Aurora Dwynn Fisher

Neme: nő
Kor: 23
Kar és Szakirány: Filmművészet, filmszínész
Évfolyam: másodév

Előtörténet:
*kanadában született
*születésekor vérmérgezést kapott, alig élte túl
*egy bátyja van, ő a legjobb barátja is egyben
*gimnáziumi tanár anyja egyedül nevelte őket, az apját sosem ismerte, de nem is igazán kíváncsi rá
*időnként meggyűlt a baja a rendőrséggel, többnyire garázdaság miatt
*az érettségi és az egyetem közt, ill alatt csaposként dolgozik egy bárban
*gimis korában modellkedett, ez hozta meg a kedvét később ahhoz, hogy elinduljon a színészi pályán
*rövidke élete során összesen hatszor élte túl a halált
(1. születéskori vérmérgezés
2. "művért" kapott ekkor, kevés volt rá az esély, hogy befogadja a szervezete
3. épp jelen volt egy autóbalesetnél, ahol egy autó nekicsapódott a másiknak és arrébb lökte. Ez az autó 3 centire tőle állt meg
4. egy motorbalesetben léprepedése lett
5. szén-monoxid mérgezés
6. rablótámadás áldozataként kést kapott a hasába)


A karakter jelleme: Kissé zárkózott jellem, bizalmát nem adja könnyen. Látszólag könnyen közel enged magához másokat, de csak mert nem ismer tabukat, és nem kifejezetten érdekli, mit gondolnak róla, ha kitálal mindent az életéről, vagy tapasztalatairól. Az érzéseit azonban nagyjából csak a bátyjával osztja meg.
Kissé nyersen fejezi ki magát néha, nem áll tőle távol a csipkelődés.
Erős dohányos, nem veti meg a bulikat.
Kissé alternatív jellem, természeti adottságainak teljes tudatában van (nevezhető kissé beképzeltnek, egoistának), és nem is fél ezeket kihasználni.


Szerepjátékos példa:
"Őrült lennék? Talán. De hadd jegyezzem meg, hogy ez is csak viszonyítás kérdése - ugyanúgy, mint bármi más. Az én nézőpontom pedig: ha már lehetőséget kaptam rá, bepótolok mindent, ami az elmúlt cirka tizenhárom évben ezért vagy azért kimaradt az életemből. Mert miért ne tenném?
Továbbra is csak vigyorgok Altair-re, pedig egészen másként fogadott, mint ahogy szerettem volna. A gondolataim közt megjelent, bosszankodó Altair sokkal mókásabb volt, mint az a hűvös, okoskodó Altair, aki valóban előttem áll. És ez kissé bosszant. De ahhoz nem eléggé, hogy képtelen legyek fülig érő szájjal, hatalmasra nyitott szemekkel pislogni rá.
- Kösz, jól vagyok. Egyébként... Nyugi már. Nem csinálok én semmit. - vonok vállat, pedig tudom, hogy - szerinte - van oka óvatlannak, butának nézni. De én tudom, hogy hiába a felelősségre vonás, hiába kezel gyerekként, nem vagyok ostoba. Szokásom figyelni és a bajt, meg azokat a veszélyeket elkerülni, amik rám leselkedhetnek. Azokat azért igyekszem komolyan venni.
- Komolyan nem értem, min tudsz ennyit aggódni, hadd tegyem hozzá, teljesen fölöslegesen. Megnyugodhatnál kicsit néha. Olyan merev vagy, akár egy hulla. - kuncogok - Megtanulhatnál végre lazítani. Szóval, ha már itt tartunk, van programod estére? Nem ismerek még semmit a boltokon kívül. - megemelem a karomon himbálódzó papírzsákokat, ezzel egyben válaszolva is a kérdésére - Elmehetnénk valahova szórakozni. Közben akár haraphatnánk... is... valamit... - jegyzem meg sejtelmesen, s mellé még kacsintok is - Naaaaaaa, ígérem, jó kislány leszek. Cserkész becsszó! - még meg is "esküszöm" erre, jobb kezem a szívemen, a balt pedig kissé megemelem, tenyérrel Altair felé.
Szinte biztos vagyok a válaszban, amit kapni fogok. Elutasítás. Mert ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem bízom a beleegyezésében. Viszont jó vele szúrkálódni.
Én ilyen vagyok. Ilyen... Szertelen? Vadóc? Talán ez a két jelző a legmegfelelőbb. És őszintén szólva, én szeretek ilyen lenni. Szerintem jófej vagyok. (Mert ugye az egészséges önbizalom sokkal jobb, mint az álszerénység.)
Még úgy is szeretek ilyen lenni, ha ő ezért gyerekként kezel. Nem is ismer túl rég óta. Amit eddig látott belőlem, az a kiszolgáltatott, gyógyszerekkel telepumpált, becsövezett, félholt húskupac volt - meg ez a féktelen félholt oldalam.
De tudok komoly is lenni. Csak nem igazán akarok..."

Szervusz Aranyom!... Khm... Gyémántom?

Kalandos életed van, nem irigyellek érte, kíváncsi vagyok hogy a játéktéren ebből mi fog átjönni. A bátyód mondjuk, még érdekelne jobban, de bízom benne, hogy mivel a legjobb barátod, hamarosan kiderül róla is sok minden.
Most meg nem húzom tovább a szót, majd mások köteketdnek (vannak még ketten )

Én, ELFOGADLAK!

Foglalj avatart és iratkozz a rendszerbe, lépj be a HÖK-be, ha kedved tartja, és költözz a kollégiumba, ha szocializálódni akarsz. Valamint keress magadnak egy jó kis skatulyát a karaktertablóba, vagy ha nincs olyan, ami tetszik, találj ki magadnak egyet!