Felix Kaleolani 
Életkor : 37
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821
 |  Tárgy: Re: This is our last night - Lana & Felix Szomb. Aug. 08 2015, 23:58 | |
| Felszalad a szemöldököm, hogy egyszerűbb neki a fütyörészés, mint a taps. -Deee... ez csak... ennyi.... Csapom össze a tenyereim kétszer röviden és nevetek, hogy ezen mi a bonyolult? -Vagy mindig hozol ki magaddal valamit és tele a kezed? Tippelgetek, mert amúgy mi bonyodalom van benne? De hát az emberek különbözőek, nem vagyok fütyörésző típus, bizonyára nálam innen gyökeredzik, hogy furának találom. Azután kérdez rá, hogy mihez is akarok ihletet meríteni a csillagokból. -Festőművész vagyok. Nem szeretem csak simán azt mondani festő, mert a végén szobafestőnek néz. Nincs is annál lehangolóbb. De így csak mosolygok, nézem a reakcióját, hogy mit szól. Lehet eleve elkönyvel elvont alaknak. Azonban mielőtt felkapcsolhatná az említett módon a villanyt, megelőzöm és röviden ugyan, de megcsókolom. Finom vagyok, érzéki, utána csak szemezek vele. Mosolyog, el se tolt, hát mosolygok én is és hajolok megint hogy elnyújtva csókoljam. De nem tudom sokáig, mert csörög a telefonom. Először nem figyelek rá, de mikor rájövök Eric hív, elhajolok sóhajtva és még épp időben érek oda és veszem fel víztől csöpögő kézzel a telefont. -Szia!...Nem, nem vagyok otthon, fürdök ráadásul... Hogy mi? Fél óra? Adj egyet, hát vizesen rohanjak át a városon?.... Hmpf, gondolom tetszene! Egy óra Eric... Akkor mondd a taxisnak hogy ráérsz, mehet a benzinkímélő úton, na szia, sietek! Sóhajtom és leteszem a telefont, vállat vonok Lanának. -A lakótársam megjött, nincs kulcsa és közölte toljam haza a formás fenekem, szóóóval... sajnálom, mennem kell gyönyörűm, nem tudtam, hogy nem leszek ma szabad. Sétálok közel hozzá újra, a telefon is nálam, ha nem tolt el akkor adok megint egy könnyed csókot neki. -Maradj csak, kitalálok, a konyhában vannak a ruháim, beszaladok és már megyek is. Adok még egy csókot és kimászok a medencéből, haladva kicsit háttal neki lekapom az alsóm és kicsavarom a fűbe. Arra mégsem vehetem a száraz nadrágot, igaz, úgy számoltam ma már nem veszem vissza, mi tagadás. Nem így alakult. Hátranézek, kacsintok, majd benn felöltözöm. Vizes lesz mindenem, de most nem túlzottan érdekel, egy óra alatt se biztos hogy normálisan hazaérek innen. Ha nem jön ki és nyitva az ajtó valóban elmegyek, de hátra kijön még a konyhába, vagy kienged. Nem vagyok búcsúzkodó fajta, de elszaladni sem szoktam. Minden esetre ahogy kiértem elkapok egy taxit valahol a főúton és sietek haza, Eric azon kevesek egyike, akiknek nem szoktam nemet mondani. (Zártam, ha nem gond, de majd később majd játszhatnánk még! Köszönöm a játékot! Erre még azért írj kérlek  ) |
|
