Vigyort kanyarintok felé, naná, talán én is jobban megúszom, de sajnos csak ízt adtak neki. Lia családjáról sokkal vidámabb most beszélni, a nővérére én is kíváncsi vagyok.
-Tényleg, de nem találkoztam még vele és állítólag gyönyörű, szebb Liánál, amiben én nem hiszek, Lia mindig leértékeli magát
Látom hogy csillog a szeme, Josh a nőcsábász?
-Asszem van családja
Nem nagyon jegyeztem meg, mert a nővére nem nagyon érdekel, általában az marad meg, ami jelent nekem valamit. Arra bezzeg kristálytisztán, mekkora önbizalomhiánya van neki a csaj miatt, nálam már mínusszal indul.
A paplanon mosolygom egy sort, lássa nem csak savanyúságot tudok, magam sem értem mire jó nekem elcseszni a laza estéket? Fel kellene már nőni, elengedni ezt az egészet.
Vállat rántok a szörnyűségemre, remélem nem azzal jön majd, mint Sebastian, hogy de milyen jó ember vagyok. Meg is lep, amit mond.
-Ó igen, ezt tudom.
Felixben, bennem, bár Sebastianba és Liában...kevésbé. Vagy itt van JOsh, nem tudok róla semmi ilyesmit, de nem is ismerem annyira, hogy tudjam, ez ki is kerül a további mondandójából.
-Hm, hát igen, egyikünk se látja olyannak a másikat teljesen, de ez idővel kicsit megváltozik, nem? Ahogy a titkok és álarcok leperegnek az emberről. Hagy mondjak egy nyálas példát. A kis herceg és a szelídítés, idő és energia kell a másik emberhez, akkor lesz neked igazán fontos. Jah, értem. Van amivel gondolom sosem lesz tisztában a másik, mert az ember mindig megtartja magának, ugyanakkor vannak dolgok, amiket ő nem lát saját magáról.
Nézek rá, jó-e, amit ebből leszűrtem.

Jó kérdés. Nem lennék az, ha Felix nem lenne az, ami. Nekem ő elég lenne, de neki én nem vagyok elég, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy ő is elég legyen nekem.
-Tudod van valaki, aki ilyen...és csak így tarthatom meg, ha én is ilyen leszek, úgyhogy ja, most abszolúte szingli típus vagyok. Persze, egyébként se szeretem a megkötéseket.
Nincs ezzel baj, csak...néha meg kell állnom emlékezni, nem is kaphatok mást, többet. Ez így tökéletes, én is tudom.
Megrázom a fejem, bár amíg Felix úgy becéz ahogy és ez neki bejön, nincs gond. Valahol persze bosszant... Ki tudja, talán tényleg lehet belőle előny.
-Hogyne. Ha ezek úgy működnek, mint a heterok, nagy bajban lettél volna. Vagy kapsz egy telefonszámot
Mosolygom, mert látom nincs berezelve.
-Igen, vannak nagyon nőietlen nők és férfiak, akik merész helyzetekben viselkednek úgy, mint az ijedt kislányok. Persze, bárkinek, de ez nem férfiasság
Legyintek.
-Van erről egy jó szám, majd megmutatom neked
Kacsintok, az szépen összefoglalja a lényeget szerintem. Megállítom, mert itt nagyobb poén lenne bármit is előadni, mint egy unalmas, megszokott bárban. Kihívás! A feneke egész jó, lehet így fogom terelgetni, ha elkalandozna.
-Héhé, becenév azért ne legyen belőle, különben te leszel kemény segg
Vigyogom, aztán már nevetek, mikor meglátom a számot. Ennyit az egész rossz kedv dologról, ezt meg kell csinálni!
-Oltári! Táncolunk is!
Közlöm tényként fülig érő szájjal. Hamarosan mi jövünk, ő kezdi, én háttal állok, kicsit kitolom a fenekem.

- Állítólag? Ki szerint?- Sebastiannak meglehetősen jó ízlése van. De ha Lia mondja... Nem értem azt a nőt. Önértékelési problémái lehetnek. (Nincs vele egyedül az ismerőseim között)
Nevetek. Legyintek. Mintha bizony érdekelne Lia nővére. Vagy azt gondolja, minden nőtől izgalomba jövök, aki szembe jön? Ba**, nagyon kiéhezett fejem lehet!
- Amúgy sem a külső számít...- vállat vonok. A szépség nem minden.
Elkámpicsorodik, ahogy beszélgetünk. Számtalan módját keresem annak, hogyan tudok mosolyt csalni az arcára. Időnként sikerül. De aztán olyat talál mondani, ami egyenes út a depresszióhoz, ha az ember elhiszi, amit mások mondanka neki, csa azért, hogy bántsák (más okot el sem tudok képzelni)
A Johari ablak nem bonyolult , és rettenetesen izgat az a része, amit sem én, sem mások nem tudnak rólam. Vajon ez a sötét terület mit takar? Szívesen rajzolnék Reevennek. Akkor látná, hogy csak az arányok képesek megváltozni ebben az "ablakban", mert lényegében az "én" mindig ugyanakkora. Amegközelítése azonban szemléletes.
- Igen, tulajdonképpen így is megközelíthetjük. Bár a vonzalomkezdettől megvolt a Róka és a Kis Herceg között, a róka lényegében rendszerességre szoktatja a Herceget. Nem mintha nem örülhetett volna ugyanúgy, ha váratlanul bukkan fel...- mosolygok. Eszembe jutnak azok a péntekek, amit együtt töltök Sebastiannal. Talán csak azért örülök jobban a vele való találkozásnak, mert nincs mindennap, de Suzyval is szívesen találkozom. Bármikor.
- Úgy hiszem, ha két emberre vetítjük ki az elméletet, mindenképpen eltolódnak az arányok. Egyre kevesebb lesz a "nem tudom, nem ismerem" felület. De lényegében erről van szó: mindig lesz sötét (ismeretlen) terület. Éh ha kitágítjuk az összes ismerősre, ugyanez a képlet...- mosolygok rá.
Szerintem nem baj, hogy az embernek vannak titkai. Nélkülük akár meztelennek is érezheti magát az ember (nagyon sebezhetőnek). Ez túlmutat a kiszámíthatóságon. Támadási felület. És ugye, sosem tudjuk, mi lakozik a másikban?


Néhány hónapja még nem értettem volna Reeven szavait. Hogyan mondhatja, megtartani valakit, ha ő szinglinek vallja magát, és gyűlöli a kötöttségeket? De más ismerek valakit (igazából két személyt is), akitől hallottam hasonlót, és bele tudom magam képzelni a helyzetbe. Ahogy Elle és Seby között is működött az ilyen tipusú kapcsolat, mások között is működik vagy működhetne. Ehhez azonban két ember kell. Két rugalmas ember. Két hasonló gondolkodású ember.
- Furcsa, milyen dolgokat képes kihozni az emberből a ... tartozni vágyás- szerelem? Nem tudom, Reeven szerelmes-e, hogy inkább tagadja, hogy ragaszkodna, mintsem a másik eltaszítsa magától. Tán én nem teszek ugyanúgy? Állandóan titikolózom, nehogy elriasszak magamtól másokat (akiket szeretek).
Úgy pillantok Reevenre, mint aki tudja, miről beszél, és szinte azonnal sütöm le a szemem. Ez egy olyan titok, amiről nem szeretném, ha más is tudna. Más kérdés, hogy tartozni valakihez számomra nem negatív jelentésű. Kötöttség... Rossz kifejezés egy kapcsolatra, a közös elhatározásból született. Úgy tűnik, Reevennek is megvan a saját keresztje. Nem sajnálom, mert láthatóan akar és képes hozzá alkalmazkodni. Ellentétben velem. Bennem mindig háború dúl.
- Adhat telefonszámot, esélye sincs! Rosszul indított- neveve kacsintok, mintha más esetben máslenne a helyzet (dehogy!)
Felidézem, milyen volt, amikor nekiment a srácoknak a castingon. Szerinte az nem volt férfias. Eszembe jut, talán csak vakmerő volt. Lényegében mindegy. Gyáva nem volt, az biztos. Már ettől férfiasabb a szememben.
- Oké, csak el ne felejtsd!- mosolygok. Ha létezik dal, ami ezt leírja, mindig Reeven fog eszembe jutni, ha meghallom.
Már majdnem elmegyünk, amikor Reeven kitalálja,mégis fordítsuk fel a világot. Rám bízza a számválasztást, és írtóra élvezem, hogy szívatjuk a jónépet azzal, ahogy viselkedünk. Közben egymást is elkezdjük húzni, mintegy alaphangulatot csiholva a produkcióhoz.
- Te pontosan tudod, kinek kemény a segge- eszembe jut az, amit Seth villogtat szüntelen.
A dalválasztás sikert arat, Reeven felvillanyozódik, máris tudatja, nem csak énekelni fogunk. Seth talán mégse haszontalan tagja a társadalomnak, jelenkleg ugyanis neki és a különóráinak köszönhetem, hogy nem égek le csúfosan. (Tudok táncolni vagy se, mindegy, de ki merek állni vele)
Belekezdünk, bár erősen szükségem van a súgógépre. Csak felületesen ismertem a számot. A dallam megvan, az nem okoz problémát. És Reevennel is gyorsan egymásra hangolódunk. Úgy éneklünk és táncolunk, mintha nem is először adnánk elő ezt a produkciót. Hamarosan minden szem ránk szegeződik.

Vállatvonok
-Szerinte, vagy nemtom, a családja szerint, én még nem találkoztam vele
De nem is akarnám őket összehasonlítani, mindenki másért szép és jól mondja Josh, a belső fontosabb, ha nem egy menetre tervez az ember. Biccentek rá egyetértően.
A johari ablaka érdekes és valamiért eszembe jut az a mese is, gyerekkoromban olvastam.
-Gondolod? Még sosem gondoltam rá, hogy rendszeresség lenne benne, de mondasz valamit. Lehet így van vele az ember, már várja a találkozót, ha ki van tűzve az időpont előre.
A rosszkedven igyekszem uralkodni, most hogy nem konkrétan beszélünk a szülőkről, megint be tudom őket zárni egy fiókba, az elmém egyik eldugott szegletébe, amivel nem most fogok foglalkozni. Senki sem ismerhet meg minket igazán, soha, fogalmazódik meg bennem, bólintok, igen, mindig lesz ismeretlen terület.
-Jó ez így. Ki tudja, mennyire tudnánk szeretni a másikat, ha teljesen ismernénk. Persze az lenne az ideális és biztos van olyan, hogy de, egy ember minden apró hibáját szereti valaki, de kell ez a homály, hisz maga az emberi megismerés se korlátlan.

Elkerekedett szemmel meredek magam elé, ahogy Josh is megfogalmazza, milyen érdekes dolgokat hoz ki az emberből az ilyesmi.
-Ja, ne is mond
Belőlem már most rengeteg mindent kihozott, ahogy Felix is mondta, az újdonságok. Gondolom, ha velem így van, más is hasonló cipőben jár.
Nem magyarázom meg Joshnak mit gondolok konkrétan erről, mert nem kérdez, ezért nem tudom, ha érdekli, de azért vannak téves elképzelései, illetve tudnék róla, ha a fejébe látnék, dehát nem látok és még csak abból nem tudok olvasni, ahogy leszegezi a pillantását, csinálhatja akármiért.
Nevetek azon, hogy a kopsz rosszul indított.
-Hogy lehetne nálad jól indítani? Most vonatkoztassunk el a férfiaktól. Ha egy nő akarna felszedni.
Kérdem érdeklődő mosollyal. A férfiasság egy elég összetett fogalom, de egy dal nekem jól összefoglalja, nem tudnék szép, megható, giccses idézetet összehozni most erre.
-Nem fogom, valahányszor rád nézek, eszembe jut majd a baba
Nézek rá összeszűkített szemmel
-Arról pedig a férfiasság, ami a babákban nincs és arról a dal, hogy elmondjam, mit gondolok a fogalomról.
Vigyorgok rá, a feszes seggen csak nézek.
-Kire gondolsz? Saját magadon kívül
Nekem most eszembe se jut Seth. Egyébként nem tudok táncolni, nagyon nem, a rockos ugrálást, amit frontemberként produkáltam, nem nevezném annak, de kezd hatni a sör, tetszik a szám és teljesen hülyére veszem a szituációt. Először ő kezd, addig rázom magam, ritmusosan a csípőm, irtó hülyén nézhetek ki. Aztán csatlakozom, nekem is nagyon szükségem van a súgógépre, de egy percre se jövök zavarba, ha kimaradna egy-egy szó, énekelek helyette valami Náná, izééé, tatadááá-t és ez teljesen rendben van most, itt azért meglátszik a gyakorlat, hogy nem először állok színpadon és éneklek. Az egész inkább színészkedés, közben nagyon figyelek Joshra, hogy amit együtt énekelünk, el ne szarjam, csücsörítem a szám, dobok puszit a közönségnek, leállok keverni a kis énekespalántával, már ha benne van, hogy hátulról úgy közelítsek felé. De vicc az egész, csak lesnek ránk, vannak, akik csápolnak, szép látvány lehetünk!

- Tényleg? Azt gondoltam, ismered...- rokonok. Létezik, hogy még nem is látták egymást?
A külsőség számára is másodlagos legalábbis egyetért velem, amikor ezt mondom.
Aztán a Kis Hercegről kezdünk beszélni a megismeréssel kapcsolatban. Számomra érdekes volt, hogy a Róka milyen feltételekhez köti a barátságot (megszelidítést), de ahogy jobban belegondolok, nem volt hülyeség, amit kitalált. Az ember akkor érzi, hogy fontos valakinek, ha időt szán rá. Nem akkor esik be hozzá, amikor neki jólesik, vagy ha véletlenül arra jár, hanem ha előre felkészül: megy vagy mennek hozzá. Az egészmnek lesz egy plusz színezete, a várakozás adta izgalmon kívül, és a két ember kapcsolatát össze is kovácsolhatja ez a fajta kapcsolat. Kialakul vele együtt a bizalom is: úgy van, ahogy ígérted. Bízom benned.
Reeven azonban jól érti, amit amegismerésről mondok neki. Egyetértően bólintok, amikor azt mondja, szerinte is szükség van homályos foltokra. Alátámasztja az elméletem, hogy egyikőnk sem bízik magában annyira, hogy önmagáért szeretni lehessen (vagy inkább minden hibánkkal együtt?)

Más formában, de érintőlegesen visszatérünk a témához.  Ki mennyit képes változni a másikért...  Nem szívesen vallanám meg, miféle változásokat iktattam be az életembe, csak azért, hogy valakinek örömet okozzak, vagy én jussak pillanatnyi boldogsághoz. Sokan vannak, akik szerint minden lehetőséget meg kéne ragadni, hiszen elméletileg nincs belőle elég soha; én úgy hiszem, az ember akkor tud igazán boldog lenni, ha azt cselekszi, azt mondja, amit gondol. Félelmek és gátak nélkül. Na, ez  a ritka, úgy hiszem...
- Mit gondolsz... Meddig képes az ember elmenni? Hol a határa annak, amíg alkalmazkodni tud?- kérdezem, mert kíváncsi vagyok, ő hol látja saját határait. Egyáltalán megszabja-e hol vannak, amikor éppen szerelmes?
Megkérdi, milyen nálam egy jó indítás.
- Ez nehéz kérdés- gondolkodom rajta, de okos választ nem tudok találni- Nem egy konkrét helyzetre gondolok. Inkább benyomásra. Tudod, amikor aaz emberben megmoccan valami... És megindul a sóvárgás, hogy többet legyél a másikkal, hogy meg tudd ismerni, hogy valamiképp, valamennyire te is az élete része légy...
- És nálad? Van olyan dolog, amivel azonnal le lehet kenyerezni?
Aztán rosszat szólok. Érzem már akkor, amikor először veti a szememre, de minden alkalommal szememre veti, hogy lebabáztam, amikor csak teheti. Már én se fogom elfelejteni, pedig szeretném! Kínosan röhögök magamban, ez milyen rekciókat indított el benne.
- Hé, ugyan, ne szívd már mellre, mégsem sértegettelek!- inkább bók volt.
Nem megyünk el máshova énekelni. Gyorsan megegyezünk, hogy itt csinálunk műsort, ebben a lebújban, a pasiknak (akinek a fele nem is igazán pasi), vagy a fene se tudja, hogy működnek közöttük a dolgok... Szerepeket játszanak? Mindegy, nem érdekel.
- Sethre gondoltam, tudod, az a raszta hajú srác az edzőteremből- tudom, hogy tudja, és azt is észrevettem, nem igazán kedveli. Pedig a srác sok jó ötletet adott a kezdet kezdetén. Engem speciel még egy előadásra is bevitt, ahol a seggét adtam el..., de az már rég volt. És ő tanított meg néhány tánclépésre is, nehogy felsüljek, ha ... úgy adódik.
Szóval...
Sem a tánc, sem az ének nem okoz nagy problémát, bár időnként eltévesztjük a szöveget. Reeven rutinosabban vágja ki magát, én ugrálással és bolondozással próbálom elsikálni a tévesztéseimet. Amikor hátulról nekem nyomul, hangosan felröhögök, de aztán forgok egyet-kettőt, és másris ő van letámadva. Kölcsön kinyír visszajár! Hehehe.
Ellesem a csípőrázást Reeventől, a szám végére egészen összhangban mozgunk, a duettünk meg nagyon a helyén van. Kapunk tapsot is , füttyöt is, mi csak röhögünk, ez odaba*ott. (Gondolatban a számra csapom a kezem.)
- Szerintem nem kell elmennünk...- súgom oda Reevennek, mert valaki visszázást kiabál a vastaps alatt.
Bevallom, tetszik a siker, jó érzés, hogy nem csak a csajoknak tetszik, amit művelünk.
- Hallod, ezt az érzést meg tudnám szokni...- nevetem el magam.

-Nem
Vallom be, a családjaink nem ápolták a kapcsolatot és én szerencsés, legalább tudom, miért. A filozófiai témákban nagy az egyetértés nálunk és minden elismerésem Joshnak, hogy el lehet beszélgetni vele ilyesmikről is, nem mindenki vevő rá. Úgy tűnik neki is fontos, nem hülye a srác, az tény.

Sok mindent feladtam Felixért. Kezdjük mindjárt a heteroságommal, illetve, hogy kibővítettem a látóköröm. Azt hittem ő kivétel lett, de valahogy Sebastian is helyet kapott benne, igaz más formában, de a lényeg nem változott, a lányok egyre hülyébbek, ha egyszerűen nem köp a világ nekem értelmes női partnert haljak meg egyedül?
-Az ember nagyon sok mindenre képes, amit még csak nem is feltételezett magáról. Ez attól függ mit kell lerombolni, mennyire éri meg és milyen fontos az illető. Én azt mondom bármeddig, ami egyébként nem rombolja a személyiséged, aki a lényed kéri, vagy a lelked változását, azért nem érdemes feláldozni, de elvek és tanítások, mind szerzett, tanult dolgok. A társadalom elvárásai, emberek állította szabályok, amiket én például nem tisztelek, ne más mondja meg hogyan éljek, milyen legyek. Ne a rendszer, vagy a vallás, vagy a szülők. Ennek mind csak útmutatást kellene adni, de dogmatizálnak és formálnak minket, ahelyett, hogy hagynának kibontakozni és... ki tudja mi lakozik benned?
Teszem fel a költői kérdést. A másikat nehéznek találja, fürkészve figyelem mit reagál.
-Igen! Igen, én is így vagyok ezzel! Egyszerűen meg akarod ismerni, valami vonz, meg sem tudod magyarázni micsoda, a személyisége ereje magával ragad és talán nincs is rá logikus magyarázat, miért. Most, hogy ilyen szépen összefoglaltad nekem a benyomást én is ezt mondanám. Rájöttem, hogy a külső, a csinos pofi nem számítanak annyit, mint ez a kisugárzás-féle, amiről te is beszéltél, hogy hiába szép valaki, vagy akár ehhez még okos is, lehet teljesen üres.
És akkor Josh még mindig nem tudja, hogy egy férfiről beszélek. A babázásnál próbál engesztelni. Játékosan lebiggyed az ajkam.
-Babásnak hívtál Josh, ez eléggé az volt. Most már meg kell hívnod valamire! Valamire, ami nem tej
Hülye asszociáció a babára.
-Sokszor megkapom, hogy kisfiús vagyok, mármint a képem, mert különben nem, de az emberek lusták megismerni, tovább menni és hagyni, hogy megmutassam, mennyire nem. Például volt egy lány, az a csaj, akivel lezuhantunk és tökre bejött, kiderült, hogy ő is zenész, deh rohadtul nem jött be neki, hogy kb 16 évesnek nézek ki, a lakótársamnak se, szóval...nem, nem szeretem hallani.
Magyarázom Joshnak.
-Tudom a drog miatt van, meg minden, az a fura, hogy élek, deh...ha téged elutasítana pár lány mert szakállad van, szerintem nem szeretnéd a Mikulás jelzőt, de nem szívom mellre, szent a békaszar, jó?
Kacsintok rá, én csinálok belőle nagy ügyet...
Sethnél elsötétül a tekintetem.
-Pojáca! Te honnan ismered? Akkora egy köcsög!
Acsarkodom.
A színpadon viszont megtaláljuk az összhangot, ő is megtáncoltat, én is röhögök és nincs ellenemre, legalábbis nem kapok gutaütést. Mindenki tapsol, felemelem Josh kezét a magasba, hogy együtt hajoljunk meg.
-Maradnál? Jah igen, le kellene nyomnod a szólódat a meghallgatásodra
Kacsintok rá, adok az arcára egy puszit, aztán vigyorogva élvezem a sikert. Hát igen, ez hiányzott. Ha benne van, magára hagyom, bár ha látom meg lenne ijedve, szívesen felkonferálom, odahajolok, hogy megsúgja a szám címét. Elintézem, hogy tovább ünnepeljék.

A szituáció, amibe keveredtünk, izgalmas beszédtémát ad. El is merülünk benne.
Figyelmesen hallgatom Reevent, és időnként hevesen bólogatok, mennyire egyet értek vele.
- Ez nagyon összetett kérdés, azt hiszem. Te azt mondod: számít, hogy mi éri meg...  Az ember folyton mérlegel, tudatosan vagy tudat alatt, de mindenki csinálja, te is, én is. Pedig, tudod, a vallás nem erre tanít- lesütöm a szemem. Megint azt a témát említem, amiben homlokegyenest ellenkezik a véleményünk, de ha ismerni akarja a nézőpontomat, ezt is el kell mondanom.
- Az igazi szeretben nincs ha és nincs de... Elvileg mindannyiunknak így kellene szeretnie egymást...- elpirulok; ezt megvalósítani lehetetlennek tűnik- , de én sem egyformán állok mindenkihez. Csak azért, mert én tisztességes vagyok valakivel, nem biztos, hogy ez a másik számára is evidens. Hogy egy hétköznapi példával éljek, egy kedves barátnőm szerint sokkal hamarabb jutnék kedvezőbb szerepekhez, ha ilyen-olyan módon, de megpróbálnám a szereposztók kegyeit keresni. Tudod, erről az a véleményem, egyetlen szerep sem ér annyit, hogy eladjam magam. Nem igaz? Ha tehetségesnek tartanak, előbb-utóbb úgyis megtalál a megfelelő ajánlat... Én szorgalmasan próbálkozom, nem várom, hogy számba repüljön a sültgalamb, de... Érted, miről beszélek, nem?
Szándékosan nem jövök a magánéletemmel. Hozhatnék példát onnan is; bár ott nem voltam/vagyok olyan szilárd, mint amilyen ebben a tekintetben. (Talán mert senkinek sem okozok kárt vele...? Ezzel bizonyára vígasztalom magam, ha elfog a kétség)
- Egyébként hiszem, hogy szükség van egyfajta szabályozásra. A legtöbb ember véleménye eltér itt vagy ott, kisebb vagy nagyobb mértékben. Ha mindenki úgy élne, ahogy neki tetszik, anarchia lenne..., abszolút káosz. És tudod, mit gondolok? Egyedül az emberre jellemző, hogy valamit csak érdekből csinál. Az a baj, mindenki csak próbálkozik jól csinálni, de még senkinek nem sikerült bebizonyítani: így a jó. Ha nekem valami beválik, nem biztos, hogy jó lesz neked is...- vonogatom a vállam, ezt a kérdést számtalan oldalról meg lehetne vizsgálni.
Reeven egyetért velem abban, milyen fontos, hogy valaki hatással legyen ránk. Megmagyarázhatatlannak tűnhet olykor a vonzalom, néha a "természet" ellen való, de akkor is létezik. Konkrét példának Sebastiant hoznám fel, ha nem értené..., de érti. Elmosolyodom.
- Azt hiszem, belső tulajdonságok jelentősen javítanak esetleges külső hibákon. Ha elfogadok valakit olyannak, amilyen, kívülről is vonzóbbnak látom. Hiszed, hogy így működik?

Elég sokáig duzzog még, hogy babásnak tituláltam.
- Bármire, barátom, elvégre kinőtted már a pelust!- nevetek jóízűen. Átkarolom a vállát- Mit innál szívesen?- tényleg meghívom, amit csak kér!
Aztán magyarázza, hogy miért kínos ez neki. Megértem, persze. Nem jó, ha az emberről azt gondolják, fiatlan is, éretlen is.
- Változtass frizurát, növessz szakállat vagy bajuszt, hordj szemüveget...- azt mondják, ezzel lehet segíteni- javaslom neki, de bújkál bennem a nevetés. Ha már egyetemista, mindenki tudja, hogy nem lehet 16 éves.
- Ah, még senki nem hívott Mikulásnak. Ellenben Jézusnak igen. Azt hitte az illető, hogy ez nagyon vicces - Halenek megmondtam a nevem, mégis élcelődött a nevemmel. (Vagy a külsőmön)
- Szeritem genetika. Amelia is nagyon fiatalnak látszik. Amikor ki van engedve a haja, mintha csak gimnazista lenne...- pedig ő idősebb is Reevennél, ha nem is sokkal.
Mindenesetre kibékülünk (azaz megbocsájt). Még Set miatt sem akad ki nagyon, pedig láthatóan haragszik rá.
- Fura egy srác, de amikor az edzőtermet néztem meg, segítőkész volt és dumáltunk egy sort. Sok ötlete volt, hogy mire figyeljek, hogy meg ne sérüljünk a kezdeteknél...- a többiről nem is mesélek. Biztosan fintorogna, ha elmesélném, milyen feladatunk volt a főiskolán.
Közösen megyünk fel a színpadra, hogy hülyüljünk egy sort. Sikerünk van, Reeven amúgy is nagy mókamester, nekem csak követni kell őt... Élvezem az egész produkciót. Reevennel összenevetünk, erre, azt hiszem, egyikőnk sem számított. Aztán kapok egy puszit bátorításul, hogy belekezdjek a szólómba. Nem sokat gondolkodom. Mostanában sokat hallottam ezt a számot. Kissé olyan, mintha rólam szólna. Ha vallomás, ha nem, előadom. A stílusa nem igazán az én világom, ettől függetlenül kedvelem. Könnyű vele azonosulni...

Vallás, na igen, azt küldöm a p*ába, de nem akarok olyan képet vágni, ami megsértheti.
-Nem az a fontos, mire tanít, hanem, hogy Te hogyan érzed. Szerintem...
Teszem hozzá, hogy ez egyéni vélemény.
-Alapvetően nincs, viszont, ha azt kéri ad fel a személyed leglényegibb részét, az már a részéről nem igazi, vagy ha én kérem tőle, a részemről.
Ezt a Felixes beszélgetésből levonva mondom.
-Hát igaz, amit mond, de ha ez ennyire a lényed része és ennyire ellentmondanál önmagadnak, ha tetszelegned kéne, mérlegre teszed és rájössz, a siker nem ér semmit, akkor nem....tényleg nem. De ha nem veszed olyan komolyan, hozzáállás kérdése. Nem tudom Josh, hogy ez a mai korrupt világba elég-e, őszinte leszek, nem tudom.... De, ha hiszel ebben, küzdj ezért, ha nagyon akarod, ha igazán elhiszed, lehet belőle valóság. Felfedeznek és megkapod álmaid szerepét. Miért ne? Attól mert a statisztika nem ezt mondja. Az ilyesmik pont arra vannak, hogy felrúgjuk őket.
Vonok vállat, a színészetben nemtom hogy megy, de amit hallottam, rosszul. Ritka, hogy felfedeznek valakit azért, mert jó. Az énekléssel sincs talán másképp, de még nem folytam bele annyira ebbe, hogy szembesüljek a dolgokkal, még nem tettem ezt mérlegre, amíg nem kerültem ebben a helyzetbe, nem tudok a magam nevében nyilatkozni. De amiben elég erősen hisz az embert, azt tapasztalatból mondom, elérheti és ez nem egy ki*ott varázslat.
Biccentek, hogy értem és a reakciójából majd kiderül, vajon szerinte is értem-e.
-A legtöbb embernek. De ha...nem lenne ennyi sok retardált nyomorult és Úgy csinálhatnának az Értelmesek, amit akarnak, hogy mondjuk az elég legyen a földi élet alapvető létfenntartásához, akkor ez lenne a legboldogabb bolygó a galaxisnak ezen a részén. Igen, ez szerintem is így van, az ember tulajdonképpen undorító faj, ráadásul, ami az egyiknek megfelel, nem biztos, hogy jó a másiknak.
Biccentek, bármilyen kiábrándító is ez, szerintem is így van.
-Igen, így van, egyetértek. Az elfogadás nagyon fontos, úgyhogy a klisés mondásokban mindig van valami. Itt arra a mondásra gondolok, hogy ha szerelmes vagy, megszépül a másik.
Habár Felix ígyis-úgyis gyönyörű...

-Attól függ, milyen szituban. Ha nagyon sokat itatsz és nem engedsz ki a mosdóba úgy összehugyozom magam, mint a sicc
Nevetek hülyéskedve.
-Baromkodtam csak, majd fizetem a részem.
Bár most nincs nálam valami sok. Igazán nagy mázli, hogy keveset eszem.
Nézek rá most komolyan tekintettel?
- A szemüveg nem hiszem, hogy segít és én az a típus vagyok, akiknek kb egy hétig tartana, utána eltörném. És a szakáll, néz rám. Olyan lennék, mint egy szőrös baba, arról nem is beszélve, hogy nem szeretem a szőrt. A hajam így tökéletes és...van, akinek így tetszem, végülis az a lényeg.
Ő nem panaszkodik. Mondjuk csak merne...
-A Jézusban van valami
Élcelődöm hunyorogva nézve őt, röhögve.
-Igen, igen. Mondta is, hogy ilyenek vagyunk és nem nagyon nő szőrünk se
Hajolok közelebb bizalmaskodva, mert ez titok.
-És azt tudtad, hogy buzi? Ehhez mit szólsz?
Kérdezem és most...nem annyira Sethre gondolok... Amúgy nem az, mert olyan, mint én, vagy akár az ő legjobb Sebastian barátja, de ez a túlzás belefér...
A színpad nekem nem idegen, előttük is olyan, mintha kiscsajok lennének. Rajongók, rajongók. A hülyéskedés megy és nem marad el a jutalom. Hamar magára hagyom, leugrom a színpad elejére és tenyérrel lazán eltaszítok egy meleget, aki a sztárral akarna flörtölni.
-K*vára szerelmes vagyok a srácba, aki most énekel, nem láttad?
Vetem oda, mintha minden nap erről hazudnék. Figyelem Josht, hát ez...hát ez szép. Nem tudtam, hogy ilyen lassú számot fog előadni, igazából eléggé beleélem magam, nem vigyorgom, komolyan hallgatom végig az első sorban, aztán csatlakozom a tapsviharhoz, ha vége. A színpad széléhez megyek, oda, hol le fog jönni.
-Tudod ez nagyon szép volt.
Mondom rám nem annyira jellemző, visszafogott hangerővel. Persze csak Joshnak lesz talán meglepő.

- Sosem volt cél, hogy birkák legyünk, ne gondolkozzunk és ne érezzünk... - próbálom megvédeni az álláspontomat- Én csak azt mondom, egyre kevésbé vagyunk elfogadóbbak, és egyre nagyobb mértéket öltenek az előítéletek. Ez azért erősen korlátozza az emberi viszonyokat, nem gondolod?
Csak a beszélgetést forszírozom, nem akarok veszekedni vagy kioktatni, Isten mets! Sok tekintetben én szorulok kiigazításra.
- Ha a személyiségem leglényegibb részének feladására kér, nem én vagyok az embere. Nem engem szeret, hanem valakit, akit elképzelt magának- szomorú, de van ilyen. Én is majdnem beleestem ilyen hibába.
Elmondom neki, amit Eleetől hallottam (és lényegében Felixtől is). Azt gondolom, Reeven majd megért, és az én álláspontomat támogatja, de nem egészen ez történik.
- Ah, én nem tudom ezt lazán kezelni- legalábbis bizonyos részleteit nem. A legtöbb részletét nem. Meddig lennék hajlandó "süllyedni" egy szerepért? Egyáltalán nem akarok "süllyedni". Szóval, ezek szerint csak a csodában bízhatok...
Reevent nem hatja meg túlságosan a téma. Ezek szerint vagy lerázza magáról a "problémát", vagy sosem volt olyan helyzetben, hogy ezt mérlegre kéne tennie.
- Nagyon érdekes dolgot mondasz- összeszaladnak a homlokomon a ráncok, ahogy gondolkodom- A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy azok sem tesznek semmit, akiknek megvan hozzá a lehetőségünk, befolyásuk, pénzük- az jut eszembe, hány milliárdos él a világon.. és hány éhező?
- Én úgy látom, mintha a társadalmunk a közönye miatt szaladna a vesztébe...- foglalom össze, hova jutottam a gondolatmeneteink után.
Reevenre mosolygok.
- Nem kell feltétlenül szerelmesnek lenni...- nem a lila köd féle megszépülésre gondoltam, de sebaj. Örülök, hogy Reeven abban a fázisban van, amikor ezt tapasztalatként meséli el. A szavaiból, az ábrándos tekintetéből arra következtetek, ő bizony nagyon szerelmes.

- Hidd el, azt az élményt szívesen kihagyom...- nevetek. Dehogy akarom, hogy bepisáljon!
- Megsértesz, ha mindig külön kasszán akarsz lenni- nézek rá komolyabban.Meghívásról volt szó, nem egyszerű közös piálásról. Derogál nei, ha meghívom?
Olyan sokáig érlelgeti magában a babás jelzőt, hogy alig akad le róla. Engem igazol viszont, hogy nem án vagyok az egyedüli, aki ilyennek látja. A külsejére vonatkozó változtatások láthatóan nem derítik fel.
- Na, látod, kimondtad te is. Az a lényeg, hogy így is vonzó vagy valakinek! Akkor megmit számít a többiek véleménye?- kérdezem kicsit lazáskodva. Na, csak ne dől össze, mert babaarcú, ezzel együtt szereti valaki éppen őt!
- Na, hagyjál lógva- mondom nevetve, amikor ő is úgy néz rám, mint potenciális Jézusra.
Aztán "bizalmas információhoz" juttat. Oké, Lia igazán nőies nő, és nem vettem észre hogy csúfítanák bárhol is a férfi nemi jellegre utaló szőröcskék.
- Ezt hogy érted?- szalad fel a szemöldököm. Talán arra gondol, hogy ... Ah, buja gondolat elképzelni Liát ruhátlanul.
Seth már más tészta. Reev azt mondja, buzi.
- Semmit. Nem hoz lázba. Biztos azért, mert én nem vagyok az- rántom meg a vállam. Nagyon nem érdekel, milyen beállítottságú Seth- Szerintem azonban a csajok is bejönnek neki. - közlöm, mint személyes megfigyelésemet, tapasztalatomat.


Először kettesben hódítjuk meg a színpadot, aztán nekem adja át a lehetőséget, mutassam meg, mit tudok. Egy líraibb hangvételű dalra esik a választásom. Egy ideje foglalkoztat ennek a dalnak a szövege. Időnként magamra ismerek benne.
Átéléssel énekelek, beéeadva magamat, így nem láthatom, mi zajlik a színpad előtt. Azt azonban látom, hogy Reev nem ment hátra, hanem a közelben maradt. Éppen úgy tapsol, ahogy a többiek (ha nem jobban), és ettől jó érzés fog el. Tetszett neki a dal.
- Aha, engem is nagyon megfogott egy pár hete. Ki se tudom mosni a fülemből...- nevetek. Tényleg szép a dal (és azt hiszem, azt dícséri)
Megállunk egy kicsit egymással szemben, és van egy olyan érztésem, Reeven jobban beleélte magát a szövegbe, a dalba, mint mások. Kissé ábrándos a tekintete. Ettől viszont még fiatalabbnak látszik (és egyszerre nagyon vonzónak is)
- Na, gyere, gurítsunk le valamit- ölelem át a vállát, kizárva ezzel annak lehetőségét is, hogy bárki megközelítsen.
Aztán amikor már kortyolgatjuk a piát, halkan megkérdezem:
-Elárulod mi vagy ki jutott eszedbe?- mintha eltűnt volna néhány pillanatra, holott egy tapodtat se mozdult..

-De. Az emberek agyalágyultak és rögtön, legelső gondolatra a másikat nézik le, ahelyett, hogy magukba néznének. Elhamarkodott következtetéseket vonnak le túl hamar és felületesen. El vannak cseszve.
HOgyne értenék egyet, szorult belém némi társadalomutálat, bár Felix leköröz benne.
-Hát igen és akkor az már nem igazi.
Mondom arra, ha valaki teljes feladást kér a másiktól, az nem azt a valakit akarja.
-Pedig úgy kellene Josh, ha valamihez félelemmel, stresszel közelítesz, az már negatívabb, mintha felhőtlenséget csempésznél a dolgokba.
(Nem arról van szó, hogy ez őt nem hatja meg, nem akar rágörcsölni és stresszelni semmire, ez neki nehezére esne, eleve nem is tudna, másrészt hisz a minden csak felfogás kérdése filozófiában, így abban, ha akar valakit, eléri, szerinte a világ lehet ennyire egyszerű is!)
-Hát...kösz. Mert az ember alapvetően egoista, senki sem a másikra gondol és mert sok a szegény közt az olyan is, aki nem tesz magáért semmit, az az igazság... ezt a társadalmat nehéz helyrehozni, a csököttagyúság miatt. Ha lenne is egy-két milliárdos, aki pénzt osztana, talán csak annyit érne el, hogy elkapatná a munkakerülő alkoholistákat, akik elvárnák, hogy a két szép szemükért tartsák el őket életük végéig és így szó szerint felfalnák a társadalmat. Amit mondtam, nagyon idealista, valahogy a romlást kéne megakadályozni. Nem csak a gazdagok szuvasodnak, hanem a szegények is, nem lehet általánosítani.
Közöny, igen, ezt nem lehet egyértelműen cáfolni.
-Mindenkit csak saját maga érdekel...
Biccetek
-Merthogy magától is megszépül? Vagy hogy érted?
Ezt most nem vágom.

Nevetek, hogy vannak olyan élmények, amiket kihagyna.
-Én jó fej vagyok, nem sértegetek. Akkor hívj meg.
Ha ennyire meg akar hívni, jó, most úgyis le vagyok égve.
-Ohóó, akkor komoly bajban lennék, ha neked akarnék tetszeni, mi? Semmit, megtaláltam azt, akinek így is...
Elvörösödöm, Felix mindig "gyönyörűségemnek" és "szépségemnek" hív.
-Legalább tudom kihez forduljak, ha borrá akarom változtatni a vizem.
Ez pont az a rész, ahol fordul a kocka, én szívathatom őt. Jézus és a baba.
-HOgy értem? Tapasztalom magamon, néha nézek tükörbe.
Vagy mire gondol?
-Igen, persze, de azért jól esett lebuzizni! Szóval nincs bajod a témával? Csak mert sok heteroszexuális pasit kiráz a hideg.
Közlöm könnyedén.

A szép produkciója után megvárom a színpad szélénél én most nem fényezem magam, már szerepeltem eleget, különben is a líraibb megoldásokat szeretem nem a bohóckodást, azt csak néha.
-Elhiszem, szóval JOsh, meggyőztél, benne vagy a bandában, már csak egy...basszer és egy dobos kellene, meg egy név.
Karolom át, andalgok vele a pulthoz, uh lehet be fogok rúgni, de most hagyom, hogy fizessen, nem akarom sértegetni.
-Micsoda? Mikor?
Kapom fel a fejem, nem értem a kérdést.
-A dal és ahogy énekelted nagyon szép volt.
Nézek magam elé kicsit még mindig a hatása alatt, de mintha nem ez lett volna a kérdés.

- Abszolút!- bólogatok. Ezer alkalom tör rám egyszerre, amikor így éreztem. És akár tükröt is tarthatnék magam elé.
- Ezek szerint te is hiszel abban, hogy valakinek éppen úgy kellesz, ahogy vagy, ugye?- reménykedve nézek rá. Tudom, hogy nem épp férfias gondolat, de hiszek abban, én éppen úgy vagyok jó valakinek, ahogy vagyok, és nekem is megvan a párom valahol. (És eszembe jut Sebastian, aki épp ezt mondja mindig nekem, úgy kedvel, ahogy vagyok. Igazságtalan az élet, hogy egyikünk nem nő? Akkor talán nem is ismernénk egymást.)
- No igen, ez igaz. De konkrétan nem adom el sem a lelkem, sem a testem, csak azért, hogy előnyhöz jussak- igen, lazábban kezelem a dolgokat. Időnként vannak még fenntartásaim ezzel kapcsolatban, de mivel senkit nem bántok vele, én is túllépek rajta, "rossz" vagyok.
(No igen, user tudja. De ahogy userekként, úgy karakterekként is más-más oldalról szemléljük a világot. Mindkettőjük saját szemszöge a maga valósága.)
- Nem elsősorban a pénzről van szó... Legalábbis nem így...- próbálom magyarázni az álláspontomat- Nem akkor segítek valakin, ha pénzt nyomok a kezébe. Az az igazi segítség, ha megtaláljuk azt a módszert, amivel maga is tud pénzt keresni. Ha nem mások szolidaritására szorul, hanem meg tud állni a saját lábán. Értesz? A milliárdosoknak ott van a felelősség a kezében: munkahelyeket teremthetnének, ahol nem osztogatnák a pénzüket, hanem fizetést adnának az emberek kezébe, akik dolgozni akarnak. Ehhez csak ötlet kell... és az ötletek mindig az utcán hevernek, csak nézz szét...- mosolygok.
Amúgy igaza van. A szegények, az alkoholisták egy része már szinte elvárják, hogy segítsenek rajtuk. Ők már nem tesznek semmit.
- Többnyire...- sóhajtok, aztán lesütöm a szemem. Ha nem vagyok önző, még mindig ugyanaz a Josh lennék, aki idejött, ebbe a városba?
- Attól, hogy érzi, szeretik, kinyílik, mint egy virág...- mosolygok rá. - Ez a szépség dolog nagyon sokrétű. Ha látszik rajtam, hogy tetszik valaki, az illető maga is elhiszi, hogy szép. Ez magabiztossá és boldoggá teheti. Ez viszont rögtön meglátszik rajta. Hát nem?

- Kösz, rendes vagy- nevetek. Szóval mégis meghívhatom. Jó úton haladunk.
- Ó, ez a célod? Mutasd ki jobban!- húzom az agyát. Nem hinném, hogy különösebben tetszeni vágyna nekem.
El is vörösödik. Tuti eszébe jutott valami ezzel kapcsolatban. Jobb, ha nem feszegetem, úgyis tagadná.
- Ha hasonlítok is rá, csak külsőleg. Nincsenek rejtett képességeim, elhiheted!- Noha egyes vallások szerint Jézus újra és újra közöttünk jár, egészen biztos vagyok benne, hogy jelen esetben nem én vagyok az. Elcseszett egy Messiás lennék!
- Ja, ja, bocs... Én most Liát képzeltem el szőrzet nélkül- mondom halkabban, nevetgélve. Biztos nem veti a szememre, hogy nem ő jelent meg lelki szemeim előtt.
Aztán ott van a az a srác, akit lebuziz. Jó helyen vagyunk ehhez a témához, körbe is nézek.
- Szerinted nem akarnék innen elszaladni, ha zavarna a dolog? - vállat vonok. Eddig csupán egyetlen férfi volt, aki kísértésbe hozott. De őt ismeri Reev, és a titkot nem akarom megosztani vele. (Akkor még nem tudom, hogy vele is csókolózott.)

Felnevetek.
- Komolyan?- hálából megölelem.
Noha még messze vagyunk attól, hogy zenekarnak hívjam magunkat, már elképzelni is jó, hogy majd együtt alkotunk, játszunk, lépünk fel... Eddig ismeretlen öröm gyullad bennem. Nagyon jól érzem magam.
Átkaroljuk egymást, így megyünk a pulthoz.
- Sör? Bor? Pezsgő?- jut eszembe utóbb. Ha már lerakjuk az alapokat, ünnepeljük meg.
- Az előbb... itt voltál, és mégsem... mintha ábrándoztál volna...- nos, nem tudom, konkrét személy jutott eszébe, vagy már az együttes képe fogalmazódott meg benne, de egy pillanatra... fénylett az arca, megszépült. Mint aki éppen abban a pillanatban tudja, érzi, hogy szeretik.
- Ah, a dal, oké...- beszívom az alsó ajkam. Igen. A dal. Engem is megfogott, pedig a stílus nem egészen az én műfajom. De olyan, mint egy segélykiáltás... és én szüntelen úgy érzem, a mélyben vagyok. Felszínre kéne törni már.
- Igyunk... az együttesünkre!- koccintom a poharam az övéhez (mindegy, mi van benne).
- És akkor hogyan tovább? Adjunk fel hirdetést?

Megdermedek a mozdulatban, amit épp végzek, félfordulat, azt hiszem. Nekem még mindig nagyon sokat jelent ez a mondat. Igaz, hogy ilyesmitől meghatódni csak egyszer ér, abban a pillanatban volt fontos és nézett Felix totál hülyének, bizonyára.
-Most már igen...nekem is mondták és az volt életem legszebb pillanata. Suttogom magam elé, cseszve rá mekkora nyálgép vagyok ebben a pillanatban. Ahogy mondta, a kontextus és az...talán már akkor belészerettem, mintha kitörölt volna pár kellemetlen évet a múltamból, amikor bárhogy próbálkoztam, senkinek nem voltam elég jó.
-Ne is add, kövesd a ...úristen, jó nem mondom azt, hogy kövesd a szíved, mert annál nyálasabb már nem lehetnék, de érted, nem? Kövesd...azt.
Bólogatok, a szívre gondolok, és képes vagyok ennyire sután kifejezni.
(akkor jó )
-Ahá! Igen, így jó, így egyetértek. Szerintem lehetne egy pénzlimit és nem kellenének milliárdosok, akkor mindenki meg tudna élni normálisan. Egyenfizetés, ami elég kajára, szórakozásra, fontos tárgyra, de nem halmozva és lakhatásra. Alap dolgokra. Lehet senki nem járna márkás kocsikkal,de istenem, mi a szarnak vannak? Felgyorsulnak vele, aztán úgyis összetörik, nem jobb akkor már egy régivel csinálni ugyan ezt. Hát JOsh, meg kéne reformálnunk ezt a világot.
Bólogatok, bár így menne. Így most nézhetek én is szembe az anyagi akadályokkal. Franc! Mennyivel egyszerűbb volt csövesként!
-Ahá, de, de. Értem már. Kár, hogy ez Lián például nem működik. Szerintem Sebastian és én is éreztetjük vele, deh...már nem tudom mit csináljak.
HOgy nem hiheti el, valaki olyan gyönyörű, mint ő?

Ki hinné, hogy rendes vagyok attól, ha engedem magam meghívni? JOsh, akivel megéri barátkozni! Ohóóó, mit nem mond? Nem tudja, hogy a tűzzel játszik? Mi ez? Felhívás keringőre? Egy percre egész úgy nézek rá, mintha fel akarnám szedni, aztán ellököm magam a pulttól, merészen, a régi rosszfiús hévvel, amitől még összehugyozták maguk a lányok és nagyjából egy pillanat kell hogy (akár ágaskodva, akár félig felmászva az egyik székre) fölétornyosuljak és mohón beharapjam alsó ajkát, majd finoman ráforduljak a felsővel. Nem nyelves, talán nem is csók, de a puszinál több, sokkal...több.
-Nem hiszem, szerintem vannak
Nézek rá provokatívan, aztán lazán eltolom magam tőle, eméssze, amit kapott. Felvonom a szemöldököm.
-Jaj ne már, az olyan, mintha szűz Máriát képzelnéd el meztelen.
Kis szentségtörő.
-Nemtom JOsh, lehet csak jól bírod, vagy ennél többről van szó?
Kérdem enyhén felvont szemöldökkel. (miért, azóta tudod?)

-Persze, ha gyakorolsz, nálam is jobb leszel, de pssszt, ezt nem mondtam ki, a frontember én leszek.
Ez nem is kérdés. Megveregetem a vállát és átkarolva megyek vele, remélem nem zavarja azután amit öm...csináltam vele.
Nem tudom, hogy keverjem-e... de végülis tök rég voltam már berúgva.
-Pezsgő, de azt én fizetem!
Csapok a pultra pénzt és ezt a kiszolgálónak is mondom.
-Szoktam... Te nem?
Túrok a hajamba zavartabban, sok minden át szokott szaladni a fejemen.
-Remek, igyunk!
Koccintom neki a pezsgőspoharat, lehet Felix miatt szoktam erre rá ennyire (user is XD) de nagyon ízlik.
-Mit szólnál ahhoz a bandanévhez, hogy Insomnia? Legyen már valami pszichiátriai betegség latin neve, azok annyira jól hangzanak. Csak ne Anorexia nervosa
Kuncogok fel, kb azonnal a fejembe száll a cuccos.
-Megkeresek néhány embert, tudod rengeteg fura, felülete ismeretségem van és mind zenész. Ez a pozitívuma annak, ha 16 éves korod óta egy bandával járod a világot. Építsünk olyan emberekre, akikről tudom, hogy tudnak zenélni, de persze nem lesznek drogosak. Csak a jobb fejek után fogok utánanézni és ha ez nem válik be, jöhet a hirdetés. Mit szólsz?
Kérdem, neki is van beleszólása.

Ránézek. Szerencsés ember!
- Jó neked!- hát rá talált az IGAZI. Mert ha nem ugyanúgy gondolna a másikra, nem is hozná lázba (zavarba). Pedig láthatóan még levegőt venni is elfelejtett.
- Nos, nem tudom, mire hallgatok inkább... talán a józan paraszti eszemre, mert hát a szív... néha többet akar, mint amennyit szabad- nem feltétlenül abban az ügyben, hogyan jutok álláshoz, de való igaz, igencsak felül kel bírálnom mgamat olykor-olykor. Nem tartom cikinek kimondani, amire gondolok. Úgy hiszem, Reevent becsmérelhették érte, hogy a szív dolgairól beszél. Mintha nehezére esne. Fél, hogy gúnyolódnék rajta?
- Az már fogósabb kérdés, hogy legyen-e pénzlimit...- húzom el a szám. Például, nem tudnám eldönteni, ki keressen többet, aki fizikai munkát végez, vagy aki szellemit? Mert ha utóbbi pl. életeket ment, a mi sz*ros életünket, az legyen bizony jól megfizetve, hát nem?- De, jól jönnének a reformok!- bólogatok hevesen.
- Talán csúnyának tartja magát?- kerekedik el a szemem.

Kedvelem Reevent, és már rájöttem, az ő agyát is lehet húzni. Arra azonban nem számítok, hogy ő legalább akkora játékos, mint én. Amikor olyan heves mozdulatokba kezd, attól tartok, majd a fejemhez ver valamit; ugyan, kapjak már észhez, mi a fenét gondolok róla? De mintha felvette volna a közeg hangulatát, egyszerűen szájon csókol. Nem úgy tűnik, hogy először csinálja (nem úgy értem, hogy először csókol, hanem hogy először férfit... azaz éppen hogy nem először), mert csöppet sincs zavarban. Éppen hogy nagyon élvezi a helyzetet, azt hiszem. Most egészen másképp fest, mint néhány perccel ezelőtt. Micsoda vadállat rejtőzhet a szelíd külseje mögött?
- Ó, drága, ha tudtam volna, hogy így be vagy indulva, szobára viszlek- kuncogom el az egészet. Ha valaki hall minket, tuti azt hiszi, egymásra kattantunk.
- Nocsak! Mit nézel ki belőlem?- nevetek. Én és a rejtett képességek... Ugyan!
Aztán elképzelem szőrzet nélkül... Liát. Belepirulok, és attól, amit mond, még jobban.
- Ha te úgy tekintesz rá, az a te bajod!- valószínűleg bálványozza őt, és meg sem fordul a fejében, milyen lenne együtt lenni vele. Kár volt erről beszélgetni, bizsergés indult el az alsógatyámban. Na, ha itt lesz erekcióm, le nem mosom magamról, hogy homoszexuális vagyok!

Ahelyett, hogy lelépnénk, színpadra állunk. Aztán magamra hagy, énekeljek én valamit, ún. felvételiként. Lírai dal, mégsem fütyül ki senki. Ő meg elvarázsolódik. Mint kiderül, hatalmába kerítette a dal. Akkor jó választás volt!
Szeretném megünnepelni vele, ha már együttest alapítottunk (aminek ő a frontembere), és a pezsgő mellett döntünk. Olyan határozottan csapja ki a pultra a pénzt, hogy senkinek eszébe se jut, hogy igazolványt kérjen tőle, vagy szembeszegüljön vele.
- Hogyne szoktam volna? Még olvasás közben is elkalandozok időnként, a zene pedig még inkább inspirál!- na, nem azt mondtam, hogy meglepett, hogy vele megtörtént. Csak... Olyan fura volt. Ritkán csípek el ilyen pilanatokat. Mosolygok rá, nem kéne ettől zavarba jönnie.
- Wow, Álmatlanság! Tetszik!- akár cél is lehet (bár nem túl egészséges). Vajon szeret majd valaki annyira bennünket, hogy alvás helyett is minket hallgat?
Fel vagyok dobva, vidáman koccintok vele.
- Insomnia!- mondom boldogan. Hej, de felpörögtek az események! Ha így haladok, valóban álmatlanságban "szenvedek" majd.
Ketten nehezen tudnánk bandát alapítani, de neki erre is van jó ötlete. Egyetértően bólogatok. Nagyon jó, hogy nem kell a semmiről indulni. Jó, hogy vannak ismerősei. Talán így minden könnyebb lesz.
- Ismered az interaktív pizzázót? Ott is ki lehet fogni zenészeket. Azt hiszem péntekenként csinálhatnak műsort, multkor épp egy szintetizátoros csókát láttam. Kell nekünk olyan? Egyáltalán, milyen stílusban akarod tolni?- oké, hogy az együttese tagja vagyok, de még abban sem vagyok biztos, nekem mi lesz a feladatom. Ettől eltekintve, teljesen fel vagyok dobva. Igazából imádok énekelni. Miért is nem jutott korábban eszembe, hogy ezzel próbálkozzak?

Féloldalasan elvigyorodom, tudom, kurva nagy mázlim volt és át is értékeltem miatta a dolgokat. Még ha nem is érdemlem meg, el kellene engednem ezt a hülye érzést, szánalmas folyton erre emlékeztetnem magam, még a végén nem marad energiám örülni neki. Josh meglep, mert alapból olyan szívembernek tűnik.
- Ne mondj ilyet. A szívnek mindent szabad, az az adja a szabadságot és az igazi érzéseket
Jézusom, de nyálas, lehet törölnöm kéne az emlékeit, ha végzünk. Jól leitatni!
- Az agy elrontja, mindig elcseszi, asszed ha én az agyamra hallgatok, ahogy kb 20 évig tettem, találok valamit a nagy büdös megvetésen kívül az életemben? Az agy kell, de nem a szív dolgaiba, ott másé az irányítás, legalább akkorát bukhatsz, taccsolsz a földre, mert beleadsz minden, de a repülésért megéri. A nagy dolgok mindig nagy áldozatokkal járnak!
Kiadhatnék egy könyvet. Reev remete.
- Mindenki egyformán kapna, mert mindenki másban jó. Lehet valakin nagyobb a felelősség, dehát ő ezt tudja.
Ebből nem engedek én kommunizmust csinálnék, de megrendszerezettet, normálisan működőt. Lián vállat rántok, nem tudom már mit gondol, vagy mit nem.
- Talán csak nem annyira szépnek, mint amilyen valójában, nem tudom...már elvesztettem a fonalat vele kapcsolatban.
De látszik, nem akarok erről beszélni, elkomorodik a tekintetem és bottal üthetjük a vidámságot, ma már sokszor kockára tettem, deh ha az ember kockázatmániás,mindig fogad valamiben magával.

Johs úgy tűnik szeret játszadozni, éppen ahogy Sebastian mondta, csak nehogy olyasmit találjon a fenekében, ami nagy meglepetéseket okozna. Merészen belesimítok a hajába, ajkain hagyok egy nyögést, mosoly táncol az enyémen, ahogy elbaromkodja az egészet.
- Még vihetsz 
Incselkedek, végigsimítva az állán, aztán nekidöntöm a hátam a pultnak,űnődve nézek előre.
- Attól függ mit mutatsz és abból mire lehet következtetni. Megrázom a fejem, sajna nem annak, kezdem egyre kevésbé, amitől csak egyre vonzóbb lesz, de érzem sokat akarok Liától, Mindent akarok belőle, ismerni, érteni, érezni, ahogyan Felix mutatta meg, mit jelent a Minden. Viszont egyre kevésbé érzem, hogy ez lehetséges lenne, tipikus esete annak, ha az egyik fél akarja, ám a másik nem.


Színpad után lehozom és inni fogunk a bandára, ami egyelőre csak az álmainkban létezik, de sebaj, kirángatjuk a valóságba az ilyesmit. Ezt én fizetem és kérem és tudom kurvára be fogok most rúgni.
- Akkor ebben nagyon hasonlítunk.
Vonom le a konzekvenciát, s ha megvan a pia, emelem poharam az Insomniára. Vigyorogva csilingeltetem poharát az enyémnek, aztán felhajtom ezt az édes nedűt. Tényleg beleszédülök, mikor lerakom a poharat.
- Te is bajban vagy az alvással?
Kérdem, habár lehet neki másért tetszik a név.
- Nyem, az mi? Most péntek van? Megnézzük? Végülis jah, jól jöhet az is. Rockra gondoltam, amit az előbb előadtál dallamos volt, lehetne ilyen-olyan is, tudod mint pl a Simple Plan vaaagy Greenday, ha nem érzed magadénak az ütős számokat, simán vállalom.
Imádtam tombolni
- De amiket én írtam, azokból nem mindet adom oda, már ami fontos nekem, azt én éneklem, persze írok majd neked is, de van egy pár...mostanában valakinek.
Vigyorgok az üres pohárba. Felix dalait nem adom, de mindig ontok magamból szöveget, nem kell beszarnia, énekelhet bőven.

Annyira el van varázsolva, nem akarom kiábrándítani. Vagy ő fiatal még, vagy én koravén, másképp látjuk a világot. Inkább azt a részét ragadom meg a mondandójának, amivel egyet értek.
- Ezzel nem vitatkozom. A szív adja az igazi érzéseket...- de vajon ezek az érzések szabaddá tesznek?
Az utóbbi időben több impulzus is ért, az érzéseimnek azonban hol én vetettem gátat, hol valaki más, mert így volt helyes vagy ésszerű. Ész. Ha felelőtlenül belevetném magam abba, ami adódik, nem csak én szenvednék károkat. Másokat is megsebeznék. Nem lehet, hogy egyszer ilyen vagyok, máskor meg olyan. Vagy meg kell találni azt a személyt, akiért érdemes kockáztatni.
Hallgatom, ahogy érvel, és bevallom, megkapó az érvelése. Mosolygok rá. Úgy tűnik, neki ez bejött, szinte a szárnyait is látom. Most mondjam neki, hányszor ejtettek már pofára? Lehet, amit én átéltem, semmiség lenne az ő szemében, az ő életében. Nemde mindenki csalódik néhányszor az életében, mire rátalál az igazira? És ha óvatos marad egész életében, akkor sem kerülheti el teljes bizonyossággal a bukást? Bólintok megint.
- Igazad lehet, igen...- lefelé pislogok.
Aztán nagyobb dolgokról beszélünk. Pl. hogyan reformálhatnánk meg a gazdaságot, és ezzel a társadalmat is. Nem könnyű kérdés, az igaz. Még akkor se, ha Reeven úgy leegyszerűsíti, mint az egyszeregyet. Rá hagyom, mert olyan dolgokat belevonni, mint betegség (vagy az arra fordított összegek) nagyon eltérőek lehetnek. Nézzük csak, mennyit lehetne költeni pl. egészséges ételekre, vitaminokra. És vannak, akik ezt alkoholra és nikotinra költik. Persze, választás kérdése, de... van egy csomó kérdés, ami nincs feltéve (és nincs megválaszolva)
- A felelősséget nem lehet tanulni. Az vagy van, vagy nincs...- szállok vele vitába.- Igazán az lenne jó, ha ezekre a posztokra csak olyanokat vennének fel, akiknek van...- húzom el a szám.
Liával kapcsolatban Reev igazán furán reagál. A szokott hév helyett inkább csalódottan beszél róla. Mintha már más szemmel nézne rá. Vagy a kapcsolatukra. Elkomorodik, és látom, hogy elkalandozik a tekintete, mintha szívesebben kerülné a témát.
- Sajnos, csak felületesen ismerem..., de ha segíthetek... Számíthatsz rám!- veregetem meg finoman a vállát. Na, még csak az hiányzik, hogy az utolsó rokona is cserben hagyja!

A pultnál finoman húzzuk egymás agyát. Reeven nem szívbajos, tettlegességig viszi a dolgokat, ráadásul olyan természetességgel, ami túlnő a színészi képességeken. De inkább utóbbit feltételezem róla, mint azt, szándékosan tévedt ebbe a bárba (mert ide való). Igazából akkor se lenne vele problémám, ha így volna. Bár, ha jól emlékszem, legutóbb még egy szöszi csajsziról áradozott.
- Igazán?- vonom fel a szemöldököm. Merthogy hülyülünk, oké, de hol van ennek a vége? Nevetek. Nem veszem ám komolyan!
Még egyszer szóba kerül Lia, de Reev megint kezd befordulni, így inkább hagyom a témát annyiban. Most sem lesz tisztább a kép, mi vele a probléma.

A fellépés után pezsgőzünk annak örömére, hogy már ketten vagyunk az együttesben.
- Szerintem ez alapvető emberi tulajdonság: ábrándozni, álmodozni. Ahogy te mondanád, ezek a szív dolgai. Időnként semmi más nem hajt előre, csak az a vágy, amit dédelgetek magamban. Álmok nélkül már senki sem lennék. Semmi. Élőhalott.- mégiscsak van jelentősége annak, hogy még vannak vágyaim.
Koccintunk annak örömére, hogy megvan az együttesünk neve is, noha még nincs kész a teljes formáció.
- Nem, nem mondanám. Már egészen hozzászoktam, hogy napi 5 órát alszok. Néha kevesebbet, és néha többet, de nem álvatlanság miatt.
Ha nem érti, elmondom neki, milyen sanyarú az újsághordók sorsa.
Visszatérve arra, hogyan tudnánk az együttesünket a normál létszámra felduzzasztani, én is adok neki ötletet.
- Lényegében ez egy pizzázó, mellesleg, nem rossz!, de a lényeg, hogy hétvégenként a tulaj lehetőséget ad, hogy bárki megmutassa, mit tud. Halottam már ott csajt énekelni, egy fickót dobolni, egy másikat szintetizátoron játszani..., de ahogy olvastam, együttesek is felléphetnek, ha nem csapnak túl nagy zajt- nevetem el a végét.
Daryllel más miatt beszélgettem, de nem tűnt besavanyodott ürgének. Max, ha rock-kal lépünk fel, nem kell erősítő.
- Ne hülyülj, bármit elénekelek!- hiba volt lírát választani? Tombolós számból toltunk már néhányat.
Aztán nevetve bólogatok:
- Persze, persze, semmi kifogásom- a személyes töltetű számoknak megvan a maguk varázsa. Valószínűleg én is ragaszkodnék hozzájuk.
Annyira nem vagyok képben, mikor van fellépés a pizzázóban, de mondom Reevnek, ha akarja, utánanézek a programnak, és akkor célszerűen megyünk oda. Ezt a délutánt arra szántam, hogy lazuljunk és igyunk egy kicsit. Nekem sem kell sok, hogy elfelejtsem a heti nehézségeket.
Szóval egyre másra töltögetjük egymásnak a pezsgőt. Jól a fejünkbe is száll.
- Van még kedved... énekelni?- kérdem, kissé nevetgélve. Hacsak nem merültünk bele valami mélyen szántó gondolatsorba a világ megmentéséről, talán neki is lesz kedve még hülyülni egy sort. Elvégre ez volt a cél...

Bólintok és érzem kurva nyálas vizeken evezünk, jobb ha hagyjuk ezt, mert eléggé illik már a téma a helyhez. Érzések, szív és Josh fura ezzel kapcsolatban, nem vágom mit kell Suzyn annyit agyalni. Szóval igyekszem elengedni a saját problémáim és simán jól érezni magam. Igazából az övéiben szívesen vájkálnék, dehát sanszom sincs mi lehet az elmerengés tárgya. Egyetértünk, egyetértünk, aztán egyszer csak nem.
- Mindent lehet tanulni, a felelősséget is. 
Vagy akkor én ássam el magam, mert nekem pont az ellenkezője ment? Nem mintha felelősségteljes lennék.
- Lehet tanulni.
Kötöm az ebet a karóhoz, bár azzal nem tudok vitatkozni, hogy a posztokra olyan kéne, akinek van. Érvnek nem tudnék hozni, csak saját ellenpéldát, de az megint hosszú, mély és főleg...szomorú példa lenne. Ahogy jelenleg Lia is, Josh rendes, de igazából csak vállat rántok szerényen mosolyogva magam elé.
- Kösz...ez sokat jelent. Te is rám, ha bármi van.
Nézek rá viszonzólag, remélem tudja, csak mondja el és segítek akármi van.

Próbálom zavarba hozni, de szerintem vágja, hogy hülyülök, hiába csábítom csókkal is, bár nem kifejezetten őgy viselkedik, mint egy totál hetero, mondjuk hányja el magát, tényleg a két mező határmezsgyéjén lebeg. S a nagy kérdés, jó-e nekem, ha átbillen. Gyorsan leveszem róla a kezem.
- Rajtad áll.
Vonok vállat, de látványosan nem tágítok, nem kell, hogy ránk szálljanak.

- Nem biztos, hogy így mondanám. Néha rossz szokás, de még a nagyon materialisták is elgondolkodnak néha, tuti!
Érzem a pezsgő megkezdi lassú és biztos tombolását az agyamban.
- Szóval mi az? Mi az álmod?
Kérdem vigyorogva, játszom kicsit a pohárban frecsegő löttyel, de hamar felhajtom mindet. 
- Ahááá és az nem rossz? Azért nem alszol, mert nem szabad, engem az idegesítene, ha nem szabadna, csak azértis elaludnék. Dehááát mind tudjuk, hogy én vagyok a legrosszabb postás!
Hajolok közelebb röhögni egy sort, első napomon rögtön kirúgtak ugye, mert ki se szállítottam a levelek egy részét és tönkretettem egy bringát. Cserébe viszont kaptam egy Felixet, kurva hálás vagyok annak a szakmának! Az Insomnia jó lesz, nálam olyan tapintható a betegség, mint a gyapjúbunda, fenééébe megint részeg vagyok, hülye hasonlatok cikáznak a fejemben.
- Oké, megnézhetjük azt is, nem kell most, pizzázók nem esti mulatók, kitoloncolnának! Akkora zajt csapunk, hogy felragadnak a pizzák a plafonra
Vigyorgok, persze más kérdés, erősítőket, hangfalakat, mikroport, stb honnan szerválunk.
- Bankot kéne rabolni kezdőtőkének.
Gondolkodom el, de igazából Joshsal? Ráadásul én még csak templomot fosztottam ki. 
- Esetleg ha sok templomot fosztunk ki... deh áh, magát a papokat kéne elkapni. Betörni a paplakba és keresni a dugi széfeket, templomi pénzből sajna nem tudunk hangfalat venni.
Lehet nem bírja követni a gondolatmenetem? Francbaaa, még mindig nem elér erős a szerv-ezetem...de hülye szó, az ilyesmihez.
- Ja jó, akkor jó, ha bármit.
Akkor nem kell félteni a keményebb számoktól Josh kedves lelkét. Bólogatok.
- Majd egyenlően osszuk szét a dalokat, az első ember én leszek, te csak a második, vágod? 
Veregetem vállon szeretetteljesen nincs bajom vele, de nem voltam még nem dudás a csárdában és lehet nem is akarom megélni a másodhegedűs szerepét.
- Menjünk! Énekeljünk valamit!
Húzom JOsht a színpadra, majd együtt, de most én választok számot, valami ugrálósabbat, itt az elengedés ideje, szabaduljon el a szenvedély! Magamhoz ragadom a mikrofont és az első pár sort félelmetes démonisággal adom elő, ahogy az eredeti számban van, tele elfojtott világ felé haragvó energiával, aztán a refrénnél adok Joshnak is terepet, de a lassú részeknél elragadom a közönséget, kisajátítom és kábítva a szavakat teszem őket magamévá!
dal: 
https://www.youtube.com/watch?v=Qq4j1LtCdww

- Oké, elhiszem, ha te mondod- bólintok kis gondolkodás után. Mert lehet, hogy valaki nem vett tudomást arról, felelősséggel tartozik, és meg kellett tanulnia vagy tapasztalnia, milyen is az. Szerintem azonban vannak emberek, akik képtelenek felelősséget érezni bárki vagy bármi iránt. És ez most nem a kis herceges história, amikor arról van szó, valakit megszelidítünk, aztán ott hagyjuk, mint kutyasz*rt a macskakövön.
Abban azonban egyetértünk, a világ kicsit másképp működne, ha a vilég nagy vezetői felelősségteljesebbek volnának.
- Kösz, ez nekem is sokat jelent- Liával kapcsolatban merült fel a téma, de azt hiszem, nem kizárólag rá vonatkozik. Hiszen nekem mi dolgom is lehetne Liával?

Reeven egy kicsit elragadtatja magát, vagy csak baszkódik velem, amikor szájon csókol. Nem a legmegfelelőbb helyen vagyunk ahhoz, hogy ezt látványosan kikérjem magamnak. Amúgy sem volt olyan rossz. Szóval, veszem a lapot, kicsit még incselkedem is vele, de a poén valahogy elveszti az ízét, mintha ő gondolta volna hirtelen, mi van, ha én gondolom komolyan? Szerencsére, nem tágít mellőlem, és nem vág kupán. Csak iszogatunk. A kérdés is nyitva marad, akarom-e őt szobára vinni. Magunk között bevallom, ilyesmi nem fordult meg a fejemben. De nem baj, ha ezt ő nem tudja. Izguljon csaka kicsike... (Felixről nem tudok)

- Rossz, ha éppen akkor csinálod, amikor másra kéne figyelned, de ez csak jön, úgy értem, néha a tudatod olyan dolgokat dob felszínre, amin magad is meglepődsz. Azon viszont érdemes agyalni, mi miért van, nem?- kérdezem nevetve. Nem tudom, milyen materialistának lenni. Ők is csak emberek, nem?
- Ó, több is van! Mindig foglalkoztat valami és hajt előre. Ha nagyon általánosságban fogalmazok: család és munka. De a családomról is képlékenyek az elképzeléseim. Például, hogy hány gyerekem lesz, vagy ki lesz a gyerekeim anyja. Az egyik lány, akihez nagyon vonzódom, pl. nem tipikus családanya. Szabad és független, olyan "igazi nő" tipus, ha érted, mire gondolok. Egy másik lány pedig annyira szétszórt, hogy azt hiszem, káosz lenne vele a gyereknevelés. Mindamellett nagyon vicces! - elmosolyodom. Az tuti, hogy a játszóterezés mindennapos program lenne- De szeretem mindkettőt, és minden bizonnyal remek anyák lesznek, ha nem is az én gyerekeimé- vonok vállat. Ez a dolog nem elkeserítő. Az élet olyan, mint egy pókerparti. Nem elég szerencsésnek lenni.
- Ami meg a munkát illeti. Éppen most kaptam tőled egy hatalmas lehetőséget. És ha eddig sose gondoltam magamra úgy, mint rockzenészre, az éneklés mindig is közel állt a szívemhez. Majdnem annyira, mint bohóckodni, utánozni másokat, vagy szerepekbe bújni...
Ezzel csak azt akartam mondani, nincs konkrét célom. Arra vágyom, jó legyek abban, amit csinálok. vagy inkább kiemelkedően jó. Jussak el arra a pontra, hogy azt csinálhassam, amihez igazán kedvem van, és nem azt, ami nekem jut. Visszakérdezek.
- És neked? Mi az álmod? Mik az álmaid?- no igen, a zenekaron kívül, mert az most tuti foglalkoztatja.
Az Imsomnia miatt az alvási szokásokról is beszélgetünk.
- Miért ne lenne szabad?- nevetek- Annyit aludhatnék, amennyit csak akarok! Az egyetlen, akiről gondoskodnom kell, a macskám, és ő is képes kinyúlni velem, bármikor...- nevetek. Kis, álomszuszék macsek! Aztán beletúrok a hajamba- Ú, ne is mondd! Olyan rövid pályafutást, mint a tied, még sosem láttam ezelőtt! Ha tudtad, hogy képtelen vagy korán kelni, minek vállaltad el egyáltalán?- nevetek, bár ég a pofám. Én ajánlottam be a főnöknél a srácot.
Fogy a pezsgő, Reeven (is) egyre lazább. Nem mintha bármi probléma lett volna eddig is ezzel.
- Nem is akartam most azonnal menni. De elég gyakran eszek ott, megnézhetem, mi az aktuális helyzet...- Sose lehet tudni alapon. Néha véletleneken múlik egy sorsdöntő kapcsolat.
Nevetek. Hátra csapom a fejem, úgy hahotázok. Bankot rabolni? papokat kifosztani? De aztán a számra tapasztom a kezem. Basszus, ez vresen komoly. Nincs pénzünk felszerelésre.
- Mennyi lóvéra lenne szükség az induláshoz?- kérdem. Csak hozzávetőleges elképzeléseim vannak. Jó ideig kell nyerő szériában lennem, hogy pókeren szerezzem be, de megcsinálom!
Konkrétabban beszélünk az együttesről, a szerepemről. Naná, ő lesz a frontember, ezze semmi gond nincs, az együttes épp azért együttes, mert többen teszünk ki egy egészet. Szeretek csapatjátékos lenni. Úgy hiszem, a színdarabokban is bizonyítottam már, hogy nem kitűnni vágyom, hanem egységet alkotni a többiekkel. Reeven az első akar lenni. Tuti, nem én leszek, aki megakadályozza ebben.
- Lehetek a vokálod is, nem kell feltétlenül elosztani a dalokat- adok egy tippet- Gondolom, nem árt, ha játszok valami hangszeren, nem igaz? Te gitározol? - leginkább ezt tudom elképzelni.
Miután megbeszéltük a jövőnk alapjait, ismét színpadra állunk. Most ő választ, kemény rock számot tolunk. Reeven olyan jól rekeszt, csak ámulok! A refrént rám hagyja, de megint hamar kerülünk összhangba, és már egymásra sem kell néznünk ahhoz, hogy tudjuk, ki jön. Kis közönségünk pedig örül, hogy szórakoztatva vannak. Nem maradunk figyelmen kívül...

Egyszerű Josht meggyőzni, kap érte vigyort. A későbbi kitartás egymás mellett kapcsán megegyezünk, ez mindkettőnknek sokat jelent. Azt hiszem nem is kell tetézni, mosolygok egy kicsi, hogy megerősítsem magunkat a pozitív visszajelzésekben.

Nem okoz gondot szájon csókolni Josht és meglepő módon neki se elviselni. Hogyhogy még nem csinálták Sebastiannal? Vagy van valami, amiről nem tudok? Ha JOshnak ez ilyen könnyen megy... mintha semmi nem lenne. Próbálok tartani vele a szemkontaktust és erősen bánom, hogy nem vagyok gondolatolvasó, mert ha még a szemei el is árulnak valamit... de nem, nem látok benne mohó vágyat csillanni, hogy újra át akarná élni. Talán csak ennyire...laza.


- Bezony, a tudat hűtlen társ, de nem tudom jó-e sokat agyalni. Túlagyalni semmiképp, tudatosan agyalni a tudatalattin pedig kissé ellentmondásos. De valamennyire biztos mindenki elgondolkodik magán, tudod van a klisé, hogy mindenki magából indul ki, talán ez sem véletlen.
Hallgatom Josh nagy elképzeléseit, aztán meglep.
- Egyik lány? Nem csak Suzy van? 
Eeejh kilóg a lóláb.
- Úgy érted szerelmes vagy...mindkettőbe? Figyelj nem tudhatod milyen anyákká válhatnak, de gondolom korai erről beszélni, ha még nem is redukáltad őket. De ha komolyan gondolod meg kéne nekik mondani, nem? Ne legyenek illúzióik, hogy csak futó, könnyed kalandok.
Mert nekem azok lennének, bár Suzyval nem tudom elképzelni. Aranyos lány, de valahogy bennem van, hogy összekevert valakivel és nekem túl kaotikus.
- Hú, azért ezt a zenekar dolgot ne vedd készpénznek, idő mire beindul de jó lenne!
Engem is felpezsdít, hogy örül neki, de nem tudom mennyire lesz állandó meló. Meglátjuk...
- Jó, én közben úgyis fotózom, te színészkedsz és lassan ráfekszünk erre az Insomnia projekre. Vannak egyáltalán álmaim?
- Nem tudom... azzal kapcsolatban talán, akit megismertem.
De rágondolni sem merek az ilyen irányú dolgaimra. A macskáján és az alváson nevetek.
- Azok mindig alszanak, jóóó nekik. Nem az volt a gond, hogy korán van, hanem... nem voltam még teljesen jól, elfáradtam és beszédültem.
Látom ég a pofája miattam.
- Nézd a jó oldalát, nálam nincs lejjebb, még ha el is cseszel valamit. A pezsgő jót tesz, a fejembe száll(dosnak) a madarak és szép, pörgő-forgó lesz a világ.
- Aktuális evés, értettem! Aktuális Josh!
Ez nemtom honnan kúszik be, de vicces. Az már annyira nem, hogy csórók vagyunk egy bandához.
- Megoldjuuuuuuk, zsebeljünk a buziktól, mit szólsz?
A saját fajtám ellen oh jeah! Az nem gáz, hogy részeg vagyok, érzem pörgök  és még gátlástalanabb leszek, elsöprök minden felesleges kis szemetet a siker útjából, ha ezt akarjuk!
- Attól függ, ha olyan tagot szerzünk, ha akinek van hangfala, meg cuccai, nem is kell pénz.Vannak ilyen hülyék, csak általában rosszak, de ha vannak cuccok, akkor nincs is szükség pénzre először...
Mert aztán jönnek a dolgok, cdk, promók, de odébb van, először legyen tagok és erősítők.
- Aha, de majd énekelhetsz.
Csak kicsit leszek főnök, de Joshnak is adok dalokat.
- Gitár, bizony.
Felmegyünk a színpadra, nagyot szakítunk, akkora a tombolás, hogy a végére látok néhány felemelt kart, odatolakodó közönséget, így hát beugrom közéjük. Vagy elkapnak, vagy nem, mindenesetre terveim vannak... Nézzük mennyiből gazdálkodnak! Josh nem tudom utánam ugrik-e, ha vége a számnak, vagy énekel tovább. Jó lenne, de nem mondtam neki, sok minden függ attól, mit lép.

Nem vagyok csökönyös ember, meg lehet engem győzni, ha arról van szó. ha valaki jól érvel, már el is érte a célját. Reeven pedig amúgy is szimpatikus nekem, a kedvvért hajlandó vagyok még lazítani is az elképzeléseimen. Nem ez az oka, de talán ez is belejátszik, hogy aztán hosszútávú fogadalmat tesünk egymásnak. ezen aztán össze is mosolygunk, így kerül minden a helyére. Barátok vagyunk.

Kis memento lesz a csókból, nem egészen tudom, a fagyi visszanyal tipikus esete forg-e fenn vagy épp fordítva, de Reeven legalább ugyanolyan tanácstalan, mint én. Mindegy, tapaztalatnak ez sem volt rossz, és legalább tényleg békén hagynak bennünket a melegek, mert közöttük még működik a becsület. (Vagy ez is csak kacsa?)

Egy pezsgő mellett beszélgetünk, miután hatalmas sikerünk volt a színpadon, és megbeszéltük, hogy fel vagyok véve a zenekarba. Tudattalatti, elmerengés, nők... Hoppá! Nevetek, ahogy előadja magát.
- Ah, ne vedd ezt véresen komolyan. Suzyt ismered... Eszméletlen csaj, simán belé tudnék esni, ha nem tartana kettőnk között némi távolságot. A másik lány igazi bombázó, de abszolút független tipus; az életet élni akarja, nem lekötni magát, szóval érzelmileg ő is tabu. Szóval nem, egyikbe sem vagyok szerelmes. Hiba lenne, öregem. Szóval se szerelem, se gyerek... egyenlőre- vállat vonok. Eljön az én időm is, nem vagyok türelmetlen. Amúgy egyik lányra sem úgy tekintek, mint kalandra. De ezt nehéz lenne elmagyarázni.
- Nyugi, nincsenek hamis illúzióim, nem várok gazdagságot máról holnapra- ez is egyenlőre szórakozásnak tűnik. Ha majd valóban beindulunk, lehet mérlegelni, mi fontosabb: a színészkedés vagy az együttes?
Bólogatok, hogy egyetértek vele, érdemes közben más lábakon is állni, de a dolog akkor is feldob és pezsdít. Reeven amúgy is szimpátiám! Na és énekelni! Nagyon szeretek énekelni!
- Párkapcsolat? - az "aki" elég árulkodó. Név nélkül, lehet, hogy ismerem, csak titok? - Ki a szerencsés?
Nevet, ahogy leírom neki a macskám, pedig szerintem nem először mesélek neki róla. Büszke vagyok a kis dögre, nagyon helyes jószág.
Oldja a pirulásomat, ahogy megnevettet megint. Mindig is tudtam, hogy van öniróniája, de hogy ebből milyen természatességgel csinál viccet, azt tanítani kéne, esküszöm!
- Valószínűleg nem lenne szerencsés rám nézve, ha rád hivatkoznék. Csak súlyosbítaná a bűneimet- nyújtok rá nyelvet nevetve.
Beszélünk a zenekarról, hogyan lehetne tagokat toborozni. eszembe jut Daryl és a pizzázója; miféle lehetőséget ad ott fiataloknak, hogy bemutatkozhassanak. Talán akad valaki, aki éppen együttest keres maga mellé... Vagy éppen énekeseket. Miért ne? álmodni szabad, nem?
Reevennek fejébe szállt a pezsgő, fel sem fogja talán, miről dumáltam nei, csak lovagol a szavaimon.
- Aktuális... pohár pezsgő...- nyomom a kezébe. Ha lúd, legyen kövér, maxi nálam alszik. Fogalmam sincs, hol lakik, és emiatt nem fogom Sebastiant zargatni. Különben is kikapnánk, hogy ittunk. Pssszttt.
A lopás ötlete viccesen hangzik, főleg, ahogy felvezeti. de talán nem is olyan komolytalan, ahogy gondolja. Kicsit rá kel tapadni a szájára, túl harsányan fejti ki, mi a terve. Az ujjam tapasztom oda, s közben mondom, csitt, de közben nevetek, összegörnyedve. Hát, én is benyomtam némi piát. Hat is!
Aztán  újabb verzió: gazdag gyereket cserkésszünk be, akinek van felszerelése. Nem baj, ha rosszul játszik, gyakorolni lehet azzal is. Legalábbis ezt hámozom ki belőle. Elnevetem, milyen komolyan veszi ezt a frontemberes cuccot. Komolyan, nekem tökéletes az is, hogy ha elvagyok a háttérben, amúgy is az egységben az erő, bár az egyéniségek is szánítanak.
Megerősíti, hogy jó lenne gitáározni. Na, majd meglátom, van-e lehetőség leckéket venni valakitől. Néhány akkordot ugyan ismerek, nagy játékos azonban nem vagyok. Aztán felmegyünk a színpadra, sorban nyomjuk a slágereket, egyre nagyobb és lelkesebb közönségünk van, és Reev egy pillanatban leveti magát közéjük. Elkapják, nagyon rikkantok, aztán beleszólok a mikrofonba:
- Hölgyeim és uraim, érezzék megtisztelve magukat. Akit elkaptak, nem más, mint a jövő egyik nagy reménysége, az Insomnia frontembere, Reeeeeveeen Callagheeeer!- a hangom most olyan, mint amikor a bokszm,eccseket szokták bekonferálni. Sokan oda is kapják a fejüket, valóban én vagyok-e, aki az előbb még énekelt...
Aztán, ha Reeven már a talpán áll, én is leugrom, bár sokkal prózaibb módon: Nem a tömegbe ugrom, hanem éppen szabad felületre. Biztosra megyek.
- Nagy vagy!- veregtem vállon.
- Gyere, a következő kört én fizetem...- egyre jobban érzem magam. Eszemben sincs menni. Aztán egy pasas beelőz, és a következő üveg pezsgőt ingyen isszuk. Aztán... már nem tudom követni.

+ 16


Ott a pezsgő és ez már önmagában is elég, hogy felöntsek a garatra, ilyen szervezettel, amilyen nekem van. Öröm velem a pia, kevés pénzből tájtrészegre vedelem magam pillanatok alatt. Jönnek is a hülye ötletek és kiderül Josh sem arany és fénylik, van ott több nő is. Helyes.
- Ahá, vágom, tök ellentétesek és egyikbe sem vagy szerelmes. Pedig az jó, de jah, a helyedben én is csak kúrogatnám őket, jól teszed. Vagyis Suzyt nem, csak a másikat, ügyes vagy!
Veregetem meg a vállát imbolyogva, merthogy felemelkedem hozzá, de nehezen találok vissza seggel az ülésre.
- Nyugi, ráérsz ezekkel, tök fiatal vagy, de ha igazán akarod, Neked, biztos vagyok benne, hogy meglesz.
Valami cuki háziasszony, simán eltom képzelni.
- Akkor jó, én azt várok, legalább te legyél realista. Tudod most irtóra meg kell szednem magam, mert akit...szeretek, mert szeretem
Milyen könnyű ezt kimondani részegen.
- Irtóóóóra, kurvááára szeretem, szóval ő, ő luxus! Nagyon luxus és meg akarom tartani, azt akarom, hogy hozzám költözzön, dehát ehhez meló kell, viszont megoldom! Ha nem ebből, akkor másból.
Neki is azért mondom, mert elég elrugaszkodott, hogy mindent és sokat akarok egyszerre... De muszáj, Felix nem fog kedvelni, ha béna és csóró leszek. Josh rákérdez, közelebb hajolok, érzem, hogy vörös vagyok, nem csak a piától.
- Ő elég titkos...pssszt
Nyomom ujjam az ajkaimra, megpróbálok komolyan nézni.
- Nem olyan, mint gondolod...ő teljesen más kategória, meglepődnél.
Kacarászok, Josh, aki heteroszexuális - bár a csókom jól viselte és vallásos! Akarna-e egyáltalán barátjának?
- Nyitott kapcsolat! 
Vele sosem lenne más, tudom jól, de nem is akarok feleséget és gyerekeket. Vigyorgom még a postásságon, aztán a zenekarról dumálgatunk, ő pedig csak adj a kezembe a poharakat, én meg iszom, mintha manna lenne! Az is, az is. A lopás ötletet én még ilyen kótyagos állapotban is komolyan gondolom, röhögök, ahogy az ujjait a számra tapassza, kicsit megcsókolom ott a kezét, hátha ettől elveszi. megijed mondjuk! Azt hiszem minden ötletem tetszik neki, úgyhogy nagyon elégedett vagyok. A színpadon nagyot alakítunk és én belevetem magam a tömegbe, aztán meghallom a nevem és élvezem, ahogy összefogdosnak, bár megpróbálok végül lemászni, a derekuk környékére orientálódni tárcáért. Megkeresem Josht, kissé belekapszkodom. Megdicsér, vigyorgom rá, a tárcákat van vagy három az ingem alá tömködöm és a saját farzsebembe. Elég sokszor csináltam, még nem veszik észre, legalábbis senki nem akar verekedni... Gondolom a rutin teszi, hogy még így is megy.
- Van pénzünk...
Súgom neki, de már nem is számít ki hív meg kit, mert sztárok leszünk, a következő kört fizetik és dicsérnek. Josh is, engem is, külön-külön lefoglal bennünket egy-egy csávesz. A következő kép, hogy a bárpulton ülök és vadul smárolok egy elég helyes olasszal. Nagyobb mint én, és láthatólag meg van döbbenve az intenzitásomon. Ekkor jut eszembe Josh, keresem merre van, elvégre ez egy melegbár...jól van? Kicsit eltolom az olaszt, hogy lássak rá, aztán taperolom a seggét, jó lenne beszerezni a negyedik tárcát is... Ez eddig megy, figyelek Joshra, meglopom, közben nekitolom kemény farkam és a nyelvjátékom lefoglalja annyira, hogy ne vegyen észre...semmit. Részegekkel még könnyebb...

Nevetve csóválom a fejem. Totál katyvaszt csinált az életemből pár másodperc alatt, de nem veszem a fáradtságot, hogy kiigazítsam. Ha jól sejtem, semmi értelme nem lenne, hiszen becsípett (és még szolídan fogalmaztam), és az egészre nem is fog emlékezni. Az ülést is csak úgy találja meg, hogy segítek egy kicsit neki. Amúgy nagyon vicces, ahogy viselkedik. Elképzelem, hogy hamarosan majd én is ilyen leszek.
Aztán a szerelméről kezd beszélni, és látom, tényleg teljesen odavan (bár kicsit félek tőle, a másik anyagilag ki karja használni, mert Reeven központi témája a pénz lesz vele kapcsolatban)
- Nem kételkedek, hogy megoldod, belevaló srác vagy!- biztatom, a magam módján. Féltem egy kicsit a "lusxusától". Valamiért a kurvák jutnak eszembe, holott semmiféle tapasztalatom velük kapcsolatban nincs. Biztos hallottam valahol a kifejezést, és erre asszociáltam először.
- Mivel foglalkozik a szerelmed?- kérdezem. Nem tudom hogy nevezni, hiszen Reevennem árulta el a nevét. Más kategória. Titkos. Titokzatos! Egyre jobban érdekel.
- Oh- nos, ez sok mindent elárul. Nyitott kapcsolatban élnek, de Reev láthatóan teljesen bele van zúgva. Nem szimpatikus ez a felállás, mert eszembe jut, milyen érzés egyoldalúan akarni valamit, és félek, Reeven is hiú ábrándokban ringatja magát.
- Öregem, minden tiszteletem a tiéd. Remélem, sikerrel jársz!- mondom őszintén. Azért, mert nekem nem minden jön össze, amit szeretnék, neki még sikerülhet.
Reeven egyre szabatosabban beszél (és egyre felelőtlenebbül), szerintem butaságokat is, csak hogy úgy érezhessem, ő sosem fogy ki az ötletekből. Nevetgélünk mindenen, és helyeslek mindenre, amit mond, mert ittas emberrel vitatkozni elég nagy hiba lenne. Különben is, ez az ember szórakoztat, kedvelem, miért ne lennék partnere a hülyülésben?
Aztán éneklünk még, ő ünnepelteti magát, s mint kiderül, kihasználja a lehetőségeit.
- Hogy mi?- kérdem, de aztán elsodródunk egymástól, noha sorra jönnek a meghívások. Pezsgőt egy darabig nem kell venni, az tuti.
Elsodródok Reeventől, lefoglalja egy pasas (de még hogy!), és bevillan, Reeven számára ez mennyire lehet játék. Lehet, hogy ő is biszexuális, mint Sebastian? Aztán eszembe jut Seby, amint azt mondja, csókolózott Reevennel. próbálom összerakni, mit mondtak ők nekem egymásról. Aztán megrázom afejem. Lehetetlen, hogy Reeven Sebastianba szeretett bele. Hogy...? De aztán nem tudom nem elvetni a gondolatot: mi van, ha mégis?
Egy pasas elég mohón tapadna rám. Kárörvendőn mutat a fejével a pult felé, ahol Reeven éppen egy pasassl csókolózik. Meglátom a mozdulatát, és rögtön leesik, mit csinál, illetve mit súgott nekem az előbb. Úgy teszek, mint aki nagyon pipa (nem kell nagyon megjátszanom magam), és odarontok hozz.
- Na, mi az kicsim? Ennyit a terveinkről?- mint egy féltékenykedő nyápic.
Csípőre teszem a kezem, kihívóan intek a "harmadik" felé.
- Vele maradsz, vagy eljössz velem?- felszegezem az állam, aztán hátat fordítok neki, és elindulok a kijárat felé.
Jobb, ha lelépünk, mielőtt kiderül, hogy zsebtolvaj van közöttük. Nem lesz nehéz kisakkozni, hogy ki lehet az...

Én totál beálltam, forog velem minden, Josh egy nagy világító, színes gömbben táncol,pörgés van, zene, éneklés, Josh aki nőket dug és Felix, aki Reeveneket. Vigyorgom, hogy belevaló srácnak tart, megfogom a vállát röhögve.
- Adok ki kódexet! Hogyan legyenek az emberek Reevenek. Akkora apokalipszis lenne hallod! Nah az tuti megtizedelné a népességet!
Imbolygok röhögve, nem bírok egy helyben maradni. 
- Hogy mivel? Hááát az szupertitkos! 
Az ujjamra teszem a kezem és közel hajolok hozzá.
- Van egy-két foglalkozása...olyan, mint egy vámpír! Vágod? Egy 18. századi nemes! Nagyon vicces! Csodacsúcs képeket fest, játszik hangszeren, de nem akárhogy, vágod? Megtanulta a dalom! Hegedűn, oohholtári és hát dug, azt sokat csinálja, ilyen-olyan emberekkel, akik fizetnek, de néha az az érzésem nem is örül neki. Pedig először azt hittem kuuurvára élvezi.
Annyira bebasztam, hogy ezt a monológot egy az egyben le is vágom neki. S ekkor még el sem kezdődik a buli! Sok sikert kíván és én megölelem. Szeretek ölelkezni. Részegen kijön rajtam. Tudom, hogy ő hetero, meg minden, de...ölelgetésbe azok se halnak bele, nem?
- Kösz, neked is össze fog, mindkét csajt megkapod! 
Röhögök, aztán éneklünk, érzem, hogy nagyon hülye vagyok és ez kellett nekem, hogy levezessen a stresszt, ez a lazulás. Azóta nem éreztem így magam, hogy betéptem, pedig az mindig oltári volt, elvette az eszem, pörgetett, legyőzhetetlen, még vadabb arc lettem tőle, elvette mindig minden gondomat, a pia is ilyen, holnap szar lesz, de ma még Most van!
Lopok egy pár tárcát, de aztán a következő pillanatban, nem is tudom hogy, szinte megerőszakol egy olasz a bárpulton minden kis köcsög szeme láttára. Közben meg tudom fújni a tárcáját, ami klassz, de Josht hiányolni kezdem. Á, az ott ő! Nadrágban kemény férfiasságom a pasinak nyomva, a háta mögött ingegetek neki. Szóval rászálltak, hm, szar ügy.
- Ne haragudj, totál berúgtam, hé, bocs, lépnem kell, vele vagyok.
Mondom a pasinak, aki a nyakam csókolgatja hevesen, aztán eltaszítom durván és rohanok Josh után, az olasz meg utánam.
- Rívió! Várjál Rívió!
- Bocs...én totál kiesett, komolyan, de megvan a pénz, menjünk, mielőtt bedugják neked, ha hátat fordítasz valakinek
Röhögcsélek, de terelem előre, jó lenne, ha futna, mert jön utánunk az olasz és az ő hódolója is is megindul.

Kicsit elszégyenlem magam, amiért hagyom, hogy Reeve leigya magát, de én is iszok vele, és az biztos, hogy nem hagyom majd magára. Fél szemem mindig rajta van. És tetszik, hogy ennyire ellazul.
- Hehehe, úgyis sokan lakunk már ezen a bolygón...- világmegváltó gondolatok nem most először kerülnek felszínre az este folyamán.
A szerelméről kérdezem, de úgy tűnik, nagyon titokban akarja tartani. Olyan szavakat és jelzőket használ, amelyek meglepnek, de - az állapotára való tekintettel- azt is hehetném, csak húzza az agyam, és kíváncsivá akar tenni. Még az is megfordul a fejemben, Sebastianba van beleesve vagy Liába, csak azért, mert ők a közös ismerőseink.
Aztán mindenfélét elárul mégis, és nevetek, ahogy előadja az egészet. (Felmerül bennem, hogy egy pasasról beszél, de már nem azonosítom Sebastiannal. Nem stimmelnek a dolgok)
Nagyon cuki, ahogy elszáll, aranyossá válik, nevetgél, ölelkezik, ünnepelteti magát, röpköd. (Hülyeségeket beszél)
- Elég nekem az egyik is, kösz- pirulok el. Nem célom két lányt szédíteni.
Megint a színpad, siker, csillagás, csak nők nincsenek, de udvarló akad mindkettőnknek. Én nehezebben viselem. Aztán észreveszem, miben mesterkedik, és mielőtt itöre az igazi balhé, elhatározom, hogy megszöktetem. Nem olyan egyszerű, kijutni a bárból nehezebb, mint bemenni, ráadásul nem egy csávó van a nyomunkban. A leghangosabb az a srác, akivel vadul smárolt a pultnál.
Reevennel a kijárat felé szaladunk... Amennyire szaladásnak lehet nevezni azt a botorkálást, amit mi levágunk. De ha minden igaz, épségben kijutunk az ajtón.
- Most merre? Kocsiba ne ülhetünk, legalábbis sajátba, mert röpül a jogsi!- nevetek csukladozva, húzom a kezénél fogva, vagy ahol elértem. Füttyentek egy taxinak és vadul kalimpálok. Remélem észrevesz és megáll. Vadul kalimpál a szívem. Még sosem szegtem meg semmilyen törvényt.

Akkor én berúgtam, mint egy szamár, röhögök azon, hogy a lényemmel kiirtanám a népességet, ami egyébként lehetséges is lenne, ha elszabadulnék és egyetlen bolondokházába se csuknának be.
Körbeugrabugrálom meg minden és elkönyvelem nagy széltolónak, ő itt több nőről is beszél és én elég részeg vagyok ahhoz, hogy ne firtassam a részleteket. A másik nőt dugja, de Suzy is kell neki, vilááágos, a végén már keveredik a két lány és a fejemben az áll: gyömöszöli mindkettőt, amihez persze sok sikert kívánok.
Éneklés után megígérem, megszerzem a kezdőtőkét és annyira be vagyok állva, hogy azt hiszem, néhány pénztárca majd segít, most a bankkártyák és utalások világában. De vagyok annyira rutinos, hogy egyelőre különösebb baj nélkül magamhoz vegyek, az olaszéval együtt 4 db-ot. Apropó olasz. A dolgok kimaradnak, illetve felpörögnek egy kicsit, s mire észbe kapok a pulton smacizom a csávóval, Josh pedig sehol. Kisvártatva felbukkan egy rögtönzött féltékenységi jelenettel, koptatom is le a másikat.
Kicsit tántorogva megindulunk kifelé, jönnek utánunk, én meg röhögök, mekkora már, üldöz egy olasz meg egy? Joshé milyen lehet?
- Ugyan már, tudok vezetni! Hullára! Mire kiér a taxi, elkapnak. 
Húzza a kezem és észrevesz egy taxit, de én a saját kocsim felé rángatom, legalábbis amerre hiszem, hogy van.
- Ne, ne, lenyomoznak, ha itt hagyjuk a kocsim. Nem lesz semmi baj, az irataikat nem akarom ellopni! De tudod mit? Először rázzuk le őket, addig tisztul a fejem. Igééérem nem foglak megölni.
Mert egyelőre egy helyet látok vagy hatot a dolgokból. A taxitól elhúzom és a szórakozóhely hátsó bajáratánál lévő falhoz nyomom kicsit őt, a széléhez megyek, hogy kilessek, rájuk lássak. Ha Josh hagyta mindezt, akkor a delikvensek tanácstalanul álldogálnak a taxinál, s elindulnak a kocsihoz érdeklődni. Hm...úgy tűnik összefogtak.
- Szerinted is nyolcan vannak?
Hunyorgom, valahogy megduplázódtak. Vagy kettőnek a duplája nem nyolc? Csak hét. Elfojtok egy csuklást.

A nagy ünneplésben elszakadunk egymástól. Mindkettőnkre ragad valaki. Feltételezem, nem a pezsgők miatt, amiből hirtelen lett néhány üveggel, én meg veszettül osztogatom. Kettesben úgysem tudnánk meginni!
Aztán észreveszem, miben mesterkedik, és elképedek, milyen természetesen csinálja. Igazi zsebtolvaj! Hát nem csak a levegőbe beszélt, amikor ecsetelte, így szerez kezdőtőkét. Nevetek, ezektől? De meg is ijedek. Fogalmam sincs, mióta csinálja... Engem is lekapott. A tárcám még megvan?
Jelenetet rendezek, hogy megszabaduljunk, mielőtt bárki megorrolná, miben mesterkedik. Úgyis nagy a tolongás, ha időben lelépünk, senki nem fog rá gyanakodni. Hogyne, mindenki kedvence, ártatlan képű, szőke hercege annak a fickónak! Tüzet okád rám, mikor elhalászom Reevent az orra elől.
Egy olasz, és legalább egy amerikai van a nyomunkban, az első kettő tipikusan bezsongva, pedig én nem is flörtöltem és nyálaztam, mint Reev. De csak röhögünk, az alkohol elmossa gátlásaimat, és kézen fogom Reevent, hogy megmenekítsem a vad kanja elől. Szerencsénkre, ők sem józanabbak, mint mi, és némi előnnyel indultunk.
Elbújunk a sarkon, Reeven kifelé pislog, én a számra tett kezem mögött röhögök.
Állni is alig tudunk, nemhogy vezetni. reevenbe kapaszkodok, ki ne essen az utcára a srok mögül.
- Hé, gyere már vissza, és maradj csöndben egy kicsit!- nevetek, és megint a szám elé kapom a kezem, ahogy csuklik. Na, így fogunk lebukni, gondolom, de nem vagyok mérges. Kinézek én is az utcára, vajon mennyi az a nyolc. Négynél nem több, pedig én sem látok tisztán.
- El kell tűnnünk innen. A kocsidért visszajövünk később. Úgysem tudják, melyik a tied!- végiggondoltam ám én ezt, lo-gi-ku-san. Bár a nyelvem majdnem beletört a szóba. Azért is nem mondom ki, ez így logikus...
Belekapaszkodok a kezébe, és a fal mellett indulok el vele, viszonylag gyors tempóban. Főleg, ha nem mutat ellenállást. Az tuti, hogy az utca felé nem mehetünk. Mint ahogy az is, nekik is fel fog tűnni, hogy bejöttünk ide.
Néhány nagyobb méretű kuka van a sikátor közepére húzva.
- Legalább addig menjünk el...- mutatom neki- Elbújhatnánk mögötte.
Amúgy nagyon nincs más útvonal... Hacsak nem a tűzlétra, néhány méterrel arrébb. De az felfele visz. Ki tudja, minek a tetejére?

//ejh, Josh, veled vagyok, tőled nem lopok XD//
Botladozom a sráccal kifelé és én meggyőzőm, nem kell a taxi, én pl teljesen, totális, de százszázalék jól vagyok, el tudnék vezetni egy tehervonatot! Csak ki akarom keresni az irataikat... Éppen nézem merre tartózkodnak, amikor visszaránt. Rondán nézek rá, elfojtottam azt a csuklást, igaz fulladozó hangot adtam ki, de az az én fejemben halk volt.
- Én csöndben hikk!
Ez már hangosabb, hátrébb húzódom.
- Jó, de ha rájönnek, hogy eltűntek és kihívják a zsarukat és azok nyomoznak, érted, mint Columbo és rájönnek, hogy én nem vagyok büntetlen előéletű és itt a kocsim, de igaz, basszus túlagyalom, nem tudják! De visszajövünk érte
Kötöm a lelkére.
- Még éjjel.
Ezt is, el kell tüntetni minden nyomot. Mintha milliókat loptam volna... Josh lát egy kukát, arra nézek én is.
- Belemászunk? Jó
Nézek elszántan én úgy értelmezem. Részeg vagyok, ez minden mentségem. Amikor odaérünk rájövök, hogy rossz ötlet lenne, zörögne és kiszolgáltatottak lennénk. Elindulok még, Josht húzom magammal kézenfogva, a kukáknál letérdelek a földre, félig guggolva. Kilesek, hátha az olaszok = most már tök mindegy Joshé amcsi, norvég, vagy orosz, miben settenkednek. Elindulnak körbe.
- Ha a ház mögé bújnak óvatosan bemászhatunk a kukákba. Itt biztos nem keresnének.
Ha tőlünk messze lesznek eléggé ahhoz, hogy ne hallatszódjon. De hajlok arra, hogy ne tegyük, talán Joshnak van jobb ötlete. Mutatok az egyik autó alá.
- Az alá
Suttogom, talán még jobb lenne. Egész közel van a kukához, nem hiszem, hogy alá néznének.