-De kis huncut vagy! Nem is gondoltam volna, hogy egy kis varázs sütire vágysz... - Röhögni kezdek. Biztos levágja, hogy a legelésből a kajálás jutott eszembe, és ha már fű evés, akkor csak is a space cake, azaz a fincsi kis hasisos sütike jutott eszembe. Naná. Mi más?
Hogy éppen közben kinevet a perverzióim miatt, az csak puszta jókedvet generál. Nem vagyok ilyen, amit ő is tud, meg én is, és így vagyunk együtt egy nagy boldog család...
-Szóval egy eredeti kis pokolfajzat... Hmm. Micsoda szerencse. - Kár, hogy a búgása tényleg csak vicc, de majd lesz ez még így sem, aztán jön a késő bánat Liz gondolat... Addig jár a korsó a kútra, míg meg nem *** a vízhordólányt... Így lesz ez.
-Áhhá. Ergo tök mindegy mit mondok, nem dugsz velem, de azért ha jó a dumám elvehetlek? Mekkora ribi vagy! - Mondhatnám úgy is, hogy szűzk*rva, de hát az talán erős lenne. Minden esetre szándékomban nem áll az ilyesmi, de élvezem, hogy van végre egy csaj, akivel korlátok nélkül lehet hülyéskedni és fogja is a poénokat. Nem nyomul, mint a legtöbb, és nem is akar többet baromkodásnál. Kihívás és megkönnyebbülés egyben. Tökéletes kombó.
-Inkább futok versenyt egy medvével, mint a férfiasságom rád bíznám... - Bevállalós vagyok én, de azért mindennek van határa... Egy medvével talán kevesebb lenne a gond, mint ezzel a nőszeméllyel.
Persze ez már az őrsön is kiderül, és alig bírom, hogy ne röhögjem el magam. Még szemétkedik is. Hogy rohadna meg... Csíramorzsa... Egyrészt leszól, másrészt meg röhögtet. Nem tudom, hogy mennyire utáljam érte...
-Muszáj kiteregetni a magánéletünket?? - Förmedek rá, hogy mindent csak úgy elmond egy idegennek. Hát mi ez már itt? Még a végén tényleg lecsuknak családon belüli erőszakért, ha így folytatjuk. //XD//
-Tudod, hogy szeretlek, kiskalács, de kezdesz mindenen keresztülgázolni. Hát miért kell így lealáznod a rendőrúr előtt? - Nézek rá hatalmas üveges szemekkel, és még ha nagyon erőlködöm, talán be is tudna könnyezni, de nem vagyok nőből... Marad a rendkívül szomorú arc, és hogy Liz kacsóját markolom. Tényleg úgy festek, mint egy összetört szerelmes férfi.
Persze a fakabát is igyekszik helyén kezelni a dolgot és nem akar túlzottan megbántani, hogy mi ez az őrület. Naná, hogy rákontrázok Liz után.
-Neeee! Csak a fehér köpenyeseket neeee! Megint bántani fognak! Ezt nem engedhetik! - Vetem magam a rendőr lába elég és átkarolom a lábát, hogy engem aztán innen egy dilidoki sem visz el, az fix. Vagy viszem magammal a rendőrt!
-Ne hagyd, hogy elvigyenek!! - Nézek Lizre, és a felvételünk felén csak egy rendőrláb lesz, de mégri... Lassan talán itt lenne az ideje távozni. Még tényleg ránk hívnak valami gyogyi osztagot.
Miután rimánkodtam egy kört, inkább a tettek mezejére lépek.
-Nyuszipók, menjünk inkább haza. Nem kell az. Majd visszahozzák, vagy valami, de láthatóan a rend nemes őrei rajtunk nem akarnak segíteni, a pénztárcám meg nincs nálam... - A végét csak motyogom, mielőtt még vesztegetéssel hivatalosan is megvádolhatnának, aztán felkelek, és karon ragadom az oldalbordám, hogy vezessen hazáig... A hápogó rendőrök rendezését meghagyom neki...

-Megválogatom mit eszek, a sima sütik olyan semmilyenek, szeretem ha szivárványos a világ mikor nassolok! - Vigyorgok, az kéne még... füves süti.
-Ugye? Egy ufónak dukál a pokoli jó ismerős. - Vigyorgok, nem vagyok annyira égetni való, de ő sem teljesen idegen faj, szóval...
-Hát ha elveszel a nászéjszakán megkaphatsz, legyen. - Sóhajtom megadólag, de a ribin nevetnem kell. - Ha én vagyok a ribi te mi vagy? Fatökű lúzer? Ammm, milyen frenetikus jelzők! - Nevetek.
-Nem vagy bevállalós Mark, cccc... - Nevetek. - Arra késztetsz hogy a medvének drukkoljak, csak hogy valami izgi is legyen a dologban! - Vigyorgok gonoszabban.
-Bocsi munci, nem direkt van, csak ha idege vagyok nyúúú, tudod! - Szégyellem magam össze meg vissza, de magamban röhögök, hogy milyen beteg pár lennénk már.
-Jaj, tudom hogy szeretsz ribizlim, de nem lealázlak... de őszintének kell lenni a rendőrbá előtt, anycika így tanította... -Harapdálom a szám és a játék kedvéért szorongatom én is a kezét.
Aztán jönnek a pszichomókusokkal és Mark még engem is meglep. Szóval nagyon hiteles a reakcióm hogy húha...
-Uhh, mazsolám, nem visznek, nincs is pénzünk a goromba tanácsaira megint, úgy sem működtek szóval... munyurum gyere, megfázol ha a földön térdepelsz... - Próbálom finoman felrángatni, mert a rendőr kissé besokkolt Mark reakciójától. Én pedig lassan sírok mert nem nevethetek, ez kegyetlenség volt Marktól.
-Öhm... Jól van mackósajtom, hátha hazajön mint mancikutyus, mikor elcsavargott! - Lelkesedek fel az ötleten, mint valami igazi hülye, és odakucorgom a karjaiba. - Hát akkor viszlát, de ha valaki behozza szóljanak! Várjuk haza! - Integetek és fúrom a fejem Mark vállába, hogy oda röhögjek.
A rendőrök megrökönyödve merednek hol egymásra hol ránk, de mindenki úgy látja jónak ha mi most távozunk. Bár hallok hátulról egy "ugye ez csak vicc volt" kérdéseket, de szerintem mindenki bizonytalan a dolog komolyságát illetően.
Kinn ha már messzebb vagyunk az őrstől, akkor elkezdek vinnyogva röhögni Mark vállába.
-Úúúú ez... ahahaha... nyááá, neee! - Röhögök, mert fájdalmas volt, de kiérződik a nevetésemen.

-Kajától jöhet a szivárványos világ, de a pónikat elutasítod! Milyen képmutató vagy! - Csak csóválom a fejem, hogy ez aztán a diszkrimináció. Szeretjük a szivárványt, csak a nyamvadt kobold ne rejtse el az aranyat, hanem adja a kezünkbe. Hogyne.
-Verhetetlen páros, az tény! - Hogy mi mire vihetnénk, ha valóban összeadnánk erőinket. Leigázhatnánk a világot. Hahh. Milyen nagyra törő álmok, Mark. Szállj le a paciról...
-És a kisbetűs részben az van, hogy csak és kizárólag a nászéjszakán, meghatározott időtartamig, utána pedig kössem fel magam lehetőleg. Ugye? - Ezt nézem ki belőle. Bár ő tipikusan olyan csaj, mitn az a film volt, ahol az dögös ördögcsaj sosem úgy teljesítette a kívánságot, ahogy kellett volna. Na, Liz pont ez. Fix, hogy mindig lenne valami kibaszás a dologban...
Hogy éppen fatökű lennék, azt csak elhessegetem. Valahogy éreztem már magam így pár csaj társaságában. Mintha folyton nyomulnának, és én meg nem élek a lehetőséggel. Bahh. De annyira irritáló a teljesítménykényszer...
-Drukkolhatsz a medvének, de akkor csúnyán veszíteni fogsz! - Medvékkel nőttem fel, kérlek...
[...]
Az őrsön működő szerepjátékunk a nap fénypontja, és Liz is jól játszik. Fogalmam sincs, hogy honnan szed ennyi baromságot, de úgy látom, sikerül meglepni a kis műsorommal. Persze hamar felrángat, meg kirángat az ajtón, én azért még bizonytalanul integetek is a fapofájú fakabátoknak, aztán elhagyjuk a bűntett helyszínét.
Nehéz tartani magunkat, így félig fulladozva sietünk odébb, és egy sikátor elején kitör Lizből a röhögés. Én csak fancsalin vigyorgok. Naná, hogy visszatartom.
-Igazán profi alakítás volt! - Motyogom a másiknak, miközben a képébe tolom a telefonom, amin az elkészült videó képei peregnek. Nem első osztályú operatőri munka, de tökéletes arra, hogy halálra röhögjük magunkat. Vagyis Liz. Én igazi pókerarc maradok, mert lassan elhiszem, hogy színészetet kéne végeznem. Bár akkor nem ütne a dolog ekkorát, mert mindenki azt mondaná, azért megy ilyen jól, mert ezt tanulom. Frászt, ez tehetség!!!

A vigyorom hamar átvált komoly megvetésbe, de ez a póniknak szól. Kis rühes tetováltseggű dögök...
-A két szivárványos hatás más. Lehet mindkettőtől hányok, de a süti esetén előtte legalább jól éreztem magam... - Vigyorgok újra.
-Hmm... csak ha rámírtad minden vagyonod, amúgy meg valakinek dolgoznia is kell majd, hova gondolsz? - Kegyetlenül vigyorgok, nem, ennyire én sem vagyok pénzéhes. Meg karrierista nő vagyok, begolyóznék ha nem dolgoznék. De Mark barátom szívatni öröm.
-Nah, izgi, legyen! - Nevetek, hogy a medve keresztbe le lesz nyelve általa. Majd elviszem cirkuszba, ott talán vannak medvék...

A rendőrök szerintem most egész hónapban ezen fognak rágódni, hogy mi is volt ez, teljesen kedvesek vagyunk Markkal, mert adtunk ekik pletykatémát! De ki kell jönni, elmenni, mert röhögnöm kell. Nagyon.
-Úúúú... Muncus, megzabállak! - Röhögök tovább, kicsit vinnyogva folytatom, hogy látom a videot. Ez oltári! - Mi van, menetközben elhitted Mark, hogy elvesztetted a humorod tényleg? - Röhögök, én nem bírom elfojtani, csak nézem a fapofáját. Szegény... ha majd nem röhögök talán képes leszek sajnálni. Talán. Szóval ahahaha... xD

-Kivéve, ha szar volt a süti. Tökre nem más. Még lehet, hogy szeretnéd is. - Mármint a pónikat. Mert a süti is hangulat függő, és beltartalom is... A film is hasonló. Függ a hangulatodtól és az aktuális epizód tartalmától is. Totál egyforma. Nem értem, hogy ezt Liz miért nem érti meg.
-Ergo kapnék veled egy frigid, bosszantó feleséget, aki igazából egy kitartott és az utolsó bőrömet is lenyúzná... Hát neked aztán van terved az életre! - Hol maradnak a nők jogai, hogy dolgozzanak és egyebek, meg fizetik a számlájukat és a többi? Hova fajul ez a világ egy kis dugásért... Jobb lesz, ha még most lenyisszatnom a himbilimbit és nem lesz gond.
[...]
-Én szóltam előre, hogy a cukifiú elszaladt vele... - Azért egy halovány vigyor csak megjelenik, mert elfojtani már nem tudom, de a másik röhögése csak olja a tűzre. Hamarosan én is röhögésben török ki, ahogy lesem tovább a felvételt.
-Szerintem elrendelik majd a mobil elmedokit a rendőrségekre... - Ezek után semmin sem csodálkoznék...

-A sütik nagy eséllyel finomak, meg hamar beüt... de a mese... az legalább 20 perc pokol... - Mondom húzva a szám, hogy na nem, nem szeretném a nyálas virnyogást.
-Gyakorlatias vagyok édes! Jah, és féltékeny is lennék, elvégre egy nő drága, szóval nem csalhatsz meg. Nem költheted másra a zsozsót. - Negédes mosoly, of course. Szórakoztat Mark, mint az orosz irodalom hőn szeretett anonim hivatalnok alakjai, akik csak azért élnek hogy dolgozzanak és azért dolgoznak hogy éljenek. Még hogy nem szereti a népe irodalmát!

-Úúúú, visszajött, mint Mancikutyus, okos kis humor, hazataláltál! - Simogatom Mark fejét, mikor végre röhög, totál kész vagyok. Rég nevettem ennyit, az az igazság.
-Hát... nem lenne meglepő... ezek a mai zsaruk nincsenek mindenre felkészülve, botrány! Nézd a fejét! - Mutatok lelkesen a videóra, mikor megyünk el, látni futólag pár arcot, haláli! Nekem legalábbis nagyon tetszik! Mikor lejár a videó és kilép teló, látom mennyi az idő. Hoppá, nekem ma még dolgozni kell!
-Ajh... ez jó volt. Örülök hogy összefutottunk! Esti műszakos vagyok, szóval muszáj elindulnom haza, de tényleg kössz, beteg délután volt, de élveztem! Ám ha legközelebb összefutunk, ne ijessz meg, jó? - Vigyorgok rá, mert én nem felejtettem ám el!
Aztán ha nincs is sok kedvem, de elindulok hazafele, el akarom csípni az egyik buszt, nem akarok rohanni a melóba. De Mark lelkére kötöm, hogy fussunk még majd össze, legalább a suliban. Remélem lesz közös óránk!

//Zártam ha nem baj Köszi Nyerő játék volt xD //