-Hát olyannak tűnök aki egy gaz csábító fejével kíván gondolkodni? Növény növény... - Vonok elegánsan vállat, de vigyorgok, hogy most fa vagy bokor, de nagyon szórakoztat ahogy előadja magát. - Tudom is én, lehet tudja fenn nem tudok elszaladni, max lerepülni, míg a bokornál futhatok, ha ügyes vagyok! - Vigyorgok rá kihívóan.
-Persze hogy értem, de na... ne mond el senkinek hogy kaptál puszit tőlem, romlana az imidzsem! - Kuncogok kicsit bocsánatkérően, hogy komolyabban veszem, de nekem az akkor is ciki hogy a nyakába vetettem magam!
Aztán jövök már ténylegesen teljes zavarba, mert nem tudok mit kezdeni azzal, hogy közel van. Egyszerűen nem tudom rendesen lereagálni, biztos bennem a hiba, sőt, mondják is hogy bennem, tudom is csak... nehéz lenne erről beszélnem vele, azt hiszem.
-Nem haragszom, te ne haragudj. - Sütöm még mindig le a szemem, mert biztos azt hiszi ennyire kényes vagyok vagy nem kedvelem vagy tudom is én ilyenkor mit gondol egy fiú!
Aztán már enyhülve nevetek, de hálásabban nézek rá.
-Hjaj, ne butáskodj már. Fogadjunk te a kulccsal jönnél nem a bicskával... rafinált vagy. - Mosolygok rá, kicsit könnyebb hogy nincs ennyire közel. A pír is kezd elmúlni, aminek külön örülök.
-Amúgy meglepően jól beszélsz régiesen, tuti imádod ezeket a régi lovagtörténeteket meg a virágnyelves pornót, cöcöcö. - Vigyorgok rá, jelezve inkább felejtsük el ha lehet az előbbit, megint beégettem magam előtte... de remélem azért nem üldöztem el, az elszomorítana.

-Aha, értem!- mondom- De a bokor odalent van. Csak behúznám és ledönteném, ha csak arra kellene kegyed, nem fárasztanám magam azzal, hogy felcsábítsam a fára. És ha már bejön velem a bokorba, nem valószínű, hogy el akarna szaladni!- vigyorgok szélesen, magabiztosan.
Nevetgélek, hogy belement ebbe a témába, de mivel nincs tétje, nem is érzem magam zavarban.
Amikor felemlegetem azt a napot, amikor megpuszilt, mintha zavarba jönne. Tudom én, hogy nem puszilkodód, mert nem esik minden alkalommal nekem, tehát nem szokása. Valószínűleg akkor csak elragadtatta magát, kitörő örömében. Hát, így van ez. Biztosítom róla, hogy a dolog közöttünk marad. (Pedig nem is ciki.)
Elemezni kezdünk egy pasast, játszani azzal, ki lehet, miért van itt, és ahogy elhalad alattunk, én közelebb kerülök Lizzyhez. Ami engem nem, őt valójában nagyon is zavarja, és először nem értem, mi baja lett hirtelen, csak miután elmondja. (Milyen szerencse, hogy ezt meg tudja tenni!) Bocsánatot kérek, és hátrébb húzódom tőle, és ő is bocsánatot kér (nem értem, miért?). Hülyülök vele egy kicsit, hogy lássa, tiszták a szándékaim, és most is nagyon bírom a fejét.
- A kulcs!- csapok a homlokomra.- Most hogy mondod, nekem is biztos eszembe jutott volna....- nevetek csendesen. Néha a legegyszerűbb dolgok nem jutnak eszünkbe. (És még engem nevez rafináltnak!)
Örülök, hogy mosolyog, a pírja is oldódni látszik. Elgondolkodom, mi oka lehet, hogy így reagált a közelségemre, de bevallom, nem tudom. Csak arra tudom fogni, hogy bemásztam a személyes terébe, és ez zavarta meg. Nem vagyunk egyformák. Engem nem zavar, hogy érzem a bőrét a bőrömön. A haját is csak azért húztam félre, mert csiklandozott.
Várok egy picit, hátha meg akarja beszélkni a dolgot, de részéről a téma lezárva, és ezek szerint részemről is. Tulajdonképpen ez is csak a véletlen műve volt, nem állt szándékomban "letámadni".
- A lovagregény jöhet...- bólogatok mosolyogva- de virágnyelves pornót én még nem láttam. Szívesen megnézek egyet, ha kölcsönadod- öltöm rá egy pillanatra a nyelvem hegyét. Ha tudja, hogy van ilyen, biztos látta már, azért reklámozza.
- Akarod, hogy menjünk? - kérdezem. Bár a zavara elmúlt, nem szeretném, ha feszélyezve érezné magát, idefent, velem.

-Hm. Ebben van valami. - Dörzsölöm az állam, hogy ha már bemegyek vele a bokorba akkor ott eksön is lesz jó eséllyel. Na meg már a bokor környékén is elég ha odavisz aztán már késő. Mondom hogy veszélyes ez a Lui, ahaha.
Aztán többször is zavarba hoz, kicsit másképp mondjuk, de elhúzódik és próbálunk tovább lépni a dolgon. Mondjuk a kulcs említése látom hogy leejteti vele a tantuszt, mosolygok rajta, milyen kis lökött. Nem is értem miért jöttem zavarba az előbb... bár lehet pont ezért, mert kedvelem? Ki tudja. Ha nem kedvelném valószínű kapott volna egy pofont és itt sem vagyok.
-Na igen, de lehet tolvajkulccsal nyitod ki, azt is kinézem belőled. - Mosolygok, tuti megoldja bicska nélkül is.
-Aaaaah! De kis izé vagy! Amúgy... - pillantok balra, majd jobbra sunyi fejjel. - De csak mert jóban vagyunk, megmutatom. - Mondom, mintha épp most adtam volna el neki valami tuti drogot, vagy tudom is én, majd nevetek.
-Hm, vegyünk valamit inni, szomjas vagyok. - A sok zavaromra jót tenne egy kis hideg akármi, ez tény. Nem akarok feltétlen menni, de kicsit össze akarom szedni magam.
Szóval ha nem bánja lemászok, de megvárom és nem kezdek távolságot tartani, csak... néha lesütöm a szemem, egyéb nem történik, minden marad a régiben, ha ő sem cselekszik másképp.
-Amúgy szerinted lesz olyan óránk, ami közös lesz? - Kérdezem meg, mert ha tudok előre felvenni későbbit megteszem, nem tudom egyelőre hogy sikerül, meg ha neki van elmaradása esetleg. Vagy csak tud egy jó órát amit felvehetnénk... hátha. Örülnék ha többször látnám.

Rötyögünk egymáson, a témán, amit körbe lövöldözünk. A lényeget mindketten tudjuk, mégis jó bohóckodni. Lizzyvel lehet. Éppen azért, mert nincs tétje. Nem félek, hogy nyakon vág, ha olyasmit mondanék. (Az meg sem fordul a fejemben, hogy neki ilyesmi egyáltalán az eszébe juthatott. Pedig hát igen!)
- Ez már úgy hangzik, mintha te adnál nekem ötleteket, Hugi... - morcogok csábítón. És most éppen azért nevezem Huginak, hogy tudassam vele, nem értem félre.
A csajokkal nem mindig könnyű. Mondanak valamit, ami több értelmet hordoz, és elvárják, hogy én tudjam, épp most mit is akar jelenteni. Értettem már félre lányt (vagy ő engem), és szó mi szó, kellemetlen, ha egyazon időben két dologról beszélünk. Lizzyvel ilyen szempontból gondom nincs. Világos, hogy milyen kapcsolatban vagyunk, de azon belül bármilyen hülyeségben partnerek vagyunk.
Hogy az előbb olyan helyzetben találtuk magunkat, ami neki nem volt kellemes, gyorsan orvosoltuk, épp az őszintesége miatt. Ha csak hímelt-hámolt volna, biztos nem jövök rá, mi a baja. Így már tudom, hogy neki nagyobb térre van szüksége. Engem nem feszélyez a közelsége.
- Tudtam, hogy számíthatok rád!- nevetem el magam én is. "Jóban vagyunk", jó hallani tőle, megnyugtató, hogy nem orrol rám az előbbiért. Még arra is hajlandó, hogy együtt nézzünk (virágnyelves) pornót. Valóban létezne ilyen?
Bár már oldottabbnak látszik, nem kívánhatom tőle, hogy órákig üljön velem a fa tetején. Felajánlom, hogy menjünk, ha akar, és ő él a lehetőséggel. Azt mondja, megszomjazott. Eszembe jut a sör, amit hozzájuk vittem. Hozhattunk volna, ha eszünkbe jut, de ez már veszett fejsze nyele...
- Oké. Menjünk...
Figyelem minden mozdulatát, ahogy ereszkedik lefelé (most ő van elől, ő ér le hamarabb. Hacsak meg nem akad valahol. Természetesen segítek neki.) Gond nélkül érünk le, porolom a fenekem, bár nem lettem koszos. Elindulunk egy bolt felé, gondolom, valami üdítőt veszünk majd.
- Elképzelhető. Van olyan tantárgy, amit egyszerre több évfolyamnak tartanak, és olyan órák is akadnak, ami szabadon meghallgatható, szóval...- megvonom a vállam. Jelenleg eszembe sem jut, hogy ez a kérdés mire is vonatkozik, csak a sulis vonatkozását értem, nem pedig, hogy gyakrabban lehetnénk együtt. Ha ezt tudnám, biztos konkrét ötletekkel állnék elő, mikor és hogyan tudnánk találkozni.
- Nem tudom, ez máshol hogy van, nekem szimpatikus, hogy magam állíthatom össze az órarendemet. Elsőben kissé túlhajszoltam magam, és reggeltől estig előadásra jártam - nem teszem hozzá, hogy azért, hogy lehetőleg minden időm lekösse-, de akármennyire szerettem vola, nem tudtam mindenből vizsgázni, és halasztottam is. Másodikban már okosabban szervezkedtem, és az elmaradt vizsgáim nagy részét is bepótoltam, de még mindig akad olyan, amit megcsinálhattam volna az első évben is. Összességében azonban jól állok, jobban, mint az átlag, azt hiszem....- magyarázom neki.
Figyelem, hogy merre vezet a lába, boltba megyünk-e, hogy vegyünk valamit, amit majd az utcán el tudunk fogyasztani, vagy esetleg lenne kedve beülni valahova, "kultúráltan" inni...

-Hupsz! Lebuktam... de ha egyszer nem mutatsz lelkesedést... - Sóhajtom incselkedőn de nevetek, bár a perverz élén nevetek, hogy közben lehugiz. Reggel húgom este... na be sem fejezem, fájdalmas, de csak nevetek.
-Naná, hát így is mennyivel lógok feléd! - Kuncogok, komolyan gondolom, majd apránként a hasznára leszek, ha kellek. Nem akarok rágörcsölni, meg gondolom szólni is fog, azért van a szája.
Aztán a kérdése végett felhozom hogy menjünk venni inni. A sör nekem most teljesen kiesett, de maximum mondom majd neki vigyen haza belőle, egyelőre amúgy is valami vizet innék inkább.
Leügyeskedem magam a fáról, bár kicsit óvatoskodom, de sikerül. Azért hálásan nézek Luira, éreztem hogy figyel rám, ami jól esik.
-Nah, szuper! - Mosolygok, akkor csak fogom még látni. Mérföldekkel jobban érzem magam vele mint Lioval, szívesebben lógnék Luiaval. Biztos rá tudom venni hogy néha lógjunk együtt délután.
Hallgatom hogy mit mesél, bólogatok, hogy megértem, teljesen. Közben csak egy boltba invitálom be, mert nincs nálam sok pénz, de kettőnknek szerintem elég lesz valami, már ha nem finnyás utánam inni. Választok is vele valamit közben, amit szeret, nekem most igazából mindegy, csak ne túl egzotikus legyen.
-Hát átérzem, elsőben én is túl sokat vettem fel és bár befejeztem, de elég megterhelő volt. Nagyon sokat kellett tanulnom, pedig szívesebben csináltam volna sok minden mást is. - Akkor jöttem össze Briannal szóval nehezen is összpontosítottam, ami azt illeti. - Már én is okosabb vagyok, de meg is kérdeztem pár embert meg utánaolvasgattam sulis blogokon hogy melyik tantárgy mennyire nehéz. Amit lehet megcsinálok hamarabb, később ki tudja hogy érek rá, mennyit kell dolgoznom. - Igen, most emiatt kicsit nehezebb, de mivel már van rutinom, könnyebb is.
Ha választottunk valamit inni fizetek és kinn egy padra invitálom kinn a parkban, jó volt ott. Meg is kínálom, igyon, nem iszok sokat, nyugodtan fogyasszon belőle.

- Mindennek eljön az ideje. Mi van, ha azt akarom, te támadj le? - kacsintok rá, ne higgye, hogy amúgy nem tetszik. Tulajdonképpen nagyon is tetszik. Éppen ezért örülök, hogy szóba áll velem. Kis vadmacskának tűnt az elején.
Ez a játék kettőnk között pedig halálos. Szeretem, hogy veszi a lapot, hogy értékeli a hülye humorom. Hogy ő is ad labdákat, és nem csak lecsapja őket. Jól érzem magam a társaságában, és talán éppen attól tudok ilyen laza lenni vele, mert tudom, hogy nem ért félre. A legtöbb lánnyal az volt a bajom a középsuliban, hogy egy sima beszélgetést is szívesen könyveltek el udvarlásnak. Nanaiával is ezért volt más... És most Lizzyvel is. Embernek érzem magam, nem csak pasinak.
- Nyugodt lehetsz, apránként be is hajtom...- kuncogok. Nem kívánok én igazából semmit cserébe, bármit is adnék neki, de máshogy nem tudom elmondani, szívesen töltenék vele időt. Szórakoztat a társasága, és az embernek szüksége van nevetésre, kikapcsolódásra. Valakire, akivel egy húron pendül.
Lemászunk a fáról, megúszva minden bajt, és elindulunk a közeli boltba. A suliról beszélgetünk, mert azt veti fel, vajon lesznek-e közös óráink. Hát, meglehet. Tulajdonképpen nem is ad rossz ötletet. Bejárnék olyanokra, amire ő, és átismételném az anyagot.. Közben biztos jól szórakoztatnánk egymást... Bár akkor meg nem figyelnék, és azt sem engedném, hogy ő azt tegye. Fenébe, mégse jó. De ő örömködik, és ettől jobban érzem magam, és eldöntöm, mégsem tartóztatom meg magam a lehetőségektől, bár nem fogom túlzásba vinni se. Úgysem tudom még, hogy fér bele ő az órarendembe. (Merthogy most elsősorban Lizzy számít, és nem is a közös óra)
Behív a boltba, összedobunk némi pénzt, és veszünk innivalót, kedve szerint, nekem igazából mindegy. Egymásra nézünk kérdőn, mi legyen, aztán kilőjük, mi ne, mert úgy könnyebb, közben nevetgélünk, mert marad az ásványvíz. De az mindkettőnknek jó. (Szerencse, hogy egyikőnk sem válogatós, mi?)
- Igazad van, ügyesen csinálod- mondom hevesen bólogatva. Nekem mondjuk, eszembe sem jutott, hogy másokat kérdezzek az órák nehézségéről. Mert ami másnak könnyű, nekem nehéz lehet, vagy fordítva, ez nem igazán értékelhető. De kiindulásnak tényleg nem rossz. Én gyorsan le akartam tudni a nagyját, aztán beletört a bicskám. Most már okosabb vagyok, megfontoltabb is talán, de azért még mindig hajlamos vagyok a csábulásra, ha suliról vagy szórakozásról van szó.
Kiülünk egy padra, és Lizzy felém tartja az üveget, de kézjelzéssel mutatom, igyon előbb ő. Ha iszik, majd én is meghúzom. Mi van abban, ha egy üvegből iszunk? Hiszen már a "fámra" is felvittem. Az számomra többet jelentett.
- Igaz is, tudod már, mikor fogsz dolgozni? Állandó beosztásod lesz? És ... bocs, de mit fogsz lényegében csinálni?- Beszéltünk már róla, de akkor Neo-Lio zavarta a köreinket, és nem tudtam rendesen figyelni. Valahogy ... nem emlékszem, mit mondott a munkával kapcsolatban. Csak arra, hogy övé az állás...

-Akkor nagyon kiéhezett leszel! És vigyázz, nagyot karmolok! - Mozgatom az ujjaim előtte, jelezve van körmöm, de csak viccelődöm, elvégre ő is.
-Helyes, helyes, vedd le a mázsás súlyt a vállamról, hogy sokkal lógok feléd! - Kuncogok kicsit, tényleg meg szeretném hálálni neki, de egy nagy valamit nem tudok kitalálni (nincs a Capa könyvből folytatás, hasonló súlyú dolog még nem került szóba) szóval marad a sok pici apróság amivel bombázni fogom, legalábbis akarom.
Eldumálunk a suliról, a boltban rájövünk hogy az ízlésünk, legalábbis az e percbeni üdítő kívánóságunk nem fedi egymást, szóval marad a víz, de csak nevetünk.
-Muszáj, ez nem kívánság műsor, nagyon nehéz ösztöndíjjal sulit végezni. De megéri, legalábbis addig amíg nem doktor szösziznek le. - Vigyorgok, utálom azt a filmet. Nem is bírtam végignézni.
Jelzi aztán már a padon hogy előbb igyak én hát magamban vállat vonok és iszo pár nagyobb kortyot. Huhh ez kellett, aztán nyújtom az üveget Luinak is, igyon.
-Jah, persze, próbanapon voltam már a csendes csajszival akit említettem. Pincérnő leszek, felveszem a rendelést, kiviszem amit kérnek, letörlöm az asztalt, kezelem a pénzt, rendezem és pakolom a raktárat, éppen mikor mit kell. De szimpatikus a két csaj akikkel vagyok. Amúgy ha megvan az órarend akkor beosztjuk magunk. Kicsit gáz hogy Maesy-vel (Rem jól írtam >.<) nagyon hasonló lesz, tekintve egy szakon vagyunk elsősök, de megoldjuk, Gwen is nagyon rugalmas, szóval bizakodó vagyok. A beosztás meg állandó de ha olyan van cserélünk műszakot a csajokkal. Gwen például anyuka, mondtam is neki ha beteg a fia vagy valami szóljon, cserélek vele. - Ecsetelem neki a munkám körülményeit, ha már ennyit kérdezett, valószínű nem fogom untatni.
-Na és te? Elvégre már a vége fele jársz, mész valami gyakorlatra? Vagy csak negyedikben? - Kérdezgetem.

- Akkor mégsem várok, hogy te támadj le- már a kiéhezettség sem vonzó, a karmolás pedig egyenesen ijesztő. - Majd lesből támadok, mint az ugrálókötél!- ijesztgetem kicsit, az arcomhoz húzott, behajlított ujjaimmal. Biztos szörnyen megrémül!
- Nem lógsz semmivel, hagyd már rá, Lizzy- legyintek. Félek, túl komolyan veszi ezt a tartozik nekem dumát. Nem tartozik semmivel. Különben is, meghívott ebédelni, rég letudta már a tartozását. Ez is bónusz, hogy velem lóg. Ha kell, részletesen kifejtem neki, örüljön a szerencséjének, hogy egy olyan balekot talált, aki a gatyáját is kölcsönadná.
Lemászunk a fáról, elmegyünk a boltba, suliról beszélgetünk. Szóba jönnek a közös órák is, megtervezgetjük, hogy majd ott is találkozgatunk (csak előbb lássuk azt az órarendet). Vízen osztozkodunk egy padon. Ismét szóba kerül a unka, amit majd a suli mellett fog végezni. Belekérdezek a részletekbe is, legalább tudni fogom, mit is csinál (meg hol), hogy alkalomadtán meg tudjam keresni, ha úgy alakul.
Akaratlanul, ahogy beszélni kezd, elképzelem, ahogy dolgozik. Bár mostanában nem sok kávézóban fordultam meg, Lizzyt mindenképpen meg fogom nézni. Még az is lehet, nagy forgalmat csinálok majd neki(k), ha odacsődítem a fél iskolát.
- Hárman vagytok? Nincs felvétel? Nem kell egy magamfajta fiú is?- kérdezem, kissé elviccelve a dolgot, de aztán nyomban szöget is üt a fejemben, hogy nem butaság. Szabadidőm van, a pénz sosem jön rosszul, talán több koncertre tudnék eljárni (vagy több könyvet megvenni magamnak). Kósza ötlet, de lehet, hogy meg kellene próbálnom munkát keresni valahol.
- Gyakorlat szigorúan negyedikben, Wetmore prof ragaszkodik hozzá, hogy "felkészülten" üljünk be a szentséges stúdióiba- felemelem az orrom, kihúzom magam, ahogy Wetmore szokta, és az ujjamat fenyegetően billegetve beszélek:
- Nem könnyelműsködhetnek, mint az élet más területein. A munka szent, hivatás, és ha elkötelezettnek nem érzik magukat, helyük sincs az asztal mellett... Minimum feltétel a maximalizmus! - utánzom a prof szavait, mimikáját. Nevetek. Bírom az öreget, de egy kicsit lökött.

-Ugrálókötél? Elgáncsolnál? - Nevetek, látom megijesztettem, mókás! Mondjuk ő is ijeszteget. - Az pofára esés lenne, ajj! - Nevetek nyávogva, hogy elutasítja a heves vérmérsékletem, de aztán kacagok jóízűen.
-Hm, de tök sokat segítesz, komolyan. - Mondom komolyabban, de mosolygok. Majd akkor suttyomban teszek a kedvére, hát nem gond.
-Nem tudom, megkérdezhetem, shakest kerestek vagy mit még, de pincérfiút nem tudom felvesznek-e. Megkérdezzem neked? - Mosolygok rá, vele buli lenne dolgozni, az tény. Meg a vendégek is imádnák hát folyton vigyorog. Főleg a női vendégek...
Hallgatom ahogy előadja a szigorú profot, vigyorgok rajta.
-Hát akkor Louis fiam, ideje lenne összekapnod magad és megtanulnod a forgatókönyvek bibliáját és osztani az igét, milyen fontos is a mi munkánk. Ez egy állásinterjún alap. - Adom elő fontoskodó titkárnős hangon, még a hajam is felcsavarintom kontyba hozzá.
-Akkor még ráérsz, az jó. - Szűröm le vigyorogva a lényeget.

- Elgáncsolnálak, elkapnálak, persze csak véletlennek beállítva arra jártomat, aztán, ha ellenkezel, lekötöznélek, és... ham-ham-ham...- nevetem el az egészet. Pornó-horror-mese, na persze, majd ha piros hó esik. Nem tudom, melyikőnk esne inkább pofára, ne menjünk ebbe bele. Röhögünk, mert az egész vicc. Meglep, hogy ő is ilyen jól mulat rajta, én néha morbidnak tartom magamat.
Állandóan hálálkodni akar, mondom, hagyja már abba, de ő még mindig "udvarol". Zavarba hozóan kedves, a sapkám már az államig ér, hát nem látja, hogy be kéne fejeznie? Ezután ötször is átgondolom, nyújtom-e érte a kisujjamat is. (Naná.)
Később, már a padon ülve a munkáról beszélgetünk (az övéről, mert nekem az nincs), és rájövök, én is csinálhatnék valami hasznosat.
- Az a shakes, aki keveri azokat a tejes-jeges cuccokat? Ajaj, félő, többet iszok meg, mint amennyit eladok!- szeretem a shaket. Gyorsétterembe is azért jártam, meg a sajtburgerért, meg a többi szendvicsért... Szeretem a gyorskaját. Néha. Bár mostanában nem ettem.
Vidoran bólogatok.
- Aha, kérdezd!- Már csak azért is, mert eleve jó bulinak tűnik Lizzyvel együtt dolgozni.
A gyakorlatról kérdez, és előadom neki Wetmore profot, hogyan osztja az észt. Bírom az öreget, bár szerintem szenilis. Az óráira azonban mindig pontosan készül fel, klassz jegyzeteket ad. Igaz, néha kétszer ugyanazt egymás után... (Szegény)
Meglepetésemre Lizzy is bohóckodik egy kicsit. Felcsavarja a haját és elváltoztatja a hangját, nagyon vicces.
- Forgatókönyvek bibliája, hát ez jó, ezt megjegyzem- nevetgélek vele.
- Ráérek. Mihez lenne kedved? - értem félre szándékosan, kihasználva a helyzetet.

-Hú, elég pikánsan rafinált, vigyázni kell veled... - Nézek rá vigyorogva, de végigmérve. - Amúgy olyan sótlan vagyok és rágós, hát nem vagyok kis pipi, nem is ízlenék, hát megennél? - Vigyorgok, de nevetek vele. Nem tudja hogy szeretem a morbid és fekete humort is ha normálisan van tálalva.
Jól zavarba hozom, feltolom a fején a sapkát és mosolygok rá.
-Ha ennyire odavagy a sapkádért megkapod majd a törpe jelzőt, kérdés a hét közül melyiket. Én eddig a Kukára szavazok. - Vigyorgok, mert az a legcukibb, természetesen azért.
-Nem tom, van ott egy bár, szóval gondolom ilyesmi jaja. - Bólogatok, azt a részt még nem néztem meg megamnak alaposan, hogy is van. - Ennyire szereted te kis mohó? - Vigyorgok, tudom hova viszem legközelebb. Valami ilyen helyre és jól beshekelünk. Nem félreérteni...
-Okés, vettem Mon Capitain! - Szalutálok is, akkor megkérdem majd Gwentől hogy is van ez, jöhet-e még valahogy Lui.
Szórakoztat az egyik prof kifigurázásával, hát én sem akarok alul maradni, hozom a titkárnőjét vagy valami fontoskodó nőét, mindegy is.
-Jegyezd is, hát anélkül nincs munka! - "Háborodom" fel, de nevetek vele.
Pislogok aztán, hogy nem úgy értettem, de elmosolyodom, hogy még csavarogna velem. Nincs sok kedvem a duzzogó Lionelhez szóval...
-Hmm, nincs kedved elmenni egy moziba vagy valami? Én ezer éve nem voltam. Csak menjünk vissza a pénztárcámért, mert most nincs nálam annyi. - Mosolygok, ha még ráér, szívesen lógnék még vele egy sort.

- Ó, kár hogy szóltam, oda a meglepetés ereje- nevetek megint.
- Igyekeznélek kedvemre puhítani, de a fűszerezéseddel, hidd el, semmi baj!- teszem hozzá, kissé komolyabban. Elgondolkodom, ezt mennyire mondhatta komolyan. Bár nevet, öniróniában én is otthon vagyok, és ez valahogy olyannak tűnt. Pedig nincs oka panaszra. Férfi szemmel is ígéretes csemegének látszik! (De erről hallgatok, mint a sír. Legalábbis ebben a formában)
Amúgy meg nagyon kedves velem. Folyton hálálkodni meg kedveskedni akar, én pedige ettől jövök kicsit zavarba, mert  önzetlenül szoktam másoknak segíteni és ő sem volt kivétel. Jó, a Capa-könyv más, de elnyerte a bizalmam, és akkor már az sem számított, és meg is hálálta ezzel a mai kajálással, szóval...
Igazgatom a sapkám, amit előbb az arcomba húztam, és amit ő feltolt onnan. Nem kéne zavarba jönnöm tőle. És néha megesik, oda-vissza. Ki érti ezt?
- Ne már, Hófehérke, ne legyél ilyen szigorú. Vagy azt akarod, fogjam be???- teszem a kezem a szám elé, mert csak így tudnék Kuka lenni, nekem mindig jár a szám. Vagy többnyire. (Cuki lennék? *.*)
Beszélünk a melójáról is. Elgondolkodtat, hogy nekem is kellene valamit csinálnom, és említi, hogy tán van valami álláslehetőség is, ha minden igaz, azon a helyen, ahol ő fog majd dolgozni. Még a segítségét is felajánlja, hogy utánanéz a lehetőségeknek. Én már csak a shake miatt is elvállalnám.
- Hát, ami jó, az jó. És nekem bejön az a cucc. Főleg a vaniliás. Tudtad, hogy valaki sült krumplival mártogatja? -forgatom a szemem. Vagy ez, vagy az... De a kettő így együtt... Izéééé...
Bóhockodunk egy sort, és ahogy kiderül, ő sem restellkedik más bőrébe bújni. Egészen hitelesen alakít. Jól szórakozunk. Aztán kihasználva egy helyzetet, közlöm vele, hogy ráérek, célozva rá, szívesen maradnék vele, ha nem bánja. Mozit javasol, meg azt, szaladjunk vissza a pénztárcájáért az Elm utcába.
- Hahó, elfelejtetted, hogy itt lakom a koleszban. Pár percnyire van ide, és van pénzem... Engedd, hogy most én hívjalak meg, jó?- nézek rá szépen. Egy csomó időt spórolhatnánk meg, és most Liohoz sincs kedvem. Hallgathanám a morgásait... Szerintem a mozi jó ötlet- Én sem voltam moziban vagy ezer éve... Hogyhogy nem találkoztunk akkor? - kaparászom a fejem, de csak játékból.

***
Mintha eddig sem nevettünk volna eleget, egy vígjátékra ülünk be, közben pattogatott kukoricát majszolunk és úgy nevetgélünk, éppen csak a székről nem esünk le. Besötétedik, mire kiérünk a moziból, így kérdés sem fér hozzá, hogy hazakísérem. Eszembe jut a deszka is. Elkérem tőle, de már nem megyek be hozzájuk, ha otthon van Lio, ha nincs. Aztán -tekintve, hogy nem a legjobb környék, ahol lakik, főleg, így naplemente után- a deszkára pattanva gurulok haza, a koleszba. Abban maradunk, hogy értesít, ha fejlemény van állásügyben, vagy nagyon el lenne anyátlanodva (esetleg újra fára mászna velem)...
Cuki a csaj. Nagyon bírom!

//Tanulj, aztán játszunk még. Imádás! //