- Bocs, bocs...- nevetek, feltett kezekkel. Nem gondoltam, hogy ebből "vita" lesz. A mamusz jelzője meg igenis... illik hozzá. Legszívesebben mindig simizném. (A fogdosás olyan durván hangzik!)
- Én kedves bóknak szántam. De oké, felejtsük el- rázom a fejem, hagyjuk is, ha rossz élménye van ezzel kapcsolatban, ejtem a Bambit.

- Szeretném, ha nem várnánk ezzel sokáig. Mattel hamarabb is találkozhatnánk, hm?- Nem hiszem, hogy a kerti partit már meg tudnánk ejteni a jövő héten, de Matt bármikor átjöhetne; én is szeretném, ha megismerné Sebastiant. Látom, hogy Sebastiant is érdekli, milyen a tesóm. //Ezt nem feltétlenül kell kijátszani. Csak azt szeretném, hogy adott pillanatban ne legyenek ismeretlenek egymásnak. Lehet így?//
- A nyárs a legegyszerűbb dolog a világon: csak feltűzöd egymás után a husit és a zöldséget, gyümölcsöt, amit akarsz, és parázs fölött megsütöd...- ah, nem akarok ebből gondot csinálni, és azt sem várom el, Seby legyen a főszakács (kötényben vagy nélküle)
Kerti bútorok, függőágy, kiesés..., hogy mik nem jutnak Seby eszébe? De mindenre van megoldás. Nem akarok kórházba kerülni. Épp az a célom, hogy azt is elfelejtsem, hol vagyok. Szóval, nem aggódik, majd egy szép napon kézen fogom Sebymet, és elmegyünk a kerti bútorok áruházába (ha van ilyen), és kiválasztjuk a legmegfelelőbb bútorokat.
- Meghajtom fejemet nagy tudásod előtt, kedves Sebastian. Egy biztos, ÉN még messze vagyok attól, hogy színésznek hívjam magamat. Csupán kacérkodok a szakmával, és most fontosabb dolgok is vannak az életemben, mint az. Szóval...- felvonom a vállaim. Láthatja, engem nem izgat a kérdés, színész vagyok-e vagy sem, ebből sosem csinálnék hiúsági kérdést. Szerintem ebben még hasonlítok is a nagy Willre.
Nevetgélve viszonzom a csókjait; csuda aranyos, amikor így körbeudvarol. Bevallom, érdekes érzés; senki mástól nem volt még részem ilyesmiben.

Valamivel később az is kiderül, a színházi előadással van egy kis bibi. Ugyanis pont aznap van az előadás, amikor Lia barátnőjének az esküvője. És mint kiderül, arra Sebastian is hivatalos (és nem csak az esküvői ceremóniára, hanem a lagzira is, ahogy értesülök). Kissé letör a hír, hogy - annak ellenére, hogy ők szakítottak- mégis el akarja kísérni, bár abban sem biztos, Lia akarja-e még, hogy ő legyen a kísérője. Meglep, hogy azt mondja, igazságtalan vagyok.
- Igen, tudom- mondom, talán kissé hirtelen, mert azért csak rossz érzés, hogy ez nem úgy alakul, ahogy elterveztem- Hidd el, én is- én is igyekszem megoldást találni, ezen nem fog múlni.
- Persze, nyugodtan hívd fel- A hangom beleegyező, nem cinikus, nem ironikus, még csak meglepettség vagy bánkódás sincs benne. Most Sebastian igazságtalan, úgy érzem. Ezt másképp nem nagyon tudják elintézni, meg kell beszélni, kész. MIntha én tiltottam volna meg, hogy beszéljenek. Miért ne hívhatná fel? Más ez, mint azon agyalni, hogy van a másik, és naponta felhívni, megkérdezni. Az lehet, hogy kevésbé tetszene, de azt is Sebastianra hagynám, elvégre jobban ismeri Liát, mint én. Majdnem egy évig éltek együtt.
- Ne csodálkozz, hogy csalódott vagyok. Úgy szerettem volna veled lenni aznap is!- nézek rá kissé bánatosabb szemekkel. Hát nem érzi, nem a féltékenység szól belőlem? - ha nem húzódott tőlem messzebb, én sem távolodtam el tőle. Szóval ideális esetben közel van, és tudom simogatni. Teszem is, ha hagyja.
- Nos, igazság szerint csak egy előadás lesz LA-ben. De utazhatunk is, ha sikerül cserélnem valakivel. Megpróbálhatom...- ha azt hiszi, ezzel feladtam, téved. Maximum elajándékozom a jegyet Reevenéknek vagy elhívom Suzyt, ha... hajlandó találkozni velem.
- Tudom, mit jelent az adott szó...- igazából örülnöm kell, hogy Sebastian sem szeleverdi, és betartja, amit ígér. Változhatnak a dolgok, de rá lehet számítani. Meg sem lepődtem volna, ha tudok a dologról. Csak hát nem tudtam... Erről egyikőnk sem tehet.
- Oké, értem. Netán időpontot is tudsz, hogy én oda ne tervezzek semmi közöset?- ezt már arra mondom, amikor közli, Reevennek is elígérkezett egy hétvégére. Ez csak azért érdekes, mert Reev nekem is barátom (volt? A következő mondatoknak csak akkor van jelentősége, ha a mi barátságunk sem romlott meg) Hogyhogy nem jut eszébe, hogy ott lehetnék én is? Felix vajon ott lesz? Vagy csak kettesben akarnak lenni? Utóbbi gondolat kissé felkavar. Sajnos (?) tudom, milyen kapcsolat van közöttük. Bár nem féltékenység, amit érzek, ahhoz valami nagyon hasonlót.
Visszatérve ahhoz, hogy ezt Liával meg kell beszélnie... Nem akarom, hogy ebből lelkiismereti kérdést csináljon. Bólintok, hogy hívja fel Liát, beszélje meg vele. Nekem nincs ellenérzésem ezzel kapcsolatban; nem azt mondtam, hogy soha ne is beszéljenek egymással. Igazából ez a hét is Lia ajándéka, különben sokkal kevesebbet lehettem volna Sebastiannal. Fel lehet ezt így is fogni.
Sebastiannak is megvannak a módszerei, hogy éreztesse, nem ínyére való a dolog, szívesebben lenne velem; így ezt a pillanatot használja ki. Bújik, szuszog a nyakamba. Elmúlnak a rossz érzéseim, nyugalom jár át. Szeretem őt. Bízok benne. Ő az a Sebastian, akit megszerettem, akinek minden barátja fontos. Lia is, Reeven is. Én is fontos maradtam neki, amikor Liával összejött, csak erre kéne gondolni. Megpuszilgatom, érezze, nincs bennem harag iránta.
- Jól van... Most akarod elintézni? Mert akkor bemegyek a kártyáért...- ajánlom fel, csak azért, hogy "kettesben" tudjon lenni vele. Úgy érzem, így lenne helyes. És hogy maradjon elég idejük, Norának is utánanézek. Szokatlan, hogy nincs a közelünkben.

Nevetek, megsimogatom az arcát.
- Nem is vagy olyan. Cuki vagy. Bambi is az, imádtam gyerekkoromban!- kedveskedek neki- Téged is imádlak...- hajolok közelebb, ha engedi, puszilgatom. Képzelheti, hogy ezek az érzések már túlnőttek azon, amit gyerekkoromban egy rajzfilmfigura iránt éreztem.

- Persze, mindenképpen...- bólogatok. Bár biztosan viccesnek tartja majd, hogy előadást tartottam neki arról, hogyan kellene csajoznia. Nem fog komolynak tartani, elfelejt majd mindent, amit ezzel kapcsolatban mondtam neki, mert azt hiszi, csak szórakoztattam.
//Ha úgy tartod, jó lenne ezt kijátszani, állok elébe! Mármint, amikor Josh elmondja Mattnek...//
- Épp ez a lényeg... Nem tűzbe kell tartani, hanem a parázs fölé. Nem égetni kell, hanem sütni- nevetgélek Sebastianon. Tényleg fogalma sincs erről. Nevet,neveztek vele. Nem baj, gondolom magamban, elég, ha egyenlőre egyikőnk tudja. Lassanként majd ő is beletanul. Ami illeti, nekem is van mit tanulni tőle, szóval nem marad adósom, vagy én az övé...
Nagyon szeretem. Akkor is, ha éppen nem csókolgat össze, de akkor még jobban. Kimondhatatlan, mennyire vágytam erre, hogy így szeressen valaki, és Sebastian részéről az egész olyan természetességel árad, szinte megijeszt vele.
- Előbb-utóbb rátalálok arra, amit a legjobban szeretnék csinálni, bár most sok dolog van, amit élvezek...- mondom, nevetgélve. Tényleg jól érzem magam a bőrömben, egy csomó dologban kipróbálhatom magam, és vannak pozitív visszajelzések. Jól vagyok!

A szinházi program azonban ütközik valamivel, amire Sebastian már korábban elígérkezett Liával. Kicsit elszomorít, hogy azt tartja fontosabbnak. De aztán jobban belegondolva, belátpom, teljesen Sebyre vall, hogy így dönt(ene). Mert még semmi sem biztos, ugye. Lehet, hogy csak én vagyok most borúlátó, és Sebymeg én mégis együtt meggyünk megnézni azt az előadást. De ahhoz beszélnie kell előbb Liával.
- Hé, nyugi már...- simogatom tovább. Az, hogy összehúzódik, mint egy kisgyerek, nem jelent számomra jót. Mitől fél? Hogy haragudni fogok, mert beszél az exével? Nagyon félreismer, ha ilyet feltételez- - Szerintem ne agyalj ezen. Légy önmagad, úgy lesz a legjobb- javaslom. Nem mondhatom neki, én mit mondanék, mert -gyanítom- másképp közelítenénk mega dolgot. Neki számít Lia, nekem kevésbé.
- Erről van szó. Lehet, csak feleslegesen gyötröd magad, és ... velem leszel aznap este is- mosolygok. Van rá esély, lássa be! Miért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni? Én is hülye vagyok. Egy estéről van szó, az nem a világvége.
Sebastian lassan megnyugszik a karomban. Már arra is ötletel, mi van, ha Lia mégis vele akar menni az esküvőre. Utaznánk, néznénk várost, még többet is lennénk együtt... vagy nem is tudomm, nem is többet, csak... gazdagabb programmal. Kavánjam inkább azt, Lia akarjon vele lenni azon az esküvőn? Megcsókolom, mert nagyon szeretem, és tök mindegy, hogy lesz, nem ezen fog múlni, jól érzem-e magam vele (és ma). A hangulatomat ilyesmi nem ronthatja el.
//Még nem tudom. Te mit gondolsz? Ha érdekesebbnek találnád, lehetne ez egy játék Josh és Suzy között. Persze, Seby sem marad Will nélkül... Mert vele is elmegyek, egy másik városba, ha kell... //
Kitérünk Reevenre. Azt tudtam, hogy jó barátságban vannak, de nem hittem, hogy Felix mellett Reevnek ilyen nagy szüksége lenne Sebastianra is. Megnyugtat, hogy nem zárkózk el a közös programok elől. Ez jó hír. Akkor engem sem utál olyan nagyon. Liát se, ha vele is számol, bár Seby mintha azt mondta volna, ők is csúnyán összevesztek. Magyarázza, Reev miért neheztel, de megrázom a fejem.
- Nyugodtan mondd meg neki, hogy nem szándékozom elszakítani a barátjától. Amúgy én sem szűntem meg az lenni, ha még érdekli a dolog. Nem én haragszom rá...- Kísérletezgetnek Sebyvel, nem titok előttem. De azt mondta, ez csak kíváncsiság..., én pedig hinni akarom, hogy igazat beszél. Hogyan is bíznék benne, ha féltékeny vagyok? Reeven amúgy is hajlamos a flörtölésre, hisze láttam, tapasztaltam.
- Kedvelem, így igaz- mondom Sebastiannak Reeven kapcsán- Elmondta, milyen gyerekkora volt, és mit tettel vele a saját szülei...- Elszomorodok. Kicsit zakkant a srác, de ki ne lenne az, ilyen háttérrel? Engem legalább szeretett valaki. Nem tudom, neki volt-e valaha igazi családja. Már értem, miért istenítette annyira Liát (és most Sebyt). Ebben hasonlítunk; szeretnénk tartozni valahová, valakihez. Nem baj az sem, hogy mindketten Sebastianhoz, hisz neki ott van még Felix. Ha csak Seby volna, talán aggódnék...
Sebastiant nem lehet nem szeretni. Olyan rendkívüli aurája van, mindenki meg akar vele ismerkedni, és a "családja" lenni, aki normális. Nagyon szerencsés vagyok, hogy én kellek neki, pont én... Belebújok a csókjába, lágyan tűröm  haját, ízlelgetem a nyelvét.
Biztatom, intézze el azt a telefont mihamarabb, legalább biztosak lehetünk, de nem engedi, hogy elmenjek. Ott maradok hát, a pléden, fél kezem átvetve rajta, ahogy Liával beszél. Nagyon előzékeny vele, úgy érzem, de nem okoz vele meglepetést. Ő ilyen. Arra jutnak, majd holnap találkoznak. Mosolygok, mert Sebastian sem szereti a bizonytalanságot, és egy nap már semmi, szerintem nem is fogunk erre gondolni többet. Ahogy befejezi a beszélgetést, máris bújik megint.
- Igen, tudom, Bolyhoskám...- piszézek vele, mosolyt csalva az arcára (azzal a céllal), és aztán sóhajtva válaszolom- Holnapra már okosabbak leszünk....
Nem csak arra gondolok, együtt megyünk-e szanházba vagy sem, és ha igen, mikor. Ez lesz sz első találkozása Liával egy (újabb, velem együtt töltött) hét után. De ha itt is voltunk, LA-ben, mennyivel több volt ez a hét, mint amit Alaszkában töltöttünk! Mégis, fura arra gondolni, miért kért Lia találkozót éppen a közös lakásban... Na, jobb, ha nem agyalok ezen. Holnap úgyis kiderül.
Szeretném, ha érezné, én is szeretem. Ezzel nincs is hiba. De azt hogyan mutassam meg, bízom is benne? Ezt nem tudom lefordítani testnyelvre. Marad a szeretet. Lehengerlem...

- Tényleg?- picit rácsodálkozok; Sebyből simán kinéztem, hogy szereti a meséket. Bambit is- Szóval rám osztod a nőstény szerepét- kuncogok. De legyen úgy! Ha ezzel boldoggá tudom tenni, miért ne? Leszek Patácska.

//Jól van már, értem a célzást!//
Gyorsan megbeszéljük, hogyan kell nyárson sütni; amúgy is gyakorlat teszi a mestert, és én se mondanám, hogy hú, de menő vagyok... Az alapokat tudom, remélem, valaki a társaságból majd még segítségünkre lesz, és akkor tuti a siker. Na és ha megég egy kicsit a hagyma? Ugyan már, annak is megvan a maga "fílingje".

Nem érzem, hogy indulatos lennék, noha elsőre valóban elkeserít, hogy lemondaná a színházat. Az indokai azonban nyomósak, és gyorsan belátom, neki éppen úgy nem tetszik a helyzet, mint nekem. Rögtön jelét is akarom adni, nem haragszom rá, és örülök, hogy ő is hajlik az alternatív megoldásokra, ahogy én is. De előbb beszélnie kell Liával, egyáltalán kell-e változtatni bármin is.
- Nem az a legegyszerűbb?- igazából nem is tudok mást elképzelni. Nem értem, miért feszeng.
Reeven kapcsán még mindig optimista vagyok, gondolom, idővel megbékél velem. Talán rájön, miattam senkit nem vesztett el, sőt, akár több lehetőségünk is lesz találkozni, ismerkedni. Abban is bízok, Lia és Reev kapcsolata helyrejön. Az biztos, Liának is tennie kell ezért valamit. Nekem is közeledni és törekedni kell, de vannak terveim.
- Nos, igen, bevallom, nem egyszerű eset. Az egyik pillanatban még szétröhögjük az agyunkat, a másikban olyan hideg, mint a jég. Bevallom, nem tudom, miért ennyire szélsőséges. Úgy érzem, nem tettem semmi rosszat, mégis úgy lerázott magáról, mint kutya a vizet. - mondom, tényszerűen, noha amikor a tetőre menekültünk a melegekbárból, még nem volt képben a kapcsolatom Sebastiannal.
Aztán rámosolygok Sebyre.
- Tehetünk értük valamit? - komolyan, bármilyen összeesküvésben benne vagyok, hogy kettejüket kibékítsük. Reevennek szüksége van Liára, ez nyilvánvaló. És biztosan nem tévedek, ha azt gondolom, Liának is Reevenre. Főleg most, hogy... Nos, hogy a Sebastiannal való kapcsolata is megváltozott.
Összebújunk, örülünk egymásnak.
Elintézi a telefont is, mint kiderül, megelőzve Liát, aki éppen hívni akarta. Vasárnap (holnap) estére beszéltek meg találkozót, a közös lakásban, és ha van is bennem egy cseppnyi rossz érzés ezzel kapcsolatban, inkább elásom, jó mélyre. Nem lehetek féltékeny mindenkire, aki Sebyvel kapcsolatba lép, mert tönkrevágom magamat is, a kapcsolatunkat is.
A hangja, mintha bocsánatot kérne. Én pedig úgy csókolom, mint aki bízik benne. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem. Ha erre van szüksége, biztos lehet benne, hogy én nem akarom titkolni, visszafogni, most már nem, nem is lehetne, igényem van rá, akarom! Nem veszíthetem el!
Nem tudom, hogy jut eszébe a póker... , először csak nagy szemekkel nézek rá, hogy is jutott ez eszébe, aztán leesik. A kártya!
- Hm..., az még ráér. De ha már ilyen vehemens vagy... Mi lesz a tét?- kuncogok. Szeretek tétben játszani, és eddig mindig jól is sült el, ha fogadtunk valamiben. Igaz, néha berúgtunk, mint a szamarak, de holnap estig ráérünk kijózanodni. Bár én azután se szeretnék.
Szóval, ha máris játszani akar, bemegyek a kártyáért, közben megnézem Norát is. Aztán kártyázunk, sokat nevetve, mert folyamatosan húzzuk egymás agyát. A hülyeségekből nem lehet kifogyni. És ha eszünkbe jut, csinálunk néhány fényképet is, csak úgy... Magunknak. Vagy az utókornak.