Jodie & Henry

El is határozom, hogy bármit bebizonyítok ennek a lánynak, a csókból csak nehezen engedem szabadulni, kicsit utánakapok a szájának. Vigyorogva nézek rá, én sokszor ábrándoztam Ariel csöcseiről! Az a kis kagyló szarság nem sokat takart.
- Próbáld meg felnőtt szemmel nézni és rá fogsz jönni, hogy a Bambiban a kis borz buzi. Meg az egész szexista. A nőknek kék szemük van, a pasiknak barna, kivéve a borznak, aminek hosszú szempillát is raktak.
Magyarázom és a legrosszabb, hogy tényleg így van. Szépen mutatkozom be, már csak reklámtáblák kellenének a kezembe, perverz és őrült is vagyok. Viszont a csaj szintén, úgyhogy nem látom nagy gondnak.
Élvezem a cirógatásait, a simogatás az egyik gyengém, kellenek a finom érintései
- Hát érdekelne...
Nézek rá laposabbakat pislogva, ajkam beharapva kell koncentrálnom, hogy kiűzzem a nedvességet meg azt a fejemből, amiről most szó van. Próbálok nem oda nézni, de pillantásom éhesen siklik végig teste vonalán. A lelkendezésre a meglepetésekről csak késve kapom fel a fejem.
Szélesen elmosolyodom, bár a karácsony még messze.
- Bízd csak ide, velem kész meglepetés az élet.
Hangom magabiztos, aztán meglátjuk jól gondolom-e. Irtó nehezen szakadok el az ajkaitól, úgy vonzanak mintha mágnesből lennének az én szám pedig szög volna. Egyszerűen oda kell hajolnom folyton, hogy nyelvem hegyével végigkússzak rajta, vagy cuppanósabban csókoljak bele, aztán a legjobb, hogy szenvedélyesen. De sajnos erre már nincs alkalom, mert valaki kiszúrja, hogy nálunk már felhúzták a zászlókat.
Berregve bújok vissza a lány ajkaihoz, csókolom meg szemérmetlenül, de húzom is felfelé mert nem vagyunk jó helyen és nehogy már a Mr Mitugrász ugasson a dolgainkba bele.
Nem is megyünk sokat és égetem magam egy kicsit, viszont a csaj arra gondol, amire én, próbálom leplezni a meglepetésem.
- Nem, nekem jó lenne.
Megcsókolom áthatóbban, a hajába ismét beletúrok, de már óvatosan csak a tarkója alatt
- Akkor gyere
Cuppanok, rákulcsolok a kezére, megint cuppanok, ahogy csókunk szét válik, innen én nem lakom messze, gyalog jöttem. Meg kell kerülnünk a parkot, nos még mindig álldogálnak a dolgaim, ha folyton csókot ad el fog tartani egy darabig, mire rosszabb kedve lesz. Ha már meglepetés, akkor egy forgatás helyszínére viszem. Már láthatja is a díszleteket, előttünk épp kamerákat tolnak, köszönnek, visszaköszönök, nagy a nyüzsi, mindenki ki s be mászkál különféle lakókocsikból. Én a sajátom felé vezetem a lányt, a parktól tényleg nem volt messze, tudtam egy rövidebb utat. Figyelek vajon mit szól, remélem azt hiszi színész vagyok.

Nevetek, ahogy próbál meggyőzni arról, hogy márpedig nagyon perverzek a mesék, és a Disney hercegnők jó nők. Majd meg kell nézni talán a hercegeket is. De persze kiröhögöm a példája miatt, és újra végigsimítok az arcán.
- Akkor kénytelen leszel megnézni velem ezt a mesét, és megmutatni benne a húzósabb részeket, mert még sosem láttam a Bambit. - Mondom elég halkan neki, valahogy olyan közel van, nem akarok hangosan beszélni, olyan lenne, mint megtörni a varázst. Bár nem hiszem, hogy nagyon darabokra hullana, mert kifejezetten jól érzem magam, és örömmel tölt el, hogy ő is.
- Akkor lehet, hogy... ha még egy kis érdeklődést mutatsz... - Mély levegőt veszek, ahogy végigpillant rajtam, borzasztóan jól esik, ujjaim végig szaladnak a mellkasán. Sajnálom, hogy van rajta ruha, lehet, hogy teljesen ki is tudnám zárni a külvilágot, ha nem lenne.
Újra az arcába nézek, olyan, mint aki elbágyadt, legalább is az arca alapján, de a teste nem ezt mondja. Valahogy vonzza a kezemet, kénytelen vagyok simogatni, a haja vonalán végigsimítani. Még sokkal jobban néz ki attól, hogy beharapja az ajkát. Nekem kéne, így meg is teszem. A kezem a tarkójára siklik, magamhoz húzom, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. Tetszik a vágy, amit feléleszt bennem.
- Állok elébe. Szeretem a meglepetéseket. - Távolodom el tőle egy picit, de azért a szájába mondom a szavakat. Bizsereg a gyomrom a megjegyzésétől, egy egész élet meglepetésekkel? Az nagyon jól hangzik, még akkor is, ha jelenleg eszembe sem jut, hogy holnap mi lesz, mert most akarok vele lenni. Csak így is túl messze van, még ha meg is ölelem, és a nyelvem az övét simogatja.
Végre elindulunk, otthagyva a parkőrt, de elég lassan haladunk, tekintve, hogy folyton megállítom, vagy megállít ő engem, hogy csókot váltsunk. Nem bánom, hogy lassan haladunk, tetszik, hogy egyre jobban felhúz, és hogy nem titkoltan bejövök neki.
Egyből frászt kapok a meglepődöttségétől. Most biztos valami ribancnak tart, és... úristen, lehet most rontottam el? De hát annyira nem tudok gondolkodni, és olyan jó vele csókolózni, és neki simulni, és nem akarok elmenni sétálni, meg vacsorázni, és minden ilyen hülyeség. Én most őt akarom.
- Ez most... gáz? Figyelj, én nem... nem szoktam... basszus. - A hajamba túrok, lehet tényleg valami idióta ribancnak tart. De azért újra és újra megcsókol, így vagy tényleg azt hiszi, és fizetni fog, vagy valóban bejövök neki. Remélem, hogy az utóbbi, kicsit ideges vagyok, és rosszul érzem magam a gondolattól. De mégis... ahogy a hajamba túr, ahogy hozzám ér... teljesen kicsinál vele.
Ujjaim az övéi közé fonom, ahogy kivezet a parkból, jó érzés jár át, igyekszem elfejeteni ezt az idegesítő érzést. Elég hamar célba jutunk, bár nem hittem, hogy egy lakókocsi lesz a cél. Lehet, hogy színész, valami filmsztár? Nem, akkor felismertem volna. Titokban végignézek rajta, de nem, nem ismerem fel. Mégis izgatottság lesz úrrá rajtam, ahogy néhányan végigpillantanak rajtunk, és több lakókocsit elhagyunk, mire az övéhez érünk. Viszont mielőtt benyitnánk, még megállítom, magam felé fordítom, hogy a tarkójára markolva megcsókoljam.

Még egyszer látnom kell a Bambit? Sandán, összeszűkült szemekkel nézek rá. Egy forróvérű, lökött, gyönyörű nő és a Bambi, nem is tudom...
- Ha iszunk. Én azt józanon még egyszer nem. Nagyon szar, nem tudod mit hagytál ki! Fél óráig mutatják a meleg borzot a virágok között és közben
Hatásszünet
- Énekelnek
Fordulok hozzá riadtan kidülledő szemmel. Nem is értem miért nem színész vagyok. Viszont egy perc múlva már őszinte vagyok, ahogy végignézek rajta vágyban forgó szemmel.
- Azt...nem lesz nehéz
Lehelem, tekintetemmel követem fürge ujjait, ajkaim elnyílnak az jóleső élvezettől. Lassabban pislogva adom át magam az érzésnek, bizsergek, ahogy a hajamra is rátalálnak az ujjai, a következő pillanatban ismét egymásnak esünk. Tüzesen csókolom, most a derekát fogom át, hogy levegőhöz jussak később több apró, kisebb csókkal zárom le a rövidebb aktust, vonz ez az egész, az ajkaim a testem, sőt az egész Henry lényem egyre jobban akarja ezt a lányt. Sejtettem, hogy szereti a meglepetéseket, hisz mondta is, kicsit elmosolyodom, nagyon közel a szájához, szinte érezheti a mosolyom. Fel tudnak izgulni az ajkak? Az enyémek biztosan azért égnek ennyire, nem bírok magammal. Egyik porcikám sem. Újra és újra elkap a szenvedély, hogy ráforrjak az ajkaira és mindig megteszem, ha már pattanásig feszülök. Olyankor elkapom, erősen magamhoz szorítom és körbetekergem a nyelvemmel. Aztán lassítok mert az egész lassabb és mélyebb lesz. Talán nem vagyok annyira izgalmas mint mondom, de nekem nagyon úgy tűnik, sosem volt nyugodt életem, mindig csak vágytam rá. Az ember azt mondják mindig arra vágyik, amije nincs neki. Nekem sosem volt hercegnőm. Haladunk lassan, de biztosan a forgatás színhelye, vagyis a lakókocsim felé, de egyszer csak megáll és először nem értem mi van.
- Micsoda?
Gáz... Elkerekednek a szemeim.
- Jól vagy? Mit nem szoktál? Nyugi, ilyen helyen még tuti nem voltál.
Legalábbis az emberek csak kevés százaléka vett részt forgatáson, úgyhogy arra tippelek érdekes lesz neki, különben meg tényleg nem értem mi van, de a csókjaival bizonyosságot szerzek afelől, hogy akarja. Közeledünk, szemem sarkából látom, ahogy végignéz rajtam, hazudnom kéne, mint általában.Én vagyok Cézár!
Aztán megcsókol és tudom, hogy nem fog menni. Kicsit nekitámasztom a kocsinak, ez most megint szenvedélyes, karszőr felállító és na igen a lenti cuccot sem hagyja pihenni. Egyik kezemmel kinyitom az ajtót, de aztán lépcső van, pár fok és el kell engedni, talán csak egy percre.
- Ismered Kevin Zegerst? Én vagyok a feneke
Vigyorgok rá, aztán lenyomom a kililncset. Ebben a kocsiban egyetlen dolog nincs: sok hely, viszont egy nagyon fontos van: egy nagy ágy.

Figyelem az arcát, ahogy mérlegeli, hogy hajlandó-e velem mesét nézni. Mondjuk ha nemet fog mondani, akkor majd megvesztegetem, hogy esetleg nem csak a filmet nézhetjük, hanem mehet háttérzajként is. Igen, az lenne a legjobb. A fontosabb részeknél majd felnézünk, és ennyi.
De belemegy, így nincs szükség előre bejelenteni a terveimet, majd élesben rámászok. Felnevetek, ahogy előadja, hogy micsoda borzalom, hogy énekelnek, miközben egy meleg borz dekkol a virágok között. Oké, ez így végiggondolva tényleg gáz.
- Rendben. Akkor iszunk, és filmezünk, nehogy felkösd magad az éneklő borz miatt. - Beleborzolok kicsit a hajába, és nem nagyon tudok nem vigyorogni, valahogy állandósul az arcomon. Semmit nem tudok róla, mégis nagyon bejön ez a srác, ami fura, kicsit zavar is, de olyan jól érzem magam, hogy nem foglalkozom vele.
Mosolyogva figyelem, meleg is van, és annyira kevés a levegőm, miatta, a galád dög miatt, de a világért el nem távolodnék tőle. Tetszik, ahogy figyeli az ujjaim útját, én pedig az arcát figyelem. Ahogy bágyadtan pislog, nagyon édes, de ezt nem osztom meg vele, tudom, hogy a pasik nem szeretnek édesek lenni, pedig ha tudnák, hogy ez mennyire jó, legalább is én csak pozitívan mondanám neki, de megtartom magamnak. Figyelem, és rajzolgatom a bőrét az arcán, a hajában, amitől bizseregnek az ujjbegyeim.
De elindulunk, és fel kell hagynom ezen szórakozással. Visszakérdez, látszik az értetlenség az arcán, nem tudja mitől paráztam be, de inkább nem válaszolok a kérdéseire, csak megrázom a fejem.
- Minden oké. Ilyen helyen még tuti nem jártam. De majd te bevezetsz... - Rávigyorgok, megsimogatom a kezét, és még egy gyors csók után haladunk a lakókocsik felé. Körbe-körbe nézek, tényleg nem voltam ilyen helyen, de jelenleg nem is nagyon érdekel, sokkal inkább a srác. Ő meg vezet előre, és fenntartások nélkül megyek utána. Csak magammal próbálok közben harcot vívni, hogy ne érezzem ribancnak magam.
De elég egy csókja, meg ahogy nekidönt a lakókocsijának, és el is felejtem a fenntartásaimat. Átölelem a nyakát, és viszonzom a csókot. Nyelvemmel az övét kutatom, megkergetem az övét, közben húzom magamhoz. Tényleg egyre melegebb van, ahogy telik az idő. Biztos, hogy nem a srác csinálja, tuti a nap miatt van.
Úgyhogy ezt nem is idekint kéne folytatni, még a végén ide is beállít egy parkőr, vagy valaki. Kinyitja az ajtót, én meg beslisszolok előtte, de egyből fordulok is meg, és a keze után nyúlok, hogy behúzzam őt is, bár remélem, hogy jön magától is. De csók helyett egy nagyon fura dolgot mond, én pedig felnevetek.
- A feneke? Hogyhogy a feneke? Mondjuk te mindenképpen jobban nézel ki, mint ő. Bár... nemár, hogyhogy te vagy a feneke? - Félre döntöm a fejem, a homlokom ráncolom, nem merem betippelni azt, hogy mire gondolok, csak megosztja velem, addig is, most először, rendesen és igazából hozzásimulok, szemből, ahogy normálisan szokás. Átölelem a nyakát újra, és húzom hátra, reményeim szerint nekimegyünk valaminek. A kezem pedig leszalad, végigsimítok a gerince mentén, majd a fenekére csúszik a kezem, belemarkolok, így húzom még közelebb magamhoz, és közben nem vagyok rest csókolni. Nem finoman, és ismerkedősen, sokkal inkább követelőzőn és sürgetőn.

karakterinformáció

» I apologize ~ Jodie és Seb
» Henry & Jamie
» Jodie&Sebastian-Kiruccanás
» Preparations - Nick & Jodie
» Az utolsó vacsora!(?) - Jodie & Vincent

Jodie & Henry

Jodie & Henry

Similar topics

Similar topics