Mivel Henry újfent távol tölti tőlem a karácsonyt, azon agyaltam, hogy megint egyedül leszek és csak a szokásos: boldog karácsonyt Sebastian! Sms-t fogom kapni anyától. Ami rosszabb, mintha nem küldene semmit... Aztán eszembe jut Josh, hogy neki... neki csak Nora van jelenleg. Azt mondják a szeretteinkkel töltsük a karácsonyt, hát... Josh az nekem, szóval meg is kérdem, mit szólna hozzá, ha karácsonykor nálam lenne? Főznék, lenne fa, minden, neki csak magát, meg Norát kéne hoznia (hogy szegény cica ne búsuljon egyedül, jah és almát, mert nekem olyan nincs xD). Aztán eszembe jutott Callie is, hogy... hát nem említette, hogy hazamenne most ünnepelni karácsonykor, de akkor ő is egyedül lenne... szóval bátorkodtam őt is megkérdezni, hogy mit szólna, Josh elvileg jön, jöhetne ő is. Együtt lennénk, megismernék egymást... és noha azzal kezdte hogy ő dolgozik aznap még (még hogy nem munkamániás...) de utána átjönne, szóval boldog voltam.
Vagyok is, mert eljött a 25-e és én vettem fát, egy kis lucfenyőt, ontja a kellemes fenyőillatot, fel is díszítettem pár égővel meg dísszel, amit vettem pár napja. Sütöttem pulykát, bár asszem az hálaadáskor szokás errefele, de talán karácsonykor is, meg Callienek szülinapjára egy kis meglepit, de azt dugdosom a sütőben. Desszertnek csináltam egy kis karácsonyi pudingot, ahogy nálunk otthon szokás. Mivel inkább édesszájúak a vendégeim, szilvásat csináltam, ami édes, hiába kedvelem jobban a sósakat.
Nem vagyok nagyon kiöltözve, de várom hogy megjöjjenek, az ajándékok a fa alatt lapulnak, érdekel majd mit szólnak!

Attól tartok, nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan barátom van, mint Sebastian. Korábban nem beszéltünk róla, ki mit fog csinálni majd karácsonykor vagy szilveszterkor, de az elsőt tökéletesen kilőtte nekem. Elhívott magához, arra az esetre, ha még nem lenne programom, és mivel senki másnak nem jutott eszébe, hogy inkább velem és ne a családjával töltse az ünnepeket, örömmel mondtam neki igent. Arra számítottam, talán Henryt is hívni fogja, de kérdésemre elmondta, Henry nem lesz ott, ellenben Calli igen...
Az ajándékom Sebastian számára már régen ki volt találva, de most gondolkodóba estem, Callinek, ismeretlenül mit is vehetnék. Bent a városban alaposan meresztgettem a szemem, és elsősorban nem tárgyakat lestem, hanem fiatal lányokat, vajon mire vannak legjobban kiélezve: ékszer, parfüm, egyéb csecsebecse? Nem ismerem, csak Sebastian leírásaiból, és fogalmam sincs, minek is örülne igazán. De aztán találok valamit...
Mivel karácsonyról van szó, nem lógó pólóban akarok megjelenni, de Sebastiant ismerve kiöltözni sem nagyon akarok, sőt... Némi humort csempészve az estébe inkább egyfajta jelmezben gondolkodom. Ebben is csak az akadályoz meg, hogy nem kettesben leszünk, hanem egy lánnyal. Szóval... valami köztes megoldáson jár a fejem, amikor - váratlanul- belebotlok a megfelelő ruhadarabba.
Ajándékokkal felpakolva, macskát az utolsó pillanatban összepakolva (minden neki szánt felszereléssel), némi elemózsiával (elmaradhatatlan a pia és a gyümölcs), utolsó mozzanatként veszem fel a pulcsimat. Hehe, nagyon menő! Remélem, Callie sem kisestélyiben lesz! Aztán cipő, kabát, kipakolás a kocsiba, Nora kétségbeesett nyávogása mellett (mióta hazahoztam, nem vittem el sehova) elindulok Sebastianhoz. Közben folyamatosan duruzsolok Norának, aki hajlandó megnyugodni. Nem fogom kitenni, elhagyni. Csak kiruccanunk kicsit, ennyi az egész!
Oly ügyes vagyok, egy körben fel tudok menni Sebyhez, bár a számból is szatyor lóg, így az orrommal nyomom meg a csengőt. Melegem van. Egy kicsit elegem is, de csak a cipekedés miatt!

//Nem tudom, ilyen gond lesz Nora is???//

Karácsony. Sebastian. Tulajdonképpen akár kézenfekvő is lehetne, hiszen lassan többet vagyunk együtt, mint külön. Ez már több, mint barátság (de nem túl rajta). Meg sem lepődöm, hogy elsőként megölel, pedig üvöltenék, ha nem lenne tele a szám, hogy vegyen már el tőlem valamit... megszakadok! A hátamon zsák (mint egy télapónak), benne a piákkal és gyümölcsökkel, a két kezemben a macska cuccai, a számban, a szatyorban az ajándékok... És én hülye, még a pulcsi tetejére kabátot is vettem, mintha meg lehetne fázni! Bőven 10 fok felett van a hőmérséklet. Nem vagyok normális!
- Én is imádlak, Öregem!- mondom, kicsit dohogva, amint elveszi tőlem a macskahordozót, és szabaddá váló kezemmel kiveszem a szatyrot a számból.
Kedves, csinos, (kis túlzással) rénszarvasra hasonlító leányzó csattogtat fényképezőgépet. Vigyorogva tiltakozom.
- Hé, ez nem ér!- de öröm van a hangomban, az öltözékem nem rí ki a környezetből.
Sebastian közben megszabadít még egy adag cucctól, hálából vállon veregetem, ez aztán a vendégvárás, de már Callie felé pislogok, olyan szépen vagyunk bemutatva.
- Hello. Vagy inkább kezét csókolom? - Tanárnő, meg miegyéb, jaj, milyen elittel hozott össze ez a srác! De menthetetlenül mosolygok. Ez a lány tényleg nagyon bájos, biztos nem karót nyelt típusú. - Boldog karácsonyt!- fogok vele kezet, ha már nyújtotta (és végre szabad az enyém).
Norát közben Sebastian dédelgeti, és mivel jól ismerik egymást, Nora már dorombol, bár azért az orrát bőszen mozgatja közben a kis hamis, mintha nem evett volna, mielőtt eljöttünk...
Callie őket is lefényképezi, aztán tetszését fejezi ki.
- Nekem is sok örömem van benne. Már-már családtag...- nevetve vallok. Eléggé siralmas lennék, ha nem lenne barátom is!
Miután minden terhemtől meg vagyok szabadítva, az ajándékokat a fa alá "csempészem", aztán kipakolom a gyümölcsöket és a piát is.
- Isteni illatok!- dörzsölöm a tenyerem, Sebastianra pillogva. Elkényeztet ez a srác. Olyanokat főz!- Mi készül, Szabad kukkolni?

Azt tanultam, nincsenek véletlenek, tehát az sem az, hogy Sebastiannal töltöm a karácsonyt, és hogy kedves ismerőse éppen olyan bolondos, mint mi vagyunk. Bár most éppen Sebyn látszik a legkevésbé, mindketten tudjuk, hogy ő sem kivétel. (És mindezen kedves következtetéseket csak az öltözékből képes vagyok levonni.) Hamar túl teszem azon magam, hogy az ajtóban megnyomorgatnak, és ráadásul úgy fényképeznek le, mintha málhás szamár lennék. Igazából nekem kéne lennem a rénszarvasnak, és Callidoranak a manónak, de így sem rossz. Nem tudhatom, hogy ő éppen úgy érkezett, felpakolva, mint én.
Ha a karácsonynak, ha az öltözéknek, ha Sebastiannak köszönhetően, de szinte azonnal összehangolódunk, Callie a vártnál is vagányabb és kedvesebb lány, azonnal élvezi a szimpátiám. Még a fényképezőgépe ellenére is. (És már nem is olyan idegen nekem, ha csattogtatnak a fejem körül. Hajaj!)
- Megbocsájtom hevességedet. Nekem is hiányoztál az elmúlt két napban...- kábé akkor láttam utoljára. És amikor már lepakolok, gyorsan én is megölelem, hogy a fülébe súgjam:- Köszi a meghívást!
Aztán be vagyunk mutatva, ő a macskát dédelgeti, én Callieval flörtölhetek kicsit, már amennyire tőlem telik.
- Nem is a korod miatt... Nem lehetsz több... 21-nél- szűkítem a szemem, hogy jobban megnézzem, s bár ha tanár, többnek kell lennie, valóban nagyon csinos, fiatal lánnyal állok szemben. Tényleg inkább kézcsókot érdemelne, de az Seby stílusa, meghagyom hát neki. Én meg majd arcon csókolom az első pertu után. Hm?
- Karácsony van, nem ér melóról beszélni!- kacsintok, nem gondolom én ezt véresen komolyan. Most találkozunk először, valószínűleg majd a munka is szóba kerül, ha már nem lesz közös téma, de addig ráér. Most az ünneplésé a főszerep.
A macskától Callie is el van ájulva, Sebastian viszont egyenesen szerelmes belé (az a macska nagyon tud valamit! Én is imádom), úgy beszél hozzá, mint egy gyerekhez. Talán kellene már neki egy. Hopp. Ezt vissza is szívtam; jól ismerem a barátom hozzáállását eme dolgokhoz! Callie viszont éppen a gondolataimat önti szavakba, és ezen nevetnem kell.
- Kedves Barátaim, megfogadlak benneteket keresztszülőknek, és kedvetekre babusgathatjátok Norát. Ő is biztosan örül a hírnek. Ugye, Picim? - kaparászom meg én is a macska fülét. Ő meg néz, hogy : "mi van"?
Amúgy tökéletesen látok, nem csak azt, mennyire van oda Sebastian a macskámért. Ez a lány is fontos neki és viszont... Kellemesen rezeg közöttük a levegő, ahogy évődnek egymással. A fényképezőgép is terítékre kerül, Sebastian szeretné, ha Callie kicsit lerakná, de a lány még mindig talál témát, amit megörökíthet, úgyhogy "nem fogad szót" még egy ideig. Azt bizonygatja, hogy a gép hozzá van nőve, és különben sem akadályozza semmiben.
Sebastian közben felfedezi, hogy Callieval egymásra hangolódtunk öltözetben (is), és kissé lemaradva érzi magát. Nevetve helyeselek neki.
- A piros a minimum, de még átöltözhetsz, te vagy itthon! A szakálladról lemondanék, hagyománybontó télapó válna belőled, tekintve, a súlyod sem megfelelő, a korod sem...- vigyorgok- de ideális krampusz lennél, olyan csalafinta a mosolyod!
Callie közben előszedi a kis meglepiket, leszedem hát a sitykát a fejemről, és az ő ajándékát teszem a fejemre. Naná, nem vagyok én semmi rossznak elrontója. Seby lóg egy kicsit ki a sorból, hacsak át nem öltözik, de azért az ő fejfedője is nagyon mulatságos. Kattoghat megint a fényképezőgép.
Megyek az orrom után, még csak Norát sem kell utánozzam, hogy érezzem a frissen sülő hús zamatos illatát. Sebastian felvilágosít mi készül, de én üvegen át bekukkolok a sütőbe (nem nyitom ki, nehogy elrontsak valamit).
- Jól hangzik!- de még milyen jól! A nyál is összeszalad a számban, pedig ettünk, mielőtt elindultunk... egy keveset.
Nora szabadon garázdálkodik, ismerkedik a lakással, szagolgat és fenyőfadíszt pofoz. Remélem, nem akar az egész fenyővel kikezdeni... Callit közben megszeretgetik, Sebastian bújik hozzá és ad neki puszit, én pedig szívesen fotóznám le őket, olyan cukik.
- Akartok közös fotót?- ha engedi, készítek néhány képet, majd Callie kezébe adom vissza a gépet.
Sebynek eszébe jut, hogy akár ehetnénk is, s bár -mint mondtam- az illatok már teszik a dolguk, igazából én is ráérek még. Így amikor Callie nekem dobja a labdát, megrázom a fejem, hogy nem, még nem vagyok éhes. Inkább velük lennék még, ismerkedve, bolondozva. Tetszik ez a hangulat. A lány amúgy tényleg be van pörögve, és úgy hiszem, van még meglepetés a tarsolyában, szóval lelkesen bólogatok, amikor a hangulat fokozásáról beszél.
Szóval... hamar szól a zene, és előkerülnek a csecsebecsék is, amit Callie hozott, és hármasban el is kezdjük dekorálni a lakást, ami egyre inkább úgy kezd kinézni, mintha egy reklámból lépett volna ki. Mi töltjük meg élettel: mi hárman és Nora, aki minden csillogó-villogó cuccra úgy reagál, mintha személyes játékot kapott volna. Adok neki egy színes, műanyag labdát, azt kergeti és pattogtatja a padlón. Legalább a karácsonyfáról leszállt, legalábbis egyenlőre...
- Srácok, majdnem elfelejtettem! - csapok a homlokomra, és tényleg nem értem, hogy felejthettem el, amikor ezzel akartam kezdeni - és hála Callie illatgyertyáinak, eszembe is jut- Hoztam rumpuncsot! Tölthetek?
Amikor megtudtam, hogy egy lány is jön Sebastianhoz, arra gondoltam, valami édes italt kéne választanom. Sokáig keresgéltem, és likőrök meg vermutok között válogattam. De akkor segítségemre sietett egy kedves pasas, és azt mondta, ennél finomabb italt nem is tudna ajánlani, higgyek neki. Mint mondta, az ital illata és íze illik a karácsonyhoz is.

//telohsz forevör xD//

Forgatom a szemem, hogy Callie nem hajlandó megválni a gépétől, de vigyorgok. Majd megoldom ha megunom hogy nem látom az arcát!
Josht megölelgetem, ez is meg lett örökítve de sebaj.
-Jaj már! Bepótlom a kimaradt napokat amikor nem volt kedvem kimozdulni se, jól van? - "Duzzogok" de megölel ő is és megköszöni a meghívást. - Én köszi hogy elviselsz a szeretet ünnepén is! - Nevetek.
Vigyorgok hogy Josh barátom flörtöl, szerintem jól csinálja, nem értem mi gondja lehet a lányokkal.
-Hááát nem is tudom ki az aki ma is munkából jööött hmmm? - Vigyorgok Calliere hogy sokat dolgozik. Muszáj cukkolnom kicsit.
-Olyasmi! Mint egy kisgyerek! A kisgyerekek amúgy is a karácsony részei, nekünk most Nora lesz az! Uuu keresztapuka! Vállalom! - Nevetek aztán Josh szavaira.
-Wc-t használó cica vagyok, kaparófa nem kell, csak te, hogy sokat szeretgess! Úgy fogok dorombolni, meglásd! Máu! - Vigyorgok nagyon majd nevetek. Persze viccelődöm, nem akarok szobacica lenni.
-Ahh még csak az kéne! Aki az asztalnál fényképez nem kap édességet! Tart a csinos kis fejedben, jó? - Vigyorgok gonoszabban a drágára.
-Oh! Ez jó ötlet, krampudz szívesen vagyok! Van fekete meg vörös ingem is! Választhattok! Ha van nálad szemcerka Édes akkor az orrom befeketíthetitek hogy piszébb legyen! - Vigyorgok.
Kapok egy kalapos fejpántot, nevetve teszem fel.
-Igy most olyan vagyok mint az Aliceből a kalapos figura! - Nevetek de nem veszem le, én mindenfélében benne vagyok.
Elmondom a menüt, nevetek rajtuk. Bár Josh a sütőnél ólálkodik amiben a meglepi süti van, de hallgatok, ha rám nézne és Callie nem figyelne a szám elé teszem a mutatóujjam hogy ne szólja el magát.
-Jah, brit édesség édes! - Nevetek.
Aztán mivel nem bírom megállni szetetgetem kicsit Calliet.
-Ha Callie kiadja a kezéből a gépet aha! De kéne veled is normális meg egy közös is! - Vigyorgok, ha már lúd legyen kövér alapon.
Még nem éhesek így nekiállunk kidekorálni jobban a lakást, főleg hogy meg is lettem bökdösve. Közben párszor megjegyzem, hogy nekem ez a macska kell, de hozzáteszem azt is hogy így ünnepekkor inkább mert tuti rosszalkodna mikor tanítok és akkor irgum burgum.
A zenék jók, a gyertyák nem zavarnak, a mütyüröket meg remélem Callie elviszi...
-felőlem simán, de akkor itt aludtok mert nem vezethetek. Kompromisszum! - Nevetek mert nem akarom hogy hamar eltünjenek, sokat szetetnék velük lenni!
Jön egy dallamosabb zene, nem is bírom ki, adom a kezem Callienek.
-Szabad? - De ha adja a kezét már húzom is magamhoz és táncolok vele, megpörgetem, néha lopva megcsókolom. De persze Josh sem marad hoppon, hirtelen az ő kezét is elkapom és megpörgetem, majd Callie kezét az övébe teszem nevetve, táncoljanak ők is. Legalább megnézem mit tud Josh haha.

Kinevet, ahogy dohogok, pedig jól tudja, hogy ez nem is komoly. Aztán komolyabban is összeölelkezünk, amikor már van rá esélyem, és közben megköszönöm a meghívást. Ő meg butaságokat beszél.
- Hehe, jó duma, elviselni... Szerencséd, hogy karácsony van, különben mondanék egy cirkalmányosat!- addig jó, amíg nem próbálok keménykedni (és csúnyán beszélni), az sosem állt jól nekem.
Bemutatnak Callienek, jó benyomást tesz rám, elsőre máris kedvelem. Könnyed és humoros, és meglehetősen nyílt, a feszültség legapróbb szikráját sem érzem kettőnk között. Ahogy viselkedik, abszolút természetes, nincs benne semmi képmutatás, tettetés.
Gyorsan kinyírjuk a munkatémát, Callievel gyorsan jutunk nevezőre (és tetszik, hogy az egészet viccesen intézi el), és inkább Norában gyönyörködünk, gyorsan meg is fogadom őket keresztszülőknek, amit örömmel fogadnak el.
- Hehe, gondolod, hogy nem volt ilyen hátsó szándékom: veletek gyakrabban találkozni? - kacsintok, bár a hangom komoly. Az ötlet remek! Nora igazi szerencsemacska. Ha igaz, amit Callie mond, megint szereztem egy új barátot.
Callie és Sebastian közben csipkelődnek, de nagyon viccesek, és én is elnevetem magam, mert elképzelem Sebastiant szobacicaként. Gömbölyödni nagyon tud, az tény. Meg sem kéne erőltetnie magát, mégsem akarja bevállalni. Pedig még a dorombolás is jól megy neki, esküszöm!
Röhögcsélek rajtuk. Olyat még sosem hallottam, gogy Sebastiant akarták volna nőül venni, ezen kuncogok , de aztán elképedek, milyen gyorsan vág vissza ő, és fogja meg a lányt a sütivel. Hát úgy, egy másik édesszájú is van a csapatban? Hm, hm.
Szóba kerül az öltözékünk, hiszen mi ketten Callievel mintha összebeszéltünk volna, és Sebastiannak gyors ötleteket adok, mi is lehetne a Mikulás helyett. (Mert annak, sajna, nem lenne jó.) Kiegyezünk a krampuszban, ez mindenkinek tetszik, ezen el is nevetgélünk egy kicsit, újabb adalékokkal ötletelve.
- Ó, Callie, mondd, hogy van nálad sminkkészlet! Úúúúúgy megnézném piszén-piszén!- nevetek hangosan, mert már el is képzeltem.
Beszédülök a konyhába, és ugyan már tudom, mi a menü, észreveszem Sebastiant, ahogy villog, és beharapom a szám, hogy lássa, nem fogok szólni... elszólni magam, pláne, hogy fogalmam sincs, mit titkol. Én nem vagyok ekkora konyhatündér!
Előkerülnek a fejdíszek (meg sok minden más) egy dobozból, fényképezni kezdünk, mert Seb és Callie nagyon helyesek, és emellett én sem tudok érzéketlenül elmenni. Elkérem Callie gépét, és ellövök pár képet, majd ő veszi kezébe, és minket örökít meg Sebastiannal. Szinte szakadok, úgy nevetek, és Sebastian sem tud nyugton maradni. Elkészül néhány kép, aztán közösen díszítünk, közben szól a zene, és előkerül a pia is, amit hoztam.
- Ne legyél telhetetlen, már a keresztapja vagy, hát mit akarsz még tőlem? Költözz hozzám, aztán naponta nyúzhatod. Itt meg tanítasz... - mondom, mint alternatíva, ha már Sebastian így rá van kattanva a macskámra. Közben Calliera sandítik, a meghívás rá is vonatkozik, elvégre máról ő is rokon, hát nem maradhat ki semmi jóból!
Sebastian engedélyével (és mert már igazán itthon érzem magam), poharakat csempészek elő, és mindenkinek töltök az édes italból. Az illata tényleg remek, gyermekkorom egy sütijére emlékezetet (azt hiszem), de az emlék oly halovány, meg sem tudom fogni. És emlékezni sem akarok. Most még. Kezükbe nyomom a poharat, és pertut iszunk, ha engedik, mindkettőjüknek adok puszit. Egy pillanatra elcsendesülünk, aztán Sebastian már ragadja is Callie kezét, hogy táncba vigye. Alig fordul vele párat, már fogja meg az én kezem is, nevetek, mint egy kisgyerek, és pörgök velük, aztán csak Callievel, de nem engedem Sebastiant messzire elmenni, visszahúzom őt is, közrefogjuk Calliet, és így billegünk, elnevetve az egészet. Ahhoz még nem ittam eleget, hogy megmutassam, mire is vagyok képes.
Szuper hangulatban peregnek a percek. Aki éppen nem táncol, az felaggat valamit a falra, a szekrényre, vagy éppen, ahova..., de mindenki mindenkivel táncol. Még Norát is felkapjuk, és megpörgetjük (az a kis "büdös", meg hagyja magát, mintha ez lett volna minden álma. Esküszöm, még élvezi is!). Fél órával később már minden elfogyott a dobozból, és az üveg tartalma is megcsappant, mert én nem voltam rest újra és újra körbekínálni őket.
Be kell valljam, Sebastian volt rossz állapotban a korábbi hetekben, de én sem éreztem ilyen jól magam már régóta, és ahogy a barátomra nézek, úgy nézem, ezzel ő sincs másként. (Hála Callienek.)

Lényegében már majdnem teljesen el is felejtettem, hogy Sebastian volt búval bélelt is. Volt egy időszak, amikor nehezebben lehetett megnevettetni (egyáltalán, szóra bírni is), és a barátom egyszer-kétszer nagyon el volt anyátlanodva, de már az utóbbi napokban mintha teljesen a régi önmaga lett volna, és nincs ez másképp a mai napon sem. Az egyetlen dolog, ami emlékeztet, hogy valaha volt másmilyen is, ez az "elviselsz" duma...
- Csak huzogasd a bajszomat, hogy nem szeretlek eléggé, és megkapod!
Most nem akarom emlékeztetni, hogy nem csak a szerelem tart jóban-rosszban..., és ha jól emlékszem, a mi barátságunk túljutott már a szokványos kereteken (beígért házasság, pl., még ha nem is komoly, azért jelentőséggel bír).
Az ölelésben azonban benne foglaltatik minden érzelem, és szavakra sincs szükség, hogy elmondjam, semmi sem változott; lehet hülye, depis vagy éppen paprikajancsi, én a barátja maradok. Ilyen dolgok nem tudnak közénk állni. A világ pedig a helyére zökken, és az élet megy tovább.
Callievel megismerkedünk, aztán Nora keresztszüleivé fogadom őket, és lassanként (újra) felfedezem a lakást, miközben számtalan dolog történik (csupa jó). Vacsi és meglepetés a sütőben, ajándékok a fa alatt, egyre több dísz a falakon, polcokon... mindenhol... áldásos tevékenységünknek. Sebastian is átalakul: krampusz helyett helyes kis cicafiú lesz, meg is lesz örökítve az utókornak (Abból a képből nekem is kell egy!). A fényképezőgép a maga módján csattog, pózolunk így-úgy, mindenkiről készül kép (és azt hiszem, Sebastian tűri legkevésbé). Hajaj, én meg már edzett vagyok!
Táncolunk, mert Callie hozott zenét, Sebastian pedig szinte azonnal kihasználja az alkalmat, hogy egyik kedvenc foglallatosságának hódoljon, és nem csak Calliet kapja el, hanem engem is, szóval táncol Seb Callievel, Callie velem, hármasban és mindenhogyan. Még mi ketten is Sebastiannal, de hát karácsony van, hehhehe... (és hiába sugdos, tudom, hogy Joshként is szeret, nem csak Johannaként!)
Sebastian ismét kimutatja, mennyire csípi Norát, húzom kicsit, és közben Calliet is emlékeztetem, bármikor betévedhetnek hozzám. Seb a maga módján érti meghívásomat, nevetek, amikor azt feltételezi, ki akarom használni.
- Kitaláltad a legtitkosabb vágyamat, pont erre kellesz! - kacsintok Sebyre. Kettesben (vagy hármasban) tökéletes csapatot alkotnánk: mindig lenne otthon kaja, és mindig ragyogna a lakás... (És mindig lenne kit ölelgetni... Hm?)
Közeben iszogatunk, bár Seb szerint a pia túl édes, Callie szerint meg ütős... (neki mindegyik az). Amikor arról beszél, mennyire nehezen tolerálja az alkoholt, mosolyogva megvonom a vállam.
- Ugyan, rá se ránts, karácsony van, magunk között vagyunk!
Azaz, ha be is csípünk, addig itt maradhatunk, amíg ki nem józanodunk, hát nem erről beszéltünk? Akkor viszont senki sem tudja meg. Tőlem ugyan senki. Amúgy én sem vagyok nagy ivó, de Seb szerint még mindig az aranyos részeg kategóriába vagyok sorolható, szóval... Senki nincs veszélyben. Sem agresszív, sem erőszakos nem szoktam lenni, ha meg hülyeségeket beszélek... Hát, nem sokban különbözök az átlagos énemtől. Mindenesetre óvatosabban töltögetek, legalább a vacsorát bírjuk ki (viszonylag) józanul, aztán úgyis a szórakozásé a főszerep. Abba bele fog férni, hogy igyunk még, táncoljunk és nevetgéljünk, meg hasonlók..., de ahogy az ivásban, a töltögetésben sem leszek erőszakos. Nem célom, hogy leitassam Calliet, ha nem akarja.
Sebastian bírja legkevésbé, hogy "haszontalanul" telik az idő, így asztalhoz invitál minket. Kezet mosunk és leülünk, némi komolyságot biggyesztve az ábrázatunkra. Á, nem megy ez olyan könnyen! Az alkohol is dolgozik, meg a jó hangulat is, amit teremtettek/teremtettünk. Nem lehet csak úgy, hirtelen komolykodni.
Asztalra kerül az étel, nem csak az illata pompás, hanem az is, ahogy kinéz, bár Sebastian megint egy hadseregnek főzött, de sebaj. Nora dorombolva dörgöllődik a lábamhoz, és szorgosan pislog felfelé, remélve, hogy majd neki is jut néhány falat.
- Jó étvágyat!- ismétlem Callie után, rá mosolyogva, majd Sebastianra.
Jó a hangulat. Fesztelen. Szabad. Jó érzem magam. Jól érezzük magunkat.

Sebastian és Callie már remek hangulatban fogad, amibe könnyen olvadok bele, révén mindketten nyitottak felém. A lányról percek alatt kiderül, hogy nyitott természetű, hajlamos a humorra, és nagyon simulékony természetű. Nem sok barátját ismerem Sebastiannak, de ha mind ilyen, irigylésre méltó helyzetben van.
Röhögcsélünk, évődünk, a szeretetünk fejezzük ki egymás iránt számos formában.
- Se nők, se férfiak... hát mi jut nekem? A macska? - vonom fel a szemem, na ne már, hogy mindentől el vagyok tiltva! Együtt nevetünk. Meg sem fordul a fejemben, hogy bármelyik részét is komolyan kéne venni.
Sebastianból aztán igazi kandúr lesz (rá is játszik), meg is lesz örökítve, ahogy én is, meg ők is, meg... szóval, sok-sok kép készül, táncolunk, díszítünk, míg eljutunk az asztalig. Nora is elfoglalja magát, hol Sebastiannak kelleti magát, hol Callienek, amikor éppen nem karácsonyfadíszt vagy színes girlandot //remélem, jól írom a nevét// kerget.
Addig az is kiderül, a puncs talán mégsem volt olyan jó választás. Azért én töltögetem, hátha elnyalogatják. Sebastianra nevetek, nekem nem jelent problémát, ha ő becsiccsent, láttam már olyan állapoban, én is részegedtem már le vele, mégis túléltük, itt vagyunk. Callie szerint ő nem aranyosan részegedik le, hanem undorító lesz. Mindaddig, míg nem tapasztalom, el sem tudom képzelni, hogyan is lehetne visszataszító.
Az étel, amit Sebastian készített, több, mint fenséges; nekem nagyon bejön, és ahogy látom, ők sem a macskát tömik titokban. Nora persze sérelmezi, hogy nem kap a finoman illatozó ételekből, de sosem szoktattam hozzá, hogy az asztalról egyen, így amikor a kísérletei kudarcba fulladnak, sértődötten elvonul és mosakodásba kezd.
- Melyikre gondolsz pontosan? - mosolygok Sebastianra, és Calliere is vetek egy pillantást, hiszen vérbeli fotós, valószínűleg a témára ő is odafigyel (nem elsősorban miattam). Van egy sejtésem, melyikre gondol, de húzom egy kicsit az agyát, játsszva a hülyét, hogy tovább faggasson. Úgy szeretem, amikor kíváncsiskodik!

-Hm... van benne valami... de a 21 éves évem zűrös volt... jobb a 17! - Nevetek, bekavarnak az érzelmek, nem tudok ésszerűen választani.
-Ilyet ne mondj neki, még a végén dobni fog! - Röhögök fel, szegény Josh, bevonom minden hülyeségembe. De őt sem kell félteni, felnevetek, hogy Norat említi. - Hmm, van előnye, bújós partner, de... kicsit szőrös! - Röhögök, remélem a kiszemelt csajjal csak összejön, vagy egy másikkal, aki megragadja a szívét és szeretni is fogja.
Calliet is, de belenevet a csókba, emiatt én is elnevetem, de nem zavar, attól még jó volt, megérte.

-Már hogy lennél undorító édes? Hogy mondhatsz ilyet... - Hűlök el kissé, pislogok meglepődve. - Amúgy annyira nem erős ez a puncs, hogy ápolásra szoruljunk szerintem, hacsak Josh titokban fel nem turbózta! - Vigyorgok az említettre.
-Hah, szegény cica... gonoszok vagytok! - Meredek rájuk, de nevetek, csak nem lesz ennyire rossz. Ahogy elnézem aztán nem, bár Nora igényt tartott pár falatra. Majd a maradékokból kap, ha meg nem marad, vágok neki külön, ha Josht nem zavarja.
De csak megkérdezem Josht hogy alakult a fotózása.
-Hát az alsógatyás! Az a mókásabb, ahhoz még nekem is van közöm ugye. - Vigyorgok, nevetek, sajnos miattam flangált meztelen, de legalább kapott egy ajánlatot. - De a többiről is mesélhetsz, érdekel hogy tetszett, másabb mint a színészet, meg mondtad aggódsz is miatta, szóval... - Mosolygok, remélem nem hozom zavarba, hogy Callie is hallja, de talán nem túl intim a téma. De talán Callie adhat pár tanácsot, bár nem tudom ilyen jellegű fotókat készített-e már.

- Nem tudom, Nora mit szólna a kutyához..., márpedig róla már nem mondok le!- mondom vidáman, és szememmel máris a kis szőrgombolyagot keresem. Épp egy cukorkás papírt boxol, mely a fenyőfa alsó ágáról lóg.
Egyenlőre nem kell kutya, Nora is sok figyelmet és törődést igényel. Szerencsére, a szomszédban lakó lányok nagyon szeretik, gyakran babusgatják és játszanak vele, így akkor sem érzi magát egyedül, ha éppen nem vagyok otthon. Feltételezem, hogy nem csak a kaja miatt ragaszkodik hozzám, mert senki nem kényszeríti, hogy velem aludjon, mégis néha megteszi. (Nem mindig, de ez macskaszokás.)
...
Hülyéskedünk egy csomót, rengeteget nevetünk, megtáncoltatom Sebyt és Calliet is, és persze ők sem hagyják ki egymást. Jó hangulatban telik az idő, nevetgélünk, táncolunk, fényképezkedünk, aztán asztalhoz ülünk. Közben az is kiderül, Callie miért nem akar (tud) inni, de én csak nevetek.
- Én szívesen megnézném, tudod, tapasztalatszerzés céljából, hátha egyszer tudom majd hasznosítani!- nevetek megint, nálam így hat a puncs, úgy látszik. Bár szeretek nevetni, az is igaz.
Sebastian igyekszik oldani az ünnepi hangulat okozta hallgatagságot, és olyan témával mer előhozakodni, ami igazából nem ehhez az asztalhoz való, de hát ő akarta... Mielőtt elmondhatnám azonban, mi és hogy is volt, Calliera emelem a tekintetem.
- Ezt magyarázd el, kedves, nem értem a kifejezést.
Hiába menekül a kajába, a válaszát meg kell tudnom. Nem tűnt komolynak, sem komolytalannak, sem gonosznak, sem kedvesnek, bóknak. Tán csúnyának tart? Nem vagyok elég férfias? Vagy a meztelenkedő képekkel van baja? Én nem voltam meztelen!
- Az alaphelyzet nem volt éppen kedvemre való...- kezdek mesélni- Alsónadrágban feszítettem a krisztusi kereszten, és mintha nem a leplemért verekedtek volna össze az emberek... Ah, remélem, nem jelennek meg azok a képek sehol!- legyintek, zavartan.
Aztán ismét Calliere nézek.
- Hallottad, hogyan jutottam ehhez a lehetőséghez? - Sebastianra nézek, fülig érő vigyorral. Ha volna kedve elmesélni, mi és hogyan történt, átengedem neki a lehetőséget. Ő úgyis ízesebben beszél! (S legalább közben én is ehetek. Még alig ettem, folyton én beszéltem...)

Megállapodunk abban, hogy Nora mindenki és örök kedvence, akit senki nem túrhat már ki az életemből. (Valószínűleg az övékéből sem, csak még nem jöttek rá.)
A hangulattal nincsen semmi baj, a puncs is fogyogat, bár Callienek a fogyasztásával kapcsolatban fenntartásai vannak.
- Úgy látom, nagylány vagy..., szép, hosszú körmökkel... De ha kell, segítek megvédeni magad a csúnya, gonosz Sebastiannal szemben!- kacsintok össze a lánnyal, és közben röhögcsélek. Imádom Sebastiant, és tudom, engem is óv a túlzott alkoholfogyasztástól. Nem is értem, Callie mitől fél. Inkább én lennék kíváncsi, milyen ittasan!
- Na, szépek vagytok... - csóválom a fejem nevetve, ahogy Sebastian felvázolja, milyen lenne Callie részegen- Te franciául nyomod, te meg görögül... Én milyen nyelven tanuljak meg hirtelen? - Az nem igazság, hogy én nem tudok részegen idegen nyelven beszélni. Vagy lehet, hogy tudok, csak nem tudok róla?
- Oké, oké- emelem fel a kezem, nem akarom, hogy Callie ne emlékezzen erre a napra. Nekem eddig tetszik, és ha ilyen marad a hangulat, biztosan szívesen emlékszem majd rá.
Asztalhoz ülünk, és evés közben Sebastian próbál témát csempészni a nagy csönd helyébe. Hát engem faggat egy fotózásról (teszem a hülyét, hogy nem tudom, melyikről beszél), és közben a sztori és szóba kerül, hogyan is kerültem én képbe.
- Erre gondolsz?- és kisbocis/kiskutyás szemekkel nézek Calliere. Elnevetem magam, ez a nézés inkább a fiatal fiúkból álló zenekarokra jellemző, amúgy hozzám nem is való, mert kék a szemem, nem sötét, így nem is "hiteles". Amúgy meg nevetséges, szerintem is. Brahiból Gisellevel kipróbáltuk, aztán jót röhögtünk rajta.
Előadom, mit találtak ki a nagyok, hogyan reklámozzak alsót.
- Az első az volt, hogy lecsesztek, hol a hajam... Ja, nem... az volt a második? Ugyanis késtem... - fordulok nevetgélve Sebastian felé- parókát kaptam... Az mondjuk nagyon profi volt, nem olyan gagyi, amit Johannaként vettem fel!- kínosan nevetgélek, utólag már vicces az egész, de akkor nagyon nem tetszett.
Még mindig nem beszélek Eleeről, pedig azt hiszem, Sebastiant ő érdekli a legjobban, hiszen mondtam neki, hogy azzal a lánnyal megyek majd a fotózásra, aki olyan nagyon tetszik (és akivel balul sült el a randi). Szóval terelem a témát, pedig nincs mit titkolóznom, de ez így Callie számára viccesebb.
- Akkor inkább isztok...- és töltöm a puncsot, Callie kívánsága szerint. Sebastiant ismerve, úgysem marad benne a sztori, el fogja mesélni, mert legalább úgy élvezte, ahogy én. Eszméletlenül sokat röhögtünk aznap éjjel.
Eszünk, (iszunk) és közben azt is megbeszéljük, vacsi után ajándékozunk. A háttérből folyamatosan szól a zene, cseppet sem zavar a hangulat. Csak remélni tudom, hogy az ajándékaim célba találnak. Callieval nehezebb dolgom volt, hiszen korábban nem találkoztunk, mondhatni, vakon vásároltam neki.
Sebastian közben szorgoskodik, nem nagyon hagyja, hogy besegítsünk neki a tányérokkal, és aztán már előttünk van a desszert, pedig én máris olyan duda vagyok, majd szét durranok. Semmit sem hagyok a tányéromon.
- Hm, óriási vagy, barátom!- vigyorgok rá. - Jövő héttől a fogyókúrámról is gondoskodsz?