- Öööö- sóhajtok nagyot vigyorogva, mert ezek szerint én sem vagyok teljesen egyértelmű- a randi az egy előre megbeszélt találkozó, de nem tudni, mi a vége. Célja az ismerkedés, az információgyűjtés, illetve... leginkább a kölcsönös szórakoztatás, vagy valami hasonló. Az embernek csak egy elvárása van, hogy lehetőleg jól érezze magát vagy a másik..., hiszen ezért (vagy az ismerkedés céljából) akar találkozni a másikkal... Vagy nem?- kérdezem már nevetve. Ha nem így van, én is el voltam tájolódva a fogalmat tekintve.
- Az sem sokkal jobb, ha újraértelmezed a múltat- mondom, kicsit később, amikor már Amelia a téma. - Történt, ahogy történt, te annak alapján ítéltél meg dolgokat, ahogy akkor estek, nem viszonyítottad máshoz. Nem hibáztathatod magad. Lehet, hogy ő is éppen az adott pillanat hatása alatt döntött valamiről akkor este...
Újra átgondolom a hallottakat, és finoman rázom a fejem, amikor azt mondja, Amelia nem tartozik neki elszámolással.
- Nem erről van szó, és ezt te is tudod. De ha van benne jó érzés, márpedig azt mondod, van, akkor őneki sem lehet közömbös, hogy te hogyan érezted magad abban a helyzetben. Biztos kíváncsi rád, a véleményedre. Lehet, ő jobban be van tojva, hogy soha többé nem állsz szóba vele, mint te...- Én biztos be lennék a helyében!
Aztán beszélünk a férfiakról, a csókról, és a házasságunkról, persze, mindezt a saját kereteink között, hülyülve.
- Várj, elő kell kotornom az előjegyzési naptáramat, mert a következő hetekben igencsak be leszek táblázva...- mintha a házasság ténye közömbös lenne számomra. Pedig hízik ám a májam, hogy még mindig emlegeti a dolgot! Azt jelenti, ő is olyan hülye, mint én.
A Henryvel esett csókot tovább magyarázza, amiben van logika, de talán mégsem volt jó ötlet... Fura, de nem tudom azt mondani neki, ezt vagy azt rosszul tette, mert rajta kívül senki sem ismeri olyan jól Henryt, és ha így tett, annak megvannak azok az okai, amiket én nem érthetek.
- Így érezted helyesnek, és kész. Ennyi. Nekem nem kell magyarázkodnod, Seb- mondom neki aztán, és mert közöttünk nem téma, ha megérintjük egymást, a vállára csúsztatom a kezem és megszorítom azt.
Kissé lazábbra veszem aztán a hangom, érezze, hogy a "kása" nem olyan forró, mint ahogy hangzik, szóval mesélhet még, ha éppen ehhez van kedve, de a szánknak már kéne egy kis pia, különben kicserepesedik...
- Ha akarod, pia nélkül is elfelejtem az egészet!- jeleléssel titkot mutatok, tőlem aztán senki nem tudja meg, amit mondott. Állítólag jó titoktartó vagyok.
Aztán kérdéseket tesz fel rólam, és már röpköd a lelkem, hogy nem nyavajgok neki, hanem sikerélményekről fogok beszámolni, amikor...
- Banyek! A habot hagytad a végére?!- ugrok rá, és magam alá gyűröm a feltartott keze ellenére, de csak finoman, hogy meg ne sántuljon azért...- Ezután tanárbácsiznom kell téged? - nevetek, aztán lekászolódom róla, össze ne nyomjam, még matrica lesz belőle (és csak egy). Húzom magammal, ülő helyzetbe, kicsit meglapogatom innen-onnan, hogy eredeti formáját visszanyerje. Sikerrel, mert aztán ő dönt piát, én mesélek. (Miután ittunk egyet a sikerére.)
- Hehe, innen is-onnan is csordogálnak szerepek, felkérések, járok szorgosan meghallgatásokra, hátha összejön valami, és nemrég kaptam egy jó ötletet is.... Mit szólnál barátom, ha legközelebb én lennék a ... Kis hableány?- szólalok meg utóbb Ariel hangján, de nevetek, mint az állat.

- Alapvető különbség, hogy te is férfi vagy, mint én, így meg sem fordul a fejemben, hogy veled "randizok"- nevetem el magam. A randinak "párkeresés" szaga van, vagy nem?
- Megszid?- forgatom a szemem, nem az oviban vagyunk! Az ember lehet néha "vak", nem kell mindent észrevennie, nyílvánvaló tények szúrhatják ki a szemét, ha nem akarja látni. Ezek szerint Sebastianban nem merült fel, hogy Lia életében másik pasas is lehet. Van ilyen. Mi, pasik, azt hisszük, a teremtés koronái vagyunk, és a szeretett nő csak minket imád... Elmosolyodom. Most mi vagyunk a hülyék?
Ahelyett, hogy hangosan kimondanám a gondolataimat, csak felvonom a vállaim, tanácstalanul. Nem tudom, nem tudhatom, nem voltam ott. Ha Lia el akart titkolni valamit, biztosan el is tudta. Ha pedig Sebastian nem vette észre az utalásokat, nem hiszem, hogy emiatt számon lehetne kérni. Én is jobban kedvelem az egyenes beszédet, az utalásokat nem igazán értem, és nem is szeretem. Félreértésekhez vezethet, majd vitákhoz. Kinek kell az?
- Te azt tetted, ami logikusnak tűnt- én is ezt tettem volna- az más kérdés, hogy Ő nem számítot rád. Szerintem legalább úgy zavarja a kialakult helyzet, ha nem jobban- mondom, elgondolkodva, hiszen mindazok tükrében, amiket eddig tudtam róla, igencsak meglepett, hogy rövid időn belül két pasassal is együtt volt.
Oldandó a feszültséget (?), szomorú hangulatot, hülyülünk is. Nem tetszik neki, hogy határidőnaplóban keresek neki időpontot, amikor elvehetne Hollandiában.
- Ha melletted döntök, nem lesz más...- mondom komolyan, szívre tett kézzel, és biztos vagyok benne, soha az életben nem lesz még egy ilyen jó barátom, mint ő. (Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott barátkozni, de szívbéli jó barátja nem sok van egy embernek, ezt user is vallja.)
Aztán megint egy váltás, újabb titkok és Henry meg a csók, hát huh! Azt hiszem, egész jól vágom ki magam a szituból, bár sose fordulnék a barátom ellen, és inkább fordítok én a nézeteimen (amennyire hajlítható), mintsem olyan dolgot tegyek, amivel bántanám. Minek, ha nem muszáj?
- Lehet, hogy MOST nem látod jónak. Akkor viszont jónak tűnt. A lényeg, hogy magadat adtad, neki akartál jót... a szeretet motivált, nem az ártani vágyás. Gondolkodj pozitívan! Nem ismerős a duma?- kacsintok rá. Nem is tudom, hányszor hallottam ezt tőle, amikor magam alatt voltam.
- Ugyan, kinek adnám? Norának? - nézek szét a lakásban. Valahol alszik a kis szőrgolyó, különben már itt ólálkodna körülöttünk. Amúgy sosem fecsegtem ki senki titkait, ebben ő is biztos lehet.
Letarolom, kibillentem az egyensúlyából. Szívesen vagyok vele, a közelében, de eszembe sem jut pillantnyilag, hogy esetleg ezzel célzok is valamire (vagy éppen nem). A testi közelsége az első pillanattól kezdve nem feszélyez, és ez is csak azt bizonyítja, hogy a barátságunk nem hétköznapi.
- Ez igaz..., de mégis más, hogy egy igazi suliban tanítasz, nagyközönség előtt! Ott lesz a neved a suli honlapján! Mindenki ismerni fog!- lelkesedem én helyette, ha ő nem akar! Tanárnak lenni mégis más az otthon falai között, mint egy híres iskolában, hű!
Összetákolom, amit elrontottam benne, kinevet. Iszunk. Nevetgélünk. Megkérdezi, mi újság van velem, én meg dióhéjban elmesélem gyorsan, Elee ötletével megspékelve a mondanivalóm.
Látom, ez váratlan fordulat, úgy néz rám, mintha meghibbantam volna. Lehet, hogy túlzás volt női szereppel jönni neki? Hát akkor hogy is van az Johannával?
- Bocs, lehet, hülye példa volt. - Magyarázkodom, lenyugodva- A szimpátiám azt mondta, simán el tud képzelni szinkronszínésznek- most jut eszembe, talán a színészi teljesítményemtől nem volt annyira oda. Hah! És még mondja valaki, hogy a pasik nem lehetnek vakok!

- Várj... Szóval vegyük úgy, hogy egy lánnyal találkozom, és nem veled lányként, te édes...- húzogatom a bajuszát, hát tudja, hogy őt mennyire szeretem- a találkozó akkor marad találkozó és nem randi, ha valemelyikünk részéről ki van kötve, hogy több nem lehet... Szóval... Mondjuk, valamelyikőnknek kapcsolata van, vagy éppen azt nem akar. Ez nem jelenti azt, hogy ne találkozhatnánk többet, csak éppen... másképp... Mint barátok, ha érted, és miért ne értenéd éppen te? Ismerkedhetünk, bohóckodhatunk, de már tabu a testiség vagy az érzelmekről beszélni, ha bármelyikőnknek ez nem fér bele... Valami ilyesmi....
Ennél jobban nem tudom megfogalmazni. Találkozgatok Eleevel, és nem randizok, mert ő nem akar kapcsolatot, és találkozgatok MacKenzivel, mert együtt tanulunk szerepet, de nem akarunk egymástól többet... (Legalábbis nem tudok róla)
- Várj, ezek szerint Lia nem volt elutasító és ellenséges, amikor beállítottál, jól értem?- kérdezem; túl sok szó esett Lioról, és kevesebb Liáról. Hogyan tudhatnám, miképp reagált Sebastian megjelenésére (a szitu kényes volt, azt el kell ismerni).
Később már hülyülünk is, kell oldani a feszkót, én amúgy is szeretem hülyíteni és hülyülni vele, a fő, hogy együtt nevessünk.
- Belőled sosem elég!- adom alá a lovat, tényleg bírom, nem tudom másképp mondani.
Olyan érveket használok, amikkel ő szokott élni, erre mit hallok? Szembefordul velük!
- Legközelebb megmondom neki, neked mi a véleményed erről!- nevetek.
Ő egyre jobban megnyílik nekem, egyre több titokba avat be, én pedig ezért egyre jobban szeretem, és nem tudom, hogy csinálja. Nem is kell okokat keresni. Van, amire nincs magyarázat. Közvetlen vagyok vele, mint szoktam, és nem zavar a téma, hogy ő férfiakkal is csókolózott. Bár azt nem tudom, az élvezet kedvéért kipróbálnám-e vele. Talán igen. Most még elbohóckodom, és a dologból nem lesz csók, de legalább nevetgélünk, és már ez is valami.
Jön a jó hír, igazán jó hír, hogy tanítani fog a suliban (most bánom igazán, hogy nem vagyok diák, szívesen bemennék egy órájára...) Miért is ne?- fordul meg a fejemben...
- Mit fog tudni mindenki? - He? Most lemaradtam- Hogy tanítasz? Naná! Mindenki oda fog járni!- Tuti, hogy népszerű lesz, ezt garantálom!
- Wow, talán a közös munkahely is segít majd, hogy jobban megértsétek egymást...- gondolom én, lehet, működni fog ez kettőjük között, Callievel.
- Jaja, tudod, a lány, akivel a randim olyan rosszul sikerült...- húzom el a szám. (Mégsem mondhatom, hogy barátnőm, ha nem az!) Nem szívesen emlékszem arra az estére, pedig sokat tanultam belőle. Sebastiantól is, Eleetől is, de utóbbiban nagyon kellemesen csalódtam. Tulajdonképpen ördögöt festettem magamnak a falra..., már nem is tudom, miket képzeltem róla! Mosolygok.
- Felkötöm!- mondom határozottan, merthát Elee remekül szórakozott rajtam. Miért ne sikerülne nagyban? Bár jah, miközben "szövegeltem", nem ment a film. - Majd veled kigyakorlom magam, úgyis régen hülyültünk már közösen...
Aztán csak vigyorgok tovább, Ariel, gonosz banya, vagy éppen szívtipró Rómaó, bármi leszek, lehetek, hiszen színészpalánta vagyok, vagy mi... És egyre jobban kezdem magam is elhinni, hogy képes vagyok rá.

- Ö, majdnem...- nevetek, de legyintek, hagyjuk már.
Amikor a ma délelőttről (reggelről?) beszélünk, vannak még részletek, amik csak most válnak világossá.
- Látod! Nem lehet egyszerre hálás és haragos ugyanazért a dologért! Nem tettél semmi rosszat, fogd már fel!- vonom le a következtetéseimet a magam módján.
Ketőnkről beszélgetünk, hülyéskedve, ahogy szoktuk.
- Szóval a forró csokid sírba visz.... Áh, ez a tökéletes megoldás! - felröhögök- Mert azt meg tudom ígérni, hogy a síron túl csak a tiéd leszek!
Tovább nevetünk, olyan mulatságos dolgokat képes mondani, hogy égnek áll a hajam!
- Ha olyanok, mint te, cseppet sem bánom. Majd bemutatlak annak a másiknak is, akivel most nem értesz egyet! Bírnátok egymást, elvégre nagyon hasonlítotok egymásra! Mondd csak, nincs ikred?
Beszélgetünk és iszunk tovább, titkokról kerül le és vissza a lepel, iszunk, eszmét cserélünk, hol komolyan, hol komolytalanul.
- Karácsonykor még csak 17-nek látszottál, most 21-nek... veled tényleg rohan az élet, hallod- nevetek, mert emlékszem, hogy Callievel is a koráról "vitatkoztak".
- Te is tudod, hogyan kell közel lenni a tejfölös köcsöghöz...- nyalom meg a szám szélét, ha már kétértelműen fogalmaz, jogom van azt érteni, amit akarok. - Gyakorlati órákat is tartasz vagy csak elméletit?- Hehe, naná, hogy direkt volt!
- Ezt még nem is mondtad.. Callienek evésproblémái vannak? - villan a szemem. Na, majd én is jobban nyitom a szemem, és etetem, ha erre jár.
Beszámolunk egymásnak a sikereinkről, így jön szóba a szinkronszínészet és Elee is, aki nincs nevén nevezve.
- Igen, "az a csaj"...- mondom, de elhúzom a szám. Nagyon jól tudja, hogy Elee számomra különleges, sosem lesz egy a tucatból. Nem szoktam így hívni...- Legyen... Huncutka...- mondom találomra, mert legutóbb ez jutott eszembe róla. Szeretem a csillogó szemeit, nem tehetek róla.
- Nézünk valamit, némán és majd rögtönzünk!- adom alá a lovat, naná, hogy lenne kedvem vele szinkronszínészeset játszani. Csuda muris lenne, főleg, ha ismeretlen filmet írnánk át.
- Nem, még nem jelentkeztem... - rázom a fejem, mostanában kissé összegyűltek a dolgaim, az meg olyan meló, hogy ha ugrasztanak, hogy menjek, menni kell...
- Nem a csajom!- szólok rá finoman Sebastianra, bár érzem a hangsúlyán, hogy nem bántani akar(ja), egyszerűen kíváncsi.- Hű, barátom... - túrok bele a hajamba- hazudnék, ha azt mondanám, nem változott semmi.
Sokat mondóan nézek rá, de kínzom még egy kicsit, és úgy teszek, mint aki hosszasan gondolkodik, hol is kezdje. //Karácsonykor is rákérdeztél a dologra, és a játékunknak még most sincs vége. Most meséljek valamit arról, amit reményeim szerint teszünk majd a közeljövőben?//

- Ha még csak a szexről lenne szó...- legyintek, néha úgy érzem, hajlanék rá anélkül is, hogy a szívem is oda kellene adnom.
Bólintok, értem. Azt nem sejtette a lány, hogy a két pasi kommunikál majd egymással. Ha rossz lett volna a lelkiismerete, talán be sem engedte volna Sebastiant, elhajtotta volna, hogy majd később beszélnek, vagy ilyesmi... Ez vajon nem mellette szól? Nem tudom, hogy mit gondoljak, számtalan gondolat jár a fejemben.
- De hát ott a masinád! Inkább ígérek mást. Mindennap csinálok reggelit vagy vacsorát...? - nevetek, mert tetszik a vehemencia, amivel próbálkozik. Én már ajánlottam neki, hogy lakjon nálam, nem vontam vissza, az ajánlat él, neki kellene ezzel élnie. Ennél jobb ajánlatom- jelenleg- nincs.
- A hamvas kezedről is gondoskodom, ha ez minden vágyad...- színpadiasan nyúlok érte, hajolok fölé, és csókolom meg "messziről", az a pár centi távolság csak arra elegendő, hogy a lélegzetem súrolja a bőrét.
- Kölyök? Eszembe nem jutott! - sokszor beszéltünk már gyerekről, akkor is mindig egy kislányról. Kinézem Sebastianból, ha eljut odáig, hogy gyereket válalljon, megbuherálja, hogy kislánya legyen. Biztos megvannak erre a megfelelő módszerek...
Iszunk, nevetünk, jól megy ez.
- Na, akkor fogd vissza egy kicsit magad, ha ilyen ütemben öregszel, év végére már 32 leszel, jövő ilyenkorra 36, 3 év múlva már... 60-on is túl, mehetsz nyugdíjba!- röhögök. Hasraütésszerűen mondok számokat, nem számolom át, hány hónap alatt öregszik éveket.
- Bakker!- köpöm-köhögöm vissza az italom a pohárba, amikor a fiúkat is említi, aztán csak röhögök. - Tiszta hülye vagy!- csóválom a fejem. Most akkor tényleg annyira tetszett neki az a (két) csók?
- Úgy tűnik, először mindent a saját bőrödön akarsz kipróbálni... - vigyorgok, hogy még tanítaná is, hát ezt nem hiszem el- Vigyázz, nehogy túlzott erkölcstelenség miatt veszítsd el a munkahelyed!- fenyítem meg, de nem veszem komolyan.
Callie azért kerül szóba, mert ő is az egyetemen dolgozik. Sebastian aggódik érte, ezért is örül, hogy szemmel tudja követni, eszik e a barátnője, de magamban megfogadom, én is jobban fogok figyelni, hisz néhanapján összefutok én is a lánnyal.
Megegyezünk pár dologban, például, hogy a szimpátiám nem a csajom, legyen inkább Huncutka, ha már babonából nem veszem a számra előtte a nevét (bár ez egyre inkább tűnik hülyeségnek, annyi idő eltelt már), meg hogy szívesen lenne benne filmek szinkronizálásában, továbbá... Nem sorolom, úgyis mindenki tudja.
- Leckéket veszek tőle, tudod, amiatt a szerep miatt, ami aztán nem lett az enyém. A lovászfiúé...- teszem hozzá, hogy képben legyen- De ezt ő is tudja, a leckéket mégsem hagytuk abba, és úgy érzem, jól kijövünk egymással. És hát...- a gatyámra nézek- mint nőt is kívánom, nehéz közömbösnek mutatkozni előtte...

- Egyikből következik a másik, nem? Ha csókolóztok, összebújtok, az nem egyértelmű jele, hogy a többitől sem zárkózik el?- kérdezem, kissé tapasztalatlanul. Oké, értem a fokozatokat, mélységeket, árnyalatokat, de ezzel kapcsolatban nem feltétlenül értek egyet. Azért nem nyitok erről vitát, mert úgy gondolom, minden két emberen múlik. Ha bizonyos keretek közé szorítják a testiséget, annak biztosan oka van.
- Rabszolgasors..., nem először hallom, ha a konyháról van szó...- hümmögök, inkább csak magamnak. Miért gondolja mindenki, olyan iszonyatos meló főzni? - Szóval megadta magát?- nézek csodálkozva. Nem is gondoltam, hogy elromlott (mármint Brünhilda).
- Addig a percig csak azt hittem, hülyítesz, hogy elhitted, csaj vagyok- vallom be neki őszintén. Nem akartam, hogy kényelmetlen helzetbe kerüljön, inkább csak a szórakoztatás lett volna a lényeg, aztán visszanyalt a fagyi, mert keményen zavarba hozott, ahogy udvarolni kezdett.
- Ebben semmi túlzás nincsen. Biztosra mész!- egyet értek vele, hogy védekezni kell, ha nem is feltétlenül csak a gyermeknemzés ellen, előfordulhatnak más bajok is. Bár az ember nem feltételez rosszat a másikról, akivel lefekszik, hacsak... Nem, ebbe nem akarok belemenni.
- Ne akarj hónapok alatt megöregedni. Az élet amúgy is túl rövid!- néha szeretném ugyan felgyorsítani az időt, előrébb lenni néhány évvel, hogy már szilárdan álljak a lábaimon, és legyen családom, mert igazából az hiányzik legjobban az életemből. Nora nem elég. Szükségem van rá, hogy szeretet vegyen körül, ahogy arra is, hogy kimutathassam az érzéseimet. Így nőttem fel, erre neveltek, mégcsak nem is tehetek róla igazán.
- Na jó, ebbe ne avass be... - húzom a tenyerem a szemem elé. Lehet, hogy elfogadom Sebastiant olyannak, amilyen, de a piszkos kis trükkjeiről nem feltétlenül akarok tudni. Akkor sem, ha csak hülyül. (Mégsem vagyok elég edzett!)
- Jaj már!- nézek rá kicsit szigorúbban, hát nehogy megrontsa az egész fiatalságot, beköltözhet a rácsok mögé, mi lesz akkor velem? Kezdek kételkedni, hogy valóban nem foglalkoztatja-e a téma. Talán csak a pia miatt vannak piszkos képzeteim Sebastianról.
- Ó, te hülye...- mondom kedvesen, aztán én is elnevetem magam. Elvégre, igaz, amit mond. És én miért lennék külömb nála, ha nekem is eszembe jutott a szó pejoratív értelme?
Bólogatok, hogy kérdezzen csak. Fejtegeti nekem, hogy miért nem vagyok nyitottabb Eleevel (Huncutkával), ha már annyira tetszünk egymásnak.
- Mert azt kérte, ne legyen közöttünk több- ilyen egyszerű. - Valószínűleg azt gondolja, ismét abba a hibába esnék, mint korábban, és nem tudnék elvonatkoztatni, és talán igaza is van. Tudod, szándékosan észben kell tartanom, hogy ne érintsem meg, ne ölelgessem, ne csókoljam, mert... Állandóan végyom rá, de én valóban többet akarok. Az meg piszok rosszul esne, ha velem is lefekszik, meg valaki mással is- vallok neki, őszintén, szívemből. Ezt már végigzongoráztam egyszer. Ha azon túl is tettem magam, hogy nem viszonozza az érzelmeimet, becsapva érezném magam, ha a testemet is megcsalná. Mintha nem lennék elég, se így, se úgy.
Töltök, iszok. Akármilyen kecsegtető a helyzet, ami kialakul közöttünk, néha mégis azt érzem, reménytelen az egész. Nem szeretném feladni. Még nem. Úgy érzem, érdemes várni rá.

- Hát jah. Veled vitatkozzak?- kérdezem, elvégre nem mondhatnám, hogy egyenrangú vitapartnerek lennénk. Lényegében ezzel a megállapításával nem is vitatkoznék, pont erre gondolok én is. Tényezők...
- Oh, bocsi, én a kezeidre gondoltam...- nevetem el magam. A gép robotolása nem igazán érdekel. "Neki" az a dolga. Nem is tudom sajnálni, amikor működésben van. - Na, akkor ő sem pótolhatatlan...- hülyülök, mert Brünhildáról most úgy beszélgetünk, mint valami kedves barátnőről.
- Valóban?- vigyorodom el, és kicsit megint Johannázok, de ehhez most nincs igazán kedvem. Sebastiannak most a józan Joshuára van szüksége, azaz a majdnem józanra, mert közben itat, iszik ő is, és ezzel semmi gond nincs.
Jó hangulatban beszélgetünk, ugratjuk egymást, nevetgélünk, cserélünk mindenféléről eszmét, akasztjuk ki egymást oda és vissza; mindenki megkapja a magáét.
- Mindennek megvan a maga ideje- mondom komolyan, és hozzáteszem- ez nem az én bölcseletem, ez már a Bibliában is meg volt írva. - Nem kell semmit siettetni, akarom vele mondani, talán neki még van ideje rá, hogy benőjön a feje lágya, de az sem kizárt, hogy ő ilyen marad örökre. Hiszen tökéletes így is, nem tudom, magával mi a baja.
Ahogy a munkájáról és a diákjairól beszél, felmerül bennem a gyanú, tényleg nem elég érett a melóhoz, de aztán elnevetem az egészet. Valószínűleg csak a pia miatt tudtam elképzelni, hogy amiről beszélt, azt komolyan gondolja.
- Megtisztelsz, hogy erénynek nevezed...- mosolyodom el és enyhülnek meg téves képzeteim róla. Bár sok tekintetben nem értünk egyet, az életvitele egyre kevésbé zavar, sőt, elképzelni sem nagyon tudom másmilyennek. Az ő szemével nézve én vagyok csodabogár, és ő is elnézi nekem a milyenségemet. Örülök, hogy nem akar a maga képére változtatni, tény.
Elgondolkodva nézek rá, amikor azt mondja, nincs csajozós hangulatban. Mindeddig azt hittem, neki ehhez nem kell különösebben hangulat. Eszembe jut, amiket nemrég megosztott velem, és arra jutok, valószínűleg az események alakulása is befolyásolja, hogy most ilyen negatívan áll a dolgokhoz. Talán mégis kezd komolyodni, csak nem veszi észre.
Aztán a szimpátiámról beszélgetünk, a kilakult helyzetről, és hogy szerinte hogyan lehetne változtatni. Elfogadja az érveimet, bár a próbálkozást nem adja fel. Mintha azt gondolná, szexuálisan túlfűtött és emiatt feszült lennék.
- Te most valóban arra buzdítasz, keressek alkalmi kapcsolatokat? - nézek rá mosolyogva. Hát mégis eljutottunk idáig, pedig nem rég gondoltam arra, ilyet sosem tenne.
Nem tudom, másoknál ez hogyan működik. Én is észreveszem a szépet, meg is nézem, ha úgy adódik, még beszélgetésbe elegyedni sem esne nehezemre, de még nem találkoztam olyan lánnyal, aki nagyobb hatást gyakorolt volna rám, mint Elee. (Volt valaha egy szőkeség abban a póker-klubban, ahova játszani jártam; Annabelle, ha jól emlékszem, de Annabelle-nek már megvan a maga baja, nem kell a nyakába egy olyan, mint én.) teszem, hogy érdekel a dolog, ezért megkérdezem.
- Na jó, induljunk el elméleti síkon. Hogyan ismerhetők fel azok a lányok, akik csak szexelni akarnak, és nem komoly kapcsolatot egy éjszakából? - Eszembe sem jut, hogy vannak fizetős szolgáltatások. Bevallom, sosem süllyednék olyan mélyre...

- Akkor jó, én is annak borítékolom- eszemben sincs szándékosan ellenkezni vele, de ha így is lenne, akkor sem veszekednénk... Az nem vallana ránk!
- Na ne beszélj, hát éppen az előbb kényeztetelek!- nevetek, és megint a keze után nyúlok, most nem csak távolról érintem, hanem valódi puszit cuppantok rá. - Most jobb?
- Ne legyél kiábrándító. Ugye, nem ez az elsődleges?- Biztos nem a mosogatás miatt nősülnék.
Nevetgélünk, hogy egyszer zavarba hoztuk egymást Johannával, de azt mondja, már nehezebb dolgom lenne, mert felismerne. Ajaj, nem ismer minden trükköt, de nem tudom, vajon megtenném-e vele újra? Egyszer jó volt poénnak, másodjára már kegyetlenség lenne.
- Nevetni fogsz, a Példabeszédek egész jók, és van néhány kedvenc részem is... - vonok vállat. A Bibliától mindenkit a hideg ráz, pedig egész klassz sztori, ha az ember úgy kezeli, mint egy könyvet. - Amúgy, ha nem olvastad, honnan tudod, hogy hasznos tanácsok vannak benne?- Na, erről szívesen beszélgetnék vele. Eddig nem tűnt nyitottnak a téma iránt. Talán csak egy kis alkohol kellett hozzá?
Vannak dolgok, amikre nem kell válaszolni, ilyen az erényem is, bár azt hiszem, ő az egyetlen, aki ugyanígy gondolja, s nem azt, gyenge vagy gyáva vagyok, mert nem úgy teszek, mint az átlag...
- Dehogynem! Én ismerkedek! - Kérem ki magamnak- Most is van egy csajszi, akivel összejárunk, végszavazok neki, megtanultam miatta Romeo szerepét, pedig csak Tybaltét kaptam, de ő lett Júlia! - hadarom, nehogy azt higgye, beszűkült a látóköröm Eleere.
- Ő is azt mondta, ismerkedjek, keressek magamhoz illő lányt, de... - beszívom egy pillanatra a levegőt- ezek a dolgok (megérzések) nem jönnek túl gyakran.
Nem szeretném, ha azt hinné, vak lettem, csak mert Elee olyan erős hatást gyakorolt rám. A dolog egyáltalán korlátoz, csak azért, mert én akarom, de azt gondolom, ezt szándékosan irányítani sem lehet. Mint ahogy Elee is megtetszett, amikor még Heily volt a barátnőm (vagy valami olyasmi).
Elvi síkon kérdezek rá, hogyan lehet felismerni azokat a lányokat, akik nem akarnak tartós kapcsolatot. Nem hiszem, hogy én alkalmas lennék arra, hogy alaklami kapcsolatokban elégítsem ki a szexuális szükségleteimet, de Sebastian szerint a dolog nem olyan bonyolult, mint gondolom, és a lányok egy része sem vágyik többre, csupán jó szexre, alkalmira.
- Szóval ez utóbbi kettő csak alkalmi volt? Miben mások, mint a nyitott kapcsolataid? - honnan tudja, vagy tudja-e előre, hogy valakivel hosszabb kapcsolata lesz, vagy csak egy éjszakás, ahogy mondja?

Örömmel tölt el a tudat, hogy Sebastian is úgy gondolkodik, ahogy én, azaz ő sem gondolja, hogy mi tudnánk veszekedni. A szándék tehát megvan, hogy az esetleges nézeteltéréseinket is békésen beszéljük meg.
- Csak ne legyél telhetetlen, mit csinálok majd, ha valóban rászorulsz a gyógypuszikra? - legyintem meg a kezét, hogy ejnye már. - Miért, nincs?- Pedig hát figyelembe vehetné, hogy milyen odaadó vagyok, ha róla van szó. Hehehe.
- Főz, mos, takarít, három nyelven beszél, egy angyal és az ágyban is több, mint kielégítő. Ja... és szép meg vicces... Kihagytam valamit? - biztosan, tudom, hogy Sebastian igényes nőt választana párjául.
Szóba kerül a Biblia, és annak ellenére, hogy a barátom azt mondja, nem olvasta még, nem jelenti azt, hogy ne lenne ismerete felőle, belőle, hiszen pont arról beszél, vannak idézetek, amiket ő is előszeretettel használ. Bólogatok, amikor úgy utal rá, mint útmutatóra.
- Te, egészen meglepsz!- mondom mosolyogva.- Valóban, a Biblia egyik célja, hogy utat mutasson, hogyan lehet Istennek tetsző életet élni, és vallom, hogy ha valaki, ő aztán tudja, hogyan hozhatnánk ki magunkból a legtöbbet, hiszen ő a Teremtő...- kezdek beszélni a dologról, de egyenlőre nem szeretnék jobban belemerülni. Mi van, ha a vallásos nézetem nem érdekli? - Tudod, ezzel úgy vagyok, mindent lehet modernizálni, a kornak megfelelő keretek közé tenni a dolgokat, éppen ezért beszélünk alapelvekről és útmutatókról. Ha ezt jogi nyelvre fordítanám le azt mondanám, vannak törvények, melyeket be kell tartani, és vannak szabályok, amiket... mondjuk, illik, de ha megszeged, nincs komolyabb következménye.
Téved, ha azt hiszi, engem nem érdekel a téma, az ő véleménye, hiszen annak is örülök, hogy nem fordult el mereven a téma elől. Igazából örülök, hogy erről beszél, szívesen ismerném meg jobban a nézeteit, tudni, mit gondol az egészről, bár azt is sejtem, mik azok a dolgok, amiket nevetségesnek tart, mint szabályozás, jelen korban...
A kapcsolataimról beszélgetünk, Huncuka kapcsán, és hogy talán nyitnom kéne más irányba is, nem elkötelezni magam neki, amikor neki nincs is igénye rá. Úgy tűnik, nem voltam elég közlékeny az elmúlt hetekben, mert leszid, hogy nem tud róla, mással is találkozgatok.
- Ez nem túl régi ügy. Néhány hete volt meghallgatás a Főiskolán, színpadra viszik a Rómeó és Júliát, és ott ismerkedtünk össze. Rendes csajszi, de nincs közöttünk észrevehető vibrálás, ha érted, mire gondolok...-"Júliára" úgy nézek, mint egy kollegámra.
Tudom, fontos az első benyomás, és ebben mindenképpen Elee viszi a pálmát, és abban is biztos vagyok, hogy a legtöbb kapcsolat nem így indul, mint a miénk, valami csak lassan bontakozik ki, és minden lányban ott a potenciális lelki társ, ha elég időt adunk egymásnak a megismerésre, de ezek ellenére, még nem ismertem olyan lányt, aki miatt lemondanék Eleeről.
- Ezt most nem vágom...- nézek rá kérdőn- ha van egy lány, akivel olyan jól kijössz, mint velem, engem meg elvennél, ha lány lennék, akkor mi a baj azzal a lánnyal? - ezek szerint nem Amelia az, és nem is Callie.
Ezt most teljesen komolyan kérdezem. Valahogy úgy érzem, az én jövendőbelim is barátom lesz, nem csak szerelmem. Mert mint múltkor beszéltük, a szerelem elmúlik előbb-utóbb, tehát kell valami, amibe kapaszkodhatunk még, ami jó és erős kapcsolat, ami összetart akkor is, ha a szerelem már nem lángol. A barátok szeretik egymást, igaz?
Aztán azt próbálja ecsetelni nekem, nincs abban rossz, ha élem az életem, ismerkedek, kalandozok... Igyekszem ezt jobban érteni; megtudni, hogyan csinálja ezt ő, honnan ismerhetők fel az olyan lányok, akik ugyanezt teszik... Kalandoznak. (Nem tudom, Eleeről sosem feltételeztem volna, hogy ő ilyen lány. Hiába, rossz az emberismeretem.)
- Hűha, ez félreérthető kicsit!- kacsintok rá. Mintha azt mondaná, azért kalandozott mostanában, hogy bebizonyítsa magának, nem meleg. - Nyugi, én tudom, hogy a nőket szereted!
Rájövök egy alapvető problémára, ami számomra lehetetlenné teszi, hogy gyors kalandjaim legyenek. Ez pedig abban merül ki, hogy nem tudom elképzelni, hogy úgy feküdjek le valakivel, hogy ne ismerném eléggé. És ahhoz nem elég a neve, meg hogy szeret-e moziba járni... (Sarkosítok, bocsánat, de tudod, miről van szó.)
Kezdem megérteni, mit is takar a nyitott kapcsolat, bár nem tudom, ha én kedvelek egy lányt, akarnék-e párhuzamos vagy alkalmi kapcsolatokat mellette. Inkább azon dolgoznék, hogy azt a kapcsolatot szilárdítsam és erősítsem, amiben jól érzem magam. Talán ezért vagyok "hű" Eleehez is. Neki is bizonyíték lehet, hogy komolyan gondoltam, ha tartom magam ahhoz, amiben megegyeztünk. Nekem ez fontos; lehet Eleenek nem is számít. Ezek szerint viszont nekem fontos, az én lelkiismeretem ennyit bír el, jöhet ez a vallási nézeteimből, a neveltetésemből, vagy ... mindegy, ilyen vagyok, és kész.

- Mindjárt kettőt, menjünk biztosra!- nevetek. - Azt hittem, azon már túl vagyunk...- nevetek tovább. Kész vagyok.
Megbeszéljük, milyen a női ideál, és igyekszem nem elhúzni a szám, amikor az öccse jön szóba. Nehéz vele jól kijönni, ha ő megakadályozza, de valakinek biztos sikerülni fog, elvégre ő sincs fából, és lehet, hogy nem is mindenkivel ellenséges.
Vigyorgok, ahogy a Bibliáról beszél. Néha azonban megforgatom a szemem. Nem minden helytálló, amiről beszél.
- Igen, a Biblia másik neve: szent írás, mert Istentől ihletett- mondom tudományosan. Ezt be is bizonyították: függetlenül attól, hogy hányan írták meg, egészen bizonyos, hogy egy személy ihlette, hiszen sehol sincs benne ellentmondás. Egy ilyen kiterjedt és "nehéz" mű kapcsán ez csak akkor lehetséges, ha nem emberek írták, saját kútfőből, hanem egyfajta irányítás alatt. És tekintve, hogy több ezer éb eseményeit foglalja össze, ez csak egy módon lehetséges.
- A hadjáratok a középkor bűnei, sosem állt szándékában az Istennek, hogy erőszakkal terjesszék a kereszténységet...- fejtem ki nézeteimet. Nem véletlen, hogy sokan gyűlölik az egyházat, a pakokat. Azokat én is, nem tagadom. - Nos, ha minden formában tiszteled a hitet, hogyan foglalsz állást a különböző tanokkal szemben? - Éppen ezért vannak vallásháborúk. Valami mellett kardoskodni kell, mégha nem is támadja a másikat! Ez olyan, mint hogy melyik ízű fagylaltot szeretjük... //Úgy hiszem, a szabályzat nem engedi meg, hogy boncolgassunk vallási kérdéseket, szóval lassan abba kéne ezt hagynunk... //
- Ez igaz, nem tudhatom. Csak azt mondom, jelenleg nincs- vonom meg finoman a vállam. Azt a vonzalmat még mindig Elee iránt érzem, ahogy a vibrálás is él, amikor a közelemben van.
Aztán beszél arról a lányról, akivel Párizsban volt, és megint Elee jut eszembe. Borzongok, amikor leírja, olyan, mintha róla beszélne, csak éppen az nem fér a képbe, hogy tetszik neki valaki. Legalábbis Eleenel ilyenről nem tudok.
Aztán könnyedebb témákról beszélünk, legalábbis neki könnyedebb a téma, nekem bonyolultabbnak tűnik, mint a trigonometria. Bár nem vagyunk ebben egy hullámhosszon, nem vagyok fafejű, és nem zárkózom el mereven az ötletei elől, mint valami bigott keresztény.
- Nem erről van szó... Biztosan hatással volt rám, és most is hatással van, hiszen találkozgatunk; lehetséges, csak idő kell, hogy ezek az élmények elhalványuljanak...- vagy ne. Szerintem őt már sosem fogom elfelejteni, ahogy Heily első csókját sem. Hiszen minden az elsőhöz hasonlítható...
- Éhes vagy? - jut eszembe, mert elfogyott a pattogatott kukorica, de ő még mindig a tálkában kergeti a szemeket.

- Mindig ezzek a "rád unok" dumával jössz, elvigyelek pszichológushoz?- ugratom. Miért feltételezi folyton, hogy rá unhatok?
Furcsa mód, a Bibliáról is beszélünk, eszmét cserélünk, egész jól elbeszélgetünk. Úgy tűnik, nem is kevés az ismerete, bár némi téves tanítás is keveredik bele... És már tudom, mire vezethető vissza a kereszténység iránti ellenszenve. //Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna valami ilyesmi, hogy vallási kérdéseket ne boncolgassunk az oldalon.//
- Érdekelne, miben hiszel te, Sebastian, de azt inkább józanul...- kacsintok rá. Nem felejtem ám el, ebben biztos lehet, és ez érdekes téma, de helyesebb, ha azt tiszta fejjel beszéljük meg. Az alapokat azonban elmondja, nem bánt senkit a hitéért, és pont ezt várja el.
A szavai kedvesek, de kemények, és végre felfogom, saját magam ellensége vagyok, amikor azzal, hogy szóvá teszem, amiben (akiben) hiszek, talán lehetőségeket zárok be magam előtt. Lehet, hogy igaza van, és élnem kéne a lehetőségekkel, amik adódnak az életemben, mint mondja, nem is nehéz, sőt könnyű, hiszen sok ember csinálja ezt, és nem tartja helytelennek.
- Oké, megértem...- hajtom le a fejem. Maga Elee is arra buzdított, keressek "hozzám való" lányt. De aki hozzám való, az nem egészen ilyen, hát nem értik? Viszont az is igaz, ha nem keresgélek, sosem találok rá...
Tovább beszélgetünk, egyre jobban Elee jár a fejemben, néha úgy érzem, Sebastian is róla beszél. Mindig kísért engem az a lány. Lehet ez véletlen? Nem, ilyen véletlenek nincsenek, főleg, hogy az érzés nem új keletű, már régóta tart, jelentenie kell valamit.
Egyre töbet iszunk, sokat nevetünk, aztán észreveszem, hogy már nincs rágcsa, és Sebastian éhes.
- Ú, bakker, gyere, keressünk valami harapnivalót...
Karon fogom, talán a nyakamba is húzom a kezét, ha engedi, és akkor átfogom a derekát, így vonolunk ki a konyhába, és keresünk fogainknak megfdelelő eleséget. Ott lakmározunk, ha kell, sütögetünk, a részletekbe most had ne menjek bele. // //
- Nálam alszol, ugye? - kérdezem az evés után, azalatt már minden témát lezártunk, ami esetleg még nyitva volt.

Hajaj, a vállvonogatás nem jelent ssok jót, én már csak tudom, akkor csináltam, ha nem akartam beismerni valamit, vagy ha bizonytalan voltam.
- Ehhez nem kell hit, ebben biztos lehetsz!- nevetek vele. Hát milyen már, hogy nem tudja biztosan, hinnie kell, mintha nem lenne kézzel fogható a kapcsolatunk!
Persze, van, amiben én szorulok segítségre, az önbizalmam nekem sincs a fellegekben, de még a földön se járok, vagy csak néha, akkor is rosszul... Ajaj. A keze a vállamon vigaszt jelent. Pedig tudom, hogy az igazat mondta, jót akart és nem bántani. A szavak mégis új értelemmel töltik meg a fejem: saját magam ellensége vagyok.
Szédelegve jutunk ki a konyhába, az elindulás a legnehezebb, de valahogy talpon maradunk. Aztán már nincs gond, ülünk és eszünk, józanodunk, mert a gyomrunkban lévő pia egy része felszívódik.
- Dehogy baj... Csak biztosra akartam menni...- nevetek. Holnap vasárnap, úgy emlékszem, semmi dolga nincs, hacsak nem megy valami tanítvány, de azt biztos említette volna.
- Aludhatsz velem- mondom csendesen, szinte búgva, máris húzom magamhoz, le ne bukjon a székről. - Rám is tekeredhetsz, ha tovább nem kísérletezel...- pöckölöm meg az orrát. Annak fényében, amit elmesélt, félek, talán kedvet kap kísérletezni. Na, akkor a kezére csapok. (Nem félek ám olyan nagyon.)
Ha van hozzá ereje, kiviszem a fürdőbe, legalább a fogáts mossa meg, aztán beviszem a hálóba, ha egyedül nem lenne képes betalálni. Az ágyam a régi, bevackolhatja magát, az éjszaka folyamán még úgyis változtat testhelyzetet, ez már tény.
Pár percig maradok el én is, míg rendet teszek, fogat mosok én is (és megmosom a hátsóm), de engem is húz az ágy, nem bajlódom sokat, szokásos öltözékemben bújok ágyba, és automatikusan bújok én közelebb. Adok egy jó éjt puszit a "kedvesemnek". Halkan felnevetek.

A komolyabb témák közben és után egész jókat nevetünk, valószínűleg nem csak a piának hála, de nem titok, hogy besegít az is. Aztán eszünk, és amikor már-már lefordulna a székről, javaslom, menjünk aludni, csendes egyetértésben nálam, együtt, szokásosan. A humoromra most nem vevő, pedig pikáns kis revansot vártam tőle, mi nem fordult meg a fejében ma éjszakára, avagy inkább mi igen, de nem veszi a lapot, sőt mintha csodálkozna, én meg csak kuncogok.
Fogat mosunk, nem egyszerre, de legalább jó ízű a lehelletünk, ki tudja, mire lesz még jó az, röhögcsélek, nem is szándékos, csak amikor már lefekszem... Mellé kucorodom, megfogja a kezem,
mintha most ez jelentené az összetekeredést. Jó éjt puszit adok neki, hogy megnyugodjon végre, és érezze, hogy szeretem, valóban szeretem, akármilyen hülye is tud lenni néha, vagy csak egészen más, mint én.
- Nem félek- súgok vissza, merthogy szóvá teszi, csak ne bátorítsam, és nevetgélek. Semmi baj ezzel a pasassal nincsen. A világon a legjobb fej, és a világon én vagyok a legszerencsésebb, hogy ő a barátom. Ilyen egyszerű. Megsimítja a kezem, én peddig az ő szokásához híven hajolok közelebb, és vetem át rajta a szabad kezem, fejéhez koccantva a fejem.
- Aludj jól- búcsúzom tőle, és hacsak ki nem talál valamit, már lépegetek is az álom mezsgyéje felé. Elfáradtam, bódít a pia, húz az ágy. Hosszú nap van mögöttünk...