- Szeretnéd, mi, Bambi? - Vigyorgott vissza, aztán elkezdődtek a komoly szenvedései. Nem tehet róla, ez a sors játéka vele. Pontosabban a teste játszik vele csúnya játékot, de még milyen csúnyát. Most is itt van, nem tud menekülni, teljesen ki van szolgáltatva Sebastiannak és akármilyen rossz érzés bevallani, még élvezi is. Már rég fellépett volna határozottabban, ha nem tenné. És még ha úgy tűnhet, Bambi meg is fogta, nem olyan könnyű azt.
Amikor végighúzza az ujját a nyakán, nem bírja ki, visítva nevet. Nem kényszeresen, egyszerűen csak hihetetlenül csikis és ezt nem bírja. Mindkét kezét odatapasztja, hogy ne érhessen hozzá többet, aztán ügyes manőverrel guggol le, hogy kicsusszanhasson a szorult helyzetből és nevetgélve hátráljon pár lépést. Aztán vesz egy nagy levegőt, kifújja és komolyan pillant Sebastianra.
- Na, most, hogy elmúlt, figyelj nagyon. Szórakozhatsz és flörtölhetsz velem, ha akarsz, szíved joga. De tudnod kell, hogy vannak szabályaim, és ha ma éjjel lefekszem veled, akkor holnaptól nem leszel Sebastian, de még csak Bambi sem. Egy senki leszel nekem, aki nem is létezik, és gondoltam jó, ha tudod, ehhez mérten viselkedj. - Na igen, Allegrásan tisztázta a dolgokat, ahogy szerinte helyes, majd odalépett, hogy megkavargassa a csodaraguját, mielőtt még odasül a nagy nevetgélésben és eligazításban. Bár csak tényeket közölt, ő nem lenne teljesen elégedett, ha ez lenne a mai nap vége, de ahogy Bambi akarja. Jelenleg, kivételesen nála van a staféta, ő dönt, ő irányít. Ez is kivételes pillanat, fel kell jegyezni a naptárba.
- Ásványvizet szeretnék. - Mondja végül, miközben talál rizst, az tökéletes lesz, szóval további kutatásba kezd, hogy hamar fel is tehesse főni, elvégre csak a ragu magában túl unalmas lenne, kell hozzá valami. A rizs még mindig jobb, mint a tészta, nem fog elhízni tőle. Mondjuk Allegra és az elhízás külön fogalom, de ő akkor sem engedheti meg magának az élvezetek javát.

- Na látod, nekem még ennyi gondom sincs. Minden spontán. - Válaszolja még mosolyogva, aztán Bambi hamar túllő a célon és elég fagyos lesz a hangulat. De ő csak nevet, próbálja elviccelni az egészet, komolytalanná tenni, de nem Allegra az, akinél ez bejön.
- Nem eszem édességet. - Válaszolja egyszerűen, fejét kissé oldalra döntve, aztán tovább hallgatja Sebastian locsogását és egyre inkább szeretné végre kizárni a fejéből. Sóhajt egyet, amikor éppen hatalmas jókedvvel próbálja meggyőzni arról, hogy ne legyen durcás és engesztelési kísérleteket tesz, mert nem bírja az újra kemény formáját. Pedig ilyen, általában ilyen, kemény és érdektelen, kegyetlenül őszinte. Ez Allegra, akármennyire is szép álom volt az tegnap éjjel, az nem az igazi énje, csak egy viselkedés egy belekényszerített helyzetben.
- Nem duzzogok, csak irritálsz. - Állapította meg, egyik szemöldökét felvonva és Bambira is nézett, hogy lássa, biztosan nézi őt. Látja rajta, hogy komolyan mondja. Hiszen már akkor ezzel indított, hogy nem repes az örömtől attól, hogy itt kell lennie. Elviseli, talán néha szórakozik kicsit és megengedi magának, de nem élvezi. A munkájának sok részét sem élvezi, mégis elviseli, pont, mint idáig Bambit, de a nyaka, azt nem szabad bántani, sem felizgatás, sem csiklandozás céljából. És ha már kicsit nem lép fel erélyesen, Sebastian egyből felbátorodik és túllépi a határokat. Erre a gondolatra pedig sóhajtva hajtja előre a fejét és fejezi be a vacsijukat. Aztán persze hagyja, hogy Sebastian az arcát puszilgassa, nem alsós ő, hogy elhúzza az arcát, ha jól esik neki, miért ne. De látszik rajta, hogy egyáltalán nem hatják meg az ilyesmik.
Aztán leül Bambival vacsorázni, megkóstolja, amit főzött. Neki nem újdonság, hogy finom, szóval nem reagál rá semmit.
- Halat és tengeri herkentyűket eszek, meg néha csirkemellet, de egyáltalán nem hiányzik. Mással is be lehet vinni a szükséges fehérjét, mondjuk tofuval, szójával, tejtermékekkel, gombával... - Magyarázza, mert tudja, hogy aki nem lát be a majdnem-vegák életébe, azt hiszik, hogy ők salátát esznek salátával meg zöldséggel, pedig nem. Ő eszik tésztát is, meg mindenfélét, és egyáltalán nem kevesebb ettől. Sőt, ő csak változatosabbnak érzi az étrendjét tőle, meg persze sok esetben kevésbé hizlalónak és nála ez egy fontos szempont. Szeretne ilyen tökéletes maradni.
Sebastian dicséretére csak bólint egyet, iszik egy kicsit az ásványvizéből és csendben eszik tovább. Neki is ízlik, habár számára nincs benne semmi különleges.

Nem érti, Bambi min erőlködik még mindig. Vagy tényleg megmosolyogtatja ez a viselkedés? Akkor viszont tényleg biztos, hogy benne valami egészen másképp van bekötve, mint ahogy annak lennie kéne. Allegra kicsit el is gondolkozik ezen, csupán pár percig, de aztán sutba is veti. Úgy dönt, nem érdekli addigra, mi váltja ki Sebastianból, hogy a sértéseire csak vigyorogjon és nevessen. Pedig ezek nem direkt, erőltetett sértések. Nem, ezek őszinte, zsigerből jövő, kegyetlen gondolatok, frissen, melegen szervírozva. Egyenesen Allegra édes, csábító ajkai közül.
De úgy látszik, lassan elcsitul és abbahagyja az intenzív irritálást. Egy kicsit még magyaráz a fehérjékről, Allegra bólogat is rá, de csak csendben eszik tovább. Pár korty ásványvizet is legurít a torkán, hogy könnyebben csússzon a kaja, na meg hogy hamarabb érezze, hogy tele van. "Házigazdák gyöngye Sebastian" hamar elpakolja a koszos tányérokat. De véletlen sem mosogatna, Allegra sejti, hogy nem lehet a szíve csücske.
Azonban, mielőtt még észbe kaphatna, látja, ahogy Bambi meghajol és kezét nyújtja, táncra kéri fel. Meg is kérdi, szeretne-e vele táncolni, ő pedig csak felvonja szemöldökeit.
- Szeretek. - Válaszolja, hamiskás mosollyal ajkain, majd feláll, de eszében sincs elfogadni Sebastian kezét. - De ennél sokkal többet kell letenned ahhoz, hogy te megtáncoltass engem. - Közli egyszerűen, miközben fogja a poharakat is elviszi a mosogatóig. És mivel menni készül, most már tényleg, úgy dönt, búcsúajándékként elmosogat. Nem, Sebastian nem a barátja, de még csak nem is a ma éjszakai kalandja. Innentől kezdve nem fog vele táncolgatni, habár elárulta, hogy szeret. Igen, elég gonosz és tudja, hogy a Bambija szerette volna, de most be kell érnie pár tiszta edénnyel is, mert ő gyakorlottan, gyorsan mosogat el, ha már ő csinálta a rumlit a főzéssel. Sajnos ezt a jóérzést nem tudja kinevelni magából egyelőre, de amit ő csinált, azt ő takarítja el maga után általában.

Kicsit meglepődik, amikor Sebastian elzárja a vizet. De ez nem igazán látszik rajta, a férfira emeli tekintetét és felvonja egyik szemöldökét. Mielőtt még bármit is kérdezhetne, Bambi megfordítja őt, magával szemben. Megfogja a kezét és a derekát, Allegra tekintetében pedig villan valami különös. Hallgatja a kedveskedő kérlelést, közben Sebastian ajkait nézi. Tudja, hogy ez csak álca, igazából a férfi úgy intézte, hogy ne legyen választási lehetősége. Ez pedig féloldalas, ravasz mosolyt csal az ajkaira.
- Na végre, Bambi. - Mondja, némi megelégedéssel a hangjában, ahogy Sebastian hátrafelé húzza, nincs más válaszrása, mint követni őt. Mondjuk, ha utálna táncolni, akkor sem táncolna, ha a férfi fejen állva ütögetne össze két cintányért a lábaival. De a kis Bambi most nem hagyja, hogy gonosz legyen vele.
- Végre elveszed, amit akarsz. - Mosolyog még rá, mielőtt végleg beadná a derekát. Talán némi elégedettség csend még mindig a hangjában, villan kék szemeiben.
És pont ez az, amit igazán szeret a társas táncakban. Kicsit lehet gyenge, alárendelt, behódolhat, anélkül, hogy emiatt bárki elítélné vagy megkérdőjelezné a keménységét. Egy kicsit kimozdulhat a szokásos, mániákus irányító szerepből, aki kontroll alatt akar tartani mindent. Kicsit elengedheti magát és csak hagyhatja, hogy sodorják az események, hogy a zene átjárja és Sebastian vezesse őt. Pontosan ezt teszi, közben nem felejt el a szemébe nézni sem, hátha még a tekintetét is állja majd.

Bár senki nem gondolná róla, könnyedén lehet vele táncolni. Hagyja, hogy vezessék, irányítsák. Simulékony, rugalmas és behódoló, tulajdonképpen a személyiségével teljesen ellentétesen viselkedik. Mégis élvezi, noha ez nem igazán látszik rajta, közel simul Sebastianhoz, hagyja, hogy bedöntse és a padlót nézi, nem fél, egyáltalán nem. Ő úgy érzi, nincs már veszítenivalója, ez pedig megszüntette benne a félelem érzését.
Amikor vége a számnak, Sebastian leengedi a kezüket és nem szeretné elengedni, Allegra pedig nem az az enyelgős fajta, főleg nem vele, szóval inkább elveszi. Amikor meghallja az ajánlatot, gonosz vigyor jelenik meg az ajkain, ahogy végigpillant Bambin.
- Vegyél pár táncórát, akkor talán mutatkozok veled ilyen helyen. - Még egy gonosz kuncogás is kicsúszik az ajkain, ahogy elfordul. Na nem mintha gondja lett volna Sebastian tánctudásával, de az előző kellemes pillanatokat egyensúlyoznia kell. Mert ilyen ő, az egyik kezével simogat, a másikkal pedig felpofoz, ha pedig nem tetszik vagy megszoksz vagy megszöksz.
Ha már a szökésnél tartunk, ő már éppen menni készült. Ez hamar fejébe is ötlik, kicsit megigazgatja a haját.
- A mosogatás egyszeri ajánlat volt, most magadra vess. - Közli még féloldalas mosollyal az arcán, miközben megkeresi táskáját, amiben a maradék cucca van. A telefonját sajnos már nem viszi haza, nem baj, majd lesz új száma.
- Kérem a számod és holnap, ha meglesz a telefonom, majd felhívlak a lakás miatt. - Nem, Allegra sajnos nem szokott szépen kérni, inkább csak kijelentésként kezeli ezeket is. Most már úgy van vele, hogy csak legyenek már túl a közjátékon és mehessen már haza. Nem szeret felesleges dolgokat csinálni.

- Álmaidban, Bambi. - Vigyorodott el gonoszkásan, amikor hallotta a tündérmesét az összecsiszolódásról. Mondjuk valószínűleg élvezte volna, de nem, Bambi egyelőre nem tudja eléggé befolyásolni, hogy rávegye ilyesmire. Ahhoz túlságosan gonosz és jégszívű, nagyon nehéz megtörni, még ha Sebastiannak egyszer sikerült is, nem szabad elbíznia magát.
- De a végén még a Broadway sztárjai leszünk. - Állapítja meg, most már kedvesebben mosolyogva, ahogy elképzeli magukat profi táncosokként. Abszurd a kép, bár Allegra tud bánni a testével, akkor sem vágyna ilyesmire. Nem akar túl izmos lenni, az izom nagyon nehéz, inkább megmarad a törékeny valójában.
Nem izgatja tovább a mosogatás-ügy, ő megmondta, limited offer volt, Sebastian pedig nem élt vele, inkább táncolgatni akart. Most vessen magára.
Aztán meglátja a meglepett tekintetet, elveszi a névjegyet, mire felpillant, máris a csalódott Bambiszemeket látja. Na nem, ez még rosszabb, mint a sírós verzió, csípőjét bedönti, egyik kezét finoman ráteszi és megadóan sóhajt.
- Ne vágj ilyet fejet, még sok dolgot szerettem volna csinálni ma, mondjuk bedobozolni a dolgaimat. De arra gondoltam, velem jöhetnél. - Mosolyodik el féloldalasan. Nem akarja egyedül hagyni, de az egy helyben ücsörgés, amikor tennivalója lenne, nem az ő világa. Sebastian láthatja, hogy nem tud lazítani.
- Majd kapsz valami kekszet, ha ügyesen, póráz nélkül jössz utánam. - Vonja fel kihívóan egyik szemöldökét, majd lazán összefonja karjait maga előtt. Bambin áll a döntés, vele megy-e és segít-e neki. Ő biztosan nem kérne ilyesmit, már így is többet "kuncsorgott" bőven a napi limiténél.

- Szóval szerinted az álmok valóra válnak? - Kérdi kissé hitetlenkedve, egyik szemöldökét megemelve. Nem tudja, hogy gondolta ezt, de Bambi túlságosan elbízta magát. Ez felhívás arra, hogy még kevésbé legyen vevő legközelebb táncra. Enged neki egy kicsit, odaadja a kisujját és a karját veszi.
~ Micsoda egy telhetetlen Bambi... ~ Gondolja egy sóhaj közepette, majd elvigyorodik, ahogy hallja a szívmelengető megszólalást Sebastiantól.
- Bambi, ezek igazán cuki - ezt a szót különös gúnnyal ejti ki - gondolatok voltak, szerintem a Disney nagyon szívesen alkalmazna. - Vigyorog, mert neki a hideg futkos a hátán a tündérmeséktől, Sebastian pedig olyan, mintha most lépett volna ki egyből. A barna herceg, minden királylány álma... kár, hogy Allegra nem királylány és nincs odáig meg vissza érte. Ennek ellenére a csalódott, szomorú Bambi szemeknek nem tud ellenállni, ismét nagyot sóhajt és az ajánlatára Sebastian szeme még inkább elkerekedik, de aztán rábólint.
- Óóó, elhiszem, hogy beérnéd. - Használ direkt feltételes módot, miközben gonoszkás mosolyra húzza ajkait. A férfi egy mániákus szoknyapecér, de valahogy nem vágyik rá annyira jelenleg. Talán mert tegnap éjjel még a vállán zokogott, aztán kölcsönösen rendesen felhúzták egymást, most nem éppen a vonzalom a fő érzés, amit iránta érez.
- Nekem mindegy. - Válaszolja végül, majd amikor Sebastian közli, hogy hoz váltóruhát, felvonja a szemöldökét. - Fél perced van. - Közli, nehogy Bambi bepakolja a fél ruhatárát, de nagyjából tartja magát az időkorláthoz. Így nem kell túl sokat szutykolnia, beülnek Sebastian puccos, rossz kormányos kocsijába. Allegra elirányítja Sebastiant a házához, még egy kényelmes parkolót is ajánl neki, aztán kiszáll és előkutatja a kulcsait. Beírja a kapukódot, még nem felejtette el, majd beszáll a liftbe, most abszolút nincs ereje lépcsőzni. Nem mennek sokáig, a harmadik emeleten már ki is szállnak, majd a lakásához megy. Reméli, Bambi nem maradt le út közben, különben nem kap kekszet.
Kinyitja az ajtót, beengedi őt is, majd ledobja a kulcsait. A nappaliban szintén egy széttört telefon, falból kirángatott zsinór nyomai vannak. Allegra csak undorral méri végig, úgy dönt, majd később eltünteti ezt is, hogy semmi emléke ne maradjon a tegnapi napról. Bár már most ég a torka némi alkoholért, amivel el tudja majd viselni ezt az egészet.
- Érezd magad otthon, mindjárt jövök, csak átöltözöm. - A tegnap esti ruhája nem olyan kényelmes, inkább otthoni viseletbe öltözik. Nála jelenleg egy kantáros, koptatott farmert takar, leeresztett kantárokkal és egy garbós, félhosszú ujjú felsőt, de ő még ebben is tökéletesen néz ki, sőt, a lófarok még bájosan is áll neki.
Az aprócska konyhájába belép, az alacsony hűtőhöz lehajol, nézelődik egy kicsit, mielőtt még kivenne egy doboz friss, hideg sört. Ez kell most neki. Nagy szisszenéssel ki is bontja.
- Kérsz egyet? - Bár nem tudja, mikor akar vezetni, felőle akár részegen is mehet, mit bánja ő. De azért van olyan édes, aranyos, bájos, hogy megkínálja. Nem lehet senkinek egy szava sem rá.

- Csak a múltam nincs ínyemre, az nincs. - Mondja, miközben kissé gondterhelten masszírozgatja a homlokát. Emlékszik, milyen sebesen vágta földhöz a rögzítőt, kitépve a zsinórt is, aztán már kapta is fel a cuccait, hogy eltűnjön innen. Legközelebb pedig Sebastiannal futott össze, már hajnalban, ezután pedig mind tudjuk, mi történt.
- Okos döntés. - Neki azonban kell a gyógysör, jólesően iszik belőle pár kortyot, kicsit le is hűti a fejét és meg is nyugtatja majd. Na meg hozzá képest őrületes mennyiségű kalóriabevitel is a vacsival együtt, talán most már lesz miből táplálnia az agyát és nem csinál több hülyeséget.
Mire visszatér a nappaliba, már nincs ott a telefon, egy pillanatik elidőzik a tekintete a helyén. Még őt is meglepi kissé a megnyugvás, amit az eltűnése okozott, és hogy nem neki kellett eltávolítania. Nyugodtabban ül a kanapéra, lábát feldobja az asztalra és sörözget. Ez az igazi Allegra, nem az egyenes hátú, átvetett lábú primadonna, az csak egy szerep. Bár igyekszik nagyon nem úgy viselkedni, mint aki egy farmon nőtt fel, néha nehéz levetkőznie ezeket.
A kérdésre csak kicsit hátrahajtja a fejét, a plafont bámulja, majd sóhajt egyet.
- Megutáltam ezt a lakást. - Mondja nemes egyszerűséggel, pedig már elég régóta él itt, nem kötötték ide különösen érzékeny szálak, most már csak egy rossz emlék kötődik hozzá. Jobban jár, ha minél hamarabb elhúz innen, mielőtt végleg begolyózna az egésztől.
- Hihetetlen mennyiségű cuccom van. - Figyelmezteti Bambit előre, nem várja el, hogy segítsen, csak azt, hogy ne legyen útban. Viszont van egy olyan érzése, hogy ha megmutatja neki a gardróbját, ki lesz akadva rendesen.

- Ki sem találtam volna... - Mondja flegmán, szokás szerint egy gúnyos szemöldökfelhúzással ellensúlyozza a gyengeségét, őszinteségét. Nem szeret gyengének látszani, az elmúlt este, a szánalmas Allegrát láthatta Sebastian. Egyszeri és különleges alkalom volt, amit mindenki érdekében jobb, ha most elfelejt és soha többé nem emleget fel.
- Eltaláltad. - Mondja apró bólintással, amikor a férfi arra tippel, a sok cucc mit takar. Valójában rengeteg cipőt, még több ruhát, a smink java össze van szedve. De a fürdő lesz a legnehezebb menet kipakolni, meg a gardrób. Amúgy a lakás maga nem túl személyes, kellemes és modern, de kissé hideg. Nem egy otthon, mégis mintha illene Allegrához. Tudatos távolságtartás a lakástól is, hogy ne szeresse meg nagyon és könnyen tovább tudjon lépni. Ezért mondta, hogy neki nincs otthona.
- Azt hiszem, akad. - Mondja, de el kell gondolkoznia, merre is rakta ideköltözésekor az összehajtható kartondobozokat. Iszik még egy nagy kortyot a sörből, jól esik a gyomrának és neki is. Nem véletlen mondják, hogy másnaposságra gyógysört kell inni, és helyrerak.
Végül feláll és egy ajtót nyit ki, ami egy aprócska, raktár szerű helyiségbe nyílik. Tényleg kicsi, főleg, mert tele van szerelve polcokkal, de a lényeget hamar megtalálja benne. Kiveszi a két bőröndöt, egy nagyot és egy kissebbet, majd rövid kutatás után megtalálja a dobozokat is, meg elővarázsol némi szigetelőszalagot is.
- Ó, és Bambi, ha esetleg megjelenne Brian, akkor mondd azt, hogy a pasim vagy és nem fog kihajítani. - Mondja végül, mert belegondol, hogy már fél napja nem veszi fel a telefont és van egy olyan érzése, hogy drága menedzserét semmi nem fogja vissza, ha a pénzéről van szó. Közben elkezd dobozt hajtogatni, hogy ne unatkozzon, de sejti, hogy Sebastian némi magyarázatot vár.
- Tudod, amióta a karrierem elején meg akartam ölni magam, azóta idegbajos. De megértem, sok pénze van bennem. - Mondja, miközben megcsodálja a csodálatos dobozt, amit hajtogatott, majd elkezdi rögzíteni. Nem szokott magáról beszélni, most viszont megteszi. Tőle eltérő módon fecseg, de ezt is úgy teszi, mintha meg sem történt volna, mintha nem is ő lett volna, aki elkövette ezt, mintha csak általános igazságokról csevegne vagy az időjárásról. Mondjuk az még abszurdabbnak hatna a szájából.

- Én? Mindig. - Mondja keserű iróniával szavaiban, mert utálja még a gondolatát is, hogy ő segítségre szorulna. Amikor szüksége lett volna rá, nem volt senki, aki segített volna neki és megtanulta, hogyan álljon fel egyedül mindig. Ez pedig azt jelenti, hogy ezentúl nincs szüksége segítségre, ha pedig van, azt sem ismeri be, ha pedig kap, nem értékeli. Ez egy ördögi kör.
Ő eddig is tudta, hogy nem kell majd sok dolgot zsákolni, számára ez nem új infó. Amikor pedig Sebastian visszakérdez, féloldalas mosoly ül az arcára.
- Ő úgy tudja, hogy hetente váltogatom a pasijaimat, el fogja, ne aggódj. - Nem áll messze az igazságtól, na meg persze Allegra nem utolsó színészkedésben sem. Szóval nem kell félteni, nagyon aranyosan tudja játszani a szerelmes fruskát, annak ellenére, hogy amúgy sosem viselkedne így.
Amikor meghallja Bambi válaszát az apró kis történetére, csendben hallgatja végig, kissé félredöntött fejjel. Úgy érzi, a férfi ismét eltévedt és valami mesedélutánon érzi magát. Mert az biztos, hogy cseppnyi realitás sincs abban, ahogy látja a helyzetet.
- Ő egy menedzser. Nem az a dolga, hogy emberséges legyen, hanem hogy virágozzon a karrierem. - Sóhajtja, mert úgy látszik, Sebastiannak ez nem egyértelmű. Aztán jön a szöveg arról, hogy ha megint elkeseredik, akkor törjön bútorokat, mert nem árt neki, meg persze megbeszélheti Sebastiannal. Aha, persze, olyan személynek tűnik, aki bármikor szaladna hozzá egy csajos beszélgetés miatt. Inkább nem válaszol erre semmit, az arca épp elég beszédes, ahogy hülyének nézi Bambit. Talán valami kevésbé értelmes állatról kellett volna elneveznie, mert úgy látszik, ez már magasztolás neki. Éppen azon gondolkozik, mivé fokozhatná le, amikor újra megszólal.
- Ebbe belepakolhatod a könyveket onnan. - Mutat a könyvespolcra, ami eléggé meg van tömve, de az irodalmi részleg arra a részre szorult a házban, muszáj volt beférnie. A konyhából majd később pakol ki, most csak azokat a cuccokat pakolja el, amit nem használ majd abban a pár napban, amíg még itt kell maradnia.
Éppen a képeit szedi le a falakról, elég magas ahhoz, hogy elérje mindenféle szék nélkül. Aztán fáradtan sóhajt, amikor meghallja a csengőt és a dörömbölést.
- Nem fog elmenni, amíg be nem jut. - Közli egyszerűen, majd az ajtóhoz lép, kinyitja és a férfi otthonosan lép el mellette, csak egy gyors pillantást vet rá, nem úgy néz ki, mint akit annyira érdekelné Allegra. Ha már ajtót nyitott, nincs olyan nagy baj.
- Tudtad, hogy sem a mobilod, sem a vezetékes telefonod nem lehet elérni és nem válaszolsz az e-mailekre, édesszívem, hányszor mondtam má... - Ekkor megállt, megpillantotta Sebastiant. - Óó hellóóó... - Húzódott tenyérbemászó mosolyra az ajkai, egyik kezét zsebre rakta, másikkal az ajtó felé intett. - Azt hiszem, tudod, merre van az ajtó. Nyomj egy belépőt inverzben, elmarad a ma esti móka. - Nyájasan mosolyog, miközben Sebastiant méregeti kissé.
- Nem megy sehova. - Mondja Allegra némileg belefáradva. - Nem egyéjszakás. - Magyarázza kissé oldalra döntve a fejét, majd összefova karjait maga előtt. Ez hiányzott már csak neki, hogy Sebastian megismerje Briant. Így végleg bele fog bonyolodni a dolgaiba.

- Csak Brian előtt. - Azért megemlíti ezt az apróságot, mielőtt Bambi véletlen nagyon elbízná magát. Nagyon nem lenne jó, igaz?
- Ugyan, Bambi, ő másodállásban tőzsdecápa. Különválasztja a magánéletét és a munkát, én a munkája vagyok. Bár egy igazi seggfej, ő a legjobb seggfej a karrierem szempontjából. - Mondja teljes meggyőződéssel. Nem mintha őt annyira zavarná a stílusa, vagy hogy mit tesz vele. Egyedül azért gyűlöli ilyen hevesen, mert tud róla mindent. Amikor idekerült, amikor végleg elkeseredett és amikor először találkoztak, elmondott neki mindent, bár elég nagy hülyeség volt tőle. Meg is bánta, de a múltja nyitott könyv volt a férfi számára. És ezzel együtt hatalmas zsarolóeszköze is volt.
Amikor Bambi annyit kérdez, hogy ez a menedzsere-e, ő csak bólint egyet és már nyitja is az ajtót. Ahogy sejtette, Brian egyből előadja magát és próbálja kitessékelni Sebastiant.
- Nem? - Kérdez vissze egyik szemöldökét felvonva, Allegrára pillantva, majd hallgatja Sebastian bemutatkozását, tenyérbemászóan. - Örvendek Sebastian, ezek szerint heti bérletet kaptál, ha? - Továbbra is tenyérbemászóan vigyorog, idegesítően magabiztos és könnyed a férfi. Allegrának pedig elege van abból, hogy Sebastianon élezi a nyelvét, lazán a falnak dönti vállát.
- Gondolom azért jöttél, hogy leellenőrizz. Megvagyok. Most mehetsz. - Itt az ideje, hogy ő tessékelje ki a férfit, de ő csak nevet azon, amit Allegra mond. Idegesíti őt, Brian mennyire könnyedén és őszintén tudja kinevetni az olyan próbálkozásait, amikor parancsolni akar neki.
- Igazán morci vagy, cicám, mi ez a nagy dobozolás? Költözöl és meg sem beszéled velem? - Kérdezte mosolyogva, Allegra pedig késztetést érez, hogy letörölje azt a mosolyt az arcáról, mint mindig. De csak sóhajt egyet, a táskájából előtúrja a cigis dobozát.
- Majd megadom az új címem, de amúgy nem tartozik rád. - Mondja csendesen, érzéketlenül, miközben elővesz egy szál cigit, és éppen gyújtaná meg, amikor Brian odalép hozzá, kiveszi a szájából a szálat, félbetöri. Jéghideg, velőig hatoló pillantással néz a férfire, de az egyszerűen lepattan róla.
- Mondtam már, hogy előttem ne dohányozz, nem tesz jót a bőrödnek. - Mondta Brian elvigyorodva, miközben egyik kezével megfogta Allegra arcát, kissé jobbra, majd balra fordította, úgy mérte végig. Mintha azt ellenőrinzé, tökéletes-e még. Allegra pedig felemelte a kezeit, legszívesebben ellökte volna a férfit, vagy lekevert volna neki egy nagy pofont. Tüzes tekintettel bámulta, de végül csak leengedte a karjait, el kellett tűrnie, nem volt más lehetősége. Brian a főnöke és tulajdonképpen azt csinál vele, amit akar.
A férfi közelebb hajolt hozzá, hogy suttoghasson neki.
- Azt hiszed, a jelenléte felhatalmaz a lázadásra? Hogy nem merem majd megtorolni? Mikor lettél ilyen naiv, édesem? - Mosolyodott el szélesen, elégedetten, majd elengedte Allegrát. - Holnap találkozunk, drágám. - Mondta hangosabban, az ajtóból még dobott egy puszit és visszakacsintott a lányra.