Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Reeven találkozik valami barátjával, bár lehet épp Bastiannal, hirtelen nem tudom, de mondtam akkor jön haza amikor akar, addig festem Joshuát. Láttam, hogy nem örül, de mivel közöltem hazajöhet amikor akar, talán nem kap féltékenységi rohamot. De annyit mondtam neki, ha mégsem jönne, 11-kor írjon rám, ne is várjam. Annál előbb úgy sem alszom és nem is festem addig Joshuát, de nem is maradok fenn hajnalig, mikor jön már.
Egy szó mint száz, Joshuának is jó volt az időpont, így kivittem Reeven pár reflektorát a konyhába, ott rendeztem be a festéshez a dolgokat. Persze teljesen berendezni csak Joshuával tudom, modell nélkül nehéz. Ahogy a jó múltkor, úgy most is egy laza, festékes fehér ing van rajtam, valamint egy szintén festékes fehér halász vászon nadrág. A hajam felkötöttem kontyba, mert úgy könnyebb volt pakolni. A palettám és mindenféle eszközt előkészítettem, szenet is, krétát, nem csak akvarellt. Épp egy felcikkezett almát eszem, mikor csöngetnek, gyors szájtörlés, falat lenyelés és már nyitom is az ajtót.
-Szervusz! Már nagyon vártalak! Alig vártam, hogy ideérj! Remélem tényleg szabad a napod!
Rázok vele kezet, csókot most nem kap, hacsak nem érzem, hiányolja. Be is invitálom, jöjjön, nézzen körül.
-Voltál már itt? Nyugodtan nézz körbe, ha nem, megmutatom majd, merre a mosdó, az mindig kardinális kérdés!
Vigyorgok, szórakozott vagyok, de felspannol, hogy festhetek, újra, megint. Ráadásul sokat agyaltam, hogyan is kéne, egészen furcsa, hogy meg is valósul nem sokára.

Bár a négyes találkozó kapcsán Reevenhez nem kerültem sokkal közelebb, kiderült, hogy ő azzal a férfivel él együtt, akinek egyszer modellkedtem, és nem volt bátortalan ismét felkérni erre, noha, mint kiderült, már ők is veszekedtek miattam.
Sem szégyelnivalóm, se takargatnivalóm nincsen, és Felix meg Reeven a fülem hallatára egyeztek meg abban, hogy Felix folytatni fogja a munkát, rólam egy sorozatot készít, aminek második darabját egy konyhába ámoldja (legalábbis nekem ezt mondta) Csak egy kelléket kért tőlem (és borostás arcot). Egyiket sem nehéz teljesíteni, így különösebb készülődés nélkül indulok el. Egy könyvet viszek magammal, kivételesen nem King írta, de köze van hozzá, mert róla szól. Kisértetszív a címe.
Szivélyesen fogad, de most csak kezet ráz velem. Utóbbi miatt kissé megkönnyebbülök. Az a csók múltkor csak... nem is tudom, minek volt köszönhető, de nem akar belőle rendszert csinálni. Mosolyogva rázok vele kezet.
- Szia! Klassz, hogy ilyen gyorsan össze tudtuk ezt hozni; felcsigáztál a múltkor, örömmel jöttem!- lelkes vagyok én is, pedig még nem is láttam, hogyan rendezte be a konyhát, hogy minden a keze ügyébe essen. Elég ránéznem,és tudom, munkára kész.
- Erre a nadrágra gondoltam, jó lesz?- mutatok a rajtam lévő térdig érő farmerre, melyen néhány "divatos" szakadás is éktelenkedik. Nem égő ebben mászkálni. Különben is, ajtótól ajtóig kocsival jöttem, itt pedig nem botlottam bele senkibe.
- Nem, még nem jártam itt...- aztán elnevetem magam. Ha élc, kedvesnek érzem, mert olyan a hangsúlya- Na igen, utóbb rájöttem, kissé fura lehetett, hogy a mosdót mutattam meg elsőnek...- a saját körbevezetésemre gondolok.

Túl szórakozott vagyok észrevenni, könnyebbség neki, hogy nem csókolom szájon, pedig panaszra nem lehetne oka akkor sem! Így csak noszogatom jöjjön be, ne ácsorogjon az ajtóban.
-Valóban? Ezt örömmel hallom, Te is engem, és külön jó hír, hogy a kedved is jó! Szeretem a vidám munkatársakat!
Nevetek, de valóban jó hír, ha nem feszeng Reeven miatt.
-Persze, jó lesz! A pólódat majd vedd le, megnézem mennyire tudlak úgy forgatni, hogy lássam a hátad, mert az tetszik.
Szemérem, nem vagy testvérem, de ezt Ő is tudja.
-Kicsit, de valóban hasznos tudni merre van, hogy csukott szemmel is eltaláljon oda az ember...
Remélem Reeven 'ajándékából' nem volt gond otthon, de ebbe nem mennék bele, jobb nem felfedni, hogy tudok a dologról, ártatlan és gyanútlan is a hangom.
-Akkor még nem voltál Reevennél, vagy az unokanővérénél. Ha jól emlékszem az övé volt. Na akkor gyere, kinn van jó pár képe is Reevennek, nem tudom láttad-e őket. Mm, kérsz almát? Egyél!
Tolok egyet a szájába, mert a közelben tettem le a tányért és ropogtatom tovább a tízóraim. Vagy mim... hány óra is van? Nekem is vannak festményeim itt, de a sarokba állítottam őket, hogy ne legyenek útban, végtére is itt lakunk, nem férünk el a sok cucctól lassan.
-És hogy halad a karriered? A múltkor valahogy lemaradt, pedig akartam kérdezni... Jut eszembe, közben ha kér még almát adok, vehet, van még, kettőt szeleteltem fel.

- Hm, azokat én is...- mosolygok rá vissza. Időnként le tudnak hangolni a depresszív emberek; főleg akkor, ha csak a saját monológjukat nyomják, és még csak nem is akarak nyitni a változtatásra.
Nem hiányolom Reevent. Tudom, hogy éppen most Sebastiannal parkour-özik valahol. Ha még magamnak sem vallom be, így azért nyugodtabb vagyok. Egy olyan légkörben, ahol érezhető a feszültség, nehezebben oldódom magam is. A fegyver, hogy meg tudom keményíteni magam, nem működik, ha már több csalódás ért.
- Jól van. Majd szólsz, mikor...- kicsit derülök azon, hogy a hátamtól van oda. Mostanában a hasam lett kockásabb az edzéseknek köszönhetően. Kellemes mellékhatás... Másrészről...
- De ha a hátam akarod festeni, minek a borostám? - végig húzom rajta a tenyerem, érzem, ahogy karcolja a puha bőrt; igazából nem zavar, hogy miatta nem borotválkoztam néhány napig, mert máskor is előfordult.
Összenevetünk azon, hogy a mosdó az első. Vállat vonok, már nem tudom visszacsinálni, s nem kizárt, máskor is így fogom. Úgy adja magát, amúgy is, az az ajtó van legközelebb a bejárathoz (úgy látom, itt is).
//Nos, ha még nem telt el sok idő a piknik óta, eddig csak Norára gyanakodtunk, bár a szag forrását még nem fedeztük fel. Ki gondolna egy vázára, őszintén? Very Happy

//
- Még sosem jártam itt.
Van lehetőségem szétnézni, és nem túl tolakodón, de meg is teszem. Nem túl nagy lakás, mégis praktikus. Két embernek is kényelmes lehetne, ha a nappali nem műteremnek lenne berendezve. De arról Seby is mesélt, hogy elsősorban Reeven érdekeit nézte, amikor Lia átalakította.
- Szívesen megnézem őket. Tetszik, ahogy fotóz. Az a sorozat Liáról például nagyon tetszett- az volt az egyetlen, amit nekem megmutatott.
Meglep, ahogy a számba tolja az almát, de nevetve elfogadom. Végül is, miért ne?
//Nekem jó a 10 óra Smile

//
A nyomába szegődök, közben észreveszem a képeket a falnak fordítva. Gondolom, hogy ezek az övéi.
- És majd ezeket is megmutatod?- kérdem, kíváncsian, de nem türelmetlenül.
Olyan közvetlenül viselkedik, könnyű felszabadulni a társaságában. Már nincs az a merev távolságtartás közöttünk, mint első alkalommal, amikor a színházban találkoztunk. Akkor úgy éreztem, fényévekre vagyunk egymástól. És most az a benyomás távoli.
- Mondtam is Reevennek, milyen szerencsésnek tartom, hogy több dologban is tehetséges. De mintha most jobban érdekelné az énekesi karrierje... Vagy azt nem mondta komolyan?- kérdem. Ha Reevent kérdezném, meglehet, már csak dacból félrevezetne. Hiszen azt hiszi, nem vagyok rá kíváncsi.

-Csodálkoztam volna, ha azt mondod, Te nem! Őket maximum a pszichológusok szeretik, mert lesz páciensük.
Vigyorgok, míg beljebb megyünk.
-Akár most is, vetkőzz...
Morranok a végén, mint egy vadállat, de elnevetem, én nem vagyok színész, de valóban vetkőzhet, mindegy. Aztán csak nevetek.
-Nem hiába mondtam, hogy forgatlak, oldalprofilból az arcod is benne lenne, ne félj. Bár csak a hátad is tetszene, de arról maximum csinálok egy skiccet, na jó, kicsit többet annál, de érted!
Vigyorgok, sokat akarok, korholom magam, de elkapott az alkotói láz, zsonganak az ujjaim, hogy ecsetet foghassanak.
((Szerintem nem sok telhetett, és nos... khm, igen xD))
-Hmpf... igen, egyetlen előnye annak a kapcsolatnak. De vannak mások is, az a másik leány, a homokkal. Vagy a vízcseppes sorozat, nekem az is tetszik. Gyere megmutatom!
Invitálom, szívesen mutatom Reeven fotóit, mesélek is róluk, már amennyit Reeven megosztott velem róluk. Közben kap egy almát, nevetek vele, hogy kikerekedik a szeme, szórakoztat. ((OK, kösz ))
-Az enyéim? Persze. Azt a régi sorozatot is előkerestem, az épület-napszakosat, amiről beszéltünk. Ericnél volt, hol máshol, de megtaláltam!
Jut eszembe, mert azt csak miatta kutattam fel.
-De, komolyan mondta. Tudod, azt gyorsabban be tudja indítani, ha lesz egy jó managere. Hiába mondtam, hogy ráér, keresek eleget ha kicsit túlórázom, de kényelmetlen neki a dolog... De amilyen kis mázlista, tudja párhuzamosan is csinálni a kettőt, úgy is noszogatom majd, hogy fotózzon, végtére is kéne kiállítást szervezni. Én is akarok egy saját galériát bérelni, de még kéne még ennyi kép ahhoz... Festeni pedig kevesebb időm van sajnos. De nem zavar, a festésből nem lehet kiöregedni!
Magyarázom könnyedén, hogy értse mi motiválja most elsősorban Reevent, miért így döntött. Közben mutatok neki fotókat, a sorozatot is a lányról. ((Majd elkérem Reeventől, nekem nincs lementve sajnos))
-A karrierre direkt nem válaszolsz? Sumákolsz? Figyellek ám!
Koppintok a kezemben lévő alma gerezddel az orrára, míg közelebb hajoltam, hogy aztán elharapjam az alma felét. De mosolygok, jó kedvemben vagyok, ez látszik, de ha kelletlen a téma, akkor nem erőltetem (maximum tolok még egy almát a szájába).

- Azt gyanítom, a pszichológusok nem teljesen normális emberek. Különben miért akarnák csupa depressziós emberrel körbevenni magukat? -vállat vonok; ezt tényleg csak így tudom elképzelni.
Felnevetek, amikor rám morran. Még nem vetem le a pólóm. Miért is lennék félmeztelen, amíg nem muszáj?
- Félreértesz, nem félek!- vigyorgok most én is. Nincs mitől tartanom. Különben is, az alkotói vágyat én is felismerem. Más területen tevékenykedek, mint ő, de ha elkap a hév, lelőhetetlen vagyok.
Reeven lakására, képeire terelődik a szó. Értetlenül nézek rá.
- Nem tudok másik lányról..., ami nem jelenti, hogy nem lehetett; csupán nem említette- húzom fel a vállaim. Valószínűleg csak azért ismerem a Lia féle képeket is, mert éppen ott voltam, amikor elvitte neki megmutatni.
Szívesen megyek, hogy lássam a többit. Nem tudom, ha itt lenne, megengedné-e.
- Igazából most sem értem, min tudtak ennyire összeveszni. Korábban tűzbe ment volna érte...- szólom el magam. (Nem először?) Vele nehézkes erről beszélni, Felix pedig már elmondta a véleményét a lánnyal kapcsolatban, és nem akarok hangulatromboló lenni.
- Nem felejtetted el, köszi!- mosolygok rá.
Reevenről beszélgetünk, a terveiről, és beleszövődik Felixé is.
- Tudok valakit, aki jártas ebben...- jut eszembe Suzy- Biztosan tudna segíteni. Közös iállítást is csinálhatnátok Reevennel. Nem gondoltál még erre?-lehet, hogy nem teljesen egyre gondolunk, de a kiállítás ötlete talán így is örömet okoz neki.
- Tudod, poros mondás, de igaz: arra van időd, amire akarod, hogy legyen. Mi tart vissza attól, hogy fess? - kérdem, őt fürkészve. Ha ennyire szeretné csinálni, mi tartja vissza? Reeven? Kötve hiszem, hogy akadályozná; nem a festés miatt haragudott legutóbb is, hanem miattam.
//Oké. Ha látom, majd tudok reagálni is, így nehézkes lenne//
- Igaz, bocsánat... Csak elkalandoztam egy kicsit...- fogjuk Reeven képeire.
- Nos, van egy komolynak tűnő felkérésem. Főszerepet ajánlottak egy mozifilmben- kaján a vigyorom. Mert hát ez akár szenzáció is lehetne, ha mondjuk, Spielberg lenne a rendező. Egyértelműen látszik, nagyon izgatott vagyok, és örömteli ez a hír- És mindig akad egy-egy kisebb szerep valahol, kisebb színtársulatnál vagy az amatőr színjátszóknál...- Nem tartom magam olyan fontosnak, hogy sokat beszéljünk rólam.

-Persze, hogy nem azok. Saját lelki nyűgjeikre keresik elsősorban a választ így a többi emberé már fárasztó nekik... nem is ismerik az embereket, csak könyvekből próbálnak valami betegséget ráhúzni minden kimondott szóra. Nem kedvelem őket.
Nem kedvelem őket, lévén és tapasztalás útján ismertem ki az embereket, nem statisztikából.
Minden esetre a félmeztelenséggel még vár, pedig nincs is jobb a meztelenségnél.
-Ne is, nem adtam okot. Még...
Nevetek, adhatnék, ha akarnék, de nem akarok. Jobban tetszik, hogy könnyed és nem fél.
-Több modellje is volt, de minden képe jó. Meg azok csak modellek, óráról, utcáról, nem ismerősök, rokonok.
Valószínű ezért nem került szóba. Pedig mintha Reeven az egyikkel hált is volna, vagy csak tervezte? Hirtelen nem is tudom, mostanában annyira nőellenes mint Eric, szörnyű...
-Hmpf... én megértem. Amikor én beszéltem Ameliával, mert gondoltam jobb ha tudja, nem rózsás a helyzet, arra sem volt képes határozott választ adni szereti-e Reevent. Egyszerűen kifogásokat keresett, menekült, vissza se akart nézni, nem hogy helyrehozni amit elbaszott... Nagyon dühös vagyok még mindig arra a ringyóra, nem ütök meg nőt, de Őt felpofoztam volna, mennyire leszarta Reevent ott és akkor. Hányszor kapartam össze Reevent, csak mert Amelia hercegnő egy hülye picsa volt... Hmpf, rég gyűlöltem annyira embert, mint Őt.
Kiérezni a metsző haragot a hangomból, az elfojtott indulatot, de eszem még egy kis almát és Reeven képeit nézve, sóhajtva elengedem az egészet, nem kell félnie Joshuának, hogy mérges maradnék. De csak akkor ajánlott neki erről kérdezni, ha viseli a következményt, nem leszek finom.
-Persze, hogy nem. Jól esett, hogy érdekelt.
Mosolygok rá, ez a minimum, előkerestem a képeket.
-De... de szeretném, ha vele lenne foglalkozva, az övének érezné. Tudod, ez fontos, legalább is szerintem. De nekem is van ismerősöm, köszönöm, én a magam erejéből szeretném.
Nem elutasító a hangom, csupán ilyen vagyok, magam akarok mindent. Eric pedig már nyüstölt, segít, hát ért hozzá... de nem akartam. Maximum ha már majdnem kész.
-Hmpf, ez ostoba mondás. Ha egész este bájolgok valaki mellett, nincs erőm festeni fáradtan, úgy hogy este megyek megint. Ha pedig van szabadidőm, sokszor Reevenre szánom, mert van mire hazaérek Ő már nincs itthon. Vagy ha Eric itthon van éppen, rászánom, akkor sem festek. Nem szeretem elhanyagolni a kapcsolataim, a kép megvár. Kivéve ha modellel vagyok, mint most, de az is más.
Rázom a fejem, hogy ne legyen naiv, a mai agyonhajszolt világban, ha nem csak fest az ember, nincs annyi szabadidő, már ha társasági életet is akar élni, persze... ha nem lenne senkim, lenne időm, de annál én szociálisabb lény vagyok.
-Nah, mi fene. Végre összeszedted magad? Mutogasd magad jobban.
Ez dicséret akar lenni, a pillantásom legalább is elismerő, innen rájöhet.
-És nem jelentkeztél nagyobba? Vagy legalább egy közepesen népszerű színházba? Próbálkozz, épp itt az ideje, már nem vagy amatőr. Vagy egyéb film, sorozat? Annyi készül, csak találsz valami szimpatikusat, nem?
Faggatom, közben előkeresem a sorozatom és odaadom a mappát neki, abban van az öt kép, meg pár régebbi skicc és vázlat, ebben főleg térhatásra és árnyékolásra.
-Tessék, tíz éves, úgy nézd...
Mert már más lenne, úgy hiszem. Akkor még sokkal kevésbé volt meg a stílusom, kerestem mi a legkifejezőbb számomra.
((Képet nem találtam, miért is találtam volna...))
A képeim már akkor is puha fénnyel készültek, bár kevésbé elmosódottak, de a lágy színek dominálnak, legalább is a világos és szürkületi képeken, az éjszakai templom (mert egy templomot választottam alanynak) viszont királykék és fekete színekben pompázik, néhol sárgás derengéssel lágyítva vagy épp ezüstös hatással imitálva a holdfényt. De sokkal kontúrosabb, határozottabb élekkel ellátott képek ezek, mint a mostaniak.
-Hogy tetszenek?

- Akkor jól sejtettem!- nevetek rá. Még durvábban jellemzi őket, mint én.
- Most meg kéne ijednem?- huncut a hangom. Miféle játékot játszunk? Hova tartunk? Gondolom, csak a könnyed és oldott hangulat a cél. Én jól éreztem magam eddig is.
Reeven képeiről beszélgetünk, mélyebben bele is folyunk.
- Valakitől azt hallottam, könnyebb idegenekkel dolgozni, mint ismerősökkel. És bevallom, nekem jobban tetszenek azok a képek, amelyeket a véletlen szül, amelyek nem tűnnek beállítottnak vagy merevnek.
Amikor Mario fotózott bennünket Eleevel, akkor is az a kép tetszett a legjobban, amikor simító kezéhez kaptam. Egy mozdulat része volt, ráadásul nem is tervezett; de egyben volt minden: test- és fejtartás, pillantás, arckifejezés. Még aki nem tudta, miről szól a reklám, az is tudta, miről van szó. Az a kép valódi, élő. Dinamikus. Valószínűleg Felixnek is tetszene (ha önmagában a reklám nem is). Reeven képei közül is azok ragadják meg a figyelmem, amelyeket az alkalom szült, s amint látom, ezek vannak többségében.
- Hát, nem tudom... Mi csak néhányszor találkoztunk és nem láttam ezt az oldalát...- húzom kicsit össze magam, mert Reeven rögtön megvádolt, hogy Lia oldalán állok. De nekem Lia nem olyan fekete, mint ahogy lefestik. És gyanítom, neki sem volt könnyű, amikor Seby szakított vele. Erre miért nem gondol egyikük sem? Én nem csodálkozom, hogy kiábrándult, lemondó és depi volt. A szeretet Sebyvel kapcsolatban is probléma volt, jut eszembe. Mintha olyasmit mondott volna, nem képes rá.
- Nem tudom, alig ismerem. Könnyen meglehet, hogy én ismertem félre.- Gyűlöletet azonban nem érdemel, szerintem az túlzás. Felixet látva azonban inkább csendben maradok. Nem tudnék harcolni Amelia mellett, sosem beszéltünk a problémáiról; tényleg alig ismerem. Lehet, hogy nekem is csak azért volt vonzó, mert Seby sokáig el volt ájulva tőle.
Lapozunk; a művészetekre hangolódunk. Reevenére, az övére.
- Nem vagyok érzéketlen a művészetek iránt, noha én magam sose festettem vagy fotóztam, ha csak nem volt muszáj. Nem érzek magamban késztetést, hogy ilyen módon fejezzem ki magam, erre ott van a színészet, tudod- mondom, csendesen, elmosolyodva.
Felteszem a kezeim, hogy a kiállítást/galériát a maga erejéből szeretné megszervezni. Nem akarom ráerőszakolni magam. Suzy talán örült volna a lehetőségnek, de akkor felejtős.
Az időről más oldalról beszélünk. Figyelmesen hallgatom, de aztán bólintva válaszolok:
- Nem mondasz ellent nekem, csak más oldalról közelítetted meg a kérdést. Szavaidból leszűröm, hogy előrébb valók számodra a kapcsolatok, mint a festés, pedig utóbbit is szereted csinálni. És nem minden kapcsolatápolás kedvedre való, de célszerű vagy elkerülhetetlen...- a bájolgásról az jut eszembe, egy olyan tevékenység, amit a háta közepére kíván az ember, mégis jó pofát kell vágni hozzá, amikor végzi.
- Kösz szépen!- nevetek. Már nem először hallom. S most jól is esik, pozitív kicsengése van.
Noszogat, hogy beszéljek magamról, a munkámról.
- Próbálkozom. Viszonylag gyakran járok meghallgatásokra. Nem igazán válogatok, mert nem érzem úgy, lenne vesztenivalóm. De egy bölcs barátom véleménye bizony elkeserített, mert egyre bizonyosabb vagyok benne, igaza van. Tudod, lezsírozott szerepek, vagy kanapé-szerepválogatás...- elhúzom a szám. Itt valóban nem számít a tehetség. //Ha tőled hallottam, jelentőségteljesen nézek rád. De él bennem a gyanú, ezt Elee hangoztatta//
- Szóval..., ne izgulj, mindez nem szegi kedvemet. Látod, némi szerencsével rám kacsintott egy nagyobb lehetőség- Quentin filmje moziba készül. Egy főszerep ismertté teheti a nevemet. Persze, én is kellek hozzá.
Aztán a kezembe ad egy mappát. Óvatosan fogom a kezemben, mint valami törékeny dologra, úgy vigyázok rá.
- Leülhetek?- kérdem, s ha megengedi, leteszem magam oda, ahova mutatja, hogy kényelmesebben tudjam kezelni a mappáját.
- Uh, ezek gyönyörűek...- nézem egyik képet a másik után- Főleg ez, mert már sokban emlékeztet azokra a képekre, amiket a te lakásodban láttam.
Érzem, hogy engem néz, kíváncsian. Bátrabban folytatom:
- Tetszik, hogy elmosódnak a vonalak. Tetszenek a színek, amiket használsz. Abszolút bele tudom magam helyezni ebbe a hangulatba- mutatok a vizes betonra, ahonnan visszatükröződnek az emberek, fák. Szinte megráz a hideg, nedves levegő. Hangom fűtött az elismeréstől. Már múltkor is megbámultam a képeit. - Bármelyiket szívesen elfogadnám, és ki is tenném. Ezek a képek nem arra valók, hogy a falnak támasszák őket - azt hiszem, ennél jobban nem tudnám kifejezni a tetszésemet.

Felszalad a szemöldököm és kaján lesz a mosolyom.
-Lehet bölcsebben tennéd, sok titkom nem ismered, például milyen ha kísértelek.
Vigyorodom el sunyin, de nem, nem akarom becserkészni, vagy hasonló, nem is venné jó néven szerintem és Reeven is kiakadna. Pedig poénból be kéne játszani!
-A jó fotós ismérve hogy nem csak elkapni tudja a pillanatot, de úgy is tudja előadni a beállított képet, mintha egy elkapott pillanat volna. Szerencsére nálunk festőknél nem kritérium, senki sem hinné el, hogy öt perc alatt festettem meg a képet!
Nevetek, de igazat adok Neki, szeretem az elkapott pillanat képeket jómagam is.
-Ki akarná ezt mutogatni? De túl direkt és konkrét voltam Neki, de nem vagyok egy finomkodó típus, főleg akkor nem, ha mérges vagyok.
Tény, túl határozott szoktam lenni, de azt mondom, ha kedvelek valakit, vagy hogy az általános fogalommal éljek: szeretek valakit, akkor nem kell agyalnom a válaszon, ha rákérdeznek, nem teszek hatvan kitérőt az egyszerű rávágós igen helyett...
-Ha engem kérdezel Joshua, akkor Te megismerted az egyik oldalát, én a másikat. A kettő között lesz az igazság, de sosem derül ki, mert elutazott. Bár nem bánom, hogy őszinte legyek, Reeven azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, maximum miattad bukik ki, hogy eljátssza a hattyú halálát, mikor készüllek könyörögve megkérni, légy az enyém egy életre és rángatom le rólad a ruhát. Pedig én igazán büszke ember vagyok, állva is megkérhetnélek és magadtól is levetkőzöl, mivel szépen megkérlek!
Nevetem el a végét, oldva saját feszültségem is. De azért egy kacsintás kíséretében dobok a számmal egy csókot, majd vigyorgok, ki vagyok ezen is akadva, hogy ha kettesben maradok Josh-sal akkor beleszeretek.... Ostoba Reeven.
-Persze, kinek mi. De legalább megtaláltad. Eric barátom például még mindig nem találta meg mi való neki, pedig sok mindent kipróbált.
Szerintem ha megtalálta, akkor már sokkal beljebb van, mint sok más ember, ez jó dolog.
-Nos, igen... fejlődni leginkább más emberekkel kapcsolatot teremtve lehet, nem magányosan, de a festés sokszor magányos, főleg hogy nincs tanárom, de az sem lenne elég, sok tanár kéne. De az már más jellegű szocializálódás lenne.
Nem kapkodom el a festést, de ha hanyagolom a többieket, egy idő után nem látnak majd szívesen, jogosan.
-Azért mondtam Neked anno, hogy bizony törtetni kell. Sok az ilyen előre megrendezett dolog, pályázatkiírás, a papírozás miatt, de amúgy eldöntetett dolog. Nem kell elkeseredni, járj el tovább, lépj fel ahol tudsz, látod, egy idő után meglátják amit kell. De ehhez folyamatosan gyűrni kell magad.
Nem én mondtam neki ezeket, én egész más problémákat vázoltam neki, ami a szerény személyiségéből fakad. Ma már törtetni kell, mert enélkül elnyomják őt.
-Akkor tedd oda magad! De ha látják a képeket, majd mondom színész vagy. Szeretnek háttér információkat megtudni a modellekről így nem lesz is erőltetett a dolog.
Ennyit én is megtehetek, ha többet nagyon nem is.
-Vagy esetleg Eric, akiről beszéltem, Őt is ajánlhatom a figyelmedbe, tehetséggondozás a... nos hobbija, mert amúgy kapitány. De rengeteg műfajban utazik, szerintem a színészet még határeset. Esetleg tud ajánlani Neked színházakat, be tud vinni pár meghallgatásra, vannak ismerősei, bár inkább művészfilm körökben, erre számíts.
Mert Eric azokba van belebuzulva, én nekem sokszor erőltetettek azok a filmek, Ő persze cáfolná...
-Minek kérdezed? Érezd otthon magad.
Az arcomra is kiül, ilyeneket nem kell megkérdeznie.
-Igen, szeretem a hajnalt, szerintem ez egy reggeli kép volt.
Mosolyodom el, nem gondoltam volna, hogy azt választja, az alkony hatású erős narancsszín képet szokták szeretni, de az jóval kontúrosabb lett...
-Hah, hát pedig ki sem állítanám, olyan régi, de lehet inkább csak ezért. Ha tetszik Neked adom, de nem kell kitenned. Legalább nem nyeli el a szekrény...
Mosolygok, de magamhoz mérten szerényen, mert festés tekintetében még mindig nem számítok befutottnak, hiába vágyom rá.
-Jah és... tessék, röstellem, hogy csak most. Meglátjuk, hogy a mostani képeim is tetszenek-e Neked...
Kapok észbe és megmutatom az előző festményt róla, ha már nem sikerült eddig. A stílus hasonló, kevés a kontúr, bár az ő alakja kontúrosabb, ahogy a könyv és a fotel is javarészt. De szerencsére a pillantását el tudtam kapni, ahogy az árnyékokat is, kellemesen telepednek a testére a sötét részek, félhomályos a megvilágítás, egyfajta könnyű hangulatot teremtve, otthonosabb hatást egy nem túl világos otthoni szobában.
-Na de ha készen állsz, át is mehetünk. Kérsz előtte valamit enni vagy inni?
Kérdezgetem, remélve nem ment el a kedve, látva az előző eredményt.

Csak egy pillanatra tartom vissza a lélegzetem. Ez a labdadobálás más, mint Sebyvel, és tudom, hogy tudja, nem húznám magamra még jobban Reeven haragját. Nem kétlem, hogy vannak eszközei, elvégre jelét is adta már; engem is biztatott arra, éljek jobban saját képességeimmel. Beletörődést színlelve nevetem el magam:
- Jól van. Akkor félek. Egy hangyányit- és akkor kísértenie sem kell.
Képekről beszélgetve aztán sokkal felszabadultabb vagyok. Bátran adok hangot véleményemnek.
- Valószínűleg igazad van- bár gyér tapasztalatom van modellkedésből, nekem mégis azok a képek tetszenek jobban, amelyek mozgás közben születtek. Az álló, lemerevített képek valahogy... mások. Meglehet azonban, hogy neki sokkal több tapasztalata és ismerete van etéren, mint nekem. Miért is ne hinném el, amit mond? Mint ahogy ő sem cáfol rá az én véleményemre, csupán kiegészítette azt.
- Na igen, a festészet azért más. Nem szerencsés, ha közben folyton izeg-mozog a modell-
mosolyom őszinte; emlékszem, hogy amikor legutóbb festett, miféle engedményeket tett nekem, és mikor kérte, mozdulatlan legyek.
A képek kapcsán esik szó Liáról. Más véleményen vagyunk, de az ismereteim róla valóban szűkösek, és Felixet sem ismerem túl jól; nem tudom, milyen például, ha mérges.
- Tudod, talán azért védem egy kicsit, mert sárosnak érzem magam- pillantok rá, kissé elpirulva- Sebastian akkoriban szakított vele, ráadásul miattam. Már akkor említette, hogy elmegy. Nem Reeven miatt futott el...- Reeven is magasra teszi a lécet, Liának is problémái vannak az érzelmi életével. Valahogy rosszul jöttek ki a dolgok.
A feszültséget Felix humorral oldja, és ezért hálás vagyok neki. Őszintén nevetek a szavain, megkönnyebbülve eresztve ki a gőzt.
- Jobban is teszed, ha állva kérsz meg! - az elköteleződés kevésbé marad meg, mint hogy levetkőzzek neki. Hiszen azért jöttem, hogy lefessen. Nem is kell könyörögnie. Szerintem a legtöbben örömmel dobálnák le magukról a ruhát, önszántukból is. Felix kellemes férfi, jó vele dolgozni. Egy tapasztalat is elég, hogy ez bevésődjön örökre. A kacsintás és puszidobás csak fricska; utalás arra, Reeven féltékenysége alaptalan. (És még kérdi, miért nem félek tőle.)
Rám tereli a szót, munkáról beszélgetünk. Nem nevezhetném hivatásnak, amit csinálok, bár arra törekszem, egyszer valóban az legyen... Véleménycsere közben eszembe juttatja saját szavait. Már első alkalommal is arra biztatott, használjam ki a képességeimet. Azóta eltelt néhány hónap, és véleménye igazolást nyert. Kedves, ahogy igazgat.
- Igazad van. Az amatőrökkel viszont azért jó játszani, mert egyik sem türelmetlen a másikkal. Igyekszünk kihozni egymásból a legjobbat, nincs féltékenykedés. Ott valóban csapatmunka folyik. Úgy vettem észre, befutott színészekkel már nehezebb... Minket, kezdőket sokszor lenéznek, egymással pedig folyton rivalizálnak. Olykor elkeserít ez a viselkedés, mert nem előre viszi a produkciót, hanem hátráltatja a sikerét- nem sok ember van, akivel erről tudok beszélgetni. Leggyakrabban a művésztársakkal beszélgetünk, akik hasonló terveket dédelgetnek, mint jómagam. Persze, általánosítani sosem szoktunk, mindenhol akadnak kivételek.
A festéssel kapcsolatban Felix elmondja, bármennyire is szeretné azzal tölteni az idejét, ha más dolgokat elébe kell helyeznie. Egy pillanatra úgy érzem, sokkal kevésbé szabad ember, mint amilyennek látszik. Néha ettől félek én is, ha a jövőmre gondolok. Ha ismert lennék és foglalkoztatott, több pénzem lenne, de kevesebb időm. Vajon megéri? Meglehet, már nem is a színészet a legfontosabb az életemben, hiszen nehezebben mondanék le Sebastianról.
- Tehetséggondozás, értem. Szerintem te is tökéletes tanárom lehetnél...- mosolygok rá. Már így is sok jó és hasznos ötlete volt.
- Sokféle művészfilm létezik. A te szádból ez nem hangzott túl jól, mintha..., nem is tudom...- rázom a fejem. Inkább megérzés, mint konkrét dolog, nem is tudom igazán szavakba önteni- Miféle filmekre kell gondoljak?
Aztán kezembe ad egy mappát. A kísérő szövegből mindjárt tudom, mi lesz benne, így helyet keresek magamnak, hogy kényelmesen meg tudjam a képeit nézni. Lényegében ötször látom ugyanazt, mégis mindig máshogyan. Egészen más érzéseket kelt bennem az éjszakai kép, a napsütötte vagy épp az esős.
- Megtisztelsz, ha nekem adod. Nagyon tetszik. Borongós és hűvös érzetem van tőle, de ettől függetlenül vagy épp ezért... Szinte megszólított- nem tudom másképp kifejezni: ez a kép a kedvencem- Szerintem bármilyen kiállításon megállná a helyét...- teszem hozzá. Dícséretnek szánom.
Kis időre magamra hagy, de nem üres kézzel jön vissza. Az a kép van a kezében, amit rólam festett. Mindent félreteszek, megilletődötten nézek rá, majd a képre.
- Bevallom, furcsa érzés magamat látva viszont egy képen. Így volt ez a reklámfotózással is, de ez a festmény...- izgatott vagyok, a szívem is gyorsabban kezdett verni. Semmi erőltetett nincs a festményen. Tényleg olyan, mint egy elkapott pillanat, és saját tekintetembe fúródik a szemem; mintha az lenne a kép közeponti témája, minden más kevésbé hangsúlyos. Vonzónak látom magam, pedig amikor a tükörbe nézek, semmi ilyesmire nem gondolok.
- Bámulatos vagy...- mondom neki elismerően. Az jut eszembe, ha Seby is meglátja majd, mi lesz az ő véleménye.
Kizökkent, amikor munkára hív, de máris felpattanok. Hát persze, munka, ezért vagyok itt.
- Nem, kösz, ettem-ittam, mielőtt eljöttem. Majd menet közben innék, ha szabad...- hunyorgok; tudom, ezért majd megint ledorongol, hogyne lenne szabad, vagy csak szólnom kell, ilyesmi. De részemről dolgozhatunk. Készen állok. Bár nem tudom, mire gondol; én pont az ellenkezőjére: most még inkáb kedvem van modellkedni neki.
Átmegyünk a konyhába és várom az instrukcióit. A könyvemet közben kihalászom a táskámból. Jobb, ha máris kéznél van.

A válaszát hallva könnyedén kacagok fel.
-Mmm, végtelen hatalom!
Vigyorgok rá, jelezve még arra is rá tudtam venni, féljen Tőlem, ha csak csekély mértékben is. Ennek ellenére lehet még eljátszok pár flörtölős poént majd, ahogy a helyzet hozza.
-Hmpf, nagyon nem, meg ha kitalálja, így jobb... vagy amúgy. De kérdem én, Ő látja amit én vagy én? Idegőrlő. De szerencsére Veled nincs ilyen gondom.
Joshua nyugton marad, elhiszi, hogy nem előnytelenül festem, vagy ha mégis, arról tudni fog, okkal lesz.
-Sárosnak?
Kérdezek vissza aztán Amelia kapcsán döbbenten. Majd hallva a magyarázatot csóválom a fejem.
-Nem, de nem is maradt Reeven miatt. Egyszerűen mondta Neki amiket és elment. Reevennek is szüksége volt rá, soha jobban, teljesen maga alatt volt. Értem én, hogy fájt Neki, hogy Sebastian szakított vele, de ha ennyire vak volt, hogy nem látta, Veled boldogabb, az is régen rossz. És mindig azt mondogatta, Reeven neki az első, de mikor tényleg vele kellett volna, hogy legyen, arra fogta elhagyták, Ő pedig a kontinenst is elhagyta, nem hogy a várost. Ez nem egészséges megoldás. De jó, elmegy, de... vissza se jön. Holott, úgy hallom, Sebastiannal nincsenek rosszban. Találkoztak azóta, Sebastian engesztelte Amelia kapcsán Reevent. Lehet nem Reeven miatt futott el, de nem is Sebastian miatt, sőt, nem is maradt Reeven miatt se. Egyszerűen közölte Neki ez sok és elment. Gratulálok.
Közlöm mindezt már higgadtabban, de érezhető nehezteléssel a hangomban. Nem tudnám megkedvelni azt a nőt, mert túl sok fájdalmat okozott Reevennek és túl semmilyen volt, hogy életképesnek lehessen mondani. Joshua teljesen más, Joshuat kedvelem és érezhetően nem tartom felelősnek semmi miatt. De inkább elviccelem, ha mást nem Reeven féltékenységét, mert az nonszensz.
-Ó, teszel pár szexi mozdulatot, meglepően jól fogok állni!
Nevetek, mert méretes vagyok, ha merevedésem van, nem tudom eltitkolni, bár nem is szoktam, ez is tény. De egyelőre ilyen "veszély" nem fenyeget, inkább kérdezem Őt, főleg a karrierjéről.
-Egészen addig, míg nem jön egy fejvadász vagy egy igazgató. Az emberek önzőek és kicsinyesek Joshua, fogadd ezt el. Ha jobb leszel náluk, akkor el akarnak majd takarítani az útból, nem csak a profiknál van ez, mindenhol. De a profik is össze tudnak dolgozni, ha megvannak a fix helyeik, darabjaik. Szerintem ez egyénfüggő is.
No meg szituáció és körülmény függő, de ebbe ne menjünk bele. Inkább olyat ajánlok, aki ért is hozzá, azaz gondolom, hogy ért, Ő pedig Eric. De Joshua olyat mond, hogy zavartan mosolyodom el, ami nem szokásom. Nem értek a színészethez.
-Hmpf, sokra mennél velem!
Vigyorgok, mert én nem értek hozzá, én az emberekhez értek.
-Én nem szeretem a művészfilmeket. Túltolják őket, vagy úgy állítják be hm, ez most igazán mély és komoly. Szerintem csak unalmasak. Kevés az igazán szép és jó művészfilm szerintem. De Eric imádja őket. Például Alvarez, Benchetrit, Collins, és sorolhatnám. Művészfilmekkel nem leszel híres csak egy szűk körben, de ott is inkább a rendező lesz kiemelt, nem a színész, ha engem kérdezel. Ellenben ha jóba választasz, Te magad lehetsz az ikonja a filmnek, mivel Te magad leszel ami a filmet eladja. Vagy a szereped miatt, mint mostanában egy jól eltalált hős szerepébe bújva, vagy egy sablon karakter, vagy egyszerűen mint Sir Anthony Hopkins, hogy mindegy mit csinál, az jó. Ő idősebb nálad, de Ő is volt fiatal. De a művészfilmek jó kezdő löketek lehetnek, hogy teszteld magad.
Fejtem ki, mire is gondolok a művészfilmek kapcsán.
De a képeim ahogy elnézem őszintén tetszenek Neki, ami jól esik, mindig jól esik. Eric is a képek miatt figyelt fel rám igazán, tudom én, ami szintén jól esik mai napig. El is mosolyodom, hogy kiállítaná.
-Ez tanulmányrajz Joshua, de... kedves Tőled. A Tied.
Hajolok oda, kap egy hálacsókot az arcára, míg fogom a vállát, majd elpakolom a többit. Ha Neki pluszt ad a kép, akkor már érdemes volt 10 éve megfestenem. Jól esik tudni, a képem valakinek valami több, mint egy egyszerű festmény. Kellemesen megmelengeti a lelkem. Aztán behozom amit Róla festettem, azaz vele, de örülök, hogy kedvére van ez is.
-Jó alanyom vagy. Olyan vagy mint a képeim... könnyed, de nem felszínes. Könnyű Téged lefestenem, mert beleillesz a képeim miliőjébe. Vagy épp a képeim a Te miliődbe, ez már részéletkérdés. Szóval az a bámulatos, hogy megtaláltalak.
Nem hiába volt jó Vele dolgozni, de Reeven eléggé lekötött az utóbbi időben, így nem csoda, ha félbemaradt a projektem. Persze nem hibáztatok senkit, magamat sem, de kellemes meglepetés, hogy újra modellemként tudhatom Joshuát.
-Na gyere!
Akasztom az ujjam a nadrágja szélébe, ahol a gomb van, nem zavartatva magam és húzom a konyhába. Kinn elengedem, terelem fel a bár székre, amit kölcsönbe szereztem.
-Ah, pedig annyira jó drámai elem lett volna, hogy kiszikkadtan omolsz le a székről a földre és a pohár vizet kilocsolom a földre, mondván nem adok, de... hát mivel kérted így buktam, keresek mást.
Nevetek, úgy csinál, mintha a múltkor nem tartottunk volna szünetet ha kérte. Előveszi a könyvet, majd felültetem a székre, veszek egy mély levegőt és próbálom beállítani. Ha azt vesszük félig oldalt ültetem, hogy látszódjon a háta íve (ha még rajta a póló megkérem vegye le) az arca pedig oldalt fog látszani, ahogy alkarjain támaszkodva olvassa a könyvet, ami a pulton fekszik egy müzlis tál mellett. Ha véletlenül kilógna a bokexe, akkor megkérem húzza feljebb a farmert, mert noha tetszik a látvány, most nem ez kell. A konyha maga most elég világos lett, ügyeltem a főfényekre és a kontrasztokra is.
-Na, mennyire kényelmetlen? Hogy fogod bírni? Főleg az egyenes hátat, de így szép, így kap ívet a gerinced és az izmaid. Amúgy... izmosabb vagy mint legutóbb.
Persze lehet tévedek, de nem hinném, mondjuk elég régen láttam.
((Ha nem érted hogy akarlak lefesteni keresek még képet, de egyelőre nem találtam semmi hasznosat... -.-' ))

Egy kicsit engedek neki, és ettől elneveti magát.
Beszélgetésbe fogunk; de nem a hangulatteremtés a cél. Érdekes, amit mond, és néha igyekszem én is okosnak látszani. Mint modell, volt már tapasztalatom vele, jól éreztem magam; még szigorúnak se mondanám, ahogy igazgatott. Bólintok.
- Igyekszem...- vallom be szerénytelenség nélkül. nekem is könnyebb a dolgom, ha ő elégedett.
Lia kapcsán aztán próbálom elhinteni, annak a lánynak sem egyszerű az élete, és ebben én is belejátszottam... , de ő felvilágosít, bármennyire is szarul van valaki, nem lehet annyira önző, mint ahogy ő tette a meneküléssel.
- Még szerencse, hogy Reevnek ott vagy te...- nézek rá, az ajkam kissé beharapva. Tudja vajon, hogy Reeven belé van esve? Van annyira intelligens; igen, biztosan. Nem mondom el inkább, hogy Lia nem látott minket azóta együtt, hiszen nincs semmi jelentősége. Az ő megközelítésében pedig Lia egy szívtelen dögnek tűnik.
- Igen, együtt voltak egy esküvőn. Más találkozóról nem tudok, de ha lett volna is, ez az ő dolguk. Sebastian szeretné ápolni vele a kapcsolatot, hogy érezze, most is szereti... Seby úgy érzi, ez fontos. Nem mellesleg igaz is; csak azért mert velem jár, fontosak neki a korábbi barátai, barátnői. Ő is, bármennyire hihetetlennek tűnik neki- mondom meggyőződésből.
Nem tudom, hogyan fogadjam a hírt, Lia talán sosem jön vissza. Nem érzem, hgy veszélyt jelentene rám, ha itt volna. Ha pedig el tudná újra csábítani Sebastiant, az csak azt jelentené, én nem vagyok elég Sebynek. És akkor jobb is, ha kiderül. kevesebb támadás és ellenérzés kísérné Sebyt. Úgymond "normális" életet élhetne. Bár én úgy látom, soha nem volt még olyan kiegyensúlyozott, mint mostanság.
- Már annyi elég? - elnevetem magam. Nem hinném, hogy elég lenne, ha... szexi mozdulatokat tennék neki, de ez nagyon vicces. Az "állni" egy másik értelméről beszélünk, s ez fura, így, magunk között, főleg az események tükrében.
- Tehát ha jobb vagyok, kitúrnak maguk közül, ha rossazabb, lenéznek. Akkor milyen is legyek?- nevetek. Talán nem érdemes a legjobbnak lenni, de ezzel elszalaszthatok lehetőségeket. Ha viszont a legjobb vagyok, elveszítem a lehetőséget, hogy gyakoroljak... Elég szarul hangzik. Tényleg el kellene dönteni, mit akarok.
- Figyelj... Jó ízlésed van, klassz stílusod, mindig remekül öltözöl, jól válogatod meg a szavaidat... Kitűnően bánsz az emberekkel- sorolom; egy csomó olyan dolog, amit tanítani lehetne. Ha csak figyelhetem, annyi is elég, bár lekoppintani nem lenne elég. Amúgy sem állna feltétlenül nekem jól, ami neki (nem csak külsőleg. Stílusban)
- Hm... Nem ismerem őket- nem is tudom, láttam-e művészfilmet. Valószínűleg beégnék Felix barátja előtt, ha ezt neki is elmondanám. Türelmesen végighalgatom Felixet. Jól érvel. Igazat is adok neki, bár nem vagyok abban biztos, hogy egy olyan területen kéne próbálkoznom, amiben még tapasztalatom sincs. De nem mondaná, ha ne láta képesnek rá, hiszen ő sosem köntörfalaz. Magamban kell jobban hinnem.
- Miért ne?- addig megnézek néhány művészfilmet, és tudom, mit várnak el tőlem. Ha meg nem jön össze, maradok a kapcafánál.

Őszintébb az örömöm, amikor a képeit mutogatja. Rögtön magával ragadnak, a színeivel, az ecsetkezelésével.
- Hát én nem értek a festészethez, és nem tudom, mi a különbség, de nekem ezek a képek tetszenek. Szóval, ha "csak" tanulmány, akkor is szívesen tenném ki a falra. És ha komolyan mondod, hogy az enyém, köszönöm szépen, elfogadom. Emlékeztess rá, ha elfelejteném, mert néha... elfelejtem a dolgokat- megvonom a vállam, amolyan nem tehetek róla stílusban. Úgy gondolom, ez mindenkivel előfordulhat. Nálam kicsit gyakrabban, de talán azért, mert mindig agyalok valamin.
A puszi az arcomon kedves gesztus, jól esik. Nem érzek benne semmi tolakodást. Mosollyal viszonzom. És amikor megmutatja a rólam készült képet, leesik az állam.
- Hm... Ez megint valami bókféleség, de már szükségtelen..., elszegődtem hozzád- nevetek jókedvűen. Tényleg kifogyhatatlan a tárháza.
Félreteszi azt az egy képet, amit nekem szán, és a többit elteszi. Vajon mi a szándéka azokkal?
Beleakaszkodik a nadrágom korcába, úgy húz a konyhába. Jelenleg a tulajdona vagyok, nem csoda, hogy érzékelteti, hogy ne garázdolkodjak az idejével. (De még ez is vicces) Kint a konyhában rögtön neki is fogunk a munkának. Ahogy vártam, a kérésemet is elhumorizálja.
- Azt bírnád, mi? Van benned szadista hajlam?- kérdem, vidáman. Húzom egy kicsit, ő is megtette már, biztos nem lesz belőle sértődés. Nevet, és a mosolya nagyon megnyerő. Többször kéne nevetnie (neki is)
- Értek ám a szép szóból is, mint a múltkor: csinálj így, vagy csinálj úgy... tudod. Talán nekem is egyszerűbb, és neked is- szólok hozzá kedvesen, mert mintha ez a mozgatósdi kicsit nehezére esne.
Leveszem a pólómat, és a pulra könyöklök (előttem a könyv), és mindehhez egy bárszékre kell felülnöm, aminek semmilyen támasztéka nincs. A Gatyám kicsit feljebb ráncigálom, az alsómat kissé lejjebb gyűröm, a hátam egy leheletnyivel fordítom jobban felé, mint ahogy kényelmes. Ki lehet bírni. A fényeket nem hozom szóba, ahhoz ő ért, én pedig nem. A képe elég bizonyíték.
- Ha megeegyezhetünk abban, hogy akkor húzom ki magam, amikor azt fested, nem lesz gond. Kicsit feszítenem kell ebben a pózban, ha folyamatosan ezt kell csinálni, megint masszázsra lesz szükségem - mondom ártatlanul. Nem akarok kikényszeríteni semmit, csak megjegyzés volt.
- Hm, ezek szerint Reev nem említette azt sem, hgy egy időben együtt jártunk erősíteni...- húzom el a szám. Pedig ő is sokat erősödött; már botot sem használ; meg sem mondani, hogy valaha szüksége volt rá. A különbség csak az, már nem énvelem edz. A "bókja" át is suhan a fejemen.
Beülök neki, ahogy kéri, ha ő is felkészült a festésre. Olvasok, ha azt szeretné, csöndben maradjak, de ha beszélgetni szeretne, állok elébe.

Elégedetlen prüszkölök fel.
-Hmpf, mintha ha az lenne az egészséges, hogy én vagyok. Nem én kellettem Neki, de én voltam ott. Meg a fiúd. A szülei szörnyűek, más rokona, immáron, nincs. Voltam én már támasz sokszor, de sosem értettem, miért nem tudják ezt a szerepet betölteni azok, akiktől igazán várják az emberek. És csodálkoznak rajtam, ha kifejtem, az emberiség valahol megérett a pusztulásra... Sebastian pedig azt csinál amit akar, felőlem az összes exszével elhitetheti mennyire fontosak Neki és ki tudja, lehet valóba így van, Sebastiannal teljesen más bajom van, a nőcskéi nem érdekelnek, köztük Amelia sem. Hmpf... hagyjuk is, inkább valahogy majd elmagyarázom Reevennek, nem vagy Te a pajzán és szívdöglesztő Jézus Krisztus, jobb projekt.
Sóhajtom, hálásabb, maradjunk annyiban, mert nem kell megváltoztatnom senkit, csak rá kell nyitnom Reeven szemét arra, hogy Joshua semmit sem akar Tőlem. Miért is akarna? Mert persze, jóképű vagyok és szexi, de egy szerelmes embernek ez sokat számít, nem igaz?
Hamisan elvigyorodom, hogy elég lenne pár szexi mozdulat Tőle. Míg beszélek lassan haladok felé, olyan tekintet sugallva, mintha titkos álmom vált volna valóra azzal, hogy itt van velem a hálóban. A hangom is selymesen flörtölő, némileg reszketeg.
-Ó, hát ha igazán tudod mit csinálsz, igen. Annyi az egész... hogy... megszűnik a világ és ketten maradunk...
Orrommal súrolom az orcáját, kezem hálásan siklik a derekára, éppen csak érintve de nincs menekvése, maximum eldőlhet az ágyra, de kétlem, hogy ilyet tenne, csak egy kis kéjesen elfojtott lélegzetvételt hallhat a fülénél halkan. Nem célom nyúlkálni, ebben nem az a szép, hanem hogy felkorbácsoljam azt a ösztönét, tetszik valakinek, aki rettentően kívánja, hogy beleborzongjon, így pár másodpercig így maradok, majd utána hajolok el szokásos mosolyommal, hogy hogy érzi magát a kedves delikvens? Tudott ignorálni? Lehet tudott, bár nem vagyok jó színész, a csábítás a szakmám, erre az időre valóban kívánni akartam Őt, nem csak megjátszottam. Az más kérdés, hogy mikor elhajolok ennek nyoma sincs, mert festeni vágyom!
-Ha engem kérdezel, légy törekvő, de ne domináns. Eleinte olyan szerepeket keress, ami nem feltétlen főszerep, de elég sokat lehetsz vele a színpadon. Mondjuk ha Shakespearet vesszük, a Vízkeresztből a herceget, a Rómeó és Júliából Tybaltot vagy Mercutiot, a Sok hűhó semmiértből a herceg szintén vagy Don Juan. Ez a neve? Azt hiszem, a fő gonosz. Ők sokat jelen vannak és fontos, hogy jó színész játssza őket, de ne ők a történet főhősei. Emiatt nem leszel követelőző, vagy túlságosan nagyra törő, de látják, hogy akarsz valamit. Szerintem egy jó színész bármit eljátszik, azt is, hogy nem fél, azt is, hogy óvatos, akkor is, ha nem az.
Ha már legutóbb az említett drámaírót olvasta, vegyük Őt alapul. Szerintem nem lehetetlen amit akar, csak idegen Neki a közeg és még szoknia kell.
Aztán meg kell hagyni, ügyesen hízeleg, imádom, ha bókolnak, könnyű vele levenni a lábamról.
-Úgy gondolod divat-tanácsadásra szorulsz, hm? A magamfajtának ez alap, de bármi kérdésed van, nem csak a ruhákra gondolok, az mindenkinek egyedi, hanem akármi másra, kérdezz. Mint látod tabu kérdés nincs, maximum olyan válasz, ami lehet nem fog tetszeni...
Több okból, mert az én véleményem, vagy mert túl reális vagy mert az igazság fáj. De nem ezt éreztetem ki a hangomból, hanem hogy tetszik amit hallok és segítek Neki, ha igényli, bármiben.
-Akkor megismernéd, Eric imádja újranézni őket másokkal is, mert minden ember véleménye más és új.
Valahol el kell kezdeni, aki még sosem főzött de szakács akar lenni, beszéljük le, mert nem tudja mi az a besamel? Ugyan. Csak meg kell tanítani.
-Ez a beszéd. Szerintem azért fog Neked tetszeni, mert abban kevés a mű dolog, az érzelmekre és reakciókra fókuszálnak, nem a sminkre és a látványra, a hangzatosságra. Hanem a lejátszódó folyamatokra. Azt pedig ha jól sejtem, Te magad is szereted.
Legalább is valami ezt súgja, ha a színház vonzza, ha nem a kasszasiker és a tömeg elismerése.

-Elfelejtesz? Elfelejted, hogy Neked adtam? Kétlem, hogy annyira lefárasztalak, hogy estig elfelejtsd...
Mosolygok rajta hitetlenül, nem értem mit felejtene el.
-Ha valakinek lehet bókolni, akkor minek fukarkodni?
Mosolygok Vele, de ha elszegődött hozzám, akkor igazán jó dolgom van. Nem is kívánom elengedni, szeretném többször lefesteni, sőt, sokszor, bár félek, Reeven valóban félreérti. De majd kitalálok valamit. Inkább elpakolok, húzom ki a konyhába, szerencsére nem ijed meg, vagy ért félre (bár én akkor sem esnék kétségbe) és ültetem is fel a székre.
-Ohm, nem is tudod mennyi...
Sötét mosolyom árulkodó, de aztán elsimítom a kedves mosolyommal, így azt hisz amit akar. A fantázia jó barát, szeretem kettesben hagyni vele az embereket.
-Akkor nem kell a parancsoló hangnem sem? Ohm, elveszed minden játékszerem!
Nevetek, nem lesz hiány abból sem amit Ő kér, de a kezdő pózt eltalálni, megkomponálni egy alapkő, szeretném jól letenni. De ahogy elnézem, így jó lesz.
-Ohm, megmasszírozlak, szép férfitestet mindig öröm masszírozni. Főleg, hogy nem csak svédet tanultam, de thait is, meg relaxációsat, sőt, lingam masszázst is, annál ellazítóbb és feltöltőbb nincs, az egyik kedvencem, azt is adok ha kérsz. Amit akarsz. A színházzal úgy is elkéstem, jár a kárpótlás.
Magyarázom mosolyogva, míg körbemegyek, arrébb húzom a vásznat is, hogy a jó szögben festhessek.
-Tetszik ahogy feszítesz, a probléma csak az, hogy a törzsed elég sokszor és sokáig festem, kicsit helyezd át a súlypontod, hogy ne legyen olyan fárasztó, előrébb is dőlhetsz valamennyit.
Tanácsolom Neki, bár mint mondtam, a masszázst csak kérnie kell, akkor is, ha annyira nem viseli majd meg a dolog. Érezhette a múltkor is, nincs ellenemre a dolog.
-Ohm, de említette, de az nem mostanában volt. Na meg Reevenből kiindulva, Neked sokkal jobb a fizikumod, és belőled kiindulva, direkt nem csináltál semmi olyat, ami mutatná köztetek a különbséget, nos... attól nem tudsz így izmot építeni. De akkor onnan van, gondolom most is jársz, mert ha nem, könnyen eltűnnek azok a fess idomok.
Fogok neki megfesteni Őt, de érzem, hogy nincs jó kedve, teremtőm, ki hitte volna, hogy egy bóktól savanyodik be?
-Joshua... nem tudom, tudod-e pontosan miért is haragszik Rád, Reeven a csökött makacsságával igazán? Persze összeadódtak a dolgok, de... érdekel, tudod-e.
Érezni hülyeségnek érzem Reeven haragját, legalább is egy részét.

- Vitatkoznék...- ráncolom a szemöldököm. Mintha baja lenne azzal, hogy Reevennek van valakije. Bár a gondolatmenete logikus, a tagadádát mégsem értem- Mi bajod azzal, hogy vagy neki? Nekem is volt rossz időszakom, amikor senki másom nem volt Sebyn kívül. Tudod te, milyen jó érzés, ha valaki figyel rád, meghallgat, számíthatsz rá?
Ha nem tetszene neki ez a szerep, nem bújna bele. Amúgy meg nem hiszem, hgy nem tudja, milyen érzés magányosnak lenni, hiszen ő maga mondja, sokszor volt támasz már.
- Megesik, hogy az ember pont attól nem kap elég figyelmet, akitől várja- Reevnek ez volt a baja Liával, és gyanítom, velem is.
Hogy pajzán és szívdöglesztő lennék, csak legyintek; jaj, hagyjuk már. Nem bóknak veszem; Reeven cinizmusa cseng belőle vissza, hiszen gyűlöl Sebastian miatt. Bevallom, rosszul érint. Semmit sem értem el; beszélhetek, akár a falnak. Nem akarom szétszakítani a barátságukat. Sebastiannak pedig szíve joga eldönteni, hogyan ápolja azt a kapcsolatot, mit enged, mit nem ezután. Nem érzem a felelősségem abban, miként alakul a viszonyuk. Ez a kettejük dolga. Érzéketlen lennék? Felix szavai arról győznek meg, ő sem vélekedik máshogy mások kapcsolatairól. Igyekszik azokon kívül maradni, és nem is folyik azokba bele.
Nem akarok szexi lenni előtte; elcsábítani sem akarom. Meggyőződésem, hogy ő sem akar tőlem semmit, mint férfitől, hiszen lett volna rá alkalma, hogy jelét adja vonzalmának, de mint férfi a férfinak ilyet nem tett. Más kérdés, hogy mint modellben, kedvét leli bennem. Így amikor az orrával érinti az arcomat, kezével a derekamat, hangosan és jóízűen elnevetem magam. El kell ismernem azonban, ő bizony erotikus volt, ahogy a fülembe szuszogott. Ezt a véleményem azonban inkább metartom magamnak. Fürkésző szemeibe bele tudok nézni, mosolyogni. Nem érzem magam megmérettetve, próbára téve. Felix csak játszik velem, oldani igyekszik vagy arról meggyőzni, ő tudja, hogy Sebastianhoz húz a szívem (és a f*rk*m)
Kedves, hogy a terveimről kérdezés véleményt alkot, hogyan engedhetném jobban, hatékonyabban a választott utamat. Halványan elmosolyodom, amikor Tybaltot említi, és bólogatok, hogy egyetértek vele.
- Én is így gondolom... A meghallgatások nagy része egyébként sokszor nem is konkrét szerepért folyik, hanem maga a színpadra való alkalmasság a szűrő. Ha már bent vagyok a második körben jönnek a szerepek. Nem sok beleszólásom van, kit fogok játszani, ha a rendezőnek már van egy elképzelése- billentem oldalra a fejem- Én örülnék is, ha nem skatulyáznának be. Sokféle szerepbe szeretnék belebújni, sokmindent kipróbálni. Az sem riasztana, ha női szerepet kéne megformálnom, az is szerep... Micsoda kihívás!- elnevetem magam.
- Amúgy, igen, Don Juan aki keveri a lapokat; élvezetét leli, ha bonyolíthatja a többiek életét...- jelzem, hogy jól emlékszik a szereplőre. Nem illik hozzám az a karakter, de vicces volna eljátszani a gonoszt, akinek Reeven tart.
Ericet ajánlja nekem, mint tehetséggondozót (Reeventől ismerős a neve, és lassan összerakom a képet), de én azt mondom, találtam már tökéletes tanárt, őt. Ez érezhetően tetszik neki, a válasza is pozitív, hisz nem zárkózik el.
- Korábban is meghallgattam a véleményed...- ha nem is szó és betű szerint, de hatottak rám a szavai- Úgy érzem, a javamat akarod, és már nem is vagyunk egymásnak idegenek. Ha jobban ismerjük egymást, könnyebb is megtalálni a közös nevezőket, nem?
- Köszönöm, előre is...- konkrétan ugyan most nem jut eszembe semmi, de ez nem jelenti azt, nem foglalkoztat semmi önmagammal kapcslatban, hogyan lehetne másképp csinálni, hogy elérjem a céljaim. Bizonyára én csak egy "vidékről" jött gyerek vagyok a szemében, amolyan csiszolatlan gyémánt. Aztán ki tudja, meglehet, épp a disznó vagyok, aki elé gyöngyöt vetettek.
- Gondolod, szívesen mozizna velem?- azt képzeltem, majd házi feladatként kapom, nézzek utána magam, miféle művészfilmek divatosak manapság. Ahogy utóbb biztat, meglepetésként ér, milyen gyorsa átlát rajtam.
- Úgy érted, kevesebb külsőség? - vonom fel a szemöldököm. Ez valóban érdekes. Abból kiindulva, hogy az ember a saját fantáziájára van utalva és azt megcélozva, hogy az ember szívét érjük el, ne csak a szemét, ez szimpatikus megközelítés. Így képzelem Quentin filmjét is. Szinte az egész sztori egy buszban játszódik, mégis... Sokszor ragadja majd el a nézőt a képzelete. Az sem baj, ha néha becsukja a szemét.

- Ahm, ne vedd magadra, időnként megfeledkezem dolgokról...- pirulok el. Most nem csak egy szokványos feledékenységről van szó, hgy elfelejtem, ki mit mondott nekem hónapokkal ezelőtt. Hanem arról, hogy számomra is fontos (lényeges) dolgok vezsnek homályba, ha valami más eltereli a figyelmem. Érdekes, ha egy szöveget kell bebifláznom, az gyorsan megy, bár... azt is porolgatni kell, ha nincs gyakorolva.
- Milyen igaz- sokszor épp az a problémám, az emberek elfelejtettek kedvesek lenni egymással. A bók is egyfajta kedveskedés, nem? Bár időnként zavarba tudnak vele hozni, én sem szoktam fukarkodni vele, ha van rá okom.
Kimegyünk a konyhába. A szadizmus kapcsán megfordul a fejemben, bizonyára van annak valóságalapja, amit mond; mindenkiben vannak sötét erők, és talán épp az igény az, ami másokból jobban kihozza a hajlamot. Felix is tud szadista lenni, ha valaki ezt szereti; nem jelent mást a mosolya. Nem gondolnám, hogy engem akar -mondjuk- bilincsbe verni.
- Jobban tetszik, ha társalgás szintjén kérsz meg arra, amit el akarsz érni. A parancsoktól feszültebb vagyok- alárendeltség, kiszolgáltatottság, gyengeség? Fene tudja, ne elemeztem ki magam.
Elnevetjük, amúgy sem hiszem, hogy ez lenne a módszere, már kiderült volna.
- Nagy részéről azt sem tudom, mi fán terem. Mi a különbség?- masszázs, masszázs. Gondolom, csak addig mindegy, amíg rá nem kapok valamelyikre, ha különösen megtetszik.
Aztán beállít,majd minden tagomon igazít valamennyit, miután felveszem a kezdő poziciót.
- Jól van- kissé eleresztem a hátam, a fejem is előrébb esik, de így még kényelmes is (lenne) olvasni.
Szóvá teszi (új) izmaimat, ez lesz a kiindulóalapja, hogy Reevenről kezdünk beszélgetni.
- Főleg kezdetben, mindent vele csináltam. Nem akartam magára hagyni, elsőre is sokat vállalt be..., tudod, milyen. Nem is a magam erősítése miatt mentem, csak hogy ő ne menjen egyedül; nekem meg jót tett a mozgás is, a társasága is. De a szokásokat nem könnyen építem le; amióta elmaradt, én továbbra is járok, hetente egy- kétszer, ahogy időm engedi. Hétvégén Sebyvel kosarazunk vagy futunk. Ő még jobb fizikai állapotban van, mint én, van hova fejlődni- nevetek.
De aztán besavanyodok egy kicsit, eszembe jut Reev, és az, mennyire nem boldogulok vele; azaz... Felix a kérdésével ismét elmélyíti bennem, hogy haragszik rám.
- Elsősorban Sebastianért- ráncolom egy kicsit a homlokom. Igyekszem értelmesen összetenni Felixnek, mire jutottam- Tudod, korábban nem volt vádaskodó, eljártunk edzeni, néha betoltunk egy sört és néhányszor karaoke bárba mentünk, hogy kiénekeljük magunkból a gőzt. Azt hiszi, szándékosan félrevezettem... Álszentnek tart, mert neki azt mondtam, két lány között viaskodok, és szóba sem hoztam Sebastiant, miközben ő elmondta nekem, hogy beléd... - ah, túl sokat mondok? Szerintem pontosan tudja, mit érez iránta Reeven, különben a féltékenységét is másképp kezelné. Anélkül, hogy vefejezném a szót (szeretett), folytatom.
- Meggyőződése, hogy befurakodtam kettejük közé. Tudom, hogy változott a kapcsolatuk, de Seby szeriint nem olyan mértékben, mint ahogy Reeven lefesti- ettől kicsit zavarban vagyok- Nekem a nyitott kapcsolatok téma sosem ment könnyen, nem is nagyon tudom belehelyezni magam. Eleevel sem ment; bármilyen jól éreztem magam vele, mindig ott volt a tudat, nem vagyok az egyetlen. Épp csak a dühöt nem értem, ami Reevent fűti. Ez Sebastian döntése volt, nem az enyém. Miért rám haragszik?

-Félreértesz. Nem az a bajom, hogy vagyok Neki, hanem, hogy Ő nem volt... és helyette is csak én voltam. Mindig nekem kellett kiszedni a depresszióból és megmagyarázni, nem egy lehetetlen alak, akit nem lehet kedvelni. Ha egyszer helyreraktam valamit Reevenben, találkozott Liával és huss...
Még mutatom is hogy volt nincs.
-Kezdhettem mindent előlről. Apránként. Kiborító volt, főleg mert Reevenre még dühös sem lehettem, ugye. Amelia pedig, hmpf... mikor beszéltünk is csak annyi jött le, nem akarja megoldani, inkább elutazik, hogy mi, férfiak, jól érezhessük végre magunkat. Mintha annyira érdekelt volna, hogy Ő nő én meg férfi bazdmeg. Hah...
Sóhajtok egyet, masszírozva a halántékom.
-Igen, tudom... Szeretem érezni, szeretik a társaságom. Ezzel nincs is bajom, sosem volt.
Csak hogy félreértés ne essék, az előbb magyarázott dolgokban van a bajom, nem abban, segítenem kellett és kell.
Később már oldjuk a feszültséget, a csábítási kísérletem is elneveti, lehet csikis, lehet csak ilyen, ha zavarba jön, vagy csak mulattatja, hogy flörtölök, jelenleg nem tudom eldönteni, de kölcsönös a mosoly, végtére is most csak játszottam.
-Oh, nőit ne, hagyd meg a nőknek, férfiként sokkal impozánsabb vagy, hidd csak el. De valahol talán jobb is, ha nem Te választasz szerepet, mert így érdekesebb a kihívás. Lehet Te a kedves, romantikus főhős lennél, de így nem derül ki, mennyire jó gazfickó is tudsz lenni vagy épp törtető zseni.
Mindet kinézem belőle, jól játszik a hangjával emlékeim szerint és nem is sablonos valaki.
-Do Juan jó, én imádtam, csak nem volt elég megfontolt. Kár, igencsak kár.
Vigyorgok, szeretem a gonosz karaktereket, ha stílusosak.
-Örömmel. Igen, amúgy is alkalmazkodó típus vagyok. Egy ideig...
Somolygok, majd nevetek, általában megkedvelnek annyira, hogy elnézzék a konokságaim. De nagyon jól esik, hogy ennyire ad a véleményemre, komolyan. Hízelgő. Majd meg is próbálok felelni Neki, ez is biztos. Ha meg elakadok, lesz kitől segítséget kérni, sosem szégyelltem megtenni.
-Hogy Eric? Persze, akkor is, ha nincs tétje, vagy célja a dolognak, kissé nehezen barátkozik, mert folyton úton van. Biztos örülne, ha kellemes társasága akadna.
Túl koros vagyok, hogy barátokat keressek Ericnek, de Joshua kellemes férfi, értelmes, Eric kedvét lelné benne és fordítva. A gyűrűt Joshua kezén pedig nálam százszor jobban tiszteletben tartja, attól sem kell félni.
-Fogalmazhatunk úgy is. A művészfilmek nem kifele, hanem elsődlegesen befele fókuszálnak, mondandójuk van, strukturáltan, nem úgy mint a mostani filmeknek, ahol a látvány dominál, a zene, az extrémitás. Sokkal... bensőségesebbek ezek a filmek. De amiatt könnyebb rájuk mondani, unalmasak. Vannak olyan problémák, amik engem speciel hidegen hagynak, minek nézzek arról filmet másfél órában? Eric meg csak ezeket szereti. Ő a látványt élőben szereti megélni. Igazat adok neki persze, de... ahh, nem fontos.
Nevetem el magam, Eric-kel annyit vitatkoztam már - persze nyugodt hangvétellel - hogy azon kapom magam, majdnem Joshuának is elkezdtem magyarázni.

-Mint például... mikor van valaki születésnapja, hétvégén oldalast akartál sütni, megígérted, hogy kedden lepucolod a lakásban az üvegeket...?
Elpirul, nem tudok rájönni mire gondol.
Aztán később már a konyhában beszélgetünk, míg modellt ül.
-Kevés férfi szereti, ha megmondják mit csináljon. Bár a legtöbb nagy kutya kimondottan élvezi, ha végre megalázott szerepben lehet, milyen érdekes mi? Hogy találjon valakit, aki végre lenyomja, hogy ne kelljen mindig tökéletesen dominánsnak lennie... persze az átlagot csak szimplán frusztrálja, vagy idegesíti, szóval ne félj, ha parancsolgatok, akkor valami nagyon felbaszott és jobban jársz, ha leállítasz, ne fessek, hanem tomboljam ki magam.
Vigyorgok, nem fogok utasítgatni, ha festek, elég alázatos szoktam lenni. De inkább a művészet fele, mintsem az emberek fele, de ez lényegtelen az eredményt figyelembe véve.
-Hát, hogy mennyire relaxál az adott masszázs. Ki kell próbálni mind, és dönteni én azt mondom. Addig ha nem próbáltad, nem tudod, mi lazítja el kellően a tested és a lelked egyaránt.
Fizikai különbségeket leírhatnék, mikor, hol és hogyan nyomom, simítom a testét, de mi értelme lenne? Ettől nem lenne okosabb.
Miután beállítom Reeven is szóba kerül a kondizás miatt.
-Mmm, kellenek ezek, én minden reggel, ha tehetem sétálva olvasok egy órát... izmos ugyan nem leszek, de átmozgatom magam. Régen lovagolni is eljártam, de az úri hobbi.
Dörzsölöm össze az ujjaim, jelezve most nem telik rá. De jó, ha az embernek van egy ritmusa, mozog, Reeven is eljár, bár Ő éppen mit talál ki magának, kaotikusabb annál, hogy rendszerbe kényszerítse magát.
-Na de tudod-e, ez mit takar? Sebastian miatt...
Szerintem nem. Akkor nem lenne ilyen kedves és megértő...
-Belém szeretett.
Fejezem be a mondatot könnyedén, ne feszengjen, legalább emiatt ne, inkább folytassa.
-Szóval azt gondolod ezért? Igen, ez is indok, mondván nem voltál őszinte, nem bíztál meg benne, hogy elmond, tetszik Neked egy férfi, míg Ő azt is bevallja, szeret egy másikat.
Igen, igen, ezt Reeven is említette, hogy emiatt neheztel.
-Hmpf, mert Sebastian vak, persze, hogy úgy gondolja, nem olyan mértékben változott a kapcsolatuk.
Igen, kiérezheti, hogy nem tetszik ez a része az imádott Sebastianjában.
-Nem a nyitott kapcsolaton a hangsúly Joshua barátom. Amiatt engem sem érdekelne, ha hempereg Sebastiannal vagy akárki mással. Az csak szex, mondhatni testmozgás. Reeven ennél kicsinyesebb dolog miatt gondolja, hogy Te vagy a megtestesült főnyeremény, hogy most is arra gondolok, hogy eléd térdeljek és szeresselek, mint Sebastian sosem tudna... tény, nem tudna úgy, de vonatkoztassunk el ettől.
Nevetek fel könnyedén, bár örömtelen. Szerintem joga van tudni, miért utálják ennyire, miért IS utálják ennyire, mert az őszinteség dolgot elcseszte Reevennél, ez tény, azt még el is fogadom.
Közben persze haladok, a vázlat már megvan, jönnek a főbb fények, színek, vonalak, árnyékok.

- Tényleg?- elkerekedik a szemem. Nem gondoltam volna Liáról, hogy ennyire rontja Reeven önbizalmát. Mikor és mi változhatott? Hiszen Reev odavolt Liáért, erre konkrétan emlékszem
- Ha te mondod...- jobb emberismerő nálam, ez már kiderült. Elhiszem, amit mond, nem kételkedek.
Hallgatom a beszámolóját, megint magamra veszem, amit mond (amit valójában Lia mondott: "mi férfiak") Meggyőződésem, hogy rám és Sebyre gondolt, de valószínűleg csak a bűntudat erősödött fel bennem. Ha arra gondolok, attól féltem, majd ő áll közénk! Liának oka van gyűlölni engem. Az új felismerés friss sebet ejt rajtam.Jobb is, ha nem beszélünk róla többet, letörné a hangulatom. Felixre is rossz hatással van.
- Ez nekem nehezebben megy... Csak két ember élvezte eddig a társaságom, talán ők sem mindig maradéktalanul. Valahogy... Megriasztom az embereket azzal, ha egyenes vagyok, ha köntörfalazás nélkül mondom ki a gondolataim. Vagy eleve nem tetsző nekik az a szemlélet, amit vallok, hisz többnyire eltérő az övéiktől. Nem tudom, melyik a riasztóbb: hogy ők olyanok, vagy hogy én vagyok ilyen? - nevetem el magam, bár érezni, ez kínos számomra.
Kettőnk között már nincs feszültség; mókás közeledését nem is veszem komolyan.
- Aha, elszóltad magad, tipikus jófiúnak képzelsz, vagy hiszed, annak gondolom magam?- nevetek, hátra hajtott fejjel. Biztos Reev hatása, ő szokott ilyen jelzőket aggatni rám.
- Nos, ő kifejezetten rosszindulatú volt, nem? Élvezetét találta abban, ha mások életét megkeserítheti. Szerette a bonyodalmakat, de önmagában nem ez elégítette ki- megviccelni másokat nekem is szokásom, de nem azért csinálom, hogy szomorúságot, csalódást okozzak.
Kellemesen elbeszélgetünk, a hangulat ismét feloldódik, mintha nem is értettük volna a Lia témát.
- Értem. Mivel foglalkozik?- minta Reev is említette volna, hogy keveset van itthon, Felix talán ezért van inkább vele.
A művészfilmről adott értekezése egészen felcsigáz.
- Hm, meglehet, ebben Eric álláspontjához húzok- vonok vállat nevetve. Mintha Felix lejátszott volna pár meccset a témában- de tényleg; milyen filmeket nézel szívesen te?- kérdezek vissza.

A feledékenységemről...
- Nos, nem tartom nyilván, ki, mikor, mit ünnepel. Ha eszembe jut, szóvá teszem, ha nem, nem. Az jobban aggaszt, hogy pl. valaki mesél valamit, és később, amikor szóba hozza, nem emlékszem rá...- nem csak Reevennél vette észre, bár ő egyenesen azt vágta a fejemhez, biztosan nem is érdekelt a téma. Eleevel, Suzyval és Sebyvel is megesett már, hogy visszakérdeztek: "erről már beszéltünk, nem emlékszel"? És fiatal vagyok ahhoz, hogy arra fogjam, ez a mérvű feledékenység normális. Némi aggodalom átfuthat az arcomon. Mi van, ha nem vagyok normális? Ha mentális problémáim vannak?
Konyha, új téma. Szadizmus.
- Érdekes, amit mondasz; nekem nincsenek ilyen szélsőséges vágyaim- megint képes finomítani a téma komolyságán, elmosolyodom, amikor arra kér, állítsam le, ha ideges és parancsolgat.
- Hogyan szoktad kiadni a feszültséged?- érdekel. Egy felhúzott Felix; milyen lehet akkor? És milyen módszere van, hogy megoldja? Eddig úgy tűnt, Felix a megtestesült önuralom.
- Ah, ez igaz- mosolyodom el. A puding próbája az evés- Szóval tőled ízelítőt kaphatnék mindegyikből? - gondolom, így gondolta; néhány perc ebből a fajtából, néhány a másikból. Meg lehet ennyiből ítélni, melyik lenne jó nekem? Talán. Én sem vagyok egy dologra ráállva, kell a változatosság, sokszor jól is esik.
Beáállítás közben aztán Reevenre terelődik a szó; és most nem merül ki annyiban, milyen jó képeket csinál, vagy milyen Liával a viszonya. Azt kezdjük boncolgatni, a mi kapcsolatunk miért dőlt dugába. Megütközve nézek rá.
- Hát mert azt hiszi, elvettem Sebyt tőle- mondom ki kereken. Amikor Reevennel erről beszélgettünk, meg voltam győzödve róla, hogy azt hitte, Seby belé szerelmes. De ennél finomabban kell fogalmaznom, hiszen Reeven bevallottan Felixbe szerelmes, és az előbbi feltételezéssel árthatok nekik.
- Igen!- megkönnyebbülök, hogy tudja. A Seby-Reev viszony nem ennyire értelemszerű, legalábbis az én olvasatomban.
- Nem ismered a körülményeket, Felix- nézek rá esdeklőn. Ha ő is csak ez alapján ítél meg, el vagyok veszve- Az a beszélgetés akkor zajlott közöttünk, amikor Seby Liába volt szerelmes, vele élt. De nem is ez a fontos, hanem...- levegőt veszek- én nem tudtam magamról, hogy meleg vagyok.
Megakad a pillantásom a két szemén, ha éppen rám figyel.
- Reeven nem hitt nekem, pedig így igaz; én heteronak éreztem és vallottam magam. Feleséget akartam, gyerekeket, úgy érzetem, ilyen élet vár rám. Ilyet álmodtam. Még az sem mozdított meg bennem semmit, hogy ő azt mondta, egy férfit szeret. Nem ítéltem el miatta, de azt sem éreztem, hasonló lennék hozzá...
Elpirulok, amikor Sebastianról esik szó. Felix szájából úgy tűnik, Seby állítja be másképp a valóságot. Mélyül a zavarom, amikor azt állítja, Seby nem tud úgy szeretni, ahogy ő (Felix) tudna.
- Teljesen összezavarsz, Felix. Az egyik pillanatban éppen úgy beszélsz, Mint Sebastian, a másikban éppen meghazudtolod őt. Miért vonod kétségbe az érzéseit? És ha már itt tartunk, mi az a kicsinyes dolog bennem? - fűtenek az indulatok; némi harag, nagyfokú kíváncsiság.
Bámulom Felixet. Egyrészről, annyira nem vagyok vak, hogy ne venném észre, a téma őt sem hagyja hidegen, másrészről, a mozdulatai lendületességén. Miközben engem szétfeszítenek a különböző érzelmek, szétesőben vagyok, ő úgy dolgozik, mintha mi sem történt volna.

-Tényleg. Vagy háromszor össze kellett kaparnom. Pontosan már nem emlékszem, mikor miért, őszintén nem is érdekel már, de az tény, hogy Amelia miatt tudott egyedül kiborulni, még a szülei miatt sem ennyire, pedig elég megrázó, ha közlik, kár, hogy mégsem húztuk ki a kábelt a lélegeztetődből kisfiam...
Ő elég mély érzésű, hogy ennek a jelentőségét ép ésszel felfogja, úgy gondolom.
-Természetesen, hogy Ők olyanok, de Joshua, ebben semmi ijesztő nincs, ez puszta tény. Annyira megismerhettél, hogy elég nyers is tudok lenni, szókimondó vagyok, csak annyira válogatom meg a szavaim, amennyire kedvelem az illetőt, vagy amennyire kell a munka miatt. Rossz emberekkel barátozol, azt kell mondjam. Ha nem élvezik a társaságod, akkor keress olyat aki élvezi, ne erőltesd ami nem megy. Felesleges egy olyan házat renoválni, amit minden nap elsöpör egy hurrikán és elönti a belvíz, mikor könnyedén felhúzhatnál egy házat egy rét közepére is. Nem mondom, hogy ne bírnád hosszú évek alatt az első verziót is bomba biztosra kialakítani, de mi értelme? Csak megutálod a végére. Az emberi kapcsolatok is ilyenek. Toldani-foldani kell őket, egy eleve rozoga rengeteg energiát elvesz belőled. Ha valaki nem bírja elviselni, hogy kimondod amit gondolsz, szedje össze magát vagy menjen vissza póni-falvára babázni. Ha meg másképp gondolkodnak és nem bírnak nyitni a Tiedre, vagy csak nem is akarnak, de annyira sem, hogy Rád hagyják, akkor Sajonara. Emiatt felesleges emésztened magad, Reevennek is ezt magyaráztam, az emberek sem kompatibilisek mindenkivel, ahogy a főzésben sem kompatibilis minden hozzávaló mindennel.
Sóhajtom, komolyan nem értem mi ez a kényszeres megfelelni vágyás MINDENKI felé náluk...
-Mert az vagy Joshua, a légynek sem tudnál ártani, mert nem is akarsz és nem is gondolnád helyesnek. Szóval igen, Te egy tipikus, klasszikus jó fiú vagy.
Bólogatok sokat, mélyen, hogy ez így van, bizony.
-Igen, az emberi féltékenység tökéletes példája, teljesen jól felépített. A revansban lelte örömét, célzottan és pontosan. Csak elkapkodta.
Én kedvelem Don Jont, de csak mert én magam is ilyen vagyok, megfontoltabb kiszerelésben. Joshua inkább... a főhős fiatal szerelmes férfiú.
Később a filmekre és Ericre terelődik a szó, egyiket sem bánom.
-Másodkapitány egy luxushajón. Ezek ilyen több hetes körutakra mennek, vagy A pontból B pontba érintve sok kikötőt, ezért nincs itthon. De szabad idejében amolyan... tehetséggondozó.
Nem tudom mi a szak szó rá, hogy segíti a pályakezdő művészeket.
-Mily' meglepő, pedig sok dolgot nem lehet fizikálisan megélni, vagy jobb nem megélni, vagy újra átélni is lehet, de... rendben, tiszteletben tartom.
Nevetek, hogy Eric véleményét preferálja, de mint említettem ez több vitánk kivonata.
-Ohm én főleg sci-fi és tudományos filmeket, pszichológiai filmeket, vagy azokon alapulóakat, de ha egyszerűen elgondolkodtat, mert van egy jó alapötlete vagy gondolata, nekem az is elég. Sok film rossz, összességében, de tartalmazhat attól még egy jó dolgot, amin érdemes elmélkedni. Emiatt az utópisztikus műveket is szeretem.
Az én filmízlésem vegyesnek tűnik ugyan, de inkább a jövő felé tendál, vagy a pszichológia és a lélek felé.
-Van metszéspont a Tieddel?
Mert Ericével már van, kiderült, kérdés velem is nézne-e például akár filmet is, bár a színház jobban izgat Vele, de miért ne.

-Az is normális, ha éppen valami más kötött le, testben mindig ott van az ember, de lélekben... Ha túl sokszor fordul elő megeshet dekoncentrált vagy és jobban kéne fókuszálnod, de az első lépés, hogy elismered a hibát, innen javítani a dolgon már igencsak kis lépésnek számít.
Érezhetően én nem tartom akkora problémának amit mond, főleg, hogy ezt javítani sem bonyolult, ha odafigyel erre.
A konyhában aztán már beállítom, festem, úgy beszélgetünk.
-Mert Te nem is vagy ennyire szélsőséges helyzetben. Kiegyensúlyozott a társadalomban és az otthon vagy barátok körében betöltött szereped.
Nevetek, persze, hogy Neki nincsenek ilyen gondjai, meg is lepett volna vele.
-Hmpf, nem szoktam ennyire ideges lenni. De kiabálok és veszekszem az illetővel. Reeven tud mesélni, vannak f.szságai amikre nem lehet higgadtan reagálni. Ha tehetetlenül vagyok ideges, amit roppant gondosan elkerülök, akkor török zúzok. Eléggé destruktív és kaotikus, hogy ráébresszen, hülye vagyok és hagyjam abba. Vagy szexelek, vadul és féktelenül, az a legjobb. Abba kiadok mindent és az orgazmussal beköszönt a béke. Te is élsz ezzel? Bár nem tűnik Sebastian erre alkalmas személynek, de... maszturbálni is lehet végül is.
Az is szexuális feszültség oldás. De érezhetően nekem a szex és hasonlók semmiféle gátlást nem állítanak fel, nyitott téma, akárcsak a főzés. Csak épp a szexben jóval jártasabb vagyok, mint a konyhában...
-Hm. Akár. Bár nem tudom, akkor a kellő relaxációs célt elérném-e. Főleg a lingam esetén, de ha azt hagyom a végére, eldöntöd, érdekel-e a folytatás.
Ingatom a fejem, hogy megoldható a masszázsok bemutatása, bár talán nem ez a legjobb és legeredményesebb módszer erre.
-De ha engem kérdezel mindig kipróbálsz majd egyet, ha tényleg jössz még és eldöntöd majd magad. Ha egyszer nálam alszol, akkor reggel is lehet egy másik.
Mert nem tartom kizártnak, hogy este lesz ideje rám, nem nappal.
-De hogyan vetted el Tőle? Egyáltalán el lehet-e venni embert egy másiktól? Ebbe belegondoltál egyszer is? Mire értheti?
Persze ebbe jön spekuláció is, de talán nem egy ördöglakat, hogy csak egy megfelelő gondolatmenet legyen.
-Vagy épp Te nem ismered őket Joshua, nézőpont kérdése.
Ő nem érti Reevent, én látom és hallottam mit érez. Sebastiant csak láttam, de elég árulkodó volt. Kérdés Joshua látja-e mi zajlik körülötte és Sebastian mennyit mondott Neki. Mert Reeven nem mindent, ezt tudom.
-Érdekes elgondolás, de átfogalmaznám, ha engeded. Te blokkoltad magadban a tényt, meleg vagy. Az ember ezt tudja. Ha vannak meleg gondolatai, ha a puszta tény, nem vált ki belőled undort mint másokban egy s más, akkor sejtheted. Ha teszteled is magad, meg tudod állapítani egészen pontosan. De az, hogy nem tudtad, erős. Az emberek többségében, főleg a férfiaknál mentális gát van, mert szégyellik. Ez normális Joshua. Reeven ezt szélsőségesen éli meg, de ebbe meddő vita lenne belemenni. Puszta tény, hogy Ő ezt úgy értelmezte, titkolóztál.
Tartom a szemkontaktust, addig meg is áll a kezem. Én nem ítélem el Őt, bizonyos mértékben meg is értem, eleget hallgattam Ericet, hogy tudjam, én a ló túlsó oldala vagyok a neveltetésem terén.
Pont ebből fakad, hogy nem veszi a lapot a szexuális virágnyelvemre, de csak somolygok az indulatain. Tetszik ez az érzelmileg túlfűtött Joshua, impozáns. És valóban profiként viselkedik, mert nem mozdul el, amiért hálás vagyok, csak most épp nem látszik.
-Szó szerint értettél. Én nem vonom kétségbe Sebastian érzelmeit irántad, mert látványosan szemellenzőt hord, ha Rólad van szó. Én a szexuális tapasztalataira értettem, hogy nem tudna úgy leszopni, mint én tenném, térdelve szeretni, gondolom hallottad a kifejezést. És erre szó szerint mérget vennék, hogy én nyernék, ha nevezhetjük ezt nyerésnek. De a kicsinyes dolog nem Benned van, hanem Őbenne... gondolkozz, mi az amit Te ki tudtál váltani egy férfiban, amit Ő nem tud egy másikban, vagy épp Sebastianban? És emiatt miért Rád haragszik? Miért gondolja elvetted Tőle, holott igazából, ha belegondolsz, Sebastian sosem volt az Övé? Mi az amit Sebastian meg tud adni Neki, de én nem? Vagy épp Te Sebastiannak, amit mi nem élünk át, de ki tudja, talán kiváltod belőlem is? Mert akár, kiválthatnád, miért ne? Más kérdés, hogy nem fogod, már ne vedd magadra, de nem fogod.
Szerintem már Ő is rájött, mindig is tudta, de az agya blokkolja, mint a melegség tényét, mert az igazság nehéz és fájdalmas. Az agy pedig védekezik, mert a lélek törékeny üveggyöngy, ha sok helyen megreped egyszer csak eltörik, összeragasztva pedig már nem olyan. Közben persze festek, lendületesen, mert fűt a téma, érzem a feszültséget, de közben két hobbimnak élek: festek és felnyitom a szemeket... ez pedig felülírja a belső elfojtott haragom és agresszióm a téma iránt, mert Joshua jól érzi, helyesen érzi: nem hagy hidegen a téma cseppet sem.

- Mondjuk érthető, ha miatta jobban kiborult. Szerette őt- a számra harapok. Liától odavolt, a szüleiért soha. Meglehet ezért akasztotta ki, hogy csalódnia kellett.
Aztán hosszabb fejtegetésbe kezd, kire kellene "pazarolnom" az energiáimat, (vagy inkább kire nem), ha barátkozni akarok.
- Ellent mondanék. Tudod, amikor először találkoztunk, és ide nem csak azt a meghallgatást sorolom, hanem az azt követő vacsorát is, nem gondoltam, hogy mi valaha majd így fogunk beszélgetni. Szédítően mély szakadékot éreztem kettőnk között; úgy éreztem, ez a távolság áthidalhatatlan- félre biccen a fejem. Távolságtartó, sznob valakinek tűnt, s közben sokkal közvetlenebb, rugalmas, barátságos. Tetszenek a hasonlatai, képszerűek.
Jó fiúnak tart, s erről eszembe jut, bizonyos tekintetben talán unalmasnak is, mert kevésbé tart bevállalósnak, vagy olyasvalakinek, aki képes elszakadni a hagyományoktól. Pedig csak meg kell nézni, az elmúlt hónapokban mi történt velem, mit tet velem Seby (és a szerelem).
- Úgy beszélsz, mint aki jártas az ilyesmiben- ugratom egy kicsit, mert elhiszem, hogy van kombinatív készsége, de azt nem, hogy úgy használná fel és arra, mint Don Juan.
- Értem...- amolyan világjáró. Érdekes lehet, bár sokáig messze lenni az otthonomtól, a szeretteimtől nekem igazi kihívás lenne, főleg most, hogy tartozok valakihez, valahova.
Eric és a művészfilmek kapcsán aztán jót beszélgetünk ismét, noha láthatóan különbözik a véleményünk. Az ő ízlésére vagyok kiváncsi.
- Igen, ez tökéletesen igaz. A legrosszabb filmben is lehetnek jó gondolatok...- értek egyet vele. Hiszen a kedvencem írásaiból készült filmek nagy része is botrányosan rosszra sikeredtek. A metszéspontokon gondolkodom- Hajlok a lelkizésre, tetszenek az olyan filmek, amelyek meg tudnak érzelmileg érinteni, de szeretem azokat is, ahol a jellemábrázolás kap szerepet. Jó példa erre Jack Nicholson a Ragyogásban, holott maga a film annyira nem jó; s mondom ezt úgy, a könyvért oda vagyok; vagy ugyanúgy ő, a Lesz ez még így se!-ben, amikor egészen más változásokon megy át...- bele tudok melegedni a témába, ha érdeklődést mutat.

- Hát, remélem, igazad van...- dekoncentráció; bár csak ennyi volna. Ha majd megint ráállok a szövegtanulásra, talán az agyam is megmozgatom, edzettebb lesz (ahogy a testem).
Kihúz a konyhába, beállít engem, a fényeket, a vásznat. Előttem a könyv, de nem nézek bele, Felix továbbra is szóval tart.
- Ó, ez ettől függ? Akkor szerencsés ember vagyok!- nevetek, és nem vágyok vezető lenni. Borzasztó lehet az a stressz.
Meséli, ő szokott ideges lenni, s azt is, hogyan vezeti le. Zavarba ejtő nyíltsággal, ami azt illeti.
- Nem igazán vagyok idegeskedő tipus. Persze, én is voltam már, gyerekkoromban túl gyakran emiatt kerültem bajba, verekedtem, tudod; de mindezt kinőttem, megtanultam uralni, más módon kezelni. Azt vallom, két értelmes felnőttnek tudnia kell megbeszélnie a félreértéseiket anélkül, hogy leharapnák egymás fejét vagy összetörnék a berendezést- ilyen értelemben halvérű vagyok, azt hiszem. Dühből nem szeretkeztem még soha. Sebyről ilyen tekintetben nem akarok nyilatkozni- Talán ÉN vagyok erre alkalmatlan, és nem ő- teszem hozzá higgadtan, kicsit kimértebben. Nem értem, miért téma megint és újra Sebastian. Védelmembe veszem; ő sokkal szenvedélyesebb, mint én.
- Mivel nem tudom, miről beszélsz, nem tudok nyilatkozni- ha arról van szó, masszázs, csak arra tudok gondolni, nyomkodják a testem bizonyos pontjait, leginkább izmait- Meglátjuk. A masszázs eddig mindig tetszett- mosolygok rá (Joshnak fogalma sincs, hogy a nemi szerve lenne a masszázs fő tárgya)
- Jó- vágom rá kis habozás után, mert azt mondta: "nálam" és nem azt "velem". Erre is csak akkor kerülhet sor, ha sem Reeven,sem Seby nem emel kifogást. De gondolom, ez részéről is így van.

Reevenről kezdünk beszélgetni,
- Pont ezt magyaráztam neki én is: nem is tudnám, nem is akarom. Ez Reeven meggyőződése, nem az enyém- magyarázom, bár szerintem tudja. Ép csak fel akarja nyitni a szemem, úgyhogy figyelmesebb vagyok. Talán elárul valamit, amit én nem vettem észre, amit nem tudhatok.
- Ez... igaz. Én sem tudok mindent- kicsit elnyílik az ajkam. Mi van akkor, ha Seby titkolózik, és minden úgy van, ahogy Reev érezteti? - Akkor is úgy érzem, ezt nekik kéne megbeszélniük.
Egy pillanatra lehajtom a fejem. Sokszor gondoltam arra, mi és mennyi volt közöttük, talán még féltékeny is voltam, de Seby képes volt meggyőzni, hogy mit érez irántam, és ez kielégített. Vak vagyok? Gyáva? Ebben a pillanatban kívülről látom magam, és sebezhetőnek tűnök.
A melegség kérdése megint olyan, amiben gyenge vagyok.
- Neked sem tudok mást mondani, hiába beszélsz lyukat a hasamba. Kamaszként a csajokra izgultam fel, és meztelen nők képeire vertem a farkam. Soha nem teszteltem magam, nem is vonzott a téma, hogy milyen lehet egy férfival, és most is csak azért, mert szeretem Sebastiant, és nem akarom megtagadni magam tőle...- gyorsan mondom ki a szavakat. Ez nem a teljes igazság, és Felix valóban meleg, így folytatom- Persze, ez nem jelenti azt, hogy ő nem váltja ki belőlem, hiszen... Érted, egyáltalán nem taszító vele lenni, de..- elpirulok. Milyen meleg az, aki nem folytat igazi nemi aktust? Lényegében mi még ott tartunk, folyton "előjátékot" játszunk. Másképp közelítem meg- Most sem vonzanak más férfiak.
//Ez még év eleji játék, az áttörés odébb van// Vállat vonok, mit gondol Reeven, noha nagyon is érdekel. A vállvonás arra utal, nem tudom megmásítani, és ebbe már beletörődtem.
Mivel Felix szinte folyamatosan fest, én sem esek ki a szerepemből, tartom a hátam, ha a fejem el is mozdul néha-néha. Kell is, hogy rá-ránézzek. Visszajelzés kell, hogy nem most kezd el baszogatni, valóban segíteni akar.
- Semmi tapasztalatom nincs a férfiakkal, nővel se nagyon, és hidd el, kielégít, amit csinál...- ah, itt tartunk. Mint valami verseny. Éppen sz*rom le.
- Nem tudom... Én csak azt tudom... Kezdettől volt valami, amit nem tudtunk hova rakni, és amkor megfogalmaztuk, hogy az egymás iránti szeretet, akkor minden könnyebb lett- nem hinném, hogy ez a pontos válasz a kérdésére, mert Sebastian Reevent is szereti. Liát is szerette. Ebben nem vagyok több, mint ők. Úgyhogy nem Sebastianban kell keresni a hibát. Ami azt illeti, nem is bennem.
Jönnek a kérdések, végiggondolni sincs idő, nem hagy rá, csak sorolja, és káosz lesz a fejemben. Nem értem, hova akar kilyukadni.
- Nyisd fel a szemem, mert vak vagyok. Nem tudom!- nézek rá, mert tudom, ő pontosan tudja a válaszokat. Minden. Kib*ott. Kérdésre.
Félek.

-Na ez az... az ember azt hinné, Amelia is így érzett, de ha így lenne, nem ment volna el, vagy már visszajött volna. Ennyi idő távlatában már hogyan is lehetne megbeszélni a dolgokat?
Legyintek hogy hagyjuk is.
-Valóban? Én nem éreztem ilyesmit.
Nézek rá, de őszinte meglepettséggel.
-Bár nem vitatom, sokaknak ijesztően céltudatosnak, határozottnak és kötekedőnek tűnök. Kell pár alkalom, hogy meg lehessen kedvelni engem, úgy hiszem.
Kivéve, ha eleve van egy nagy közös szenvedélyes téma, mert akkor nyilván nem.
-Szóval nem voltam szimpatikus? Ugyan mi változtatott ezen?
Komolyan érdekel, mert egyszer sem töltöttünk el együtt olyan nagyon sok időt.
-Ami azt illeti van tapasztalatom. Az ármány és szerelemben nőttem fel mondhatni.
Vigyorgok, a qvák eléggé szélsőségesek, akárcsak a művészek, vagy mindent odaadnak a másiknak, vagy mindent elvesznek tőle.
-'Lelkizés'...
Hőbörödöm fel, mert ez a szó, kikérem magamnak, a pszichológiai film nem lelkizős...
-Vagy a Száll a kakukk fészkére. Az is eléggé más vele, más mint a Ragyogás. Bár nem vagyok oda a horrorért, ormótlan a legtöbb. De a jellemábrázolások jók, a Bovary-né is egészen érdekes, bár nem minden feldolgozás tetszik. De jó pár film van, a Holtodiglan is jó, Ben Affleck, jó pszichológiai dráma is. Ott kivételesen a férfinek drukkoltam a végén.
Ami furcsa, mert a nő nagyon jó, nagyon jó.

Míg festek nem hagyom olvasni, más téma köt le, amit habár azt hittem magamban tarthatok, de úgy fest, tévedtem. Előtte még szórakozom kicsit, hogy feldobjam.
-Vagy csak okosabb, egyszerűbb ennél, lényegtelen, lehet az egészségesebb a jó szó.
Gondolkodom, de bólogatok, igen, szerencsés is valahol.
-Én is, de van, hogy egyszerűen nem képes látni, hogy árt magának, vagy akkora baromságot gondol, hogy fel kell emelnem a hangom, mert kikérem magamnak. Nálad bizonyosan temperamentumosabb vagyok.
Mosolyodom el, én könnyen felcsesződöm, de mindig bírom lenyelni.
-Lehet egyikőtök sem. Bastian eléggé gyöngédnek tűnik, szerintem frusztrálná, ahogy hozzátok ér, csupa finom óvatosság. nem azt mondom, Te durva vagy, de belőled hamarabb kinézem. De lehet Téged is frusztrálna, pedig olyan jó kiengedni a vadállatot az emberből, minden elemi, ösztönös, féktelen, én imádom. Szerencsére Reeven hasonlóan vélekedik, nálunk a béke szex majdnem háború!
Nevetek, de érezni, élvezem, a veszekedés ellenében is. De mivel kimértebb, témát váltok. Kivételesen nem bántottam a kis barátját, ilyen miatt nem tenném, más miatt... annál inkább.
-Szörnyű, hogy nem tudsz állást foglalni, ezen változtatni kell. A modellkedéshez majd a relaxációt kötöd!
Vigyorgok, sejtem, hogy szereti és élvezné, ezzel én sem vagyok másképp. ((Felix is gondolja, bár szerinte nem lehetetlen, hogy hallottál róla, annak ellenére most ő sem flörtöl, neki az valóban masszázs))
Bólogatok aztán, hogy belemegy, bennem fel sem merül, hogy együtt aludjunk, mert én olyankor nem is alszom, Övé az ágy, én festek, míg nem csikorog a szemem a fáradtságtól, de ha be is ájulok mellé, abban az állapotban még Reeven sem kívánna meg szerintem, nem hogy Ő.

-Én tudom, de Neki magyarázhatod. Hagyd rá, kétlem, hogy jól jönnél ki belőle, ha magyaráznád a diplomád.
Csak egy jó tanács, Reeven makacs, Joshua pedig annál bizonytalanabb, mintsem keményen és határozottan lépjen fel a témában, főleg, hogy eddig nem így tett.
-Bizonyos pontig én magam is ezt vallottam, de... jobbnak láttam, hogy tudd, mi zajlik körülötted.
Nem amiatt, hogy szétmenjenek, Isten ments, inkább, hogy fogja rövidebb pórázra a csaholó öleb fiúját, aki olyan mint egy napraforgó...
-Biszex vagy, annál jobb, én is. Bár én a férfiakat jobban kedvelem, testileg és szellemileg is. Ne szégyelld. Szerelmes vagy, minek vonzana más? De valószínű ha meg is környékezett volna egy magamfajta, vagy egy meleg, akkor elvből nemet mondasz. Pedig lehet akkor is tudott volna tetszeni amit csinál. Nincs különbség, igazából, vannak erogén zónák, másképp kell izgatni egy nőt mint egy férfit, de minden elemi dolog ugyan az. Csak a férfiaknak jobb és változatosabb gyönyört okozni, de gondolom szépen lassan tapasztaljátok.
Érdekesen nyilatkozik, mintha lennének benne fenntartások a szex terén, noha már egy ideje együtt vannak. Ennek ellenére nem kérdezek rá, bár éreztetem, tőlem kérdezhet, ha bizonytalan. Sok 'Kezdő' melegnek segítettem már, Ericnek is, mondhatjuk.
-Komolyan? Nem felkérés volt keringőre, csinálom eleget.
Meglepődöm egy pillanatra, hogy kevés tapasztalata van, majd eszembe jut, hogy említette, nincs sikere a nőknél valahogy. Aztán csak továbblendülök, ha kivételesen nem természetben kell fizetnem, nem fogok kétségbeesni, sőt. Egyszerűen csak szeretem éreztetni, megérem a pénzem, noha furcsa elhinnem, nem tudja mivel keresem a kenyerem javát.
-Ezért van gyűrű az ujjatokon? Kimondtad a boldogító legyünk melegek szlogent és boldogan éltek míg meg nem haltok... Szóval azt állítod, csak szereted Bastiant és ennyi? Egyszer volt egy macskám, szerettem...
Direkt sarkosítok, érezze ki, nem csak ennyi. Közel sem ennyi.
-Vak vagy, mert félsz meglátni dolgokat. Nem tudnád mit kezdj vele. Az én átkom, hogy minden kibaszott dolgot látok és nem mindenbe van beleszólásom. De ebbe most van... Csak nem épp közvetlen, hanem közvetett. Mi az, amit mindhárman képesek vagytok érezni, csak én lógok ki? Mit ad Bastian Reevennek, amit Neked is ad bőséggel, csak éppen... túl hasonló kivitelezésben. Ne mond, hogy nem tűnt fel. Ha Sebastian nem is mondta el, amit kétlek Reeven szavait elhallgatva, akkor is kizárt dolog, hogy ne tűnt volna fel drága szerelmed és az én fiúm milyen minőségben vannak együtt... kérdés ki hogy értelmezi amit lát, tapasztal... Gondolkozz! Újat úgy sem mondasz, úgy hiszem. Gondolkodj hangosan!
Biztatom, mert azt akarom Ő jöjjön rá, Ő mondja ki, mert különben nem lesz Neki logikus, azt hiszi a hasába beszélem az újabb lyukat, de nem, ezek kibaszott tények. Ennek ellenére felé nincs bántó szavam, Reeven ellen van és persze Sebastian ellen, de ez más kérdés. Joshua csak kényelmes, de nem hagyom kényelmesen, most nem. Ebben nem, mert kell még egy józan ember mellém, szükségem van rá. Rá van szükségem.

- Meg sem próbálta felvenni Reevennel a kapcsolatot?- Sebastiantól mást hallottam, de nem árulom el magam. "Csak" egy hónapja, hogy Lia Új-Zélandra utazott, és kettő, hogy szakítottak Sebastiannal. Nem helyrehozhatatlan idő, bár meglehet, mások az elvárásaink, Reevennek és nekem (és Felixnek).
- Mi ebben a meglepő?- kérdem. Csak azt ne mondja, ő nem érezte; olyan voltam, mint egy fülön csípett diák; még beleszólásom se volt, elmegyek-e arra a vacsira, vagy se.
- Nem véletlenül találkoztunk másodszor...- mosolygok rá, hiszen modellkedni már úgy mentem, hogy tudtam, nem olyan harapós, mint ahogy először mutatta.
- Nem mondtam, hogy nem voltál szimpatikus. De ritkán találkozom ennyi határozottsággal. Tudod, jöttél, mint egy gőzmozdony, átrobogtál rajtam, aztán visszajöttél és összekapartál, hogy aztán újra összerakj- nem volt ellenszenves, de egy kicsit meg voltam szeppenve tőle. Ezt viszont nem szívesen ismerem be szó szerint.
- Jó volt nálad, amikor festettél- mosolyodom el; szerintem nem kell részletezni, mi volt akkor; sok apróság, mind kellemes.
- Szóval ármány és szerelem...- azt hiszem ez egy opera címe, de a sztoriját nem ismerem. Szélsőséges dolgok jutnak eszembe, mint mindent vagy semmit, vagy ha nekem nem lehet, neked se sikerüljön; ilyesmik. Mindezt a szerelem jegyében, csak hogy ne legyen túl egyszerű.
- Jól van már, nem vagyok olyan tanult, hogy lenne rá megfelelő szavam...- felhördülése miatt szinte elszégyellem magam. Na, pl. itt van köztünk mély szakadék: kifejezőkészség!
Filmek kapcsán...
- Igen, igazad van, azt is ismerem. Haláli, amit alakít!- nyílt lázadása sokszor volt mulatságos. Kár, hogy végül alul maradt. - Bovaryné eladta a lelkét (és a testét), nem tudom sajnálni, mert rosszul bánt a pénzzel Ezt az utóbbit nem ismerem- vonom fel a vállaim. Holtodiglan, a címe alapján akármi is lehet. Romantikus vígjátékra tippeltem volna. Nem értem a célzást, kinek drukkolt. Nem egyértelmű? Ezek szerint nem. A pasi lehet a rosszfiú.

- Egyszerűbb, aláírom. Józanul próbálok gondolkodni, és úgy élni, ahogy a nagyszüleimtől láttam. Bár az életem bizonyos aspektusaiban jelentősen eltér az övéktől, nem vagyok feltűnő és kirívó jelenség- próbálom összefoglalni, mit gondolok én erről.
- És használ? Ha leordítod a haját, másképp fog gondolkodni? -kérdem- Egyszer valami olyasmit mondtál, hogy senki szájába nem szabad belerágni a dolgokat (hacsak ő maga nem kéri), hagyni kell, hogy eljusson odáig, ő maga jöjjön rá az igazságokra. Az a sajátja lesz, így könnyebben is fogadja el. Igazad van, én lassú víz tipus vagyok, engem is meg lehet győzni, és én is ezt a módszert preferálom; az erőszakosság nem az én asztalom.
- Nem vagyunk egyformák, így izgalmas a világ...- hagyom ennyiben. Tapasztalatlanságomhoz Felixnek nem sok köze van, és ahhoz se, Seby mennyire engedi ki a gőzt, és hogyan az ágyban. Hogy ő nyíltabb a témában, az az ő választása- Akkor összeilletek, ebben is... - pozitív, ha Reevennek ez bejön.
Eggyel több érv, hogy Felixhez húzzon, ne Sebyhez.
- De most komolyan... Hogy nyilatkozzak olyasmiről, amit nem ismerek? - nevetem el. Ő sem tenne másképp, bizonytalankodna, fogadnék. Gyanútlanul egyezem bele, hogy kipróbáljon mindent rajtam. //Ha eljön az ideje, akár ki is lehetne játszani//
A szexualitás nem tabu, hiszen beszélünk róla, de sosem úgy, mintha ez "csak mi kettőnket" érintene.

- Ezen már túl vagyunk, alul maradtam...- mondom lemondóan.
- Miért, folyik valami? - úgy beszél, mintha meg lennék vezetve, el lennék vakítva, be lennék csapva.
- Ezzel még mindig nem győztél meg, hogy melegnek születtem. De hagyjuk is, nem tagadom, hogy az vagyok. A lány, aki tetszett nekem, azt mondta, már attól meleg vagyok, ha csókolózom egy pasival, és ha így van, buzi vagyok, mióta Sebyt ismerem, mert már az első nap lekaptam. Igaz, épp csak azt mutattam meg neki, hogyan csókolóznak a színészek, de ez lényegtelen... Beléptem az intim szférájába, és egyikőnk gyomra sem fordult föl- szélsőséges én is tudok lenni; ezerszer vezettem le ezt a dolgot magamban.
- Bizonyára egyre jobban megismerjük majd egymást. De ez így lenne egy lány esetében is, nem?- éppen ez tetszik, hogy vannak még sötét területek, és ne érzem szükségét, hogy mástól órákat vegyek, hogy jobb és tapasztaltabb legyek. Gondolom, Seby is elmondja, ha vágyik valamire és én sem fogok titkolózni, ha izgatja valami a fantáziám.
- Bocsánat, természetesen nem célozgatni akartam- azaz nem hinném, hogy azért faggat, mert nyomulni akar. Nincs kell őt lerázni, nem azért mondtam, amit.
(Joshban fel sem merül, hogy természetben fizetnél neki. Nem kér semmit, mert modellkedik neked, hiszen kedveli a társaságod, telik az ideje; képpel is megajándékoztad már. Tudja, mivel foglalkozol, de nem érdekli.)
- Ah, a gyűrű- mosolyodok el- Ennek is története van. Igazából jelzés; elvenném, igazából. - Felix mulatságosnak találná, ha elmondanám, ezzel húztuk egymást, összeházasodunk, gyerekünk lesz, pedig egy-két hete ismertük egymást? Az irónia nem kerüli el a fülem.
- Mindketten úgy gondoljuk, a házasság korai lenne- válaszolom mégis komolyan- De tudjuk, hogyan érzünk egymás iránt, és nem hinném, hogy ez változni fog. Idővel majd össze is kötjük az életünket, igen. Lényegében Seby már hozzám költözött, terveink vannak a jövőre nézve; az egybekelés is ilyen. Tehát a kérdés a válaszodra nem. Nem csak annyit jelent az a gyűrű, hogy szeretem őt.
Gyors kérdéseket intéz hozzám, az eddigiekhez képest szokatlan hévvel; meg is akaszt, el is gondolkodtat, de az összefüggéseit nem tudom követni, miért úgy kérdez, miért azt...
- Nem ismerlek eléggé, hogy tudjam, miben lógsz ki közülünk. Nem tudom, miben vagy más, mint Seby. Nem tudom, Reeven miért ragaszkodik enyire Sebyhez, ha beléd szerelmes, és te minden bizonnyal és örömmel elégíted ki a szexuális vágyait. Sebastian elmondta, milyen kapcsolata volt Reevennel, és azt is, miről nem hajlandó lemondani; amint látod, nem is vagyok féltékeny, ahogy kényezteti. Neki kell rájönnie, hogy nem feltétlenül célravezető Reevent ennyire magához kötnie, de valahol ő volt a családja, és Reevennek ezzel sokat segített. Már ne haragudj, még előtted... - lényegében Seby volt Reev bizalmasa, családja. Megértem őt, hogy fél a veszteségtől.
- Reevennek meggyőződése, hogy nem lehet első senki életében, tudod, az első, a legfontosabb. Így foggal-körömmel ragaszkodik azokhoz, akik ki tudják mutatni, szeretik őt, és ellöki azokat, akik nem. Seby lényegében felnevelte az öccsét, Reevent épp ilyen könnyedén fogadta örökbe és szerette úgy, mint a testvérét (és még annál is jobban). Meg akarta adni, amire Reeven vágyott, és most is igyekszik eleget tenni neki. Az más kérdés, Reeven ennél is többet akar...- mondom, kissé szomorúan.
Azt hittem, a Felix iránti szerelem miatt majd lazul a kapcsolat közöttük. Hogy mindebből mit szűrök le? Nehéz követ vetnem Sebyre egy olyan dologért, mely hibába én is beleestem. Két vasat tartottam tűzbe egyszerre.

-Lehet próbálta, de ha nem jön rendesen át és nyomatékosítja, akarja... egy sms vagy egy telefon olyan mint halottnak a csók jelen esetben. Úgy én is tudom tartani a kapcsolatot Vele, nem lenne sok különbség.
Komolytalan volt a szememben, Reeven pedig makacsabb, mintsem válaszoljon egy SMS-re, vagy felvegye a telefont.
-Kicsit dühös voltál, de gondoltam a kíváncsiság jobban hajt.
Mosolygok, én élveztem megnézni mit tud, komolyan.
-Azt hittem csak a hiúságod vitt hozzám.
Kaján mosolyom elárulja, nem tartom hiúnak. Az én vagyok.
-Mmm, nos, meglehet, de ha látom, hogy van tehetsége valakinek idegesít, hogy Ő maga nem látja.
Ez igaz viszont, több magabiztosságot várok el a tehetséges emberektől, így Tőle is.
-Én is kellemesen éreztem magam, kellemesebben mint az étteremben, bár nekem az otthonos közeg is közrejátszott.
Teszem hozzá, akkor mindig elkényelmesedem, otthonos terepen.
-Shiller. De a szerelmet kihagyhatjuk, igazad van.
Mosolygok, az ármány is elég lesz.
-Dehogy nem vagy az! Csak engeded magad befolyásolni ezeknek a kiakasztó kifejezéseknek. Mondd azt drámai, lélektani, mély-érzésű, akármi, de ne ezt, kiráz a hideg ettől a szótól...
Lelkizni.... anyám borogass!
-De ahogy leépül, az mesteri. Az unalom öl, szerintem brilliáns ebben a megfogalmazásban, ez is mutatja, mennyire üresek az emberek, hogy nem képesek értelmesen feltalálni magukat, így maradnak a földi hívságok, mint a pénz, a szex... A Holtodiglant nézd meg, jó film. Elgondolkodtató, több fokon is.
Merem ajánlani, én csak jó kritikákat olvastam róla.

-Én sem teljesen, nem csinálok nyilvános botrányokat, szeretem, hogy nem vagyok reflektor fényben. Amikor Reeven befut, remélem nem akar mutogatni majd.
Vigyorodom el, mert biztos vagyok benne, újra énekelni fog, nagyon a fejébe vette.
-Így is gondolom... még hogy lyukas az agyad, eszed tokja az... na de, hogy úgy mondjam, ha elszáll a józanságom, csak ordítva bírom közölni a nyilvánvalót. Aztán utána átbeszélem vele ha lehiggadtunk. Akkor már megy. Ezt nem nevezném erőszakosságnak, ez semmi... csak kiabálok és csapkodok. Reeven is kiabál, duzzog, hepciáskodik, ahh, mindig kedvem van meghágni olyankor. Szeretem ha mérges, jól áll neki...
Mondom elgondolkodva a végén, apró mosollyal, engem nem veszélyez a vita mint Őt. Szeretem Reeven haragját, ha tomboló, a zöld szemeit, ahogy korbácsolnak. Szexi.
-Ohm, igen. Zsák a foltját.
Tényleg feszélyezi a téma, hát hagyom, nem létszükséglet, de számomra alap dolog, főleg így, hogy mindkettőnknek megvan a maga párja.
-Nagyon megfontoltan! De látod, ha velem maradsz, modellkedsz, akkor bombabiztos véleményed lesz alkalomról alkalomra!
Vigyorgok, nem ismerek ám olyan sokfajta masszázst, négyet? Nem kell aggódnia, hogy fél éves "képzést" kap. ((OKé, bármikor, Felixnek megvan hozzá minden otthon))

-Majd a következőben nem fogsz, már határozottabb vagy, nem? De. Akkor?
Ne búslakodjon, egy csatát elvesztett, de a háborút nem.
-Nem tudom...
Ejtem ki a úgy a szavakat, hogy érezhetően bosszant, hogy nem vagyok biztos a dolgomban.
-Igaz, ez nehéz kérdés, én sem tudom, az voltam-e mindig is, de maradjunk annyiban, hamar felnyitották a szemem, nem csak egy nem van, hanem kettő.
Anyám mindig is így nevelt.
-De erről Ericet kérdezheted, Ő állítása szerint meleg, mióta az eszét tudja. Soha nem érdekelték a lányok, pedig a szülei és a környezete is eléggé szűk látókörű.
Aztán csak vidáman nevetek, mert ez komoly?
-Nem lacafacáztál, ez tetszik! De attól, hogy megcsókolsz egy férfit nem leszel meleg, akkor minden második nő leszbikus.
Halál komolyan gondolom.
-De miért, feszélyez, hogy biszexuális vagy?
Komolyan kérdezem, nem tűnt úgy, de számára ez még új, lehetséges.
-Ohm, nem is tudom... az a tapasztalatom, hogy az alap hetero szexuális élet egy része, főleg a nő felé teljesen nyitott. Míg a melegek esetében több a bizonytalanság... de lehet csak én látom így, mert kiérzem a frusztrációt, hogy nem tartja a köznép helyesnek ezt. Bonyolult kérdés, összetett.
Talán ne menjünk bele, még a végén feszélyezné.
((Tudja? Sebastian tudtommal nem mondta neked, Reeven volt? Mert Felix maga nem mondta szintén. Persze tudhatod, sejthető is, van egy habitusa.))
-Célozgathatsz is, de akkor már inkább mondd ki, nem fog történni semmi.
Mosolyodom el, végtére is valahol imponálna, ha akarná, azt jelentené kíván, vagy az én általam okozott gyönyört kívánja, számomra ez nem sértő.
-Minek? Anélkül is marad minden a régi, ugyanolyan. Vagy ettől mélyebbnek érzed a kapcsolatotok?
Nem vagyok házasság párti, de gondolom nem meglepő.
-Kapiskálod, de a házasság nem játszik itt. Én arra értettem amit szimbolizál az a csecsebecse.
Nem, nem hiszek a gyűrűben és annak mágikus erejében. Abban sem hiszek feltétlen, amit szimbolizál, az a hormonzavaros állapot...
Aztán faggatom, de lehunyom a szemem, abbahagyom a festést is, mert Sebastiant hallom... de a végén, a végén, miért akad meg?! Odalépek, pár hosszú lépés, magasságomnak hála, észre sem véve, hogy a kezemben a paletta, másikban az ecset, amivel mutogatni kezdek.
-Na ez az! Ez az! Ezt nem látod Te vak, Te süket, mi jön ebből?! Szerelmes bazdmeg!
Nem, nem bírom, kimondom, az ecsetet meg hozzányomom a mellkasához mert az ujjammal nem tudom megbökni, az ecset az ujjam, félig átszellemülten nem fogom fel, csak mikor már késő. Gyönyörű kék lett új barátom.
-Ah, bocsánat... nem szoktam élővásznat használni, khm, várj...
Teszem le gyorsan az asztalra a palettát és az ecsetet rá, majd egy rutinos mozdulattal nyitom el az ingem ami amúgy is tiszta festék, a kezem is, mert ott is kevertem színt, és a puha anyaggal gyorsan korrigálni próbálok, hogy összemaszatoltam. Olajfesték, makacs, de nem dörzsölöm a bőrét, fel is hagyok vele. De érezheti, nem csak emiatt kerültem ilyen 'fene vigye el' állapotba.
-Félrevezető, hogy azt mondja belém szerelmes, mikor mielőtt átmentünk, közölte Bastianba is kezd, vagy az, maga sem tudja. Mert a fiúd úgy viselkedik mint Veled, mondhatni, nem csoda, ha Reeven megzavarodik és vágyai támadnak, noha láthatná Ő is, hogy Te kellesz Neki! Persze Bastian visszautasította, hogy neki Ő egy öccs... bazdmeg Joshua, Te leszopnád az Öcséd?
Tekintsünk el attól, hogy fogalmam sincs van Neki.
-Ez nonszensz, logikus, hogy férfiként néz rá Sebastian, csak épp hülyén kezeli a dolgot. Reeven meg belezúg és ettől kicsinyes amit érez irántad, hogy amiatt utál részben, mert Te megkaptad Sebastiant. Féltékeny bazdmeg.
Bár az én hangomból is kisejlik, mert idegesít, zavar és bosszant. Csípőmmel nekidőlök az asztalnak, közel vagyok hozzá, szemben vele, egyik kezemmel támaszkodva, másikkal csípőre tett kézzel, várom mit mond. Látta? Érezte? Mégsem szólt? Szólt?
-Nem félsz, hogy a fiúd kicsit túlbuzgó? Hogy MINDENT meg akar adni Reevennek? Na nem mintha én tudnék olyan lenni mint Bastian, de... csak azért nem édesgetlek az ágyba, hogy tudd meg, milyen egy nyitott meleg kapcsolat.
Jó móka lenne, de nem most. Most nem.

- Ha jól tudom, Új-Zélandon van...- azért onnan nem olyan egyszerű átjönni, mint a szomszéd utcából.
- Becsapva éreztem magam, ez igaz- ismerem be. Azt hiszem, először sem tagadtam, hiszen úgy hallgatott meg, semmi tétje nem volt. És aztán úgy érezetem, egér vagyok és ő a macska.
- Nem tartom hiúnak magam. Kíváncsinak inkább. Egyre jobban- megvillan a szemem. Ő is egy lépcsőfok volt azon az úton, amin elindultam, amikor hátat fordítottam a régi (józan) életemnek.
- Fogjuk arra, korábban nem sok elismerésben volt részem- Nemcsak arról volt szó, önbizalmam nem volt. Akkoriban ért néhány csalódás, másoknak hinni is nehéz volt.
- Nekem meg az jelentett sokat, hogy már nem voltál olyan... tökéletes- nevetem el magam. A laza öltözete, a fesztelen viselkedése máris szimpatikusabbá tette.
- Osztozzunk, s akkor nem veszekszünk- viccelem el. Inkább a szerelmet választanám és nem az ármánykodást. Meglehetősen különbözünk mi ketten.
- Jól van, megjegyzem. Köszönöm- enyhülök meg azonnal, s engedek fel.
Filmek kapcsán aztán másfelé is elkalandozunk. Találunk közös pontokat.
- Ok, utánanézek- szerda este úgyis fimezünk és iszunk majd Sebyel. Talán éppen azon akad ki, hogy egy érdekes (izgalmas) filmet nézetek meg vele.

Elmosolyodok, ahogy nyilatkozik. Van abban valami szeretetetteljes, ahogy bízik Reeven sikerében. Jó ilyet hallani, jó ezt hallani.
- Javíts ki, ha tévedek..., az eszemet nem az agyamba kéne hordani? - cukkolom. Ha az eszem tokja üres, az agyamról beszél. Kivételesen képzavarba keveredett.
- Te bizonyára tűzvihar vagy orkán lennél, ha természeti jelenség lennél- ez a szenvedélyesség mindent felülmúl, mint amivel eddig találkoztam. Reeven -amit én láttam belőle- éppen csak zivatar, igaz sok-sok villámmal. Üt és vág, bár sosem ejt halálos sebet. Azért fáj....
Nevetve csóválom a fejem. Felix szítja Reeven haragját a maga örömére, én eddig mindig oldani próbáltam. Persze, hogy nem járok sikerrel, ha Reev módszere is Felixéhez igazodik! Hagyni kell tombolni, hogy robbanjon, mint egy bomba, és attól megkönnyebbül. De vajon én mit ajánlok neki a szex helyett? Tányérokat, hgy dobálja, törje össze? Kétlem, hogy sikerrel járnék. Vajon Sebyvel is a szexszel vezette le a kiborulásait?
- Bombabiztosan jól hangzik- nevetem el magam. Mintha másban nem lennék bombabiztos. Nevetek tovább. Humorérzék, sose hagyj el!

- Ha ilyen könnyen menne, már legutóbb sikerült volna. De látod, olyan lettem, mint a kuka, ahogy ironizálni kezdett- s mindjárt megérkezésük után volt valami beszólása; valami a deszkázással kapcsolatban (és lehet, nem is az volt az első)
- Persze, később mondtad, hogy eleve úgy jöttetek, hogy veszekedtetek előtte- rápillantok. Biztos elmaradt a mindent kioltó szex- Talán többet kellett volna késnetek- harapok a számra. Nem tudom, én mitől lennék legközelebb határozottabb.
- Ah, azt hittem, te mindent látsz, mindent tudsz- miért akarja a bogarat a fülembe ültetni, ha ő maga sem biztos?
- Oké, velem később történt, számít? Semmit- kettőnk esetében, hogy ő korábban, én később, semmit. Ha a Reev féle beszélgetést nézzük, számít. Csak épp Reev nem hiszi el, ez konkrét eseményhez köthető.
- Hmmm- valami motoszkál a fejemben, de még nem áll össze. (Később kimondom, itt még korai)
Elneveti a sztorimat, mintha viccet meséltem volna. Nem annak szántam; bár valóban vicces történet, akkor is, ha komoly következményei lettek.
- Mert a nők olyan gyakran csókolják meg egymást?- ezt a szokásukat nem ismerem. Puszilkodnak, az más. Vagy nem? Elbizonytalanodok.
Felix...- talán ő sem érti. Talán tényleg ez más, mint egyszerűen melegnek vagy biszexuálisnak lenni- Engem nem érdekel már más, csak Seby. Úgy érzem, már egyetlen nő sem tudna megingatni- be nem vallanám, hogy akaratlan, de kipróbáltam. Hiszen Suzy... Istenem, Suzy tudott volna szeretni. Lehet, hogy nem annyira, mint ahogy Sebastian, de becsületben éltünk volna egymással. És még azt sem mondhatom, nem szerettem volna én őt tisztességgel. Hiszen szerettem, szeretem most is, nem is lehet nem szeretni őt. És biztosan működött volna, ha Seby sosem vall, vagy később, mint én Suzynak.
- Szerinted feszélyez? - kérdezek vissza. Talán észrevett valamit, ami nekem fel sem tűnik. Bár nem "nyalakodtunk" feltűnően a piknik alatt, sokszor értünk egymáshoz, ölelkeztünk, csókolóztunk. Nem zavart, hogy megláthatnak ők, és az sem zavar, ha mások látnak. Boldog vagyok, nem fogom rejtegetni az érzéseimet. Nem kell rejtegetni.
- Ez igaz. De abban nyilván te is egyetértesz, hogy biológiailag a nő és a férfi illik össze, nem két férfi, vagy két nő....- nem csak az aktus miatt; mondhatnám az utódnemzést, a családi modellt, a nemi szerepeket, stb. Ha így nézzük, a szex nem is olyan nagy kunszt.
((Reev elmondta. Azt is, hogy több szeretőd van, ő csak egyik a sok közül. Te is céloztál rá, miféle igényeket elégítesz ki))
- Szerintem pedig ezt mondani se kell- én még akkor is tudtam nemet mondani, amikor akartam valamit. Ha az előbb megértette, amit Sebyről mondtam, akkor nem veszi sértésnek.
- Nem lesz mélyebb. Ez egy jelzés: kész vagyok elköteleződni, kizárólagossá tenni magam neki. Ha nincs meg a mélység, a gyűrű és a házassági levél önmagában nem segít. - Ha nem bírok a farkammal, ne éljek élettársi kapcsolatba se. Tisztességtelen lenne. ÉN annak érezném, és a magam törvényei szerint akarom élni az életem. Másokéba meg nem szólok bele. Azokhoz nincs közöm.
Reevenre és Sebyre terelődik a szó... És megint az az érzésem támad, egér vagyok, és ő a macska. Megáll a festésben, hozzám lép, a várakozás izgalma ül ki az arcára. És a dühé.
- Mármint Reev Sebybe vagy fordítva? - egér vagyok, cin, cin, cin. Nyilván ő azért dühös, mert Reev szerelmes Sebybe. Én meg azért vagyok vak, mert Seby is Reevenbe.
- Ha képes volt Seby szakítani Liával miattam, gondolod, hazudna Reevel kapcsolatban?- kérdem, de kizártnak tartom. Úszna a bűntudatban és nem csókolgatná előttem Reevent.
- Ugyan, ez csak festék, nem zavar, le lehet mosni...- nézek rá mereven. Nem a festék érdekel, hanem az, hova akar kilyukadni. De ő, mint egy zavarodott tini, kapkodni kezd. Megfogom a kezét, amikor a mellkasomat kezdi dörgölni; még csak nem is erősen. Ízelítőt kaphat belőle, miért vagyok halvérű.
Behunyom a szemem. Felix szemében Bastian a főgonosz.
- Jobban kéne ismerned Sebyt. Vagy Reevent. Vagy kettejüket. Bizonyos tekintetben ők nagyon egyformák, én ezt... nem tudom elmagyarázni- ez volt az egyik legnehezebb része a beszélgetésünknek Sebyvel. Talán a legfájdalmasabb is, hiszen Reev ugyanolyan szeretetéhes srác volt, mint amilyen én. Én meg (ezek szerint) simán beszoptam ezt az öcsikés dumát, mert olyan jól illett Seby profiljába, élettörténetébe. A szavaim hidegen csengenek, a gondolataim, mint a tűz, égetik azt a lyukas agyamat. Legalább kiszökik a gőz, ha-ha-ha (nagyon Jokeresen).
De a meggyőződésem, az érzéseim erősebbek, mint a gondolatok. Még mindig szajkózom, amit Seby mondott nekem, amit én meséltem (be) magamnak, hogy elfogadható és emészthető legyen, hogy ne legyek féltékeny, bizalmatlan, olyan, amilyennek Reeven hisz. Okkal vágta azokat a fejemhez. Okkal, mert ő tudja az igazságot, és ő a helyemben így viselkedne. Hiszen így is viselkedik. Milyen egyszerű!
Nem tudom levenni Felixről a szemem. Látom a haragot, és egyfajta kétségbeesést. Haragszom rá, de más miatt. Hirtelen magamat látom benne; azt, hogy gyáva szólni arról, amit érez. Ez miért nincs a képletében? Miért csak kifelé mutogat, mások hibásak, ami nála nem működik?
- Nem biztos, hogy előrébb viszi a barátáságunk, de hallgasd meg az én véleményemet is- állok fel, mellé támaszkodva- TE nem félsz, hogy a gyávaságoddal mindent elszúrsz? Te már tudod, hogy Reeven szerelmes beléd. Nehéz lett volna azt mondani neki, te is, bazdmeg? Adj meg neki TE mindent, szexben már így is felülmúlhatatlan vagy, hát add meg a másik felét... Nem lehet, hogy ez lenne a megoldás mindannyiunk életére?
Hirtelen fordulok el tőle, és kimegyek a mosdóba, de az utolsó lépéseknél már a szám elé kell tennem a kezem. Sovány reggelim ismét egy vécékagylóban landol. Hurrá. Helyben vagyunk. Leroskadok.

-Mert közelebbit nem talált, tudom, a világ másik fele... Hogy őszinte legyek, nem bánom. Azóta Reeven sokkal kiegyensúlyozottabb.
Viccen kívül, szerintem nekik jót tesz a távolság...
-Pedig nekem is fel kellett mérni, hogy nyugodt szívvel ajánlhassalak.
Adom elő magam, de mosolyom elárulja, Neki adok igazat.
-Ohm, egyre jobban? Tényleg? Ez jó hír!
Kérdés mivel kapcsolatban, hogy valóban tudok-e segíteni, vagy én válok egyre szimpatikusabbá.
-Felejtsd el, csak hátráltatnak azok az emlékek.
Előre kell nézni, a jelen sikereit nézni, én is mindig ezt csinálom. Aztán meglep, el is nevetem magam.
-Tökéletes? Miről beszélsz? Akkor lettem semmibe véve, nem kaptam meg azt az állást, mitől voltam én olyan tökéletes? Bár hízelgő, vajon elérem nálad még azt az állapotot?
Vigyorgok, szeretnék az lenni, de mint minden embernek, nekem is vannak hibáim. De egy félisteni státuszt el bírnék viselni, zokszó nélkül.

-Hmpf, szőrszálhasogató is lettél?
Nem mindegy? Ez egy kifejezés, kis kötözködő, ez még tetszik is.
-Mmm, igen, ezek tetszenek. Vagy egy vulkánkitörés!
Rebegtetem az ujjaim magam előtt, de nevetek. Ahogy azon is, hogy megbeszéltük a masszást, mint bombabiztos elemet. Legalább gyakorlok, nincs ellenemre. Mivel izmos, külön jó.

-Nem értem miért, meg van a magad véleménye nem? Hát akkor meg? Ne zavartasd magad, mond el neki, ha meg nem akarod, ne vedd fel a haragját.
Nem értem miért lesz nyuszi, Reeven nem egy farkas, sokat ugat, de nem harap. A veszekedésünk meg a másik fele, azt se vegye magára, noha miatta is veszekedtünk.
-Hmpf, akkor épp nem volt hangulatom a szexhez. De lehet jobb lett volna.
Igazat adok Neki, kitomboltuk volna magunk, de mivel Reeven jött Sebastiannal, hogy az a pasi így meg úgy, valahogy nem volt hangulatom, mintha lecseréltek volna rövidtávon, mert én nem vagyok olyan buzgómócsing szeretetgyár.
-Természetesen nem, roppant unalmas is lenne, de eleget ahhoz, hogy aggódjak.
Mert néha szoktam, főleg, ha nincs kellő ráhatásom a dolgokra, Sebastianra pedig semennyi sincs.
-Csupán annyit később szocializálódsz bele. No meg kevesebbet próbáltad milyen férfivel... randevúzni vagy hasonlók, de ha elsőre megtaláltad, szerencsés vagy.
Ebbe nem kötök bele, nem is állt szándékomban.
-Kamaszként? Elég sokszor. De később is, egyetemi bulikon, hajjaj.
Bólogatok, hogy igen, szeretik ezt a játékot, húzni a fiúkat, meg kiélni a kíváncsiságuk.
-Ezt én is érzem rajtad. De szerintem férfi sem. Pedig Keanu Reeves még mindig jól néz ki, mm?
Nevetem el, de jelezni akarom, tisztában vagyok vele, hogy szemellenzőt hord a szerelem miatt. Ködös agyú barátomnál esélyem sem lenne, max ha leitatom.
-Én kérdeztem előbb! Nem tudom megítélni, van benned egy fajta távolságtartás a témával kapcsolatban, de lehet más teszi, erre még nem jöttem rá.
Őszinte vagyok, nem titkolom, hogy próbálom megfejteni Őt, mert érdekel.
-Biológiailag természetesen, kínos, de ha gyereket akarok kell egy nő is hozzá. De egy normálisat se találtam, akitől elfogadnék egy kölköt, hogy elfogadjam az Ő génjeit. Vagy de, talán egyet, de már nem tartjuk a kapcsolatot.
Reeventől nem lehetne, pedig az durva kölök lenne, annyi bizonyos! Lehet igazi pszichopata lenne, édes kis gyermek... úgy öt éves koráig, aztán rászabadulna a világra.
((Ha mondta, akkor oké, ettől függetlenül Felix nem tudja, puhatolódzik Very Happy

))
-Szokatlan nekem, nézd el.
Ha tudná hány férjes asszonyt elégítettem már ki...
-Ó, és még mit jelez?
Mondom a gyűrűre, mint egy egyértelmű bizonyítékot, elmentek Neki otthonról rózsaszín földre. De nem bírom ki, kimondom én, mert már elfogytak az idegeim. Össze is kenem, bár nem direkt, nem pazarolnám a festéket.
-Mi? Reeven Sebastianba, természetesen! Fordítva? Fel sem merült bennem...
Bár most hogy mondja... ki tudja.
-Liával nem lehetett nehéz szakítania, nézzél már magadra, veled megfogta az isten lábát Lia után, de én nem állítom hazudik, csak azt nem mond el mindent. Az nem teljesen hazugság, az kiskapu!
Nem hiszem, hogy hazug lenne Bastian, ahhoz túl... gyenge idegzetű... Lehet én is annak tűnök most, mert kapkodom, nem csak a mondataim de a tetteim is korrigálom, de megfogja a kezem.
-Reevent ismerem, Sebastiant annyira nem, de annyit látok, hogy Reeven túl manipulatív vele szemben, Sebastian túl engedékeny, amit Reeven ki is használ! De ezzel magának is árt, nem csak nektek.
Nem, nem csak Bastian a gonosz, Reeven is destruktív. Nem hiszem el ezt a testvéri dolgot, betegen lettem nevelve szex terén, de el lett magyarázva, mi a normális, ez nem az. Ez sima barátság extrákkal, nyitott kapcsolat feeling, amivel nem lenne bajom, de ez a testvéri dolog olyan nagyon álszent! Erre aztán meg... Amiket mond Joshua kikerekedik a szemem és talán először láthat úgy, hogy teljes értetlenség van az arcomon. Mert MIVAN? Én szerelmes? Ez hülye? Erre még el is vonul (siet) a mosdóba, így csak nézek rá, hogy wtf?! Kis késéssel indulok a mosdó felé, mert hallom amit, nyitva maradt az ajtó. Ez visszazökkent, el is kaszálja a haragomat, amit kaphatott volna, mert Ő nem ismer engem, f&szság a szerelem! Utánasietek, látom a wc mellett van, felszisszenek.
-Miért nem mondtad, hogy nem vagy jól?! Mint egy kamasz, komolyan... nem vettem volna a szívemre, ha közlöd otthon maradnál... Ezzel öblögess, igyál pár kortyot!
Adom oda az elmosott fogmosó poharat nem túl hideg vizzel megtöltve, közben megnézem a homlokát lázas-e, de nem.
-Le kellene dőlnöd. Minden kijött? Akkor gyere. Főzök Neked teát meg hozok kekszet.
Segítem fel, ha már nem hány és nem is fog persze a másik, betámogatom a hálóba az ágyba. És ez nem kérés, nincs jól, sápadt is. Mindenképpen jót fog tenni Neki ha elfekszik egy kis időre, nekem is az az öt perc, amíg főzök Neki egy teát. Benn leülök mellé az ágyra és megnézem hogy van, kér-e, aludna, mi a baja. Szeretném úgy visszaadni Bastiannak ahogy kaptam...

- Akkor meg jobb, hogy elment, nem?-mármint Reev szempontjából. Amúgy én ebben nem tudok állást foglalni. Valahol megértem Liát, a módszereivel azonban nem feltétlenül értek egyet. Mint azonban Seby, én is biztos vagyok abban, hogy visszajön (lakás, munka... minden ide köti)
- Igen, ezt akkor este is mondtad- neheztelés nélkül pillantok rá.
- Hát persze. Van egy mondás: a puding próbája az evés. Már nem hiszem el, ha másokon látom, magam akarom érezni, finom- vonok vállat. Nem minden működik mások tapasztalata alapján. Sőt...
- Úgy nézek ki, mint aki kesereg?- nevetek. Volt idő, amikor metörtént, de azok az idők elmúltak.
- Tökéletesség, mint öltözet, viselkedés, beszédmodor... Hogy csak az egyiket emeljem ki: az akkor viselt öltönyödért tuti oda kéne adnom fél évi bérem. Nem úgy néztél ki, mint aki munkát keres, hanem aki jódolgában épp nem tudja, mivel játsszon. Szimpatikusabb vagy így, lezseren...- emberibb, elérhetőbb mindenképp.

- Csak ugratlak, viccelni lehet, nem?- nevetek. Halálom lenne, ha kiderülne, mindent magára vesz.
- Attól mentsen meg az Isten- szél és eső nem árthat nekem, de vulkánnal szemben nem tudok védekezni.

- Elmondtam, de mintha nem is hallaná. Ha hallotta, nem hiszi el- makacs, tudjuk mind a ketten. Nehéz kibillenteni az álláspontjából, ha már egyszer elhatározott valamit.
Vállat vonok. Talán jobbak lettek volna az esélyeim, ha jobb hangulatban jönnek oda, talán nem . Ez veszett fejsze nyele kár is pazarolni rá a szót.
- Aggódsz...- elmosolyodom, de csak egy pillanatra. Van valami a hangjában, amitől komolyan veszem, amit mond.
- Azért az túlzás, hogy elsőre megtaláltam. Másfél év hosszú idő...- nos, ha azonnal rákattanok Sebyre, ha meleg vagyok már akkor, nem kellett volna már az elején érzenem a szexuális vágyat, mint Elee esetében?
- Ezekből én nagyon kimaradtam...- nevetek. Felét elhiszem, felét nem.
Mosolyogva bólintok.
- Reeves, Depp, Leto... vagy az idősebbek közül Newman, Jackman igazán jól néznek ki a vásznon. De említhetnék nőket is: Zoe Saldana vagy Scarlet Johansson is tabu, mert Seby létezik- amúgy mint férfi, ő (Felix) is sármos, és Reevenben is van vonzerő, kár tagadni.
- Csodálkozol? A melegség, mint fogalom förtelmes és visszataszító az emberek nagy részének. De kérdem én, ha már akkor meleg voltam, amikor megcsókoltam Sebyt, mennyivel kevésbé leszbikusok azok a lányok az egyetemről? Én legalább kötődöm is, de ez senkit sem érdekel... Engem megjelölnek, azon meg kacagnak egy jót- mérgelődök.
- Na igen, a gyerekkérdés nem könnyű a magunkfajtának...- pillantok rá, bár könnyen elképzelem, hogy Felix normális úton nemz majd utódot.
- Szokatlan, ha egy hetero pasas nem viszonozza a közeledésed? Nézz rám akkor úgy...- elvégre mindenki más számára (is) tabu vagyok. Lényegében még Seby sem bírt "betörni". Vagy úgy néznék ki, mint egy homoszexuális? Igazából fogalmam sincs. Én nem ismerem fel őket, csak ha nagyon nyilvánvaló a viselkedésük.
- Szó szerint az élethosszig tartó hűség, szerelem és összetartozás emblematikus szimbóluma- remélem, most nem kötekszik- Én ezért húztam az ő kezére... Komolyan gondolom.

Aztán... valahogy változik megint. Ő a macska én az egér leszek, és csapdába csalva érzem magam. A kérdéseivel úgy terelget, mint valami útvesztőben, és néha el is tévedek, azt hiszem. Átsuhan a fejemen minden gondolat és érzés, amiken átmentem az elmúlt két hónap alatt, azóta, hogy Seby azt mondta szerelmes belém, hogy elhagyta Liát, de feltételekhez kötötte, milyen kapcsolatba akar maradni Reevennel.
Az egésznek az a lényege, hogy állítsam le a fiúm, hogy Reev ne tudja manipulálni, s ezzel önmagának ártani... Elszakad a cérna. Nem azért, mert dühös vagyok, bár kár lenne tagadni, van bennem düh. De a dühöm a tehetetlenségnek szól, annak, hogy a megoldást tőlem várja, tőlem, amikor már így is Reev begyében vagyok. Inkább felnyitom a szemét.Talán csak egy kis érzelmi viszonzás kellene (és láttam, megvan, több jelét is adta). Mielőtt azonban a torkomnak esne, kimegyek hányni. Mindig ez van, ha Sebyről van szó...
- Jól vagyok, kösz- elfogadom a felém nyújtott poharat, öblögetek is vele.
Leöblítem a WC-t és a tartalommal együtt a haragot is, feszültséget is.
Felix is átlényegül, már nem a macska, és nem is bika. Az az ember, aki szimpatikus nekem; a festő, vagy a segítőkész barát. Rá hagyom, hogy felkarol, és a szobába kísér. Jól esik most a csönd, a nyugalom. Talán az a tea is jó lesz, mit bánom én....
- Nem vagyok beteg, de kösz, kösz, így jó lesz, oké...- gyenge lennék most egy újabb fogócskához.
Kimegy a konyhába, én meg lehunyom a szemem. Reeven pontosan megfogalmazta, mire vágyik. Lehetséges lenne, hogy ezt Felix nem tudja? Megfordul a fejemben, Reeven azért ragaszkodik még ennyire Sebyhez..., hogy féltékennyé tegye Felixet. Mindannyiunkat sajnálom, ebből nem lehet jól kijönni. És a dolog közel sem ilyen egyszerű.

-Szerintem igen, de sokkal jobb lett volna, ha összeszedi magát és Reevennek lett volna egy normális családtagja.
Mindegy is.
-Finom? Ohm, kóstolj meg, hamar elválik finom-e!
Nevetek fel ezen, mert tudom a pudingra referál, de pont előtte emlegeti a másokat.
-Talán?
Csücsörítek elgondolkodva, de a vigyorom árulkodó, hogy nem, de ettől függetlenül engedje el ezeket.
-Leértékelve vettem, Eric ki is röhögött érte... a burzsuj mindenit! De ennyi kell, adnod kell magadra Joshua, ha el akarod adni magad. Fizessenek meg! De ha Neked bejön a festékes póló...
Nevetek, mert az ing és a nadrág noha fehér, de tiszta festékfolt mindkettő, végignézek magamon és vigyorognom kell, ez tetszik neki.
-Amúgy... még lezserebben vagyok csak igazán fess, természet adta megjelenéssel!
Vigyorgok, de nem kell félnie, nem állok neki sztriptízelni.

-De, lehet.
Hunyorítok rá, de majd rájön, nálam minden ilyen fél percig tart, akkor nagy a sértődés, aztán már olyan mintha csak álmodta volna, azt se fogom tudni miről beszél. Haragtartó vagyok, de nem ilyen formán, csak kéretem magam.
-Bú.
Szinte lehelem közel az arcához, aztán nevetek, nem fogok kitörni mint egy vulkán, ahhoz NAGYON hülyének kell lennie. Vagy olyat csinálnia ami abszolút kiakasztó és illogikus.

Reevenre legyintek, makacs.
-Én is mondtam, hogy csak lefestelek, mégis azt hiszi, ha kettesben leszünk, ellopod a lelkem.
Hagyjuk, hagyjuk. Az aggódásra apró fintorba rendeződik az arcom.
-Hmpf... talán.
Igen, aggódom.
-De nem is olyan sok. Az embernek meg kell alaposan ismernie a másikat, hogy biztosan ki tudja mondani: Igen, ez az ember nekem való. Elfogadom és Ő is elfogad.
Szerintem teljesen jó időt futottak, ha csak másfél év volt.
-Nem vesztettél semmit, vagy hülye libák vagy leszbikusok vagy esetleg túl vadak, legalább is a Te ízlésednek, úgy hiszem.
Mondom ezt úgy, hogy szerintem nem kell sajnálnia a dolgot, szerintem semmivel nem izgatóbb látvány két nő, mint a hetero pár vagy egy meleg pár csókja.
-Ahogy mondják nincs az a pénz, mi?
Ebben én nem hiszek, de nem sértem meg vele. Pár év múlva meglátjuk mennyire rajong Bastiánért, mennyire hajtja a kíváncsiság vagy a vágy egy nőért vagy egy férfiért. Eleinte minden tökéletes, de aztán?
-Igen, a férfiakat így diszkriminálják, a nőket pedig úgy, hogy a munkában elnyomják őket. Míg ha két nő csókolózik szexi, ha két férfi gyomorforgató és ehhez semmi köze az érzelmeknek barátom, nagyon nincs. Ez puszta látvány.
Megmosolygom, mennyire heves. Engem ezek régen nem érdekelnek, mivel nyíltan vagyok biszex, szeretem ha megbotránkoznak az emberek.

Eléggé meglep aztán azzal a konklúziójával, hogy az egész az én hibám, hogy nem vallok szerelmet, pedig szerelmes vagyok. Én. Szerelmes. Csak a döbbenet és az Ő hányós magánjelenete tart vissza attól, hogy kapjon egy hangos fejmosást, de mivel nincs jól csak zsörtölődöm, hogy nem szólt és így jött át. Nem kötöm a rókázást a stresszhez, mert noha éreztem, hogy ideges, kevés ember kezd hányni. Hamarabb gondoltam volna, hogy sírni kezd, ha már nem bírja. De benn már jobb annyival a helyzet, hogy bír inni pár kortyot, kiöblíteni a száját. Azt is hagyja, hogy bekísérjem a hálóba és elfektessem, nem olyan makacs mint Reeven, amiért hálás vagyok. Viszek be neki iható hőmérsékletű teát és egy tálkában kekszet.
-Nem vagy, mi? Azért hánytál... ha azt mondod bulémia meg talállak ütni.
Morgom, míg leülök, nézegetem magamnak, megmarad-e, de már most jobb a színe valamivel.
-És csak hogy tisztázzunk valamit, egyáltalán nem megy a... barátságunkra az őszinteséged. Nem is értem miért menne. De mivel ilyen jóban vagyunk hagy szabadjon felhívnom kedves és értékes figyelmed arra az apróságra, hogy én qvára nem vagyok szerelmes típus. Sosem voltam. Én racionális ember vagyok, racionális döntéseket hozok még Reeven kapcsán is. Nem tagadom, hogy nagyon fontos nekem, értékes és különleges, de nem vagyok szerelmes. Ő is tudja, hogy én nem vagyok az. Ha az lennék hogyan dolgoznék? El bírnám játszani a rám kiosztott szerepeket, ha máson lenne az eszem? Erősen kétlem. Éhen is halnánk... Szóval Joshua, remélem nem megy rá a barátságunk, mert elmondtam őszintén, hogy ettől ne várj megoldást. Értem, hogy kényelmesebb lenne számodra, de ez nem így működik. Ahogy az sem úgy működik, hogy hiába magyarázom el Reevennek, hogy ne csináljon ilyeneket Sebastiannal, mert pofára esik, mert testvér nem viselkedik így és ha megkísérti, megkapja Bastiant. Nem mintha Te nem lennél elég, ez csak amolyan lassú víz partot mos dolog. Saját magát gyötri, de Bastian is, ha enged. Amelia mellett is úgymond kitanulta a szexet, melletted is megtehetné. Nekem semmi bajom ezzel, nekem is vannak barátaim, akikkel szexelek, mert élvezetes, de ezt mi megbeszéltük és Reeven is csinálja. Nálad... Te ezt nem csinálod, ha nem kölcsönös, fájni fog. Vagy elfogadod ezt így?
Ülök közelebb közben és traktálok bele pár korty italt, meg adok egy kekszet, rágcsálja, szívja fel a gyomrában a savat. Nem értek hozzá, de szerintem segít. A hangom azonban már legalább nyugodt, bár kétkedő. Értse meg, Reevennel beszélni kevés, Sebastiannal is kell. Reevennek nem tesz jót a visszautasítás és látványosan mindent Joshuára ken...

karakterinformáció

» Give a little more - Joshua & Felix
» Vászon és ecset - Joshua & Felix
» Joshua és SoRa
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Az első munkanap (Zin és Joshua)

Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Similar topics

Similar topics