This thing between us should be illegal. - Nate & Cornelia - HH

Megtehettem volna, hogy akkor jövök, mikor alig van mozgás errefelé - mondjuk napközben - de végül úgy döntöttem, sokkal nagyobb, megkapóbb, szemetebb módot választok, minthogy csak úgy lazán besétáljak.
Ez a titkárnők és üzletemberek-party pont kapóra jött, szerencsére még a városban sem nagyon kezdték el megkendőztetni érkeztemet. Pedig a divatcég hatalmas felhajtást szervez majd, amennyire észlelem. Kissé még zsúfos, kiismerhetetlen az egész, de azért egész jól ellavírozok a divatszakmában. És ha jól sikerül a debütálást itt, Hollywoodban, az hatalmas ugródeszka lehet a hírnév felé! Nem szeretném elszúrni...
Na de vissza a bulihoz. Az alkalomhoz illően fehér, nőies inget viselek, fekete farmerral és magassarkúval. Kerítettem egy félkeretes szemüveget mellé, hajam laza kontyba fogtam és voilá! Instant titkárnő. Bár sose voltam az a típus, aki beéri a lótifuti szereppel... Miért ne lehetne egyszer, mit tudom én, levélhordó fiúk és üzletasszonyok party?! Ez is valami egyetemi 'hagyomány' lesz, biztosan.
Fél órát várok, míg bejutok. Odabenn Renát az istenért nem lelem, a telefonját pedig meg se hallaná ebben a hangosságban, így eleve elvetem az ötletet. Pedig jó lenne beszélni vele, mielőtt odadobnám a képzeletbeli bombát Sparks kezébe, aztán kezdjen vele, amit akar!
A tánctér szélén haladva pásztázom a tömeget - de az említettet előbb szúrom ki, mint barátnőmet. Ez nem változtat azon, hogy tovább haladjak ugyan olyan nyugodt tempóval. Talán ki se szúr - sok a szőke titkárnőcske errefelé. Annál nagyobb öröm lesz odaérve mellé leszólítani.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Közöltem a "lányaimmal" és a "fiaimmal" hogy én ma szabadnapos vagyok. Persze nem sok olyan ember van, aki ha már elmegy kikapcsolódni, szórakozni, akkor a saját csehóját választja, de én nagyon szeretem ezt a helyet, itt minden úgy néz ki, ahogy én akarom, és úgy működik, ahogy én akarom, akkor meg mégis minek mennék máshova bulizni? Tökéletes, mert tökéletessé alakítottam.
Szóval hatalmas buli van ma, és én nem dolgozom, rájuk bíztam a boltot. Egyébként se lehetek itt mindig, már elég jól megy a hely ahhoz, hogy ne kelljen folyton bent lennem, amikor buli van. Ettől függetlenül még sokszor így van, mert szeretek ezzel foglalkozni.
Öltönynadrág - fekete, ing - szürke, és hozzá egy öltöny szabású fekete bőrkabát. Nagyon elegáns, és egy vagyon volt. Szóval a pulthoz sétálok, nem, nem ellenőrizni, tényleg bulizok. Szeszt kérek ki, de azért jó az a protekció, hogy hamar megkapom, így meg is fordulok a whiskeymmel, és látok egy szőke hajzuhatagot ellibbenni.
Sajnos felismerem, és rögtön el is kezdek agyalni rajta, hogy vajon mi a francot keres itt már megint. Nem rég volt Rena szülinapja, nem volt elég neki? A jelek szerint nem.
Csak ülök inkább tovább a széken, mint aki mit sem látott, és iszogatom a piámat, meg nézegetem a lányokat.

Teljes közönye, melyet mutat, mikor már észrevehetően közel érek, sem riaszt el - utam töretlen és egyenest felé haladok, hogy a mellette elhelyezkedő üres székre mutassak kérdőn.
- Szabad lesz? - költői volt. Már könnyed, kecses mozdulattal le is tettem a hátsóm a bárszékre.
- Gondoltam, köszönök, ha már itt vagyok. - fordulok féloldalasan felé, közben meg a pultosnak is intek kacér, kedves mosollyal, hogy rendelnék. Tekintetem lopva fut végig Nate-en, míg a csaposkölyök ideér. El kell ismerni, a remek partikon túl, amiket lebonyolít, az ízlésére sem lehet panasz. Még mindig.
- Bacardit. Köszi. - szélesedik ki mosolyom a pultosnak adózva vele és eztán pillantok csak újra a 'helyi törzsfőnökre'.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Tudtam, hogy nem fogja kibírni, hogy ne legyen a közelemben, és ez valahol engem igazol. Oda is jön, oda is ül, beszél, de amit mond, az nincs szinkronban azzal, amit tesz.
-Mégsem teszed.- Felelem közönyösen, majd felé fordítom a fejem, és végigmérem. Ezután az arcára nézek, csak fogom a poharamat, és felhajtom a szeszt.
Én is a pulthoz fordulok, és egy intéssel rendelek még egyet, amit hamar meg is kapok, kezembe veszem a poharat, és játszani kezdek a benne lévő nedűvel, körbe sürgetve azt a pohár szélén.
-Hogy kerülsz ide?- Kérdezem kíváncsian, elvégre nem mindennapi látvány itt, és azt mégsem kérdezhetem, miért van itt. Ez egy fokkal finomabb így. Közben megint megfordulok, megint a tömeg felé, és megint másfelé nézek, nem rá.

Arra, hogy mégse teszem, felkapom a kihozott italt és teljes testemmel felé fordulok a bárszéken ülve. Kissé felé is hajolok bájos, nyugodt mosollyal.
- Heló Nate! Én is örülök, hogy összefutottunk. Látom remekül megy a szekér nálad! - vonom fel a szemöldököm játékosan, hogy megfelel e neki, közben pedig italomba kortyolok visszafordulva normál testhelyzetbe, a tömeg felé. Kérdésére vállat vonok aprón s a lehető legegyszerűbb módon felelek - őszintén, mindenféle sallang nélkül.
- Errefelé akadt egy kis dolgom. Hagytam a fenébe az egyetemet, az álommelót az nélkül is megkaptam, szóval... dolgozó nő lettem! - tárom szét karjaimat drámaian, felnevetve erre azért, lopva pedig felé sandítok, reakcióját figyelve.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Felhajtom az italt, és mielőtt visszaforognék állandóan, hogy újratöltsek, poharat tartó kezemet kinyújtom magam mellett, és a pultra teszem a poharat, a pincérlánynak meg intek, hogy egy üveggel hozzon. Ha Cornelia itt van, akkor ez egy hosszú este lesz, ebben tökéletesen biztos vagyok.
Felvonom a szemöldököm erre a köszönésre, és még el is vigyorodom féloldalasan. Ez már sokkal jobb. Figyelem, ahogy fordul a széken, ahogy könnyedén libbenne utána szőke hajkoronája, ha nem lenne kontyban a haja, azt már csak elképzelem és akaratlanul az is eszembe jut, milyen szenvedéllyel túrtam bele szex közben.
Arra azért nem számítok, amit mond, szemeim kidüllednek, és egy leheletnyivel zaklatottabban kérdezek vissza, mint ahogy szerettem volna.
-Ideköltözöl?!- Hamar sikerül a kíváncsiságot sugározni magamból, és elnyomni az összes nyomottságot, amit emiatt érzek. Amikor ismét hozzá szólok a hangom már nyugodt, kötekedő és követelőző.
-Tudtam, hogy nem bírsz nélkülem élni.- Hozzá hajolok, kezemet lopva a combjára téve, mintha csak azért lenne ott, hogy könnyebben hajoljak oda. Közben megkapom az üveg whiskeyt, amibe jó nagyot bele is kortyolok. Jobb lesz kikapcsolni az agyamat, mint hogy pörögni kezdjen.
-Akkor, megünnepeljük, hogy dolgozó nő lettél?- Kérdezem felvont szemöldökkel, egyik kezemet felé nyújtva, hogy elhívjam - táncolni, vagy más okból? Az majd út közben kiderül, ha elég merész. Ha nem, akkor meg nem az a nő, akinek ismerem.

Sajnálom, hogy nincs a kezem ügyében a telefonom, mert az a kép, amit a kijelentésemre vág, megérne egy fotót. Biztos nagy népszerűségnek örvendene twitteren!
- Erre még nem igazán gondoltam, de végül is... még megeshet! - szélesedik ki mosolyom egy laza vállvonás keretében. Frászt nem gondoltam rá, de olyan jó húzni kicsit. Hagy higgye csak kicsit, hogy ha nem mondta volna, jobban járt volna, mert fel se merült volna bennem a maradás lehetősége. (Volna. XD)
Megjegyzésére, mi szerint nem bírok nélküle élni kénytelen vagyok felkacagni, de ez a kacaj könnyed, sejtelmes mosolyba fordul, mihelyst tenyere a combomhoz ér. Leplezem, de ezer szikra pattan ott, ahol testünk összeér.
- Tekintve, hogy nem a két szép szemedért, hanem ünnepelni jöttem. Naná! - Nonszensz a kérdése, mosollyal helyezem tenyerem az övébe és fogok rá, miközben könnyed, kecses mozdulattal huppanok le a bárszékről.
- Ha látod Renát, szólj! - hagyom meg neki, miközben ha akarja, ha nem, bizony a táncparketten jelen levő embertömeg közé irányolom. Hisz ez az én életem ideje, még ha valami diszkósított remix verzióban is!

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Még visszateszem az üveget a pultra, aztán elindulok Corneliaval. Bólintok a szavaira, persze, szólok, de remélem, hogy nem lesz rá szükség.
Amint úgy érzem, hogy a megfelelő helyen vagyunk a tánchoz, megpörgetem a lányt, és magamhoz húzom, hogy aztán kezeimet olyan helyre vezessem, amiért embert ugyan még nem akasztottak, de határozottan kritikus ponton van. A csípőjénél hátul, az ujjaim finoman érintik a fenekét, de csak épphogy, a végei, mintha ugyan nem emlékeznék Cornelia testének méreteire, pedig ó, dehogynem.
Szélesen vigyorgok rá, határozottan irányítom a parketten, ahogy az életben sem, itt sem szoktam teketóriázni, és ő ezt pontosan tudja. Megpörgetem úgy, hogy háttal álljon nekem, majd derekát fogva magamhoz húzom, ahogy tovább mozgunk az ütemre. Képtelen vagyok megállni, hogy beleszippantsak a hajába, még így is, hogy kontyba fogta. Annyira kedvem lenne kibontani a szőke fürtöket. Nem tudom, hogy hol járok nála a határok feszegetésénél, így a nyakához hajolok, és futólag megérintem az ajkaimmal puha bőrét.
Kezeimet felcsúsztatom a derekánál picivel feljebb, megragadom, és a földről felemelve megpördülök vele, aztán leteszem, kezeim a kezét fogják, és máris magam felé fordítom, hogy aztán úgy húzzam közelebb. Mosolyom végig csábító, töretlen, már nyoma nincs a meglepődésnek, hogy itt fog lakni, nyoma nincs az önuralmamnak sem, amit pedig muszáj lenne alkalmaznom vele szemben, csak azt tudom, hogy a szőke loboncba akarok túrni, miközben vágytól nyögdécsel. Igen jóleső bűn gondolata, és mivel elég régre nyúló közös múltunk van, így feltételezhetően ez más vágy, mint amit a többi nő iránt szoktam érezni.

Időm sincs beljebb furakodni, pedig szeretnék, de amint talpalatnyi helyre érünk, elkap és egyetlen perdítéssel ránt magához. Derekam úgy simul tenyerébe, mintha csak oda tervezték volna. A közelség közöttünk elenyésző és én még pofátlanul rá is teszek erre egy határozott csípőmozdulattal.
Azt hihetné az ember ekkora tömegben, hogy ártatlan, tudattalan mozdulat, pedig minden egyes rezdülésem tudatos - sajnos(?) nem ittam még annyit, hogy ne gondolkozzak, de ma este ez így is marad. Kell egy kis macska-egér szórakozás nekem is úgy érzem. Talán mert hiányzott már... de ezt sosem vallanám be, főleg nem Nate-nek.
A következő pillanatban már hátsóm, hátam simul mellkasának, csípőjének egy felszakadó, kivehetetlen sóhaj keretében. Nem tudom, mi üt belém a közelében folyton. Hiába ismerem ízig-vérig a stiklijeit, azt, hogy mekkora egy köcsög... mégis valahol veszélyesen vonzz az egész lénye. És még én papolok Renának, hogy tartsa távol magát tőle. Chh!
Nyakam, fejem szinte ösztönösen billen oldalra a zene ritmusára s ahogy nyakamat érik ajkai, szemhéjaimat lehunyom egy pillanatra, kezemmel pedig hátranyúlva finoman simítok végig tenyeremmel combján felfelé, majd őrjítő lassúsággal lefelé újra - ezúttal már ujjaimmal bele is markolva testébe...
A következő pillanatban akaratlanul is felkacagok, s mosolyom akkor sem tűnik tova, mikor szemközt perdít magával. Tekintetem szinte keresi, kutatja és egybeolvad a másik tekintetével, mikor megtalálja azt.
Pajkos vigyor suhan át képemen, majd finom, kecses mozdulattal lépek hátrább és nyúlok hátra, hogy a hajtűt, ami az egész szőkeségem rögzíti, kihúzzam helyéről. Szőke tincseim hullámló zuhatagként omlanak vállaimra, én meg még bele is túrok, megrendezve azokat, miközben állom Nate tekintetét... hogy a következő pillanatban elkeveredjek a táncoló tömegben.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Ahogy keze a bőrömet markolja, az már egyenesen démoni. Élvezem minden rezdülését, érzem a belőle áradó vágyat. Nem is értem, mire számítottam azután a pár nap után, amit Cubában töltöttünk, nem maradhatott minden úgy, mint előtte, amikor még jobban tudta magát fékezni, és adni a jégkirálynőt. Már nem megy neki, de nem is igyekszik annyira, mint akkor.
Felemelem a kezemet, hogy azután a tarkójára simítsam, és pont ekkor lép el. Kezem megtartja a mozdulatot, ahogy kíváncsi, vadászó tekintettel fürkészem, vajon mire készül. Olyan, mintha megállt volna az idő, de legalábbis én mindent lassabban látok. Keze megtalálja a hajtűt, majd számomra lassú, de határozott mozdulattal kihúzza. Tekintetem mintha egyenként akarná végigkísérni a tincsek érkezését, cikázik, ahogy a több-kevesebb súllyal rendelkező zuhatag aláomlik. Finoman elfordítom a fejem, összehúzom a szemeimet, tipikusan, mint egy vadász.
Az idő megtalálja a maga ritmusát újra számomra is, gyorsan odakapok,hogy megragadjam a lányt, de addigra már eltűnik a tömegben. Mint az őrült, vetem utána magam, hogy elkapjam. Cornelia legalább annyira veszélyes számomra, mint én számára - most először érzem ugyanis azt, hogy akár akarata ellenére is a magamévá tennék egy nőt, és ez igen mocskos, állati dolog, hogy az ösztönök így elszabadulhatnak. Ezzel bántanám, ez egyértelmű, épp ezért vagyunk egymásra veszélyesek: mindkettőnknek veszélyes ezt éreznem.
Ügyesen kerülgeti az embereket, ügyesebben, mint én, de egyszer hátrahagyja óvatlanul a csuklóját, ahogy elsuhan két fiatal kölyök mellett, én pedig azonnal lecsapok kezemmel, csuklóját megragadom, és nem engedem el, szerencsére ahogy én is ellépek a két fiatal mellett, már valamivel nagyobb hely van, így magamhoz rántom, és a másik, szabad kezem azonnal a hajába túr tarkójánál, hogy már ne csak a keze, de a feje is az irányításom alá kerüljön. Kezét el nem engedem, ahogy hátranyúlok a teste mögé, és a derekára kulcsolom a kezünket, így már tényleg elég védtelen, és én nem átallok azonnal lecsapni ajkaira. Úgy kezdem habzsolni, mintha ugyan fürdeni akarnék benne, és igen, nagyon kecsegtető a gondolat, hogy végignyalja a testem, de utána azért figyelni kezdek arra is, hogy el akar-e lökni. Az alkoholban a vérem már nem elég tiszta, hogy józanul gondolkozzak, és nem is akarok, testünk teljesen összesimul, ahogy csókolom a tömegben. Ha tudná, milyen régóta vágytam erre...
Persze, ha úgy kívánja, akkor elengedem, vagy legalábbis engedek a közelségen. De igazán botor, ha azt hiszi, még van menekvés számára a mai éjszakából.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit akarok vagy egyáltalán mit várok ettől a találkozástól. Csak úgy éreztem, köszönnöm kell neki is, ha már egy városban rontjuk a levegőt.
Mikor elkapja a csuklómat szívverésem megugrik riadtan, de engedelmesen perdül testem szemközt vele s pillantása, közelsége gyorsan feledteti a riadalmat az emberrel. Rosszabb, mint valami drog ez a pasi...
Ahogy birtoklón elkap, szinte fel sem fogom, mi történik csak mohón kapok ajkaimmal az övéi után, miközben szabad tenyerem mellkasára simul, testem pedig karjai közé, mintha csak oda tervezte volna az atyaúristen is.
Másik karom a hátam mögé kerül, kissé talán kicsavart állapotban, de nem fájón. Egyelőre legalábbis, bár a csók hevében sikerül olykor kissé fel-felszisszennem miatta, mikor nem figyel és erősebben tartja a kelleténél. Beleszédülök az egészbe, ezzel együtt van benne valami riasztóan józanító is.
- Nat... - nyögöm, mikor ajkaim egy pillanatra elszakadnak. Levegőért kapkodó tüdőm szinte könyörög, pedig eszem ágában nincs tőle bármit is kérni. Mégis finoman megkísérlem eltolni magamtól, s hátam mögött levő karomat is kiszabadítani szorításából.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Édes Istenem! Ha vallásos lennék, akkor most biztos ezerszer is megkérdőjelezném létedet, hiszen ki hinné, ki gondolná, hogy van ilyen édes gyönyör a földön? Hogy a szépsége, az érintése, a csókja nem valami földöntúli, mennyországban elérhető jutalom, hanem megadatik itt, most, nekem?
Kijózanító a felismerés, úgy talál mellkason, mint egy ágyúgolyó. Hátra is lépek, pont miután a nevemet mondta, és kezemet leejtem a csuklójáról, az arcáról, mintha csak égető lenne, mintha perzselne. Megnyalom, újra és újra ajkaimat, de még mindig érzem a forróságot. Cornelia... az oka, hogy eljöttem, az oka, hogy Rose-t elhagytam, az ok, amiért nem volt tartós kapcsolatom már mióta... az oka, hogy nem szerettem ezt az életformát. Úgy nézek rá, mintha ugyan azt várnám, bármelyik pillanatban lefejti bőrét, és valami nyálkás űrlény bújik elő a testéből.
Levegőt vennék, de nem érzem, hogy a tüdőm működne, és tenné a dolgát. Kibaszottul zavaró, megfulladni pont a megváltó pillanatban. Kinyitom a számat, így azért már rögtön könnyebben megy a lélegzés is. Odalépek egy lépéssel közelebb hozzá, közvetlenül előtte nézek le rá. Sosem voltam az a tétovázó, tanácstalan, béna kis nyomi, talán csak általános alsóban, amikor még nem tudtam verekedni, de a csajok akkor még szóba se jöttek. Velük sosem tétováztam, bénáztam, tanácstalankodtam, csak Rose-zal, de az egészen más volt. Más volt, mint általában, és más volt, mint most, mégis, egy nagy, határozott sóhajjal emelem kezeimet az arcához, hogy kör zárjam ujjaimat. Még mindig úgy nézek rá, mintha most látnám először, és tény, hogy egészen másnak látom, mint valaha. Azt hiszem, ha nem lenne bennem alkohol, akkor... akkor most berezelnék, életemben először. Frusztráló erre gondolni, úgyhogy a kelleténél bátrabban, és lendületesebben csókolom meg, nyelvemet a szájába nyomom vágyakozón, birtoklóan. Vajon mit érez ő ebből?
Hosszan, erőszakosan, szenvedélyesen csókolom, nem adok vele semmit, csak elveszek. Aztán számmal elengedem az ajkait, homlokomat az övének támasztom, és ismét sóhajtok, a füléhez hajolok.
-Cornelia... kívánlak. Akarlak. Az ágyamban. A sikolyaidat akarom hallani, beléd temetkezni, és élvezni a tested újra, és újra. Durván akarlak, és finoman akarlak, mindenhogy akarlak, birtokolni a tested, a vágyaid... a gyönyöröd. Az összeset, magamnak, hogy széthullj alattam, a világod kapuját akarom döngetni ezerszer is.- A hangom csak annyira hangos, amit gondolom, hogy meghall, és amikor befejezem, egy pillanatig tétovázok levegőért, majd a füle mögé csókolok. Kezeimet lesimítom a karjára, végighúzom a csuklójáig, majd egyik kezét elengedem, a másikon összebújtatom ujjainkat, és kérdőn nézek rá, kérve, hogy jöjjön velem. Kimondani nem tudom ezt... de biztos vagyok benne, hogy érzi, ott van benne a kérés, és ismer is annyira, hogy ha nem kérném, akkor csak a vállamra vetném, és felvinném.

Ahogy elenged, veszem csak észre, hogy mennyire veszettül kapkodom a levegőt.
Tuti a hajam is csapzott, bár ez izgat a legkevésbé, elvégre az a filmekben is szexi... nekem pedig megengedi az egészséges önbizalmam, hogy feltételezzem: én is a filmekhez hasonlóan nézek ki. Van mire egoistának lenni, nem mellesleg.
El kéne lépni. Whiskey kéne. Vagy rum! Futni kéne, szaladni, vagy egyenest a karjaiba rohanni...
Életemben először tanácstalan vagyok és talán ennek köszönhető, hogy riadtan rezzenek össze, ahogy ujjai, tenyere az arcomhoz ér. Mintha csak réveteg álomból ébrednék, pillantok rá.
Tekintete fojtó hurokként kapcsolódik az enyémhez és nem ereszt, sőt... kényszerít! Egyszerűen képtelen vagyok levenni szemeimet róla.
Olyan elemi erővel ránt magához, hogy levegőt venni nincs időm, nemhogy másra. Meglepettségemben első körben visszacsókolni is elfelejtek, egészen a második másodpercig. Lehunyom a szemem és hagyom, hagy vágtázzon az a képzeletbeli sárkány, amit a világra szabadítottunk kimondatlanul is.
Egyszerűen csak... kell! Akarom!
Ez persze régen sem volt probléma köztünk, hisz Nate nem egy földön kívüli, most mégis... más az egész. Hiába csak szex, csak egy újabb éjszaka, most sokkal bonyolultabbnak tűnik a képlet, csak fogalmam sincs, miért. Vagy egyszerűen nem akarom megérteni és bár tudat alatt már tudom, mi is a helyzet, az agyam blokkolja ezt az információt, mert attól tart, hogy úgy istenesen kiakadnék tőle.
Levegőért sípol a tüdőm, én pedig mohón kapnék újra ajkai után, de "csak" homlokunk találkozik és pillantásunk. Az enyém vádló, hisz: miért hagyta abba? Mi van már?!
Szavaira ez a tekintet egy másodperc törtrészéig riadtra vált, majd szusszanva hunyom le szemhéjaimat. Szavai jóleső bűnösséggel csorognak le gerincemen, ha tehetném, fürdenék bennük minden mocskos él ellenére - tudná egyáltalán Nate más hangsúllyal kimondani ezeket? Kétlem. -, hogy aztán magammal vihessem mindenhová e szavakat.
Csókjára jólesőn szusszanok, noha kijózanító hatással is van. Az egy dolog, hogy ő mit akar és persze, semmi kifogásom ellene... egyet kivéve: hogy az " én mit akarok"-kal össze kellene ezt egyeztetni.
Követem pillantásommal mozdulatát, ahogy keze leszalad a tenyeremhez, s összefűzi ujjainkat. Pillantásunk sokadjára találkozik de én nem mozdulok.
- Ne itt. - fejcsóválok aprón, - Ne most. Én... Minden porcikám kíván és elveszek a közeledben, de beleuntam, hogy csak egy legyek a sorban. Az Egyetlen akarok lenni, érted? - szusszanok és végre képes vagyok arra is, hogy pillantásom elkapjam az övéről. Általánosságban is érthetőek a szavaim, sőt, szeretném, ha általánosságban értené... Épp elég, hogy én már berezeltem saját magamtól és a bennem megszülető elhatározástól.
- Nem vagyok hajlandó többé osztozni másokkal. Nekem ettől... több jár! - milyen jó, hogy még ilyen helyzetben is tisztában vagyok a születésbeli kiváltságaimmal, nevelésbeli "gőgömmel".

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Olyan kibaszottul gyönyörű, hogy egészen megremeg belül mindenem, amiről sosem gondoltam, hogy van. Talán sosem láttam még őt igazán. Ahogy rám néz, vajon azt tükrözi, ahogy rá nézek? Ha igen, akkor kezdek félni magamtól... tőle. Olyan lesúlytóan néz rám, amiért nem csókolom már, vajon tényleg azt szeretné, hogy folytassam?
Látom, hogy elakad a lélegzete a szavaimra. Helyes. Az enyém is elakadna, ha felfognám, amit kimondtam, de az agyam még jótékonyan megvéd tőle, hogy így legyen. Szerencsére mielőtt még működésbe lépne, és az elmúlton forogna, új információkat kap, amiket feldolgozhat: Cornelia beszél, és ó, amiket mond!
Egyszerűen vigyorognom kell a szavain. Szabad kezemet felemelem, a hajába simítok fentről lefelé, ahogy megint közel lépek hozzá.
-Ó, bébi!- Fejtem ki röviden és tömören a véleményemet, majd ismét hátrahúzom a karját, amin ujjait az enyémekbe fűztem, a másik kezemmel pedig a tarkóját fogva húzom magamhoz, és csókolom, újra és újra itt kötünk ki. Tetszik, amit hallottam, határozottan. Nem gondoltam volna, hogy ilyen este lesz ebből... délután még csak olyan semmilyennek tűnt ez a nap, most meg itt van, és ettől annyira feldobott vagyok, hogy az már büntetendő.
-Szóval minden porcikád kíván, és elveszel a közelemben? Rendben, Corns... ezen tudunk segíteni.- Egy 'bízz bennem' pillantást küldök felé, és bátran, határozottan kezdem vezetni. Odaintek a pultba, hogy leléptem, és viszem magammal a Szőkémet is, egyenesen fel, a lakásba.
Sötét van mindenhol. A zaj felszűrődik, de nem vészes. Nem akarok lámpát kapcsolni, csak kinyitom a kulccsal a lakást, aztán felé fordulok, mielőtt még belépnénk.
-Csak, ha kéred. Érted? Ha elmondod, mit csináljak veled. Addig... semmi. Szinte.- Nem tudom, tud-e követni, de én azért odahajolok, és megcsókolom, mert ez nálam a semmi kategóriába tartozik mostantól. Ettől nem vagyok hajlandó megválni. Kinyitom az ajtót, és behúzom magammal, de itt sem kapcsolok villanyt, csak behúzom a nappaliba, nincsenek elhúzva a függönyök a hatalmas ablakon, így elég sok fény szűrődik be kintről.
-Iszol valamit?- Kérdezem kíváncsian, de fogalmam sincs, mit hozzunk ki ebből az estéből. Hogy mi lesz ezután, hogyan tovább.

Mikor újra megcsókol, érzem, hogy meg fogom ezt még bánni, de mocskosul... és mégsem ellenkezek. Hova már, mikor kitártam előtte mindent szinte, s meztelen a lelkem előtte, mondhatni.
Engedek a húzásnak végül, de ez nem jelenti azt, hogy engednék neki magának is.
- Hallod te egyáltalán, hogy én mit... - fogalmam sincs, hova húz, de a következő pillanatban már kulcsokért nyúl a zsebébe én meg idegesen pillantok az ajtóra.
- Mi van?! Te... menjünk sorba! - szusszanok hajamba túrva. Ez az egész kusza, amit magyaráz, lassítson mááár! - Először is: te itt laksz? - Firtatom, míg a zárral babrál. Végül is, teljesen logikus. Közel a melóhely, könnyű felhozni a csajokat... Uhh, erre a gondolatra isten tudja miért, de összeugrik a gyomrom. Bosszantó belegondolni, hogy hány csaj járhatott már itt énelőttem. Kedvem lenne megtépni mind, a hajukat meg letömködni Nate torkán érte!
Szúszá kislány... belépve körbekémlelek, már amennyire a félhomály engedi, hogy mégis hol és hogyan tengeti mindennapjait a másik.
- Valami erős jól esne, azt hiszem. - biccentek, miközben helyet foglalok egy arra alkalmas helyen. Az ital pedig tényleg elkél azt hiszem, ugyanis feldolgozás alatt van agyamban az előbb lejátszódó két perc, meg a mostani az ajtóban.
- Hogy értetted azt aaa... mindent, amit az ajtóban mondtál. - firtatom szusszanva, a másik alakját figyelve a félhomályban. Jézusmáriaszentjózsef... hát mi a halált csinálok én itt?!

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Csak megrántom a vállamat a kérdésére, hogy itt lakom-e. Ez a lakásom... az egyik. De igazából nem itt lakom. Ez inkább afféle kúró-kéró, ahogy azt az okos fejével biztos nagyon ügyesen ki is találta. Sokat vagyok itt, ez tény, és ide hozom a csajokat, ez is tény, de az otthonomnak nem nevezném. Én nem csinálok nagy ügyet ebből a dologból, és őszintén szólva meg se fordul a fejemben, hogy ő csinálna, ha tudná, mi a funkciója a helynek.
Bourbont töltök neki is, magamnak is a konyhát a nappalitól elválasztó pultnál, majd odasétálok hozzá, a kezébe adom az ő poharát, és leülök hozzá a kanapéra. Ismét kérdez, én elvigyorodom, majd odahajolva hozzá gyorsan megmarkolom a combját, és már magamra is rántottam szemből, lovaglóülésben ül rajtam. Na, így mindjárt más. Kezemmel felnyúlok a leomló szőke hajához, arcára simítok, és látom, kilöttyent egy kicsi a szeszből.
-Óha, nem pazarolunk!- Egy vadászó nagyvad tekintetével lesek rá, és odahajolva lenyalom a félig bőrére-félig felsőjére folyt piát. Hmm, a bőréről édesebb, és sejtem azt is, milyen hatással vagyok rá, ahogy megindulok a nyelvemmel felfelé a nyakán.
-Azt... hát azt úgy.- Kezdek bele lassan, közben érzékien érintem fogammal az állát, majd tovább csókolok felfelé a szája irányába, kezeim ahogy előre dőlök felcsúsznak a combján.
-Hogy...- Folytatom lassan a beszédet is, meg a játékot is, ahogy ajkát alig érintve tovább haladok a füléhez, hogy közben a teste már egészen közel van az enyémhez.
-Amíg nem kérlelsz, addig nincs szex.- Fejezem be végül, és egy jól kiszámított, szűzies csókot lehelek a füle mögé, azt hiszem, kezdem megőrjíteni. Hátradőlök vissza ravasz vigyorral, kezeimet is elemelem róla, semmilyen illetlen helyen nem jártak.
-Nem vetkőztetlek, nem érintelek olyan helyeken... semmi. Legfeljebb csók.- Mondom nagy kegyesen, mintha már ez is áldozatokat követelne tőlem, de valójában már alig várom, hogy nekieshessek, és ledönthessem. Nem tudom, hogy fogom kibírni... rettentő nagy önkontrollra lesz szükségem, úgyhogy inkább beszéltetni kezdem.
-Hogyhogy itt vagy?-

- Kösz. - veszem át az italt egy fáradt sóhaj keretében. Túl sok minden ez így egy napra. Talán tényleg hülye ötlet volt ide jönnöm, maradhattam volna Renalánnyal meg a kis modell barátnőivel divatról és pasikról csevegve, áttáncolva alkoholmámorban az éjszakát, mint a régi szép időkben...
De neeem, nekem a múltam egy nem is olyannyira különböző ám sokkal bűnösebb szeletkéjéről kellett lekaparnom a sebtetőt! Én marha.
Ahogy magára ránt, felkacagok csengőn, de készséggel helyezkedem lovagló ölésben ölébe, combjaimmal közrefogva csípőjét finoman. Közben meg magamra borítom majdnem a piát, na szép...
- Nem? - súgom elmosolyodva, ahogy lesandítok, hogy mire is készül. De ó anyám... a következő pillanatban már kénytelen vagyok finoman hátra dönteni fejemet kissé és lehunyni szemhéjaimat, élvezve a másik nyelvének, csókjának cirógató, érzéki érintését. Tarkómon égnek meredeznek a pihék általa.
A játékának, szavai súlyának és szinte már perverzül buja hangszínének hála ajkaim is elnyílnak lágyan, ahogy nagyot szusszanva veszek levegőt az egyik pillanatban. Combom érezhetően megfeszül kissé, ahogy már a tövénél jár simító mozdulata.
Akar a franc könyörögni neki, de nehéz így nem letámadni azzal, hogy "Márpedig itt és most magadévá teszel vagy ha nem, én erőszakítlak meg!"
Mégis állom a dolgot, állom a pillantását is... elvégre én harcos vagyok. És már nem futok. Megfogadtam.
- Úgysem leszel képes megállni! - szélesedik ki kacér, szemtelen mosolyom, melyet a kérdése töröl el egyetlen pillanat alatt.
- Talán zavar? El is mehetek ám... - Azt hiszem, sikerül félreérteni a dolgot, de ez persze nekem nem zuhan le.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Hülyén nézek rá, mert nem értem, miről beszél? Miért menne el? Azt hiszi, azért rángattam fel idáig, hogy most meg elküldjem? Nane, Corns, használd már azt a szőke fejed!
Egyik szemöldökömet felvonva, gúnyosan nézek rá, és várom türelmesen, hogy leessen neki a tantusz, miről beszéltem. Amikor pedig ez megtörténik, megforgatom a szemeimet rá, és a combjára csapok. Na, most, hogy az izgalmakon túl vagyunk, visszatérhetünk az erotikusabb témára.
-Nem-e?!- Kérdezem sértetten a feltételezésre, és a kezemet az ő combja mellett elhúzva, de nem érintve, leteszem az ágyra. Vajon mikor kezdi majd el megőrjíteni, hogy nem érek hozzá?
-Na és mi hír New Yorkban?- Kérdezem tőle (persze Jessere gondolok), mint aki mit sem tud. Persze azt nem mondanám, hogy valójában mindent tudok, de azért Rena elárult ezt-azt. Dobolni kezdek az ujjaimmal a kanapén, aztán felemelem a kezem, látszólag hogy hozzáérjek, valójában a hajamba túrok simítóan, és a tarkómra támasztva hátradőlök a kanapén. A szemeit nézem, oldalra fordítom a fejem, próbálok olvasni a pillantásában, próbálom ezzel is tovább fokozni a kettőnk közötti szexuális feszültséget.
Másik kezemet emelem a számhoz, hogy igyak a szeszből, azután visszahelyezem a karfára.

[A reag halmozottan trágár beszédet tartalmaz, olvasása kiskorúaknak nem ajánlott!]

Persze, a következő pillanatban már le is esik a kérdésének tényleges tartalma, így kissé zavartan, némi daccal vonok vállat. Lényegtelen.
Különben sincs semmi köze hozzá, hogy mit keresek itt. Talán övé az egész városrész, vagy mi a halál?
- Errefelé akadt dolgom. Munka, tudod... - Szélesedik ki mosolyom, noha egy percig se gondolom, hogy ne ismerné a fogalmat. Semmiből nem épül jól menő, sikeres szórakozóhely csak úgy és ez... azt hiszem, megérdemel egy néma, ki nem mondott elismerést Nate számára magamban.
Igaz, a bulizós életstílus eleve közel állt, közel áll (?) hozzá, így jó alapokkal kezdett neki... mindenki abból profitál, amihez ért vagy amit az isten adott neki, nem igaz?
Ahogy combomra csap, játékosan kapom el a csuklóját és egyben figyelmeztetőn.
- Nem... - vigyorgok bele ajkaiba, miközben homlokunk szinte összeér, ahogy csípőmet kissé megemelve fölé emelkedek és onnét hajolok le hozzá, rá. Szőke tincseim szemtelenül hullanak előre, cirógatón érve el nyakát, arcát.
Majd elhajol, én pedig szusszanva ereszkedek vissza, hajamba túrva, a kósza tincseket kifésülve ez által arcom elől.
- Még áll. Mire vagy kíváncsi? - dobom vissza a labdát, noha sejtem, hogy mire... akarom mondani kire is gondol. Pillantását állom, egészen addig, míg a szememet bámulja és nem indul meg lefelé nyakamon, dekoltázsomon perzselő tekintete.
Ahogy ajkaihoz emeli a poharat, felállok nemes egyszerűséggel és mint párduc a ketrecben, lépdelek el tőle.
- Anyám egy utolsó ribanc és apám ezt elnézi neki, mondván, hogy miattunk nem akar válni, holott ez az egész csak egy baszott nagy önámítás a részéről, mert soha a büdös életben nem foglalkozott velünk azon túl, hogy két csettintésért mindent alánk tolt! - Mennyivel könnyebb a dühöt kiadni ennek az embernek, mint a boldogságban úszó Renalánynak volt... Talán mert valahol rá is dühös vagyok tudat alatt valamiért. Egy agyturkász lediplomázna belőlem, az is biztos.
- Ezek után, hogy ennyire elbasztak, igazán nem kellene csodálkoznom, hogy az egyetlen hímnemű egyén, akitől nem vártam volna ilyesmit, lekurváz... telefonba! - Ciccenek fel rosszalóan, majd felhajtom az italt. Beszéd közben fel s alá sétálok ráérősen, de folyton az ülő Nate felé beszélek, s ha megállok is felé fordulok, jelezve, hogy hozzá intézem a kifakadást.
- A lényeg, hogy minden pasi balfasz! És most visszamegyek táncolni. Jössz? - tekintek rá kérdőn. Pillantásom eltökélt, ahogy hangom is. Jól esett kiadnom a dolgot, de belül tovább kattogok... hisz nem ilyen egyszerű továbblépni. Jó is lenne!
De nekünk, csajoknak olykor kell egy kis idő, hogy kihisztizzük magunkat, hogy utána a világ a maga medrében folyhasson tovább.
Akárhogy is, örülnék, ha Nate is jönne... de hogy én visszatérek a gondolatokat kikapcsoló, dübörgő zenébe, az is biztos.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

[Dettó sok trágárság blabla...]

Nem úgy reagál, ahogy várom. Sosem reagál úgy tulajdonképpen, amire számítanék... szinte soha. Most is ahelyett, hogy nekem esne, feláll, és sétálni kezd, magamban utánakiáltok, hogy 'neeee' de persze hangosan nem teszem, arcom se rezdül. Sokat pókereztem.
Türelmesen nézek rá, ahogy belekezd a mesélésbe. Nyugodtan ülöm végig a kifakadást, miközben arra gondolok, hogy nincs is olyan nagy különbség közöttünk, mármint... az életünkben.
-Mintha az öcsémet hallanám.- Jegyzem meg, aztán sóhajtok egyet. Szerencsére már nem kell a családi fészekben dekkolnom, de öcsi nagyon rosszul bírja drága "anyánk" kényeztetését.
-Apám nője zrikálja folyton. Megvolt neki a bátyám, éveken keresztül kúrogatta. Én pedig ezzel az információval bevásároltam magam a sérthetetlenek közé. Azért úsztam meg minden balhét olyan könnyen, tudom, hogy sokat agyaltatok ezen Rose-zal. Na mindegy, egyszer csak megunta a bátyámat, és áttért rám. Sokáig nógatott, úgyhogy végül megbasztam, hadd örüljön. Csak sajna Danielanak ez nem volt elég neki egy alkalom, szóval időnként még próbálkozik. De most javarészt, mivel elég elfoglalt vagyok, az öcsémet túráztatja. Az meg amilyen kis okostojás, le se szarja a témát, csak a nő idegesíti.- Nem tudom, ez érdekelte-e egyáltalán. Csak gondoltam elmondom, hogy... tudjon ő is valamit. Nem hiszem, hogy ha azt mondtam volna 'anyád jó bőr, én is meghúznám' az sokat lendített volna előre kettőnk dolgán, meg az ő problémáján.
Aztán áttér Callahanre, aki lekurvázta. Na itt azért eléggé rászorul a kezem a pohárra, még jó, hogy minőségi cucc, így nem törik ripityára a kezemben. Többet erre nem is reagálok inkább, mit mondhatnék?!
El akar menni. Ismét elgondolkodva emelem a poharat az ajkamhoz, és kortyolok bele, majd sóhajtok egyet, és felállok, leteszem a poharat, és odasétálok hozzá, megállok előtte, lenézve rá.
-Tudod, amilyen balfasz vagyok, még ráadásul amnéziában is szenvedek... az orvos mondta. És nem tudom, hová tettem a kulcsot, amivel bezártam az ajtót. De szerencsére van egy jó gyógymód rá, mégpedig egy szőke szépség csókja.- Megrántom a vállam, csak úgy mellékesen, amilyen stílusban az információt is közöltem, és úgy nézek rá, mint aki hatalmas titkot árul el.
-Tudod, a szőkék a gyengéim, mindig is ők voltak...- Rákacsintok, majd átkarolom a derekát, és egy követelőző vigyorral várom a csókomat. Tudom, tudom mit mondtam neki, de... meggondoltam magam. Hozzá akarok érni, igen is csókolni akarom, vetkőztetni, végignyalni a testét, és megmártózni benne. Én ezt akarom, de ő? Ki tudja... mindenesetre ha nem csókol meg, akkor megcsókolom én, hosszan, és mélyen, már ha hagyja... remélem hagyja, mert szeretem az ajkait.
-Maradj itt... kérlek!- Nézek szemeibe egy őszinte gesztussal. Talán letesz a bulizási szándékáról, de az én kérésemben ennél több van, és ezt most láthatja a szememben. Sóhajtok egyet, és egyik kezemmel hátrasimítom a haját a válla mögé.
-Nem kell, hogy bármi történjen. Csak maradj.- Ezt tényleg én mondtam? Talán jobb lenne, ha látna egy orvos - de sürgősen!

Szusszanva túrok a hajamba. Az igazat megvallva a bátyjáról tudtam, rá nem voltam kíváncsi, hiába sejtettük Rose-zal a dolgot anno... így kimondva mérhetetlenül felcsesz a gondolat és szívem szerint megtépném azt a lotyót, de ez nem az én tisztem.
Az öccse említése meglep, az meg főleg, hogy még nem tették el láb alól ezt a nőt a srácok. De tényleg nem az én dolgom döntőbírót játszani, akármennyire is imádnám a dolgot.
Indulnék is inkább az ajtó felé, de megállít és kissé értetlenül nézek rá. Aztán közli burkoltan, hogy bezárta az ajtót. Fantasztikus...
- Biztos akad pár szőke szirén errefelé, igaz, még nem volt alkalmam leugrani a tengerhez. - somoly szökik ajkaim szegletébe, pillantásom leplezetlen igézi arcát fürkészőn, de nem hajolok felé, nem mutatom, hogy érdekelne bármennyire is az ajánlata.
Ha kell neki valami, hát vegye el! Mazochista lennék? Meglehet... Jelen pillanatban azt se tudom, magammal hányadán állok, nem hogy vele.
És lám, tudtam én, hogy úgysem fog bírni magával! Olyan vehemens, erőteljes hévvel csap le ajkaimra, hogy ha nem ölelne széles karjaival körbe, esélyes, hogy hanyatt vágódnék a lendülettől.
Ajkaink, nyelveink egymásba gabalyodva járják táncukat, véget nem érő csókban forrva össze, hogy alig jut levegő a tüdőmbe, ez által vér az agyamba... és szavai a tudatomhoz.
De felfogom mégiscsak: azt akarja, maradjak itt. Miért nem lep meg? De nézzenek oda... kér! Azt hiszem, ez a meglepetések napja, vagy szimplán akar valamit... Na mit mondtam!
Következő szavaira elmosolyodom széles, nevetős vigyorral.
- Miért nem akarok én hinni neked, Sparks? - kuncogom el a dolgot, s lehelek csókot ajkaira játékosan, majd karjaimat széles vállai, tarkója köré fűzöm, közelebb vonva magamat ez által hozzá.
Maradok; és vagy kétszer jutunk a csúcsra anélkül, hogy kezeinken és ajkainkon kívül bármi mást bevetnénk. De nem is kell... így is mocskosul élvezetes a vele töltött idő.

// <3 //

karakterinformáció

» It's a parent-thing - R&J
» go to the mall - Greg & Cornelia / H&H Center
» Is it a date or something else? - Greg&Cornelia at the bar of Benton's
» So you are the new... hmm... - Katerina & Nate - HH
» no rose without a thorn - Olivia & Cornelia / at the Moreau's

This thing between us should be illegal. - Nate & Cornelia - HH

This thing between us should be illegal. - Nate & Cornelia - HH

Similar topics

Similar topics