Barát vagy ellenség, avagy a látszat csal! (Matt és Josh)

Mattnek volt utóbb egy ötlete; hogy rúgjunk ki a hámból, csináljunk valami emlékezetes bulit vagy bármit, amire sokáig emlékezni fogunk. Az amatőr színtársulatban pedig nem sokkal ezután említette valaki, hogy lesz egy egész napos buli; mindenkinek be kell öltözni valamely szerepbe (lehet szuperhős vagy képregényfigura). Megérdeklődtem a részleteket, és felvezettem Mattnek, aki azonnal vevő volt a dologra és magára vállalta, hogy megcsinálja a jelmezeket. Totál be lettem sózva. Üröm az örömben, hogy Seby éppen arra a napra (inkább hétvégére) vállalt el egy tolmácskodást, így az ő jelenléte ugrott. Pedig bizonyára neki is kitaláltunk volna egy jó jelmezt (sminkelni meg már tudom). Ő azonban arra biztatott, miatta ne ejtsük a programot, inkább csináljunk jó sok képet, hogy aztán ő is részese lehessen az eseményeknek.
Mattel nem sokat agyaltunk, minek öltözzünk; neki kézen fekvő volt, hogy Batman lesz, nekem meg eszembe jutott a balszerencsés hajmosásom, és azt mondtam, véletlenek márpedig nincsenek. A dolog ki van próbálva, tudom, hogyan fessem zöldre a hajam, szóval... Joker leszek, hihihi, szándékosan! Elröhögcséltünk magunkon, Matt levette a méreteimet, én meg megígértem neki, hogy megcsinálom a sminkjét (vele könnyű dolgom lesz, alig látszik ki valamije a maszk alól...). Én is beleástam magam a témába, és egészen félelmetes dolgokat találtam.... Hujujuj, jó buli lesz, bármi is legyen a vége!
Felkészítettem Sebyt is, hogy megint bezöldülök néhány napra, és megvettem a kellékeket haj és arcfestéshez, illetve átalakítottam egy vámpírfogsort Jokeresre (csak a jobb hatás, és a saját fogaim védelme érdekében). Nagyjából kész vagyok, amikor kilencet mutat az órám, és a gyomromban apró bizsergés jelzi, izgulok; hátha Matt nem is jön, és én feleslegesen lettem megint zöldhajú...

Mikor Josh említette, hogy lesz a képregény feszt nem kellett noszogatnia, lelkesen mesélni kezdtem neki, hogy otthon Daytonban is volt és Bob barátommal rettentesen jól elvoltunk. Igaz, akkor Bob öltözött be csak, de Josh nyúzott, most én is, meg jelmezem is van, Batman (mi más) és bár szégyelõsségem kibukott, belementem. Abba is, hogy neki összedobunk egy Jokert, nem bonyolult az, csak kell "turkálnom" egy lila fényes kabátot, vagy venni egy fehér nagyon használtat és befesteni lilára. Elõbbi lett, jól le volt értékelve, mert kissé szakadtas is volt, de azt kijavítottam, megvarrogattam. Fatert amúgy sem zavarja az ilyesmi, bár közölte, hogy nem két felnõtt fia van, hanem két kamasz és nincs elkésve Josh "nevelésével" sem. Jót röhögtünk, mert pontosan tudja, Josh felnõtt férfi mint én is, már mondhat amit akar, az már csak tanács marad. Szóval vettem fekete gatyát is hozzá a bratyónak meg egy lakk cipõt, azon behaltam. A lábunk majdnem egyforma nagy, szóval aht is megoldottam. A sminket és a haját mondta elintézi, gondolom hajsprét vesz amivel befújja a haját. Álmomban nem sejtem, hogy megint befesti rendesen. Én magam egy sport táskába összepakoltam a jelmezem, kevés dolgot kellett javítani vagy bõvíteni rajta, bár nem az új Batman leszek, hanem a sötét lovagos, hiába célozta meg a bratyó az új Jokert. Azzal a sok tetkóval mondjuk az betegebb külsejû, bár... valszeg a frizura miatt lett a befutó. Na szóval negyed tízre át is érek, elkértem a fater verdáját. Kopogok, majd mikor ajtót nyit csak meredek rá, szabad kezem a szám elé téve.
-Te jó szagú... te komolyan befestetted a hajad?! Állat...
Ha hagyja hozzá is nyúlok, hogy tényleg ez az õ haja, nem festék, most valóban algazöld a feje. Durvaság!
-Nem viccelsz... a röhögését is gyakorold be, ki lesznek akadva rajtad hallod!
Nevetek és bemegyek ha nyitja az ajtót, de még mindig nézem, hogy basszus, zöld lett a haja pár napra!
-Nagyon király jelmezed lett ám!

Meglepő, hogy tapasztalatai ellenére ennyire félénk mégis, Matt és a beöltözés azonban csak kis rábeszélés után válik evidenssé. Szerencsére, nem jutottunk el addig a gyerekes szintig, hogy ha te nem, akkor én se... Az lett volna az utolsó adum.
Negyed tíz, mire beesik, addigra már Seby is elhúzta a csíkot, így csak Nora kuporog a konyhában, furán méregetve, mert a szagom ismerős lehet neki, de a látványom nem. Nos... nem csodálkozom. Igaz, a legtöbb tetkó elnagyolt, de a fogazaton sokat dolgoztam. Ahogy ajtót nyitok, máris megvillantom Mattnek.
A hajam csak egy dolog, mostmár ő is látja, és amikor a nevetést említi, hallattom is neki. Csak úgy, Jokeresen. Utánzásban nagyon jó vagyok, mondtam már?
- Gyere már be!- szinte be kell rángatnom, mert lemeredt a küszöbön.
- Nem a jelmezedben jöttél?- kérdem, Joshsos nevetéssel; ha lehet, inkább nem hozom rá(juk) a frászt (ideértve Norát is, aki nem bírja Jokert).
Sporttáskával jött, gondolom, az rejti az én jelmezemet is. Túl picinek tűnik ahhoz, hogy két jelmez is beleférjen. Érdeklődve nézek rá.
- Csak azt ne mondd, mindez felesleges volt...- mutatok a fejemre. Keserves arcot vágok, ami a sminkelt arcomhoz (és Jokerhez) egyáltalán nem illik. De azért még mindig a legjobb folytatásban reménykedem.

Mikor meglátom és a szája elé teszi a "száját", hát betojok, atom mega brutál, főleg, hogy meg bírta festeni magának... vagy Sebastian segített volna neki? Nem is tudom, de durva. De a nevetés viszi a prímet.
-Úr. Isten. Isten nevét szádra hiába ne vedd, oké, de ez akkor is. Úr. Isten!
Röhögök, mert elfelejtettem, hogy színész a bátyám és a beteg karakterek is mennek neki.
-Nem. Nem...
Ebbe belepirulok, Batmanként sétáljak az utcán?! Mert sok beöltözött ember között oké, de egy szál magamban? Nyuszi vagyok ahhoz.
-Nem, nem, találtam egy eléggé hasonló kabátot neked, a többi meg részlet kérdés. Ennél a Jokernél a tetkókon volt a hangsúly, nem a ruhán, nem is egyfajtában van végig, szóval... mutatom!
Azzal előveszem a gondosan összehajtott kabátot, nadrágot és cipőt. A táska nem kicsi, sporttáska, tehát fele akkora mint én, elég nagy az, akkor is ha a Batman jelmez benne van.
-Vedd fel! De festetted magadra a tetkókat? Nagyon durva... kibírja estig? Sebastiannak is látnia kell így!
Vigyorgok, dobna egy hátast a srác, le merném fogadni. Főleg mert a bratyó olyan jó fiú, Joker meg... nem.
-Mennyi ideig csináltad? Vagy kérdezzem azt mikor keltél?
Nevetek, ú, durvaság, közben pakolom ki az én cuccaimat is a kanapéra, ha nem bánja, ott sok a mütyür és a külön elem. Még kérdés mennyire tartós, de meglátjuk.

Matt megdöbbenését látva azon igyekszem, én laza tudjak maradni. Imádom ezt! Imádom, amikor rá van írva az emberre, mit akar mondani, mit érez, mi a véleménye. Matt meg nagyon cuki, egyszerűen nem tudja féken tartani magát.
Szinte berángatom a házba, mert lemeredt a küszöbön, de már röhög ő is. Magyarázza aztán pironkodva, hogy nem a jelmezben jött; pedig, ha jól hallottam, kocsival érkezett.
- Nos, sebaj. Legalább végre megtudom, mennyi latex van Batmanen!
És máris a sporttáska van a figyelem középpontjában (ami nem is olyan kicsi). Szerencsére, a jelmez, amit hozott, nem fedi el a "tetkóimat", amit nagy gonddal és művészettel Seby rám pingált hajnalban. És az a száj... kissé megizzasztott volna, ha egyedül kell megcsinálnom. (Mattet be is avatom, hogy a javát Seby csinálta)
- Ú, ez nagyon durva, majdnem olyan, mint amit a neten láttam!- sem a stílus, sem az árnyalat nem tér el nagyon. Könnyen el lehet képzelni, kié a jelmez, akkor is, ha még senki fel sem vette.
- Átalakítottad?- annyira nagya hasonlóság, hogy feltételezem, egy másik kabátot nyírt szét azért, hogy meglegyen ez az illúzió. Örömködve nézem és bújok bele máris, annyira tetszik.
- Hennával festettük fel; egy részét még tegnap. 3-4 nap alatt elhalványul, lekopik, nyoma sem marad. A hajamat pedig már hétfőn be tudom festeni barnára- vigyorgok ezerrel, hogy Sebynek is látnia kell "így". Nem látott mindent, szóval neki is lesz része meglepetésben. De a terveket látta, mindent megbeszéltem vele.
- Uh, ne is kérdezd. Ma is hajnalban keltünk, hogy befejezzük...De látom, te sem tétlenkedtél- amikor kezdi kipakolni a cuccokat, nem is tudom elképzelni, ez az egész hogy fog összeállni. Az egész úgy néz ki, mint valami harci jelmez a középkorból. Megfogom és megemelem a darabokat, arra számítva, jó súlya lesz, de szerencsére könnyű mind (?)
Közben belebújok a gatyába is, a cipőbe is.
- Tök-k-kéletes!- vigyorgok- De ha te mindent felveszel, nem is lesz szabad testfelóleted. Hol sminkeljelek? - felvonom a szemöldököm; ez így nem teljesen igazságos. Hogyhogy nem jutott hamarabb eszembe?

-Igazán rendes tőle, hogy meló előtt segített!
Mert meg kell mondani, tök jó lett a festés, néhol persze elnagyolt, de ami fontos az ki lett dolgozva.
-Jah, voltam pár helyen, de szerencsére ez nem annyira elrugaszkodott darab.
Mert vannak durvább jelmezek is, amik nem oldhatóak meg ennyivel, de mint mondtam, ez a Joker a tetkói miatt beteges főleg.
-Csak egy kicsit. Nem kellett nagyon, a gombokat, a gallért... de raktam bele neked belső zsebeket hogy el tudd tenni az irataid meg hasonló. Inkább kijavítottam, mert viseltes volt már, nem új darab.
Annyit nem kellett vele dolgoznom, mint nekik a tetkókkal.
-Hát... akkor nem csak ma leszel Joker, ezt már látom.
Nevetek kikerekedett szemmel, mert oké, színész, nekik ez nem nagy cucc, de akkor is vicces. De legalább Sebastian is meg tudja nézni, nem fog elkenődni az egész estére.
-Nem, de én ezt már két hete csinálom. Meg a Batman jelmez már megvolt, csak kicsit feldobtam. Meg ugye más a trilógiás Batman öve, meg az új, Ben Affleckes szóval be kellett festenem.
Magyarázom, hogy szerencsére nem volt sok dolgom vele, csak apróságok, közben nézegeti a darabokat. A legtöbb dekorgumiból van, a fémes csillogást a festék adja, így könnyű az egész. A jelmez maga is dekorgumi többségében, csak az alsó fekete ruha búvárruha. Na igen, az aztán feszül az emberre, furcsa is ha rajtam van. (Lezseren szoktam öltözni)
-Örülök, ha tetszik! Rajtam? Nem sok, nekem az arcom kellene a szememnél igazából, mert ha én csinálom olyan leszek mint egy panda...
Szőrös panda, mert kivételesen van egy kis borostám is, a jelmez miatt. De elkezdem felhúzni az alsó ruhát, majd rá a dekorgumi csizmákat, meg megkérem segítsen felvenni a páncélt, az két részből van, az oldalamnál össze lehet fűzni úgy van megcsinálva. Nem kis meló volt papírmaséből megcsinálni a formák és dekorgumival kiönteni, de megérte, ha nem is teljesen ugyan olyan, de a hangulata megvan. Arra jönnek a vállamra is a darabok, amiket belső csattok tartanak a helyén, kell a köpeny, felteszem az övet, ami ugye egyben van, de amúgy vagy 15 darabból áll és mosolygok rá, hogy kifestheti a szemem.
-Még sosem húztam ki a szemem... nem irritálja a szemet? Mármint... jó a csajok folyton ezt csinálják, de ők már kamaszként megszokták... furcsa lehet.
//Ilyesmi a jelmez: Batman
Amúgy neki madárijesztőnek kellett volna lennie, de hááát, Matt Batman párti xDD
Cilian volt a madárijesztő: Madárijesztő
És ilyenek lesznek kb xD: közös//

- Bizony, bizony!- bólogatok nevetve. Az én pasim nagyon rendes fazon- Így egy kicsit a részese is a dolgoknak...- nevetek; azért este számíthat még egy kis meglepetésre.
- Kíváncsi leszek a filmre is. Eljössz megnézni velem?- úgy hírlik, elképesztő akciókkal teli Batman filmet csináltak az alkotók.
Magyarázza, mit és hogyan csinált, én meg csak ámulok, mert közel sem olyan "rossz" a helyzet, ahogy lefesti. Mintha vadiúj kabátot húzna elő abből a táskából.
- Te jó ég!-mindent megszemlélek, feltérképezek: a gallért, gombokat, belső zsebeket- Ez óriási! Kösz, kösz szépen! - felülmúlta minden várakozásomat, de tényleg! Köszönetképpen meg is ölelgetem (újra és újra, ha tettem volna már)
- Joker csak ma leszek...- biccentek- Csak a hajam marad zöld kicsit tovább, de holnap úgyis egyedül leszek itthon, majd bekötöm a fejem, mert Norának így nagyon nem tetszem- nevetek. Seby látott már zöld hajjal. Hülyétkapott először, most meg sem lepődött olyan nagyon. Tudja, hogy képes vagyok hipp-hoppp visszacsinálni a "normálisra".
- Na, lássuk!- zabszemet dugtak a seggembe; az ő jelmeze legalább annyira érdekel, mint a sajátom. Talán jobban is, hiszen tudom, hogy ezzel már régóta foglalkozott.
Mindent megfogdosok, és a látszat ellenére minden könnyű. Valamilyen gumiféleségből készültek a darabok, de még sosem találkoztam hasonló anyaggal.
- Mivel vannak bekenve, hogy olyan hatást keltenek, mintha merev lemezek lennének?- kérdem, és végigfuttatom az ujjaim az anyagon, melyek a szememben keménynek, az ujjam alatt puhának tűnik.
- Oh, ha csaka szemed kell kihúzni, bátran bízhatod magad rám- szerénykedek, mert hát sokkal többre képes vagyok, de ez most lényegtelen.
Aztán nézem, ahogy öltözködik (nem hátsó szándékkal), segítek neki, amikor kéri, és amiben kell. Lassan, de biztosan áll össze a jelmeze, és amikor kész van, felsóhajtok.
- Hát, nem vagy semmi...- nem egyszerű beöltözni, az már tuti. Már ez elismerésre méltó!
Aztán eljutunk a sminkig.
- Szemceruzát használok, nem tust, ezt elkenni sem tudod, nem is folyik... Jó lesz úgy?- kérdem és előszedem - a már kikészített- eszközökből az említett darabot.
- Csukd le a szemed, légyszíves- miután leültetem a kanapéra, elé térdelek, hogy meg tudjam csinálni, amit kért tőlem. Nincs nehéz dolgom- Amúgy nem olyan furcsa. Vagy meg lehet szokni, nem tudom, hogy helyesebb...- vonok vállat, hiszen sok tapasztalatom nekem sincs.
Ha elkészül, én is kikészítem az arcomat, felteszem a "műfogsoromat" is, aztán rá vigyorgok:
- Mehetünk együtt vagy kergesselek?- csak egy kis fricska. Nevetgélve ölelem át öcsikémet.

-Igen, sajnáltam, hogy nem jön, pedig mondta, Kétarc szívesen lett volna. Az még egy durva smink lett volna!
Nevetek, mert az nem semmi fazon a sorozatban, csíptem. Csak hát a fél arca ugye... uh.// kétarc A meglepit meg játszuk majd ki Very Happy

//
-Persze, elmehetünk, én minden ilyen filmet megnézek a moziban, legalább is otthon megnéztem, e akkor itt csinálhatnánk belőle rendszert is, mit szólsz? Eljönnél velem megnézni a szuperhősös filmeket, ha van új?
Nekem nagyon bejövős program lenne, de nem tudom őt mennyire érdekelné.
Az ölelgetéseit kezdem megszokni, általában még szégyellősen mosolyogva viszonzom, de örülök, hogy tetszik neki. Jó érzés ilyen apróságokkal feldobni a napját.
-Nem értem miért nem tetszik neki, olyan mintha egy zöld gyep lenne a fejeden. Biztos a szaga nem tetszik neki... a macskák látják a színeket?
Jut eszembe, mert a kutyák azt hiszem nem.
Aztán előkotrom a saját jelmezem is, ez macerásabb mint az övé, ha a tetkót nem nézzük, de ha segít, hamar megleszünk.
-Ehm... zománcfesték.
Nevetek, mert hát amiatt lesz ilyen fényes, direkt olyat vettem. Nem erre van, de erre is jó.
-Hát... mást nem kell, mert fed a maszk meg a ruha.
Szerencsére Batman nem egy sminkelős figura, Joshnak könnyű dolga lesz velem, ha nem 'sírom el' magam attól, hogy csikizi a szemhéjam a ceruzával.
-Ahh, hát egyedül nem is bírom felvenni, de nem tudtam úgy megcsinálni, hogy ne kelljen segítség. De anno Bobnak én segítettem, nem volt vele gond. Most meg te segítettél, szóval...
Vonok vállat, akkor több hétig csináltam az egészet, hogy meglegyen, most csak le kellett porolni.
-Öööö... gondolom. Nem értek hozzá. Minek van nálad tus? Vagy nincs is?
Hirtelen úgy értettem van neki, de inkább ceruzát használ, én nem tudom mi a különbség. Szóval folyik meg nem folyik, jól van.
-Ehm, jó...
Azzal lehunyom a szemem, érzékelem hogy előttem van, majd hogy festi a szemhéjam, utóbbi csikiz, ráng a szám, ezért beszívom az ajkaim.
-Utóbbi szerintem... sokat kell sminkelni a darabokhoz?
Mert a púder az izzadás ellen oké, de amúgy kell még? Nem figyeltem sosem a színészeken, legalább is a férfiakon nem.
-Félreérted, én kergetlek téged! Te vagy a rossz fiú, én akarlak elkapni! Bár Joker elég beteg a fordítotthoz is mondjuk...
Nevetek, hogy ölelget, főleg mert ezzel a fogsorral nagyon durván néz ki, már-már tényleg ijesztő... De szerencsére tartom a Batman imidzset és nem ijedek meg, bár a nevetés sem épp karakterhez illő de üsse kavics.
-Menjünk! Kíváncsi vagyok mennyien lesznek... melyik kocsival menjünk? Ú, majd mutatni akarok egy képregényt, nagyon viccesen van megrajzolva, remélem megtalálom. Meg nem tudom melyik program érdekel... van táncszőnyeg, meg karaoke is ha akarsz énekelni, meg rajzolók is vannak ott, ki vannak állítva fanartok és fanfictionok (rajongói rajzok és írások a témában) meeeeg mindenféle bemutató is, tánc meg harcművészes meg ilyesmik.
Magyarázom lelkesen, míg beülünk a kocsiba és megyünk (ha én vezetek ha ő). Az utat tudom, megnéztem előre. Bár eléggé fura jelmezben utazni, ami azt illeti.
-Szerinted hány ember rökönyödik meg, hogy együtt látja utazni a két maskarást egy sima kocsiban, a hétköznapi életben?
Nevetek halkan, mert ez így tényleg vicces.

- Miket nem tudsz?- csodálkozom, nevetgélve. Sebymnek olyan ártatlan képe van, hogy a "normális" arcfelét is erősen kellett volna festeni, hogy legalább némi gonoszságot feltételezni lehessen róla.
//Oks. De azt gondolom, sejted, hogy az is 18+os Very Happy

//
- Persze. Nem is csak azokat!- nem fogom beskatulyázni az öcsém, hogy vele csak szuperhősös mozit nézhetek.
- Fogalmam sincs, látja-e a színeket, de észrevehetően bizalmatlanabb, amióta ilyen a hajam!- és sajnos, nem emlékszem rá, hogyan reagált abban a tavaly nyári helyzetben, amikor véletlenségből lettem zöldhajú.
- Hm, nagyon élethű- mondom elismerően a jelmezére. Nekem valószínűleg ez sosem jutott volna eszembe.
-Ez igaz. Az ő sminkje szinte nem is kerül semmibe. Annál több gondoskodást igényel a ruházat...
Leültetem és kihúzom a szemét, az egész művelet alig vesz igénybe két percet. Úgy, mint annak idején Quentint, először arra kell rávennem, lazítson. A szemhéj ellazítása éppen úgy fontos; bár egy picit rá tudok segíteni azzal, hogy kifeszítem a bőrét. Fájdalmat azonban most sem akarok okozni, ha úgy érzem, kellemetlen vagy feszeng attól, amit csinálok, inkább várok egy kicsit.
Aztán már csak az öltözés van hátra. Nos, ez már öszetettebb feladat, de ketten gyorsan haladunk.
- Nem, itthon nincs, de a lányok szeretik és a színházban is használják- ismerem magát az eszközt, de nekem macerásabbnak tűnik, mint a cruza.
Kicsit beszélgetünk a sminkelésről, úgy mint színházi kellék.
- Mindig úgy érzem, sok smink van rajtam; de ha belegondolsz, az arcomat az utolsó sorból is éppen olyan jól kell látni, mint az elsőből, akkor van értelme, hogy ki van húzva a szem, vagy a száj... A mimika ilyen módon való ábrázolása is közvetíti az érzelmeket- nekem legalábbis ezt jelenti, így értelmezem; így látom másokon...
Aztán felnevetek.
- Ó, nem felejtettem el, hogy én vagyok a rosszfiú, de azt ne hidd, én nem akarlak elkapni téged! Igen, Joker elég beteg ehhez- értek egyet. Mndenesetre az vicces volna, ha szó szerint megkergetném. Nevetgélek az ötleten.
Aztán tényleg csak annyi van, hogy én is betegyem a preparált fogsorom, ami valaha "vámpír-kellék" volt. Mattnekh, ez meg nem... (Na jó, ő tudja, ki vagyok, és a légynek se ártanék)
Néhányszor most is sikerül megölelnem őt. Bár nincs ebben úgymond semmi kierőszakolt, azt észreveszem, hogy kevésbé mereven fogadja érzelmi kitöréseimet, mint korábban. Elismerőn nézünk végig egymáson; szerintem meglehetősen jól és élethűen nézünk ki.
- Oké. Menjünk!- Szívem szerint nem a saját kocsimmal mennék, elég csatragány szegény, ha Matt mást mond, azzal utazunk.
Aztán csapong, annyira lelkesnek tűnik. Eszembe juttatja Suzyt és etől mosolyognom kell. Tetszik, hogy halvérű öcsémben tűz is lakozik. Felé fordulok a kocsiban (ha már ő vezet), nevetgélek, hogy olyasmit kér tőlem, amire nem tudok válaszolni- Legyünk ott, aztán majd szétnézünk! Most úgy érzem, mindenre képes vagyok, kipihentem magam, tele vagyok energiával, szóval bulizhatunk ezerrel!- valami tamtamot verek a térdemen aztán az autó kesztyűtartóján.
- Ha felforgatom a dobozokat az emeleten, lehet, hogy én is ráakadok néhány képregényre...- bólogatok; persze, érdekel az a vicces fajta, amit ő akar mutatni. De talán én is le tudnám nyűgözn őt valamivel. Kölyökkoromban nekem is voltak hasonló jellegű újságjaim.
- Hát, ha azt akarod, észrevegyenek minket, tenni is kell érte. Szerintem amúgy senki sem néz be a kocsiba...- na, mi ez? Felhívás keringőre? Ha én vezetnék, most megnyomnám a gázt. Letekerem az ablakot, félig kihajolok rajta. Hajamba belekap a menetszél.
- Reszkessetek angyalok, itt vagyok!- kurjantom a forgalomba.

Nevetek Sebastian miatt.
-Mondta, meg hát illene hozzá, Harvey nem volt gonosz, az a karakter élő fekete-fehér jellem. Azért tetszik neki.
Nevetek, mert nem árt ha ismeri a karaktereket, lát egyet mondjuk, felismerje.
//Sejtem, de az nem baj egyáltalán Very Happy

Szegény Mattie... az ő hszében huncutkodom xDDD//
-Oksa, benne vagyok. Szeretek mozizni.
Bírom a nagy vásznat, a popcornos hangulatot.
-Biztos a szőkítőnek a szagát érzi, az büdös eléggé.
Utalok a hidrogénre vagy a szöszre, ami kiszívja a haját, hogy be lehessen festeni. (Mert a színező nem fogná meg)
-Hát mert nincs semmi szuper ereje, csak a kütyük, az esze meg a fizikuma.
Vigyorgok, ezért is imádom ennyire, mert van olyan jó mint bármely metahumán vagy földönkívüli! Ki is fest, fel is öltözünk, nagyon vicces ebben lenni, meg kell hagyni.
-Ehm, erre nem is gondoltam...
Már hogy a smink miatt hátul is jobban látni ha a színpadon van.
-Jap, elakarsz, de én nem hagyom magam, haha!
Nevetek, majd lobog a köpenyem, ahogy futok, vagy utána vagy előle. De egyelőre még kocsikázunk, maradunk a faterénál, amivel jöttünk. Az sem egy hú de új kocsi, de eléggé karban tartom, hogy ne legyen feltűnően öreg jószág. Szóval ha nem is egy Batmobil, de azért lehet vele menni.
-Tényleg? Nah, az király, lehet valami tök értékes!
Mert egy magamfajta gyűjtőnek lehet az, vagy valakinek aki hasonló értékrenden van. Minden esetre programot nem tervezünk előre, mert nem látott még ilyet és ki kell próbálnia előbb.
-Nem? Én beleszoktam máséba...
Csodálkozom el, erre nem kihajol?
-Mondd, hogy reszkess Gothem city...
Nevetek, de elpirultam, szerencsére most nem látszik. Bolond bátyám van, de bírom benne nagyon is. De persze a mellettünk jövő kocsiban a nőnek kikerekedik a szeme és rátapad az üvegre kicsit, jól látja-e. A pasija is odanéz, mutatja a hüvelykujját, hogy nem semmi én meg nevetek, jó Joker lesz az is biztos.
Szóval a forgalom kicsit lassabb lesz miattunk, hogy mindenki meg akarja nézni ki ez az őrült, de ahogy közeledünk más jelmezes alakok is kinéznek a kocsiból - pl Darth Vader nagyúr maga is és integet Joshnak.
Leparkolok és ahogy kiszállunk, láthatja sokan beöltöztek, szuperhősöknek, filmszereplőknek, szóval vegyes a felhozatal. Van egy Harley Quinn(kép) is, olyan 18 éves forma lány és már rohan is Josh-hoz, mert megörült, hogy lát egy Jokert.
-Puddin'!
Veti nevetve Josh nyakába magát, mielőtt elejti a földre a baseball ütőjét, szórakozott csajszi. Én meg nem túl Batmenesen eltakarom a szám és próbálok halkan röhögni.

Vállat vonok.
- Hacsak nem tartasz nekem egy gyorstalpalót, könnyen előfordulhat, hogy beégetlek- nem ismerem az összes képregényfigurát. Nem volt mindig időm haladni a korral (avagy fontosabb feladataim is voltak)
- De majd legközelebb elvisszük őt is; felkészülök ebből a ... Harveyből- örülök, ha Sebyt is érdekli az ilyesmi. Szerepjáték? Hm... Nem is rossz ötlet!
- Akkor ezt meg is beszéltük- mozi. Matt. Mmmmmm... Nevetgélek magamban.
Bólintok. Meglehetősen büdös a festék, nekem is feltűnt.
- Hidd el, jobbak ezek egyenként, mint bármely szupererő...- ész és fizikum még a kütyük nélkül is érték. De ezzel nem mondok újat; elég csak ránéznem Matt ábrázatára.
Sminkelés közben beszélgetünk is róla. Sokan valóban nem értik, miért szükséges, de úgy tűnik, Mattel is sikerült valamit megérteteni.
- Feltétlenül hűnek kell lenni a sztorihoz? - kacsintok. Úgyse tángálnám el, csak egy kicsit, ha-ha-ha-ha....

Az úton dumálunk, röhögcsélünk, hülyéskedek. Nem hinném, hogy értékes újságaim lennének, mindenki vette, semmi különös.
- Tényleg??? Te kukkoló!- nevetek. Nicsak, mik ki nem derülnek az öcsiről!
Na, én teszek róla, hogy ne keljen senkinek kukkolni, kihajolok. Undorító látvány lehetek.
- Reszkess Gothem city! - üvöltöm aztán. Igaz is, ez Joker szövege.- Pedig milyen lett volna már, ha valaki komolyan vesz? Ha-ha-ha-ha
Bár örülök a szomszéd autóban elért sikernek, nem mutatom. Nem lenne hiteles.

Még sosem volt részem viszont olyasmiben, hogy maga a Sötét Nagyúr integetne nekem.
- Szerencsére csíp a csávó... Viszont akkor a te torkodat fogja elkapni!- nevetek. Van egy szövetségesem!
Nem vagyok szigorú, néha én is integetek, főként a gyengébb nem képviselőinek. És mit ad Isten, ki ugrik a nyakamba nem sokkal az érkezésünk után?
- Hello, baby- felkapom és megforgatom, színészi csókot adok az állára filmbéli szerelmemnek.
//Néztem néhány videót, de nem igazán tudtam megfejteni, ők ketten hogyan társalogtak.// Parolázunk egy kicsit, aztán lerakom. Valószínű, nem most láttam utoljára amai nap folyamán.

-Dehogy égetsz, nem probléma ha nem ismered annyira ezeket, ez nem arról szól, hogy kitöltesz egy ötvenes oldalas kérdőívet és csak akkor mehetsz be, ha 100 pontból 105 pontod van.
Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, semmi más.
-Majd megnézetem veled a Sötét lovagot, az egy nagyon jó Batman film, két óra és képben leszel!
Vigyorodom el, milyen jó ötlet! Amúgy is régen láttam, de abból megismerné "Seastian" Harvey-át. Közben a mozit is lezsírozzuk.
-Ja, ez igaz, bár vannak még Atom még egész király... össze tud menni a páncélja segítségével, ici-picire, amúgy ő is ey tudós elme. Amúgy milyen szupererőt választanál, ha lehetne?
Tudom, nehéz kérdés, de érdekes szerintem.
-Nem, ez csak játék.
Mondom arra, hogy nem kell valóban eljátszani a karaktereket, ez csak mókázás.

-Már miért lennék kukkoló?! Azért mert a visszapillantóból megnézem ki van mögöttem, vagy kinézek az ablakon ki van mellettem?!
Ne máááár, nem leszek ettől kukkoló, csak érdekel a környezetem!
-Hát... nem kizárt, elvégre elég beteg dolog beöltözni egy beteg karakternek nem?
Nevetek, míg bohóckodik, ahogy vezetek, de legalább belerázódik a szerepbe. Még a Sith nagyúr sem zökkenti ki, haha.
-Ahh, nem, majd hívom Clarkot, rá biztos nem hatnak az ilyen elmetrükkök!
Utalok nevetve Supermanre, bár gőzöm sincs, amúgy mi történne, ha Darth Veder és Batman egy szobába kerülne... ki nyerne. Én Batmannek szurkolnék, de nem meglepő. Aztán olyannyira belerázódik később a bátyus a szerepbe, hogy mikor megérkezünk és betámadja az egyik Harley simán felkapja és... lekapja? Nem, tuti nem, de nincs rajtam a szemüveg nem látom tökéletesen. Persze a csajszi oda meg vissza van, flörtölős vigyora nem csak az elborult szerepnek tudható be, ahogy az sem, ahogy illegve hajol le az ütőért és puszit dobva vonul el, pont kellően riszálva a csípőjét. Azta...
-Ugye... ugye nem csókoltad meg? Ennyire nem kell élethűnek lenni, tudod...
Kedvelem Sebastiant, azt hiszem, mert hirtelen furcsa érzésem támadt mással látni Josht. Ahogy pörgetve csókolta nem látszódott valóban megcsókolta-e. Minden esetre nem akarok vele idekinn ácsorogni, így beviszem a tömegbe, ahol az emberek 80%-a be van öltözve valakinek, látok is egy másik Batmant, meg egy Heath Ledgeres Jokert is jóval messzebb, de van itt minden, Trónok harcából is, Vasemberek, Superman-ek... sok-sok jelmez.
-Én mondtam, hogy sokan beöltöznek.
Mosolygok és várom hogy körbenézzen és kitalálja, mihez lenne leginkább kedve.

- Még jó...- mint akinek hatalmas kő esett le a válláról.
- Öcskös, már tisztán látom a jövőt! A fél életed itt töltöd majd, és hol játszunk, hol filmet nézünk!- nevetek nagyot. Bár valóban együtt nőttünk volna fel!
- Láthatatlan lennék. Bár abból nem lenne sok haszna a népnek, igaz? - felhúzom a vállam. Nekem is megvan a magam gyarlósága.
- És te, milyen képességet fordatanál a köz javára? Vagy a magadéra?- kacsintok. Mondhatna bármekkora őrültséget, nem nevetném ki. Ha éppen a csajozásra fordítaná a szupererejét, akkor se.
Azért megkönnyebbülök, hogy nem kell hitelesnek lenni. Az ismereteim ugyanis eléggé megfakultak, porosak vagy éppen hiányosak.

- Többre gondoltam az imént- nézek rá engesztelőn. Természetes, ha az ember vezetés közben nézelődik. Én is úgy tanultam, hogy a szememnek (illetve a tekintetemnek) folyamatosan járnia kell, nem szegezhetem csak előre, az útra.
- Ne szívj mindent mellre, én szeretem a dolgokat időnként kifacsarni!- nekidöntöm a vállam a vállának. Bőven van még mit megtudnunk egymásról; valószínűleg nem is fog minden tetszeni.
- Nos, én még sosem hallottam e jeles napról. Gondolom, a járókelők egy része sem tudja, hogy most éppen mibe csöppent bele. Szimplán egy őrültet látnak, aki Jokernek képzeli magát vagy akkora "mákjuk" van, hogy láthatják a filmbéli Jokert sajét szemükkel? - bár az gyanús lehet, ha túl sok jelmezes alakot látnak ma összességében.
- Szuperment egy kis kriptonittal gyorsan le lehet fegyverezni...- na, majd beszerzünk valahonnan egy olyan zöldes kövületet. Ilyen gyorsan nem lehet megijeszteni.

Az összejövetel hangulatába gyorsan belerázódok; erről a csaj gondoskodik, aki szinte rám veti magát. Veszem a lapot, kellően megforgatom. A csajszi nem ijedős, jót nevet, és még rá is tesz egy lapáttal, ahogy billegeti magát.
matt kellően ki is akad. Nem hisz a szemének.
- Az csak jó, ha élethű volt, nem?- a többi maradjon az én titkom. De mielőtt rosszat gondolna rólam, bizalmasan megsúgom neki, hogy a leányzó csak az állára kapott egy puszit.
Közben bevetjük magunkat a tömegbe. Kicsit úgy érzem magam, mint valamelyik színházi próbán: sok a jelmezes alak. Talán csak az fura, hogy mindenkiből sok van... És többnyire mindegyik ismerős (ha mást nem, plakátokról). Nem csak Matt van elvarázsolódva, hanem én magam is. Valóban nem hittem, hogy ilyen sokan lesznek.
Nagy a nyüzsgés. Kisebb-nagyobb csoportokat látni, de az nehezebben megítélhető, miért vannak együtt. Ismerősök talán vagy épp egy téma érdekli őket?
- Nézzünk körül...- mérjük fel a teepet; javaslom. Nehezen tudom, mihez is volna keddvem, ha nem tudom, mi mindent lehetne csinálni. A hangulat azonban meglehetősen jó, nem kétséges, hogy jól fogjuk magunkat érezni.

-Huhh... remélem néha eszünk is, meg ilyenek.
Szívom a fogam, mert ideje korán elpatkolunk csontvázakként, de persze csak nevetek. Igazából szeretem ezeket csinálni, bár hosszútávon lehet valami más hobbit is keresnék magunknak.
-Miért akarnál pont láthatatlan lenni? Amúgy de, kihallgatod a bűnözőket és szólsz a zsaruknak.
Vonok vállat, szerintem működne is akár. A szuperképesség kapcsán visszakérdez, el kell merengjek kicsit.
-Intelligenciát. Nagy IQ-t. Jah... Okosnak lenni jó, legalább is... hasznos és jó érzés lehet.
Na igen... sosem voltam valami okos, az iskolában sem, pontosan tudom, hogy nem vagyok. Még egy vicces sem értek meg mindig. De ha okos lennék, nagyon okos, feltaláló lehetnék, vagy nyomozó vagy akármi más... akárki más. Azt hiszem az már nem is én lennék, nem igaz? De csak mosolygok Joshra, vállat vonok, én ezt választanám.

-Nem figyelem szájleolvasással miről beszélnek vagy ilyesmi...
Nem is tudom elképzelni mire gondolt akkor.
-Miért?
Mármint miért szereti kifacsarni a dolgokat? Lemaradtam az miért jó.
-Mert nem mozogsz ilyen körökben, de ezek az idők elmúltak! Be lettél avatva a flepnisek társaságába, ne hálálkodj!
Vigyorgok, na igen, hiába publikus, nem tudja mindenki, hogy ma maszkabál lesz úgymond.
-Mintha az olyan könnyű lenne! Hamarabb találsz egy mágust szerintem!
Nevetek, Clarkot nem lehet ilyen könnyen kiütni, plusz ott lenne vele Bruce, azaz én, hát Batman megoldja, hogy a barátja ne gyengüljön le, nem de? Intelligencia, mint mondtam, hasznos.

-Hát persze, de... nem szép dolog játékból sem, az a lány nem tudja, hogy van valakid.
Aztán csak mondja nem volt komoly, ennek ellenére akkor is óvatosságra intem, én elhittem, hogy párjára talált hirtelen, csinos is volt a lány, meg kell hagyni. Őrülten csinos... ha-ha.
-Oké.
Mondom és körbe is megyek vele. Benn a standoknál csomó a témával kapcsolatos dolgot kapni, magazinok, jelmez kiegészítők, ruhák, táskák a témában, rengeteg mütyür, amit csak akar. Odébb van egy sarok ahol rajzolják az embereket, vagy olvasni lehet írásokat, látni lehet rajzokat, amiket zsűriztek már. Tovább vagy egy táncszőnyeg, egy másik vii-s terem, ahol táncolni lehet lemásolva a mintát és arra kapni pontokat. Aztán van a playstation-ös sarok, ahol mindenféle játékban versenyeznek, ami ide kapcsolódik. Vannak kajáldák, karaoke, jelmezverseny azoknak, akik előzőleg beneveztek. Mondjuk sokan vannak nagyon komoly jelmezekkel, amiken látszik hónapokig dolgozhattak. Szóval míg vezetem mesélgetek neki, ha van olyan karakter akit nem ismer, de érdekli és nekem mond valamit akkor elmesélem. De akár a fűbe is leülhetünk vagy egy padra, ha elfáradt, sok opció van. Benn is vannak székek, padok, kanapék.

- Mindenképpen, Haspók- kacsintok nevetve. Hogy is képzeli, hogy hagynám éhezni?- Éhes vagy?
Meglehet rossz házigazda vagyok, és most is éhezik.
- A képességekkel nem csak a köz javát lehet szolgálni- billentem oldalra a fejem, de azért mondok valami konkrét dolgot is- Például meghallgatások után szívesen maradnék, hogy hallhassam azokat a véleményeket, ami amúgy sose jutna el az én fülembe.
- Ez is kétélű- a szuperintelligencia szerintem magányossá teheti az embert- Számtalan lehetőslged van, hogy képezd magad, fiatal vagy!- veregetem meg a vállát.
- Képezd magad olyasmiben profivá, ami valóban érdekel, és még szeretni is fogod a tudásod! Én is hajlamos vagyok elaprózni magam, de annak csak az a következménye, hogy egyikben sem vagyok kiemelkedően sikeres...- szeretnék sok mindenhez érteni, sok mndent csinálni, de egyikre sem tudok elég időt szánni, hogy valóban fejlesszen.
Matt talán azt hiszi, hogy csak azért, mert nem színjeles, kevesebbet ér. Én úgy gondolom, a kézügyessége és a fantáziája, a problémamegoldó képessége átlagon felüli.
- Az biztos, hogy én a csodálód vagyok: a kertem általad lett szuper hely, a jelmezem tökéletes, és kutyatámadástól sem mentett még meg más, csak te...- ölelem magmhoz. Annyi mindenért momdhatnék köszönetet!

- Gondolj sokkal egyszerűbb dologra!- nevetek fel- Például: milyen volt a csaj abban az autóban az előbb?
Biztos vagyok benne, hogy egész jól le tudná írni, hiszen "megnézte".
- Nem tudom. Nem szándlkosan csinálom, az agyam kezd kombinálni...- bizonyára korábbi emlékekhez társítja a jelenlegit; nem értek a pszichológiához.
- Flepnis?- nevetek; eddig ez negatív csengésű szó volt, de nem érzem magam bolondnak, mert részt veszek egy jó buliban- De, de, hálás vagyok! Végre tudom, hol a helyem!
- A mágus rajtam ebben az esetben nem segít- legyintek, de nem vagyok letörve. Összenevetünk Mattel, hogy elszabadult a fantáziánk csupán egy gondolaton. Nem veszem komolyan, hogy Matt ellennem fordulna. Mattként nem. Az, hogy Batmanként Joker ellensége, csak egy dolog. Szerep.

- Úgy nézett ki talán, mint aki komolyan akar tőlem valamit?- fordulok vissza, a lányt keresve a tekintetemmel- Úgy vélem, csak poénkodott, és én vettem a lapot. Meg sem leptem vele!
Ha nem csimpaszkodik olyan szorosan a nyakamba, eszembe sem jutott volna, hogy bolondozzak vele. De a kezdő lépést ő tette meg.
- Amúgy igazad van; a látszat sokszor félreérthető. De ha most Joker vagyok, mennyire számít, ki vagyok a maszk alatt? - komolyan kérdezem. Ha ragaszkodunk a maszkhoz, a szerephez, nem számít a valódi én; mondhatni, jelenleg nem is létezik.

Körbenézünk Mattel. Megszédít a kínálat sokasága, és úgy nézek körbe, mintha egy idegen országba tévedtem volna. Kb így is van. Annak ellenére, hogy egy neylevet beszélünk, mégis egy kiveit idegennek érzem magam.
- Benevezünk a jelmezversenyre?- kérdem. Ha meg sem próbáljuk, tuti nem nyerünk, pedig a jelmezeink jók, tényleg nagyon jók! //Kidobhatnánk kockával. Smile

//
Ha húzodozna, megpróbálom befűzni, de nem leszek erőszakos. Ha nem akarja, továbbállunk.
- Azért az eredményhirdetésre jöjjünk el, az biztos nagy parádé lesz!- felvillanyozva érzem magam.
Tovább megyünk. Mindenhol állnak emberek, denagy tömeg sehol sincs.
- Van kedved játszani?- mutatok egy sarok felé, ahol olyasfajta játékok vannak, amit ő is áthozott hozzám. Úgy tűnik, kieséses rendszerrel derül ki, ki a legjobb játékos. Matt olyan jól nyomja, abszolút esélyesnek vélem. A poén kedvéért én is megméretem magam, persze, nem közvetlenül vele szemben, mert akkor azonnal kisesnék. Míg sorra nem kerülünk, azt figyelem, a többiek milyen trükökkel játszanak.

Nevetve csóválom a fejem.
-Nem, kössz, nem vagyok.
Nem azért mondtam a kaját, hanem mert valamivel meg kellene szakítani a végeláthatatlan xbox és filmmaratont.
-Persze, de mondtad, hogy azzal semmi haszna nem lenne a népnek. Ha akarnád lehetne, csak ezért mondtam. Bár te nem akarnál segíteni vele? Amúgy nem tudom jó-e, ha hallod azt, amit mások nem neked címeznek...
Vonok vállat, nem feltétlen azért mert csúnya dolgokat mondanak, hanem mert ezzel elvesszük mások intim szféráját és visszaélünk vele. Bár amit említ, nem nagy dolog végül is.
A képzésre bólogatok, de nem érti a gondom, hogy kártyavárra alapozni egy életet nem tartós, márpedig én könnyen felejtek és nehezen tanulok. "Aki sokat tanul, az sokat tud. Aki sokat tud, az sokat felejt. Aki sokat felejt, az keveset tud. Akkor minek tanulni?" Jut eszembe, de csak sóhajtok és annyiban hagyom, jobb úgy. Aztán megint vállat vonok.
-Nem is tudom... Olyan szenvedéllyel amiről beszélsz semmi sem érdekel... De azt sem érzem, hogy elapróznám magam. Inkább csak... nem találtam még semmit.
Azt hiszem, bár mint mondtam, nem fontos. Ha Isten is úgy akarja, megtalálom amit keresek.
-Ehm... elfogult vagy.
Mosolyodom el, mert a kert az eredeti állapothoz képest valóban jobb, de egyedül is ment volna neki, csak tovább tartott volna. A jelmez meg nem nagy kunszt, a smink a lényegi rész azt pedig ő csinálta (vagy Sebastian, de inkább Josh), a kutya meg... nos, túlzottan féltem, hogy bármi érdemben megmaradjon. De ettől függetlenül jól esik a dicséret, szeretnék neki segíteni bármiben, amire csak alkalmas vagyok.

-Őőő... szőke?
Nem, fogalmam sincs, téved, néztem, de nem láttam eset áll fenn, én ilyenkor csak részben fogom fel a dolgokat, hiszen a vezetésre koncentrálok. Kell is, nem lenne jó elkalandozni, de sajnos előfordul, hogy rutinból vezetek.

-Az agy már csak ilyen, tornázni vágyik.
Mosolygok rá, jelezvén nem baj az, amíg nem kombinál túl mindent, mert az nem egészséges.
-Az! Nézz magadra, ki öltözik be egy dilis pszichopata bohócnak meg egy poszttraumás öntörvényű igazságosztónak mindezt úgy mint egy denevér?
Nevetek, ugyan már, mi mást mondana magunkra, vagy épp a karakterekre? 0
-Ideje volt, végre hazataláltál!
Csóválom a fejem nevetve, majd szóba jön hogy leverné Superman haverom némi zöld meteorittal.
-Ezek szerint nem tudtad, hogy Superman érzékeny a mágiára? Jó tudni, hogy nem tudod.
Nevetek, mert Batman nem szólná el magát, természetesen, de Joker nem is hallott semmit, igaz?

-Lehet nem bánná... engem az nem lepne meg, ha még megkeresne és elkérné a számod.
Forgatok szemet, de mosolygok, végtére is aki Harlynak öltözik be bizonyosan nem félne kikezdeni egy sráccal. Aztán vállat vonok.
-Azért lehet csak játszunk és hűek vagyunk a karakterekhez, de tudjuk, hogy egy ember van a maszk alatt. Az emberek szeretnek ismerkedni. Én is próbáltam anno de... a lányok mindig falkában járnak, nem lehet csak egyhez odamenni...
Sóhajtom lemondóan, mert gyáva lennék ismerkedni csak úgy leszólítani valakit.

-Arra előzetesen kell, tudod, a szervezés miatt, de megnézhetnénk, tök jók szoktak lenni. Bár lehet van valami rögtönzött is.
Érezni én nem tartom annyira jónak a sajátom, hogy esélyt lássak rá, de ha ő elég l színészkedik, az vinne mindent. //Jó, hogy gondoltad? XD// Szóval ha akarja nevezek vele, de én nem tudok előadni, nem vagyok színész, minden ilyen vénát ő örökölt. Az eredményhirdetésre bólogatok, az este lesz, mint mindennek a kihirdetésre, mert többféle verseny fut egy időben ugye.
-Aha, persze, kipróbálhatjuk.
Na itt azért akadnak pizzán és energiaitalon élő cyberzombik is, akik mást se csinálnak csak játszanak, annyira azért nem vagyok jó, de játszani mindig öröm, így szívesen beszállok Josh-sal, maximum hősiesen elbukunk. Ami megy játék nagyjából ismerem, elmondom Josh-nak mi a lényeg és mi a cél, hogy nyerjen illetve pontot szerezzen, aztán nyomatok neki valami hasonló dumát, mint a Rockyban volt, hogy jó tanítvány volt, menni fog, figyelni fogom, de persze elnevettem, mert vajon Rocky tanítvány volt? Már nem is emlékszem... De ha már párat nyerünk akkor már az ügyünk is nyert lesz nem?

karakterinformáció