Egyáltalán nem fogom fel, hogy vonzónak találná a kínom, a döbbenetem, az ajkam, a mondandója és a szuggesztív, számomra nyílt és őszinte tekintete bekúszik a bőröm alá, a véráramomba és taszajt egyet a lelkiismeretemen.
-Engem érdekel. - Mondom csöndesen, ha nem mondom ki is látszik rajtam, hogy felkavart a mondandója. Vagy annak ereje. De elterelem a figyelmem, majd otthon átgondolom hogy milyen ember is vagyok. Milyen testvér és fivér. Talán jobban megértem azt a láthatatlan falat, ami köztem és Henry közt van.
-Hah, igen, annyit amennyit kaptál is. Többet nem. - Jegyzem meg már könnyedebben, hogy túlestem egy lelki holt-ponton.
//Oh, hát azért még tenned kell, hogy csak te járj a fejemben xD//
-Lehet hogy kényszeres gyilkolási vágyad van. Akkor nem éppen a természetes lesz a természetes. - Mosolygok. Nem gondolom sorozatgyilkosnak, nem tűnik őrültnek.
A mosogatógép nem lep meg, nekem is van otthon, de ettől függetlenül nem mindenki a híve. De úgy fest, Phoenix sincs oda a sikálásért, ahogy én sem.
Elvigyorodom, lassan félrepillantok, majd vissza rá, de van valami kisördög jellegű a mosolyomban, ahogy visszanézek.
-Szeretem a franciás dolgokat, nem csak a francia nyelvet. Francia ágy, francia csók... - Vigyorgok szemérmetlenül. Viccesnek találom hogy angol mentalitásom miatt nem nézik ki belőlem a szenvedélyes élvezetet a szexben. - 'Már hiányzik és nem a szexuális igényeimre érettem, hanem a magatartásukra, arra a felelőtlen, könnyed léhaságra, hogy a szexualitás legyen a központ, azzal akarjak mindent elsimítani, bárkivel, bármikor. Ez egy életvitel, az enyémbe nem fér bele. Nem megy. - Régebben elég könnyeden vettem a dolgokat, de kiábrándultam a felelőtlen életvitelből, semmi előnyöm nem volt belőle, csak pár jó szexpartner.
-Úgy fest szeretek sarkítani. - Mondom némileg bocsánatkérően. - A női bosszúnál nincs rosszabb, elismerem. - Mond valamit, de ettől még elkeserítő. - Lehet csak olyanok mint a fehérarany. Elsőre sima ezüstnek hiszed, de ha jobban megvizsgálod, rájössz milyen ritka és értékes. Jobban kéne keresned. - Mosolygok, miért ne? Csak nem 'mindegyik nő ilyen.
De örülök hogy kissé enyhítem a meglátásommal, szeretnék könnyeden beszélgetni vele, mély komolyság nélkül már, félek oda jutnék általa, mint előbb, félelmeimhez.
Aztán felnevetek, jó ezt meg tudom érteni.
-Persze, ki kell élvezni a változatosság nyújtotta örömöket. De azért ha családod lesz, ott már jobb ha nem hat fele fizeted a gyerektartást. - Kuncogom, kihívóan és viccelődve emelve meg a szemöldököm, nem érzem gonosz dolognak amit mond, csupán reálisnak.

//Oh, bocs, az egész más XDDDD//
-Háát, akkor nálam jobban meg kell dolgoznod érte Phoenix, ez a tanulság. - Somolygok rá.
-Ebben én is reménykedem. De ha sokan lennének nem lenne ennyi ember. Főleg a plázákban meg parkokban. - Mosolygom meg, néha olyan zsúfoltak a terek.
Elismerően bólintok, hogy igen, igen, franciaabalak. Aztán látszik kiül az arcomra a meglepetés, szexuális utalgatásokat tett? Mikor?
-Szerintem én csak a nők részéről hallom meg... - Vonok vállat elegánsan, a férfiak szájából nem igazán izgat. Egy nő utalgatásai, nah, az egész más. - De tudom mi a szex, nem kell méhecskékről és virágokról beszélned. - Viccelődöm el.
-Nem valóban nem. De miért is kéne? - Kérdezem, csak hogy visszaszúrjak neki a kis szívatásáért.
-Nem tudom. Ha nem nézem, hogy majdnem megöltél, szerintem jó apa lennél. Értelmes apa lennél. - Mondom komolyan, összehasonlítva a saját apámmal. De anyámnak sem kellett volna gyerek, nem is értem miért akartak annyira. Komolyan. - Ne becsüld le magad. De ráérsz, a te köreidben az sem ritka ha már rég ötven vagy és akkor szedsz össze egy lányod-lehetne korú csajt és ejted teherbe. - Vonok vállat.
-Nah, viszont lassan tényleg mennék. Ha már gyerekvállalás, meg felelősség a téma, nekem is vannak kötelességeim, eleget kell tegyek nekik. - Mondom mosolyogva, tényleg ideje lenne mennem, bármennyire jó volt a reggeli és a társaság, amit nem hittem volna. Meg azért ott van bennem a tüske amit nem rég ejtett, jobb lenne távozni, angolosan. Nem kell a hosszú búcsú.

Semmi perverz nem volt a szavaim mögött, már szerintem, csak közöltem, legyen jó fiú és akkor nem fogom lehordani, hanem meg találom dicsérni. A tekintetét annak tudom be, hogy kikéri magának, hogy ő önmagában nem elé jó ehhez, elvégre hiúnak tűnik, szóval csak somolygok tovább, tudatlan, mit ki nem váltok a másikból.
-Hát... - Igazítom a fülem mögé a hajam, gondolja? - Lehet... de ennyire nem vagyok pofátlan, hogy egyszerre szexeljek a lánnyal meg az anyjával. - Forgatok szemet, lehet ezért ignoráltam ha volt is.
-Mindegy, akkor lehet tényleg nem érzem ki. Csak a nyilvánvalót vagy a testbeszédet. Nekem ez a kettő elég, tulajdonképpen. - Tárom szét a karom, lehet igaza van, majd próbálok figyelni erre. - Akkor jó, bár az már hármas ha a méhecskét is veszed. - Vigyorodom el, de csak viccelek.
-És fájnia kéne hogy kimaradok a szexuális utalásaidból? - Kérdezem csibészes mosollyal, nem érzem akkora űrnek, hogy ne tudjak együtt élni a nem emlékezés eme súlyával.
-Nem, hidd el. Aki felelőtlen, az kis időre sem tud teljesen felelősségteljes lenni... neked menne. És nem okosság kérdése, egyszerű figyelem kell hozzá. - Nézek félre kicsit. Én örültem volna ha hasonló apa mentalitása, mint Phoenixé. Ebben a férfiban van valami, ami megkedvelhetővé teszi, hiába láttad hogy mennyire felelőtlen, mégis meg tudnál bízni benne megint ha kell. De lehet csak én érzem ezt és nem is ilyen. Fogalmam sincs, de kicsit sok az emlék, hogy tisztán lássak, azt hiszem.
-Simán megélsz te többet is. Hetvenet, nyolcvanat. Meg jobb mintha nagyon fiatalok a szülők, szerintem. - Mondom teljesen semlegesen, hogy nekem mindegy mit csinál, csak szerintem nyugodtan belevághat, ha mégis akarná.
-Bizony, akadnak. Lehet hogy még harmincon ide vagyok te meg túl, de ettől még nekem is lehet fontos dolgom. - Kuncogok.
-Tartom. Ha megígérek valamit, tartom. Az adott szavam becsületén kívül egyéb becsületem már úgy sincs, úgy hiszem. - Mondom fáradt mosollyal.
Követem, majd a kérdésre elvigyorodom.
-Nem, hazatalálok egyedül is. - Aztán kicsit elmerengek, hol is vagyok, és igaz e amit mondok. - Úgy nyolcvan százalékig biztos. - Ritkán buszozom, mert kocsival járok, szóval remélem nem tévedek majd el. Bólogatok mellé, csak nem veszek el.
Igaz, hosszú út lesz, nem két percre lakunk egymástól.

-Ó igazán? Ki kell elégíteni a női vágyakat mindenek felett? - Szalad össze a szemöldököm, de mosolygok.  -Oh, hát na jó, pedig ha lúd legyen kövér, de no nem bánom. - Vigyorgok. Nem, azért ez nem menne, se együtt se külön, se sehogy.
-Nem tudom. - Kuncogok, amúgy is baromság, csak a hangulat oldása végett mondtam. Legalábbis a saját hangulatom oldására, lehet Phoenixet csak idegesítem, de így járt.
-Mondták, de néha jobb a tudatlanság, kevésbé veszélyes és fájdalmas. - Mosolygok rá. Jó, azért érdekelne miket mondott amiket és nem értettem szerinte, de be nem vallanám.
-Hmmm. - Jó, hát ha nem hát nem. Azért remélem néha tud önfeledten is nevetni, szerintem nem.
-Nem, az valóban nem. Főleg nem egy gyereknek - Bólogatok, ha így gondolna, ilyen lenne, tényleg jobb nem erőltetni. De talán majd egyszer megváltozik, szerintem a család fontos dolog.
-Ugyan! A férfiak minél idősebbek, annál nagyobb a tekintélyük! Főleg az üzleti életben, szerintem elviselnél néhány ráncat és egy kis hajfestést a dologért. - Vigyorgok rá.
Rámosolygok, persze, világos, mindenkinek más a fontos. De örülök hogy jobban nem köt belém, kivételesen.
-Hátöhm... kösz. - Mondom az ajtóban maradva, kedves gesztus, hamarabb hazaérek, valóban. - Kifizetem,van annyim... - Látom a tárcáját, nem vagyok anyagias természetű, bár tény hogy nekem eszembe nem jutott a taxi hirtelen, tényleg szétszórt vagyok. A gondolatim olyanok mint az üveggolyók, néha egymásnak ütköznek, de kaotikus az egész tábla.
-Húha... percek kérdése. Ha még órák kérdése lenne! - Kuncogok, de kedves gesztusnak találom, hogy lejön velem és vár is.
Lenn aztán inkább elköszönök rendesen, míg jön a taxi.
-Kössz. És remélem jobban vagy, meg ezentúl jobban vigyázol magadra! Meg másokra... - Nézek rá sandább mosollyal, de látszik már nem haragszom. Kezet is nyújtok neki, és ha hagyja, határozottan megszorítom.
Aztán ha jön a taxi, biccentek neki újfent, hogyha tényleg kifizeti, majd beülök, mondom a címem és hazamegyek. Azért jó lesz otthon lenni, otthon pihenni. Nem éppen könnyed kaland volt a tegnapi.

- Csak ha élni akarsz. Ha jól akarsz élni. Ha biztonságban akarsz élni. Ha kevés ellenséget akarsz. Vagy ha sok ellenséged van, akkor szükséged van békítőkre. Ha munkát akarsz. Ha nem akarsz. Meg még számtalan egyéb ok miatt is jó, ha kielégült nők gondolnak rád - töprengő arckifejezés, mintha legalábbis halálosan komolyan beszélne. Még az is lehet, hogy tényleg halálosan komolyan beszél. Kivéve, a méhekről. Meg a ludakról. Szegény lúd. Úgy enne egy kis libamájat. Jót tenne a másnaposságának egy kis sült. Már tudja is, hogy hol fogja megszerezni, és noha csak nemrég reggelizett, összefut a nyál a szájában. Tegnap valahogy nem sikerül eleget ennie.
- A tudatlanság áldás, azoknak, akiknek lehetőségük nyílik kihasználni azt. Persze, a tudatlanság kényelmes is, sokan ezt tévesztik össze a veszélytelenséggel és a fájdalommentességgel - mosolyog a fiúra, némi sokat megélt, de nem túl kérkedő fölénnyel. Nem akarja forszírozni ezt a dolgot, de természetéből fakadólag ebben nem engedhet.
- Ez csak egy általánosság. Elméletileg minél idősebb, annál nagyobb, de valójában nem igaz - és ez nem csak az üzleti életre vonatkozik, el is vigyorodik. - A tekintély sem ér meg mindent. Nem igazán tenne boldoggá, ha csak a tekintélyem lenne nagy, de rajta minden más használhatatlan - próbát tesz a vulgárisabb utalásokkal is, bár ez nem olyan magasröptű, de szereti fitogtatni a sokoldalúságát.
- Ugyan, add meg a lehetőséget, hogy jótékonykodjak, még ha nem is szorulsz rá. Legalább olyan lesz, mintha lefizetnélek, a lelkem boldog megelégedésbe süpped - ami mondjuk nem igaz, mert a lelke nem olyan süppedő fajta, és egy taxi lefizetésnek édeskevés, de azért mégiscsak valami.
- Minden perc számít, ha siet az ember, és innen általában sietünk - mosolyog, a liftben kulturált ember módjára viselkedik, pedig nagyon alkalmas lenne egy kis igazi búcsúzásra. Micsoda kihagyott lehetőségek.
- Ha még egyszer feltételezed, akkor itt leszek rosszul a nyílt utcán. Vigyázzanak magukra mások, nekem magamra is nehéz - vigyorint kölykösen, kiáll a napfényre töltődni, mielőtt perzselően forró lesz a hőség ez pont kellemes. A kézfogása magabiztos, helyénvaló mértékig erőteljes.
Hosszan néz a taxi után, töprengve és elgondolkodva, új, gyanús kis tervek ébrednek a lelkében, tárcsáz és a füléhez emeli a telefont, mert az információ hatalom.

ah, köszönöm a játékot *játék utáni depresszióba zuhan*