At war with the world - David & Kelly

Kellemes naplementével övezett kora este van és a menetszél enyhet ad a még ilyenkor is magasabb hőmérséklettől, ahogy autóm szeli az utat a kolitól a klub felé, ahol ma este játszani fogunk a bandával, amibe nem is olyan rég teljes jogú tagként bekerültem, nagy örömömre és büszkeségemre. Nem ez a fő hivatásom, nem ez az életcélom, mégis fontos része az életemnek, a szabadidőm egy részét kitölti, tartalmas hobbi. És ha már tartalmas... a klub közelébe érve az utca is mintha "tartalamsabb" lenne, legalábbis tömöttebb, az biztos. Nem kéne, hogy embercsoport álljon az úton, akik szemlátomást táblákat emelgetnek, meg valamit skandálnak, amit nem hallok rendesen az autórádió és a motor alapzaja miatt. ~Remek~ gondolom megforgatva szemeim, majd araszolva igyekszem megfordulni, hogy egy párhuzamos utcából hátulról közelítsem meg a helyet. Végül le is parkolok a klub mögött s a személyzetin bekopogok, hogy beadjam a motyót, amit az autóban hoztam, egész pontosan a hangszerem, majd felhúzom a kocsi ablakát, leállítom a motort véglegesen, zárom a csomagtartót és végül az egész autót. Ugyanakkor nem megyek még be, kezdésig van még pár óra. Igen, jóval hamarabb jöttem le, mert akartam már a koncert előtt kicsit lógni lent, inni egy sört, lazulni, na meg megfigyelni, hogy miféle emberekből áll majd a közönség, miként kell majd hozzájuk viszonyulni, mert ezt a klubot még kevésbé ismerem. De, hogy őszinte legyek, a kinti csoportosulás felkeltette a kíváncsiságom s kíváncsi vagyok, hogy mi az oka. Épp ezért arra veszem rugalmas, lendületes lépteim: megkerülöm a tömböt s igyekszem kicsit a csoportosulás széléről "kibicelni", hogy mi is történik itt. Hamar rájövök, hogy a szórakozóhely a csoportosulás oka és célpontja. Meg valami közeli templomról is mintha szó lenne... - Bocsi! Megkérdezhetném, hogy mi folyik itt? - fordulok egy hozzám közel álló szőkeség felé, aki látszólag a "tömeggel" van. Kérdésemet őszinte kíváncsisággal teszem fel s próbálok mellé még ártatlan képet s vágni, hiszen kezdem sejteni, hogy nem örülnének neki, ha megtudnák, hogy ma este én itt zenélek, mert azt már megértettem, hogy valamiért nem csípik a rockzenénk... szóval ártatlan arc és az öltözködésem se kirívó: egyszerű farmer és egy rövid ujjú kockás ing, aminek zsebébe tolt szárral figyel a napszemüvegem, melyre már szerencsére nincs szükség. Igyekszem nyugalmat sugározni, bár nem örülök annak amit látok, de még a gyanúm nem igazolódott be teljesen. Majd kiderül, mit mond a fiatal szőkeség...

To David

Bár szívemen viselem a köz érdekeit és szeretek segíteni az embereknek, tüntetésekre járni egyáltalán nem az én világom. Néha azonban muszáj vagyok kivételt tenni. Mint most is. Egyrészt azért, mert tudom, hogy az új Bibliaköröm, ahová csak néhány hete csatlakoztam, mintegy "elvárja" ezt tőlem. Másrészt valahol egyet is értek a megmozdulás céljával. Alapvetően egyik zenei irányzatot sem ítélem el, még ha az én ízlésemtől mégoly távol is esik, mindenkinek joga van az önkifejezéshez, de ha mélyen magamba nézek, el kell ismernem, hogy a rockzene az, amivel szemben nem tudok teljesen előítéletmentes lenni. A húgom, Kimberly is állandóan ilyen borzalmas zörejeket (nekem legalábbis annak hatott) bömböltetett a szobájából és ő maga is valami ilyesmit játszó banda frontembere volt (illetve amennyire tudom, még most is az). És milyen mélyre süllyedt... Így ha mélyen a szívembe nézek, abszolút helyeselni tudom, hogy ma itt gyűltünk össze, hogy a templomhoz igen közel eső bűntanya bezárásáért tüntessünk.
A Sátán zenéje. Mondogatták rá a Bibliakörön. És ezt én sem érzem olyan nagy túlzásnak. Nyilván nem szabhatjuk meg, hogy ne létezzenek ilyen klubok, mint ez is, de a templom közelsége miatt igenis jogosnak érzem az igényt, hogy zárják be, vagy legalábbis költöztessék innen el. Senkinek sem jó, hogy az esti összejöveteleket a bömbölő zene teszi tönkre, a reggeli misére igyekezve pedig lépten-nyomon józanodó, vagy még csatak részeg emberekkel találkoznak az idősek, gyerekek is. Ez egyáltalán nincs jól így, mondjon bárki bármit. A hívőknek is joguk van arra, hogy háborítatlanul gyakorolják a hitüket és ne érjék atrocitások őket a templomba vezető úton. Pláne, hogy ez igen könnyen kiküszöbölhető.
Abszolút tudok hát azonosulni ezzel a megmozdulással. Mégsem én állok az élen, nem én skandálom a rigmusokat a leghangosabban, már csak azért sem, mert új tagként ez nem lenne illő, de a tömegben elvegyülve, annak részét képezve, figyelmesen szemlélődve, a jelenlétemmel fejezem ki az egyetértésemet. Márt tart egy ideje a rendezvény, mikor egy tőlem valamivel fiatalabb, egyetemistának tetsző fiú lép oda hozzám és afelől érdeklődik, mi is itt ez a csoportosulás.
- Szia! Persze, ez itt a párhuzamos utcában lévő templom bibliaköre által szervezett tüntetés. Itt ennek a klubnak a bezárásáért... a neve hirtelen nem jut eszembe, de pont itt állunk előtte - magyarázom neki készségesen. A szórakozóhely neve elbizonytalanít egy kicsit, de talán nem is olyan lényeges információ, hiszen itt állunk előtte, biztosan érteni fogja így is, miről is van szó.

☽ credit