Hmm... kicsit elcsendesedtek az ügyleteim, a futó projektjeim is napolva lettek, tekintve rengeteg dolgom volt a cégnél és még Chicagoba is vissza kellett mennem. Épp mikor megszoktam volna Los Angelest, ugye... De hát ha bizalmas információk kellenek, akkor azt csak személyesen, nem de bár? Így alakult, hogy az egyik pénzmosó partner mint kiderült információt szivárogtatott ki a kollekciók tekintetében. Nagy volt a kár, lassú halálról álmodoztam annak, aki ezért felelős. Idő volt mire meglett kit keresek, de megérte. A kis mocsadék nagyon jól csinálta, meg kell hagyni, de nem tökéletesen. Los Angelesben is lakik, visszahúzódó és egyszerű ürge, ezért sem feltűnő. Persze senki sem keres egy net függő embert, aki minden vagyonát gyerekes játékokba és szexoldalakba fekteti... szánalmas kis nyomorék.
De a lényeg, hogy helyi fejvadászt kellett keresnem, aki elintézi. Erosnak sajnos túl szánalmas és unalmas lenni ez a kis agyatlan poliéder, így mást kerestem a feladatra. Ajánlottak egy férfit, aki a yakuza tagja. Bírom a yakuzákat, bár nem egyszerű velük az üzlet állítólag, de nekem tökéletes megfelel. Így alakult, hogy üzleti ebédet kértem Mr Shinodától, persze teljesen részvényi és egyéb alapokra hivatkozva a titkárnőnél és egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy egy igen feltörekvő divatcég keres befektetőket hogy tovább bővülhessen. Ha mást nem illemből el fog jönni. És ha eljön...
Nos én elegáns fekete testhez simuló, térd alá érő spagettipántos ruhában, félig feltűzött hajjal és vörös rúzzsal és sminkkel várom az urat egy kellemes vacsorára az egyik elegánsabb étterembe a város szívében. Az egyik legjobb asztal, eléggé szeparált, de mégsem kelti a kihaltság érzetét.
Hamarabb ott vagyok és kérek magamnak egy kis száraz fehérbort, azt kortyolgatom, míg várok a férfira, akit reményeim szerint felbérelhetek, kerítsen nekem egy megfelelő embert. Na meg talán még üzletelhetünk is, miért ne?