18+

Hiányzik So Ra, és hiányzik a szex. Igaz, utóbbi valószínűleg akkor is hiányozna, ha a szerelemem itt lenne, de akkor valamivel könnyebb lenne. Nem jutna például eszembe, hogy a gólyák között, mennyi csinos lány van! Az egész gólyatábor, erről szól. Kergessük az őrületbe Zint, mert nekünk van mivel. Nyilván nem szándékosan csinálják, de lassan ott tartok, hogy ez az egész rendezvény kiidegel. Még jó, hogy Kilian részt vesz a szervezésben, és Usui... hát azt hiszem ő valahol a rendre figyel. Én meg szépen kivontam magam a forgalomból, mert szükségem van nagyon egy kis időre - vagy annál kicsit többre - magammal.
Eléggé rosszul érzem magam emiatt, de pár napja már zászlótartóként ébredek, és tiszta gáz lenne, ha a srácok előbb térnének magukhoz, mint én. Ennek egyszerűen véget kell vetni! Ezzel magyarázom meg magamnak a dolgot, már csak azért is, mert nem értem miért van bűntudatom, ennyitől.
So Ra minden jó hatása mellett, rosszul is hat rám. Amióta megcsaltam, magamhoz nyúlni is félek, de már tényleg nem halogathatom tovább a dolgot. Szóval kihasználom, hogy egyedül vagyok, és a koliszobánk fürdőszobájában megnyitom a zuhanyt, kellemes melegre állítom a vizet, aztán még eszembe jut, hogy kéne egy tiszta alsó, így a szobába sietek, és kiveszek egyet a szekrényemből, majd vissza a fürdőbe. Nyugodtan vetkőzöm le, a ruháimat a szennyesbe dobom, és mivel meg vagyok győződve róla, hogy ma egyedül leszek, könnyelműen nyitva felejtem az ajtót. (Vagy csak mert, annyira vágyom már egy kis kényeztetésre, hogy meg is feledkezem róla.)
Beállok a zuhany alá, és először nem csinálok semmit, csak élvezem, ahogy a meleg víz végigfolyik a testemen. Behunyt szemekkel, azt képzelem, hogy So Ra apró kezei simogatják a mellkasom. Szinte látom magam előtt a tökéletes alakját, a csókolgatni való melleit, és ennyi bőven elég, hogy kőkemény legyek.
Még mindig csukott szemmel nyúlok valami tusfürdőért, de az is lehet sampon, igazából mindegy, és az sem számít, ha nem az enyém. Nyomok egy keveset a tenyerembe, aztán a merevedésemre simítom a kezem. Jól eső nyögéssel kezdem magam simogatni, de közben zavarni kezd a víz, lemossa rögtön a tusfürdőt, az meg nekem most nem jó, így elzárom a csapot, és csakhogy még kényelmesebb legyen, a hátam a csempének vetem, úgy dolgozom tovább magamon. Csukott szemekkel, nyögdelve, So Ra-ra gondolva, azt képzelve, hogy ő teszi ezt velem.

//remélem megfelel //

18+

Annyira megkönnyebbülök, már csak attól a ténytől, hogy tudom, pár perc múlva megszűnik a feszítő érzés. Nem mintha zavarna ez... Határozottan kellemes... egy darabig. De van egy pont, ami után meg már fáj, azt pedig nem akarom megvárni. Az illatból ítélve, Kilian tusfürdője akadt a kezembe először. Azt hiszem, vennem kell neki egy újat, de talán nem fog haragudni. Majd azt hazudom, hogy az enyém elfogyott, vagy valami. Bár lehet fel sem tűnik neki. Engem mondjuk jelenleg nem érdekel ez.
Magamra koncentrálok, arra, hogy megfelelő ütemben mozgassam a kezemet. Csinálhatnám gyorsan, hogy túl legyek rajta, pont mint régen, amikor ez az egész csak nyűg volt... de már nem érném be annyival, így egyelőre lassabban simogatom magam, elvégre egész biztos vagyok benne, hogy So Ra sem tenne másképp.
Teljesen kikapcsolok... Gondolatban a régi lakásomban vagyunk, az ágyamon fekszünk, és So Ra teszi ezt velem. Hátra hajtom a fejem, beharapom a szám, és gyorsabban kezdem mozgatni a kezem. Vagy legalábbis épp belekezdenék, de egy hang megállít.
Lebénulok, nem értem, hogy hallhattam, egy ilyen szép pillanatban Kilian hangját. Természetesen rögtön felpattannak a szemeim, és nagyra is nyílnak, mert bár nincs rajtam szemüveg, ilyen közelről nem okoz gondot felismerni a Takonyt. Ahogy lenézek rá, akaratlanul is feltűnik, hogy nincs rajta csak egy alsó, de az is árulkodóan dudorodik. Ettől nem lesz jobb.
A kérdése pedig, még mindig visszhangzik a fülemben. Lehet hogy Kilian tényleg...? Eddig azt hittem, csak azért mondta, mert Andersontól parázott, és azt hitte egyszerűbb ha... Nyelek egy nagyot, és ezzel szerencsére megtalálom a hangomat is.
- Takarodj! - halk vagyok, és abban sem vagyok biztos, hogy ezt kéne mondanom, de nem igazán tudok gondolkozni. Fáj a farkam, lüktet, de kizárt, hogy folytatni tudnám, amit eddig csináltam. Pedig még mindig áll, mint a cövek...
Ha Kilian nem megy magától, akkor megfordítom és kiteszem a szűrét, ha kell a fürdőből is kitolom... Miért pont velem történik mindez? Miért?

18+

Ha tudom, hogy ez ilyen jó lesz, már sokkal korábban megteszem. Egyszerűen felszabadító érzés, pedig még el sem élveztem. Valószínűleg már nem is fogok. Kilian hangja, villámcsapásként ér, az, hogy valóban itt van, velem szemben, egyenesen felfoghatatlan. Zavar, rosszul érzem magam, tiszta égés ez egész. Más volt vele erről dumálni, amikor részeg volt, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem fog emlékezni semmire sem, de most teljesen józannak látszik, és ez frusztrál. Teljesen természetes hát, hogy megpróbálom elküldeni. Erre mit mond? Hogy segíteni akar, meg beszélgetni.
- Segíteni? Inkább segíts magadon - érzem, hogy tök vörös vagyok. Te jó ég! Mit gondol ez, meg is fordítom, tolom kifelé, hátha veszi a lapot, bár lévén, hogy Kilian erre kevés esélyt látok. Fogalmam sincs mit akarhat megbeszélni, az biztos, hogy az elkövetkezendő ezer évben látni sem akarom. Hogy nézzek így a szemébe?
A tervem nem jön be, mert ahelyett, hogy szépen kimenne, még az alsóját is leveszi, és már komolyan aggódom. Andersonnak igaza volt? Kilian tényleg...? Nyelek egyet.
- He? - melyikünknek nagyobb? Megmérni? Megfogni? Úgy érzem, mintha kihúzták volna alólam a talajt. Ez egyszerűen megint olyan, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Eszembe jut egy csomó régi emlék is, és egyiket sem szeretem. Nem akarok rá gondolni. Még véletlenül sem.
- Nem akarom tudni, nem akarom, hogy hozzám érj, és legfőképp azt nem akarom, hogy itt legyél! - kelek ki kicsit magamból, és nem érdekel, hogy meztelen, egyszerűen kitolom az ajtón, aztán magamra zárom azt. Kapkodom a levegőt. Most mégis mi a francot csináljak? Becsukom a szemem, és próbálok megnyugodni, de nem megy. Jobb ötlet híján belebokszolok a falba, de ez is csak nekem fáj.
- Aassh! - fájdalmasan mozgatom meg az ujjaimat, a zuhanyhoz lépek, és hideg vizet engedek először csak a kezemre. Kicsit lehorzsoltam, de nem vészes, a merevedésem jobban zavar. Beállok hát a hideg vízsugár alá, és lányokat megszégyenítően sikkantok egyet, hiszen az előbbi tevékenységem, eléggé forró volt, és még Kilian váratlan betoppanása sem hűtött le annyira, mint kellett volna.
Csak egy perc az egész, aztán vacogva, és fájó golyókkal lépek ki a zuhany alól. Gyorsan megtörölközöm, belebújok az alsómba, és nagyon remélem, hogy Kilian is szarul érezte magát, és eltűnt, mert tényleg nem érzem úgy, hogy el tudnám viselni a jelenlétét az elkövetkezendő... nem is tudom mennyi időben.

16+

Totál ki fogok akadni, ha még egy megjegyzést tesz, bizonyos testrészeimre. Még hogy 18? Van az 19 is, ha nem 20... De ki a halált érdekel? Sosem mértem, főleg nem másokkal. A lányok sosem panaszkodtak, nekem ez bőven elég. Kilian viszont nem lány, és kifejezetten zavarba ejtő, hogy ennyire érdekli valami, ami engem tök hidegen hagy. Ha nem lennék abban az állapotban, amiben vagyok, valószínűleg már mínuszban mérnék a méreteimet, mert ez a téma annyira lehangoló. Jelenleg azonban nem úgy reagálok, mint szeretném, és mivel fájón kemény vagyok, ki kell tuszkolnom Kiliant.
A művelet sikeres, és bár még mindig szükségem lenne egy kis kényeztetésre, nem érzem magam képesnek rá. Marad hát a a hideg víz, ami kifejezetten mazochizmus. A végén kiderül, hogy erre is gerjedek, de szerencsére nem, viszont a hang, ami a torkom elhagyja, még rám is a szívbajt hozza, mert elismerem, ha bárki hallotta ezt most...
Megrázom a fejem, megtörölközöm. Kilian sem lehet annyira barom, hogy itt maradt! Ez a tudat pedig eléggé megnyugtató ahhoz, hogy ki merjek lépni a fürdőszobából. Vizes hajjal, egy szál alsógatyában.
Hamar megbánom a dolgot, mert Kilian mégiscsak egy barom, és már megint nem értem, hogy miről magyaráz, de nem igazán foglalkozom vele. Egyszerűen kikerülöm, és a szekrényemből veszek ki tiszta ruhákat, gyorsan magamra húzom őket, s igyekszem elengedni a fülem mellett amit mond.
Automatikusan veszem el, amit a kezembe nyom, anélkül, hogy ránéznék. A magazinnal együtt lépek az éjjeliszekrényemhez, hogy feltegyem a szemüvegem, s csak aztán pillantok le a kezemben lévő újságra, de rögtön el is ejtem, mintha égetné a tenyerem. Te jó ég! Az egy meztelen férfi!
- Kilian! Azt akarod, hogy megvakuljak? - visszasietek a fürdőbe kezet mosni, nem tudom valahogy ez tűnik normálisnak. Az biztos nem az, hogy kapkodom a levegőt. Belenézek a tükörbe, és magamban újrapörgetem a dolgokat. Miközben a kezem törölgetem, meg is világosodom. Kilian tényleg meleg és elég valószínűen azt gondolja, hogy én is az vagyok. Ezt azonban gyorsan tisztáznom kell vele, így kiszáguldok a fürdőszobából és bárhol is legyen, bármit is csináljon megállok előtte, úgy közlöm vele a tényt.
- Kilian én So Ra-t szeretem. Világos? - nézek rá kérdőn, remélem felfogta, amit mondtam. Hogy lehetnék meleg, amikor barátnőm van? Ráadásul még Ed is megmondta, hogy gyönyörű! Ez pedig, egyértelműen bizonyítja: NEM vagyok homokos.

Nem is tudom, mi a rosszabb. Az hogy a szobatársam meleg, és rám izgult, vagy az, hogy azt hiszi én is az vagyok? Utóbbihoz egészen hozzá voltam szokva, pár évvel ezelőttig, de Izzie óta egyedül Anderson szeret ezzel jönni, és tőle egyébként is szánalmasan hangzik ez az egész.
Kiliannel pedig nem sokat tudok kezdeni. Ki nem rakhatom, én nem tudok máshova menni... De majd valahogy megoldjuk. Az első lépés, hogy megértessem vele, hogy én nem vagyok meleg. Ezt természetesen közlöm is vele, igaz, kissé burkoltan, So Ra-ra hivatkozva.
- Képzelődtél Kilian, sosem sikítok - kegyes hazugság, nem akarom, hogy ilyeneket terjesszen rólam, egyébként is, ha érezte volna, amit én, ő is sikított volna. De ő valószínűleg... inkább nem gondolok bele. Egyébként is, ennyi idő alatt nem lehet...
Részemről ennyi lenne a dolog, de csak részemről. Kilian úgy kapaszkodik belém, mintha én lennék a mentőmellény a tenger közepén, és könyörög, hogy legyek meleg. Na, ilyen sem fordult még velem elő, és igazság szerint biztos vagyok benne, hogy a legjobb dolog lenne, lerázni magamról, és itt hagyni a fenébe. Mégsem ezt teszem. Csak nézek rá, nagy szemekkel. Félek, hogy sírni fog, én meg nem akarom, hogy sírjon.
Megfogom a kezét, amivel belém csimpaszkodik, és óvatosan lefejtem magamról, aztán a vállára teszem a sajátjaimat, és lehajolok, hogy egy magasságban legyünk, és így nézhessek a szemébe.
- Kilian, ne akard, hogy hazudjak neked, attól nem lesz jobb - kicsit megszorítom a vállait - egyébként sem vagy egyedül, csomó híres ember is van, vannak klubok... Sőt szerintem az egyik dékán is az - Fűzöm hozzá, és még engem is meglep milyen nyugodt és kedves? vagyok vele. Annyira nem ismerek önmagamra, hogy az valami borzasztó.
Ki kéne menni kiszellőztetni a fejem, de ha azt megteszem, sosem magyarázom meg Kiliannek, hogy ettől nem utálom jobban. Pedig tényleg nem, egyszerűen csak hülyén érzem magam, hogy erre most kellett rádöbbennem egy ilyen szituációban.
Elengedem a vállait, kiegyenesedem, nagyot sóhajtok, elfordulok, leveszem a szemüvegem úgy dörzsölöm meg a szemeimet, közben szólalok meg.
- Akarsz róla beszélni? - én baromira nem, és ez érződik a hangomon, de Kiliant ismerve, neki nem fog feltűnni. - Éhes vagyok! Te mit kérsz enni? - terelem el gyorsan a témát, és a konyhába megyek, hogy valami ehető után nézzek.

Kilianben ez a jó. Bármit mondhatok elhiszi. Pont ezért esik rosszul hazudni neki. Most azonban muszáj. Mégsem vallhatom be, hogy én adtam ki azt a hangot és maradjunk annyiban, hogy nem én voltam, mindenkinek jobb így.
Ami meg a meleg dolgot illeti... Nos, az elég kínos. Fõleg nekem, most hogy tudom Kilian az. Elvégre rám nyitott és be is indult... De erre próbálok nem gondolni. S bár legszívesebben elmenekülnék, mégsem teszem. Annyit már megtanultam, hogy egy kapcsolatban- még ha baráti is - ketten vagyunk és nem csak én számítok, nem helyezhetem magam elõrébb.
Láthatóan Kiliant egyáltalán nem érdekli, ami az elõbb történt. Sokkal inkább foglalkoztatja, hogy engem zavar-e az õ mássága? és pont ezért igyekszem õt megnyugtatni. Bólogatok, ahogy magyaráz, szuper, hogy a klubbokat ismeri, és hogy újságjai is van... utóbbit már énis tudtam...
- Ezért nem... - nem pont ezt akartam mondani, igyekszem is gyorsan javítani, mielõt felfogná - Mármint egyáltalán nem utállak.
Igaz azt nem tudompontosan megfoogalmazni, hogy mit is érzek, de mindegy. Az említett varázslókra is bólintok, de közben már elengedem a vállát. Egyébként elég gáz, hogy csak meseszereplõket tud melegek közül felsorolni.
- Filmrendezõ és forgatókönyvíró biztosan.
Tudtommal az akar lenni, annak meg biztos jó lesz, feltéve, hogy lesz elég idióta, aki orkokat akar bámulni éjjel-nappal.
- Nem hiszek Istenben - jelentem ki nyugodtan - de elvileg mindenkit õ teremtett és mindenkit szeret, így a melegeket is és téged is. Csak az ószövetségben van szó bûntetèsrõl, az újszövetség szerint, Jézus meghalt a bûneinkért és megváltott minket. A melegeket is.
Magyarázom továbbra is nyugodtan, aztán váltanék és a konyha felé veszem az irányt. Kiliant is megkérdezem akar-e enni, de neki muszáj még mindig a meleg témán lovagolni. Persze én kérdeztem, de csak udvariasságból. Beharapom a számat. Vajon tudja? Hátra pillantok rá, próbálva rejteni a meglepettségemet és rájövök, hogy nem tud semmit sem, csak annira, naiv, nem is tudja, mit beszél.
- Aha. Könnyebb volt - válaszolom végül, mert ez az igazság. - Szereted a csípôs ételeket? - kérdezem, mert ha tényleg azt szeretne enni, amit én, tudnom kell mennyire csinálhatom csípõsre. Az biztos, hogy valami bonyolultabbat fogok készíteni, akkor legalább van valami, ami kicsit eltereli a gondolataimat, amíg Kilian meg nem unja a meleg témát.

Az élet kegyetlen. Mert csak egyszer szeretnék magammal tölteni kellemes 10 percet, de azt sem lehet. Persze kevésbé lenne gáz a dolog, ha nem a meleg szobatársam nyitott volna rám. Akiről eddig nem is tudtam, hogy meleg. Természetesen semmi kedvem az egészről beszélni. Ha lehetséges lenne, már felszívódtam volna, de ez elég nehéz, főleg, hogy Kilian az útban van. Tényleg nincs vele bajom, de néha jobban örülnék, ha észrevenné magát, és eltűnne, amikor kell. De persze, ha ezt tenné, akkor valószínűleg már nem ő lenne az, és mivel még mindig itt van, muszáj megnyugtatnom, hogy a tény, hogy meleg egyáltalán nem zavar - annyira. Mert azért, így hogy rámnyitott, ez eléggé zavaró. A fejemben ez kb olyan, mintha egy lány nyitott volna rám, a melglehetősen ronda fajtából. Pedik Kilian nem ronda, csak éppenséggel fiú és ez természetesen kizáró ok nálam.
Fogalmam sincs, mi játszódik le az ő fejében, és nem is vagyok biztos benne, hogy szeretném-e tudni. A lényeg, hogy tudja, én túl élem - de lehet bevezetek pár új szabályt a fürdőszoba használatra... - és nem fogom utálni emiatt. Más miatt sem, és ez tulajdonképpen nagyon zavaró. Ahogy a reakciója is az a szavaimra. Ölelésre vágytam most a legkevésbé, de lehet a vállszorítás félreérthető volt. Gyorsan el is tolom magamtól, mégis mit gondol magáról? Egy ember van a világon, aki megölelhet, és őt Kim So Ra-nak hívják, mindenki más... na jó, lehet vannak kivételek, de Kiliant most nagyon nem sorolom oda.
- Ne csináld Kilian, még a végén félreértem - mondom ki hangosan is, amitől valahol mélyen tartok. Lehet ezért nem hagyott végén a kezdetektől fogva? Nem, nem erre még gondolni sem merek. Mégis, jó lenne ha emgnyugtatna, hogy ilyesmiről szó sincs.
S ha már tisztáztunk mindent, akkor csinálni szeretnék valami olyat, ami megnyugtat, leköt, és nem idegesít fel, ez pedig határozottan a főzés lesz, de még Istennel kapcsolatban is fel kell világosítanom.
- Igen, és pont ezért nem is strapálom magam miatta - mármint, minek legyek hívő, ha nem hívőként is feljuthatok a mennybe? Templomba járni, imdákozni meg a többi... csupa olyasmi, ami teljesen feleslegesnek tűnik. Eddig még semmi sem lett tőle jobb. Nekem nem.
- Válts vallást Kilian, csak a katolikusok gyónnak... - ezt is honnan tudom már megint? Tudja fene. De nem is érdekel, a lényeg, hogy Kilian most már tudja, lehet hinni Istenben gyónás nélkül is. Erről a témáról is leszállhatna, mert pont annyira nem rajongok érte, mint a melegségért, utóbbit viszont nem hagyhatom figyelmen kívül.
Végre eljutok tényleg a főzésig, és ha már ennyire rosszul alakul ma minden, akkor valami finomat csinálok. Ami természetesen nálam a koreait és a csípőset jelenti. Kilianről nem tudom, hogy mit szeret, de mivel azt mondja, nem gond a csípős, nem fogom magam visszafogni.
- 떡볶이-t - ami neki nyilván nem mond semmit. Nem sűrűn hallhat ilyesmit, hogy "ddeokbokki". De nem tudom el akarom-e neki magyarázni, hogy ez mit is jelent ponotsan. Szépen előszedek mindent, ami kell hozzá. Ennek is a fele olyasmi, amit Kilian talán sosem látott, ha meg mégis hát nem hiszem, hogy tudta mi az. De nem baj. Ha szeretne segíthet. Például a hagymát nyugodtan felvághatja, azt én úgyis utálom. Mindig könnyes lesz a szemem tőle, és az annyira nem illik hozzám. Szóval azt szépen ráhagyom, én meg felszeletelek minden mást, közben meg nagyjából elmagyarázom neki mi micsoda, feltéve, hogy érdekli.

//először is, bocsi, hogy csak most, másodszor, bocsi, hogy gagyi, és harmadszor a link, hogy mit is fognak enni: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Ir7TJeNq1gg //

Nem tudom mit mondtam, ami ennyire mosolyogtató, szerintem tényleg félreérthető, amit csinál, de azért kifejezetten megnyugtató, hogy valaki más tetszik neki. Nem mintha nagyon érdekelne... De mit tudok tenni? A lényeg, hogy nem én vagyok az, és tulajdonképpen, én javasoltam, hogy főzzünk-beszéljünk, szóval most viselnem kell a következményeket.
- Ah, értem... - válaszolom, aztán jön a sóhaj, és valamivel több info, mint, amire kíváncsi voltam. El is húzom a szám, de ezt remélhetőleg nem veszi észre, mert épp háttal állok, de aztán valami eszembe jut... Kilian legutóbb, még szűz volt, így most felé fordulok, és biztos kicsit meglepett vagyok. S bár semmi közöm hozzá, és nem is kéne, hogy érdekeljen, mégis kicsúszik belőlem a kérdés. - Ezek szerint már nem vagy szűz?
Nem tudom miért kérdezem meg, tényleg nem, és igazából csak miután megkérdezem jövök rá, hogy ez mennyire nem volt jó ötlet. Remélem nem kezdi el részletezni, mert akkor még az étvágyam is elmegy. Nem mintha most sok lenne. És igen, azt hiszem, gáz, hogy ez a rész, az, ami igazán érdekelt a mondanivalójából... De mit mondjak? Elég gyakori, hogy valakinek csak szexre kell a másik. Én sem vagyok sokkal jobb... bár So Ra miatt tényleg nagyon igyekszem.
- Ezt nem akartam tudni - szééép? Szééép? Hogy lehet ilyet mondani? És miért érzem, hogy az arcomba fut a vér ettől? Neki állok kutatni valami edényért, az nekem most tökéletesen megfelel, aztán eszembe jut valami - Kilian, erről soha, senkinek, egy szót se! - nézek rá szigorúan, és remélem tudja, hogy erre az egész incidensre értem, és nem csak a megjegyzésére, miszerint szép a... a farkam... khm... ezt a szót sem használtam még túl gyakran.
- Én ateista vagyok - de ezt már mondtam. Igaz nem így. De lényegtelen. És talán nem is teljesen igaz, mert időnként megfordul a fejemben, hogy van valaki, aki irányít, de jobb szeretem hinni, hogy az én vagyok. Mindegy.
Kilianre bízom a hagymát, és kést is kap mellé, bár amikor mesélni kezdi, hogy az anyja szerint vagdossa magát, egy pillanatra visszahúzom az éles vágóeszközt, és egy pillanatig vizslatom. Aztán rájövök, hogy ez baromság, Kilian attól sírva fakad, ha meghúzzák, a haját, miért csinálna bármi olyat, ami fáj? Szóval a kezébe nyomom a kést, és elmagyarázom, hogy milyenre vágja, meg hogy vigyázzon, nehogy megvágja magát. Közben meg felszeletelem a káposztát.
Közben meg Kilian megint beszélni kezd, és először nem értem, de közben megvilágosodom, hogy a neki tetsző fiúról beszél.
- Ha hagymát vágsz, nyugodtan sírhatsz, akkor van mire fogni... - válaszolom, a férfiasságomra tett megjegyzését, pedig ezúttal, elengedem a fülem mellett. - Amúgy meg nem vagy fogorvos Kilian, szóval nem biztos, hogy jó lenne, ha te tömnéd a fogait...
Próbálok valami olyat mondani, ami esetleg vicces, de ez nem az. Nem vagyok jó benne, vagy legalábbis most nem. És igen, biztos kéne kérdeznem valamit, meg beszéltetni, de az sem az erősségem. Inkább szeletelem némán a káposztát, és ha Kilian közbe nem végezne a hagymával, akkor elveszem azt tőle, és felvágom én, elé meg egy répát teszek, talán azzal jobban boldogul. Igaz, a hagymától nekem is könnyes lesz a szemem... a fenébe.

Fogalmam sincs, hogy miért kérdezek rá a szüzességére. Igazából sosem érdekelt, hogy az-e vagy sem, és most sem. Mégis kibukik a kérdés... Akkor vajon érdekel? Ez az egész olyan bonyolult, közben meg valahogy szórakoztató, hogy zavarba jön, pedig belegondolva, akkoriban én is zavarba jöttem volna, egy ilyen kérdéstől. Mi változott? Ennyit számítana pár nő? Szörnyű. Hányhatok magamtól? Nem fogok, csak kérdezem. Viszont Kiliannek is kéne mondani valamit, mert mégis csak olyan hülyén veszi ki magát. Valahogy nem látszik vidámnak a dologtól, és ez zavaró. Mármint én nem szoktam ezzel foglalkozni, de a szex jó... ne legyen már szomorú, ha egyszer szexelt. Igaz, fogalmam sincs a fiúknál hogy megy ez, de nyilván nem csinálnák, ha nem élveznék...
A vállára teszem a kezem, kissé megszorítom, lehajolok hozzá, úgy nézem a szemeit, hogy mi a franc van.
- Hé Kilian, ennyire rossz volt? - kérdezem meg, és őszintén szólva kicsit aggódok, mi van ha bántották? De akkor tuti nem tetszene neki a csávó... Annyira beteg ízlése még neki sem lehet.
Az pedig, hogy milyen a nemi szervem, nem olyasmi, amit vele szeretnék megvitatni. De úgy látom, ezt nehezen fogja fel. Mert még rátesz egy lapáttal azzal, hogy közli, hogy tetszett neki.
- Tényleg? - kérdezek vissza, de ezúttal már gúnyosan. Remélem kihallja a hangomból az élt, és veszi a lapot. Nem, nem akarom, hogy tetsszen neki bármim is. Lehet ezentúl az összes ruhámat beviszem a fürdőszobába és ott fogok öltözködni.
Inkább elveszem tőle a hagymát, és én vágom tovább, neki meg egy répát adok, darabolja azt, talán nem lesz baj belőle. A vallás témát ejtjük, jön helyette a fogorvos, és ezzel eléggé meglep.
- És mi változott? - nézek rá kérdőn, ez tényleg érdekel. Hogy lesz valakiből fogorvos helyett filmrendező? Sokkal jobb téma, mint az eddigiek. Szerintem.
A répával kapcsolatos kérdésén nevetni kezdek. Répát szalmakrumplinak vágni, ez jó. Tényleg!
- Csíkokra - mondom, ahogy sikerül magam visszafogni, és csak a fejem csóválom. Szalmakrumpli. Gondolta a fene, hogy ennyivel meg lehet nevettetni, de ez tényleg tetszik. A nevetéstől, meg a hagymától meg könnyezni kezd a szemem, még az orrom is folyik tőle, szipognom kell. De megküzdök a feladattal, mert férfi vagyok!
Megakad a kés a hagymában, ahogy felteszi a kérdését. Felpillantok rá, és nem tudom, hogy mit mondjak. Rengeteg minden bánt, de egyik sem olyasmi, amiről beszélni szeretnék. Egyáltalán hogy jutott ez most eszébe? Fél perce sincs, hogy nevettem egy jót. Jó kedvem van. Készítjük az egyik kedvenc kajámat.
- Csak a hagyma Kilian... - válaszolom végül, és tovább aprítom a zöldségeket. Miért kellett neki most ezt felhoznia?

//nagyon gagyi, ne haragudj, de szét vagyok csúszva teljesen :S //

- Lehet dolga volt... - vonom meg a vállam. Nem mintha hinnék abban, hogy ez a helyzet. Én is hagytam ott több lányt is, és ha aztán valamit beszóltak, akkor általában ezzel ráztam le őket. De szerencsére, hamar rájöttek, hogy nem is akarok tőlük semmi többet, és nem zaklattak. Persze, ez most más helyzet, mert mégis csak Kilianről van szó. Nekem dől, én meg csak pislogok nyelek egyet. Hagyom úgy három másodperig a dolgot, aztán eltolom magamtól, de csak óvatosan, és még mindig a vállait fogva. Ne essen túlzásba, épp az előbb magyaráztam el, hogy nem rajongok ezért.
- Beszéltél vele azóta? - kérdezem, mert hát az sok mindent tisztázna. Ahelyett, hogy itt spekulálgat, mégis miért ébredt egyedül egyszerűbb, ha megkérdezi. Nem? De. Egy zseni vagyok. Na jó nem, ez tök alap, mindenki rájöhet, csak Kiliannek még nyilván nincs ilyen tapasztalata.
A másik témával kapcsolatban arra kérem, hogy hagyjuk. Semmi kedvem erről beszélgetni vele, egyébként is csak zavarba hozna, szóval nem. Inkább főzést javaslok, az engem megnyugtat, és közben még beszélgetni is tudunk, ha szeretné. Szeretné. Más dolgok kerülnek szóba, semleges témák.
- A fogorvosok nem az orvosin tanulnak és nem boncolnak Kilian... - kedvem lenne röhögni, de tulajdonképpen gáz, hogy még ennyit sem tud. Így egy kicsit sajnálom, hogy tudatlanságból kellett feladnia az "álmát". Az én álmom az megint más tészta.
- Sosem akartam a HÖKtől semmit. Csak a pénz, meg az egyéb juttatások miatt csinálom - válaszolom, miközben szeletelni kezdem a hagymát. Ez az igazság. Elég sokaknak elismertem már, nem pont neki nem fogom - Na meg, jól mutat az önéletrajzomban...
Igen a másik ok. De amúgy tényleg halál hidegen hagy az egész. Persze, igyekszem jól végezni a dolgom, de azért a legtöbb hülyeség - mint pl Gólyatábor - alól, ha lehet, kihúzom magam. Most sikerült. De ez három év kemény munkája...
Az pedig, hogy leszalmakrumplizza a répát, mindenhogy vicces. A hagyma vágás már kevésbé, és persze az is, hogy rögtön azt hiszi, valami bajom van. Tényleg van. Rengeteg. De egyik sem olyan, hogy megbeszéljem vele. Még nem. Talán, majd egyszer...
- Sokat gyakoroltam... - válaszolom, és be is fejezem a hagymákat. Megnézem, hogy állunk, közben Kilian a répa helyett az ujját vágja. Fel is pillant rám ijedten, én meg le rá.
- Megvágtad magad? - a kezéért nyúlok, hogy megnézzem, de csak a körme hiányos. Huh. Megnyugodtam. Beszaladok a fürdőszobába, és megkeresem a köröm reszelőmet. Szépen lemosom, aztán kimegyek és odaadom Kiliannek, hogy tegye rendbe a kezét. Aztán a tűzhelyhez lépek, és elkezdem az olajat melegíteni.