Tegnap. Úúú, tegnap... Hosszú egy nap volt és még hosszabb este. Na persze, rossz az, aki rosszra gondol. És nem is téved nagyot, bár "csupán" a csajokkal tartottunk koktélozós-beszélgetős estét annak örömére, hogy mindannyian végeztünk a vizsgáinkkal erre a félévre. Higgyék el nekem, ez örömünnep!
A délelőttöm ráment arra, hogy kiheverjem azt, amit össze-vissza ittam este, valamint rendbe szedtük Carla apartmanját is.
Ha nem bírnám ennyire Seb fejét, tuti lemondtam volna a mai órát, nyelvvizsgára készülés ide vagy oda... De bírom, így itt vagyok! Egyszerű shortot viselek, bordó pántos felsővel - imádom a piros árnyalatait, remekül megy sötét hajamhoz és kreol bőrömhöz ez a szín - és lapos ujjközös szandállal. Hajam kiengedve, vállamon táska, benne pedig az összecsapott házi feladat, amivel a múltkor "megajándékozott" tanítóm.
Most komolyan... mégis mi lehet a legrosszabb, amit tesz velem azért, hogy nem csináltam meg rendesen? Legfeljebb elfenek... lecsesz, hogy nem veszem komolyan, aztán átvesszük közösen, hogy is kellett volna rendesen megoldanom.

Ezekkel a gondolatokkal felvértezve és egy barátságosan őszinte mosollyal csengetek, majd ha ajtót nyitnak, lépek is be a legénylakásba.
- Heló! - Szélesedik ki mosolyom Seb láttán. Régen találkoztunk, hát meg is ölelem finoman, míg arcára kijut egy "üdvözöllek"-puszi és becsukódik az ajtó utánunk.
Valószínűleg fejemet verném a falba, ha tudnám, hogy mi is kerüli el figyelmemet pont az orrom előtt, mégse a srác törött orra az, amit kiszúrok, hanem:
- Milyen kis házias vagy ma! - Igen, a mosás. Nevetve hozzá teszem még:
- Ezt nem tudnám franciául mondani, de meghallgathatod spanyolul, ha szeretnéd!

A cipőim lekerülnek, ajkaim tanítóm szájának szegletét érik, finom emlékeztetőt hintve egy görbe estéről, amikor nem csak itt érte csókom a testét. Csak a francia szavakra ereszkednek meg vállaim kissé.
Kegyetlen dög! - De talán pont ezért (is) maradtam meg mellette, mint a sokadik franciatanárnál, akinél a nyelvet elsajátítani próbáltam. Úgy sosem tanulom meg és vizsgázok le belőle, ha pátyolgatnak csak.
- Csak nem azt is beszéled? - Firtatom édes anyanyelvem kapcsán, itt még angolul, s csupán miután helyet foglaltam a nekem szánt széken, váltok át a nyelvre, amiből papírt kívánok szerezni.
- Nekem volt... rengeteg vizsgám. De szerencsére... végeztem velük? Ezt így mondják a franciák? - Nem vagyok benne biztos, sőt tuti, hogy nem a "kivégeztem őket" értelemben gondolnak a vizsgáikra az emberek, megszemélyesítve azokat. Pedig kegyetlenebb volt némelyik, mint az emberek lenni tudnak. Komolyan!
Arra, hogy nyúzottnak tűnnék, elmosolyodom. Ez az oknak és annak szól, hogy megértem a szavakat végre, amit mond. Bezzeg szeptemberben, mikor elkezdtem Seb-hez járni... egy kukkot se vágtam, szóval ez hatalmas fejlődés a részemről. Persze, a suliban sosem vallanám be a csajoknak, hogy mennyire gázul ment az egész eleinte.
- A barátnőimmel koktélozós estét tartottunk. Szeretnénk egy hatalmas bulit szervezni a nyáron, eljöhetnél... ha van kedved hozzá! - Invitálom meg, elvégre nem egy karót nyelt negyvenes mamika, aki otthon ül és még egy pohár vizet se iszik meg a diákjával közösen! Apropó ital. Azt udvariasan megköszönöm, amikor tölt.

- Tudsz mást is mondani spanyolul? - Érdeklődöm tőle nevetősen és persze... franciául. Tiszta multikulti az egész helyzet, de az Államok már csak ilyenek. Ezért (is) jelentkeztem ide fősulira minden áron és nem maradtam meg a déli és a középső területein a földrésznek.
- Eeeezt... most ismételd meg! - Jegyzetfüzet kerül elő az alternatív megoldás hallatán, meg toll a táskámból, közben meg persze észbe kapok, hogy franciául kellene beszélnem nekem is. - 'szki! Bocs... szóval: Megismételnéd kérlek? - Még oldalt is billentem kissé a fejemet, ahogy édes(nek tetsző) mosollyal pillantok rá.
Hát lehet nekem ellent mondani? - Igen, csak nem éri meg.
Ha elismételi a kifejezést, leírom, mellé az összefüggést, szituációt amiben használható és a jelentését is. Eztán térünk rá a tegnap estémre, nekem pedig az 'apropó' kapcsán gyűlnek rendesen a ráncok a homlokomon.
- Áh! Az oka! - Biccentek is aprót, mikor pontosítja a dolgot. Lepillantok a füzetre, kicsit összeszedem magamban a gondolatokat, majd eztán felelek csak.
- Nem születésnap, csak az, hogy nyár van, vége a sulinak és mindenkinek sok a szabadideje. - Ezt a végét mondjuk tudnám szebben is mondani, de francért nem ugranak be a nemrégiben tanult kifejezések és szavak. Marad a körülírás. Beszélőkém mindig is volt, így hát eladni már nem adnának el a franciák sem ezzel a csekély tudással, amim van.
- Négyen voltunk, az egyik barátnőmnél, Carlánál. Grilleztünk, bort ittunk, aztán koktélt... beszélgettünk öhm... hogyan mondod azt, hogy "csajos estét tartottunk"? - Firtatom, s a kapott választ feljegyzem magamnak, hogy közben visszakérdezzek:
- És mi van veled mostanában? Régen találkoztunk.

Alapvetően negédesnek ható, mégis aranyosnak tetsző mosollyal hallgatom, ahogy Sebastian ’habla espanol’. Az utolsó megjegyzésén fel is nevetek jóízű rövidséggel.
- Adok egy újabb mondatot akkor a szótáradhoz: Me gusta la cerveza. Azt jelenti, szeretem a sört. – Illik az alapvető dolgokat tudni, nem igaz?
Mindezek után megadom magam az anyanyelvemtől oly eltérő habitusú, finomkodó francia nyelvnek, s beszélgetésünk közepette olykor fel-feljegyzek egy-két kifejezést, szófordulatot, amit hasznosnak vélek.
- Sajnos nem. Nehéz összepasszolni… öhm, összeegyeztetni az időbeosztásainkat. – Pontosítok, mert persze a megfelelő kifejezés csak akkor ugrik be, mikor már a rosszat kimondtam. Ez olyan… Murhpy-sen jellemző!
- Verekedtél?! – kerekedik el tekintetem, megismételve szavait. Ugyanakkor érdeklődő fény is csillan reá vetett pillantásomban.
- Miért? – kérdezek rá, s ettől egyszerűbben és nyíltabban nem is tehetném. A szerény szókincs szépségei.
- Mesélsz róluk? Mit dolgozik a testvéred? – Érdeklődöm tovább, bár a „Mesélsz?”-t ki kell puskáznom pár órával ez előtti jegyzetből. A tény, hogy Seb főz majd, mosolyt csal arcomra. Egy pasi, aki nem érzi földönkívülinek magát a konyhában… csodálom, hogy még nem fogta meg egyik csaj sem magának úgy komolyabban.

Aprót biccentek a mondat végére, miközben szurkolva figyelem Seb próbálkozását a spanyollal. Szép baleset, bár szebb volt, mikor nem magával a nyelvvel bajlódott, hanem egy spanyol anyanyelvűvel: velem. No de nem ezért fizetem - a szexet pénz nélkül is bevállalná újra, ha a radarjaim nem csalnak meg. És ez kérem a világ rendje Monaverzumban, szóval át is billenek egy érdekesebbnek tetsző témára: a verekedésre.
Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen kis harci kakas, ami azt illeti. Nem ismerem eléggé, igaz, ő sem engemet. Ilyesmire nem igazán fordítottunk időt a közös bulizásokon túl, azóta kezdtem kicsit jobban belátni a partiálarc mögé, hogy hozzá járok francia órára.
- Oh, my god! Szerencsések vagytok, hogy nem lett jelentős bajotok. - Vagy komoly. Vagy vészesebb. - Csak ezek a szavak épp nem jutnak eszembe. - Szereztél harci sebeket is? - Firtatom apró, kacér mosollyal, s hasonló a hangszín is, melynek hála nem kell hozzátennem, hogy levágja: szexisnek találom, ha egy pasi ki tud állni magáért és azért, aki rászorul. Hiába, na! Még a nagymacskáknak is van egy dorombolós kiscica énjük... valahol jó mélyen elásva lelkük bugyraiban.
Ha közelebb ülne, talán még szórakozottan "gyógypuszit" is nyomnék az orrnyergére. - Na persze, idővel behajtanám valamiképp az árát, ha használ.

A melléknevekkel nincsenek problémáim szerencsére, így gyorsan megértem őket. Azt meg mondjuk nem vágom, hogy akkor most színész vagy dublőr a srác. Oké, a dublőr is színész valahol, meg a kaszkadőr is, de ne keverjük már a szezont a fazonnal. Nem mintha annyira számítana ez most. Valószínűleg az életbe nem fogok találkozni a sráccal, max képen, ha Seb mutat róla.
Azért a velem szemközt levő activityzésén jót derülök.
- Szóval egy izmos miniTe... megadod a számát? - Kuncogok, noha esélyes, hogy csupán cukkolom. Bár nálam soha nem lehet tudni. Elég komolynak hangzik tőlem a kérdés a nevetés ellenére is.
Azért közben persze figyelek és jegyzetek is. Az utolsó kérdésén felnevetek kissé.
- Azt, hogy a barátodnak kellene egy... menedzser. - Vágom ki magamat ezzel a divatos kifejezéssel. - De komolyan! Állástalan színész nem nevezhető színésznek. Éhen fog veszni. - Ezt a múltkor említette és kifejezetten tetszett a kifejezés a jelentése ellenére is, ezért megmaradt bennem.