Nevetek. Na persze, hirtelen ötlet! amióta ismerem, mindig felhozza a témát. De nem bánom. Ez már úgy hozzánk tartozik, mint a röhögés.
- Tényleg, vannak rigolyáid? Észre se vettem...- mondom neki, csóválva a fejem. - Ha elveszel, nem csak próba akarok lenni, a házasságunk legyen végleges, úgyhogy ismerkedjünk csak még egy kicsit- kacsintok rá. Ha nő lenne, nem haboznék. Ha ilyen szórakoztató lenne a házasság is, nem félnék igába hajtani a fejem. Sosem unatkoznék. Mindig fülig érne a szám. Vajon ugyanezt tudom én is nyújtani? Bakker, milyen kár, hogy fiú!
Aspirin helyett a saját gyógyszerét fogja bevenni. Nos, ezzel nincs gond. Sőt. Úgy érzem, még a fejfájásban is társra találtam, ráadásul nem is titkolja, nem akarja megjátszani, hogy különb, mint én. Rendes. Őszinte.
Kicsivel később a konyhában találkozunk újra: Már majdnem kész reggelivel vár, nekem csak apró mozzanatok maradnak belőle, de együtt ülünk le, és ez olyan családias; azt a hangulatot idézi vissza, amikor még nekem is volt kivel ennem. Többnyire egyedül vagyok, mióta a nagyiék ... szóval amióta... Belém mar időnként a nagyi hiánya. Nagyapám halálát már megemésztettem, de a nagyié... Nos, nem kéne erre gondolnom. Még elsírom magam, mint egy kisgyerek.
Sebastian is gondoskodik a jókedvemről; váratlanul ér a kijelentése a tegnap éjszakáról. De aztán adom alá a lovat, kíváncsi vagyok, meddig fajul a dolog. Rázkódik a vállam, úgy nevetek, és azon igyekszem, ne nyeljem félre a falatot, amikor rákontráz arra, amit mondtam neki.
- Nézd csak meg! Még most is teljesen selymes! Szerinted meddig maradhat így? Azt mondtad, viszketni fogok, mint egy bolhás kutya, de mintha elfelejtettek volna nőni a szőreim!- mondom nevetve, és végigsimítok a kezeimen. Tényleg nincs nyoma "tüskéknek".
Nevetünk. Nem téma, hogy tegnap nem voltam Johanna. Arra emlékeznék. Talán. villámgyorsan pörgetem le az emlékeim. Egész összeszedettnek tűnik, nincsenek benne hézagok. Csak a lefekvés körüli események homályosak, de azokat is ki lehet következtetni. Ha már lúd, legyen kövér, én is ugratom egy kicsit.
- Csak a végére? Szégyellem magam és bocsánat, legközelebb, ígérem, figyelmesebb leszek!- Ó, micsoda szellemes választ adott, és még csak meg sem rezdült az arca! Esküszöm, elviszem pókerezni!
Nevetgélünk és eszegetünk, egyenlőre abbahagyva egymás ugratását. A téma, amivel előhozakodik, legalábbis számomra nem vicces. Elenoreról van szó, arról a lányról, aki úgy izgatja a fantáziámat. Nyelek egyet, mielőtt válaszolnék.
- Igazság szerint még mindig hezitálok. Félek tudni, vajon álom volt-e az egész, vagy valóság. Ha valóság, Heilyvel kellene előbb beszélnem. Vele mindenképpen beszélnem kellene. Már az sem jó, hogy egy másik lány jár a fejemben...
Lehetséges, nagyon maradi vagyok. Egy kapcsolatban azonban számomra elengedhetetlen feltétel az őszinteség. Én nem akarok hazugságban élni. Nem akarom megjátszani magam, a színészet munka, és nem a magánéletembe való. Bár ami megfordult a fejemben, hogy nem a saját bőrömben találkozom újra Elenoreval, csak arra való, hogy kiderüljön, a külsőmnek szólt-e a figyelme. Tudni szeretném, az a bizsergés akkor is működik-e, ha például szakadt ruhában vagyok vagy öregebbnek mutatom magam a valóságosnál. Ha ugyanúgy megérint, ha ugyanúgy érzem azt a furcsa, megmagyarázhatatlan kötődést... Megint sok a ha. "Ha három lábam volna, valószínű, tudnék róla." Utána kell járni a dolognak, nincs mese. Tudnom kell. Lehet, hogy hülye vagyok, hogy eddig is hezitáltam! Már majdnem egy hét eltelt...

-Pffff... egy csomó... meg elég gázos vagyok, majd rájössz! - Kacagok, de amúgy komolyan gondolom, hiába ütöm el poénnal. Oka van hogy nincs egy állandó kapcsolatom sem, csak Henry, és biztos bennem a hiba. Bár Henryvel sem mentek fényesen a dolgok... vele is elrontottam... még vele is. Aztán akaratlan kiül az arcomra a jaj, ne már, izé véglegességről beszélni, a házasság nekem amúgy is csak mint vicc merülhet fel.
-De szigorú vagy! - Mondom elképedve, de mosolyogva, majd röhögök.
Fogalmam sincs miken gondolkodik, de valószínű ő sem tudja hogy engem is sok minden emészt. Hasonlítunk, érezzük, talán azért is jövünk ki ennyire jól, ennyire természetesen.
A hülyülés például alap, imádom hogy mindenből lehet vele viccet koholni.
-Azért várj pár napot Joshi fiú és meglátjuk akkor sem serceg e a harisnya amit felhúzol csajként... - Vigyorgok rá.
-Csak több síkosító kell, nem a te hibád, kicsit félős vagyok az ágyban... - Húzom össze magam és pislogok, mint egy elanyátlanodott kölyökkutya. Aztán csak némán rázkódom a röhögéstől, pffff én és a félősség... lettem már lepajzánozva, meg perverzezve, még ha utóbbi nem is igaz, csak szeretem a test nyújtotta gyönyöröket.
Eszünk, de érdekel komolyan mik a tervei, nem is viccnek szántam. A látszat ellenére komoly is tudok lenni.
-Ennek ő is az oka. Komolyan, ő is kereshetne, ha annyira szeret. De a telefont sem veszi fel. És rohadtul ne hezitálj, elvégre mit veszthetsz? Semmit. Csak nyerhetsz ha igent mond és végre találsz egy normális barátnőt. - Hát burkoltan de közlöm, hogy szerintem a másik nem ez a kategória.
-Egyszer élsz, éljél! - Mosolygok és beleiszok a teámba.

- Ha gázos vagy, szedj rá valami bogyót. Espumisan, vagy mi a neve- értem szándékosan félre. Nekem nem tűnt még fel, hogy bármilyen gázos dolga lenne. Már első alkalommal említette, hogy nem szeret mosogatni, és talán a cuccait sem mindig rendesen teszi le... valami ilyesmi volt... , de könyörgöm, ki az, aki a nap huszonnégy órájában pedáns?
Nem érdekel a tökéletesség. Nem is hiszek benne. Abban hiszek, hogy két emberen múlik, egy kapcsolat meddig jut el, hova fejlődik, vagy hova süllyed. Sebastiannak könnyű szót érteni, simulékony, kedves, előzékeny, őszinte. Megvan benne minden tulajdonság, ami számomra fontos, mert én is ilyesmi vagyok. Az elvárásaim is hasonlóak. A házasságot is úgy képzelem, hogy megfontolt döntésen alapuljon, nem csak múló szeszélyből, és ha már szóba került, ki is fejezem ebbéli óhajomat. Még ha esély sincs rá, hogy ő legyen a társam.
- Jaj, most nem rólunk van szó, be ne csokizz itt nekem a nadrágodba. De a házasságról ez a véleményem. Te talán tényleg elvennél valakit hirtelen felindulásból, hogy aztán elváljatok néhány hét, hónap, év múlva? - nézek rá kérdőn. Ha így lenne, szerintem már többszörösen elvált férfi lenne. Nem hiába van egyedül. Talán tisztában van a korlátaival (túlságosan fel is fújja őket, szerintem), de az biztos, hogy nem nevezném felelőtlennek.
A reggelinek nem csak az illata isteni, az íze is remek, a gyomrom hálásan morog, ahogy emészteni kezd, és sajnálom a falatot, amit majdnem kiköpök, amikor előjön a tegnap este "eseményeivel". Aztán veszem a lapot, a labdát visszaütöm, sőt, inkább feldobom neki. Ismét nevetgélünk, humort csinálva mindenből.
- Nem gondolod, ebben a hőségben?- harisnya... Még mit nem! Nem is tiltakozom a női cuccok ellen. Ha kell, beöltözöm bármikor, most is van egy darab, amibe nőimitátorokat keresnek. Be kellene mennem Johannaként? Ezt még átgondolom. Nem mutatom meg magam akárkinek nőként.
Ám én sem hagyom nyugton, ugratom, hogy esetleg valami volt közöttünk, bár én ütöttem ki magam korábban, az fix.
- Ezért akartad rám tukmálni az este a vazelint? - Rémlik, hogy eszembe jutott a vicc is róla, de arra már nem emlékszem, hogyan. Talán most majd Sebastian felhomályosít.
Nekem nem tűnik félősnek. Még így sem, hogy kiskutyaszemekkel mered rám. Ez valódi komédia. Az az elképzelésem, hogy Sebastian nagyon is határozott az ágyban. de erre -érthető módon- nem fogok rákérdezni. Kiderülne, mennyire tudatlan vagyok gyakorlati szinten...
Aztán témát váltunk, a terveimről kérdez, és a lányról, akiről beszéltem neki, pedig alig ismerem. Sehogyse. Hogyan ismerhetnék valakit, akivel csak egyszer találkoztam (mégis, mintha ezer éve ismerném)...
- Nem tudhatom. Ellopták a telefonját. Az apja őrül meg. Elutazott külföldre- próbálom védeni még mindig Heilyt. Nem olyan lány, akinek ez lenne a hobbyja, fiúkat szívatni. Naiv vagyok, meglehet, de elhittem neki, amit mondott. Szóval kizárt, hogy ezzel szórakozna. Én is tisztességesebbnek tartanám, ha lezárnánk a kapcsolatunkat, mielőtt újba kezdenék. De ehhez meg kellene találnom. De hiába mentem el a házukhoz, hiába hagytam üzenetet... Mintha elnyelte volna a föld.
- Talán igazad van- mondom, és kissé lehajtom a fejem, hogy ne lássa, igazából szomorú vagyok, hogy így alakultak a dolgok. Egyszer élünk... Éppen ezért, nem mindegy, hogyan. Mindent több oldalról lehet megközelíteni. Szemléletváltás. Erre van szükségem, és akkor könnyebb lesz minden.
Én is beleiszom a teámba. Lopva Sebastianra nézek. Vajon azzal, hogy így gondolkodik, így él, boldogabb az élete? Bármennyire is mutatja magát bolondosnak, valahol ez csak álca. Hiszen velem van, nem egy lánnyal. Inkább neki is a csajok után kellene koslatnia, nem igaz? Egy biztos: nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nehéz megtalálni a boldogságot. Nehéz most szavakat találnom. Csendben eszegetek.

-Jah... folyton jól megfingatsz.. - Röhögök, de hülye... de ezért bírom.
A házasság téma "komolyra" fordul, szemet forgatok.
-Dehogy. Ha én elveszek egy nőt majd valószínű elfogad és már jó ideje ismerem. Kijövünk ágyban, anyagiakban... tudunk együtt élni, gyereket nevelni. Ennyi. De ahhoz kéne legalább egy komoly kapcsolat... - Szerintem ha valakivel sikerül kialakítani egyet, el is veszem. Nem bírom elképzelni. Nem megy. De a házasság maga sem vonz.
-Elég őrült vagy hozzá! - Kacagok, bóknak szántam. Elvégre simán leborotválta magát, és miért? Hogy lássa a meglepett fejem. De legalább a kaja ízlik neki, örülök hogy megtanultam főzni, jól esik "adni" valamit neki.
-Ó, emlékszel! - Röhögök fel, ezek szerint nem minden homály neki! - Igen igen, ott már csábítottalak elfele! - Kacagok. Fogalmam sincs hogy jött fel akkor is.
Veszi a poént, gondolom, hogy nem vagyok félős az ágyban, így nem is firtatom, inkább komolyabban kérdezem a dolgairól.
-Aham... csak tudja hogy érjen el nem? - Engem nem győzött meg. Basszus már járnak, akkor alap hogy ne csak a telefonszámát tudja... Én nem járok senkivel mégis elérem a csajaim, bármelyikük is érdekel. Sőt, ők is elérnek.
-Héj... hidd már el hogy jó csávó vagy! Basszus, elvennélek, kell több? - Kacagok, de próbálom önteni belé a lelket, tömöm dicsérettel, mint a libákat kenyérrel. Hízzon csak a mája, ráfér. Rossz nézni hogy tépelődik...
De hagyom enni, amúgy sem vagyok valami jó tanácsadó meg barát. Be kéne fognom még mielőtt ártok neki.

Felnevetek, amikor azt mondja, megfingatom. Hova jut egy egy elszólás? Nálunk kiszámíthatatlan.
Így járunk a házassággal kapcsolatban is. Bár humornak indult, ez valami másfelé kanyarodik. Talán nincs is Sebastian ínyére, mert forgatja a szemét. De aztán hajlandó komolyan válaszolni, és ezzel alátámasztja a róla alkotott elképzeléseimet.
- Hej, ez jól hangzik. De a sorrend, barátom... Jól értem: szex, pénz, gyerek... házasság? - Már nem csodálkozom, hogy képes volt hozzám cuccolni. Több gyertyát is éget egyszerre? Erre érti, hogy legalább egy komoly kapcsolat?
- Hány komolytalan kapcsolatod van egyszerre, Sebastian? - kérdezem tőle cinkosan. Nem valószínű, hogy ezt is másolni fogom, de azért érdekel, hogy csinálják mások.
Amikor már a tegnap éjjel (meg nem történt) eseményeit hozza fel, ismét a fülemig ér a szám, hiszen vicces, ahogy csőbe akar húzni. Nála sem lehet teljesen tiszta a kép, ha Johannával hozakodik elő, hiszen Johanna tegnap "aludt". De azért beszélgetünk róla egy kicsit, meg a vele kapcsolatos dolgokról. Eltűnődöm, hogy nem is olyan kellemetlen csupasz végtagokkal élni. Sebastian szerint azonban napokon belül nem szabad majd harisnyát húznom.
- Sosem tagadtam! De azért ne kürtöld ki. Valakinek meglepetés lesz... - Hát jah, őrült. Több szempontból is. Vele nevetek.
Az éjszakával én akarom ugratni, de úgy veszi a lapot, mintha természetes lenne, hogy mi egymásra vagyunk kattanva. Bizonyos szempontból így van, de ez a síkosító duma, hát...
- Tudod, barátom, úgy vagyok én ezzel, mint a házassággal. Nem ugrok fejest azonnal akármibe. De azért próbálkozzál nyugodtan, jól esik a májamnak...- nevetek. Szex és házasság... hányszor fogunk még beszélni róla, Istenem! Megunhatatlan és kimeríthetetlen téma, és mindig röhögés a vége. Ha egyszer megnősülök, nem merem majd tanúnak hívni, mert félő, hogy végignevetem az egész szertartást!
Kicsivel később Heilyről beszélünk. Úgy tűnik, ő mindenképpen módot találna rá, hogy keressen. Heily nem teszi. Lehetséges, ez a legtisztább és legegyszerűbb üzenet, még ha nem is tisztességes. Nem érzem annak. Annyit közölhetett volna velem, hogy nem érdeklem tovább. Picit talán elmerengek, szótlanná válok, és megint Sebastian az, aki kirángat a mélabúból.
- Tényleg, most hogy mondod! Szex már volt, a számlaszámod tudom,... a gyerek még hibádzik. Aztán házasodhatunk... - vigyorgok rá. Ennyi hülyeséget! Elnevetem magam. Heilyt meg el kell felejtenem. Ennyi.
Befejezzük az evést, és mindent a mosogatóba teszek, de nem hagyom ott, gyorsan el is lötybölök mindent. Az Aspirin hatott, a fejem nem fáj, jól vagyok. A hasam teli, elégedett vagyok. Jól érzem magam.
- Neked mik a terveid mára? - kérdezem a barátomat.

-Igen. Bár a házasság és a gyerek megcserélendő valószínű. Bár az csak egy papír, nekem nem fontos. De a szex alap, a pénz meg kell, nem akarom hogy a gyerekem ne kaphasson meg mindent, amire szüksége van. - Nekem logikus, kell a megfelelő anyagi háttér. Igazából komolyabb és megfontoltabb vagyok mint általában mutatom.
-Hmmm. Most? Öt... asszem. Bár ha Mona újra becsöppen az életembe akkor hat. - Vonok vállat, számomra ez nem újdonság, a lányok is tudják, hogy csak randizgatunk, szexelünk, jól érezzük magunkat. Amíg nem találnak valami rendes fiút, mint Josh.
Hülyülünk aztán, szerencsére. Johanna különösen szórakoztat, mert basszus... beöltözött nőnek!
-Na jó. Lakat a számon! - Kacsintok, nem, ilyenről nem pletykálkodom, nekem megcsinálta mert poén, én nem értem félre, de más félreérthetné. Henry is félreértené, ha majd megismeri Josht, elmeséljük, addig furán venné ki magát.
-Ó, komoly megfontolások, nem elég vonzó a fenekem? Fogadjunk szívesen rácsapnál! - Kacagok, csak ugratom. De tudja jól, ettől olyan jó az egész!
Vigyorgok, örülök hogy nem kenődött el teljesen mint a smink a csajokon az esőben.
-Örökbe fogadunk valami cuki kislányt, lesz két vagány faterja, simaliba! Már csak a gyémántgyűrű kell, nászút hawaii, minden megvan! - Kacagok.
Aztán mikor végzünk megint mosogat. Kész vagyok... Könyökölök az asztalon és gyönyörködöm az élő mosogatógép látványában.
-Nem tom még. - Nyújtózom mert jóllaktam. - Hazamegyek, fordítok, írok Öcsinek, hogy jó neked a jövőhét, meg írok Jodienak, hogy jövőhéten találkozzunk. Már jobban vagyok, dolgozom, ideje lenne felhívnom. Ígértem neki hogy beviszem a rádióba. - Magyarázom, semmi extra igazából. Ő tudom hogy csajozik, legalábbis remélem hogy csajozik.
-Na, rendbe szedem magam. Tudom hogy neked így is bejövök, de na. Nem akarom elhanyagolni magam, csak mert te bárhogy elfogadsz! - Kacagok, ugratom, majd elindulok a váltás cuccomért, meg borotválkozom gyorsan, felöltözöm, megfésülködök, fogat mosok, apróságok. A lényeg hogy menetkésszé avanzsálom magam.

Majdnem szokatlan, hogy komolyabb témát boncolgatunk, márpedig a házasság olyan. És a gyerek. És szóba kerül a nő...
- Öt... Hat?- kerekedik ki a szemem. Még a szívem ritmusa is kihagy egy pillanatra. Feltételeztem, hogy Sebastian könnyedebben veszi az életet, mint én, de ezt nem feltételeztem róla. - Hogyan...? -Meg sem tudom fogalmazni, mire vagyok igazán kíváncsi. Hogyan tudja ezt kézben tartani, irányítani... titkolni? Milyen lányok lehetnek? Hasonlítanak? Különbözőek? Egyikben sincs meg a lehetőség, hogy az egyetlenné váljon?
- És még énrám mondtad, hogy nagy kujon vagyok...- csóválom a fejem nevetve. Ennek alapján képzelem, miket feltételez rólam. Szent ég! Viszont már meg sem lepődöm, hogy rárepült Johannára.
Összenevetünk megint, mint akiknek közös titkai vannak, és ha úgy vesszük, vannak is. Semmit sem bánok, és ha valaki rákérdez, biztosan nem csinálok titkot belőle, de magamtól elmondani, hogy nőnek öltöztem egy srác miatt... ez azért furán hangzik, nem? Nem beszélve arról, hogy néhány nap után azt is felajánlottam neki, aludjon nálam. Józan paraszti ésszel az ember mire gondolna?
- Nincs a fenekeddel bajom- röhögök fel- És rácsapok, ha ide tolod!- Azt hittem, jobban már nem tudok nevetni, de Sebastian mindig kitalál valamit.
- Egy kislány...- mondom elgondolkodva. - Nekem nem lenne elég egy. Nagy családot szeretnék. És mindegy, fiúk vagy lányok, csak legyenek néhányan. Bár igaz, ami igaz, egy kislányt azért lehet szeretgetni. Neked például csodaszép gyerekeid lesznek majd, állítom!- Mosolyogva nézek rá. Komolyan gondolom. Sebastian férfi szemmel is kifejezetten jóképű. Fiatalos arca van, szép íve van a koponyájának, formás rajta... minden. Szép embernek nem lehet csúnya gyereke. Leragadok a gyerek témánál. Erről még úgysem beszélgettünk soha.
- Te nagy családot képzelsz magadnak? - kíváncsi vagyok a jövőképére. Most kén kanállal habzsolja az életet, de ő is csak meg akar állapodni egyszer!
Aztán, amikor befejezzük a reggelit, csodálkozva veszem észre, hogy semmi nem maradt a fejfájásomból. Elmosogatok, közben Sebastiannal arról beszélgetünk, kinek mi a terve mára.
- Jodie az egyik a ... hat közül? - nézek rá, bár igazából semmi közöm hozzá.
- Hát jah, nekem kócosan is tetszel!- kacsintok rá, aztán nevetünk megint.
Nem sokkal később eltűnik a fürdőszobában, én pedig ezalatt rendet teszek a konyhában: eltörölgetek és elpakolok. Aztán a hálószobában teszek rendet: eligazgatom a takarókat, párnákat, összeszedem a szétdobált ruhákat, stb. A nappaliban a kezembe akad a prospektus, amit hozott, éppen azt lapozom át, amikor hallom a fürdőszoba ajtaját. Félre teszem a papírost, az ráér később is. Felragadom a szennyesbe való ruhákat, és felállok, hogy helyet cseréljek Sebastiannal. De ha máris indulni szeretne, még nem állok neki tusolni, hajat mosni.
- Hm, hm... Így valóban egy kicsivel jobban nézel ki...- mondom neki, és a két ujjamat majdnem össze érintve mutatom neki, mennyire kicsire gondolok. Cinkosan mosolygok rá.

-Aha. - Mondom úgy hogy nekem természetes. Bár látom kivertem a jó fiú barátom biztosítékát. Lehet helyettem is gyónni fog a templomban. - Hogy hogy hogyan? Aki tetszik lány elhívom randira. Radizgatok, valakivel szeretkezem is. Van hogy csak áthívnak hogy szexeljünk egyet és megyünk is tovább. Attól függ. De valakit színházba viszek, valakit múzeumba, valakit korizni vagy ilyesmi. Attól függ. De tudják hogy nőző típus vagyok, addig vagyok jó míg egy olyan srácot nem találnak mint te! - Bökök a mellkasára vigyorogva.
-Igeeen, mert az vagy! - Kacagok, tudom hogy nem az, de jó vele poénkodni.
Nevetünk, szerencsére még sem ítél el hogy hát... mások az elveink kapcsolatok terén.
-Azt gondoltam, a csajoknak sem szokott! - Aztán hülyül, nem bírom kihagyni felállok és tolom felé a fenekem hogy nosza, markolja meg, tudom hogy erre vágyik a perverze.
-Tudom, nekem sem elég egy, legalább kettőt akarok, egy testvér kell. Én nagyon magányos lettem volna öcsi nélkül. - Mosolygok majd hallgatom, valahogy olyan típus is, akinek legalább három gyereke van. Aztán csak pislogok. - Nekem? Miből veszed? Gondolod a legszebb nőt fogom csak elvenni? - Kacagok, nem az jut eszembe én vagyok jóképű, hanem hogy a feleségem lesz gyönyörű. Az én szememben biztos gyönyörű lesz, ez tény. A gyerekek is.
-Nem is tudom... két gyerek az biztos kell. Meg egy anya melléjük. De mivel ott az öcsém, és gondolom neki is lesz családja és ők az én családom is lesznek, így nagy családom lesz, azt hiszem. - Mosolygok, végül is. - Meg ott lesz az anyósom meg az apósom. Jó lesz! - A saját szüleim... nem hiszem hogy jó nagyszülők lesznek, nem olyan... nagyszülősek...
-Aham. De vele csak randiztam egyet, nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon, de lehet az ágyban egymásra találunk majd egyszer. - Kuncogok. De érezheti kérdezhet, neki lassan bármihez köze van amihez akarja.
-Reméltem! - Nevetek, Josh-sal jó hülyülni. De csak rendbe szedem magam, ennyi kell.
-Áh, hogy te milyen vagy... de csak mert nem szagoltad az arcvizem, tuti nekem esnél, hogy szenvedélyesen megcsókolj! - Kacagok fel, hülye. Lassan valóban menni készülök, de azért annyira nem sietek, segítek neki pakolászni ha van még mit meg hagyja. Mert az hogy nem mosogatok el nem jelenti hogy mást sem csinálok meg.

Látom, csak nekem furcsa, hogy valakinek egyszerre ennyi barátnője lehet. Nekem végiggondolni is sok... Aztán, ahogy magyarázatba kezd, rájövök, ezek nem állandó kapcsolatok. Felületesnek tűnnek, olykor alkalminak, a csajok is tisztában vannak vele, miről van szó. Megkönnyebbülök? Egy kicsit igen. Bár "léha" a barátom, nem tisztességtelen.
- Tudod, meg is lepődtem, hogy velem alszol, nem valami bombázóval!- próbálom elhumorizálni a dolgot. Úgy látszik, a sok barátnő sem megoldás feltétlenül magány ellen. Aztán mégsem tudok nevetni, a dolog inkább szomorú, mint mulatságos.
- Akkor lényegében neked is rengeteg időd van...- ha ennyi csajjal ennyi programot be tud szervezni, időmilliomos, mint én.
- Nem hiszem, hogy én lennék a nők ideálja- rázom meg a fejem. Ha így lenne, már lenne (legalább) egy kapcsolatom. Ha ideális lennék, Heily sem tartaná magát távol tőlem. Nem. Nem gondolok többé Heilyre. Nyitni kell, változtatni.
Az orra alá dörgölöm, hogy kujonnak nevezett. Nézd, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Ő meg csak nevet.
Amikor a fenekét szóba hozza, veszem a lapot, és ő kihívóan tartja nekem oda, én meg játékosan rápaskolok. Hát azt gondolja, nem mertem megtenni? Röhögök magunkon. Két dilis egy pár. Jól egymásra találtunk, az már biztos.
Aztán a családról beszélünk, mert megemlíti, hogy akar egy kislányt. Aztán kiderül, nem csak egyet, hogy fontos neki a nagy család, és ez olyan... szimpatikus nekem. Biztos vagyok benne, hogy így lesz: nagy és szép családja lesz.
- Félre ne érts, de helyes pasas vagy. A genetikád is rendben van, te még ötven évesen is ugyanígy fogsz kinézni, maximum festetni kell már a hajad. De még az sem biztos. Abban is biztos vagyok, nem egy bányarémet fogsz nőül venni, mert te is szereted a szépet. Nem kell a legszebb. Szóval... adott, nem kell ehhez nagy logika.
Nevetgélve hallgatom, ahogy a jövőképét előadja. Mintha most jutnának eszébe a dolgok, és sosem gondolkodott volna még ezen. Ahhoz képest nagyon tetszetős. És családcentrikus, akárcsak én. Bár lehet, hogy én az anyósomékat nem költöztetném magamhoz...
A napi programról beszélünk, és szóba hoz egy lányt. Ő is egy a sok közül, bár még nem volt közöttük szex.
- Minden lányt ágyba viszel, akivel kapcsolatba kerülsz, függetlenül attól, mennyire tetszik? - kérdezem, furcsálkodva, mert erről a lányról is úgy nyilatkozik, nem értik meg egymást... Majd az ágyban...
Fura nekem, hogy ismerek valakit, aki ennyire szabadelvűen él. Ez annyira más világ, mint amiben én nevelkedtem! Furcsa, és izgalmas, bár szerintem veszélyes is. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is magamévá tudnám tenni ezt a szemléletet, de ha a barátomnak jó, hát nincs jogom pálcát törni felette.
Eljön annak az ideje is, hogy rendbe tegye magát, ahogy mondja, és megejtünk megint egy poént, de ezen már fel sem kell akadni. Hogy ebben mennyi a hülyeség és mennyire komoly, magam sem tudom. Örülök, hogy ismerem, hogy itt van, hogy ilyen kapcsolatban vagyunk.
Amikor felfrissítve magát, újra "találkozunk", megint húzni kezdjük egymást. Ebben nem lehet elfáradni.
- Erős önkontroll kell hozzá, de egyenlőre megbirkózom vele...- mondom, miután körbe szaglászom. - Amúgy dögös vagy. Az a lány oda lesz tőled...
Fejemben egy kép kezd kirajzolódni. Nem tudom, álmodtam-e, vagy csak gondolkodtam rajta, de úgy érzem, nekem nem szabad így találkoznom Elenoreval. Nem a külsőségeknek kell dönteniük. Akarom tudni, létezik-e az a vonzalom akkor is, ha nem így nézek ki. Ő érzi-e. Mert hogy én mit érzek, abban egyre biztosabb vagyok.
Kezemben a szennyes ruhákkal kimegyek a fürdőbe. Rend van, legalábbis nagy káosz nincsen, nagyobb pakolászásba nem akarok kezdeni. Fura, de az jár a fejemben, mikor találkozunk majd újra. Béna vagyok, nem merem megkérdezni, tényleg hülyén jönne ki, mintha nyomulnék. Mindkettőnknek megvan a saját élete, holnap már nekem is ezer dolgom lesz (és ha minden igaz, interneten is lehet jelentkezni abba az ügynökségbe, amiről Sebastian prospektust hozott. Miért is ne írhatnék oda éppen ma? Holnap csak öregebb leszek, bölcsebb biztosan nem. Éppen ezért az Eleevel való találkozást sem fogom soká halogatni...)
- Itt ne felejtsd ezt a gyöngyszemet, a barátod biztos hiányolná!- lépek az asztalhoz, hogy vissza adjam neki a DVD-t. - Mondd meg neki, örök hálám, hogy kölcsönadta!

-Ki mondta hogy te nem vagy bombázó? Imádom a hajad! - Kacagok fel, igen, jól látja, nem komolyak ezek a kapcsolatok. Csak jól érezzük magunkat néha.
-Hát... akad. Rád fogok érni, ki nem hagynám, ne félj! - Vigyorgok, nem találkozom én olyan sűrűn a csajokkal.
-De csak mert nem mersz kezdeményezni. Kicsit több önbizalmad lenne, hidd el, akkor már az lennél. Na jó, lehet kéne egy jobban fizető fix állás, de lesz az is! - Mosolygok, hazudni nem fogok, az is kell.
Felröhögök, hogy rám paskol, remélem jó volt neki és nem szalad ki kezet sikálni. Én csak nevetek, jó hogy Josh-sal mindent el lehet hülyülni. Egyszerűen... kikapcsol és megnyugtat a tudat.
Kuncogok, na tessék. Ezek szerint lehet férfi szemmel is kinézek valahogy? Aztán csak mosolygok.
-Majd meglátjuk. Hol van az még... az még húsz év. Lehet addig elvisz egy szívroham! - Nézek félre összeszaladt szemöldökkel, esélyes, amilyen aggályos vagyok. - Amúgy, szerintem a te kék szemeid ha örökli egy kislány, mindenki meg fogja zabálni. De halál komolyan. - Mosolygok, az már nekem is feltűnt milyen jellegzetes és karakteres kék szeme van, bár én az arcát is annak mondanám. Bár fiúkat nem szoktam nézegetni, de most megteszem, mert szóba jött. - Amúgy nem gondolkoztál még el egy kicsit rövidebb frizurán? Aminek... fazonja van? - Nem bántom, így is jó, de úgy lehet még karakteresebb lenne.
-Nem. - Mondom komolyabban. - Csak azzal fekszem le akiben van valami... ami megfog. No meg ha tetszik, vonzó. Például szűz lányokkal, túl szolidakkal ki sem kezdek, mert túl... túl pajzán vagyok nekik, de így az üresfejű plasztik lányokat sem szeretem. Nem vagyok túl válogatós, de nem fekszem le mindenkivel. Van kivel szeretkeznem szerencsére, szóval nem szorulok ilyenre. Kivétel ezek alól ha nagyon leiszom magam, és rám jön a vágy, akkor valóban mindegy csak a csaj is akarja. - Vonok vállat, azért együtt szoktam reggelizni akivel hálok, meg előtte dumálunk, ne a körömlakkokról meg a csivavákról kelljen diskurálnom... Na meg visszatérve Jodiere, ő nagyon szép lány.
Menetkésszé teszem magam, de még maradok, ugratom.
-Hmmm, majd lenevellek róla, szeretem ha imádnak! - Kacagok, főleg hogy körbeszagol. - Áh, most nem csajozom. Majd jövőhéten esetleg. Valamikor dolgozni is kell! Meg rendbe szedem kicsit a lakást, mire jöttök. - Mosolygok, alig várom az ebédet, jobban minthogy csajozzam, ez feltűnhet neki. Számomra ez fontosabb.
-Hmm? - Kérdezem mikor megint megszólít. - Áááh, ez már mienk! Párizsból küldte át, feltette a netre és leszedtem. Megtarthatod! Nekem megvan a gépen. - Kacsintok rá, gonoszan nevetek. - Vagy kidobhatod. Eléééégetheted rituálisan! - Kacagok.
-Lehet nekünk ilyen sz.rfilm nézős estéket kell tartani, ha ennyit röhögünk, nem? - Kuncogok.

//Amúgy tudom nem akarsz zárni xD De. Henry mondta hogy nem biztos Henry ott marad sokáig az ebéden, eléggé maga alatt van most a karija, szóval akkor hacsak Josh is el nem megy, akkor tudunk majd még játszani ketten. Szegény Seb eléggé maga alatt lesz, szóval nem muszáj ott maradnia Joshnak, de max kezdünk újat //

Felnevetek, amikor engem is bombázónak titulál. A hajam? A hajam! Egy lány az utcán azt mondta, olyan vagyok, mint Jézus (bár szerintem nem a külsőmre gondolt), és bár egy szerep kedvéért növesztettem meg a hajam, a szerep nem lett az enyém, így már akár le is vágathatnám. De nem zavar az sem, hogy hosszú.
Nem nagyon van időm azon gondolkodni, hogy ha Sebastiannak ennyi barátnője van, mégis miért tűnik ennyire magányosnak. Mi az, hogy tűnik? Velem osztja meg az estéjét, az éjszakáját, még az ágyát is. Na jó, én vele, de ez most mindegy.
- Maximum együtt megyünk csajozni...- mondom könnyedén, mintha nálam is napos dolog lenne a program. Egy biztos, ha be nem is csajozok, unatkozni nem fogok. Mert vagy Sebastiannal szórakozom, vagy ellesem, ő hogyan gyűjti be a barátnőit. Lehetséges, egyszer nekem is szükségem lesz valami szövegre, ami kihúz a slamasztikából (vagy éppen be).
- Önbizalom, pénz... Felírom, mester- hajbókolok előtte. Ha így kell csajt fogni, egy darabig facér maradok.
Ha már odatartja a seggét, rá paskolok, talán nem is számított rá, hogy megteszem; de szó, mi szó, ez is növeli az önbizalmamat. Amit kimondok, az legyen úgy. Ámen. Ugye?
Egy jövendőbeli családról kezdünk beszélgetni. Tetszik a kép, amit lefest, nekem nagyon bejön, hasonlót képzelek magamnak is, mondjuk anyós nélkül. Attól is csak azért tartok, mert rengeteg viccet ismerek, és mind arról szól, mennyire nincs jóban a férfi az anyósával. Persze, biztosan vannak kivételek (miért ne az én kapcsolatom lehetne éppen az), de azért ez irányban van bennem egy kis előítélet...
- Szívroham? Téged? Mitől?- nézek rá csodálkozva. Nem eszik zsírosan, nem bagózik, az alkohol inkább tisztítja az ereket, és... rendszeresen sportol! (A szex is az, úgy mondják...)
- Köszönöm- mondom somolyogva a bókjára. Valóban, a szemem eléggé jellegzetes, az egyik ügynökségnél is azt mondták, nagy előny, ha valakinek szép szemei vannak. Bár én nem tulajdonítok ennek olyan nagy jelentőséget.
Ahogy végignéz, szinte zavarba jövök, mintha vásári áru lennék, úgy mustrál, aztán megint szóba hozza a hajam.
- Hát mégse tetszik? Az előbb azt mondtad, odavagy érte!- aztán elmondom neki, hogy tulajdonképpen egy szerep kedvéért növesztettem, meg. Igaz, nem lett az enyém a szerep, de a hajam azóta sem vágattam le, mert nem zavar, hogy hosszú. Legalábbis eddig nem zavart...
- Ismersz egy jó fodrászt? Vagy levágod te, ha rászánom magam?- nézek rá csintalanul, nevetve. Mekkora buli lenne, ha ő vágná le a hajam!
Beszélgetünk a csajokról. Igazából kíváncsi vagyok, mi alapján válogat. Vagy nem válogat, és teszi, ahogy jön. Nem tűnik csapodár típusnak; valahogy ezt az életmódját is el tudom képzelni tisztességes módon, és a szavai engem igazolnak, amikor kiderül, egyik lányt sem hitegeti. És ha ők akarják a szexet, és a barátom is... Szóval, ez ilyen könnyen megy...
- Most komolyan, mennyit kell innod ahhoz, hogy mindegy legyen, de még ...képes is vagy rá? - Egy cikkben azt olvastam, az alkohol mértéktelen fogyasztása csökkenti a potenciát. Én például tegnap este képtelen lettem volna mit kezdeni egy nővel, lehetett volna akármilyen kisugárzása. Egyszerűen magamról nem nagyon tudtam, hogyan is gondoskodhattam volna egy lány élvezetéről?
- Pajzán? Mire gondolsz?- kapom fel a fejem. Érdekel, mit sorol ebbe a fogalomba. Ha ismerné a fantáziáimat, biztosan nem nevezné magát pajzánnak. Vagy ha megismerem a véleményét, lehet én sem tartom magam pokolfajzatnak a kívánságaimért.
Rövid időre elválunk egymástól; neki készülődnie kell, de szerencsére nem siet, és a bohóckodás, mint olyan, most is része a "búcsúzkodásunknak". Ugratjuk egymást, lassan tényleg természetes lesz, hogy úgy érünk egymáshoz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. (De miket beszélek, hiszen az, nem?)
- Ó, értem! - sandítok rá mindent tudóan. Elhiszem, hogy fontos neki a közös ebéd, de a lakás tisztasága nem csak annak az alkalomnak szólhat. Ha rend és tisztaság van, sosem eshet pánikba, ha egy lány fel akar menni hozzá.
Figyelmeztetem, itt ne hagyja a filmet. Lehet, hogy a barátja nagy becsben tartja. Bár pocsék a film, bizonyos kultusza van, mégiscsak híres sorozathoz kapcsolódik. Egy biztos, csak akkor fogom végignézni még egyszer, ha kényszerítenek rá.
- Mi filmek nélkül is sokat röhögünk. Majd ha kifogyunk a poénokból, ismét megnézünk valami borzalmat. Direkt rákeresek majd a neten, hogy mit nem érdemes megnézni... - vigyorgok én is. Ilyen szempontból jó volt a film, de szerintem ketten kellettünk a jó hangulathoz. - És ehhez járul még egy kérdés: mikor? Mikor találkozunk újra, hogy ennyit nevethessünk? Jót teszel nekem ezzel...- közelebb lépek hozzá, lehalkulok. Komolyan beszélek. Szeretek vele lenni. Ilyen egyszerű. Még el sem ment, máris hiányzik. Jól emlékszem, hogy tegnap, azt mondtam neki, szeretem? Vagy csak akartam? Ez nem tiszta.

-Simán, szívesen elmegyek veled! Jó zsaru rossz zsaru helyett előadjuk a jó fiú rossz fiú csajozási technikát! - Kacagok, addigra megálmodom az milyen.
-Hát igen de a sorrendet tartsd be. Először gyakorold a tükör előtt, hogy engem csak szeretni lehet vagy hasonló, okés? - Vigyorgok rá.
-Túl aggódós fajta vagyok. Egy idegenért is szétizgulom a fejem, hát még olyanért akit ismerek és szeretek? - Legyintek, hogy hagyjuk, remélem nem ebbe döglök bele.
Megdicsérem a szemét, hogy somolyog, ááá, de jó hogy nem vagyok nő.
-Ezt csináld a csajoknak, imádni fogják! - Kacagok majd nézegetem egy sort.
-Dede, tetszik, csak ha rövidebb lenne lenne egy frizurád, jobban látszana az arcod, valahogy... idősebbnek tűnnél. Tudod... - Jaj remélem nem érti félre, de szerintem rendezettebb benyomása lenne, nem egy rocksztár jutna eszembe. Ami nem rossz, csak most nála nem ez lenne a cél.
Hallgatom miért is hosszú, csóválom a fejem míg mosolygok.
-Áhá! Hmmm... szerintem akkor fontold meg a fodrászt, kéred az enyém számát? Házhoz is megy. - És nem, vele nem feküdtem le.
-Ééén? Hát... vágtam már az öcsi haját, láttam nekem hogy vágják... ha szeretnéd levágom én, de Violet számát is szívesen megadom. Ahogy akarod, ő tuti profi frizurát csinál neked. De ha gondolod gyere át mikor nekem vágja, lassacskán úgy is hívnom kéne. - Mosolygok. - Jó napja lenne két sráccal, hehe! - Kuncogok.
-Őőőő... akkor már nem számolom. De egy fél üveg Jäger a nagyobból vagy ugyan ennyi whisky ha nem ettem sokat, elég, akkor már nem tudom kontrollálni mennyire legyek közvetlen, mindenkit fogdosnék. Olyankor... hát az gáz, de mindenkit ölelgetnék. Könnyű kihasználni... - Neki elmondom, hogy ne lepje meg ha megint együtt iszunk, vagy valami. Meg ne értse félre... - De annyira magamnál vagyok hogy a szex menjen... meg a szex ne menne! Pfff... ahahaha, az meeegy! - Kacagok, szörnyű, de annyira imádom, megoldom. De az előjáték közben néha kicsit kijózanodom, az is segít.
-Hát... - Meglep a kérdése, de válaszolok, nem vagyok szégyenlős csak zavarba ne jöjjön nekem. - Én imádom az orális szexet, a legtöbb póz jöhet szexben, meg eléggé imádom az előjátékot is, mindig elnyújtom, játszom, van aki nem bírja. Meg nem ragaszkodom az ágyhoz csak ne lássanak, nekem öltöző fülkében is volt, mosdóban, raktárban... őő... jah, haha, meg a parkban meg a tengerparton, medencében.. meg egyszer Spanyolországban az egyik tetőn, az ilyen lapos, húú, az durva volt. - Bólogatok. - De ami kéjt okoz, nálam jöhet, amiatt sokszor megkaptam a jelzőt. Amúgy elég maradi vagyok jó brit módra! - Kacagok.
-De most na. Ne cikizzetek majd már! - Nevetek miután kicsi szünet volt.
-Óóóó sok vaaaan, simán találsz! - Kacagok, úristen. Durvák lennénk. Sírva áldanánk a moziban az eget ha látnánk egy jó filmet.
-Hmm? - Kérdezem, hallom a kérdést, elhalkul, komolyabb lesz. Először én is komolyabban nézek rá, majd elmosolyodom melegen és a fogam is elővillantom. Én is közelebb lépek, összeborzolom a haját. - Most kicsit fordítanom kell, mert van pár munkám, de szerintem az ebéd után maradj nálam. Másnap is együtt lehetünk még, Henry valószínű dolgozni kell menjen. Rá fogok érni! Addig meg csajozz, ha átjössz mesélsz! - Kacsintok rá, közben eszembe jut hogy közölte szeret. Somolygok, adok a homlokára egy csókot, de ez inkább testvéri érzetet kelt, minthogy fel akarnám szedni. - Jó lesz? - Mosolygok rá, közben szedelőzködöm, lassan mennem kéne, sosem érek a dolgaim végére.

- Csak akkor, ha váltjuk a a szerepeket. Nem mindig én akarok lenni a rossz!- kacsintok rá. Tetszik az ötlete, bármit is takarjon. Biztos, hogy jár valami a fejében, de én vele hajlandó vagyok bármit kipróbálni.
Amikor a csajokról beszélünk, bölcsességeket gyűjtök be tőle, és hogy rögzüljön, úgy teszek, mintha felírnám, amit mond. De amilyen idióta vagyok, emellett sem tudok elmenni. Megköszörülöm a torkomat, a tenyeremet, mint tükröt tartom magam előtt, és mint mantrát, ismételgetni kezdem:
- Sebastiant csak szeretni lehet. Sebastiant csak szeretni lehet. Seb... Várj már! Ez hol jó nekem? - nevetek fel hangosan. Ha azt ismételgetném: gazdag vagyok, gazdag vagyok, max bolond leszek. Szóval csak óvatosan a jótanácsokkal!
- Á, szóval agyilag vagy kissé selejtes. Szedjél nyugtatót- mondom neki lazán, amikor azt mondja, azért viszi el szívroham, mert túl sokat aggódik. Amúgy nem túl szerencsés, hogy ha igazat mond. Az állandó feszültség inkább fekélyt okoz, de a halálnak mindegy. És nem akarom, hogy a barátom idejekorán elpatkoljon. Ki lesz akkor az esküvői tanúm, a gyerekeim második apja...? (Mert a konyhában a fejembe vettem, hogy ő lesz az!)
Valamiért én is terítékre kerülök, talán az utódok kapcsán. Kielemezi a szeme, jókat rötyög, ahogy rá mosolygok, aztán a hajamba köt bele. (Nem szó szerint.)
- Ebben tévedsz. Rendezettebbnek tűnik a fejem, de a képem úgy megváltozik, hogy elkérik a személyimet, ha bemegyek egy italboltba...- Való igaz, ha rövid a hajam, és le is van borotválva az arcom, fiatalabbnak nézek ki. De majd egyszer azt is megmutatom neki.
- Ha így vágja le a hajam, mint a tiéd, nem sok különbség lesz...- rázom a fejem nevetve, de igazából nem bánom. Adja csak meg a számát. Inkább bízom magam egy barátom ismerősére, mint egy vadidegenre. Még az sem biztos, hogy szükség lesz rá, mert Sebastian attól sem zárkózik el, hogy ő vágja le. - Várj, előbb megnézem az öcséd fejét. Mostanában vágtad a haját?- mondom kissé szkeptikusan, de rábíznám magam Sebastianra. Max levágjuk kopaszra, ha nagyon gázos. Gyerekkoromban, egyszer, nyáron voltam kopasz. Le is égett a fejem rendesen. Aztán megszületik az ideális ötlet, és ahogy kimondja, rá is biccentek.
- Ez a kitűnő ajánlat!- mondom Sebastiannak.- Te is rövidre vágatod, vagy csak rövidebbre?- Én valahogy nem tudom elképzelni őt rövid hajjal. Mintha ez lenne a szexepilje. Szegény csaj! Hogy fog tudni dolgozni, ha halálra nevettetjük? Lehet, hogy nincs humorérzéke, és akkor jól?
- Aha!- mondom bólogatva, amikor arról beszél, mennyit kell innia, hogy mindegy legyen, kivel fekszik le. - Ezt kitalálhattam volna magamtól is. Tegnap is csak lestem, miket duruzsolsz a fülembe, és hol jár a kezed... - ugratom, megint. Ő is megtenné a helyemben. Nem tudom. Tegnap nem tűnt úgy, mint aki akár harcra készen is lehetne, bár az biztos, hogy én nem vagyok bombázó, bármit is mondjon. Szóval, elhiszem neki, mint ahogy szoktam.
Egy szóra kapom fel a fejem. Rákérdezek, mert kíváncsi vagyok a véleményére. Ahogy az orális szexet említi, megkönnyebbülök. Éppen olyan normális vagyok, mint ő. Én legalább annyira szeretném ezt kipróbálni és művelni. Remélem, lehet benne részem. Ha hasonlóak az igényeink, lehet, könnyen megtanít arra is, hogyan lehet megtudni egy lányról, vajon erre hajlamos-e vagy sem. Azt mondja, valaki nem szereti. Van olyan, aki nem szereti? Nekem utóbbi furcsa. Bár ne beszéljek, semmi tapasztalatom nincs. Mi van, ha én is utálni fogom, mert más, mint ahogy elképzeltem?
- Már értem, köszönöm- mondom nemes egyszerűséggel, és egyenlőre eszemben sincs megvitatni a nem létező tapasztalataimat. Esetleg néhány év múlva. Addig igyekszem utolérni. Csak ugye, a társ.... Az kell hozzá...
Valamivel később már a napi program kapcsán említi, hogy takarítani is fog, mert jövő héten megyünk hozzá ebédre. Ez nagyon kedves dolog. Papa szerint a fiúk mind disznók, és akár egy ólban is képesek volnának zabálni, ha éhesek. Nem hiszem, hogy az ebéd csak a kajálásról fog szólni, de azért jól esik, hogy Sebastian megadja a módját, és már ennyivel korábban készülni kezd.
- Téged? Soha- mondom nevetve, és félő, talán tényleg megjegyzést fogok rá vagy a lakására tenni (semmiféleképpen sem negatívan, soha, soha, soha!)
Aztán a közös programokról beszélünk, úgymint a legrosszabb filmek megtekintése és körberöhögése. Sebastian hatalmas partner ebben. Vele ezt is érdekes csinálni. Lehet, a tegnapi film után, ha egymagam nézem, inkább depresszióba csöppenek és megölöm magam, de így remek volt az este.
Egy kicsit lehalkulok, elkomolyodok, elérzékenyülök. A fene belé, el se ment, nekem máris hiányzik! Milyen lesz, ha szerelembe esek, "úgy igazán, Istenesen"? Közelebb lép, a hajamba borzol. Nm húzom el a fejem, inkább elmosolyodom. Az öccsével is így szokta? Lehetséges. Olyan őszinte és egyszerű volt a mozdulata!
Sorolja, hogy most sok lesz a munkája, és máris egy olyan időpontot helyez kilátásba, ami közvetlenül az ebéddel kapcsolatos. A jövő héten. És hogy addig csajozzak. Hah! Legszívesebben most végigkergetném a lakáson!
- Igenis, Főnök, értettem, Főnök. Úgy lesz, Főnök- poénkodom el. Sajnos, ez a téma nem olyan, mint a palacsintasütés. Ha elrontom, nem kezdhetem újra, mintha mi sem történt volna, mert másokat is érint a dolog. Szóval... Csak szépen...
Egy pillanatra némán áll mellettem, mintha mondani akarna valamit, aztán úgy csókol homlokon, ahogy én őt, és ettől jobb kedvem lesz. Rám néz, bizakodva, mosolygósan.
- Ebből még legalább kettő kell, hogy kibírjam a jövő hétig- mondom neki cinkosul, mert azt nem mondom neki, hova kérem. Inkább megölelem, kicsit meglapogatom a hátát, aztán elengedem.
- Köszi az estét. Isteni volt! - az ajtóhoz kísérem, megvárom, míg elhajt az autójával, aztán a tükör elé állok az előszobában.
- Tiszta hülye vagy. De látod, így is szeret valaki. Mert sze-ret-he-tő vagy. - ez nem is olyan nehéz.
Nem gondolkodom sokat. Időm van, ráérek, jól vagyok. Ma minden sikerülni fog! Felveszem Eleevel a kapcsolatot. Már azt is tudom, hogyan.

-Óóóóóóó! - Kacagok fel, még hogy ő a rossz! Röhögnöm kell, ő a tökéletes jó fiú képe a fejemben, erre ezt meri mondani! De jó poén, valóban. - Háááát, na jóóóóó, néha néha lehetsz jó is. - Mondom nagy kegyesen, ilyen fejjel is mellé.
Már megint röhögök, de hülye!
-Menj a fenébe! - Röhögök, de csak összeszedem magam. - Hogy hogy hol? Én vagyok a főnyeremény, ez a rejtett üzi! Hupsz, lebuktam... - Vonok szégyellősen vállat, majd nevetek. - Amúgy ha Seb helyett Josht mondanál... talán értelme is lenne! - Kacagok, bár csak szívatom, tudom hogy értette.
-Hah... lehet az kéne... de arra rá lehet szokni. - Mondom komolyabban, mert... nálam ez tényleg gond, de mosolygok aztán, ne figyeljen rám.
-Tényleg? Na nem mintha most olyan idős lennél... már bocs! - Kuncogok. - Akkor egy kis szakáll, bajusz? Hmm? - Zongorázom az ujjaim az arcomon kicsit. - Nekem szörnyen áll, de neked lehet jó lenne! Bár lehet Johanna nem hagyja... - Kacagok.
-Neeem, hát nekem jó ez, de te gondolom rövidebbet akarnál már, nem ilyet. De nekem azok nem állnak jól, komolyan... a hosszabb még so-so, de a rövidebb... - Csóválom a fejem, egyszer levágattam, alig vártam hogy megnőjön.
-Dehogy. Két éve is van. - Csóválom mosolyogva a fejem, bár kissé fanyarabb lesz a dolog. Vágtam volna neki, de... ahh nem gondolok erre!
-Rövidebbre, ne reménykedj! - Kacagok. - De hidd el, nagyon ügyes keze van! Egyszer hülyülésből kivasalta és beszárította, tartósabbra, szerintem van képem majd mutatok, jó lett! Kicsit sajnálom hogy nem olyan egyenes a hajam, szerintem normálisabban nézek ki vele, mint ezzel a szénakazallal a fejemen. Ha még szőke is lennék, huh! - Nevetgélek.
-Áh, pedig még bírtam volna inni, de visszafogtam magam, nehogy elpirulj tőlem! - Kacagok, bár kissé elmerengek. - Reggel sem nyúlkáltam ugye? Meg hajnalban... nem emlékszem... - Mondom kínos mosollyal, mert ez ... igaz és reális kérdés. Akkor bocsánatot kell kérnem.
Magyarázok neki, mert kérdez a szexuális dolgaimról, látom meglepem.
-Jah, van olyan aki nem szereti. Van aki azt mondja gusztustalan hogy ott csókolom ahol pisil, vagy egyszerűen nem hiszi el hogy lehet azt jól is csinálni... ezért mondom hogy prűd lányokkal nem kezdek, én szeretem ott lenn csókolni a másikat, engem felizgat. - Kuncogok, nálam olyan alap az oralitás, mint hogy gumit használok.
-De látom te is szereted, ááh még a végén kiderül pajzánabb vagy mint én mi? - Kuncogok, meglehet.
-De mit nem értettél rajta? Mit hittél, mit csinálok? - Vigyorgok rá.
-Haha, kedves tőled. - Mosolygok rá, olyan gyorsan rávágta, hogy soha, még a végén elhiszem.
-Aaaah, te! Bocs, de muszáj dolgoznom. Határidős! - Igazából lesz közben időm, de ha Josh-sal vagyok elhülyülöm az egészet és aztán még többet és megesik ami soha eddig: nem fejezem be időre a dolgaim. - De bármi van hívj fel, vagy csörgess meg, visszahívlak, attól dumálni tudunk! És nem vagyok a főnököd, mindenki utálja a főnökét, utálsz netalántán? - Nevetek.
Aztán úgy döntök belefér egy fivéri csók a homlokára, szerencsére nem érti félre.
-Hát ha ezen múlik gyere Joshi! - De már ölel is, először kicsit megfeszül a testem, de ha késve is viszonzom. Érdekes, nálam az ölelés a legintimebb dolog, ha nem Henrytől kapom megfeszülök és lassan engedek fel, ha felengedek. Joshnál megy, viszonozni is tudom, bár érezni hogy esetlen és zavartan mosolygok is tőle.
-Nem is én voltam Isteni? Mi ez kérlek alássan! - Kuncogok. - Hát, ha minden jól megy, addig leszek a nyakadon míg rám nem unsz, szóval... sok ilyet még! - Mondom mosolyogva.
Aztán elindulok, vár a munka, eleget lazsáltam. De ha látnám mit csinál a tükör előtt tuti röhögnék, szerencsére Josh mindig feldob. Valahogy ha rágondolok is van min nevetni, annyi poénos emlékem van már vele most. Úgy örülök hogy beletenyereltem abba a kínai kajába!

//Bocs, nehezen zárok veled xDDD//

Kinevet, hogy jó fiút (is) akarok játszani, poénnak is szántam, vele nevetek. Hogy ki a jó és ki a rossz, nézőpont kérdése, jelen esetben csak a jóhiszeműségem (és ártatlanságom) miatt hiszem, hogy engem szánt a jónak. Elmagyarázni se tudnám neki, mi jár a fejemben, de szerintem érti, azért nevetett ekkorát.
Szándékosan cukkolom tovább, a hangulat már úgyis megalapozott, semmit sem szabad komolyan venni (azaz nem egészen úgy, ahogy elhangzik), és persze megint kinevet, pedig tudja, hogy csak cukkolom. Szeretem cukkolni, ahogy meg vagyok róla győződve, neki is jól esik húzni engem. Fogalmam sincs, honnan ered ez a beteges összetartozás, nem is vagyok benne biztos, nem ismertük már egymást korábban, száz vagy ezer, vagy százezer éve. Ilyen összhang nem létezhet csak úgy, a semmiből, véletlenül.
- Hogy te vagy a főnyeremény, az nem volt kétséges! De ezt mégsem vághatom a tükör képébe? Vagy tudod mit? kipróbálom majd azt is, csak nem törik össze!- húzom. Szeretem, amikor nevet. Ki nem használt gyerekkoromba repít vissza, gyereknek érzem magam tőle, és kiélem vele azt az énem, ami akkor csak nyúlfarknyi volt. Mint egy kamasz. Azaz kettő. Önfeledt hülyék, gondok, bajok nélkül. Miénk a világ. Vagy "mi vagyunk a világ urai". Eszméletlen jó érzés!
- Csak alkalomszerűen. Nem szeretném, hogy betompulj!- kicsi komolyság a sok hülyeség között. Nyugtató, ha idegesnek érzi magát. Nem akarom, hogy elvigye egy fránya roham, szívroham, mint nagyapát, vagy agyvérzés vagy bármi... Fiatal még, de a betegség nem válogat.
- Ó, Johannát mennyinek gondoltad?- Amikor megérkeztem a városba, egész rövid volt a hajam, és az egyik ügynökségben egy középkorú pasi azt mondta, középiskolásokkal nem ők foglalkoznak. Különben is, szülői engedély kell, meg beleegyezés, millió procedúra, szálljak le róla. A kolleganőjének már jobban tetszettem, vigyorgott, mint a vadalma, éppen csak a számát nem írta fel a papírra, amit a kezembe nyomott. Ő sem volt pedig fiatal.
Rövid haj, szakáll, bajusz? Na nem.
- Vagy torzonborz vadóc leszek, vagy tejfelesszájú...- mi ez a groteszk kavar? Vagy legyen szőröm mindenhol, vagy sehol. Aztán elnevetem magam. Pont én beszélek, akiknek csupaszok a végtagjai! Szegény Johanna. Sebastiannak is eszébe jut.
- Miatta ne fájon a fejjed, őt kordában tartom. Különben is, parókát hord. Könnyebb lenne nekem is.
Egészen belemerülünk a "hajam" témába, elpoénkodunk ezen is egy sort. Sebastian önfeledten mesél a saját hajáról, n pedig megpróbálom elképzelni, milyen lehetett, amikor ki volt vasalva a haja.
- Feltétlenül meg kell néznem!- mondom szemtelenül vigyorogva.
Aztán elképzelem szőkén. Azaz megpróbálom. Nem nagyon megy. Megrázom a fejem. Nem neki való a szőke.
- Amikor gázos kezdett lenni a helyzet, rácsaptam a kezedre. hatott, ne aggódj, nem kentelek össze- reméltem, hogy nem csak nekem vannak kihagyásaim a tegnap éjszakával kapcsolatban. Szerintem nem voltunk gázosak, de nem árt, ha Sebastian is aggódik egy kicsit. Rá fér. Megérdemli. De a nevetésemmel úgyis eloszlatom a kételyeit. Amúgy nem emlékszem semmire, hogy molesztált volna. Kellemetlen élményem biztosan nem maradt.
Beszélünk egy kicsit a nőkről, szóba kerül a szex is. Próbálom eltitkolni, mennyire járatlan vagyok az effajta dolgokban, inkább csak ellazáskodom; és megkönnyebbülök, hogy a fantáziám nem egyedi. Gyorsan lebukok, hazudni nem akarok, inkább csak biccentek, akár beleegyezésnek is tekintheti. Azt hiszem, szeretni fogom; így helyesebb a kifejezés; tekintve hogy még sosem csináltam.
- Semmi konkrét...- mondom zavartan. Pajzán szexen érteni bármit lehet, ami nem általános, ami nem szokványos, mégsem extrém. Az orális szex például ide tartozik, de van ezernyi módja, hol és hogyan lehet izgatni egymást, és ebbe más testüregek is szerepet játszanak, nem csak a hüvely meg a száj. De gondolom, ez is nézőpont kérdése. Csak hogy mondjak valamit, kinyögöm (Sebastian az egyetlen barátom, kivel beszélnék erről, ha nem vele?):- mit tudom én: segédeszközök használata...- vonom fel a vállam, és közben egyszerre szégyenlem magam és egyszerre vagyok megvadulva, hiszen izgalmas a téma, szó se róla, de hogy ne vegyen veszettül komolyan, elhülyéskedem, megint:- Sarló, kalapács, bilincs, ostor...
Kezdünk csitulni és a búcsú légköre vesz bennünket körül. Fura, de nehéz tőle elválnom. Üres lesz nélküle a lakás, előre tudom. Hiányozni fog, hogy szólhatok valakihez, hogy van, aki megcsipked, hogy folyton nevetünk... Mintha ráérezne, hogy nem tetszik nagyon az ötlet, kedvesen "vígasztal".
- Utállak, mert képes vagy itt hagyni- mondom neki durcásan, de aztán elnevetem magam. Felnőtt vagyok, tudom kezelni a helyzetet, de akkor is hiányozni fog. Hát ez van!
Homlokon csókol (hihetetlen egy ürge), tovább szívatom, de aztán mégis megölelem, mert úgy érzem, kell, mert úgy gondolom, jó barátok között ez nem ciki. Kicsit mégis megfeszül, talán túlléptem a határaimon, bár reggel hozzám simulva aludt. Ráfogom az ittasságára, most meg elengedem, figyelmesen nézem, elrontottam-e valamit, de szerencsére nem. Vagy nem jóvátehetetlenül. Tulajdonképpen viszonozta az ölelést, csak kicsit esetlenül. Ezzel még várni kell, vagy elhanyagolni örökre... Kiderül.
- Isteni voltál. Ahogy a film is- nyújtom rá a nyelvem, érti ő, mit baszogat még mindig? Aztán megegyezünk, a jó szokásainkat nem hagyjuk el, összejövünk még, filmezünk, iszunk, hülyülünk...
Aztán elmegy. A tükröt illetve a tükörképemet szórakoztatom, elnevetgélünk mindketten, aztán én is átrendezem a gondolataim, Sebastianmentes Joshuává vedlek, akinek az a dolga, hogy megvalósítsa az álmait. Tenni kell valamit, konkrét tervem van. Elenore. Hát, járjunk utána, ő-e az életem lehetséges másik fele.

// Ha lenne még kedved válaszolni, tegyed. Lám, nem is olyan egyszerű zárni velem... //

-Úúú, hét év balszerencse lenne, bár az én balszerencsém hozott össze minket, had irigykedjen az a tükör, törjön csak! - Nevetek fel, főleg hogy én vagyok a főnyeremény.
-Csak nem leszek hülyébb... - Próbálom poénnal elütni ezt is mint oly sok minden mást, általában ha nagy a baj piáért nyúlok, nem lenne jó ha még nyugtatós is kevernék ehhez. Inkább hagyom. Bár ha Josh-sal ennyit nevetek, lehet nem kéne aggodalmaskodnom, felhívom, nevetek vele egy órát és kutya bajom sem lesz. Lehet nekem ő az élő nyugtatóm... Végül is... Phoenix a kioktató stílusával, Josh meg a humorával és jófejségével nyugtat meg. Lehet szociálisabbnak kéne lennem és nem csak a lányok fele nyitni. De hülyén hangzott ez fejben na mindegy.
-Hát... nem is tudom. Huszonkettő? - Hirtelen fel kell idéznem kicsit jobban az arcát, mert hát a kor... én sem annyi vagyok amennyinek kinézek, a viselkedés árulkodóbb, a szóhasználat.
-Jaj, kis taknyos! - Kacagok fel, nem őt nevetem ki, bár lehet úgy tűnik.
-Júúúj, ne legyél kopasz na meg azt mondják paróka alatt szörnyen viszket az ember feje ha beizzad, kell ez neked? - Kuncogok. Uh, kopaszon nagyon durván nézne ki. Vagy nem tom. Nem bírom elképzelni, annyira megszoktam hogy van haja, nem is rövid.
-Jól van, majd ha átjössz szólj rám! - Vigyorgok, a gépen van a kép, kell hozzá.
Rázza a fejét, jah, nem vagyok egy szőke herceg típus.
-Összekenni? Mivel? Ennyire nyáladztál éjszaka? Észre sem vettem! - Nevetek, jól van akkor nem nyúlkáltam. Jó tudni.
Szóba jön a szex, pajzán mint én, de meg sem lepődöm, szeret ő is élni, ez jó!
Nézek rá, hogy ne már, nyögje már ki mi suhant át az agyán, de megszüli a választ, én megvilágosodom. Persze röhögök azokon amiket felsorol.
-Áhá! Jah, hát van az, ha belemennek, egy kis kikötözés, szembekötözés, jégkocka, eper.... vibrátorral is izgattam már lányt, bár jobb szeretem magammal izgatni mint holmi kütyükkel. De a bilincs ott van, csak kvára vág... rendőr csajjal óvatosan kezdj ki! - Kuncogok, vagy két napig ott volt a nyoma a csuklómon.
Kuncogok, hogy duzzog, kedvesen mosolygok rá. Ha tudná milyen jól esnek a szavai és mennyire fáj belül, hogy Henry ezeket nem mondta nekem. Felkavar és megnyugtat ez a pár szó egyszerre.
-Bocs. Max összeköltözünk, egye fene! - Kuncogok, nem, nem bírná velem, meg gondolom örül hogy végre egyedül lakik. Csak én vagyok ilyen valószínű hogy azt hittem nem vészes de teljesen befásultam tőle...
-Úh, egy lapon említeni azzal a sz.rral! Megjegyeztem Joshua McBridge, a bosszúm utolér majd! Na csak várd ki! - Fenyegetem az ujjammal is, de röhögök, kész vagyok ettől a csávótól.
Aztán elindulok haza, sok dolog vár még rám, hát essünk neki!

//Volt, hogyne volna o.o Nem... veled rohadt nehéz xD de muszáááj XD Köszi a játékot *.* isteni 8 oldal lett megint //