Fogalmam sincs, hogy egyáltalán miért ide jöttem eltölteni a ma estémet, mikor ezer meg egy másik hely is van a városban. Mégis itt vagyok, itt támasztom a pultot finom eleganciával, mintha a Ritz bárjában ücsörögnék és nem a város egyik egyetemisták által felkapott helyén. Nekem is köztük lenne még a helyem talán, mégsem érzem azt, hogy bánnám: egy év után otthagytam a fenébe az egészet.
Könnyű anyagú kék ruhát viselek, nyakpántosat V-dekoltázzsal. Alja a combomat verdesi, magassarkúim kiemelik hosszú, formás lábaimat és úgy egyáltalán az egész összhatás rendkívül szexis, mégsem csúszik le a ribanc kategóriába. Akik ismernek régről, azoknál már úgyis ott vagyok, nem kell még ezzel is rádobnom, nem igaz?
Van egy olyan érzésem, hogy Nate ma este nem fog beugrani, legalábbis, ha eddig nem sikerült elcsípnem a csökött fejét, akkor már nem fogom... talán, ha szóltam volna neki, hogy ide jövök, ő is megjelenne most, de persze én meglepetésnek szántam volna a dolgot. Nos, ez nem jött be.
Azért, teszek egy próbát a VIP szekció felé, hátha ott múlatja az időt valami szajha társaságában, aki ezzel a tettével ítélte halálra magát. Félre is húzom a vastag függönyöket, ahogy átvágok a tömegen, de odabent üresség  fogad. Vagy mégsem? Résnyire szűkül tekintetem a félhomályban, ahogy kiszúrok egy alakot a kanapén ücsörögni.
- Bocs, nem is zavarok tovább! - intenék és lépnék le, ha rajtam múlik. Ki tudja, lehet vár valakit/valakiket, vagy egészen egyszerűen jól elvan magával, magában is.

Ó, a régi jó duma, hogy minden szőke egyforma! Mondták már páran, aztán mindnek megváltoztattam a véleményét - vagy így, vagy úgy.
Szinte már fájdalmasan nosztalgikus érzéssel tölt el a kicsapongó "ribi-korszakom" magamban való felemlegetése. Azért jöttem el New Yorkból, hogy magam mögött hagyjam az egészet, de úgy fest, a múltam nem akar elengedni. A legjobb barátnőm, Nate... most meg ez a pasas, akinek roppant ismerős a hangja, de meg nem mondanám honnét.
- Azt neked kell tudnod. Nem szívesen rontanék bele meghitt kapcsolatodba az itallal vagy a bal kezeddel. - Jelenik meg apró, szinte már ironikus mosoly képemen, ahogy könnyed, szemrevaló mozdulattal beljebb lépdelek. A kék ruha szabása, finom anyaga pontosan olyan, amilyennek lennie kell: keveset mutat, ám annál többet sejtet. Milyen kár, hogy akinek a kedvéért felvettem, valószínűleg a legkevésbé sem fogja ezt értékelni, mert nem is lát majd benne.
Miközben felé haladok, leplezetlen pillantással mérem végig, hogy a félhomályban kibontakozó vonások világossá tegyék számomra, ki is a "szerencsés nyertes", akinek oly ismerős volt az orgánuma az imént.
- Vincent? - Egy picit feljebb szalad akaratlanul is szemöldököm. - Micsoda meglepetés... ezer éve! - Némileg lazábban és az iménti szurkálódást is hátrahagyva huppanok le mellé, s visszarendezem elővillanó térdemre a ruhát. - Mit keresel Los Angelesben?

// Bocsánaaat! O.O //

Magabiztosan mosolygok, kivalló, hogy pont Őt sodorta utamba a sors. Az öcskös nem jegyese, mert visszautasította. Ez a nő tud valamit. Hülyét csinálni egy amúgy is hülyéből, nem is olyan nagy feladat. Szerelem. Kibaszott hazugság, mentség elcseszett próbálkozásainkra, hogy legyen mibe menekülni.
Azt hiszem Ő és én csak loppal szerepeltünk egymás elképzeléseiben én nem szeretem a hosszú ostromokat, nem vagyok jó katona, csak a könnyedén bevethető várak érdeklenek, Nem verősségem a kitartás, ami a puncit illeti, minden másban bulldog tudok lenni. Ami kell az kell. De egyelőre nem született meg az a nő, akiért küzdenék. Minek? Általában egy olcsó menet a vége, nem vagyok híve a hosszú belépővel meghintett rövidke násznak.
Tekintetemmel követem a pohár pereme felett, ahogy helyet foglal, a ruhája annyit villant amennyit szeretne, vagy kicsit többet, de ez legyen az ő saruk.
Felnevetek a megjegyzésre.
- Igyekszem! – semmit mondó mozdulattal intek egyik kezemmel, hogy szóra sem érdemes. Remélem, hogy véletlen futott be és nem máris ellenőrzés alá vagyok vonva, akkor lőttek szépséges terveimnek, amik csak addig meseiek, amíg úgy akarjuk. Amúgy meg az egész el van baszva már az elején.
- Minek tudná? Mondom, hogy meglepetés. Drága Corns, milyen meglepetés az, amit előre lelőnek? – elhúzom a szám. Nat meg fog lepődni, nem is kicsit. Terveim grandiózusak. Kevesek lesznek tőle felhőtlenül pacsirták.
Figyelem viszonyát a pincérlánnyal, aki igazából nem is miatta mosolyog annyira, apró kis jelei, mely szerint mellkidobás, seggkidomborítás nekem szól. A férfinak a VIP-ban, aki úgy jött be, hogy senki sem állt az útjába, holott némelyeknek gőze nem volt róla ki vagyok. Mégis sejtik, hogy nem csak besétáltam az utcáról. Az elhessentet csibe, ma még tol nekem valamilyen erotikus táncot, lehet engedékeny leszek és lemérem rúdtánc képességét. Nat boldog lesz, ha nekiállok „baszogatni” az alkalmazottait. De az öcsi már attól komor lesz, ha Corns elszórja az infót, melyszerint megjöttem.
- Azt mondod? Benned megbízhatok? – újra felnevetek reszelős hangomon, a pia teszi, meg talán a hely szelleme, az tesz izgatottá. Amennyiben ez izgalom.
- Magamban sem bízom, hogy tehetném benned? – sajnos ez a szőkeség is más ölében dorombol, nem hinném, hogy mi bizalmi barátok leszünk.
- Meg fogsz lepődni, látogatóba jöttem – megemel felé a poharam és iszom az egészségére. Bár valljuk be látogatni nem jöttem volna ilyen messzire.
- Mesélj inkább te. Mik a nagy búbánatos tervek? – tudok valami összecuccolásról, de nagyjából ennyi.

Nem véletlen vagyok itt úgy, hogy nem tudok rólam az öcskös. Szeretném, ha ledöbbenne, mert vannak olyan terveim, amikhez kell az első és utolsó hökkenete is. Sejtem, hogy a felbukkanásom nem sok személynek lesz kellemes. De nem is bohócnak jöttem, hogy mindenkit boldoggá tegyek. Azonban látom már, hogy be kéne csajozni, lehűtené a vágyaim. Igaz nem félek, hogy nem találok itt egy jó pénzért vígan térdelő ribancot, tiszta sor, hogy találok ingyen is, ha nekiállok kutatni. De egyelőre leszarom a nőket, most a whisky gyújtja lángra a testem.
A Heavenly meg amúgy is tökéletes hely erre, csak be kéne nyújtani a névjegyem és csettintésre hallanának elém a párductestű ribancok. Akarom én ezt? Naná. Amint Corns lelép. Ha ugyan… Ümm.
Reszelősen felnevet, nem kéne ennyit inni, elúszik a májam.
- Nagyon cseles, mi garantálja, hogy benned ténylegesen megbízhatok? – persze semmi és sosem tenném, van nekem toll a hátamon? Még csak azt sem lehet elmondani, hogy angyal lennék, bukott sem, esetleg valaki az alvilágból és ez elég sok értelmű. Most nem tiszta ügyben járok itt, nem is hiszem, hogy megosztom a szöszkével.
Az okfejtésre felé lendítem a poharam és nyelek egy tartalmas kortyot, majd csettintek a sarokban bujkáló pincérnek, hogy hozza a következőt. Kiszáradt a szám, nem látja a seggfej?
- Milyen hely ez? Hagynak szomjan dögleni? – úgy morgok a megjelenő pincérre, mintha az ő hibája lenne, hogy privátban beszélgetünk és nem merészkedik a közelünkbe.
- Ha csak kétféle nő lenne, Drágám, akkor kurva nagy bajban lennénk. Ez esetben vagy kefélünk, vagy sem. Lehet egy nő könnyen kaphatóan is dörzsölt. Már találkoztam igazi vadásszal, kár, hogy kicsi volt a puskája hozzám. – felé kacsintok, hogy érezze ez milyen morbid vicc.  Az mellékes, hogy nem küzdök egy fél nőért sem. Minek tenném? Amúgy is mind csak teher.
- Tarts közel a barátaid, de közelebb az ellenséged. Örök igazság szépségem. – Az a helyzet, hogy Cornelia az a nő, akire még én is rámozdultam volna. Gyönyörű és intelligens. Az a fajta, akiért megéri megégetni magát az isten teremtményinek. A hangszóróból felcsendül egy Jim Morrison dal, elismerően ciccenek. Végre minőségi dallamok.
- Ki fog? – sejtelmesen felé mosolyok. Most mi van? Nem látogathatom meg az öcsémet, egyből arra kell gondolni, hogy akarok is valamit? Igaza van, de ezt nem kötöm fitos kis orrára.
- Ehgen, hallom, hogy kosarat adtál neki, szép fonottat de vetettél csontot is, mert ugyan a lagzi elmarad, de befészkeled magad a lakásába. – szép kis csaj. A kezét nem adja, de azért összecuccolnak. Mondjuk igaza van. Azt meg erősen kétlem, hogy az öcskös költözne ki a kényelmes lakásból... szánandó lenne.
- Könnyebben lelépsz, ha forró a talaj. Gyere, táncolj velem! – idegen a helyzethez, de felállok és kezet nyújtok neki. Kissé kapatos vagyok, magam is érzem, de még kontrollálni tudok minden egyes mozdulatot. Magamhoz akarom húzni, hogy megérezzem az illatát. Akkor is, vagy főleg, mert ez nem egy összebújós szám, de lesz alkalmam hozzá simulni ez tény.

Olyan arcot vágok, mint aki valóban gondolkodik egy kicsit, de igazából nem teszem. Nekem régóta nem garancia semmi sem. Amióta az emberi faj ismeri az ármánykodást, tehát a kezdetek óta, semmi sem jelent semmit. A szőkeség, meg szerintem ismer elég jól, elnyerni a bizalmam, nem egy golfmeccs. A saját családomban sem bízom meg, nemhogy egy nőben. Az lenne az életem csúcspontja, ha nőneműre bíznám magam. Bebaszna.
- Talán ez tesz veszélyesebbé. – Nat sem a bizalmasom, nem is a legjobb barátom, noha az életben ő áll hozzám a legközelebb, de biztos vagyok benne, hogy lenne olyan dolog, ami miatt egymásnak ugranánk. Bár azt nem hiszem, hogy az nő, vagy pénz lenne. Engem kurvára meglepett a hír, hogy nősülne, először azt hittem valami groteszk vicc. De az ő élete, bassza el így. Ne hiszem, hogy örök hűséget tudna esküdni bárkinek, ahogy Cornsból sem nézem ki. Minden nő ribanc, nincs kivétel. Egyik sem.
- Egy ideig élvezte! – mosolyommal megüzenem, hogy a szex részét, az összes többit meg szopta, mert nagyon meg akart fogni, jött a terhes vagyok, meg nemi beteg és öngyilkos leszek résszel. Amikor közöltem, hogy ne legyen ön, szívesen kibelezem, kicsit sírt, aztán dobta be, hogy terhes… nos azóta tudom, hogy működik a terhességi teszt.. Szarul.
Nem érdekelnek a szöszi stratégiai játékai, lévén nem velem űzi őket, de engem olyan komolyan nem is érdekelne, mint az öcsköst, ha egyáltalán…
Poharához koccintom a sajátom, direkt figyelve rá, hogy a pereme magosabban legyen, mint az övé, beszéljünk a testek jeleivel is.
- A lényeg mindig ugyanaz. Ne bízz senkiben, és ne add alább a vágyaidnál. – mindig érd el, amit akarsz, ez az élet célja. Mit fogsz magaddal vinni a jól megkomponált halálba? Csakis a tapasztalást, semmi mást. Tapasztalj, élj, kockáztass, hogy nyerhess, ennyi számít. Meg a jó nők és a finom italok, vagy fordítva.
Halkan felmorranok, a párkapcsolati tanácsadáson. Pont Ő ad nekem? Hol tart ez a világ? Beszarok.
- Azt mondod? – nem hinném. Nekem nem kell kapcsolat, de tartósan nő sem, nem hiszem, hogy nem unnám meg két hét alatt. Akkor meg már csak nyűg, amúgy sem érnek lyukas fillért sem, csak kielégítésre szolgálnak. Arra meg kapok, amennyit nem szégyellek, akár egyszerre is.
Felhúzom a fotelból, átölelem a derekát, magamhoz húzom, vizsgálgatom az arcát, amiből semmit sem tudok leolvasni, de szavai elég árulkodóak.
- Kompromisszum Corns. Költözünk, de nem kötelezzük el magunkat. Időt húzol, mert nem vagy biztos a dolgodban. – talán nem Nat az igazi és ez itt a döglött kutya. Ha az lenne, nem félne megtenni a nagy lépést vele, de nem az. Független akar maradni, mert nem érzi, hogy a megfelelő társat találta meg és talán jól érzi. Ha hozzá is menne az öcsihez, nem lenne boldog, mert nem ezt akarja. Okos nő, pontosan tudja, mire célzok. Azt is, hogy soha nem fogom ezt szóba hozni Nat előtt.
Közelebb húzom magamhoz, megcsap az illata, nőiessége, ami árad a pólusaiból. Sejtem, mit akar tőle az öcsém… én mondjuk nem kötelezném el. Amíg nem kéri Ő maga, ha az öcsi helyében lennék. A magaméban csak megdugnám.
Magabiztos léptekkel vezetem, most, hogy felálltam, érzem, hogy ma már nem iszom többet, pont megvagyok.

Gúnyosan elnevetem magam, mert nekem egy ideje nem célom betörni senkit, sokkal jobban szeretem az őrült, vad nőket, aki nem bírnak magukkal és nem akarnak lekötni. Semmi kedvem senki miatt kasztráltatni magam, imádom a nőket és hajtani őket sokkal izgalmasabb bárminél. Azt sem hiszem, hogy van olyan nő, aki miatt visszafognám magam. Minek is? Mind ugyanazt akarja, pénzt, cserébe néha meg lehet dugni őket. Akkor mi a tetves fasznak lekötni magam? Ha fizetni akarok szexért, akkor profihoz megyek, nem rinyál, nem fáj a feje.
- Az biztos, hogy te már elkezdted betörni az öcsikémet. – ha egyszer ezt látom. A firnyákos rüfke jól halad, mert Nat elvenné???!!! Ez nekem azóta is magas, mi a lófasznak?
Koccintok vele. Én csakis Natért mennék vesztőhelyre, de nem, azt hiszem oda még érte sem. Vér a véremből, de nem én vagyok Ő. Magam miatt bármit megtennék, hiszen a saját bőröm a legfontosabb a világon. Az élni vágyás nagy kihívás. Imádok élni, annyi szépség van benne. Apánk meg kezd besokallni, ezért is unja kissé a ribanc neje.
Jól hangzik. Én ha a kisujjam adom akkor azzal kell beérni, mert annál több nem jár. Ezért is vagyok előnyben, hogy nem akarok kikötni senki mellett, mi a fasznak? Az egész egy nagy csalódás lenne, nekem ez nem kell. Élni akarok, jókat kefélni, jó kis üzleteket kötni és nagyjából helyben is vagyunk.
A könnyedsége felszabadít. Magamhoz húzom, átölelem a derekát, hogy még közelebb legyen, majd eltolom és megpörgetem, noha a zen emás ritmust kínál nekünk, de mi mindig minden ellen megyünk, ez sem lehet akadály.
- Ki mondta, hogy baj? – egy szóval sem mondtam, kifejezetten örülök, mert akár még az öcskös is meggondolhatja magát. Ki tudja? Lehet egyik reggel Ő rakja ki a szöszkét. Nekem meg mondjuk kurva mindegy, az sem zavar, ha holnap tényleg egybe kelnek. Minek foglakkozzak vele? Érint? Ha jön a tesó sírni akkor fog, amúgy meg nem. Ingyen szex, ez az egyetlen jó benne, mert a szerelemben nem hiszek, az egy ócska kamu. Értem én, hogy mindenki szabad akar maradni, de közben kell a másik is….
- Corns... – súgom a fülébe a nevét, valóban kapatos vagyok, az illata meg elbódít, finom, izgató, édeskés.
- nekem nem kell megmagyaráznod semmit! – tudom, hogy most jön az, hogy nem is akar, meg nem számít a véleményem, de biztos vagyok benne, hogy végül mégis érdekli, hiszen ha minden jól alakul egy család leszünk. Újra magamhoz húzom, forró testének simulok, sok dologhoz lenne hírtelen nagy kedvem vele.

Valljuk be engem semennyire nem érdekel, hogy mit játszanak a nagyok. Nate és Corns oly régóta kerülgetik egymást, hogy nem is csodálom az előre lépés eme fortélyát. Nem hiszem, hogy tartósan egymáséi lesznek, amúgy sem hiszek benne, hogy bármi is működik örökkön örökké. Nate meg nem a hűség mintaképe, de ezt mondjuk egy ideje nem tudhatom.
Mindenesetre leszarom a kis játékukat, semennyire nem érdekel. Nate jól szórakozik és nekem ennyi elég.
Magamhoz húzom, ölelem nem számít semmit, hogy az öcsém barátnője, mert nincs oka. A helyzet az, hogy kurvára hidegen hagy. Ez az ő harcuk, az ő boldogságuk, de mit is kéne nekem ezen agyalni? Én csak táncolok vele, bódító illata felkorbácsolja az érzékeimet.
Felhörrenek arra, hogy Ő nem, de pontosan de. Mégsem kell, mert nem érdekel és mert nincs hatása. Nekem nem kell semmit sem elmondani, főleg nem mentségeket keresnie, mert oly felesleges. Az öcsén okos ember, tudja mit és miért tesz, ahogy szerintem a szöszi is.
Magamhoz húzom újra, hagyom, hogy eltoljon, noha a teste lenne beszél, mégis hiszek a tolásban, a távolság tartásban.
Kérdésre elnevetem magam.
- Pár napig! – az igazság meg az, hogy jóval tovább maradok, mint azt remélni merik. Meguntam a New Yorki békét, most más területekre evezek, és ami azt illeti az pontosan idevonz. Az öcsémet leveri majd a víz, de mivel nem az Ő üzletébe akarok belenyúlni nagyon csak nem zavarom majd. Ha meg igen.. nos feldolgozza, okos férfi lévén menni fog neki.
- Hazaviszlek! – kézen fogom, kipörgetem. Ahhoz nem vagyok elég részeg, hogy ne tudjak vezetni. Nem kérdésként állok elé a ténnyel, hogy elviszem, hanem kijelentésként.
Mindig tudom, hogy mikor vagyok elég részeg vezetni, olyankor nem teszem, mert sajnálom a Bentleyt összezúzni, nem is teszem hát. Kivezetem a VIP-ból és remélem, hogy nem válik el tőlem, tényleg hazadobhatom.