-De, igen is látni szeretném. De nem foglak győzködni... inkább majd Amyt. -mosolyodom el és lezárom a témát. Amyvel úgyis össze kell majd egyszer futnunk, akkor pont belefér Nick kibeszélése és ennek része kicsiNick a fotóival együtt.
-Szerencséjére. Szerintem egyhamar nem is fogod tudni. Hagyd, hadd élje az életét, ne akarj mindenbe beleszólni és mindent lenyomozni. -próbálom jobb belátásra bírni, mert én már csak tudom milyen, ha mindenbe beleavatkoznak. Pont ezért jöttem ide, hogy végre a saját életemet élhessem. Azt hiszem, a húga is vágyna erre, de nem valószínű, hogy Nick kibírja nyomozgatás nélkül. Szerencséjük, hogy még nem osont utánuk ballonkabátban álszakállal.
Visszautasítom a kelletlen szobába invitálást, így látom a legjobbnak, maradok inkább a kanapén. A fiú szavaira nem szólok semmit, inkább szorítok neki is helyet és le is ül mellém. Türelmesen megvárom, amíg elintézi az üzenetet, addig én is előkapom a mobilom és meglepve látom,hogy szintén egy üzenettel lettem gazdagabb. Meg egy programmal, fél óra múlva a kávézóban. Egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, így hirtelen nem is fogom fel a fiú kérdését, csak bambán pislogok rá, majd leesik.
-Jaaj, a lakásom. Nem oda megyek, hanem a kávézóba. Fél óra múlva. Annyi idő alatt pont odaérek sétálva. -válaszolok továbbra is egy mosollyal az arcomon, majd ez hamar le is fagy a fiú kérdésére.
-Ööö, tudtommal semmit. De lehet, hogy okkal nem találkoztunk még úgy, hogy megbeszéltük volna... -mosolyodom el ismét. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Nickkel szándékosan elmenjek valahova, olyan bizarr. De ki tudja?