Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Figyelmesen nézem Felixet. Szerintem ő sem tud igazán állást foglalni. Nem hibáztatom. Sehogyse jó.
- Öhm... ebből nem jövök ki jól- nevetek. Mert mit is mondjak, miért nem akarom őt megkóstolni?
Nem veszem magamra, hogy visszakérdez; bennem van a csírája, hogy szomorkodjak dolgokon; de ha összevetjük azzal, milyen voltam két éve, rám se ismerne.
- Ó, bizonyos körökben nagyon is számít a külső, éppen, ahogy mondtad. De nekem, a csóringer srácnak elképzelhetetlen egy olyan barát, aki luxuscuccokban luxuséttermekbe jár- nem tudnám vele tartani a lépést, vele mutatkozni így zavarba ejtő lenne. Ő is tudja, nem a ruhája tetszik, hanem az a közvetlenség, amilyen nélkülük tud lenni. (Az öltözéked megkíván egyfajta szerepet is; különben megdőlne a hitelességed, amire törekszel.)
- Ha te jobban érzed magad meztelenül, hát vetkőzz!- bár kétlem, mert akkor már rég meztelen lenne. Biztosan nem csak miattam öltözött fel.

Aztán csak hülyülünk és húzzuk egymást, mintegy tapogatózva, hol vannak a határaink, míg komolyabb témára nem terelődik a szó.
- Mintha olyan könnyű lenne!- na nem, ennyire azért nem hajlékony Felix se. Van tartása, akármilyen ruhát visel. Emiatt nem is kéne aggódni, senkit sem szokásom kísérteni.
- Kb ez történt- bólintok. Nem részletezem, mi hogy kezdődött, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz. De nem rózsaszín köd volt... Túl régóta tartana, nem igaz?
- Nem ettől függ, tetszik-e valaki- mondom csendesebben. Elee pl. nem volt visszafogott.
- Ez nem pénz kérdése. Amúgy nem vagyok eladó- ez egyszerűen elhatározás kérdése. Meg sem említem, Sebyt nem sértené, ha lefeküdnék másokkal. Neki az nem megcsalás.
- Seby még nálam is visszafogottabb mások előtt, ne nevettess! - Ez vicc, komolyan.

- Jaj, hagyjál már, nincsenek táplálkozási zavaraim...- kinevetem, de keserű a hangom.
Felülök, amíg megiszom a teát, és bekapok egy kekszet is, hogy ismét legyen valami a gyomromban, bár nem akarom újra teletölteni, fő a biztonság.
Felix közben beszélni kezd, és tudom, illik végighallgatni, mert ő sem ütött nyakon, bármit is mondtam neki. Legalább nyugodt, és nem orkán, nem tűzvihar. Szavaiban visszahallom Reevent (nem szerelmes tipus), és lassan kiengedem a levegőt. Túlságosan szó szerint értelmezett. Mi van a kiskapukkal, amiket ő preferál?
- Nos, nem azt kértem, vallj neki szerelmet. Gyanús is lenne neki, ha eddig azt állítottad, nem a te világod. De azt mondani, nem szereted, hazugság... Az "én is szeretlek" kifejezi, hogy fontos neked; de el is mondhatod, amit az előbb nekem. Boldoggá tennéd vele, hisz nem érzi magát fontosnak, csak... egynek a sok közül. Azért ennél több számodra, tévedek? Más részről... Minden dolog több apróbból áll össze. Ritkán elég egy tényező módosítása, hogy alapjában változzanak a dolgok, és mindketten tudjuk, ide nem elég egy tényező. De az sem megoldás, hogy csak én rágjam Seby fülét...- nézek rá, kicsit kérlelőn. Rajta (Felixen) is múlik, meg kell értenie.
- Én úgy érzem, és úgy tudom... már így is tett lépéseket Sebastian, hogy valamiképp fékezze Reevent. Pedig neki nem lenne ellenére a szex; ebben olyan, mint te; csupán kellemes időtöltésként kezeli. Miattam nem szopja már, és rám való tekintettel nem engedi magát szopni, hogy a többiről ne is beszéljünk; de egyfajta odaadásal, úgy érzi, tartozik, s ebben beletartozik az ölelgetés, a csók... ennyit kért tőlem, engedjek nekik...- nem vagyok annyira vak, mint képzeli.
Úgy érzem, megválaszoltam neki a kérdéseit, és kiegészítettem a saját megfigyeléseimmel, érveimmel. Nem veszekszünk, és tudom, már hangoskodni sem fogunk egymással. Hogy mindez mégis hogyan érinti majd kettőnk barátságát, nem tudom. Felix - természetesen- inkább hozzájuk hasonlít, én vagyok itt a fekete ló.
- Nos, egyszerű a képlet. Lehetséges, hogy merevebb vagyok, mint Sebastian, de erőszakkal nem kötöm őt magamhoz. Ha Reevennel szexelni akar, egyszerűen csak visszaadja a gyűrűt, jelezve, ő képtelen a zárt kapcsolatra, és akkor én ezt tudomásul veszem. Mi ezt megbeszéltük, ő azt mondta, én kellek neki, Reeven tótágast is állhat. Ha fordul a kocka, én szállok ki az életéből. Nekem nem kell nyitott kapcsolat.

Tettetett felháborodással mondom a következőket, hogy nem kap kapva az alkalmon, megkóstoljon.
-Bizony, néha jobb bölcsen hallgatni!
De elnevetem, én nem vagyok színész. Így legalább is nem.
-Ó, sose gondold. Én mondjuk mindig törekedtem a luxusra, de Eric elsőre nekem is furcsa volt. Ha mondtam valamit, elvitt, megvette, Neki van pénze. Nem költi feleslegesen, de nem is fukarkodik vele. Meg lehet szokni. És igenis megérdemled, ha nem vonod meg magadtól. De nem a pénz a lényeg, ha a társaság miatt vagy vele. A pénz akkor lényeg, ha a pénzéért vagy vele, nem de bár?
Mosolygok, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiába mondja
-Zavarba jönnél, ne kísérts...
Válik ragadozóvá a tekintetem és a mosolyom, én szeretek meztelen lenni, de nem akarom összekenni magam feltétlen, csak ezért marad a ruha. Szerencséje!

-Pontosan, az ÉN lelkemről beszélünk!
Nevetek fel, idekívánkozik. Nem tudja, de nekem igenis hobbim mások megkísértése. Ő is csak Reeven miatt tabu, amúgy szerintem már rámozdultam volna.
-Nem is arra értettem. Ez egy mondás Joshua..
Legyintek, hogy nem fontos, tudom, hogy nem eladó.
-Valóban? Meglehet, de hogy is jön ez ide?
Általánosságban beszéltünk nem? De megmosolygom, sejtettem, hogy kettejük közül Ő a bevállalósabb.

-Ajánlom, elég abból egy is...
Utalok Reevenre, mert szörnyen nehéz okosnak lenni úgy, hogy nincs megfelelő hátterem, mi neki az egészséges. Aztán elégedetlen hőbörgök kicsit, de kifújok egy adag levegőt.
-Ha azt mondanám "én is Téged" azt jelentené Neki, 'igen, én is szerelmes vagyok beléd'. De ez nem lenne ilyen formán igaz. És nem egy a sok közül... mondtam már Neki. Akkor miért laknék vele és nem mindenkivel egy kicsit? Meg hogy is gondolhatja, hogy a kuncsaftjaimmal van egy szinten, abszurd és nevetséges! Ha meg Seth és Eric a baja, elmagyaráztam már Neki nem egyszer és nem is kétszer, Ők is fontosak nekem, de másképp. De mégis hogyan mondjam el másképp, hogy megértse?
Ez félig költői kérdés, kínosnak érzem tanácsot kérni, de úgy fest kénytelen leszek, ha változást akarok, mert úgy érzem, a racionális kijelentés ide kevés.
-Azzal nincs is baj, de... Reeven többet szeretett volna. Testileg is. Elég akaratos. Ha hagyja ezeket és úgy mint láttam, hogy le sem lehet borotválni róla, nos nem tudom nemet fog-e mondani. Azzal meg csak azt erősítené, hogy megingatható Veled kapcsolatban, ami ostobaság, de mégis. Nem lenne jó, ha Reeven pofára esne Sebastiannal, mert amaz nem tudja szilárdan meghúzni a határt. Az hogy úgy kezeli mint egy gyereket kell Reevennek, de tudja úgy is kezelni mint egy férfit, ne feledd.
Az ölelés és csók nálam érezhetően ártatlan kategória, de csak akkor, ha tudatos a másik és nem csak hajlong a szélben.
-Sejtettem...
Nézek félre, de nem azért, mert ez lehangolna. Az hangol le, hogy Joshua akkor szimplán lelép és Reeven marad Sebastiannal. Ez nem tetszik, ez a forgatókönyv nem. Úgy érzem, akkor én is ejtve lennék és sérti az egómat.
-Reevennek meg kell tanulnia, hogy szétválassza az érzelmeit. Egyáltalán felfogja mit érez. Minden esetre, ha véletlenül ráveszi Sebastiant a szexre, ne hagyd el. Minden bizonnyal nem Sebastian hibája lesz a szex, hanem Reeven konoksága és hódítási kísérlete. Úgy sejtem Sebastian könnyebben elérhető Neki, mint egy vadidegen férfi, márpedig nekem ott van Seth és Eric és meg akar felelni. Ami hülyeség, de én nem vagyok zárt kapcsolat párti, én ennél nyitottabb felfogású vagyok, hogy a szex az élvezeti cikk, nem szerelmi vallomás. Van akinek az, de nekem nem. A testiség nekem nem érzelmi dolog, de szerintem ez logikus. Reeven viszont nehezen alkalmazkodik ehhez. Ha Neked megfelelne a nyitottabb kapcsolat, nem lenne gond, Veled is lehetne, Vele is, de így... magam alatt nem szívesen vágom a fát. Nem kell, hogy lebeszéld Sebastiant a csókról és az ölelésről, csak figyelmeztesd, hogy Reeven ebből a szempontból ingatag még... néha egy nem több, mint egy igen.
Fésülök a hajamba, majd elveszek egy kekszet és leharapok belőle, eldőlök az ágyon mellé, úgy fordítom a fejem az Övé felé. Mi vagyunk a két véglet, kezet is foghatnánk...

- Akkor ez esetben élnék a lehetőséggel- vigyorgok én is, mert muris, milyen fejet vág már.
Noha lazán beszél arról, hogy ő hogy van ezzel a dologgal, bennem ez feszültsééget kelt.
- Nézd, Ericet én nem ismerem, nem tudom, milyen ember, és hogyan viselkedne Én rólad beszéltem... Ha időrendbe tesszük, már a színházban is csak "játszottál" velem. Aztán lényegében ultimátumot adtál, hogy veled vacsorázzak. Egyértelmű volt, milyen hatalmas űr tátong kettőnk között: te tanult vagy és kifinomult, én meg egy csávó vidékről, aki azt hiszi magáról, van keresnivalója a nagyvárosban. És pluszban itt van a különbség megjelenésben, viselkedésben. Hogy ne éreztem volna magam alárendeltnek? Nem volt egyenrangú beszélgetés. Kezdetben biztos nem. Lenéző voltál és kioktató, bár azt elismerted, többet vélsz látni bennem, mint amit most látsz... Így kezdődött, és most itt vagyunk. És jelenleg csomó sincs a gyomromban.- (még)
- Te dobtad fel a labdát, nekem nem kísértés a meztelenség- vonok vállat. Ha nem hiszi, kipróbálhatja; lehet bármilyen szexi teste, nem gerjedek rá.

- Pontosan tudom, miről beszélsz- nézek rá értő szemekkel. Minden (legalább) két emberen múlik. Minden, ha kísértésről van szó.
- Az a pudingos is az volt, mégis zavarba hoztál vele- vagy legalábbis közel volt. Még alig ismerjük egymást, belefér, hogy nem értjük, mi célzás, és mi ártatlan mondás, így az ilyen félreértések is. Megbeszéljük, ennyi.
- Csak annyiban, nem lógunk egymés szájában mások előtt. Sokan nem is tudják, egy pár vagyunk, míg el nem mondjuk, akkor meg már fújjolás van- "persze, majd találkozunk", vagy "felejts el minket örökre", hogy csak két esetet emeljek ki a sok közül.

- Azt a szülei cseszték el, ráadásul az a kómás időszak se tett jót, nem is tehet róla- veszem védelmembe rögtön Reevent, holott ki se lett mondva, róla van szó.
Megint sarkosít, hogy el tudjon bújni, de nem hagyom magam megvezetni.
- Ugyan, ne meséld be nekem, hogy minden alkalommal így vallja meg az érzéseit: "szerelmes vagyok beléd". De ha így is van, válaszolhatsz:"én is szeretlek", vagy "tudod, hogy nekem is fontosabb vagy bárkinél". Nem a tényleges szavakon a lényeg, hanem a mondandón, azt hiszem.
Aztán bólogatok; nagyon is értem, milyen falakba ütközik, amikor Reevent kell meggyőzni valamiről, és valóban, Seth meg Eric igencsak böki a csőrét Reevennek.
- Ebben sajnos nem tudok tanácsot adni, de megértelek, nehéz ügy őt meggyőzni bármiről...

- Ha te nem akarsz velem kefélni, nem fogsz, hiába kellettem magam neked és fordítva. A szexhez két ember kell. Reeven akarhatja, ha Seby nem... Seby viszont nem tehet mást, mint terelgeti. Feléd. Elvégre ő is tisztában van vele, hogy Reevennek te tetszel, és bizonyára azt is tudja, mi folyik köztetek. Miért akarna még egy lenni Reeven életében? Ha én nem is lennék...- elgondolkodom. Ebben nem vagyok biztos. Ha nem lennék, már megtette volna.
- Kérdés, meginogna-e. Nem hiszem, hogy kockára tenné, amit elértünk. Ha meg szerelmes belé, a mi kapcsolatunk talmi. Kártyavár. Jobb, ha most dől össze, mint pár év múlva- Sebastian becsületesebb annál, hogy Reevent ígéretekkel tartsa sakkban.
Épp ezért nem értem a pofára esést.
- Reeven pontosan tudja, hogy mire számíthat. Mint ahogy azt is, mire nem- bár Reeven célozgatott, hogy meg akarja kapni Sebastiant, utóbbi kijelentette, hogy meghúzta a határokat.
- Viselkedett már úgy, mint egy igazi férfi, de Sebastian közelében mindig fiatalabbnak tűnik, szinte gyereknek- mondom merengőn. Pedig hogy ki tud állni magáért! A hétszentségit, a botja ellenére elbánt három sráccal azon a meghallgatáson. Vajon melyik arca az igazi? Kinek szól a "játék"? Kit akar megtéveszteni, ha ez a szándéka?
Igaz, én nem vagyok olyan, mint ők, talán mondtam, talán rájött. Mégis megkérdezi, elfogadnám-e a helyzetet. A válaszom se lepi meg.
- Nézd, nem vagyok olyan szélsőséges, mint .. egyesek, de ha Sebastian nem éri be velem, kénytelen nélkülem folytatni. Én a szeretője soha senkinek nem leszek. Egyetlen kérésem volt, és egyetlen engedményt tettem, a szerződés megköttetett. Seby azt tehet, amit akar, ha viseli a következményeit. Lényegében ő dönt, mert én már döntöttem- ugyan keménynek tűnnek a szavak a számból, de csak azért, mert biztos vagyok a dolgomban. Magamat mindenkinél jobban ismerem, Sebastianban pedig bízok annyira, hogy kiálljak mellette. Épp ezért érzem úgy, Felixet meg kell nyugtatnom (csak merje mondani, nem szereti Reevent)
- Szerintem rosszul ítéled meg Sebastiant. Ha könnyen elérhető lenne, Reeven már rég megkaphatta volna. Seby ... vele ... több tapasztalatot szerzett, mint velem. Gondolod, nem kívánna élni a tálcán kínált lehetőséggel, ha nem lenne fontos neki, amit nekem ígért? - bár kitárulkozom Felix előtt, és felfedem tapasztalatlanságom bizonyos méreteit, nem hiszem, hogy lenézne érte, mert segítek neki vele valamit megérteni.
Szavain elmosolyodom. Felixnek Elee ideális párja lenne: "a szex csak élvezeti cikk". Ingatom a fejem.
- Nem, én nem leszek ennél nyitottabb- amit mondtam, megmondtam. Nem ez a megoldás, ahogy Felix szerelmi vallomása sem az önmagában. Soha nem lenne vége...
- Egy valamit árulj el nekem: hogy érted azt, magad alatt vágod a fát?
Ha ezt megmagyarázta, vissza tudok kanyarodni arra, miért bízok még Sebastian hűségében.
- Tudod..., sokáig nem voltam biztos benne, kinek is van nagyobb szüksége azokra a csókokra- mondom csendesen. Seby sem véletlenül talált vigaszt Reevennel vagy épp... velem- Talán ez még egy okkal több, hogy stabil és biztos pont legyek az életében. Számomra ő az egyetlen és kizárólagos. Mire is vágyna többre?
El fog jönni az ideje, hogy ő is biztossá válik benne, és akkor már senki, sehogyan meg nem ingatja, szilárd és határozot lesz, mert boldog. Nem is lesz többé szüksége másra. Én pedig állandó leszek az ő életében. A kérése így tárgytalannak tűnik, de bólintok. Megígérem, beszélni fogok Sebyvel.
Mellém dől az ágyon, keksszel a szájában. Érdekes; annak ellenére, hogy mennyire mások vagyunk, soha ilyen közel nem éreztem még magamhoz őt vagy magamat hozzá. És nem fizikai értelemben, mert úgy már voltunk egymáshoz közelebb...

-Bölcsen teszed!
Nevetek, jobban jár, az egómmal nem éri meg viccelni.
-Mert én nem a gettóból jöttem? Anyám szajha, a hétköznapi értelemben, apám meg könyvelő. Te rendelkezel magad felett, mennyit vársz el magadtól, hogyan öltözöl, milyen benyomást akarsz kelteni. Azért érezted magad alárendeltnek, mert annak akartad érezni magad.
Azt nem vitatom, hogy tudok lenéző és kioktató lenni, de ha adja a szerencsétlent, ne csodálkozzon. De mosolygok, hogy ellazult idővel.
-Mert nem láttál engem meztelenül és nem láttál meztelenül létezni, ha odateszem magam!
Nevetek, de önelégültebben, tudok erősen flörtölni, ha akarok. De jelenleg nem akarok.

-Pudingos? Ohm, hirtelen nem tudom mire gondolsz, de tetszik mikor zavarban vagy.
font=Trebuchet MS]Nem titok, szeretem ha zavarba tudom hozni az embereket.[/font]
-szerintem meg látszik akkor is, mikor nem csókolóztok, ahogy néztek egymásra, ahogy nyúltok egymáshoz, ahogy beszéltek egymással...
Nézek rá kérdően, miből gondolja hogy nem látszik, ostobaság. A fujjolásra elvigyorodom.
-Én szeretem ha megbotránkoznak, még rá is teszek egy lapáttal, szerencsére Reeven is ilyen.
Nem egyszer akasztottuk ki a népeket egy egyszerű vásárlásnál is.

-Nem mondtam hogy tehet, csak azt elég egy is.
Nézek rá neheztelően, azt hiszi azt hiszem, Reeven direkt csinálja?! Nem.
-Nem, de ahogy mondja azt jelenti. Ritkán mondja, emiatt súlya van és ezt jelenti. Ha én csak annyit mondok Neki válaszként, hogy 'Én is szeretlek' azt fogja jelenteni. És a tényleges szavakon is a lényeg, mert a kimondott szónak ereje van. Nem hiába válogatom meg a szavaim és akadok ki olyanokon is mint "lelkizni". A mondandóm pedig világos és egyértelmű volt mindig, mégsem érti. Én tudok könyörtelenül őszinte lenni, Neki pedig kiváltképp őszinte szavakat szánok. Azt akarom megismerjen és annak fényében mondja, akar.
Nekem ez érezhetően fontos és nem értek egyet Joshuával, hogy dobálóznom kéne ezekkel a szavakkal csak úgy. Annak következményei vannak és nem biztos, hogy jók.
-Eléggé... legalább is akkor ha valamit nem akar elhinni.
Sóhajtok, persze, hogy nem tud tanácsot adni, akkor a saját gondját is megoldotta volna Reevennel, nem de?

-Te könnyen meggyőznél, tetszel.
Kaján mosolyt kap, de sóhajtok, jelezve értem, mire akar kilyukadni.
-Ha olyan mint én, állításod szerint, nem biztos úgy gondolná, gond ez. Alapjáraton nem lenne, ha Reeven nem lenne szerelmes belé... így más már a lány fekvése, így már korán sem csak enyelgésről beszélünk. De ha szerinted nem inog meg, hiszek Neked. A Te jegyesed.
Igen, nekem feltűnt, hogy egyforma a gyűrű és mondta is elvenné, nekem egyértelmű.
-Na mégis miért? Mert élvezi, hogy gyerekként van kezelve abban az értelemben, hogy babusgatják és ki van szolgálva. De ez nem jelenti, hogy ne tudna váltani, hogy férfiként tetsszen.
Nem bonyolult, elég pár mozdulat és már erotikus lesz, nem édes-habos-babos.
-Egyesek... mondd ki hogy én, mitől félsz, megütlek? Maximum megharaplak, de még azt is élvezni fogod...
Nézek rá kétkedőn, mitől fél. Egymás között vagyunk. De bólintok, ezt megbeszélték, Sebastian gyenge elméjűnek tűnt, de nem hülyének.
-Valóban? De köztük azért olyan sok minden nem történt...
Jó, ezzel meggyőzött, ha Ok ennyire lassan haladnak, akkor igaza kell legyen abban, hogy Sebastian Reeventől mindent megkaphatna, minőségben, mert tőlem tanult... én pedig kitanítottam, alap.
-Hmpf... azzal, hogy amilyen vagyok és nem tudom elmagyarázni Neki a dolgokat. Mert ha eltudnám már megértette volna, de valamiért nem megy. Hőböröghetek Sebastianra, de azzal nem leszek beljebb... mert nem kedvelem, túl naiv és Reevenek mindent elhisz. Jó, ez túlzás, de sok mindent. Azzal, hogy elmondtam Neked ezeket nem tetszene Reevennek, az, hogy Veled vagyok Sebastian felé tereli Ot, de én élvezem a Veled való munkát és gyerekesnek ítélem meg, hogy támadásnak veszi, nem utállak, csak mert O féltékeny Rád. Majd én eldöntöm kit kedvelek és kit nem, elvárom a hozzám közel állóktól, hogy elfogadják ezt. Eric és Seth is gyűlölik egymást közel 9 éve, de ettol még nem fogok választani közölük, mekkora baromság lenne!
Fogalmam sincs mennyit értett meg ebbol, mert sok a név és a felét ismeri csak, a helyzetnek is szerintem, de valahogy kiszakadt belolem.
-De én ezt hogyan éreztessem? Nem tudom hogyan kell..
Motyogom a kekszel a számban, egyik kezem a fejem alá téve. O el tudta érni ezt Sebastiannál, de én hogyan érjem el Reevennél? Úgy hogy közben elfogadjon és ne kelljen nyálas baromságokba belemennem ultimátumként? Nem is a szexre értem, hogy egyetlen legyek, hanem az a biztos pont, az a stabil valaki, akiként önmagát írja le Joshua. Pedig próbálkoztam, de nem jól csinálom, nem elég jól.

Még a számra is csapok, hogy jelezzem, oké, értettem, egy szót se többet. De nevetünk, és ez jó, felszabadít.
- Ezt nem tudtam. És nem is gondoltam volna... Látod, akkor te jobb színész vagy, mint én, elhitetted velem, hogy több vagy nálam! - ismét ledől egy fal közöttünk, legalábbis így élem meg.
- Ilyet azonban én soha nem akarnék tenni; a magánéletben színészkedni. Rohadt nagy erőfeszítés lenne másnak mutatni magam, mint aki valójában vagyok- mondom ezt úgy, hogy közben ne sértsem, hiszen összeáll a kép, miért tartotta fontosnak a külsőségeket az érvényesüléshez.
- Egyébként akart a fene alárendelt lenni; ez volt az alapszitu és nem tartottam logikusnak megharapni a kezet, mely segíteni próbál- elnevetem, de igaz; a fura stílusa ellenére tudtam, hogy nem pocsékolná rám az idejét, ha tehetségtelennek tartana.
- Te pedig nem ismered az önuralmamat- versenghetünk, de ez agyban dől el. Akarom vagy nem.

- Nem olyan rég: a puding próbája az evés... Rémlik? Amikor azt mondtad, kóstoljalak meg téged is- most már nevetek. Saját zavaraimnak annyira nem örülök, bizonyos esetekben megmutatják, hol vagyok sebezhető.
- Látszik, hogy szeretjük egymást, ez rendben is van. De ez önmagában miért mocskos? Az emberek fantáziája, az a mocskos... - na jó, sarkosítok; de nem értem, a két férfi közötti összhang miért böki mások szemét. Ennyire nyilvánvaló lenne, mi történhet otthon?
- Tudod, időnként nekem is kedvem lenne nyelvet ölteni a világra. Nem érdekel, ki mit gondol, ha boldognak érzem magam! Miért titkoljam?- felragyog a szemem. Remélem, egyszer mi is eljutunk idáig. Annyi hülyeséget megtettünk már együtt, miért pont a szerelmünket ne vállalnánk fel nyíltan, teljesen?

- Tudom... Csak olyan hangsúllyal mondtad, mintha neheztelnél miatta- engem mindjárt fel is képelt volna.
Sóhajtok. Úgy érzem, állandóan kifogásokat keres, miért ne mondja ki Reevennek, amit érez iránta.
- Jó, hagyjuk ezt a szeretlek dumát, látom, ez ... neked nem megy. De megfogalmaztál valamit, és az őszintének tűnt: Reev fontos és különleges számodra. Hidd el, a pozitív megerősítések fontosak neki, akkor is, ha többre számít! - feltűnik, Felix is be tud támasztani, ha akar- Megértem, hogy nem akarod meghazudtolni magad, csak azért, hogy a kedvében járj. És minél jobban ismer téged, egyre inkább meg fogja érteni, nem ő van visszautasítva, csak ez a szó, vagy ami hozzá köthető..., de... meglehet, nálad az a másik kettő (fontosság, különlegesség) többet ér, mintha azt mondanád neki, szereted.
Mindannyiunkban benne van a félsz, hogy nem vagyunk elegendők a másiknak, aki fontos nekünk. Én is sokszor kevésnek érzem magam Sebyvel kapcsolatban, bár korábban sokkal inkább. Elee nyíltan keresett kapcsolatot más férfiak mellett, Suzy meg sosem jelezte, többre számítana, vagy többet szeretne adni.
- Nos, akkor csak egy agymosás segíthet...- ez igaz, beszélhetnek lyukat a hasmaba, engem sem lehetne meggyőzni akármiről- Viccen kívül, akkor más módszer kell. Ne szavakkal... Csinálj valamit, amiről biztosan tudja, csak miatta csinálod- olyat nem kérhetek, mit ne csináljon, ellenkezne az életvitelével. Mindazonáltal, hogy ezt kimondtam, magam is rájöttem valamire. Meg kéne fogadni saját tanácsomat!

- Valóban? - ez meglepett. Nem a tetszés (már többször mondta, burkoltan/nyíltan), hanem hogy könnyű dolgom lenne. Úgy érzem, valamit tudnia kell. Őt nézem és hozzáteszem- Minden vágyat ki lehet írtani: alkohol, drog, szerencsejáték, szex, szerelem... Akaraterő kérdése- ezzel egyet kell értenie, hiszen gyakorolja is.
- Nem tudom, tudja-e...- merengek, és megpróbálok Seby fejével gondolkodni- Ha tudja, pont azért nem teszi meg, mert tisztában van ennek következményeivel- eszembe jut Aubrey. Azt hiszem, ő volt, aki egy kaland után szerelmet akart Sebytől.
- Ha meg nem tudja, azért nem teszi meg, mert itt vagyok én...- vállat vonok. Bízok magunkban, a szerelmünk és a hűség erejében.
- Látod, ez az egyetlen, amit furcsállok kettejükben. Ez a fajta babusgatás nekem sok. De bizonyára nem véletlenül alakult így- gondolkodok hangosan. Azt nem akarom tudni, milyen Reeven, amikor tetszeni akar Sebynek.
- Egyesek, mint Lia. Kivételesen rá gondoltam, mert ő elmenekült. Én nem mennék el, csupán határokat húznék kettőnk közé. Amikor Liával járt, akkor is támogattam, ha Reevennel akar, nem fogom megakadályozni...- ennyi a történet. Persze, hogy ezt az egészet hogyan emészteném meg, fogalmam sincs. Most nem veszem a humorát; érzem, ahogy szorul a gyomrom.
- Kinek mi a sok, mi a kevés?- villan rá a szemem. Biztos nevetséges vagyok a szemében. Nem is értem, Reeven mit akar Sebytől, amikor Felix mindent könnyedén megad(hat) neki.
Aztán akad egy kifejezés, amit nem tudok hova tenni. Rákérdezek, hgy értsem, hogy tudjak segíteni, mert úgy érzem, Felixet megviselné, ha elveszíteni Reevent. Ahogy engem is megviselne, ha elveszíteném Sebyt.
- Megértelek téged. Nem engeded, hogy téged ismanipuláljon, ahogy véleményed szerint Sebyvel teszi. De vajon miért teszi? Mi szüksége erre? - kérdezem hangos gondolkodásra késztetve.
És közben nagyot nő a szememben. Miattam képes veszekedni Reevennel. Miattam, akit Reeven nyíltan "utál", akire féltékeny. Érek én ennyit? Vagy mindegy a személyem, és csak azt akarja bizonyítani, fölötte áll Reevennek, és nem tudja őt befolyásolni? Két dudás van egy csárdában. Nehéz ügy ez így.
- Hogy oldottad meg Eric-kel és Seth-tel?- kérdem, hátha abból tudnánk ötletet meríteni. Ha nem is értek mindent, a lényeget összeraktam (ehhez Reev elbeszélése is kellett)
- Eszembe jutott valami...- mondom kis gondolkodás után. Nem tudom, beválik-e, de nem hagyott hidegen, amit elmondott nekem- Leírhatod a veszteséget, amitől félsz, ha ő elfordul tőled. Tudasd vele, vannak dolgok, hogy amiket csinál, miért nem esik jól neked. Beszéljétek meg, hogyan tudnátok közös nevezőre jutni. Lehet, hogy mindkettőtöknek engednie kell egy kicsit, de... megéri. együtt akarjátok leélni az életeteket, nem igaz? Tudnotok kell egymáshoz alkalmazkodni.

-Színész? Kikérem magamnak, én nem csak megjátszom a műveltségem és a tapasztalataim, én ezeket önerőből elértem. Az hogy nem születtem gazdag, művelt családba nem jelenti, hogy meg kell játszanom magam. És emiatt több leszek Nálad igen, főleg ha azt hiszed, színészkedem a tudásom és a kivívott és elért tiszteletet amit elvárok a partnereimtől. Nem hiába nevezik a magam fajtát luxuscikknek, nem pedig mezei sarki qvának...
Ezt igenis kikérem magamnak, érezheti is, sértő volt amit mondott. Persze könnyen ki tud engesztelni, nem kell kétségbeesnie, de az önérzetem elhűlt azon, hogy így lenéz, hogy csak megjátszom magam.
-Egy bizonyos fokú tiszteletet akkor is megkövetelhetsz, akkor is ha épp neked tesznek szívességet. Egyszerű etikett Joshua és nem az ördögtől való...
Még bennem a tüske az előbbiek miatt, de vegye észre, hogy rajta is múlik, hogyan kezelik az emberek.
-Ha nem ismerném a fogalmat, akkor már meghágtalak volna. Még élvezted is volna!
Suttogom, de dacosan és sértetten, én ismerem az önuralom kifejezést, jobban mintsem gondolná. A magamfajta felé sok az elvárás, nem csak az ágyban, de tettekben, beszédben, még mimikában is sokszor. Az önuralmam a második legfontosabb fegyverem a testem után.

-Áh, igaz. De végtére is kóstoltuk egymást, ha csak egy röpke pillanatig is.
Később már jobb a kedvem, könnyed stílusban nevetek.
-Mert mindketten férfiak vagytok, nem az ókori görögök korában vagy, hogy az minősüljön a tiszta szerelemnek.
Vonok vállat, sosem érdekelt ez a dolog. Azzal érzem jól magam akivel akarom.
-Én sem értem miért titkolod. Én nekem nem szokásom.
Hány meleg színész van... emiatt nem lenne hátrányban. Bár ki tudja, nem tudom megítélni a szakmája finnyásságát.

-Rád nehezteltem volna miatta, igen.
Nem kívánok belemenni. Nem neheztelek Reevenre ilyen miatt.
-Mert nem vagyok szerelmes, miért hazudjak Neki? Ennyi erővel Sebastian is mondhatná Neki, nem?
Morgok, mit nem ért ezen?
-De mondtam már Neki...
Azt hiszi nem mondtam el Reevennek? Téved. Mondtam már, de ezt magyarázom, kevés valamiért.
-Pontosan tudja és tisztában van vele, hogy én számomra a szerelem egy hormonzavaros múló állapot, amiben nem hiszek és tőlem távol áll, valamint a szó, szeretlek is elcsépelt és elferdült. Nem szeretem használni, a saját anyámnak nem mondom, pedig Őt a szó alap értelmében véve szeretem.
Joshua kétlem megértené miért gondolom így, mikor Sebastiannal a 7. mennyországban leledzik.
-És igen, nálam többet ér, tudja is, de valamiért mégsem fogja fel, pedig értelmes férfiú.
Érezni a hangomon, nem értem hol a hiba, nem veszem észre.
-Nem akarom kimosni senki agyát, egy zombiért elég kimennem a drogosok közé...
Most én nem kívánom elpoénkodni. Aztán folytatja. Felsóhajtok.
-Csináltam. Változtattam az étkezésemen, igazodom hozzá, megtanultam a dalát, amit O írt, jelezve értékelem és megbecsülöm a munkásságát, segítek Neki a galériában, támogatom ahol tudom, olyan ruhákat veszek fel, amik szerintem slamposabbak, de tudom, tetszik Neki rajtam, rengeteg apróság és pár komolyabb, ne hidd, hogy nem próbálkozom. Néha azt gondolom az emberek elvárják, hogy szerelemmel égjenek a másik iránt, éjjeltől reggelig mondják szeretlek és akkor hiszik el, értékesebbek mint más. Egy ilyen ingatag és irracionális érzelemre alapozni mindent, mint a szerelem, mikor én teljes tudatommal mondom és közlöm, reális érvekkel, hogy O a megfelelő társ, szellemileg és testileg, lelkileg és mégsem hiszi, beleszeret másba is, mert o mondja szeretlek... gyűlölöm ezt a szót.
Elszakad a cérna és dühös leszek, irritál az egész tehetetlen, érthetetlen helyzet.

Később lesújtó pillantást kap.
-Azért annyira nem vagy ellenállhatatlan. Nem irtom ki magamból a tetszés vágyát, hogy izgatnak a szép és kellemes dolgok, de ha azt hiszed olyan állatias vagyok, hogy nem bírok másra gondolni, csak a seggedre és a farkadra, akkor kib#szott rossz emberismerő vagy és gondold át a szavaid. Qva vagyok de nem szexfüggő. Akkor nem lennék képes emberi kapcsolatokra sem.
Unom hogy annak néznek, hogy azt hiszik, beteg vagyok. Vannak bizonyos beütéseim, de az nem betegség, tökéletesen tisztában vagyok magammal, amit kevesen tudnak elmondani magukról, szerintem Joshua maga sem. Persze lehet félreértem, de most idegesebb vagyok.
-Legyen úgy, én örülnék.
Kivételesen, mert attól csak jobban belezúgna Reeven Sebastianba, ez biztos...
-Aki nem kapott eleget, igényli... de tény, én erre nem lennék képes, nem tudom gyerekként kezelni, hát felnőtt férfi, nem a gyerekem...
Megértem ha ilyen kéréssel és igénnyel Sebastian felé fordul inkább.
-Ha szereted nem kéne ilyen könnyen elengednek. Ez baromság, főleg, hogy látni, veled akar lenni...
De nem vitatkozom, azt csinál amit akar, felnőtt férfi Ő maga is.
-Hidd el, én már csak tudom milyen széles a skála az igényeket illetően... de... abban biztos lehetsz, kellemes amiket hallottál hogy csináltak, Te magad is élveznéd, Sebastian nem különben, hogy a szexről magáról ne is beszéljek. Csak először csináljátok türelemmel, más nem kell.
Nem nevetem ki és nem nézem le. Reeven maga is aggódott kicsit, pedig én pontosan tudtam mit csinálok és mit akarok csinálni. Érzek némi fenntartást Joshuában is.
-Nem manipulál ezzel, csak a maga igazát akarja így elismertetni. Liával kapcsolatban igazat adtam Neki, mert magam is tapasztaltam, de Veled kapcsolatban nem adok, mert f.szság. Bizonytalan O maga is, de sokkal jobban el tudja adni magát, mint gondolod.
Válaszolom meg, szerintem Reeven miért csinálja.
-Sehogy. Nem találkoznak és finoman utalok arra mindig, én ismerem is a másikat, nem csak utálkozom pár találkozás után. De nekem nem fontos, hogy kedveljék egymást, amíg nem bántják egymást és tiszteletben tartják, hogy nekem mindketten fontosak.
Hogy őszinte legyek, hamar feladtam, hogy ismerkedjenek, mert egyikük sem akart. Eric féltékeny volt, Seth meg kamasz... aztán oldalra fordulok és úgy hallgatom mi jutott eszébe, kezemmel támasztom a fejem, másikkal tartom a kekszet, amit rágok.
-Mondtam Neki... de elég feldúlt volt O is... ez tény. Igazodunk, O is rengeteget igazodik, én is. Pont emiatt nem szeretném, ha menne a levesbe az egész.
Elhúzom a szám, betolom a keksz maradékát a számba és finoman megnyomkodom a hasát.
-Na? Kijön a keksz meg a tea?
Ha látom, hogy kellemetlen Neki akkor még pihentetem Őt, ha azt mondja megmarad, a szájába tolok egy kekszet megint, üres a gyomra, ettől nem lesz baja.

Nem kellene meglepődnöm, mennyire önérzetes. Bűnbánóan nézek rá.
- Kérlek, ne haragudj. Nem volt célom megsérteni téged. Azt hittem, pont azért emeled ki, honnan származol, hogy elkend a kettőnk közötti különbségeket. Tisztelem és becsülöm, hogy te a hátrányos(abb) helyzeted ellenére is ki tudtál törni onnan, ez keveseknek sikerül.
Valljuk be, nem ez a jellemző. Ismét felnyitotta a szemem valamire, jelen esetben arra, hogy időnként én is általánosítok. És nem találkoztam még hozzá hasonlóval... Megint úgy érzem, nehéz helyzetbe hozott, hiszen a tisztelet egyfajta alázattal párosul, ami -legalábbis nálam- magasabb szintű, mint a mellérendeltség. Nem lehetek úgy egyenrangú barátja, ha elvárja, hogy felnézzek rá, mert ez magában foglalja, hogy ő "lenéz" engem. Én nem vagyok annyira önérzetes, hogy ezt magamra vegyem; és tanult sem vagyok, hogy szájaljak ellene. Nincs is rá okom, hogy megtegyem.
- Ezekben nem vagyok járatos; soha senki nem tanított rá- sokszor mndtam, egyszerű gyerek vagyok, egyszerű tanítást kaptam; az etikett, a magasabb társadalmi osztályokban elvárt magatartásformák kívül estek köreinken. Bár nem a gettóból jöttem, azt megtanították, hol a helyem.
Aztán inkább befogom a szám. Eszemben sincs magamra húzni őt. Se a haragját, se a szexuális vágyait ne rajtam töltse ki. //Amúgy saját önuralmamra gondoltam, azt is mondtam: hogy te nem ismered az én önuralmamat. (Megint csak) nem volt sértés abban, amit mondtam, hiszen el tudom képzelni, mekkora önuralommal kell rendelkezned. Soha nem is vonnám kétségbe//

Ha sikerült kiengesztelnem és elszállt a haragja, ismét beszélgetünk. Én sem vagyok haragtartó tipus, nem meglepő, hogy néhány perc is elég, hogy valaki le tudjon csillapodni, és ott tudja folytatni a dolgokat, ahol korábban abbamaardtak.
- Oh, igen, emlékszem, megleptél vele. Nem számítottam rá- és ahogy elnéztem, Reeven se. Hogy villámlott a szeme!
- De nem is a sötét középkorban... Jeles emberek, színészek, sportolók nem rejtik véka alá nemi vonzódásukat, filmek készülnek a témában, tegyük hozzá, nem csak a melegek körében van elsöprő sikere, de mintha az elfogadás csak addig tartana, amíg nem egy közvetlen barátot, ismerőst, családtagot érintene a dolog...- sorolom az érveim. Bár én még mindig kevesebb veszteséget könyveltem el, mint Sebastian.
- Ez így erős kifejezés, mert nem titkolom- rázom a fejem. Igaz nem írom magamra nagy betűkkel, és nem teszek rá utalást, miféle vagyok. Sebastiannal is csak azért vagyok visszafogottabb, mert ezt ő igényli. De ő lányokkal sem szeretett nyilvános helyen csókolózni, legalábbis nekem ezt mondta. De ez úgy hangzana, mint valami kifogás, nem is említem.

Nézeteltérésünk származik abból, mit és hogyan kéne elmondania Reevennek. Az igazság az, megértem, amit mond, mégis hajlékonyabbá tenném, ha tudnám, hiszen tudom, Reevennek miféle vágyai vannak ezzel kapcsolatban. Ami a makacságomat indokolja az az, hogy úgy érzem, Felix ragaszkodása felér mindazzal, amit tagad, amitől elhatárolódik. A "szeretlek" szó mintha tabu lenne neki. Minden más viszont Reeven számára haszontalan (mert nem értéktelen, ezt nem mondanám).
- Na, azzal te sokra mennél- mondom, kissé bosszúsan, amikor említi, Seby is mondhatná Reevennek. Amúgy szerintem mondta; Seby szereti Reevent, nem is rejti véka alá sem szóban, sem tettben. A szerelem, szerelmes vagyok Seby mumusa; Liával szegény meg is járta. Velem azonban nem. Még egy adu a kezemben.
Figyelmesen hallgatom, s bár higgadtnak mutatja magát, a vívódásait át tudom érezni. Nekem az áttörést az jelentette, hogy Sebastian megvallotta az érzelmeit. Akkor kinyílt a kapu, és bátran ki mertem mondani, ami engem is feszített, hiszen mindaddig úgy értelmeztem, helytelen és bűnös, amit a barátom iránt érzek.
Bólintok. Reeven makacs, el tudom képzelni, hogy még Felix sem tudja meggyőzni, ha egyszer megformált egy véleményt a fejében.Talán nem is az értelmén keresztül kéne rá hatni... Kósza ötlet, nem is tudok példát, hogyan másképp.
- Hé, nem mondtam komolyan...- ráncolom a homlokom. Nem gondoltam, hogy szó szerint veszi az agymosást.
Tovább ötletelek, de miközben már mondom, tudom, hogy mindezeken rég túl van már. Nagyon elcsigázottnak hangzik, amikor sorolja, mi mindent tett meg Reevenért, mégsem érzi a másik, mennyire fontos neki. Valószínűleg engem kevesebbel is meg tudod volna győzni, de ez más lapra tartozik. Úgy látszik, Reevennek még ennél is több bizonyíték kell.
- Revennek a szeretet a legfontosabb- csúszik ki a számon. Nem kapta meg a szüleitől, Liától se; Seby mondja és mutatja neki, és úgy csüng rajta, mint egy kisgyerek. Meglehet, nem is Felixszel van a baj, hanem Reevennel: most sem tudja elhinni, mert eddig mindig csalódott. Ez akkor csupán önvédelem, de fogalmam sincs, hgyan lehetne ezt a falat betörni.

Újabb rosszul fogalmazott mondat, újabb félreértés. Sóhajtok.
- Félreértesz. Már az előbb is megbeszéltük, az önuralom kapcsán... Gondolod, a tiédre céloztam?- mondom békésen, hiszen ideges, nem feltétlenül értelmezi jól a szavaim- Arról van szó, hogy én például számos esetben fogtam vissza magam, amikor nagyon is gyötört a testi vágy... Te az érzelmeidet tartod kordában. Talán úgy érzed, nem engedheted meg magadnak, hogy érzelmileg elköteleződj... Nem tudom, csak találgatok... Úgy érzed, befolyásolna, a munkádat befolyásolná, ha (?) ...- nem folytatom, mert egy apró visszajelzés kell, haragszik-e megint. Meglehet, rossz irányban haladok, de úgy éreztem, Felixből is "lopnom" kell valamit. Valamit, ami kiinduló pont lehet, hogy közelíthessem az álláspontokat.
Egyébként nem tartom magam ellenállhatatlannak, különben sok férfi és sok nő szaladna utánam. A viselkedésem is egyszerű, beképzeltnek sem tartom magam. A kék szemeim miatt ugyan sokan megbámulnak, de valakinek ennyiben ki is merül a figyelme; és igazából én sem vágyom arra, hogy csupán a külsőm miatt ragadjanak rám az emberek.
// Ezt nem értettem. Mikor zúgna bele jobban R S-ba?//
- Egyetértek. Én sem tudom úgy kezelni őt, mint gyereket. Egyszer igényt mutatott rá, de nem tudtam értelmezni; nem ragáltam le kellőképpen, azóta is sérelmezi...- jutnak eszembe a tetőn történtek.
- Már említettem neked, Sebastiannak van egy öccse, Henry. Néha úgy érzem, Reevenben újra megtestesül, Seby azért bánik így vele... nem is tudom. Nagyon nehéz ezt megítélni- féltés és aggódás. Ezek a leggyengébb pontjai Sebastiannak. Mindenkit védelmére venne, mindenkit szeretne...
- Hidd el, nagyon szeretem, és én nem tudnám elengedni. De ha el akar menni, el fog menni, és nincs az az Isten, amivel vissza tudnám tartani. Ha már elhatározta magát, nem tehetek semmit. Akkor viszont inkább arra törekszem, ne váljunk el haraggal, hm?- nem tudom, ért-e.
Minden vágyam, hogy Sebastian hű legyen hozzám, és én minden nap teszek arról, hogy tudja, szeretem. Amíg neki az én szeretetem kell, és elégíti ki, nem fog eszébe jutni, hogy máshol keressen pótlást, vigaszt. Ez így eddig jól működött. Bízom abban, hogy szeretem eléggé. (Ez nem csak szerelem... De ezt Seby is tudja)
- Örülök, ha így látod. Én is így érzem- igen, jelenleg velem akar lenni.

Seby és Reeven kapcsolata azonban továbbra is téma. Már nem a szeretet kérdése van a középpontban, hanem a szex. Ez a téma főleg azért érint kellemetlenül, mert általában mindenki többet feltételez rólunk, mint amennyi valójában történt. És előttem nem titok, Sebastian és Reeven hogyan kísérletezgettek egymás testének felfedezésével. Szorosan összeszorítom a szám, miközben a türelemről beszél. Komolyan, mintha ebben a kapcsolatban én lennék a telhetetlen, a hajcsár. (User nem hiszi, hogy Felix erre célzott volna, nyugi. Ez Josh félreértelmezett önvádaskodása)
- Na igen, ezt én is tapasztaltam. Mint egy beakadt lemez, újra és újra ugyanazt mondja, hiába próbálom meggyőzni valami másról- ha nem is az ellenkezőjéről.
- Korábban említetted, hogy szerintd manipulálja Sebastiant. Ezek szerint konkrét célja van, még nem végzett. De ha megkapja tőle, amire szüksége van, miért nem éri be ennyivel? Mi más kell még? - most én nem látom a fától az erdőt. Pedig az igazság ott van az orrom előtt. Reev is kimondta, de Felixre értelmeztem. Első akar lenni. Nem számít, milyen áron, talán az se, kinél.
- A mi esetünkben ez kivitelezhetetlen. Nem csak te vagy közös pont, Sebastian is az. Nem engedhetem meg magamnak, már csak erre való tekintettel se, hogy ne tartsak Reevennel kapcsolatot. De hidd el, nem csak ez motivál. Reeve értékes és tehetséges srác. Sokszor vicces is, tényleg. Nem mondom, vannak fura dolgai, és sok tekintetben gondolkodik másképp, mint én, de sosem mondtam, és szerintem nem is éreztettem, hogy ez kizáró ok lenne ahhoz, hogy barátok legyünk. Valamiért mégis ezt vette a fejébe. Meg volt sértve, amikor azt mondtam, mi még csak úton vagyunk , hogy jó barátok legyünk, és aztán be is keményített; "majd haverok leszünk", ilyesmi...- mesélem el kapcsolatunk rövid történetét. Ezzel viszont nem bántani akarom őt. Fogalmam sincs, mit mesélt rólam Felixnek.

Az ágyon fekszünk. Kekszet majszolva fordul felém. Én még mindig a hátamon. Gyomromat kitölti a meleg tea, amit megitatott velem, miután hánytam. Kicsit összerezzenek, ahogy megnyomkodja a hasam.
- Nem, nem hinném. Folytathatjuk a munkát, ha van kedved hozzá- és a következő pillanatban már landol egy keksz a számban.
Elnevetem magam. És még azt mondja, nem tudna úgy bánni Reevennel, ahogy egy gyerekkel. Velem most úgy bánik. Reevennel nem akar. Reeven férfi a szemében, ilyen aprósággal sem kívánná lealacsonyítani. Kedvelem Felixet. Nem csak azért szorítok neki, hogy nekem könnyebb dolgom legyen.

-Igen, azért emeltem ki. Nem azért, hogy azt feltételezd belőle megjátszom az eszem. És Te sem hülye, vagy műveletlen, csak másban vagy jártas.
Hessegetem el a dolgot, hogy hagyjuk is. Nem azt várom el sajnáljon vagy ajnározzon (bár utóbbi sosem zavar) csak hogy ne nézzen le.
-Akkor majd megtanítalak én. Verek beléd egy kis büszkeséget.
Ráférne... túl alázatos.
((Azt félreolvastam, ergo Ő félrehallotta, de ha mondtad magadra érted, akkor hamar megenyhül, és elmormog egy "az más"-t is mint bocsánat kérés xDD))

-Én sem, de annyira hízelgő volt, hogy megjegyezted a nevem, hogy elkapott a hév. A Te hibád, természetesen.
Nevetek, még hogy lyukas az agya, na szép.
-Ez változó. Hidd el, van ahol a melegség teljesen elfogadott. Az én családomban alap, azt nem hozom fel, de nem mindenhol tabu ez. Persze az olyanok, mint Eric, akik rá sem bírnak nézni a nőkre, na nekik nehezebb, elhiszem. Egyszerűen ilyen nyitottabb emberekkel kell ismerkedni és barátkozni. Az nem barát, aki emiatt elfordul. A szellemnek semmi köze a testiséghez, ilyen formában.
Ez sokáig fogja még idegesíteni, de szerintem feleslegesen. Meg kell válogatni az embernek a társaságát, ha a családját nem is tudja.
-Akkor bátran smárold le a fiúd és fogd a kezét, öleld át... szard le magasról ki mit gondol, érezd jól magad. Ő is, persze.
Ehhez kell Sebastian is, mert Eric is visszafogottabb, nem értem miért. Miért vannak tekintettel egy olyan társadalomra, ami rájuk nincs.

-Nem is azért mondtam, hanem hogyha nem igaz, mindegy ki mondja. Azaz nem teljesen, de tőlünk még el is hinné.
Mert Sebastiannak is elhinné, gondolkodás nélkül. Aztán elmesélem, hogy amiket mond jó ötletek, de már túl vagyok rajtuk, azokkal kezdtem, mindhiába, majd kimondja a tömör lényeget: Reevennek az a szó kell.
-Már tudom... de azt hittem ezt érezni kell, nem mondani. Hogy érzi, hogy különleges nekem, de nem érzi.
Sóhajtom és lassan odáig jutok, teljesen mindegy mit csinálok, ha nem leszek képes beleszeretni vagy legalább is kimondani, szerelemmel szeretem. De nekem ez nem menne, tekintve, nem érzem magam szerelmesnek. NEKI hazudni pedig nem akarok. Jelenleg Joshuának sem, hiába tűnök így egy idiótának a szemében.

-Annyian mondták már nekem, meg a magadéra miért céloznál?
Aztán kifejti, de megint fintorogni kezdek, mint mindig, ha olyat hallok ami számomra kényelmetlen.
-... Ha beleszeretnék? Természetesen befolyásolná! Hogy legyek valaki szerelme, alkalmi partnere, akárkije, ha elvakultan csak Reevenre gondolok? Hogyan éreztessem azt élvezem, ha nem is? Így függetlenül mindenkitől megoldom, de olyan helyzetben hogyan kezelném? Abszurd, a magamfajta nem lesz szerelmes, anyám se szerelmes apámba, de tökéletesen összeillenek és megvannak. A szó hagyományos értelmében tisztelik és szeretik egymást. Én nekem ez megfelelő lenne, de Reeven....
Kínos ez a téma, elköteleződni...
((Akkor zúgna bele jobban, ha Sebastian nem tartana öruralmat))
-Érzékeny erre... bizalmatlan. Ebből a szempontból még olyan mint egy kamasz, nem állt be nála a mérték. Idővel megenyhül.
Már szerintem, de ki tudja, ellenben ezen Joshua már nem tud változtatni, akkor nem úgy reagált, ma meg reagálna ahogy reagál.
-De az öccsével nem csókolózott, nem szexelt. Nekem furcsa ez. Lehet ferdén lettem nevelve, de elmagyarázták mi a normális. Ha tényleg testvéreként gondol rá, viselkedjen úgy. Ha szeretőjeként, akkor meg emígy. Nekem mindegy, csak ne zavarja össze jobban Reevent, mert az életben nem rakjuk már helyre.
Szerintem legalább is, persze ki tudja. De érezni tartok attól, azok ketten romantikázni fognak, nem akarom.
-Van, de az érzelmi zsarolás. Vagy egészen más, szex-szel is magad mellett tarthatod. Az emberek lebecsülik a szex erejét. De nem a legjobb módszer, kétkedést szül önmagadban...
Néha elgondolkoztam, ha szerelmes Sebastianba is, akkor velem nem-e csak a szex miatt maradt. Végtére is azt kitanultam, nehezen talál jobbat, vagy inkább úgy mondom tapasztaltabbat. Mert mi ég és föld vagyunk Sebastiannal.
-Közöld vele, ha mered, hogy begyöpösödött és olyan mint a vének, hogy bezzeg régen... legyen tabula rasa, szerintem jót tenne... de kétlem hogy belemenne, annyira makacs. De rávenni hogy nyisson csak csellel lehetne, majd megpróbálom.
Majd kitalálok valamit. Ha nem, majd szólok Joshuának, elbuktam.
-Nem tudom pontosan mit akar, lehet nem is Sebastian a lényeg. Hanem az, hogy megkapja. Szerelmet, vakságot az irányában, túlcsordult érzelmeket. Sebastian jó alany lenne, mert eléggé érzelmi beállítottságú velünk ellentétben, akik az eszünk használjuk előbb. Én nem tudnék ilyen... khm. Szóval olyan lenni mint Sebastian.
Csak hogy ne sértsem meg a párját, nem mondom ki amit gondolok. Nem pozitív.
-Akkor ne erőltesd. Idő, míg lenyugszik, ha nem utál majd görcsösen Téged, akkor jobban elkezdhetsz vele haverkodni. Ha ez már megszokott lesz Neki, barátkozhatsz. Nem érdemes elkapkodni, túl makacs. Hagyj Neki nagyon sok időt, akkor elmúlik. Mit beszéltetek, hova mentek? Deszkázni? Menj el vele, de ne menj bele mély dolgokba, hacsak nem adja magát a dolog.
Ajánlom Neki ezt, remélve Reeven valóban lehiggad majd.

-Ráér...
Mondom keksszel a számban és betolok egyet az övébe is, pihenjen még, láttam hogy még nem tökéletes a gyomra. De mivel nevet, mosolygok, csóválom a fejem. Nekem is az jut eszembe, most olyan mint egy rossz gyerek, nem figyel magára.
-És mikor veszed el?
Mert el akarja, el fogja, érezni és látni, természetesen Sebastianra értem, de ha nem lenne világos látványosan a gyűrűre nézek. Beszélgessünk számára kellemesebb témákról is, legalább ellazulna.

Miután tisztázom magam, gyorsan megenyhül. Miért is lenne jó nekem, ha sértegetném őt? Igazából ahhoz is bátortalan vagyok, hogy azt megbántsam, aki megérdemli.
- Ha pl. Kingről kérdezel, verhetetlen vagyok- válaszolom nevetve, feltartva a hüvelykujjamat. Ja, emeljük ki, miben vagyok jártas!
- Lehet azt tanulni?- nem mondom, hogy nincs bennem önérzet, de már nem vagyok olyan forróvérű, mint gyerekkoromban, amikor bárkinek neki mentem, ha szájára vette a családomat. Most Seby az egyetlen (és talán Suzy), akikért hajlandó lennék kockára tenni a testi épségemet.
((Oké, fátylat rá.))

- Hát persze, ki másé?- legyintek, nevetek.
- Senkire nincs ráírva, hogyan gondolkodik... Mégse lehet ez az első két mondatom: "Hé, figyelj, amúgy egy férfi a párom. Ugye nem zavar?"
Ami azt illeti, sokkal jobban haragszom Sebastian szüleire és elfordult barátaira, mint ő. Sebastian sokkal jobb ember nálam, nem érdemelte ezt. Ami miatt mégsem hozzuk ezt soha szóba, hogy mindez nem töri meg a kapcsolatunkat. Nem áll közénk.
- Minden percben vágyom érinteni, ölelni és csókolni őt- mondom ábrándosan- Furcsa módon Sebastian azonban sok tekintetben zárkózottabb, mint én. Például nem szokása nyilvánosság előtt csókolózni.

- Hidd el, meg lehet érezni, hogy igaz-e vagy se- kétkedem, hogy mindegy volna, ki mondja, kinek, milyen körülmények között, milyen előzmények után- Reeven se hiszi el, épp ez a baj, nem?
- Másrészről..., Seby sem mondaná, ha nem gondolná komolyan. Csak nála sokkal rétegesebb jelentése van a szónak, ha érted...- teszem hozzá csendesen. Korábban is mondta már, szeret; és nem is kételkedtem benne, de az az alaszkai vallomás... már elsőre más volt. Az első "szeretlek" is, anélkül, hogy megfogalmazta volna, szerelemmel.
Hosszasan beszélgetünk aztán erről.
- Én csak egyet tudok, de azt biztosan, és ebbe akár belekapszkodhatsz, ha akarsz:sokat jelent neki, hogy nem akarod megváltoztatni, hogy olyannak fogadod el, amilyen valójában - úgy tűnt, ettől van úgy felvillanyozva.
- Reeven szerintem csak nem meri elhinni, hogy különleges lehet valakinek, ezért tagad. Talán ezért tagad mindent. Gyűlölöm a szüleit, amiért folyton azt éreztették vele, értéktelen!- szakad ki belőlem, olyan igazságtalannak tartom az egészet.

- A párhuzam miatt...- felvonom a szemöldököm vajon érti-e. Míg én a testem próbáltam fékezni, ha megkísértett valaki, neki folyamatosan az érzelmeit kell kordában tartani. (Azért nem hasonlítom magam hozzá, mert én magamat is képes voltam becsapni Sebyt illetően.)
- Hát ettől tartasz? Ez történne?- és még azt hittem, lebecsmérli a szerelem erejét. Ismerős bizsergés szalad rajtam végig. Aztán halkan megkérdezem- Talán nem gondolsz rá így is mindig?
- meglehet, ezt kéne elmondania.
Bólintok. Saját bőrömön is érzem, tapasztalom, mennyire bizalmatlan Reev. És abban is biztos vagyok, az elveszített bizalmat sokkal nehezebb visszaszerezni, mint eleve megszerezni; az én esélyeim most sokkal nehezebbek vele kapcsolatban.
Amikor Henryt hozom szóba, rátapint valamire. Csak a szemeibe fúrom a tekintetem: ne vegyen erre mérget. De nem beszélnék róla; akkor se, ha fogóval esik a nyelvemnek. Amúgy is egyet értek vele Sebyvel kapcsolatban: amit most tesz, azzal nem segít Reevenen. Már Alaszkában is elmondtam neki az ezzel kapcsolatos gondolataimati; de nem sokra mentem vele. Max annyit értem el, már nem játszanak szexuális játékokat. Ártottam ezzel vagy segítettem? Nem tudom. Azóta nem beszéltünk erről.
- Érzelmi zsarolás?- meghőkölök- Hagynom kéne tán, hogy kedve szerint keféljen akárkivel, ha úgy tarja kedve? Vagy tegyek valamit, ami nem jön "szívből", azaz hazudjak, csak hogy magam mellett tartsam?
Rázom a fejem, nem, ez nem menne. Ez kb olyan, mint Felixnek kimondani azt a szót... Hazudni... Nem menne.
- Nézd, tudja, milyen vagyok, mindig is ilyen voltam, nem csak vele, előtte is. Tudta, hogy mit vállal be. Engem akart. Megkapott. A hülyeségeimmel együtt, ha a zárt kapcsolat iránti vágy hülyeség.
Borzongok egy kicsit, bavallom, nem tudom követni.
- Sokkal inkább vagyok én begyöpösödött ezzel a maradi gondolkodással. Vágták már fejemhez, de nem tudok és nem is akarok változtatni rajta. Szerintem így is engedtem, hogy... így legyen Reevennel -(ölelések, csókok). Meg sem említem, nem csak Reev van a listán.
Ha viszont jelzi, hogy félreértettem, kérem, magyarázza meg.
-Hm...- megint az ajkamba harapok- Racionálisnak tartasz? Mindazok ismeretében, amit tudsz rólam, még mindig inkább racionálisnak?- kérdem, hitetlenkedve. Jobb emberismerő bárkinél, akivel valaha összehozott a sors, de ilyet még senki nem mondott nekem. Leggyakrabban az a vád ér, túlságosan érzelmi beállítottságú vagyok. Talán ezért is illünk össze Sebyvel...
A mondandóját tekintve azonban van, amiben egyetértünk.
- Nem kell, hogy olyan legyél- nézek rá, és most fel, nagyon fel. Akkor is, ha burkoltan lebutázza Sebastiant (finoman fogalmaztam, ugye?)
Sebastiant én szeretem úgy, amilyen. Ha vannak hibái, elnézem neki. Ha vannak hiányosságai, megpróbálom őket én orvosolni. Mert ő kiegészít és orvosol engem. Így alkotunk egy egészet. Másképp, másvalakivel nem is működne (talán igen, de ebben a kapcsolatban én a tökélyt látom)
- Igen, ez a terv, megyünk deszkázni- Igen, ez volt . Bennem van a tüske azonban amiatt, amiket Reev vágott a fejemhez, és a félsz is, az egész másról sem szól majd, mint hogy sérteget vagy a makacs meggyőződéseit ismételgeti, újabb konfrontációba sodorva minket. Elmosolyodok, picit felvonom a vállam.
Lesz, ami lesz, állok elébe.

Közelebb kerülünk egymáshoz, és nem a közeg (az ágy) miatt.
Már túl vagyok a testem reakcióján, a kiboruláson, a feszültségeim levezetésében. Felix közvetlen és közeli, nagyon barátságos. Azt mondja, ráér a festés, én meg nem ellenkezem, hogy feküdjek még; nem kényelmetlen. Kapok még egy kekszet, ő teszi a számba, de ezzel kapcsolatban sincs ellenérzésem.
- Nos, ez főként rajta múlik. Tudja, hogy elvenném, bármikor. Időnként majd felhozom a témát, hogy tudja, én nem felejtettem el, és majd kiderül, mikor határozza el magát ő. Nem hibáztatom, az ő családja nem igazán követendő példa - nem sürgetem. Most még nem alkalmas erre az idő, nem is rég élünk együtt, talán bizonyíték kell Sebynek, hogy ez a dolog valóban működik. Én más kérdés vagyok. Soha nem éreztem még semmit ennyire biztosan az életemben.

-Én a más fajta borzongás szeretem.
Nevetek, King, abban tényleg megverne.
-Mindent, azaz MINDENT lehet tanulni Joshua. Ha normálisan van tanítva és magyarázva.
Egyáltalán nem kételkedem abban, hogy jól fel tudná mérni a szituációkat, végtére is színész.

-Ennél szofisztikáltabban is meg lehet fogalmazni, de... való igaz, nem, de elég ha utalsz rá és arra, boldog kapcsolatban élsz. Akkor nem felhívás keringőre, de Te jelezted, ha zavarja, tartson távolságot.
Mindent meg lehet oldani, de egyszerűbb, ha eleve hasonszőrűekkel barátkozik.
-Ahh, mint Eric... frusztrálja mi? Szörnyűek.
Legyintek mosolyogva, hogy akkor esélye sincs, hanyagolja. Mondanám trükközzön, de ha lebukik húúú, lesz hepaj! Legalább is Eric megszidott, hogy nem illik. Illik... katasztrófa.

-Meg. Ha nem vagy zavarodott érzelmileg, mert zsong a fejed. Reeven eléggé zsibong egy ideje. Igen, nem hiszi... azaz nem tudom már lassan, mert néha úgy tűnik tudja, máskor meg úgy hogy nem.
Dörzsölöm az arcom a kezemmel.
-Igen, de az emberek képtelenek különbséget tenni sokszor és lám, Reevennek sem megy feltétlen. Sebastian lehet érzi a minőségét, de ez a szó olyan silány, hogy csak összezavarja a másikat, ha használja. Mert a másik ember is, mint pl Reeven is mondja, ugyan azt a szót, de Neki teljesen mást takar. Ezért nem szeretem, a barátság ugyan ilyen, tapasztaltad Te is, hogy bekavar.
Én értem, de attól még a nyelv csökött. Ahogy az emberek gondolkodása is néha...
-Tudok róla, kezdetektől fogva mondom Neki, tudja jól, cserébe Ő is így tesz. Szeretem, hogy ilyen, akkor is ha vannak baromságai.
Mint ez a szeretlek szó...
-Nem csak Ők cseszték el, mások is. Hogy nem jó úgy, amilyen. De fogalmam sincs, miképp másképp tudnám éreztetni, végleg elhiggye, hogy NEKEM jó így. A többi ember nem is érdekel.
Nem akarok világmegváltó lenni, már ennek is örülnék.

Aztán már morgó hangot is hallatok, mint valami állat, hogy csapdába esett, nem csak fintorgok. Hogy sokat gondolok-e rá? Persze. Sokat. És igen, az történne. De ha nem tudok dolgozni, hogy tartom el? Ez nem úgy megy. Nem is válaszolok, de félek nem hülye, leesik Neki, mit jelent a csönd.

Sebastian kapcsán aztán ahogy megvillan a szeme a testvérrel kapcsolatban sok minden helyre kerül, ki sem kell mondania, csak kiül az arcomra a megvilágosodás.
-Az más. Akkor igazából nem tudja mi az. Összekeveri... ha ezt elmagyarázza Reevennek, Reeven is rájön, nem az van amire gondol. Bár tudom, ez erős tabu téma. De Reeven nem fogja elítélni. Én sokkal elítélendőbb vagyok, viccen kívül, és elfogad. Megérti.
Nem mondok többet, nem ítélem el, én, akit a saját anyja tanított ki. Ha lett volna testvérem, bizonyára kívülről-belülről ismerném Őt is.
-Fordítva, nem kéne hagynod. Nem is hagyod. De nem tanácsoltam ilyesmit, pont, hogy óvva intettelek. A szerelem kiforgatja az embereket, zsarolják a másikat, fogva tartják... így vagy úgy. Ha nincs meg a szabadság, jelentsen ez bármit is a másik félnek, nem lesz jó a kapcsolat. Tönkre megy, elmúlik a vágy. Ne tiltsd el Reeventől, de intsd óvatosságra, nem biztos, hogy jó ötlet mindent megadni neki.
Most Ő értett félre, de az egész téma felkavaró, én már csak tudom... Akaratlan az ember mindent támadásnak vél.
-Nem az, ha a nyitott kapcsolat iránti vágy is elfogadható. Én nekem nem menne csak egy valakivel. Mintha minden nap ugyan azt enném... De ne félj, az emberek java monogám alkat.
Nem tartom hülyeségnek, csak nehéznek és egysíkúnak. Nem hiába mondom Reevennek, kalandozzon, belém fásulna.
-Igen, meglepsz vele. De hidd el, ezzel a magamfajtát durván megveszed. Ahogy elnézem, Sebastian sem hálátlan alkat, de nem rossz dolog ez. Bizonyára találtok majd valamit, amivel Ő tehet a kedvedre hasonlóan nagy mértékben.
Értékelem Joshuában, hogy a bigottsága ellenére ilyen kompromisszumokat enged. De gondolom belátta, így többet nyer, emiatt is gondolom, racionális, mint én. Átgondolja, nem az érzelmei vezetik.
-Igen, amiket mondasz azok ilyen jellemet takarnak. Átgondolod mit akarsz, mit lehet, mennyit engedhetsz magadnak, mit engednek a körülmények. Visszafogod magad, nem hagyod az érzelmeid által vezetni magad, mert vannak elveid amik fontosabbak. Reeven sokkal inkább érzelmi beállítottságú, akit ha elönt egy érzelem, aszerint cselekszik, nem számolva a következményekkel. Lehet, az érzelmek nagy szerepet kapnak nálad, de nem csak én tartom kordában őket, hanem Te is. Csak Te másképp.
Határozottan úgy gondom, racionális, nem emocionális elsősorban.
-De láthatóan ez IS kell Neki... nem kicsit.
Csóválom a fejem, ez a fajta furcsa gyöngédség, hogy gyerek lehessen kell Neki, de én nekem vagy férfi, vagy gyerek. A kettő együtt nem megy, Seth esetében is döntöttem: Seth nekem sosem volt gyerek, 14 évesen felnőtt férfi volt. Akképp is kezeltem.
-Ne stresszelj rajta. Ha meg nem esik jól, ne menj. Vagy szervezd rövidre. Nem kell egész nap vele lenni, csak pár órát. Elég lesz bőven az is, előtte és utána is lehet programod, mond neki, hogy szervezzen ő is, vagy ha egész naposat akar, akkor szervezzétek közösen össze. Így Ő is dönthet, mit akar, de szerintem jó lesz neki a pár óra. Vagy egyből mondod, most csak pár órát érsz rá, de két hét múlva kedden elmehetnének XY helyre, ahol délelőttől estig ott lehettek, ha van kedve, mert Rá gondoltál. Az talán még jobb is. És akkor mondhatja, ha nem akar Veled lenni, hogy be van táblázva.
Látom kattog az agya, hát próbálok én is okos lenni, de Reeven qva makacs, ha Joshról van szó.

Látom, hogy jobban van, de még pihenést ajánlok Neki, na meg azt, egyen, üres a gyomra, le fog fordulni a székről... inkább másról kérdezem, számára otthonosabb témáról.
-Szerintem ha elfogadta ez a gyűrűt, a másikat is bármikor elfogadná... végtére is, hordja, igent mondott... vagy ez nem így működik?
Tényleg nem tudom, engem annyira hidegen hagy ez a két karika, nem hiszek benne. minden esetre ha nem eszik magától, etetem még, nem derogál, bár szőlővel és hasonlókkal jobb, mint keksszel, ez tény.

- Borzongani és borzongatni, ugye?- kérdem kedvesen évődve vele. Nem kétlem, hogy a szex két irányba hat.
- Nem kétlem, te jó tanárom lennél- már ennyiből kiderült, érti a módját, hogyan hozza ki az emberből amaximumot. Szeretnék valamit törleszteni is abból, ha korábban megsértettem; nem vitatom az érdemeit.

- Eddig még egyetlen férfit sem kellett levakarnom magamról- nem hozom szóba, amikor a melegbárban Reev lekapott, csak hogy úgy tűnjön, egy pár vagyunk. Az vicces volt.
Eleere és Liára gondolok; ők hogyan reagáltak a hírre.
- Nem tudom előre, kiből lesz jó barát. De a tapasztalatok azt mutatják, jobb, ha tisztában vannak vele, kikkel barátkoznak- nehogy az a vád érjen minket, becsaptuk őket.
- Nem tudom, frusztráció-e... Így szocializálódott. Azt vallja, a csók kettőnkre tartozik...- elmosolyodom. Azért ezt ő sem mindig tudja betartani. Időnként mégis megtörténik, nem is mindig én kezdeményezem.

- Akkor ő zsibong... - nem is csoda, ha szerelmes. Már csak az a nagy kérdés, valójában kibe. Felix mondta neki, hogy nem szerelmes belé, Sebyről meg tudja, hogy engem szeret úgy. A hiba csak abban lehet, ha tévesen értelmezi, szerelmes belé Sebastian.
- Igen..., ez igaz. Ennek megítéléséhez viszont hosszabb és mélyebb ismerettség kell, nem elég egy nap vagy kettő- akár a barátságnál, milyen igaz. Érdekes párhuzamot találok így köztem és Seby között. Mégsem hiszem, hogy Reeven fogalmi zavarokkal küzdene.
- Én is próbáltam ezt megbeszélni Reevennel; és arra is kértem, beszéljen Sebyvel. Azt éreztem... másról beszél Reev és másról Seby, noha egy szót említettek, és ezt, igen- beismerem, a szeretlek szónak számtalan jelentése van. Honnan is tudnánk, mit ért rajta a másik?
- Ez szuper...- tényleg jó hír, ha ez oda-vissza működik.
Visszavezetema szüleire, Reeven miért ennyire bizalmatlan. Felix válasza megint egyfajta szemellenzésről árulkodik, de nem tudom, meg tudom-e ezt törni.
- Gondold végig egyszerűen. Mondjuk, egy dologra tízből kilencen azt mondják, fekete, és csak egy valaki mondja, hogy fehér. Hajlasz rá, hogy elhidd az utóbbit, mert aki mondta, fontosabb neked, mint az összes többi együttvéve. De a kétség benned marad. Hogy mi az oka? Nem tudom. Talán ez az a pont, amikor nem tudsz túllépni a matematikai képleteken, vagy mert egyensúlyra törekszel, és legalább öt fehér kéne a fekete ellenében...- vállat vonok. Sajnos, ennyire sosem mélyedtem bele, mi mért működik úgy, ahogy.
- Pozitív megerősítés?- gondolom, gyakorolja. Mindig megdícsérni, mindig szóvá tenni, ha valami jó vagy jobb, mint máskor. Nevelési módszer, mama is így tanított.
Értek a csöndből. És valamivel beljebb vagyok. Jobban értem Felix merev elzárkózását.
Ő is ért engem, ha nem is mondom ki..., az arca megnyúlik egy kicsit, mint aki éppen rájött valamire. Hoppsz, ezt nem tudta. Reev vagy nem mesélte, vagy ő maga sem tudja. Ez is magyarázata lehet a problémáknak.
- Tudod, mindeddig azt hittem, Reevennek is elmondta- de most bizonytalan vagyok, és ez látszik is- Bár abban biztos voltam, hogy a testvéri szeretetről egyikőjük sem gondolkodik a hétköznapi értelemben, ha azokat a dolgokat teszik egymással.
Seby szájából ez valahogy úgy hangzott, mindez megegyezés kettejük között, ismerkedés a testtel, az örömszerzés módjaival, a szeretet kifejezési eszköztárával. Mennyire szeretnék hinni most is neki!
- Arra kérsz, vegyem rá Sebastiant, mondja el Reevennek, milyen volt a kapcsolata Henryvel?- kérdezek rá konkrétan. De ez olyan, mint egy elefántot beküldeni a porcelánboltba.
- Éppen ezzel próbálkozok...- határt húztam, és engedtem is belőle, Seby kívánságának megfelelően, De Sebyre fókuszáltam és nem Reev igényeire; jóllehet, azokkal nem is voltam akkor még tisztában. Remélem azonban, hogy Sebastian nem érzi úgy, csapdába került miattam. Vannak, akiknek nem való a zárt kapcsolat. Kiderült volna már az elmúlt hetek alat, ha ez nem működik így?
- Ó igen, értem. Te és én a két véglet vagyunk. Sebastiannak kell eldöntenie, hova húz jobban. Hidd el, nem fogom elítélni, ha nem hozzám húz. Az ember hosszú távon nem tudja megtagadni önmagát- Én is lefeküdtem Eleevel, csókolóztam Sebyvel, míg Liával élt, holott mindkét dologról azt vallottam, nem helyes. (Hagyjuk most a bűnt, ezt elrendeztem magammal és az Istenemmel)
- Végtelenül türelmes és elfogadó velem- tökéletes válasz arra, amit én teszek érte, ha neki az a fontos. Mosolyommal mondok Felixnek köszönetet. Sokat jelent, hogy ő is értékesnek tartja a kompromisszumkészségemet.
- Akkor ez megint viszonyítás kérdése. Mert hozzád képest érzelmesebb vagyok, nem igaz?- mosolygok rá. Értem, amit mond, és meg kell mondjam, igazat kell adnom neki. Reevenhez képet tényleg racionálisabb vagyok. Ez újdonság számomra.
- Kösz, ez jó ötlet- remélem, működni fog. Talán az előnyünkre kovácsolhatjuk, ha behatárolt időt adunk egymásnak legközelebb.

- Nos..., annyira házasságellenes, hogy nem köteleztem semmire. Mondtam, vegye úgy, ez csak egy barátsággyűrű, bár többnek szánom. Elfogadta úgy is- elmosolyodom. Lehet, hogy csak csatát nyertem, és nem a háborút, de én türelmes vagyok, és tudok várni. Ami számomra fontos, (amit a gyűrű jelent), Seby is elfogadta, alkalmazkodik hozzá. Az első karikát (amit azóta Seby a táskáján hord) nem mesélem el, talán nevetségesnek tartaná.
- Én csak azt érzem, szüksége van időre a komolyabb lépéshez. Nem biztos, hogy elszánja rá magát, de volt már a történelemben hosszú jegyesség. Ha így maradunk, ilyen körülmények között, nem fogok panaszkodni. Ha viszont komolyan gondolja a jövőt, a családot, a gyerekeket, nem árt, ha törvényesen vagyunk együtt.- persze, ez hosszú távú terv, a gyerekkérdés sem oldódik meg egy-két év alatt.
Az első számba dugott keksz után már magam veszek és eszek... Inkább vagyok férfi, mint kisfiú. De mint férfi, csak a nagykorúságom és a komoly odafordulásom éreztetem. A tetszeni akarás eszembe se jut.

-Főleg utóbbi, főleg utóbbi...
Kaján mosolyom elárulja, szeretek gyönyört okozni, mindenféle módon.
-Ha akarod.
Leszek a tanárja, megmutatom hogyan viselkedjen ilyen körökben, hogyan értékelje őket és önmagát. Nem mondom, hogy olyan szintre jut majd mint én, de annyi magabiztosságot tudok neki adni, hogy ne legyen bizonytalan.

-Nem kellemes, ha nem tetszik az illető. Jól jártál.
Nincs is annál idegesítőbb. Nők esetén is, persze.
-Szerintem Nektek is jobb, nem kell feszengeni, óvatoskodni...
Eric is titkolja sokszor, főleg a művészei előtt akiknek segít, de megértem, volt már belőle gondja.
-Hmpf, mintha a heterok visszafognák magukat, gondolják az érdekesebb? Nem, akkor meg? De mindegy, vagy megszokja szépen lassan vagy sosem fogja.
Nem tudom Sebastian melyik típus, de Josh majd rájön magától.

-Persze, hogy zsibong...
Nem is volt kérdés.
-Néha egy élet se, ha nem nem vagy biztos magadban. Reeven pedig nem az. Eléggé ismerik egymást, de mégis...
Mert az egy dolog hogy Joshuát mondjuk nem ismeri Reeven, de Bastiant? Aztán csak sóhajtok, igazat kell adjak Neki a fekete-fehér játék kapcsán.
-Tudom. De rémesen nehéz elismernem, hogy nincs ráhatásom valamire, azaz nem elég és ettől lehetetlenné válik. Utálom ezt a szót, lehetetlen.
Eléggé destruktív, kiöli a fejlődési és kreativitási vágyat.
-Magadon is észrevehetted, ha van mit dicsérni, megteszem. Szerinted Reevenen nem találok ilyet?
Szkeptikusan nézek rá, azzal kezdtem.
-Nem csodálkoznék, ha nem tette volna. Ez nem olyan könnyed mit együnk reggelire dolog.
Emiatt nem neheztelek Sebastianra. Aztán csak szívom a fogam.
-Nem. Ez nem olyan dolog, amire meg lehet kérni valakit. De utalhatsz Neki rá, hogy ezt Reeven nem tudja, emiatt könnyen félreértheti. Akkor Ő maga dönthetné el, változtat, vagy elmondja.
Így sokkal jobb, direktbe megkérni kellemetlen lenne.
-Szerintem jól csinálod.
Már ha érdekli a véleményem. Ez egy olyan kiskapu, amibe sok minden belefér, de mégsem minden és ott a szabadság illúziója, nincs kalitkában. Annyi hogy van kulcsa a kalitkához.
-Ez bizony így van, van mikor nem működik hiába akarja mindkét fél.
Nem tudom mennyire működnek együtt jól, de mi Eric-kel nem tudtunk összhangra jutni, mások voltak a céljaink. Úgy nem lehet.
-Ahogy elnézem ez kölcsönös..
Szerintem Sebastianhoz is sok-sok türelem kell. Hozzá kell tenni, Reevenhez és hozzám is...
-Hozzám képest ki nem?
Somolygok, én nem tartom magam egy érzelmes valakinek. Talán Seth nálam is kevésbé az, de aztán ki tudja.

-Igaza van, mi értelme? Az államnak mi köze ahhoz, hogy kivel vagyok együtt?
Rázom a fejem, Istent meg sem említem, ateista vagyok.
-Melegek vagytok, az sem teljesen törvényes... gondolod a házasság miatt jobban azzá válik? Gyereketek sem lehet egyszerűen... mert ha fel is csinálsz egy nőt, az dönthet úgy megtartja. No meg olyan nő kell, akitől elfogadsz egy kölyköt. De attól, hogy van egy papírod van egy párod nem leszel jobb szülő, nem leszel törvényesebb apa. Vagy Te másképp gondolod?
Kötözködöm, igen, hitetlenül, de ha van egy jó érve, szívesen veszem. Sosem értettem a házasságot, a szüleim nem házasok de sokkal inkább annak tűnnek, mint sok már papírral rendelkező pár.

- Örülnék- vetek rá egy hosszabb pillantást. Viszont ötletem sincs, hogy is kéne nekikezdeni.

Lehet, hogy csak szerencse dolga; bár én úgy vélem, a melegek sem véletlenül találnak egymásra. Bizonyosan létezik egyfajta rá utaló magatartás, virágnyelv vagy testbeszéd, ami nyílt kommunikáció közöttük. Én azonban ezekben nem vagyok járatos, nem is akarok az lenni. Így ha volt is valaki, aki tetszést nyílvánított, viszonzatlan maradt, mert észre sem vettem.
- Majd kiderül...- mosolygok ezen. Seby nem igazán képes színészkedni. Ha meg nem is csókol, időnként nagyon is nyilvánvalóvá tudja tenni, hogyan érze irántam, függetlenül attól, hol vagyunk.

Reevenre és Sebyre terelődik a szó, kettejük kapcsolatára. Felix a tehetetlenségét fedi fel előttem, és hiába igyekszem ötletekkel halmozni el, úgy tűnik, mindazokon már rég túl van(nak). Egyetlen dolog zavarja meg nyugalmamat: mintha Felix azt sugallná, mindez Sebastian hibája, neki kéne másképp viszonyulnia Reevenhez. Nem a mécses törik, hanem a "szokásos" reakcióval oldódik szorongásom; bár utána minden lényegesen könnyebbnek tűnik. Abban aztán megegyezünk, hogy én is próbálok hatni Sebyre, ő is igyekszik utat találni Reevenhez.

Vállat vonok. Seby sem fogékony a házasság témára, mennyivel kevésbé Felix, akinek az életmódja is szembenáll azokkal az értékekkel, amit a házasságnak kellene képviselnie?
- Ebben az államban törvényes a melegházasság. Éppen olyan jogaik vannak a melegeknek, mint a heteroknak. A házasságunk sem lesz kevesebb, mert melegek vagyunk. És nem a papír miatt leszünk jobbak vagy többek, sem társként, se szülőként, viszont jogilag csak így lehet közös gyerekünk, így lehetünk valóban egy család. Amíg azonban "csak" együtt élünk, nincsenek jogaink, el sem ismernek bennünket, mint pár. Hogy bejegyzett élettársak legyünk, min. 5 évet kell együtt élnünk. Egy egybekeléssel megrövidíthető ez a procedúra, és komolyabban lehet foglalkozni az örökbefogadás kérdésén is.
A gyerekkérdésre szándékosan nem térek ki. Míg a kapcsolatunk nincs törvényesítve, olyan lenne, mint szélcsendben sárkányt eregetni. Értelmetlen is, lehetetlen is. Ha a jog mellettem van, elkerülhetőek az olyan ballövések is, mint amiket ő vázolt fel (noha egyikünk sem akar szó szerint gyereket csinálni egy nőnek). Ez azonban kiforratlan közöttünk is, nyilatkozni sem akarok azelőtt, hogy Sebyvel megegyeztünk volna.
- Csak azt tudom, mindketten szeretnénk gyerekeket nevelni. Egyenlőre úgy tűnik, akkor van több esélyünk, ha egybekelünk. De azt én se szeretném, ha ez lenne az egyetlen oka- merthogy én sem azért akartam házasodni, hgy aztán apa lehessek. Az csak a hab a tortán.

Biccentek Neki, ha örülne, akkor majd meglátom mit tehetek. Persze ezt élesben jó magyarázni, ha elmegyünk egy bárba, egy megbeszélésre együtt, mert akkor tudom mondani Neki, magyarázni, mert elképzelni nem ugyanaz.

Később már, hogy kidobta a taccsot, a házasság lesz a téma. Persze nem az enyém, hanem az övéké, végtére is jegyesek, nem titok, legalább is annak, aki figyel.
-Ó, mert a templomban is összead a pap? Mióta mondja a pápa, hogy ámen meleg testvéreim?
Szerintem nincs teljes jogkörük, csak részleges.
-Ez nem igaz. Van bejelentett élettársi viszony igen, de mi a bajod az öt évvel? Siettek? Úgy is nevelheti a gyereket, ha nincs a nevén nem attól lesz az apja, nem kell hozzá semmilyen házassági papír. Egy család meg nem attól lesztek, hogy van egy papírotok. Az én családomban mindenkinek más a vezetékneve, nem házasok a szüleim és ennek ellenére aki ránk néz, tudja, hogy mi egy család vagyunk. Persze, a genetika is segít, mert hasonlítok a szüleimre, de ettől függetlenül is.
Faszságokat mond, a családdá váláshoz nem kell állami engedély vagy papír, gyűrű sem. Semmi, csak maga a családi felfogás, az összetartás és kész. Ha kell ezt hangosan is megosztom vele.
-De ahhoz nem kell papír Joshua... régen gondolod nézték van-e? Nevelték és kész, túlbonyolítod. Ahhoz is papír kellene Neked, hogy csinálj egyet? Ha csajod volna? Ugyan! Mondanám, hogy lehet van már egy tucat, de elnézve Téged, nincs... de lehetne!
Felhívom a figyelmét, a gyerek nem kér papírt, ha megfogan, vígan megszületik akkor is, ha Ő maga nem tudja, hogy felcsinált valakit.
-Ne is, mert nem beszélgetek Veled akkor többet, csőlátókkal nem barátkozom.
Csak félig viccelek...
-Na gyere, úgy fest jobban vagy, kicsit nyúzlak még, aztán megetetlek, megmasszírozlak, kész wellnes lesz!
Biccentek a fejemmel a konyha fele, hogy hajrá, ha bírja, akkor menjünk, mert van még mit festeni azon a képen.
-Lehet majd csinálok Rólad pár skiccet, mit szólsz?
Kérdezem, mert azok gyorsan megvannak, de lehet túl fáradt lesz, vagy már most is az.

A dolgot ennyiben hagyom, hisz biccent. Én sem gondoltam, hogy majd rögtön nekiesünk tanulni.

Fekszünk már egy ideje (igaz, kényszerűségből, mert én kidobtam a taccsot). Kaptam enni és inni, lényegében már teljesen jól vagyok, mégis az ágyban beszélgetünk, mintha ez lenne a legideálisabb hely erre. A téma most a házasság.
- Egyikőnk sem akar templomban házasodni- ingatom a fejem, csaknem nevetve.
A szavaira azonban kissé összehúzom a szemem. Most bi baja azzal, hogy mi így döntöttünk?
- Valószínűleg ebben a kérdésben sosem értünk majd egyet, mert mást láttál te, és mást én- mondom nyugodtan, hiszen ez egyszerű véleménycsere csupán és nem olyan kérdés, ami miatt egy világ dőlne össze, ha nem értenénk benne egyet. Nem úgy tűnik, hogy Felix bizonytalanságban nőtt volna fel, és abban is igaza van, nem a házasság tesz két embert családdá.
- Belátom, te élő példa vagy rá, hogy működhet így is... Biztos igaz, hogy ez csak két emberen múlik, igazán akarja-e vagy se. Mert ha nem működik, akkor se fog, ha papír van a házasságról; éppen úgy el lehet hagyni a másikat, válni is lehet... Még nagyobb procedúra az egész- sóhajtva fordulok a hátamra.
Vajon nekem miért ennyire fontos a házasság? Egyáltalán fontos-e? Olyan régen elképzeltem már, hogy ebben a kötelékben fogok élni, hogy eszembe se jutott, másképp is lehetne. De van értelme erről filozofálni, ha Sebyn múlik, és nem rajta? Nem Felixet akarom elvenni. Seby pedig nem emelt kifogást a szándékaim ellen.
- Nevezz akkor konzervatívnak- vonok vállat. Talán neki lesz igaza, és nem kelünk egybe, csak örökbe fogadunk; eltelik 8-10 év, máris valóra válik egy álom. Talán baj, hogy nem akarok várni? Szememre vethető, ha az álmaimért teszek is valamit?
- Tudom, tudom, felgyorsult a világ, és ma már senki nem nézi, a gyerekem az enyém-e, akivel élek, az a házastársam-e, van-e szeretőm, és ha igen, mennyi, nem is beszélve arról, férfi-e az illető vagy nő. Nem mások miatt szeretnék házasodni, gyereket nevelni, mert ez a "norma"; igazából már nem is az. Számomra viszont érték, ha elkötelezhetem magam valakinek, és azt remélem, érték annak is, akinek elkötelezném magam. Beszéljünk Sebyről vagy a leendő gyerekeimről; nemcsak pillanatnyi fellángolás, hogy így akarok élni, és hacsak Seby ki nem hátrál, én soha nem fogok. Persze, el kell majd azt is viselni, ha szó éri a ház elejét: melegházasságban élek, vagy a gyerekeinknek két apja van. Ebből a szempontból számítok az emberek közönyére, és remélem, hogy csak az érdekli majd őket, hogy harmóniában élünk, egészségesen neveljük a csemetéket. Így tennék egy lánnyal is; vele is inkább házasságban élnék, mint élettársi kapcsolatban. De most ilyen vagyok, ez vagyok...- vállat vonok, jelezve, tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet.
- Ettől még nem leszek csőlátó. Nem csak az a valóság létezik és csak az a jövő, amit én elképzeltem. Ki tudja, mit hoz még az élet?- maradjunk annyiban, ismerem a rugalmasságomat. Elég lenne csak Sebyre hivatkozni. Meglehet, sokat fogok még változni a közeljövőben (vagy változtatni az eddigi véleményemen)

Ha befejeztük a témázást, visszamegyünk a konyhába. Csak az a kis festékfolt a hasamon emlékeztet, hogy történt valami szokatlan. Még a beülést sem felejtettem el, Felixnek maximum a széket kell igazítania, ha elfordult volna egy kicsit.
- Jól van, amennyit csak szeretnél. Nyolc körül viszont haza kell érnem, én vagyok a vacsorafelelős...- mosolyodok el. Seby elég későn jön, bizonyára fáradt lesz. Egy könnyű vacsi, egy pohár fehér bor, és a meleg fürdő biztosan ellazítja majd. Amúgy is otthon szeretek lenni, mikor megérkezik.

-Végre valami értelmes megszólalás... kezdtem aggódni...
Nézek rá, de érezhetően ez egy jó pont nálam. Templomi esküvő, jesszus.
-Az nagyon valószínű. Sőt, szinte bizonyos... meg merem kockáztatni, hogy biztos.
Mondogatom, ahogy egyre jobban belegondolok, az én szüleim és az övéi... nos... két világ.
-Pontosan! Ezért olyan fura, hogy az emberek ragaszkodnak hozzá, mintha ettől fixebb lenne, vagy nem is tudom. Engem senki sem robbanthat ki Reeven mellől csak Reeven maga. Nem így kéne működnie alapból? Bár... egy dolgot nagyon csípek a házasságban. Csak egyet de az a... nászút, basszus, mennyire jó ürügy már egy nyaralásra, a sok kedvezményre ami vele jár, mert nászutasok vagytok. Hmpf...
Muszáj vigyorognom, nem vagyok utazgatós és spúr se, de... lássuk be, a nászutasok el vannak kényeztetve, csak mert nászutasok.
-Mmm, rendben, konzervatív vagy.
Ő kérte! De csak megpaskolgatom a mellkasát, ha már háton fekszik.
-Szard le az embereket, bekaphatják, ha beleszólnak hogyan neveled a kölköd. A Tied, nem másé, és ha két apja van? Jobb lenne, ha egy se lenne? Ha árva volna? Ha meg sem születik? Ha heterok nevelik akik drogoznak, alkoholisták, megverik és éheztetik? Mondhatnánk, hogy de legalább heterok, hm? Képmutatás. Én is akarok majd, de hogy az anyjával milyen lesz a viszonyom, az rejtély. Reeven kétlem megtűrné odahaza, de majd kitalálok valamit. De lehet csak körül kéne néznem, szerintem már van pár porontyom... hm.
Élvezném a gyereknevelést, de előbb Reevent kell teljesen férfivé nevelnem, hogy elhagyja a félelmeit és kinője tinédzseres hajlamait.
-Kemény jövő várna akkor a magamfajtára, nem de? A McBridge modell, az örök napfény partja, napozzon Ön is nálunk! Na gyere!
Nevetek, nem piszkálom tovább, inkább kiinvitálom dolgozni, megörökíteni az örökkévalóságnak ezt a jóembert.
-Na nézd már... főzőcskézünk? Ah... ez így ormótlan.
Olajozok össze egy kendőt, hogy lemossam a hasáról pár mozdulattal a foltot, amit én ejtettem balga mód, majd letörlöm egy másikkal és máris nem hupikék már a hasa. Aztán igazítok rajta egy keveset és festek is tovább, hagyom olvasni is, mert belemerülök, ráadásul 8-ra otthon kell lennie, micsoda dolog ez?! Pár órám van, elfecsegtem az értékes időt... mindazonáltal sokkal jobban érzem magam, mosolygósabb is vagyok, mert kiadtam egy jó adag elfojtott feszültséget magamból. Nem mondom, hogy így már bomba biztos lesz, hogy nem lesz gond Reevennel vagy Sebastiannal, de erősebbnek érzem magam, hogy nem vagyok egyedül. Furcsa, mert mindig magam akartam a problémáim megoldani, de ha mégsem egyedül kellett valahogy jobb volt a kedvem. Most is jobb.
Hacsak meg nem szólal, hogy feladta, akkor jó sokáig festem, de szinte minden szükséges megvan, a többi csak szépítés lesz. Le is takarom, megtörlöm a homlokom.
-Na már csak egy kell és lesz három.. iszok egy kicsit és... pár gyors skicc, jó? Mmm... le kell üljek. Bastiannak akarsz vinni egy rajzot? Láttam van pár festményetek a lakásban, de nem tudtam eldönteni melyikőtöké... kicsit lefizetném, milyen jól mutatsz a papíron, talán többet elenged ide.
Vigyorgok, míg leülök mellé és töltök magunknak gyümölcslevet vagy vizet, amit kér, én két pohárral is megiszok, most tudatosult mennyire kiszáradtam. Pedig nem is hánytam, ugh, az kellett volna még.

Halkan felnevetek. Nem tudom, mennyire maradtam elvetemült Felix szemében még így is, templomi esküvő nélkül. És nem ez az egyetlen dolog, amiben nagyon különbözünk.
Kérdőn nézek rá, vajon mi lehet az a dolog, amit ennyire „csíp” a házasságban.
- Mintha lettél volna már házas!- felnevetek. Cinkos mosolya akadályozza, hogy totálisan komolyan vegyem őt.
- Hova mennél nászútra?- ha már itt tartunk.
- Örülök, hogy egyetértesz- nevetgélek tovább.
Aztán szenvedélyesebben kezd beszélni a gyereknevelés kapcsán. Az ajkamba harapok. Fiatal fejjel én nehezen viseltem, ha megszólták az anyám, vagy valaki a képembe vágta, nekem még normális családom sincs. És az, hogy egy meleg kapcsolatba szeretnénk gyereket, még inkább bökheti az emberek csőrét.
- Teljesen igazad van- értek vele egyet, noha én magamnak is vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Vajon lehet-e sikeres ez a vállalkozásunk?
- Eszedbe sem jutott, hogy majd, idővel, Reevennel neveljetek közösen gyereket?- az előbb nagyon úgy tűnt, ő is hosszú időre tervez.
Ismét megnevettet, bár a kemény jövő számomra valóságosabb, mint hinné. Elég csak abba belegondolni, mit vesztett eddig Sebastian. És az élet nem igazságtalan. Ahogy habostorta sem.
Aztán hagyja, hogy elmerengjek egy kicsit a lila ködben, majd dolgozni hív. A konyhában megtörölgeti a hasam, leszedve azt a foltot, amit még ő ejtett rajtam. Úgy belemerül a festésbe, mintha én ott se lennék (hiába fest engem), így én nekem alkalmam van Stephen King életével ismerkedni. Ami azt illeti, velem rohan az idő, a mozdulatlanság sem okoz igazán kihívást, kényelmesen elvagyok.
- Most nekem is jól esne egy pohár víz- mondom, amikor lazítunk.
Úgy tűnik, befejezte a második festményt is. Rábólintok, bírom még.
- Biztosan örülne- mosolygok az ötletére, hogy küld egy képet Sebynek. Így még szívesebben maradok.
- Hm, kb fele-fele. Nekem is voltak képeim, ő is hozott át a saját lakásából. De a felső emelet falaira még mindig lesz mit tenni…- vigyorgok, hogy ezen ne múljon; én aztán biztosítok helyet a képeinek, ha valóban sorozatokat akar rólam csinálni. Persze, meggondolandó, mennyit rakjak ki magamról a közös lakásunkban. Nem utalna önelégültségre, ha velem lenne kitapétázva a lakás?
- Attól szerintem nem kell tartanod, hogy nem lennék elengedve ide. Nem is tudom, miért fordul meg ilyesmi a fejedben- talán Reeven miatt. Bár az emberek nem egyformák, be kell látni. Ő sem indulhat ki csupán belőle.
Nem tudom, hogy tervezi, a skicceket is a konyhában akarja-e megalkotni. Én gyorsan lehajtom azt a pohár vizet, amit kaptam (kérek még egyet), de aztán a rendelkezésére állok. Kicsit elfáradtam, de nem nyűgösen; bírom még, ha ő bírja. Időnk még mindig bőven van, nem kell rohanni.

-Nem, nem, attól elég messze voltam mindig is, de volt már komoly és zárt kapcsolatom, felér a házassággal.
Vigyorgok, de nem tagadta hogy a nászút a legjobb benne, figyeltem!
-Jó kérdés, nem is tudom. Valami olyan helyre, ahol kiszolgálnak, ahol van nyüzsgés is, de amolyan csendes rész... Bali szimpatikus. De fogalmam sincs, nem szoktam utazgatni.
Az Eric, én maradok a formás seggemen és festek, pucsítok...
-Ó dehogynem, de az még sok év, hogy Reeven is ilyenre adja a fejét. Már ha valaha akar, de csak elérném akarjon. Vagy ha az enyém, talán kevésbé utálná, szerintem fél, hogy a sajátja nos... hasonlóan égetni való lesz mint Ő volt. De engem az sem zavarna, Reevennek jó génjei vannak, szívesen nevelném az övéit is, de én mindenképpen akarok egy sajátot, saját géneket. Amúgy miből vetted, hogy Reevent kihagynám?
Nem áll szándékomban Reeven mellett csinálni, mindinkább vele, de előfordulhat, Ő tényleg nem akar gyereket, akkor pedig nem fogom ráerőltetni.
Inkább kihívom dolgozni tovább, hagyom olvasni, én pedig alkotok. Igazából annyira elmerülünk, hogy nekem már csak az utómunkálatok maradnak majd későbbre, pihentetnem kell a képet. Ő vizet kap jutalmul én valami üdítőt iszok, mmm, jól esett.
-Az jó hír. Milyen képnek örülne. A szemedről egy külön kép, vagy profilnak, teljes alakosnak, aktnak?
Nem ismerem Bastian ízlését, vagy hogy mit nézegetne szívesen Joshról.
-Az emberek féltékenykedni kezdenek, ha nem rögtön, de idővel, hogy kettesben vagyok Veled, melegek is vagyunk, jobb elsimítani azzal, hogy látják valóban veled dolgozom és nem... rajtad. Hogy úgy mondjam... végtére is Te nem kértél természetbeni fizetséget, na nem mintha nemet mondanék, de nem az a fajta vagy. Most hogy belegondolok...
Ráncolom a homlokom, ahogy végiggondolom.
-Te vagy az egyetlen közelebbi ismerősöm akivel nincs... 'semmilyen szexuális kapcsolatom. Ohm, az embereknél általában fordítva van, nem de, erre tessék, nálam Te vagy a kivétel! Néha megfoghatnád a fenekem, vagy lesmárolhatnál, kevésbé lenne fura...
Nevetem el magam, mert ez tényleg abszurd így, furcsa és rémesen vicces, hogy Reeven pont erre a kapcsolatra féltékeny.
-Szóval? Merre? Én a fotelt vagy az ágyat javaslom Neked, mert az kényelmes, nem úgy mint ez a szék.
Attól függ, mit mondott az ajándék képre, minek örülne a párja, úgy irányítom a nappaliba vagy a hálóba, hogy kényelmesedjen el, közben én meg kiroppantom a hátam, a kezeim.

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Csüt. Nov. 24 2016, 19:49

- Ha te mondod...- nekem nincsenek ilyen tapasztalataim, ez csak ezt jelenti, nem kételkedek abban, amit mond.
Elkapom a vigyorát. Nem nehéz kitalálni, mire gondol.
- Miért pont Bali? - de most komolyan. Ha nem világjáró ember, akkor nem mindegy?
Miért törvényszerű, hogy a házasság után a gyerek a téma?
- Megbocsáss, lehet félreéretettelek az imént, amikor azt mondtad, sajátot szeretnél, de nem tudod, az anyjával milyen lesz a kapcsolatod, illetve Reeven mit fog szólni hozzá...- a gyerekre gondolt vagy az anyjára? Meglehet, kimerített egy kicsit mégis a rókázás.

Befejezzük a munkát; míg fest, én olvasok. Vízzel csillapítom szomjúságomat. Hogy Sebastiant lekenyerezze, a kedvében akar járni egy képpel. Elnevetem magam.
- Első vagy utolsó...- a szemem és a seggem a két kedvence, de pszt!
Beszél arról, miért tart Sebytől.
- Rossz tapasztalataid lehetnek. És nem ismered őt eléggé...- nem teszem hozzá. Sebyt az sem kavarná fel, ha szexelnék Felix-szel. Csak ne szeressek bele. Azzal valószínűleg taccsra vágnám.
Azt gondolom, egyetlen képpel sem lehetne lemosni rólam, ha sáros lennék. Különben is, Seby nem ért a festészethez, honnan is tudná, meddig készül egy kép? Én se tudom. Vajon számolgatja, mennyit vagyok Felix-szel? Nem hiszem. Örül, ha elfoglalom magam, mikor ő nincs otthon.
- Most hogy belegondolsz... mi?- nem értem, mire céloz, de szeretném. Nincsenek fentartásaim, annyira már megismertük egymást. Aztán amikor kifejti, elnevetem magam.
- Vicces vagy, tényleg, igazán. Ez tetszett- nevetek tovább- Melyik tetszene jobban? Hogy fogdossalak, vagy hogy megcsókoljalak?- húzom egy kicsit. Kíváncsi vagyok.
- De most komolyan... Így inkább különleges maradok, mármint, ha semmi szexuális közünk nincs egymáshoz..., amúgy meg csak egy lennék a sok közül, nem? Vagy ennek nincs jelentősége?- tovább kíváncsiskodok.

Otthagyjuk a konyhát. Ha engedi, segítek lekapcsolni a lámpákat, pakolni vagy ilyesmi, mielőtt bemennénk a...
- Ezt most rád bízom... - //ha korábban eldőlt szem vagy segg, arrafelé indulok//
- De ha fáradt vagy, halasszuk, Seby nem várja el, hogy lerajzolj "csak neki"; amúgy is kaptam már egy képet tőled. Bizonyára annak is örülni fog- Párizst amúgy is szereti. A kép is tetszeni fog neki, érzem.

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Szomb. Dec. 03 2016, 14:22

-Miért, miért, hát azért mert pont olyan amilyennek leírtam! Ideális.
Hmpf, nem egyértelmű? Meg mert sokan ilyennek festették le nekem, magam is megnézném, de gondolom ezt már kikövetkezteti.
-Hát mégiscsak a kölköm anyja. A legjobb az lenne, ha nem akarná a gyereket, de a nők... ha mégis akarná, gondolom jövögetne, velünk lenne időnként, Reevennek pedig adok a véleményére, így nem lenne jó, ha utálná az asszonyt.
Nem tudom hogyan fogom kivitelezni, lehet valami tinédzsert kellene keríteni, aki karrierista, az biztos nem akarná megtartani, csak arra kéne rávennem, hordja ki, ha már megfogant a gyerek. Igen, egész járható útnak látszik.

-Jó ízlésű.
Vigyorodom el festés után már Bastianon, mert vagy a szemét vagy az aktot kedvelné Joshról. De azért nem árt lekenyerezni a férfit, nehogy itt féltékenységi rohama legyen egyszer csak.
-Igen, rossz tapasztalataim vannak és valóban nem ismerem Őt. De tudod, tízből egy ember nem féltékeny egyáltalán, a többi csak különböző mélységben. Lehet azt hiszed nem az, de belül ellenzi.
Hány ilyen van... jobb biztosra menni. Mert ha nem is mondom, de nem vágyom Bastian társaságára.
Joshua viszont úgy tűnik élvezi az enyém, még nevet is egy jót, holott csak félig vicceltem azzal, nyúlkálhatna vagy lekaphatna.
-Mmm... ha fogdosnál, imádom ha elégedetten fogdosnak, mert hidd el, elégedett lennél!
Vigyorgok, bárhol megfog kellemes a tapintásom, mint a hajam, mint a bőröm, sokat foglalkozom magammal, hogy tetszetős legyek, számomra ez fontos.
-Nos, felvázolom egy egyszerű példával. A legtöbb étel vagy édes vagy sós. Csak azért nem ennéd ezeket, mert egy lennének a sok közül és ezért inkább csak nézed őket és meghagyod másnak, eszed a keserűt és a savanyút, vagy az épp az ízetlent? Az hogy valami egy a sok közül nem jelenti azt, hogy ne lehetne különleges. Hiszen minden étel a maga módján egyedi, hiába vagy sós vagy édes éppen. Csak arra kell vigyázni, ne csapd el a gyomrod.
Kacsintok rá, majd mosolygok. Attól, hogy nem lógna ki mondjuk, nem lenne számomra kevesebb vagy átlagosabb, de mivel nincs okom erőltetni, ráhagyom. Ha egyszer kedvet kap hozzám, kipróbálna valamit, érezhetően nem mondok majd nemet, ha meg nem lesznek ilyen ötletei akkor sem esem kétségbe, nem vagyok az a fajta.
Sok mindent nem kell pakolni, majd folytatom még, így hamar terelni kezdem a háló fele.

-Akkor ülj le, a közepe felé, elférjünk, de ne török ülésbe ülj, jó?
Akkor nem tudnék elég közel ülni, de ebből rájöhetett, hogy a szemét célzom meg, nem a testét meztelen egészében, mert mondani elfelejtem persze. Az egyik szekrényből hozok pasztell ceruzákat és egy vázlatfüzetet.
//Az nem párizsos kép, hanem egy Los Angeles-i templom rajza, csak olyat nem találtam. Az Eiffel toronyról meg van kismillió xD Persze ettől még tetszhet neki//
-Nem, ez most más, az festés, ez rajz, még bírom. Ez amúgy sem sok idő, csak a színeket kell eltalálnom.
Igen, ez lesz a nehezebb, de attól függően hogyan ült az ágyra úgy helyezkedem én is. Ha mondjuk nyújtott lábbal, akkor majdhogynem az ölébe ülök, hogy közel lehessek és minden részletét láthassam a szivárványhártyájának, ha nyitottan ült, felhúzva a lábait, akkor szorosan elé ültem hasonlóan. Annyi bizonyos, hogy nagy valószínűséggel én elvezetem a lábaim a teste mellett és magunk között helyezem el a füzetet, mellettünk meg a ceruzákat.
-Na, ezt a képet nézheted, de ha felemelem a fejem, neked is fel kell! Sajnálom, az én szemem nem valami lebilincselő, de most ez jutott neked!
Mosolygok, de nem hazudok. Hacsak nem találja érdekesnek, hogy szinte fekete a szemem, olyan sötét, akkor bizony nem lesz valami izgalmas szemeznie velem. De ha hagyja, akkor neki is kezdek, más nem lesz a képen majd, csak a két szeme és a szemöldökei, de az nagyban, színesben, próbálva visszaadni a szemét olyan izgalmasnak, amilyen. Ez eltart egy ideig, de egy óránál nem lesz több talán.

//Ben szeme tényleg sötét, kerestem két képet: Kép1, Kép2
Videó arról hogy rajzol kb //

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Pént. Jan. 20 2017, 11:38

- Ok, jól van- emelem fel a két kezem, megadólan. Hogy lehet valami ideális, amit nem ismerünk? De a kérdés bennem reked.
- De csak a "kölköt" akarod, az asszonyt nem, jól értem?- ah, nem szeretném, ha megint félreértenénk egymást. Egy gyerek (vagy több) majd az én terveimben is szerepel, nem árt, ha van néhány alternatíva a tarsolyomban, nem csak az örökbefogadás. De milyen áron?

- Kösz, majd átadom neki- mosolygok szélesen. Burkoltan vagy se, nekem is bókol.
Tart Sebytől, ami meglep egy kicsit. Ha féltékeny lenne, vajon nem kérte volna számon, amikor nálunk lekapott?
- Nekem elhiheted, nem féltékeny!- nem mesélem el neki, Lia is kiborult emiatt. Nekem meg tök jó dolgom van, úgy érzem. Remélem, ez a maximális bizalom jele, és nem csak annyi, hogy hiányzik belőle ez a "gén". Én legalábbis így viszonyulok hozzá.
- Talán azért nem féltékeny, mert bízik bennem- nézek rá sokat mondóan. A megcsalás mindig két emberen múlik. Lehet utólag mosakodni, de ha valamit nem akarok, akkor nem akarok, tegyen bármit is a másik. Ha történik tehát "valami", abban én is benne vagyok, nyakig.
- Nem kétlem! - nevetek tovább. Felix jó felépítésű, megnyerő külsejű férfi. Ha független meleg lennék, biztosan lenne köztünk valami.
- Nem veszel komolyan, ha ételekhez hasonlítod a partnerséget. A kaja nem tartozik senkihez, ha megeszed, nem bántasz senkit. A szex számomra amúgy sem hétköznapi, nem csinálom csak azért, mert van rá lehetőségem. Hogy pontosabban fogalmazzak, önmagában a szex nem elég a boldogságomhoz- tudom, ezzel a véleményemmel néhány embert lelomboztam már, de jelenleg még nem sikerült senkinek meggyőznie az ellenkezőjéről.
- Egyébként oké, megértettem a példázatod, én miért nem lennék csak egy a sok közül a számodra- aprót biccentek; az ő szemszögét is figyelembe véve teljesen ésszerű a magyarázat. Csak magamra nem tudom ráhúzni, mert másmilyen vagyok.
Kellemes hangulatban társalgunk. Azért, mert nem mindenben értünk egyet, nem lett harag közöttünk.

Bemegyünk a szobába és leülünk az ágyra. Mivel nem kérte, vetkőzzek le, egyértelmű, hogy a szemem fogja lerajzolni. Kényelmesen elvagyok, várakozok, amíg pakolászik.
//Igaz. De ha idézi a hangulatát, már elég. Smile

Vegyük úgy, erre gondoltam.//
Felix továbbra is energikusnak tűnik, és megerősít, hogy nem fáradt.
- Oké, én nem tudom, melyik mennyi koncentrációt igényel, illetve mennyit vesz ki belőled. Bár el tudom képzelni, számodra ez könnyed szórakozás, és inkább feltöltődsz általa- mint nekem a színészkedés. Mások azt mondják, nagyon fárasztó belebújni mások bőrébe, én kellemesen jól érzem magam, többnyire fel is pörget.
Úgy ültem le, hogy egyik lábam magam alá húztam, a másikat lógatom az ágyról; amikor egészen közel ül hozzám, meg kell kérdeznem.
- Jó lesz így? Kényelmes? Vagy szeretnéd, ha máshogy ülnék?- természetes, hogy belelóg az arcomba, ha a szememre fókuszál. Segíteni szeretnék neki.
Végül elhelyezkedünk. Kettőnk közé teszi le a füzetet, így akarva, nem akarva, látom, amit csinál. Mintha a fejemben olvasna, mondja is, hogy nézhetem.
- Semmi baj a szemeddel, Felix. Szívesen nézek bele mások tekintetébe- a szemkontaktus sokat jelent. Nem mindenkivel lehet szemezni, sokan elkapják a tekintetüket. Úgy vélem, az olyan embereknek takargatnivalójuk van.
- Elismerem; és nem te vagy az első, aki azt mondja, különleges szemeim vannak, de vajon nem csak a színe az, ami azzá teszi? Nem hiszed, hogy csak genetikai adottság, és igazából ... ennyi?- kérdezem, társalgási stílusban.
S közben figyelem, ahogy puha mozdulatokkal felvázolja az első vonalakat. Érdekel, ahogy dolgozik, és most közelről nézhetem. Jól érzem magam. Igyekszem ráhangolódni a ritmusára, figyelni és "szemezni vele", amikor kell.
Nagyon gyorsan látom viszont a szemem a papíron: először csak a vonalait, majd egyre inkább a mélységét, majd a színeit. Felix nagyon aprólékos, de tetszik, amit csinál.

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Pént. Jan. 20 2017, 18:13

-Asszonynak ott lesz Reeven!
Kacsintok rá majd felnevetek.
-Vissza ne mondd neki ezt a kis tréfát, kikaparná érte a szemem! De jól érted, meleg kapcsolatban érek, gyereket akarok, nem feleséget.
Reeven a párom, de Ő nem tud szülni nekem saját gyereket logikusan. Abban sem vagyok biztos Reeven örökíteni akarná-e a génjeit, tekintve van pár defektje. Bár én az övét is szívesen felnevelném, de csak vele együtt. Egyedül túl égetni való kölök lenne úgy sejtem.

-Majd meglátjuk, az idő melyikünket igazolja! De nyerjél Te, kivételesen nem bánnám!
Nem bízom az emberek féltékenységében, annyira ritka, hogy valaki ne legyen az. Szerintem Bastian is bekattan majd egyszer. Jobb biztosra menni és lekenyerezni.
-Az szép és jó, de vajon bennem is bízik-e?
Kétlem. Joggal nem tenné ráadásul, csak azt nem tudja, hogy már letettem arról, hogy megrontsam Joshuát, már nincs értelme.
Nevetek, hogy nem kétli jól járna velem, ha fogdosna, de nem tesztel, csak belül suhan át rajtam némi csalódottság, de tovább lépek, a rajzolás lehetősége leköt.
-Már miért ne vennélek! Szeretek enni.
Rökönyödöm meg, szerintem igenis jó példa volt. Ohm, hogy ez a baja? A kaja nem tud ellenkezni.
-Ha a kaja tudna ellenkezni, akkor is örülne hogy megeszem, ne félj. Önmagában nekem sem, hát ez a munkám, gondolhatod, hogy néha még unom is. De a lényegen nem változtat, attól hogy valamiből sok van, nem jelenti hogy a darabjai egyesével nem érnek különleges ragaszkodást. Nincs testvérem, de ha lenne, anyám bizonyára a testvéremet is szeretné. Ha húsz lenne, akkor is valamiért csak engem szeretne, hiába van másik 19 gyereke. Így jobb?
Nem tudom hogyan mondjam, attól hogy valamiből mennyiség áll rendelkezésre feltétlen azt társítja hozzá, hogy akkor csökken a minőség is. Ez nem igaz.
-Hmm... egyrészt, mert Téged előbb ismertelek meg minden testiség nélkül mint a többieket, ez érdekes lenne, lehetséges a testiség is más színezetet kapna. De más vagy, egész más, mint más partnereim, akik tartósak, nem is tudlak senkihez hasonlítani. Ha kedvelsz valakit nehéz megmondani miért kedveled, ezer oka van, de ki tudja, ha hiányozna száz belőle már nem kedvelnéd. Egyszerűen kedvellek, emiatt különleges vagy, nekem az egyek a sok közül azok, akiknek örülök ha a nevét tudom, mert nem érdekelnek és nem is tudok róluk igazából semmi személyeset. Mi azért ennél jóval többek vagyunk.
Direkt kerülöm a barátok szót, mert nem szeretem, noha a valós tartalmával amit a szó takarni óhajt nincs bajom.

//OK//
-Olyasmi. Máshogy csinálom, más a technika, emiatt jól mondod, ha ki is merít, fel is tölt. De a kedvelt tevékenységek már csak ilyenek, nem?
Mosolygok rá míg elhelyezkedem szemtelenül közel hozzá, de ha igazán vissza akarom adni a szeme kék irizálását, akkor pofátlanul bele kell hajoljak az arcába.
-Jó lesz, de a lábad el fog zsibbadni.
Jelzem, én szóltam, mert nem szerencsés rajta ülni, a török üléssel is ez volt az egyik baj, ami miatt nem javallottam neki.
-Ohm, örömmel hallom! Mindig is zöld szemeket akartam, mint a macskáknak. Na nem olyan pupillával persze, csak színre. Reevennek, ha dühös, olyan színe a szeme. Néha kedvtelésből felbosszantom, mert nagyon szexi úgy.
Fecserészem, míg belekezdek, de attól nem kell tartania, hogy nem tartom a szemkontaktust, bár csalóka lehet, mert nem a tekintetére fókuszálok most, hanem a szemében lévő árnyalatokra.
-Ohm, nem. Az önmagában csak tetszetős lenne. Tudod a tekintet és a szem szépsége abban rejlik mennyi intelligencia vagy érzelmi háttér van mögötte. Nem hiába mondják az állatokra is, hogy olyan sokat mondóan néz... az állatok szeme alapjáraton nem szép feltétlen, de ha okos az állat, széppé teszi, csillogóvá, élénkké. Az emberi szem hasonló. Ha adott egy alapból szép szem, mint a Tiedé, akkor azáltal lesz igazán megkapó, ha a tulajdonos fejben jellegzetes. Vagy nagyon okos, vagy ravasz vagy bánatos vagy ártatlan, mint egy gyerek. A Te esetedben már összetett, de szép a szemöldököd és a szemed íve is, ettől is vagy jóképű. Főleg mert a tekinteted nyílt és érdeklődő, mélyebb kék, ami bizalmat ébreszt noha ijesztő lehet, hogy ennyire nyílt. Az ember, ha nem kitárulkozós fajta kényelmetlenül érezheti magát vizslató tekinteted súlyától. Nem volt még ilyen? Hogy nem akartál semmi rosszat, de mégsem bírtak Rád nézni normálisan?
Faggatom, míg rajzolok, elveszek a színek és vonalak világában, egészen meglágyulnak a vonásaim is, kiveszik belőle a számító és pajzán jelleg, ami amúgy tekintetem sajátja.

//Ilyen lesz a szemed, csak színesben, mint az előzőben mutattam: kép //

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Kedd Jan. 31 2017, 22:11

Reeven nem nőies, ahogy az én kapcsolatomban sincs nő; de a humort értem, ezért vele nevetek.
- Lakat a számon- jelzem, tőlem aztán senki nem tud meg semmit.
Értem én a helyzetet; mondhatnám, hasonló cipőben járok vagy inkább járunk, bár mi még mindig nem döntöttük el, ki legyen az "apja" a gyereknek.

A féltékenységről nem ejtenék több szót. Hosszú barátság köt össze bennünket Sebastiannal, így azt sem mondhatom, úgy ugrottunk a kapcsolatba, hogy nem is ismertük egymást. Nem félek attól, hogy közöttünk féltékenység lenne (én hamarabb lennék, mint Seby), de én esélyt sem akarok adni rá. Mindig így képzeltem; bár egy nővel az oldalamon, ez igaz.
- Benned? -meglepődésem őszinte- Miért ne bízna?
Reevenből kiindulva Sebastian jó véleménnyel van Felixről. Úgy érzem, kedveli Felixet, még úgy is, ha alig ismeri. Ugyan mi kivetnivalót találna benne? És számít valamit az, bízik-e benne, ha bennem igen?
Egy kis hülyeségben benne vagyok, ennyi előzmény után már tudjuk, hol vannak a határaink. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne hozná tudtomra, miben lenne benne. Nekem csak a szám jár; igazából nem fontolgatom, hogy fogdossam vagy csókolózzak vele.
- Oké, világos a példázatod; értelek- csak mert sok "szeretője" van, engem is értékelne, ha beállnék a sorba. Azért vannak elszólásai, amivel meg tud lepni.
- De ha unod, miért nem hagyod abba? - bár előre sejtem néhány válaszát.
A kapcsolatunkra visszatérve figyelmesen hallgatom. Valami mozdul bennem, talán mert burkoltan azt mondja, egyfajta barátság van kettőnk között. Persze, sokkal inkább magának való, minthogy ezt kimondja, akárcsak Reevennel kapcsolatban, hogy szerelmes belé, vagy valami ehhez hasonló. Én azért szeretném hinni, hogy amit érez velem kapcsolatban, éppen olyan komoly, ahogy beszél róla. A bizalmam ezáltal csak nő iránta.

- Na igen- neki a rajzolás és a festés, nekem a szerepek okoznak örömöt és kikapcsolódást, noha időnként terhemre van, hogy annyi mindent kell magamba szívnom, miközben ezernyi mást is csinálnék.
Közel hozzám ül le. Bár egészen belehajol időnként az arcomba, nem érzem feszélyezve magam. Kinyújtom a lábam, megfogadva a tanácsát, nehogy elzsibbadjon, aztán felváltva nézek rá illetve a papírra, amin rajzol.
A szemei miatt szabadkozik, bár szerintem nem a szem színe az, ami elsőként megragad egy emberben, vagy ha először az is, elsikkad, ha a tekintetben nem talál semmit. Felix szemei egészen sötétek, mintha az egész egy nagy pupilla lenne, mégsem kelt félelmet. Fürkészni vágyom, kíváncsi vagyok rá. Különösen szépnek látom, amikor a szemével mosolyog. Puha lesz, meleg, csillogó. Ha a tükörbe nézek, a szemeimtől inkább a fagyosság érzete jut eszembe (Alaszka), a nagy fehérségben érzett hideg.
- El sem tudnálak képzelni zölddel- bár ha olyan lenne a szeme, a barna vagy a kék lenne furcsa.
Látszólag sokat szemezünk, de nem fárasztó vele ezt csinálni, mert nem közvetlenül a szemembe néz. Azaz oda, de mégsem. Mintha nem a tekintet lenne fontos.... és ahogy a kezét nézem, értem is, miért. Az íriszem úgy rajzolódik ki a papíron, mintha egy tükör lenne a lábaink között.
Gyanítom, hogy nem csak a szemem kékje érdekli, de faggatózom egy kicsit. Visszakérdez, a szavain elgondolkodok.
- De, azt hiszem volt. Az biztos, hogy nem rejtem véka alá, amit gondolok, vagy amit érzek, és ezzel meg tudok zavarni másokat. Az egyenes beszéd híve vagyok, nem szoktam mást mondani, csak azért mert tudom, mások mit akarnak hallani. És nem akarok másmilyennek látszani, mint amilyen valójában vagyok. Színészkedni a színházban kell, nem a való életben, nem igaz?
Ártatlan kérdések, amivel zavarba hoztam Eleet. Egy érzelmi kitörés, ami miatt Suzyt lényegében félrevezettem, ha nem is hosszú időre. A vívódásom Sebastian miatt, amit aztán ő oldott fel, és ezért örökké hálás leszek neki. De a barátságunk sosem cipelt titkokat, noha időnként párhuzamosan elbeszéltünk egymás mellett, nem rosszindulatból, még csak nem is szándékosan. Mindez csak megerősít abban, hogy mindig legyek őszinte, akkor is, ha ez sebezhetővé tesz, vagy antipatikussá mások szemében.
- Szoktál hazudni, lódítani? - kicsit húzom az agyát, de számítok rá, hogy igent mond. Hogy mi a célom ezzel, még nem tudom, inkább csak időtöltés ez részemről.

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Kedd Jan. 31 2017, 22:47

Fel kell nevetnem mennyire őszinte a meglepettsége.
-Talán mert Téged ugyan ismer, de engem nem, ráadásul qva is vagyok, ez a szakmám, a csábítás és jól nézel ki. Festő vagyok, mást se csinálok, csak órákig vizslatom minden porcikád... mmmm?
Vigyorgok, mert lehet Sebastian így ezekbe nem gondolt bele, de ami késik nem múlik. Bár megítélésem szerint annyira naiv, ha valóban kikezdenék is Joshuával, meglepné a dolog, mert hát Reeven meg minden... Holott Ő kezdett ki a fogadott öccsével, de mindegy is.
-Helyes.
Csalódtam volna ha nem ért meg, gyönyörűen leírtam többféleképpen is a kedvéért, miért lenne egyedi mégis, hiába lenne több szeretőm úgymond.
-Nem mindig unom, csak ha valami ostoba gazdag némber vesz meg magának, akiben semmi fantázia, csak megbaszatja magát. Mintha Neked nem is tudom... el kellene játszani a pincérfiút és nézni hogy a nagy színészek a főszerepben mit össze nem bénáznak, mikor annyi lehetőség lenne valami jobbat teremteni. Minek vesz meg engem, ha erre jó lenne a tévészerelő is? Azokat nem szeretem, de minden más esetben érdekes általában, ahogy vacsorákon veszek részt, színházba leszek kísérő, hasonlók.
Mostanában persze már alig, Reeven miatt, mert vesszőparipája, hogy hagyjam abba... Mindegy is, átinvitálom a hálóba, hogy lerajzoljam a szemét, lemondva formás fenekéről, de talán majd egyszer annak is eljön az ideje.

-Hmpf, na igen, én sem magam, az az igazság... vicces nem?
Nevetek aztán, hogy magam is furcsállanám a zöld szemeket magamon, de nem zavartatom magam, míg rajzolok és nézegetem magamnak Őt. Ő is elég közvetlen, szórakoztat, hogy amennyire én fürkészem Őt, Ő is legalább annyira fürkész engem. Kedvem lenne lekapni, csak úgy, de megállom, lehet rossz néven venné.
Míg íriszének minden selymes és sejtelmes ruganyosságát adom vissza a papíron, beszélgetünk a szem kapcsán annak szépségét rejlő titkáról is.
-Mmm, néha nem árt az életben is, kifizetődőbb mint makacsul ragaszkodni elveinkhez. De igen, szerintem meg kell szokni nálad, hogy mennyire metszően tudsz nézni, mennyire feddhetetlen vagy szavaid és tetteid által, ahogy kinyilatkoztatod gondolataid, mint holmi igéket. Nem vagy prédikátor, teljesen ártalmatlan vagy, így aztán zavart okozol náluk az erőben.
Ecsetelem szórakozottan, radírozgatva a papíron, hogy több fényt csempésszek vissza a rajzba, hogy élethűbb legyen majd.
-Ohm, én inkább úgy mondanám kedves Joshua, hogy az igazság egy változatát mondom el a kedves delikvensnek.
Nézek rá, de most rá, nem a szemére, míg vigyorgok hamisan.
-Végtére is, a legjobb és leghihetőbb hazugság az, amiben igazság lakozik, nem de? De könnyen ki lehet szűrni ki hazudik és ki nem, hacsak maga is nem számít jó ferdítőnek vagy tudja, amit én. Akarod ártatlan mód tesztelni magunk? A nyertes kérhet valamit a másiktól.
Úriember biztosra nem fogad, de ki mondta, hogy én úriember vagyok?

Tárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix Szer. Feb. 01 2017, 16:22

Nevetek, pedig van igazság abban, amit mond.
- Vizslatsz, de nem azzal a szándékkal, hogy elcsábíts. A munkád hogy is végezhetnéd másként jól?- ez a nézés nem olyan nézés... Ebből nem következik, hogy Sebynek féltékenykedni kellene. Rám hányszor lehetne féltékeny, ha a színpadon szerelmest játszok?
Hallgatólagosan megegyezünk, hogy nem leszek a szeretője, bár nem csak egy lennék a sok közül (és ezt el is hiszem neki). Magam sem értem, hogy kerültem hozzá ilyen közel; nem hinném, hogy csak az a magyarázat, emlékeztem a nevére.
- Ne vedd zokon a kérdést, de nem szabad nemet mondanod? - ha van olyan munka, amihez nem fűlik a foga, illetve amit egy tévészerelő is meg tudna csinálni, ahogy mondja; miért adja el magát mégis? Saját magát alacsonyítja le, teszi értéktelenné, ha ilyesmire osztogatja magát. Ő maga mondta, hogy luxuskategória. Talán nem engedheti meg magának, hogy válogasson?
- Ha ilyen módon vagy valaki partnere (kísérgetni színházba, összejövetelekre), mennyire lehetsz aktív részese a beszélgetéseknek? - nőkről hallottam már, hogy vállalnak ún. hostess munkát, s remélem, jól emlékezem, hogy ez a fogalom kizárja a szexet. Az ilyesmiben nem látok kivetnivalót; ha valaki szép és okos, miért ne használja ki az adottságait?

A zöld szemről:
- Ha magad sem tudtad elképzelni, hogyan vágyhattál rá?- ezt nem teljesen értem- Amúgy... vannak színes kontaktlencsék, ki tudnád próbálni. Szerezzek?- oldalra biccentem a fejem egy pillanatra, de aztán újra pozicionálom a fejem.
Másként nézek a szemeibe, mint ahogy ő az enyémbe. Mást néz, mint amit én, de elragadtat az a tűz, ami most fénylik a szemében. Látom, hogy élvezettel rajzol. Örömét leli a munkában, ez a gondolat és érzés tölt ki engem is.
Ártatlan kérdésem filozófikus hangulatot teremt, szinte belepirulok a szavaiba.
- Ugyan... Egyszerű vagyok, mint egy bot; fogalmazni se tudnék rendesen, ha nem olvasnék annyit. De ettől még... - elakadok. Mivel hozom mégis zavarba az embereket? Miben vagyok más, mint a többség? Vállat vonok. Nem értem én még a világ dolgait; néha úgy érzem, mintha nem is egy másik városból, hanem az űrből pottyantam volna ide.
Inkább valami szórakoztatóbb témát keresek, ha lehet annak nevezni a hazugságot.
Egyenesen a szemembe néz, és most a meleg csillogás helyett számító fényt látok, furfangosságot, fondorlatot.
- A nagyapám arra tanított, hogy ha a mondandódnak 95%-a igaz, a többi nem, az már hazugság- bár az is igaz, ilyen értelemben nincs feltétlen igazság. Maximum, hogy ha megszülettünk, meg is fogunk halni. Az összes többi... Nézőpont kérdése.
Lesütöm a szemem. Én sem vagyok feddhetetlen, mint ahogy hiszi. Viszont szánalmasan rossz lennék hazudozónak. A játékötlete miatt megborzongok egy kicsit.
- Nem értem pontosan, milyen játékra gondolsz...- mondom, s alig érezhetően, de megremeg a hangom.
Nem kétséges előttem ennek a játéknak a kimenetele (hogy ki nyerne, ha játszanánk), de maga a játék mégis vonz valamiért. Kíváncsi vagyok...

karakterinformáció

» Give a little more - Joshua & Felix
» Vászon és ecset - Joshua & Felix
» Joshua és SoRa
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Az első munkanap (Zin és Joshua)

Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Similar topics

Similar topics