The big Hőlégkaland! Trinity&Reev

Tárgy: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev Vas. Feb. 15 2015, 19:40

Ja, hogy én nem is ismerem a helyet, ahová költöztem? Unalmamban egy turistáknak szóló katalógust nyálaztam, amikor megláttam ezt a helyet. Csak képen! Elég volt a kép, hogy a nyálam ráfolyassam a papírra. Ez a hely…kell! Ilyenkor veszem elő a legszebb mosolyom, sorolom el érdemeim a szülőknek. 1. Leszoktam a drogról 2. Beiratkoztam Egyetemre 3. Kómában voltam, szeressetek. Az utolsó mindig nagyot üt, anyám könnyekben tör ki, percekig ölelgetnek, ismét „kicsikém” és mindenféle nyálas baromság vagyok. A kicsike pedig Palm Springs felett akar hőlégballonozni, szoktak indítani expedíciókat. Igaz, hogy olyan embereknek, akik támaszték nélkül is képesek sokáig állni, de részletkérdés. Különben is érzem, hogy a lábam egyre jobban van. (Ezt hangsúlyozom anyáméknak is) Kicsi furcsán néznek rám, hogy mit akarok, kétszer is visszakérdeznek. Léghajózni? Óriásléggömben?” Elmagyarázom a dolgot, homokzsákok, nyolcvan nap alatt a föld körül, szálló nagy lufi, éppen nekem való! Nos, volt már egy pár hülye ötletem, alszanak rá egyet kettőt, aztán nincs választásuk, megveszik a jegyet és a tett színhelyére szállítanak. Kis hátizsákot is kapok benne keksszel, egy palack ásványvízzel, iránytűvel és fényképezőgéppel. Az iránytű nem tudom minek, nem túrázni, hanem repülni megyek, a fényképező gép, meg most komolyan… az okos telefonok korában? De inkább leszek fél percre jó kisfiú és elrakom.

A jegyem szerint többen leszünk, meg hogy ez biztonságos, rengetegen próbálják ki, a látkép gyönyörű, maga az út sem lesz túl hosszú. Szép, szombati, napsütéses időre szól, minden adott. A jogsim még nincs teljesen kész és el akarnak kísérni, én kegyesen megengedem, ők vették a jegyet is, ennyi jár nekik. Igaz, csak módjával a szeretettel, például puszit anyámnak már nem hagyok az arcomra nyomni. Sok az érdeklődő, de kevesen szállnak fel, gondolom tele a gatyájuk. Annál jobb nekem, nem lenne jó nyomorogni a sok embertől, kell a tér. A cirkuszt a kocsinál nem kerülhetem el, apámék ragaszkodnak a mankóhoz a kocsitól a hőlégballonig. Anyámra bízom őket, amint közeledünk, bárkivel leszek is egy kosárban, nem akarom, hogy lássa, sántítok egy kicsit. Igaz, így is sántítok, meg apám támogat, de majd beadom, hogy részeg, vagy másnapos vagyok.
Szóval ma nem kell a sajnálat. Lehet, hogy ezt a dolgot csak én képzelem be, meg már gyógyulok, de, akkor sem bírom elviselni azt az elnéző tekinteteket, amit akkor kapok, ha meglátják a mankóimat. Valahogy csak oda jutok a kosárig… Majd támaszkodom a szélén. Óriási az egész, színes, félelmetes, király. Anyám majdnem sír, kérlel, vonjuk vissza. Anyámat csúnyán le is rázom és inkább a jegyem dugom gyorsan a kezelő orra alá, mielőtt bárki megakadályozhatná, hogy feljussak. Gyorsan nézze meg, kész, mehetek. Majd integetek, a szüleim jobb szeretem a földön felejteni, amíg én repülök.

Tárgy: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev Vas. Feb. 15 2015, 20:55

A mai napom kikiáltottam a lazulás napjának. Ez olyan, mint amikor más nők kijelölnek egy napot a vásárlás napjának - na azt én utálok! Sokkal jobb programokat tudok kitalálni, mint a vásárlás, a szoláriumba járás, amit nem értek mai napig, hogy mi értelme, mert ki tudja, mikor lennék tőle rákos - jó, oké, ennyi erővel a napfény is ártalmas, viszont ha valakinek van esze és nem szőke p*csa, akkor nem pont abban az időszakban megy ki napozni, mikor a legerősebben tűz a Nap.
Node... megvolt a reggeli zuhany, a reggeli étkezés és a reggeli sport, pihenésképp épp egy magazint olvastam, mert azt is szoktam, amiből hirtelen kihullott egy katalógus.
Oh, Palm Springs! Hát magamtól eszembe se jutna, hogy oda menjek, de így, hogy hőlégballonos utazás, bármikor! Nem mindig akad lehetősége az embernek arra, hogy madártávlatból szemlélje lakókörnyezetét és egyébként sincs olyan messze, még időben odaérek.
Szedtem is a sátorfám, hogy időben odaérjek, de előtte bepakoltam egy hátizsákba minden olyan cuccot, amit szükségesnek véltem. Apropó, mivel a sport megszállottja vagyok, ezért a hőlégballonozás is extrém sportnak számít, csak éppen ott nem én mozgok, hanem más mozog alattam... khm.. a ballon, igen! Szóval éppen ezért jobbnak láttam, ha rakok be két szelet csokoládét, egy fél liter ásványvizet, két kisebb szendvicset, mert sose tudhatom, hogy mikor éhezek meg az utazás közben, telefon kéznél van mindig, meg egy véknyabb pulóver. Nem tudom, ezzel hová készülök, mert akár egy lakatlan szigeten is kiköthetnék így, de jobb mindenre felkészülni.
Beszálltam az autóba és gyorsan elfurikáztam magam.
A helyszínen rögtön megkerestem a hőlégballonos emberkét, akinek bemutattam a jegyet, ő pedig elmagyarázta, hogy lesz egy társam is, így nem kell attól félnem, hogy egyedül utazok. Ugyan már, sosem féltem attól, ha egyedül vagyok, inkább attól, ha rossz a társaságom! Mert nem mindegy, hogy egész út alatt kínos csendben kell majd lennem, vagy kellemesen elbeszélgetek vele, valamint az sem mindegy, hogy egész úton csacsog és egyáltalán nem érdekel, mit beszél, ugyanakkor esedékes az is, hogy kellemetlen lehet. Mivel nem tudtam, mire számítsak, így sóhajtottam egyet, remélve a legjobbakat. Nem rettegtem a hőlégballontól, ezerszer extrémebb helyzetben is voltam már - hegymászás, szörf, stb -, szóval ennél csak rosszabb lehet... mint például viharba keveredni. Annak viszont kilátása nincs, hiszen olyan csodaszép napunk van, hogy tojást lehetne sütni a szabad levegőn egy darab kavicson.
Bemásztam a ballonba és azonnal kényelembe helyeztem magam, ami ez esetben annyit jelentett, hogy megtámaszkodtam a szélén és onnan néztem és vártam, hogy történjen valami. Egy fiút vettem észre a családjával, amint errefelé biceg... biceg, vagy nem tudom, mit csinál, mindenesetre elég furcsának tűnt, hogy körülbelül velem egy idős lehetett - sasszemem van, kiszúrom a távolból -, és mégis dédelgetik. Persze nem ítélem el, annak idején nekem is nagy szükségem volt ezekre, sőt mai napig kihasználom, hogy apám egyetlen lánya vagyok, sőt... csoda, hogy rendőr szegénykém, mert így kibeszélem magam hamar, ha bekerülnék az őrsre. Kétszer fordult elő életem során, akkor is piti dolgok miatt, de legközelebb is megteszem ugyanezeket.
A fiú pont ugyanabba a kosárba száll be, amelyikben én is vagyok, viszont már csak akkor esik le a tantusz, hogy egész út alatt vele fogok utazni, amikor már ő is bent van.
Még mindig sóhajtok egyet. Azt hiszem, baj van velem, nem tudok kommunikációt kezdeményezni. Trin, gyere elő!

Tárgy: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev Szer. Feb. 18 2015, 17:49

Igyekszem anyáméktól a lehető leggyorsabban elszakadni, ez már gáz, azon agyalok komolyan elbeszélgetek velük. Az is érdekes lenne, mintha gyerekeknek magyaráznám a megtermékenyítést. Megértem, nehéz feldolgozni, hogy most már nem csak fekszem, meg vegetálok, sőt ugyan olyan szemtelen kis gyökér vagyok, mint a kóma előtt voltam, néhány emlék, meg normálisan mozgó lábak híján.

Szerencsére hamar bejutok a kosárba és csinálhatok úgy, mintha a tájat nézném és nem szúrnám ki rögtön az egyik lábáról a másikra szökdécselő anyámat. Zavart mosollyal intek neki, aztán elfordulok egy csaj irányába. Hm…úgy tűnik jó embert nézek, mert éppen ide tart, sőt beszáll a kosárba. Eszembe jut, hogy mondtak valamit a társaságról, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen király lesz. Mennyi az esélye annak, hogy egy extrém túraszerű hőlégballonozásra egy szép lányt fogjon ki az ember? Mondjuk arra sincs sok esély, hogy egy mankós adrenalin függő mellé kerüljön valaki. Magyaráznak még körülöttünk a szervezők, beállításokról, időjárásról, csupa unalmas, lényegtelen baromságról egymás között, engem inkább az utastársam érdekel.
- Szia. Reev vagyok, úgy tűnik, össze leszünk zárva egy darabig.
Vigyorgok rá féloldalasan, nem törődve azzal a borzasztó ténnyel, hogy röhejes a szövegem. Persze vannak jó pillanataim is, de fárasztó lenne azon agyalni melyik az, melyik nem.
Már várom, hogy szálljunk végre, a tömegre pillantok és hirtelen nem látom anyámat. Na ettől lesápadok, főleg, hogy egyszer csak felbukkan tök közel a kosárnál és belekezd valami olyasmibe „kicsikém vigyázz magadra!, van-e nálam zsebkendő.” Érzem, hogy az arcom kissé kipirul, nagyon nem tud, mert elég vérszegény vagyok. Ilyesmitől hamarabb kapok sokkot, mint úgy egyébként bármi mástól.
- Jajj ne már..Persze anya, menjetek arrébb, na…beszélgetek
Közelebb slisszolok a lányhoz.
- Szerintem azt hiszik életveszélyes, vagy ilyesmi… Volt egy balesetem, azért ilyenek, szóval próbálom nem utálni őket érte, bár néha nehéz.
Vallom meg, de mivel rá koncentrálok, az ősök tényleg leszállnak rólam. Fogadok azt hiszik, hogy az ébredés óta „nehéz a barátkozás” Lehet, hogy ezért írattak be francia etikettre?

Közben felteszem, elindulunk, legalábbis oldják a zsákokat, így fellebegünk és a kötelekkel is babrálni kezdenek. Automatikus vigyor fagy az arcomra, ide-oda kapom a fejem, ez rohadt izgalmas látvány! Kihajolok, nézem mennyit emelkedünk, meg hogy állnak a kötelekkel, kicsit megszállottan csillog a szemem. Hát ez baromi jó! Ilyesmire minden héten járni fogok!

Tárgy: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev Kedd Feb. 24 2015, 22:56

Egy darabig meg is feledkezem arról, hogy valaki utazik mellettem, mert miért ne? Ha már a tájat kell majd fürkésznem és nem őt... azért megfigyelem, mert van valami az arcán. Nem, nem kosz, hanem észrevettem, hogy kicsit más, mint egy józan ember, úgy értem, hogy kicsit másnaposnak tűnik, vagy csak képzelem ezt. Az is lehet, hogy drogozik, azokon meglátszik, hogy függőek. De nem gondolkodok ezen tovább, mert útitársam azonnal be is mutatkozik. Oké, eldöntöttem, hogy kedves leszek, mert általában az vagyok, különben nem akarnék segíteni a hajléktalanokon, és más szegény embereken, akiknek nem jut a napi betevőre.
- Trin - elintézem ennyivel, de azért viszonzom a mosolyt. - Nem zavar, ha mással kell lennem - csak ne legyen pávagyerek, teszem hozzá magamban. Ugyanis megölne a tudat is, meg nem csak a tudat, hanem ha tényleg olyan lenne, hogy el kell majd viselnem a rikácsolást, meg az öndicsőítést, hogy hú de faszagyerek vagyok, mert csőnadrágban járok; komolyan, mi lett a világból? Régen voltak férfiak, de ma már azt se tudni, hogy tényleg férfi e, vagy csak transzvesztita. Jó, nem rá értem, mert nem ítélek első ránézésre, ugyanilyen alapon mondhatom azt, hogy egy nő is lehet férfias, sőt... megteszik ők is. Sajnos manapság már az ember a saját gyerekét is beöltöztetni a másik neműek ruháiba, mert tegyük fel, olyat akartak. Apropó! Ismerek egy filmet - mellesleg horror -, amiben a nő beöltöztette a fiát lánynak csak azért, mert kislányt szeretett volna, és rárivallt, ha a fiú nem engedelmeskedett, hogy márpedig őt egy bizonyos lány néven kell hívni, és balerina ruhát kell hordania, babaházzal játszani és lányos szobában élnie... aztán persze úgy nevelte fel, hogy gyilkoljon, és elvetemült lett... megjegyzem, hogy mindezt női özvegy ruhában. Na, jó, nagyon eltértem a tárgytól, de komolyan mondod végigpergett bennem ez a gondolat, de szerencsére még sikerült elkapnom a srác mondatait.
- Tudod, néha jó dolog, ha a szülők foglalkoznak veled. Jó, ez már beteges, ha ennyire aggódnak, mert felnőtt vagy, oda mész, ahova akarsz, azt csinálsz, amit akarsz. Ilyenkor annyit kell tenni, hogy szépen kiröppenni a családi fészekből. Viszont az én helyzetemet tekintve olykor jó, ha az apád éppen rendőr vagy ilyesmi és kihasználva ezt, ha történik valami baj, megúszod a sittet - kacsintok rá, majd nevetni kezdek. Igen, ez teljesen én vagyok, mindig így történik.
Oldják a zsákokat, és elhagyjuk a biztonságos földet, amit nem is bánok, mert olykor legszívesebben otthagynám. De mit tehetek ellene? Nem élhetek egy lebegő szigeten... bár lenne olyan.
- Milyen baleset? - kezdem közben a beszélgetésünket, miközben a ballon széléről bámulok le a természetbe. Milyen szép is a kilátás! Nem is értem, hogy eddig miért nem jöttem el ide.

Tárgy: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev Csüt. Feb. 26 2015, 20:19

Anyámék létezését abban a percben skippelem, hogy megpillantom a csajt, sajnos ők máshogy állnak a témához. Először annak örülök, hogy Trinnek hívják. Sokszor megszállottja vagyok a különleges dolgoknak és lássuk be ez a név nem egy Clara, sőt a Mátrix jut róla eszembe, ahol a nőn a legjobban esküszöm a neve tetszett!
- Szerencse, eléggé megszívnád, ha máshogy lenne, sőt én is, nem tudnék csak úgy kiugrani.
Közlöm vigyorogva, merthogy most itt együtt leszünk. Engem sem zavar ő, sőt, idejét sem tudom mikor zavart egy szép nő jelenléte. Talán az oviban, de akkor is csak valami félreértésről lehetett szó a homokozóban.
Kár, hogy nem vagyok gondolatolvasó, mert most megérné, sajnos csak saját szegényes közegemben lengedezem, minthogy milyen szép a lány neve, de jó, hogy őt kaptam, nem egy műkörmös macát picsanadrágban, mert akkor nem a tájat nézném…meghogy a szüleim még egy ilyen klassz pillanatot is képesek kínossá tenni.
Mikor a lány megszólal egy kis hallgatás után a szemeim csak egészen kicsit, mégis elkerekednek.
- Persze, tudom, szeretem őket.
Sietek leszögezni.
- Ahááá! Azon vagyok, épp most készülök külön költözni és idáig sem voltam velük. Az elmúlt másfél évben igen, de akkor nem voltam magamnál. Woow, miért, amúgy oda kerültél volna?
Balhés csajnak tűnik! Kicsit vigyorgom, de azért igyekszem nem elmebeteg mód csinálni, tényleg nem lenne jó, ha idő előtt akarna kiugrani mellőlem, elkezdene sikoltozni, vagy meg kellene állnunk emiatt. Nem tűnik szívbajosnak és nem is tudnám elképzelni valakiről, akit Trinnek hívnak. A kacsintásától és a nevetésétől nekem is vigyoroghatnékom támad, talán majd mesél, érdekelne miket művelt rendőr felmenővel a háttérben.
„Baleset” Anyámék nevezik így, volt egy pár az életemben, sok mindenre emlékszem, aztán akad pár kaland, amire nem.
- Kicsit túllőttem a célon, ha érted, annyira, hogy másfél évre kiütöttem magam. Nemrég tértem magamhoz a kómából, azért ilyenek.
Nem egy vidám téma, de elég könnyen beszélek róla, nem spilázom túl. Változtatni már nem tudok, szégyellni minek, ha egyszer megtettem, meg valahol ez is a részem volt, arra meg magyarázat miért ilyenek az ősök, vagy kellenek a mankók. Elnézek a távolba, szerencsére emelkedünk, hagyom, hogy vakítson a nap és a látvány. Tetszik, hogy lassan egy magasságba kerülünk a fákkal, mélyen letüdőzöm ezt a tiszta levegőt. Kicsit ironikus, hogy ilyen „egészségreklámba” illő mozdulatot teszek azok után, hogy jóformán közöltem exdrogos vagyok, deh az élet most szép, ilyen távolságban a földtől és a múlttól. Legalább észbe kaptam és sokszor magyarázom magamnak, ha rám tör a bűntudat, hogy új életet kezdhettem és még egy kis amnéziát is nyertem, kell ennél több a boldogsághoz?
Közelebb araszolok a lányhoz, a kosár mentén egyszerűbb, lassan már tényleg magasan leszünk, rálátunk a fennsíkokra.
- Húúú nézd, azt kéne megmászni!
Mutatok egy különösen impozánszöld példányra, ha nem húzódik el, mellette egész közel mutogatok neki.

Nevetni kezdek, amikor megemlíti, hogy megszívnám, mert nem tudna csak úgy kiugrani. Senki nem kérte arra, hogy kiugorjon, ha pedig annyira kellemetlen társaság lenne, hogy én ne bírjam elviselni, akkor nem megkérném arra, hogy kiugorjon, hanem szó nélkül lelökném. Muhahaha!

The big Hőlégkaland! Trinity&Reev RGV5cyha

Vagy de.... esetleg meg is kérhetném. De ahogy eddig hozzám beszél, úgy tűnik, nem lesz vele probléma, legalább a jó ég nem egy szőke agyatlan zombit küldött!

Azt hiszem, felkelti az érdeklődését a zűrös múltam. Hevesen megvakarom a tarkóm enyhén grimaszolva, majd felé fordulok amolyan "most tényleg hallani akarod?" tekintettel. Ám legyen.

- A zenészi hivatás sok hátránnyal jár, többek között azzal is, hogyha magadat akarod védeni és szétrúgod pár rajongód seggét, akkor megjelennek a zsernyákok, és naná, hogy te vagy bajban. Ellenkező esetben viszont a te segged rúgnák szét, valószínű, hogy akkor is te lennél a hibás, mert te kezdeményezted, miért lázítod a rajongóidat? Legalábbis hasonló magyarázatot adna apám. Rendőrtiszt, így némi befolyása van a rendőrkapitánynál, de ha engem kérdezel, biztos jól tud talpat nyalni. Ennyi szerencsém van, különben ki tudja, meddig lennék bent. Remélhetőleg abban az esetben is valamelyik idióta haverom kihozna - furcsa, hogy idiótáknak nevezem őket, ugyanis mindenre képesek lennének azért, hogy csak nekem jó legyen, azonban arra is képesek, hogy rossz legyen nekem. Ja, mi egymás kudarcain nevetünk a legjobbakat. Példának okáért, ha valamelyikünk totál rottyra issza magát, és épp az lenne a cél, hogy ki meddig bírja anélkül, hogy elhányná magát, ez esetben kinevetjük azt, aki mégis megbukik és elsőként esik ki. Hülye példa volt, ilyet mindenki csinál, akár azt is, hogy a fiúk - igen, a zenekarról van szó, egyedül vagyok nő - szokásukhoz híven próbálnak felszedni valami csajt, és kikacagják a másikat, ha nem sikerül. Kölcsönösen alakul végül. Szegények nem tudják, hogy kell valakit megfűzni.

Balesetekről van szó, majd azt mondja, hogy túllőtt a célon, mert inkább kiütötte magát, mintsem baleset volt.

- Ahh, a szándékos véletlenek! - legalábbis én így nevezném... szándékosan bedrogozok, de csak a véletlen műve, hogy kómába is esek tőle. Na, én odáig biztos nem fajulnék! Nem mintha drogoznék is... tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy valaha megtettem e. Lehet ez a velejárója, hogy kisebb elmekárosodást szenvedek, majd a rövidtávú memóriám elszáll, avagy nem emlékszem a tegnapra, végül a hosszútávú memóriának is lőttek, mert már a tegnapelőttre, és másnap az azelőttiekre sem fogok emlékezni.

- Végülis érthető az aggodalmuk, bár a helyedben én se hagytam volna ki egy extrém kirándulást - beleiszok közben a vizembe, amit sikerült kikutatnom a táskámból, a második kortyom persze majdnem kiköptem az "azt kéne megmászni" hallatán. Tudom, hogy eléggé élénk a fantáziám, nade hogy ennyire! Nem távolodom el közben Reeven mellől, mert nem zavar a közelsége, sőt, tulajdonképpen örülök annak, hogy nem egyedül kell egy ilyen utat túlvészelnem.

- Igen, ilyen jókora darabokat szoktam megmászni - grimaszolok megint a korty víz lenyelése közben, miközben hevesen mutogatok a hegyre.

Ez is érdekes kérdés, mert amilyen őrült tudok lenni, elvileg simán kiugranék „csak úgy” pl ejtőernyővel a hátamon, vagy krapekba kapaszkodva, akinek van ejtőernyője, habár az már rizikós. Egyelőre maradjunk annyiban: adrenalin függő vagyok, de vannak határaim és próbálom visszafogni az öngyilkos merényleteim. Persze én is vigyorgom.

A zenész múltra rögtön ráharapok, már nem lesz unalmas a túra, a sok szép látvány mellett, egyrészt Trin, márészt a táj, már a témánk is megvan.
- Én is voltam zenész! Nem olyan nagyban, hogy lerohantak volna, legalábbis a férfiak, a nők ellen meg nem volt kifogásom… (sunyi félmosoly) Téged gondolom zaklattak szexuálisan, tök érthető, ha odavágtál nekik, nem értem a zsarukat, ez színtiszta önvédelem.
Bár ki tudja, lehet csak úgy beléjük kötött, végülis még csak néhány perce ismerem. Kemény csaj, de nem tűnik őrültnek, félvigyorgom a nyalós apján, kicsit megrántom a vállam és szemtelenítek a mosolyomon néhány oktávval. Nem lesz túl provokatív, de mégis rosszfiús.
– Lehet ő csinálja jól, én pl sosem tudtam nyalni és vertek már érte meg. Persze a másik rosszabbul járt. Nálunk az volt, hogy én kötöttem bele, magamtól az emberekre, ha nem volt elég rajongó, aki lefoglaljon. Nem mindig úsztam meg az őrsöt, de apám általában kiváltott, ügyvéd. Az is ismeri a talpnyalás művészetét. Lefogadom, hogy nagy barátok lennének a tieddel.

A haverokból arra következtetek még mindig áll a banda és srácokból, de ezekre jobb rákérdezni.
– Mikor alakultatok? Mi a nevetek? Ki írja a szövegeket és pontosan milyen stílus? Te énekelsz, ugye? Bocs, hogy lerohanlak, de ebben éltem én is a balesetig.
Legalább hallani hallok a volt életmódomról. Még az is lehet csatlakozom valami teljesen új felálláshoz, de a nagyon drogos srácokat már hanyagolom, még havernak is pocsékak voltak, igaz kihagy a memóriám, de arra tisztán emlékszem, hagytak már faképnél a saját hányásomban, nem még rendőrőrsön!
A negatív aura máris körülleng, kicsi megtúrom a hajam hátul, hogyan hozzak ki valami pozitívat az annyira beálltam, hogy kómába estem témából? Bárhogy is szépítem, elég izé, még csak azt sem mondhatom, hogy rossz társaságba keveredtem, mert én voltam A rossz társaság.
– Igeen, elég zűrös kölyök voltam. Néha arra gondolok jobb is, hogy annyira belőttem magam és másfél évig kénytelen voltam pihenni az anyagtól, egyrészt megúsztam az elvonási tüneteket, mert nem voltam magamnál, másrészt józanító hatása volt az ébredésnek. Az ember másképp áll a dologhoz egy második esély után, főleg, ha tudja ez lesz az utolsó.
Nem hiszem, hogy létezik az az Isten aki még egyszer visszaránt a halálból, hacsak nincs kilenc életem. De még sosem köptem szőrgolyókat, úgyhogy nem hiszem.

Biccentek, hogy az extrém kirándulás meg a magad halálba hajszolás közt van azért különbség és Trin is egyetért velem. Felröhögök, hogy majdnem kiköpi a vizét, meg gúnyosan reagál, bámulom én is a monstrumot.

– Látszik !
Hülyülök én is, pont arrafelé sodor minket a szél, jobban meg tudjuk lesni, kijjebb hajolok.
– Én sem másztam még ekkorát, de kalandos lehet, mint azokban a könyvekben, amikor több napig csak vándorolnak a hősök. Azt hiszik ember ott azelőtt még nem járt, elvannak ebben a kis naiv ábrándban és bepisilnek a gyönyörtől, ha találnak egy patakot. Szerintem király lehet.

Szélesen mosolygok, amikor megemlíti, hogy ő is zenész múlttal rendelkezik. Megvakarom a tarkóm és grimaszt vágok, amikor azt is felhozza, hogy nyilván zaklattak szexuálisan is.
- Ami azt illeti, volt rá alkalom. Persze már egy leányzó megjegyezte, hogy nem kellene fűzőt felvennem, mert kinyomja a mellem és némely férfinak az agyába szökken a vér... meg lentebb is - nem vagyok szívbajos, nem mondta senki, így elég bátran nyilvánulok meg még egy idegen ember előtt is. Bár ezek után már Reev nem egy ismeretlen ember, hanem egy ismerős, akivel ahogy nézem, akár barátok is lehetünk, ha szorosan egyeznek a véleményeink.
- Na, mondjuk azért egy férfinak még mindig kellemesebb, ha sok nő van körülötte, mint nekünk nőknek a sok férfi rajongó. Kivételes eset, ha a nő k*rva - én meg nem vagyok, tenném hozzá, de szerintem ezt ő is gondolhatja mélyen magában. Akkor eléggé kihívó lennék már a számára is... mármint nem olyan értelemben véve, hogy a megjegyzéseimmel, hanem szimplán az öltözködésemmel: kivillanó mell, túl rövid nadrág, meg azért a viselkedésem is olyan lenne, hogy szavak nélkül ágyba csábítanám. De nem vagyok olyan. Csak ha akarom... ahhoz pedig nem elég két láda sör sem. Na nem azt mondom, hogy Reev nem lenne az esetem és nem lenne elég hozzá annyi, de alapból nem vagyok olyan, aki úton-útfélen bárkivel is elszórakozna. Inkább nem megyek bele, mert ebből nem magyarázom ki magam.
- Az biztos, hogy nagy spanok lennének! Az ügyvédek alapból tudnak nyalni, legalábbis hozzátartozik a munkájukhoz. Volt egy ismerősöm, volt egy adóügye és ügyvédet kellett fogadnia. Jó, oké, azt mondta, elsimítja az ügyet, de szerencsétlennek még ki kellett fizetnie azt is, hogy felolvassanak egy hülye papírt, az ügy meg öt éven át tartott, mert egyszerűen nem zárták le. Valamint az ügyvéd is lenyúlt pár százezret - hát erről szól a társadalom, nyúljunk le ott pénzt, ahol csak tudunk. Például ha a bankba is egy olyan ember megy be, aki nem ért a jog és a pénz nyelvén, valamint egy csöppnyi lélekjelenléte nincs, akkor úgy lehúzzák, mint szart a wécén.
Jesszusom, annyi sok kérdéssel rohan le egyszerre, hogy nem győzöm kapkodni a fejem.
- Csigavér! - nyugtatom le ezzel, bár én lettem volna ilyen lelkes, amikor iskolába jártam.
- Olyan két éve, a nevünk Beverly Kills, és általában én írom a szöveget, alkalomadtán a srácok is szoktak, ha olyan kedvük van. Én énekelek. És a stílus death metal, de ne gondolj ilyen nagyon halálos zenére, hogyha meghallod, akkor úgy érzed magad, mintha egy horrorfilmbe csöppennél és valaki belezne - na hát ilyenről nincs szó, nem szoktunk disznóölést véghezvinni a stúdióba, felettébb nem a színpadon.
Eljutunk oda is, amikor elmeséli a nem éppen kellemes drogos időszakot, így kezd összeállni a kép. Én semmi pénzért nem tenném ezt meg, valamint még sose sikerült annyira kiütnöm magam, hogy azt se tudjam, hol vagyok.
- Van az úgy, hogy tudnunk kell, a káros szenvedélyekben hol a határ. A szexnek is van, sokan haltak már bele, de tényleg - a túlzott szenvedély a szívben egy olyan hatást kelthet, aminek eredményeképpen bamm, vége.
A szikláról beszél, én pedig közben őt nézem. Elgondolkodom, miközben vészesen közeledünk felé. Ahogy észreveszem, már rég elhagytuk azt a területet is, ahol életnek kéne lennie. Ki tudja, milyen messze lehetünk.
- Tudod, nekünk egyszer buliznunk kéne együtt. Kezdelek megkedvelni - már csak azértis, mert el lehet vele beszélgetni erről-arról.
Közben észre se veszem, hogy a fejünk felett beborult az ég, elég csúnyán.

Sejtem, az ilyen csajokra, mindig nagyon buknak az olyan srácok, mint én.
Prüszkölve felnevetek, szemem sarkából akaratlanul is odavonz a tekintetem, ahol a dekoltázsát tarhatta. Trin nem az a csaj volt, akinek csak úgy be lehetett cuppanni a mellei közé, egyértelmű. A faszfejeket se sajnálom, apucinak meg azzal a tudattal kell élnie, menő lánya van, mindenki jól jár.
- Gyengék vagyunk, ilyen lányok nem teremnek minden bokorban, szép, vagány, tehetséges, perszehogy rád cuppant a fél koncertterem. Tanultál verekedni?
Kérdem, ilyenkor azt szoktál a lányok, vagy nemtom.
Felnevetek, én aztán nem bántam a lány rajongókat, az se számított micsoda, úgyis csak egyszer leltünk örömet egymásban és őszintén szólva nem is emlékszem rájuk.
- Nekünk ez nagyon király, sokan ezért tanulnak meg gitározni.
Fintorodom el aztán az utolsó részhez, elég pocsék indok „csajozás” címén kezdeni ilyesmibe, ami elég komoly dolog. Nem kell mondania, azt egyből kiszúrtam, hogy őt nem ribanc gyurmából gyúrták, nem véletlen, hogy tök szimpi a csaj. Bár a ribancokkal sincs bajom, egyszer használatosak, arra jók, csak mostanában nincs gusztusom erre gondolni. Öregszem…
Felcsillan a szemem, mikor apáink barátsága kerül szóba.
- Hamarabb kellett volna találkoznunk
Sandítok rá, egy ilyen vagány kislány sem volt a közelemben gyerek, vagy kamasz koromban, pedig baromi jó lett volna! Mondjuk az apja tuti nem engedte volna, hogy barátkozzunk.
- Beszarás. Apám seggnyaló, de azért nem ekkora szélhámos, ha megint lenne valami és keresnétek, majd, inkább mi intézünk valakit, apám sok megbízható embert ismer. Elkapták azt az embert?
Tök durva, mik vannak. Nem, apámnak nagyon nagy igazságérzete van, folyton az erkölcsről papol, pap is lehetett volna.
Szegényt biztos sokkolom a rengeteg kérdéssel, biccentek gyorsan, laza kis fél vigyorral, hogy befogtam, különben is őt kell most hallgatni.
Találó név! A death metalon felvonom a szemöldököm, nem semmi, akkor, ha jól emlékszem mellettük mi csak barbie zenét játszottunk. De aztán elmeséli, hogy nem csak hörögtek.
- Ha hazaértem rákeresek a neten, vannak fent videóitok?
Hátha. Érdekelne.

Igen, a drogos rész elég kínos, érzem, hogy valamennyi pír át is szalad az arcomon, kicsit félre is nézek. Sosem tudtam jól belőni a határokat (csak magamat, de szar szóvicc…)
- Tudom…meg is szívtam, mint látod. Most már, próbálok megváltozni.
Nézek rá vissza komolyabban, igaz nem tudom egy éles helyzetben képben lennék-e a határaimmal, a pszichológusok szerint biztos nem. Csak az tuti, hogy drogokhoz nem nyúlhatok többé, bár a szexen vigyorgom. Nem hiszem, hogy addig tudnám magam hajtani, szeretem elhinni, hogy nincsenek határaim.
- Ha meghalok az ne a szextők legyen kivéve, ha már nyolcvan éves vagyok.
Nevetek fel, hátha ezzel oldódik kicsit a komoly hangulat. Éppen arra gondolok, de rég szexeltem, amikor kimondja az egyik olyan dolgot, amire én is gondoltam már.
- Király, én is téged. Nekem is eszembe jutott! Akár ez után, mit szólsz? Este ráérsz?
Én a nagy optimista, merthogy meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg lehet túl se éljük, csak akkor rezzenek össze, amikor meghallom az első mennydörgést, innen fentről elég hangos. Közelebb megyek Trinhez, ha megijedne, valahogy automatikusan átölelném, főleg, hogy az iszonytató mennydörgéssel egy időben villám hasítja át a teret, de olyan közel, hogy széltében hosszában végignézhetünk rajta. Eltátom a szám, halkan kinyögök egy woow, annak ellenére, hogy foltokat látok, mert egyenesen belebámultam ez…egészen elképesztő volt. Ismét jön a dörgés, én remélem villámlik még, ez valami hihetetlen innen fentről! Aztán az első, vad esőcseppekkel eszembe jut, hogy hőlégballonban vagyunk, nagyjából pont ekkor a szél elemi erővel kap a cuccba és hamarosan szinte elsüvít bennünket, egy hegyesebb vidékre. Elég közel kerülünk magas sziklakiugrásokhoz, az egyiknek az éle vészesen közeledik felénk. Ajjajj…
Trinre pislantok, aztán gyorsan magam mögé vonom, beharapom az ajkam, miközben arcomon, hajamon végigzúdulnak az esőcseppek. Ha odaérünk, ha nekimegyünk…. kilyukadhat, de talán el tudnám tolni magunkat. Nem vagyok olyan erős, érzem naiv elképzelés, de jobb nem jut az eszembe.

Igen, szinte sejtem, hogy azért tanulnak meg a srácok gitározni, hogy rácuppanjanak a lányok. Ahogy a legtöbben tartják, ha te vagy az énekes, milliárd rajongód van, minden ujjadra jut egy nő/férfi. Ha szólógitáros vagy, ugyanez a helyzet. Ha ritmusgitáros vagy, a kisujjadra nem jutnak már, ha basszusgitáros, talán jut egy-egy, ha pedig dobolsz, akkor megkaphatsz egy nőt/férfit. Nem tudom, ha magamból indulnék ki, én a dobosokra és szólógitárosokra lennék rámozdulva, valószínűleg akkor tartanám magamban azt az elvet, hogy én mint nő kihasználva az adottságaimat, nyugodtan ágyba vinném bármelyiküket. És lehet, hogy élnék is a lehetőséggel, csak azért, mert menők. De nem olyan fából faragtak, hogy valakire azért álljak rá, mert menő, nekem ahhoz ismernem is kell valakit, hogy tudjam, szívesen megszúrogatnám.
- Igen, eleinte muszáj volt, mert gyerekkoromban apám rámtukmálta, hogy meg tudjam magam védeni. Munkájából következtetve tudja, hogy elég veszélyes helyzetek is kialakulhatnak, így nem akarta, hogy bármi bajom essen. Aztán már magamtól is jártam karate edzésekre, hogy ténylegesen szétverjem azt, aki megpróbál bármi olyat tenni velem, amit én nem szeretnék – azért jogos, nem? Hogy nézne már ki, hogy valaki simán odajön hozzám, megpróbál lopni tőlem és a helyszínen nincs senki, aki segítene, akkor inkább már alárúgok kettőt. Ha pedig meg akarnak erőszakolni, hát rossz helyen kopogtatnak. Az jut eszembe erről, hogy bíróságon áll egy férfi, elítélték erőszaktevésért, erre azt feleli, hogy nem volt erőszak, mert a lány is akarta. Ez bármikor megeshet.
– Hát most találkoztunk. Nem sikerült elkapni, mert semmit nem tudtak rábizonyítani. Most mondhatod azt bárkinek is, hogy loptak tőled, de nincs rá bizonyítékod – na, hát ez a világ, tényleg ma már a kórházban sem látnak el, ha nem adsz a nővéreknek egy kis pénzt csak azért, hogy rád nézzenek. Ha nem adsz pénzt, még neked állnak feljebb, hogy tetteted, hogy beteg vagy. Olykor szerencsések lehetünk, ha jó helyet fogunk ki, jó orvossal és jó nővérekkel. Mosolygok, amikor azt mondja, hogy legközelebb ők intézik nekünk a dolgokat, jó ezt hallani, hogy egy most megismert ember már ilyet ajánl. Úgy érzem, jóba leszünk.
- Vannak fent, amatőr videók is, akik koncerten vették fel, ott elég szar az akusztika… de van HD minőségben is. No meg, ha nagyon szépen megkérsz, akkor nálam is megnézheted. Meg akár koncerten – miért is ne? Annyi ismerősöm van már, akinek csak úgy adtam VIP kártyát, hogy már számát nem tudom. Túl jó szívem van, tényleg.

A megszívásra már nem mondok semmit, csak vigyorgok, mert ez végülis az ő hibája, nem kellett volna túladagolnia magát, de abban is van igazság, hogy egy egészséges ember ugyanúgy meghalhat. A sportolók közt is van olyan, aki egész fiatalon az élete végét járja, aminek sok oka lehet: túlhajszolás, túldoppingolás, a szíve nem működött kellően, stb. Nem vagyok orvos, csak tippelgetek.
- Nem tudom. Én ha meghalok, akkor legalább úgy, hogy közben élvezem. Nem? – nevetek fel. Ezzel oda jutok, hogy akár szex közben is meghalhatnék, tök mindegy. Csak tényleg ne ilyen fiatalon, még annyi mindent nem tettem meg, amit meg kellene.

Következő kérdésére, hogy este ráérek e, már semmit sem mondok, mert vészesen közeledünk a hegy felé. Reev megpróbál védelmezni, ezzel a háta mögé von, de azzal csak magának ártana jobban. Hátulról átölelem a mellkasát, beindul nálam egyféle vészjelző az agyamban, hogy muszáj mentenem, amit menteni kell, s hátrébb húzom a ballon másik oldalához, ahogy csak tudom, jó szorosan magamhoz. Azonban ahelyett, hogy nekimennénk a hegynek, a ballon ide-oda elkezd billegni, így kapaszkodni kell az oldalába, hogy ki ne essünk.
Eközben, aki a ballont irányította, úgy eltűnt, mint a kámfor. Észre sem vettem, mikor tűnhetett el, lehet, hogy annyira bepánikolt, hogy inkább magától kiugrott.
A ballon messzire eltávolodik a hegyektől és ettől a vidéktől, szinte azt sem látom az eső sűrűjében, hogy merre tartunk, de még mindig fogom Reev-et. Igyekszem magam felé fordítani.
– Kalandot azt akartunk, de nem ilyet! – nem mintha pánikolnék, de azért nem jó dolog eltávolodni egy olyan helyre, amiről azt se tudod, hogy merre van…

Órák teltek el a ballon bajba keveredése óta, s a hajnal első fényei megjelentek a horizonton. Arra eszméltem, hogy csurom vizes vagyok, valami keményen fekszem, s ahogy kinyitottam a szemem, a ballont pillantottam meg először. A kosár még ép állapotban volt, viszont az anyag része teljesen tönkrement, mintha egy vadállat tépte volna szét. Most komolyan… mekkora vihar lehetett az este? És hogy kerültem én onnan fentről ide le? Feltápászkodtam, és a legelső, amit kerestem, az Reev volt, aki tőlem pár méterre feküdt ugyanúgy. Hála az égnek a táskáink is megvannak.
Gyorsan Reevhez szaladtam, hogy megnézzem, egyben van e.

– Hé! – paskoltam meg az arcát, hogy felébresszem. Körbenéztem, és annak a szemtanúja lettem, hogy egy hol dombos, hol sík területre érkeztünk… ahol nagy a meleg napközben… sivatag. Kurva jó!

Az enyém is rám tukmálhatta volna, de féltek, hogy kinyírok valakit, anélkül is ön - és közveszélyes voltam.
- Ezt jól tette. Aztaabaszta, milyen színű öved van?
A feketére tippelnék, az a szín illik Trinhez. Igazából engem a karate csak az övszínek miatt vonzott, untam volna csak azért verekedni, hogy megtanuljak. Ha vérre megy és komoly,az egész más kérdés. Trin viszont igazi domina maca lehet, uh, nem kéne elkalandozni.

Közli a hideg tényeket, hogy csak most találkoztunk Eszembe jut a klisé, hogy jobb későn, mint soha, de annyira evidens, hogy nem mondom ki, csak biccentek.
- Hm, kár. Persze, kell a bizonyíték és egy nagyon ügyes Sherlock szerű magánnyomozó biztos tudna is segíteni, de ha nem akkora a kár nem éri meg ezzel vesződni. Meghát hamis bizonyítékokat is lehet szerezni, csak az már drága.
Vigyorgok rá gonoszkásan, én rossz ügyvéd lennék, ha védeni kéne, de ha vádolni az már tetszetős, hogy én bizonyítok rá bármi baromságot bárkire, aki nem tetszik. Csak a gondolattal játszom, nem az én reszortom, de egyszer mindenki elkalandozik mi lenne, ha hatalma lenne. Szerintem Trinék csak rossz helyen kopogtattak, de majd adok neki telefonszámot és legközelebb már nem esnek ebbe a hibába. Legjobb az lenne, ha nem lenne legközelebb, mégsem árt soha, ha az ember ismer egy jó ügyvédet.

A zenekara most jobban érdekel, rákeresek majd a neten, vagy…
- Huh az jó lenne, megnéznélek élőben!
Csillan fel rögtön a szemem. Akkor viszont hagyom magam meglepni, már legalább másfél éve nem voltam koncerten. És akarom hallani a hangját színpadon.

A drogos múltat jobb, ha annyiban hagyjuk, megbántam, kész, de nem egy vidám téma. A halál se, ami azt illeti, a szexben viszont sok fantázia van. Még akkor is, ha együtt jár a halállal.
- Igen, persze, a szex nagyon jó, de egy pasinak baromi ciki, ha fiatalon ebben hal meg. Tudod olyan, mint, mikor hamar sül el valaki és ráverik, hogy gyenge, mert nem bírta. Esetleg úgy, hogy valami balesetben, pl éppen folyik a hancúr, amikor a kocsi magától megindul a szikla pereme felé.
Magyarázom, miért nem ezt a halálmódot választanám, pl huszonévesen. Őszülő vénként, hatalmas orgazmus közben lebbenni a túlvilágra egész más tészta, a szellememet meg már hidegen fogja hagyni mi van a testével, ha lehet hinni a természetfelettiben és kiszáll egyáltalán valami az emberből.

Témánál vagyunk, este, szex, halál, a fogalmak felvonulnak szépen sorban, Trin már nem mond nemet és igent se. Megfordul a fejemben, hogy talán itt akkor most megint vége, nem sokáig maradtam ébren és egy percig iszonyatosan haragszom minden istenre, ami eszembe jut, miért szívat ennyire. Másrészt az ösztönös, perverz adrenalin hullámtól hihetetlenül érzem magam, az agyamban lévő kis hibától, ami őrültségekre késztetett. Mi lehetne ettől nagyobb buli? Ennek ellenére Trint ösztönösen védeném, nálam nem is kérdés, én fogok smárolni a sziklával, ő túléli.
De róla van szó, elszámolom magam, egyszer csak érzem, hogy átkarol. Mielőtt élvezni tudnám az érintést, mert még ebben a helyzetben is megfordul a fejemben milyen jó ez, szorosan mellette vagyok, hát akkor elölről ölelem át, hogy így is védjem és mert ölelkezni jó a vég előtt, csak sajnos nem tudok hosszú ideig a közelében maradni. Ide-oda ringunk, a ballonvezető fószert már nem is látom. Az események aztán elragadnak, lefelé tartunk a ballonnal, de legalább benne valahol és nem a sziklákon toccsanva szét. Még utoljára Trinre vigyorgok.
- Ha túléljük ez életem legjobb kalandja!
Aztán elsötétül a világ.

Átázott ruha furcsa illatkeverékét érzem, aztán néhány paskolást az arcomon. Pislogva, hunyorogva kinyitom a szemem, felettem Trin áll. Borzasztó keményen fekszem, azonnal felülök és megdörzsölöm a szemem, a nap belevilágított, mikor kinyitottam. Földet tapintok magam alatt, sivatagosat. Azt a kérdést, hogy hol vagyunk, fel sem kell tennem.
- Jól vagy?
Kérdem reszelős hangon. Körbepillantva látom a hőlégballon tropára ment, valahol nem messze hever a csomagom egy cipő mellett, ami nem az enyém.
- Basszus… Telefon kell, remélem működnek még a telefonjaink… Neked megvan a táskád?
Valahogy feltápászkodom, a lábam húzva elbicegek a táskámig, a fájdalommal most nem nagyon foglalkozva. A tagjaim érezték magukat már jobban is. Reszketve lehajolok érte, akkor látom a cipőt is, ez a hőlégballonosé lehet. Térülök, fordulok és akkor kiszúrom az arccal előre bukott testet.
- Trin…szerintem már nem él
Motyogom oldalra, ha a közelemben kajtat. Arcom pontosan olyan fehér, mintha halottat látnék, mert szerintem az is.

Persze, amikor Reev felkel, rögtön az az első kérdése, hogy én jól vagyok e. De a kérdésre válaszok helyett inkább megölelem, még akkor is, ha csak most... hát tegnap ismertem meg, mert ha úgy nézzük, végülis eltelt egy nap a viharba keveredésünk óta. Ennek ellenére én úgy érzem, mintha eléggé közel került volna hozzám ahhoz, hogy akár a legjobb barátomnak nevezzem... hát most jó, hogy ott vannak a bandámban a fiúk, de hozzájuk már úgy szoktam, mint a családom, szóval mindig ott vannak, de egy legjobb barát más.
- Én jól vagyok, kis bolond, magaddal is törődhetnél - összeborzolom a haját, aztán felállok, mert eddig térdepeltem mellette, hogy megbizonyosodjak róla, hogy minden rendben van e. Megnézem a telefonom, hogy működik e, az már bizonyos, hogy a képernyő egy kicsit betört, de még használható állapotban van... mindenesetre majd veszek egy másikat.
- Nincs térerő, basszus! - mondanám, hogy elmegyek egy magasabb helyre, de ahogy körbenézek, csak azt látom, hogy pusztaság, fű, bokor, pusztaság, fű, bokor, száraz fű, ördögszekér, vagy mi a trágyának nevezik, de magasabb domb vagy hegy sehol nincs. Legalábbis itt a közelben nincs.
- Itt vannak a táskák. Hála az égnek van vizem, két szendvicsem meg két müzlim is. De ha itt maradunk az ég tudja meddig, akkor ki tudja, meddig húzzuk ki... - nem akarok belegondolni, hogy max két napnál tovább itt kell maradnom. Nem tudom, hogy meddig bírom ki víz nélkül, tekintve, hogy a testem nagyon is megköveteli magának a folyadékot, mivel kondizom. Mondjuk most egy kis kimaradás... de ez lesz még csak a nagy edzés, itt a sivatagban!
Ránézek arra a férfira, aki még velünk együtt jött fel a levegőbe, és most már nem él. Ennyit ér egy emberi élet... elszáll, csak egy gondolat. Dalszöveget fogok írni, de nem ma!
- Azért csak nem hagyhatjuk így... - körbenézek, hátha találok valamit, ami alá temethetjük, mert biztos nem lenne szívem itthagyni... így. Aztán rájövök, hogy annyi követ éppen tudunk rá hordani, hogy eltakarja a testét, de nem akarok ezzel foglalkozni nagyon, mert az a kiszáradás széléhez vezet minket, hamar kifulladnánk.
- Szerinted mit lenne vele érdemes tenni? - aggódva nézek rá. Maximum azt tehetjük, hogy tényleg itthagyjuk... csak azért, hogy ne lássuk. A keselyűk úgyis megennék, ajj, csúnya halál.
- Mikor azt kérdezted, hogy este ráérek e, és válaszoltam volna, hogy igen... hát nem ilyen bulira gondoltam - ismerem el magamban. Kitettünk magunkért, egy egész sivatagot varázsoltunk csak kettőnknek, ahol ki tudja, hogy mikor találnak meg minket. Ennek ellenére alig parázok, és tökre nem látszik meg rajtam semmi, hogy aggódnék. Magam miatt legalábbis nem, inkább Reev miatt, mert nem tudom, hogy fogja e így bírni, mert hát teljesen nem tud úgy járni. De legalább itt vagyok, és segítek. A táskámban kezdek el kutakodni, majd odanyújtom Reevnek a vizemet.
- Igyál, mert halál sápadt vagy! - és ez parancs volt, úrfi.

Kicsit olyan, mintha megint felébrednék egy kómából, az idő és a tér ugrott valamennyit. Úgy látszik több második esélyem van még. Hozzászoktam a meghaláshoz (haha) de azért döbbent vagyok, mi a francot keres itt egy sivatag. Az első, ami eszembe jut, hogy Trinnel voltam és az ölelés, amiből rögtön kapok másikat. Szégyen nem szégyen egész áthatóan ölelem, mármint közel bújok hozzá és viszonylag sokáig, sokkalta összevisszábban verdeső szívvel, mint normál esetekben. Várjunk csak… Nem is szoktam ölelkezni! De most, most marhára jól esik, alig akarom elengedni. Végül észbe kapok és a sokk számlájára írom.
Kicsi? Mi a szösz, alacsony lennék? Néha kiesik, hogy 18-20-tól biztos nem nézek ki többnek, meg ott volt a másfél év kihagyás is, úgyhogy ezen nem most kezdek el replikázni, inkább sóhajtva elengedem a másikat.
- Asszem nekem sincs bajom, reméltem, hogy szupererőm van és tudok valamit csinálni a gravitáció ellen, de ez nem jött össze.
Vallom meg baromkodva, nem mintha ekkora idióta lennék, de egy hülye viccet épp alkalomhoz illő pillanat bevágni. Az, hogy nincs térerő elég nagy gáz, még ha van víz, akkor is kevés. A saját hátizsákom után kajtatok, csak egy kis keksz és egy palack víz van benne, mikor beletúrok.
- Nekem csak egy kekszem meg egy palack vizem van. Mondjuk nekem nem kell kaja, de…elég necces…
Ráncolom a szemöldököm feszülten. Ráadásul felfedezünk egy hullát, mert miért ne. Viszolyogva meredek a testre, aztán Trinre pillantok, kicsit meglep, hogy nem annyira rázza meg. Persze nem szívbajos csaj, az már kiderült, de valahogy úgy képzeltem sikítani fog… Nyelek, bár kicsit elfordítom a fejem, megfájdul a fejem tőle.
- Dehogynem! Pont így hagyjuk. Nem fogok egy hullát emelgetni.
Kimerülnénk, hulla, izé, hulla, ez egy hulla baz+ Kényszerítenem kell magam, hogy visszanézzek a testre.
- Szerintem elrohad itt a napon, vagy megeszik. Vigyük el a tárcáját, aztán majd azonosítsák, biztos vannak iratai.
Már ha nem támad neki valami vadállat és lehet majd még azonosítani. Nagy levegőt veszek és viszolyogva megtapogatom a mellényzsebeit és a nadrágját. Ha megvan, amit keresek, mintha tűzből lenne, hirtelen rántom ki, el is ejtem. Megrázom a kezem, aztán újra megfogom, de észreveszem, hogy remeg a kezem. Halványan elmosolyodom, hogy nem ilyen bulira gondoltunk.
- Biztos küldenek valakit, csak ki kell tartanunk. Ennyi vízzel mondjuk nemtom meddig, egy ideig a saját vizeletünket is ihatjuk, de aztán…
Összerezzenek és még mindig reszkető kézzel átveszem a palack vizet is. Szó nélkül meghúzom, utána jobb lesz, a fejfájásom is enyhül egy kicsit.
- Kösz. Buli lesz ez is, nézzük a jó oldalát. Ketten vagyunk, majd szórakoztatlak, csinálok homokvárat
Röhögök fel kicsit ironikusan, bakker, de kész!
- Szerinted mit csináljunk? Elinduljunk?
Nézek végig a perzselő szárazságon.

/Azé tökre idevág a signature-m, ugye? Very Happy

/

Nagyon ritka, ha valaki visszaölel. Sőt, az a ritka, ha én ölelek meg valakit... az egyetlen ember talán apám volt még gyerekkoromban és anyám, mielőtt meghalt volna. Alapból úgy nőttem fel, hogy nem igazán engedtem közel magamhoz senkit sem, szerettem ellenni magamnak a nagyvilágban egyedül, mert nem volt igazán szükségem arra, hogy bárki is szeressen a szüleimen kívül. Testvéreim nem voltak, most sincsenek, szóval hagyatkoztam arra, amim van, bár most inkább vannak többen a barátaim, mint a képzelt kis semmik. Igazából jól is esett ez az ölelés, többször is megtehetném. Ami igazán fura, az az, hogy nem tudom magam elképzelni így szerelemben... bár nem tudom, hogy ez hogy jött ide.
A vicc megmosolyogtat, az persze már nem, hogy hagynom kell itt elrohadni egy embert. Reev úgy veszi ki a zsebéből az iratait, mintha szarban túrkálna - tény, hogy undorító, szóval neki semmiképp nem ajánlom, hogy patológus legyen, vagy boncoljon, esetleg bármi más, ami ilyen dolgokkal foglalkozik. Mindenesetre, amikor Reev végzett a hulla felderítésével, én szó nélkül fogtam magam, és amit találtam, bár elszáradt növényeket találtam inkább, azokkal próbáltam betemetni a halottat, legalábbis az arcát. Megadom a végtiszteletet - bár csak egy temetésen vettem részt, de azt hiszem, elég volt végigszenvednem, nem akarok egy újabbat. Nem ismertem ezt az embert, de azért mégiscsak egy volt közülünk.
Nagy szemekkel pislogok Reev-re, amikor megemlíti a vizeletes dolgot.
- Tény, hogy az én testem sok vizet elbír a kondizás miatt... de vizeletet csak úgy ihat az ember, ha előtte felforralja - amúgy semmi pénzért bele nem innék, szóval maradok annál, hogy csakis akkor iszok vizet, ha törik, ha szakad. Sok Bear Grylls műsort nézek, meg másokat is, mint például az i shouldn't be Alive, avagy Csoda, hogy élek, és pont egy hasonl eset történt egy nővel, amikor a Grand Canyonnál futkározott és megcsúszott, majd beleesett a mélybe, de túlélte egy jó kis gerinctöréssel három napig.
- Ugye azt tudod, hogy a sivatagos területeken este általában hideg van? - remélem, hogy ezúttal tévedek és ez mégsem annyira sivatag, mint amennyire kinéz. Ha pedig mégis, este nagyon össze kell bújnunk, és nekem csak egy pulóverem van plusz melegítőnek.
Nevetni kezdek.
- Hát, ebből a homokból aztán nehezen tudsz összegyúrni valamit is, de legalább lefoglalod magad - maximum rajzolgat benne egy darab fával, vagy kővel, mit tudom én. Körbenézek, hogy mi lenne most a helyes.
- Ha bírsz jönni, akkor lehet, jobb, ha elindulunk. Keressünk valami magasabb területet, talán lehet valahol térerő. Amíg nem próbáljuk, nem tudhatjuk. Meg az is jobb lesz, ha éjszakára keresünk valami helyet, ahol megpihenhetünk, ha itt kell maradnunk egész nap - mondjuk egy olyan hely, ahol van egy nagy kő, talán jó lesz a szelek és a hideg elől, így legalább egy oldalról védve vagyunk. Átveszem Reev-től a halott személyes tárgyait, amivel beazonosítható, ne ő hordozza, mert tuti eléggé megviselte. Nyújtom a kezem is, hogy jobban érezze ettől magát - nem értem, hogy én ettől miért nem köptem ki eddig a belem.

A hullával való érintkezés...neki megy jobban, én az iratait is nehézkesen csórom el, ő simán elfedi az arcát. Megfordul a kezemben jó lenne kezet mosni, dehát...épp arról van szó, hamarosan pisit fogunk inni. Vagy annyira mégsem.
Szóval ölelkezni jó, de kicsit feszült vagyok, lehet kéne csórnom még, csak mert...mert nem lesz víz.
Azt is megtudom, Trin kondizik, majd vetek rá egy pillantást hátulról, azoknak iszonyú jó seggük van!
- Felforralni? Hm, erről még nem hallottam, mondjuk itt az szerintem könnyen felforr
Vigyorgom, mégiscsak lány, most megfogtam, nem szívesen inna pisit! Az a helyzet, lehet itt halunk, nagyon béna lenne tőlem, miután nehézkesen magamhoz tértem.
- Hála istennek, most elég meleg van, neked nincs meleged?
Jah, valami rémlik, bár sosem olvastam utána a sivatagoknak, nem hittem volna, hogy kiköthetek egyben. Már most megtikkadok, száraz a szájpadlásom és erőltetnem kell a nyelést, úgyhogy minden, ami hideg, jöhet. Nem gondolok bele, jelenleg úgy érzem bármi jobb ennél, ráadásul Trin is közelebb lenne, talán kapnék egy bónusz ölelést.
Uhh, ez a lefoglalod magad úgy hangzott, mintha ovis lennék. Még nem guggoltam le, piszkálni a talajt, inkább csak rugdosom a földet a cipőm hegyével, kicsikét porzik.
- Ez igazából félig poén volt, a helyzet iróniájára való tekintettel, jobb ha erre nem pazarolok folyadékot. Esetleg kiírhatnánk, hogy help, hátha jönnek értünk. Szignózzuk és reméljük nem lesz nagy szél.
Bár rémlik valami a sivatagi viharokról. Eszembe jut, hogy betűt pisilni lenne menő, de ő izé, folyadékpazarlás és az ovis szint, ahova nem kéne lemenni…
Trin szerint is induljunk, lehet logikusabban meg tudja magyarázni miért ne írjunk a homokba, de ha benne van, előbb azt kéne megcsinálni.
- Hogyne
Mondom gyorsan arra, hogy bírok menni, igazából nem, de ki nem szarja le? Választásom nincs, rinyálni meg nem fogok, különben is tornásztatnom kell az orvosok szerint. Úgyhogy akár rajzolás előtt, akár után, megindulok vele. Illetve húzom a lábam és sántikálok, miközben ő fogja a kezem, vagyis nyújtja, én meg megfogom, ha elengedi, vagy nem fogni akarta, elengedem én is, mert lehet őt csak hátráltatja a sántaságom.
- Igen, keresnünk kéne egy védettebb helyet, sziklakiugrást. Szólj, ha kényelmetlen a kézfogás, húzlak, vagy valami.
Motyogom kipirult arccal. Végülis nem venni észre, a melegtől és mozgástól amúgy is kipirultam volna.
Szóval az van, hogy poroszkálni kezdünk egyenesen előre, a tikkasztó hőségben, alig valamennyi vízzel, a közelben s távolban a nagy büdös semmivel. Legalább a halott cuccait viszi Trin. Remélem nem gondolja, hogy nyuszi vagyok, vagy ilyesmi.
- Én most láttam először hullát, te… nem?
Végülis az apja rendőr. Miattam nem tudunk valami gyorsan haladni, irtó hülyén húzom a lábam és fáj egyébként, de megpróbálok keveset nyögni. Tényleg valami védett hely kell majd, férfi vagyok, hasonlók, a fájdalmat az átlagnál sokkal jobban bírom, úgyhogy egyelőre nem nagyon nyikkanok, viszont nekem is vannak határaim, tudom,hogy ha túlerőltetem egyre nehezebb lesz megőriznem a legyőzhetetlen álcát.

Meglep, hogy Reev nem hallott arról, hogy a pisit fel kell forralni, mielőtt megiszod, vagy csak én vagyok annyira survivor, hogy Bear Grylls-t és társait nézem. Bár hallottam már olyat is, hogy valaki képes simán meginni, és elvileg jó hatással van a szervezetre, de... ki a fene veszi rá magát, hogy csak úgy megigya? Nekem undorító. És nem is akarok rá tovább gondolni egy pillanatig sem. Rosszabb, mintha körülöttem egy zombiapokalipszis lenne.
- Hát... melegem van, de nem tudnék mit levenni - bár szégyellős nem vagyok, a fehérnemű is csak olyan, mintha bikiniben látna, de elvileg intimebb, amire megint nem találok magyarázatot. Sok nő szégyellős fehérneműben, de bikiniben meg nem. Pedig sok különbség nincs benne, ugyanannyit lát belőle az ember... na jó, talán fehérneműben szexibb egy nő.
- Talán, ha dél környékére jár az idő, akkor lekapom ezt - rángatom meg a felsőmet, de addig csak szépen felhúzom a hasamon és megkötöm köldök felett. Nem akarok most rögtön orrvérzést okozni Reev-nek - bár nem tudhatom, hogy én azt okozhatok e neki -, már így is elég baja van.
- Persze, kiírjuk majd valahol, de nem csak úgy, hanem keresünk valami szárazabb helyet... úgy értem, ahol nem ennyire poros, hanem keményebb a föld. Vagy ha köveket találunk, az már félsiker, ha még magasabb helyen is lesz, akkor meg tuti jó - egyetlen dologban nem voltam jó, mégpedig abban, hogy hogyan küldjek segélyjelet. Az oké, hogy túlélek, a tévékben is mázlijuk volt az embereknek, és van, aki hobbiból csinálja, de mi most száz százalékosan itt vagyunk egy puszta semmiben a sivatag közepén, amiről azt se tudtuk, hogy itt létezik egy a közelben, és arról sem tudunk, hogy valaki észreveszi e, hogy hiányzunk, és a segítségünkre indul. Nyilván apámnak már mindennapos, hogy nem keresem gyakran és fel sem tűnne neki, de Reev esetében lehet, hogy nagyobb hasznunk lesz.
Közben fogom Reev kezét, nem is azért, mert úgy látom jónak, hanem egyrészt azért is, mert jól esik.
- Nem, nem kényelmetlen. Nem sietek sehova, azzal egyébként is csak fárasztanám magam. És egyébként is jól esik. Gondolj bele, ha egyedül lennél itt te vagy én. Így biztosabb, hogy nem veszítelek el - úgy beszélek, mintha egy szappanoperába csöppentünk volna, és ő lenne az én fényespáncélú lovagom, akitől nem akarok megválni. Abban persze van némi igazság, hogy nem kéne őt elhagyni.
- Igazából nem. Elég volt anyámat halottként látni, és azt nem akarod megtudni, hogy milyen. Rosszabb volt, mint ez. Azóta hozzászoktam, ha látok ilyet - nem látok gyakran, tévében esetleg, maximum akkor, ha apám egy akciódúsabb bevetésen van és nyomozót is kell hívni. Akadt már össze a bajszuk egy sorozatgyilkossal, aki egyszerű hétköznapi embernek tűnt, mégis egy pszichopata volt.
- A vízzel spórolnunk kell... csakis akkor igyunk, ha már úgy érezzük, hogy nem bírjuk. Viszont Reev... bírd ki erővel. Ne bolondulj meg. Tudom, hogy meg lehet itt bolondulni. Ha egyedül lennék, valószínűleg engem is kerülgetne valamiféle szindróma, skizofrénia, de itt vagyunk egymásnak, addig nincs baj. Ha bármire szükséged van így is, nyögd ki, igyekszem. - a vizen kívül. Azt nem tudok sokat adni. Neki is van egy üveg, nekem is van egy üveg... annak elégnek kell lennie, de ki tudja, hogy meddig elég. A szárazságban maximum három napot bírunk ki ezzel a két üveg vízzel.
- Nem hagyom, hogy bajod essen - ez olyan volt, mintha én lennék a Csodanő, a Ww.

Ez egy nagyon magas labda, úgy kapom el, mint egy nyáladzó bernáthegyi.
- Ne viccelj, én le tudnék rólad venni néhány fölösleges darabot.
Igen, ezt hangosan is kimondom. Megfeledkezem róla, hogy sivatag közepén meg miegymás vagyunk és (előtör a valódi énem?) benyögöm. Végülis logikailag helytálló, mert Trin fel van öltözve. Nadrág, póló, amit hamarosan felköt. Én addig nyelek, s ha már lovat adtam a saját lábam közé, megülöm, vetek egy pillantást a kondizott fenekére. Hm…nem ez a legjobb pillanat megkívánni egy nőt. Mindig is csesztem a megfelelő pillanatokra…
Ismét egy kiszáradt torokkal történő, elcsuklott nyelés következik, szóval lekapja…
Ennél a gondolatnál leragadok. Kicsit késve reagálok, jön a reflexió az ötletemre, hogy írjunk ki valamit. Amit ő mond sokkal ésszerűbb és hatékonyabb lehet.
- Okos nő vagy, azta… Szóval igen, egyetértek, keressünk egy magasabb, szárazabb helyet, egy követ.
Beszéd közben a fejem csóválom, ami teljes ellentétben van a mondandóm tartalmával, de nem veszem észre, gondolatban leragadtam annál a résznél, hogy melege van és le fogja venni a felsőjét. Nem járok strandra, nem tudok úszni, meg nem izgat, úgyhogy ez nekem olyan, mintha azt mondta volna eljön a mennyország. Jézus meg fog jelenni. Hát meg fog!
Közben megemésztem, amit Trin mond, tényleg marha okos, magas hely, szerszám, mind nagyon ott van, lesem a földet kődarab után. Megfogja a kezem, ami kurvajól esik és azt veszem észre betegesen szomjazom még egy ölelésre. Teljesen új nekem. Nem emlékszem, hogy valaha is jelentőséget tulajdonítottam volna neki. Érzem a halálom, megint? Jajj ne már…
- Ohh
Nézek rá, kicsit bódultan, a meleg is szívja a fejünket, de amit mond meg olyan…jó!
- Nekem is jól esik. Nagyon szar lenne, örülök, hogy veled estem le. Nem, ez hülyeség, hogy te szálltál a ballonba.
Egy sivatagban hogy veszíthetne el, mármint csak egyenesen megyünk, ha én lassabb vagyok és ő lehagy, esetleg, de azt mondja nem akar elveszíteni és ennek más jelentése is van, mint szó szerinti. Ugye? Talán csak beképzelem és a nap csinálja.
Nyitnám is a szám, hogy azt mondjam, legalább nem fog elveszíteni, mikor az anyjával megállítja bennem az ütőt, kicsit megtorpanok.
- Basszus, anyukád?
Igen és ilyenkor döbben meg, fagy le teljesen az ember. Mit kell mondani?
- Huhh, hát ez…régen történt?
Belegondolni is szörnyű, az anyja. Hát én anyám hullájának látványa után a gondolattól is rosszul lennék.
- Baromi erős vagy.
Nézek rá még mindig tök elkerekedett szemekkel. Nem, ez nem a veszélyérzet, meg bátorság kategória, ez lelki erő. Azta…
Megyünk tovább, most épp döbbenek és nem figyelek a lábamra.
- Hogy megbolondulni? A délibábokra gondolsz a meleg miatt? Öh, skizofrénia? Háááhahahha
Ezen elkezdek nevetni.
- Skizofrének tuti nem leszünk, max, hallucinálunk a melegtől, de ne aggódj, erős vagyok.
Kacsintok rá, Trinhez bazdmeg minimum, hogy legalább egy Thor legyél.
- Te is szólj, ha kerülgetne valami, szomjas vagy, vagy bármi.
Rápillantok, azt hiszem öcsike szerepbe kerültem. Lehet tévedek. Nem kellett volna bejátszani azt a hugyozzuk bele a nevünket a homokba dolgot. Vagy azt csak gondoltam? Megrágom a szám és a skizofréniára gondolok. Nem, kizárt.
- Oké, ez…jó! Én se, én se akarom, hogy bajod essen, meg nem is hagyom. Ha kell, cipellek.
Nézek félre. Aztán bámulom a földet,nem tudom a melegtől van-e, de ég a pofám, fáj a lábam, egyre jobban, egyre inkább harapom a szám. A talaj néhol kavicsosabb, mennyi idő telhetett el?
Nem látok nagyobb kavicsot.
- Órád van?
Legalább egy óra? Vagy több?

Meg se érzem, vagy legalábbis fel nem akarom fogni, hogy Reev szeme a hátsómat vizslatja, bár akkor szégyellném magam, ha lenne mit - na jó, ez kicsit olyan beképzelten hangzott.
- Akkor vegyél - most tényleg lovat adok alá, de biztosan veszi a poént, mert nem gondoltam komolyan. Szerintem néznék egyet, hogy miért akarna rólam lerángatni pár ruhát, és az is biztos, hogy még ma én megszabadulok a felsőmtől, mert kezd nagyon meleg lenni.
- Hát, hála az égnek, apám nem tipikus hülye rendőr, akiről azt mondod, hogy kezded megérteni, honnan jönnek a rendőrviccek, mellesleg anyám biológus volt, és én magam sem úgy nevelkedtem, hogy plázacicc legyen belőlem - plázacicc. Kész vicc. Ez vajon külső füllel hogy hangzik?
Na, nem egy követ, hanem több követ, mert egy kőből nem lehet kirakni azt, hogy S.O.S. Az is lehet, hogy ezt lehetetlen megvalósítani, merthogy itt egy darab kő nem lesz, az biztos. Ha nem, akkor maximum füvet, vagy bármit, ami jobban kivirít, mint a homok.
- Hogy mondod, hogy hülyeség, hogy én szálltam a ballonba? Jobban örülnél, ha mondjuk egy vézna gyerek flangálna melletted, aki már akkor beszart volna, ha meglátja a vihart? Esetleg egy szőrös, ostoba, lezüllött faszinak, aki bűzlik a piától? Azoknak még a seggüket sem nézheted - na, itt árultam el, hogy tudom, hogy nézi a hátsóm, különösképpen nem zavar, mert... hát mert nem zavar, ezt nem tudom megmagyarázni.
- Anyukám. Tengerbiológus volt. Igazából sosem mondták el pontosan, hogy hogyan történt a baleset, de azt hiszem, hogy amikor éppen egy állat viselkedését figyelte meg, az megijedt, megcsípte és belehalt. pontosabban egy medúza volt az elkövető - fájdalmas, de el kell viselnem.
- Muszáj, nem sírhatok egész életemben. Talán négy éve, még nincs annyi. Egyébként anyám mellett is elég szar volt, nélküle meg még szarabb... úgy értem, apám mindig csalta őt, akkor sokat züllöttem én is. Drog, szex, pia, rock 'n' roll, ami csak létezett. Lentebb nem is süllyedhettem volna. Anya halálával pedig... megszűnt ez az életvitelem, pláne miután az első szerelmem otthagyott, de bosszúból tönkretettem én is az életét. Aztán már nem nagyon kerestem a szerelmet, de érthető. Maradtam a lázadó, aki leszarja a szabályokat, mert ha betartod őket, nem lehet velük élni rendesen. Emlékszem minden rosszra, ami történt velem, de kompenzálja a jelenlegi életem, amit én alkotok, én teszek olyanná, amilyenné akarom. Meg kell tanulni, hogy nem sajnáltathatjuk magunkat örökké, ebben a világban ugyanis a nagy halak felfalják a kicsiket - na, a hosszú beszédben muszáj voltam megállni, és inni egy korty vizet, tényleg csak egy kortyot engedtem meg magamnak tekintve, hogy nem tudom, meddig leszünk itt. Spórolnom kell a szavakkal is. Kicsit szünetelek, míg megszólalok, addig hagyom, hogy Reev elmondja a délibábokat, meg a hallucinációt.
- Igazság szerint szívesen hallucinálnék magam elé egy oázist vagy ahogy Skorpiókirályok és Brandan Fraser-ek szaladgálnak felém- szóval ezek a rejtett vágyaim? Hm, érdekesek. Lehet, megártott a sok Múmia film.
A cipelés szón kicsit nevetni kezdek... ki tudja, hány kiló van bennem az edzéstől, lehet, szétnyomnám szegény Reev-et. Na jó, annyira nem vagyok mázsás. Szétnézek.
- Nincs - majd felnézek az égre, hogy megállapítsam, merre jár a Nap most a horizonton. - Ami azt illeti, eléggé tűz a Nap, délután egy körül lehet, ez pedig azt sugallja, hogy jobb lenne meghúzódni valahol, mielőtt grillcsirkévé nem válunk - kicsit gyorsabbra veszem a tempót, hogy megbújjunk egy árnyékban, azonban ezt csak a magasabb sziklák jelentik számunkra. Sikerül is egy ilyet találni, amiek tövében leülök.
- Egy darabig várunk, addig legalább azt is meg tudom figyelni, hogy merre van észak - mire nem jó, ha sokat olvasok!

Húúú ezt komolyan mondja? A ruhadarabokról... Pislantok rá, a felsőjével kezdeném, kicsit feljebb húznám, aztán kivillanna a melltartója, már csak egy kapcsolási mozdulat választana el ahh...
- Hm, bármikor segítek megszabadulni tőle...
Pillantok rá, egy percre a melleinek beszélek, de a plázaciccra pl felkapom a fejem röhögni.
- Lehet nem minden lány hülye, aki oda jár. Bár mondjuk legtöbbször igaz a sztereotípia...
Fogalmam nincs mert nem tanulmányoztam ezt a fajt, Trin biztos jobban vágja, plázákba nem nagyon jártam, habár a vándorkorszakban gyakran beszöktünk vízért. Vízért... Nyelek, de nagyon száraz a szám és hibába viszket a tenyerem, tudom, hogy még nincs itt az újabb korty ideje. Kicsit megütközöm, amikor kiakad, félreérti.
- Nem, dehogy, az hülyeség, hogy azt mondtam örülök, hogy leestünk, mert annak nem kéne örülnöm, hogy leestünk, érted? De annak örülök, hogy te voltál az, akivel... nem örülnék a szarnak. A szőrösnek se, azok büdösek, a segg...
Pislogok rá, kicsit kábultan, a következő pillanatban mély bíbor színt ölt az arcom.
- Hát...hát tudod jól néz ki
Pislogok a földre, mintha valami homokszemcse ment volna bele és kitartóan rohadt bénának érzem magam. Férfi vagyok bazzeg, észreveszem, ha valami kívánatos, de tudom, hogy nem ez a jó alkalom ráhajtani...
Az anyukája tengerbiológus volt, hát az tök szép foglalkozás, de a medúza-sztory már nem. Elhúzom a szám, kiszalad belőlem egy sóhaj
- Sajnálom... Persze, nem az, csak gondolom tök megrázó lehet.
Bár szerintem én sem sírnék három évig folyamatosan, azért nagyon szar lenne. Akkor is, ha nem vagyunk annyira jóban.
- Uh, tényleg? Nem vagy zabos apádra?
Én már nekimentem volna, de az én szüleim teljesen más típusok. Szóval Trin is züllött, talán ezért sem viszonyult olyan rosszul a drog témához. Húha, megint szerencsésnek érzem magam, hogy én viszont nem emlékszem semmire. Még szerelemre sem, nemtom voltam-e az valaha, csak, hogy nem voltam valami érzelgős fajta, mert folyton menekültem ezek elől a dolgok elől.
- Hm, egyetértek, fontos a pozitív hozzáállás, meg hogy célt láss magad előtt és afelé tendálj, ne válj kis hallá. Bár sok mindent megéltél, az biztos, azért valamennyire lehúzólag hathatnak ezek, pl gondolom...nehezen bízol meg a férfiakban.
Puhatolózom óvatosan. Az apja megcsalta az anyját, aztán ő is csalódott, nem lennék meglepve. Ráadásul a női minta fontos egy lánynak.
- Szerintem a szabályokat valamilyen szinten muszáj megszegni, én is folyton azt csinálom, de...most már nem annyira durván, mint régen, akkor teljesen szembementem az árral. Persze van, hogy hiányzik...
Mondjuk valahová heccből szívesen betörnék, nem vinnék nagy értéket, mert minek, az adrenalin vonz mindenben.
- Az oázist én is szívesen, csak én csajokkal. Szóval a kigyúrtakat szereted?
S itt tört össze nagyjából minden esélyem. Fitneszezik, kitalálhattam volna. Csak kiröhög, hogy cipelném, nyilván nagyon sokat szenvednék, de egyébként több kitelik belőlem, mint amit első látásra gondolnak, sőt...
A korlátlanság még mindig a legjobb haverom. Megszaporázza lépteit, én is érzem, hogy tűz a nap, igyekszem a fájdalomról tudomást sem véve, a lábam húzva tartani a tempót, bár mire odaérünk azt kívánom inkább sültem volna meg.
Zihálva rogyok le a földre, velem a világ forog, fogalmam sincs merre van észak.
- Az egy darabig várunk...nem rossz ötlet.
Próbálok levegőhöz jutni és reszkető kézzel inni egy korty vizet. Kis köhögés után a számba is jut néhány csepp. Majd ha kifújtuk magunkat lehet kéne keresni valami eszközt a firkához, csak nekem még idő kell, mert egyelőre húszat látok mindenből.

Ezt meg sem hallottam. Kezdem azt hinni, hogy Reev hajt rám, de lehet, hogy nem csak hiszem, hanem tényleg úgy van. Meglep. Nem tudom, miért, de meglep. Szóval jó nagyokat pislogok, mintha a szemembe ment volna valami.
Nem minden lány hülye? Nagyon ritkán megyek be a plázába, de eddig még akikkel ott találkoztam, mind az a nyávogós fajta volt, szóval jobbnak láttam, ha kijövök. Azóta inkább olyan helyeken vásárolok, amik kisebbek, de megbízhatóak, hogy nagy ívben elkerüljem a nyávogást. A macskákat szeretem, de azért ez már sok.
Megjegyzi, hogy jó a hátsóm.
- Meg is kell érte dolgozni - kacsintok egyet. Mármint nekem kell megdolgozni azért, hogy ilyenek legyenek.
Anyámra és apámra inkább nem mondok semmit, mert nem szeretem emlegetni a múltat, ami történt, megtörtént, tanulunk a hibáinkból, s nagy valószínűséggel nem követjük el ugyanazt még egyszer. A politikáról ne beszéljünk, mert ők megteszik, nem értettem régen sem a csatákat. Miért nem lehetett megoldani, hogy kiáll a két ellenség legjobb harcosa, és szembeszállnak egymással? És akkor nincs annyi vérontás, csak sajnos nekik mindenkit meg kellett öletni.
- Nem vagyok rá, szeretem - ennyit apámról. Tök jófej, meg kis bolond, szóval nincs vele bajom, anya halála után meg így már tökmindegy, hogy apám mit csinál, mindaddig, amíg nem egy ronda nővel állít be hozzám, hogy az a barátnője, vagy pedig egy velem egyidőssel, aki testvérem is lehetne. A legtöbb vén faszi fiatal fruskákat szed magának össze, csak az már nem is érdekli őket, hogy azok a pénzre játszanak, és várják, hogy mikor purcannak ki a leghamarabb.
- Nem tudom, bennem is teng az adrenalin, ezért is akartam ballonozni. Szóval bármi extrémre hajlandó vagyok, hegymászás is jöhet... de nem a sivatagban - minden oké, csak ezt kéne a legjobban elkerlni. A száraz helyeket. Mert ott nem megy semmi sem olyan könnyen, és legszívesebben meztelenül szaladgálnék.
- Nem, nem arról van szó, hogy a kigyúrtakat szeretem. Ha közelebbről megismerek valakit, nem számít, hogy néz ki, simán bele tudnék szeretni. Habár Dwayne Johnson-t szúrnám - eléggé érdekes meghatározás, vagyis kifejezés, hogy szúrnám, mert lehet, ő hamarabb szúrna, mint én őt. Ha lenne elég nyálam, most lehet, lecsorogna végig az államon, aztán a földre csöppenne, de híján vagyok.
- Meg sivatagban fura lehet szeretkezni - jegyzem meg magam előtt csak úgy a semmiben. Egyébként is a testnedvek nem lennének elegek, és megint csak oda jutunk, hogy kiszáradunk, mint az aszalt szilva a napon.

Biccentek és próbálok nem a seggére koncentrálni. Még sosem fogtam kondis feneket, vagy lehet, csak nem tudtam róla, hogy az adott lány kondizott, hisz régen nem érdekelt mások személyisége. Ha érdeklődtem is, inkább csak unalomból. Kiszáradt szájjal nyelek, vetek rá egy oldalas mosolyt és egyet csak a fenekére. Az bónuszt kap…
Én megütközöm, hogy az apja csalta az anyját, ha az enyém ilyet csinálna én azt tervezném hogyan kasztráltassam, pedig nem vagyunk közeli kapcsolatban… Talán azért, mert az anyukája sokat dolgozott, deh szerintem ez így akkor sem járja, miért nem lehet tisztavizet önteni a pohárba?
- Aha, hát én zabos lennék. Abmlok a megcsalás nem zavar annyira, vagy csak mert az apád és szereted?
Arra, hogy mennyire bízik meg a férfiakban nem kapok választ, talán azért nem tudok rajta kiigazodni, mert nő… És nem emlékszem, hogy valaha is próbáltam volna megérteni a nőket… Most az az érzésem nem is lehet.
- Szuper! Akkor már tudom kivel fogok adrenalinfüggni.
Régen én tényleg nagyon beteg voltam, ha nem háztetőkön mászkáltam már egy unalmas nap volt, de most is kell a töltés.
- Hegyet mászni én is, fél lábbal akár, ha találnánk egyet, simán.
Hősködöm és az a szép tényleg, nem bírom felfogni, ha életveszélyes valami, hideg logikával próbálom kikövetkeztetni, van, amikor nem megy, vagy cseszek a logikára, mennie kell.
Bólogatok, hogy nem a külső a lényeg, amikor bevágja ezt a Dwayne Johnson nevű figurát, az ajkam egy nagy elhúzás lesz. Ha lenne ellentétem, akkor ő lenne az, olyan messze vagyok tőle, mint innen Japán.
- Én még a kisujját sem szúrnám meg. Ő elég durván kigyúrt állat
Egy férfiban legyen is kurázsi, ha Trin mellé kerül, de én kb úgy nem hiszek a szteroidoszlopokban, mint ő a plázapicsákban, akik szőkék, mondjuk.
- Dwayne Johnson biztos megoldaná.
Röhögök fel, nemtom miért kell ez az egomnak?!
- Szerintem jó lehet, bár nőnek nem biztos…
Kicsit torkot köszörülök, aztán zavartan elnézek a távolba, a víz hamar rendbe hozott, vagy csak…elégítek egyet a férfiúi büszkeségemen dacrenalin költözik belém. Ha már Dwayne Johnson bazdmeg…
- Megoldom a kiírást! Felmászom arra a szarra, ami alatt most vagyunk. Szedek követ, találok nyugi.
Kisántítok a kiugrás elé, sehol semmi… Nem messze egy kiszáradt, magányos fa, odáig elbicegek, hántok le róla szép, hosszú kérgeket. Kézzel ásni kezdek a tövében és valóban akad ott valahol két-három nagyobb kő darab, azt a felhúzott pólómba teszem.
- Te csak pihenj, megoldom!
Kiabálom oda magabiztosan, olyan Dwayne Johnsonos (egy fenét!) a kérgeket meg a számba veszem, mert egy kézzel nem tudok mászni. A nekirugaszkodás fáj, de onnan már…csak mászni kell.

Ez egy jó kérdés, mert tulajdonképpen ha a megcsalásra gondolok, akkor szar dolog, arra tuti zabos vagyok, és én semmiképp nem szeretnék az az áldozat lenni, aki egy olyan kapcsolatba süllyed, ahol megcsalják.
- Szerintem inkább azért nem haragszom, mert az apám. Ha nem lenne, akkor valószínű, hogy sokáig csücsülnék a sötét lyukban. A megcsalás meg egy olyan helyzet, hogyha már családom van, akkor nem járkálok félre... azelőtt meg bármi szóba jöhet - na már bizonyos kereteken belül. Ha megtalálom életem szerelmét, akkor biztos nem fogom elengedni. Ameddig pedig ez nem következik be, addig élem az életem, és mikor adódik egy alkalom, akkor kihasználom, ha szeretném, persze nem úgy, hogy minden nap más ágyában kössek ki, mert az nem én vagyok. Nekem igenis ebben is meg kell felelni, mint minden másban. Egy hármast viszont kipróbálnék. Na jó, ezt sem én mondtam.
- Adrenalinfüggni, bármikor, ha nem random esünk sivatagba, és nem szenvedünk hajótörést, csak ha előre megtervezzük - hogy lehet egyáltalán előre megtervezni egy hajótörést? Direkt meg pláne! Csak nézek Reevre, és sűrűn pislogok, amikor említi, hogy fél lábbal megmászna egy hegyet már most, és inkább megállom, hogy ne nevessek. Még nekem se menne fél lábbal a hegymászás, annyira nem erős a két karom, hogy simán fel tudjam magam húzni. Még az edzéseknek köszönhetően sem vagyok olyan, hogy felhúzzam magam egy tőlem magasabb rúdon.
Dwayne Johnson már kevésbé tetszik neki, lehet, hogy nem kellett volna megemlítenem. A férfiak általában nem szeretik hallani a lányok szájából, hogy milyen a pasiideáljuk, hacsak nem éppen egy olyan fickó ül mellettünk, aki maga is szívesen mesél a szívügyeiről, vagy éppen ferde hajlamai vannak... akarom mondani, akkor buzogány, szegény. Szerencsére Reev nem az, de nem is lenne vele bajom.
- Attól, hogy megszúrod a kisujját, még nem fog bántani - nem is értem. Meg egyáltalán most mi ütött Reevbe? Mintha nagyon megártott volna neki ez a név, pedig tényleg csak egy nevet mondtam, semmi többet. Még azt sem mondtam, hogy akarok valamit Dwayne Johnsontól, erre úgy felpörgött, mintha bizonyítaná, hogy ő többet ér. Csak nézem, ahogy felmászik, aztán a fát nyúzza, én pedig felállok és a fejem fogom. Mit mondtam, ami így hat rá?
- Reev! Most komolyan! Gyere már le arról a fáról, nem akarja, hogy megmászd! - megyek utána, nehogy valami baja essen, mert akkor az az én hibám lenne, hogy hagytam őt. Legalábbis nagyon magamra venném, ha történne vele valami.
- Mondtam valami rosszat? - muszáj rákérdeznem.

Nehéz ügy... Én nagyon zabos lennék apámra, így is kikészítem néha, de ha csalná anyámat!
- Szerintem, ha van szerelem, meg egy jó kapcsolat, akkor akár van családod akár nincs g...ség a megcsalás. Mármint, ha nekem lenne nőm, nem egy éjszakás luvnya, valami komoly és félredugna lazán otthagynám. A pasiját persze összeverném.
Közlöm könnyen.
- Te mit csinálnál, ha téged csalnának meg? Volt már ilyen?
Nekem az jött le Trin nagyon szabadgondolkodású ezzel kapcsolatban, de ha volt már tapasztalata bővebben ki tuja fejteni. Nevetve hátradőlök kicsit.
- Végülis ez sem olyan rossz. Zuhanni kifejezetten jó volt, nem? Csak a hulla volt necces, meg most, hogy vajon túléljük-e víz nélkül ameddig jön a felmentősereg, de ez izgalmas.
Nem aggódom. Megfordul a fejemben és nyilván valamilyen szinten...de alapvetően képtelen vagyok rá.
- Előre eltervezett hajótörés, ez jó. Szeretsz tervezni?
Én igen, de a váratlan dolgok is fel tudnak dobni, egy ilyen dolog épp tökéletes, valamennyire terv, mégis van benne fordulat. Persze lehet, hogy meghalunk és bennem a rossz érzés: most, hogy új esélyt kaptam nem kéne. Ironikus, hogy pont most nem akarom feldobni a talpam.
Mikor pislog csak nevetek, túloztam. Viszont vagyok olyan őrült, hogy megpróbáljam. Genetikai hiba, hogy nem tudok olyan dologról, amit ne mernék megpróbálni, már ilyen téren.
- Ki? Az a nagydarab fekete? Dehogy tudna ő bántani
Jelentem ki dacosan, szúrja az agyam, hogy egy akkora szekrénnyel jön. Be is bizonyítom, bár tényleg röhejes, mert minek? Ha kaktuszt gyömöszölnék le a torkomon se lehetnék soha Dwayne Johnson! Inkább akcióba lendülök, ha összeszedek elég jóféle gallyakat és felmászom a kiugrásra, egy látható helyen észrevehető lenne. Bénaság ide, vagy oda. Felkapaszkodom, akkor is, ha Trin azt mondja a fa nem akarja. Megsimogatok egy ágat.
- A fának bejövök, miért ne akarná.
S már tépázom is a gallyakat, igaz rohadtul fáj, ha ránehezedem a lábamra, ha van elég ág, akkor néhol meg tudja tartani a súlyom.
- Dehogy, semmit! Csak…látod, megoldom. Faággal jó lesz, kiírhatjuk, hogy help
Kiáltok le.
- Majd vigyázz, ha dobom a gallyakat. Megoldom, én vagyok a férfi
Teszem hozzá halkabban, motyogva és egy ideig jól is megy, bár fáradok és egyre gyorsabban veszek levegőt. Aztán, ahogy annak lenne kell rossz gallyra lépek, még az én súlyom sem tartja meg. Reccs! Éppcsak elkapok egy másik ágat.
- Azta! Ebből jó nagy H betű lesz!
Pillantok le, mert letörtem egy nagyobb darabot. Azzal most nem foglalkozom, hogy bármelyik pillanatban zuhanhatok utána, rá.

//Bocsi, hogy megkésve, magánélet közbeszólt//

Igen, valahogy ezt így gondoltam én is. Utálok én lenni az az áldozat, akit otthagynak, ha nem én hagyhatom ott. Eléggé hűséges típusnak tartom magam, szóval igyekszem távolmaradni a hülye férfiaktól, és nem lerészegedni ahhoz, hogy bármi olyan történjen, ami komolyabb. Szoktunk játszani egyes alkalmakkor ilyen mersz-vagy-felelsz játékot, ott történnek olyan esetek, aminek józan paraszt ésszel nem kellene, de nagyon komoly dolgok akkor sem jönnek szóba.
- Mit gondolsz, miért vagyok most szingli? Volt egy srác, akit szerettem, szinte már elképzeltem vele az életem, amikor egy nap rajtakaptam, hogy egy másik lányt ölelget. Ott végeztem a szemétládával, és ezért nem bízom meg az olyanokban, akik ígérnek fűt-fát, mögötted pedig mással enyelegnek - akkor nagyon lesújtott, pedig ez már három éve történt, de még mindig bennem van a tudat. Tudok én is ilyen g*ci lenni, ha akarok, emiatt van az is, hogy nehezen találom meg azt a srácot, akiben megbízom úgy, hogy rászánjam magam többre is, mert nehéz. Nehéz meglátni azt, ami a felszín mögött van, vagy egyszerűen csak nem akarom, holott lehet volt már rá pár lehetőségem, amiket elszalasztottam. Nehéz nekem megfelelni, pláne egy mély csalódás után.
- A hajótörést nem tervezném meg inkább, abból sem sülhet ki semmi jó. A lesz ami lesz híve vagyok, hagyom, hogy sodródjak az árral és történjen, aminek történnie kell - nem szeretek tervezni, mert az akkor nem úgy sül el, ahogy én tervezem. Maximum a bulikkal vagyok így, azokat jobban szeretem előtte egy nappal átgondolni, persze azok is spontán jönnek, úgyhogy olykor muszáj rögtönöznöm.

Fogom a fejem, amikor nem esik le neki, hogy mit akarok mondani a fával kapcsolatosan, persze tudom, hogy csak poénkodik, de én legszívesebben lerángatnám. Főleg akkor, amikor észreveszem, hogy már csúszik, és nem tudja magát megtartani.
- Gyere már le, komolyan! - felkapok valamit, amit éppen meglátok, az pedig egy aprócska kavics - nocsak, mégis vannak ilyen elszórt kis semmiségek a siavatag kellős közepén! -, azt a kavicsot pedig Reev hátának célzom, hogy megértse, amit szajkózok neki percek óta.
- Ha leesel, akkor méginkább nem fogsz bírni menni és több vízre lesz szükséged a kelleténél! - ha lenne még egy kavicsom, nekidobnám, de tiszta erőmből.
- Van müzliszeletem! - ez amolyan "állj át a sötét oldalra, van csokim" jelenség, csakmert nem tudom, mivel tudnám lecsalogatni.
- Ha lejössz, leveszem a felsőt is! - csalogatom, azt persze nem tudhatja, hogy tényleg betartom e, de ha így fogunk haladni, hogy egyre melegebb lesz, megkockáztatom. Sok mindent nem kell szégyellnem, sőt... bár akkor sem egy szép dolog kiéheztetni valakit, aki már így is eléggé azon a szinten van. Legalább tudunk valami hasznot húzni ezekből a gallyakból, de szerintem éppen elég lesz egy H betűhöz, ami meg pont elég ahhoz, hogy tudják odaföntről, mit akarunk vele sugallni. Nem kell egy egész HELP.

// semmi gond Smile

//

Témánál vagyunk, de ő nem kérdez engem, kussolok is és hallgatom a másikat. Klasszikus történet, én is számtalanszor megcsináltam régen lányokkal. Eggyel több ok, hogy hallgassak, mint a sír.
- Jól tetted, ha otthagytad, ha a végeztem a szemétládával ezt jelenti, mert belőled simán kinézem, hogy elvágtad a torkát.
Viccelek, remélem oldódott már benne a feszültség annyira, hogy poénnak vegye, meg különben is, ez egy bók neki. Trinity amúgy nem olyannak tűnik, mint aki nehezen teszi túl magát az ilyesmin.
A hajótörésen bólogatok.
- Igen, igen az spontán jó. Egy titanicot végigjátszanék. Nyál és halál nélkül, kövezz meg.
Tudom, hogy classic shit szinten nyálas, de elsüllyedni egy baromi nagy hajóban, az már élmény! Mi se lenne klasszabb túlélős játék? Egyébként ezt vérkomolyan gondolom, ez a szomorú.
- Nem szeretsz tervezni?
Én szeretek egy bizonyos szintig, aztán a véletlenek úgyis átveszik az irányítást.

Az, hogy csúszok, egy dolog. Max. eltöröm a kezem, nem ügy, a lábam biztos, hogy jobban fáj. De lesz kéreg, amivel tudunk valamit alkotni.
Elkezd kavicsokkal dobálni, ami nem segít az egyensúlyozásban.
- Ne már, meg vagy húzatva? Így le fogok esni.
Nem arról van szó, hogy fáj, de egyébként nem is jó.
- Nem lesz velem gond, kitartóbb vagyok, mint gondolnád.
Ez igaz. Más más sírt volna, ha ezekkel a lábakkal zuhan le egy sivatagos részre, nem még fára mászik vele.
- Jó neked, edd meg
Kajával nem tud lecsábítani, bár a felsőre már odakapom a fejem.
- Jól van, mindjárt lemegyek.
Török még néhány gallyat, ránézésre elég lesz, aztán igyekszem lebotorkálni. Törik alattam egy, több is kijön belőle, mint egy Help, ha megunkáljuk. Csak kicsit esem hasra, nem vészes, mert nem magasról, eléggé lemásztam már, amikor eltört alattam, bár lehet meg kéne szívatni, hogy eltört a... mellbimbóm.
- Nézd mennyi gally van?!
Tápászkodom térdre nyögve. Kicsit hülyén lélegzem, de nem látszik rajtam, hogy traumatizált volna az esés.

karakterinformáció

» Helló, Reev, itt Lia!
» Kettesben (Reev és Lia)
» Looking for you Elee - Reev
» "Venice" Lana&Reev
» The Callagher rezidence Lia and Reev

The big Hőlégkaland! Trinity&Reev

The big Hőlégkaland! Trinity&Reev

Similar topics

Similar topics