Miután felhívott Elee eltelt pár nap, eljött a hétvége, szóval az sms-e alapján kinéztünk egy helyet délutánra és a megbeszélt időpontra oda is megyek. Egy lazább farmert és egy sima fehér pólót vettem fel, ha esetleg nagyon szét lennék lőve Elee által, akkor ne sajnáljam a ruhát. Mert elvileg kapunk a ruha felé ilyen védőruhát, de hát nálunk sosem lehet tudni.
Szóval ott várok a bejáratnál, kicsit előbb odaértem, várom Eleet és a fiúját. Azaz ... a srácot aki lehet a fiúja lesz. Ilyesmi.
Amikor látom jönni azonban egyedül van, de ez nem jelent semmit, szóval köszönök, ha hagyja adok az arcára egy puszit.
-Szia drágám, a titokzatos udvarló? Vagy kettecskén leszünk? - Mosolygok rá, örülök hogy látom. Minden program áldás nekem mostanság, mert ahogy telik az idő, hogy Henry nem hív egyre feszültebb leszek, sajnos. De igyekszem titkolni.

//Bocs, ma lassabb leszek...//

Hát Elee nem aprózza, szexi kis belépőt produkál, nagyon csípem. Asszem a vigyoromon is látszik hogy mögé felülnék egy körre.
-Ugyan, hülyültünk volna, a nevetés feloldotta volna a hangulatot és vígan lelőttük volna egymást! De remélem nem rajtam vezeted le a feszkót, meg a fenekemen... - Vigyorgok, de komolyan gondolom.
-De a randi óta nem is találkoztatok akkor? - Kérdezem, mert nekem kicsit fura a dolog meg nem tiszta.
-Ugyan, ráérünk, nyugodtan. - Legyintek, szívja csak el, engem aztán nem zavar.
Közben megcsodálom a motorját, csípem a motorokat. De hát nekem nem lett volna praktikus, ezt beláttam hamar, hiába szeretettem volna én is megtanulni. Azóta meg... hát szerintem ez már megmarad másoknak.
-Szép kis drágaság, nem csoda ha imádod! - Nevetek, utalok a motorra, persze.

//De kis szexi lett valaki //

-Jó ez igaz, de hát max az első fél óra nem? Kibírtuk volna. - Mosolygok, hogy hát csak nem lett volna gáz. Ha mégis találkozunk egyszer hárman, akkor se legyen benne félsz. Vagy ha kettesben lesz a sráccal. Persze én könnyen beszélek, Aubreyval soso rendbe jöttem.
-Nem? - Na ez meglep. Akkor én vagyok ilyen hogy telefonon zaklatom a másikat? Szegény Aubrey... De mondjuk asszem bevált, szóval nem vagyok reménytelen talán. - Tudod, én is összevesztem az egyik lánnyal, komolyabban szerette volna az egészet asszem. Hát... én nem. Azaz szerintem ő sem gondolta komolyan, egyszer randiztunk csak. Egy randi meg... az nem sok. Szerintem... pedig édes a lány de...na mindegy. De én felhívtam, hát mi is csúnyán váltunk el, veszekedtünk egy sort, de kibékültünk, azt hiszem. Szóval.. lehet fel kéne hívnod. Nálam bevált. - Vonok vállat.
-Nincs mit drágáim! - Vigyorgok, a motornak lelke van, mi? Én is imádom a kocsim, de talán nem ennyire. - Naná, imádok motorozni! - Vigyorgok, hát ilyen ajánlatot vétek lenne kihagyni! Talán nem veszi el az eszem annyira mint egy szőke csajszinak de attól még élvezném nagyon!

-Ezt arra is értettem, ha te látod, ne feszengj. - Mosolygok rá, engem is csak azért érdekelne a srác, mert Elee esete, meg neki fontos a srác, így gondolom jó fej. Szóval csak ellennénk, ilyentől nem tartok hogy nem.
-Hááát... - látszik átgondolom, de az nem olyan mintha szóban beszélgetsz. Talán ezért is fejtem ki én hogy jártam, mit csináltam.
Látom hogy kiforgatja a szavaim, én a szemem forgatom, de mosolygok.
-Nem ezt mondtam. Hanem ahelyett hogy eszed a kefét, járj a végére. Hogy akkor mi is van. - Mosolygok. Én erre utaltam, nekem már könnyebb. Legalább Aubreyval jobb a helyzetem. Persze Henry... ahh, nem is akarok agyalni.
-Hát ilyen kegyetlen lennél? A markolni való fenekem csak céltáblának használnád? Mikor azt simogatni kell? - Nyomom a Bambi szemeket meg a remegő szájat, de hamar elterül a kaján vigyor a képemen. Ahhh, Elee mellett nehéz nem vigyorogni!
Ha elszívta a cigit mondom neki menjünk is be, veszek jegyet és kapunk puskát, lőszert, ruhát, megmutatják hogy lőjünk (már én sem emlékszem pontosan hogy kell, rám fér az ismétlés). Védőszemüveget is kapunk, fel is teszem és vagánykodom vele.
-Most mond hogy nekem nem áll jól bármilyen szemüveg! - Vigyorgok Eleere, közben magamra kapom a ruhát is.
-Milyen színt kérsz lőni? Van kék, zöld, piros, sárga... - kérdezem, nekem mindegy, vegyesen is tehetjük, ha papagájt akarunk játszani. Mert hogy kiszínezzük egymást az is tuti.
-Mennyire féljek, használtál már ilyet? - Rázom meg a puskát. Lehet egy rejtett G.I. Jane, azt nekem kéne Rambonak lennem de őőő... szóval nem vagyok. A séró okés, de a többi...

-Nem azt mondtam könnyű, csak fel kell dolgozni. - Legalábbis anélkül valóban feszült marad a helyzet, nekem sem volt gyerekjáték a tegnapi.
Egyetértünk, hogy az sms nem beszélgetés, aztán próbálom kifejteni hogyan is gondoltam én azt amit mondtam.
-Nem, inkább azt mondtam volna, hogy te azt hiszed így gondolkodom rólad? - Döntöm félre a fejem, mert amit ő vázolt, én olyat sosem mondanék rá. - Azért mert nem akarsz komoly kapcsolatot? Akkor én is csak egy érzéketlen nőbolond vagyok. A kérdés ott van, ha tudta hogy ilyen vagy akkor miért hiszed hogy ezt gondolja rólad. Ha meg te hiszed ezt kincsem, akkor veled a baj, mert nem vagy az. Ha csak arra lennél jó, én sem lennék itt. Elvégre mi nem szeretkezünk hiába találkozunk, sőt, alszunk együtt. - Mondom komolyabban, mert rossz nézni ahogy korholja magát. Jó, én teljesen megértem őt, Aubrey miatt én is magam alatt voltam, hogy meg kéne próbálnom, miért ne, ha szeretné de... szerintem hamar csalódott volna, hogy ő nem erre fizetett be és simán otthagyott volna pár hét múlva, mikor én már kezdtem volna beleszokni és élvezni is esetleg. Nem merem és nem is akarom vállalni, de ha ettől szemét alak leszek, hát... úgy is megkapom folyton azoktól akik tényleg ismernek, szóval... ki tudja. Ahh, lehet tényleg elcseszett vagyok, de Elee nagyon nem az!
Inkább próbálom feldobni és mosolyt csalni az arcára, megnevettetni, imádom mikor nevet.
-Héj! - Nevetek, hogy kapok egy seggre pacsit, de a héj annak szól, hogy nem fogja érdekelni, hogy nem bántjuk Seby fenekét.
Túlesünk a szükséges körökön, viccelődünk a szemüveggel.
-Jaj ne már, simán nekem esnél, mert beindít! Vagy mert akkor le kéne vennem? - Harapok az ajkamba és nézem az eget, majd nevetek.
-Ó, tudod hogy a szivárvány színeiben úszni kiváltság! - Adom elő lágy hangon, majd röhögök. A beöltözős kép még mindig a telefonomon van.
-Tényleg? Vidámparkban sem lőttél még plüssért? - Jaj én mennyit, jó muri volt. - Hmm várj... - Megyek oda, lehet ezen állítani, pont azért hogy rendesen simuljon szóval babrálok kicsit az oldalán, hogy picit lazább legyen. - Tudod ezt inkább fiúk játsszák, a szép domborodó felületekre nem gondolnak... - Vigyorgok közben, de ha minden igaz talán kevésbé szoros. - Jobb, édes? - Nézek rá ha végeztem, rossz lenne ha egész végig feszengene.

Megnyugtat, hogy rólam nem feltételezett ilyesmit, de valóban nem is gondolom így.
-Na igen. Szerintem ismerjétek meg egymást jobban. Ha még akkor is jó vele lenni, meg ilyesmi, akkor lehet működne a dolog. Ha sokat gondolsz rá. A szex gondolom megvolt, ha jó volt, akkor az később is jó lesz. Jah mert azt talán mellőzni kéne. Akkor a srác nem gondolja hogy hülyíted. Barátokból még mindig lehettek egy pár. Szerintem az a baj, hogy nem is ismeritek egymást, persze hogy tanácstalan vagy. - Én megértem, legalábbis úgy gondolom megértem. Hitegetni nem akar, de valahogy meg kéne ismernie a srácot, hogy tudja, működne e egyáltalán. Szerintem a srác is belemenne. Bár lehet neki ezt nem kéne tudnia, mert reménykedni fog. Na mindegy, Elee okos, kisakkozza hogy lenne jó.
-Nem szeretek más lenni... - Motyogom, de igazából igaz. Én tök hétköznapi szeretnék lenni, fájóan unalmas, mert akkor nincsenek ilyen gondjaim. Max annyi hogy késett a csekk egy napot.
-Szerintem nem vagyunk mások, csak hasonlóak vagyunk, ennyi. - Mondom sóhajtva, vállat vonva. Nekem sok lány ismerősöm van, bár barátom egy se. Josh az első aki elérte a féléves határt és még mindig rendszeresen látom. Fura is.
De inkább vidítani próbálom, bár tudott, hogy béna vagyok ebben is mint oly sok másban, de már értem el sikereket, szóval nem vagyok reménytelen. Mondjuk a seggem nem fogom félteni, szerintem nem azt célozza majd, bár ki tudja.
Nevet, hogy miért is esne nekem, már ha nekem esne, nevetek vele.
Aztán tovább nevetek, hogy marad a papagáj csinálásnál, mindenféle lőszerből vesz, követem a példáját.
-Ó, pedig az is buli! - Én szeretek lövöldözni, bár az íjakat jobb szeretem mint a puskát, de jó lesz ez.
Gyorsban megigazítom a ruhát, eléggé nehézkesen, de kicsit meglazul és meglazítom neki, szóval már kényelmesebb lesz remélhetőleg a ruha.
-Naná! - Vigyorgok és invitálom a pálya fele. Itt még én sem voltam, vannak még egy ketten, ők csapattal jöttek, de lassan mennek majd el, ahogy elnézem, mert nagyon színesek. - Akkor váljunk szét és vadásszunk egymásra? Javaslom előtte lőj párat gyakorlásnak! - Az sosem árt.
Közben meglátok egy fát, elvégre ez egy udvar, de... hát micsoda kínzás ez!
-De most néz meg! A szalmabála meg a többi tök rendben van, de egy fa? Ilyen festékes vizet kap, meg folyton szétlövik, ez tökre növénykínzás... mert a növények is éreznek, ezt bizonyítja egy csomó tanulmány! Ha megbíznak valakiben attól sem ijednek meg ha tűzzel mész közel a leveléhez, de ha idegen vagy mérhető a feszültség a növényben. Meg a zenére is reagálnak, van alapja a növények védelmének. Hah... szegény fa. - Megyek oda és megsimogatom a törzsét, nem adok neki pár évnél többet és kirohad. Pedig a levegőszennyezés, minden. Védeni kéne a fákat!!!
-Bocs, de... nehéz elsiklani ilyenek felett... - Sóhajtom, érzékeny napom van, talán mert ez a sok félresikerült randi meg Henry... áh, magamra veszem a világ gondját, de miért is?

-Nem? - Pislogok párat én szoktam tudni a csajok vezetéknevét. Bár talán mindenkiét én sem tudom, hm. - Hát... nem jött szóba biztos. De látod, nem árt az a kis ismerkedés, noha a vezetékneve csak egy dolog. Hacsak nem valami híres ember fia, sokat nem mond. Hacsak nem tartod számon az Interpool meg az FBI körözési listáit, ugyebár. - Mosolygok és megsimogatom a hátát, hát nem a világ vége hogy nem tudja.
Nevetek, hogy már nyuszi is vagyok, vagyok én lassan már minden, de nem bánom. Hamar felvidított, ő sokkal ügyesebb mint én, van mit tanulnom. De mosolygok rá hogy megsimogat, na jó, engem nagyon könnyen meg tud vigasztalni. Én miért nem tudom őt ilyen jól?
-Persze. - De valóban értem, csak általában mindig kilógok mindenhonnan, az a fura, hogy most nem teszem. Hogy vele tényleg más, de jó értelemben más és talán ő is erre utalt. Legalábbis remélem nem bánja, hogy mi kicsit... mások vagyunk.

-Áh az más, ha tutira mentél az más! - Nevetek, hősies apukája van, mindent a kislányáért. Mondjuk mondta is hogy ilyen, hogy kissé elkényeztette, de ez szerintem nem rossz dolog. Ha lesz egyszer gyerekem, főleg kislány, szerintem én is elkényeztetem. Ú... szerintem én tipikusan a túlaggódó apuka leszek akitől félnek a fiúk majd. Hahahah és még a trükkjeiket is ismerni fogom a kis pernahajdereknek mert nincs új a nap alatt! Elvégre én is az voltam, vagyok.
-Nem tom, elbújunk, várunk hogy jöjjenek és lelőjük őket! Bár ha nem jön senki ritka unalmas egy óránk lesz! - Nevetek, jobb ha egymást kergetjük, az a tuti.
-Jól van lássuk mit is, mit is... - Nézelődöm neki célpont után, de meglátom szegény gyámoltalan fát, ó hát szegény pára, rögtön ki is fakadok hogy ez kínzás. Nem is a kacajra eszmélek fel először, hanem a derekam ért enyhe nyomásra. Lenézek szép kék lettem.
-A fenekem céloztad mi? Kicsit lejjebb, jó lesz az! De túl gyorsan kiderült hogy kék vérű vagyok, hah! - Sóhajtom, elkezdek felé sétálni felügyelet nélkül hagyva az én gondolatban örökbe fogadott fámat, de annyira röhög ez a nő, kész. Csípőre tett kézzel hajolok közelebb, ejj de kis pimasz!
-Áhám! Szóval nem érezhetek együtt egy fával? Hmm? Inkább szentimentális, mint szürreális, hát mondtam hogy éreznek! - Próbálom komolyan előadni, de nagyon röhög, én is alig bírom.
-Te nagyon pimasz vagy! Ne nevess mert lefoglalom a csinos szád, hogy ne nevethess ki, meg ne tudj ilyeneket mondani teh! Még hogy szürreális! - Nevetek, de komolyan fenyegettem amúgy, vessen magára, el mégsem fenekelhetem! Feltolom én is a szemüvegem, hogy jobban lássam, most úgy sem lő meg, nincs nála a fegyver. De csúnyán kikacagott, hát brit tudósok bizonyították amit mondtam! És mint tudjuk a brit tudósok nem tévednek. Azaz van hogy igazuk van... na jó ezen is nevetnem kell.

-Majd kideríted suttyomban. Elkéred a személyijét neki is gáz-e a kép rajta, megnézed a postaládáján, már ha tudod hol lakik. Ilyenek... - Én már néztem meg így anno, mindenféle okokból. Legutóbb Aubrey-ét mikor hazakísértem, bár akkor csak úgy, reflexből.

-Hát.. jah. - Vigyorgok rá, elmondta summázva és kicsit darkosabb színben feltüntetve a szavaim, de végül arra jutok, jobb biztosra menni és egymást lőni.
-Hah... céltáblát nem kérsz rá aranyom? - Hüledezem vigyorogva, hogy nagyon pimasz, de ezért (is) imádom. Meg szerintem már csak azért is ő is a fenekemre fog menni, ha már belejött.
-Mert titkolni próbálnom burzsuj létem azért! - Nevetek, de van benne valami. Rémálmaim egyike hogy sznob legyek és lenéző.
-Nincs benned kellő empátia a növények iránt, fogadjunk szobanövényed is ha van, nem locsolod! - Hirtelen nem tudom van-e neki, pedig voltam nála. Mondjuk nem erre figyeltem. De közben persze igyekszem nem nevetni, mert szegény növények, de annyira pofátlan röhög, hogy kva nehéz.
-Na persze, hidd el tudom milyen az amikor kiröhögnek, te kis... - Bosszankodom tehetetlen, de nem csókolom meg mégsem, inkább csak megölelem és belemorgok a fülébe, meg kap egy cuppanósat az arcára. - ... imádni való. - Nevetek, persze hogy velem nevet, tudom hogy néha hülye vagyok, velem jár.
-Okés, csak vigyázz, kiérdemled a kacajodért hogy mosolygós fejet rajzoljak rád! - Vigyorgok, majd el is indulok jobbra, visszaveszem a szemüveget és keresek valami jó kis helyet beljebb, ahonnan jól rálátok majd de ő rám nem. Haha, mondjuk magasabban valahol.
Azért csinálok én is egy próbalövést. Hát a kiszemelt terület helyett a szélét érintem, de nem Kenyába lőttem, szóval van remény. Közben osonok is, találok egy jó lőrést, várom is hogy feltűnjön, amúgy is eltelt vagy hét-nyolc perc, hogy bolyongtunk. Aztán látok valami mozgást, mivel úgy saccolom már csak mi vagyunk hát célba veszem és lövök is. Hú, hát ez túl gyors volt, totál a feje felett megy el, tök messze csapódik be kevés zajjal. A szám elé tapasztom a kezem, hogy ilyen béna is csak én lehetek, aztán remélem odakapja a fejét és van kis időm, ha meg nem akkor azért lövök megint. Ha gyorsan kell lőnöm megint nem talál, bár már nem messze csapódik be a piros festék, ám ha van időm, akkor célba veszem a mellkasát és mellen is lövöm. (A smile fél szeme kész lesz ez esetben muhaha.)
Na de így is úgy is nevetek, ha eltalálom azért ha nem azért és próbálok pozíciót váltani, hogy újra meglőhessem.

Kínos vigyorral nézek rá, majd nevetek, igen, igen, tapasztalatból beszélek hoppácska, hát megesik (hogy a kígyó elesik ahaha)

-Csak a felét, jaaaaj, ugyan mááá'! - Nevetek, hát lövöldöznék én is, nem csak ő, ki nem maradnék a buliból.
Szerencsére én a 10 pontba nem gondolok bele, de addig jó nekem, különben lenne bennem félsz, főleg hogy le is nyuszizott, nyugodt szívvel vállalom be hogy félteném a seggem.
-Na hát igen, tudom én. - Mosolygok még szélesen, mert nevetgélünk össze-vissza. Bár talán nem is a következmény, mint inkább az előzmények a nehezen elviselhetők, gondolok itt a szüleimre, de ezt nem hozom szóba. Amúgy nem szégyellem, inkább csak nem szeretem ha beskatulyáznak valamilyennek amilyen nem akarok vagy szeretek lenni.
-Annak is kell víz, macerásabb mint hinnéd! Nem csoda ha szúrós veled, ha nem szeretgeted!- Blöffölök, nem tudom macerás-e egy kaktusz, sosem volt nekünk. De persze nevetek, vajon hogy szeretgetsz egy kaktuszt? Énekelsz neki?
-Hmmm, próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes mucikám! - Röhögök, megnézem hogy lilává varázsolja a fenekem. Bár kinézem belőle az az igazság, tisztára jó Tomb Raider lenne én mondom.
Elkommandózunk, de nem vesz észre, el is találom, de milyen feje volt mááár! Röhögök, már csak ezért sem lennék jó kommandós, nem bírok csendben maradni. De az a fej!
Aztán várok egy kicsit, de lehet elment, hát átsettenkedem egy autóroncs mögé, de még mielőtt átérnék eltalálja az alhasam, el is kerekedik a szemem.
-Inkább a fenekem, jó? - Nyögöm, mert ez közel volt és tudjátok mit? A fenekem ritka jó célpont, jobb mint az elől levő párja! De persze nevetek, tudom hogy nem direkt volt, hát gondolom hogy nem akarja elvenni tőlem a kis Alice-t, aki még meg sem fogant, nem hogy megszületett. Közben persze már guggolok a jó kis fedezékem mögött, legalább az üveg mögül büntetlen leskelődhetem egy sort, mielőtt tovább vetődnék valamerre. De mivel a kocsinál van Elee is, ezt tudom, kérdés, ki lövi le előbb a másikat. Mert ha kinézek balra és a hátamnál néz ki ő is olyan szép seggest kapok. Bár így én is adhatok, ahaha, szóval szerencsét próbálok és kilesek a hátuljánál, vajon ő is felém néz ki és akkor szembe találkozunk, esetleg látom a csinos fenekét, vagy mindjárt kapok egy szép foltot a hátsómra is. Ha nem látom, akkor az autó alá is benézek, na de az már pucsítás kérem alássan, próbálok csínján előre dőlni, hogy infót gyűjtsek.

-Ez sport kérlek! Sportot kell űzni mások megheccelésével. Gonosz manónak lenni tök nehéz! Főleg mert azt hinnék a másik lőtte le pedig nem is, tiszta vicces! És mire rájönnek hogy nem is ők lőtték le egymást mi elpárolgunk és ráfogjuk a szellemekre. Hahaha! - Ragozom, persze nem vagyok ennyire gonosz, bár... lehet vicces lenne!
-Á szóval hagy bugyogjon drága kisasszony, alá szolgája, akkor hagyom fagyosan csordogálni, felszegett fejjel, ahogy illő az én koromban. - Mondom hülye hanghordozással, de csak viccelődöm. Különben is nem jeges a vérem, főleg akkor nem ha Elee a közelben van, akkor pezseg forrón, nincs itt jégkorszak.
-Amúgy az nem sok egy kaktusznak? - Kivételesen komolyan kérdezem, mert én úgy tudom ritkábban is elég. A szobanövények is elvannak heti egy locsolással, pedig azok nem sivataghoz szokottak.
-Ó hát hajrá! - Vigyorgok rá, szeretem az elszánt amazonokat. Vadásszon csak le, ígéretesnek tűnik a buli!
Eltaláljuk egymást aztán, hát igen igen, a nő felsőtest érzékenyebb mint a férfi, de hát az a legkönnyebb célpont, a törzs, szóval... de Elee is szerintem arra célzott nálam, örülök hogy nem csusszant lejjebb a keze. Aztán bujkálunk a kocsi roncsa mögött, mellett.
Kinézek oldalt, de nincs ott. Aztán belesek az autó alá, de nem látom a lábát. Pedig mintha erre jött volna... de akkor nem? Épp mennék tovább mikor nyögök egyet, mert... ez durvább mint mikor az ember fenekére csapnak.
-Te kis... meg akarsz rontani! Este csókolgathatod, én mondom! Gyógypuszit minden találatért! - Hőbörgök, fájlalom a sejhajom kissé. És nem, nem vállalom be hogy elől eltaláljon de a fenekem összecsókolhatja, nem bánom, ahogy elnézem komolyan vette hogy kiszínezi a seggem. A környéke már így is színes. Hmm, de reszkess kicsi lány, befejezem a smilet! Vagy valami hasonló szép mintát kap. A másik irányba iszkolok mint ő kicsit messzebb, aztán elbújok egy farakás mögé. Csak a puska csövét dugom ki kicsit míg hasalok, várom az én kis menyasszonyom hogy kapjon egy sárga golyót, gondolom úgy is irigyli az én szép piros fenekem. Hmm... piros seggű pávián lettem, sárga kanárit varázsolok akkor belőle, csak merészkedjen elő az édes. Persze a mellkasa másik oldalát célzom ha látom, picassoskodom kicsit, kérdés eltalálom-e az én drágaságom.

-Ha állatról vagy ugyebáááár növényről van szó gonoszság, de az emberek ha tudják hova mennek, akkor nem az. És ne vonatkoztassunk el, angol vagyok, de nem elég úri, hogy igazából sportnak tekintsem a vadászatot. Igazából itt a sport a hasizom edzése. Mert tuti hogy röhögnénk a fejükön. Mert ez egy játékpálya, ez a lényege! - Már a lelőtt paintballos egyének fején röhögnénk, ugyebár. A gonoszságon vigyorgok. - A kis tapasztalt megszólalt! - Nem bírtam kihagyni.
-Ez a minimum, szégyen gyalázat lenne ha hagynád kárbacsordogálni, főleg mennyit szívod, csodálkozom, hogy nem estél még nekem. - Vigyorgok rá, majd nevetek.
-A túlélési ösztön! - Vigyorgok szélesen, a lényeg hogy jól ellebzselnek Eleenél a kaktuszok, több sem kell. Nálam is elvannak a műnövényeim. Néha megszeretgetem őket milyen ügyesek hogy alig porosodnak, szóval ők is jól vannak tartva.
Aztán már lövöldözünk, oda lyukadunk ki, hogy én újfent felszívódom előle és várom mi lesz. Mikor meglátom szaladni meglövöm, de kissé mellé megy hogy fut, a karját találom. Pedig igyekszem a mellényt lőni, hogy Elee ne legyen kék-zöld-lila-sárga kutyult tejbegríz színű, de most mellé ment.
De mivel felmászott magasra, óvatosabbnak kell lennem, le is bukom, nézem hol tudok elsunyulni. Ekkor rezdül meg a zsebem és a szívemhez kapok. Huhh... nem ijedtem meg ááá nem. Ki a fene hív ilyenkor?! Lehet Josh. De nem, Elee... Elee? Bizonytalanul felveszem, meghallgatom, nevetek egy sort, de mondom hogy benne vagyok. Leteszem és kilesek, aham, látom merre. Nosza neki, bevállalom hogy meglő, de legyen ügyes, mert csipkedem magam és hamar felkapaszkodok a falon felfutva mellé. Telibe is vigyorgom és leguggolok mellé. Ha eltalált akkor odahajolok és megjegyzem hogy kis orvlövész palánta, tuti lőtt már galambra és ejnye-bejnye. De persze csak hülyülök.
-Na mi a terv? Ha szétszakadnak magukra vessenek? A legjobb lenne hátulról eltalálni őket, akkor nehezebben mérnek be. - Sutyorgom neki vigyorogva, tudtam én hogy gonosz boszorka a másik, de hát én örömmel leszek szövetkező csirkefogó. És lám lám más osonnak is errefele.

-Ó a rejtélyes családi háttér mindig ütős kártya, belátom, a gimi és a modell szakma amúgy is kemény dolog! - Vigyorgok, igazából nem tudok sok mindent a családjáról, csak hogy az apja egyedül nevelte, elkényeztette. Azt se tudom konkrétan milyen társadalmi rétegbe lehetne Eleet sorolni, csak abból gondolom hogy jobb módú, hogy általánosan beszélt a kékvérűségről és hogy az apja partijain nagy a szigor. De mondjuk mivel nem szoktam ilyen jellegben kérdezgetni senkit, nem csoda hát ha nem tudom. A gimivel is csak általánosan utalok, mert vagy menő vagy nem és ez nyomot hagy a lelken. De szerintem Elee vagány kis csaj lehetett szóval max a barátnőivel veszekedhetett. Jah és a modell múlt ugye, azt ki sem kell fejteni.
-Látom, vonaglik az arcod és tuti nem a nevetés miatt, az snassz lenne! - Nevetek, viccelődöm csak.
Vadászunk is egymásra, közben szépen pingálgatva a másikat, de a hajszát követve Elee felhív, hogy rosszalkodhatnánk. Már nem úgy, ahaha, hanem hogy lövöldözzük le az érkező csapatot. Belemegyek, majd ott is termek mellette kidolgozni a haditervet.
-Csáó bella! - Vigyorgok és ledobom magam. - Alap, mi nem válunk szét. Benne hát! De fontos az időzítés! Úgy kell lőni hogy hihető legyen hogy egyást lövik. Különben rájönnek hogy mi is itt vagyunk és szétlőnek minket. - Nevetek kicsit halkan, mert hát ez is benne van a pakliban.
Jelzem is neki, hogy ott a farönköknél ahol voltam el tudunk bújni és tudunk majd lőni. Ez amolyan bújócska is lesz, nem szabad észrevenniük a többi csapatnak. Vicces lesz annyi szent.
Elég sokan vannak az érkezők, ráadásul ha jól sejtem ők az eltalálnak-kiestél fajtát játsszák. Hát besegítünk hogy pörgős legyen a játék.
Szóval ahogy Elee jobbnak látja oda hasalunk el (itt vagy lenn a rönköknél) és úgy veszem célba vele az egyik delikvenst, aki két másikkal együtt érkezik az autóroncshoz hogy fedezzék egymást.

Ó ez a sokat sejtető sejtelmes mosoly. Vigyorgok is, hmmm, vigyáznom kéne ezzel a hölgyeménnyel, még a végén kiderül alattomosan az ujja köré csavar és eldob mint valami használt papír zsebkendőt? Ahhaha, csak nem, nem gondolnám hogy ilyen lenne, így nem is tartok ilyesmitől.
Nevetek, hogy nem a nevetés elnyomásától grimaszol, jól elvagyunk. Főleg hogy kitaláljuk, hogy legyünk gonosz vadászok és lőjünk boldog-boldogtalant aki bemerészkedik a területünkre.
Lehet hogy tudják hogy benn vagyunk a pályán, de azt szerintem nem gondolnák, hogy meg is lőjük őket.
-Hamar belejössz, ideiglenes állapotot írtál le. - Kacsintok rá, hogy még lövünk párat és simán leköröz.
De nem laca-facázunk, leszedjük a kis hármast seperc, majd bólogatok Eleenek, hogy jó ötlet. Hátrébb is megyünk, óvatosan araszolva. Kiszúrjuk, hogy a másik irányból várja az egyik kisebb kupac emberke az ellenfeleit, mi meg mögöttük vagyunk. Mutatok az egyik szalmakupacra, osonjunk oda és mutatom hogy lője le az egyik pasit, de várjon. Én kicsit arrébb kúszok egy fal mögé, de jól látjuk egymást Eleevel. Aztán bólogatok hogy lőhet, el is találja, de még vannak hárman és azt sem tudják mi legyen, simán van lehetősége a barátnémnak leszedni még egyet. Én várok, hogy szedjék össze maguk és mikor céloznák Eleet akkor lövök. Ez így tök izgi, tisztára valami Bosszúállónak érzem magam, vagy a Die Hardból Bruce-nak. Csak nekem van egy csini társam is!