Már tegnap is terveztem, hogy elcsípem a csajt, de nem jutott rá időm, mert az ebédszünetre tette So Ra a cheerleaderek gyűlését. Komolyan nem tudja délután megoldani, ahelyett, hogy Hyun után futkos mint valami tizenéves kis gimis? Bvah!
Minden esetre ma nem menekül tőlem Ally... Amin kiszúrom a folyosón, finoman megragadom a karját és a legközelebbi női mosdóba irányítom finom határozottsággal be. Még egy mosolyt is megejtek a velünk szembejövő Jimmy felé, aki annyira hipszter, hogy a macskaallergiája ellenére is képes macskákat tartani odahaza. Kár, hogy ez eléggé uborkaszezonra való hír, márpedig a szeptembernek nem kellett volna uborkaszezonnak lennie pletykák terén!
- Heló Ally. - Csukom be ezzel a mosdóajtót utána, majd mielőtt bármit is mondana, végignézem, vannak e a fülkékben, a sminkelő elsőéveseknek pedig közlöm, hogy tipli van, szebbek már úgysem lesznek.
Aztán sóhajtva, mint egy ország gondjait a vállán viselő királynő, hajolok én magam a tükör felé, hajamat igazítva meg.
- A gólyatábor óta eléggé le vagy engedve kislány. Mi van veled? - Firtatom, nem mondva ki, hogy mire is gondolok pontosan. Ő is tudja, nem kellenek ehhez a szavak.

Ártatlanul állok a folyosón. Oké, oké, valóban nem tudnám megmondani, mikor is voltam utoljára ártatlan, de most épp tényleg nem csináltam semmit, amikor megérkezett a hurrikán, és megragadott, magával vonszolva a női mosdóba. Elvigyorodok, mert tudom már, miről van szó, de azért nem állom meg beszólás nélkül.
-Ennyire sürgető, bébi? Ágyban kényelmesebb ám!-
Még el is nevetem magam, aztán meg végignézem a mosdó oldalának támaszkodva, ahogy ellenőrzi a terepet. Határozottan jót tett nekünk a gólyatábor.
-Nem bukkanok semmi kiemelkedőre... én sem értem, hogy lehet ez, ilyenkor! A páros már lerágott csont. A szent az szent. A szél csendes...-
Megvonom a vállam, és mérlegelem, hogy folytassam-e a dolgot, és beavassam-e abba, amit kitaláltam, de... egyelőre inkább nem teszem. Parkolópálya. Lássuk, mit reagál.

- Pofa be és nyomás! - Szélesedik ki a beszólására vigyorom, miközben a mellékhelyiségbe tuszkolom, majd rendezem a terepet, tudtára adva a csitriknek, hogy kívül tágasabb.
- Hja, eléggé... igazán kitalálhatnák, hogy akkor most kell-e az a gyerek nekik vagy sem. Vagy vegyenek inkább egy kutyát, ha már mindenáron gondoskodni akarnak valamiről! - Bár mintha kutyáik lennének kedvenceinknek, na meg őket üzenetek százai lepik el nap, mint nap. Nem lenne hatásos üzenetet küldeni nekik, hogy "Uncsi a műsor, húzzatok bele!" Ciccenve dőlök az egyik mosdónak hátammal.
- Vihar előtti? - Firtatom a szélcsendet illetően, Ally-ra sandítva, gondolatban meg rágom a kefét rendesen, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz ez! Le a kalappal az elődünk előtt, komolyan.
- Mi a helyzet a hadúrral és az exkirálynővel kapcsolatos teóriánkkal? Egy kissé persze eltúlozva: színjáték volt, egy teszt, tudom is én mi az egész, hogy az ágyába cipelhesse. - Firtatom, mert fogalmam sincs, mire van kiéhezve a nép mostanság.
- A legnagyobb bomba még mindig a tanár-diák kettős szerintem... de azt ügyesen kell elsütni. - Biccentek is aprót, megerősítőn magamnak.

Egyik lábamról a másikra billenek, lazán megvonva a vállaimat.
-Ja, gondolom... de remélem összehoznak valamit, különben kénytelenek leszünk hamisítani.-
Sóhajtok, mert hiába főként az ő dolga ez az egész, azért azzal, hogy részt vállalok benne, az én felelősségemmé is vált. Felelősség! Tesókám, büszke lehetnél rám, hogy végre képes vagyok erre... bár nem hiszem hogy a célt értékelnéd, még ha az eszköz szent is...
-Remélem, hogy vihar előtti!-
fűzöm még hozzá, majd beharapom az alsó ajkamat, gondolkodó jelleggel, ez a szokásom. Aztán arról a s***arcról kérdez, amire megint csak vállat kell vonnom.
-A felderítés tekintetében én a suli környékén maradtam.-
Magyarázom, mert csakugyan nem annyira a városban vadásztam a prédákat, mint itt.
-Ügyesen, és gyorsan! Kaptam róla egy infót, ami akkor nem tűnt nagy cuccnak, de most, hogy mondod... látták a srácot a drága elnökünkkel tárgyalni hivatalos ügyben. Nehogy elszúrják az egészet, mielőtt megtörténik a detonáció!-
Tágra nyílnak a szemeim, ahogy eszembe jut az infó, ami akkor totál hasztalannak tűnt, de most az eszembe villant, tehát tuti, hogy van itt valami a háttérben. Sietnünk kell, azt hiszem!
-Én is dolgozom egy projekten, ami ha bejön, akkor totál kikerülök a gyanúból.-

Kérdez, amire megint vállat vonok, nincs ebben semmi nagy kaland, de persze pletykára vadászik, nem lep meg, hogy ezt is felveti.
-Arról már szóltam volna, és lehoztuk volna, mert az tuti csúnya ügy lett volna. Csak egyszerűen nem vagyok már érdekelt a dolgaiban, amióta a szőkével komoly... de ez a drogdíleres téma tetszik, kit gyanúsíthatnánk meg vele?-
Gondolkozom el, majd eszembe jut, hogy a két jómadár találkozott, és ez akkor nem tűnt nagy dolognak, de most! Na de MOST!
-Mert most jutott eszembe!-
Közlöm a választ a kérdésére, majd röhögésben török ki a szavaira, aztán persze nem én lennék, ha nem fűznék még hozzá valamit...
-Mielőtt megtérsz, szólj már, elvinnélek egy körre!-
Rákacsintok, és én nem is szánom ezt annyira poénnak, mint amennyire annak tűnhet. Tényleg bevállalnám a csajt, mert laza, vagány, és irtó jó teste van.
-Megfékezném a pilótát ágyban, párnák között... ha ezt lehozzuk, tuti, hogy nem fognak rám gyanakodni. Bár ha dugunk, és arról cikkezünk képekkel vagy videóval, arról se!-
Ötletelek, és megint csak nem viccelek. Szerintem bevállalná ő is, én is (én pláne! A negatív reklám is reklám, és rengeteg műsorvezetőnek van ilyen botránya...)
-Persze... apácáknál? Én inkább feltételezném róla, amilyen kis álszentnek tűnik, hogy titokban kurva...-

- Csak meg kell rángatni pár szálat azok közül, akiket ismerünk. Emlékszel például arra a Todd gyerekre, aki elsőben füves cigit tekert az első komolyabb bulin a sarokban? Szerintem biztos tudna erősebbet is szeretni, ha kell... - Kissé elmerengve ingatom meg testemet a mosdókagylónak dőlve. Haj-haj... tuti, hogy nem egyedül csinálta ezt anno az a megátalkodott lotyó, hát ketten képtelenek vagyunk ennyi felé szakadni!
Szinte már várom, mikor jön vissza és olvas a fejünkre, hogy mennyire... bénák vagyunk. Még a gondolat is fájdalmas heget üt a szívemben.
Nevetésére vállánál fogva lökök rajta egyet finoman, figyelmeztetően, ugyanakkor én magam is vigyorra álló szájjal tekintek rá.
- Azt élveznéd, mi? - Kaján vigyorom nem sok jót sejtet, meg is ragadom a kis szöszi vállait és határozott mozdulattal segítem az egyik vécé ajtajának. Elengedve vállait végigsimítok karjain, s közben csípőm az övének feszül, nem eresztve a vészterhes közelségből.
- Megmagyarázná, hogy miért nem feküdt le senkivel a suliból, akárhányan próbálkoztak... - suttogom fülébe, dús ajkaim nyakának puha bőrét cirógatják és érezni vélem nemhogy parfümének, de samponjának illatát is ebből a közelségből.
- Tudod mi kell nekünk, Alicia...? - tenyerem immáron hasfalán szánkázik felfelé, mellére simítva markolva meg érzéki finomsággal azt.
Habár egész tartásomban, sőt, még hangomban is van valamiféle fenyegető felsőbbrendűség, mégsem ejtek felé/rajta erőszakos mozdulatokat.
Nyakába csókolok, s tenyerem délnek veszi az irányt, ám amint elérném a nadrágja szegélyét mindössze egy apró csókot ejtek ajkaira és ellépek tőle.
- Egy hatalmas buli. - Mintha mi sem történt volna, fordulok el tőle és igazítom meg hajamat a tükörben. Tekintetemmel persze őt is szemmel tartom, elégedetten konstatálva kipirult arcát, tágra nyílt pupilláit, amikkel felém mered.
- Bekamerázzuk a házat, meghívunk mindenkit, aki számít és bingó! Főnyeremény cikk tálalva. - Leengedem vállaimat és most fordulok csak félig-meddig újfent felé. - Most viszont mennem kell órára. És ha jól sejtem, neked is! Én a helyedben előtte kicsit megmosakodnék... - nyakam felé mutatom, jelezve, hogy a sajátjára került egy kevés a rúzsomból.
Aztán cinkos kacsintás keretében magára hagyom a mosdóban.

// Köszöntem, még látjuk egymást! //