Egy ideje nem láttam Mark haveromat, bár a suliban össze-össze futunk azért. Ellenben most ő kell nekem, úgy döntöttem. Hogy miért? Mert csak. Na jó, van rendes okom is, többek között hogy végre megint beszélgessünk kicsit és mert srác kéne mellém, de valami lazább, akinek a hülyesége odavonzza a csajokat vagy ilyesmi. Jah és szaktárs, na igen, ez sem hátrány. Ares is eszembe jutott, de ő szerintem nem telhetetlen fajta és túl alapos, Mark viszont tökéletes választás lesz, csak menjen bele, ne kelljen a fülénél fogva rángatni.
Épp az ebédlőben bóklászom, erre is szoktam látni a jómadaram, ha épp olyanja van, de szerencsém van, ötödjére meg is találtam. Jah, igen, otthon a telefonom, nem, nem vagyok szőke, hogy eszembe se jut felhívni.
Na szóval amint kiszúrom azzal a lendülettel zuttyanok le a mellette lévő székre.
-Csáó! Nehéz téged megtalálni ufókám! Mesélj, mi van veled, alig láttalak mostanság! - A többi ráér, most már nem szökik meg, bárhogy menekül, elégedetten ücsörgök mellette és veszem elő az almám, hogy beleharapjak.

Ritka azon pillanatok egyike, amikor én ebédelésre adom a fejem, az meg még ritkább, hogy az egyetemi kantint vegyem igényben. Most sincs ez így, csupán találkozóm volt, aztán itt ragadtam... Éppen az egyik okoskütyüm nyomogatom, amikor berobban valaki velem szemben és már darál is. Csak kapkodom a fejem, hogy mi ez a támadás, mikor beazonosítom végre hőn imádott Lizimet. Na jó, túlzásba azért ne essünk, de már előadtuk a szerelmeseket, miért ne drámázhatnánk rajta tovább?
-Szíjja cukorborsó! Ne haragudj, sokat melóztam mostanában! - Támasztom meg a buksimat egyik karomat az asztalra téve, és érdeklődőn pillogok a másikra. Tekintetem bocsánatkérő, hogy nehogy már megharagudjon a kis mazsolájára, amiért nem kereste...
Persze a munka nálam nem fizetős állást jelent, ezt mindenki tudja. De a vizsgák és kötelező iskolai szarságok sok időt elvesznek az életemből...
-Mit szeretnél? - Vigyorgok a másikra, mert meglehetősen átlátszónak tartom. Mizu van, meg meséljek? Hagyjuk már... Plusz még rágcsálásba is kezd, hogy elnyomja a feltörni kívánkozó további fecsegést. Én meg hülye vagyok... Persze lehet, hogy ismét csak a túlzott paranoiám jött elő, de no...

-Te kis sztahanovista! - Kerekednek el kikent szemeim, mert mi ez már? Miket hallok? - És mit güriztél kockacukrom? - Vigyorgok rá, nem tűnik egy munkamániás alaknak.
-Egy társat a mai nyílt napra, aki elhülyül velem ha jönnek a gólyák és nyomatjuk mennyire jó a filmművészet. Mással nem biztos kibírok egy órát, másfelet. Vagy ha igen, nos... nem biztos hogy alkalmasak a feladatra, vagy csak én gondolom úgy nem, mindegy, én nekem te jutottál eszembe. Te laza vagy, vicces és őszinte. Nem is kell több, na? Ha épp nem zargatnak minket akkor meg dumálhatunk. Amúgy sem tudtunk mostanság, elhanyagolsz! - Meredek rá, de vigyorgok, nem vagyok a nője hogy pesztrálnia kéne, de attól még jó húzni az agyát ezzel.
-De még ráérünk, egy óra múlva lesz és igazolt távollétet generál. Naaaa? - Csábítgatom, nem tudom van-e órája, nekem nincs, azért is vállaltam. Közben eszegetem szorgosan az almám, már fentem rá a fogam egy ideje, de menet közben nem szeretek enni.

-Milyenkérdés ez, csibém? Elég, ha azt tudod, hogy a jegygyűrűért lóg a belem! - Na még mit nem! Majd elkezdem levezetni neki, hogy mi mindennel kellett, hozzám nem méltó és nem is szokványos módon foglalkoznom. Úgyis csak unalmas iskolai feladatok és egyéb marhaságok kerülnének szóba...
Hogy éppen valóban akar valamit, azon csak elvigyorodok. Sejtettem, hogy beletrafálok, de hogy ennyire...
-Jajj, cicafül, dehogy hanyagollak! De ha így érzed, lépj rá Robinson Crueso-ra! Ő a hibás mindenért! - Magam sem tudom, hogy miért neveztem el így az egyik szakállas tanáromat, de szerintem hasonlít rá. Legalábbis én ilyennek képzelném a könyvbéli Robinsont. Liznek talán le is esik, hogy kire gondolhatok, és rá is fog jönni, hogy az öreg egy hajcsár! Nincs mit magyarázkodnom, ha érti, hogy miről is beszélek...
-Viszont egy teljes nap a társaságodban és egy potya kimenő nagyon csábítóan hangzik! - Mézes-mázos hangon trillázok a másiknak, amitől valószínűleg az általa fogyasztott almacsutka lassan az arcomban fog kikötni, de megéri.
Az viszont felettébb felkelti az érdeklődésem, hogy még van egy óra pihenőnk!
-Te kis huncut! - Sandítok rá, bár fix, hogy nem erre gondolt!
-A rajzszertár tuti üres ilyenkor, ha éppen hasznosan akarnád eltölteni azt az egy órát! - Liz persze majd kivágja magát, hogy rajzol rólam valamit, és tudomást sem akar majd venni a pajzán megjegyzésről. Jobban belegondolva azért én sem, de nem hagyhatok ki ilyeneket!

-Óh! Te kis huncut! - Legyintem meg a karját a kezemmel, de nevetek, mert rém hülye. De ha nem érdekes annyira hogy mutasson vele legalább egy pöppet, akkor térjünk a tárgyra, miért is zargatom pont őt.
-Hogy kire? Mindegy, a magassarkúm mindenkit eltipor, csak rámutatsz és annyi neki. Ez a nők hatalma! - Nevetek, főleg mert egy tornacipőben díszelgek.
-Ugye? Tudtam én milyen észérvekkel lehet pozitív irányba befolyásolni a döntésed. - Hivataloskodom kicsit, de aztán csak vigyorgok tovább.
-Rossz vagyok, mi? - Nevetek, hogy csak arra tud gondolni, a csinos kis pofájára van írva! De nem bántom érte, férfi.
-Ó, talán meg akarsz örökíteni egy olajfestménnyel az utókor számára? - Rebegtetem a pilláim felé, de aztán csak szemet forgatok.
-Na szóval? Vagy vandálkodni akarsz? Rohadtul nem tudok rajzolni, te igen? - Kérdezgetem, mert amúgy elhülyülhetünk a szertárban ha be tudunk jutni, benne vagyok. Bár ki kell néznünk valahogy egy óra múlva is, mert hát na...

-Csak várd ki a nászéjszakát, borsókám! - Akkor lennék aztán igazán huncut! Persze Liz esetében fennáll a veszély, hogy az aktus után elfogyaszt. Vagy inkább még előtte...
-Látod, béb'? Ezért imádlak annyira! Megtennél bármit a jólétemért! Hát várhat férfi ember ennél többet? - Cruesot meg persze majd megmutatom neki, hogy tudja, melyik kis szakállas suttyót degradálom ezzel a névvel. Nem bírom az ipsét, de hát a tanárok 99%-a ezzel küzd...
-Elvetted az eszem, kétlem, hogy ezt a szivacshalmazt bármivel befolyásolni tudnád már! - Bökök az okos kis buksimra. Liznek bérelt nyálcsorgató háziállata van személyemben. Mit kell ezen befolyásolni? Egy pillantás és máris bezombulok.
-Naná! - Vigyorodom el, hogy mennyire huncut is lenne.
-Ó igen. Megmutatnám az ecsetkészletem legbecsesebb darabját! - Tudom, hogy érti a poént, de azt már nem merném ecsetelni, hogy csupa fehérrel festenék. Még elundorodna az almájától. Bár ki tudja...
-Nem nevezném tudásnak a rajzképességem, egyedül a meghittsége miatt választottam, bár a hígító szagra lehet, hogy nem gerjedsz... - Birizgálni kezdem egyik kezemmel a szakállam, mint aki erősen gondolkodni kezd, hogy mégis hová vihetném akkor szívem szerelmét egy kis pásztorórára, de a tök fejem nem sokban segít. Úgy tűnik ez ma is elmarad. No mindegy. Beburkolom én is a büfében szerzett szendvicset, Liz meg addig úgyis végez az almájával és majd kitalálja, mi is légyen azzal a röpke órácskával.

-Te meg a hármasikreket gyöngybögyörőm! - Vigyorgok rá, de hát amúgy nincs iker a családban, az esély erre ritka kicsi lenne amúgy is, de valamivel meg kell ijeszteni!
Nevetek, hogy vázolom a tökéletes szerető képét, rázom a fejem, hogy ne is reméljen többet.
-Kisajátítalak, ez alap, bárkire ránézel, aki csinos, megszívtad! - Mert nem korlátozom merre nézelődjön, csak egy kicsit.
Vigyorgok, lökött.
-Hmmm, szivacshalmaz, magába szívjam minden szavam mi? - Vigyorgok, elképzeltem, szerintem már rég túl is csordult általuk, de hát ez van, majd egyszer megdicsérem hogy elvisel.
-Áh, azt a kis vékony fadarabkát némi szőrrel? Megfontolom. - Vigyorgok gonoszan, nem írtam kihagyni.
-Hát eltaláltad, mi vagyok én, holmi rossz drogos? - Nézek rá, hogy ott még nem tartok, remélem sosem fogok. - Ellenben eljöhetnél velem akkor már az uszodába, a szekrényben hagytam az egyik könyvem szerintem az öltözőben. Ha szerencséd van láthatsz bikinis csajokat, hmm? - Vigyorgok és kreccsenve harapok az almámból, Will a múltkor eléggé lekötött a dolgaival, szerintem akkor hagytam el a könyvem. Máshol nem lehet.

-Mindig is nagy családot akartam, cuncimókus! Lesz egy teljes focicsapatunk, szerelmünk gyümölcseként! - Na, majd pont ő fog megijeszteni engem... Megszülni őket és kajáltatni - kezdetnek csak - három gyereket óránként, az biztos rosszabb, mint megcsinálni őket, és néha felriadni a végkimerülésből, hogy valamelyik nyivákol.
-Nincs férfiállat, aki másra akarna nézni, ha veled lehet... - Még két hétig előadom ezt a sztorit és full elhiszem, hogy szeretem és még a tökeimet is a kezébe adom...
-Naná. Issza őket! - Béna egy agy ez, nincs mit tenni.
Felröhögök az ecsetem minősítésén, mert elvégre ez nagyon találó volt. Mégsem jöhettem azzal, hogy a Teddy hengerem mutogatom. Liznél akkor sem lenne esélyem, ha a V2 lenne a gatyámban, bár talán nincs is rá igényem.
-Persze, hogy az vagy, és én vagyok a dealered! - Kacsintok rá. Na jó, ez szar volt, de hát mindenki tudja, hogy nem vagyok a bókok nagy mestere...
-Uszodába általában nem bikinis lányok járnak, de hátha szerencsém lesz... - Vonom meg a vállam, és kelek fel az asztaltól, hogy hű testőrként kövessem hölgyemet. Nem fűzök nagy reményeket az uszodához, mert oda általában sportolni járnak, úszódresszben és eléggé szálkás csajok, nem azok a kis törékenyek, akiket én csípek... Na mindegy. A kevés is több a semminél, míg fejbe nem ver az úszómester.

-Hmm jó, de te pelenkázod őket nyuszibogár, de ne félj mindig jóóól megetetem őket majd, hogy bírják az edzést! - Vigyorgok, elképzelem ahogy Mark pelenkát cserél... hmm, megcsinálná de amilyet szitkozódó szöveget lenyomna mellé, hát azért megérné valahogy összehozni neki! Oh, majd Zinék babáját, ehehhe.
-Mert megvagytok nevelve, minden a nevelésen múlik cukorkám! - Nevetek, na persze, a férfiak nem így működnek, de bókoljon csak, hallgatni imponáló.
-Helyes, csak meg ne részegülj belé édesem! - Lökött, nincs mit tenni, de komolyan nem is tudom kedvelném-e... bizonyára, de így jobb azért.
Nevetünk az... ecsetén, tudom én hogy nem olyan kis satnya ő, legalábbis gondolom, de hát cukkolni kell Mark drágát, muszáj, ez a DNS-be van kódolva.
-Hát igen, te viszel a rosszba mindig, ezt mindenki tudja! - Vigyorgok, de aztán a szertár gondolata elvetődök, helyette megemlítem az uszodát.
-Hát, nem érzem magam kivételnek ha ott vagyok, remélem ez vigasztal. - Csóválom a fejem mosolyogva, elvégre nem télikabátban úszok és lány is vagyok tehát...
El is indulunk kérdezősködni egy sort, de addig is vájkálok az életében mert miért ne.
-Na és mi újság veled? Hogy tetszik a rádiózás? Szoktalak ám hallgatni, figyellek szívemszotyija, úgy csináld a showdert! - Vigyorgok rá, amúgy nekem tetszik az adás, bár a hétvégéim hamar elkelnek, de sebaj.
Közben kidobom az elropogtatott almám csutkáját az egyik szemetesbe és egy nedves törlőkendővel megtörlöm a kezem, rögtönzött kézmosásként, elvégre alig lett ragacsos.

//ÚÚú tied lett a 300. hszem *.* //

-Megoldom! - Vigyorgok a másikra. Már végig is futott az agyamon, hogy bőven van arra pénzem, hogy felvegyek egy mexikói gyerekcsőszt, aztán meg is van oldva.
-De akkor fix, hogy csak te neveltél! - Ráadásul a saját kedvére! Micsoda aljasság. 24 évig s kutya sem tudott megnevelni, erre itt ez a csaj és tessék...
-Már késő! De ha legközelebb alkoholbűzös lehelettel fekszem melléd, jusson eszedbe, hogy csak tőled van! - Vagy inkább miatta, az találóbb lenne. Belegondolva azért elég gyatra jövőképem lenne Lizzel. Mázli, hogy nem gondolunk egymásra "úgy".
-Mert te olyan ártalmatlan vagy, én meg ezt mind kihasználom! - Átmentem Christian Greybe és kihasználom a gyámoltalan lányokat. Lehet, hogy a héten felszámolom a garázst és a helyére tetetek egy játszószobát! Bár a kocsim még mindig többet ér, és ha efféle beteges hajlamaim lennének, a rajzszertár is megtenné. Majd korbácsütések helyett rajzszöget nyomok a csajok hátsójába!
Hogy éppen ki kivétel az uszodában és ki nem, az valahogy nem ragadja meg a fantáziám, mert épp a telefonommal szórakozom egy kicsit, de hamar zsebre is dugom egy vigyor kíséretében.
-Nem sok. Élvezem a végzős évek szo*atásait! - Vonok vállat unottan. Ez van. Egyetemistának lenni szívás az esetek nagy részében, főleg, ha tanulásról van szó, de sebaj. Lesz ez jobb is.
-És hogy tetszik, nutellás gofrim? - Meresztem rá a nagy szemeim! Igyekszem kitenni magamért, de hát Usui szerint csak töltelék, amit csinálok. Bezzeg az ő munkássága ér is valamit, nem úgy mint az én nyavalygásom. Viszont ki a frászt érdekel egy Usui féle lelkinyomorék?

-Áh, te mit nem! Növesztesz még két kart, azt csá! Ezek a mai ufók... - Vigyorgok és kuncogok, amúgy gondolom megoldaná, nem olyan tesze-tosza szerencsére, feltalálja magát ahogy elnéztem eddig.
-Másnak nem is kell, aki bele mer szólni kihúzom a belecskéjét a szájacskáján. - Közlöm angyali mosollyal, de a szájam sarkában ott csücsül az ördög is. Persze csak vicc, de hát igazodunk egymáshoz Markkal, nincs itt hiba.
-Oh, nem baj, majd azzal a lendülettel löklek le az ágyról, hogy szedd össze magad rózsabimbóm! - Uhh, ez a megszólítás, de ez villant be, így jártunk.
-Legalábbis mindig bepróbálkozol, de valld be, az ártatlan mivoltom vonzz, hogy ellenpólusa lehetek a pajzán és beteges gondolataidnak! - Vigyorgok, de örülök hogy nem hallom, hogy "Kriszcsönhöz" hasonlítja magát. Nem tudom mi a rosszabb, hogy ő lett a beteg állat vagy én az életképtelen irodalmár... hm.
-Ó azt élvezd is, elvégre lassan vége lesz, hiányozni fognak a vizsgák, én mondom! Vagy mész MA-ra mi? Te kis függő... - Nevetek, Mark nem az a tanulós fajta, de szerintem ellenne az MA-val. - Valld be tetszik az egyik tanárnő, mi? - Gondolom nem, nem tűnt úgy hogy az idősebb csajokra bukna, de aztán ki tudja.
-Oh, az finom! - Mutatok rá szó szerint is a tényre, mert a gofri meg a nutella az még az én zord szívem is megenyhíti sokszor. - Tetszik, bár általában hamarabb betelik a hétvégém, mintsem tudjak élni a programokkal, amiket ajánlasz, de csípem a stílusod szóval szeretem a csütörtököt, mert kicsit feldobod, ha nem is látlak. - Vigyorgok rá, tényleg szeretem a műsorát. - És a többiekkel kijössz ott? A rádiós közösség nekem olyan zártnak tűnik valahogy... nem tudom miért. - Vonok vállat, a filmklub elég nyitott, meg mindig vannak új arcok, a rádió az más ugye.
//Utáááálj :DDDD//

-Mit nekem két új kar? De mi lesz veled, ha két farkat növesztek? - Akkor aztán nem lenne üresjárat soha, sehol...
-Jajj, baby! Olyan romantikus vagy! Ezek után a csoki-virág kombóval elbujdokolhatok... - Azért lelki szemeim előtt feldereng ez a rendkívüli nőstényállat, aki a férje védelmében valakit felkoncolna. Hm. Nem is lehetnék nagyobb papucs, ha ez így lenne. Előre sajnálom Liz férjét!
-Képes lennél? Gyermekeid apját kitaszítottá tennéd? - Hüledezem. Hát még ilyet. Másokat bezzeg meggyilkolászna értem, de egy kis szájszagot már nem tűr meg? Kezdem azt hinni, hogy ez a lány igazából egy pszichopata, és lételeme a férfiak bántalmazása. Köztük főleg az én bántalmazásom... Még lehet, hogy ha tényleg becsaltam volna a rajzszertárba és hagyta volna magát megszeretgetni, akkor a végén leharapja a legnemesebb szervem! Olyan lehet, mint egy imádkozósáska... Közösülés után felzabálja a csávót... Szar ügy.
-Jobban vonz a kíváncsiság, hogy kihozzam a te beteges éned, mert fix, hogy nem vagy százas! - El sem tudnék képzelni egy szende Lizt, aki esetleg pironkodik az első alkalommal. Inkább egy olyat, akit elragadnak a vágyai és azonnal átmegy valami pornósztárba! Bár ki tudja. Lehet, hogy ezzel a flegma, lázadó, beszólogatós képpel próbálja palástolni a szendeségét. Amíg előadja, hogy mekkora nagy lány, addig nem húzzák az agyát a szendeségével, a kiderítésig meg nem jut el a dolog, mert ember nincs, aki be akarná vállalni! Kivéve én. De én ufó vagyok.
-Nagyon úgy néz ki! Nem tehetem meg, hogy megkímélem kellemes személyiségemtől a tanáraimat! De a tanárnőkre nem bukom. Sokkal inkább a szöszi lányokra, akik szeretnek ellenkezni! - Nyögöm be röhögve.
-Na meg mi lenne a rádióval? Nincs ember, aki képes lenne vinni a rovatom... Gondold el, ha Usui a hírek szerkesztése mellett megkapná a buli rovatot is! Biztos valami halál unalommal csinálná az egészet? Vagy az is lehet, hogy minden héten könyvklubot és sakkört ajánlana... - Felröhögök az ötletre, ahogy elképzelem karótnyelt "barátom". Bár az egyetem közönsége meglehetősen elfogadó, így talán nem is lenne akkora égés számára. Persze szívesen venném, ha bebukna! Kicsinyes és bosszúálló vagyok. Ez van.
-Helyes! - Mármint, hogy tetszik neki. Az más, hogy a nutellás gofri ötletét is elraktároztam. Ha egyszer magamra haragítanám, vagy nagyon akarnék valamit, akkor biztosan be tudom dobni ezt az ötletet és talán nem keni szét a fejemen. Vagy csak az után, hogy megbékélt. Vagy az után békélne meg, hogy szétkente az arcomon. Mindegy. A lényeg ugyanaz lenne...
-Igazából Usuit rühellem, de hát vele sokat nem kell kontaktálni hála. A többiekkel megvagyok. A lányok jó fejek, Breevel szerintem nagyon jóban vagyok, szóval nem panaszkodom. - Mosolygok Lizre. Tényleg jó a rádiónál, csak Usui ne lenne. Bár tényleg tény, hogy sokat nem kell vele foglalkoznom. Ő sem teszi ezt viszont, és ez így nagyon is jól van.
Közben az uszodát is elérjük. Nincsenek sokan, csak pár csaj, meg néhány srác...
-No, hozd a könyved, asszony, én addig meresztgetem a szemem! - Vigyorgok rá, és megállok valahol a medence közelében a falnál, karbatett kézzel.

-Mi lenne? Dupla fájdalom, ha közelebbről és lendületesen megismertetem a térdem velük... - Kedves mosoly a kedves gondolatért.
-Ugye szívecském? Van még hova fejlődnöd de kivárom, érzem hogy megéri. - Kacsintok rá, vigyorgok. //Ajánlom a figyelmedbe ezt xD//
-Simán. - Mondom könnyedén, nevetve. - Legalább hamar rájönnének, szót kell fogadni anyucinak. Apucinak nem muszáj, de akkor apuci bajban lesz. - Kegyetlen mosoly, lenne ösztönzés úgy hiszem! Ezek a női praktikák, kár lenne nem élni velük, komolyan!
-Ó, cukcsi vagy, hogy izginek gondolsz! - Tekergetem a hajam és nevetek. - Figyu haver, veled barátkozom, elfogadom az ufóságod, mikor fordult meg bármikor is a fejedben, hogy nálam minden kerek? - Nevetek, mert őt is kell savazni kicsit, ha le is forrázom közben magam. Amúgy meg normálisnak lenni... mit is jelent? Mondjuk pajzán nem vagyok, sőt, de ezt Marknak nem kell hangoztatni, szerintem tudja.
-Áh, milyen specifikus vágyaid vannak! Melindának majd szólok vigyázzon veled! - Vigyorgok, utalok az egyik szöszi csoporttársunkra, akinek van pasija és ezért minden udvarlót szelíden lepattint.
-Usui? Jah Kazuki.... hát jah, egyszer hallottam beszélni, nem bírtam koncentrálni... neki éjszakai altatóműsort kéne csinálni... tuti sikere lenne, mondjuk mesét olvasna fel! - Nevetek, mert egyetértek Markkal, valahogy nekem sem szívem csücske az a pasi.
Arról kérdezem hogy jön ki a többi rádiósokkal, de valahogy nem lep meg a válasza, már csak az előzőekből kiindulva sem.
-Rühelled? Miért, beszólt? Biztos ideges hogy nem nyert. Bár... nem nézem ki belőle még ezt sem... láttad már mosolyogni egyszer is? - Tényleg érdekel, olyan faarcú. - Bree nekem is szimpi, kettesben még nem beszélgettem vele, de rendes csajnak tűnik. Oh és szőke, ellenkezik veled? - Nevetek, nem bírtam ki.
-Hah, parancsolgatsz? Meg lesz ennek a böjtje barátocskám! - Vigyorgok, de megyek is már a könyvért. Amúgy van két csajszi akik együtt uszikálnak és beszélgetnek és nem tundrabugyiban és garbóban úsznak, szóval tud nézelődni Mark ha akar. Van pár pasi is, de én nem hogy szóra, tekintetre sem méltatom őket.
Mikor visszatérek igyekszem Mark háta mögé lopakodni és halkan odahajolni a füléhez. Tök mindegy merre néz, belesuttogok a fölébe. (Ha nem megy, akkor csak melléd és odahajolok xD)
-Jah, nem rossz a segge, de a csajoké sem, nem gondolod? - Vigyorgok. - Megvan, megvan. Olyan késztetést éreztem hogy belelökjelek a vízbe, de csúnyán nézett volna az uszimester bácsika. Megálltam, hős vagyok nem? - Vigyorgok rá és szívom a klór illatát befele, no nem szánt szándékkal, de kell hogy életben maradjak.

Hihetetlen, hogy még mindig nem tanultam abból, hogy Liznek nem szabad magas labdákat adni, mert fix, hogy azonnal és fájdalmasan csapja le őket. Én bezzeg kiskutya módjára minduntalan magas labdákat adok. Mintha kötelező lenne...
-Hogy a túróba akarsz így egy focicsapatnyi kölyköt, ha azonnal keresztapává teszel? - Nem mellesleg, ha már nem okoz gondot még két kart és még egy farkat növeszteni, miből gondolja, hogy nem tudom lefogni a lábait, kezeit, hogy ne tudjon fájdalmat okozni? Fix, hogy az esküvő után azonnal kötözött sonkát csinálok belőle, hogy mozdulni se tudjon...
-El sem tudom képzelni, hogy hová tudod még ezt fokozni? - A lehető legszerelmesebb pillantásom vetem rá, szinte áhitat árad minden porcikámból. Liz maga a nő, akiért érdemes! Őszintén szólva, már baromkodni is terhes vele, annyira túlzásba esik néha. Vajon tényleg ilyen kemény lehet, vagy folyton csak megjátsza magát? //Minden értek. XD//
-Cöhh! Boldogítson akkor ágyéka gyümölcsével más! Milyen asszony vagy te? - Sértődöttséget tettetek. Hát ennyire becsülne? Leiszom magam miatta, és még csak figyelembe sem veszi, hogy ő az egyetlen, aki miatt ezt tenném? Hálátlan r*banc...
-Hm. Most, hogy mondod! - Igazából tényleg elgondolkodom pár percre a kérdésen. Valahogy az első perctől kezdve tudtam, hogy Liz nem normális, és pont ezért kedveltem meg... Bár jobban szeretném, ha kevesebbet szívná a vérem, de ez sosem fog megtörténni.
-Speckó ufónak, speckó kívánalmak... - Persze lövésem nincs a Melinda nevűről, de hát ez már csak ilyen.
-Mesét? Megőrültél? Meggyalázná gyermeki emlékeimet... - Usui, meg a mesolvasás. Jesszus.
-Próbálkozik okoskodni, de igazából rendkívüli módon irritál... - Rántom meg a vállam és látszik az arckifejezésemen, hogy nem is nagyon akarom tovább feszegetni ezt a témát. Én hoztam fel, az tény, de semmi humorom a folytatásához.
-Vicsorogni már láttam. Az majdnem mosoly. Belefér? - Hogy ideges lenne a választások miatt, azt kétlem. Legalábbis nem mutatná ki. De amit levettem róla, abból azt szűrném le, hogy előadja, hogy ennek is oka van, meg hogy nem is akart nyerni, mert tisztában volt az esélyeivel, de jól néz ki az önéletrajzában a jelentkezés, vagy efféle baromságok.
-Ó igen, néha szokása! - Nevetek fel én is. Most, hogy így mondja, Bree néha tényleg ellenkezik, de az olyan aranyos.
-Vigyázz, egy ufót fenyegetsz! - Lelövöm a fehér lézersugarammal, ha ezt így folytatja! Persze hamar lohol is az irományért, én meg nézegethetem a lányokat, bár elég gyér és satnya felhozatal, szóval alig várom, hogy visszatérjen és lelépjünk. Persze próbál lopakodni, de nem megy neki. Nem olyan ügyes, szóval megijedni nem fogok.
-Próbálkozz csak a saját biszexuális hajlamod rám vetíteni, de nem fog menni! - Háhh, persze. Ő megnézi a pasikat is, csajokat is, aztán előadja, hogy én nézegetem őket. Gyenge volt... Bár sosem értettem! Ha egy nő megnéz egy másik nőt, az nem ferde hajlam, de ha egy férfi megnéz egy másikat, az rögtön az... Diszkrimináció!
-Hát, ha innen képes lettél volna belökni, azért még én sem haragszom meg! - A fal mellett állok, jó másfél méterre a medence szélétől legalább, így aztán ekkora távon minimum át kellett volna taszítania, miközben valószínűleg ellenállok. Akármilyen kemény, ez azért nem lett volna fáklyás menet!
-De, ha szeretnél úszni! Megbeszélhetjük! - Látszik az arcomon, hogy simán felkapom és bevágom a vízbe, ha nem menekül! Fel is kapnám, de attól tartok, nagyon ellenkezne, és vagy elejtem, vagy bokán rúg... Liz mindaddig veszélyes, míg lélegzik!

-Óh tudod a technika és orvostudomány csodái. Még csak hozzám sem kell érned! - Kuncogok, bár a mesterséges megtermékenyítésből nem kérnék érdekes mód... max ha más módszer nem lenne.
-Akkor gyér a fantáziád édes cicamicám! - Nevetek, úristen ezek a nevek, de hát miért ne. De főleg ahogy néz rám, hát ezért is megérte már, komolyan! //Ugye? xD//
Röhögök, de hangosan, mi ez a megfogalmazás? Ágyékának gyümölcse? Hát ez baromi jó!
-Olyan... ahh..aki nagyon röhög! - Nevetek, mert ez most ütött.
-Látom neked még lehet újat mondani, nem baaaaj, én így csíplek Mark! - Cukkolom még kicsit, de hát jó a kedvem nagyon, hálás vagyok neki, ha nem is mondom.
-Oh, értem, értem... - Mondom a sok speckóra, ki is nézem belőle hogy speciális igényei vannak, miért ne?
Felröhögök megint, hogy Usuiról nyilatkozik, ez gonosz dolog volt, az is ahogy nevetek, de olyan jó hangsúllyal meg mittom én mivel mondta, ott volt a szeren.
-Szóval meggyalázná, értem, értem. Ha lesz kölyköd nem akarod ő vigyázzon rájuk? - Tudom a választ de attól még vicces a felháborodása.
-Áh, ne foglalkozz vele... Nézd levegőnek, szerintem nem is nehéz. - Mosolygok rá, nem hittem volna, hogy ennyire nem kedveli. Emiatt én sem kedvelem Usuit már valahogy, tuti okkal dühös rá Mark, szóval ennyit Usuiról.
-Uhh... tudod mit? Nála bele! - Legyintek, kész ez a pasi, örülök, hogy Mark a szaktársam és nem ő.
-Hmm, értem, értem! - Vigyorgok, ki tudja, lehet tényleg az ellenkező szőkék jönnek be Marknak. Vajon Bree tetszik neki? Áh nem vájkálok a magánéletében, csak nevetek vele, mert örülök hogy megint jó a kedve.
-Úúúú de nagyon féééélek! - Vigyorgok, majd elszaladok a könyvemért.
Meg is van, loholok vissza, megijeszteni sajnos nem sikerül, de valljuk be, kevés esélyem volt.
-Azt hittem minden ufó az! Megleptél! - Tettetek meglepettséget, majd vigyorgok.
-Remélem megijesztelek és beleszédelegsz! Kiindultam abból milyen ügyes vagy! - Gonoszan vigyorgok, nem tartom bénának Markot, de valahogy piszkálnom kell, nem?
-Nem, majd holnap jövök, addig jó lesz nekem szárazon is. Szeretem szárazon megúszni a dolgokat, tudod. - Vigyorgok, majd intek menjünk. Közben átrakom egyik kezemből a másikba a könyvet, de kicsúszik belőle egy lap, én meg reflexből hajolok felvenni de... hallani egy hangos KRECS-et. Először lefehéredek, majd elönt a pír, ahogy felegyenesedem és odakapok a fenekemhez. Természetesen teljesen elengedett a varrásnál.
-Két hete vettem.... - Hűlök el, mert ez váratlanul ért és ki is van a fenekem. Nem tanga van rajtam, de attól még kilóg így a fekete bugyim. Hogy megyek így utcára? - Basszus... - Jó most kicsit tanácstalan vagyok, Markra sem merek nézni, csak a fenekem előtt tartom a könyvem, hogy takarjam magam. Főleg hogy ennek volt hangja, ahogy hasadt az anyag, a víz meg vitte a hangot, mindenki idenéz, ez tök ciki...

-Hát, ha az élvezetek helyett inkább arra vágysz, hogy egy idegen pali ki tudja kinek az anyagát tolja fel neked... - Felhúzott szemöldökkel grimaszolok egyet. Ha nő lennék, tuti, hogy inkább felszednék valahonnan egy palit és azzal ápoltatnám le magam, minthogy felfeküdjek egy asztalra és ki tudja mit nyomassak magamba... Még abban sem vagyok biztos, hogy az eljárás fájdalommentes, míg valakivel lefeküdni akár tök nagy élvezet is lehet. De hát Liz tudja. Mindig is tudtam, hogy fura...
-Melletted erre baromi gyorsan rájöttem! - Igazából egy kiégett agyú selyemmajom vagyok cintányérral...
A röhögésén nekem is el kell mosolyodnom, de azért ennyire vicces nem voltam. Lehet, hogy túl sok művészfilmet néztem mostanában, és onnan ragadnak meg ilyen rettenetesen maradi megnyilvánulások.
-Hóburokban nőttem fel, mit vársz? - Kikerekedett szemekkel nézek a másikra. Nekem aztán minden új. Oroszországról meg mindenkinek a végtelen hómezők jutnak eszébe, így hát én is tetézem a dolgot.
-Hát figy, ha elmebeteg vagy sorozatgyilkos kölykök apja szeretnék lenni, biztos ő lenne a bébisintérünk! - Kizártnak tartom, hogy jó hatással lenne egyetlen kiskorúra is. Ha valami csoda folytán nem kapnának maradandó agykárosodást, minimum elporladnának az unalomtól.
-Ó, megy az, nagyon is. De van az a pont, amikor esélyed nincs szabadulni tőle... - Pl ő lesz a segédedződ, vagy éppen puszta jóakaratból órákra bezár egy raktárba. Utóbbiban a legborzasztóbb, hogy saját magát nem tudta kívül hagyni...
-Nagyon helyes! - Csak soha ne feledkezzen meg a rettegésről, mert akkor fogok lecsapni rá.
Míg a könyvért szalad, én nézelődök, de túl sok időm és lehetőségem nincs is rá...
-Tudod a kivétel, meg a szabály... - Ez ilyen "Minden biszex ufó, de nem minden ufó biszex!" típusú törvény?
-Ahhoz aztán díjnyertes balféknek kéne lennem... - De ez még tőlem is messze áll.
-Nem lesz ez mindig így! - Biztatom. Egyszer úgysem ússza meg. Vagy éppen pont megússza, csak nem szárazon? Na mindegy, ez az én agyamnak már bonyolult.
Az intésre hű ölebként loholok utána, és nekem még az sem tűnik fel, hogy elröppent egy lapot a könyvből. Az már annál inkább, ami az után történik. A hangos reccsenést először pukinak gondolom, aztán a ledermedt Liz arcát látva végképp kitör belőlem a röhögés! Tudom, tudom. Gonosz dolog, de nem sikerül átéreznem a kínos szituációt!
-Hé szivi! Mától fogyókúrára kell fogjalak! - Vigyorgok rá. Meghízott. Nincs kérdés. Másképp hogy szakadhatott volna szét az a nadrág? Elmebetegség annyira szűket venni, ami lehajláskor szakad... Bár mostanában a csajok segge sokszor villan ki a derekukkal együtt a csípőnadrágok miatt, ami valljuk be, hogy rohadt undorító, de Liz alakítása... Valami anyaghibás darabot foghatott ki, ami számomra rendkívül mulattató. Ez van, amikor az ég jelet küld, hogy sokat szívta a vérem!
A nagy röhögés és vidulás közepette az egyetlen ötletem, hogy leveszem a mindig rajtam lévő dzsekit és a lányra adom. Jóval kisebb nálam, így a nagy méretű kabát lelóg a fenekéig. Ha óvatosan mozog, eljuthat a szobájáig, én meg hátulról fedezem. Már, ha addig nem röhögöm magam halálra!

-Biztos igazad van! - Vállat vonok, mert én meg a gyerekvállalás/csinálás nem vagyunk egy lapon emlegetve. Ráadásul nő sem vagyok, hogy tudjam, ha azok akarnak, akkor lesz gyerek, mindegy, hogy hogy. Ők tudják. Ehhez igazából nem tudok mit hozzátenni, de inkább a kellemest választanám nőként, mint egy orvosi rendelőben fogant porontyot... Gondolom én.
-Agyhalál! - Legalábbis Liz mellett az első, ami biztos, hogy porig rombolja az önbizalmad, majd porig aláz, végül eltapossa a mogyoróid és talán élve meg is nyúz.
-Nem, csak ahol én járok, ott! - Én amúgy magam vagyok egy hószörny is egy személyben. Pónirajongó hószörny ufó...
//Neeee, ezen azért besírtam. XD//
-Azért az anyjukra sem lehet panasz. - Ha lány lenne, profi módon tanulna meg férfiakat eltiporni, ha fiú lenne, akkor pedig Isten mentsen meg tőle mindenkit! Pokoli egy porontyunk lenne, hacsak nem menekül inkább a drogfogyasztásba, hogy elviselje az idióta őseit.
-Ha az olyan egyszerű lenne 8 négyzetméteren... - Forgatom meg a szemem. Legalábbis az a raktár nem hiszem, hogy nagyobb volt ennél. Minden esetre a múlté, és talán Liznek is igaza van. Míg elmasírozik a könyvéért, addig én ehhez hasonló magasztos gondolatokkal töltöm az időt, és röhögök, mikor visszajön és ismét cikizni kezd. Ettől már sosem szabadulok...
-Idővel meg lesz az, ne aggódj! - Mármint a plecsni. Legalábbis, ha így haladok, hamarosan nekem fogják odaítélni, ez nem kétség.
-Omega? Ennyire hátra teszel a rangsorban? Legalább béta, vagy valami, ha már alfa nem is... - Abszolút érezhető a felháborodásom. Hát milyen omega már? Persze hamar elszáll a rossz kedv, mint a füst, mert az én egyetlen drága Lizikém bemutatja az évszázad poénját! Szakadok rendesen, annyi szent, még a könnyem is kicsordul!
-Dehogy, szívem! De mostantól hat után nincs pizza, és reggelire is csak joghurt lesz zabkorpával! - Sírnom kell a röhögéstől, főleg, ahogy azt a kis ugye szót benyögi a végére. Érzem én a szorult helyzetet, de ez akkor is halál jó. Ha a hangos reccsenést még nem is hallották meg annyian, a röhögésem biztosan felhívja a dologra mindenki figyelmét. Röhögnek is páran, de ez betudható annak is, hogy olyan varacskosdisznó módon tudok röhögni, hogy lehet a röhögésemen röhög más is, nem pedig Lizen. Ki tudja... Sok itt a röhögés...
Mindeközben araszolok kifelé az arcom törölgetve és lassanként a jókedvem is csitul, meg aztán szegény lányt ki is kéne menteni szorult helyzetéből... Naná, hogy lovag vagyok, ami talán meg is enyhíti egy kicsit a másik szívét, de nem sokáig.
-Most akkor jó voltam és jutalmat érdemlek, vagy rossz és büntetést? A kettő így nem állja meg a helyét. - Vigyorgok a másikra. A hazakísérésen bólintok és a suli elé kiérve a kocsimra bökök, hogy szálljon be, gyorsak leszünk, mint a villám.
-A fagyi jól hangzik, de van időnk ilyesmire a csóringerek előtt? - Mármint magyarázott valami nyílt napot, csak közben eszébe jutott a könyve is, és még a gatyája is beadta az unalmast... Mázlija van, hogy ez nem mások előtt történt. Az nagyobb ciki lett volna. Én bezzeg akkor is simán kimentettem volna, de így azért mégiscsak kellemesebb a dolog...

-Határozottan. Az eddigi zselés kezd teljesen elfolyósodni... - Azért ne essünk túlzásokba, hogy az én agyam Liz nélkül mennyire is lenne szilárd. Az összes agysejtem elittam már és folyékony halmazállapotot vettek fel, illetve feloldódtak az agyvizemet helyettesítő vodkában...
-Jé, egy hószűz? - Vigyorgok a másikra a bolond kijelentésem hatására. De hát, lényegében az, nem? Bár lehet, hogy egyébként is. Hiába vetít nekem itt mindenféle rossz élményről, meg ilyenek... Szerintem még egyébként full szűz, és parázik, így előadja, hogy volt már és rossz volt és ezért nem akarja újra. Hahh. Zseni vagyok.
-Dehogynem. Apa elvinné őket a mekibe... - Naná. Apu jó fej lenne. Lecsapná anyut, aztán elvinné a kölköket zabálni. Nem éhezhetnek, mert elviszi őket a gyámügy... Hát mit képzel magáról ez a perszóna? Éheztetné a kölykeit, csak mert fontosabb az önérzete? Jesus... Jobban át kell gondolnom a közös jövőnket...
-Ha csak egy doboz cigi van nálad és egy öngyújtó... Bár fel is gyújthattam volna, most, hogy így jobban belegondolok. De félő, hogy vele égtem volna benn... - Így is nehezen tűrte a kis nyomit, hogy elcsakliztam egy sört, meg egy kis mogyorót. Pedig nem volt nagy szám. Ha nem rángat bele a szarjába, nem lett volna gond.
Hogy éppen mennyire vagyok omega, arra meg még nem is reagál, így még jobban bedurcázom. Egészen addig, míg el nem reped a farmer a hátsóját. Az aztán minden gondolatomat eloszlatja... Csak röhögni tudok.
-Jogos. Az sokkal viccesebb, amikor lecsúszik rólad, mint amikor szétreped! - Ha meg övvel összeszorítja, akkor úgy fog kinézni, mintha a pasija gatyáját vette volna magára... Bár elvileg most ez a divat, de szerintem rém igénytelen. Mégis miért kéne nekem egy csaj, aki úgy néz ki, mintha a szekrényemből öltözne? Pff...
-Nálad amúgy sem kétség, hogy keserédes a jutalom... - Le merem fogadni, hogy akármi is lenne az, a végén nem lennék maradéktalanul elégedett és/vagy boldog. Liz sosem adná meg ezt az örömöt, hogy csak egy kis ideig azt gondoljam, hogy maradéktalanul kedves.
-Nem. Biciklivel járok suliba és ezt most csak ellopjuk! Az uszodából szedtem a kulcsokat, míg kerested a könyved. - Jelentem ki határozottan. Akár így is történhetett volna, de nem... A Lincoln MKC-re bökök a kulcsokkal, és fel is villannak a lámpák, jelezvén, hogy a zár nyitva, a kocsi pedig készen vár ránk és az indulásra. Reménykedem benne, hogy az uszodában nem lett vizes és nem kell mondanom, hogy vigyázzon az ülésre. Sírnék, ha a silány minőségű farmerja elszínezné a fehér bőrt... Persze nem fogom megemlíteni, mert a végén még azt gondolná, hogy érzéketlen vagyok. Pedig minden férfi legnagyobb szerelme a kocsija. Nekem meg ez a drágaság főleg! Tavaly jutottam hozzá, pedig idén kezdték csak forgalmazni. Éppen ezért a szerelmem ez a drágaság, még ha nem is tetszik mindenkinek a hófehér paripám.
-Ki nem hagynám, hogy az oldaladon eltöltsek egy szuper délutánt és röhögjek a leendő gólyákon! - Vigyorgok rá. Naná. Plusz igazoltan lehetek távolt az egyik "kedvenc" órámról. Minden pénzt megér.
Követem közben az utasításokat, és csak remélni tudom, hogy nem úgy navigál, mint a legtöbb csaj. "Itt kellett volna balra fordulni." és társai... Persze, ha megmondja előre, akkora  GPS-be is betáplálhatom és akkor mindenkinek könnyebb.
-Már azzal is kivételezettnek érzem magam, hogy szóba elegyedsz velem és elszállíthattalak becses otthonodba! - Na igen. Ez a lakás, kétszer biztosan beleférne az enyémbe, de ezt nem említem meg. Minek is? Nem lehetek büszke a helyzetemre, mert nem magamnak köszönhetem. Viszont tény, hogy jobb érzés ez, mintha minden napom küzdelem lenne.
Utasításra lehuppanok, tenyereimet összefonom és a szétterpesztett lábam között lógatom, ahogy előre dőlök. Indulásra készen ülök, mintha bármelyik pillanatban fel kéne pattannom. A cipőm sem vettem le, nem mondták, hogy kell.
Míg várok, azért nézelődöm, hogy milyen berendezés, és tárgyak vannak körülöttem.
-Nincs mit! - Veszem át a kabátomat. Öröm segíteni egy bajba jutott királylányon... Kissé romlott és nagyszájú királylány, de egye fene... Az én paripám sem az az igazi zabzabáló, így talán 1-1?
-Legyen csoki! - Nekem aztán mindegy. Ugyanaz mind. Hideg édes valami. Bár a citromot jobban szeretem, de az nincs. Marad a csoki.

-Dehogy. Majd csak szimplán elpárolog... - A kérdés csak az, hogy hol távozik a pára? Ha szájon át, akkor akár egy bedöglött sárkány is lehetnék...
-Hát ezt akkor majd orvosoljuk valahogy... - Még nem tudom hogyan, de valahogy biztosan... Mondjuk hozok valahonnan üvegbe, vagy elrángatom magammal. De ez tarthatatlan állapot.
-Frászt. Többé nem látnád a kölyköket! - Apu jófej és megmenti őket. Kinek kell ilyen elmebeteg anyuka?
-Nincs. - Nézek rá úgy, mint az öregek szoktak a fiatalok hóbortjaira. Nekem valahogy nem szokásom zenét hallgatni, max kocsiban, otthon, vagy futás közben. Csak úgy menet közben valamilyen eszközről nem nagyon...
-Usui? Sikoltozni? Te belegondoltál úgy azért ebbe? Szerintem csak összeszorított szájjal és homlokráncolva tűrte volna... Esetleg csapkodni kezdi magát, hogy eloltódjon, de sikoltozni... Kizárt. - Szerintem legalábbis Usui annyira előadja a kemény gyereket, hogy egy hang nem hagyná el a torkát, mert az ciki...

A gatya szakadás hoz némi örömöt a napomba, de persze azonnal megszáll valami jótét lélek is és hazafuvarozom a pórul jártat. De fix, hogy még röhögni fogok ezen pár napig...
-Nekem! - Ki másnak? Mégis miért nem tör fel Lizben az anyai késztetés, hogy kényeztessen? Nekem nem lenne ellenemre. ^^ Lehet, hogy igazából férfi lelke van, és majd csak később jön rá, hogy a lányokat szereti.
-Ne legyél már ilyen unalmas. Hát mennyire szerettek minket a múltkor is??? Lehet, hogy most is jó bánásmódban részesítenének minket! - Még az is lehet, hogy elnöki magánzárkát szerezhetnénk. Vagy ilyen nincs is? Majd csinálnak nekünk...
-Mi másért? A két szép szemedért? - Bahh... Nehogy azt higgye már, hogy jó fej vagyok. Neeem. Közel sem. Abszolút "hozományvadász"...
A megjegyzésen csak röhögök. Imádom Liz hülye humorát.
A lakásba lépve szépen körbenézek, meg lepakolom magam valahova, aztán jön a fagyi utáni érdeklődés, meg a csoki rendelés... Gyorsan zajlanak itt az események. Mire észbe kapok, márt a testemről fogja nyalni azt a csokifagyit... Ahh fujj. Dehogy! Azért ehhez innunk kéne mindkettőnknek.
-Jobban teszed! - Bólogatok, majd bele is kanalazok a fagyiba, aztán jön egy infó, amitől majdnem félre nyelek.
-Lionel? Anderson? Te vele laksz együtt??? - Hatalmas szemeket meresztek... Milyen kicsi ez a világ. És milyen őrült Liz. Az a csávó egy elviselhetetlen tapló... Jó, én sem vagyok sokkal különb, de egyetlen találkozásunk alkalmával is rühelltem...
Kezdeti megdöbbenésemet hamar tisztázzuk, letudjuk a fagyti, aztán irány a sok kis gólyafos...
Lizen néha megdöbbenek, hogy miket magyaráz, de jókat röhögök. Főleg a kis gyökerek háta mögött. Jó kis délután lesz ez, már a megkérdezéskor éreztem...