Számat takarva röhögök azon, hogy leszatírozza magát, mert hát ki mondott ilyet?
-Én csak... hhaha... mondom lopva lesed őt, tudod, mint aki nem meri megzavarni! - Nevetek, hát ez jó volt. Aztán csak vigyorgok az igénytelenségre és hiába nincsenek itt a többiek, suttogva teszem hozzá.
-Akkor magam is becsmérelném, tennék én olyat? - Nevetek elfojtva, vigyorogva, huncut mosollyal a szememben.
-Ennivaló vagy, több se kell! - Meghülyítem, áááá, alapból hülyék vagyunk, nem bírok magammal, bezsongtam hogy jó hírt közölt. Ha tudnám mi megy a fürdőben mindeközben...
-Jah. Kétszer. Szegény pára, megviselt már... - Simogatom az orrom és bandzsítva nézek rá, majd nevetek. Na igen, az nem volt séta galopp, de vagyok annyira hiú, hogy ne akarjak görbe orrot.
-Jeeee! - Emelem az öklöm a levegőbe. Szeressük az engedélyeket és az örömködést.
-Hm? Nem. Semmi bántót nyugi. Miért, mit csináltál? - Mérem végig mert mintha aggódva kérdezte volna a kis hamis.
-Miért ne? Ha az ember olyan helyen jár, amihez kötődik mesél, ez alap, én is szoktam. Eddig senki sem mondta hogy nem érdekli... ha én érdeklem, akkor ezek is. Ha érdekled, az is érdekelni fogja. - Vonok vállat, Elee kifejezetten élvezte mikor párizsi mindennapjaim ecseteltem. Remélem nem csak Párizs miatt...
-Miért zárja ki a kettő egymást? - Nézek rá értetlen, hát míg új dolgokat csinálnak nem lehet mesélni?
-Szeptember elejére van szoba, lefoglaltam! Volt szabad, le is csaptam! - Mondom Alaszkára már, büszke fejjel, később akartam mondani de már mindegy. ((Szeptembert írok, de elkezdhetjük majd hamarabb, mire végzünk valóban lesz szeptember xDDD))
-Hmmm, azt is lehet, az is jó! Csak akkor leállnak szabadkozni hogy jaaaj, ugyaaaan, de attól független vedd meg, max akkor mikor nem figyel! - Nevetek vele, na lám, nagyon be rá van kattanva, ha ennyire mosolyogni akarja látni!
-Áh... - Adom meg magam, mert faggatnám még, de terel. De a mosoly nem múlik. -Amelia egy angyal. Eleinte úgy éreztem nehezen szokja meg a dolgot, hogy nem... otthon van, pedig otthon van már, de megértem. Szóval igyekeztem a kedvére tenni folyamatosan. Olyan édes volt, mint megkérdezett, pakolászott, nem lehetett pihenésre fogni... de hát unalmas is egész nap feküdni, ez is tény. Nem szeretném ha megerőltetné magát. Amúgy... eddig azt hiszem olyan... most nem tudom miért nem örült, elvégre ha nem is mondta, szerintem aggódott mikor látjuk majd egymást, ha már dolgozik... - Piszkálom az arcom vakarás gyanánt, de inkább tanácstalanságot sugall a mozdulat, mint viszketéscsillapítást. De legalább már nem vagyok magam alatt mint az előbb, ahhoz túlzottan feltöltődtem.

-Veled neveteeek, az tök máááás! - Röhögök tovább.
-Ezek szerint rád köszön ha lát, jó hír! - Nem, nem bírom ki, genyó hangulatban vagyok vagy nem tudom, de megfogom a kezét, hogy meg sértődjön, örülök ám neki, nagyon is, lehet jobban mint ő maga!
-Miért én? Te szívd vissza, te nevezted magad igénytelennek! - Nevetek, csóválom a fejem, hogy én tiszta vagyok, ő a saras!
-Grrr... foglak is! - Röhögök, rosszabbak vagyunk mint a tinilányok de ha egyszer jó a kedvünk? Nekem legalábbis hirtelen nagyon jó lett!
-Annyira nem, érezni benne a törést, egyenesebb volt. - Simogatom az orrom, mert én érzem, de a korábbi képekre bólintok. A Callies képek például tökéletesek erre, amúgy is egymás mellett vannak a keretben is.
-Hát róla igen, rólad nem. Kissé... hóbortos művészlélek, ezért is akartam megismerni. Különben is grafikus, szeretem a grafikát is, övé a rajzszakkör, gondoltam beülök hozzá órára, nem rajzolni, csak nézni ahogy alkotnak, szeretem nézni. - Legyintek, nincsenek hátsószándékaim a lánnyal meg figyelem a pletykákat azért de róla inkább csak vicces történetek keringenek. Szórakozott nő. A szabadkozására somolygok.
-Az sem biztos hogy aki rátok nyitott tudta hogy tanár. Én diáknak nézném... Ahogy téged is! - Bököm meg kicsit, hogy szerintem ne akadjon ki. Ilyenkor az ember amúgy is spurizik ki, vagy épp Joshon akad meg a szeme, aki félmeztelen, nem?
-Kíváncsi? - Vigyorgok, olyan lelkesen ecseteli milyen ez a Suzy!
-Azt hallottam... - Nevetek, igen, csapongó, ez jó szó!
-Igen, amúgy is a havat akarom megmutatni, az meg egy jó szálló, csak most tumultus volt. De majd most! - Alig várom!
-Csak figyelmes... - Ártatlan simlis mosoly, sokszor csináltam már, de ha egyszer jó! Aztán rólunk kérdez Ameliával, ha az előbb nem is úgy tűnt, én igenis boldog vagyok vele.
-Lehet... vagy csak nagyon feszült Reeven miatt... még fel sem épült és lebetegedett... megértem, ha aggódik. De később nem tudom meg tudtuk volna-e oldani. -Vonok vállat, sajnos ez az igazság.
-Igen? Örülök, tényleg kedves, szeretni fogod szerintem, csak eleinte kicsit zárkózott. - Ez tény velem is az volt.-Jaj, hát persze hogy nem! - Nevetek fel a sárkányra, de szabad kezem az övére teszem, jelezve örülök hogy eljött és hogy változott a véleménye.
-Háát... kevés ingósága van, a könyveit sem akarta mind áthozni... igazából kevés dolga volt. De azoknak mind találtunk helyet! Örülök hogy velem lakik. - Mosolygok, vagy inkább bazsalygok, szórakozottan simogatom Josh kezét, észre sem veszem a neszeket.
-Nagyon eltűntek... kihűl a kaja... ejj ejj... kérsz még levest? Valamit? - Nehogy éhezzen nekem Joshom, az kéne még! De még várok egy kicsit, nem kiabálok értük. Csak remélem hogy nem most vall színt Reeven. Bár megteheti, akkor magára hagyom őket, hazaviszem Josht, ott maradok... elvégre AZ a téma nem két perc!

-Őőőő... akkor én kva erényes lehetek, mert én imádom! Akkor én vagyok az erényesség mintaképe? - Ugratom, de hát ha egyszer tényleg tudnék vele éjjel-nappal együtt lenni... csak jelent valamit.
-Nem kéne annyit inni... - Röhögök, mennyit ivott, két kortyot?
A harapó szándékra csak összecsattintom a fogaim, visszaadhatnám a múltkorit, de hát akárcsak Elee esetében, Josht is hamarabb nyalogatom halálra, mintsem komolyabban megharapjam.
-Ha kiveszem akkor nem harapok, hanem szopogatok... - Simlis vigyor, gondoljon amire akar, igazából mind igaz lehet. Durva mi?
-Aham. - Mondom az orromra, de ő is érzi. -Kössz. - Somolygok rá, szóval tetszik neki? Még a végén elpirulok! Na jó, nem, de jól esik. A hiúságom is simogatni kell néha.
-Nem nehéz kipuhatolni, megnézem és kész. - Mosolygok, nem valami ördöngösség ez. -Amúgy benne vagyok, menjünk. Ha nem égő neked hogy beégetlek... ha veled vagyok lököttebb vagyok mint szoktam! - Nevetek, heccelem, de talán Suzanna előtt összeszedném magam.
-Nem nehéz... - Röhögök, kis csibéim, terelgetnem kéne őket, kis fiatalok! Jaj neeee... túl sokat voltam Phoenix-szel!
-És csinos és vicces és édes és bájos... - Sorolom tovább olyan hangom mint amit ő ütött meg hangszín, de nevetgélek halkan, megcsípem azt a szőrös arcát, hogy látom én, hogy tetszik neki a csaj. Remélem  ez a csaj nem bánik el vele, mert rosszban leszünk.
Aztán szép lassan áttérünk Ameliára és rám, mesélek.
-Igen, szerencsére. - Mindkettejükre ráfér ez, úgy gondolom. Főleg Reevenre.
-Nem, hát akkor mi lett volna benne a meglepetés? Te és Reeven nagyon mondtátok változtassak mert ez nem állapot, Amelia meg nem mondta de éreztük hogy nekem kell, ő elvégre nem tud. De azt hittem ez kellemes meglepetés lesz nem kellemetlen, hogy többet leszek itthon... - Nem is értem, látszik is rajtam. Megnyugtat, hogy kedveli Ameliát, ez jó, ez tényleg jó. Aztán Amelia is bejön, nem is igen néz erre, én már állnék fel hogy odamenjek, mi lelte, de érzem hogy Josh megfogja a kezem. Értetlen bámulok az arcába, hogy ezt miért csinálja, erre Reeven is kiőgyeleg. Jó sápadt, láttam már ilyennek. Most vagy elmondta vagy lódított... nem tudom melyik a rosszabb.... Josh szólal meg, én kínosabban rendezem vissza magam normális ülésben, kezem a keze alatt ernyed el, hogy akkor maradok.
-Nem... nekem nem. - Mondom félszegen, mert Reeven tekintetét keresem, baj van-e, segítsek-e, mi történt? A mosolyom is halvány, mert frusztrál hogy érzem a feszültséget de most ülnöm kell és amúgy is lehet én generáltam. Még jó hogy Josh összeszedett... Nem vagyok valami jó házigazda, ha a barátnőm és a bajtársam is maga alatt van.

-Ó, szóval én? Elcsavarom a fejed? -Úgy lekapnál, talán érzi a szándékot, talán nem, de nevetek vele minden esetre. (Megcsókolni persze nem merem, most nem.) Aztán csak röhögök az elnyúlt képén, hogy elképzeli miként szopogatnám, hát ez haláli. Pedig nem is tudja, sosem csináltam, max a nyelvével és az ajkaival, az semmi!
-Elcseszeeeem? Örülj neki hogy zökkenőmentesen mennek a dolgok! Amint meglát minket együtt már nem fog minden simán menni, amilyen hülyék vagyunk! - Nevetek, nem beszélve arról meglátnak a diákok mennyire hülye vagyok... mondjuk látnak eleget, nekem mindegy. -Au, hogy te milyen brutális vagy, ütnél mindenki előtt? - Hüledezem, de vigyorgok így nem hiteles.
Nevetek és a fejem rázom, hogy nem érzi hogy őt cukkolom, nem néztem meg a csajt, nem tudom milyen igazából, de mikor már "ne már" mondatok röpködnek megsimítom az arcát és úgy mosolygok, nevetek.-Ó de már... csak örülök neked te lökött... -Mi tagadás, nagyon boldog vagyok, hogy talált valakit aki tetszik neki.
-Majd este megbeszélem vele... -Vonok vállat, jobbat nem tudok Ameliám kapcsán jelenleg.

Visszatér Amelia és Reeven is a konyhába, de Amelia eléggé... zárkózott valahogy, Reevenre meg hiába nézek, hogy mi van, ő sem érti ahogy elnézem. Akkor nem ő csinálta... én? Mivel? Kínos... nem értem, Josh is visszafogott hagyjam Liát. Hát várok, hogy visszaüljenek. Reeven hamarabb jön, meglepő dolgot mond. (Bocs, tényleg beleírtad, akkor rosszul emlékeztem xD)
-Írtál neki egy dalt? Nem is mondtad... játssza a rádió? Akkor fenn van a neten is nem? Nem tudom melyik adó vette meg és kinél van most kívánságműsor, de a laptopot ha behozom felkonferálom majd neki ha gondolod! - Mosolygok szélesen, hogy szívesen megteszem, hátha feldobná Liát meg engem is érdekel! Aztán jön Amelia is a kajával, segítek neki ha hagyja, elvégre nehezek a tálak, melegek. Josh ismét a fagyiról magyaráz, én szedek mindenkinek ha Lia hagyja. Én is látom hogy vörösebb a szeme, nem bírom ki, Joshnak lehet igaza van és hagynom kéne, de nem megy, nem én lennék, nem bírom ki, muszáj csókolgatnom az arcát, bújni kicsit hozzá, bocsánatkérően, mert nem tudom mi lelte, Reeve se...
-Milyen fagyik vannak arra, én sem tudom. - Kérdezem Josht, de még kicsit Liát puszilgatom ha hagyja, majd nekiállok enni, csak a lábam akasztom Liáéba ha nem tolt el most, meg ezt is hagyja. A kezét nem tudom fogni mert akkor nem tudnék enni, de hozzá akarok érni...

-Ohm! Grrr... - nevetek, hogy összezavartam, remélem nem úgy gondolja, ezután ne tudja a lányok vagy a fiúk kellenek-e neki, de Suzanna miatt úgy sejtem, semmi ilyesmi nincs benne, csak hogy kicsit fura volt. Tény, még én is szokom a dolgot, de Josh... ő nekem különleges valaki, nehéz nem mindenhogy szeretnem.
-Óh, megcsillogtattad már sok oldalad, mind tetszett, nem hiszem hogy tudsz olyat ami nem! - Vigyorgok, de amúgy tényleg. Jó mikor nem mondta el mi baja és ellökött az rossz volt, de tanultunk belőle. Szóval bátran vigyorgok, hehehe!
Persze a cukkolásom is véges, ahogy a határai is, de pont ezért érintem, ha már csókolni nem merem, hogy ne butáskodjon, semmi sem komoly, csak az örömöm, hogy tetszik neki valaki. Beszélgetünk még rólam is és Ameliáról de félbeszakad, mikor megérkezik az érintett.
Mikor Lia visszajön, aggódom érte, Josh eleinte mondja, azaz kezével jelzi hagyjam, de mikor Amelia a közelemben van és látom nincs jól nem bírom megállni, hogy ne bújjak hozzá. Szerencsére nem zavarja, talán meg is nyugszik, én mindenképp. Valamint ha már sugdos nekem, visszasúgok.
-Persze életem, mindent megbeszélünk. Ne légy szomorú... - Csókolgatom, jó tudom elég gáz szöveg, de többre most nem futja, meg ez a lényege, hiába könnyű mondani, érezni nehezebb. A hosszabb puszi viszont mosolyt csal az arcomra, muszáj a száját is csókolnom, piszézni vele kicsit.
Josh valami fagylaltozóról kérdez, Lia kissé lemarad, először nem is értem, talán furán is nézek, majd kuncogok egy kicsit.
-Hát igen Szívem, amit Josh mond közelebb van életem, de azt már csak ő tudja mi is van ott! Meeeert nem mondja! - Vigyorodom el, jelezve az elejét nem hallotta, de nem baj. Persze Josht is cukkolom, muszáj, de nekem annyi elképzelésem sem volt mint Liának.
-Fagyit végül is akármennyit ehetsz nem, Reeve? - Nekem nem tűnt ironikusnak a srác, inkább csak bizonytalannak.
Közben Reeve idehozza a laptopot és a videót is megtalálta, csak ámulok a srácon komolyan. Ilyeneket miért nem mondd?! Aztán megköszörülöm a torkom, rádiós, brites hangnemre váltok.
-Kedves hallgatók, most következzék Reeven Callagher új dala, az Immortals, melyet nem más ihletett meg, mint csinos és bájos unokanővére! - Azzal el is indítom vigyorogva, figyelve a dalt, még nem hallottam szerintem. Figyelem is a szövegét, mókás de kedves is, jó a zene, minden, szélesen mosolygok rajta, kicsit meg is bököm Reevent, hogy ez jó, de csak némán tátogom. Mikor vége lecsukom a gépet, mert most eszünk, amúgy, szóval nincs gép. Szigorú vagyok mi?
-Héj Reeve, nagyon ügyes vagy! Amelia meg remek múzsa... - Teszem a kezem a párom combjára, kicsit megszorítom, finoman, vigyorgok. Gondolom elérzékenyült, hacsak nem hallotta már. Hálásan nézek Reevere, mert ez nagyon kedves volt tőle.
-Na Josh mit szólsz, milyen kreatív új barátunk van nem? Fel kell kötnünk a gatyánk, nekem biztosan hogy ne maradjak le Ameliámnál! - Mosolygok, megpuszilom az említett, de komolyan mondtam. Minimum verset kéne írnom de... hehehe, az jó gagyi lenne!

Kuncogok Amelia szavaira, hogy visszakérdez, van-e itt ilyen fagyizó. Josh úgy is mindjárt mondja merre, legalábbis remélem mert az egyetem közelében olyan tág... nagy az egyetem.
-Nem arra járok hazafele...? - Nevetek Joshra, hát majd pont a fagyizókat lesem, nem is vagyok édesszájú, de Amelia miatt majd figyelek jobban ezekre is. Amúgy is másik épületben vagyok általában, ahogy elnézem.
Aztán hallgatom Josh miket sorol fel, mint menü és választék ott, háááát kikerekedik a szemem.
-Ez komoly? Te milyet ettél? Megetted egyáltalán? Mert amit Amelia mondott az elég gizgazos, könnyebb befogadni valahogy de ezek! - Nevetek, bár azok is bizarrak voltak kicsit, de ezek...
Aztán hozza Reeve a laptopot és konferálom fel a számát, Amelia tényleg meghatódik rajta, de nehéz lenne nem ezt tenni. Eszembe jut mikor Henry nekem küldött számot, oh, az is lassan egy éve lesz, hogy repül az idő! Hiányzik az öcsém, elfog némi melankólia, de mosolygok.
Aztán utalok arra, hogy feltette a mércét Reeve, mert ez nagyon szép és intim ajándék, persze nem kívánok versenyezni, maximum játékosan. Nem vagyok törtető fajta, bár lehet ezt még Amelia nem tudta kitapasztalni. Inkább csak igyekvő vagyok, szeretném ha sok ilyen szép dolgot kapna tőlem is. De ez igaz Joshra és Reevenre is, elvégre közel kerültek hozzám, csak hát elég suta vagyok ezekhez, azt hiszem...
//Hogy lett a némán tátogóból éneklés? Gyerekek xD De legyen, énekelt, ha úgy érezte nem zavaró nektek xD//
-Amit éreztél? Nagyon eltaláltad szerintem! - Legalábbis nekem tetszik, de majd még meghallgatom párszor, mert egyszer nem elég, nem lehet teljesen befogadni.
-Ha ez ostoba, akkor milyen amikor odateszed magad? - Vigyorgok rá, hogy menjen már a csudába, leostobázni a szövegét mikor olyan jó! Nekem nem fordul meg a fejemben, hogy ez lánykérés vagy hasonló is lehetne, mert Henrynek én is simán mondanék ilyeneket, sőt... szerintem ha nem is így, de mondtam is már neki párszor.
-Kötöm-kötöm, bár ha most sokat eszem szorosabb lesz a gatya, ha akarom, ha nem! - Poénkodom el a gatyafelkötést.
Eszünk, Reeve közben kimegy, simogatom Ameliát mikor érem, de úgy érzem nekem is esedékes lenne kimennem a mosdóba. Reeve még nem jött vissza, de ez nem baj, úgy is meg akarom kérdezni hogy nincs-e baj, mármint Ameliával, meg akarom neki mondani hogy én nem mondtam ám semmit sem.
-Dehogy Josh, többet iszik, hogy tágítsa a gyomrát, eléggé összeszűkült neki, sokat jár mosdóba. De ne nevezd pisisnek, arra felpaprikázódik! - Hülyülöm el, remélve nem hazudok (nagyot) mert én anno mondtam neki így csinálja, ne rögtön kajával. De mivel érdekel mi van vele, meg amúgy is hív a természet (ha nem is erősen, csak kopogtat, hogy lassan időszerű volna) felállok.
-Na egy pillanat, ez olyan mint a forma1, mindenki egyszerre áll ki a boxba kerékcserére! - Nevetgélek, majd a mosdó felé veszem az irányt. Ha Reeve kijön próbálom nem megijeszteni, suttogok.
-Héj, pajti, tudtál Liával beszélni? Hmm? - Ha látni hogy vörös a szeme sejtem hogy pityergett, Henry is ilyen, szanaszét dörzsöli a szemét, csak hogy ne sírjon, de a végeredmény látszatra ugyan az lesz. Na akkor abban az esetben megölelem kicsit és megpuszilom, majd a fülébe suttogok.
-Örülök ám hogy eljöttél, tudod-e? Ha nem vagy éhes, akkor meg ne egyél, bár tudom, akkor foghatod arra, visszajött és kijöhetsz de na. Nem akarsz ledőlni kicsit? - Simogatom a hátát, az arcát, mosolygok rá. Szeretném ha azt érezné, jó döntés volt hogy eljött és nem rossz. Ha nem hagyta és rögtön ment volna vissza, azt is hagytam, akkor csak szimplán bementem intézni folyó ügyeim.

-Az meg a másik! - Mosolygok Reevenre, hogy jah, kocsival járok én is, úgy meg nem feltétlen tud nézelődni az ember. Joshnak bólogatok, hogy igen, ez tény, kiugorhatnánk, talán már nem is leszek ennyire betáblázva, meg is tehetem majd.
-Sárgarépásat? Mondjuk az édes, de a curry.. uhh... te sem vagy semmi! - Nevetek Joshon, hogy miket ki nem próbál!

-Egyedül tuti. De ha más is az veled, akkor nem az szerintem. - Jó, persze, nem olyan happy dolog halhatatlannak lenni, ha egyedül vagy vele és mindenki meghal körülötted, az nyomasztó. De ha van társad akkor nem az szerintem.
Reeven kimegy, próbálom kimenteni, átlátnak rajtam, de tartom magam ehhez.
-Mondtam neki, hogy inkább igyon, mint egyen, nekem azt mondta próbálja betartani. Nem tudom reggelire mennyit ivott, mert most valóban nem sokat. - Vonok vállat, szerintem azért pisil is ő nem csak elvonul, el akarom hinni, mert akkor talán meggyőzőbb leszek én is.
Aztán később követem Reevent a mosdóba, már megvárom kinn, nem megyek be.
-Szerintem nagyon jól tetted hogy megmutattad Liának a dalt, meghatotta. Egy újabb megerősítést kapott arról mennyire szereted, ez jó dolog. Meg benned is tudatosuljon, hogy Amelia itt van neked. Ahogy én is. - Megölelem, simogatom, puszilgatom, jaj hát megint sír, bár most közel sem annyira, gondolom egész héten mást sem csinált.
-Ne kérlek ne... annyira örülök hogy itt vagy és nem jó ha egyedül vagy ilyenkor... tudom. Én... ah, akkor annyi hülye és képtelen gondolat gyötri az embert, minden egyre feketébb lesz, nem jó ha egyedül vagy. Inkább játszunk valamit, zenélünk, társas, ilyesmi. - Próbálok hatni rá, hogy ne menjen haza, félő nagyon magába zuhanna. Talán még bűntudata is lenne később, hogy hazament, ki tudja,
-Mondd hogy nagyon fáj a hasad, de gyógyszer nem mersz bevenni. Akkor a kaját sem erőltetjük beléd. - Simogatom, kicsit elhajolok, hogy megnézzem magamnak.
-Látszik drágám, gyere, egy kis hideg víz majd segít. - Sutyorgom neki, bújok az arcommal az övéhez, nagyon maga alatt van, olyan esetlen. Ha hagyja visszamegyek vele, jó hideg vizet engedek, simogatom a hátát, míg mosakszik.
-Puhán töröld az arcod jó? - Adok neki valami puhább törölközőt, hogy megszáradjon, aztán újra megölelem, kicsit szorosabban.
-Nincs baj,ugye tudod? Amelia és én is nagyon szeretünk, Josh meg jó barát, majd meglátod, ő is nagyon kedvel, ennyi bizonyos még nekem is. Maradsz? - kérdezem, mert kényszeríteni nem fogom, de határozottan örülnék, ha maradna. Közben csókolgatom az arcát össze vissza, hozom a formám, egyszer félig megcsókolom, mert nem figyelek, hiába az orcája volt becélozva, de csak nevetek kicsit.
-Oopsz, bocs... velem jár, de azért ne menekülj haza jó? - Nevetek halkan, remélem nem akasztom ki, de ha mást nem elterelem a figyelmét, na bumm. De látszik szórakozottan nevetek, kiakasztom teljesen szerencsétlent, de nem baj, legalább elfelejti, hogy rossz a kedve. Elvégre nekem mit számít? Még kellemes is, de tudom, hogy aki nem ismer eléggé annak kiakasztó lehet. Vagy nem? Mindjárt kiderül!