hölgyemény. Azt meg hogy a rokona, nem nehéz kitalálni, ahogy leírta hasonlítanak, a vezetéknevük ugyan az. Közben látom, már így is pár pasi szemet vetett rá, azt méregetik velem van-e vagy sem, bár ez sem akadály erre fele.
Sokszor megkaptam már, hogy a nevem nem passzol az egyéniségemhez, de én ezzel nem foglalkozom. Tény, hogy ahhoz képest, hogy a legtöbb dologban mennyire konzervatív a családunk, nekem és a húgomnak is elég modern neveket választottak. Nem elvadultakat, de aránylag moderneket. Ennek is megvan persze az oka. Azt akarták, hogy érezzük, mi is ugyanolyanok vagyunk, mint mások, semmiben sem kivételesebbek. Nem kiválasztottak vagy szentek vagyunk, akik a többiek fölött állnak, egy vagyunk közülük. Ezért választottak elterjedt, egyszerű, szépen csengő neveket nekünk, úgy tudom. És én ezzel abszolút elégedett vagyok, sőt örülök neki. Ezért büszke is vagyok a nevemre, hiszen a szüleim első ajándéka volt ez nekem. A bemutatkozásom után a férfi is elárulja a sajátját. Igaz, csak a keresztnevét és ki tudja, hogy az is a valódi-e, kinézem, hogy egy ilyen helyen inkább álnéven mutatkozzanak be az emberek, mert nem akarják, hogy kitudódjon a valódi identitásuk. Megérteném. Ki tudja, talán Kimberly is így tesz, ezért nem ismerős senkinek. Nem tudom, mi a módi az ilyen helyeken. Mondanám, hogy sajnos nem tudom, de ezt inkább szerencsének érzem. Minél kevesebb közöm van az ilyen erkölcsi fertőkhöz, annál jobb. Mégis elfogadom a Felix néven bemutatkozó férfi italmeghívását. Egyrészt tényleg jól esik, hogy lehűthetem valamivel a felhevült testemet, hiszen az arcom csakúgy ég itt a szégyentől, másrészt még reménykedem benne, hogy megtudok valamit a testvéremről. Bár egyre haloványabb ez a reménysugaram, ahogy telik az idő és csak fejcsóválásokat és széttárt karokat kapok itt válaszul a neve említésére. Hátha azért, mert rossz helyre irányítottak. Hátha. Nem lenne ugyan jó vicc, mégis valahol még örülnék is annak, ha kiderülne, hogy felültettek és Kimberly soha az életben nem tette még be ide a lábát. Ahogy nekem sem kellett volna. Mégsem távozhatok még, feszengjek bármennyire ennek az idegen férfinak a társaságában. Ezen az sem segít, hogy a teremben lévő többi férfi cseppet sem diszkréten mustrálgató tekintetét is magamon érzem folyamatosan. Szinte vetkőztetnek a tekintetükkel és ettől finoman szólva is kényelmetlenül érzem magam.
- Nos... nem igazán ismerem az itteni barátait... Nincs más választásom, mint kutatni utána.... - kelletlenül fészkelődök ültömben, le sem tudnám tagadni, hogy kínosan érzem itt magam. Ennek ellenére kényszerítem magam, hogy tartsam a szemkontaktust Felixel. Bárhogy küzdök azonban, nehezen préselek ki magamból bármi értelmeset. Zavaromban inkább a számba veszem a szívószálat és nagyokat kortyolok a jéghideg narancsléből, ezzel is kicsit igyekezve indokolni a hallgatásomat. Nem igazán tudom, mi többet mondhatnék még egy ilyen fickónak, mint ő, egy ilyen helyen.
Próbálom kifaggatni ezt a lányt, ugyan mit keres errefele, ahol erkölcsös ember be nem teszi a lábát. Kiderül, hogy a lánytestvérét keresi, de mivel épp nincs itt, nehéz megmondani amúgy valóban ide szokott-e járni. Elég nehezen nyög ki bármit is, mert annyira feszült, talán még rémültnek is mondható, hogy a gondolatai is összeakadnak. A narancslé valamelyest lehűti, de a közeli férfiak mustrálása miatt a helyzet változatlan marad. Nos, ha valaki megrontja ezt a lányt vagy én leszek vagy senki, ez is biztos, ennél önzőbb vagyok, mintsem holmi jött-menteknek kiadjak egy ilyen finom falatot! -Azt sem tudod hol lakik? Hol dolgozik? Hol tanul? Valahonnan megtudtad, hogy erre fele csámborog, nem de? A feszengését látva aztán sóhajtok egyet és körbenézek újra, valamivel közelebb hajolva mondom tovább halkan a mondandómat. -Nos, Kelly, maradjunk annyiban, hogy a testvéred nincs itt, feltehetőleg nem is jön. Elkísérlek egy darabon, ha azt hiszik velem vagy, talán nem kötnek belénk. Biliárdozni máskor is tudok. Már ha észreveszik valaha is, hogy ott sem vagyok, már most spiccesek. Mondom neheztelően, mert ahogy odanéztem mennyire hiányolnak, azt kellett tapasztalnom nem eléggé, ami erősen sérti a nem kicsi egomat. Ha megitta az üdítőt - ami ilyen nagy és sűrű kortyolgatási arány mellett vélhetőleg hamar bekövetkezik - akkor felállok és intek a fejemmel, jöjjön. Persze, ha nagyon kardoskodik, hogy maradjak maradok, de nem garantálom, hogy az a pár fazon is így tesz majd.
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Pént. Aug. 19 2016, 02:11
Felix &Kelly
Úgy hiszem, nem jó helyen járok. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Az legalábbis biztos, hogy Kimberlyt nem ismeri itt senki, vagy legalábbis úgy tesznek. Talán így a legjobb. Fölösleges is itt tovább időznöm. A hideg kiráz ettől a helytől. A lehető legrosszabb értelemben. Nincs értelme itt vesztegelnem tovább és én tényleg nem szeretnék a szükségesnél egy perccel sem tovább itt maradni. De a Felixként bemutatkozó férfi kérdéseire még illőnek érzem válaszolni, már csak azért is, mert ő volt az egyetlen, aki legalább valamelyest segítőkésznek mutatkozott, még ha érdemi információval ő sem tudott szolgálni és még egy italra is meghívott. - De, azt tudom, hogy a Francesre jár - válaszolom a lehető legrövidebben. Minek ragozzam ennek az idegennek? Hogy úgy tudtam, a kollégiumban lakik és csak mikor odamentem, vált számomra egyértelművé, hogy a húgom már megint hazudott a szüleinknek, hiszen sosem lakott ott és így csak Isten tudhatja, hol húzta meg magát az elmúlt egy évben. Remélem azért nem valami kuplerájban él. Bár ez után a hely után már a legrosszabbra is fel vagyok készülve. Legalábbis azt hiszem.
- Hát... köszönöm... - gyorsan, szinte egy húzásra megiszom a narancslevemet és már szinte ki is lövök a kijárat felé. Bár nem ébreszt túl sok bizalmat bennem ez a férfi, tény, hogy egyedül elég ijesztő lenne ez a hely az alkoholgőzös, szemérmetlenül mustrálgató vendégekkel. Ráadásul már be is esteledett közben, ez pedig nem a legjobb környék. Felixel legalább már néhány szót váltottam. És végül is a maga módján kedves és segítőkész volt velem eddig. Azt hiszem. Valami mégis nyugtalanít benne, bár nem tudnám meghatározni, mi az. Persze lehet, hogy csak az előítéleteim mondatják ezt velem. Mindenesetre nem ellenkezek a társasága ellen, így valószínűleg követni is fog, ahogy megindulok a kijárat felé. Mert vele vagy nélküle, de én távozni akarok innen. Méghozzá most rögtön.
Tárgy: Re: Eltévedtél? - Kelly-Felix Pént. Aug. 19 2016, 22:34
-Ó, a Frances? Valóban? Fotóművésznek tanul ott az egyik közeli barátom. Ha gondolod, Reevent meg tudom kérdezni, tud-e valamit a testvéredről. Bár nem garantálom, az az egyetem elég nagy. Csillan fel a szemem az intézmény említésénél, mert jó hely az, bár nekem nem lett volna megfelelő, lévén festőművész szakirány nincs (még). Aztán mivel látom, hogy menne, valamint engem sem hiányolnak kellőképpen, ahogy elvárnám az asztaltól, így felajánlom elkísérem egy darabon. Valószínű velem jobban jár, mint azzal a pár másikkal. Persze ki tudja, tudok én annyira romlott lenni mint a másik többi együtt véve. De mégis mulattat, hogy a lány felhajtja a narancslevet, mintha legalább egy vodka lett volna tisztán és már megy is kifele. Követem, intek a tulajnak, hogy jövök még. Kinn már besötétedett, neonfénybe öltözött a város. Imádok este a belvárosban sétálni! Jobb is lesz a kedvem, most még a szmog szint is tűrhető. -Merre fele? Én a keleti közkórháznál lakom a Lincoln Parktól nem messze. Jaj ne legyél ennyire feszült, már kinn vagy, élvezd az éjszakai várost! Ilyenkor indul be igazán az élet errefele. Megyek mosolyogva mellette, érdekel mennyi idő kell Neki, hogy kiheverje, amit benn látott. Nekem természetes közegem az előző is és az utcák is ilyenkor, bár szerencsére sosem kellett árulnom magam ilyenkor, ilyen körülmények között. Ellenben nagyon is megihletett már párszor ez a hangulat, ami a városból árad esténként.
- Azt nagyon megköszönném. Bár Kimberly webszerkesztést tanul, vagy valami ilyesmit, ha jól emlékszem… - nem fűzök hozzá nagy reményeket, hogy bármi is kiderüljön ezen a módon, egyrészt mert az egyetem elég nagy, ahogy ő is mondja, így kétlem, hogy pont lenne egy közös ismerősük, másrészt meg azért, mert én nem szándékozom ezzel a férfival még egyszer beszélni. Szinte kizártnak tartom, hogy bármi elérhetőségemet megadjam neki vagy megmutassam, hol lakom. Annyira egyáltalán nem bizalomgerjesztő ez az alak. Bár lehet csak a találkozásunk helye miatt gondolom így… - A közkórház felé jó lesz akkor. Onnan már egyedül is hazajutok, köszönöm – válaszolom gyorsan. Majdnem kiszalad a számon, hogy úgyis ott dolgozom, de időben visszafogom magam. Valamiért nem akarok semmi olyat elárulni ennek a férfinak, ami alapján megtalálhat. Talán túlzottan bizalmatlan vagyok, de ösztönösen cselekszem így. Túl nagy még bennem a viszolygás az előbbi hely miatt.
Megjegyzése második felére nem igazán tudom, mit mondhatnék. A város tényleg szép az éjszakai fényeiben, de ez a bűntanya a szórakozóhelyekkel és a benne időző, egyre ittasodó közönséggel nagyon nem az én világom. Igyekszem szaporázni a lépteimet, hogy minél előbb számomra is kényelmesebb terepre érjünk. Na meg, hogy ez a kényszerű együtt töltött idő is véget érjen ezzel a Felix nevű férfival. Kicsit kínos a csönd kettőnk között, de nem igazán jut eszembe semmi, amit mondhatnék neki…
-Nem jelent semmit... vannak közös órák, no meg ha esetleg véletlen nem jár be a kisasszony, akkor Reeven sem láthatja, nem igaz? De ez esetben... Keresem meg a kis zsebnoteszom, hogy fellapozzam és odanyújtsam Neki egy apró ceruzával egyetemben. -Írd bele a testvéred nevét meg amit gondolsz, hogy segít Reevennek megismerni, meg a neved és a számod vagy emailed és akkor írok, amint kifaggattam az uraságot, vagy Ő a többieket. Ennyit megtehetek, ha meg nincs kedvem, elfelejtem és kész. Bár ha mégis találnánk valamit akkor a lekötelezettem lenne, az pedig mindig szórakoztató! Persze lehet hiába nyújtom a papírt és a ceruzát, nem fog írni semmit, meglátjuk. -Ha ismerős vagy arra, jól van. Túl gyorsan rávágta, így vagy gőze sincs merre megyünk vagy pontosan tudja, mert dolga van arra fele. Érdekes, apró mosoly játszik a számon, de vállat vonok, megyek mellette. Magasságom miatt nekem elég hosszúakat lépni, de nem kell sietősen tennem. Érzékelem, hogy feszélyezi a csönd, de beszélgetni sem akar. Meg kéne lovagolni ezt az állapotot, valami szórakozás nekem is jár. -Te elítélsz engem? Kérdezem, először az eget nézve, amin persze egy darab csillag sincs a fényszennyezettség miatt, majd egyenesen rá, vajon mit szól mindehhez. Nem nehéz kitalálni, hogy elítéli a helyet, ahonnan jöttünk és viszolyog az ottani emberektől is, márpedig engem ott talált meg. Ha tudná árulom a testem, sőt, meleg vagyok, lehet keresztet is vetne rám! Hahaha, szerencsére nem vagyok olyan fajta, hogy a bigott emberek véleménye érdekeljen. Egyelőre az érdekel, emiatt lenéz-e vagy sem.
Zavartan, kissé tétován veszem el a felém nyújtott noteszt. Tényleg nem gondoltam, hogy valaha újra beszélni akarnék ezzel a férfival. Végtére is mekkora az esélye, hogy valóban tudna bármit segíteni? De egyrészt nem szeretnék modortalannak tűnni, másrészt, ha mégoly csekély is, de van rá némi remény, hogy az ismerőse tud valamit a húgomról és nekem tényleg szükségem volna minden elérhető információra, ezért végül rövid hezitálás után leírom Kimberly teljes nevét, röviden jellemzem a külsejét, öltözködési stílusát, ahogy a bárban is tettem, valamint azt, hogy a Francesre jár webszerkesztő szakra és egy rockbandában énekel. Legalábbis ha nem tévedek. Bár már nem lehetek biztos semmiben, de hátha ezekkel nem vezetett meg és nem állt be olyan eget rengető változás sem. Végezetül a saját nevemet és a mobilszámomat is odaírom alá. Végtére is mi baj lehet? Ha a fickó egy zaklató volna, legfeljebb letiltom a számát. Vagy legvégső esetben számot cserélek. De talán tényleg túlzottan előítéletes vagyok. Mégsem tudok szabadulni ezektől a gondolatoktól, ahogy udvarias mosolyt az arcomra erőltetve visszaadom neki a noteszét, miután végeztem mindezzel és megyünk tovább egymás mellett. Feszélyez a csönd, de nincs mondandóm. Aztán ő szólal meg és egy pillanatra talán még levegőt venni is elfelejtek. Ennyire feltűnő volna? Kicsit el is szégyenlem magam. Nem Istennek tetsző viselkedés az ilyesmi. Hiszen ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette? Ez az Úr dolga, nem az enyém. Én is csak ugyanolyan esendő ember vagyok, mint ő, végtére is. És nem ismerhetem az élettörténetét, nem tudhatom, mi juttatta oda, hogy efféle élvezeteknek hódol. De nehezen megy túllépnem mindazon, amit ott, azon a helyen láttam... Tényleg csak remélni tudom, hogy Kimberly valójában nem jár oda... - Én... bocsánat csak... szóval nem igazán jártam korábban efféle helyen és... elég távol áll tőlem a szórakozásnak ez a módja... - Ez persze nem válasz igazából a kérdésére, csak hebegek-habogok összevissza, de jobbra nem futja tőlem. Tényleg nagyon zavarba hozott a kérdésével.
Látom rajta mennyire bizonytalan, megadja-e a kért információkat vagy sem. Elég sokat körmöl, de az csak jó, nem olyan egyszerű megtalálni valakit, egy egyetemen sem, nem hogy a városban! Mikor visszaadja beleolvasok. -Rockbanda? Azokat Reeven ismeri, Ő is zenél. Biccentek, elteszem, ha tényleg zenél a lány, akkor elég valószínűnek tartom, hogy hallomásból ismeri legalább. Csöndben és komótosan sétálunk, ami alapjáraton nem zavarna, szeretem a csöndet is, elég a város zaja, na de mi lenne abban a móka azok után, amit tapasztaltam Vele kapcsolatban? Semmi! Fel is teszek egy kínos kérdést, mert erre az emberek nem bírnak értelmesen válaszolni, hacsak nem olyan szókimondóak, mint a magamfajta, de akkor rég nem ilyen lenne a kialakult légkör. Látom is, ahogy bennreked a levegő a tüdejében és hirtelen azt sem tudja mit kellene reagálnia. Elnyomom a rám törő mosolygást és komolyan nézek rá, várva a választ. -Kedves Kelly, ha nem mondod, magamtól bizony sosem jövök rá! Vigyorodom el, mert mi ez a válasz? Vaknak tűnök tán? -Persze nem válaszoltál, de sejtem miért, ez is egy válasz. De milyen szórakozásra gondolsz? Van ott pár fajta. Az ivás? A biliárdozás? A szép nők nézegetése? Mert ez nem bordély, remélem nem keverted össze, gondolom olyanban sem jártál még. Mosolygok kajánul, nem bírom elképzelni, ahogy bemegy és kér magának egy legényt éjszakára! Pedig mennyire szórakoztató lenne!
Alapvetően tényleg úgy terveztem, hogy igyekszem minél hamarabb megszabadulni ettől a fickótól és az életben nem látom többet. Viszont Kimberly megtalálásához minden segítségére szükségem van, nem lökhetek el magamtól egy potenciális lehetőséget, legyen az mégoly csekély is. Persze egyszerűen fel is emelhetném a telefont, de úgy hiszem, jobb, ha személyesen lepem meg a húgomat valami módon, különben csak lerázna. Ezért némi hezitálás után végül nekiállok részletesen leírni mindent, amit ez a Felix nevű férfi kért és még elérhetőségként a mobilszámomat és a teljes nevemet is odaírom a végére, mielőtt visszaadnám neki a noteszét. Látom, hogy átfutja az általam írtakat. - Tényleg? - kicsit felragyog az arcom. Talán mégsem olyan reménytelen a helyzet. Persze nem szabad túlzottan beleélnem magam. Végtére is fogalmam sincs, tényleg játszik-e még valahol. A zenekara nevét meg végképp nem tudom, pedig ebben az esetben az gondolom hasznos lenne. Mindegy, azért a remény hal meg utoljára. Gondolataimat egyébként is eltereli Felix következő, váratlan kérdése, amivel megtöri a csendet. Igencsak zavarba hoz vele és hirtelen csak össze-vissza hebegek-habogok, amin mintha ő még szórakozna is. Vagy csak a csalódottságát leplezné amiatt, hogy úgy érzi, elítélem? Nem mintha nem volna ebben igaza sajnos. Isten lássa lelkemet, én tényleg próbálok nyitott szívvel közeledni mindenkihez, de én is csak esendő ember vagyok, nem mindig sikerül az ilyesmi. És nem szégyellem eléggé magam, még fokozza is ezt azzal, ahogyan folytatja. - Tudom, de... Ez akkor sem illő dolog... - a bordélyház említésére még a hideg is látványosan kiráz. Ha van hely, ahová soha be nem tenném a lábam, akkor az egy olyan intézmény. A bűn melegágya. Bár inkább szánom azokat, akik arra a létformára kényszerülnek, hogy a testüket bocsássák áruba, mint megvetném. - Bocsássa meg a szemtelenségem, de Ön miért jár ilyen helyekre? Mi élvezetet talál ebben? - nem akartam feltenni ezt a kérdést, valószínűleg a zavarom miatt bukik ki belőlem. De ha már kimondtam, nem szívhatom vissza. Meg végül is ennél kellemetlenebb helyzetbe ma már úgysem kerülhetek. Legalábbis azt hiszem.
-Igen, Reeven dalszövegíró és énekes. Már részben, de az egyetemen is mintha zenélt volna már másokkal, szóval lehet ismeri a Húgod. Nem biztos, de ha mást nem, tudja kit kell kérdezni. Nem hazudok, hiába szoktam, komolyan úgy hiszem, hogy Reeven tud segíteni. Más kérdés én akarom-e majd, hogy segítsen, de ez részletkérdés. Inkább előbb szórakozom kicsit, némi leckét is adva ennek a kislánynak, hogy nőjön fel a világhoz, nem árt. Először azzal, hogy nem ül ki rá ennyire nyilvánvaló módon az elítélés, mert egy magamfajta pont lesz.rja, de mások, érzékenyebb söpredékek lehet kevésbé kegyesen büntetik, mint most én teszem. -Illő? Kit sértek meg ezzel? Az alkohol készítőket? A billiárdból van világbajnokság is. Vagy a csinos nőkre gondolsz, akiknek ez a munkája és ebből tartják el magukat? Illő... érdekes megfogalmazás. Vagy az égiek néznek csúnyán? Szerintem csak irigykednek, ha hallják mennyire jó tud lenni egy ilyen este. Vigyorgok, ateista vagyok, semmilyen bűntudatom nincs, ha kiparodizálok egy vallást, bár óvatosan szoktam az ilyesmit, mert a hitet, önmagában, nem szoktam lenézni. A valamibe vetett hit viszi előre az embereket, bírja őket cselekvésre. Aztán csak nevetek kicsit, de inkább azért, mert végre egy őszinte kérdés! -Hogy én? Több okból. Szeretem a billiárdot, kedvemre van. Jó ott a wishky, nem vizezik fel. Több haverom is kedveli azt a helyet, mert szépek a nők, normálisak és annyit flörtölnek amennyit akarnak. Ez tény, én is remekül elvagyok ott pár lánnyal, de nem elég vevőbarát ez a hely, nincsenek férfiak a táncosok között, így nem elég nyitott a vendégek felé. Mi van a nőkkel és a melegekkel? És nem a leszbikusakra gondolok. Vigyorgok, szórakoztat, hogy erről beszéljek Neki, emiatt sajnos nem tudom mennyire vesz komolyan, pedig nincs ferdítés abban amit mondtam. -De az igazi válasz az, hogy szeretek élni, szeretem kiélvezni azt, hogy fiatal vagyok és életerős, hogy szeretem a szexet és a flörtöt. Szeretek inni is, bár a részegséget kerülöm, nem szeretem, ha nem tiszta a fejem. Táncolni is szeretek, de annyira nem tudok, ez is igaz. Szeretem az éjszakát, mert az éjszaka nem ijesztő Kelly, csak ha nem mersz nyitni egy kis élvezetre, ami egészséges és normális. Könyvet olvasni reggel is tudok. És minden hasonló egyéb tevékenységet, amit valószínű nem tart megvetendőnek. De érdekel vitába mer-e szállni velem és ha igen, milyen eszközzel teszi, mire hivatkozik majd, mivel érvel. Érezni engem nem feszélyez semmi, nem is sértett meg, nekem ez szórakoztató eszmecserének ígérkezik.
- Köszönöm a segítségét - ezt tényleg őszintén mondom. Nem tudom, tud-e valóban bármilyen információt szerezni a húgomról, de már ennek a többé-kevésbé reális lehetősége is bizakodással tölt el. Ha nem ott találkozom ezzel a férfival, ahol, talán még szimpatikusnak is tartanám. Így azonban nem tudok ettől teljesen elvonatkoztatni. Legalábbis ezzel tudom csak magyarázni a kellemetlen érzést, amit a társaságában tapasztalok. De igyekszem ezt nem mutatni. Végül is lehet, hogy csak én vagyok túlzottan előítéletes. Pedig semmi jogom ítélkezni, pálcát törni senki felett. Én is csak ugyanolyan ember vagyok, mint ő. De a szórakozási formájával, a világnézetével sehogy sem tudok azonosulni. Nem is bírom megállni, kibukik belőlem egy kérdés, amit talán jobb lett volna, ha magamban tartok. Csak zavarba hoz, még inkább. Ráadásul a férfi úgy tűnik, még jól is szórakozik rajtam és nevetve ad igencsak bő lére eresztett választ, ami bőven tartalmaz sok dolgot, amit én még csak a számra sem vennék. Hirtelen bennem is szakad a szusz és nem is tudok megszólalni sem. Ez a férfi szemmel láthatóan nem érti, mennyire züllött életmódot folytat. Alkohol, paráznaság, arról nem is beszélve, hogy azt nehezményezi, hogy fajtalanságra nem található meg ott a megfelelő közeg. A húgomnak is voltak ilyen ferde elhajlásai, amikor nőkkel is összefeküdt, de bízom benne, hogy ez csak pillanatnyi lázadás volt és azóta kinőtte vagy ilyesmi. Hogy vetemedhet valaki ilyesmire? Kiárusítani, mérgezni a testét és a lelkét... Meg is rázkódok kicsit a gondolattól, ezt nem tudom leplezni. - Azt hiszem, hogy nekem egészen mások az elképzeléseim a kellemes időtöltésről, mint Önnek - válaszolom végül lassan, alaposan végiggondolva minden szót. Nem szeretnék újabb meggondolatlanságot kiejteni a számon. Kétlem, hogy meg tudnám téríteni ezt a férfit itt és most a szentegyháznak, igyekezzek akárhogyan, ezért inkább nem mondok többet. Azzal valószínűleg amúgy is csak még nagyobb bolondot csinálnék magamból a szemében, mint amilyennek már most is tarthat.
Biccentek, majd meglátjuk mi lesz, egyelőre csak ennyit ígérhetek a Húgával kapcsolatban. Az viszont nyilvánvaló, hogy elítél azért amiért szórakozom, amiért élek, hogy így élek, de semmit sem tud rólam, ez csak a jéghegy csúcsa, ami miatt végképp szórakoztató. Ahogy kifejtem a nézeteim minden leolvasható az arcáról, hacsak az idő tört része alatt is mutatja azokat, mert próbálja elnyomni. Nos, eléggé ismerem ahhoz az emberek ahhoz, hogy előttem ne maradjon titok, a java legalább is. Persze azt nem tudom eldönteni lenéz vagy lesajnál, bár utóbbit sosem értettem, mire fel, végtére is Ő az, aki nem tudja mit hagy ki csak mert hisz valami Istenben és megvon magától minden jót, minden igazi élvezetet. -Nem feltétlen, kedves Kelly. Lemerném fogadni, szeret olvasni, szereti a zenét, a kellemesen kifinomultat, melyben igazi hangszerek vannak és nem csak a húrokat tépik például és ordítoznak. Szerintem szereti a finom, jó ételeket és a nagy sétákat is. Vagy hogy mást ne mondjak, egy kellemeset beszélgetni egy kedves ismerőssel vagy baráttal. Tévednék? Fejtse csak ki, halljuk! Úgy se sietősen sétálunk, akkor miért ne? Érdekel, bár belül elszomorít, hogy nem egy vitatkozós fajta, pedig mennyire jól egymásnak lehetne feszíteni az érveink és ellenérveink. Vagy lehet csak tudja, ha legbelül is, hogy nekem van igazam, így nem tud vitatkozni velem. Egy jó szex szebbé teszi az ember napját, ha nem az egész hetét, vagy némi túlzással az életét? Ohm, ki tudja, ki tudja.
A helyzet egyre kellemetlenebb. Nem tudom igazából megmondani, hogy az ellenszenvem, a gyanakvásom tényleg Felix kisugárzásának szól, vagy a helyzetnek, amiben megismertem. Mert tény, hogy nehezen vonatkoztatok el tőle. Nem szabad ítélkeznem persze, nem tudhatom, mi vezetett oda, hogy efféle helyeken találja meg a szórakozást, de tény, hogy én sehogy sem tudok azonosulni mindezzel és a hideg kiráz a gondolatra, hogy a húgom esetleg szintén ilyen formában érzi jól magát. Sajnos nem is tartom elképzelhetetlennek. Az ilyen helyek a bűn melegágyai. Azon azonban, aki nem akarja, nagyon nehéz segíteni, ezt a testvérem példájából is tudom. Akkor hogyan is menthetném meg ennek a férfinak a lelki üdvét? Igyekszem hát inkább megmaradni a tartózkodó udvariasságnál. Még akkor is, ha biztos vagyok benne, tudja, mi a véleményem, mert sajnos nem mindig sikerült jól lepleznem, főleg ott abban a bűnbarlangban. - Igen, így van... De bocsásson meg, nem egészen értem az összefüggést... - bár tényleg próbálok visszakozni, Felix mintha direkt provokálni akarna. Bosszúból tenné? Vagy csak én képzelem be az egészet és szimplán csak érdeklődne, hogy megtörje a csendet? Már magam sem tudom. Az idegességem miatt nehezen tudok összeszedett maradni, így pedig akár ostobának is tűnhetek a szemében. Nem szeretem az ilyet, de nem igazán tudok ellene tenni. Nem feltétlenül rossz ember ő, persze, de úgy tűnik, elég nehezen értünk egyet bármiben is. Nagyon mások vagyunk, ez nem kétséges. De ami még rosszabb, hogy elég megfejthetetlennek is tűnik számomra, nem bírom követni a gondolatmenetét. Jobb lenne, ha minél hamarabb odaérnénk a kórházhoz és elválnának útjaink, mielőtt még kínosabbá válik számomra ez az egész. Már ha ez még lehetséges. Kellemetlen, hogy még eltart az út egy darabig addig. Csak ennél rosszabb már ne legyen!
A helyzet egyre kellemesebb. Látom, hogy nem bír leadni az előítéletéből, de ez engem csak szórakoztat. Ő nem ismeri az én világom, én pedig ismerem az övét - csak nem tartom normálisnak. Persze gondolom Ő ezzel ugyan így van.
-Nem? Arra utaltam, hogy ezeket a tevékenységeket én magam is szeretem, nem csak kegyed. Ebből egyesen ágon kikövetkeztethető a cáfolatom, miszerint egyáltalán nem teljesen mások az elképzeléseink a kikapcsolódást illetően. Sőt, tovább merészkedem! Mivel ennyi közös dolog akad, lehet még több közös akadna, ha kicsit jobban nyitna a könnyedebb erkölcsű dolgok felé. És nem kell rögtön szívbajt kapni, csupán arra gondolok elmehetne koktélozni egy este a barátnőivel vagy a húgával és becsípni, majd hazasétálni és akkor ki is józanodik. Vagy elmenni egy diszkóba táncolni, ahol legális és normális a néhányszori összesimulás hölgyekkel vagy urakkal, mert akkora a tömeg és hullámzik az egész terem, mint a tenger. Idézem Ericet, mert Ő egyszer így írta le nekem és valóban van benne valami. -Tehát ezek ártatlan dolgok, de hordoznak izgalmat, lazítanak a szigorú erkölcsökön és kellemesek. Másképp véli? Noszogatom erősen, hátha beadja a derekát legalább beszélgetés szinten, mert most annyira feszült, hogy szinte kizár maga mellől - érzetre legalább is ilyen.
Nem gondoltam volna, hogy a húgom utáni kutatás ilyen kellemetlen helyzetbe sodor. Nyilván, ha tudtam volna, milyen helyre küldenek, sosem megyek oda. Esetleg akkor, ha tényleg megtalálhatom ott a testvéremet. Bár nem tudom, milyen első találkozás lett volna annyi idő után... Jobb így. Legalább némi reményem van arra, hogy egy félreértés vagy egy rossz vicc volt az egész és Kimberlynek semmi köze ahhoz a helyhez. Bár őt ismerve nem is tartom kizártnak, hogy efféle szórakozásnak hódoljon. Sajnos. Azonban azon már nem változtat, hogy Felix itt sétál mellettem és abból, amiket mond és kérdez, úgy tűnik, túlságosan leolvasható volt rólam, mit is gondolok az efféle helyekről és annak törzsközönségéről. Pedig ő eddig igazából nagyon is segítőkész volt velem. Nem kellene rosszat feltételeznem róla. Valahogy mégis nyugtalanít, hogy itt van velem. Persze ez lehet, hogy csak a megismerkedésünk körülményeiből fakad, már én sem tudom eldönteni. Ennek ellenére kellemetlenül érint, hogy érzékeli az előítéleteimet. Nem lenne jogom ítélkezni és szégyellem magam miatta. - Fogyasztok néha alkoholt, de csak mértékkel. Diszkóban is jártam már, de nem igazán szeretem azt a zenét, amit ott játszanak - kicsit úgy hangzik, mintha magyarázkodnék, mentegetőznék, pedig ez nem rám vall. De úgy érzem magam, mintha ez a férfi rajtakapott volna valamin, olyan gyengeségemet vette észre, amit nem szerettem volna és ezt váltja ki belőlem. Tőlem szokatlanul nem igazán tudom kezelni a helyzetet. És még milyen hosszúnak tetszik az út a kórházig! Vajon lehet még a helyzet ennél kínosabb?
Hallgatom, de mosolyom szegletében megbújik némi dorgálás is. Mert annyira semmilyen válasz ez, nem cáfol, de nem is erősít meg, igazi nagy könyvből vett kiskapu, hogy kicsússzon a válaszadás alól. Nos, ha nem figyelnék rá, talán fel sem tűnne, de én abból élek, hogy figyelek. Azaz, abból is. -Amikor becsíp az ember van mérték, épp annyit iszik, hogy jó legyen, de ne legyen zavarba ejtő. A diszkót pedig rosszul választotta meg, annyiféle és fajta van, mind más zenét játszik, én például a latinosabb lüktetést szeretem, bár a régi zenéket sem vetem meg. A lényeg, hogy lüktessen az ütem benne. Sóhajtom, mert nem is próbálkozott egy a nő igazán, csak ímmel-ámmal elment, hogy elmondhassa kipróbálta, de szerintem nem is akarta igazán jól érezni magát. Borzasztó. Hogy tudnak így egyesek élni? Hogy nem csavarodik be? Még csak egy jót sem kefél néha, ez is látszik rajta... -Látom nagyon frusztrálom magácskát, mondhatni olyan mintha a kisördög és a kis angyal magyarázna, csak épp a kis angyal elment misére, maga meg itt maradt velem. Vigyorgok kajánabbul, ha látná a saját arcát Ő sem mondana mást szerintem. -Vagy csak egyszerűen arról van szó, nem talál elég méltó beszélgető partnernek, mert én néha napján kocsmázom? Istentelen ember lévén már az is sértő, hogy elkísérem magát? Provokálom, nem vitás, de annyira semmilyen válaszokat ad kínjában, hogy akkor legalább szenvedjen rendesen, erre válaszoljon hazugság nélkül!
Kezdőlap 
Pént. Feb. 14 2020, 20:58 by 
))
