Szoros a napirend, szerencsére órám, előadásom már nem sok van - helyette akad papírmeló a HÖKnek, apámnak, telefonálgatások... ja igen, és a gólyabál helyszínének lefixálása.
Remek időpontot sikerült egyeztetnem Sparksszal, még az edzésemre is oda érek bőven, ha végzek vele. Izé... nála.
Kényelmes közepes sarkú csizmámhoz csőfarmer és csinos hosszú ujjú, V-nyakú felső a mai összeállítás. Egyszerű, hétköznapian "dögös" a szettem, a kényelem jegyében. Karomon márkás sporttáska, benne a cuccom.

Belépve a Heavenly Hell-be a szokásos tér fogad, csak épp vonagló testek, alkoholisták és fülsüketítő zene nélkül. Szinte már bizarr a csend idebenn. A pultnál pakolnak már, így tőlük kérdek eligazítást.. nyitva találom a - nos, nevezzük irodának, ha már a csaposok is így emlegették. Szóval ennek az ajtaját nyitva találom. Szórakozottan kopogok a félfán, hogy feltűnjön érkeztem a nekem háttal állónak.
- Kopkop! - toldom meg elmésen a dolgot.

- Üdv! - szalad valami visszafogott mosoly féle a képemre, mikor kiszúr és beljebb lépve nem tartom pofátlannak körbekémlelni kicsit, mielőtt helyet foglalok az általa felkínált széken.
Tényleg helyes a pasas, ahogy hírlik, de ez az öltöny szerintem nem az ő színe. Nem vagyok egy Cornelia Pearson, de szerintem valami sötétszürke jobban kiemelné a szemét. Ebben a krémszínben kissé lagzis. Hmm, ki tudja, lehet épp oda készül egyébként.
- Ahogy a telefonban már említettem, a Frances gólyabáljával kapcsolatban jöttem megérdeklődni, hogy kiadnád e nekünk a helyet egy estére. Izzie jött volna szívesen intézni, de más dolga akadt. Azt mondta, hivatkozzak rá nyugodtan nálad. - Erre azért elmosolyodom újra aprón, kiismerhetetlen mosollyal. Szinte már ártatlannak és tudatlannak tetszek, na de olvasni ezt azt manapság az úrról és a klubról is egy bizonyos Miss Scandalous blogján. Miért én lennék kivétel?

*Ha tudnám, hogy cápának lettem titulálva, jót somolyognék nem létező bajszom alatt és talán még egy cápavigyort is villantanék mellé. Így azonban csak magamban konstatálom a méricskélő pillantást, mely nem lep meg. Jobban ismerem én Nate Sparks-ot, mint azt ő el meri képzelni...
Kérdőn pillantok rá szavaim végeztével, hogy első körben van e valami kérdése, esetleg hozzáfűzni valója. Egy biztos, mindenre fel vagyok készülve. Legalábbis ezt hiszem, egészen addig, míg ki nem ejti a szavakat a száján.
Őszinte meglepettséggel kapom tekintetem az irányába.*
- Tessék?! *Nincs baj a fülemmel és nem is értem rosszul - na jó, talán kicsit, de lássuk be, Sparksnál semmi sem készpénz ilyen téren - de azért visszakérdezek, hogy végül szusszanva dőljek hátra a székben, kissé megemelve a sporttáskát.*
- Remélem a puszta ígéret is megteszi, nem kérsz előleget. *Edzésre mennék, kérem. Ráadásul semmi zene, semmi hangulat... a gólyabálon pedig elengedhetetlen, hogy összefussunk.*

- Na ne mondd! *kacagok fel halkan, némi bujkáló éllel, amolyan "nem lep meg, hogy ezt mondod."-módon. Tekintetem persze ettől még ösztönösen követi. Ami kellemes látvány a szemnek, azt miért tagadnám meg tőle, nem igaz? Elvégre, nekem a legjobb jár mindenből. - apa legalábbis folyton ezt hangoztatja, nyilván mert se neje, se másik kölyke, akinek mondhatná.*
- Bocs, de jelenleg más mozgásformára vagyok ráállva és abból kétlem, hogy szeretnél akár csak ízelítőt is. *Szélesedik ki képemen a mosoly, miközben hátát figyelem. Amikor megfordul, aprót szusszanva húzom ki magam ültemben és a táskát keresztbe fektetem az ölemben, mintegy jelezve, nem tartanám fel sokáig és az én időm is véges. Randim van az edzőmmel.*
- Minden esetre a november közepére-végére szeretnék egy időpontot kérni, amit mondhatok a többieknek is biztosra és akkor a többit majd előtte lefixáljátok még Izzie-vel.

- Mondták már páran, de rajtad kívül eddig senki sem ajánlgatta ennyire a Sparks-féle edzési stratégiát. - húzódik szinte már negédes-édes mosolyra ajkam. Nem árulok zsákba macskát kivételesen, hisz tényleg akadnak szép számmal a "megvoltak" listáján, akár beszélhettem is néhányukkal. Merthogy teljesen nyilvánvaló, miről is beszélünk egészen pontosan.
- És nyilván kissé letör majd, de nem most fogom én se elkezdeni. Egyelőre az edzőm jobban vonzz! - nevetem el magam csengőn. Hangom betölti a helyiséget, ő meg gondoljon hozzá, amit akar, Ralph és köztem nincs semmi olyan, ami nagykorúaknak szóló karikát érdemelne.
- Huszonhatodika környékén valamikor, amikor neked is jó. - készültem ám időpontötlettel is, miután Bree a lelkemre kötötte, hogy el ne merjek jönni nélküle. Na tessék! Őszőkesége például remekül kampányolhatna Sparks ellen!
Ahogy közelebb hajol, felé pillantok felvont szemöldökkel. Seriously? De csak elmosolyodom aprón és felegyenesedek ültemből, vállamra kanyarítva a táskámat.
- Ha csak ez a szíved vágya, legközelebb úgy tervezem, hogy az edzés helyszínén találkozunk. - Persze, direkt nem úgy értem, ahogy az nyilvánvaló és ez érezhető is hangomból. A játékos kerülgetés, kóstolgatás.

- Bár kérdezni kellett volna őket... - Mosolyodom el, hangom nevetős. Tényleg jöttek az ilyen infók maguktól, erről egyetlen mondattal biztosítom, hogy még véletlenül se higgye: én érdeklődtem volna utána. Na az lenne csak igazán jó vicc.
Az időpont beírását elégedett mosollyal nyugtázom, csak annyi kérdést teszek mellé, hogy "Elmentetted a számom?" - ha nem, megadom - stílusosan a tenyerére írva fel.
- Helyes! Szeretem a meglepetéseket. - szélesedik ki mosolyom lelkesen, noha kevés dolgot rühellek jobban, mint a váratlan dolgokat. Az ilyesmit jobb szeretem adni, mintsem kapni.
- Eszem ágában sincs megfosztani ettől! - tárom szét karjaim védekezőn. Meglepő mód könnyed, nevetős a hangom - akárcsak ez a beszélgetés. Minden esetre kocsiba szállok, kilépve a klubból és edzésre hajtok innét.
Helyszín pipa!*