Elég nagy a kavarodás a színfalak mögött, meg úgy alapvetően mindenhol. A bemutatók határidői egyre csak közelednek, a fejeseknek fogalmuk sincs arról, hogy hol van épp a fejük, merre rohangáljanak, mit intézzenek vagy kinek a haját ordítsák le a fejéről. Három szereplő jelmezeit kellene még ma befejeznem vagy legalább próbálható állapotúra megcsinálni, és az egyik jelenethez a díszletek festésével is végezni kellene, mert a rendező holnap délelőtti próbát úgy akarja levezényelni, mintha már élesben menne az egész. Kevesen vagyunk, lelkesedés se olyan nagy már, mint reggel, és valószínűleg ma is éjfél körül fogom itt hagyni a melót. Csodálatos lesz.
Egy meggyújtatlan cigivel a számban rohangálok, egy jó tíz perce tervezem kilógni egy cigiszünetre, de még mindig nem sikerült, pedig alig három lépésre vagyok a rövid ideig tartó szabadságtól. Végre a csaj is felfogta, amit magyaráztam neki, így végre elropogtathatom a hörgőropim. Még el sem kezdhetem igazán élvezni, máris csörög a telefonom, hiányolnak a ruhapróbáról. Fantasztikus, hogy még egy perc nyugalmam sincsen. Elpumpálom a cigit, néhány slukkot még hagyok is benne, hogy rohanhassak vissza melózni. Igyekszem nem mogorván viselkedni, mikor visszaérek, a többieknek is ugyanannyira ki lehet a töke az egésszel, mint nekem. Gombostűkkel a számban keresem Liz ruháit, naná, hogy elsőre rossz fogason kezdek el keresgélni. Úgy látszik, hogy ez nagyon nem az én napom… és ekkor még belém is jönnek. Dühösen fordulok hátra és szívem szerint ott helyben behúznék egyet az illetőnek…