Nem a környék hajt, sokkal inkább az ebből adódó fizetés lehetősége, elvégre, aki nem akar kurvának állni, hogy fizetni tudja a tandíját ösztöndíjasság és gazdag hátterű szülők híján, annak muszáj valamit melóznia. Elég nagy lefelé ugrás az asszisztensi meló után a takarítás, nem is fogom hangoztatni a barátaim körében, ami azt illeti - de a látszattal ellentétben nem esik le a nemlétező gyűrű az ujjamról, ha meg kell mozdítani valamit.
Nem büdös a kétkezi munka, nagyanya így nevelt bennünket, meghagyva ugyanakkor a nagyot álmodás lehetőségét. Amit akarok, azt képes vagyok elérni, csak tennem kell érte. - Mondja mindig, én pedig igyekszem is ez szerint élni a napjaimat. Sose lehet tudni, hogy mi sül ki ebből az egész takarítósdiból!
Taxival érkezem a házhoz, amikor kiszállok és kifizetem az idősödő pasast, kissé igazítok ruhámon, kabátom szegélyén, s hajamat is rutinos mozdulattal lököm hátra vállaimról, mintegy "neki gyürkőzve" az előttem álló interjúnak ekképpen is.
Aztán megpillantom a házat.
Pontosabban ez még csak az előkert lehet. Te szent tehén! Ez a csóka aztán tudja, hogy mitől döglik légy... Le merem fogadni, hogy hideg élelem nélkül el se indulnak a ház egyik végéből a másikba, mert éhen vesznek, mire oda érnek.
Kissé tanácstalan vagyok, de a kaputelefonhoz lépve megnyomom az egyetlen gombot, amit rajta találok, hátha akad valaki, aki kiszúrja, hogy nem ártana beengedni. (Ha kérdeznek, persze mondom a nevem és hogy miért jöttem.) Hacsak nem itt szándékozik leinterjúztatni a hirdetést feladó úriember.

A számomra katonás fogadtatásra akaratlanul is kissé kihúzom a vállaimat, miközben feltárul a kapu, én meg belépdelek Óz birodalmába, igyekezve nem elveszni a medence nyújtotta látványban, majdan nem elsütni semmiféle sztereotipikus megjegyzést Mr. Shinoda láttán.
Nem igazán kedvelem a keletieket, de nézzék el nekem, Zin és Usui nem épp azok a példányok, akikkel promotálni lehetne őket a pozitív kép érdekében. Igaz, pont én beszélek, mikor az amcsik bizonyos államokban utálnak mindenkit a mexikói határ túlsó feléről, beleértve így engem, a kubait is.
- Igazán örvendek Mr. Shinoda. - Nyújtom kezem széles, mégsem tolakodó mosollyal, ahogy elérem a férfit. Fogalmam sincs, ezeknél melyik a vezeték és melyik a keresztnév, mert ahányan vannak, annyiféleképp használják. Van, aki felcserélve, van aki a rendes amcsi módi szerint.
Az invitálásra beljebb fáradok, gyanítom, a beltér is hasonlóan hivalkodó és impozáns lesz, mint az előkert.
- Igazán remek munkát végzett a lakberendezője és a kertépítője, tartsa meg őket! - Ejtek el egy könnyeden őszinte dicséretet, abból bajom még nem volt az élet során.

Multikulturális a közeg, ahonnét jövök, így a nevekben hiba nem lehet – legalább erre jó az egyetem, meg, hogy nagymamának nem kell plusz egy szájat etetnie odahaza. Ha hallanám gondolatait arról, minek is tűnök, valószínűleg jót derülnék bizalmatlanságán. De hát ilyenek vagyunk mind, nem igaz? Hiába nem tűnik az ember lánya arab terroristának, az általános válasz rá csak annyi: „Azt bárki mondhatja.” – és ez valahol még bosszantóan igaz is.
Na de, körök futása helyett fókuszáljunk a lényegre, arra, hogy jó benyomást tegyünk az úrra, aki talán a főnökünk lesz egy órán belül.
Az iroda kapcsán bólintok, az elbeszélgetés kifejezésre kedvem lenne csitrisen felröhögni, de türtőztetem magam kissé lehajtott fejjel nyelve aprót lépteim közepette. Elbeszélgetés… hol él ez, a huszas években?!
Átfut az agyamon már pusztán a szó említésére egy pornóforgatókönyvbe illő gondolat, mielőtt beérném lépteimmel tekintetem oda is siklik a hátsójára a fazonnak – meg kell hagyni, keleti létére egész jó kondiban van úgy enblock, biztos egy diót is feltörne a hátsójával, olyan kis feszes…. Hjaj Mona, rossz vagy!
Kérdése ment meg a kergetőző gondolatok közül, apró mosollyal fordítom a falakon felelhető díszek, képek felől felé pillantásomat. Vele ellentétben csupa tűz, temperamentum már ez az apró mozdulat is – nem tehetek róla, kubaiként véremben van a napsütés varázsa.
- Igen, oda. Vizuális kommunikációt tanulok, fő területként az online médiát választottam, de a továbbiakban, majd mesterképzésen esélyesen marketingen folytatom tovább. Szeretek több lábon állni és az újságírásnál valamivel jobban érdekel az értékesítési folyamat, az, amikor nekem hála egy projekt minden kis részlete a helyére kerül és összeáll valami egészen újjá, az online térben rejlő lehetőségek számos kiaknázatlansága… - Tekintetem a férfi arcát fürkészi, vajon megfelelő választ hall-e az őszinte, részletekbe menő szavakban.