Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Az anyja miatt kicsit felkapja a vizet, de aztán meg is bánja, hogy felcsattant. Rá pislogok, oké, értem én, lapozzunk. Nem kell beszélgetnünk róla, ha nem akar.
- Ritka fajta vagy te, hallod...- mosolygok. Íme, egy igazán tiszta lelkű ember! Nekem már felnyitották páran a szemem: az emeberek mind önzők. Mind. Én is az vagyok. Nincs kivétel- Az emberek többsége annyit se érdemel, hogy belé töröld a cipőd- teszem hozzá, kissé teátrálisan. Nem mintha megvetném az emebrtársaimat, de a figyelmem sem tudják sokan felkelteni.
- Hehe, na persze- mi vagyok én? Rázom a fejem, szó se lehet róla. Összenevetünk. Viccelt, oké. Már azt hittem, tényleg beképzelt majomnak néz.
- Tényleg?- csapkodom finoman a térdem- Na, akkor oda hívj meg ebédre!- nevetek. Tuti húznák a srácok a nyelvemet, de akkor ezt látnom kell. Kollegium! Hű, izgalmasnak tűnik. (Elsőre úgy tűnt, Matt kesereg a helyzet miatt. De élvezi! :DDD)
- Jobb lenne, ha egy miatt se fájna, de te is tudod, hogy van ez: a nyak a nő... úgyhogy fájhat a fejünk, ezt már a Jóisten eldöntötte- Matt ismeri a Bibliát, nem mondok neki újat. Talán csak más megvilágításból.
De a hangulat érezhetően sokat javult, mióta megnevettetett.
- Rá, persze- bólintok- A jó munkához idő kell. És még legalább 3 milliárd nő van, akit nem ismerek. Mondjuk, nem mindegyik felel meg hozzám korban, de ez számít a legkevésbé...- viccelem el. - Valahol, valaki, biztosan énrám vár. Majd adok fel hírdetést, mit tudom én...
Bólogatok, pontosan értem, miről beszél. Szerintem mindenki így van ezzel a korosztályunkban: munka, pénz, otthon, család... Központi témák. Nem is lehet nem komolyan venni, akármelyikról van szó. Meglep, ahogy a csajokról beszél.
- Ugyan már, mitől félsz?- kérdem, noha megvannak a saját tapasztalataim. Van oka félni. De ezt a világért se mondanám neki, különben agglegény lesz belőle. Hogy ne veszítse el a hitét, beszélek neki a saját életemről (és a csajokról)
- Nem vagyok túl határozott, ami azt illeti. Van egy lány, aki nagyon tetszik, elég sűrűn találkozunk, és nagyon bájos, de neki mintha csak a bátyja lennék. Nem vagyok rá valami nagy hatással, azt hiszem- festem le neki Suzyt név nélkül.- És van egy másik, aki akivel a kémia is működik, ő viszont hallani sem akar kötöttségekről. Egyszer talán majd feleség akar lenni, de nem mostanában...- és akkor se feltétlenül az enyém.
Vállat rántok, ej, így van ez, nem könnyű a magunkfajtának.
- Nem vagy szomjas?- kérdezem. Borzasztóan megkívántam egy pohár tejet. Ég a gyomrom.

-Miért?
Nem értem mitől lennék én ritka, vagy épp fura, szemszög kérdése. Azonban ellent kell mondjak neki.
-Ez nem igaz. Különben is mitől lennék jobb mint ő? Az embereket amíg meg nem ismered, nem jó ilyet mondani. Lehet elsőre beképzelt és felszínes, vagy épp bunkó, de lehet rossz napja van vagy komoly gondjai a magánéletében. Mindenki érdemel egy esélyt, akkor is ha épp nem kedves. Az emberek alapjáraton jók, csak a világ gonosz és kaotikus jelenleg.
Én így gondolom, ha naivnak is tűnök, mert komolyan mondtam, hogy szeretem az embereket. Sok kedves ember van a világban, önzetlenek, segítenek. Van akinek csak egy kis kedvesség kell és ő is kedvesebb lesz. Olyan ez mint a mosoly, ragadós.
Az izomcsókolgatáson összemosolygunk, nem gondolom ilyennek, csak vicceltem. A koleszos társaimon röhög, én is kínomban. Már megszoktam őket.
-Huh, csak bevásárolok és rögtön megcsinálom, Will mindig kutakodik a hűtőben. Richie... hát... ő nem egy vicces figura, de ha akarod, meghívlak. De ritkán vannak egyszerre a szobában, nem kedvelik egymást, vagy engem, részletkérdés...
Mosolygok, hogy uhh, az lenne a szép menet. Folyton rászólnék Willre ne pucérkodjon, Richire meg hogy ne legyen gonosz. Szép.
-Persze. De egy ilyen migrént bevállalunk nem?
Mosolygok rá, szerintem jó ha van valakije az embernek, akkor is ha nem zökkenőmentes a dolog.
-Hmmm, így is marad elég korunkbeli, csak találunk!
Nevetek kicsit a nagy számon, a többsége azonban nem itt él LA-ban de itt is vannak, nem vitás.
-Jah, nekem is ajánlotta Mark ismerősöm, hogy neten ismerkedjek. Akkor talán nem lenne lámpalázam, de nem látom a másikat, érted, és ha pasi? Vagy egy öreg nő? Egy kislány? Lehet csak megheccelnek.
Nevetek kínomban, gyáva vagyok ehhez is.
-Hát... nem értem őket. Tök másképp gondolkodnak és... zavarba jövök tőlük. Főleg ha csinosak.
Vallom meg, mindenki tudja rólam aki beszélt velem két szót is, nem vagyok egy Casanova. Neki viszont rögtön két jelöltje is van, igaz, tűz és víz ahogy elnézem.
-És, az első lány... megmondtad már neki, hogy járjatok? Régóta ismered?
Kíváncsiskodom kicsit, a másik meg huh, vagányabb csaj lehet.
-A másik lány meg nos... hát ha van kémia az sokat jelent.
Nem ismerem a szitut, de lehet kicsit kéreti magát a másik lány. Nálam se a kémiás se a bájos oldal nem volt még meg, de talán majd egyszer.
-Ehm, kicsit. Valami üdítőt innék, ha van.
Kulcsolom össze a kezeim az ölemben, de felállok.
-Hozom én, ne mászkálj. Kiszolgálom magunk. Te mit kérsz? Gondolom megtalálom.
Intem meg finoman, maradjon, csak most lett jobban. Ha belemegy, keresek valamit a hűtőben a tejen kívül, magamnak, ami bontott. Poharakat is egész hamar találok. Már indulok be, mr ha elengedett, mikor a macska betámad. Jön a lábamhoz, tuti érzi a tejet.
-Szép cica... jó cica...
Felágaskodik a lábamra, megijedek fel akar mászni, leteszem a poharakat, félve nyúlok a macskához, aki játékosan nyávog egyet, de én csak lerakom a konyha másik szegletébe.
-Ül! Marad! Marad!
Na igen, nem kutya, sietősen kapom fel a poharakat és megyek vissza Joshhoz, adom neki a poharat.
-Rám nyávogott a macskád.
Mondom aggódva, biztos egérnek nézett, pedig nem vagyok olyan szürke és bajszom sincs.

- Nincs szeretet a mai világban. Az emberek nem szeretik egymást. Mindenki csak saját magát szereti, szívesen áttapos a másikon, csakhogy magának jobb legyen. Nem így látod?- kérdem, kissé kiborulva, mert a nyelvemen volt a keserűség.
- Azt hiszem, én is meglehetősen jóhiszemű vagyok, Matt. De ...- legyintek, nah. Van elég bajom most, nem fogom még a másokét is a nyakamba venni. Ők is jobban teszik, ha békén hagynak. Kivéve Matt... Kezd elpárologni belőlem a méreg, és ez neki köszönhető.
Megnevettet, és utána sokkal fesztelenebbül beszélgetünk. Elmúlt a vihar, oszlanak a felhők, már lélegezni is rendesen tudok. És úgy látom, ő is ugyanígy érez.
- Ah, az együtt élés hátrányai... Nem nagyon tisztelitek egymást, mi? - mondjuk, őt kivéve. Nem hiszem, hogy hozzányúlna bármelyik másik srác kajájához, vagy... bármilyen más tulajdonához.
- Be. Ez az élet értelme...- mondom mosolyogva. Szerelem, nő, család. Mnden fejfájást megér.
- Nocsak, először vagy lelkes a témával kapcsolatban. Kinyitottam a szemed, szabad a vásár?- nevetek. Húzom Matt agyát, de úgy látom, bírja.
- Matt barátod nem hülye. Ha mást nem, gyakorolsz egy kicsit. Meglátod, mire hogyan reagálnak általában, aztán... már könnyebben megy élesben. Nem minden netes randit kell élesre váltani, érted. Hátha rád ott vár a nagy ő???- próbálom lelkesíteni. ha már ért a számítógépes társoldalakhoz, kihasználhatná az előnyeit. Mndenki azt csinálja.
- Sajnos, ez is benne van a pakliban. de számoljunk csak, mennyi esélye van???- gondolkodjon egy kicsit, mindenki nem lehet csaló. Amúgy meg, ha ilyenekkel akad össze, később hamarabb kiszúrja őket. A negatív tapasztalat is tapasztalat, nem?
- Megértem... Én is így vagyok velük...- bólogatok. Még mindig azt preferálom, gyakorolni kell.
- Az első lány...- mosolyodom el- amúgy van neve is... Suzy- mosolygok tovább, mint tejbetök- Nem, nem kértem tőle, hogy járjunk. De fél éve szinte minden nap találkozunk. Az első hónapban tényleg minden nap..., aztán kisebb-nagyobb szünetekkel, de rendszeresen... Nagyon szeretem azt a lányt, igazi energiabomba..., de mint mondtam, őt nem érdeklem, mint férfi. Inkább vagyok barátja, haverja, tesója...érted... Szeret velem lenni, nem kétlem, de... még csak meg sem csókoltuk egymást. Puszilkodunk, mint a tinik- nevetem el.
- Nincs az a férfi, aki be ne indulna rá...- legyezgetem meg magam, aikor a "másodikról" beszélgetünk.- Nagyon dögös, szexi, tudatában is van annak, milyen szívdöglesztő... És ragaszkodik a függetlenségéhez. Szóval, barátom, nem én vagyok az egyetlen kaland az életében, és ezt el kell fogadnom, ha tetszik, ha nem- mondom kereken.

Kicsit ég a gyomrom (gondolom, a hányás miatt), és tejre vágyok, az legalább táplál is. Már-már korog megint a gyomrom. Matt felajánlja, hgy hoz be inni, én meg nem tiltakozok, bár lényegesen jobban vagyok, mint amikor hazaértünk.
- Van mindenféle.., a hűtőben megtalálod. A tejet is, ha kérhetem...- mert neki üdítő kell. Nekem meg tej.
Kimegy, és a hangokból tudom, mit csinál. Én csak ejtőzök. Régen voltam kiszolgálva a saját lakásomban. Talán éppen Seby hozott nekem enni, inni egy kinyírós kosármeccs után, de annak is már több hete/ hónapja?

//Ez nagyon cuki volt. Jót nevettem. Smile

//
- Tényleg? és hogy?- vigyorog a pofám, Matt nagyon vicces, de én is értem a poént- Így, hogy : máú? Vagy úgy hogy: Miiááá?
Nevetek. Úgy nevetek, hogy remeg a kezemben a pohár, le kell tegyem, ki ne lötyögtessem belőle a tejet, pedig már nagyon kell...
- Basszus, Matt. A tesóm vagy, kétség nem fér hozzá!
Ha engedi és már nem remeg a kezem, koccintok vele.

-Abszolút nem. Elég szomorú, ha ezt tapasztalod a világból. El kéne jönnöd a gyülekezetbe, ott mindenki kedves és segítőkész.
Hátha csak egy jó példa kéne neki, hogy eltűnjenek azok a szürke felhők.
-De? Sokan megbántottak mostanában?
Nem akarok tolakodni, de lehet most csak emiatt mondja ezt, mert keserű érzések töltik el. Nem jó tanácsadó.
-Én próbálok alkalmazkodni! De... más világ vagyok a két sráccal. Richie szerintem lúzernek néz, Will meg... túl sokat néz ki belőlem... elvitt egyszer csajozni és hiába mondtam neki, én nem tudok, csak ott hagyott egy lánnyal. Hagy ne mondjam, hamar leléptem, mert bepánikoltam. De szerencsére azt hiszem a lány sem haragudott és Will sem.
Vonok vállat, Will azt hiszi könnyű olyan lazának lennie, mint ő maga.
-Lelkes? Én? Ugyan! Csak igazat adtam, vagy ilyesmi, ne izélj már!
Nevetek kínosan, túrom a hajam, hogy ne már, de értem hogy csak viccel velem. De tényleg igaza van, sok lány van, nem maradunk egyedül.
-Háát...
Nem vagyok egy önbizalom bajnok, de megvonom a vállam. Oké, megpróbálom, ketten is mondják, miért ne. Majd... adok fel hirdetést. De az olyan izé nem? Mindegy... sok ember csinálja, nem ciki.
-Attól függ, mennyire számít a peches-ségi rátám.
Nevetek kicsit, mert nem vagyok valami szerencsés a csajokkal. Ha túllendülök azon hogy félek, kiderül pasija van, más tetszik nekik, stb.
-Nem tudhatom míg nem mondod... egyeske, ketteske, bár nem szeretem így mondani. A Suzy nekem is jobban tetszik.
Mosolygok, ha mond nevet, azt használom, logikus.
-Ez nem jelenti, hogy ne akarna többet, ha rákérdezel. Lehet amolyan későn ráébredő típus. Vagy nincs önbizalma. Bármi lehet, szerintem ha legközelebb úgy alakul, kérdezz rá. Már ha nem a másik lánnyal randiznál szívesebben, akkor ne.
Nem lenne szép dolog, érezheti nem tartanám jó dolognak ha két lánnyal randizna komolyabban, csapodárság.
-Akkor ne mutasd be még véletlen sem. Kétlem hogy tetszenék neki, de hogy néznék a szemedbe?
Mosolygok rá, biztos valami bombázó. És ahogy leírja, valóban az lehet.
-Engem elijesztenek az ilyen lányok. Végképp nem tudok velük mit kezdeni. De előbb utóbb kitombolja magát, állandóra fog vágyni, vagy csak kiköt nálad, mert megismer, nem tudhatod. Addig meg kicsit szenvedni kell, hogy mással is randizik.
A szexet még bele sem keverem.

Bólogatok, neki tej, nekem meg ami szimpatikus. Ki is megyek, de macskaterror ér, úgy ahogy megoldom és megyek is vissza, iszkolok. Azt is van merszem közölni, lenyávogtak, a legtöbb macska csöndben döglik egy párnán, ez meg odajött és nyávogott. Nem értem az állatokhoz, Josh meg csak röhög. Elvörösödöm.
-Hát... Inkább az első...
Ha már választani kell... Aztán közli testvérek vagyunk, nem értem ez miért hirtelen világos. A poén is lassan esik le, már a nyávogós.
-Miért, te is félsz a macskáktól? Akkor miért tartasz egyet?
Nézek rá, hagyom hogy összekoccintsa a poharaink, de csak nézek rá, elveszetten, hogy lemaradtam, és a macska tényleg lenyávogott, nem vicc.

- Nem kösz, ne haragudj...- gyülekezet, papok, hittérítés, hogyisne. Képmutató mind.
- Elég szétnézni, Matt... Imádom az állatokat, de amikor több pénzt fordítanak állatmenhelyekre, mint pl. az éhező gyerekek támogatására, felfordul a gyomrom- elég csak nézni a híreket. És még nem is mondtam vad példát.
- Talán lakótársakat kellene váltanod. Bár ha alkalmazkodsz, akkor mindegy, kihez, nem?- ehhez nem értek, még nem laktam együtt senkivel hzamosabb ideig. Egy-egy este nem számít.
- Tetszet a lény?- kérdem, érdeklődve.- Talán Will elintézhetné neked, hogy másodszor is találkozzatok. Akkor már tudod, kire számíts, és a lány is tudja majd, ne ijesszen halálra...- húzom kicsit. Nem minden csaj szereti a rámenős fiúkat, és ez fordítva is így igaz. Ha a lánynak kedves Matt, akkor majd próbálkozik ő valamivel, hogy oldja Mattet. (Engem is formáltak a lányismerőseim, tagadhatatlan.)
- Hát a statisztika az csak számok és adatok halmaza. Ha egyet sem értesz, ott az írásos bizonyíték. Minden pasasra kell jutnia legalább egy nőnek. Állítólag többen is vannak, mint mi, szóval akár kettő is... -nevetgélek. Nézd csak, hogy kikérte magának!
- Nem a háááát a megfelelő válasz, kedves barátom, hanem az, oké, még ma regisztrálok!- picit vállon veregetem. Rendes srác, nem is olyan tipus, hogy ha lemegy a bányába, feljön a szén. szóval, minden bizonnyal van esélye párt találni. Csak ne lenne ilyen tutyimutyi!
- Hogy micsoda? Na, ezt gyorsan felejtsd el. Volt egy randid, ami rosszul sikerült. Na és? Tudod, én hány randimat rontottam el? - forgatom a szemem. Jé, életben vagyok!
Nevetek. Egyeske, ketteske..., Na igen.
- A másikat Elenorenak hívják. Elee.- mosolygok most is. Ha egy szóval kéne jellemezni őt, ő lenne a vonzalom.
Megint nevetek, amikor tanácsot ad nekem Suzyval kapcsolatban.
- Nocsak, nocsak, miből lesz a cserebogár!- mosolygok rá, bólintok, jelezve, hogy gondolkodom a dolgon. Reeven is mondta már, lépnem kéne. De azért van valami, amit Mattnek nem mondtam el. Vagy inkább valaki.
- Ha kétled, hogy tetszenél neki, miért ne mutassalak be neki? Nekem nagyon sok mindent tanított. Többek között nyitni a lányok felé... Ez kéne neked is. Na, felhívjam?- ha megtapasztalja, hogy a szép lányok is csak emberek, nem fog annyira tartani tőlük. Elee meg amúgy is nagyon kedves. Úgy hiszem, ha megkérem rá, még tippeket is adna Mattnek, mit csináljon, ha randira akar hívni valakit.
- Épp ez a cél. Ha megismerkedsz eggyel, aztán már a többiekkel is könnyebben fog menni.
Bólintok a tombolásra. Meglehet, így van. De vajon meddig tart még? És vajon engem választana-e állandó társául?

Megérkezik a horrorba illő konyhai kitérőről, és elmeséli, mily szörnyűséges élményben volt része.
- Mázlid van, kedvel. Ellenkező esetben jön az átváltozás, ugatni kezd, karmot növeszt és oroszlánná változik!- kacsintok rá. Hát haláli, komolyan!
- Nem a macskákhoz való viszonyulás miatt, te dinnye...- mondom kedvesebben, mint eddig bármikor- Fogadok, apádnak is jó humora van... volt...?
Koccintunk, ő üdítőt iszik, én tejet. Jó hideg, jól esik a gyomromnak.
- Na gyere, barátkozz össze Norával...- a kis szőrgombóc éppen most dörgölődött a lábamhoz. Felkapom.
- Nora, ez itt a tesóm, Matt. Tessék szépen bemutatkozni neki!- megfogom a kis mancsát, és Matt felé nyújtom, mintha le akarnék kezelni vele.
- Hello!
Aztán egyszerűen a kezébe nyomom. Tapasztalja meg, milyen kis helyes jószág ez a pici.

-Ahogy gondolod.
Vonok vállat, csak egy ötlet volt én szeretem a gyülekezetet. Bár a mostanit nem ismerem olyan rég mint a daytonit.
-Ez csak egy szelet. Meg a média azt mond amit akar. Egy milió dolog történik egy nap, ők kiválasztanak egy maréknyit. Én a körülötted lévőkre gondoltam. Akikkel dolgozol, akik mellett elmész az utcán...
Nem nagy dolgokra.
-Kaphatnék rosszabbakat is. Inkább nem reszkírozok.
Vallom meg, mert amíg békén vagyok hagyva nem gáz. Annyi hogy lány ismerőst ha lenne vinnék a szoba közelébe. Josht el merem hívni.
-Hát,külsőre csinos volt. De szerintem Willt nézte, nem engem.
Ugyan, Will mellett esélyem sincs.
-Will se ismerte, akkor szedte össze a bárban. Csak úgy leszólította. Én ilyet nem tudnék...
Mondom kínosan, nekem ehhez nincs merszem. Vagy önbizalmam.
-Áh... Nekem egy is elég, komolyan, csak működjön a dolog.
Még hogy kettő, mit kezdenék két nővel? Eggyel se tudok sokat.
-Ehm, értettem...
Érezheti túllendülök lustaságom és majd regisztrálok valahova. Jah, fogok, tényleg. Egyszer...
-Ezt nem mondtam... volt pár randim már, csajom is volt... csak... nem bírok kiigazodni rajtuk.
Bármilyen hihetetlen, volt már barátnőm. Nem ott a gond, de valahogy nem bírtunk beszélgetni, ő vitatkozott volna, én nem szoktam, ráhagytam, hogy rendben megcsinálom, alkalmazkodom, de... idegesítette a nyugalmam, azt hitte nem érdekel, pedig csak nem láttam értelmét kiabálni. Mindegy is.
-Most mi van? Nem azt mondtam, nem vagyok érzékeny mások problémáira, csak konkrétan a lányokkal nehezen találok beszédtémát.
Lepődöm meg, vonok vállat, de mosolygok, hogy mosolyog. Apa szerint mivel szeretem az embereket, megértem őket, jó tanácsokat is adhatok. De magamnak nem merek. Fura, de nem tudom, nem érzem magam olyan bölcsnek vagy mi.
-Ne, mi lesz ha nekem is bejön? Jó persze, nem csinálok semmit, de bemutatsz, nézd Elenore, ő az ügyefogyott öcsém, fél a lányoktól, ó nézd, paradicsomnak képzeli épp magát,óvatosan hajolj le mikor leveszed a cipőd, még a végén elájul...
Temetem az arcom a kezembe, de amúgy ha nem is ájulok el, tényleg zavarban lennék. Mert ha nekem is tetszik aki neki, az kínos. És elég ha vonzónak találom, de nem akarok semmit.
-Vagy nem, Mindegyikük másképp szeszélyes.
Ez nem pesszimizmus, csak úgy mondom. De próbálkozom majd ígérem. Azt meg remélem neki összejön valamelyik lány, ha már tetszik is neki valaki.

-Ne gúnyolódj...
Mondom elvörösödve, kivételesen veszem a lapot az erős túlzás miatt.
-Ohh... Igen, apa vicces. Jó a humora. Kedves a humora. Apánknak jó a humora.
Mondom másképp, szoktatom magunk, de mosolyogva nézek rá, úgy fest, arra célzott vicces vagyok. Kár hogy én komolyan beszéltem. De nem baj, ha fel tudom dobni a többi nem számít.
-Öööö... Csak úgy szólok, mindig lepisilnek vagy megkarmolnak vagy csak kiugranak a kezemből és... eh...
De már nálam is van, aggódó fejjel fogom a kis dögöt, aki néz rám, nagy macskaszemekkel, hogy ki vagy és mit akarsz, miért passzolt le a gazdi akin érezni a tejet. Látszik azt sem tudom hol és hogyan fogjam, nemes egyszerűséggel az ölemben landol, úgy próbálom óvatosan megsimogatni a hátát, félek rám fúj mindjárt, mert bénázom. Pedig elég nyugodt és kicsi, de bennem a para, kis vadállat lesz hirtelen.
-Hogy... hogy kell megfogni? Mire nem harap vagy karmol?
Hajlandó vagyok tanulni, ha már lehet többet jövök erre fele. Nem kéne sikító frászt kapnom ha jön a macsek, nem?

- Most azt mondom, kösz, nem. De nem a vallással van bajom, mint sejted, hanem az egyyházakkal, meg a vezetőikkel- mondom hűvösen, mert az sem célom, hogy vitát generáljak kettőnk között és tudom, ő vallásos.
- Ah, kicsiben ugyanaz, teljesen mindegy, melyik szegletét ragadod ki- nem hiszem, hogy nem látja, mennyi pénzt pocsékolnak el szükségtelen dolgokra, amikor azt sokkal hasznosabb dolgokra is lehetne költeni.
Igaza van Reevennek, egyforma bért mindenkinek, amiből lakást, kaját lehet venni, és ennyi. A luxus csak elborítja az ember agyát, elvesznek a lényeges dolgok.
- Oké, te tudod...- nekem aztán mindegy, ha neki jó.
- Megbocsáss, ízlések és pofonok. Te ápolt vagy és helyes. Will valami izomagy vagy egy kinyalt ficsúr?- elég csak megnéznem, milyen srácok szaladgálnak a városban. Ez is azt igazolja, elkorcsosult a világ. Nem a valódi értékek számítanak, csak valami furcsa, külső máz. Ami, mellesleg, múlandó is.
- Jaj, dehogynem- ugyan már, egy meztelenül rohangáló kamasznál sokkal többet nézek ki belőle (már ha ő Will)- Kedves vagy és udvarias. Odamégy a kiszemelt leányzóhoz és megkérdezed: Volna kedved beszélgetni egy üdítő/kávé/pizza mellett?
Előre tudom, mit fog kérdezni. "És mit fogok kérdezni?"
- Bármit kérdezhetsz tőle. Először is a nevét. Az sem árt, ha előbb te mutatkozol be. Megkérdezheted, tanul-e, és ha igen, mit. Mi szeretne lenni, miért ezt választotta. Szereti-e a helyet, ahol éppen leszólítottad. Szeret-e olvasni, zenét hallgatni, moziba járni... Mindegy, micsodát, csak azt ne, milyen esküvőt szeretne. Attól megijed és elszalad- teszem hozzá egészen komolyan. aztán megsimítom az államat- Lényegében bármiről kezdeményezhetsz beszélgetést. Az időjárásról is. Észre fogod venni, hogy a legtöbb lány szeret beszélni. És neked nincs más dolgod, mint egyetérteni, hümmögni, néha közbevetni, hogy igen, igazad van, én is így gondolom. Némelyik észre se fogja venni. Na, azokkal ne találkozz többet- oktatom ki, mint randiguru.
- Na és honnan tudod, hogy működik, ha nem próbálod ki soha?- biccentem félre a fejem.
Nem piszkálom, csak rávilágítok, az a módszer nem jó, amit csinál. Az igazi ritkán sétál be az ajtón csak így: hé, itt vagyok.
- Nem hangzott túl meggyőzően, de akkor sem fogom megcsinálni helyetted... - Ha nem akarja igazán, megette a fene az egészet. Akár regisztrálhat is, írhat rá 50 vagy 500 nő is egyszerre...
- Senki se tud. Nagyapám 40 évig volt a mamával, de ők is néha összekaptak- A nők UFOk, más világ. Lehetetlen kiigazodni rajtuk.
-Panaszkodj egy kicsit: mi volt a baj az exeddel?- kérdem. Egészen belejövünk mi ebbe.
- Akkor add ki magad csajnak egy fórumon, és nézd meg, miféle témákat dobnak fel más férfiak...- vonok vállat. Ennél többet már én se tudok mondani.
- Jó ég, pasiból vagy, ennyi!- nevetek. Elee a legtöbb férfinek tetszik. Nem az öcsémre leszek féltékeny- Amúgy azt képzeled, lejáratnálak? Tévedsz. Azt mondanám: Nézd, Elee, ez itt az öcsém, aki szereti az embereket, és hisz azok jóságában- Ha jobban belegondolok, nem Eleenek mutatnám be, hanem Suzynak. Ő legalább hasonlít Mattre és biztosan szívesen beszélgetne vele.
- Ez így van. ezért is bolondulunk értük. Mindegyiknek van pozitív és negatív oldala. Sokszor érzed úgy, többet kéne összegyúrni, hogy ideális legyen, de hidd el, olyan nincs.

-Matt, Matt, lazulj, csak viccelek!- jaj, ne legyen most mimóta hirtelen. Hova dugta a humorát? Kint maradt a konyhában?
Mosolyogva bólintok. Oké, helyben vagyunk.
- Jobban hasonlítasz apára, mint én, de hasonlítunk...- mondom kedvesen. Első lépcső. Matt rendes srác. Nem haragszom rá.
Nora a szobába lopózik, és felkéredzkedik. Megragadom az alkalmat, hogy bemutassam őket egymásnak. Amikor Matt a félelmeit sorolja fel, a macskát magam felé fordítom, és azt mondom neki:
- Tessék rendesen viselkedni. Ahogy tanítottalak: nem karmol, nem harap, nem piszkol. Nyugton marad. Matt a testvérem, szeretjük.- és most már nincs apelláta, a kezébe nyomom.
Matt kissé tanácstalan. Nem hisztem el, valóban nem tudja, hogyan kell szeretgetni egy cicát.
- Matt, ez itt a cicám, Nora. Kicsike, és ilyen is marad. Imádja, ha kapargatják a füle tövét... így- duruzsolom, inkább Nora miatt, aki egy picit meg van szeppenve, de az érintésemnek örül.
Aztán Mattre nézek, és komolyabban folytatom:
- Nem feltétel, de nem árt hozzászoknod Norához. Gondolom, gyakrabban eljössz hozzám ezután. Szóval, tessék szeretni, különben szörnyen utálatos leszek...- kacsintok, ezt Nora nem látja, de a hangom és az érintésem jól ismeri. Bízik bennem, ezért elnyúlik Matt ölében, és dorombolni kezd.
- Nem is bonyolult, ugye? Na, kb ilyen egy csajjal is... - elpirulok. Most hazudtam. Nem minddel ilyen egyszerű.

-Nem minden pap olyan, mint a hírekben. Ma már csak az megy papnak, aki valóban Istent szeretné szolgálni és az ő nyáját terelni, segíteni.
Nekem semmi bajom a papokkal, érezheti. De nekem amúgy is kevés bajon van bármivel is.
-Ha ennyire negatívan gondolsz, persze, hogy csak ezt látod meg belőle.
Mondok csak ennyit, majd rájön, az élet nem a pénzről és a hasonlókról szól, nem ez megy éjjel-nappal.
Szóba jön Will, meg a csajozásra rávevős próbálkozása, de Josh megvétóz, hogy nem biztos, hogy Will miatt állt szóba velünk a lány. Arra viszont zavarba jövök, amit mond, vagy ahogy mondja, hogy ápolt lennék és helyes. El is vörösödöm, férfitól fura ez a bók.
-Hát... öhm... köszi. Színész lesz, szőke, nagy mosolya van, magabiztos, edzett...
Már izmos, arra értem. Vállat vonok, nem nevezném izomagynak azért.
-Ahh... és miről beszélgessek vele?
Jól sejti, nem tudom aztán mi lenne. De rögtön magyarázni kezd, meg is lep mennyire lazán nyomatja nekem. Az esküvőn furán nézek, valahogy az pont nem érdekelne, hol van az még... Arra csak mélyeket bólogatok, elég ha hallgatok, hümmögök, igeneket mondok, jó ez talán menne. Aztán hirtelen mondja azokkal ne kezdjek akik erre el sem figyelnek, rázni kezdem a fejem, nem, az nem jó, szóljon ne csak bólogassak, öhm, jó... hú... Egyszerűnek tűnik de nekem nem az.
-Jó... de általában ha ott vagyok, nehezen jut eszembe bármi értelmes. Meg én eléggé csak úgy vagyok jelenleg, nem igen tudok miről mesélni... ez is a baj.
Húzom el a szám, mert a lányok nem olvasnak képregényt, nem szerelnek autót, számítógépet, tévét... de belátom, ha nem teszek semmit, nem is történik semmi.
-Ne is ki tudja mit irkálnál rólam, milyen fotót tennél be... Egy fotón sen nézek ki jól, ahh, fotó nem is kéne...
Fogom meg a fejem, nem vagyok egy fotogén alkat. //Na igen, a pb sem xDDD Pedig szeretem Cilliant xD//
-Nem szeretek panaszkodni.
Nézek rá, nem akarom azt higgye mást sem tudok. De mivel úgy érzem érdekli, vállat vonva ecsetelem.
-Hát... folyton felkapta a vizet. Hogy tanuljak jobban, legyek határozottabb, ha ideges volt kiabált és hisztizett, de én nem kapom fel a vizet. Annyira feleslegesnek éreztem sok kis apróságon veszekedni, akkor meg kiakadt, hogy nem érdekel, hiába mondtam igen, érdekel, csak nem fogok kiabálni... zavarta, hogy folyton dohányzom, hogy nem járunk el izgalmasabb helyekre, de én a diszkót nem szeretem, ő meg úgy gondolta, az jobb, mint a házibulik. Nem tudom, sosem volt jó neki semmi sem... ah, olyan csaj kéne aki csendes és nem hisztis.
Nyüglődöm, az valahogy fárasztó volt, annál már jobb ha egyedül vagyok.
-Az... olyan lenne mintha becsapnám a srácokat. Azt nem szeretném, én se örülnék, ha más ezt csinálná...
Bár az ötlet jó, de mégsem akarok hazudni. Nem lenne szép és felebaráti. Elenore kapcsán megnyugtat, nem venné magára, ha kijelenteném: igaza van, szép és dögös a barátnője.
-Hát... szerintem ezért is kiröhögne amúgy, bár szerintem egyik sem hazugság, egyik verzió sem.
Nevetek kicsit legyintek, tudom, hogy jót akar, nincs is bennem neheztelés, bemutathat így. Tudom, hogy mindenki naivnak néz.
-Nem kell ideális legyen, csak ne legyen hisztis és féltékeny meg rikácsolós... valami kedves nyugodt lány kéne, csinos és ennyi.
Vonok vállat, nem vagyok válogatós, ha meg van a kölcsönös elfogadás és béke, szerintem már működne.

-Persze, tudom...
Vagy nem, de talán elhiszi, hogy képben voltam végig. Zavart a nevetésem is. Apa kapcsán játszom a pohárral.
-Szerintem meg inkább te. Lazák vagytok, kedvesek, nyitottak, céltudatosak. Sokat nevettek, na meg... külsőre inkább te ütöttél rá.
Nézek rá. Én inkább anyámra ütöttem, de belsőre is. Legalább is apa nem ilyen mint én, sodródó, csendes, félős... ahhh... hogy a többi stiklimről ne is beszéljek. De próbálkozom férfivá érni, csak kicsit lassa megy, azt hiszem.
Aztán jön a macskája, rögtön szoktatja hozzám, vagy engem hozzá, ahogy tetszik. Odaadja, de én nem vagyok az állatokhoz szokva, azt se tudom mit kezdjek vele, hogy fogjam, leengedem az ölembe, ő meg szinte gügyög neki. Ah, na igen, gazdi-reakció.
-Csak ha.. nem zavarlak. Én szeretnélek megismerni. Amúgy is akartalak de így... duplán. Ahh...
Esem kissé kétségbe, ha a macska fújni fog rám, akkor Josh is?! Istenem, most segíts meg, béna vagyok bármilyen szőrcsomóhoz... Erre meg elnyúlik a kis dög az ölemben még dorombol is. Nagyon fura érzés, hogy rezonál az ölem, félek hozzányúlok megsértőik mit zargatom. De elmormolok egy köszönömöt az Úrnak, gyorsan kisegített az öreg. Óvatosan nyúlok a cica füléhez, próbálom vakargatni.
-Kétlem, hogy rögtön az ölembe vetnék maguk dorombolva...
Mondom zavart mosollyal, de a cica hagyja magát, kicsit megnyugszom én is.
-És amúgy... nem lenne kedved valamit közösen csinálni? Már úgy... rendszeresen. Kosárban béna vagyok, olvasni nem szeretek, de... csak találnánk valami közöset nem? Lenne kedved?
Kérdezem csöndesen inkább a macskát fixírozva, mert nem tudom mennyire akarja hogy a nyakán lógjak, félek nincs kedve hozzá. Vagy inkább úgy mondom, hozzám. De nem akarom a kényszer vigye rá, frusztrálttá tenne.

- Jól van, inkább hagyjuk...- kérem Mattet, mert láthatóan elfogult.
- Nem vagyok negatív- inkább realista. Látom ezt is,meg azt is. NIncsenek egyensúlyban, ez viszont bánt.
Matt elpirul a szavaim miatt, és jobbnak látom, ha nem feszítem túl a húrt. Az bizonyos, a bókokat épp oly kevésbé tudja jól kezelni, mint... mondjuk, Suzy. Ő is folyton elpirul.
- Na, és belül mi van? -Will külseje csak cukor. Sokt eszik belőle az ember, még meg is betegszik tőle. De milyen belül? Milyen tulajdonságokat hordoz? Kedves és optimista, mint Matt? Kiáll a barátaiért? Szembeszáll a félelmeivel vagy csak azzal foglalkozik, hogy mentse a bőrét?
Fel vagyok készülve a kérdéseire. Ha ki sem mondta volna, sorolom, mi mindenről lehet egy lánnyal beszélgetni, ismerkedés címén. Úgy érzem, érti, hümmög, bólogat, aztán mégis a kifogásaival jön.
- Matt, ne vigyél sírba. Gondold végig, te mit szeretsz. Beszélgethetsz elvontabb dolgokról is. Mint pl. az előbb velem... Megkérdezheted, mit gondol a világról? Csupa rossz dolog történik-evelünk vagy látja a jókat is? Mi a véleménye az életről, a sorsról, az eleve elrendelésről, Istenről... Te ezekben jártas vagy, ha nem ő beszél, de éreklődést mutat, tudsz TE beszélni ezekről. Előbb-utóbb úgyis magához vezsi a szót és beszélni fog!- a lányok java ilyen. Imád beszélni, elmondani a véleményét.
Az internetes oldalak inkább ijesztőek számára. A külsejével sincs kibékülve. Megvonom a vállam. //Ném az én esetem, de azért vannak jó képei.//
- Elárulom, a neten vállallhatatlan arcok is vannak, de mindegy. Amúgy meg vannak nyitott, chates oldalak. Tudod, ahol egyszerre többen vannak fent, beszélgetnek, stnb Beléphetsz, figyelhetsz... Meg sem kell szólalnod. Csak olvass. Tanulságos- Nos, ilyesmit én is csináltam néhányszor.
Az exéről faggatom. Vajon milyen csaj lehetett, ha nem jött ki Mattel?
- Oké... Némely dologban igazat kell adni neki: tanulás, dohányzás. Bizonyára azt akarta, hogy jobb legyél és egészségesebb. És meglehet, a kifejező eszköztára is gyér volt, mert azt hitte, csak veszekedéssel képes hatni rád. Lehet, ezt látta otthon, így szocializálódott. Szerintem én is kiakadnék, ha el akarnék érni valamit, és úgy érezném, a falnak beszélek- nevetem el magam. - Néha engedned kellett volna neki. Érezze, hogy fontos neked, amit ő szeretne. Kevesebet dohányozni, többet tanulni, eljárni diszkóba... Mondd, olyan nagy dolgok ezek, amiket ne lehetne teljesíteni?
Vállat vonok. Matt nem is sejti, hányan mutatják másnak magukat, mint amilyenek valójában. Nem ő lenne az első, aki "becsap" másokat.
- Oké, sarkosítottam. Nem mondanék semmilyen jelzőt, ismerjen meg ő. Elég nyitott, hogy feltérképezzen...- mindenki mindenkiben más nyomot hagy. Elee is más velem, mint Sebyvel, és valószínűleg Mattel is egészen más volna. Két emberen múlik. pont ez a lényeg.
- Járj könyvtárba. Egy ilyen csajt tuti, hogy nem diszkóban és házibuliban találsz...- javaslom Mattnek, jószándékkal.

Mattel aztán visszakanyarodunk apánkra, és a hasonlóságainkra.
- Nem tudom, veled mi van, Matt. Kicsit mintha karót nyeltél volna, bár a humorod megvan, nem vitás- mosolygok rá- Anyád milyen volt?- kedves a kérdés, mégha rövid is.
Aztán megnevettet:
- Szóval már duplán, oké. Állok elébe- kacarászok tovább. Fogalmam sincs, hogy lehet valakit duplán megismerni (vagy akarni megismerni)
Nora bejön, és alkalmam lesz, hogy őket jobban bemutassam egymásnak. Nora megszokta már, ha nyúzzák, fel se venné, ha Matt a maga módján simogatná. De én megmutatom neki, Nora mit szeret, és ettől Nora is ellazul. Matt is láthatja, picinyke kis oroszlánom nem akarná őt széjjeltépni.
- Hidd el, hogy képes vagy rá, de ne csodálkozz, ha nem teszik. Nem váltana belőled ki szimpátiát, ha megtennék, nem igaz? - kérdezem, mert most megint a lányokról beszélünk.
Megéri várni, türelmesnek lenni. Suzy egy tünemény, szívesen vagyok a barátja. Több is szeretnék lenni, de ehhez ő is kell. Ha csak egy kicsit bátorítana, hogy vannak esélyeim, nem titkolnám többé, sokkal jobban szeretem, mint amennyire "látszik". Elee pedig... marad a nő, akinek elérhetetlenül be van betonozva a szíve. Úgy tűnik, nem vagyok elég erős, hogy azt összetörjem.
Norát simogatja, kissé bátortalanul (bár ő dorombol, szóval jól érzi magát az ölében), és bár őt nézi, a kérdése nekem szól. Átölelem a vállát.
- Ha lány lennék, most úgy érezném, randíra hívtál. Így kell ezt csinálni!- nevetek- Amúgy igen, lenne kedvem. Csak áruld végre el, miket szoktál szívesen csinálni?
Matt haláli. Kétlem, hogy együtt unatkoznánk.

-De igen, túl sötéten látod. Legyél kicsit bizakodóbb. Hidd el, bevonzod a pozitív dolgokat majd. "A negatív gondolkodás olyan, mint az elme kanyarója. Nem viszket, de elégedetlenséget okoz."
Mosolygok rá, igaz, nekem sem csődülnek házhoz ezek, de könnyebben meglátom a jót, mint mások általában. A bókjától elpirulok, de nehezen kezdek ezzel bármit is, főleg mert ő férfi. Willről kérdez, milyen srác.
-Kedves és segítőkész. Néha kissé szétszórt és rámenős de... alapjában véve jó srác, úgy gondolom.
Eléggé hiú és magamutogató, már ami az öltözékhiányt illeti, azonban nincs vele baj.
-Nem leszek attól túl elvont? De érted... mit szeretek... szerelni, képregényt olvasni, barkácsolni, zenét hallgatni... de mielőtt örülnél, hogy ú a zene, én szeretem a hittel foglalkozó zenéket és előadókat, de ez sok szokott lenni az embereknek.
Sóhajtom, hogy nem nagyon hozom szóba én miket hallgatok, nehogy valami szektásnak legyek nézve. Pedig például Matthew West jó üzeneteket közöl és elég könnyed is műfajilag.
-Gondolod? Hát jó... majd legközelebb kipróbálom.
Miért ne? Bár talán nem a világbékét fogom felhozni témának, maximum ha rettentő csinos a csaj, mert akkor lehet szépségkirálynő.
-Hm, oké.
Ez jobban tetszik neki, ez a nyitott csetes dolog, ott nem az a lényeg, hogy ő beszéljen, csak hogy figyeljen. Az jobb. Aztán rátérünk az exemre.
-Mindenki kiakad ezen... pedig én csak nem húzom fel magam. Vagy ha igen, ott nagy a baj.
De hamarabb kezdek el dadogni és remegni a dühtől, minthogy komolyan lehessen venni... tiszta szánalom, de nem zavar. Értelmes emberek halkan is tudnak vitatkozni, nyugodtan.
-Szerinted nem tettem? Olyannak tűnök, aki makacs és kompromisszum kész? Dehogynem hagytam neki... eljártam vele amerre akarta, de a dohányzásra mondtam, ez az egy szenvedélyem van, nem bírok sokkal kevesebbet szívni, mert még dekoncentráltabb leszek a nikotin hiány miatt. Akkor meg szarabbak lesznek a jegyeim. De ha meg jobban tanultam, kevesebbet értem rá. Ő azt akarta, hogy órán jegyezzek meg mindent, hogy rá is maradjon időm, de... alkatilag nem ilyen vagyok. Én a magolós fajta vagyok, az meg idő. Mondtam döntse el, a kettő együtt nálam nem megy... ez persze nem tetszett neki. Aztán meg mindig azt akarta az legyen amit éppen ő választ, mert hogy a múltkor sem volt rossz nekem az... de ahh... nem voltunk nagyon egy hullámhosszon.
Hagyom annyiban, rég volt, tanultam belőle. Őszintén nem is tudom miért jártam vele. Talán inkább azért, legyen valakim, ne legyek olyan magányos de... rájöttem nem ez a megoldás.
-Mondhatsz, úgy sem az fog számítani, hanem amit ő leszűr belőlem.
Legyintek, hogy nyugodtan, nem az a lényeg. Ha kedvelni fognak, mindegy van e felkonferálás vagy sem, de ez igaz az ellenkezőjére is.
-Utálom a könyvtárakat. Az a hely annyira nyomasztó...
Mondom halkan, de érezni ebbe nem akarok belemenni, nem szeretem és kész, ha ott vannak ezek a lányok megszívtam. Majd kinn várom őket az épület előtt.

-Öhm... nem mindig értem a poént. De van hogy nem poénkodom, egy idő után kitapasztalod melyik.
Mondom minden bántás nélkül, tudom hogy nem egyszerű velem. A humor bizonyos részeit még mindig tanulom. Ez a macskás határeset, de csak mert nekem tényleg ijesztő, nem érdekel hogy kicsi.
-Nem igen emlékszem. Barna haja volt, kék szeme... az arca hasonló az enyémhez, meg... nem tudom, alig emlékszem rá. De minden ami nem olyan bennem mint apa, szerintem olyan mint anya. Néha meg is jegyezte apa, de egy idő után nem tette.
Vonogatom a vállam, nem sokat tudok anyáról. De azt tudom, hogy nem volt nagyon iskolázott, sokat dohányzott és tudott kiabálni velem ellentétben. Érdekes, hogy a hangja csak úgy van meg ha kiabál, de arra nem szeretek emlékezni. Inkább arra kanyarítom a beszélgetést, hogy őt akarom megismerni, ő érdekel. Nevet is.
-Igen, mi ezen olyan vicces? Több okom van megismerni.
Nevetek vele, de nem értem mi vicceset mondtam. Aztán jön a macska invázió.
-Ijesztő... voltam együtt ilyen lánnyal de... szolidabb teremést keresek inkább.
Elvégre az első együttlétem egy ilyen lánnyal volt valami bulin, de ezzel nem szoktam dicsekedni. Inkább tutujgatom a macskát, még nem karmolt vagy harapott meg, nem pisilt az ölembe, jól állok. Kérdezek aztán megint, tesóskodni próbálok, mire átkarol. Fura, de azért jól esik. Persze amit mond elvörösít megint.
-Nem, nem randira hívtalak, nem úgy akarlak megismerni, nem úgy szántam!
Kapok a számhoz, remélem nem hiszi kikezdtem vele, én mint tesók gondoltam, nem mint... férfi a ... férfinak, szóval nem úgy!
-Hát, amiket említettem... de azokat inkább egyedül. Szeretek társasozni, videó játékokkal játszani, koncertre menni, kocsmába, kertészkedni is... csak havat lapátolni nem, azt utálom, ugye. De itt nincs hó, nagyon jó. De majd elmondod te is mit gondolsz, ha voltál Alaszkában.
Mosolygok rá, még kissé vörösen, de hirtelen ezek jutnak eszembe. Én általában bütykölök valamit, szóval...
-Na és te?
Lehet mond valamit ami tetszik, ha az enyémek közül nem fogta meg semmi.

- Ne ítélj a ma alapján, alapjában jó fej és pozitív vagyok...- nézek kérlelőn Mattre. Alapjábanvéve még mindig optimista vagyok.
Beszélgetünk mindenféléről, a koleszról, a szobatársairól, a csajokról... Megnevettet, komolyan.
- Nem te vagy elvont, csak a téma. Miért ne lehetne ilyesmiről beszélgetni, ha egyszer ez érdekel? Ha zavarja, majd témát vált... a csajok nagyon jól tudják irányítani a beszélgetést. Tényleg csak elkezdeni kell, És néha azt se, mert magukhoz veszik a kezdeményezést, ha észreveszik, van valaki, aki meghallgatja őket..
Nem hagyom figyelmen kívül, amiket elmond nekem.
- Oké, szerelni... de mit? Képregények? Hm, van benne fantázia. A filmeket is mind szereted, amik azokból készültek? És a zene sem lehet rossz, ha legalább egy kicsit populáris- mutatok egy arasznyit két ujjam között, és nevetek. Matt mindenen aggódik, és még ő nevezi magát pozitívnak.
- Na, ez a beszéd!- nevetek Mattre. Mintha látnám a fényt az alagút végén. Mintha az is tetszene neki, hogy egyszerre több emberrel is beszélgethet. Nocsak, atlán máris tudtam neki valamennyit segíteni?
- Alapjában én is csendes őrült vagyok vagyok, bár néha sikerül bekattanni...- mondom zavartan nevetgélve. Egy dolog, hogy a kiborulásaim vége általában egy nagy taccsban végződik; én magamat őrlöm, és csak ritkán kezdek hangoskodni. Abból kamaszkorom körül kinőttem.
-Ha ez megnyugtat, én nagyon örülök, hogy nem kezdtél ordibálni!- ha másképp reagálja le a dolgokat, valószínűleg sose megyek vissza arra a környékre.
Amikor az exéről beszél, egy kis akarnok képe rajzolódik ki előttem. Olyasvalaki, akinek semmi sem jó, aki elvárja, hogy midig minden az ő kénye-kedve szerint történjen. Máris elfogult lennék Mattel kapcsolatban? Aztán elkerekedik a szemem.
- Úgy érted, a szex-szel zsarolt?- nem tehetek róla, kipukkad belőlem a nevetés. Úristen, ilyesmi létezik? - Bocs, öregem, de szerintem örülnöd kéne, hogy megszabadultál tőle.
Okos és kevésbé okos ötleteimet is megosztom vele. Az okosabb se igazán tetszik neki.
- Nem értelek. Mi nyomasztó van egy könyvtárban? Tudod, hogy tele vannak képregényel?- megint kacsintok. Hát ott aztán mindent meg lehet találni, -kétlem, hogy neki minden lépregénye megvolna!

- Számomra lételem a humor. Nem is tudnám elképzelni az életem nélküle- magyarázom Mattnek. Majd edzem egy kicsit az öcsémet, hehe.
-Értem.... Képed... nincs?- kérdem, mintegy mellékesen. Talán ciki, hogy én a sajátomat úgy ordom magammal, mint valami erelyét, noha csak nagyon ritkán veszem elő.
Mást jelent, ha azt mondod, több okod van rá, és mást az, duplán akarod megtenni. Megismerni valakit olyan, mint meginni egy pohár vizet. Egyszer megvolt, aztán nem lehet megismételni. Ha meglátsz egy pohár vizet, van róla fogalmad, milyen íze, illata van. Adott esetben épp semmilyen, de... Érted. Kb tudod, mit várhatsz tőle. Lényeges, alapvető tulajdonságaiban nem fog megváltozni-magyarázom kedvesen.
Megjön Nora, és ez okot ad arra, hogy kicsit közelebbi kapcsolatra buzdítsam őket. Matt bizonytalanabb, bár Nora még csak nem is szeszélyes.
- Ah, értem... Megértem!- mondom, és egyet is értek vele.
Aztán, amikor azt javasolja, találkozzunk megint, zavarba hozom, akaratlanul. Mindjárt szabadkozik
- Jaj, ne hülyülj már, nem értettelek félre! De komolyan, ez tök jó kezdés, ha valakivel kettesben szeretnél lenni. Látod, nem is olyan bonyolult megkérdezni?- csak arra utalok, ez a duma a lányoknál is menne. Egyáltalán nem fellengzős, teljesen őszinte, nyitott ismerkedési duma. Talán nekem is meg kéne tanulni. (Bár minek, ha a szimpátiám naponta találkozik velem? Nem a randival van a gond)
- Tényleg? Szeretsz kertészkedni is?- kapom fel a fejem- Adhatnál tanácsot, hogyan csinosítsam ki a hátsó kertet... Egyenlőre csak füves gyep az egész, nő, mint a gomba, ah...- nevetem el magam- És bármikor leszek veled újra gyerek, szóval, játszhatunk is. Vannak kedvenc játékaid?- kérdem, mert aranyos, hogy nem nőtt ki még ezekből. Nevetek, mert nem szereti a havat. Én a hólapátolást is ki akarom próbálni, most már csak azért is!
- Elmondom, mindenképpen!- drága Matt; nem is tudod, milyen hálás vagyok neked, amiért velem maradtál!
- Nos, imádom a kasznókat, izgalmas játék, és szeretek időnként inni, akár kocsmázhatunk is; szeretek énekelni, karaoke bárokban csillogtatom a tudásomat egy haverommal; szeretek kosarazni és szeretek enni... Szerintem nem fogunk unatkozni, ne aggódj!- bököm a könyököm finoman az oldalába. Ne feszengjen már, így is sokat tudtunk már meg egymásról!

-Nem mondtam hogy nem vagy jó fej, csak hogy kicsit búskomor.
Vetek ellen, mert szóval nem állítottam, hogy nem lenne kedvelhető.
-Ehm... mert ettől olyan... elvont leszek?
Nevetek én is, hát ha elvont dolgokról kérdezem attól leszek elvont, mi mástól? De a témaváltással kapcsolatban bólogatok, való igaz, hamar váltanak. Az meg hogy meghallgatom őket alap. Én mindenkit meghallgatok alapból.
-Mit nem? Akármit. Számítógépet, telefont, mosógépet, tévét, kávéfőzőt, zenedobozt, amit akarsz. Autót is szoktam, azt eléggé szeretem. Ja, szeretem a szuperhősös filmeket is. Hát... a zene... általában keresztény együtteseket hallgatok, de rádiót is szoktam, persze. Csak a téma más, a hangszerelés nem igazán.
Vonok vállat, kétlem hogy elég populáris lenne de mindegy is. Max hallgatom amit a lány mond és ennyi.
A csoportos csetelés tetszik, legalábbis nem riaszt el.
-Mindenkit fel lehet bosszantani, úgy igazán. Nincs ebben semmi.
Kicsit furcsán nézek rá az ordibálás miatt.
-Mi okom lett volna ordibálni veled? Mikor?
De komolyan, szerintem nem adott okot. A szexet nem értem az exemmel, hogy szűri le.
-Mi? Dehogy... honnan veszed? Nem feküdtünk le egymással. Gimisek voltunk.
Oké, lehetett volna, de nem tettük. Korainak érezte, elfogadtam, együtt aludni is izgalmas volt, bár a szülei azt sem engedték sokat. Persze érthető.
-Hát... lehet. De első barátnő, próbáltam megtartani. De szerintem nem is annyira egymásért voltunk oda, hanem a tényért, van valakink... gyerek felfogás, de akkor jó volt.
Vonok vállat, már a tény, van valakim is jó volt, felhívhattam amikor akartam, találkozgattunk, randiztunk. Igaz, egy idő után valahogy kevés volt és semmi sem klappolt de... azért próbálkoztunk.
A könyvtár viszont necces téma, feszengeni is kezdek.
-A könyvek. Lehet... de azt tudok venni is, ott olvasom ahol akarom.
Persze valószínű kiadnák egy hétre, kettőre a képregényeket is de utálom azt a légkört. Oda azok járnak akik szeretnek olvasni, én utálok... nem vagyok oda való.

-A legtöbb ember így van vele. Jó nevetni.
Persze, logikus, csak ha nem értem a poént, nehéz viccesnek lenni. Bár... ami azt illeti rajtam szoktak nevetni ha nem is velem, már megszoktam.
-Lehet van otthon Faternak... valahol. Nem szoktam nézegetni, minek?
Érezhető, nem érdekel az anyám. Ott van apám, már itt van Joshua, ők érdeklődnek felőlem, anya nem. Miért kéne sóvárognom valaki után és emlékeznem rá, ha elhagyott? Dacos vagyok, képtelen vagyok kinőni.
-Ez nem igaz. Attól hogy most beszélgetek veled, nem foglak megismerni. Majd ha sokat találkozunk talán elmondhatom majd magamról ismerlek. Szóval de, meg lehet ismételni, eleinte sokszor. És attól hogy valaki valamilyennek tűnik egyáltalán nem biztos hogy olyan is. Víz helyett találj a pohárban pálinkát, máris nem mondod okos dolog volt felhajtani egy ivásra!
Mosolygok, másképp látjuk. A duplát arra értettem, dupla okom van, de lényegtelen. Elég ha érzi, érdekel, szívesen találkoznék vele. Persze nem ÚGY, zavarba is jövök.
-Hát... tőled azért más... bár... végül is... te is elhajthattál volna...
Ha azt vesszük. De reméltem nem fog, a lányoknál azért neccesebbnek érzem a dolgot.
-Aha... a zöldségekért nem vagyok oda, de hasznos, meg a virágok is... hát, elvagyok velük, hálásak ha gondozzák őket.
Lehet nem valami férfias, de szeretem ha valami egy kis odafigyeléstől is szép és a kertek ilyenek.
-Persze. Sokat esett mostanában, azért nő ennyire. Próbáld meg eső után, akkor kevésbé nő, bár szebb lesz ha előtte vágod közvetlen.
Én, mint nagy kertész... persze nem, de ennyit megfigyeltem.
-Miért kéne ehhez újra gyereknek lenni? Csomó felnőtteknek van.
Nézek rá komolyan, hát társasból és Xboxból is van pár.
-Igen, az Edge of empires 3, csak az hosszú, legalább hat óra egy játék. Meg szeretem a stratégiai játékokat is, városfejlesztős, területfoglalós, mint a Heroes 3. De vannak kooperatívak is, mint például mikor a zombis világban élsz túl és mentek ketten, az poén.
Ecsetelem a Dying Light játékot, az elég változatos tud lenni és vicces. Meg kicsit ijesztő is... legalább is, nekem az.
Mosolygok, tényleg érdekel tetszeni fog-e neki a hideg meg a hó. Bár ha nem kell semmit takarítanod, főleg a latyakos szutykot, lehet úgy teljesen oké a dolog.
-Hááát... kártyázni nem tudok, legalábbis ilyen póker meg ilyesmi, énekelni nem akarsz hallani... de pár sört simán megiszok veled bárhol. Kosárban is béna vagyok, deeeee a kajálda jól hangzik. Főleg mert Fater ugye nem főz, vagy inkább... jobb ha nem teszi, én is béna vagyok szóval ennék valami egészségeset is akár, néha. Bár a hamburgerrel sincs bajom, ha azokat szereted jobban.
Préselem össze a szám, hogy háááát, legalább az alapfunkciók megvannak közösbe: evés, ivás... aludni is szeretek, de az nem valami aktív program a közösbe, nem de?

- De általában nem vagyok az!- védem magam, mert rosszul ismer, ha ilyennek lát.
- Azt mondtam, nem te vagy elvont, csak a téma- mondom, kissé tagoltabban, mert most mintha félreértett volna- Szerintem attól még nem vagy elvont, mert ilyesmiről beszélgetsz.
- Na, egy igazi ezermester!- mosolygok rá. -Nekem szinte semmi érzékem a mechanikához - vallom be.
A zenére bólogatok. Kb ilyesmit képzeltem el, alapból. Már csak amiatt is, miféle koncerten voltunk együtt valamikor a régmúltban, együtt, mégis külön. (Amikor az a kutya megtámadott minket)
- Van olyan téma, ami miatt harapsz?- kérdem, kissé mulatva azon, hogy így fogalmaz. Mert hát igaz, mindenkit ki lehet hozni a sodrából. Az emberi butaság olykor meglepő dolgokat eredményez, de néha egyetlen téma elég.
- Egy rövid időre megfordult a fejemben, hogy mindenért engem fogsz okolni... Tudod, nem tudhattad, hogy éppen apád kezdte a témát, nem én, mert amikor bejöttél...- vállat vonok. Lényegében megbeszéltük már, amit kellett, nem is kell jobban kifejtenem. A lényeg, hogy reagálhatott volna másképp is, engem hibáztatva, amiért feldúlom a ... családjukat.
- Bocsánat!- csapok a számra. Aztán kissé nevetőseben folytatom:- Amikor azt mondtad, hogy azt mondta az neked milyen jó volt a múltkor... Bocsi, a szexre asszociáltam- vonom meg a vállam. Fogalmam sincs, Matt meddig jutott a barátnőjével.
- Á, értem...- megvakarom a fejem. Nekem ez nem menne, azt hiszem. Csak hogy legyen valakim, nem csajozok be, vagy nem maradok olyannal, akit valójában nem is szeretek. Becsapnám magunkat, és elbvenném annak lehetőségét, hogy mással próbálkozzon. Ki kezd egy olyan lánnyal, akinek tudvalevő, van fiúja?
- Hát, ez is igaz... - úgy látom, nem sok értelme van tovább beszélgetni a könyvtár feelingről. Nem mindenkinek jön be.

- Így is van. Feszültségoldó...De nem csak akkor jó, amikor az ember éppen zabos. Én alapból szeretem azt a légkört, amit teremt a nevetés. - bár ha nagyon mérges vagyok, ember legyen a talpán, aki megnevettet!
- Életben tartani az emlékeket...- mondom kissé szomorkásabban. A fényképek a múltam részei. Félő, ha csak az eszemre hagyatkozom, lassan elhanyványul minden. A dacot nem ismerem Matt életében, nem látom olyannak, ebből én semmit nem érzek. Elhagyta az anyja, oké. Nem tartják a kapcsolatot. Az ő dolguk.
- Ah, ne legyél szőrszálhasogató. Nem is arra gondoltam, már ma megismerjük egymást. Ez egy hosszú folyamat, talán soha nem is lesz vége. De már most is, néhány alkalom után egy csomó dolgot el tudsz mondani rólam, és ha leírsz egy közös ismerősnek, nagy esélye van, hogy a szavaidból rám ismer...- valami ilyesmire gondoltam.
Nevetek a hasonlatán a pálinkával. Amúgy vagyok annyira elővigyázatos, hogy mindenbe beleszagolok, mielőtt nekifogok (akár enni-, akár innivaló).
- Valld be, azért ritkán fordul elő, hgy valaki vizes pohárban kínál pálinkát!
- Hát, akár... De nem volt eszemben, meg ne ijedj!- húzom megint. Eszembe sem volt elhajtani. Nem csak azért, mert... rokonom. Matt kedves számomra, és nem csak a kutyás eset miatt. Akkor bebizonyította, hogy ember a talpán.
- Nem konyhakertre gondoltam, hanem kertrendezésre. Tudod, olyasmi, hogy sütögetőhely kialakítása, pihenőhely kerti bútorokkal, murvával felszórt út... mittudomén. Hangulat. Szeretném, ha már a látvány is csalogatná az embert: "gyere ki, élvezd velem a napot!", érted, mire gondolok? - Szeretek a szabad ég alatt lenni. És ha már ott vagyok, érezzem is jól magam, mert szép a környezetem.
- Többnyire naplemente előtt nyírok füvet. Akkor még látok, de nincs az a nagy meleg. És még arra is van időm, hogy összegereblyézzek, locsoljak, ha kell- bólogatok Mattnek. Fűnyírásban már profi vagyok. Azt gyerekkoromban is vállaltam.
- Maga a játék miatt. Sok felnőtt nem játszik egyáltalán. Hazamegy a meló után és ül a négy fal között..., bah!- én csak mondtam. Ahhoz, hogy az embernek legyen kedve játszani, a lelkének egy darabja is kell, hogy gyerek legyen; mert ha már el van öregedve, fásulva, nincs kedve semmihez.
- Ah, ezeket nem ismerem. Az utolsó, az a zombis, vicces lehet, kezdjük azzal!- nevetek. Ha egy kutyával elbírtunk ketten, a virtuális zombikkal is elbírunk, tán csak...
Aztán jövök azzal, miketszeretek én, és Matt vevő a dolgokra, bár kissé szelektál.
-Na oké, azt hiszem, nem lesz probléma. De azért majd énekelsz velem egyszer, legalább, oké?- kérdem, félre billentett fejjel. Mintha ez lenne a belépő kettőnk jövőjéhez. Ugratom. Bár tapasztalatból tudom, létezik az a piamennyiség, ami elmossa a bátortalanságot.

//Ha úgy érzed, maradhat nyitva ez a játék, nem feltétlenül kell szokványosan lezárni, és kezdhetünk újat. Mondjuk, Alaszka után...//

-Akkor találkozz velem annyit, hogy én is el tudjam mondani.
Vonok vállat, egyelőre igenis borúlátó, de idővel, ha megismerem, valószínű másképp látom majd, ha valóban nem az.
-De ha folyton elvont témákról beszélek én is elvont leszek!
Nevetek már én is, hát de nem?
-Akkor majd én megcsinálom neked. Nem vagyok ezermester amúgy, csak szeretek megjavítani dolgokat.
Vonok vállat, nem nevezném magam annyira ügyesnek, bár tény, hogy rengeteg mindent megcsináltam már, csak mert érdekelt. Szeretem a kétkezi munkát.
-Nem igazán. Anyáról nem szeretek beszélni, alapból, de túlzás, hogy harapok érte. Végtére is, csak beszélgetünk, nem?
Nem hiszem, hogy olyan témát tudna mondani, ami miatt ráförmedek. Mi lehetne az? Ötletem sincs, nem vagyok az a fajta, aki hirtelen kapná fel a vizet.
-Nem te tehetsz arról, hogy ki vagy. Arról én sem tehetek. Butaság lenne hibáztatni ezért. És ha te is kezdted volna, jogod van tudni nem?
Húzom fel megint a vállaim, rossz szokás, mindig csinálom, de lehet már feltűnt neki.
-Jah, nem, arra gondoltam, hogy a programok, amiket kitalált, meg amikre elvitt. Nem, nem szexeltünk. Az apja elég szigorú volt és figyelt is, szóval nem erőltettük.
Szerencsére a könyvtárral nem pesztrál, én nem szeretem őket. Nincs jó emlékem velük, kerülöm is ha tehetem. Az egyetem miatt nem egyszerű, de próbálkozom.

-Ki ne szeretné a vidámságot?
Mondjuk a nagyon zsémbes emberek, akik elfelejtettek nevetni talán. De abból is kevés van szerintem.
-Én nem akarok emlékezni olyanra, aki nem akar rám.
Vonok vállat. Anya elhagyott, engem is, apát is, sosem jött vissza hiába vártuk. Én legalább is vártam.
-Nem vagyok szőrszálhasogató. De akkor is folyamatosan ismerkedünk, ez a lényeg. Szerintem ez jó.
Azt nem tudom, valóban le tudnám-e úgy írni hogy abból rájöjjenek ő az, de hátha.
-Házibulin? Simán! Féltették a rendes poharat!
Nevetek, mert tény, a hasonlat kissé sántít, de a lényeg benne volt. Azt hiszem. Talán...
-Fákkal meg bokrokkal? Jah, hogy bútorokkal. Értem persze, segítek.
Nem teher, bár nem vagyok valami nagy ház meg kert rendező valaki. De cipekedni, segíteni vásárolni, kipakolni, hasonlók, az menne.
-Én mindig hajnalban vágtam. De csak a fű növekedése miatt mondtam az esőt.
Elvileg jobban nő, ha rögtön vágás után kap vizet.
-Hát... az elég uncsi. Apa legalább olvasott vagy kártyázott velem, vagy valami.
Vonok vállat, nekem fura hogy kihal valakiből a játékkedv. Az olyan... alap.
-Jó, majd szerválok Xboxot vagy PS-t és áthozom.
Bólogatok, megoldjuk. A zombis játék pedig valóban jó, bár nem játszottam vele sokat.
-Uff... hát ha akarod, de én nem tudok. Komolyan nem.
Tök őszinte vagyok, fahangom van. Vagy azt csak a lábra mondják? Mindegy, nincs és kész.
Aztán még egész sokat elbeszélgetünk mindenféléről, ami eszünkbe jut, de mikor megy le a nap, mondom, hogy haza kéne már mennem a koliba. De örültem hogy itt voltam, tudja a számom, meg a címem, (címeim) szóval elérjük egymást. Mindkettőnknek idő lesz megemészteni a dolgokat, de szerintem menni fog, ha Isten is úgy akarja.

//Köszi!//

karakterinformáció

» Daryl és Lio - Váratlan fordulat
» Váratlan fordulat ~ Daniel és Amy
» Tesós nap ~ Josh & Matt
» Barát vagy ellenség, avagy a látszat csal! (Matt és Josh)
» Váratlan vendég - Zin, Kilian és Sebastian

Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Váratlan fordulat (Josh, Matt és Jo)

Similar topics

Similar topics