-Nagyon helyes! Ez a cél! - Vigyorgok én is. Ahhoz ugyanis, hogy kicsavarhassa a kisujjam, el kell tudnia kapni. Úgysincs esélye, szóval nem aggódom. Szekálom tovább, amikor csak alkalmam adódik rá.
-Na állj! Nem mondtam, hogy kínai játékokkal játszottam, de láttam már elvetemült dolgokat. - Nehogy már. Az internet fénykorában csak arra lehet gondolni, hogy nekem vannak kínai cuccaim? Ez sosem néz semmit a neten? Szörnyű sivár élete lehet... Szegény.
-Mellékesen meg, ha te vagy a normális, akkor a világnak régen napalmra van szüksége... - Felebaráti mi? Ha megint így játszunk, hát legyen. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy a kis mókázásunk közelebb hozott minket a normálishoz. Tényleg elgyengült egy kicsit, de sebaj. Majd a popósimit is elfelejti és újra meglágyul. Úgysem tud nekem ellenállni... Kac, kac.
-Mondjuk igaz. Egy vérbeli gonosz nem ilyen. Csak valami szerény utánzat vagy, mint a kínai játékok... - Nesze neked normáliskám. Jó, tény, hogy nem vagyok nagy szájkaratés és csak gyenge poénokra futja, de azért erősen rajta vagyok a dolgon. Nem mondhatja, hogy nem próbálok felkúszni a szintjére, csak éppen úgy érzem magam, mint egy csonkolt lábú, félkarú, akinek létrán kéne utolérnie a másikat... Nem egyszerű na...
A levendulás fagyira áttérve felvonom a szemöldököm. Egyrészt, mi az, hogy a part "odábbi" szakaszán? Nem tartózkodom itt elég ideje, hogy értsem ezt a kifejezést, másrészt pedig valóban hülye dolognak tartom a levendulás fagyit.
-Jó, most tejszínes akármis lehet, mert a sütik nagyrésze is édes, habos, csokis, tejszínes... Amíg ilyen egy fagyi, addig nem para. De hogy levendula... Bár lehet csak azért van vele bajunk, mert nem ettünk belőle... - Ki tudja. Lehet, hogy ha egyszer megkóstolnánk, soha többé nem akarnánk másikat. Megeshet, hogy azért, mert tele lenne színezékkel, ízfokozóval és mindenféle érezhetetlen droggal, ami elhiteti veled arról a szarról, hogy finom. Mint a chips...
-Ilyen alapon vodkásat is árulna és azt még vennék is. - Mondom tök komolyan, miközben eszem a fagyimat. Végeredményben valszeg totál hülyeség az is, mert ha igazi főzött fagyi, akkor alkohol tartalma nulla lenne, kivéve, ha utólag önti nyakon a szesszel. Viszont baromira nem értek a fagyi készítés rejtelmeihez, így aztán annyiban hagyom...

-Nem hiszem, hogy gond lenne. Érezni, mielőtt elszakad! - Vigyorgok rá. Jójó, tudom, ő komolyabban értékeli minden szavam, mint kéne, de miért ne akarnám kimozdítani ebből a fene nagy komfortzónából? Nem, inkább fene kicsi komforzónából. Persze, még nem ismer eléggé, így baromira érthető a nyígja, de idővel rá fog jönni, hogy csak egy bolondos orosz vagyok. Nálam ez a megszokott poénkodási szint, és maradjunk annyiban, hogy az ő stílusa is bicskanyitogató néha. Kvittek vagyunk, nem? Majd kiderül.
-Végülis... Jobb, ha azt hiszed, hogy gyökér vagyok. Így nagyobb az előnyöm veled szemben, mert tisztában vagyok a képességeimmel! - Na most aztán jól megmondtam neki. Komolyan. Néha olyan gyerekesen tudok viselkedni, hogy az már fájdalmas. De hát mégis hogy vágja ki magát az ember okosnak hitt fia, ha éppen leteszik egy kicsi sárga gyökér szintjére? Főleg, ha nincs hozzászokva, hogy folyton ki kelljen vágnia magát. Az én komforzónámat is feszegetik, nem kérdés.
-Nem tesztelgetném azért, hogy mennyire bírod a vegyi és/vagy nukleáris fegyvereket, de én a helyedben óvatosabb lennék. Nagyot lehet esni arról a paciról! - Talán már túlzottan is magabiztos. Viszont itt az ideje magamhoz térni, mert most már én kezdem túl komolyan venni minden szavát. Épp ideje volt, hogy megint a lovacskákkal jöjjek. ^^
Hogy éppen mit kéne átgondolnom, arra csak legyintek. Ő meg a gonoszság... Hahh. Messze vannak még egymástól, fusson még le addig pár kört.
-Mert ezek szerint nyalogattál már molyirtót. Okééé... - Persze, persze. Lehet tagadni, hogy neeem, csak hasonlítgat, de az emberek olyan hülye dolgokhoz tudnak hasonlítani valami mást. Olyan az íze, mint a "szarnak". Ettél már szart? Áhh... Sosem fogom ezt megérteni, de nem vagyok az a fajta kukacoskodó, aki erre mindig felhívná az emberek figyelmét. Csupán egy fajta értelmi szintet becsülök meg belőle. ^^
-A vodkás fagyinak meg a vodkának azért sok köze biztos nem lenne egymáshoz, így kár is lenne bármilyen módon hasonlítgatni. - Majdnem minden ital rossz ízre, csak egy idő után megszokod. Aztán iszod, mert miért ne...
-Pff. Foggalmam sincs. Én még soha nem ittam uborkával, de ember, egy fél földrésznyi országunk van, honnan tudjam? - Felnevetek a kérdésre. Azért ezt ő sem gondolhatta komolyan. Mintha azt kérdezném, hogy Amerikában mindenki vödörből eszi-e a fagyit a tv előtt ülve, ha éppen bánatos... Sztereotípiák. Biztos isszák uborkásan, biztos van, aki nem szereti, de mégis honnan tudjam? Nem ismerek mindenkit.

-Persze, persze! - Intem csendre, hogy hagyjuk már az egészet. Milyen húrt lehet mégis túlfeszíteni nála? Megsimogattam a fenekét, mert megígértem és mert akkor poén volt, de semmi esetre nem közelednék hozzá máskor, főleg nem így. Olyan, mintha félne. Mérgesnek tetteti magát, de igazából fél, hogy még a végén érezni fog valamit. Tuti ez a baja... Nők... Még haverkodni sem tudnak rendesen. Pff.
-Nem én veszítek sokat azzal, hogy nem az atomfizikáról társalgunk. Lehet, hogy az én országomban tudnak valamit, amit itt nem, és kiokosíthatnálak, de hát ezt már bebuktad... - Felhúzom a vállam és széttárom a tenyerem egy olyan "nincs mit tenni" arckifejezéssel. Érezheti, hogy csak játszom, de ettől függetlenül a komoly témákat bebukta.
-Nagyon helyes, látom megjött az eszed! - Vigyorgok rá. A lóról meg csak a szemem forgatom vigyorogva. Úgy látszik engem már tényleg kísérteni fognak a lovak... Jövök itt a pónikkal, pedig meg sem értik, most épp le akar esni egy képzeletbeliről Liz, korábban pedig épp Nina ecsetelte, hogy én hős lovag merre hagytam a paripámat, és abból is egy elég elmebeteg beszélgetés kerekedett, hogy egy képzeletbeli ló egészségéért aggódtunk, nehogy elüssék az autók. Kész rémálom... Valamit akar közölni a sors a lovakkal. Vagy csak tudatosítja a lószerszámhoz hasonló méreteim? Hahhaha. Tudtam én, hogy van jelentősége!!
Hálistennek a lovakról hamar túllendülünk, mert már nekem is sok és a lószerszám után jöhet a nyalás. Egyre jobb...
-Mondjuk... levendulára?? - Nézek rá kérdőn, hogy mire asszociálnék, milyen ízű a levendula fagyi. Bmeg, hát levendula ízű...
-Nem ettem még levendulás fagyit, de biztos nincs másnak olyan íze. Még a molyirtónak sem. Utóbbit pedig nem is tesztelném le. Ez pont olyan, mint mikor azt mondják egy húsra, hogy csirkeízű, mindegy, hogy majom, macska, vagy krokodil... - Megint kicsit kiakadok talán, de basszus, ha valami krokodilból van, akkor krokodil ízű és kész. Minek hasonlítgatunk? Olyan az íze, amilyen van neki azt szega. Molyirtós fagyi... Ahh...
A színjátéka persze eltereli hamar a figyelmem és nevetni kezdek, ahogy előadja magát, vélt orosz stílussal. Hm.
-Ilyennek képzeled nálunk az embereket? - Tény, hogy az internet tele van őrült oroszokkal, de ennyi erővel őrült amerikaiakkal is. Éljen az általánosítás.
-Mellékesen pedig nem fogok ilyen hülyeséget hazudni, csak azért, mert nem tudod meg az igazat valószínűleg soha. Vagy amíg le nem zuhan egy újabb oroszt imitáló ufó a környéken. - Vigyorgok rá. Nem szokásom előadni magam és valahogy kicsit sérti is az önérzetem, hogy azt hiszi, hazudnék ilyen baromságokat... Uborkával elrontani a vodkát. Cöhh...

-Erre mondják azt, hogy hülyén halsz meg? - Vigyorgok a másikra. Tudja, hogy csak szívatom. Lövésem nem lenne ezekről a témákról és halálra is unnám, így szerencsére egyikünket sem fenyegeti ez a veszély, de arcoskodni muszáj. Lételem.
-Csak nem? Elvettem volna? - Büszkülök egy kört, hogy háhá, Jégkirálynő vára is bevehető egy hosszabb ostrommal, de tudom, hogy csak hülyéskedik. Liz meg én... Nos az nagyon sok különböző fogalom. Hamarabb fogadnám húgomnak, mint másnak. Nagyjából úgy érzem vele magam, mint Maisey-vel, csak a kettő közül Maisey a szent, Liz meg egy ördögfatty...
-Értem én, de ha még valami olyanhoz hasonlítanád, amit kóstoltál... Az még érthető. De molyirtó. - Forgatom a szemem értetlenkedésem közepette. Molyirtó... Milyen durva drog lehetne ebből. Naftalin szagú öreglányok összegyűlnek, hogy közösen elnyaljanak egy kis levendulás molyirtót, aztán atom betépve fetrengenek a földön és többet nem kell beszedni a vérnyomás csökkentőt, mert cicák és járókeretek boldog földjére haluzzák magukat... Állat.
-Azért tudnod kell, hogy elképzeltelek, ahogy nyalogatod a kis lepkeirtót... - Széles a vigyorom és tuti rájön, hogy nem egykönnyen fogok szabadulni ettől az élménytől...
-Nem ettem még krokodilt, nem tudok érdemben nyilatkozni! - Érzékelem azért a nagy kiakadás közepette, hogy mulat rajtam, és tényleg vicces, hogy miken tudok fent akadni, így csak tovább siklok. Végülis lehet, hogy a sarki döneres is tevehúst rak a kajába, és simán csirkének érzem... Ki tudja?
Pipiföldéről pedig hamar a ruszkik földjére tévedünk, hogy milyen is az élet a hatalmas hómezőkkel tarkított országocskában, ahol a macik jó barátai az embereknek és mindenki vodkát iszik. A medvék is...
-Köztünk is van mindenféle ember, de ezt jó hallani. - Mármint, hogy barátságosnak gondolja őket. Lehet, csak elvette az eszünket a vodka... Vagy baromira nyeregben érezzük magunkat, mert aki rosszat mond ránk, azt simán lelőjük egy atomrakétával, vagy rászabadítunk egy medverajt, azt szega... Esetleg vodkába fojtjuk. Áh, nem, nem. A vodka ehhez túl drága kincs.
-Humoros kedvemben vagyok, de nem aláznék le így egy lányt, hogy nem vagy nő, amíg valamit nem csináltál. - Kicsit összeszűkül a szemem és talán érzékeli, hogy sértőnek éreztem rám nézve, hogy ilyen marhaságokat művelek. A fojtogatós műsor is inkább volt vicces, vagy elmebeteg, mint megalázó. Megalázni nem szeretek senkit. Minden esetre hamar elhessegetem a gondolatot és jelzem, hogy lépjünk túl rajta. Ez is csak egy pont a pszicho kartonomon... Néha eldurran az agyam marhaságokon. Őszintén totál közveszélyes őrült vagyok... Miért nem zártak még be?
-A pónikat meg igenis bírom! - Szinte fel is háborodom, hogy azt hiszi, kamuzok. Ezt persze még magam sem gondolhatom komolyan, de annyira vicces volt. Lehet ez lesz a tesztszöveg a csajoknál. Ha nem rohannak el a póni témánál, akkor jó arcok.
-Bár lehet, hogy a humorommal elszaladt az a két cuki focista... - Nyögöm a telefonom lóbálva, és a videóra célozva...

-Jó, igaz. Te alapban is úgy halnál meg, szóval végülis mindegy... - Genya vagyok, de Liz ezt szereti. Bírja az ilyesmit. Biztos erre gerjed. Minden esetre imádom a kis béna búráját. Szeretem szívatni, csak azt nem, hogy ő is megteszi ezt viszont és sokszor eléggé betalál a kis mocsok.
-Igazából nem. - Fintorgok egy kört, hogy nehogy már azt hihesse, hogy nekem kell. Persze, hogy mindenki kell, de Liz inkább bajtársam és jobbom a csínyekben és szívatásokban, mintsem szerető pár alkalomra. Anyeginnek nincs szüksége holmi szerelmekre. Cöhh.
-Jó, de. De akkor is. - Igaza van. Tényleg hasonlítanak az ízek, meg a szagok, és simán tudom azt mondani, hogy a reteknek földíze van, pedig nem ettem földet. Ezt viszont nem kötném az orrára, mert az öngyilkosság lenne. Már ez az apróság is, hogy képes voltam bevallani, hogy valszeg igaza van, már az is több a soknál...
-Ó, ha tudnád mennyire... - Kevés volt az a perverzió, amit eddig belőlem kapott, de az igazság az, hogy talán nem is vagyok annyira kis huncut típus. Nagy a szám, de nem vagyok az a fétises, fantáziálgatós típus...
-Sima, de ilyen "belehalsz, ha rosszul készítette el a szakács" halat nem eszek veled... Ami csak furcsaság, azzal nincs parám. - Féltem a kis tyúkszaro életem, és biztos tudja, hogy mire gondolok. Ilyen kínai szarságokra nem lehet rávenni, az fix. Nem azért akarok kóstolgatni, hogy kimúljak, de a krokodillal nincs gond.
-Te lehetsz az egyetlen... - Forgatom a szemem vigyorogva, hogy szereti az orosz irodalmat. Hát rossz lóra tett, ha olyannak néz, akivel erről fog társalogni. Nem, nem vagyok teljesen hülye, ismerek azért nagy klasszikusokat, de nem vagyok az az olvasgatós, otthon ülős fajta. Ez azért világosan lejön.
Helyette inkább törődjünk a pónikkal!
-Nem. Szerintem nem nyávognak. Tök cukik! Totál kúl, hát gondold már el, hogy gyerekkorban beléd van táplálva, hogy a seggtetkó az kúl! Nincs ennél jobb mese... - Jó, de van. De akkor is kiállok a kis patások mellett. Sőt, az újkori verziókban már van emos póni is, szal rohadtul követik azért a trendeket. Ha Liznek Lila-rózsaszín csíkos haja lenne, simán lehetne az a kis búval b*szott jószág. Feltéve, ha van egy seggtetkója is.
-Biztosúr, nagy a baj... Itt kérem lopás történt! - Majd beleomlok a tenyerembe és műsírást imitálok... Már látom magam előtt a képet, amint Liz betámogat az őrsre, közben én magamba szakadva készülök elmondani a gaztett mibenlétét, majd amikor elsírom magam, ő megsimogatja a hátam és befejezi a galád történetet. Díjnyertes!
-Azért mondjuk nem degradálnám le ennyire a filmjeinket... - Hagyom meg a kis színjátékom után. Nehogymár gyökér rendőrkéket alkalmazzunk! Bááár. Néha kell egy két zsaru statiszta... Nem is olyan hülye ez a csaj!!

Mindjárt megsajnállak... - Jön itt nekem Jézussal, meg a kereszthalállal, én meg csak nézek, hogy ezek után a pónikkal kutya baja nem lehetne senkinek... Ez a sok kamu vallásos izé sokkal rosszabb, na de sebaj, most úgysem térítés folyik, viccnek meg egész jó volt.
-Örülnél neki... Míg a seggeddel elvagyok, az pofám sem kell nézned! - Vállat vonok, mert hát no. Seggfétitses lennék? Lehet, hogy van valami abban, hogy látens b*zi vagyok... Hm.
-Áhhrtatlan... - Hördülök fel. Liz azért nem tartozik szerintem az ártatlan kislányok fogalmába. Van azért nála ordasabb leányzó, ami nem ő, de azért ártatlan... Dehogy.
-Akkor már inkább krokodil... - Legalábbis a strucc annyira nem érdekel... Se a tojása. Főleg mondjuk, ha feltálalnák azt a szép kis lábát... Vagy a fejét. Nem volna akkora fazék, amibe húsleves mellé be tudnák tűzni a strucclábat... A csirkeláb még működik, de strucc...
-Egészségetekre! - Nekem aztán mondhatja. Nem rajongom az irodalmunkért... Pedig állítólag vannak kiemelkedő alakok, de hát egy magamfajta elmebetegnek ez mit sem számít.
-Ahha, megmutassam? - Már nyúlok is a nadrágomba fűzött övhöz, hogy tolom le a gatyám és megmutatom a szivárványom. Persze nincs, de annál jobb...
-Tudod azt mondják, hogy a szivárvány végében aranyat találsz. Az enyémnek idáig ér! - Mutatom meg az ívet, hogy a jobb farpofámtól a farkamig ér a díszítés... Képzeletben. Mázli, hogy nem az ellenkező irányba nyúlik az a makacs színes sáv, mert akkor a segglyukamnál érne véget, és ha ott találnának aranyat az fájdalmas lenne... Aranyér poén... Bééénaaaa!
-Én benne vagyok! - Ha már ilyen szépen levezette, hogy de jók lennének rendőrök a filmbe, én eljátszom az ellopott humorérzéket az őrsön... Csak aztán nehogy bent fogjanak. Na meg előtte tudjuk le a szivárványtetkósdit, aztán irány a fakabátokhoz... Uzsgyi, gyorsan, gyorsan.

-Több marad másnak! - Rántom meg a vállam. Ha nem kell sajnálni, hát akkor nem kell. Ki vagyok én, hogy ellenkezzek vele?
-Na ott félhetnél a leginkább! - Felnevetek az ötletre. Ó igen. A fejem kevésbé látja, de a farát úgy is megtalálom. Váhháhhááá. Nem elég okos ez a Lizi lány...
-Naná! - Meglepődnék, ha az ellenkezője lenne igaz. Naná, hogy meg van rontva. Vagy nem? Oké, rossz élményei voltak, azt vágom, de abból az következik, hogy elrontódott.
Az éttermi kalandunkra csak bólintok, hogy rendben, úgy legyen. Meglátjuk majd, hogy ki mennyire bevállalós. A strucctojás amúgy is büdös állítólag, de én aztán nem tudom.
Lemondó sóhaját is csak megmosolygom. Tény, hogy nem én vagyok a környéken az a bika, aki az eszével hódít... A nők mondjuk jobban bírják az okoskodó pasikat, de az nem én vagyok. Sajnos. Így aztán csak az marad, hogy utáljam ezeket a díjnyertes tenyészbikákat...
-Hidd el, nincs baj az arany dákóval! De hát mit is tudsz te erről... - Legyintek.
A vetkőzés persze hamar abba marad. Naná, hogy nincs tetkóm, de nem is adok neki ennyi örömet, hogy csak úgy vetkőzzek a part közepén... Nem ám.
-De ha már ilyen kis undok vagy, akkor a tetkómat sem mutatom meg. Lesz majd más, aki értékeli... - Színlelek egy kis sértődöttséget, visszakötöm az övem és közben bólintok az újabb ötletre.
-Naná? Mikor máskor? Ha már vérig sértettél, legalább könnyebben sírom el magam előttük... - Ő is tudja, hogy hülyülök, de jó szórakozni valakivel, kötetlenül... Kikiáltom Lizt a legjobb barimnak. ^^

-Egy igazi önfeláldozó teremtés! Tapsoljuk meg! - Kontrázom rá. Valóban nem osztogatom a sajnálkozásomat, éppen ezért kéne hálásnak lennie, de Liz még mindig nem tudja értékelni a dolgokat. Szomorú...
-Esélyed sem lenne ilyesmire... - Na meg nehogy már ne tűnjön fel, hogy gumibaba... Vagy elhíresztelném, hogy Liz olyan az ágyban, mint egy tuskó... Csak fekszik. Áh, kár, hogy ennyire görény nem vagyok.
-Attól, hogy neked csak a műanyagokkal van tapasztalatod, még lehet jó egy hús-vér, de arany dákó! - Nem Ő lesz a tesztalany, ez már világos, de hát nem is tudja, miről marad le... Lényegében szinte semmiről, de hát ez már csak az én nyomorom.
-Pontosan. Úgyhogy most mész és veszel nekem pónit, hogy jobb kedvem legyen! - Biggyesztem le a számat, mint a kisgyerekek hisztis sírás előtt és még a vállaimat is előreejtem, hogy látszódjon, mennyire összeszakadtam a gonoszságától. Ez a Liz egy gonosz kis ördögfatty... Mindig bántja az én finom kis lelkecském.
Mikor persze beleegyezik, hogy mókázzunk egy kicsit, mintha felderülnék. Talán jobb, mint a póniskodás...
Vigyorogva indulok el mellette, és valóban nincs messze az egyik fakabát bunker, amielőtt tanakodni kezdünk... Szerencsére az ötletet hamar tudom kivitelezni, hiszen van rajtam egy ing, aminek történetesen zsebe is van mellrészen. Összegombolom a lazán, atlétára vett ruhadarabot, a hajam kicsit ellapítgatom, mint egy jól irányzott gyík, a telefont pedig videó módra állítom, bekapcsolom és a zsebembe rejtem, hogy kifelé nézzen a kamerája.
-Kérésed számomra parancs! - Azzal lökök egy aprót a másikon, hogy előttem sunnyogjon be, én meg majd követem zokogva és jó szomorúan... Felveszem az előbbi összezuhant pózt, majd követem a hölgyeményt, ha van bátorsága betérni a medvebarlangba.

-Azért egy esettel még nem váltod meg a világot, szal ne szállj el! - Ha mindenki egy cselekedettel szentté válna, nem tudom hol tartana ez a világ...
-Áh nem, csak tudod jobb, ha küzd az áldozat... - Mint a találkozás elején. Nyáhháhá. Beteges perverz állat vagyok. Menekülj Liz, amíg még tudsz...
-Baszki, minek nézel engem, hogy folyton a vérzéseddel jössz? - Én nem tudom, hogy mit láthat bennem, de ez már a sokadik mezeszes poénja... Vagy ez a menő lányéknál, hogy a csávókat a havinkkal fárasztjuk, ijesztgetjük, mert ez olyan természetes, hogy úgyis mindenki simán társalog róla? Hát nem!!
-Jó, hát ha nincs pónik, akkor térdelve is szerethetsz, hogy kiengesztelj! - Hát most kinek mi... Ha a lovat nem vállalja, ezzel is olcsón kiválhatja.
-Bár nálad ez max. 80 évesen lesz használható opció, mert még a végén leharapod! - Végeredményben oda fogunk kilukadni, hogy használhatatlan nő létére... Borzalmas.
Az átalakulás meg nem túl erőteljes, de ha még egy kamuszemüveget is kapnék, helyből elmennék valami sokkal nagyobb gyökérnek és a későbbi beazonosításom is neccesebb lenne... Ez persze elmarad, de azért vicces. //Hátrány a sok hónapig zajló játékokban, hogy lövésed nincs, a karaktered milyen öltözékben kezdett, így megeshet, hogy nagyobb a transzformálódás, mint terveztem. XD//
A fakabát bunkerhez érve Liz is felveszi a szerepét, én meg csak pár könnycseppet próbálok magamra erőltetni, de nem fog menni. Hogy csinálják ezt a nők? Mármint a kamu sírást. Nekem max egy nyálcsík lesz a szemem alatt, ami sírásnak látszik, és visszamotyogok néhány apróságot, hogy úgysem fogja senki megtalálni és örökre elvesztettem, meg minden...
A hozzánk lépő rendőr felé fordulok, hogy a felvételen legyen esélyünk látni az arcát, ha mázlink van. a fejem persze lehorgasztva, és ha nagyobb orrom lenne, még talán az is látszana a felső sarokban a későbbiekben...
Liz közben belevág a mókába én meg szépen okosan helyet is foglalok a felkínált ülőalkalmatosságban és csak azért nem temetem az arcom a kezembe, nehogy eltakarjak mindent a telefonom előtt...
-Persze, még alázz is meg... - Nyöszörgöm szenvedő hangon Liz felé. Abszolút díjnyertes a dolog. Kb annyira vagyok megzuhanva, mintha azt készülne elmesélni, hogy a férfiasságom lopták el...

-Ahhoz egy kis anyag is elég! - Vigyorgok rá, mert biztosan tudja, hogy mire gondolok, de ha nagyon ki akarja forgatni, akkor értheti úgyis, hogy varr magának szárnyakat... Szívesen adok kezdőlöketet valamelyik épület tetejéről, hogy utána vihesse magával a szél.
-Persze. Sokkal izgalmasabb! - A kikötözős szex is pont ezért nem érdekel... Ha hagyja magát, az miért jó? Ha van egy kis ellenkezés, az legalább izgalmas...
-Menj a pokolba... - Nevetem el magam. Tudtam, hogy direkt szemétkedik... Tipikus nő... Bezzeg, ha én undorítóskodnék viszont, akkor ő lenne a legjobban felháborodva. Mondjuk Liz nem annyira tipikus, így lehet, hogy előadná magát, hogy ez nem para, aztán körbesírná a barátnőit, hogy mekkora undorító féreg vagyok. Jah... Biztos ez lenne.
-Ónnemár! Ilyen kis szent bárány vagy, hogy házasság előtt nincs kufirc? Ne szívass már... - Mondhattam volna azt is, hogy ne sz*passon már, de akkor rögtön rávágná, hogy pont erről beszél ő is... Ahh. Tényleg nem jó semmire.
-Nem merném a szádba adni azért... - El tudnék viselni egy kis orális kényeztetést, de Liztől félnék. Pont jól jön neki. Átkozott némber.
//Harmadik opció, hogy sosem írod le előre, hogy mi van rajtad, így ha meg kell írni miben van a karakter, nincs előzetes bakiforrás. Ezt követem általában, de lövésem sincs, hogy szóbakerült-e már... Ne kérd, hogy visszanézzem. XD//
Mire persze lejátszuk ezt a szájkaratét, már az őrsön senyvedünk. Ilyen kis farokcsonkításos gondolatok után még szánalmasabban tudok nézni. Elvégre ma sem kaptam semmilyen ihletet, hogy este ne kelljen pornóoldalakat és magazinokat használnom unaloműzésre, másrészt azért túl vizuális típus vagyok. Nyáhh...
-Annyira szemét vagy... - Dünnyögöm szenvedő hangon. A cukorlekvárnál már majdnem fel is vinnyogok, így belekapaszkodom a székembe, mert máskülönben elröhögném magam... Sírás lesz a vége ennek, érzem. Kettőnk közjátékának hála a rendőr lassan azt is elfelejti, hogy férfi-e, vagy nő, így az irataink is lassan feledésbe merülnek, viszont az őrs recepcióján a társa is sasolni kezd, már látja lelki szemei előtt, hogy most itt a nagy lehetőség, és karriert csinálhat, talán még nyomozóvá is előléptetik, ha megoldja az ügyet...
Persze Liz túl gyorsan kivágja a lényeget, így elvész az öröm, de hát haladni kell, mert ezek még itt megbotoznak minket a végén, ha nem nyilatkozunk... Ki tudja. Lehet, hogy erre hajt ez a kis átlátszó leányka. Hm... Tudtam én, hogy bírja a szadót.
A rendőrkéink persze elképednek és nem tudják mire vélni, hogy most komoly a baj, vagy sem, és mit is reagáljanak igazán. Hülyébbek, mint hittem.

-De kis huncut vagy! Nem is gondoltam volna, hogy egy kis varázs sütire vágysz... - Röhögni kezdek. Biztos levágja, hogy a legelésből a kajálás jutott eszembe, és ha már fű evés, akkor csak is a space cake, azaz a fincsi kis hasisos sütike jutott eszembe. Naná. Mi más?
Hogy éppen közben kinevet a perverzióim miatt, az csak puszta jókedvet generál. Nem vagyok ilyen, amit ő is tud, meg én is, és így vagyunk együtt egy nagy boldog család...
-Szóval egy eredeti kis pokolfajzat... Hmm. Micsoda szerencse. - Kár, hogy a búgása tényleg csak vicc, de majd lesz ez még így sem, aztán jön a késő bánat Liz gondolat... Addig jár a korsó a kútra, míg meg nem *** a vízhordólányt... Így lesz ez.
-Áhhá. Ergo tök mindegy mit mondok, nem dugsz velem, de azért ha jó a dumám elvehetlek? Mekkora ribi vagy! - Mondhatnám úgy is, hogy szűzk*rva, de hát az talán erős lenne. Minden esetre szándékomban nem áll az ilyesmi, de élvezem, hogy van végre egy csaj, akivel korlátok nélkül lehet hülyéskedni és fogja is a poénokat. Nem nyomul, mint a legtöbb, és nem is akar többet baromkodásnál. Kihívás és megkönnyebbülés egyben. Tökéletes kombó.
-Inkább futok versenyt egy medvével, mint a férfiasságom rád bíznám... - Bevállalós vagyok én, de azért mindennek van határa... Egy medvével talán kevesebb lenne a gond, mint ezzel a nőszeméllyel.
Persze ez már az őrsön is kiderül, és alig bírom, hogy ne röhögjem el magam. Még szemétkedik is. Hogy rohadna meg... Csíramorzsa... Egyrészt leszól, másrészt meg röhögtet. Nem tudom, hogy mennyire utáljam érte...
-Muszáj kiteregetni a magánéletünket?? - Förmedek rá, hogy mindent csak úgy elmond egy idegennek. Hát mi ez már itt? Még a végén tényleg lecsuknak családon belüli erőszakért, ha így folytatjuk. //XD//
-Tudod, hogy szeretlek, kiskalács, de kezdesz mindenen keresztülgázolni. Hát miért kell így lealáznod a rendőrúr előtt? - Nézek rá hatalmas üveges szemekkel, és még ha nagyon erőlködöm, talán be is tudna könnyezni, de nem vagyok nőből... Marad a rendkívül szomorú arc, és hogy Liz kacsóját markolom. Tényleg úgy festek, mint egy összetört szerelmes férfi.
Persze a fakabát is igyekszik helyén kezelni a dolgot és nem akar túlzottan megbántani, hogy mi ez az őrület. Naná, hogy rákontrázok Liz után.
-Neeee! Csak a fehér köpenyeseket neeee! Megint bántani fognak! Ezt nem engedhetik! - Vetem magam a rendőr lába elég és átkarolom a lábát, hogy engem aztán innen egy dilidoki sem visz el, az fix. Vagy viszem magammal a rendőrt!
-Ne hagyd, hogy elvigyenek!! - Nézek Lizre, és a felvételünk felén csak egy rendőrláb lesz, de mégri... Lassan talán itt lenne az ideje távozni. Még tényleg ránk hívnak valami gyogyi osztagot.
Miután rimánkodtam egy kört, inkább a tettek mezejére lépek.
-Nyuszipók, menjünk inkább haza. Nem kell az. Majd visszahozzák, vagy valami, de láthatóan a rend nemes őrei rajtunk nem akarnak segíteni, a pénztárcám meg nincs nálam... - A végét csak motyogom, mielőtt még vesztegetéssel hivatalosan is megvádolhatnának, aztán felkelek, és karon ragadom az oldalbordám, hogy vezessen hazáig... A hápogó rendőrök rendezését meghagyom neki...

-Megválogatom mit eszek, a sima sütik olyan semmilyenek, szeretem ha szivárványos a világ mikor nassolok! - Vigyorgok, az kéne még... füves süti.
-Ugye? Egy ufónak dukál a pokoli jó ismerős. - Vigyorgok, nem vagyok annyira égetni való, de ő sem teljesen idegen faj, szóval...
-Hát ha elveszel a nászéjszakán megkaphatsz, legyen. - Sóhajtom megadólag, de a ribin nevetnem kell. - Ha én vagyok a ribi te mi vagy? Fatökű lúzer? Ammm, milyen frenetikus jelzők! - Nevetek.
-Nem vagy bevállalós Mark, cccc... - Nevetek. - Arra késztetsz hogy a medvének drukkoljak, csak hogy valami izgi is legyen a dologban! - Vigyorgok gonoszabban.
-Bocsi munci, nem direkt van, csak ha idege vagyok nyúúú, tudod! - Szégyellem magam össze meg vissza, de magamban röhögök, hogy milyen beteg pár lennénk már.
-Jaj, tudom hogy szeretsz ribizlim, de nem lealázlak... de őszintének kell lenni a rendőrbá előtt, anycika így tanította... -Harapdálom a szám és a játék kedvéért szorongatom én is a kezét.
Aztán jönnek a pszichomókusokkal és Mark még engem is meglep. Szóval nagyon hiteles a reakcióm hogy húha...
-Uhh, mazsolám, nem visznek, nincs is pénzünk a goromba tanácsaira megint, úgy sem működtek szóval... munyurum gyere, megfázol ha a földön térdepelsz... - Próbálom finoman felrángatni, mert a rendőr kissé besokkolt Mark reakciójától. Én pedig lassan sírok mert nem nevethetek, ez kegyetlenség volt Marktól.
-Öhm... Jól van mackósajtom, hátha hazajön mint mancikutyus, mikor elcsavargott! - Lelkesedek fel az ötleten, mint valami igazi hülye, és odakucorgom a karjaiba. - Hát akkor viszlát, de ha valaki behozza szóljanak! Várjuk haza! - Integetek és fúrom a fejem Mark vállába, hogy oda röhögjek.
A rendőrök megrökönyödve merednek hol egymásra hol ránk, de mindenki úgy látja jónak ha mi most távozunk. Bár hallok hátulról egy "ugye ez csak vicc volt" kérdéseket, de szerintem mindenki bizonytalan a dolog komolyságát illetően.
Kinn ha már messzebb vagyunk az őrstől, akkor elkezdek vinnyogva röhögni Mark vállába.
-Úúúú ez... ahahaha... nyááá, neee! - Röhögök, mert fájdalmas volt, de kiérződik a nevetésemen.

-Kajától jöhet a szivárványos világ, de a pónikat elutasítod! Milyen képmutató vagy! - Csak csóválom a fejem, hogy ez aztán a diszkrimináció. Szeretjük a szivárványt, csak a nyamvadt kobold ne rejtse el az aranyat, hanem adja a kezünkbe. Hogyne.
-Verhetetlen páros, az tény! - Hogy mi mire vihetnénk, ha valóban összeadnánk erőinket. Leigázhatnánk a világot. Hahh. Milyen nagyra törő álmok, Mark. Szállj le a paciról...
-És a kisbetűs részben az van, hogy csak és kizárólag a nászéjszakán, meghatározott időtartamig, utána pedig kössem fel magam lehetőleg. Ugye? - Ezt nézem ki belőle. Bár ő tipikusan olyan csaj, mitn az a film volt, ahol az dögös ördögcsaj sosem úgy teljesítette a kívánságot, ahogy kellett volna. Na, Liz pont ez. Fix, hogy mindig lenne valami kibaszás a dologban...
Hogy éppen fatökű lennék, azt csak elhessegetem. Valahogy éreztem már magam így pár csaj társaságában. Mintha folyton nyomulnának, és én meg nem élek a lehetőséggel. Bahh. De annyira irritáló a teljesítménykényszer...
-Drukkolhatsz a medvének, de akkor csúnyán veszíteni fogsz! - Medvékkel nőttem fel, kérlek...
[...]
Az őrsön működő szerepjátékunk a nap fénypontja, és Liz is jól játszik. Fogalmam sincs, hogy honnan szed ennyi baromságot, de úgy látom, sikerül meglepni a kis műsorommal. Persze hamar felrángat, meg kirángat az ajtón, én azért még bizonytalanul integetek is a fapofájú fakabátoknak, aztán elhagyjuk a bűntett helyszínét.
Nehéz tartani magunkat, így félig fulladozva sietünk odébb, és egy sikátor elején kitör Lizből a röhögés. Én csak fancsalin vigyorgok. Naná, hogy visszatartom.
-Igazán profi alakítás volt! - Motyogom a másiknak, miközben a képébe tolom a telefonom, amin az elkészült videó képei peregnek. Nem első osztályú operatőri munka, de tökéletes arra, hogy halálra röhögjük magunkat. Vagyis Liz. Én igazi pókerarc maradok, mert lassan elhiszem, hogy színészetet kéne végeznem. Bár akkor nem ütne a dolog ekkorát, mert mindenki azt mondaná, azért megy ilyen jól, mert ezt tanulom. Frászt, ez tehetség!!!

A vigyorom hamar átvált komoly megvetésbe, de ez a póniknak szól. Kis rühes tetováltseggű dögök...
-A két szivárványos hatás más. Lehet mindkettőtől hányok, de a süti esetén előtte legalább jól éreztem magam... - Vigyorgok újra.
-Hmm... csak ha rámírtad minden vagyonod, amúgy meg valakinek dolgoznia is kell majd, hova gondolsz? - Kegyetlenül vigyorgok, nem, ennyire én sem vagyok pénzéhes. Meg karrierista nő vagyok, begolyóznék ha nem dolgoznék. De Mark barátom szívatni öröm.
-Nah, izgi, legyen! - Nevetek, hogy a medve keresztbe le lesz nyelve általa. Majd elviszem cirkuszba, ott talán vannak medvék...

A rendőrök szerintem most egész hónapban ezen fognak rágódni, hogy mi is volt ez, teljesen kedvesek vagyunk Markkal, mert adtunk ekik pletykatémát! De ki kell jönni, elmenni, mert röhögnöm kell. Nagyon.
-Úúúú... Muncus, megzabállak! - Röhögök tovább, kicsit vinnyogva folytatom, hogy látom a videot. Ez oltári! - Mi van, menetközben elhitted Mark, hogy elvesztetted a humorod tényleg? - Röhögök, én nem bírom elfojtani, csak nézem a fapofáját. Szegény... ha majd nem röhögök talán képes leszek sajnálni. Talán. Szóval ahahaha... xD