A szokásostól eltérő hétvége... :)

-Cöh... királylány vagyok! Nem nyafogok! - Kérem ki magamnak röhögve, de azért keresztbe fonom a karjaim a mellkasom előtt, legyen bűntudata! Na jó csak viccelek.
De a jelenet amit összerittyent, ha utánzásból is, mondhatni túl jóra sikeredik, főleg mikor a ruhát is eltépi, mert olyan érzetet kelt, nagyon akar, vágyik rám, ami rohadt izgató. Szaporábban is lélegzem, könnyedén eldönt, ölel, alig fogom fel, olyan gyors, de az érzés, a sóvárgás benn reked. Muszáj nekem is tenni valamit, most végképp hogy én voltam a lefogott. Noha én nem fogom le őt, de nem is beszélgetni akarok. Főleg hogy nem bírnám a két szavas szabályt se betartani, maximum úgy hogy ütemesen kettőt sóhajtok. Elfordítom a fejét és eltulajdonítom a nyakát, olyan hevítő csókolni őt, a vékony bőrt, szinte érezni vélem a szívdobogását is, de valószínű csak beképzelem. Azt viszont nem, hogy belenyög a dologba, mélyebben csókolom a nyakát, ha neki is jó, ugyan én fogom vissza magam. Megfogja a kezem, pillanatra azt hiszem kapom a lecseszést, de ehelyett a fejét fordítja felém. Ahogy néz rám inkább bizonytalan, nem megkövező, így letekintek a szájára, majd vissza, nem kell gondolkodnom sem, nem is menne, és más csókolom is. Először csak az ajkait ízlelgetem, szívogatom, majd elnyitom a száját és bekéredzkedem a nyelvemmel is, határozottabban mint eddig. Már nagyon de nagyon akarom azt a francia csókot, de ha megkapom még bele is nyögök a csókba, kicsit jobban ráfeküdve, ránehezedés nélkül. Kezem a pólója alá siklik, másikkal az arcára simítok. Engem eddig sem zavart hogy férfi, sőt, engem az külön izgat, mert valahol még mindig bennem bujkál az "ezt nem szabad" érzés, amit könnyedén felülír a "dehogynem" dac érzete. Egy biztos, imádok csókolózni, így igazán selymes és mély csókot kap tőlem ha hagyja, buját is, mert elvette az eszem ma párszor... és megint.

- Cöh, királylány?- kérdezek vissza, majd nevetve legyintek. Most honnan jött ez a marhaság? Aztán csak jobban kipukkad belőlem a nevetés, amikor ő "bepukkad". Ha ilyen utódai lesznek, mindegyiket megzabálom, az tuti...
Ahogy szoktam általában, teljes beleéléssel játszom, Sebastiannal szemben sincs olyan, hogy csak kicsit színészkedek, ha ezt várja tőlem. Tulajdonképpen nincs nehéz dolgom, kezdettől fogva szimpatizálok vele, ma már többször csókolóztunk is, egészen komolyan, nem csak hülyeségből, és nem esett rosszul. Sőt. Az egész azzal kezdődött, rájöttem, mennyi mindent veszíthetek. Totál zavaros történet, mert olyan, mintha féltékeny lennék, pedig ez... ez nem lehet!
Aztán az ágyon összebújva és nevetgélve vele ráébreszt valamire. Nem az fáj a legjobban, hogy ő majd mást ölel, vagy őt más öleli. Én vagyok rohadt egyedül, ha éppen nem érzem a jelenlétét (mégha fizikailag nincs is jelen). A nagyszüleim halála óta ő a legbiztosabb pont az életemben, és vagyok olyan szerencsés, hogy általa nem érzem magam olyan ki***ott egyedül... Nem feltétlenüla fizikai kontaktusra vágyom, bár az ölelésébe bújni jó és megnyugtató, a csókja lázítja a vérem, és sóvárgás indul bennem, hogy többet kapjak (ebből többet). Nem ismerem Maslovot, de ha saját példámmal igazolnám az elméletét. Igenis szükségem van szeretetre.
A csókjaival, a gyengédségével lekenyerez. Az alkohol már amúgy is tompította ellenállásomat (el is foszlott, talán), kutakodó szája előtt megnyílik a szám, úgy tátogok neki, mintha kismadár lennék, akit az anyja etet. Nemi szervembe tolul a vér, feszül az alsómban, nyugtalanul ráng, mint valamikor tini koromban, amikor csak ismerkedtem a saját testemmel.
Mellettem támaszkodó karján fut fel a kezem, mint valami mankón a nyakára, a hajába dugom az ujjaim, kicsit magamhoz húzom, megszívom a nyelvét... Behunyom a szemem, mélyebbre zuhanok, mint valaha csók közben, úgy érzem, beszippant az ágy, a padló, a föld... Furán vagyok egyszerre könnyű és nehéz. Láz gyötör és vágyakozás, hogy ölelve legyek, hogy ölelhessek, hogy ez a perc ne érjen véget sose.

-Ahaaaam, az! - Most nem állok le elmagyarázni miért lettem királylány, mikor én a hős királyfi akartam lenni, de a sárkány leszavazott. De lehet csak a hajam tette neki, na meg hogy már akkor is a fejében lehetett, hogy "megront", khm.
Minden esetre, provokálom Josht szüntelen, mint minden egyes alkalommal, de azt kell mondjam mindig meglep és mindig ő is nyer. Most is, én akartam behúzni a csőbe, de megint magam sikerült, hogy újra felpezsdíti a vérem és a kíváncsiságom. A vadság amivel betámad, akár a filmbeli jelenet, elveszi az eszem, többet akarok belőle, az érintéséből. Magam sem tudom miért, nincs hiányom szerencsére belőle, de nálam nincs olyan ilyen téren hogy elég vagy sok. Ezért is kezdem csókolgatni a nyakát, hátha felizgatom vele, vagy legalábbis kijózanítom, ha már én nem bírok magamhoz térni ma. Előbbi sikeredik, jobban mint hittem, mert még a csókot is engedi, a franciát is. Elveszek a csókban, a nyelve simításában, ahogy megszívja a nyelvem. Még simogat is, húz, hát közelebb jövök, de mivel a lábait nem akarom elnyitni, fölébe ülök, vagy inkább fekszem. Kicsit fura így nekem, vagy inkább szokatlan, de mégis jó, főleg mert jobban simulhatok hozzá, odalenn is.
A pólóját kissé feltűröm csók közben, hogy a hasam az övéhez feszülhessen, érezzem a bőre melegét magamon, abba megint nyögök kicsit, mohóbban csókolom kissé. A kezem ami az oldalán pihent a pólója alatt a bőrén siklik fel a nyakához, kapaszkodom a vállába, akaratlan mocorog a csípőm enyhén ringatózva, ahogy a csókba beleélem magam. Nagyon is beleélem, érezni hogy nagyon élvezetesnek találom az ajkaival való puha játékot, a játékos nyelvcsatát, a selymes erotikát. Nekem megszűnt az idő, a filmet is elfelejtettem teljesen, találtam egy sokkal jobb kikapcsolódást.

karakterinformáció

» Hétvége Santa Barbarán

A szokásostól eltérő hétvége... :)

A szokásostól eltérő hétvége... :)

Similar topics

Similar topics