Számítottam letámadásra, de valahogyegy kisebb Rena-bombára sose lehet felkészülni. Bár főleg a blézerem bánja, a kezemben tartott papír és Westwood táskákat még épp időben tartom ki oldalra, mikor becsapódik.
Kitárt karral fogadom és szorosan ölelem magamhoz rég nem látott barátnőmet. Jajj cica, ha tudnád, mennyire kellett már a lelkemnek ez!
- Miért nem ülünk le és akkor elmesélem... - nevetek. - Te is hiányoztál nekem, ribikém. Ezzel meg csak óvatosan, mert robban, ha jól használod. - nyújtom át bájos mosollyal és cinkos kacsintással a papírzacsit, mely mélybordó, fekete csipkemintával . Ilyen a beltartalma is: fehérnemű formájában.
A méreteivel pontosan tisztában vagyok - fogyott már megint kicsit, de talán most, hogy újra együtt vannak Jamievel, összekapja majd magát súlyban is némileg - és a színek, a stílus is remekül fog rajta állni. A bordó kiemeli bőrének árnyalatát, a csipke rafináltsága egyszerre dögös és bájos... de ne habarodjak itt bele a szakmai dolgokba!

Könnyed léptekkel lépek ki magassarkúimból és a blézer is lekerül, félvállas, elegáns felsőmet helyezve előtérbe, mely remekül harmonizál az egész szettemmel. Van benne valami fiatalos lendület, valami nagyvilági, üzletasszonyos. Tárgyalásról jöttem, ott pedig fontos az ilyesféle kisugárzás.
Most mégis könnyed, jóleső szusszanással foglalok helyet a fotelban vele szemközt, széles mosollyal.
- Remélem azért haladtál már valamit a szereppel! James mondta, hogy gyakorolsz... szívemre venném, ha miattam nem sikerülne. - ja nagyon, vigyorom is pont erre enged következtetni. McAdamet meg valószínűleg még az anyja sem James-ezi, szóval kisajátítom magamnak a saját kellően degradáló, ironikus hangsúlyommal megspékelve.

- Csak te is legyél benne az kislány! – kacsintok elnevetve a végét, miközben beljebb invitál barátosném, én pedig követem. Hogy az ördögbe ne tenném, mikor ezért jöttem!
A fehérnemű pedig tényleg csak akkor üt, ha magabiztos benne az illető, önmagában kevés a férfiszívek megmozgatásához. Valahol szimbolikus, hogy pont ezt választottam ajándékként. Az újrakezdésé méghozzá, ugyanis akárhányszor megbékéltünk Callahannel, mindig új kollekciót vásároltam. Van jópár, ami azt illeti…
- James. – biccentek – De ha a Sammy-t még mindig jobban szereti, rajtam nem múlik, szívesen becézgetem neked! – kuncogom, noha úgy vélem, az a majom nem érdemli meg a dolgot, ezért ez a nagyon hivatalos megszólítás. Aki az én barátnőmmel szórakozik, ne várjon kegyelmet tőlem.
Elégedett mosollyal nyugtázom, hogy adja a jófiút, de kommentálni nem fogom. Lehet, hogy Renát megveszi azzal, hogy betart mindenféle szabályt – amik felétől én már hülyét kaptam volna egy kapcsolatban, mert akkor az nem is kapcsolat, hanem diktatúra, de hát ők tudják – de engem nem tud átverni!
Lehuppanok az egyik szabad fotelba, hajamon igazítok könnyed mozdulattal, miközben elvigyorodom a lelkesedésén.
- Az egyik divatcég piacra dobott egy kollekciót tőlem és azt szeretnék, ha errefelé is népszerűsíteném őket vele. Még nem publikus, de valószínűleg maradok is itt az itteni stúdiónál, mint asszisztens és tervező. – Van valami elégedett büszkeség a hangomban, melyet csak a tengerészek értenének igazán, hisz ők már érezték, milyen az, mikor ezer vihar után végre révbe, kikötőbe ér a hajójuk. De talán Rena is érti a dolgot, hisz most kikötőt fogtak Jamie-vel a kapcsolatukban, ahogy látom, szóval… talán nem kell magyaráznom a bizonyítványom és kiszúrja azt a csillogást, hangszínt, amit kell ahhoz, hogy remekül értelmezze a dolgot.
- Úgy volt, hogy maradok a suliban egyetemen is, de végül jött ez a lehetőség és hát tudod… én olyan vagyok, aki felkapaszkodik a vonatra, ha az messzire viszi. – hülye hasonlat és esetemben nem is feltétlen pozitív… de igaz. Világéletemben az ilyen kiugrókat használtam fel arra, hogy meneküljek, mint valami kalandor, világjáró… Most sincs ez másként, de remekül leplezem, hogy így lenne.
- Szóval akkor most te és McAdam.... mikor lesz a lagzi? - ugratom elnevetve és terelve a témát rólam, meg a sikereimről, meg esetleg arról, hogy mennyire megváltoztam.

Vele együtt nevetek, rajtam nem fog múlni a dolog... El is raktározom magamban, hogy McAdam mától Sammy. Volt valami teknősös mese ezzel a névvel a télen nem? Mindegy is!
Kérdésére, hogy tényleg maradok e, hatalmasat biccentek, mire akkorát sikkant, kissé össze is rándulok ültemben.
Oké, asszem megvan az egyetlen közös pont benne és a húgomban. Ettől még mindig elcserélném arra a kis szörnyetegre Renát, ha lehetne... Ösztönösen ölelésre tárom ki és nyújtom felé karjaimat széles, szelíd mosollyal.
Jólesik vidámnak látni az elmúlt időszak után. Oké, akkor is az volt már, mikor kibékültek Sammy-kével, de most sokkal élettel telibb. Őszintébb. És ez jó.
- Köszönöm. - súgom a hajába, lelkesedése pedig ha át is ragad rám, én a magam visszafogott (haha, reped a mennyezet) módján örömködöm, átölelve őt, hajának illatát magamba szippantva. Még mindig az "egyensampont" használja. - állapítom meg és ennek tudata valami végtelen nyugalommal tölt el, mintha csak szigetet leltem volna az Életnek nevezett óceánon.
- Nem is mennék messzebb... ki tudja, mit szednék össze a tengeren túlon... - cukkolom játékosan felnevetve, miközben kibontakozunk az ölelésből.
- Bár oké! Aláírom, az angol pasik helyesek... És a franciák se rosszak. - billentem oldalt fejemet szórakozottan elvigyorodva a kiegészítésként beszúrt megjegyzésre, miközben tekintetemmel követem csupán Renát.
- Egy pohár vizet elfogadok, köszi. - hagyom rá, hisz tényleg mindegy. Azt iszom, eszem, amit elém rak. Mondanám, hogy nem vagyok válogatós, de ez azért nem igaz... csak Rena ismer már annyira, hogy ne tegyen elém le akármit, McAdam pedig van annyira módos (de hülyén hangzik ez vele kapcsolatban...), hogy ne pizzás-dobozokból és sörösüvegekből álljon a heti menü "maradéka".
Esküvő témában megmosolyogtatóak a babám szavai. Már nem amit mond, hanem ahogyan mondja mindazt. Te komolyan belegondoltál már ebbe kislány!... Jézusúristen. Ennyire gyerekes lennék hozzá képest? Vagy szimplán beszari. Igen, ez esélyesebb, azt hiszem. De kinek kell a komoly kapcsolat, mikor az csomó lehetőséget kizár?!
- Biztosan bosszantóan romantikusan fogja intézni, hogy véletlenül sem jut majd eszedbe ellenkezni. Simán kinézem belőle! De tényleg ennyire mérges a helyzet apád meg közte? - szusszanok. A család téma felvezetésével próbálom én is a nyűgöm felé terelni a beszélgetést, noha sokkal érdekesebbnek találom a Rena körüli felhajtást, mint a saját életem nyűgjeit.
Éppen ezért csak vállat vonok a kérdésére.
- Becca még mindig imád, apámmal a helyzet változatlan, rólam meg kiderült, hogy Jesse nem is tévedett olyan nagyot, mikor leqrvázott. Kár, hogy a genetikai kódok ellen aligha tehet valamit az ember. - ha kaptam valami ihatót, akkor most belekortyolok a kesernyés, irónikus szavak után. Remélem cián.

Átölelem, ahogy felém nyújtja kezeit, hogy is ne tenném, ki nem bírnám hagyni, hogy ilyen örömhír után ne öleljem meg. Plusz jól esik, ismerősek a formái, bár azért változtak, na de ez nem lényeg, hanem az illata... a samponunk illata. Olyan megnyugtató, hogy még mindig ezt használja.
Elengedem, és visszaülök nevetgélve a kanapéra, sűrű bólogatva, igen-igen, a tengeren túlon egészen más világ van.
-Az angol pasik irtó helyesek! Franciákban nem vagyok otthon... de a spanyolok se rosszak.-
Kuncogok megint, angolok alatt természetesen az én Mézeskalácsszívcsücskömet értem. Mondjuk, amikor legutóbb ott voltam, azért láttam még néhány figyelemre méltó példányt... de hát mind elbújhat Jamie mellett.
Kimegyek a konyhába, kitöltöm a kért vizet, majd kíváncsian rá nézek.
-Kérsz bele citromkarikát?-
Ha kér, kinyitom a hűtőt, és kiveszek az egyik dobozból egy szeletet, ha nem, akkor anélkül viszem oda a ropogtatni valót és a vizet. Fordulok még egyet, azért viszek be narancslevet is a hűtőből, kancsóban, ugyanis ezt én "főztem" reggel. Kifacsartam, na. És persze mesélek neki az esküvő kapcsán, mert hazugság lenne azt állítani, hogy nem fordult meg már a fejemben - lehetetlen lett volna, amennyit traktál vele anyám.
-Nagyon. Amióta kibékültünk, anyám minden hétvégén meghívja hozzánk Jamiet, és ő rendszerint visszautasítja valamilyen ürüggyel. Persze rettentően udvarias, és diplomatikus, de én tudom, hogy nagyjából az alkalmak háromnegyede az, amikor tényleg dolga van. Én meg nem erőltetem, mert... nem hiszem, hogy bármi jó kisülne abból, ha találkoznak. Plusz apámmal én sem szeretek együtt lenni, azért, amilyen jól elintézte a dolgokat közöttünk.-
Öntök magamnak narancslevet, és rágcsálni kezdek, már most arra gondolva, hány száz kalória van ebben az adagban, amit ide pakoltam, és kezdek tőle rosszul lenni, de igyekszem magam visszafogni (megjátszásban verhetetlen vagyok) és nyugodtan rágcsálom tovább. Talán keresnem kéne egy jó terapeutát itt is.
Aztán rákérdezek, hogy mi van a 'nagyvároban', és bár látszólag könnyedén kezd beszélni, én már elég jól ismerem, hogy átlássak a szitán.
-Jessenek aláírt halálos ítélete van, nem igaza.-
Morgom dühösen, mert az a pasi is megérne egy kéztörést pofán vágás által. Kár, hogy Jamie nem törte el az orrát annak idején... de komolyan. Mit képzel ez magáról?
-Nem kéne adnod a szavára, ha ilyet mondott, sosem ismert téged.-
Ribizli nem kurva. Sosem volt az, tudom, ki tudná nálam jobban?! Oké, a nagyon rosszalkodós, kalandozós éveiben nem voltam mellette, de azért az iskolában beszéltek, Rose-t ismerem, és ő is mesélt. Ha pedig valamiben biztos vagyok, hát az az, hogy Ribizli ilyen dolgokban nem hazudna nekem.
Meglehetősen szokatlan gesztust teszek - oanyúlok, és megfogom a kezét. Nem szoktuk egymás kezét fogni, inkább ölelünk, a kézfogás ritka, de most jól esik, remélem, neki is. Ez egy kimondatlan egyezség közöttünk: hagyjuk, hogy a másik látszólag közönyösen mondjon el információkat, holott tudjuk, mennyire bántja, cserébe az épp vigasztaló fél gyengédebb lehet, mint általában, és ezt nem rójuk fel, és nem teszünk úgy, mintha észre se vennénk, vagy magasról tennénk rá. Jól működő egyezség ez.
-Becca aranyos, lelkes, kicsit túlbuzgó, de remélem, jobban bejön neki az élet, kapni fog ő még pofonokat bőven, hidd el, meg fog jönni a jobbik esze. Anyukád... szerintem csak nem találja a helyét. Van két felnőtt lánya, oké, a húgod még annyira nem nőtt fel, de... vannak emberek, akik alkalmatlanok az anyaságra. Az anyád, az anyám... nem lehet őket megváltoztatni. El kell fogadni, és kihozni a kapcsolatból a legtöbbet, amit lehet. Nekem most ez látszik működőképesnek, és annyira nem is megerőltető. És nem magamtól vagyok ilyen okos, felhívtam a new yorki lélekbúváromat pár hónapja, amikor nagyon kritikus volt már a viszonyunk. Szóval adj neki egy kis időt, nekünk nagyon jót tett, hogy elköltöztem, hátha ez nálatok is beválik, hogy messzebb vagy... be szokott jönni.-
Elmosolyodom, közben megcirógatom a kezét, remélem sikerült kicsit megnyugtatnom a háborgó tengert a nagy bölcsességemmel, amit szereztem, azután elengedem, és belekortyolok én is a narancslébe.
-Min dolgozol most? Mesélj!-
Egy könnyed témaváltással terelem el a problémákról a gondolatainkat, ő pedig lelkesen kezd mesélni, még a szemei is csak úgy csillognak. Órákig tudunk beszélgetni bármiről, és tesszük is, feljönnek a legújabb sztárpletykák is, divatkollekciók - bukottak és sikeresek, pasik, csajok, mindent kivesézünk, ami hirtelen szóba jön, és mindezt rettentően élvezzük.

//<3//