Boldog vagyok az este sikerétől, könnyed a piától, bódult attól, hogy Elee itt ül, velem szemben, pedig már egyszer elbúcsúztunk. Őszinteségi játékunk folytatódik, vétó nem hangzik el, és nincs szaladgálás...
Elee egyre kevésbé rejtvény nekem, mégsem érzem úgy, lenne esélyem megközelíteni. Másra vágyunk, nem titok, de most mégis egymás társaságára. Vonz magához, mint a mágnes, miközben úgy tart távol, hozzá ne tapadjak. Ez a kettősség izgalmassá teszi, egyben veszélyessé is. Könnyen megégethetném magm vele, ahogy megégetett korábban is.
Őszintén felnevetek, amikor kiböki, a múltjára emlékeztetem.
- Ne haragudj, ezt úgy mondtad, mintha őskövület lennél- Ezzel persze azt is, én is annak látszom. Ráadásul én ie is ragadtam, míg ő haladt a korral. De aztán olyat mond, egy pillanatra kihagy a szívverésem is.
- Ez nekem is eszembe jutott, igen- húzom mosolyra a szám, féloldalasan. A másik oldalon ott a keze. Finom, meleg, puha.
Mennyit kéne az időben repülni? Mintha azt mondta volna, középiskolában égette meg magát.
- Miattad szívesen visszaforgatnám az idő kerekét- mondom viszonzásul. Valljuk be, jól esett, amit mondott. Ez is csak egy bók, hiszen 6-10 éve éppen nagyobb bajom volt, mint lányoknak udvarolni. Nagyapa halála után minden szabad időmben dolgoztam, hogy megtarthassuk a házat, legyen mit enni, tudjak járni iskolába... Sem időm, se energiám nem volt udvarolni.
- Ah, nocsak... majdnem bedőltem, te is emberből vagy!- amiket felsorolt, az én szavaim is lehetnének. Nem, valóban nem hiteles az ő szájából hallani. Másnak mutatja magát. Ahhoz az Eleehez ezek a jelzők nem illenek. Melyik az igazi?
Beszélgetünk. Kérdez, válaszolok, kérdezek, válaszol. Emberi hangon, néha ugratva egymást. Kissé elvarázsol megint, és a csókjába ismét beleszédülök.
Az együttlét ígérete megint kéznyújtásnyira van, és amennyire akarom, annyira félek is, hogy majd lelép, ahogy szokott, elég egy telefon, sms... Kiszedi belőlem, mire vágyom, és vagyok annyira őszinte, hogy el is mondjam, miközben máris megszabadítom valamitől (ruhadarab a gumi a hajadban? Akkor vetkőztetlek, máris...)
- Ha külön akarsz lenni, nem kell elszaladnod. Tudod, van vendégváró kanapé. Még emelet is, ha más levegőt akarsz szívni, mint amit én...- elnevetem, de tartok tőle, hamarabb eljön ez a pillanat, mint szeretném.
Jó hír, hogy könnyedén kezeli. Jó hír, hogy ismerem, és nem tud meglepni. Legalábbis ezzel már nem. Ha mégiscsak szaladna. A haját imádom, addig játszogatok vele, amíg fel nem állunk az asztaltól, hogy elinduljunk... hazafelé.
A taxiban csöndesebbek vagyunk és nyugodtabbak, mint először. A taxis azonban ugyanúgy méreget. talán ő volt először is? Kinyitom Eleenek a taxi ajtaját, és benyújtom érte a kezem. Igazi úriember vagyok, hát az öltözetem is ezt sugallja, nem? Nem értem a taxisokat. Hova lett a ... diszkréció? Ez is úgy néz Eleere, mintha UFO-t látna. Na oké, oltári nő, még ilyen cuccban is. Nekem is tetszik.
Ha bejutott velem a házba, szabad teret engedek neki. Volt már nálam, ismeri a járást. Nekem be kell néznem a mellékhelyiségbe, nég mindig sok az üríteni való folyadék. És szörnyen szomjas vagyok.
- Iszol valamit? -kérdezem tőle, és ha engedi, belecsókolok hátulról a nyakába, miközben átölelem a derekát.

- Ne izgulj, ezzel nem vagy egyedül- nevetek. Ő és én, a két őskövület!
Meg tudja állítani a lélegzetem, ahogy megérint, ahogy rám néz. Mintha egyetlen rezdülésem is elriazthatná, még levegőt venni se merek.
- Te vagy édes- mosolygok vissza. Negédes szappanoperában érzem magam, de élvezem. Mintha félelmek nélkül bókolhatnék, hiszen ő is valami hasonlót csinál. Nem tudom, hogy hívják, amikor a nő mond szépeket a férfinak. A mi lett volna ha kérdéskör az ő esetében hiábavaló: saját körülményeim figyelembe véve, ha az ölembe hullik se tudtam volna élni vele. És ő is csak játszik, a nevetése elárulja. Aprókat bólogatok, nevetve.
- Ügyes volt, fejlődsz, komolyan!- méghogy bók. Hülyül, mint mindig.
- Szeretnék bedőlni...- kacsintok, értse, ahogy akarja. Elee amúgy is megfejthetetlen csaj nekem.
Fesztelenül csevegünk tovább, jó hangulatban, akkor is, amikor előadom neki (vér komolyan), mire vágyom én vele kapcsolatban. Ha már őszinteség, fene bánja, amúgy is tudja, milyen erősen vonzódom hozzá. Számítok a vétóra, kifogásokra, de meglepően kedvesen reagál.
- Hm, az kevés lesz. Te mezítláb is képes vagy elszökni!- huncut pillantásom árulkodik, csak húzom az agyát. Boldoggá tesz, hogy nem tervez megint faképnél hagyni.

//Nora nem növekszik, hiányzik belőle a növekedési hormon. Csak azért mondom, mert fél évvel később még mindig picike... Ne haragudj, nem tudhattad.//

Kezdem megszokni, hogy minden pasas megnézi Eleet. Igyekszem nem kárörvendő mosolyt villantani a taxisra, hogy lám, ez a lány mégis velem van. Nem tudhatja, hogy a dolog csak átmeneti. Irigykedjen csak. Holnap majd én is irigyelni fogom magam.
Míg én könnyítek magamon, ő Norát látja el egy kis vízzel. Hátulröl ölelem meg, csókolok a nyakába.
- Mitől mentes? Alkoholtól vagy szénsavtól?- kérdezem, miközben magam felé fordítom- Vigyázz, mit válaszolsz, kb 80-as a véralkoholszintem...
Azaz, ha alkoholmentesre voksol, a csókomból sem kaphat. Úgy olvastam, a nyál és a lélegzet útján is bomlik az alkohol. Bakker, ha így van, egy légtérben sem lehetne velem! Gyorsan lekapom. Mostmár mindegy. És ha hagyja, az a gyors csók elmélyül megint. Szeretem az ajkait. Szeretem a nyelvét. Szeretem vele a csókot... Ahhhhh....

Nevetgélünk és poénkodunk, egyszersmind jó elhinni, hogy miattam jött utánam. Olyan eszméletlen szép, akkor is, ha nincs kikészítve az arca, ha nem fedi tökéletes ruha a testét! Elpirulok. Ebbe nem szabadna jobban belegondolni. Ruha nélkül, hát... Hűha, de melegem lett!
- Azt hiszem, inkább nekem van végem. Mint a botnak!- nevetek. Úristen, ez a lány kikészít.
Meg tudna vezetni. Noha saját magát árulja el, nem beszél komolyan, azért azt sem hiszem el, semmi igazság sincs abban, ahogy magát jellemezte. Egyben le is taglóz, milyen lazán utal rá, együtt lehetnénk, ha megkérném rá.
Érdekes a nő, nem hiába mondja az írás, hogy a nyakhoz hasonlatos. A férfi a fej, a nő a nyak. A fej is arra billen, ahogy a nyak akarja. Ő vadászott le engem, és hagyta, hogy abban az illúzióban ringassam magam, hogy én vettem le őt a lábáról.
Komolyabbra fordítom a szót, mikor előadom eki elképzeléseimet a bedöntéséről... Édes. A riadalmát is képes elviccelni. Szóval ki kell kötöznöm, el ne szaladjon mezítlábasan. Wow, mit képzel, ki vagyok én, Mr Szürke? Ráteszem a kezeim előre nyújtott csuklójára, és somolyogva válaszolok.
- Jesszusom, máris?- kikötözöm, ha szökni próbálna. Ő adott engedélyt. De most még velem tart. Önként és dalolva.

//Köszi a korrigálást. //
Elee nálam van, a lakásomban, a konyhámban. Emlékképek villanak az agyamba, de mind csak borzolja a vágyaimat. Kívánom csókolni, folytatni, ami ma már többször is abbamaradt, elveszni vele, elszédülni, lebegni...
Csapvíz helyett alkoholos csókot kap. Puha csókom egyre szenvedélyesebb lesz, ahogy átöleli a nyakam, és nyelve a számba kéredzkedik. Bőrének finom illata, szájának íze mint izgatószerek hatnak rám.
Az ölembe kapom, és egy hosszú pillanatig belefúrom a fejem a keblei közé. Felemelem a fejem, és beterít a haja, de azon keresztül is megtalálom a száját. Szorosan ölelem magamhoz, majd észrevéve magamat, kissé elernyesztem izmaimat. Csak fél kézzel tartom, ha minden igaz, a lábával úgyis erősen tartja magát a csípőmön. Szabad kezemel egy üveg ásványvíz után nyúlok, aztán csókolgatva őt, megindulok a nappalin át a hálószoba felé.

//Bocsi, kicsit rövidítettem...//

A bárban megint összegabalyodunk, és oda lyukadunk ki, hogy már a házamban van.
A konyhában érem utol, miután könnyítettem magamon, és máris csókra csábítom. Ölembe kapom, amikor viszonozza a csókomat, és a mellei közé fúrom kicsit a fejemet, játékosan, kedvesen, szeretgetve őt. Gyönyörű mellei vannak, emlékszem rájuk. És hiányoztak, nagyon.
Beviszem a szobába, úgy, az ölemben, totál nem érzem nehéznek. Én is könnyű vagyok. Nem engedi, hogy az ágyra rakjam, így megállok, lesve, mit szeretne, aztán rájövök: túl vagyok öltözve. Gyengéden eresztem a földre, hagyva neki, hogy kigombolja az ingem, és karcolja a bőröm, ahogy alá nyúl. A nyakkendőmbe kapaszkodom bele, és a következő pillanatban azt hiszem, örülök is, hogy így tettem.
Félig lóg rólam az ing, a körme nyoma már rózsaszín csíkokat hagyott a bőrömön, a számban a szája íze, az orromban az illta... és akkor azt kérdezi: "jó őtlet ez"?
- Nos, akkor vázolom a lehetőségeidet: egy: vétózol, és megmondod, pontosan mi ellen. De csak egy vétód van, el ne felejtsd. Kettő: futni szeretnél: a-a... Igaz, nem bilincs, de engedélyt adtál, hogy megkötözzelek- és megmutatom neki a markomban tartott nyakfrekventyűmet. -Három... - sóhajtok- csak csókolsz, és simogatsz, meg amit akarsz, és hagyod, hogy csókoljalak, és simogassalak, meg amit akarok...
Eltünődve nézek a szemébe, simítok bele a hajába. Hova tűnt az a fékeveszett Elee, aki eddig volt? A szeme csillog, az ajka el van nyílva... Kiejtem az üveget a kezemből (puhára esik, amúgy is műanyag) és két kézzel ölelem át a derekát.
- Kívánlak, Elee, amióta csak megláttalak ma este a darab után, te jársz a fejemben...- ha megengedi, odahajolok, és megcsókolom. Puhán és forrón, ahogy én szeretem.

16+

Nem csak varázslat volt a parkban, a bárban... harmadszor is éppen olyan jó csókot kezdeni vele, noha a konyha nem éppen a legromantikusabb hely a lakásomban. Egy pillanatra elfelejtem, hogy itallal kínáltam, hogy vizet kért, annyira fontossá válik, hogy megöleljem, felkapjam, hozzá bújjak. De aztán mégis eszembe jut. Felkapom az üveget, és átviszem a házon (ahogy őt is). Alig hagyja el a szám a száját. Szerencse, hogy vakon is képes lennék ebben a lakásban közlekedni, és Norának sincs éppen most kedve játszani.
Csak a hálóban teszem le, az ő kérésének engedelmeskedve. Nem bánom, mert vetkőztetni kezd. Bár kissé ledermedtem, pontosan tudom, mit szeretnék vele. Aztán megnyugtat, hogy ő sem gondolta meg magát. Elee szexi és buja, nem nehéz szépet mondani neki. Ráadásul még csak füllentenem sem kell: azóta nem tudom kiverni a fejemből, hogy összefutottunk ma este.
Hagyom szóhoz jutni, de én már másra használnám a nyelvem, így csak bólintok, megerősítve, vágyom rá. Hozzám bújik, pipiskedve ölel át, súg a fülembe, oldja ki az övem. S míg kimászok a nadrágomból, ő is leveszi egy ruhadarabját. Befekszik az ágyamba, úgy hív oda, mintha az övé volna, nem az enyém. Megyek... Mint akit megbabonáztak fúrom a tekintetem az övébe, holott csak a Hold világít be az ablakon. Még rajta van a nadrág, bele kapaszkodom, és lehúzom róla, hogy aztán meztelen bokájánál kezdve csókoljam végig a lábát. Haladok fel, egyre feljebb, a kezem előttem jár, simítom tovább a testét, ahol érem. Rajta hagyom a bugyit. Egy egész éjszaka és egy egész nappal van még előttünk, nem akar elszökni, én meg nem akarok sietni, csak megragadni a pillanatot és húzni, amíg lehet, mert .. ő Elee, és nem lehet az enyém. Csókolom hát lassan, csitítva a vágyam is (vagy éppen csiholva), élvezve minden érintést, simítást.

+16

Josh, meg a varázslatos csókjai. Ha a tekintetével nem varázsolt el, akkor a csókjával tuti levesz a lábadról. Vagy éppen orvul ölbe kap közben. Távolról sem volt létszükséglet a víz, csak azért kéne, hogy ne fájjon a fejem holnap, de most sokkal fontosabb dolgom van, mint hogy ivásra pazaroljam az erőmet. Kuncogva ölelem a nyakát, csókolom, ahogy keresztül visz a házon, és csak remélni tudom, hogy nem megyünk neki semminek.
Nekilátok, hogy megbontsam az idilli képet, és némi csupasz bőrt villantson végre Ő is. Gyorsan kiengesztelem, amiért hülyeséget kérdeztem, pedig csak biztosra akarok menni. De ennél jobban már nem tudom megerősíteni magamat abban, hogy most nem használom ki a lehetőséget, hogy ezt most Ő is akarja. Letolom a válláról az inget, kioldom az övét, a többit rá hagyom. Eldobom a pólóm, és várom, hogy kövessen. Sötéten ragyog a szeme a Hold tejes fényében, és nekem azonnal megugrik a pulzusom. Engedelmesen emelem a csípőm, hogy lehúzza a nacimat, és könyökömre támaszkodva nézem a műsort. Ajkamba harapok, hogy visszatartsam a nevetést, amikor időnként kicsit jobban csikiz, mint amit még szó nélkül bírok. Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy a bugyi még marad, de van még idő, majd lekerül. Amikor végre eléri az ajka az enyémet, bal kezem a tarkójára fut, ujjaim a haját markolják, szinte könyörög a testem, hogy kezdjen vele valamit.

16+

Egy szál alsó van rajtam (és a nyakkendő), fehérnemű rajta... Félkönyökre támaszkodva int magához, kövessem, és én a lábujjainál kezdem, mert az van hozzám legközelebb és én nem vagyok telhetetlen. Finom az illata, mélyen beszívom. Még a bokája is illatos. Biztosan alkalma volt letusolni vagy fürödni otthon, míg én a füstös bárban szopogattam az alkoholt. Fűt még a hatása, nem fogom szerelemre; nem lehetek Eleebe szerelmes, azt... más iránt érzem. De a gondolat elszáll, ugyanúgy reménytelenül vagyok szerelmes másba is; mint valami stigma, így vagyok megbélyegezve. Miért így van, nem tudom.
A testem viszont emlékszik Eleere. A kezem újra feltérképezi, az agyam küldi az impulzusokat; emlékszem, korábban mi volt jó neki. És most nem kapkodunk. Átlehellem a finom bugyi anyagát, ahogy elsiklok felette, jelezve a puncijának, nem lesz elhanyagolva. Ahogy haladok felfelé, egyik lábammal bekéredzkedek a lábai közé, töretlenül csókolva és simogatva a testét. Lefejtem a melltartó pántját a válláról, , tenyerembe fogom formás -egyenlőre textillel fedett- mellét, és azon keresztül simogatom, aztán óvatosan kifetem belőle, hogy szabaddá váljon az a szép halom, és fölébe hajolok, hogy a számmal is, nyelvemmel is simítani tudjam. Megnyálazom, megszívogatom a bimbóját, finoman az ajkaim közé veszem és kissé meg is húzom, aztán elengedem, de azonnal kapok utána, és kapom be mélyebben, a nyelvemmel simogatva körbe újra. Nem akarom abbahagyni, amíg folytatásért nem könyörög a teste... Ha nyögdécsel és ficánkol alattam, léphetünk tovább.
A testem lángol. A péniszem meredezik, de egyenlőre a nadrág nem zavar, nincs a sürgős szükség érzet bennem, hogy le akarom dobni, és meg akarok merítkezni bennem. Lassan szeertném eljuttatni a csúcs közelébe, őt is, magamat is, mert az a tapasztalatom, megéri húzni, megéri kivárni. Mindenféle gyönyört meg akarok adni Eleenek, ami csak lehetséges.