Tehát cirkusz lezsírozva, de színpadra nem megyünk ki. Hát jó, a bohócokkal amúgyse mennék,  az artisták pedig nem hívnak ki embereket. Különben is másra gondoltam…  Úgy nézek rá, mint akit végtelenül felháborít a feltételezés.
- Ugyan már, tök félénk vagyok!
S mint akiről lesí, hogy hülyéskedik.
- Az nem jó, feljönnének és megzavarnának. Egyébként milyenek a szomszédok?

Iktatok közbe egy kérdést, ami lehet fontos is. Legalább a sunyi szikrák eltűnnek a szememből addig.
- Nem, dehogy. Kétszer nem olvasom el ugyan azt a könyvet, mert ha érdekel, részletesen megjegyzem, de…lefoglalt a zenekarral való… turnézgatás.
Fogalmazok marha enyhén a kemény drogokra, észtveszejtő bulikra, amiknek a kilencven százalékára nem emlékszem.
- Jó, de arra gondoltam, hogy anyukád mellett biztos könnyebb volt. Az én anyámnak a rántotta is nehezen megy, én meg egyenesen felrobbantom.

Magyarázom milyen összefüggéseket láttam a dolgokba. Elrontom a játékát, de erre nem tudok egyebet, mint fancsalin vigyorogni.
- Ezek szerint skalpvadász vagy és fiúpofákat gyűjtesz, valami furcsa perverz indíttatásból.
Merthát „normális” esetben az ember fejbőröket gyűjt hajjal ugye. Ezen nevetek egy kicsit, halkan, mégiscsak az én viccem és nem vagyok visszatetsző.  
Szegény elég fáradtnak tűnik, nem akarom soká túráztatni, úgyhogy a szobatársas poént talán majd máskor sütöm el. Valamikor nagyon régen, talán egy másik életben nem csupán romboltam, nyertem néhány pályázatot.
- Fotópályázatokat.
Milyen könyvek?
- A kedvencem C. Clarke a sci-fi klasszikus, de a Star Warsból például csak a filmet szeretem, a könyveket nem.  Azt hiszem inkább a világvolumenű témák érdekelnek, amikor a szerző egy saját, új környezetet talál ki, mint a Gyűrűk urában, amiről már beszéltünk. De vannak jó klasszikusok is, például Kafka, vagy Gogol, akik a világteremtés mellett a nyelvben alkotnak nagyot. Neked?
Van egy olyan érzésem ezzel a szöveggel el fogom altatni.
- De az egy ronda nyelv és egy tenyérbe mászó, nőfaló pöcs tartja, aki dugja az unokahúgomat
Igen, elsötétül a tekintetem, még friss a hír… Méltatlankodó, élesen ironikus a hangom, de nem emelem fel, most így álmosan nem ezzel térítem magához.
A jó sztorymból Lizzynek a vandálkodás jut el, bár fogalmam sincs mi lett a kocsikkal, úgyhogy csak pislogok.
- Az csak két bevásárló kocsi volt, nem hiányzott semminek, de asszem tönkrementek. De le…csak épp aztán történt a baleset, szóval megúsztam következmények nélkül.
Mint általában mindent. Lizzy mesél magáról és a forgatókönyv írása rettentően érdekel, ami azt illeti, de közli sokat kérdezek, pont ő, hehe. A mondat végén a saját szövegén alszik be, öklömbe harapok, hogy ne röhögjek fel. Itt az ideje menni, bár kulcsot még mindig nem adott, a száma megvan. Egy üzenetet firkantok csak neki:

Megtanítalak gitározni
Reev
[/color]

//oké, vettem, akkor lassan zárjuk Köszi//

Az angyali azért elég távol áll tőlem, meg is csóválom a fejem, mintha Lionel útja kikövezettebb volna.

Egyetértek a kísérletezgetéssel is, szoktam, így robbantok. Nevetek azon, hogy kinevel a nem létező félénkségemből. Az tényleg az utolsó tulajdonság, ami megtalálható bennem. Érdeklik a képeim, nahát. Nagyot nézek, de nincs ellenemre, ha még megvannak.
- Utánanézek. Ha anyámék nem dobták ki, elhozom őket.
Igen, igen a csajok örök kedvence, megcsóválom a fejem.
- Heath jó fej
Nekem bejött a hangulata. A következőkben már csak Sebastiant szidjuk, én megtudom a Nanás információt, a tenyérbe mászó vigyort meg osztom, a nyálassággal együtt.
- Tök visszatetsző, ennyit, így ember se vigyorog, ha nincs min. Lui helyében én rég szétvertem volna a képét, majd mond neki, hogy szedje össze magát, Nanának is látnia kell, hogy meg tudja védeni, meg a férfiúi büszkeség! Ha az én csajommal csinálná megenném, kétszer.
Háborgok, de aztán Lizzyt elnyomja az álom, én meg hagyom aludni.


//köszi//