Ma újra láttalak (Josh és Elee)

Hatalmas elánnal készültünk a Rómeó és Júlia bemutatójára, ahol Tybald szerepét kaptam. Egy nagszabású bankett keretében került sor az előadásra, főként az egyetemi hallgatók és néhány külsős (mint én) előadásában, és ahhoz képest, hány akadályt kellett legyőzni a próbák során, fergeteges produkciót hoztunk össze. Ez az első színpadi fellépésem, mióta LA-ban élek.
Bár az én életem a darabban hamar véget ér, ugyanúgy izgulok a többiekkel, mondom magamban a szöveget, amíg az egész darab véget nem ér. Közös a taps, közös a siker, mindenki elégedettnek tűnik. A vastaps után azonban legtöbben az öltözőkbe rohannak, mert az este vacsorával, zenével folytatódik. Hivatalos vagyok én is, mint a "társulat" tagja, de én más programot terveztem. Néhány barátommal, -akik eljöttek az előadást megnézni- készülök vacsorázni. Azért, hogy el ne kerüljük egymást a nagy tömegben, megbeszéltük, hogy a vendéglőben találkozunk az előadás után cirka fél órával, így aztán villámgyorsan mosakszom ki a sminkemből, öltözöm hagyományos (de elegáns) gúnyába, hogy aztán nyakamba vegyem a lábam.
Gyorsabb vagyok, mint gondoltam, elsőként hagyom el az öltözőt, és az iskola folyosóján még számtalan néző beszélget, nevetgél színésztársaimmal vagy más ismerősökkel. Mosolyogva köszönök el mindenkitől, néhány sráccal lekezelek, "Júlia" és a "dajka" puszit is kapnak. Júliával egyébként rengeteget tanultunk együtt.
Már éppen elhagyom a kijáratot, amikor ismerős hangra (nevetésre) leszek figyelmes. Lányok kisebb (dohányzó) csoportjában ott áll Elee, az ő nevetését hallom, ismerem fel. Lassításra késztet. Feléjük vezet az utam, és ahogy én észreveszem őt... Azt hiszem, ő is kiszúr engem.
- Jó estét..., szervusz, Elee- köszönök, melléjük érve.

Azt azért el kell mondanom, hogy a gimiben például nem igazán voltam első sorban popkornozó, ha színdarabról volt szó. Itt az egyetemen más a helyzet, mert mégiscsak nálunk képződnek a jövő Hollywood nagyjai. Igazából nem, nem vagyok ennyire lelkes, de az előző félév során betévedtem egy próbára, és hát… Csábító volt a banda, szóval az előadást is megnéztem. Azóta kész kis hölgykoszorú járja sorra az egyetemi előadásokat, aminek természetesen a tagja vagyok. A csajok jófejek, és még ha az előadás nem is nyeri el a tetszésünket, remekül szórakozunk utána egy kellemes koktél mellett.
Szeretek kiöltözni, ha eseményre megyek, bár ma nem igazán az egyetemi színházterem kedvéért dobtam ki a zsákot, sokkal inkább az utána következő puccos bár miatt. Egyszerű, fekete ruhát vettem fel, vékony pántos, a derekán egy páva kék szalaggal és hozzáillő magas sarkúval. A hajam szabadon van, már nem volt időm frizurát csinálni, túl sokáig tartott, hogy szimmetrikus tusvonalakat húzzak a szemhéjaimra. Csuklómon fémkarkötők csörögnek, valahányszor felemelem a kezem, hogy szívjak egyet a cigarettámból. A csajok teljesen odáig vannak Rómeóért, én mondjuk inkább Paris herceget vártam volna meg az öltözőjében, de hát ízlések és pofonok. Na, meg ez egy csajos este eleje, majd a bárban mindenki szépen kiszemel magának valakit, nem a színpadról válogatunk, mint valami svédasztalról. Mivel az előadáshoz bankett is járt, vagy éppen fordítva, már megittunk néhány pohárka pezsgőt, így aztán nem kell sok, hogy találjunk valamit, amin jókat nevetgélhetünk. A lányok, akik rálátnak a kijáratra, kissé indokolatlanul éles hangon kezdenek el csipogni, így oda pillantok, nem akarok bámulni, csak éppen „véletlenül” meglátni azt a valakit, aki… Akit történetesen ismerek, ezért azonnal széles mosoly szalad szét az arcomon. Kifordulok a lányok alkotta körből, hogy szembe találjam magam Josh-sal.
- Héj, szia! – nos, igen, azt hiszem a pezsgő kezd a fejembe szállni. Josh kissé hivatalosabban köszön, mint én, de szerintem már megszokta, hogy ezer fokon égek és egyfolytában pörgök – Lányok, bemutatom nektek Josht. – fordulok vissza a csajokhoz, és finoman a kör felé húzom Josht. Elnyomom a cigimet és ismét felé fordulok. Meg kell mondanom, hogy elég ismerős volt nekem kedves Tybald, de nem hittem volna, hogy össze is fogunk futni, valahogy azt hittem, hamarabb elindulunk, mint hogy a színészek elkezdjenek szállingózni kifelé.
- Pikkpakk átvedlettél. Csak nem sietsz valahova? – próbálok úgy kíváncsiskodni, hogy ne legyek túl tolakodó, de nem éppen az erősségem és bepezsgőzve nem is olyan egyszerű.

A bemutató sikere még nagyobb, amire számítottunk vagy amiben reménykedtünk. Túlfűtött hangulatban készül mindenki a bemutatót követő bankettre, vacsorára, zenés rendezvényre. Nagy bulit szerveztek, de én máshová ígérkeztem el... Azaz másképp szerveztem az estém.
A vastapsot követően fürgén vonulok az öltözőbe, teszem magam rendbe és vedlek újra Josh-sá. Már elhagyom az épületet, amikor meghallom Elee nevetését, s mert -amúgy is arra visz az utam- elindulok a kis csoport felé, melynek éppen ő is tagja. Ahogy közeledem, kiszúr ő is, szinte kiperdül a körből, amiben eddig állt, és kedvesen viszonozza udvarias köszöntésemet. (Ha van közöttük olyan, akit még személyesen ismerek, elmorzsolok még néhány sziá-t)
Elle a szokásosnál is csinosabb (vagy csak régen láttam), a kék ruha, amit visel, gyönyörűen emeli ki a formás alakját. Nem volt elvárás, hogy a meghívottaink és az iskola diákjai kiöltözzenek az előadásra, mégis sokan jöttek szép ruhákban; meglehet, csak az előadást követő rendezvény miatt.
A mosolya régi (és szép) emlékeket idéz, örömmel viszonzom, hiszen jó ideje nem vagyunk haragban. (Egyáltalán, voltunk valaha? Furcsa "kapcsolat" a miénk)
Elee azonban gyengéd nyomást gyakorolva rám, finoman betessékel a körbe, és könnyedén bemutat. Ők kuncognak, én valami udvarias kérdést teszek fel, amire nem szokás válaszolni. Elee közben megszabadul a cigitől, és felém fordulva beszélgetést kezdeményez.
- Szerettem volna elkerülni a tömegnyomort- válaszolok a kérdése első felére, aztán hozzáteszem- egy szűkebb körű vacsorára sietek. Jelenésem lesz...- az órámra pillantok- kb negyed óra múlva.
Aztán kisebb szünetet tartva megkérdezem:
- Ti majd a bankettre mentek?- értelmetlen lenne megkérdezni, hogy van, hiszen majd kicsattan, árad róla a jókedv és az egészség. Boldognak látszik és jó így látni. A kisugárzása még mindig rabul ejtő- Nagyon csinos vagy! Szép a ruhád, szép a hajad- bókolok neki udvariasan- Ritkán láttam kibontott hajjal, pedig ilyen hullámokban az ember még öngyilkosságot is szívesebben követne el.

Szerintem a Rómeó és Júlia az a darab, amit minden színházi rendező meg akar rendezni, és minden színpadi színész el akarja játszani a főszerepeit. Lehet, tévedek, de annyi adaptációja van, hogy nem tudok másra gondolni. Ma fiatalos, lendületes rendezésben láthattuk, és el kell ismernem, hogy igencsak jól sikerült. Volt benne valami… Nem is tudom, mi, nem értek hozzá, sosem fogok, de jó volt, nem unatkoztunk, pedig kívülről tudjuk a sztorit. Talán csak azért, mert bőven akadt a szereplők között ismerős arc, de nem hiszem. Tényleg kellemes volt, és az utána lehajtott pezsgők is jól estek, nincs ebben hiba. Igazi kacarászós estének nézünk elébe.
Isten tudja, mikor találkoztunk utoljára Josh-sal, nekem már összefolynak a napok, így, hogy nincs suli, nincs kötelezettség. Jó újra látni, nem tudom, látott-e a nézők között, bár hiú ábrándnak tartom, hogy pont engem szúrt volna ki az ötödik sor közepén egy rakás csaj közül, ráadásul semmi kirívó nincs rajtam, amin megakadhatott volna a szeme. Mindenesetre úgy örülök neki, mintha világjáró körútról tért volna haza, és épphogycsak nem ugrok a nyakába. Végül megelégszem egy széles mosollyal, és azzal, hogy beinvitálom a lányok közé. Én már nem tudom, mi van köztünk, vagy hogy mi volt, hogy azt minek lehet nevezni, én ezt az egészet nem értem. Ugyanolyan közvetlen vagyok vele, mint bármikor máskor, talán csak annyi van, hogy az érintésekkel csínján bánok, de azért, mert valahogy olyan távolságtartó, hivatalos, mintha… Talán van valakije, talán csak elege lett, hogy folyton megbántom, és nem is hibáztathatom érte, elvégre… Nem tudom, mennyi fájdalmat okoztam neki, igyekeztem nem bántani, de hát tudja a fene. Illetve, erre csak Josh tudja a választ.
- És befutottál a csajok karmai közé… - nevetek fel – Ó, hát akkor még rengeteg időd van! Hacsak nem a város másik felébe mész… - teszem hozzá gyorsan, hiszen amúgy is, mi közöm hozzá? De én szívesen lebzselek a társaságában, igaz most kicsit mintha túl lennék pörögve.
- Ó, nem, megyünk és kibeszélünk titeket! – kacsintok rá, aztán belekezdek a magyarázatba némi bemutatással egybekötve: - Jeanette rendezőnek készül, Ava kritikus szeretne lenni, mi többiek – körbemutatok a három másik lányra, és magamra – mi cseppet sem konyítunk a drámához, csak élvezzük az előadásokat. A Hamilton’s-ba megyünk, ha vacsora után meginnátok valamit, szerintem még ott találtok minket. Azt hiszem, hosszú esténk lesz… - pillantok a lányokra és újra elmosolyodom, mert máris olyan pillantásokat vetnek felénk, amire legszívesebben csak a fejemet ráznám, és tudom, hogy a darab nem igazán lesz fő téma az első koktél után.
- Köszönöm… - fülem mögé tűrök egy rakoncátlan tincset. Zavarban lennék? De miért? Az átkozott pezsgő! – Te is igazán jól festesz. – most ez komoly? Honnan szedek ilyen marhaságot? Már úgy értem, hogy tényleg jól néz ki, de miért nem tudom egyszerűen ezt mondani? Mit kell ezen cifrázni? Jaj, O’Hara, nem vagy normális…

A Rómeó és Júlia klasszikus darab, sokan unalmasnak találják, bár a témája, a szerelem, soha nem válik azzá. Mi is sokat gondolkodtunk azon, mennyire legyen modernizálva, hogy megmaradjon a Shakespeare-i bája, és mégis érthető legyen azok számára is, akik nem beszélik az irodalmi nyelvet. Úgy érzem, olyan kombinációt sikerült létrehoznunk, ami még a legfinnyásabb kritikust is megelégedettséggel töltené el. Bár szó se róla, mindenkinek nem lehet megfelelni. Az angol irodalomtanár például sokáig vétózta a nyelvi újításokat. Mindegy, nem tisztem, hogy saját magunkat fényezzem, a vastaps beszél(t) helyettünk...
Sietve öltözök át, el akarom kerülni, hogy esetleg a népcsődület miatt fennakadjak a folyosón, vagy hogy elkapjanak a haverok, a színésztársak, mert előre szóltak, ma sörben fognak fürdetni. De nekem más terveim vannak... Aki mégis képes rá, hogy pár percre maradjak, az nem más, mint Elee. Olyan természetességgel húz be a társaságukba, hogy tiltakozni se lenne időm (ha karnék). De nem akarok, régen beszélgettünk egymással, és bár most sem vagyunk négyszemközt, az alkalmat mégsem szalasztom el. Hát nem ő is éppen ilyen helyzetet tartott ideálisnak? Igaz is, nagyon felszabadultan viselkedik, mintha sosem lettek volna közöttünk feszültségek. Nincs is szándékomban ezekre gondolni vele kapcsolatban.
Mint mindig, most is elbűvöl a mosolyával. Ahogy belém karol, amíg beinvitál a társaságába, megannyi érzet szalad végig a testemen, bele is borzongok, milyen jók az emlékeim.
- Remélem, nem akarjátok használni, szükségem lesz még az arcberendezésemre- próbálok én is laza lenni, humorral válaszolni a karmokra. - Nem, nem a város másik vége...- mondom/mondanám, de már mutatnak is már be a lányoknak. Végülis nem baj, ha maradok pár percet.
Kérdésemre, hogy ők a közös buliba mennek-e, nemleges választ kapok. Úgy látszik, nincs mindenki oda az iskolai rendezvényekért. Elee finom utalást tesz arra, hogy esetleg vacsora után csatlakozhatnék a társaságukhoz (saját társaságommal). Vajon tudja, hogy Sebastian is velem van?
- Remélem, alkalmunk lesz megvitatni, szakmai szemmel hogyan értékelitek a darabot!- fordulok az említett lányok felé, de aztán Eleere figyelek, őmiatta álltam meg, és az időm véges, még ha udvariatlannak tűnök is.
Vitathatatlan a szépsége, a vonzereje, vak az a férfi, aki nem veszi észre. Bókolok neki. A haját igazgatva fogadja, mintha kissé zavarba jött volna. Udvariasan válaszol.
- Hát.., köszi- nézek magamon végig, mintha nem is tudnám, mibe bújtam volna bele úgy 3 perccel ezelőtt.
Hirtelen nem tudom, mit mondjak neki, egyszerre mondanék sok mindent és kérdeznék, de azt se tudom, hol kezdeném, és... különben sem alkalmas az időpont...
- Elee...- nézek a csillogó szemeibe- szívesen beszélgetnék veled...ööö, veletek, de most... mennem kell.
Hallom ahogy az egyik lány hangosan felkuncog, bennem meg újra felerősödik az érzs, sem az udvarlás, sem a magánéleti beszélgetések nem szoktak jól menni, ha ez a lány a közelemben van. Mintha elveszteném a kontrollt magam felett, kisfiú leszek, vagy tudomisén! Pedig a színészkedés jól megy, még a drága "Júlia" is azt hitte, komolyan ácsingózom a csókjára, miközben próbáltunk. (Rómeót végszavaztam neki, de aztán már eljátszottuk az egészet)

Nem sok közöm van a színházhoz, csupán ahhoz értek, hogyan kell csendben végigülni a legszörnyűbb előadást is az illendőség kedvéért. Ha az előadás jó, mint ahogy ma este is az volt, akkor nincs gond, és Jeanette Avával már el is kezdte kivesézni a darabot, amit én mindig szívesen hallgatok. Gyakran egy szót sem értek a vitából, de ilyenkor teljesen átszellemülnek, és ez a külső szemlélők számára roppant szórakoztató.
Az, hogy ma Josh is szereplő volt, bónusz, nem voltam felkészülve, nem tudtam előre, kik fognak ma játszani, de örülök, hogy találkoztunk. Rég nem beszéltünk, és most, hogy a csajok is itt vannak, eszembe sem jutnak a feszült pillanatok. Jó hatással vannak rám, nem görcsölök.
- Nem vagyunk mi olyanok… - mosolygok rá Joshra és már görgetem is tovább a beszélgetést, bemutatom a lányokat, satöbbi. Gyakorlatilag meghívom Josht a társaságával együtt, hogy csatlakozzanak hozzánk a vacsora után, mi iztosan hajnalig ott leszünk, az ilyen estéket nem szoktuk hamar befejezni.
- Hát, mi ott leszünk, most már tudod, hol találod meg a legkeményebb kritikusaidat. – nevetek, erősen kétlem, hogy Ava kemény szavakkal illetné, de hát a játék az játék – Feltétlenül hozz magaddal erősítést! – hajolok közelebb hozzá, és súgom a fülébe. Igazság szerint, azért mondom, mert ha tényleg eljön, akkor én remekül elleszek vele, de a csajokról sem feledkezhetünk el, kéne nekik is valaki, akire rákattanhatnak. A lányok persze viháncolnak, előre dörzsölik a tenyerüket, hogy szervezem a mulatságot. Nem tuják, mire vállalkoznak, mert a szervezőkészségem igen gyatra, de talán Josh és bandája megmenti a seggem a leégéstől.
Aztán kicsit befagy a beszélgetés, amikor kölcsönös bókolásba kezdünk, a lányok legalább jól mulatnak, és abban is biztos vagyok, hogy kőkemény vérszívásra számíthatok.
- Hm? – valami fura csendül a hangjában, de persze simán lehet, hogy csak simán hülye vagyok – Ja, persze, menj csak, nem tartunk fel. Jobban… Aztán, ha gondoljátok, gyertek utánunk. – rámosolygok, menjen, ha mennie kell, biztosan szorítja az idő. Szívesen vele tartanék, elrabolnám pár percre, szerintem lenne mit kérdeznem, de az enyéimet sem akarom elhagyni, és azt sem venném a lelkemre, ha miattam késne többet, mint elfogadható, szóval… Egyszerűen csak engedem, had menjen. Lassacskán nekünk is indulnunk kell, ha nem akarjuk, hogy elpasszolják az asztalunkat, szóval ha Josh elindult, lecsillapítom kicsit a lányokat, aztán elindulunk a Hamilton’s-ba, nincs messze, nincs értelme taxit vadásznunk. Eltipegünk a magas sarkainkon odáig, hazafelé meg úgyis megoldjuk.

Váratlanul ér, hogy újra látom Eleet. Éppen olyan közvetlen és kedves, mint legelőször, és még a barátnőinek is bemutat, akikkel éppen a darabot tárgyalják ki. A közelében én megint félszeg leszek, és a barátnői leplezetlenül nevetgélnek rajtam. Udvarias társalgásunk rövidke, de ezalatt a tudomásomra hozza, hogy örülne, ha csatlakoznék hozzájuk az elfoglaltságom után. Az erősítésen viszont nem biztos, hogy egyre gondolunk. Akiket én vinnék...
- Meglátom, mit tehetek- egyáltalán nincs kedvem egyetlen férfiként a csajokkal lennem. Lehet, hogy másoknak ez külön öröm, én nem birkózom meg akkora falattal, hogy több nőt is szórakoztassak egyszerre, főleg, ha az egyik Elee. Már ő feladja nekem a leckét.
Inkább rövidre fogom, égésből ennyi is sok volt egy estére, és annak biztos tudatában, hogy fogalmam sincs, hogyan alakul az estém (a késő estém), búcsúzkodni kezdek. Elee megint nagyon szuper és remekül tudja, hogyan mentse a helyzetet.
- Akkor... viszlát, később!- búcsúzom el így, legfőképpen Eleehez intézve a szavaimat, de a többi lánytól is elköszönök, ahogy illik.

Néhány óra múlva, oldalamon "Rómeo"-val és "Mercutio"-val beállítunk a Hamilton's-ba. Egyikőnk sem teljesen józan már. Bevallom, nem bízok benne, hogy Eleet és a barátnőit ott találom, elvégre eltelt egy kis idő, mióta összefutottunk. Ezt is a véletlenre bíztam, mint ahogy a telefonhívásokat is. A két srác nem kicsit volt meglepve, hogy kirángatom őket az iskolai bálról, de mivel mindkettőben megvan a bulizásra való hajlam, én pedig fűt-fát ígértem, hogy velem jöjjenek, most hármunknak kérek egy kör piát.
- Mit isztok? -kérdem őket.
Leadják a rendelést, de értetlenül néznek rám.
- Hol vannak a csajok? - kérdik, türelmetlenül, és úgy néznek körbe, mintha tudnák, kiről beszéltem nekik.
Ebben a pillanatban látom meg Eleet a barátnőivel. Táncolnak. Nincsenek egyedül.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem találkoztunk Josh-sal, ugyanúgy viselkedem vele, mint bármikor máskor. Jó, nem bármikor, de mint általában. Ezerrel pörgök, mosolygok, csacsogok, bevonom a társaságba. Persze, a lányok tisztában vannak vele, hogy ki Ő, és igen nehezen leplezik tudásukat. Csak remélni tudom, hogy ez nem okoz zavart az erőben.
- Nem magam miatt mondom, csak hát veszélyes dolog ennyi nő közé egyedül bemerészkedni… - intek fejemmel a lányok felé, és közben szélesen vigyorgok, mert való igaz, hogy olyanok, akár az éhes piranhák. Aztán lassacskán elköszön, én meg hagyom menni, nekünk is mennünk kéne. Előtte azonban gondoskodom róla, hogy tudja, nem vicceltem, amikor meghívtam. Jó lenne egy kicsit kötetlenebbül is beszélgetni, és biztos vagyok benne, hogy én addigra már kellően laza leszek.
- Várni fogunk. – mondom, és integetek, ha visszanéz. Amikor Beth is elszívja a cigijét – iszonyatosan lassan dohányzik, nem is értem, hogy csinálja – mi is nekivágunk az éjszakának. Csivitelve, kacarászva, a teljes járdát elfoglalva masírozunk a bár felé.
Nagyon jó asztalunk van, közel a tánctérhez, és a bárpult sincs messze. Kezdésnek kérünk egy kör Cosmo-t, és három tányérnyi falatkát is szerzünk az asztalra, mert nem olyan jó buli üres gyomorra iszogatni. A falatkák roham tempóban fogynak, az üres poharak pedig egyre csak szaporodnak az asztalon. Négy kör Cosmo után áttértünk a tequilára, és a kecses koktélos poharak tövében már ott figyelnek az egymásba rakott feles poharak és a szárazra szopogatott citromok. Nem kellett sokáig várnunk, hogy felkeltsük a bár férfijainak figyelmét, és hamarosan kifogtunk egy olyan csapatot, akik létszámban is megfeleltek. Beth mindig mindenkibe szerelmes, neki igazán nem nehéz partnert találni, én meg táncolni bárkivel hajlandó vagyok, aki nem tapossa le a lábam, és nem akar azonnal megerőszakolni. A srác, aki nekem jutott nagyon aranyos, tényleg, de eszembe nem jutna bármi többre gondolni.
A táncparkettre vonulunk, hagyom, hogy a ritmus magával ragadjon. Nem vagyok valami nagy táncos, de ennyi piával a véremben már annyi gátlásom sem maradt, amennyi egyébként van, pedig sokak szerint az is hagy némi kívánni valót maga után. Karjaim a srác nyakában pihennek, lazán karolom, semmi kötöttség, csak amennyire egy kissé becsiccsentett lány kapaszkodik táncpartnerébe, hogy ne essen le a lábáról a nagy viháncolásban. A srác, akinek esküszöm, hogy nem emlékszem a nevére, fordul velem egyet, és így észreveszem Josht a pultnál. Két másik srác van vele, és úgy tűnik, éppen rendelnek. Kibontakozom a partnerem öleléséből, és feléjük veszem az irányt. Kissé már csapzott a hajam, az arcom kipirult, fűt az alkohol, na meg a mozgás.
- Sziaaaa! – indokolatlanul széles mosollyal köszöntöm Josh-t, átölelem a nyakát, és nyomok egy puszit az arcára – Azt hittem, már eltévedtetek. – nevetek, és a társai felé fordulok – Helló, fiúk. Oda le is ülhettek… - mutatok az asztalunk felé, ahonnan valami csoda folytán végre elvitték a poharakat – máris hozom a csajokat! – aztán a pultra támaszkodom, elkapom a csapos tekintetét, és helyből két kör tequilát rendelek magunknak, és elmutogatom, hogy melyik asztalhoz hozzák.
- Azonnal jövök! – rákacsintok Josh-ra, és visszalibbenek a lányokhoz, aztán összevadászom őket lepkehálóval, elnézést kérek a srácoktól, és az asztalhoz terelgetem őket.
- Beth, Ava, Lynn, Jeanette, Kathy –mutatom be gyorsan a lányokat – a ma esti társaságunk. – biccentek a srácok felé. Összezsúfolódunk az asztal körül, nem kilenc embernek van kitalálva, de megoldjuk, sok jó ember kis helyen is, vagy mi… Legrosszabb esetben a fiúk ölébe a lányok.
- Na, akkor egészségünkre! – ragadok magamhoz egy poharat, bátorítóan Joshra mosolygok, aztán koccintok annyi emberrel, akit csak elérek, és akik elég gyorsak, hogy már a kezükben legyen a pohár.
A lányok láthatóan elégedettek, bár lesz, akinek külsőst kell vadásznia, de ügyesek, megoldják, főleg, hogy Beth azóta is a korábbi táncpartnerével szemez, és kisvártatva elnézést is kér, hogy csatlakozzon az ő asztalukhoz.
- Milyen volt a vacsora? – végigszalad a tekintetem a srácokon, mert nem tudom, hogy így bandáztak-e, vagy mit tudom én.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Hétf. Aug. 03 2015, 17:11

Pironkodva nevetem el magam. Elee pontosan tudja, hogy mennyire vagyok félszeg általában.
- Vannak dolgok, amik nem változnak soha- vonom meg a vállam, és közben arra gondolok: "Vajon lennél a megmentőm?" Tagadhatatlan, hogy az összes jelenlévő lány közül ő érdekel a legjobban, és ha csak egyedül lenne, szívesen hívnám el valahova, máskorra, hisz most egy olyan vacsorára igyekszem, amit én szerveztem a barátaimnak. Még mindig vonz a társasága, noha többször végződött kudarccal a találkozónk, mint amennyiszer sikerrel. Az udvarias invitálásra azonban nem tudok egyenesen nemet mondani. Inkább bízom a szerencsére, hogy hogyan alakul az este, hiszen Sebastian, Reeven, Lia és Suzy is számítanak rám. És most Elee is azt sugallja, örülne nekem.
Ahogy elválok tőlük, az jár a fejemben, mennyit tulajdonítsak ennek a meghívásnak. Nem szabad elfelejtenem, mi mindenről beszélgettem korábban Eleevel, hogyan látja a világot ő, és ez mennyiben tér el attól, amit én várok tőle. Akármennyire is vonzó számomra, úgy hiszem, lényeges a különbség, ami közöttünk van, és nem lenne értelme újra olyan álmokban ringatni magam, mint hónapokkal ezelőtt. És a képet még számos másik tény is befolyásolja.
Az este azonban úgy alakul, hogy lehetőségem van elmenni abba a bárba, és hogy ne egyedül menjek (Sebastian és Reeven negálta a meghívásom), elszaladok az iskolai bálba, hogy néhányat a srácok közül magammal vigyek. Kettő tűnik felvállalhatónak, a többiek már vagy nagyon ittasak vagy csajoznak ezerrel. A két srác (Ben és Ricsi) örömmel csatlakozik hozzám. Néhányszor söröztünk már együtt egy-egy próba után. Most azt ígértem, gyönyörű csajok várnak minket, hogy ünnepeljék a műsort, a színészeket, minket, ŐKET..., na, ez volt a titkos szó. Biztos ők is hiányt szenvednek önbizalomban...

Miközben rendeljük az első kör piát, meg is jelenik Elee, kipirulva, és kissé izzadtan karolja át a nyakam, üdvözöl újra puszival. A fiúk máris felvillanyozódnak, egymással versengve mutatkoznak be, majd követik Eleet az asztalhoz, amit mutat nekünk. Tetszésüknek szó nélkül adnak hangot. Bezsúfolódunk egy kisebb asztal köré, amikor megérkeznek a lányok (megszaporodtak időközben, lényeges női fölény uralkodik az asztalunknál). Elee máris koccintásra emeli a poharát, senki nem akar lemaradni, így koccantunk, iszunk, miközben mindenki mindenkinek bemutatkozik.
- Uncsi!- mondja Ben.
- Kevés!- mondja Ricsi.
- Én nem velük ettem- teszem hozzá nevetve.
A pia, amit ittunk, perzseli a torkom, és tüzet szít a gyomromban, miközben mintha élet költözne a lábaimba. Pezseg és zsiborog, mintha tiltakozna az ülés ellen.
- Eljöttök táncolni? - kérdezem, kissé kiabálva, nagy a zaj, nehéz így beszélgetni, hogy nem halljuk egymás hangját. Felállunk néhányan, Ben és Ricsi is, a lányok közül is páran- Elee?- nyújtom felé a kezem.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Csüt. Aug. 06 2015, 01:39

Az a pár pohár pezsgő pont arra volt jó, hogy a lányokat igen kevéssé érdekelje a továbbiakban a darab. Sokkal jobban érdekli őket Josh, és az a valami, ami köztünk volt. Igazából nem tudom nekik elmagyarázni, hogy mi van, vagy volt, mert magam sem tudom, de az biztos, hogy jó volt újra látni, beszélni vele, még ha csak semmiségekről is. Azon kapom magam, hogy várom, hogy belépjen az ajtón. Nem tervezek semmit, amúgy sem vagyok az a tervezgetős típus, és isten őrizzen tőle, hogy valami romantikus elvonulásra vágyom, de jó lenne, ha eljönne, és kicsit tudnánk együtt lazulni. Aztán meg lesz, ami lesz, én semmi jónak nem leszek az elrontója. Mindez semmit nem számít nekik, teljes indiszkrécióval csámcsognak a magánéletemen, azon belül is a szexuális életemen, különös tekintettel Josh-ra. Alig tudom őket más irányba terelni, mint például a pasikra, akik felénk pillantgatnak és piákat küldözgetnek.
Eltelik pár óra, bár igaz, hogy nem számolom a perceket, és már a táncparkettet koptatjuk, amikor kiszúrom Josh-t két másik sráccal. Nagy valószínűséggel nulla ezrelékes alkoholszinttel nem vetném a nyakába magam, mint egy félőrült, de hát kit érdekel? Be vagyok rúgva, és örülök, hogy itt van. Szóval, nyakbaugrálósra ittam magam, már ez is hivatalos. A srácok nagyon cukik, de gőzük sincs róla, hogy holnapra fogalmam sem lesz, hogy hívják őket. Nem azért, mert annyit ittam volna, csak szimplán borzasztó a névmemóriám. Sajnos ez van… Mindenesetre széles mosoly keretében mutatkozom be nekik én is, de szeretném tisztázni a helyzetet a továbbiakra, és kézen fogom Josh.t, hogy az asztalhoz vigyem őket. Aztán vadászni indulok, és a lányokat is oda terelem, bár Beth hamar lelép. Nem bánjuk, már minden fontosat megbeszéltünk, és hát legyen egy jó estélye. Még az is lehet, hogy jövő héten azt hallgatjuk majd, hogy megtalálta élete pasiját, ki tudja?
A srácok láthatóan nem élvezték annyira a vacsorát, de aztán Josh tisztázza a helyzetet. Gyanítom a két bádigárd az iskolai rendezvényről menekült, én mindenesetre remekül mulatok a finnyogásukon…
- És a tiéd? – nézek Joshra.
A tequila már beütött elégszer, hogy már ne vágyjak a sóra és a citromra, csak magában iszom a mocskosul édes, és erős piát. Ben és Ricsi - ugye így hívják őket? Ciki lenne, ha már most sem emlékeznék a nevükre… Szóval a két srác azonnal rávetette magát Avára és Lynnre, én ugyebár Josh-sal szemezek, a másik két lány meg… Nos, ügyes kislányok, majd vadásznak maguknak valakit.
- Persze, mehetünk. – mosolygok rá, és megfogom a kezét, úgy állok fel.
- Menjetek csak, mi maradunk. Kinyúlt a lábam… - mondja Kathy, és én iszonyú hálás vagyok neki ezért. Simán lehet, hogy tényleg így van, de az is lehet, hogy csak szimplán nagyon jófejek. Végső soron mindegy, maradnak, őrzik a piákat, rendelik a következő kört, és hasonlók. Majd meghálálom nekik avlahogy.
Követem Josht a tánctérre, a nyaka köré fonom a karjaimat, és felveszem a ritmust.
- Örülök, hogy eljöttél. – hajolok közel a füléhez, ajkam a bőrét súrolja. Elég hangos a zene, de hát ez egy ilyen hely.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Csüt. Aug. 06 2015, 03:37

Összeszedve két "erősítést", megjelenünk a bárban, amit Elee említett. Nagyobb hely, mint amire számítottam, és kissé zsúfolt, azonban van olyan szerencsém, hogy Elee kiszúr valahogyan, és oda tolakszik hozzánk. A srácok bemutatkoznak meguktól, rögtön odáig vannak Eleetől. Nem is csodálom, tényleg nagyon szexi. Ő is észreveszi a két fiú tekintetét, és rafinált dolgot tesz: azt a látszatot kelti, hogy én érdeklem, mert kézen fog, úgy vezet az asztalukhoz. Ben és Ricsi mindjárt mázlistának neveznek, én meg élvezem a helyzetem. Ritkán szoktak irigyelni. És persze, Elee játékát sem akarom elrontani.
Hamarosan megérkeznek Elee barátnői, a két fiú gyorsan vigasztalódik, főleg, hogy a nőnemű egyedek is érdeklődést mutatnak a fiúk iránt. Rögtön a darab kerül szóba, mert a vacsi nem volt túl érdekes.
Elee felém fordul, és az én estémről kérdez.
- Köszi, jó is volt, bőséges is, panaszom se lehet!- kiabálnom kell egy kicsit, hiába van karnyújtásnyinál is közelebb. Túl nagy a zaj.
Iszunk egy kört, kettőt, csúszik az ital, nagyon meleg van, én meg úgy fel vagyok öltözve, mint egy pingvin. Le is veszem a felsőmet, már nem kell elegánsnak lennem, ez csak egy diszkó, percek alatt rám izzadna.
Javaslom, hogy menjünk táncolni, beszélgetni szinte lehetetlen, legalábbis így nem, szinte értelmetlen. A két fiú gyorsan lel magának párt, és marad ember az asztalnál is. Ők már elfáradtak. De szerencsére, Elee nem. Bemegyünk a tánctérre, és átöleli a nyakam. Egyértelmű, hogy máris a derekán a kezem. Közben őrületes hálát mondok Sethnek, hogy volt kedve tanítgatni engem néhány tánclépésre. Igencsak béna voltam, de most egy fokkal talán jobb vagyok. Annyira biztosan, hogy ne lépjek rá senki lábára.
- Örülök, hogy találkoztunk- hajolok én is Elee füléhez, mert kommunikálni másképp nem nagyon lehet. Megcsap az illata, régről ismerős, kissé édeskés, kissé fűszeres, hozzá illő, egyedi. Semmit nem vesztett a vonzerejéből.
- Hogy tetszett a darab? - kérdezem tőle, adok a véleményére (és nem mellesleg kell valami beszédtéma, ami nem közvetlenül rólunk szól. Csupa ilyesmi jut eszembe.)

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Csüt. Aug. 13 2015, 01:53

A Hamilton’s egy elég jól kitalált hely. Napközben, na jó, délután és estefelé étteremként üzemel, nyolc után már inkább bárnak mondanám, és olyan tizenegy körül felcsavarják a hangerőt. Ha jól tudom, akkor hajnali háromig van nyitva, de aki keményen akar bulizni, az úgy is tovább áll éjfél körül, amikor a szórakozóhelyeken igazán beindul az élet. Nekünk pont ideális, mert a bár-időt még pont elértük, és a táncolás sincs ellenünkre, de egyikőnk sem az a típus, aki az utcáról nézi a napfelkeltét. Bár, nem lehet rossz móka különben…
Kissé már be vagyunk csiccsentve, mire megérkeznek a fiúk, és ilyenkor már nem úgy működik az ember, mint józanul; a társadalmi normák, és az évek alatt felszippantott illem úgy eltűnik, mintha sosem léteztek volna, a hátsó gondolatok előtérbe rúgják magukat és az ember előbb cselekszik, mint hogy gondolkodna. Így esik meg, hogy hamar Josh nyakában kötök ki, és kedvem támad kifejezni az egész világ számára, hogy köszöni szépen, de Ő ma az enyém! Ahhahahhaaaaa, de még mennyire, hiszen én hívtam, és Ő eljött, tehát akkor miért is van itt? Istenem, imádom a részeges gondolatmeneteket, józanul sosem vagyok annyira penge, mint ilyenkor; a világnak olyan összefüggéseit látom meg, amelyeket máskor hosszas gondolkodás után sem tudnék megközelíteni.
Mosolygok, bólogatok, hogy az jó, mert szinte alig értem, amit mond, de az arckifejezése elárulja, hogy jól mulatott, meg hát nem túl bőbeszédű, lehet, nem is akar róla beszélni. Nem is baj, amúgy sem alkalmas a hely és az idő a hossza eszmecserékre, ahhoz minimum a mosdóig kell menni, hogy halld a társad szavát ilyenkor, de inkább a bejárat elé, a dohányzó karámba. A tequilák csak úgy repülnek, csúsznak le a torkomon, és kezdem érezni, hogy talán egy darabig mégsem kéne inni, jó is lesz, ha valamennyit javul az állapot, mert különben lesz ám baj, de nem is kicsi! A táncra természetesen igent mondok, még ha kicsit billegális is a járásom a tűsarkakon, mert ha már miattam van itt az én Joshi fiúm, akkor nehogymár ne táncoljunk, hát hogy nézne az ki? Belé kapaszkodom, közben igyekszem azért a saját lábamon állni és elkapni a ritmust is, billentem, tekerem a csípőm, ahogy egy ilyen helyen illik, de még véletlenül sem hagynám el az én biztonsági mankómat, aki jelen esetben Josh. Nehéz kommunikálni, szavakkal talán nem is lehet, felesleges is, ezért csak mosolygok arra, amit mondd, jobb kezem ujjai a tarkóján a hajába fúródnak, játszom kicsit a tincseivel, jelezve, hogy én is örülök neki, és hogy már ideje volt. Aztán felnevetek, kicsit hátravetem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, mégis mennyire gondolja komolyan a kérdést.
- Tényleg erről akarsz beszélgetni? – kérdezem, immár ismét visszahajolva a füléhez, arcomat az övéhez támasztom, mert kicsit forog velem a világ, de még nem vészes, pont kellemes, ami egy tíz perc alatt el is múlik, és minden helyre áll.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Vas. Aug. 16 2015, 01:48

Nincsenek véletlenek, mondogatom magamnak, és sorolom őket, hogy meggyőzzem magam, ennek így kellett lennie. Nem én akartam. Így alakult. Suzy talán vitatkozna velem, ő ugyanis sokáig hezitált, hogy menjen-e vissza az iskolai bálra vagy se. De én kategórikusan kijelentettem, hogy oda nem akarok menni. (Hogy ebben szerepe volt-e Eleenek? A csuda tudja. Korábban sem volt kedvem iskolai bálba menni, de ez csak rátett egy lapáttal)
A nagy zajban nem igazán halljuk egymás szavát, nagyon kell fülelni, hogy értsük a másikat, így minimalista módra fogom vissza magam (amúgy sem tudok mindenkivel órákon át dumálni). Közelebb szeretnék lenni Eleehez, kicsit beszélgetni vele, vagy vele lenni; régen voltunk már kettesben.
A táncba gyorsan beleegyezik, bár mindketten legurítunk néhány italt odáig (és nem tudom, ő mennyit ivott, mielőtt én megérkeztem). Jó hangulatban volt, annyi bizonyos, és én se rontottam (még) el. Könnyedén öleljük meg egymást, talán csak kicsit bizalmasabban, mint illene. Az első kérdés azonban (szerinte) nem "igazi". Hátrahajtott fejjel nevet rajtam, úgy néz a szemembe. Ezt nevezik úgy: kihívóan?
- Igazad van, jelen esetben érdektelen a darab- mondom őszintén, majd hozzáteszem- Nem vallana rám, ha azt kérdezném, velem töltenéd-e a ma éjszakát...
Más kérdés, mit jelent a "velem tölteni"... Hogy mégis ezt a kifejezést használom, csak egy célt szolgál: kíváncsi vagyok, engem ismerve feltételezi-e, hogy kívánom őt? Legutóbb megegyeztünk, hogy nem szabad összegabalyodnunk, s hogy mi okból, azt most nem kell részletezni. Tartom a szavam, azóta se "udvaroltam körbe", holott minden nap kihívás volt számomra a lovardában, amikor láttam a kedvenceivel foglalkozni, lovagolni. Egy ideje próbáltam ritkítani is az alkalmakat, és nem csak azért, mert nem enyém a lovászfiú szerepe.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Pént. Aug. 21 2015, 01:33

Hogy Josh végül eljött, és még támogatókat is hozott magával, nem lep meg, vagy maximum kellemesen. Tulajdonképpen örülök, hogy eljött, és hogy nem rázott le azzal, hogy „persze, kiscsillag, elmegyek” aztán leshettem volna az ajtót egész éjjel, de Josht nem pillantottam volna meg. Mindenre fel voltam készülve, de azért az erős lett volna. A csajok szétkaptak volna, ebben biztos vagyok, de valószínűleg nem rázott volna meg jobban a dolog, csak egy kis pletykára adott volna okot Hale-val.
Nem húzzuk az időt, alig ülünk le kicsit, iszunk párat, és már megyünk is vissza táncolni, immár fix partnerekkel, csak semmi vadászat. A darab valahogy most, ebben az állapotomban nem mozgat túlságosan, és abban sem vagyok biztos, hogy Josh nem csak valami „szép időnk van ma” típusú dologba kezdett bele. Amit azonban utána mond, az kicsit meglep. Elhúzom az arcom, kicsit hátradőlök, amitől a csípőm felé billen, és így nekifeszülök kicsit. Kezem a tarkójáról az arcára siklik, ujjaim most a halántékánál túrják a haját, és igyekszem a szeméből olvasni.
- Igazad van, nem vallana rád. És ezt most csak úgy megállapítottuk, vagy ez most egy burkolt kérdés volt, hogy veled tölteném-e az éjszakát? –az ajkamba harapok, bár valamiért inkább az övét harapdálnám. Nem teszem meg, mert én voltam az, aki közölte , hogy tartsunk távolságot, és ezt lovagiasan be is tartja, még a lovas órákat is feladni látszik. Mondjuk, az is biztos, hogy ha akármi is lesz, akkor valószínűleg nekem kell majd kezdeményeznem, de ehhez tudnom kell, vagy hát ki kell derítenem, hogy csak húzza az agyamat, vagy komolyan is gondolja.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Pént. Aug. 21 2015, 11:00

Bár még nem telt el sok idő azóta, hogy Eleevel megismerkedtem... És az idő relatív. Mennyi a sok? Az fut át a fejemen, első pillanattól kezdve nagy hatással volt/van rám, és annak ellenére, hogy másképp gondolkodunk az életről, létezik közöttünk a különös vonzás. Ma is éreztem, amikor véletlenül futottunk össze az iskola előtt, ahogy könnyedén belém karolt, és behúzott a baráti körébe. És most is, amikor (szinte) csak az enyém, amikor nem kell osztoznom rajta senkivel. És meglehet, 20 év múlva is ugyanígy fogok érezni iránta, mert vannak dolgok, amik nem változnak.
Megpróbáltam nem gondolni rá; sokáig nehéz volt, akaratlan jutott eszembe dolgokról, amiről korábban nem is gondoltam, köze lesz hozzájuk. Még Nora is, a nevével (és utóbb talán nem is véletlen, hogy ezt a nevet kapta). Aztán beláttam, hogy neki volt igaza, valami nem megy, nekem nehezebben megy, hogy csak ismerősként gondoljak rá, nehéz érzelmek nélkül gondolni (és nézni) rá. Megpróbáltam. Talán nekem több idő kell, hogy elhalványítsam az emlékét. Bevallom, most is el vagyok ragadtatva tőle. Őrülten csinos, mi több, szexi, úgy ragyog, hogy lehetetlen nem észre venni. Kívánom a társaságát, még akkor is, ha tudom, erősnek kell lenni ahhoz, hogy ne utaljak rá, milyen kívánatos. Kevés az a férfi, akiben nem mozdul meg "valami", ha őrá néz.
A kísérleteim, hogy másképp tudjak gondolni, nézni rá..., nem mentek túl jól. Bár a viselkedésemmel nem árultam el (remélem), nehéz kitörölni az agyamból azt a délutánt/estét, amit együtt töltöttünk. Erotikus fantáziálásaim középpontjában már nem ismeretlen modellek játszottak szerepet, hanem ő, és ez jutott eszembe akkor is, ha megláttam. Mint egy hülye kamasz, de nem tudtam uralkodnia gondolataimon (vagy nehezen). Ezért maradtam el a lovardától is, vagy mentem ki akkor, amikor hittem, hogy ő már befejezte a munkát, és nincs ott. A lovakkal való foglalkozás egyébként kedvemre való, szívesen csinálom.
Mostani ügyetlen próbálkozásomat, hogy beszélgessünk, egy mondattal rázza le, térít magamhoz, hogy pontosan tudja, nem erre lenne ... szükségem. Ismer, sosem voltam az a típus, aki ajtóstól rohan a házba, és vele kapcsolatban az is tisztázott, értelmetlen lenne vágyakat ébresztenem.
- Bocsánat, kicsit sarkosítottam, de ha a lovakról kérdezlek, vajon nem kérdezed ugyanezt? - nézek rá szelíd mosollyal- Én csak... próbálkoztam valamivel, amivel nem... idegesítelek- mondom, figyelmesen fürkészve. Nem hiszem, hogy neki célja lenne, hogy felhúzzon, majd lerázzon, ennél sokkal intelligensebb.

Volt idő, amikor nem izgattak a következmények, amikor nem érdekelt, hogy mennyiben változtatom meg azoknak az életét, akikkel összesodor az élet. Aztán kicsit benőtt a fejem lágya, na nem teljesen, csak úgy érzéssel. Azért is toltam el magamtól Josht, mert attól tartottam, hogy ha hosszú távú játszadozásokba kezdünk, valamelyikünk sérülni fog. Lényegtelen, hogy melyikünk, mert kihatna a másikra ugyanúgy. Tulajdonképpen tehát marhára nem létezik olyan verzió, hogy csak az egyikünk sérül, mert mindketten megszívnánk, így vagy úgy. Azt mégsem tagadhatom azonban le, hogy van benne valami, ami őrületesen vonz. Nem tudom, és sosem tudtam, hogy hogyan kéne kezelnem Őt, vagy a vele való kapcsolatomat. Most sem tudom, főleg nem, hogy van bennem némi alkohol. A legnagyobb baj az, hogy belenézek a kék szemeibe, és elveszítem a józan gondolataimat. Akkor is, ha éppen nem ittam semmit. Most meg… Hozott magával pár igen helyes srácot, de engem kivételesen rohadtul nem érdekelnek, mert megkaparintottam magamnak a legkékebb szemű srácot, akit Hollywoodban fel lehet hajtani.
Josh az én oldalamon feszít, és én az övén, aki pedig megpróbálná elcsábítani, arra nemes egyszerűséggel rámorgok. Ennyi. Fogalmam sincs, hogy mi lesz az estéből, nincsenek terveim, vagy elvárásaim, de tény, hogy ennyi piával a véremben már nem is igazán számítana, mert úgysem tudom, kordában tartani magamat. Őszintén szólva, a darab jelenleg semennyire nem érdekel, de korántsem azért, mert nincs róla véleményem, csupán… Be vagyok rúgva, tombol a véremben az alkohol és a hát amúgy sem vagyok túl tartózkodó, most meg aztán főleg kapható vagyok sok mindenre. Tényleg egy nyamvadt darabról kéne beszélgetnünk? Biztos, hogy hamar lelombozódnék, meg ki is józanodnék, akkor viszont elkezdeném érezni, hogy fáj a lábam, hogy fáradt vagyok, és lőttek az egész estének. Jobban járunk, ha szinten tartom magam.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned! – nevetek fel ismét, bár kezdek elbizonytalanodni magamban, hogy jó ötlet volt-e ez az egész, mert Josh továbbra is tartja magát a megbeszéltekhez, pedig mit nem adnék érte, ha egy kicsit megpróbálná kihasználni az ittasságomat! Koncentrálnom kell, hogy halljam, mit mond, ezért az az ötletem támad, hogy kirángatom a dohányzó részre, ott nem ilyen durva a hangerő. Megfogom a kezét, és magam után húzom, ki az utcára, a fülledt, elhasznált levegőről a kissé hűvösebbre. A régi trükköt alkalmazva a slim cigis dobozt és az öngyújtót a melltartómba rejtettem, most onnan halászom elő őket, és rágyújtok.
- Szóval… Nem idegesítesz. – mondom az első slukk után. Bár az elnézést kérős és szabadkozós pasikat általában nem szoktam jól viselni, most ezt félresöpröm, mert nem értem, Josh miért fél tőlem ennyire. Nem harapok, tudja jól… Jó, éppenséggel többször is előfordult már, hogy csak úgy leléptem, de… Az más volt. Most nem fogok. Ezt eldöntöttem!
- Viszont még nem válaszoltál a kérdésemre. – vigyorodok el szélesen, mert most nem izgat különösebben, hogy mennyire vagyok indiszkrét.

//Örülök, hogy nem vesztél el! Smile

//

Szól a zene, de éppen csak a ritmust fogom fel belőle, Seth néhány tanácsának köszönhetően már ütemesebb zenére is jobban és bátrabban tudok mozogni, mint korábban. Eleevel szinte összesimulunk a parketten, a keze a nyakamban, a kezem a derekán, és bármennyire tűnik ártatlan dolognak, én mégis megszédülök tőle, ahogy mindig, amikor a közelembe kerül.
Legszívesebben bókokkal halmoznám el: hogy milyen jól néz ki, milyen selymes a haja, mennyire őrülten szexi az illata (és nem csak az, amit magára fújt), de igyekszem hűvösebb lenni és úgy tenni, mintha mindez nem lenne rám hatással. Épp elégszer vette el a kedvem, hogy udvaroljak neki, és én nem sokat változtam. Most is vannak vágyaim. Igaza volt abban, hogy én többet akartam tőle, mint fordítva, és ez most sem lenne másképp; ezért szoktatom le magam róla és a vele való álmodozásról. Amikor beszélgetést kezdeményezek, azért kérdezem az estéről, hogy legyen valamiről beszélni. Bármi másról, mint rólam vagy róla közvetlenül, de hárít, és tulajdonképpen arra céloz, pontosan tudja, mi jár a fejemben. Amivel azért lep meg, mert bármikor került elő a téma, mindig a menekülés lett a vége.
Megint csak mulat rajtam; úgy látszik, az sem hozza zavarba, hogy szembesítem vele, ő az, aki kerüli a semleges témákat. (Igaz, bocsánatot kértem; így neveltek; egy nőt nem illik sérteni vagy bántani és ez nem is állt szándékomban)
Nem tudhatom, mi jár a fejében. Megint, mintha vonzana magához... és arra számítok, ha közeledek, megint ellök majd. Érzem a leheletén a piát, és nem tudom, mennyit ivott korábban. Megfordul a fejemben, vajon alkoholos befolyásoltság alatt áll-e. Ha igen, megbánja-e, hogy velem kezd, és nem valami nagymenővel, aki nem bolondul bele? Némi kísértést érzek, hogy vele legyek, akkor is, ha fennáll a veszélye, megint lekoptat. Neki számít? Nekem számít?
Kézen fog és magával húz, de nem az asztalok felé, hanem a szabad térbe, az utcára, ahol áll néhány ember (férfiak, nők, fiúk, lányok, ki tudja), többen dohányoznak, és Elee is rágyújt, a ruhájának felső részéből elővarázsolva a cigit.
- Ügyes trükk!- nevetem el magam, és mellé lépek, tompa szöget zárva be vele.
Nem tartom fontosnak, hogy magyarázkodjak, tudomásul veszem, hogy mit mondott a bocsánatkérésemmel kapcsolatban. Biztos gyenge pasasnak tart. (Seby vagy Suzy azt mondaná, túlságosan udvarias vagyok vagy valami hasonló)
- Örömmel hallom- mondom őszintén, és arra gondolok, valószínűleg nem fogok okot adni rá, hogy idegesítsem, ha tudom kerülni azokat a témákat, amiknél elő szokott fordulni.
A kérdése viszont provokáció. Huncut a mosolya.
- Neked mi a terved, Elee?- kérdem tőle, kicsit megkerülve az eredeti kérdést. Ha semleges választ ad, könnyű dolgom van, arra megyek, amerre ő irányít; lényegében bármiről tudok beszélni, ha a társaságom kell neki.

Josh-sal táncolok, és valahogy olyan érzésem van, mintha ez lenne az első igazi randink. Nem tudom, miért, talán mert eleget ittam ahhoz, hogy ne feszengjek, hogy laza legyek. Másrészről viszont… Korántsem első randis a helyzet, mert igen csak simulok hozzá. Tenyerem a nyakára simul, ujjaim a hajával játszanak, és átadom magam a pillanatnak.
Nem tudok sok mindent. Többek között azt sem, hogy mi mozgat – az alkoholon kívül, persze – azt sem tudom, hogy mit érzek, vagy hogy mit kéne éreznem. Főleg nem tudom azt, hogy mit szeretnék. Csak azt tudom, hogy sokszor kicsesztem vele, és még csak magyarázatot sem tudok adni rá, miért. Vágyom rá, hogy vágyjon rám, hogy akarjon. De tudom, épp elégszer bizonytalanítottam el, és nem mernék mérget venni rá, hogy most sem tenném másképp. Nem is erőltetek semmit, mert ma nem én fogok irányítani. Az sosem sült el jól eddig. Talán hagynom kéne, hogy Ő domináljon. Már ha képes rá, persze. De ha meg nem… Nos, akkor talán jobb is így a dolog, nem igaz? Hát nem jöhet össze minden, az unalmas lenne.
Jobbnak látom, ha kissé csendesebb helyre vonulunk, de egyelőre túlzás lenne itt hagyni a bulit. Viszont egy cigire már igencsak vágyom, ezért magammal húzom, különben is, jót fog tenni a szédelgő fejemnek, ha kissé felfrissülök.
- Ugye? – kacsintok rá, miközben szikrát csiholok az öngyújtóval. Viszonylag kevesen vannak kint, de most indult be a buli igazán, nyilván mindenki bent ropja, ezért is olyan elhasznált most bent a levegő. Azt hiszem, jó döntés volt kicsit kiszökni. De csak nem tudom levetkőzni ördögi énemet, és mindent megteszek, hogy kimondja, mit tervez. Csak azt nem veszem soha figyelembe, hogy zseniálisan táncol ki az ilyen helyzetekből.
- Tudod, hogy sosem tervezek, Joshi fiú! – szinte dorombolom a választ, majdhogynem ördögi mosollyal az arcomon, kezemet az arcára simítom – Hiszen ismersz. – teszem még hozzá.
- Szóval… Inkább áruld el, te, aki szoktál tervezni, mire készülsz? – hátra lépek egyet, hogy végigmérhessem. Talán el kéne mennem pszichológushoz. Elvégre, honnan akasztanék le jobb partit, mint Josh? És nekem valahogy mégis kételyeim támadnak. Sosem fogom kibogozni…

Elee... Áldottam és átkoztam a napot, amikor találkoztunk. Aztán tettem ezt ugyanígy vele is, úgy általában. Miért vannak ilyen nők a Földön? Őrületesen vonzó, és ugyanilyen őrülettel kerget az őrületbe. Jaj, ebbe én magam is beleőrülök, pedig még semmit sem tett. Semmit?
Miközben táncolunk, nem csak a lábaink ropják. Eszement eszmecserét folytatunk egymást kínozva, őrölve. Macska-egér játék, ki adja fel hamarabb, nem tudom. Valószínűleg én; nem vagyok gyakorlott ebben, és amikor rólunk van szó, színészkedni sem tudok. Lecsupaszodok előtte, mintha kölyök lennék. Egyszerre megalázó és egyszerre felemelő érzés, hogy így belém lát, hogy ilyen gyorsan kiismert.
Húz magával és tapad, fogalmam sincs, melyikőnk akarata van éppen érvényben, előnyben. Néha ő irányít, de úgy, hogy én dominálhassak. Máskor úgy adja a számba a szavakat, hogy az ő akarata kerüljön felszínre. Aztán csak magához ragadja a kezdeményezést, és kimegyünk a levegőre. Beszippantom a friss, hűvös levegőt, arra vágyva, ettől majd tisztul a fejem, józanabb leszek (nem vagyok részeg, legalábbis nem az alkoholtól).
Rágyújt, irtó természetes és irtó szexi módon. Ha nem tudnám, mekkora rabja a bagónak, azt hinném, ezzel is csak engem húz, a vágyaimra hajt, fel akar tüzelni. Játszik tovább, egyre édesebben hálózva be engem.
- Joshi fiú...- nevetem el magam. Sokat jelentő becézés, meg kell hagyni. Valahova elnézek, a feje mellett, a távolba révedek, de látom, hogy engem figyel. És aztán kérdez, majd hátrál egy lépést.
- Ember tervez, Elee végez... - válaszolom neki, és mosolygok. Tök mindegy, mit akarok én, úgyis úgy van, ahogy ő akarja.
Aztán egy fél percig csak bámulom, majd óvatosan megcsóválom a fejem.
- Hihetetlen nő vagy te, Elee O'Hara- továbbra is mosolygok rá, de a hangom némileg komolyabb- Azt terveztem, hogy néhány barátommal töltöm az estét. Elhívtam őket a bemutatóra, és meghívtam őket vacsorázni. És... Aztán összefutottam veled. És itt vagyok- Nem kell pszichológusnak lennie, hogy összerakja, másképp alakult volna az estém, ha nem futunk össze, de a részletekbe nem avatom be. Szerintem az is sokatmondó, hogy a barátaimat hagytam ott miatta.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Hétf. Nov. 09 2015, 23:20

Furcsa egy dolog az, ami köztünk van Josh-sal, annyi szent. Amikor találkoztunk… Azt hittem, egy igazi rossz fiú, azokkal az igéző kék szemeivel mégis mi más lehetne, mint a város legnagyobb szívtiprója? Aztán kiderült, hogy foglalt. Vagy de legalábbis valami nagyon hasonló, én pedig nem vagyok az a harmadik kerék fajta. Ahhoz sosem volt gyomrom. A végén meg kiderült, hogy egy igazi jó fiú, és bármennyire is gyanús, ha valaki ennyire jó, még nem jöttem rá, hogy mi a flepnije. Talán nincs is neki, és a világ legnormálisabb, legcukibb, leghűségesebb srácába botlottam bele aznap este, amikor megvettem tőle a jegyet. Aztán ott van az, hogy talán reménykedtem benne, hogy majd megszelídít, hogy mellette megnyugszom, és heppievöráftör. De valahogy a vérem még mindig tombol, és nem tudom elképzelni az életemet egy pasi mellett. Hosszú távon legalábbis. És aztán ott van annyi minden más, ami miatt a közös utunk tele van kátyúkkal és akadályokkal. Persze, ha szerelemről beszélgetnénk, ezeket mind nem látnám, csak idővel észlelném, de… Azon kívül, hogy veszettül vonz magához, több ebben nincs. Szerintem. De a szerelem… Annyira megfoghatatlan és én annyira elzárkózom tőle, annyira nem adom meg még csak az esélyét sem, hogy megtaláljon. Mi van, ha csak a falaimat kéne lebontanom, és megvilágosodnék? Mindenesetre nem állok még rá készen, mert még mindig az élet mocskosabbik oldalát élvezem; hogy simulok hozzá, húzom az agyát, kicsit talán kínzom is. Én ezt a játékot szeretem, ebben vagyok igazán jó, és élvezem is piszkosul.
Elkalandoztam, mélylélektani irányokat vettek a gondolataim, és mi sem lehet erre jobb megoldás, mintha olyan helyzetet teremtek, ahol beszélgetni is lehet. Az leköt, akkor nem gyártok ilyen elméleteket, és talán kicsit józanodok is, hiszen elég sokat ittam, Ő meg szemmel láthatóan le van maradva, és ez így nem jó. Nem szeretném, ha csatak részegen látna. Igazából nem szeretném, ha bárki csatak részegen látna, az annyira kiábrándító. És nem szeretnék bulvár hír lenni újra, összekapni Apával azon, hogy hogy élem az életem. Terelem is a levegőre, jobban mondva húzom magammal, keresztülvágva az izzadt-fülledt tánctéren. A nikotin megnyugtatja a túlhevült gondolataimat, amik vagy ezerrel száguldoznak a fejemben, és a térdeim is kissé stabilabbakká válnak a hűs esti levegőtől.
Mosolygok, ahogy nevet a becézésemen, szeretem, amikor nevet.
- Ne mondd már! Ennyire magamhoz ragadnám az irányítást? – fintorgok, de nevetek is, mert tudom, hogy kissé határozottabb vagyok, mint az átlag, de ezt csak annak tudom be, hogy az őrületbe kerget a bizonytalanság. Szeretem tudni, hogy mire számíthatok. Az utakon is utálom, ha lassúznak előttem, főleg, ha szabad az út, hát akkor mire várunk, száguldjunk! Aztán csak hallgatom, mik voltak a tervei. Megint keresztülhúztam a számításait. Mint szinte mindig. Egyszerűen zseniális vagyok…
- Ó, ne haragudj, nem akartam… Nem akartam tönkretenni az estédet. Én… Basszus, sajnálom. Miért nem mondtad? – nem kérem számon, korántsem. De basszus, most tök szarul érzem magam. Másfelől felvillanyoz, hogy el tudtam csábítani a haverok mellől, ez azért csak jelent valamit.
- Hát, mindenesetre majd igyekszem, hogy kárpótoljalak. – vigyorodok el szélesen, rákacsintok, és elnyomom a csikket egy közeli hamusban. Nem indulok azonnal vissza, újra szembe fordulok vele, rá hagyom, hogy maradunk, vagy megyünk, és hogy merre tovább. Ha már mindig keresztbe húzom a terveit, akkor most a háttérbe vonulok, lássuk, mi lesz belőle. Megfogadom, hogy ma bármit kér, az úgy lesz, bármit szeretne, nem ellenkezem. Hagyom kibontakozni, átadom a kormányt. Kíváncsi vagyok, Josh erre vezeti a mi kis törékeny lélekvesztőnket.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Csüt. Nov. 12 2015, 02:12

Elee húz ki a levegőre, de ezzel csak a táncunk ér véget. Huzavona alakul ki a beszélgetésünkben, hisz egyikünk sem vall színt kapásból. Mit akarunk? Valószínűleg nem nehéz kitalálni, én mit akarhatok, ha már itt vagyok, és megszakítottam a programom a barátaimmal (bár azért hozzá kell tennem, mindegyiknek akadt dolga), és valószínűleg Elee sem véletlenül az én nyakm ölelgette tánc közben. A vágy azonban hiába olyan erős, ha nemet tudok mondani (vagy legalábbis uralkodni rajta, ideig-óráig), nem szaladok bele az első kelepcébe (egyáltalán, az?) és úgy látom jónak, ha kerülöm a témát. Vannak ugyanis dolgok, amiken rendre összeveszünk. Nem akarok veszekedni, sebbel-lobbal elválni. Olyan régen találkoztunk már, vágyom a társaságára...
Nevetve csóválom a fejem:
- Nos, gondold csak végig... Hányszor találkoztunk, és hányszor szaladtál el? - aztán intek a kezemmel, ha nem akar, ne is válaszoljon. A lényeget úgyis érti.
- Semmit se tettél tönkre- mondom határozottan- Hoztam egy döntést, itt vagyok. Úgy éreztem, van kedved beszélgetni velem, és ... bevallom, nekem is hiányzott a társaságod. Ilyen egyszerű. Régen beszéltünk...- mondom halkabban, és közben a tekintetét keresem. Nem kéne, hogy szarul érezze magát. Nem is teszi. Játékosan kacsint rám, és a szavaitól beindul a fantáziám.
- Óvatosan az ígéretekkel, még szavadon foglak!- billegtetem meg neki a mutatóujjam: ejnye-bejnye!
Elnyomja a cigit, szembenéz velem. Egyértelmű, hogy azt várja, mondjak valamit, mit csináljunk. A lehetőségek, mint diaképek villannak fel előttem.
- Sétáljunk? Vagy leülnél kicsit?- sokat táncoltunk, nem akarnám terhelni a lábát. Bár lehet, hogy meg sem érzi és feleslegesen aggódok!
Ha sétálna, a kezem nyújtom neki, megfoghatja, vagy belém karolhat, kedve szerint. Ha leülne, egy padhoz vezetem, és oda ülünk le. Mellé ülök, de a felső testemmel felé fordulok.
- Kérlek, mesélj magadról egy kicsit. Hogy vagy mostanában? Visszatértél modellkedni? - legutóbb a fülem hallatára kapott csábító ajánlatot, de mivel azóta a téma nem került elő, nem tudom, hogy döntött.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Kedd Dec. 01 2015, 20:42

A levegő jót tesz. Nekem legalábbis most biztosan. Tisztul a fejem, a gondolataim lassulnak, már tudok arra is figyelni, hogy körülöttem mi történik, nem csak arra, bennem mi zajlik. Persze, naná, mindennek oka van, meg blablabla, de azért csak keresztbe húztam az estéjét, még ha ez teljes mértékben az Ő döntése is volt, és hízelgő, hogy mellettem döntött. Nem, nem is szarul érzem magam, csak… Tesz rám egyfajta nyomást, és ez az, ami kicsit zavar, de majd levetkőzöm, nm kell aggódni. Már a zavaromat. Más értelemben… Nos, rajtam igazán nem szokott sok múlni.
- Ó, jesszus, sokáig fogom ezt hallgatni? – forgatom a szemem, de mosolygok, mert nem akarom, hogy komolyan vegyen. Ugyanakkor persze rossz érzés, hogy ilyen nyomokat hagytam magamból. De tény, hogy ez az én saram, és fordított helyzetben valószínűleg én is ezzel szívnám a vérét.
- Akkor jó. – széles mosollyal jutalmazom, amiért megnyugtat. Beszélgetni… Istenem, nem is tudom, mikor beszélgettünk utoljára úgy, mint két normális ember, és nem úgy, mint két reszkető idegbeteg, mert valahogy valamiét mindig van valami olyan téma, amiről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. Ez pedig általában mindkettőnket marhára érint, mi mégis nagy ívekben kerülgetjük.
- Igen… Lehet egy feltételem? – persze, kezdjünk el követelőzni, köszi alkohol!, miért is ne? De ha már belekezdtem, legyen, most már kimondom, bátorság: - Lehetne úgy, hogy nincsenek tabuk? Mindenki válaszol mindenre. Már úgy értem, semmi sem kötelező, de félre tudnánk tenni a szokásos félelmeinket, és úgy beszélgetni, mint két normális ember? – ó, nem csak a bátorság jött a piával, de a szómenés is, de hát ez már csak így szokott lenni.
- Már igyekezni sem szabad? – forgatom ki a szavait nevetve, mert jogosan figyelmeztet, de hát imádom az ilyen játékokat, ennyire azért már ismer, tudja, hogy ezeknek sosem tudtam ellenállni.
- Rád bízom, ma este te vezetsz, én csak követlek. – billentem kicsit félre a fejem, és bátorítóan rámosolygok. Övé a pálya, és ma tényleg minden, de minden úgy lesz, ahogy Ő kívánja. Se több, se kevesebb.
Akárhogy is dönt, a beszélgetés elkezdődik, még ha kicsit kockás is a benzin az elején, e majd bemelegszünk, csiszolódunk, simulunk egymáshoz, és akkor lesz igazán izgalmas. És most képletesen értettem!
- Megvagyok, köszi, minden megy a maga útján. – halványan elmosolyodom, mert olyan első randis érzésem van. Vagy nem is tudom. – Á, nem, nem férne bele a mindennapokba. De jó buli volt, főleg veled végigcsinálni. – elnevetem magam, ahogy visszaemlékszem arra a napra. – Tényleg, végül is mi lett belőle? Beindult a modell karriered? Vagy merre tartasz mostanában? – faggatom én is, beszéljen csak, meséljen, kíváncsi vagyok, hiszen a fotózás óta nem is nagyon találkoztunk azt hiszem. Vagy nem is tudom… Összefolynak a napok.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Kedd Dec. 01 2015, 22:01

Elee semmit sem változott. Oldott, mint mindig és a nyelve éppen olyan csípős, mint régen. Talán edzettebb lettem, már nem veszem magamra, könnyedén fogom fel. Az egész találkozásunk olyan, mintha egy ima vált volna valóra, ahogy megláttam, rájöttem, valóban hiányzott.
Természetesen felrója nekem, hogy fejére olvasom (nem bántó módon) ő hagyott faképnél mindig, de látszik, igazából nem haragos. Tudja, hogy igazam van, de ebből én sem akarok ügyet csinálni. Egyszerűen csak az a lényeg, mindig az történt, amit ő akart.
Lennének témák, amiket kerülnék..., olyanok, amiknek egyenes útja van hozzá, hogy megint szaladjon. Most pedig vele lennék, ha csak pár percig is, ha egy órára, ha többre... legyen az jóízű és élvezetes, maradjon meg pozitív emlékként, végre. Ne haragudjunk egymásra, legyünk barátok, ahogy megfogadtuk egymásnak.
- Oké...- vágom rá, legyenek feltételei, talán jobb is lesz, ha...- Tessék? - meglepődöm. Mindig normálisan beszéltem vele. Noha értem, mire gondol, azt hiszem. Vajon erre készen vagyok?- Próbáljuk meg, oké- bólintok aztán rá, lassan, megfontoltan. Nem szokásom a levegőbe ígérgetni.
Elnevetem magam; ha ezt tesztnek szánta, jól sikerült, majdnem csőbe húzott.
- Életveszélyes, ahogy igyekszel- kacsintok rá. Kicsinál, komolyan mondom.
Aztán javaslatomat visszahárítja rám, döntsem el én, mi legyen. Bátorítóan mosolyog, a vér a gyomromba zuhan, és örülök, hogy csak odáig, nem tovább. Megtartóztatott énem kiabál: idő van, haver!, de leütöm.
Egy padhoz sétálunk, távolabb a többiektől. Leülünk vagy nekidőlünk, mindenesetre úgy helyezkedem, hogy közel legyek hozzá, érezzem az illatát, de ne legyek tolakodó mégsem.
Ahogy a kérdésemre felel, mosolyt csal az arcomra, nevetve bólintok.
- Az a nap tényleg szuper volt, sokat tanultam, köszi!- önkéntelen nyúlok a mellkasomhoz, ahol az ő keze érintett. Az a fotó benne volt egy lapban, amit az egyik ügynökségen láttam. Visszakérdez, velem mi újság.
- Két színházban van készülőben darab, amiben játszom; egy festőművész képet fest rólam, a filmszerepet, a lovászfiút, tudod, más kapta meg és más felkérésem jelenleg nincs. Hordom továbbra is az újságot, kajtatok állandó meló után, szerepeket tanulok, ismerkedem, szórakozok...- mesélem neki, mint barátomnak. Valahogy így kéne; Sebastian más kategória, és vele is szoktam dióhéjban információkat közölni. Ezt még tanulni kell!
- Ez a minden megy a maga útján... elég ... ködös nekem. Lehet kicsit részletesebben?-kacsintok rá. Nem csak üres kérdés volt, tényleg mondhatna valamit. Bármit. Már az is jól esik, hogy a hangját hallom, hogy itt van egy karnyújtásnyira.

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Szer. Dec. 02 2015, 01:22

Pezseg a vérem, és nem csak azért, mert az ereimben lassacskán rozé pezsgő zubog, hanem azért is, mert pörgök, hogy Josh itt van, és egyébként is, ezer meg egy éve nem láttam, nem hogy beszéltünk volna, szóval van miért pörögni, na. Basszus, még mindig elveszítem az eszem, ha a szemébe nézek. A ma este után pedig megállapíthatjuk, hogy nem csak a józan eszemet, hanem az ittast is elveszi.
Megértem, hogy miért hozza fel a témát, azt, hogy mindig lelépek. Viszont az is tény, hogy az ilyen viszonylag kellemetlen dolgokat még józanul is elviccelem, nemhogy most, amikor már nem feltétlenül vagyok a helyzet magaslatán. Sőt, annyira nem vagyok éppen a csúcson, hogy gondolkodás nélkül olyan feltételt szabok, amit talán nem kéne. Késő bánat, és Josh is beleegyezik, ha nem is túl lelkes. Ajkamba harapok, és mint már sokszor, most is szívesen visszaforgatnám az idő kerekét, de ez valóban megtörtént, és nincs lehetőség visszaszívni a dolgot.
- Nem muszáj, csak… Arra gondoltam, hogy… Annyi feszültséget generál, hogy kerülgetjük ezeket az aknákat. Én most itt szentül megígérem neked, hogy nem szaladgálok sehova semmi elől, szóval… - elmosolyodom, és széttárom a karom, jelezve, hogy szabad a pálya. MA este valahogy nem hiszem, hogy bármitől is kiborulnék, elég lazának érzem magam. Meg amúgy is, megígértem, szóval történjék bármi, maradok.
Egy pad mellett dönt, és én titokban hálát adok az égnek, hogy nem akart túrázni menni, mert iszonyat jól esik leülni a nagy táncolás után. Mégis csak magas az a tíz centis sarok… Keresztbe teszem a lábam, és kicsit felé fordulva ülök, ahogy Ő is felém. Bal cipőm orra szinte hozzá is ér a lábához, de nagyon igyekszem, hogy ne rugdossam kékre, zöldre szegénynek a sípcsontját. Elég ciki lenne…
- Én köszönöm, hogy mehettem, nagyon jól esett egy kicsit visszarepülni az időben. – mosolygok, és tekintetem a mellkasára siklik, ahogy mozdul a keze. Kaptam pár nyers fotót arról a napról, persze szigorúan fű alatt és csakis privát felhasználásra, de már gondolkozom rajta, hogy valahogy ki kéne tenni a lakás valamelyik nem feltétlenül szembetűnő helyére. Nem szégyellem, koránt sem, csak ha Apa felugrik, ne ez legyen az első, amit meglát.
- Na, ez elég jól hangzik. És milyen darabok, meg milyen szerepek? – kíváncsiskodom, de tényleg érdekel – Festmény? Várj, de… Nem fárasztó amúgy órákig ugyanabban a pózban állni? Vagy ülni vagy nem tudom, milyen kép lesz. – nevetem el magam, mert teljesen abszurd módon valahogy a Titanicból jut eszembe a rajzolós jelenet.
- Figyelj, ha a fotózás tetszett, és szeretnél vele foglalkozni, akkor csak szólj, még vannak kapcsolataim és lehet, hogy tudok intézni valamit. Megígérni pont nem merem, de egy próbát megér, ha érdekel. – ha más nem, olyan partikra el tud kísérni, ahol ezek az emberek forgolódnak; ha meghívót nem is kapok, bejutok, ha akarok, csak eddig nem igazán volt motivációm elmenni a skorpiófészekbe. De ha Joshnak ezzel segítek, akkor felöltöm a páncélt meg az álarcot, aztán bevetjük magunkat a sűrűjébe.
- Hát, figyelj, a suli megy, nagyon nincs benne semmi extra, azon kívül, hogy mindig történik valami, de hát ez az egyetem sajátossága, ott mindig van valami pletyka. A lovakkal minden rendben, szépen halad mindenki a maga tempójában, és erősen gondolkodom, hogy elnézek egy versenyre a közeljövőben, ha tudok eleget edzeni. – tulajdonképpen tényleg nem történik mostanában semmi extra, Hale-t alig látom, mindig csak Nick, meg tudom is én, mostanában Seby sincs a mindennapjaimban, Josh is… Csoda, hogy most itt vagyunk. Basszus, tényleg, kezdenek kikopni a haverok, ez így nem lesz jó!

Tárgy: Re: Ma újra láttalak (Josh és Elee) Csüt. Dec. 03 2015, 23:56

- Nos, éljünk a vétó joggal. Ha valami nagyon meredeknek tűnik...- mutatom az ujjaimmal, hogy próbáljuk lerázni. -Ebből érteni fogunk, és úgy mehetünk tovább, mintha semmi sem történt volna. Mit szólsz?- javaslom. Egy kis biztosíték nem árt.
Mosolyogva nézek rá, hogy nem akar elszaladni.
- Hidd el, eszemben sincs elüldözni téged- bevallva, hogy azokban a dolgokban nekem is részem volt, belátom. Mintha ő is azt jelezné, másképp is tudja kezelni már a dolgainkat. Hiszen bebizonyosodott, jól is tudunk együtt működni!
Egy pad mellett dönt(ünk), és ahogy helyet foglal, felém fordul, keresztbe tett lába szinte súrolja az enyémet, de ha hozzám is érne, nem húzódom el.
- Számomra is okozott de'ja' vu-t...- mosolygok. Hogyne jutott volna eszembe az a délután és este, amit velem töltött? Bár feltehetően ő arra az időszakra céloz, amikor még aktívan modellkedett- Neked ebben a szakmában lenne a helyed, olyan ösztönösen csinálod jól!- bókolok neki nevetve, de valóban így gondolom. Könnyű volt vele dolgozni, oldottnak éreztem magam, és ha én jó voltam, csak neki köszönhető.
Egymásról kérdezősködünk. Ugyan ő (kezdetben) csak dióhéjban válaszol, de azt gondolom, ha én nyitottabb leszek, talán majd ő is, ergo példát mutatok.
- Nos, van egy dráma, amiben egy olyan srácot játszok, aki elveszti a szerelmét, és emiatt piálni kezd. Rögös az út, amíg újra értelmet talál az életében, és hogy ez mennyire tartós... hm, ez még titok- a számra teszem a mutatóujjam, nem árulhatom el, ezt a darabot még nem mutatta be senki, vadiújnak számít a piacon. - A másik egy zenés darab, még nagyon gyerekcipőben... Pinceszínház, tiszta amatőr társulat, de lagalább lelkesek!- nevetem el magam. Azt vettem észre, tanultabbakkal olykor nehezebb; mintha nem érdekelné őket a darab kimenetele.
- Nem panaszkodhatok a modellkedésre,. A kereszten lógni rosszabb volt, mint mozdulatlanul ülni egy fotelben, és kárpótlásul meg is masszíroztak, szóval egy szavam se lehet! Jó volt, nem unatkoztam. Amúgy a fotózáson sem, csak hát az a paróka...!- azzal volt a legtöbb bajom, de erre talán mg Elee is jól emlékszik- Neked meséljek? Profi múltad van, tudod, hogy megy az ilyesmi- bár nem festették, a fotózás csaknem olyan igénybevétel, mint mozdulatlanul maradni.
- Bevallom, jó pénz volt, örülnék, ha akadna még lehetőségem menni...- Elle ajánlata több, mint csábító, hogy ellent tudjak neki állni. A szerepek, amiket játszom, nem sokat hoznak a konyhára, és nem árt, ha így-úgy kibiztosítom magam. Nem számíthatok arra, hogy mindig nyerek, ha játszok.
Aztán visszakérdezek... Fejtse ki bővebben, mi van vele; az előbbi válasza nagyon felszínes volt, mondhatni lerázós. Mintha nem ebben állapodtunk volna meg (és ez nem is nehéz kérdés!)
- Ejha! Sosem láttam még élőben versenyt. Principessával indulnál? Díjugratásban? Szívesen megnéznélek, drukkolnék neked!- mondom kissé lelkesebben. Egészen beleéltem már magam, hiszen láttam már őt ló hátán, és azt is, van érzéke hozzá. A ló úgy viselkedik a combjai között, mint a kezesbárány...
- Ha gondolod, a lovaid körüli teendőkbe besegíthetek, ezzel is segítve a felkészülésedet...- ajánlom fel, hiszen ő is önzetlenül segített már nekem (és kínált fel újabb lehetőséget).
Beszélgetésünk alatt ritkán veszem le róla a szemem. Vonz a látványa, úgy érzem, nehéz betelni vele. Amikor harmadjára rúgja meg a sípcsontomat, egyszerűen ölbe kapom a lábát, kezemet a térdhajlatában felejtve. Mintha lázas lennék, sebesebbre kapcsol a szívverésem, lángol a vérem, tüzel a lélegzetem. Szomjas vagyok. Másra sem tudok gondolni, csak a nedves ajkaira. Hogy lehet ilyen vonzó?

karakterinformáció

» Újra együtt - Josh és Suzy
» Help Me! ~ Elee & Domi
» Big news ~ Elee&Josh&Seby
» Elee&Richard
» Josh & Hale

Ma újra láttalak (Josh és Elee)

Ma újra láttalak (Josh és Elee)

Similar topics

Similar topics