Mondhatni egész sok tanítványom kezd lenni, ami meglepő, de egyáltalán nem baj. Főleg hogy rájöttem mennyire élvezem a tanítást, mindig lelkes leszek ha valaki új (vagy régi) felhív, így Amy kapcsán is így történt. Teljesen kezdő, de mondtam neki ez nem akadály, sőt, szóval jöjjön nyugodtan. Egyeztettünk időpontot és elmagyaráztam neki hogy jut el hozzám, abból ne legyen gondja.
A lakás maga tágas, a legtágasabb amit csak remélhettem, előttem valami festőé volt, aki műteremnek is használta. Amerikai konyhás, tehát mondhatni egybe a konyha és a nappali, utóbbi jó nagy, a falakon rengeteg könyvespolccal, amiken főleg könyvek, de hifi lejátszó és bakelit-lejátszó is kapott helyett. Van egy elektromos kandallóm, de első blikkre teljesen olyan mint az ódivatú, hagyományos. Előtte kellemesen puha, nagy fehér szőnyeg terül el, egy nagy fehér kanapé, előtte kis üveg dohányzóasztallal. Hátul rálátni a fürdőre, nyitva az ajtó is, meg a lakás másik végében a háló, közötte meg valami dolgozó/edző szoba féleség ajtó nélkül, így inkább valami beugrónak tűnik. Régimódi angolos hangulat uralkodik, bár legénylakás: Nincs minden elmosogatva, ergo teli a mosogató, hiába van mosogatógép (az teli tiszta edényekkel), a hálóban meg a fürdőben levetett ingeim és pár nadrág kóricál általában, bár most behánytam őket a szennyes tartóba a fürdőbe; az asztalokon meg össze-vissza könyvek vannak elhányva, valami kaotikus rendet imitálva.
A polcokon inkább sci-fi, krimi és nyelvkönyvek vannak, rengeteg, mondhatni, hiszen szaknyelvi fordítást is vállalok. A könyveim fele francia, de vannak művészeti könyvek is: verses kötetek, szépirodalom, útikönyvek.
Zenék közül jóval nagyobb a választék, van itt minden, komolytól a könnyűig, azon belül poptól a rockig. Bakelitből inkább komoly zenéim vannak és Edith Piaf-om van, szépen sorakozva az egyik sarokrészben.
Filmek vannak még itt, javarészt pár alap klasszikus, nem vagyok hatalmas filmnéző, ellenben drámám sok van a polcokon könyv formájában.
A kandalló fölött bekeretezve Van Gogh Csillagos éj című képe díszeleg. Van pár fénykép is, mindenféle híres épület előtt. Az egyik egy velem egykorúnak tűnő sráccal van, telibe vigyorgunk a kamerának a velencei Szent Márk bazilika előtt, másikon már négyen vagyunk, a szüleimmel a berlini Alexander téren, igaz, itt szerényen mosolygunk csak. Mütyürjeim nem nagyon vannak, inkább művirágok, amik élethűen ontják a kellemes zöld látványt. Imádom hogy sosem hervadnak el és még locsolni sem kell őket...
Én magam épp teát csinálok, hogy megkínálhassam ha megszomjazna, feketét, mert azt szeretik a legtöbben általában. Egy kék ing van rajtam meg egy világos farmer, a lábam mezítláb van. Nagy a tisztaság a földön, de erre majd a kedves leányzó is rá fog jönni.
Ha kopogtat vagy csenget akkor széles mosollyal nyitok ajtót neki.
-Üdv Amy, Sebastian vagyok! Fáradj be, kérlek vedd le a cipőd. - Mosolygok rá, kézfogás helyett elkérem a kezét egy kézcsókra. Aztán ha megvagyunk akkor a konyhába kísérem, kihúzom neki a széket és leülök mellé. Az asztalra kikészítettem mindenféle könyvet, szótárat, anyagot neki előre.

//Leírtam a lakást ha nem gond //

Világos kék farmer, és hosszú ujjú, fehér póló van rajtam, a vállamon fekete válltáska találja meg helyét. A táska nagyon szükséges, benne van egy mindig legyen nálad könyv, a fényképezőgépem, egy cipős doboz, amiben van cipő (logikus). A cipő története pedig az, hogy Sebastian felé tartva, megláttam egy kirakatban hogy akció van. Beléptem és azonnal segélykiáltásokat hallottam eme cipőtől, szegény egyedül volt, ő volt az utolsó és én nem hagyhattam ott.. Azt hiszem ezzel jövök Dannek is majd. Emiatt lehet kések kicsit.
Kicsit még várok az ajtó előtt, totojázok, húzom az időt, aztán fogom magam és bekopogok, bár kopogásom alig hallható, mégis ajtót nyitnak.
-  Helló! – mosolygok, s meglepődök a kézcsók miatt, majd máris magyarázkodok - Sajnálom, hogy késtem! Többet nem fordul elő. – Bűntudatosan lépkedek mellette. Helyet foglalok, csöndben megvárom, míg kipakolja a dolgait. Belelapozok egy könyvbe, amit épp kirak, majd felpillantok.
- Szabad? – utalok arra, hogy csak úgy kezembe vettem, a borítója felhívta a figyelmem, nem értek belőle semmit, de azért megvizsgálom – Olyan szép ez a nyelv… – mosolygok a könyv mögött, majd becsukom és várakozva és egyben nagyon kíváncsian nézek Sebastianra. Olyan beszélgethetnékem támad, tiszta energiabomba vagyok, próbálok nem egyfolytában mosolyogni, de nem tehetek róla, jó kedvem van. Miközben ülök, végig nézek a szobán, elnyeri a tetszésem, tágas, szép és leírhatatlanul tetszik nekem.

Eltelik némi idő a megbeszélthez képest mire hallom a kopogást, de ugyan olyan vidám vagyok, ez nem szegi kedvem.
-Semmi baj, bárkivel megesik. Eltévedtél? Lehet kicsit pontatlanul fogalmaztam, ha igen, ne haragudj. - Nem sejtem hogy egy cipőt kellett megmentenie hősiesen, gyanútlanul fogom saját szétszórtságomra. Ami valljuk be, mostanában némileg jellemez, de csak mert nincs minden rendben a magánéletemmel, szerintem így elnézhető. Picikét, mert eltévedni kellemetlen.
-Hogyne, azért van kinn. - Mutatom is hogy csak tessék, lapozzon bele ha jól esik. Szeretem ha valaki értékeli a könyvek varázsát, én magam imádom a könyveket.
-Igazán? Szerintem is... - Vigyorgok, majd elmondom angolul is, mert franciául szólaltam meg. Amúgy is jobb ha szokja.
-Hamarosan te is beszélni fogod. Persze függ attól is mennyire hamarosan, hogy mennyit tudsz vele foglalkozni. A telefonban nem tértem ki rá, de most érdekelne, miért adtad a fejed, nagyon helyesen, a franciára? Nyelvvizsga, gyerekkori álom, csak úgy? - Mosolygok rá, jelezve nincs rossz válasz, csak akkor úgy tanítom. Mert a rengeteg nyelvtani szabály kevésbé lesz fontos ha nem vizsgázik belőle, akkor tényleg kötetlen tanulhatjuk.
-Kérsz egy kis teát? - Kínálom meg, ha kér töltök is neki, meg megkérdem mit kér bele (van tej, tejszín, cukor, citromlé, lekvár...) Én magamnak töltök, meg egy kis tejszínt is teszek bele, azt kavargatva ülök majd le ha őt már kiszolgáltam.

Sebastian nem sejti, mi is az oka késésemnek és magára fogja, mivel magam miatt késtem kissé elpirulok.
- Nem - megrázom a fejem - Én tehetek róla. - Nem akarok kitérni a részletekre, így nem is mondok többet, ha megkérdezi természetesen válaszolok, de míg nem firtatja a dolgot, addig jó is így.
Meglepődök, hogy franciául szólal meg, de utána elmondja angolul, s azt megértem. Bólintok egyet.
- Remélem - utalok arra, hogy tudom majd a nyelvet használni - Lesz időm, igazából azért is gondoltam, hogy szeretnék tanulni franciául, meg azért is, mert tetszik a nyelv és érdekel - mosolygok, majd hozzáteszem - Meg aztán mindig álmodtam róla, hogy megtanulom a nyelvet. - mosolygok tovább, azt is megmondom neki, hogy nem nyelvvizsgához kell.
- Kérek, köszönöm - bólintok és elmondom mit kérek bele - Egy kis citromlevet és cukrot kérek bele. - Miután elkészítette és elém rakta megköszönöm. Belekortyolok, jól esik, a tea mindig megnyugtat - még ha nincs is miért - és otthonosabban érzem magam tőle bárhol is vagyok. Lassan iszogatom, mert még meleg, majd egy kis idő elteltével lerakom a félig telt csészét, és tovább kavargatom a teát.

-Semmi baj, nem jön utánad senki, tovább tudom tartani. - Mosolygok rá, belül meg megnyugszom, hogy még le tudom írni hol lakom.
Látom meglepem, pedig elég sokat fogok franciául beszélni hozzá, hamarosan megszokja majd ezt is. Addig is faggatom kicsit miért szeretné megtanulni a nyelvet, elmosolyodom a válaszon.
-Akkor valóra váltjuk az álmod, feltéve ha megfelel neked ahogy én tanítom. De ha igen, akkor állok szolgálatodra! - vigyorodom el, mert mindig fellelkesülök, ha olyan diákot taníthatok aki a nyelv szeretete miatt jön hozzám.
-Rendben. - Mosolygok szüntelen míg elkészítem neki a teát és elé teszem, majd leülök vele szemben.
-Nos, szerintem fogjunk is bele. Mindenkinek más a legkönnyebb téma, de szerintem magadról sosem árt ha el tudsz mondani pár dolgot. Szóval kezdjük ezzel, ezzel elkezdjük a szókincsed is építeni. Hoztál tollat meg füzetet? Az kelleni fog, sokat írok. A papírok meg elkallódnak, azt nem szeressük. - Mosolygok rá szélesen. Ha hozott akkor abba, ha nem akkor egyelőre pár sima lapra kezdek el körmölni. Elmagyarázom neki a nemeket, hogy itt vannak, meg a személyes névmásokat, az általános szórendet.
-Szeretném ha szoknád hogy franciául beszélek, és nagyon fontos hogy te is beszélj. Ne félj ha eleinte nem megy a kiejtés tökéletesen, idővel már magától jönni fog, nem is kell figyelned rá. Valamint megtanulod az írás és a hangzás közti különbséget. Az is fontos. Szóval próbáld magadra vonatkoztatva visszamondani amit mondok, ehhez persze írok majd neked szavakat. Jó?
Azzal át is váltok, de lassan és tagoltan beszélek, hogy érezze hol a szóhatár, jobban kihallja a szavakat, a hangsúlyt.
-A nevem Sebastian. - Mondom először a legkönnyebb mondatot, ezt lehet már eddig is tudta, de menjünk biztosra. - Tanár vagyok. - Teszem majd utána hozzá, ha sikerült az előző mondat. Neki leírom a papírra a diák szót, mellé fonetikusan az ejtést is. Eleinte az sosem hátrány. Az írásom rendezett, olvasható, eléggé belém lett nevelve hogy szépen írjak. De így hasznos is, mert gyorsabb ha én írok órán, ő neki elég figyelnie és otthon tud ebből tanulni.