Hell&Honey goes out...

This is our playground and we make the rules...

Csak tudnám, hogy mi ütött belém, amikor belementem ebbe. De komolyan?! Egész biztos, nem voltam teljesen magamnál. Máskülönben elképzelni sem tudom, hogy igent mondtam volna erre az őrültségre. Még az sem vígasztal, hogy egy darabig győzködni kellett. Elbuktam. Abban a pillanatban, hogy rábólintottam. Most meg már nincs vissza út. Bár megtehetném, hogy szépen hazamegyek, de ahhoz túl jól lettem nevelve. Így természetesen várok.
Várok. Merthogy Hayley késik. Sosem fogom megérteni a nőket. Miért nem tudnak időben elkészülni, és megérkezni? Én is sokáig öltözködöm, és igen a hajvasalás is eltart fél órát - minimum. De! Én itt voltam már 5 perccel öt előtt. Most meg már több, mint 7 perccel múlt. Nem vagyok türelmetlen, csak az embereket nem bírom.
Az előbb is négy kiscsaj nekiállt visítozni meg nyálat csorgatni, hogy "de cuki japán fiú!" Az idegeimre megy, és nem azért mert nem vagyok japán, azt már rég feldolgoztam, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni az ázsiaiak között... Az zavar, hogy azt hiszik nem értem. De könyörgöm! Melyik turista lenne olyan hülye, hogy egyedül jön Hollywood leghíresebb utcájába, majd megáll annak közepén, Johnny Depp csillagánál? Még ha valami női sztár csillagjánál találkoznánk...
Igyekszem háttérbe húzódni, és felnyomom a hangerőt az iPhonomon, hogy ne kelljen többet tudomást vennem a sok hülyéről.
Nem úszom meg, valaki még így is felajánlja, hogy csinál rólam fotót, csak adjam oda a gépemet. Beletelik pár percbe, mire felfogja, hogy nem akarok fényképet, fényképező gép sincs nálam... pedig angolul beszélek.
~Hol a pokolba vagy Hayley?~
Az órámra pillantok. 10 perccel múlt öt. Még 5 perc és hazamegyek. Nem érdekel. Egész biztos el vagyok átkozva. Hiába élek itt, hiába beszélek tökéletesen, hiába öltözködöm úgy, mint ők... Lehetetlen elvegyülni. Pedig nem én vagyok az egyetlen ázsiai a környéken. Akkor miért mindig én szívok?

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Hétf. Nov. 14 2011, 16:49

Hell&Honey goes out... Tswizzle-taylor-swift-26159945-100-100

You better run run run away run away darling

Zin meg fog ölni!
Megfojt, feltámaszt aztán újra megfojt...
De igazán nem tehetek róla, hogy Frankie megint feltartott... Az az izomagyú mindig megérzi mikor bosszanthat fel a legjobban. Most például átjött és mindenféle baromsággal előállt és nem tudtam időben elkészülni. A legrosszabb az egészben hogy Zin jogosan fogja elnyiszálni a torkomat, ráadásul még az interaktív koncertről is el fogunk késni...
Na azt már nem!
Imádkozva az égiekhez, hogy csak most ne essek hasra kezdtem el sprintelni. Nem laktam messze a centrumtól, így a találkozó hely sem volt messze, de azért mégis... Már 10 percet késtem, de legalább tudom hogy két perc alatt sprintelve odaérek. Még ha beleszakadok is teszem hozzá, mert erős túlzás hogy én sport ember lennék... Nem kifejezetten szeretem a sportokat, és futni különösen utálok. Ez van, ilyen az élet!
Kicsit ügyetlenkedve, futás közben előhalásztam a telefonomat, és amennyire csak tudtam gyorsan pötyögni kezdtem egy sms-t Zinnek.

Jövök, két perc! Ne haragudj....
Majd elmondom! El ne mozdulj onnan! Hell.

Lenyomtam a küldés gombot, és bénázva a táskámba dobtam a telefont. Legalább az a tudat boldogsággal tölt el és ösztönöz, hogy Zin igent mondott és eljön velem. Az életben nem gondoltam volna, hogy elkísér egy interaktív koncertre, főleg hogy az én bandám tarja.
Jogosan merülhet fel a kérdés: Mi a rosseb az az interaktív koncert?!
Nos, az egy olyan előadás, ahol ritmus-, és egyéb hangszereket adunk pár vállalkozó szellemű néző kezébe, megmondjuk nekik mit kell csinálni és együtt zenélünk egy jót.
Persze Zinnek nem kell válalkozó szellemnek lennie... Ő zenélni fog és kész! Hogy miért? Mert azt mondtam! Ezen kívül? Mert remélem, hogy nem rontja el azzal az estét, hogy passzív lesz, és bír annyira hogy megtegye!
Visszatérve a bandára... Én énekelek, Jeremy akkusztikus gitáron nyomja, Gwen basszusozik, Jake dobol és Brian ül a zongoránál. Két és fél év alatt remelkül összeszokott zenekarrá váltunk és élvezet minden pillanat amit együtt töltünk. Rengeteget hülyülünk, és csomó közös programot csinálunk... Múlt kedden például paintballozni mentünk! Micsoda nap volt! Szerencsétlen hátsó felem azóta sem heverte ki azt a seggre ülést, amit a padlóra fröccsent csúszós festéknek köszönhetek.
Lélekszakadva törtem utat magamnak a tömegben, és végre megérkeztem Johnny Depp csillagához!
-Bocsi, bocsi bocsiiiii!!! Megjöttem! - ziháltam, miközben próbáltam nem összeesni és még levegőhöz is jutni.
Nagy feladat! De most komolyan!
Megfogtam Zin karját, nehogy tényleg elterüljek és egy széles mosollyal néztem fel az arcába.
-Nem mérted véletlenül az időmet? Lehet indulok a következő maratonon!

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Hétf. Nov. 14 2011, 18:27

A számot, amit hallgatok éppen kellemes zongora szó szakítja félbe.
Hoppá! Üzenetem jött!
A telefonra pillantok, és elhúzom a számat. Majd benyomom az órámon a stoppert. Skeptikus vagyok, nem hiszem, hogy tényleg ideér 2 perc alatt, főleg, hogy már késett tizet, de legalább szólt. Igazán figyelemreméltó. Ha 10 perccel korábban szól, talán még mérges sem lennék. De azért igyekszem majd életben hagyni, az ember ölés ugyanis sok évnyi börtönt jelet... Meg egyébként sincs gyilkos természetem, ez csak valami téveszme, ami kialakult rólam az emberekben. Tulajdonképpen én egy végtelenül türelmes, jámbor és kedves személyiség vagyok. Máskülönben kizárt dolognak tartom, hogy hagynám magam rábeszélni, ilyen és ehhez hasonló programokra, mint ez a ma esti. Interaktív zenélés?! Ekkora hülyeséget... Az egyetlen jó dolog benne, hogy zene lesz, és a hírek alapján még elviselhető is. Ez a tudat azért valamennyire megnyugtat.
Míg ezen gondolkozom Hell is befut, és majd elesik, kénytelen vagyok megfogni a karjánál, nem kell hogy égessen, hogy még megállni sem tud.
- Észrevettem.
Felelem szűkszavúan, az, hogy nem kezdek el vele kiabálni, felfogható annak, hogy elfogadtam a bocsánat kérését. Segítek neki megállni egy kicsit, aztán viccelődni kezd. Ha tudná, hogy mértem az időt. Az órámra nézek, amit az első bocsi közben állítottam meg.
- 2 perc 38 másodperc volt. A maratont nyugodtan kihagyhatod. És ha már itt tartunk az is elmesélheted, miért tartott az a két perc is 38 másodperccel tovább.
Még a szemöldökömet is megemelem, csak a hatás kedvéért. Aztán hagyom, hogy mutassa az utat, bárhová is menjünk innen. Most legalább már nem engem bámulnak az emberek. Így, hogy egy látszólag teljesen amerikai lánnyal közlekedem én is visszasülyedek hétköznapivá. Szerencse, és ez Hell szerencséje is. Ha nem így lenne, akkor már nem lennék itt.
- Szóval előreláthatólag hányan leszünk?
Kérdezem, kívételesen érdeklődve, mivel nem rajongok a nagy tömegekért, szűkös helyeken, és bár dereng, hogy a meggyőzési procedúra folyamán mondott valamit a nem túl nagy létszámról, mégsem árt pontosítani egy kicsit.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Szomb. Nov. 19 2011, 21:03

You better run run run away run away darling

Hálásan pillantottam rá, amiért segített megállni, de amint megláttam az arckifejezését inkább elhúzódtam. Egy idegen biztos nem vette volna észre azokat a jeleket, amikből én már tudtam, hogy nem nagyon loptam most magam a szívébe. Komolyan, esetek többségében úgy érzem hogy Zin csak azért jön el velem, hogy ne unatkozzon. Kicsit távol éreztem magamtól, miközben mindent igyekeztem megtenni, hogy picit belopjam magamat a szívébe mint barát. Voltak pillanatok amikor a szakadék két partja centikre volt, de volt amikor kilométerekre. És ez bosszantott és bántott is.
Amikor megmondta mennyi idő alatt értem ide elpirultam. Nos igen, elég rám jellemző reakció.
-Betoppant Frankie, tudod az idióta bátyám, és feltartott... -mondtam, miközben elindultam a koncert helyszíne felé - Elkezdett nekem mindenféléről hablatyolni, meg szándékosan mindig az útba állt, nem volt hajlandó visszaadni a lakáskulcsot, nem akart lekopni... Szóval, tényleg ne haragudj... Ha nem jött volna, akkor még nálad is előbb érkeztem volna...
Szándékosan nem néztem rá. Ez a késés meg a távolság rányomta bélyegét a hangulatomra. Persze, optimizmusom és naivságom megvolt, csak... Mindegy, abba kéne hagynom a nyafogást. Vannak dolgok amiken ha megfeszülök sem tudok változtatni, és távol álljon tőlem, hogy egy embert változtassak meg.
-Pontosan nem tudom... De egy huszonöt, harminc főnél nem leszünk többet. Nem mindenkinek adunk hangszert a kezébe... Akiknek nem jut, vagy nem akarnak, azok leülhetnek szépen az asztalokhoz, rendelhetnek egy italt, ehetnek, beszélgethetnek. A lényeg hogy jól érezzük magunkat... Mindannyian...
Miután ezt elmagyaráztam csendben mutattam az utat a kis lebujig. Nem tudtam mit is mondhatnék még.
Kerestem a szavakat... Vagyis a szavak közti helyes sorrendet, de nem igazán találtam. Rengeteg kérdés jutott az eszembe, de nem mertem és nem is akartam feltenni őket. Minek még több feszültséget kreálni?
Körülbelül két percnyi csendes menetelés után, felpillantottam rá.
-Nemsokára ott vagyunk - mondtam elmosolyodva- Remélem tetszeni fog a hely... Mi nagyon imádunk ott játszani. Hangulatos, elérhető áron és tíz százalékos kedvezménnyel a banda tagjainak, szóval ha valamit szeretnél mond, hogy velem vagy és írasd a számlámhoz!
Pont mikor befejeztem a mondanivalómat, megérkeztünk a bejárathoz.
-Nos itt volnánk - mondtam, és kitártam az ajtót, majd elindultam lefele.
Nagyon reméltem, hogy jól fog elsülni ez a dolog.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Szomb. Nov. 19 2011, 21:58

Jah, hogy a bátyja volt? Ez mindent megmagyaráz. Nem mintha érteném az eféle kapcsolatokat, mivel én egyedüli gyerek vagyok... Bár elég hülye szokás egy testvértől, hogy keresztbe tesz a saját húgának. Ahogy Hell-t hallgatom biztos vagyok benne, hogy egykének lenni jobb, és nem csak az osztatlan figyelem miatt. De hogy nálam előbb érekzni?
- Kizárt, hogy nálam előbb érkez, de ok. Magyarázat elfogadva.
Még egy mosolyt is kap, mert tulajdonképpen egész szórakoztató, de ettől még haragszom, mert bár ő nem tudja, de rengeteget szenvedtem, amíg rá vártam. Amúgy meg nem értem, miért pont velem akar barátkozni, hiszen elég elviselhetetlen vagyok, tudom jól. Nehezen nyílok meg, és egyáltalán nem csípem az ilyen összejövetelket. Lesz egy csomó ismeretlen, és az ilyen helyzeteket csak egyféleképpen tudom kezelni...
A csendes kis séta egészen megnyugtató. Nekem nem hiányzik, hogy beszélgessünk, nem érzem kínosnak a dolgot, így nem is töröm magam lázasan, hogy megtörjem. A lényeget tudom. 30 ember. Az még egészen az elviselhető kategória.
Azt hiszem Hayleyt zavarja a csend, mert fecsegni kezd, ráadásul pont olyan, nem tudom mit mondjak, de azért beszélek stílusban. Nekem erre csak egy szemöldök húzás a reakcióm... Na jó nem. Válaszolok is, de csak hogy jobban érezze magát.
- Azért egy italt még ki tudok fizetni, de köszi.
Komolyan mennyire gáz lenne már, azt mondani, hogy egy lánnyal vagyok, és az ő számlájára íratom az italomat. Vagy csak nekem nem fekszik az ilyesmi? Elhiszem, hogy a barátnőivel ez oké, de itt most rólam van szó, nem pedig a röhögő libák társaságáról. Bár lehet neki értelmesebb barátai vannak, erről nem sokat tudok, sosem kérdeztem, ő meg nem mondta.
Aztán megérkezünk az úticélunkhoz, és ő már megy is lefele. Utána sietek, és közben szörnyű gondolatom támad.
- Te Hell! Te most itt fogsz hagyni?
Kérdezem kicsit aggódva, mert eddig nem tudatosult bennem, hogy az egyetlen ismerősöm a zenekar tagja, tehát nem lesz mellettem...

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Hétf. Nov. 21 2011, 18:24

Most mit mondjak, nem esett éppen a legjobban, hogy visszautasította a gesztusom... Miért kell ilyennek lennie?!
Miközben ezt mondta, egy pillanatra lefagytam, de nem szóltam semmit. Inkább csak mentem tovább egészen a bejáratig ahol megállított. Ekkora már kicsit lenyugodtam és sikerült félig meddig eltemetnem magamban az előbbi sérelmet, így mosolyogva tudtam hátra nézni.
-Nem feltétlenül, ha te is felkapsz egy ritmushangszert, akkor mellettem is maradhatsz... -vigyorogtam rá, de azért nyomtam az arcára gyorsan egy puszit, mielőtt kitérhetett volna előle- De, ne félj Zin, nem fognak megenni!
Ezután sarkon fordultam és levonultam a terembe.
A banda már elkezdett hangolni, tehát pont időben érkeztünk, hála annak a kis őrangyalnak aki vigyáz rám odafentről...
A teremben még elég kevesen voltak, de folyamatosan szállingóztak befele az érdeklődők.
-Halihó srácok! -köszöntem oda hatalmas vigyorral az arcomon.
-Hell! Már azt hittük, szárnyakat növesztettél és felrepültél a mennybe, angyalka! -kiálltott ide Jake, én meg szokás szerint elpirultam.
Nos igen, ez Jake. Még az élőfának is udvarol és piszkosul hízeleg neki, hogy minden egyes apró bókocskára elpirulok és zavarba jövök. Elején nagyon bosszantott, de mára már úgy ahogy megszoktam.
-Jaj, Jake! Nincs elég lány a teremben? -kérdeztem, fejcsóválva, majd észbe kapva Zin felé fordultam - Upsz, bocsánat! Banda, Ő itt Zin... Zin, ők itt a bandám... Ez a szoknyapecér itt Jake a dobosunk, ez a nagyszájú kisasszony a basszus gitárral Gwen, Brian a mi kis zongora virtuózunk, és végül de nem utolsó sorban ő itt Jeremy a másik gitárral... -mutattam be illedelmesen mindenkit, miközben lehámoztam magamról a kabátot. Bíztatóan Zinre mosolyogtam.
-Most mennem kell a hangolás miatt, ha akarsz jöhetsz te is, de ha nem akkor csak érezd jól magad vegyülj... Hidd el jó muri lesz -kacsintottam, aztán elrohantam a többiekhez.
Jeremy egyből egy mikrofont nyomott a kezembe, én meg habozás nélkül elkezdtem beszélni, aztán énekelni. Így legalább egy kicsit be is melegítettem a hangszálaimat. Körülbelül öt perc után minden készen állt a kezdéshez.
-Na szóval, akkor vágjunk is bele -mondtam bele a mikrofonba, fülig érő izgatott mosollyal az arcomon - Mindenkit nagy-nagy szeretettel üdvözlünk a mai kiskoncerten, reméljük mindenki jól fogja magát érezni... Az első dal egy kis bemelegítés, most még nem kaptok hangszert, de ami késik nem múlik!
Kicsit remegett a kezem, és az arcom pipacs vörös volt, de nem féltem annyira mintha felelni kellett volna kiállnom. Szememmel megkerestem Zint, aztán elkezdtem énekelni a Rolling in the deep-et.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Hétf. Nov. 21 2011, 20:32

Hát - és tudom, így nem kezdünk mondatot... -, hogy őszinte legyek, nem vagyok elragadtatva a helytől. Nem jók a fényviszonyok... Remélem nem lehet dohányozni, mert innen még a füst sem tud rendesen távozni, és én nem akarok füstmérgezésben meghalni.
A válasz, amit kapok rosszabb, mint amire számítok. Komolyan azt hiszi, hogy beállok sok amatőr közé és eljátszom, hogy jujj de izgi kaptam egy kis dobot? Vagy mi? Na ne!
A nem tetszés nyilván kiül az arcomra is, mág okot nem tudok a puszira, ami egyébként felháborító! Még ha lenne köztünk valami, és úgy puszilgatna. De ilyesmiről szó sincs. Vagy lemaradtam valamiről? Nem azt egész biztos nem. De akkor meg miért? Ráadásul ennyi ember előtt?! Még ha csak hárman vannak akkor is. Rögtön ilyen félreérthető szituba hoz. Tuti nem jövök el vele többet.
- Nem lehetne, hogy én inkább ha...
Azt hiszem nem figyel rám, mert a bandatársainak köszön és elhúz mellőlem, így kénytelen vagyok utána menni, hogy szóljak, én lelépek, de ez sem úgy sikerül, ahogy elképzelem, mert ő bemutat én meg kénytelen vagyok sorban kezet rázni mindenkivel.
- Helló, helló, Zin, helló.
Mondogatom sorba, és igyekszem normálisnak tűnni. Azt hiszem ezek után gáz lenne lelépni. A vegyülésre inkább nem mondok semmit, először is kezet kell mosnom, meg arcot, máshogy nem élem túl ezt az estét.
- Menj csak, én addig megkeresem a mosdót.
Nem kacsintok vissza rá, tudhatná, hogy rám nem hatnak ezek a dolgok.
A mosdót sikerül hamar megtalálnom, de a színvonal nem üti meg az igényeimet. Még jó, hogy van szappan, és a víz is tisztának látszik, bár inni azért nem innék belőle.
Megmosom a kezem és az arcom, ellenőrzöm magam a tükörben, vetek egy gyilkos pillantást a rám furán bámuló srácra, majd visszamegyek abba a helyiségbe, ahol elvileg a buli lesz.
Az egyik sarokba húzódom, lehetőleg úgy hogy ne lássan senki, a karjaimat keresztbefonom a mellkasomon és így várom, hogy elkezdődjön a műsor. Mivel nincs kedvem beszélgetni, sem ismerkedni, így csak Hayleyt nézem, ahogy a színpadon beszélni kezd. Hurrá! Kezdődik. Vajon mért nem dob ez fel?
Az egyetlen dolog, ami vígasztal, hogy Hellnek jó hangja van, és a banda is türhetően játszik. Így talán elviselhető lesz ez a kis kiruccanás.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Pént. Nov. 25 2011, 23:20

Ééééés igen! Zin akkorákat tud néha rúgni az emberbe akaratlanu hogy az valami elképesztő. Persze őt is meg lehet értni, de azért na!
Mégiscsak lehetne némi jó képet vágni a dologhoz. Olyan szinten kiül minden az arcára, hogy az valami hihetetlen. Minden egyes arcrezdüléséből és szemrebbenéséből egyéertelműen látszik, hogy egyáltalán nem tetszik neki a hely, sem az esemény és még az én sem... De nem úgy értve tetszeni!!! Félre ne értse senki! Én csak haver/barát szeretnék neki lenni... Zin nagyon jófej és helyes a maga módján, de nem illenénk össze... LEgalábbis eddigi tapasztalataim ezt mutatják. De minek agyalni olyan dolgon ami nem is létezik? Én csak egy nagyon jó barátja szeretnék lenni és slussz! Bárki bármit gondol a közeledéseimről, én ilyen vagyok... Szeretethiányos buta kis liba. Ez van, állok mindennemű per elébe!
Amikor a bandával hagy, csak bólintok egyet mosolyogva és igyekszem nem kimutatni hogy bántanak ezek a dolgok... Hiszen, most én vagyok z erőszakos... Zin zárkózott, én meg itt erőltetek rá fűt fát vadvirégot és azt várom hogy a nyakamba boruljon. Tisztára elment az eszem....
Éneklés közben sem találom meg a szememmel, ami kicsikét ront a minőségen, de szerencsére ezt csak nagyon beavatottak és műértő emberek érzik ki. Szóval a többség szinte ugyan azt a minőséget hallja, ami jó dolog.
A szám végén meghajlok, és igyekszem figyelmen kívül hagyni a banda kérdő pillantásait és aggódó kéréseit... Inkább hatalmas vigyort csalok az arcomra és a számhoz emelem a mikrofont, elcsendesítve a tapsot.
-Nos emberek! Üdvözlök mindenkit, aki most érkezett! Itt az idő a vállalkozó szellemeknek! Aki szeretne velünk zenélni egy kicsit, azokat kérem hogy fáradjanak a színpadhoz, hogy a többiek be tudják tanítani gyorsan amit kell! Kis technikai szünet, addigis szóljon a hangszórólból Bruno Mars - Runaway baby!!!
A bejelentés után, lemegyek a színpadról és a pulthoz török magamnak utat. Mosolyogva fogadom a dícséreteket, néhány kedves szót intézek mindenkihez, aki csak megszólít. A bárhoz érve rendeltem magamnak és a bandának egy-egy üveg ásványvizet.
Várakozás közben az asztalon dobolok az ujjaimmal, és nyugtatgatom magam és magamban gyakorlom a következő számot.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Pént. Nov. 25 2011, 23:44

Most igazán nem áll szándékomban megbántani Hayleyt, de ha egyszer folyamatosan olyan helyzetbe hoz, ami engem bánt, akkor ugyan mi mást tehetnék? Kár, mert amúgy kezdem megkedvelni, ha nem lenne ilyen tapadós, még egész jó barátok is lehetnénk. Természetesen többről szó sem lehet, mert hát lássuk be, nem illenénk össze...
Ő elmegy a badával éneleklni, én meg felfrissülni, majd eltűnök.
A sarokban állva szerencsére senki sem vesz észre, én viszont tökéletesen látok mindent. Az akusztika nem a legjobb, bár meg kell hagyni rosszabbra számítottam.
Figyelem Hayley-t ahogy énekel. Tulajdonképpen még sosem láttam őt így, és most igazán más fényben látom. Azt eddig is tudtam, hogy szép lány, azt is hogy tud énekelni, de ahogy a színpadon áll... van benne valami, amit nem igazán tudok megfogalmazni, de talán a bájos a legmegfelelőbb szó erre.
Szóval őt figyelem, és nem tudom nem észre venni, hogy kutat valami után. Sejtem, hogy engem keres, de egyelőre nem adom meg neki az örömet, hogy előbújak. A számot jól játsszák, és Hell is egész jó, bár még van hova fejlődni. A többségnek ez nyilván nem tűnik fel, hiszen nem értenek a zenéhez. Én is csak azért, mert ezt is megtanultam, mint minden mást. Na jó nem. Énekelni nem tanultam meg, annak nem éreztem szükségét, de ettől függetlenül még jó a hallásom, sok zenét hallgatok, és tudok különbséget tenni zene és zene között.
Véget ér a szám, és megkezdődik a közösen zenélünk rész. Na ez az, ami engem nem hoz lázba, még akkor sem, ha eddig a könyökömön doboltam az ujjaimmal. Amint Hayley lekerül a színpadról és a pulthoz megy, én is ellököm magam a faltól, és kérek magamnak egy sört.
- Egész jó voltál... bár szerintem tudnál jobbat is.
Mondom könnyedén és Hell mellé állok. Remélem örül, hogy megdicsértem, nem hiszem, hogy valaha is mondtam volna hasonlót neki. Nem mintha örömet akarnék neki szerezni, inkább csak azt szeretném, hogy az este további részében is minőségi zene szóljon, és ahhoz az kell, hogy kicsit összekaparja magát.
- Szóval most mi lesz? A vállalkozó szellemek, beállnak kopácsolni mellétek?
Kérdezem még mindig nem túl lelkesen, sajnos ez még mindig nem hoz lázba, de talán majd később. Hiszen az előbb is tévedtem, és én ezt nem szégyellem beismerni. Magamnak. Másoknak már nem biztos, hogy megteszem.
Amíg válaszol, iszom a sörömből. Aztán hagyom, hogy visszamenjen, hiszen lassan itt az ideje a következő számnak.
Addig pedig, amíg nem üres a poharam a pult mellett maradok és reménykedem, hogy mindenki párral jött, és nem akar majd senki sem, pont velem társalogni.

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Kedd Nov. 29 2011, 20:34

Kisebb szívbajt kaptam amikor ott termett mellettem és megszólított. Kicsit megugorva néztem rá és a szívemre tettem a kezemet. Nem is kell mondanom hogy majd kiugrott a torkomon. Miután túlestem az első "sokkon", eljutott a tudatomig, hogy mit mondott és persze azonnal elpirultam és zavartan lesütöttem a szemem.
-ööööö... hát köszi.... -motyogtam, miközben a hajammal babráltam- igyekszem....
Nagyon nagyon remélem hogy nem néz olyan idiótának. Elég ideje ismer már hogy tudja, így reagálok a dícséretekre, de mégis olyan ostobának éreztem magam. Persze, nagyon símogatta a lelkemet a bók és az előzőeket szinte már teljesen elfelejtette velem.
-Igen -mosolyodtam el ás a színpad felé mutattam- A skacok most tanítják be a dolgokat... Nem nagy ördöngősség... Pár egyszerű szinkópa és egyszerűbb ritmusok...
Aztán elhallgattam és még szélesebben mosolyogtam rá. Aztán kiadták az ásványvizeket. Kicsit ügyetlenkedve felhalmoztam őket és ismét ránéztem.
-Nos, akkor én megyek is vissza! A lehetőségekhez és körülményekhez képest, remélem azért jól fogod magad érezni... -mondtam pironkodva- Nem akartam rosszat.... én...
-Hell, angyalkaaaa -dorombolt bele a mikrofonba Jake, én meg bocsánat kérőn pillantottam - Hellt várjuk a színpadra....
-Mennem kell.... -mondtam, aztán egy mosoly kíséretében ellavíroztam a színpadhoz. Felbaktattam a lépcsőn és lepakoltam az ásványvizeket.
-Jake, ha még egyszer hozzányúlsz a mikrofonomhoz megfojtalak! -vigyorogtam a srácra, majd visszaszereztem a mikit és újra a számhoz tartottam
-Nos emberek, ismét belevágunk, immár pár lelkes vállalkozó szellemmel! Szóljon, egy saját számunk! Ajánlom minden barátomnak és szerettemnek!

Tárgy: Re: Hell&Honey goes out... Kedd Nov. 29 2011, 21:04

Először megijed tőlem, aztán elpirul. Ki érti a nőket? Én biztosan nem. Vagyis csak annyit értek belőle, hogy azért örül annak, hogy kivételesen valami pozitívat is tudtam mondani. Meg aztán nem kéne ezen csodálkoznom, máskor is így vörösödik... de attól még nem értem. Ha mondjuk az egekig dicsérném talán. De... Ezen inkább nem agyalok.
- Igyekezz is, különben nem lenne értelme maradni...
Megkapom a sörömet. Üveges és még poharat sem adnak. Viszont most Hayleyre figyelek, így nem állok neki felhajtást csinálni, azt hiszem ő sem díjazná, egyébként is azt magyarázza, mi lesz a program. Szóval csak a polóm ujjával megtörlöm az üveg száját, nem lesz tőle tisztább, de engem jobb érzéssel tölt el, és nyugodtabban iszom.
- Nem mintha a szinkópa egyszerű lenne, ha valaki életében nem zenélt, de sok sikert hozzá.
Ezt kivételesen tapasztalatból tudom. Még középiskolában kellett segítenem egy lánynak, aki akkor kezdett zongorázni tanul. Szörnyen tehetségtelen volt, és természetesen nulla ritmusérzékkel áldotta meg a sors. Azért szenvedtünk egy évet, és meg is lett az eredménye, de azóta sem vállalok ilyesmit, mert ehhez nekem nincs türelmem.
- Igyekszem majd.
Mármint jólérezni magam. Mert azért nem olyan egyszerű a dolog. A hely még nem lesz jobb attól, hogy Hell tud énekelni, és ki tudja most mit fognak összeszerencsétlenkedni a lelkes vállalkozók. De ha már eljöttem, meg kell próbálnom élvezni.
A hangfalakból valaki Hellt keresi, és a színpadon a bűnöst is látni.
- Oké. Aztán szépen énekelj!
Mondom, vagyis kiáltom utána, mert ő közben megindul, és hamarosan fel is tűnik, hogy egy kis közjáték után, elkezdje a következő számot. Én tovább kortyolgatom a sörömet és akaratlanul is dobolni kezdek az ujjaimmal az üvegen. A dalszöveg nem túl tartalmas, de édes, és ezen egy kissé elmosolyodom.

karakterinformáció

» Életművész (Usui és Demetria)
» Pokoli keringő - Hell lakása, Frankie&Hell
» Wellcome home Hell! - Izzie&Zin&Hell
» Heavenly Hell - Hell és Nate
» It's the wrong door, honey... - Callie & Cain

Hell&Honey goes out...

Hell&Honey goes out...

Similar topics

Similar topics