Már egy ideje megfogalmazódott az agyában, hogy Lizzy érdekes lány és kihívásnak tűnik, ahhoz éppen eléggé, hogy megpróbálja meggyőzni, hogy ha nem is görög félisten, attól még mindig nem a baltás gyilkos, barátkozni legalább megéri vele, bár na... de ne szaladjunk előre. Jelen pillanatban teljesen elégedett azzal is, hogy rávette, menjen el vele Justin tanév előtti nagy bulijára, ami egyébként nem is annyira nagy, mint Justin hangoztatni szereti, de jónak jó szokott lenni, és ez nem elhanyagolható tény. A húgának megvan ez alkalomra a saját társasága, nem aggódik, hogy nem lenne, aki elvigye. Majd ott találkoznak. Már előzetesen felhívta Lizzyt, nem felejtette el, hogy megvan a száma, és pár perccel a megbeszélt időnél korábban meg is érkezik szépen a megadott címre a motorral, ahogy azt ígérte. Kicsit másként fest, mint legutóbb, legalább is kevésbé néz ki jól nevelt úriembernek. Bakancs van rajta, szürke farmer na meg fehér ing, bár ez utóbbi egyelőre nem látható a bprkabát alatt. Beérkezve leállítja a motrot, megszabadul a bukósisaktól és leszállva róla nekidől, majd előszedi a telefonját és a lány számát tárcsázza.
- Jó estét, hölgyem. A lovashintó előállt - jelenti be vigyorogva, amennyiben felvették neki a telefont, majd amíg várakozik, hogy pontban annyi legyen az idő, amennyiben egyébként megállapodtak, rágyújt egy szál cigire. Kivételesen nem dühös, nem ideges, inkább csak amolyan unaloműző elfoglaltság ebben a percben. Kíváncsi, mit hoz az este, de nem viszi túlzásba ezen az agyalást, kikapcsolódni indulnak, ahhoz pedig nem kell túl sokat gondolkodni egyébként sem. Jó lesz minden, és kész, csak Demire kell néha pár pillantást vetnie, na meg persze foglalkozni a társaságával. Lassan végére ér a ciginek, kifújja az utolsó adag füstöt is, elnyomja a csikket és elsétál a legközelebbi szemetesig kidobni, aztán ismét nekitámaszkodik a fekete kétkerekűnek, és türelmesen ácsorog tovább.

Megérkezik, telefonál, és igazán nem kell sokat ácsorognia, épp csak elszív egy szál cigit, már be is fut a lány. Meg is akad rajta a szeme azonnal, amint feltűnik, elvégre jól néz ki, az már egyszer tény. Még jó, hogy nem tátja el a száját is most hirtelen, vagy igazán rombolná az imidzsét. Olyan Aresos. Elvigyorodik és meghajol a lány felé.
- Köszönöm. Néha ilyen is tudok lenni, meg aztán ehhez a drágasághoz nem éppen a jókisfiús külsőm illik - jegyzi meg a motorra téve a kezét, majd máris előhúz egy második bukósisakot és odanyújtja Lizzynek, közben meg ismét végignéz rajta, ha már a lány is említette, hogy alkalomhoz öltözött.
- Csinosan festesz. Ezt tedd még fel, és máris teljesen motorzáshoz leszel öltözve - válaszolja a megállapításra, és a maga részéről már fel is ül a motorra helyrekattintva a támszatékot, aztán maga mögé mutat.
- Pattanj fel. Kapaszkodni csak belém lehet, de azt nyugodtan - kacsint a lányra pimaszul vigyorogva és amíg Lizzy megtalálja a helyét, felteszi a bukósisakját ő is, aztán ha minden klappol, már indulhatnak is. Nem tervezi sem a mexikói határ felé vinni, sem semmi különösen rossz helyre, úgy harminc percnyi percnyi út után ugyanis egy kertes ház előtt parkol le a felhajtón. Nem bömböl a zene túl hangosan, de hallani, hogy megy.
- Annyira nem is tűnik rossz helynek, mi? - kérdezi, miután már levette a sisakot, és kitámasztotta a motort is. Leszáll, majd bevárja a lányt és már mehetnek is befele.
- Meg se kérdeztem, hogy nagyon vészes volt velem motoron ülni? - érdeklődik, közben meg beletúr a hajába még mielőtt belépnének a házba. Vannak már páran, de nincs tömegnyomor és első dolga a húgát keresni az emberek között. Végül észre is veszi kezében egy pohárral és nagyon reméli, hogy csak gyümölcslé van benne.
- Gyere, bemutatom a húgomat - mondja Lizzynek, aztán már csak azért is, hogy a szoba másik sarkáig az emberek között el ne veszítse, megfogja a lány kezét és megindul egyenesen Demi felé. Köszön közben pár embernek, de különösebben nem áll szóba senkivel sem, a húga a cél.
- Nagyon remélem, hogy abban a pohárban semmi nincs, ami a fejedbe szállhat, húgi - szólal meg a húga mögött megállva, aztán nyom egy puszit a hajába, ami amolyan jó szokása és odébb araszol, hogy a leányzó látókörébe kerülhessenek.
- Bemutatnám Lizzyt, akiről már meséltem. Lizzy, ő itt az én aranyos kishúgom, Demetria - ismerteti össze gyorsan a két lányt, és nagyon reméli, hogy egyiknek sem akad a másik ellen kifogása.

A szokásos nyárzáró buli, idén sem maradhatott ki az életemből. Jót fog tenni, hogyha végre egy szombat estémet nem azzal töltöm, hogy a csodálatos, rózsaszín laptopom billentyűzetébe verem a fejemet, hátha jön valami igazán jó ihlet, de idáig még nem jött össze. Attól függetlenül lassan feltalálom az egyedi gépírást, lassan már egy komplett petrarcai szonettet nyomtatok a homlokomra a betűkkel. Nem, nem kell ez nekem, inkább egy kis kikapcsolódás, főleg, hogy hívtak és ott lesz Sebastian is, ha jól tudom. Komoly megfontolás és válogatás után összeszedtem egy normális összeállítást, amiben nem néznek majd 13 évesnek és felkontyoztam a hajam is, hogy ne legyen unalmas, kiengedett.
A buliban éppen az egyik volt, gimis osztálytársaimból alkotott csoportnál vagyok, az egyik srác pedig nagyon érdekes dolgokról mesél nekem. Bár eleinte el akarta hitetni, hogy a fülem mögül húzott elő egy pénzérmét, de sajnos szólnom kellett neki, hogy már nem vagyok négy éves, habár nem tudom még mindig, hogy csinálják ezt a trükköt, legalább tudom, hogy trükk! Szóval lelkesen figyelek, aprókat bólogatok és éppen jóízűen nevetek, amikor magam mögött hallom Sebastian hangját. Azt még hangosabb zene és nagyobb zaj mellett is simán kiszűrném, mosolyogva fordulok meg.
- Nem tudom, valaki a kezembe nyomta... - Motyogom, miközben a számhoz emelem és ártatlanul pislogok rá, de nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. - Na jó, csak vicceltem, én hoztam és nincs benne semmi alkoholos. - Igazából én nem szoktam inni, legalábbis nem érzem szükségét ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ennek ellenére volt már precedens arra, hogy egy csapat fogadást kötött, hogy ki tud előbb leitatni, mégsem jött össze nekik. Én sajnáltam őket, de nem ízlett, hiába kóstoltam meg. Pedig ki tudja, talán megcsináltam volna, mert annyira elszántak és lelkesek voltak, de a részeg tombolás valahogy nem az én világom.
És ha már megvicceltem Sebastiant, noha tudom, mennyire tud aggodalmaskodni, inkább adok neki egy gyors kis ölelést. Aztán bemutatja nekem a lányt, akivel jött, én pedig oldalra döntöm kicsit a buksim, úgy mosolygok rá.
- Ó, szia! Úgy örülök! - Tapsikolnék kicsit lelkesen, de sajnos pohár van a kezemben, de inkább egy gyors, óvatos ölelést neki is adok, mert már halottunk egymástól. Meg nálam ez amúgy is olyan, mint a kézfogás. Csak én nem szeretek kezet fogni, én szeretem ölelgetni az embereket.
- Milyen volt az utazás Kawa-channal? - Kérdem tőle vigyorogva, mert ha jól tudom, motorral jöttek és én már csak így becézgetem Sebastian hőn szeretett motorját. Mert ugye japán és a Kawasaki olyan morcos névnek tűnik, szóval sokkal cukibb a Kawa-chan.
- Ja, amúgy vigyázzatok a fejetekre, Simon esküszik rá, hogy leszedték a csillárt és visszarakták ugyan, de csak az imádtság tartja ott. - Iszok egy kicsit az üdítőmből, majd vigyorogva a bizonyos csillárra mutatok. Tényleg nem néz ki valami jól és biztos vagyok benne, hogy a házigazda nem lesz boldog... meg az sem, akinek a fejére esik.

- Pedig ha jól emlékszem, mondtál valami olyat legutóbb, hogy az Ares jobban tetszik, vagy rosszul emlékszem? - pislog ártatlan arcot vágva, azért nem próbál meg átavanzsálni valaki mássá most véletlenül sem, hogy bevágódjon vagy ilyesmi, csak heccelődik kicsit, mert miért ne? Tetszik tudni, óvodás módszer, bár szerencsére annyira nem óvodás már, hogy a lány haját kezdje húzigálni mondjuk. Beleegyezően hümmög a menetszélre, felül a motorra és megvárja, amíg a lány is mögé telepedik és belé kapaszkodik, aztán ha kész mindenki, indulhatnak is.
Minden gond nélkül sikerül megérkezni a buliba, nem tanulnak közben repülni, nem üt el senkit, balhénak még a közelébe sem kerül, amilyen óvatos ő a maga módján, aztán hamarosan már be is sétálhatnak Lizzyvel Justinék házába a szokásos nyárzáróra. Kedves barátja szeret bulikat rendezni, hogy ennek a szülei mennyire örülnek, az már más dolog, de eddig szerencsére egyetlen évben sem fajult addig a szórakozás, hogy nagyon kiboruljon a kedves mama meg papa. Leállítja a motort a feljárón, majd megszabadul a bukósisaktól és a lányra vigyorog.
- Megeshet, bár abban az esetben megkockáztatnám, hogy nem jó a cím - válaszolja a macska kapcsán, majd kérdőn felhúzza a szemöldökét és a lányra pillant.
- Pedig most kérdeztem. Szóval megdicsérnél? Máris dagad a májam - jelenti ki fülig érő szájjal, és közben sétálhatnak is be a házba. Beérve első dolga megkeresni a húgát, majd minden gondolkodás nélkül megfogja a mellette ácsorgó lány kezét - nem akarná elveszíteni a tömegben - és meg sem áll a kis csoportosulásig, ahol Demi is ácsorog. Igenis első dolga bemutatni egymásnak a két lányt, elvégre az egyik a húga, a másik meg az, aki iránt hosszú idő óta először több érdeklődést mutat, mint egyébként szokott a női nem iránt. Nem mintha nem érdekelnék a nők, csak eddig Lizzy az első, akiről úgy gondolja, hogy kellőképpen érdekes ahhoz, hogy kísértésbe ejtse. Átvonul vele a szoba másik felébe, majd fél perc sem telik bele, visszaölelgeti a húgocskáját és vigyorog rá, persze, hogy nem fogja ellenőrizni, mit is iszik, elég felnőtt, csak nem bírta megállni a megjegyzést. Bemutatja egymásnak a lányokat, és Demi hozza a formáját, Lizzyt is megöleli kézfogás helyett, amin ő csak mosolyogni tud. Mondta ő, hogy imádni való a húgicája, nagyon is.
- Hát... még ha nem is mondta ki konkrétan, de azt hiszem, bezsebeltem egy dícséretet Lizzytől, egyébként meg szokásos, nem mentem neki senkinek és semminek, fő az óvatosság - vonja meg a vállát egy laza mozdulattal, mint akinek ez így természetes, közben viszont még mindig ott jár az agya, hogy a lány Aresnak hívta. Általában nem szokta elmondani sem, hogy ez a középső neve, nemhogy hagyni, hogy ezt használják, most azonban valahogy mégsem zavarja, mi több furcsa mód jól is esik. A csillár említésére elhessegeti azonban a gondolatot és felpillant, majd kissé meglepetten fordul vissza Demi felé.
- Azt hittem, már meg sincs, miután tavaly Tim felcsimpaszkodott rá - jegyzi meg, nagyon ragaszkodhatnak ezek szerint ahhoz a csillárhoz a ház lakói, de sebaj, majd nem mennek a közelébe.
- Hm... kerítek valahonnan valami alkoholmenteset, nem tudod, merre találok ilyet, Demi? - kérdezi a húgát, majd Lizzy felé fordul.
- Neked hozhatok valamit, vagy csatlakozol a vadászathoz? - érdeklődik. Jobban örülne a második verziónak a maga részéről, de ha netán a húgával ismerkedne a lány, mégsem akarja elrángatni önkényesen, úgyhogy inkább rá bízza a döntést és válaszra vár.

Amikor bemutatnak Elizának, tökre boldog vagyok, hogy végre láthatom és persze megjött Sebastian is, úgy örülök nekik, hogy gyorsan körbeölelgetem őket. Bár a bátyuskám pár fokkal boldogabb tőle, mint Lizzy, nem baj, elsőre sokan így reagálnak. De előbb-utóbb csak megszokják, nem? Az ölelés a legjobb dolog a világon, ha jobb beszélőkém lenne és határozottabban adnám elő magam, valószínűleg már rég meggyőztem volna erről egy csomó embert. Ha lenne ilyen "szuperképességem", biztos erre használnám.
- Még jó! - Vigyorgok, amikor Sebastian azt mondja, nem ütött el senkit és semmit. Nem szeretem azt a motort, de neki az a szíve csücske. Ez ilyen kiskorokból fennmaradó dolog a fiúknál, szeretik a játékokat. Az összes férfi tag a családunkban ilyen, csak a bátyáim és apukám nem kocsikkal, illetve motorokkal játszanak, hanem fegyverekkel, harckocsikkal és ki tudja még mikkel, de belegondolni sem akarok. Borzasztó!
- Én inkább megkímélem attól a társadalmat, hogy jogsit adjanak a kezembe. - Válaszolom vigyorogva. - De örülök, hogy ilyen lelkes lettél. Legalább Kawa-channak is lesz egy pajtása és akkor nem lesz magányos! - Nevetem el magam, mert elég vicces a motorok lelki világával törődni, a legtöbb ember azt hiszi nincs, pedig én tudom, hogy van. A vezetés meg inkább távol maradjon tőlem, mindenféle járműre értendően. Még gyalog is két lábon járó katasztrófa vagyok, nemhogy... inkább bele sem gondolok. Nem.
- Igen, de tavaly legalább volt oka. - Mondom mind Lizzynek, mind Sebnek, amikor az ominózus csillárról van szó. - Tim állítólag csak fel akart ülni valaki nyakába, az indíttatást ne kérdezd, meg azt sem, hogy ehhez miért kellett a csilláron lógni. De megvan még, csak én inkább nem állnék alá. - Összegzem a helyzetet, végülis nem tűnik olyan rossznak, vigyorgok is mellé, nem mintha olyan vicces lenne, de tavaly is mókás volt. Szegény csillár, kicsit sajnálom, minden évben kitalálnak neki valamit, hogy ne legyen unalmas az élete.
- Én, most hogy belegondolok, elég sok elsőst ismerek, és úgy örülök neki. Bár ez valószínűleg azért van, mert nem tudok a fenekemen ülni. - Válaszolom vigyorogva, ezúttal Elizának. - De ha gondolod, szívesen bemutatlak nekik majd a suliban. Én nem akarok ám mindenkit ismerni, sosem akartam, tényleg, de valahogy így jön össze mindig. - Sóhajtom, kissé bűnbánóan mosolygok, mert most biztos azt gondolja rólam, hogy feltűnési viszketegséges vagyok, meg ilyen társaság központja, pedig nem is. Én mindig próbáltam megbújni és szürke kisegeret játszani, mert én azzal is beérném, de valahogy... valahogy sosem jön össze.
- A konyhában van az üdítő, meg az uncsi innivalók, a dugi pia szokás szerint az alagsorban a billiárdasztal rekeszében. Ne kérdezd, honnan tudom. - Nevetem el magam, az egyik srác nagyon részeg volt és nagyon ölelgetni szeretett volna, hogy közben szolidan kiabálva "megsúgja" nekem, merre találom a titkos piát. Szegény, valószínűleg már a gyomortartalmától szabadul meg, vagy jobb esetben alszik, de iszonyat édes volt, ahogy artikulálatlanul próbált magyarázni. Ilyenkor minden srác olyan szerelmes, hogy az hihetetlen.
- Hm, nem olyan gyakran, én amúgy sem járok sűrűn, bár attól függ, mit nevezünk bulinak, mert inkább csak ilyen baráti összejövetelek szoktak lenni. - Magyarázom lelkesen, mosolyogva, olyan igazán Demetriásan. Aztán kihasználom a kis időt, ha már Seb elment, hogy négyszemközt kicsit csacsoghassak vele. Nem mintha eddig nem ezt csináltam volna, de én úgy szeretek.
- És amúgy ne hidd el, amit Sebastian mond rólam, elfogult vélemény. Igazából nem vagyok olyan aranyos, csak kicsit elvont és művészlélek és sokminden. Szóval ne várj sokat. - Kérem tőle mosolyogva, mert annyira utálom, amikor így beharangoznak, hogy biztosan aranyos vagyok, meg zabálnivaló és én nem akarok csalódást okozni. De nem tartom magam annak, egyáltalán nem, ez olyan furcsa. Megértem, hogy Sebastian annak lát, de egy ismeretlen lánynak, mint Eliza, biztosan egész más lehetek, más szemmel lát.
- Szóval, randizol a bátyámmal? Nem zavar, megmondhatod ám, igazából örülnék is neki, de szerintem úgy fair, ha megkérdem, tudod, hogy ne legyen kínos, ha félreértem. - Magyarázkodok is egy sort a kérdésem mellé, de amióta megpillantottam, úgy fúrja az oldalam a kíváncsiság, mert nem tudom, hogy most ez mi, és Sebastian sem avatott még be. Szóval most muszáj lesz Lizzy-t faggatnom, amíg a drága bátyuskám vissza nem ér az italokkal.

- Sajnálom, korlátozott számú lehetőség áll rendelkezésre, csak a Sebastian és az Ares közül választhatsz, a James-re nem hallgatok - vonja meg a vállát egy laza mozdulattal és vigyorog mellé, még mielőtt elindulnának, aztán útközben úgy sem lehet a motoron beszélgetni, úgyhogy egy ideig kénytelen-kelletlen hallgatásba burkolózik és csak az útra figyel, még ha nehéz is eltekinteni a ténytől, hogy épp belé kapaszkodik a lány. Amint célba érnek úgy tesz, mintha nem hallaná a megjegyzést, hogy Lizzynek kár volt megszólalnia, helyette lehengerlő mosolyt villant rá, és már be is vezeti a házba, és némi nézelődéssel egybekötött ácsorgás után rögvest be is mutatja még Deminek is. Az ölelgetés nem arat akkora sikert, mint nála, talán szólnia kellett volna Deminek, hogy elsőre ne ugrojon nyakba, Lizzynek pedig, hogy számítson rá, hogy a húga nagyon közvetlen.
- Csak a motorom, bár a Vulcan férfiasabban hangzik, mint a Kawa-chan, nem gondolod, húgi? - jegyzi meg, amint szóba kerül a motor, és szegény Lizzy már kezdetnek is csak pislogni tud legfeljebb, hiszen a saját kis családi szlenget már honnan is értené, ezért is vágja rá azonnal a kérdésre, hogy ez bizony a járgányra vonatkozó megnevezés volt.
- Mondjuk nem hiszem, hogy olyan érzékeny lelkű mimóza lenne szegénykém, de ha te mondod... a jó társaságot végül is mindenki értékeli, még én is - vigyorog ismét, és futólag a mellette ácsorgó lányra pillant, bizony ő nagyon is örül a társaságának.
- Hallod, Demi... te vagy a tanúm, most mondta, hogy jó volt motorozni. Ezt már komolyan dicséretnek veszem - jelenti ki nagyon is lelkesen és még annál is pimaszabbul, aztán a csillárra már nem sokat tud mit mondani, csak ráncolja a homlokát, hogy az a szerencsétlen berendezési tárgy még mindig ott lóg a plafonon. Jobb, ha nem megy senki a közelébe, nem venne rá mérget, hogy olyan stabil, mint amilyen dekoratív darab.
- Áh, semmi komoly, csak gondolom, kitalálták a szülők, hogy megóvják az esetleges garázdálkodóktól, de aztán csak visszakerült, nem tudom. Tavaly az egyik haver illuminált állapotban rácsimpaszkodott, de egyébként ez nem sűrűn fordul elő, nem kell megijedni. Ez tényleg nem olyan őrült buli, mint a filmekben - mondja, még mielőtt Lizzy hirtelen azt közölné, hogy netán haza szeretne menni, mert meggondolta magát. Azt a szívére venné ő is. Azt már inkább csendben és mosolyogva figyeli, ahogy kitárgyalja a két lány, hogy szaktársak és évfolyamtársak is, csak amiatt szól közbe, hogy megkérdezze, mit hozhat inni.
- Uncsi, mi? Demi, hidd el, nem is akarom inkább tudni - rázza meg a fejét grimaszolva a húgától kapott válaszra, Lizzynek bólogat, aztán már el is tűnt az emberek között. A konyhába vezet az útja, és szétnéz az ismerős helyen, felméri, mit is talál itt. Főzhetne akár teát is, egész otthonosan mozog ebben a konyhában, gyerekkora óta nem egyszer járt már itt Justinnál, de végül inkább marad a gyümölcslé mellett mindenféle alkohol nélkül. Narancs. Két pohárral a kezében sétál vissza a nappaliba és egy pillanatra megáll elvigyorodva azon, hogy úgy tűnik, a húga meg Lizzy tudnak beszélgetni, reméli, hogy jól lát, aztán ismét elindul és visszaérve hozzájuk Lizzy kezébe nyomja az egyik poharat.
- Na, alaposan kibeszéltetek, amíg távol voltam? - kérdezi mosolyogva, és nekitámaszkodik a legközelebb eső szekrénynek.

- Ebben igazad van, Seb, de a Kawa-chan sokkal aranyosabb. - Vigyorgok rá, ezzel aztán nem vitatkozhat, ez bizony kész tény. És hogy mikor kezdtem én el ilyenekkel operálni, az jó kérdés, talán Usui hatással van rám. Úúú, de ez nagyon jó, talán a végén még megtanulok egyértelműen fogalmazni és egyenesen kommunikálni!
- Bár tény, hogy rózsaszín szalaggal sokkal aranyosabb lenne. De Seb, mindenkinek kell egy társ. - Nevetgélek, mert én igenis képes vagyok a motorok lelki világáról csevegni, meg rózsaszín szalagokról. Igazából én szinte bármiről képes vagyok beszélni, főleg, ha éppen tök jól érzem magam, mint például most. Talán ideje lenne kicsit visszafognom magam, mielőtt még mindenki sikítva menekül a közelemből.
- Bármikor aláírom, ha gondolod. - Emelem ígéretre a kezem vigyorogva, amikor én lettem első számú tanúként kinevezve. Biztos vagyok benne, hogy jól esik Sebastiannak, hogy végül kimondja, jó volt motorozni. Bár kicsit furcsa, hogy Lizzy Ares-nak hívja a bátyám, az olyan, mintha én Cléo lennék, ahogy senki nem szokott hívni, szóval kis zavart érzek az erőben, de amikor a vezetésre terelődik a téma, inkább arra koncentrálok.
- Ó.. hát... én még csak gondolni sem tudok arra, hogy egyszer, valaha, véletlen, akárkinek a hibájából úgy jön össze, hogy én valakiben kárt tegyek. Soha, még egy picit sem. Ezért alkalmatlannak nyilvánítottam magam a vezetésre. - Magyarázom neki a helyzetet, miközben kissé leolvad a mosoly az arcomról, mert már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy valaki elém lép, vagy belém jönnek vagy... egyáltalán, hogy nekem, egyedül kell vezetnem egy autót. Szerintem megkímélem a világot, s főleg a társadalmunkat és inkább maradok a barátságos, brummogó buszoknál és a morgós, ámbár aranyos buszsofőrbácsiknál.
Nincs hozzáfűznivalóm a csillár történetéhez, inkább csak csendben nézem kicsit, amíg Sebastian dióhéjban összefoglalja a viszontagságokat, amiken szegénykének át kellett mennie. Én kicsit sajnálom, nem vétett semmit.
- Abban senki sem jó! - Nevetek kicsit Lizzy-re. - Szerintem azt nem lehet jól csinálni, legalábbis nekem még nem ment, te vagy az egyetlen ember, akit normálisan ismertem meg. - Na igen, elég furcsa belegondolni, hogy mennyi véletlen történt, ami során csak úgy összefutottam emberekkel. Legyen egy pillangó, pár bevadult kutya, egy üveg körömlakk, vagy éppen egy pingvinjelmez //<3//, a sors keze mindegyikben ott volt. Naa, ebben például csak Seb keze volt.
- De még mennyire... - Válaszolom vigyorogva az uncsi pia kifejezésre, és csak még szélesebben vigyorgok, amikor hallom Eliza megjegyzését, meg azt, hogy Seb mennyire nem akarja tudni, honnan szereztem én az infót. Igazából úgy örülök neki, hogy még nem volt itt, amikor ez történt. Mondjuk szerintem a srác nem akart ám leitatni, csak rendes akart lenni, kár, hogy nem iszom és csalódást okoztam neki.
Aztán Sebastian el is megy, hogy hozzon némi innivalót, én közben kapva kapok a lehetőségen, hogy közben Lizzyvel beszélgethessek kicsit. Úúú, találtam valakit, aki mellett nem kell befognom a szám, úgy örülök neki.
- Akkor megnyugodtam. - Sóhajtok, amikor azt mondja, nem voltak elvárásai velem szemben. Nagyon nem szeretem őket, mindig próbálok megfelelni nekik, túl erősen, görcsösen. - Én meg azt reméltem, hogy nem szaladsz el sikítva előlem. - Válaszolom tök őszintén, habár vigyorgok mellé, nem éppen viccelek. Tudom, hogy vannak, akik egyszerűen nem bírják a lényemet, és az olyan rossz, de nem tudok mit tenni ellene. Reméltem, hogy Lizzy nem ilyen lesz és bírja majd a csacsogást meg a rózsaszín aurát.
- Rendben, Sebet nem volt időm megkérdezni, szóval muszáj volt téged, a félreértések elkerülése végett. De semmi baj nincs, lépjünk tovább. - Javasolom, nem muszáj boncolgatni ezt a témát. Megtudtam, hogy nem randi, látom, hogy feszélyezve érzi magát tőle, mehetünk tovább, nem szabad leragadni ennél. Bár talán kicsit sajnálom, olyan jó lett volna, ha Seb végre talál magának egy rendes lányt, aki tényleg szereti őt! Én lennék a legboldogabb. Még a féltékenységemet is lenyelném, ha erről lenne szó.
- Én? - Kérdezem, magamra mutatva, nagy, elkerekedett szemekkel, aztán elnevetem magam. - Ugyan, én nem, barátokkal. - Magyarázom mosolyogva, de úgy döntök jobb lesz, ha a következő gondolataimat nem teszem hozzá. Hiszen az még egyáltalán nem biztos, hogy nem fiúval megyek majd el, de majd még meglátjuk. Én nem vagyok olyan rámenős, törtető cafka, pedig annak kéne lennem, de inkább csak szorítok, hogy valaki rendes és lehetőleg józan odajöjjön hozzám ismerkedni. Demetria rulez!
Aztán megérkezik Sebastian is, azt kérdezi, kibeszéltük-e alaposan, Lizzy pedig válaszol. Én visszafolytom a vigyoromat és kétségbeesett képpel nézek Sebre, majd a lányra.
- Eskü, hogy nem én mondtam, nem tudom honnan tudja! - Pánikolok, mintha Eliza tényleg beletrafált volna bátyuskám legmélyebb titkaiba. Ki tudja, a lány talán elgondolkozik egy pillanatra, hogy tényleg így van-e. De csak azért egy pillanatra, mert elnevetem magam.
- Seb, nem láttad Jennát valamerre? - Kérdezem, miközben felpipiskedek és a nyakamat nyújtogatva nézek körbe, de sehol sem látom az ismerős arcokat. - Azt mondták, nagyon beszélni szeretne velem, de olyat is hallottam, hogy rosszul van és eltűnt és kezdek kicsit aggódni érte... - Magyarázom a helyzetet, de mielőtt még többet kezdenék beszélni, olyasmiket, amiket most nem akarok kimondani, betömöm a saját szám. Inkább iszok pár kortyot a poharamból, mert addig sem fecsegek vagy aggodalmaskodom.
- Szerintem én elmegyek és megkeresem, te addig mutasd meg Lizzynek a házat, jó? Mert mi szinte haza jövünk ide, de ő csak ezt a sarkot ismeri. - Ajánlom nekik mosolyogva, hogy ne unatkozzanak véletlen sem, amíg nem szórakoztatom őket. Meg van bennem egy kis hátsó szándék is, hátha ha kettesben hagyom őket, kicsit megkedvelik egymást, még jobban. Pedig megfogadtam, hogy nem akarok kerítőnőt játszani, de ez akkor is annyira cuki! Nem bírom leállítani magam. Inkább mosolygok rájuk még egyet, mielőtt elindulok megnézni, Jenna drágám merre tűnt el, remélem nem itta le magát és nem csinált semmi hülyeséget.

//Ne reménykedjetek, visszatérek még hozzátok //

- Ezt úgy mondod, mintha ezt a kettőt nem lehetne variálni. Persze, nem ígérem, hogy jóban leszünk, ha elkezdesz Arinak becézni, de a Sebastian tartogat lehetőségeket - jelenti ki, az Ares-t tényleg szereti, ha békén hagyják, legtöbbször meg sem említi, fúrja csak a kíváncsiság az emberek oldalát, mit jelent a nevében az A, ha meg tudják, nem engedi használni. Hogy Lizzy kivétel? Nem emlegette, mert hát nem kell azt még tudni. Beérve nemsokára már a húgát boldogítják, és a motorjáról kialakuló beszélgetésre felvonja azért a szemöldökét.
- A Vulcanom magányos farkas marad egyelőre, de ha rájövök, hogy ez zavarja, már tudom, hogy te leszel a tökéletes kerítőnő, rózsaszín szalagokat aggatni rá viszont eszedbe se jusson, hallod? - fenyegető ábrázattal pislog Demire, azért még tőle sem venné jó néven a motor ilyesfajta meggyalázását. A kimondott dícséret hallatán ismét fülig szalad a szája elég gyorsan, és már el is feledkezett átmenetileg a húga iménti ötletéről. Színpadiasan meghajol, mint aki a közönségnek köszöni a tapsot, majd vigyorogva néz a lányokra.
- Köszönöm, köszönöm... és miért hagynálak itt? Nem látom semmi okát - válaszolja, elvégre ő hívta el a lányt, ő hozta el, ő is fogja hazavinni, és ezt már csak azért is megtenné, mert van ennyire jól nevelt, és akkor arról még szó sem volt, hogy nem hagyta hidegen, hogy ott volt mögötte a lány a motoron és belé kapaszkodott. Ki nem hagyná ezt az élményt hazafelé is.
- Demi, pedig neked csak önbizalom kellene, de komolyan. Annyira nem vészes az egész, mint amilyennek hiszed, egyszerűen túlgondolod, nekem elhihetnéd. Ugye, hogy szerinted sem olyan vészes az egész, mint ahogy az én egyetlen hugicám látja gyalogosként? - segélykérőn pislog a lányra, miközben átöleli a húga vállát és kicsit megszorongatja.
- Az jó, bár nagyon remélem, hogy idén senki nem próbál meg a csilláron lógni, vagy rólam fogsz valami rosszat gondolni - sóhajt egy aprót és száját lebiggyesztve néz körbe, remélve, hogy senki nem készül éppen semmiféle hülyeségre.
- Hja, a húgom meg az ismerkedés... remek sztorijai vannak, bár szerintem az se volt semmi, ahogy mi megismerkedtünk. Remélem, nem felejtette még el, Miss Lizzy - a lányra mosolyog, kissé meg is hajol felé, aztán meg inkább nem kíváncsi, honnan tudja Demi, hol a dugipia, inkább a konyhába megy és alkoholmentes innivaló után néz. Visszatérve első dolga az iránt érdeklődni, hogy jól kibeszélték-e, amíg nem volt itt. A válaszra bár sikerül lenyelni a kitörni készülő nevetést, azért csak elmosolyodik, mielőtt még meglepett arcot tudna vágni. Demi sokkal élethűbben alakít éppen, úgyhogy végül csak vállat von.
- Látni is szeretnéd netán? - kérdezi Lizzyt nagyon is lazán, kérdőn felvonva a szemöldökét, majd a húga kérdésére megrázza a fejét.
- Nem, de talán nézd meg az emeleten - válaszol, aztán elgondolkodva dörzsöli meg az állát a javaslatra és rá is bólint.
- Igazad van, menj csak nyugodtan, addig felfedező körútra viszem a hölgyet. Az említett személyes tárgyak nem képezik ugyan a séta részét véletlenül sem, de azt hiszem, tudok még érdekest mutatni azért azon a boxeren és a naplón kívül is - kuncog, miközben a kezét nyújtja a lány felé, aztán mehetnek is részéről.
- Ha elkapom a házigazdát, bemutatom őt is, gyerekkori jó barát, sokadfokú rokon is, tudod... népes görög családok, mindig van valaki, akiről ki lehet deríteni, hogy az ükanyja unokahúgának a kisfia menyének a nemtudomkije - magyarázza, miközben már megy is fel a lépcsőn az emeletre, remélve, hogy Lizzy követi, aztán újabb, de már az előbbinél keskenyebb lépcsősor után a tetőre érhetnek. Szebb a kilátás, mint az ablakból, az tagadhatatlan, bár hogy a lány mennyire van oda ezért, azt még nem tudja, csak reméli, hogy nincs tériszonya és nem borul ki, hogy mi a fenéért hozta fel a tetőre, amikor odalent buli van. Elfelejtette volna mondani, hogy annyira nincs oda a tömegért és a buliért, csak eljön, mert illik és mert sose mondana nemet Justinnak, továbbá a húga is itt ténfereg, valakinek rá kell néha nézni? Egyre jobb ez az egész.

- Én soha nem tenném! - Nevetek Sebastianra, mert tudja, hogy nem gondoltam komolyabban. Noha nincs bajom a rózsaszínnel és szerintem valami szín feldobná Kawa-chant, mégis inkább elvetem az ötletet. Annyit nem ér semmi, hogy Seb megharagudjon rám miatta.
- Ez egyáltalán nem biztos. - Nem vagyok egy ellenkező típus, de attól, hogy én tökre normálisan vezetek, nem jelenti azt, hogy nem lehet semmi baj. Elég a forgalomban egy őrült, hogy mindenki veszélyben legyen. Magamat nem féltem, de másokat... jézuskám, még belegondolni is durva.
- Mondjuk ebben van valami. - Mosolygok végül Lizzyre, mert ez mondjuk tök jó lenne, mármint praktikus, de nem tudom. Még mindig nem tartom kifejezetten jó ötletnek. Elveszett lennék, mint egy delfin a sivatagban.
- Valóban remek sztorik, de inkább nem untatlak vele, majd legközelebb. - Vigyorgok Lizzy-re, és helyeslően bólogatok, amikor Seb azt mondja, az ő sztorijuk sem volt semmi. Természetesen hallottam róla, mert én miről nem hallok? Sajnos mindenbe sikerül beleütnöm az orrom, pedig eskü, nem akarom, de csak úgy... belekeveredek.
Aztán Seb elmegy, mi pedig kettesben maradunk Lizzyvel kicsit, amikor visszakérdez, elnevetem magam.
- Hát nem tudom, nem vagyok biztos benne, hogy nem kéne. - Válaszolok kacifántosan, vigyorogva, de jól szórakozom a reakcióján. Kicsit emlékeztet Usuira, de azért egész más is, mert viccelődik mellé, mondjuk a Dalai lámával, amin szintén felnevetek.
- Eskü így van! - Válaszolom nevetve, miközben egyik kezem a mellkasomra teszem, a poharasat pedig megemelem, mintha éppen esküt tennék. Aztán megkérdezi, hogy én is hadilábon állok-e velük, aztán érzem, hogy kicsit elpirosodom, elmosolyodva kezdem el hüvelykujjaimmal piszkálgatni a poharat és mereven nézem inkább ezt.
- Hát, az van, hogy akik nekem tetszenek, azokat nem érdeklem, mert az attraktív, ámbár üres fejű lányokat szeretik általában. - Vonom meg a vállam és elmosolyodok. Nem nevezném magam sem dögösnek, sem butának, sem barbie babának. Pedig a legtöbb srácnak ez jön be és ez olyan, de olyan szomorú.
Amikor megjön Seb és én viccelek Lizzy-vel, ő pedig rákonrtázik, látom a lány arcán, hogy mennyire furán néz, de mégis lazán válaszol, én pedig ismét elnevetem magam. De eszembe jut, mit szerettem volna Sebastiantól, meg is kérdezem, de lebiggyesztem ajkaimat, amikor azt mondja, nem látta.
- Jó ötlet. - Bólintok egyet, még vigyorgok egyet, ahogy Seb helyesli az ötletemet, de inkább a tömegben lavírozok, illetve próbálok. Úgy, hogy senki ne üssön meg a heves táncolásban. Közben köszönök pár ismerősömnek, akikkel nem vagyok olyan nagyon szoros kapcsolatban, de most bőven elég jól érzik magukat ahhoz, hogy már imádjanak. Viszont kérdezgetem őket, merre lehet Jenna, mert tényleg aggódom érte, jó lenne megtalálni.

- Na ezt kár volt megemlítenem... - pislog a lányra összevonva a szemöldökét és megrázza a fejét. Ez a becenév véletlen sem használható, sőt, jobb, ha nemlétezőnek tekintik, éppen eleget szivatták vele kedves rokonok, akik ismerik a középső nevét is. Aztán csak elmosolyodik pillanatokon belül, majd biztosítja a lányt, hogy nem fogja itt hagyni véletlenül sem, elvégre nem azért hívta meg, hogy aztán esetleg lelépjen valaki mással, vagy akár egyedül. Az nem ő lenne. A húgát bíztatja, de különösebben meggyőzni már nem igyekszik a vezetést illetően, amíg nem bűvészkedik rózsaszín szalagokkal, ő is elszállítja ide-oda, ha kell és van rá lehetősége, aztán ha meggondolná magát, és vezetni akarna, támogatja abban is. Amíg lelép italért, kettesben hagyja a lányokat, hadd beszéljenek, visszaérve pedig nem is akármi derül ki róla, amiről még ő sem tudott, de Demi olyan hiteleset alakít, hogy akaratlanul is vigyorog rajta, és ha már hugicája elmegy megkeresni a barátnőjét, ő lenyúlja Lizzyt. Részéről a csendes zugoknak jobban örül, mint a buli ténylegesen buli részének, úgyhogy a tetőig meg sem áll, és ellenvetés sem érkezik a lány részéről sem. Kiérve a tetőre leül, majd hátradől és felbámul az égre. A kérdéseket eddig is hallotta, de inkább most válaszol mindenre egyben, lépcsőn felfele bóklászva fele úgyis elveszik az egész mondandójának, ezt már tapasztalta.
- Justinnal gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Fél évvel fiatalabb nálam, de egy csoportba jártunk már az oviban is, aztán meg... ja, aztán akkor voltunk osztálytársak, amikor kirúgattam magam a katonai suliból - von vállat, igazából ha belegondol, akkor abban a majdnem egy évben Justin volt az, aki összetartotta, elvégre akkoriban még Demi kislány volt, akinek nem hiányoztak az életéből az ő gondjai. Most sem hiányoznak ugyan, de néha jólesik vele őszintének lenni és mindent megbeszélni. Lassan a lány felé fordítja azért közben a fejét és végignéz rajta.
- Kölcsönadhatok párat, ha gondolod. Van vagy huszonkét unokatesóm, ha jól számolok. Nagy a család. Ennek megfelelően persze még nagyobb a zaj, veszekszünk, néha verekszünk, szétszivatjuk egymást, zajlik az élet, nem sokat hagytál ki - vigyorodik el, ő a maga részéről sosem örült nagyon a rokoni összejöveteleknek, és most sincs éppen oda értük, ahogy a bulikért sem, vagy úgy egyszerűen a sok emberért. Ez van, itt azonban ebben a percben jól érzi magát, és nem csak azért, mert nincs zaj, zene, meg sok ember, hanem Lizzy miatt is.
- Örülök, ha így gondolod. Demi imádni való, de persze, tudom, elfogult vagyok, elvégre én vagyok a bátyja és természetes, hogy nagyon szeretem. Nem is kérdeztem, neked van testvéred? - kérdezi végül érdeklődő pillantást vetve a lányra.
- Egyébként ha lemennél bulizni netán, vagy valami, szólj nyugodtan. Furcsának tűnhet, de általában kötelességtudatból jövök el ezekre a bulikra, mert Justinnak nem mondok nemet, na meg mert így fél szemmel vigyázhatok Demire, de nem különösebben rajongok általában a bulikért meg a sok emberért. Jobb szeretek itt ücsörögni, de... tényleg, ha szeretnéd, csak szólj, és lemehetünk - magyarázkodik, még mielőtt választ kapna. Hirtelen nem tudja, valójában mit is gondolhat arról a lány, hogy elhívta egy buliba, most meg mégis a tetőn ülnek és beszélgetnek, úgy érzi, kell valamit mondania erről, meg természetesen azt is közölni illik, hogy semmi nem kötelező, hajlandó ő lemenni is Lizzy kedvéért, ha kell.

Magára hagyja a két lányt, amíg italt szerez, beszélgessenek addig is nyugodtan, majd utána elrabolja Lizzyt, bár nem nagyon kell rabolni, ami azt illeti, mert egyrészt a húga talál magának elfoglaltságot egyedül is, másrészt Lizzy meg cseppet sem ellenkezik, minden ellenérv nélkül követi a tetőre. Közben válaszolgat azért az elhangzó kérdésekre is, még röviden a családfát is vázolja, csak hogy a lánynak elmagyarázhassa pontosan, kicsoda is neki Justin.
- Azért, aki igazán ismer, az Demi. Ezt meg gondolod meg jól, egyszeri és vissza nem térő alkalom, hogy kapj pár hangos és lehetőleg babonás, de szerethető görög rokont. Nem vagyok elég meggyőző? - közli vigyorogva, miközben kényelmesen elhelyezkedik.
- Ó, dehogynem, csak néha cserélek. Tudod... aki előző karácsonykor gyertyát kapott, az épp pulcsit kap és fordítva, alkalomadtán pedig képbe kerül egy-két könyv is, csak hogy ne legyen feltűnő, mennyire nincs ötletem ajándékra az ixedik rokonnak már - válaszolja és a lányra pillant, miközben fülig ér a szája. Különös, de nem érzi szükségét, hogy az a túlságosan is fegyelmezett, minden percével elszámolni tudó ember legyen most is, itt is, mint egyébként lenni szokott, ha nem Demi közelében van.
- Furcsa... kicsit a bátyáimtól ugyan távol állok, de ez a korkülönbség miatt van inkább, azt hiszem. És... óh, értem - válaszolja most már vigyormentesen, nem akar nagyon belemenni a témába, nem tudja, mennyire érintené esetleg rosszul a lányt, ha most ehhez is hozzáfűzne valamit esetleg. Jobb lesz, ha nem teszi, így inkább hallgat e témát illetően, helyette elnézést kér arra az esetre, ha nem erre számított volna a lány. Megkönnyebbül azonban a válaszát hallva, és újra elmosolyodik.
- Egyre szimpatikusabb vagy, tudsz róla? Megkérdezhetem, miért mondtál igen, ha nem szoktál bulizni? Nem kötelező válaszolni, de kíváncsi vagyok - érdeklődik a lány felé fordítva a fejét, majd elneveti magát az elhangzó kérdések hallatán.
- Számkivetett? Többnyire igen. Ninja? Aligha. Demi tud azért vigyázni magára, nem kell fognom a kezét, inkább csak itt szoktam ücsörögni, megvárom, amíg véget ér az egész, néha sofőrt játszom, néha meg csak elvagyok, segítek kipakolni Justinnak az utolsó lelkes meghívottakat, ilyesmi - válaszol őszintén, ha már kérdezte Lizzy ezt is.

- A pantomim igazából a világnyelv, nem az angol - kuncog, bár valamelyest komolyan gondolja, amit éppen megjegyez, hiszen a mutogatást jó eséllyel bárki megérti. Kuncogása lassan mosollyá szelídül, majd ha már azt kérdezi a lány, hogy tud-e görögül, ismét megszólal rápillantva.
- Kalispera... muszáj volt megtanulnom, görög gyereknek kijár a görög nyelv ismerete, de régóta nem használom, ma már lehet, hogy eladnának Athénban a piacon és észre se venném - vonja meg a vállát, sajnos tényleg nem sokat törődött a tudása csiszolásával.
- Attól függ, ki is az a fiúrokon. Van unokaöcsém, aki lehet jobban megsértődne a sötétkéktől - neveti el magát, szokott azért ilyenekre figyelni, hogy mindenki a megfelelő csomagot kapja a rengeteg rokon közül.
- Hú, ennek most utána kell számolnom. Caleb kilenc évvel idősebb, Will héttel - válaszolja gyors eszmefuttatás után az éveket illetően, aztán mosolyogva figyeli a lányt, ha már feltette azt a fontos kérdést, miért is mondott neki igent, hogy eljöjjön bulizni, amikor egyébként nyilvánvaló, hogy nem rajong a bulikért.
- Ühümm... azt hiszem, a beszélgetünk részét sejtettem. Mármint érted... itt ülünk - szólal meg, aztán hirtelen elhatározásból a lány füle mögé igazít egy hajtincset. Megeshet, hogy nem is csak beszélgetés járt a fejében, de azért ennél jobban nem siet ő semerre sem, még a kezét is nagyon lassan húzza el.
- Ez igazán hízelgő - vigyorodik el - de azért a társaságomon is múlik, hogy jó társaság vagyok-e - teszi hozzá és a lányra kacsint, aztán ismét elneveti magát a megnevezésén. Á, dehogy, szokott ő is balhézni néha, nem egy szent, de ezt nem feltétlen kell tudni Lizzynek, nem az a részlet, amire kifejezetten büszke lenne.
- Hm, talán pont az a kulcsfogalom, hogy ismerem őket. Téged még nem, úgyhogy rád inkább vagyok kíváncsi - jelenti ki válaszul a kérdésre, és most végre felül, de egyelőre maga elé bámul.
- Igazából foglalkoztat a gondolat, hogy ez akár randi is lehetne - nem akarja szegény lányra hozni a frászt, de attól még igenis gondolkodik ő ezen éppen, hát felveti, talán még egyet is ért vele Lizzy.

- Azt nem hiszem, szerintem a mutogatni bárki tud, még te is - válaszolja vigyorogva, hiszen a pantomim, mutogatás, jelbeszéd - mármint nem a standard, amit a siketek használnak, hanem az az egyszerű, bárki által használható - mindenkinek megy, és az az egyes számú világnyelv, hisz Kínában is éppúgy világos, mint itt.
- Azt mondtam, hogy jó estét. Kalispera. A kalos azt jelenti, hogy jó, vagy éppen tökéletest is jelenthet - és a másik szót már nem is magyarázza, ha az elsőt éppen elmondta, hiszen szerinte egyértelmű, hogy akkor a spera az este, bár számára inkább az első szón van épp a hangsúly, ami az érthető jelentést illeti. Mondhatnánk, hogy fogalma sincs, mit csinál, de nagyon is jól tudja, bár maga a cél nem volt ennyire világos, mint amennyire szépen körvonalazódik éppen percről percre.
- Naná - bólogat nagyon komolyan, a végére azonban ő is elmosolyodik látva Lizzy arcát. Bátyjai kapcsán vállat vonva pillant le maga elé. Gyerekként soknak tűnt, hogy a bátyjai már iskolába jártak rég, mikor ő még kicsi volt, aztán meg házasodtak, amikor ő iskolába került, szóval nem igazán kerültek közel egymáshoz. Szereti őket, de kicsit idegenek. Különös ez így. Jobb nem belemenni most, túl fura téma lenne ide, hát inkább át is térnek egyébre és ismét elvigyorodik a hallott válaszon. Igen, ő kérdezte, rá is bólint, majd felpillant a lányra.
- Wow, ez a kép... nem, ez nem igazán vagyok én. Shakespeare még akad nálam is, de a többi... fura - válaszolja megrázva a fejét.
- De csitt, mi fény nyilall az ablakon? Ez itt Kelet és Júlia a Napja! Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg, mely már beteg és bútól sápadoz, mivel te, a szolgálólánya szebb vagy. Ne légy cselédje hát, irigykedik rád. Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját viselje a bolond, de nem te; vesd le. Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az! - szólal meg némi hallgatás után váratlanul, Rómeó egyik monológját adva elő. Az az igazság, hogy szereti ezeket az alakokat játszani, valahogy közel állnak hozzá, bár a gonosz alakok meg kihívást jelentenek. Minden szerepbe van valami jó. Lizzy válasza kissé lelombozó, ami azt illeti, de túl fogja élni. Az jut eszébe először, hogy talán rossz tapasztalata van a lánynak, hát nem megy közelebb, nem tesz semmit, csak rápillant, aztán megszólal.
- Mi történt? Bántott valaki? Már ha nem tolakodó a kérdés... - kérdezi, és igazán komolyan érdekli a válasz.
- Nem tervezem erőltetni a dolgot egyébként, de mit szólnál mégis egyetlen randihoz? Talán megpróbálhatnám cáfolni, hogy minden pasi idióta, vadbarom, akármi is, amit eddig tapasztalnod sikerült. Tudom, hogy nem a legjobb ajánlólevél, ha színésznek készülök, de megígérhetem, hogy nem leszek senki más, csak Ares, hm? - tesz javaslatot, hátha a lány is meggondolja a dolgot.

-Hátöhm, az úúúgy volt... - Nevetek, mert nem. Nagyon nem. Komolyan, valahogy félremutogatok. Lehet olyat? Nem tudom, de nekem sikerül.
-Ó, értem, Kalipea neked is! - Vigyorgok, majdnem sikerült, remélem nem valami baromságot mondtam, de olyan kis... lendületesen mondja, nehéz rájönni hogy hol a szóhatár, meg a hangsúly is eltereli a figyelmem. De haladok, ezt már megértem!
A testvérei kapcsán nem kérdezem jobban, elvégre ez olyan szubjektív, valakinek két év is sok mint korkülönbség, más meg a tízet sem érzi meg.
-Áh, de el tudnád játszani! - Mutatok rá szó szerint is a tényre a mutatóujjammal Sebastian mellkasára célozva, de vigyorgok. Igen, valahogy nem ilyen társaságba képzelném el őt, de hát látszik nem diszkriminálnám, ha mégis így tenne. - Akkor milyen az igazán Te? - Kérdezem mosolyogva. De lehet meg is kapom a választ, mert rögtön átmegy Rómeóba.
-"Mi is a név? Mit rózsának hívunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Romeónak, e cím híján se volna csorba híred." - Mosolygok rá, kb ez a sor megy előtte valami olyasmiről beszél a csaj hogy mi is az a Montague, de azt már nem bírnám visszamondani. Max a Rómeó, miért vagy te Rómeó részt, de azt ki nem? - Többet ne szavalj, csak ha nem baj, ha én nem tudok többet! - Kuncogok, mert elhallgatom, de ne higgye hogy tudom a darabot. Ezt is csak azért mert olyan híres rész ez az erkélyes.
Aztán hozza szóba a másik a randit, hát... tudom hogy nem vagyok egy hercegkisasszony, mesébe illően romantikus, de nem tudok vele mit csinálni. Még mindig fáj Brian szakítása, nehéz továbblépnek, tök haragos vagyok, egyik fiút se büntetem azzal hogy fúriáskodom vele. Egyszerűen nem bírnék megbízni bennük... idő lesz, azt hiszem.
-Ahh... nem szeretnék erről beszélni most. Csak ideges leszek tőle... - kérem fáradt hangon, tényleg csak ideges, csalódott és szomorú leszek ha arra gondolok mennyire naiv és hülye liba voltam. Amúgy sem akarom égetni magam Ares előtt.
De beharapom az ajkam. Egy randi... tuti elcseszném, pedig annyira kedvelem ezt a hülyét. Nem is tudom mióta beszélgettem ilyen jót, mint vele a múltkor, de talán még most is.
-Igazából... a bizalmi szintem a nulla alatt van Aresz. Nem érezném jó ötletnek, hogy rögtön negatívból indulj... de tudod mit? Találkozzunk még így simán párszor és utána visszatérünk rá, jó? - Ha komolyan gondolja, akkor később is ugyan úgy jó lesz elmenni randizni, már ha addig nem talál valakit, persze. Elvégre várni rossz dolog, de nekem most ez nem menne. Félek rosszul érezném magam, azután beszélni sem akarnék vele, pedig alapból meg akarnék. Inkább karolom magam, lopva simogatva magam, hogy megnyugodjak. Kínos nekem ez. Főleg hogy nem bírtam kerek-perec elutasítani a fenébe is, mennyire egyszerű lett volna pedig. De valahogy... hibának éreztem volna, azt hiszem. Ahhh, olyan hülye vagyok, nem is értem Aresz mit lát bennem.
-Amúgy ajánlom is hogy ne színészkedj nekem, így Areszként kedvellek. - Mosolygok rá azért, némileg dorgáló volt a hangom, de csak mert nem tudom másokkal milyen, vagy mit hisz milyen a jó, de szerintem ahogy van, az pont kellemes.